Előre, 1957. március (11. évfolyam, 2910-2936. szám)

1957-03-01 / 2910. szám

Az Élet és Tudomány új számai 1956 december 19-én jelent meg újra az Élet és Tudomány közel két hónapi­­ kényszerszünet után. A folyóirat tíz éves múltra tekint­­vissza. 1946 decemberében jelent meg első ízben. Az első számot 5000 pél­dányban nyomtatták, míg az 1953. október 23 előtti utolsó lapszám már 202.000 példányszámot ért el, s ezzel Európa egyik legnagyobb példányszá­mú tudományos ismeretterjesztő lap­jává nőtt. Az­t újraindító szerkesztőség céljá­nak tekinti­k olyannak bemutatni a világot ,amilyen a valóságban... tel­jes tudományossággal írunk majd a vi­lág tudományának új eredményeiről“ Az első számokban — amelyek itt fekszenek előttünk csaknem négy hó­napi, sokak számára bizonyára türel­metlen várakozás után — már a tra­­­­gikus októberi—novemberi események szörnyű pusztításairól is közelebbi hí­reket kapunk. A december 26-i számban például „Pusztulás az országos levéltárban“ cím alatt megjelent cikk nyomán ké­pet alkothatunk magunknak, hogy mi­lyen veszteségek érték a magyar né­pet a levéltár egyes részeinek le­égése folytán, így például az 1945—50 között ke­letkezett iratanyag csaknem teljesen megsemmisült. A január 9-i számban — Mi égett el a Nemzeti Múzeumban című cikk­ből — hasonló veszteségekről szer­zünk részletesebb tudomást A csaknem egy hétig pusztító tűzben az Ásvány és őslénytárak és az Afrika kiállítás nagyobb része teljesen megsemmisült. Százezernyi szakkönyv, folyóirat, tudo­mányos közlemény égett el összesen többszáz millió forintos kárt okozva a magyar államnak. Az Élet és Tudomány az októberi események után megjelent számaiban tudományos közleményeket olvasha­tunk a természettudományok és más szaktudományok területéről, így például a biológia egyes ágai­nak lényeges kérdéseit tárgyalják : A szervezet sejtes védekezése; Az ál­latvilág fejlődése. A csigák című cik­kekben. A különböző tudományágak magyar úttörői életéről és munkásságáról is jól sikerült írásokban számolnak be az olvasóknak, így hallunk bővebben például Lóczy Lajos földrajztudósról, Újhelyi Imréről, a modern magyar ál­lattenyésztés úttörőjéről, Bezerédi Istvánról, a reformkor nagy alakjáról, Szinnyei Merse Pálról és Rudnay Gyu­láról, a magyar festészet jeles kép­viselőiről A mai magyar tudósok és kutatók el­ért eredményeit megtudjuk például a Tágul-e a Föld (dr. Egyed László pro­fesszor kutatásainak eredményeiről szóló írásban), A 25 éves gülbaba (a magyar növénynemesítés egyik példá­ja) stb. című cikkekből. Bővebb híreket hallunk a külföldön elért tudományos eredményekről, kül­földi tudósok és kutatók munkáiról . „Gondolkodó“ gépek a gyakorlatban; A K2 meghódítása; Az ezerarcú pa­pír, és más ezekhez hasonló ismerte­tésekből. Külön olvashatunk például a dán és jugoszláv mezőgazdasági életről, szövetkezeti kérdésről érde­kesen megírt tudósításokat, beszámo­lókat. A különböző országokról szóló ké­pes útleírásokat is sokan kedvelik. — Szumátra: A Január folyó városa; A Potala és a lhasszai kormány című cikkekből s a mellékelt képek nyomán maradandó ismereteket szerzünk. Ilyen és más közérdeklődésre szá­mítható kérdésekről művelődési vonat­kozású és sportélettel kapcsolatos cik­keket is találhatunk az Élet és Tudo­mány új számaiban. Az általunk is eddig már jól ismert rovatok, mint a Hírek a tudomány és technika világából. Kísérletezzünk és gondolkozzunk, Kérdezz — felelek: Házunk tája, stb., szintén tovább élnek az Élet és Tudomány hasábjain. Az Élet és Tudomány új számai meggyőztek arról, hogy a magyar tu­dományos élet és gondolkodás nem torpant meg, s a folyóirat is tovább folytatja a több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdett nehéz és felelősségteljes munkát, terjeszti a haladó tudomá­nyos ismereteket, hozzáférhetővé teszi az egyszerű emberek számára is a kü­­lönböző tudományágak vívmányait­ ­­­. A felszabadulás e­­lőtt elmaradottan, el­­nyomottan, középkori körülmények között él­tek a dobrudzsai ta­tárok. Általános volt közöttük az írástudat­lanság. A népi demo­kratikus rendszer s a kultúrforradalom hoz­zákezdett, hogy kie­melje országunk egy­kor elnyomott tatár lakosságát a vissza­maradottságból. Az 1948-as tanügyi re­form alkalmával léte­sültek Dobrudzsában az első tatár nyelvű­ iskolák. Tavaly indult meg Constantán az első tatár tannyelvű elméleti középiskola, fiuk és lányok számá­­ra egyaránt. Képünk ennek az iskolának egyik növendékét, Adzsibaj Zisánt ábrázolja, a tatár nyelvtanórán. TAKAROS KIS utca vezet ki Seges­várról Fehéregyháza felé. Emberemlé­kezet óta Fehéregyház­a útnak nevezik errefelé. Ez még itt város, de csinos, egy-két szoba-konyhás, udvaros, vi­rágos- és veteményes kertes lakóházai inkább városiasodó falura emlékeztet­nek. A 25 szám alatt zörgetek. Szerény, kicsi lakóház. Muskátlis két ablaka hivogatóan tekint ki az út­ra. Egy elhaladó asszonyka megjegy­­zi, hogy ersze hiába zörgetek olyan kitartóan, mert a gazdasszonyt rit­­kán lehet itthon kapni. Már éppen vá­laszolnék, hogy megbeszéltem én a gazdasszonnyal jövetelemet, amikor nyílik a csöppnyi verendára nyíló konyhaajtó s mintegy bizonyságkép­pen, maga a gazdasszony, Radó néni jön kaput nyitni. Szerényen berendezett, meghitt, ba­rátságos lakásba léptünk. Néhány in. ma-onnan összeszerzett bútordarab — krémszinü ágy, dívány, világoskék matuzseres komát■ Az utcára nyíló ablakok tömve muskátlival, a szoba egyik sarkában parányi vaskályha, mellette apró ládikákban paprika- és paradicsommagok csíráznak, Itthon van Radó András is, a házi­­azda (ő a vas­gyárban dolgozik) meg olika, a pionir-nyakkendős, ötödikes kisunoka, akit ők nevelnek születése óta. Radó néninek rengeteg dolga mellett jut ideje a kisfiú nevelésére, ápolására is. Mert 56 esztendős lété­re nagyon fontos közéleti személyiség. Még felsorolni is sok, hogy mi minden bizottságnak a tag­ja. Elsősorban kép­viselő. Ezt a negyedet, az úgynevezett 28-as számú kerületet képviseli a vá­rosi néptanácsban már harmadik esz­tendeje. Hatvankilenc lakóház és a csemstegyári munkatelep tartozik a hatáskörébe. Állandó tagja a városi nőbizottságnak, a 4. kerületi bizott­ságnak és a városi pártbizottságnak. Mert Radó néni párttag 1946 óta. — Mind a ketten párttagok? — ér­deklődöm. — Mind a négyen — válaszol csendesen Radó András.— A két gyere­künk is, András, meg Ilona. A lányunk itt dolgozik a posztógyárban, az övé a kisfiú, a fiam meg Marosvásárhe­lyen van pártmunkán ... Nekik már sokkal könnyebb, mint nekünk volt annak idején. — Hosszú sora van annak, hogy ho­gyan jutott el Radó néni és családja a párthoz ... EGY UDVARHELY körüli kis falu­ban. Magyarandrásfalván, Radó néni egyszerre született századunkkal, szűk, szegényes zsellérházban. Tizen voltak testvérek: öt fiú, öt lány. Jófor­mán árván nőttek fel, egyik nevelte a másikat — anyjuk fiatalon meghalt Radó Ilona még a tizenöt esztendőt sem töltötte be, amikor az apjuk is elköltözött az anyjuk után ... De Ilona akkor már nem volt ott­hon. Ahogy annyira felcseperedett, tán tíz éves lehetett, elszegődött cseléd­nek. Széthányódtak a testvérei is, egyik erre, másik arra. Később Zsil­ völgyébe vetődött, Vulkánra. Sokan elmentek akkoriban Székelyföldről a bányaságra. Egy ideig szenet válogatott, később csillerakónak „léptették elő". — Tapasztalatlan, buta leányka voltam amikor odakerültem. — emlé­kezik szégyenkezés, reste­lkedés nél­kül. — De ott, a bányamunkások kö­zött a mindennapi kenyérért való há­nyódásban gyorsan érlelődtek a ma­gamfajta falusi leánykák is . ■. Ott hallottam először a munkásmozgalom­ról — nem kellett sokat magyarázgat­­ni, hogy mi az, hamar rájöttünk mi magunktól is. — — Micsoda bátor vakmerő asszo­nyok voltak ott te jóisten —pergeti lassan az emlékeket — sose felejtem el őket .. Egyszer például hetekig nem kaptunk se lisztet, se cukrot, se zsírt a magazinban... — Radó néni mesélni kezd. Férje­ ura is elhelyezke­dik csendben az asztal mellett és hall­gatja figyeli asszonyát. Pedig ki tud­ja hányszor hallhatta már? Hány kö­zös élményt, emléket hoztak maguk­kal a bányaságról, — ott ismerkedtek meg... A kisunoka elpakolja könyve­it füzeteit, sapkát nyom a fejébe és óvatosan kisomfordolt a szobából. — ... Az asszonyok nagyon neki voltak keseredve — folytatódik az el­beszélés. — Mikor látták, hogy hiába könyörögnek az igazgatóságnál össze­beszéltek, hogy erőszakkal mennek kö­vetelőzni. Mert azt mindenki tudta, hogy a raktárban van zsír, liszt, cu­kor, rizs bőven. Mentünk mi is, fiatal lányok, öreg asszonyok is velünk. A­hány zsebünk mind tömve köves. Az emberek lent voltak a bányában, nem tudtak semmiről. Hanem azt látni kellett volna, amikor az a sok felbő­szült asszony körülvette a raktárt — a hivatalnokok felmenekültek a pad­lásra. A tüntetésnek nagy visszhang­ja volt. Két nap múlva már megint lehetett kapni mindent a magazin­­ban... Nagy volt az összetartás ott. Olyan egyek voltunk fiatalok, öregek, mint az édestestvérek Amikor például sztrájk volt, — mert az is volt elég — olyankor az asszonyok őrséget áll­tak az utcasarkokon s ha meglátták, hogy valaki munkába megy, bizony meghajigálták kövekkel, nem számí­tott, hogy rokon vagy szomszéd. ZÖRGETNEK az utcaajtón. — Radoné I.­­. Itthon vagy? ! — Fürge mozgású, idős asszony jön, Földvári néni, előfizetéseket hoz a Dolgozó Nőre. A postás ide jön majd, itt kapja meg egy csomóban az előfi­zetéseket. Földvári néni még el sem ment, má­sik asszony jön. Az is előfizetéseket hoz. — Így megy ez mindig — dörmögi Radó bácsi de cseppet sem rosszalló­an­ — Sokszor kora reggel, mikor még ágyban vagyunk, már jönnek va­lamivel, a késő este se számít. Még a legjobb ha Itthon van■ Folyton megy, szaladgál, pedig elég gyenge a szíve, többet kéne neki pihenni. Hányszor, de hányszor előfordul, hogy mikor ha­zajövök a­ gyárból, csak a kisfiút talá­lom itthon meg egy cédulát az asz­talon, hogy ,,Nagytata elmentem s gyűlésbe, ide meg ide, ha nyolc óra körül nem vagyok itthon, gyere élem­be” Ilyenkor aztán nyolc óra körül már készülődünk Zolikával s indulunk eléje, mert ugye mégiscsak asszony és itt elég messze vagyunk a várostól. Én le nem beszélem, nem is lehetne A férfi nem árulja el egészen nyíl­tan de észrevenni, hogy nagyon büsz­ke a feleségére. Tiszteli, megbecsüli Lenézett szolgáló, mosónő volt, ami­kor feleségül vette 35 esztendővel ez­előtt, most meg egy egész városrész hallgat rá, kér tőle tanácsot, állami vezető emberekkel ül egy sorban, ta­nácskozik velük. Az ő okos takarékos, nagyon beosztott háztartásának is kö­szönhetik hogy a bányaságon megta­karított pénzből, meg bankkölcsönnel úgy ahogy felépíthették ezt a kis há­zat. Igaz, hogy csak szimpla ablakai vannak még mindig de nekik jó így is, a gázt is bevezették, kisüthetik kedvükre a lakást­ Kis veteményes kert, baromfiudvar és virágoskert is van a ház körül■ Zöldségféléket és gyümölcsöt nem kell a piacról venniök. Radó nénit sokáig szóval tartják az asszonyok kint a konyhában. Ami gondja-baja csak van ennek a kis vá­rosnegyednek, azt mind ővele tárgyal­ják meg. Vajon miről folyhat most a disputa ? — Nehezen lehetne azt felsorolni, így fejből — legyint lemondóan a fér­fi. — De fel van neki írva mindenfé­le. A tavalyi munkájáról is tartott egy olyan jelentést a néptanácsnál, hogy úgy hallottam, erősen reátapsoltak. — Radó néni — miután elmentek „munkatársnői” — készségesen felso­rolná, hogy mi mindent dolgozott pél­dául tavaly, tudja ő fejből de azért a meggyőzés és pontosság kedvéért előszedi az irományait■ Kis könyves­polc tetején tartja őket egy fadoboz­ban. — Nemsoká kell már csináljak ne­ked egy nagy ládát — jegyzi meg Radó bácsi huncut mosollyal. — Lehet, lehet — válaszol Radó né­ni is derűsen. — Merre van a szemü­­vegem nagytata ? — — Hagyjad csak, majd felolvasom én a jelentésedet — vállalkozik buz­gón „nagytata" s óvatosan kisimítja az összehajtogatott, teleírt lapokat. AZ ÜGYESEN gondosan megfogal­mazott bevezető után ilyeneket olvas Radó bácsi a felesége jelentéséből: „1956-ban kilenc néptanácsi képvi­selő-gyűlésen vettem részt. Walter Irénnel, az utcai nőbizottság felelősé­vel beszerveztünk 12 nőt a városi párttanfolyamra. Jelentettem a vil­lanytelepen, hogy nem égnek a villa­nyok az utcánkban. Cementgyárat kér­tem a hidravításhoz. Gyümölcsfaolt­ványokat kértem a városi néptanács­tól a lakók részére. Megünnepeltük a gyermeknapot. 80 gyermek ajándék­csomagot kapott. 22-en vettek részt. (Itt felsorolja a neveket is.) Kérvényt nyújtottam be a néptanács kereskedelmi osztályára, hogy létesít­senek Aprózárat a csempegyári mun­katelepen ... Értesítettem az IMSZ bizottságot a munkatelepi brigádosok helytelen magatartásáról. Kirándu­lást rendeztünk, volt büfé, zene, tombola. A bevételből megmaradt 457 lej ezt félretesszük egy nyilvános te­lefon bevezetésére, mert nagyon mesz­­sze vagyunk a várostól és az egész negyedben nincs telefon, ha valami tör­ténik." Minek soroljuk tovább ? A pontos dátumokkal, nevekkel teleírt jelentés­ben több, sokkal több van ennél. Az is például, hogy a csempegyári mun­katelep a sok utánjárás ellenére sem kapott Aprózárat — bár a kereskedel­mi osztály engedélyezte, — mert a munka­te­lep vezetősége nem adott né­hány szál deszkát a bódénak­ Ebben a negyedben pár évvel eze­lőtt nem volt sem üzlet, sem óvoda, sem posta. Azóta sokat gazdagodott a negyed. Van most óvodájuk, üzletük, néhány évvel ezelőtt lerakták a gáz­csöveket is­­az utcába, kaptak posta­ládát és rendszeresen jár a postás a Fehéregyház-útra is. Villanypózna csak elvétve akadt ebben a negyed­ben. Tavaly villamosítottak még két utcát. Ha megjelenik valahol Bodó né­ni — néptanácsnál, milícián, gyermek­kórházban, nőbizottságnál — mindjárt tudják, hogy a 28-as kerületben vala­mi nincs rendjén. Igaz ugyan, hogy minden kérésnek személyesen jár utána. De nem dol­gozik egyedül. Mellette áll az egész negyed. Szerteágazó, népes munka­­közössége van Például: 25 tagú utca­bizottsági (nők, férfiak, öregek, fiatalok, románok, magyarok, szászok, vegyesen) egészségügyi csoport, olva­sókör, békebizottsági csoport-Es Radó néni irányít ellenőriz és elöljár mindenben Nem parancsol,­ — kér, szép szóval — és hallgatnak rá, mert szeretik, becsülik. Búcsúzóul arra kér, hogy ne írjak róla, inkább valaki másról aki talán érdemesebb rá. Nem tudtam megígérni És lám, szava ellenére cselekedtem- Radó né­ni hamar békülő, föszivü asszony — biztos megbocsátja . ■: HORVATH JULIA ­* 1. o­H­L Erre biztosan számíthatnak A Kolozsvár városi néptanács vég­rehajtó bizottsága idei munkaterve összeállításánál az eddiginél fokozot­tabb mértékben vette figyelembe a la­kosság szükségleteit, igényeit, s ter­vét is eszerint készítette el. A helyiipari vállalatok legfőbb cél­kitűzése az, hogy a lakosság ne szen­vedjen hiányt közszükségleti cikkek­ben, sem pedig építkezési anyagokban. Tervük szerint az idén 70 tonnával több kerítéshez szükséges drótfonatot, 14 tonnával több cipővédővasat és parkot, 4 tonnával több gyertyát, 14 ezer párral több női és férfi papucsot készítenek mint tavaly. Az építkezőknek is kellemes megle­petéssel szolgál a terv, amely szerint az idén nem szénnel, hanem már gáz­zal égetik a helyiipari vállalatok gyá­raiban a téglát és cserepet, ami a gya­korlatban azt jelenti, hogy az eddigi­nél nagyobb mennyiségeket tudnak gyártani és ami szintén nem lebe­csülendő, lényegesen olcsóbban. A terv összeállításánál a választék kibővítésére is volt gondjuk. Látszó­­lag jelentéktelennek tűnő cikkek gyár­tását vezetik be, olyan cikkekét, a­­melyeknek a fontossága csak akkor derül ki, ha nem lehet kapni. A helyi­ipar, az idén egyebek között kapás­­cserepet, szánkót, vállfát, különböző háziszerszámokat, kályhaajtót, tűzka­­parót, szeneslapátot és gyermekruhát is gyárt. Kibővítették a helyiipar tisz­tító- és mosóüzemét s ezentúl gyor­sabban tudják kiszolgálni a lakossá­got. A közüzemek terve sem érdektelen a lakosság szempontjából. Kolozsvár az idén 260.000 köbméterrel több vizet, 30 millió köbméterrel több földgázt szolgáltat, mint az elmúlt évben és az új autóbuszokkal gyarapított gép­kocsiállomány folytán lényegesen megjavul a közúti forgalom. A város is tisztább lesz, mert újabb szemét­­hordó­ tehergépkocsikat állítanak be, két új, hazai gyártmányú öntözőkocsit is üzembe helyeznek és a tavalyinál sokkal több utcaseprőt alkalmaznak. A lakosság segítségével az idén a­­zokba a negyedekbe is bevezetik a gázt, ahol eddig még nem volt gáz­vezeték. A dolgozók a képviselők moz­gósítására bizonyára ezúttal is öröm­mel vesznek részt ilyen közmunka el­végzésében, mert a gázvezeték kibő­vítésén kívül igen sok utcát újonnan köveznek, illetve aszfaltoznak, s mind­ez végeredményben a lakosság érde­keit szolgálja. Az év folyamán befeje­zik a Cukorgyár utca kikövezését mintegy 8 ezer négyzetméter terüle­ten, további 22.300 négyzetméteren végeznek aszfalt- és kövezetjavítást, utcasóderezést pedig 21 ezer négyzet­­méteren. Általános érdeklődésre tarthat szá­mot a néptanács tervének a lakásépít­kezésre vonatkozó része. A tavalyinál ötször nagyobb pénzalapból közel 3 ezer négyzetméter felületen építenek új lakásokat a Horea-úton. Többmillió lejes alap áll a városi végrehajtó bi­zottság rendelkezésére a meglevő la­kások karbantartására is. Tervbe vették hogy több házra újabb emeletet is húznak. A terv elkészítésénél a kereskedelmi hálózat kibővítésére is gondoltak. Az egész város területén több új üzlet nyílik meg az idén. Hosszadalmas lenne az egész tervet felsorolni, befejezésül még csak any­­nyit, hogy az idén befejezik a szamos­­falvi kultúrotthon építését, valamint az aggmenház tatarozását, a sétaté­ren pedig új játszóteret létesítenek. A terv végrehajtása természetesen igen nagymértében függ a névtaná­­csi képviselőktől is, mert ha azok e­­redményesen mozgósítják a dolgozó­kat olyan munkára, amelynek önkén­tes munkával történő elvégzése siette­ti az illető célkitűzés megvalósítá­sát, lehetővé válik, hogy terven felül is számíthassanak még valamire a ko­lozsváriak. SERBAN MIKLÓS a kolozsváriak Kollektivisták számvetése Bojtor György, az aranyosmeggyesi kollektivista csak feleségével dolgozik a kollektív gazdaságban. Mikor meg­kérdeztük, hat év után mivel gyarapo­dott háztáji gazdasága, büszkén vála­szolta : — öt esztendeig, jobban mondva 1955-ig házépítésre raktuk félre ke­resetünk nagy részét. Mint látják, ter­vünk megvalósult. 1955-ben sikerült tető alá hoznunk egy három szobás, konyhás családi házat. Aztán fejős­tehénre kellett gyűjteni a pénzt. Ezt is megvettük. Tavaly 10 juhot, sok ruhaneműt és egyebeket vásároltunk. Az olvasó joggal teheti fel a kér­dést : Jó-jó, de miből futja a Bojtor családnak erre a sok vásárlásra, épít­kezésre. A számítás egyszerű. Tavaly, noha Aranyosmeggyesen is gyenge volt a termés, csupán szemesterményből 12 és fél kiló jutott munkaegységenként. Férj és feleség 464 munkaegységet tel­jesített. Összesen tehát 58 mázsa sze­mesterményt kaptak. Ezenkívül nagy­­mennyiségű csöveskukoricát, takar­mányt, zöldségfélét, pénzt, bort vittek haza évi osztalékként. A kis létszámú család távolról sem tudja elfogyasztani az évi keresetet Csak a szemesterményből juthat 35— 40 mázsa eladásra, így már ugye érthető, hogy miből telik Bojtoréknak építkezésre, vásár­lásra. ★ Vezentan Gheorghe-t és családját úgy tartják nyilván az aranyosmegy­­gyesi kollektivisták, mint akik „köze­pes szorgalommal“ dolgoznak. Ilyen­formán keresetük is „közepes“ Meny­nyit keres ez a „közepes család’“... — Jó darabig csak azért kellett dol­gozzunk, hogy elűzzük házunk tájáról a múltból ránkmaradt nagy szegény­séget — mondja Vezentan elvtárs. — Mikor aztán volt tisztességes ruhánk, ennivalónk, merészebb tervet szőttünk. 1955-ben négy szobás-konyhás lakást hoztunk tető alá. Azóta már egy új pincét is építettünk. A közelmúltban pedig 3500 lej értékű bútort vásárol­tunk. No meg az istállóban ott a fejőste­hén, 15 merinói juh. Évenként a juhok gyapjújáért, tejtermékeiért, a kisbá­­rányokért is szép pénzt kapnak.­­ Egy szegény földművesnek valami­kor óriási gondot okozott hat gyer­mek eltartása. Ha egynek-kettőnek ju­tott is ruha, a többi mezítláb, hitvány öltözetben didergett félidőben. Bobás Demeter aranyosmeggyesi kollektivistának hat gyermeke van Masszóval, 8 tagú családja, amelyből csak két személy dolgozik a kollektív gazdaságban. A Robás Demeter gyer­mekei azonban mégsem szenvednek hi­ányt, sem eledelből, sem ruházkodás­ból. Sőt, amióta a Robás család kol­lektivista lett, építettek egy ötszobás lakást. Minden esztendőben 2—3 ser­tést vágnak. Igaz Robás Demeter és felesége minden esztendőben példamu­tatóan dolgozik. Tavaly például 670 munkaegységet teljesítettek. Ezért szemesterményből 83 mázsa 75 kilót vittek haza. Van mit enni és eladásra is jut bőven. K­b. Szülőotthont avattak Gyermeksirás hasit bele a csendes éjszakába. Nagy újságot hirdet ez a sírás. Ember született... Új állampolgár született. Termé­szetes, megszokott és mégis magasz­tos dolog. És az is természetesnek tűnik, hogy ez a kis állampolgár nagyablakos, tiszta szobában, hófe­hér ágyon, csillogó műszerek között, orvosi felügyelet mellett született. Hány gyermek és anya egészsége, sokszor élete fordult meg azon, hogy egészségtelen környezetben, megfelelő segítség nélkül érkezett világra az újszülött. Hány ilyen e­­setről tudna mesélni Fozner Sándor, a szemlaki orvos is! Hosszú évek óta járja a falut, a kilométerekre fekvő kis tanyákat. S nem egyszer megtörtént, hogy későn érkezett. Ezért, talán ő örül a legjobban a szülőotthonnak, ami ezelőtt három héttel nyílt meg Szemlakon. Nem­csak azért — és főleg nem azért — mert most már nem kell éjszaka hó­ban, fagyban lélek szakadva rohan­nia a szülő anyákhoz. Hanem, mert így biztos abban, hogy bármi is tör­ténik, tud segíteni. De nemcsak Fozner Sándor örül, az anyáknak is nagy biztonsági tu­dat ez. A szemlaki asszonyok eddig is szívesebben hozták világra szü­lőotthonban a gyermeküket, mégha ez a szülőotthon Aradon is volt. Aki csak tehette odautazott. De kora­szüléseknél, s általában olyankor, mikor legnagyobb szükség lett vol­na erre, utazásról szó sem lehetett. Milyen biztonságos, jóleső tudat, hogy most van a falu közepén egy csinos kis ház, ahol segítő kezek várják a vajúdó asszonyt. Az új szülőotthon költségeit ré­szint az önadóból fedezték. Az épü­let maga nem új, de egészséges, jó felépítésű. Szülőszoba, gyermekszo­ba, hálóterem, várószoba, konyha, lakás a szülésznőnek — ez van ben­ne. S körülötte szép kert, bukszu­­sokkal, fenyőfákkal,, jegenyékkel. S tavasztól kezdve majd sok-sok vi­rággal is. Az anyák szobájában öt ágy áll Mindegyiken vadonatúj hófehér le­pedő, párna, égkék huzata meleg paplan. Az ablakokon krémszinü tüli függöny. Kék huzatos a kicsi babák „mózeskosara“ is, csak a ta­karmjuk rózsaszín. Réblit, sapkát, pelenkát, mindent a szülőotthon ad a gyermekeknek arra az időre, amíg itt vannak. Az anyáknak pedig tel­jes ellátást. Mikor néhány nappal ezelőtt ott jártunk, két vendége volt a szülő­otthonnak, Fopa Anna és Halma­­gean Maria. Pihentek s rádiót hall­gattak a jó meleg szobában. Mind­ketten boldogan i­s mondták, hogy éppen azon az éjszakán fiuk született. Eddig öt gyermek született itt. A legelső Sinka Magda három és félkilós fia volt. Utána egy négyki­­lós, meg egy háromkilós kislány született. S most megint két fiú. A statisztika eddig kielégítő. Súlyra is. Ez a szülőotthon méltó nőnapi ajándék volt a szemlaki asszonyok­nak. B. R. 1957. március 1., péntek. Kétes értékű takarékoskodás — Igen, itt a csókfalvi kollektív gazdaság... — Kérem, én a makkfalvi központot kértem... — Halló, központ? — Nem kérem, ez a makkfalvi néptanács. — A központtal szeretnék beszélni. — Igen kérem, itt a központ beszél. — A lengyárat lenne szives... — Azt nem adhatom, én az erdőszentgyörgyi központ vagyok. — Ejnye a nemjóját! Mondja már meg, hogy lehetne a makkfalvi nép­­tanácstól a makkfalvi lengyárral beszélni? — Talán a Posta- és Távközlési Minisztérium tudna erre válaszolni — szólal meg valaki a hátam mögött.. Megfordulok, hát éppen a makkfalvi postafőnök áll a hátam mögött. Na, ez is a legjobbkor jött — gondolom — s máris kérdések özönével árasztom ti. — A minisztérium határozata alapján, takarékossági szempontok fi­gyelembevételével, déli 12 és d. u. 17 óra között leállítjuk a makkfalvi tele­fonközpont munkáját és más 4—5 telefonnal együtt a szentgyörgyi központ­hoz kapcsoljuk. Ennek eredményeképpen minden csengetésre a szentgyörgyi központ jelentkezik és 10 kilométeres körzetben egyszerre öten is felveszik a kagylót. Ezek mind egyszerre kezdenek beszélni s bizony ember legyen a talpán, aki eligazodik azon, hogy ki, honnan, mit mond. Tovább már nem hallgattam a precíz, szakavatott magyarázatot Gyor­san vettem a kabátomat, hogy még idejében elérjek az egy kilométer távol­ságban levő lengyárhoz... Így talán mégis csak egyszerűbb, mint telefonon. Az egyik jelenlevő meg is jegyezte: — A telefon helyettesítésére létesítünk egy futárszolgálatot. Ennek te leszel a vezetője ... Telefon helyett futárszolgálat? —villant át az agyamon — és válasz helyett nyeltem egyet. Ez volna az igazi takarékoskodás? A választ az illetékes szervre bízom. GERGELY GÁSPÁR az erdőszentgyörgyi IMSZ-bizottság aktivistája * * * NYILVÁNOSSÁGRA HOZTÁK a George Enescu nemzetközi zeneverseny feltételeit. A verseny 1958 szeptember 5—15 között lesz és 1958 június 1-ig lehet rá benevezni. A verseny rende­zősége magas díjakat állapított meg a nyerteseknek. 120 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT Ion Creanga a nagy román klasszikus író. Creanga művei az utóbbi években románul több mint 100.000 példány­ban, a nemzeti kisebbségek nyelvein csaknem 60.000 példányban láttak napvilágot. Creanga könyveit a Szov­jetunióban, Angliában, Olaszország­ban, Indiában, Lengyelországban, a Kínai Népköztársaságban, Magyaror­szágon és más országokban is lefor­dították. NAGYVÁRADON szerdán reggel megkezdődött a kiváló mezőgazdasági termelők és élmunkások tartományi értekezlete. A KALAN KÖZSÉGHEZ TARTOZÓ Pusztakalán faluban február 24-én új társulás alakult „Május 8“ elnevezés­sel. A társult gazdák öttagú vezetősé­get választottak. A tavaszi munkákat már közösen végzik. (Kraszka József levelező) AZ SZKT TURISZTIKAI ÉS KI­RÁNDULÓ IRODÁJA március 2-án különvon­attal kirándulást rendez Pre­­deálra. A kirándulók — mintegy 900- an — különböző túrákat tesznek a Bucsecs-hegységben. OLAJ-, SZAPPAN­ ÉS PIPERE CIKKGYÁRTÓ Iparunk vezető káderei február 27-én és 28-án országos meg­beszélést tartottak a fővárosi „Filimon Sirbu” olajgyárban. A megbeszélés során megvitatták az RMP KV 1956 december 27—29-i plenáris ülésén ho­zott határozatok alapján foganatosí­tandó intézkedéseket. A SZOVJETUNIÓBA UTAZOTT a fővárosi Operett Színház mintegy 200 tagú együttese. Az együttes Moszk­vában, Gorkijban és Odesszában ven­dégszerepel a Läsati­ mä sa cint, Plu­­tasul de pe Bistrita, Colomba cimű­ ro­mán operettekkel és a Madarász című Zeller-operettel. Az együttes vezetője Constantin Redulescu érdemes mű­vész, a Művelődésügyi Minisztérium zeneosztályának igazgatója és Sandu Eliad érdemes művész, az Operett Szín­ház igazgatója. VÖRÖS ACÉL OLVASZTÁRAI örömmel fogadták a resicalak verseny­­kihívá­sát. Üzemük lehetőségeinek ta­nulmányozása után elhatározták, hogy május 1-ig 1400 tonna acélt termelnek terven felül, az előirányzott tervfela­­dathoz viszonyítva 3,4 százalékkal nö­velik munkájuk termelékenységét és 2 százalékkal csökkentik az önköltsé­get. Tömény bürokrácia Az utóbbi időben az illetékes szervek nagyszerűen gondoskodtak iskoláink faellátásáról. Iskolánk udvarán jelen­leg több mint 2 vagon száraz bükkfa van, amely biztosítja a tantermek jó fűtését. De egy látszólag kicsiny dolog igen nagy gondot okoz az iskola veze­tőségének. Az udvaron lévő fa felvá­gásáról van szó. Általában a „Junius 11" helyi vál­lalathoz szoktunk fordulni, amely pár napon belül fel is vágta a fánkat. A munkáért a szokásos átutalás útján fizettünk. Ez az egyszerű megoldás legutóbb a következőképpen módosult. Február 14-én az altiszt bejelentette, hogy a felvágott fa fogytán van, intéz­kedjen. .. A szokásos formai intézke­­désekre ezúttal azt a választ kaptam, hogy vásároljak 20 liter benzint, mert csak akkor vághatják fel a fát. Érdek­lődtem a „Június 11“ vállalatnál, a pénzügynél, a tanügynél, míg végül is megoldódott a „rejtély”. A pénzügyi osztálynak naponta joga van a bank­ból készpénzben 25 (huszonöt lejt) felvenni a három hétosztályos és négy négyosztályos iskola részére... Megvárom, amíg felgyűl a vezetésem alatt álló iskolának járó pénz 70 lej — ennyibe kerül 20 liter benzin — el­megyek a benzinkúthoz megvásárolom a 20 liter benzint s bejelentem a „Ju­nius 11“ vállalatnál, hogy a benzin­mennyiség rendelkezésemre áll, jöhet a favágó gép. Ha minden simán megy, két hét múlva az iskola fáját is fel­vágják. .. A benzint a benzinkútnál 3,50 lejjel (20 liter benzin 70 lej) megvásárol­juk, a „Junius 11“ vállalat pedig le­számítja a favágatási díjból de csak 1,45 lej árban. Könnyű a különbség­­ kiszámítani, literenként 2,05 lej 20 liternél kereken 41 lej. Ekkor jön a pénzügyi ellenőr és a 41 lejt valaki­nek a terhére írják. Jó lenne, ha a sepsiszentgyörgyi illeté­kes pénzügyi szervek elgondolkodnának ezen s a decemberi párthatározat szel­lemében nem nehezítenék, hanem meg­­könnyítenék az ilyen egyszerű ügyek rendezését. SZÁSZ JÓZSEF a sepsiszentgyörgyi 4-es számú 7 osztályos iskola igazgatója Egy cikk, amelyet az állami vállatoknak kellene gyártaniok A régi tipusu villanyvasalókhoz bádogba beépített fűtőtestet készí­tenek. A samottba épített fűtőtestet csak az új tipusu vasalókhoz hasz­nálják. A bádogból készült fűtőtesteket hulladékból készítik s körülbelül évi százezer darabra van belőlük szükség. A 110—150 voltos fűtő­test ára 17,50 lej, a 185—220 vol­tos ára pedig 22,50 lej. Tartomá­nyunkban ezt a keresett cikket ki­zárólag kisiparosok készítik, holott az állami vállalatok — ha nagy mennyiségben és szériában gyárta­nák — 5—6 lejes árban tudnák ké­szíteni, hogy tartósságukról és mi­nőségükről ne is beszéljünk. Érdeklődtem a helybeli Electro­­motor gyárban, ahol azt a felvilá­gosítást kaptam, hogy az üzemben már régen elkészítették a prototí­pust, amely többszörösen felülmúl­ja a kisipar által készített fűtőtes­tek minőségét Míg a kisipar ké­szítményei rendszerint hamar ki­égnek, az Electromotorban gyár­tott fűtőtestek legalább két évig eltartanak. A gyártás azonban nem indulhatott meg, mert a fűtőtestek nem szerepeltek a gyár tervében és így az üzem nem is rendelkezett a nagybani Kereske­delmi Vállalat által igényelt 40—50 ezer darab fűtőtest gyártásához szükséges anyaggal. A közelmúltban jelen voltam, a­­mikor az egyik helybeli üzletben egyetlen vevő 5 darab fűtőtestet hozott vissza, mert azok rövid pár napos használat alatt kiégtek. U­­gyanez történt az IRPT temesvári vállalatnál, ahol 10 darab égett ki néhány nap alatt. Tekintettel arra, hogy egy új vasaló samott fűtőtesttel kb. 60 lej — a bádogfűtőtest pedig maga 22,50 lej — gondoskodni kellene arról, hogy az állami vállalatok gyártsák ezeket a cikkeket, hiszen a magániparban gyártott 2—3 ki­égett fűtőtest árán már egy új va­salót is vehet a háziasszony. Helyes lenne, ha a Villamos és Elektrotechnikaipari Minisztérium intézkedne, hogy a vevők minél ol­csóbb és jobb minőségű fűtőteste­­ket vásárolhassanak. Ennek a kö­vetelménynek nézetem szerint az állami vállalatok tehetnek legjob­ban eleget. APRIL EMANUEL

Next