Előre, 1957. április (11. évfolyam, 2937-2962. szám)

1957-04-02 / 2937. szám

2 Kalács és kenyér HETVENÉVES múltja van Csíkszeredán a műkedvelő színjátszásnak. Már a múlt század végén színjátszók jelentek meg a dobogón, a művészet önkéntes lelkes istápolói. Kicsi volt a város, de lelkes a műpártoló közönség s áldozatokra is kész. Ezek a nemes hagyományok új tartalmat nyertek a felszabadulás után. A műkedvelők immár nemcsak önerejükre támaszkodtak s nemcsak szórakoztattak, de neveltek is. A színjátszó mozgalom közügy lett, a szó legjobb értelmében s a népi állam közvetlen támogatásával. Az ódon terem megifjodott, felfrissült, szinte kitágultak a vaskos falak, hogy minél több embert fogadjanak be. A művelődési ház most már szervezetten s az állam anyagi alapjaira és a hivatásos művészek segítségére támaszkodva a város művészeti központjává nőtt. Mégis pangás állott be az utóbbi években a Csíkszeredát műkedvelő színjátszásban. Mert semmilyen új it nem születik magától, göröngyök és buktatók nélkül. Nehéz lenne kézzelfoghatóan bebizonyítani, hogy hol és miért, de tény, hogy a színjátszómozgalom elakadt. A művelődési ház csoportja széthullott, a dobogó elcsendesedett, a lelkes hangulat kihunyt. De új életünk egyik sajátos velejárója éppen az, hogy a megtorpanások csak ideig-óráig tartanak, a láng megcsappanhat, de ki nem alszik, mert újból felszítják a mai emberek, így történt Szereden is. Maroknyi ember a múlt évben ismét talpraállította a színjátszócsoportot. Méghozzá követésre méltó ötlettel: versengjenek egymással, egymás közt a város legjobb műkedvelői, ugyanazon színdarab kettős szereposztásában. A kihívás elhangzott s nemsokára már a szenvedélyek lángja csapott fel, a város úgyszólván két táborra oszlott, a kettős szereposztásnak megfelelően. Mi volt a versengés tárgya? A Mézeskalács. A csoport tagjai tiszteletreméltó művészi igényességgel láttak neki a zenés mesejáték színrehozatalának. Nehéz lenne elmondani, menynyi idő, munka, ideg és szív kellett, míg a csoport úgy érezte, hogy ismét kiállhat a közönség elé. Az első előadások váratlan sikert arattak: mind a két szereposztás zsúfolt házakat vonzott s vastapsokat aratott. A CSOPORT elhatározta: ezzel az előadással indul az országos színjátszóversenyre. S már most elárulhatjuk, hogy a későbbi győzelmek ,,titka" az indulás mikéntjében rejlett: a színjátszók nem elégedtek meg a kezdeti sikerekkel, hanem módszeresen és kitartóan dolgoztak tovább játékuk árnyalati csiszolásán. Ez a szakadatlan, lelkiismeretes munka hozta meg a tartományi döntő győzelmét. Az országos döntőn a bírálóbizottság tagjainak zöme nem értette a magyar szöveget. S éppen az volt a bírálók legfőbb elismerése, hogy a nyelvkülönbség nem zavarta őket, mindvégig élvezni tudták az előadás részleteit is. A fővárosi érdemes művészek, rendezők és színházi szakemberek egyöntetűen megállapították, hogy a műfaj keretében és annak sajátosságaiban a Csíkszeredái műkedvelők kimagasló teljesítményt nyújtottak, még akkor is, ha egyes zenei részekkel és hangbeli hiányokkal nem tudtak megküzdeni. A bírálók véleménye szerint az előadás csiszoltsága, műfajbeli ízlésessége az egyes szereplők egyéni és összjátékának kidolgozottsága, a helyes rendezői felfogás meggyőző életrekeltése, ami fedni tudta egyes szereplők kisebb-nagyobb botlásait is és értékesítette a mesejátékból mindazt, ami érték benne, végül pedig mindennek alapjaként a színjátszók szakszerűen kibontott tehetsége — ez érdemesítette arra a csíkszeredaiakat, hogy különleges országos díjjal tüntessék ki őket. KIK VOLTAK a győzelem katonái és vezérei? Nem említünk egy nevet sem, mert a díjat mind a negyven szereplő kapta, együttes teljesítményéért, akár kicsi, akár nagy szerepben. S éppen az volt a siker egyik alapja, hogy a kettős szereposztás ötlete megtörte Csíkszeredán a műkedvelő mozgalomban lábrakapott egészségtelen sztárszellemet, alkotó egységbe kovácsolta a csoportot, példát mutatva ezen a téren az egész műkedvelő mozgalomnak. S bizony kár, hogy nem mutathat példát a műsorválasztás terén is. Mert erről nem szabad hallgatni, az ünneplés hangulatában sem. Arról, hogy a bírálóbizottság szakembereinek elismerése, a fővárosi színházterem zugó tapsáradata, a különleges díj és oklevél nemcsak nagy siker, de nagy kötelezettség is. Arra kötelez, hogy a csíkszeredaiak ne maradjanak meg a Mézeskalács erősen korlátozott művészi és eszmei követelményeinél, hanem nyúljanak mélyebbre, a drámairodalom ládafiának kincsei közé s a nép életébe vágó igaz s nagy harcokat jelenítsék meg a színpadon, erre áldozzák tehetségüket. Ezt várjuk el tőlük. A habkönnyű, édeskés kalács után ízes, tartalmas, éltető kenyeret, a java termésből. FERENCZ LÁSZLÓ Egy új gyár idős mesteréről sem is olyan régen, alig két évvel ezelőtt, még kis műhely volt. Ma korszerűen felszerelt gyár. Népi demokratikus rendszerünk változtatta azzá. Mérföldes léptekkel fejlődő traktor és tehergépkocsi gyártó iparunk szerves kiegészítő része. Radiátorgyár, ahogy röviden a sztálinvárosiak köztudatába átment. A város peremén meghúzódó vöröstéglás, üvegtetejű műhelycsarnokok szinte mutatják az egyre nagyobb tért hódító nagy iparváros terjeszkedésének irányát. Új iparág ez is hazánkban. Természetes tehát hogy kevés szakember akadt ebben a mesterségben. Uj a gyár, újak munkásai is, akiknek legnagyobb része ott a helyszínen tanúdja meg a gyártás minden csinját-binját. De a sok, új mesterséget tanuló munkásnak tanítók is kellettek. Egy ilyen öreg mesterről beszélnek ezek a sorok, akinek keze alatt egész munkáshad tanulta a mesterséget és vált jó szakemberré-Derzsi Árpád hosszú éveken keresztül dolgozott kisebb autójavító műhelyekben. Itt ismerte meg a gépkocsik hűtőinek szerkezetét is. Itt bíbelődött azoknak javításával. S közben nem egyszer gondolt arra, hogy ezt nálunk is el lehetne készíteni. De kinek volt akkor szüksége radiátorgyárra? Hiszen hazai piacunkra befészkelődött nagy nyugati gépkocsigyárak monopóliuma volt minden ebben a szakmában. Derzsi Árpádéknak csak egy-egy megrongálódott hűtő kijavítása jutott akkor. Mégis szenvedélyesen szerette szakmáját. Sokszor gondolt munka közben arra, mi mindent tudna ő csinálni, ha nálunk is készítenének ilyesmitek után szinte természetes, hogy ma, amikor a gyár legkiválóbb szakemberei után érdeklődtünk Bucsinescu Nicolae igazgatónál, Derzsi Árpád nevét említette elsőnek, így kötöttünk ismeretséget. Nem látszik rajta hogy túllépte már az ötvenet. Barnakeretes pápaszeme mögött fiatalosan csillogó szeme átfogja az egész műhelyt, amelynek ma ő a vezetője. Hogy hány újítása volt eddig, nem is jegyezte fel. Egyre azonban mégis nagyon büszke. Hogy már gyártani tudják hazánkban is a termosztátot (a hűtőbe szerelt készüléket, amely szabályozza a víz hőmérsékletét). Nem egyedül dolgozott rajta, hanem egy egész kis munkaközösséggel, amelyben ott találjuk Bucsinescu igazgatót, Griinoiu Constantin mérnököt a bukaresti ICAR-tól, Nicolau Marcel mérnököt, Marcsim Gheorghe munkást és még néhány segítőtársat. E kis névsorból választottuk ki Muresan Gheorghe nevét, aki mérnökök régi szakemberek között dolgozva, hozzá tudta adni a maga részét, hogy ma már sorozatban gyártják az eddig csak külföldről behozott termosztátokat. S amikor megismerkedtünk vele, megint csak Derzsi Árpád volt az, akit legelőször megemlített. Hét éven keresztül volt a tanítványa. Tőle tanulta meg a fémnyomást. Ő tanította be, hogy ma az olyan kifinomult szakértelmet követelő termosztát membránját sajtoló készüléken dolgozhassék. Minden szava meleg szeretetet és hálát sugároz Derzsi Árpád felé. De ez a szeretet és megbecsülés kölcsönös. Muresan a tanítómestert, az idős szakembert tiszteli Derzsiben, Derzsi pedig a fiatal, minden jó tanácsot megfogadó, ügyeskezű munkást becsüli Muresanban. Az öreg mester magyar, fiatal tanítványa román■ De örökre ledőlt közöttük is az a válaszfal, amelyet valamikor nem is olyan régen még, annyi gonddal igyekeztek mindkét nemzet vezető urai s két együttélő nép közé emelni. Nemcsak Muresan Gheorghe beszél olyan megbecsüléssel Derzsi Árpádról Nemcsak ő egyedül érzi azt a gyárban, hogy szaktudását neki köszönheti. Hasonlóan éreznek Mesca Dumitru, Fasole Cornelia, Zamfirescu loan, Gosu loan és még sokan, nagyon sokan mások, akik mielőtt a gyárba kerültek volna, csak látásból ismerték a radiátorokat, őszinte hálával gondol Derzsire Calin Ioan mester is, akit szintén ő szakképesített és aki ma a hűtőtartályok készítését vezeti. Sokat irtunk a román nép és azn együttélő nemzetiségek egyre inkább mélyülő testvériségéről. De még gyakrabban találkozunk vele mindennapi életünkben üzemeinkben, intézményeinkben, az államvezetésben, kulturális és tudományos életünk minden megnyilatkozásában. Ezt találtuk a radiátorgyárban is. Itt egy idős magyar nemzetiségű szakember segíti testvérként románul beszélő munkatársait. Más helyeken ennek éppen a fordítottjával találkozhatunk. FLÓRIÁN LÁSZLÓ Törvényerejű rendelet a békéltető bizottságok létesítéséről A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége törvényerejű rendeletet adott ki, amelynek értelmében a községi, városi és rajoni néptanácsok mellett békéltető bizottságok létesülnek a kisebb jelentőségű bűnügyi jogviták elintézésére. Ezeknek a bizottságoknak a feladata, hogy a társadalomra kevésbé veszélyes, kisebb bűncselekmények esetében, amelyeknél csak a sértett fél kérésére indítanak vizsgálatot és bűnvádi eljárást (becsületsértés, rágalmazás, könnyű testi sértés, hűtlen kezelés, stb.) kísérletet tegyenek a felek kibékítésére, hogy az illető bűnügyek ne kerüljenek a bíróságok elé. Megállapították ugyanis, hogy az utóbbi időben a milícia és a bíróságok elé kerülő bűnügyeknek csaknem fele ilyen bűncselekmény volt, amely az esetek túlnyomó részében a felek kibékülésével és a panasz visszavonásával ért véget. A törvényerejű rendelet értelmében az ilyen bűncselekmények esetében a sértett fél csak akkor fordulhat a bírósághoz, ha bebizonyítja, hogy a felek nem békültek ki a békéltető bizottság előtt, vagy ha a bűncselekmény elkövetője nem teljesítette az okozott kár megtérítésére vállalt kötelezettségét. Munkavédelmi tárgyú dokumentumfilmek A Filmterjesztő Igazgatóság több munkavédelmi tárgyú dokumentumfilmet bocsátott a vállalatok üzemi bizottságainak rendelkezésére. E filmek értékes segítséget nyújtanak a munkások munkavédelmi kiképzésében. A „Villamosság okozta balesetek" , ,,A munkahely megvilágítása’’, „Veszedelmes hanyagságok", „Nagy magasságban" című filmek minden üzemi dolgozót érdekelnek. Külön film foglalkozik a fémipari munkavédelemmel. TAVASZI DÉLUTÁN TAVaSZI illattal, hangulattal van tele minden a tordaszentmihályi határban. Talán most nyújtózik ki téli dermedtségéből a föld. Ébredeznek már a fák, szinte hallani, ahogy pattan egy-egy rügy, mintha a fa tüszszentene a csiklandozó napfénytől. Ijedten surran el egy-egy gyík, kidugta fejét a zsenge buzaszál s a duzzadtan hömpölygő Aranyos felől tavasz-illatú levegő árad. Csodálkozó, derűs szemet nyitott a napra minden, ami él. Zöldmintás, meg egyszínű barna táblák közt kanyarog az utunk. Itt szántanak, amott boronálnak, elől cságatás hallszik a mezei utat szegélyező kőkről közül. A községtől nem messze nagy mezsgyében tábla tűnik fel. Közelebbről nézve, mintha sűrűbben szőtték volna tele zöld szállal Bemegyünk pár métert és kitűnik, hogy ez az irdatlan nagy takaró, nem csikós, mint a többi, inkább kockás. Széltében-hosszában szőtték, keresztvetéssel. Igen, ez kollektivista föld. A gazdaságba igyekszünk magunk is, s ezt sem árt látni és tudni, elöljáróban. ★ Ilyenkor, déltájt, üres a székház Az elnök bement Tordára, valami építőanyagért. De lehet, hogy már megjött, keressük fel otthon és magyarázzák, hol lakik. Szabó Károly, az új elnök (nemrégen választották), nem messze lakik, egy aprócska, kékre festett házban. Otthon van, ebédhez készülődnek, ki is van tálalva a párolgó töltött paprika. Szabadkozunk, hogy rosszkor zavarjuk, de ő csak legyint, hogy azért tudnak ők enni. Két út között (és két falus között) beszélgetünk az elnökkel. Az imént érkezett Tordáról, meszet hozott, mert autógarázst, kovács meg kerekes műhelyt építettek, s vakolni kell. Ebéd után meg nyomban indulnak Járába valami új homokért. Van egy pár tüzesvérű csikójuk, nem lehet akármibe fogni őket, szétszaggatják a gyenge holmit. Szabó Károly bácsi nagybajusza, mozgékony, szikár ember, hatvankét éves, de a hajában alig látni ősz szálat. Mondjuk is, hogy fiatalabbnak tűnik. — Pedig sokat szenvedtem én. Igen. _ És sebtében elbeszél egyetmást arról, hogy mit élt át két világháborúban, hogyan sebesült meg. Attól rövidebb egy kicsit az egyik lába. Igen. Ezzel az igennel nyomatékosit egyegy mondatot, állítást. — Most a szántás, boronálás, tavaszi vetés elvégzése a legsürgősebb. Igen. Örömmel újságolja, hogy itt van három traktor a gépállomásról s így a szántással jól állanak. Még az őszről van vagy 90 hektár mélyszántásuk, s ami hátra van, az nem sok. Egy sor fogat boronál, az egyik brigád veti a bükkönyt, a kertészetben most a hagymát ültetik Vetettek már zabot, tavaszbuzát, lóherét, ők voltak az elsők a községben, hát persze. Csapongva, bakugrásokkal folyik a társalgás, azért csak összeáll a kép erről a gazdaságról Nagy nehézségekkel, nagyon döcögősen indult vagy öt évvel ezelőtt. Szabó Károly benne volt annak idején a kezdeményező bizottságban, a legkitartóbbak közül való. Persze, nem mindenki bizonyult kitartónak. 53 ban ki is kellett zárni vagy 21 családot. Egy részüket később visszavették, meg jöttek újak is, elég az hozzá, hogy ma 145 család gazdálkodik 450 hektárnyi területen. S hogy gazdálkodnak, milyen haszonnal ? Hát a múlt év nem volt valami jó, „csak" 18 mázsa és valamennyi kiló búzájuk termett hektáronként. A kukorica 30 mázsa körül eresztett átlagosan. Osztáskor elég szépen kaptak terményeket, meg pénzt is, a munkaegység értéke átszámítva 40 lej körül jár. Persze, ez csak olyan közepes jövedelem, a vajon némelyik gazdaságában 50—60 lejre is felment a munkaegység értéke. — Én magam olyan közepes féle voltam azelőtt — mondja Szabó Károly —, de június felé már nem volt gabonám. Máma, ha nem adnék el belőle ruhára, cipőre, meg egyebekre két évig is kitartana az évi jövedelem. S láthatták milyen habfehér kenyeret eszünk. Különben így vannak ezzel más kollektivisták is. Sokuknak az okoz gondot, hogy hová tegyék a gabonájukat. Csak mostanság is, hatan építenek új házat. De erre már közbeszól Szabó néni, kicsi, gömbölyded öregasszony, aki eddig csendben tett-vett az asztal s a kályha körül. — Mindenfelé kollektivistákat lát az ember — azt mondja —, malomban, üzletben, piacon, de még az italmérésben is (azt itt előkelően büfének hívják). A kollektivistáknak futja leginkább... Már annak, aki szeret dolgozni. Mert nem mindenki egyforma Lám, én elmúltam hatvan éves, de belebetegednék, ha nem dolgozhatnám. S ezzel el is mondta, eevvégtiben, amit akart. Az embere bólintva teszi hozzá: Igen. A kÖOSG.Ell kivül, túl az abrudbányai kisvasút sinem, túl gazdasági épületek, szalmakazlak, karámok tűnnek föl. A garázs új, piros épülete mellett már oltják a fordáról hozott meszet, távolabb az egyik traktort javítják, a fejük búbjáig olajos szerelők. Egy elkerített karámban két bő vérű, játékos csikó élvezi a tavaszt Túláradó jókedvükben Olyanokat döndítenek egymásra, csupa szeretetből, hogy láttára is összerezzen az ember. Benézünk a marhaistállóba. Elől négy hatalmas ökör ropogtatja a takarmányt, rettentően bús képpel. Mintha megneszelték volna, hogy ők már „szerződésesek“, s valamelyik vágóhídon fejezik be földi pályafutásukat. Lám, a borjak milyen vidáman, gondtalanul vannak elkerített rekeszükben. Szökdécselnek, nyújtogatják ki barátságos pofájukat, egyik a korlátra tett jegyzetfüzetet is megnyalja. Jóízű dolgokat találhatott benne, mert fel akarja falni, úgy kell kiszedni a szájából. A tágas istálló mennyezete alatt végig, polcokat ácsoltak, s vagy harminc mázsa burgonyát terítettek el rajtuk. Valahonnan odakerült az irányító hely mérnöke s magyarázza, hogy ahol ilyen sok burgonyát tesznek jarovizálni, ott az istálló a legalkalmasabb, külön helyiség hiányában. Ezt a legutóbbi tapasztalatcserén is megállapították, éppen a napokban tartották, itt helyben. Egyébként a jarovizálás hasznosnak bizonyult eddig is — tavaly például 5 kiló burgonyát oszthattak munkaegységenként. Kinn egy kukoricakas közelében, szélfogó gyékényfallal védett helyen sorakoznak a melegágyak. Felemelt üveg alatt szívják magukba a tavaszi fényt és levegőt a karalábé, paprika, paradicsom, káposzta, karfiol és egyéb palánták. Borsos Miklós, a kertész brigádos meséli, hogy tavaly 130- 140.000 lejt vettek be a kertészetből, s az idén még többet szeretnének elérni. De nézzük meg talán közelebbről a kertészetet, itt van egy dobásnyira. Kiválóan megmunkált, omlós, porhanyós földeken vágunk át. A dombkoszorúzta sík terület közepetájt néhány férfi gereblyézi a földet, nők színes csoportja hajladozik, ülteti a hagymát. Vannak vagy huszonöten, harmincan Az ösvényen sorbarakott kerékpárok, bekecsek, piros meg kék szvetterek, a háttérben, egy távoli domboldalon féltucatnyi fogat körvonalai vetülnek a láthatárra. Lassan haladnak, szorosan egymió mögött, távolról szinte exotikusnak tűnik a kép. Mintha egy karaván haladna a naplementében. Pedig csak koronálnak, készítik a magágyat. Előkerül a fényképezőgép és célba veszi a békés, nyugalmas és mégis mozgalmas képet. A szél meglebegteti, fel-felkapja az asszonyok szoknyáit, előbb kuncogás indul, végigvonul a dolgozó csoportokon, aztán valami pajzán megjegyzésre gáttalanul ömlik szét a nevetés. Pedig nem könynyű a nők munkája. Mondja is egyikük, egy telt, középkorú asszony, hogy estére bizony elzsibbad belé az ember lába. Megpróbál sajnálkozni önmagán, de aztán megint mond valaki valami csiklandósat, mire kicsattan belőle is a hangos kacagás. Lassanként szürkül, a brigádok visszaszállingóznak a mezőről. A székházban is nő a forgalom. A belső szobában számadásokba merült kis csoportot találunk: két fiatal lány, talán könyvelők, az első brigád vezetője s megjött már az elnök is, ott vannak a hámok, a külső szobában. Elbeszélgetünk még erről-arról. Hogy milyen terveik, számításaik vannak, növekednek-e az idén a jövedelmek? — Hát hogyne — bólint Szabó Károly. — A zöldségesben például rámegyünk a minőségre, meg aztán hogymár is többet teszünk az idén, közel három hektárt, mert jól jövedelmez A cukorrépa vetésünk vagy öt hektárral lesz több, az is jól hozott a tavaly. Meg aztán, több malacunk, több bárányunk lesz. Igen. S tíz hektárra vetünk hibridkukoricát, mégpedig idejében A tavaly késve kaptuk a magot. Különben az egész kukoricánkat, vagy 90 hektárt, négyzetesen vetjük, könnyű lesz kapálni. S munkaerővel nem állunk valami jól. Pillanatnyi szünet utánhozzáteszi: — Mit mondjak: többet termelünk ebben az évben, s több kell hogy legyen a haszon is.... Igen. Valami belső jóérzéssel, elégedettséggel ültünk fel estefelé a zötyögő autóbuszra, amely napjában többször kijár ide Tordáról. Megalapozott jövőjű, derűs emberek között töltöttünk el egy tavaszi délutánt. Gondolom, Szabó Károly bácsi rábólint: Igen... ORBÁN LAJOS TORD ASZENTMIHÁLYON ELŐRE Marosvásárhely. — A középfokú mezőgazdasági iskola épülete Sok szerződés Kolozsvár tartományban Országszerte jelentős mennyiségű zöldség, gyapjú, újabban tavaszi árpa és napraforgó szerződéses termelését vállalják a dolgozó parasztok. Kolozsvár tartományban különösen a zöldség és a gyapjú szerződések terén értek el sikereket. Március közepéig 580,02 hektáron való szerződéses zöldségtermelésre kötöttek egyezséget a falusi szövetkezetek a tartomány parasztságával. Eredetileg a tartományi szövetség évi terve 330 hektárra szólt. A termelők nagy érdeklődése folytán szükségessé vált a tervet 1000 hektárra növelni. Igyekezetük dicséretreméltó. Legszebb eredményeket Torda rajonban értek el, ahol 151,66 hektárra kötöttek szerződést. A Szentmihály községhez tartozó Sinfalván Kereki Miklós felvásárló követésreméltó tevékenységet fejt ki. Becsületességével, hozzáértésével megnyerte a parasztok bizalmát és tiszteletét. Ugyancsak jelentősek a Dés (82,99 hektár), Szamosújvár (70,32 hektár) és a Ludas (66,36 hektár) rajoni szerződéskötési eredmények. Ezzel szemben Zsibó (3,33 hektár), Sármás (11 hektár) és Zilah rajonokban (17,99 hektár) jobb eredményeket is elérhettek volna, összehasonlíthatatlanul jobbak a szövetkezetek eredményei az előző évekhez viszonyítva a gyapjú szerződéskötés terén is. A legnagyobb mennyiségben (10.000 kilón felül) Beszterce, Dés, Hunyad és Naszód rajomban kötöttek szerződést. Kolozsvár rajonban (7772 kiló) ugyancsak jelentős az eredmény. A 896-os minisztertanácsi határozat ösztönző hatására a méhészgazdák is szerződéses termeléshez kezdtek. Március 10-ig a tartományban már 4574 kiló méz szövetkezeti utok való értékesítését vállalták. Ezen a téren Ludas rajon vezet, ahol 1750 kilóra szerződtek. ★ A Kolozsvár tartományi szerződéskötések kapcsán felmerült néhány kérdés, amelyeket jónak látunk lapunk hasábjain is szóvátenni. Annál is inkább, mivel ezek a kérdések nagyobbrészt országos viszonylatban is fennállanak és bizonyos mértékben akadályozzák a szerződéskötéseket. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a szerződések megkötéséhez szükséges nyomtatvány kevés, s ráadásul rendszerint késve érkezik rendeltetési helyére- Nagy könnyebbséget jelentene továbbá a szövetkezeteknek, ha a szerződéskötésekre vonatkozó határozatok nem tavasszal, hanem lehetőleg az előző év őszén jelennének meg. Az említett akadályok elhárításával Kolozsvár tartományban — és országos viszonylatban is — a jövőben még szebb eredményeket érhetnek el a szerződéskötések és a felvásárlás terén is. (zár) 1957. április 2., kedd A. Jugov elvérs beszéde ■ (Folytatás az 1. oldalról) internacionalizmus zászlaja alatt. Még szilárdabbá vált a szocialista országok barátsága őszinte barátunkkal és védelmezőnkkel — a Szovjetunióval. ' -' : • Népeink értékes tanulságokat vontak le a magyarországi eseményekből. Most még világosabban látják, még jobban megértik, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az imperialisták dühödten támadják a szocialista országokat, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat, e támadások szétzúzásának legjobb módja még jobban megszilárdítani a szocialista országok testvéri családjának egységét. Az amerikai imperialisták, és nyugat-európai partnereik agresszív kalandor politikája arra kötelezi a szocialista országokat és a világ összes békeszerete népeit, hogy lankadatlan éberséggel kövessék nyomon ezeket a bűnös terveket s egyre keményebben harcoljanak a háborús uszítók ellen. A nemzetközi reakció szervezte magyarországi ellenforradalmi lázadás összeomlása s az egyiptomi agresszió csúfos vége megmutatta, hogy vannak a világon erők, amelyek eltökélten szembeszállnak az imperialistáknak azokkal a kísérleteivel, hogy ismét a „hidegháború" és a nemzetközi feszültség felé taszítsák a világot. A mi legfontosabb feladatunk ma az, hogy idejekorán felfedjük és leleplezzük az imperialisták bűnös szándékait és leigázó terveit, hogy feltárjuk gonoszságukat és ne engedjük, hogy mindenféle érzelgősködő fecsegéssel ámítsák a világközvéleményt. Az imperialista csábítgatásokkal szemben meg kell erősítenünk rendíthetetlen szocialista egységünket, népeinknek azt az akaratát és törekvését, hogy békében is együtti mürködésben éljenek a világ minden országával, meg kell erősítenünk a békeszerető országoknak és népeknek a világbéke megőrzésére irányuló óhaját és akaratát. Ugyanakkor kérlelhetetlennek kell mutatkoznunk mindazokkal szemben, akik akarva vagy nem akarva a szocializmus ellenségeinek malmára hajtják a vizét. Nem békülhetünk meg, s nem is békülünk meg semmilyen ideológiai beavatkozási kísérlettel országunk és pártunk ügyeibe, a marxizmus-leninisimus alapelveinek revideálásába; nem békülhetünk meg s nem is békülünk meg az opportunistáknak és revizionistáknak semmilyen próbálkozásával, hogy egyenetlenséget keltsenek a kommunista mozgalmak soraiban, hogy rést üssenek hatalmas szocialista táborunk egységén. A Bolgár Kommunista Párt csakúgy mint a Román Munkáspárt az osztályellenséggel vívott évtizedes kemény harcokban nevelkedett és edződött marxista-leninista párttá, a bolgár és a román munkásosztály s dolgozóink élharcos pártjává. A bolgár és román kommunisták, a bolgár és a román hazafiak a proletár nemzetköziség iránti határtalan odaadás szellemében nevelkednek, nagy barátunk és védelmezőnk, a Szovjetunió iránti határtalan bizalom szellemében, az összes szocialista országok népeivel, az egész világ népeivel való testi véri barátság és szolidaritás szellemében. örök barátság fűz bennünket a Szovjetunióhoz, amely felszabadította országunkat a fasiszta rabság és az idegen megszállás alól; nincs a világon olyan erő, amely elválaszthatna bennünket, amely képes volna megsemmisíteni a szocialista országok táborát, élén a Szovjetunióval; nincs olyan erő, amely megállíthatná szocialista fejlődésünk lendületét. A szocializmus ellenségeit figyelmeztetni kell Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának szavaira: „A szocializmus építésénél a folyamatát lehet elősegíteni és hátráltatni. Ezt a történelmileg szükséges folyamatot lehet gyorsítani, de lehet késleltetni is. Semmiesetre, sem lehet azonban megállítani, vagy "megszüntetni. Ez a folyamat ,hatód "előre, fedik, győzelmes megvalósulásáig" Georgi Dimitrov bölcs szavai ugyanolyan":erűvel hatnak ma is, ugyanolyan mély forradalmi derűlátással töltenek, elbeny minket. Azok, akik’ valóban megkásérelték elgáncsolni 'népeink 'békés építőmunkáját, a hatalmas szocialista tábor legyőzhetetlen erejével találják magukat szemben, úgy amint ez a agyar a Népköztársaságban történt Egy közmondás ezt tartja: „Aki kardoi ránt utasd’iljál el." Elvtársak, a román állam és a párt vezetjük „Mi. .efvjjécsaink és testvéreink,'^nem’fenyegetünk senkit, nem szervezünk senki ellen összeesküvést és katonai kalandot. Az ilyen gondolatok és szándékok távol állnak népi demokratikus rérdszérünktől, lenini békepolitikánktól, amelynek alapja az országok közti egyenjogúság, kölcsönös tisztelet és bizalom elve, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve. A két küldöttség találkozása testvéri találkozó,, amely a béke és a haladás ügyét szolgálja"." A mi politikánk arra irányul, hogy szorosabb,pl .Váljuk, és elmélyítsük a baiu év ámofiidalu együttműködési kapcsolatokat mindezt közeli vagy távoli néppel, elsősorban pedig balkáni szomszédainkkal. A nemzetközi kapcsolatok terén mi olyan politika mellett vagyunk, amely nem a nemzetközi feszültséghez, hanem a szüntelen enyhüléshez vezet, olyan politika mellett, amely még szorosabbra vonja, erég jobban megerősíti a világ békeszerető erőinek frontját. Országaink fenntartás nélkül támogatják a Szovjetunió javaslatát a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésére, az atom- és hidtrogénfegyverekkel való kísérleti robbantások azonnali megszüntetésére és alkalmazásuk eitiltására. Támogatunk minden olyan kezdeményezést és támogatni fogunk bármilyen és bárki részéről jövő minden olyan javaslatot, amely a világbéke, megszilárdításét és a népek békés együttműködésének továbbfejlesztését szolgálja. Ez a politika megfelel mind a bolgár, mind a román nép alapvető érdekeinek, megfelel valamennyi, a béke megvédéséért harcoló nép érdekeinek. Köztünk és a román elvtársak között a legtökéletesebb az egyöntetűség, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető kérdéseinek megítélésében, mind pedig a két országot érdeklő összes többi kérdésekben és sokoldalú testvéri együttműködésünk kérdéseiben. Elvtársak! A Román Népköztársaság kormány- és pártküldöttségének baráti látogatása országunkban, amely a bolgár-román barátság hatalmas erejű megnyilatkozásává vált, kétségkívül elmélyíti népeink, kapcsolatait, és együttműködését, újabb hozzájárulás a szocialista országok egységének megszilárdulásához, a népek békeharcához és aő nemzetközi együttműködésért folytatott küzdelméhez. Kedves románvendégeinket köszöntve szívből kívánunk nekik és rajtuk keresztül az egész román népnek ujabb s még nagyobb sikereket, a testvéri Román Népköztársaság további felvirágzásában. ■ Éljen a megbonthatatlan bolgárromán barátság! Éljen és erősödjék az összes szocialista országok egysége, élén a nagy Szovjetunióval! Éljen a népek közti béke! Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Országaink érdeke a gazdasági, politikai és kulturális együttműködés kiépítése az összes európai országok és népek között, egy olyan kollektív biztonsági rendszer megteremtése, amely biztosítja népeink és az összes többi népek békéjét és alkotó munkáját. Az utóbbi időben egyes nyugati kormányok egyre újabb erőfeszítéseket tesznek, hogy olyan új szervezeteket hozzanak létre, amelyek súlyosbítják a nemzetközi helyzetet. Fokozódik a nyugati agresszív körök és elsősorban a nyugat-német militarizmus, az európai népek szabadsága és biztonsága e kíméletlen ellenségének tevékenysége. Románia és Bulgária erélyesen szembeszálnak ezekkel a tervekkel, amelyek veszélyt jelentenek Európa népei számára. A nemzetközi feszültség ellenére szilárd meggyőződésünk, hogy megvan a lehetőség a béke ellen irányuló imperialista agresszív akció meggátolására. Napjainkban mérhetetlen erők foglalnak állást a béke mellett és ezek az erők képesek meghátrálásra kényszeríteni az agresszorokat. Ezt bizonyítja az Egyiptom ellen végrehajtott imperialista agresszió kudarca és a magyarországi fasiszta ellenforradalom leverése. Népeink, kormányaink, kommunista és munkáspártjaink erőiket nem kímélve arra törekszenek, hogy hozzájáruljanak a béke erői megszilárdításához és az imperialisták főleg pedig az amerikai imperialisták, agresszív terveinek meghiúsításához. Ugyanakkor kötelességünk fokozni éberségünket, hogy elhárítsuk az agresszor minden olyan próbálkozását, hogy lesújtson országaink biztonságára, függetlenségére, népeink forradalmi vívmányaira. Pártjaink, a munkásosztály, levonták a tanulságokat a magyarországi eseményekből, ahol az imperialisták által felbátorított, megszervezett és támogatott reakciós erők megkísérelték felszámolni a népi demokratikus rendszert, visszaállítani a fasiszta rendszert ,a tőkések és földesurak hatalmát. A magyar nép, élén a Szocialista Munkáspárttal és a forradalmi munkás,paraszt kormánnyal, a Szovjetunió internacionalista segítségével és a szocialista tábor összes országainak támogatásával, szétzúzta az ellenforradalmat és most sikeresen halad előre a gazdasági talpraállás és a népi demokratikus rendszer megszilárdításának útján. A magyar nép tudja, hogy a jövőben is számíthat a testvéri szocialista országok támogatására és segítségére. Tekintettel az imperialista körök dühödt támadásaira, a szocialista tábor országai, a kommunista és munkáspártok ellen, kötelességünk azon munkálkodni, hogy tovább szilárdítsuk a népi demokratikus rendszert, még jobban növeljük országaink gazdasági erejét, hogy a román és a bolgár népek még szorosabban felzárkózzanak pártjaik és kormányaik közé, kötelességünk még jobban fokozni éberségünket a burzsoá ideológia mindennemű befolyása ellen, minden arra irányuló kísérlet ellen, hogy revízió alá vegyék a marxis-lenini tanok alapjait. A marxizmus-leninizmus nagyszerű eszméihez híven, pártjaink egyre magasabbra emelik a proletár internacionalizmus, a világ kommunista és munkáspártjai egységének, a világ dolgozói szolidaritásának zászlaját. A jövőben is ugyanolyan határozottsággal fogunk hozzájárulni a szocializmus nagy táborának egységéhez és megszilárdításához, mert ez a tábor biztosítja a szocializmus győzedelmes felépítését országainkban, ez biztosítja országaink függetlenségét és szabadságát s ez a békáért és a népek biztonságáért''-folytatottharc fő ereje. i' Elvtársak!, őszinte örömünkre szolgál, hogy találkozhattunk a testvéri és baráti Bulgária dolgozóival, hogy átadhatjuk nekik hazánk dolgozóinak baráti üdvözletét. A bolgár—román barátság a szocializmust építő román és bolgár munkások, parasztok és értelmiségiek millióinak ügye, azoké, akik minden erejüket népeik szakadatlan anyagi és kulturális fejlődésének szolgálatába, a világbéke megőrzésének és megszilárdításának szolgálatába állítják. Ehhez a barátsághoz népeink legmélyebb törekvései és létérdekei fűződnek. Ezért nincs a világon olyan erő, amely megingathatná testvérnépeink szilárd barátságát. Kedves Elvtársak! Tiszta szívből köszönetet mondunk a meleg, elvtársias fogadtatásért és újabb sikereket és győzelmeket kívánunk abban a munkában, amelyet lelkesedéssel és önfeláldozással folytatnak a szocializmus felépítéséért hazájukban. Éljen és örökké virágozzék a románbolgár barátság! Éljen a bolgár nép kipróbált vezetője a szocializmus építéséért folytatott harcban, a Bolgár Kommunista Párt és Központi Bizottsága, éljen a Bolgár Népköztársaság kormánya! Éljen és erősödjék a béke, a demokrácia és a szocializmus frontja, élén a győzedelmes szocializmus országával, a nagy és hatalmas Szovjetunióval! Éljen a népek közti béke!