Előre, 1957. június (11. évfolyam, 2988-3013. szám)

1957-06-01 / 2988. szám

2 Az elmúlt hetekben közel 40 faliújság egyévi munkáját vizsgáljuk meg a Magyar Autonóm Tartományban. Ilyen sok faliújság közül választottuk ki — jó és rossz példának — ezt a kettőt, amelyről itt beszélünk. A két végletet választottuk, mégpedig azért, hogy megvonjuk a minőség alsó és felső határvonalát s ilyenformán szembetűnően érzékeltessük a a való helyzetet, amiből mindenki levonhatja a kellő tanulságot. KÖVETENDŐ PÉLDA A marosvásárhelyi Simó Géza bútorgyár „Famunkás hangja” című faliújságját meglepően jónak találtuk. Külseje szép, ízléses és vonzó. De nemcsak formai, hanem tartalmi szempontból is jó ez a faliújság, talán a legjobb azok között, melyeket tanulmányoztunk. De nézzük meg mindenekelőtt, hogy kik szerkesztik s főleg, hogy kik írják a cikkeket, beszámolókat, stb. A szerkesztő kollektívában — amelyet két hónappal ezelőtt választottak — kilencen vannak. Nagyrészük közvetlenül a termelésben dolgozó munkás, élmunkás és technikus. A munka megszervezésében és megosztásában figyelemreméltó az, hogy nemrégen több rovatot létesítettek (műszaki, termelési, kulturális, szatíra, stb. rovatot). Minden szerkesztőbizottsági tagnak pontosan meghatározott feladata van: vagy valamelyik rovatért felel, vagy a technikai kivitelezésért. Ez a szervezői nyítás máris jó eredményeket hozott, mert mindenkinek konkretizálta a feladatát (ami a legtöbb faliújságnál nincs meg). A faliújságra kifüggesztették, hogy ki, melyik rovatért felel s így azonnal feltűnik az egész üzem előtt, ha valamelyik szerkesztőbizottsági tag elhanyagolja a munkáját, mert ebben az esetben üresen (kérdőjelesen) marad az illetékes rovat. Ilyenformán nemcsak egy-egy kiértékeléskor — félévenként, vagy évenként — derül ki az, ha valaki nem dolgozik, hanem már menetközben. S nemcsak, hogy kiderül a baj, hanem az üzemi közvélemény nyomására mindjárt meg is szűnhet Egyebek között ennek köszönhető, hogy a cikkeket aránylag elég gyakran és rendszeresen cserélik, általában 10 naponként. Pedig nem egy-két írással, hanem hat-nyolccal jelenik meg a faliújság. A jó szervezésre mutat az is, hogy a Famunkás hangjának széleskörű cikkíró-hálózata van, főleg a munkások, mesterek, technikusok között Egy év alatt majdnem 60 név szerepelt a faliújságon, s ebből mintegy tíz élmunkás. És a hatvannak nyolcvanöt százaléka közvetlenül a termelésben dolgozó munkás, technikus, mester, csoportvezető, stb. Ebben van a faliújság nagy erőssége! Abban, hogy főleg a munkások szerkesztik és írják. Leginkább ennek tulajdonítható, hogy nemcsak általános politikai szólamok jelentek meg (mint a legtöbb faliújságon), hanem főleg olyan írások, karikatúrák, amelyek konkrét adatokkal híven tükrözték az üzem belső életét és termelési problémáit. Persze, Írtak általános jellegű cikkeket is — különösen az ünnepi évfordulók alkalmából — de azért még itt sem szakadtak el teljesen az üzemi konkrét valóságtól. Most pedig vegyük jobban szemügyre, hogy miről, s hogyan itt a Famunkás hangja. A decemberi párthatározat által kijelölt feladatok, ha nem is kielégítő mértékben, de azért jelentkeztek a faliújság hasábjain. Magos Lajos élmunkás például „Mit várunk a decemberi párthatározattól” című cikkében a bérezési rendszer megjavításának kérdéseivel foglalkozik. A cikk nagyon helyesen méltatja a párthatározat általános előirányzatait, de nem tartalmaz konkrét javaslatokat arra vonatkozólag, hogy a bútorgyárban miképpen lehetne tökéletesíteni a bérezési rendszert. Egy hónappal később Balázs Dénes élmunkás ismét ír erről a kérdésről, ő már valamivel konkrétebben beszél arról, hogy üzemi viszonylatban mit kell tenni az önköltség csökkentéséért, a fizetésemelés anyagi alapjainak biztosításáért. És ezzel ki is merült a téma. Csak ennyit foglalkozott a faliújság ezzel a kérdéssel. Pedig lett volna mit írni, sokkal több. Az üzemben ugyanis már hónapok óta komoly akció folyik : műszaki-szervezési intézkedéseket tettek, gyűléseket tartottak, amelyeken a munkások részéről sok értékes javaslat hangzott el a fizetési rendszer megjavításával kapcsolatban. De ezeket a javaslatokat és ezeknek a sorsát megközelítőleg se tükrözte elég hűen a faliújság. Ebből a szempontból tehát bírálatot érdemel, noha a többi faliújságokhoz képest jó munkát végzett, mert ezek még ennyit sem (a legtöbb helyen semmit sem) írtak erről a fontos kérdésről Az élenjáró munkamódszerek népszerűsítésében és elterjesztésében színtén jó eredményeket ért el ez a faliújság. Például Rácz János élmunkás „Fejlett munkamódszerrel dolgozunk" címmel cikket írt, amelyben beszámolt a Kováljov módszer alkalmazásának eredményeiről. Elmondta, hogy egyik munkatársa, Varró Imre élmunkás ezzel a módszerrel 26 perccel hamarabb szerelt össze egy szekrényt, mint a többiek A cikk arra ösztönözte a dolgozókat, hogy vegyék át az élenjáró módszert Mintegy két hónappal később maga Varró Imre élmunkás írt a saját tapasztalatairól, amiből mindenki tanulhatott. Az ilyen cikkek közlése hozzájárult a termelési kérdések megoldásához. De meg kell mondanunk, hogy a faliújság többet is foglalkozhatott volna az élenjáró munkamódszerek terjesztésével. A szocialista verseny menetéről is többé-kevésbé hű képet alkothattunk magunknak a megjelent cikkek alapján. A nagy ünnepeinket köszöntő versenyszakaszokban lelkesítette, mozgósította a munkásokat, tükrözte vállalásaikat és elért eredményeiket. Sok cikkíró nemcsak a sikerekről számolt be, hanem arról is, hogy ezeket miképpen érték el, s még mi akadályozza a munkát Balázs Dénes élmunkás például, amikor beszámol az augusztus 23-i versenyszakasz szép eredményeiről, rámutat arra is, hogy bizony jobban is lehetett volna dolgozni, mert vannak még zökkenők a termelés menetében (konkréten megmutatja, hogy hol vannak és hogyan kell kiküszöbölni azokat). A faliújság minden hónapban közölte a jóváhagyott élmunkások névsorát, s ugyanakkor azokét is, akiket abban a hónapban valamilyen okból — gyengébb eredmény, igazolatlan hiányzás, stb. — visszaminősítettek, megvonták tőlük az élmunkás címet. A dolgozók nevelése, serkentése, valamint a verseny nyilvánossága és élénksége szempontjából ez is hatásos volt. A szocialista verseny tükrözésével kapcsolatban csak az a bírálati megjegyzésünk van, hogy a faliújság — mondhatni - egyáltalán nem küzdött a versenyben megmutatkozó formalizmus ellen A bírálat szintén sokszor felcsendült a Famunkás hangjában. Szinte akciószerűen foglalkozott a munkafegyelemmel, ostorozta karikatúrákban és cikkekben a későn jövőket s mindazokat, akik bent az üzemben rendellenesen viselkedtek. Egyszóval harcolt a munka iránti új, szocialista magatartás kialakításáért, a dolgozók átneveléséért. És ezen a téren jelentős eredményeket ért el. Ismeretes, hogy az újság munkájának értékét a terepen elért hatással mérik Nos, ez a faliújság sokszor valóban nagy hatással volt a dolgozókra. Hogy csak egy példát említsünk: előfordult az, hogy egyik munkást"—Völgyesi Imrét — kifigurázta, amiért nem fordított elég nagy gondot a minőségre (kalapáccsal verte be a facsavart). Völgyesi elvtárs nagyon a szívére vette a bírálatot — mint ahogyan ez történni szokott — s azonnal válaszolt rá. Itt a faliújságra s megfogadta, hogy ki fogja javítani a hibáját. Azóta valóban jobban vigyázott a minőségre. Egyébként, ha már a minőségnél tartunk, hadd mondjuk el, hogy ez egyik legfontosabb problémája a bútorgyárnak. Dicséretére válik a faliújságnak, hogy ilyenformán is foglalkozott ezzel, az elmúlt évben szinte állandóan felszínen tartotta ezt a kérdést, amelynek megoldását elősegíti. A bírálatra való válaszolás és a munka iránti új magatartás kialakítása szempontjából említésre méltó az egyik élmunkásnő, Gidófalvi Rozália válasza egy őt bíráló cikkre. Ebben megírja, hogy örömmel fogadja a segítséget, igyekszik hibáját kijavítani, ezután pedig rámutat mások hiányosságaira. Ez a válasz magában sűríti az átalakulóban lévő mai munkásság magatartásának jellegzetes vonásait: azt az újat, azt a pozitívumot, hogy már kezd elvszerűen viszonyulni az elvtársi bírálathoz, amire bizony érzékenyek az emberek, sokszor megsértődnek, de azért már lassan az ilyen sértődékenység fölé emelkedik az elvszerűség, és azt a múltból maradt negatívumot, azt az individualizmust, amely igyekszik „visszavágni“ a bírálóra, igyekszik a mások hibájával takargatni a magáét, mondván, hogy „mindenki seperjen a maga háza előtt", és hogy „miért kritizálsz engem, mikor neked is hibád van”. Ezen az „elven” senki sem bírálhatna másokat, mert ember hiba nélkül nincs Az egészséges bírálati szellem kialakításában, a dolgozók erkölcsi-politikai átnevelésében felmérhetetlenül nagy szerepe van a faliújságnak A Famunkás hangja igyekszik is — nem éppen sikertelenül — eleget tenni ennek a nagyszerű feladatának. Ennek ellenére meg kell jegyeznünk, hogy az alulról jövő bírálat még ezen a faliújságon sem jelentkezik kielégítő mértékben. Mindent összevetve tehát a Simó Géza üzem faliújságja példamutatóan működik, tanulhatnak tőle a többi szerkesztő-kollektívák. Az általános szép eredményeken belül mutatkoznak ugyan kisebb-nagyobb hibák is, amiket a jövőben minden bizonynyal le fognak küzdeni. Biztosíték erre az olyan lelkiismeretes szerkesztőbizottsági tagok buzgalma, mint, amilyen Barabás János felelős, Májai József titkár és nem utolsó sorban az olyan szorgalmas cikkírók, mint Balázs Dénes élmunkás és mások. ELRETTENTŐ PÉLDA A "Kalapács" kisipari termelőszövetkezet Marosvásárhely — sőt mondhatnánk azt is, hogy az egész ország — egyik büszkesége. Ha gazdasági jelentőségében összehasonlítjuk a Simó Gézával, azt mondhatjuk, hogy a „Kalapács" nem sokkal marad el a bútorgyár mögött De, ha a két vállalat faliújságját hasonlítjuk össze — ég és föld különbség ! Nem is tudjuk megérteni, hogy egy ilyen jó hírnevű vállalatban, mint a „Kalapács” hogyan lehet így elhanyagolni a faliújságot. Siralmas állapotban találtuk e szövetkezet faliújságját, aminek még címet sem tudtak adni. Az üzem udvarán szomorkodik egy régi ízléstelen külsejű tábla két-három cikkel, amelyek bizony tartalmilag is silányak. Érdeklődni kezdtünk a szerkesztőbizottság iránt. A párttitkár elvtársnőtől és Szekhalmi János bárótagtól megtudtuk, hogy a szerkesztőkollektíva állítólag öt kinevezett tagból áll. De a faliújság-felelős már csak háromról tudott, s mint kiderült még ezekkel sem volt valami szoros munkatársi viszonyban. Ő egyedül, amit csinált. Panaszkodott, hogy az emberek nem akarnak írni Mikor a dosszárok után érdeklődtünk, — hogy a megjelent írásokat tanulmányozzuk — újabb meglepetés ért: a dosszárok üresek voltak. Tiszta üresek ! Kiderült, hogy a megjelent cikkek elkallódtak, senki sem tudja hol vannak. A jelenlegi faliusságfelelős — aki tavaly októberben vette át a szerkesztést — végül mégis elő tudott adni egy kategóriát, amely az azóta megjelent írásokat tartalmazta. Nem volt túlságosan nagy ez a paksaméta, mert októbertől májusig mindössze négyszer cserélték a cikkeket. Szemügyre vettük, hogy kik és hányan írják a faliújságot. S bizony még tizre sem emelkedett a cikkírók száma És ezek között is alig akadt kettő-három, aki közvetlenül a termelésben dolgozik. Egyes tisztviselők és felelősök ismétlődő neveit láttuk a legtöbb cikk alatt. És mi van ezekben az írásokban ? Legtöbbször csak általános politikai szólamok, az üzem konkrét életéből pedig igen kevés A különböző évforduló cikkek szinte kimondottan csak általánosságokat tartalmaznak, nem kapcsolódnak a szövetkezet konkrét gyakorlati kérdéseihez (Jellegzetes hibája ez a fali újságoknak általában). Igaz ugyan, hogy a szocialista verseny eredményeit szórványosan ismertették, de ezt sem elég rendszeresen, s ami ennél is nagyobb hiba: a legtöbbször egyszerűen csak az eredményt, a százalékot írták ki, de azt nem, hogy milyen módszerrel, hogyan érték ezt el. Szóval ez a faliújság még csak megközelítőleg sem tükrözte sem az üzem életét, sem a szocialista verseny menetét. Egyáltalán nem tett eleget annak az elsőrendű feladatának hogy népszerűsítse és minél szélesebb körben elterjessze az élenjáró módszereket Míg a Simó Géza üzem faliusságjánál az általános jó munkán belül negatívumokat is láttunk, addig itt az általános negatív munkán belül szinte , semmi pozitívumot nem tudtunk felfedezni. Mert bármit kérdeztünk, majdnem mindig tagadó választ kap punk: egyáltalán nem foglalkoztak a fizetési rendszer megjavításával, munkások ilyen irányú javaslataival, s a decemberi párthatározat sok más útmutatásával; nem küzdöttek a szocialista versenyben megmutatkozó formalizmus ellen; nem kezdeményeztek semmilyen akciót a vállalat valamilyen problémájának megoldására; nem foglalkoztak eleget a kultúrmunkával; nem küzdöttek eléggé a munkafegyelem megsértői ellen; nem foglalkoztak eleget a munka iránti, új szocialista magatartás kialakításával, az emberek nevelésével; nem foglal-lkoztak eleget az egészséges bírálati szellem meghonosításával. A falius-ság általában igen keveset kritizált és karikatúrát is igen keveset közölt. Sem , lefelé, sem felfelé nem használta elég hathatósan ezt az éles pártszerű fegyvert, a bírálatot. Még egy évre vissszamenőleg is alig emlékeznek olyasmire, hogy valaki a munkások közül megbírált volna, mondjuk, egy vezetetőt. S ha ez néha elő is fordult, nem sok eredménnyel járt. Válasz a bírálatokra pedig egyáltalán nem érkezett. Világos, hogy mindez nem járult hozzá az elvtársias bírálati szellem kialakításához . Így folytathatnánk még tovább is, de ehelyett inkább nézzük meg, hogy mit kell tenni a jövőben. Vonjuk le a tanulságokat és a következtetéseket. , Véleményünk szerint e siralmas állapot megváltoztatása érdekében a következőket kell tenni: 1. ) Választás útján életképes, új szerkesztőbizottságot kell alakítani ■ legalább 8—10 taggal. Ezek a tagok olyan kommunisták, ifjúmunkások, szakszervezeti tagok legyenek, akik majd feladatuk magaslatán állanak. 2. ) Széleskörű cikkíró kollektívát kell létesíteni főleg a munkások soraiból. írjanak elsősorban azok, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak s igy legjobban ismerik a termelési kérdéseket, a megoldásra váró feladatokat, s leginkább hozzá tudnak járul,ni ezek megoldásához. 3. Uj faliújság-táblát kell létesite- f ni, olyant, amely méltó a „Kalapács" , szövetkezethez, s amely formai szépségénél fogva is jobban magához vonzza az embereket.) Ajánlatos volna, hogy az újjászülető faliújság új szerkesztő-kollektívája elmenjen tapasztalatcserére a Simó Géza üzembe Bízunk abban hogy ilyenformán életre kel a „Kalapács” kisipari tér- e melőszövetkezet faliújsága is, és legközelebb majd dicséretben részesíthet- jük. TÖRÖK LÁSZLÓ A GYERMEKEKET ÜNNEPLI AZ ORSZÁG A tizenegy éves Kelemen Kati OLYAN PIROSNYAKKENDŐS KIS LEÁNYKA, mint Kelemen Kati, a bukaresti magyar vegyes iskola IV. osztályos tanulója, nagyon sok van az országban. Egyszerű munkásszülők gyermeke, aki jól tanul, szabad idejében olvas, játszik, szórakozik, mint ezer és ezer más hasonló korú gyermek. Kelemen Katival a bukaresti magyar iskolában találkoztam először. A kedves, mosolygós, barnaarcú, gonbozottan öltözött kisleánykát úgy jellemezte tanítónője,, hogy nagyon szorgalmas, sok benne az akaraterő, igyekvő, őszinte és egyenes jellem. Bemutatkozásnak már ezi is kecsegtető. — Az Augusztus 23 negyedben lakunk, a Boziorului utca 6. szám alatt — magyarázza —, könnyű hozzánk eltalálni ... SZÉP MODERN BÚTORRAL BERENDEZETT kétszobás összkomfortos lakásban laknak Kelemenek- A ház maga is nagyon barátságos. Üde zöld kert övezi. A családfő, Kelemen János élmunkás ácsmester éppen Vajdahunyadra utazott hathónapos küldetésben. Olyan kiváló ácsmesterre, mint amilyen Kelemen János, mindenütt szükség van az országban. Barátságos szobában üljük körül az asztalt. Édesanyja, nővére, bátyja és természetesen írásunk főhőse. Megindul abeszélgetés és ennek során lassan kirajzolódik a kis család élete- A szülők küzdelmekkel, nélkülözésekkel, munkával teli hányatott élete... és azután... az utóbbi tíz év reményei, tervezgetései, gondjai és örömei— Amikor mi gyermekek voltunk — mondja Kelemenné —, nem éltünk gondtalanul Hatan voltunk otthon gyermekek és már kicsi korunktól fogva dolgoznunk kellett. Nem tanulhattunk, szüleink nem engedhették meg. Ha úgy lett volna akkor, mint most! De a múltért kárpótolnak a mai idők. A gyermekeink tanulhatók. Nagyobb, lányom, Annuska tavaly érettségizett színtiszta ötössel- Orvos szeretne lenni. Beiratkozik majd az egyetemre. János fiam pedig apja mesterségét folytatja. Persze nem ment olyan simán Kelemeneknek sem, amíg eljutottak a máig. Sokat beszél erről Kelemenné, hogy 1943-ban miképpen, menekültek a két gyerekkel a fasiszták elől Maroshévizről Szászrégenbe. —Magunk erejéből most is nehezen menne — mondja Kelemen Jánosné. — De tudja, sok segítséget kaptunk. Nagyobbik lányom végig ösztöndíjas, tandíjmentes tanuló volt- Meg azután nagyon megbecsülik a férjem munkáját. Ezt a bútort is prémiumból vettük ... A KIS KATI Szászrégenben született 1946 áprilisában és ötéves volt, amikor Bukarestbe költözött a család. Az ő élete arra az időszakra esik, amikor Kelemenék már túljutottak az élet legnagyobb gondjain. — Mit csinál egész nap Kati? Röviden így foglalja össze: — Reggel 6 órakor felkelek, megmosakszom, reggelizek, 8 órára elmegyek az iskolába, 2 órakor haza érkezem, kezet mosok, ebédelek, ebéd után félórára lefekszem. Azután 2—3 órát tanulok és amikor elvégeztem a leckémet, elmegyek játszani vagy itthon olvasok, kézimunkázom. Este 8 órakor vacsorázom, mosakszom és aztán lefekszem. Ez napról napra megismétlődik. Az élet megszokott menete ez Katinál. Ebben igazán nincs semmi különös. A mindennapokon túl hogy telik élete? Kelemen Katika nagyon szereti az iskolát, nagyon szeret tanulni. Különösen a természetrajzot kedveli, amikor a virágokról ,a növények életéről olyan sok érdekességet és szépet mond el a tanítónéni. A virágokról Katika csak ragyogó arccal tud beszélni. Kiderül azonban, hogy nemcsak „elméletben” lelkesedik a növénytanért, hanem „gyakorlatban” is. Hátul az udvarban kis kertecskéje van. Rózsát, krizantémot, dohányvirágot, sőt vadgesztenyefát és barackfát ültetett sajátkezüleg és ő maga is gondozza. Bab és kukorica is terem a kertjében. A természetrajzon kívül a földrajzot kedveli még a legjobban. Órákig elhallgatná, amikor a tanítónő hegyvidékeinkről, folyóinkról beszél. Legvonzóbb olvasmánya az útleírás. Mit tud személyes élménye alapján a Román Népköztársaság hegy- és vízrajzából? Tavalyelőtt nyáron Busteniben nyaralt gyermektáborban. Az volt a nagyszerű- Egész nap sétáltak a hegyekben, kirándultak, gyönyörködtek a szépséges vidékben, a festői természetben. Meglátogatták az üveggyárat és a papírgyárat és többször voltak az ottani állatkertben is. Más nyaralásról is sok emléke, mondanivalója van Katikának. Többször volt nyaralótáborban. Remekül játszott ott a többi gyerekkel. Nem szólva a nagyszerű dinnye- és szőlőszüretről, amit sohasem felejt el. SZABAD IDŐBEN sok szórakozás, játék csábít egy olyan értelmes, életrevaló kislányt, mint amilyen . Legkedveltebb időtöltése a kertészkedésen kívül az olvasás. Amikor erre terelődik a beszélgetés, már szedi is elő, mutogatja a sok szép könyvet, amit gyűjtött, kapott ajándékba apjától, anyjától, testvéreitől. —Nagyon érdekesek és sokat lehet belőlük tanulni — jelenti ki a kislány, mert neki az is fontos, hogy tanulni lehessen az olvasmányokból. Az egyikből azt, hogy nem szabad lustának lenni, vagy azt, hogy nem szabad hazudni és minidig igaz embernek kell lenni. De nemcsak olvasásiból áll Katika szórakozása. Szeret kézimunkázni is. És ahogyan az imént a könyveket szedte elő, most nagyon szép kézimunkák kerülnek az asztalra- Horgolt terítő, szálöltéses falvédő, kötött sál, csipke — minid az ő szorgos kis keze-mimikája. Ugyanígy szeret rajzolgatni is. Mindent telerajzol kis virágokkal, állatkákkal. És ha megunja az olvasást, kézimunkázást, vagy rajzolgatást, ott a rádió, ami a legérdekesebb dolgok egyike. Különösen a szép románcokat hallgatja nagy áhítattal, de nagyon szereti a vidám népzenét is. Katikát sokszor viszik moziba. ÉLETÉNEK EGYIK LEGBOLDOGABB NAPJA — bevallása szerint — most áprilisban volt, amikor pionírrá avatták. Nagy izgalommal várt erre az eseményre. És most roppant büszke a piros nyakkendőre. Elsősorban tanulással akarja megbecsülni a pionírságot. Megkérdeztük, mi akar lenni, milyen pályára készül. Habozás nélkül válaszol. Tanítónő akarok lenni. Az lesz a legszebb, ha majd annyit fogok tudni, hogy én is taníthatok. Kelemen Kati, a bukaresti magyar vegyes iskola negyedikes tanulója, Kelemen János ácsmester leánykája tanítónő szeretne lenni. Bizonyosan az is lesz, ha később is akar, mert mi akadálya lehet ennek? Tizenegy éves. A régi világot csak könyvből fogja megismerni, szabadságunk tizenegy napfényes éve növesztette. PINTÉR LAJOS OOOOOOOCOOOCOűOOOOOOOO OO OOOOOOOOOCOOOOOOSCOOOOOOOOOOOOOOOff-OO 30 OOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOO 00003000000000 3000000000000000000000000000000000000030000000J ELŐRE Lesz-e 40 mázsa búza hektáronként? Elég lesz ennek a fele is — vélekednek Szatmár rajon földművesei. 20 mázsa búza szép eredmény egy hektár területen. Még a gabonatermesztésről híres Szamos menti földeken is ugyancsak meg kell dolgozni érte. Őszintén szólva a 40 mázsás búzatermés emlegetésére egyelőre még a rajon mezőgazdasági szakemberei is csak mosolyognak. A termelők pedig megvalósíthatatlan álomnak tartják. Csak a szatmári állami gazdaság agronómusai, dolgozói állítják határozottan, 40 mázsa búzát is megadhat egy hektár Szamos menti föld. Ők ugyanis a tél folyamán bátran beneveztek a Földművelésügyi Minisztérium által kezdeményezett termelési versenyre, amely szerint legalább 100 hektár területen 40 mázsa hozamot kell elérni búzából. Mielőtt beszámolnánk a 100 hektár búzavetés jelenlegi állapotairól, a valószínűség szerinti termésről, hadd említsük meg: a szatmári állami gazdaság munkaközösségének a hektáronként 40 mázsa búza nem az első merész vállalása. Tavaly például azt a célt tűzték maguk elé, hogy hibridkukoricából 100 mázsát, a Volán-fajtájú burgonyából pedig 400 mázsát takarítanak be 1hektáronként. Nos, most egy esztendeje is épp ilyen hitetlenül fogadták a „formások“ célkitűzéseit. Hogy mi lett az eredmény ? Bő 400 mázsa Volán-burgonya és 110 mázsa hibridkukorica hektáronként. (A burgonyát 25, a kukoricát pedig 10 hektár területen érték el.) Az évvégi mérleg készítésénél aztán kiderült, hogy a termelési terv 4,5 százalékos túlhaladásával és az önköltség 8 százalékos csökkentésével 1.175.405 lejt takarítottak meg. S így 381.859 lej tiszta jövedelemmel zárták az 1956-os évet. Egyszóval a gazdaság dolgozói soha sem tesznek meggondolatlan vállalást. Ha valamit elhatároznak, abban bárki bizonyos lehet, hogy véghez is viszik. Nos, hát éppen az országos termelési versenyben vallanának szégyent vállalásukkal ? — Jelenleg nincs mit tartanunk a versenytől — mondta a minap jó adag büszkeséggel Mauskopf Károly, a gazdaság főmérnöke. S tegyük hozzá a főmérnök büszkeségének megvan az alapja. A „versenyre indított“ búzatáblájuk a szó szoros értelmében, csodálatra méltó. A vetés mostani állapotát véve alapul, valóban meglesz a 40 mázsás hektár hozam. A főmérnök és a gazdaság agronómusai jelenleg még elég tartózkodóan nyilatkoznak a „versenybúza“ termesztési módszeréről. Annyit azonban máris elárultak: pillangós növény után vetették, háromszori szántásba, kora tavaszon fogasolták, kétszer gyomlálták. Ezenkívül persze jónéhányszor már műtrágyával serkentették „nagyobb iramra“ a 100 hektáros búzatáblát. S itt Mauskopf Károly főmérnök elnézését kérem, amiért a verseny derekán elárulom, hogy a szatmári állami gazdaságban még 100 hektár területet ..állítottak rajthoz versenyen kívül“ a Földművelésügyi Minisztérium által szervezett nemes vetélkedésre. KISS JÓZSEF Gyerekek a lugosi balett-iskolában „Már aránylag fiatalon megértettem, hogy a tánc könnyedsége, szépsége és lelkesítő hatása egyesegyedül munkával érhető el“ — írja Galina Ulanova, a világhírű szovjet balerina, „Egy balett-táncosnő iskolája“című könyvében. S a lugosi Népi Művészeti Iskola koreográfiai tanfolyamain nagyon komoly munka folyik. Háromszor hetenként reggel kilenctől tizenegyig és délután háromtól nyolcig, minden órában váltják fel egymást a csoportok. 140 tanítványa van ma a tanfolyamoknak,melyeket Potoceanu Edit már 9 éve vezet. Klasszikus-, népi- és történelmi táncokat tanulnak a 8 és 16 év közötti gyermekek, nyolc éves tanfolyamokon, míg a 16 éven felüli lányok és fiuk két éves tanfolyamot végeznek. Nagy örömmel és buzgalommal látogatják a legapróbbak és a már felnőttek is a táncórákat. S a tánc nem vonja el a gyermekek figyelmét a tanulmányoktól. Sőt, a tánc és a tanulás nagyon jól megfér egymás mellett, bizonyos tekintetben még ki is egészítik egymást: a szellemi és a testi munka. A legjobb táncosok mind jó tanulók. A finom arcvonású, kis barna IV. osztályos Tóth Erzsébet, a tanfolyamok egyik büszkesége, az iskolában is az elsők között van. — Nagyon szeretem a táncot, s főleg a nemzeti táncokat. De hivatásul azért inkább az orvosi pályát választom majd — vallja be őszintén és komolyan. A tanfolyamokat már 6 éve látogató Teodorescu Sonya, aki a táncot már élethivatásnak választotta. Bukarestben vizsgát is tett sikerrel. De azért ő sem hanyagolja el a tanulást. Sőt, a XI osztályban az első, és egyben pionír csoportvezető is. A VII. osztályos Bender Hilda és a pöttömnyi Kapcza Emese is a táncosnői pályát választják ők nemcsak a tanfolyamon, hanem otthon is szorgalmasan gyakorolnak. Sok a tehetséges és a szorgalmas növendék. Kit is említsünk hamarjában a 15 éves Gulyás Ibolyát, Berger Adit, Pichler Margitot? Román, magyar, német gyári munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és tisztviselők gyermekei, akiknek a tőkés rendszer az érvényesülés útjait elzárta volna, most szép egyetértésben, teli életkedvvel élvezik Itt népi demokráciánk e nagyszerű vívmányát: a Népi Művészeti Iskola által nyújtott előnyöket és lehetőségeket. Igaz, meg is hálálják azt. Az orosz kultúra tíznapos ünnepe alkalmából, például 40 tagú csoport Buziásra rándult át, hogy az ott gyógyulást kereső és pihenő dolgozókat, szép orosz táncokkal gyönyörködtesse, szórakoztassa. Most pedig a gyermeknapra készültek fel, hogy kis barátaiknak mutassák be művészetüket és újabb híveket toborozzanak a táncművészeinek. ZSL Készülnek az ünnepi előadásra 1857. junls 1., szombat A tordai szálló és a víz Tordán jártam hivatalos ügyben. Hosszas utazás után fáradtan érkeztem. A legtermészetesebb, hogy meg akartam mosakodni, hogy aztán munkához láthassak. A vezetéken végzett kísérleteim azonban meddőek maradtak. Meglepő tapasztalatommal a legkönnyebben elérhető szállodai emberhez, a portáshoz fordultam, aki — mint a világ legtermészetesebb dolgáról — felvilágosított, hogy „bizony, a víz az szerencse dolga“. De itt az első emeleten még hagyján, mert néha-néha csak megered, főleg késő este, vagy éjszaka. Látnám csak a második emeletet! Ott egyáltalán nem folyik a víz. Későbben elértem, hogy valahonnét szerezzek egy kancsó vizet, amit tetszésem szerint használhattam fel ivásra vagy mosakodásra. Én a mosakodást választottam, ami viszont igen körülményes volt, mert mosdótér nem volt, a vízvezeték kagylójában Pedig nem állt meg a víz, nem lévén a lefolyónak elzárója. További érdeklődésemre még sikerült megtudnom, hogy arra az esetre, ha valamelyik vendégnek — netalán! — víz kellene, a folyosó végén tároltak egy veder vizet. Félreértés ne essék: egy teljes veder vizet! Húsz szobának és talán negyven embernek! Lehet, hogy Tordán technikai okokból nem működik tökéletesen a vízszolgáltatás. Mégis, a tordai szálloda nézeteitől független, egyszerű észjárásommal úgy gondolom, valamiképpen mégiscsak biztosítani kellene a szálloda vízellátását. Mosdótálakkal, vedrekkel, akárhogy is, ideiglenesen, de jó lenne vízről gondoskodni az emeleteken. K. Gy. BUKARESTBEN jelenleg 270 óvoda és napközi otthon működik, ahol a gyermekekkel jólképzett szakemberek foglalkoznak. A NAPOKBAN hivatalosan bejelentették a kínai, az indiai és egyiptomi atléták is, hogy részt vesznek az RNK X. nemzetközi atlétikai bajnokságán. A SZOVJETUNIÓ a világ legnagyobb gyapottermelő országa. 1956- ban 43 millió 300 ezer mázsa árugyapotot termelt, ami az 1913. évi termelés hatszorosa. A KOLOZSVÁRI Egyetemi Könyvtár központi épületének kiállítási termében „Román—orosz kapcsolatok“ című kiállítás nyílt. JÖVŐRE Brüsszelben tartják meg — a háború után első ízben — az általános világkiállítást, amely 7 hónapig lesz nyitva s szakvélemények szerint 35 millió látogatóra számíthat. A szovjet pavilon a legnagyobbak egyike: 170 méter hosszú, 25 méter magas. TEMESVÁRON megnyílt a Képzőművészeti Alap állandó kiállítási csarnoka, ahol a kiállított tárgyak nagy részét meg is lehet vásárolni. A VIT TISZTELETÉRE július 30- tól augusztus 10-ig nemzetközi filmfesztivált rendeznek Moszkvában, különböző országok ifjúságának életét bemutató filmekből. LONDONBA UTAZOTT csütörtökön dr. Constantin Iliescu, orvosprofeszszor, a bukaresti „Bernat Andrei" kórház orvosi klinikájának vezetője. Iliescu professzor részt vesz a június 3 és 7. között megtartandó nemzetközi szívgyógyászati kongresszuson. KÍNÁBAN gyors ütemben halad a falvak rádiósítása. Jelenleg 1390 ezeű állomás röködik s körülbe!'" 300 ezer központot létesítettek, ahol kollektív rádióhallgatásokat szerveznek. GEOLÓGUSOKBÓL álló expedíció Irak északi részében, egy barlangban embercsontvázra talált, amely, a szakértők véleménye szerint, körülbelül 34 ezer éves. CSÜTÖRTÖKÖN LISSZABONBA utazott dr. Octavian Berlogea, egészségügyi és népjóléti alminiszter és dr. O. Belea, az RNK Vöröskeresztjének elnöke, hogy részt vegyenek a kórházak nemzetközi kongresszusán. Az ötszázalékos CEC nyereménykötvények 1957 május 31-i húzásának eredményei ------------ - A Központi Lottó húzása A Központi Lottó május 31-i húzássán a következő kilenc nyerőszámot húzták ki: il 2 26 TL 61 70 23 72 59 16 ■ Ezúttal 2,585.8uo lej kerül kiosztásra. t a l 5 ^ -S ' fe is 1 5 e is ■» £* *_ Is S* 1 23116 20 50.000 s 1 14144 17 25.000 - 1 15006 34 25.000 1 18045 21 25.000 1 21110 44 25.000 1 00530 14 10.000 1 02477 26 10.000 1 05810 46 10.000 jt 1 06248 10 10.000 ■-t 1 08694 02 10.000 a 1 11822 33 10.000 F 1 17785 14 10.000 » 1 20202 02 10.000 1 22515 23 10.000 ’* 1 24367 46 10.000 * Széria I ^ _____végződét I 1_________ 25 388 22 5.000 * 25 682 33 5.000 250 23 28 1.000 250 47 17 1.000 ■" IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: További lassú felmelegedés várható. Változó felhőzet, az ország déli és keleti részén erősebb felhősödés, helyen-ként futó esők. Enyhe délkeleti-déli szél. Emelkedő hőmérséklet, nappali 16 és 24 fok, éjjel 5 és 12 fok között.