Előre, 1957. július (11. évfolyam, 3014-3039. szám)

1957-07-02 / 3014. szám

Világ •proletárjai egyesüljetek -------------------------------------------------- A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XI. évfolyam 3014 sz. ♦ 4 oldal ára 20 báni ♦ 1957 julius 2. kedd A betakarítás sikeréért lllllllllllllllllllllllllllllllinilllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ JIIIIII!lll!ll!ll!llllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lll!lll!lllll!lllllllilll;lll!!l!llll!l]|||||l!l!ll!lll!l!lll!l!llllll!í!lllllllll!H'illll Hétfőn egész Arad rajonban teljes lendülettel megkezdődött az aratás (Kiküldött munkatársunk telefonje, Jentése). — Méltán hívják szentpáliaknak a Dó­zsa György kollektív gazdaság tag­jait. Akárcsak az elmúlt esztendőkben, az idén is a hagyományos Péter Pál napján zúgtak az arató gépel­, peng­tek a kaszák. Szombaton már 27 hektárnyi árpát arattak le. Szorgos gazdák módjára 26 hektárnyi tarlóföldet azonnal meg is hántottak. Hétfőn kimentek a bú­zaföldekre is. A rajoni néptanácshoz beérkezett jelentések tanúsága szerint az el­múlt hó utolsó napjáig Arad rajon­­ban 267 hektárról vágták le az ár­pát. Hétfőn aztán az egész ra­­jonban teljes lendülettel megindult az aratás Vágják nem csak az árpát, de a búzát is. A számok arról tanús­kodnak, hogy az eddigi munkákban a kollektivisták és a társult parasztok törtek az élre. KÉSZÜLŐDÉS A CSÉPLÉSRE A párt és a kormány intézkedési tervének szellemében a rajonban is az aratás után legkésőbb 5 nap múlva meg akarják kezdeni a cséplést. Az eddig learatott gabona alkalmas is erre. A szérűket az egész rajonban kijelölték, számszerint 189-et. Hat szérót villamosítanak. A gépjavítá­sok a kollektív gazdaságokban, társu­lásokban nagyvonalakban befeje­ződtek. HA A NÉPTANÁCS ELNÉZŐ öt cséplőgéptulajdonos a mai napig sem javította ki cséplőgépét, illetve tüzesgépét. Kürtösön Pádureanu Lá­zár és Rusu Gheorghe, Majláthon Nagy János, Monostoron Burnaz Lázár, Pankotán Rusu Florea nem tettek eleget kötelességüknek. Egy ré­szük ugyan az állami előleget is fel­vette és még­se csinált semmit. A helybeli néptanács pedig nem ellen­őrizte kellőképpen őket, túlságosan el­néző volt velük szemben, csak akkor kapott észbe, amikor látta, hogy itt a cséplés és még nincsenek kész velük. Padureanu Lázár például még hozzá sem kezdett a javításhoz. Ellene és más hanyag cséplőgéptulajdonos el­len most hatósági vizsgálatot indí­tottak, mert minden elveszített óra a cséplésnél, minden kipergett szem a nép kenyerét kisebbíti. EGYETLEN TRAKTOR, ARATÓ­ÉS CSÉPLŐGÉP SEM MARADT BENT AZ UJARADI GTA UDVARÁN — Hogy állnak a gépjavítással ? Cioare Traian, az ujaradi GTA igazgatója elmosolyodik. — El is felejtettük már. Valamennyi gépünk kint van a határban: 76 trak­tort, 32 kévekötő-aratógépet és 32 cséplőgépünket kivontattuk már a szé­­rükre. A NÖVÉNYÁPOLÁST SEM SZABAD HANYAGOLNI Bizony nagyon összetorlódnak a me­­zei munkák ilyenkor, júliusban. Az aratás, cséplés magának követeli az elsőség jogát s meg kell azt adni neki. De a közellátás bánja meg azt, ha a kapásokat most sorsukra hagyják. Arad rajonban jól állanak a burgo­nya és a répa kapálásával. A bur­gonya harmadik kapálása majd­nem teljesen befejeződött, a répaföl­dek 14 százalékát pedig már negyed­szer is megkapálták. Annál mostohábban bánnak egyes falvakban a kukoricával. Nagy arány­talanság van egyes falvak, gazdasá­gok teljesítményei között. Míg Türkösön, Simándújfaluban és Andrei Saguna falvakban a kollek­tív gazdaságok teljesen befejezték már a harmadik kapálást is, Kova­­szinc kollektív gazdasága még a má­sodik kapálást sem kezdte meg. Kullog Kisiratos, Mondorlok és Csi­­csér is. Hétfőn este a nyári mezei munkák egybehangolására rajoni munkakö­zösség alakult a párt és állami szer­vek képviselőiből. A munkaközösség feladata az aratás, cséplés irányítá­sa, ellenőrzése, az esetleg felmerülő akadályok elhárítása. B. Gy. ★ Nagyvárad tartományban eddig 500 vagon­­gabonaszállításra alkalmas A nagyváradi vasúti dolgozók már hetekkel ezelőtt hozzáfogtak a gabo­naszállításra megfelelő kocsik előké­szítéséhez. A sűtőházban, vagonjavító műhelyekben a dolgozók százai igye­keznek azon, hogy minél több vagont hozzanak rendbe. Nagyvárad tartományban 4 állomá­son: Nagyvárad, Érmihályfalva, Sza­lonna és Biharpüspöki állomásokon történik a vagonok előkészítése. Június 29-én délután az 500. vagonra (a július 15-ig előkészítendő 650 közül) már fel­tették a „gabonaszállításra alkalmas“ feliratot. Nagyváradon a különböző részlegek szocialista versenyben áll­nak. Az utóbbi napokban, pontosab­ban egy hete, a kocsiellenőrző részleg csoportja, a kommunista Tipanit Ghe­orghe csoportja vezet és naponta 25 vagon ellenőrzését végzi el. A nagyváradi állami gazdaság kissz­ántói részlegén árpa aratását is megkezdték az (Popper felvétele) Készen az aratásra Az ország minden részén befejezé­sükhöz közelednek a betakarítási és cséplési előkészületek. A Kolozsvár tar­tományi állami gazdaságok már be is fejezték a kévekötő-arató gépek, kaszá­ló gépek és más mezőgazdasági gépek és szerszámok javítását. A nagyenyedi, dési, sajói, székelyudvarhelyi GTA-k dolgozói ugyancsak befejezték a trak­torok, kévekötő-aratógépek, cséplőgé­pek, villanymotorok stb. javítását. Fel­készültek a betakarításra a kollektivis­ták, a társult és egyénileg dolgozó pa­rasztok is. Kolozsvár tartományban megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy a gabona­félék betakarítása legfeljebb 10 munka­nap alatt teljesen befejeződjék. 30 ál­landó gépkezelő brigád alakult, ame­lyek a kollektív gazdaságokban végzik majd a betakarítás és cséplés munkáját. A tartomány 83 villamosított szérűjén különleges szakképzettségű motorkeze­lők fognak dolgozni. A Konstanca tartományi GTA-k több mint 93 százalékban elvégezték a gép­­javítási munkát. A tartomány területén a kalászosokat 80 százalékban gépesí­tett eszközökkel takarítják be. Több mint 100 állami gazdaságban és GTA-n kalászemelő-berendezésekkel látták el a kombájnokat és aratógépeket. Mind­egyik gépállomáson egy második moz­­góműhelyt szereltek fel tehergépkocsik­ra, vagy a traktorok pótkocsijaira, hogy ezáltal is biztosítsák a mezőgazdasági gépek fennakadás nélküli munkáját. A Magyar Autonóm Tartományban kijavították a cséplőgépek 90 százalé­kát. A kollektív gazdaságokban már teljesen befejezték a javításokat. Dőlnek a rendek a szatmári állami gazdaság földjein (Munkatársunk telefonjelentése.)­­ Egy hét telt el azóta, hogy meg­kezdték az aratást a szatmári állami gazdaság földjein. Az első napokban csak kézzel tudtak aratni, mert a sok eső miatt megdőlt a gabona, a talaj is nedves volt. De a hét vége felé mun­kába állt két kombájn és két kévekö­tő-aratógép is. Összesen 400 hektár árpájuk van, ebből szombatig a pusztadaróci rész­legen 55, a szatmárudvarin 48, a ve­tésin 41, a szatmárin 30 és a pettyé­­nin 10-et arattak le. Úgy tervezik, hogy amíg kasza alá érik a rozs és a búza, az árpát szé­rűre hordják és kicsépelik. Ezzel egy­­időben elvégzik a tarlóhántást is, mert az árpa helyébe másodjára is vetnek. Az árpával együtt 1477 hektár van bevetve kalászosokkal. A rozs aratá­sához egy-két nap múlva fognak hoz­zá, a búzáéhoz körülbelül egy hét múlva. Mivel a búza elég nagy terü­leteken ledőlt, gondoskodtak megfe­lelő számú kaszásról, hogy ott, ahol a gépek nem tudnak dolgozni, kézierővel arathassanak. A termés szépnek mutatkozik. A múlt heti becslés szerint búzából elérik — de lehet, hogy túl is haladják — a 18 mázsás hektáronkénti átlagot. A­­zon a 100 hektáron pedig, amivel a Földművelésügyi Minisztérium által szervezett versenyre beneveztek, min­den valószínűség szerint meglesz a 40 mázsás átlagtermés. Az eddigi eredményekben minden részlegnek érdeme van. De azért leg­inkább a Mózer István mérnök ve­zette pusztadaróci munkaközösséget illeti a dicséret. A kombájnvezetők közül Tóth Józsefet, aki mindennap 10 hektárt arat le gépével. Lugos rajonban is megkezdődött az aratás Lugos rajonban megkezdték a ka­lászosok aratását. Bakován, Bélincen, Nagytopolyon és Bálincon, valamint több más községben és faluban arat­ják az árpát, sőt június 27-ig a bo­­dófalv­i „Új barázda“ a kralováci „Új ugar" és a bakovai „Május 1" kol­lektív gazdaságok befejezték az árpa aratását. A rajoni néptanács kidolgozta köz­ségenként az operatív tervet az aratás és cséplés megszervezésére, figyelem­be véve az illető terület sajátosságát és a csépléshez szükséges időt is. Mozgósították a cséplőgépekhez szükséges munkaerőt és a felelősöket is kijelölték. MAI SZÁMUNKBAN. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Nép­­köztársaság Minisztertanácsának határozata a Román Népköztársa­ság testnevelési és sportmozgal­mának újjászervezéséről 2. old. A Beszterce folyónak ugyanezt az új szakaszát közöltük vasárnapi lapszámunkban. Akkor még száraz lábbal sétálhatott a fényképész Vasárnap délben leúszott az első tutaj az új elágazáson , hinni sem akar a szemének a szomszéd faluból az ünnepségre meghívott vendég. (Popescu felvétele) Békás, 1957. június 30. A Beszterce új mederbe költözött A békás­ Lenin vizierőmű építői június 30-án reg­gel ünnepelték meg a Beszterce-csatorna felavatását. Az ünnepségen többezer ember vett részt — köztük a vizierőmű összes építőtelepeinek dolgozói és a tarto­mány valamennyi részéről odasereglett vendégek. Jelen vett N. Gheorghiu mérnök, a nehézipari mi­niszter helyettese, a villamosenergia főigazgatóság vezetője és a Nehézipari Minisztérium más képvise­lői, A. Málnásán, a külügyminiszter helyettese, Du­­mitru Berezitchi, az RMP Bákó tartományi bizott­ságának első titkára, az energetikai terv- és tanulmá­nyi intézet képviselői és a vizierőmű építőtelepének vezetői. Megjelent az avató ünnepségen Ivan Rohatl Iulkiv, Csehszlovákia bukaresti nagykövete és több csehszlo­vák szakember. Az ünnepi ülést Stefan Budescu, a vízierőmű építő­­telepének vezérigazgatója nyitotta meg, majd befeje­zésül felsorolta a munkában kitűnt építőmunkások, mérnökök és technikusok nevét. A Nehézipari Minisztérium vezetőségének nevében N. Gheorgh­iu mérnök, a Bákó tartományi pártbizott­ság nevében pedig D. Berezitchi köszöntötte az építő­­telep dolgozóit. Az ünnepség végén a jelenlevők üdvözlő táviratot intéztek az RMP Központi Vezetőségéhez és a Minisz­tertanácshoz. Táviratukban hangsúlyozzák, hogy a „V. I. Lenin” vízierőművet a kijelölt határidőre át­adják rendeltetésének s gyakorlott munkaerőkké képe­zik magukat, hogy az ország többi vizierőművének munkálatait is kifogástalanul elvégezhessék, fiatalok tapadnak keskeny sziklapár­­kányokon. Népnek, várnak ... A Beszterce, mintha csak meg akar­ná mutatni, hogy ő ugyan nem adja fel egykönnyen évmilliós szabadságát — alig-alig szivárog, csörgedez a betonme­dence alján. Visszatartja még a megla­zított, szétfeszített, de nem teljesen szét­hordott földi orlasz. S ekkor — egyszerre ... áramlani kezd a víz. Barnán, szennyesen, habo­san. Mossa el, viszi magával a feloldott földtorlaszt. Úgy néz ki, akár a rombo­ló árvíz előfutára. Milyen veszélyes le­het ez a folyó, mikor tavaszi ereje duzzasztja s eláraszt a mentén földeket, kerteket, házakat. Olló , csillapodj csak! Betörünk kedvesem, nem tart már soká, megszelídülsz. Úgy bizony, ez csak a kezdet. Tizenegy órakor hangzott el a rob­bantás. Ahogy órámra nézek, meglepet­ten látom, mindössze tíz perc telt el azóta: a várakozástól terhes, lélekzetel­­fojtóan nehéz tíz perc. Rohan most már, mintha csak tudná az a kacér, büszke Beszterce — ezt vár­ják tőle az ünneplő emberek, ebben te­lik örömük. Nekiiramodik, be akarja hozni az elvesztegetett perceket. Zúg az örömtaps S ekkor — nem a robbantás dermedt perceiben — önkéntelenül, magafeled­­ten tapsba verődnek a kezek. Sokezer fiatal kéz, amely itt keményeden meg a vízierőmű építése közben és ráncos kezek, amelyek öregebbeknek néznek ki, mint az izmos kar, a széles váll, a­­melyhez tartoznak. Tapsol az aprótermetű, egyenes de­rekú Cozac Stefan bácsi, hogyne tap­solna. Hiszen az ő brigádja jócskán le­robbantott azokból a kemény sziklafa­lakból, aztán meg behatoltak a mélybe, minden nap lejjebb és lejjebb, míg biz­tos gránittámaszt leltek a gát pillérei­nek. Mélyen barázdált arcán, a kis ba­juszka alatt mosolyra nyílnak ajkai. S tapsol Bobilica Nicolae is, meg az ország minden tájáról köré­je sereglett fiuk, mind a harmincketten — büsz­kén, elégedetten, ők persze arra gon­dolnak, hogy a betonfal vasvázát ki tudná oly gyorsan és évszázadokig tar­­tóan összeszerelni, mint az ő hírneves brigádjuk. Megfontoltan, csengve üti össze kezét Melnicsuk Lajos, a tehetséges ácsmes­ter, aki Felsővisóról indult útnak hat esztendővel ezelőtt, hogy itt Békáson megtalálja azt az életcélt, amelyre min­dig vágyott. Egymást éltetik az emberek tapsuk­kal a teljesülésbe menő vágyakat, ál­mokat, diadalokat. S elcsendesedik ismét a völgy. Lesi, figyeli mindenki, mit szól vajon a Beszterce ahhoz a zablához, amelyet szájába vetett az ember? Mintha csak nevetne, ujjongana az a pajzán folyó! Úgy viselkedik akár egy vásott fiúcska, mikor először merészke­dik egy égbenyúló cseresznyefára. Meg­megpihen egy kicsit, körülnéz, látja nincs itt semmi baj, gyerünk hát to­vább. A betonmeder végén két és félméte­res földtorlasz állja útját. Hogy ezt át­lépjed, ehhez még nőnöd kell fiacs­kám ... ... Nyugodtan vágja, simítja, mélyíti közben a torlasz földjét egy potrohos Sztálinyec földgyalu. Két fiatal legény ül benne, nevetve állja a fényképészek ostromát. Ők most is dolgoznak , mi­kor ezrek ünnepelnek. Reájuk éppen most nagyon is szükség van. Azzal a biztonsággal irányítják azt a pompás gépet, mintha csak egyesegyedül len­nének ezen a kerek világon. Mögöttük meg emelkedik a Beszter­ce, lépésről-lépésre előrehatol a szétla­­pított talajon. Menekülnek a fényképé­szek, filmezők, meg az ide merészkedő kiváncsiak — cipőjüket hirtelen ellepi a sáros víz. A Sztálinyec vezetői egyet gondolnak — tán megsajnálták az egyesülni akaró, egymástól erőszakkal elválasztott két ágat — a földgyalu egész szélességében végigmélyiti a sávot — hátoldalról be­hatol a víz. A csatornán áthaladó, a magával hordott földtől barna viz bele­vegyül a Beszterce sötétzöld, csaknem fekete s mégis áttetszően tiszta vizével. Tűz, mosolyog a nap — Igm, egye­­sültek. Megjelennek az első tutajosok Odaát, a régi mederben csappan a kétfelé oszló víz, előbukkannak a part­menti nedves kövek, hiáb­a, nem nyújt­hatnak többé menedéket a csillogó pik­­helyes pisztrángoknak. És most — három méternél is maga­sabb lehet már a víz a csatornában — a meglepetés hangja szalad végig a tö­megen. Csónak ereszkedik alá a csator­nán. Matrózok markolják az evezőket, egyikük fürdőnadrágra vetkőzve, hirte­len pompás fejessel beveti magát a víz­be. Na lám, ez aztán a fürdőmedence! Percre rá tutaj fordul be a csatorná­ba — óvatosan ismerkednek a tutajosok új útszakaszukkal. Díszes a tutaj, fe­nyők, zászlók között állnak az ünnep­lőbe öltözött férfiak. Beleillenek az ün­nepi környezetbe. Mert a mai napon végesvégig a békési erőmű hosszú kilo­métereken elhúzódó településein, fa utakon, épületeken — zászlók, fényké­pek, fenyőfü­zérek — ünneplő emberek. Lassacskán halad még a tutaj a csa­tornán, veszít itt a Beszterce sebességé­ből, míg egészen feltölti medrét. De mégis — elérte a víz alatt eltűnt tor­laszt — nekiiramodik a tutaj, s csak­hamar gyors iramban tűnik tova. Tizenkét óra. Egyetlen óra telt bele és a Beszterce beletörődve sorsába, mintha mi sem történt volna, folyik vidáman, sebesen. SÁNDOR ÁGNES A robbantás (Kiküldött munkatársunktól.) Most... Nézzük az órát, lessük a percek múlását... Még nyolc perc, még öt, még kettő ... Mégis a mikor eldördül a robban­tás, belénk hasít, meglep, megzavar. Ki­áltani szeretnénk, beleregyíteni örö­münket a hegyoldalak visszhangjába. Magasba repül a felrobbantott kes­keny földtorlasz, porzik, szétbomlik ezernyi finom sugárrá, akár valami csodálatos, különleges szökőkút. Senki sem gondol most arra, hogy az imént előttünk egyetlen ember nyomta le a robbantózsinórt felgyújtó villanyáram kapcsolóját. Úgy érezzük, sokezer kéz váltotta ki az utolsó moz­zanatot is, amely utat nyitott a Besz­tercének a reá váró sima betonágyba. Ezrek, tízezrek keze volt ez, sokéves munkájuk egyik jelentős szakaszának egy percben sűrűsödő megnyilvánulása. Elhal a robbanás visszhangja , der­medt csendben várunk. Azt hittük, a szilaj Beszterce egyet­len szempillantás alatt betör az elága­zásba, megtölti zugva-zengve, vad neki­­iramodással. Nem így történt. A Beszterce két oldalán kevélyen egymással szembenéző hegyoldalakon emberfüzérek, embercsokrok tarkálla­­nak. Innen-onnan, ahol támaszt talál a láb, meg az új országútról, száz mé­tert meghaladó magasságból néznek alá a Besztercére, onnan, ahová néhány év alatt felemelkedik az óriási mestersé­ges tó erős záró­gátja. Most készült el a zárógát egyik felé­nek, helyenként 30 méterig lemélyített, kemény gránitsziklába ékelt talpazata. Ezen nyugszik a folyó 300 méter hosz­­szú elágazása. Beléje terelik a nyugta­lan folyót, hogy régi medrében is meg­kezdődhessék a zárógát másik felének alapozása. Ideát is, a másik parton, a fenyődí­szétől megfosztott, meztelen, szürke sziklafallá kopasztott hegyoldalon — messze fenn, ahová nem érhet el a rob­bantás okozta légnyomás — gyermekek. A főiskolások Ünnepi évzárója Vasárnap délután még jóval 4 óra előtt zsúfolt villamosok, autóbuszok és teherautók hosszú sora igyekezett a fővárosi Augusztus 23 stadionba. Nég­y óra. Felhangzik a fúvószenekar. Hatal­mas tapsvihar fogadja a pályára lépőket. A népköztársaság címerét vivő fiata­lokat két oldalt népi ruhába öltözött lányok kísérik. Megkezdődött a főisko­lások első nagyszabású évzáró ünne­pélye, 3000 diák menetel a zenekar dobjának ütemére. Egymásután jön­nek a különböző egyetemek hallgatói. Fehér-kékben a C. J. Pardon főiskolá­sok, majd kék-fehérben a Tudomány sportkollektíva fiataljai. Ünnepi hangulat uralkodik a lelátó­kon. Taps és dicsérő szó hangzik min­den felől. A zenekar most a VIT in­dulót játssza. Ütemére több száz fe­hér selyemruhás leány és piros melegí­tőbe öltözött fiú vonul fel. Valameny­­nyien sportolók. A menetet zászlóerdő zárja. A piros és nemzetiszínű zászlók mellett ott lobogtatja a szél az IMSZ, a DÍVSZ és a kék zászlót is. A menetelők felsorakoznak a zöld gyepen. Elnémul a zenekar. A felvo­nulók közül Ionescu Alexandru pro­fesszor jelentésre áll elő. Majd Iliescu Ion az IMSZ KV titkára és a Román Népköztársaság Diákszövetségének elnöke meleg szavakkal üdvözli az e­­gyetemi hallgatókat. Ezután Nicula Constantin, helyettes oktatás és művelődésügyi miniszter üdvözölte a jelenlévőket az 1956—57- es tanévben elért sikerekért. . Újra felharsan a zenekar s a nézők tapsvihara közepette elvonulnak a fia­talok. Pár perccel később a Kolozsvári Tu­domány és a csehszlovákiai Spartak Hradec Kralove labdarúgó csapatai mérkőzése következett. A hazai együt­tes 2:0-ra győzött. Ezután pedig a Hadsereg Központi Háza és a Ploesti Energia csapata mérték össze erejü­ket. A sportolók a stadion zöld gyepéről köszöntik a közönséget Ho Si Min ellátogat hazánkba HANOI (Agerpres). — A Vietna­mi DK elnökének kancelláriája július 1-én közleményt adott ki, amely szerint Ho Si Min elnök hivatalos látoga­tást tesz több testvérországban, az illető államok vezetőinek meghívása alapján. ■ Ho Si Min elnök ellátogat a Koreai NDK-ba, a Csehszlovák Köztársa­ságba, a Lengyel Népköztársaságba, a Német DK-ba, a Jugoszláv SZNK- ba, a Magyar NK-ba, a Bolgár NK-ba és a Román NK-ba. Megkezdődött a Nemzetközi Geofizikai Év Hétfőn, július 1-én, greenwichi idő­számítás szerint 0 órakor megkezdő­dött a Nemzetközi Geofizikai Év (NGÉ), amely 1958 december 31-ig tart. A Nemzetközi Geofizikai Év meg­nyitása egybeesik egy olyan jelenség­gel, amely rendkívül nagy érdeklődést keltett a világ tudósainak körében: június 29-én ugyanis óriási robbanás történt a nap felületén. Nyomban „fi­gyelmeztetést" adtak le a világ vala­mennyi csillagvizsgálójának, hogy ál­landóan és teljes alapossággal figyel­jék meg ezt a nem mindennapi jelen­séget és következményeit. A robbanás első következményeit a földön mágneses viharok és az ionosz­férában bekövetkezett zavarok form­á­­­jában figyelték meg.A bukaresti csillagvizsgálóban szak­embereink, élükön G. Demetrescu akar­démikussal, a csillagvizsgáló igazgat­­ójával és Calin Popovici egyetemi ta­­nárral, a napvizsgáló szolgálat veze­tőjével, különös figyelemmel kísérték a napot ezekben a napokban. A hét­fői nap folyamán csillagvizsgálónk 0 foltcsoportot figyelt meg a nap felület­­én. A csoportokat alkotó 88 napfolt­ közül 7 még szabad szemmel is látha­tó volt. A bukaresti obszervatórium ezenkí­­vül fokozott mikroszeizmikus tevékeny-­­séget figyelt meg az utóbbi napokban. (Agerpres) Országszerte megünnepelték a tanítók napját Országszerte vasárnap ünnepelték meg első ízben a tanítóik napját. Temesvár tartományban többezer tanító, városi és falusi dolgozó és di­ák ünnepelte meg a tanítók napját. Temesváron a Nikosz Belojannisz 1. számú középiskola dísztermében tar­tottak gyűlést, amelyen a román, ma­gyar, német és szerb tannyelvű is­kolák több mint 600 tanára, illetve ta­nítója vett részt. Marosvásárhelyen is többszáz okta­tó, tanító és tanár gyűlt össze a nap tiszteletére rendezett gyűlésen. Udvar­helyi József elvtárs, a városi népta­­nács végrehajtó bizottságának elnöke felolvasta a kitüntetett tanerők nevét. Az ünnepi gyűlés művészi műsorral fejeződött be, amelyen közreműködött az állami székely ének- és táncegyütt­­tes és az állami szimfonikus zenekar. Nagybánya tartomány kilenc rajon­ székelyhelyén is megünnepelték a tan­­nitók napját. Az ünnepi gyűléseken" A kitüntetett tanszemélyzetnek átnyúj­­tották az érdemrendeket, munkaérmei­ket és az elismerő okleveleiket.

Next