Előre, 1957. augusztus (11. évfolyam, 3040-3064. szám)

1957-08-01 / 3040. szám

2 Új színművek az októberi évfordulóra — A PRAVDA ankétja — A szovjet dolgozók kimagasló munkasikerekkel készülnek az Ok­tóberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére. A sajtóban megje­lenő levelek, cikkek és tudósítások­­írről tanúskodnak, hogy ez a készü­lődés össznépi mozgalommá lett. Hi­vatásuk teljes tudatában fokozott al­kotó tevékenységet folytattak a kul­túra munkásai. Írók, képzőművészek, zeneszerzők új művekkel gazdagít­ják a szovjet kultúra kincsesházát. „Min dolgozik az októberi évfor­dulóra?“ — ezzel a kérdéssel for­dult a Pravda szerkesztősége több neves drámaíróhoz. Alább közöljük az Írók kivonatos válaszait. NYIKOLAJ POGOGYIN a Lenin­­trilógia harmadik színdarabján dol­gozik­ A szovjet állam megteremtő­je életének utolsó szakaszából merí­tette tárgyát. A Majakovszkij Szín­ház mutatja majd be a darabot. A Moszfilm stúdió Szergej Jutkevics rendezésében filmre viszi Pagogyin Leninről szóló egyik novelláját. 1. POPOV szintén Vlagyimir 11-­sics Lenin alakját mintázza meg Tavaszi vihar című­ darabjában. A cselekmény az első orosz forradalom előtti időszakban (1900—1905) ját­szódik le. Az ,Jsskra“ megjelené­sének, a bolsevizmus megszületésé­nek évei ezek. A színmű bemutatja a párton belüli frakcióharcokat, s ennek megfelelően a színpadon meg­jelennek a különböző nézeteket valló történelmi személyiségek is. B. ROMASOV színdarabja, mely­nek címe: Riadó a hegyekben, a polgárháború éveit idézi egy észak­kaukázusi nyaralóvároskában. A vö­rös hadsereg alakulatainak harca a fehérgárdistákkal adja a darab történeti hátterét. KONDRAT KRAPIVA bielorussz író, a Nagy Honvédő Háború névte­len hőseinek állít emléket. Nemcsak a frontokon folyt a harc, hanem a front mögötti, a fasiszták által elfog­lalt területen is. A lakosság támogat­ta a partizánokat, az üzemekben a­­hol a németek fegyveres felügyelete alatt dolgoztak, szabotázsakciókat, szerveztek és hajtottak végre. Igen sokan elestek ebben a küzdelemben, mely gyengítette a fasiszta hadigé­pezetet. Ez a mindennapos „sze­rény“ munka — írja Krapiva — bátorságot, hősiességet követelt. Er­ről írok darabot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordu­lójára. D. SCSEGLOV azt írja válaszában, hogy több évvel ezelőtt megismerke­dett Marx és Engels gazdag levél­hagyatékával. A levelek lebilincsel­ték, magukkal ragadták. A legap­róbb részletekig megismerkedett a két kimagasló férfiú életével. Ekkor született meg benne az a gondolat, hogy színdarabot ír. Marx Károlyról és koráról. A levélanyag tanulmá­nyozása több évet vett igénybe. A Nagy Honvédő Háború egy jó időre félbeszakította a munkát. A darab legutolsó változata elveszett. Mikor 194­9-ben újra munkához fogott, egy szűkebb periódus, éspedig az 1862— 186­1 közötti időszak színpadi ábrá­zolásánál kötött ki. ‘ ANATOLIJ SZOFRONOV nemré­gen fejezte be új színművét, mely­nek cselekménye 1956 tavaszán bon­takozik ki egy tartományi székhe­lyen a XX. pártkongresszust követő első hónapokban. Az író célja bemu­tatni, mint láttak alkotó munkához a kongresszusi határozatok hatása alatt olyan emberek, akik különböző okoknál fogva jóideje nem vettek már részt az alkotó munkában és a társadalmi életben. Ezt a darabot az Akadémiai Kis Színházban mutatják majd be. Ezenkívül Szofronov egy új vígjáték megírásához fogott. Tár­gyát a kubáni kolhozparasztok életé­ből merítette. A vígjáték középpont­jában egy fiatal, okos és vonzó asz­­szony, a traktorosbrigád szakácsnője áll. JEVGENYIJA ANUCSINA há­romfelvonásos drámájának címe: Az Irtis utcai ház. A mű az 1919-es om­szki eseményeket eleveníti fel. A vö­rös hadsereg csapatai váratlanul át­kelnek az Irtis jegén, és rövid harc után a város urai lesznek. A színpa­di cselekmény mindhárom felvonása a címben szereplő Irtis­ utcai házban bonyolódik le. A darab hősei ke­mény harcot vívnak az ellenséggel és győztesen kerülnek ki az össze­csapásból. Az írónő egy család sor­sán­ keresztül mutatja be a régi világ összeomlását és a születő új ember nagy távlatokat sejtető, első tetteit. V. ROZOV a Központi Gyermek­­színház részére ír darabot. A munka befejezéséhez közeledik. Címe: Az öröm keresésében. Főhőse egy 15 éves fiú. A cselekmény napjaink Moszkvájában játszódik le. JULIA VANAG forgatókönyvvel készült a nagy évfordulóra. Nemrég hagyta el a stúdiót „A felhők fiaty­­tyacsapata felett“ című film, melyet Vanag irodalmi forgatókönyve alap­ján rendeztek. Új filmje a lett for­radalmi katonáknak állít emléket. Bukarest népi táncegyüttesének óriási sikere Franciaországban A franciaországi Quimpere-ben ünne­pélyes keretek között folynak a „Fetes de Cormuailles“ elnevezésű művészi rendezvények. A bukaresti népi táncegyüttes — amely részt vesz a rendezvényeken — hatalmas sikert aratott. A város zász­­lódíszbe öltözött utcáin vasárnap a népi tánccsoportok díszfelvonulást tar­tottak. A menet élén a román tánccso­port haladt. Az utcán fölsorakozott mintegy 150.0O0 főnyi tömeg lelkesen éltette Romániát és a román-francia barátságot. A vasárnap esti előadáson mintegy 200 népi csoport 5000 táncosa szere­pelt. A túlzsúfolt program miatt a csoportoknak csupán 8 percnyi szerep­lést engedélyeztek. A román táncosok művészete olyan elragadtatást váltott ki, hogy számukra több mint félórás szereplést engedélyezett a rendezőség. A román műsorszám befejezése után a közönség még hosszú ideig skan­dálta „Les Roumains!“ „Les Rouma­­ins!“ Az előadást a francia, angol, nyu­gatnémet, svájci és spanyol rádió és televízió is közvetítette. A román tiéd tánccsoport számairól filmet is készí­tettek. Sokezren fogyasztják a friss, higiénikusan kezelt pasztörizált tejet. Nagyváradon például nincs olyan városnegyed, ahol egyiket tejcsarnok ne­vernte és amelyben 4—500 liter tejet­ alig egy-két óra alatt szét ne mérné­nek. Akik a tejet ismerik, fogyasztják tudják róla, hogy ízletes, tápláló, csak elenyészően ritka esetekben nagy melegekkel romlik meg s hogy oly vas­­tag a „pillére", amilyent akármilyen „biztos” háztól kapott tejen sem lehet tapasztalni. Időnként itt-ott mégis akadnak gáncsoskodók akik azt mondják pél­dául hogy műtej — ? —,lefölözött tej, tejporból készült tej ,stb- az, amit az állami kereskedelem hoz forgalomba. Nos nézzük meg mennyire igaz ez a feltevés, oszlassuk el a kételkedők gyanúját, látogassuk meg a tej­­ki­indulási pontját, a vajgyárat, ahol ebben az esztendőben több mint 4 millió liter tej átvételére (a múlt év­ben csak 2 és negyed millióra) és feldolgozására vállalkoztak a gyár dolgozói. A VAJGYÁRBAN vállalták, hogy augusztus 23-ra 10 tonna túrófélét adnak terven felül és 100 ezer lej megtakarítást valósítanak meg. Ezeket Botis Sever termelési fő­nök mondja el két tejeskannákka­l meg­rakott teherautó érkezése között. Leg­főbb gondja most a falvakból érke­zett tej átvétele és a pasztörizált tej útnak indítása az üzletek felé. A termelést úgy szervezték meg a gyárban, hogy a tej egyetlen métert sem tesz meg hasztalanul. Első állo­mása a korszerűen felszerelt labora­tórium, ahol Danciu Joan laboráns ellenőrzi a zsírtartalmat és más tulaj­donságokat- Két egészségügyi isko­lát végzett fiatal lány, Dreve Arna és Halber Klára segít a laboratóriumi munkában. Most például éppen a pró­bákat végzik a tucatjával érkezett te­jeskannáknál. Nem nehéz a feladatuk, mert futószalagért jönnek­ a kannák, mégis szaporán kell járjon a kezük, ha egyet sem akarnak elszalasztani, és ha a versenyben nem akarnak le­maradni, mert tőlük is függ, hogy a tejszekció eleget tud-e tenni a vállalá­sának. Csak miután minden kanna tej tisztaságáról és előírt zsírtartalmáról meggyőződtek, azután ereszti tovább egy percenként 6 ezres fordulatszámú gépre, amely minden szennyeződést, kilök a tejből. Ez a gép, amely szinte szünet nél­kül működik most is zug, zakatol, nyomja a tejet a pasztörizáló felé, ahonnan 85 fokos felhevítés és teljes lehűlés után már mehet a fogyasztók-­­hoz. Tehát sehol sem fölözték le a te­jet. Bartha Ferenc, a tejszekció mes­tere, aki ezt a murakát irányítja, szin­tén versenyben van és felel a tej minő­ségéért. VERSENY FOLYIK most az egész gyárban. Szekcióként mérik össze erejüket, hogy ki mire ké­pes. Egyelőre a túróosztály dolgozói az elsők, utánuk a tej- és vajszekció következik. Persze közös a céljuk, mert közösen tették a fogadalmaikat is és a fogadalmak teljesítése alól nem kivétel az adminisztratív és szállító személyzet sem. A szállítók például úgy segítik elő a gyár teljesítményé­nek fokozását és az önköltség csök­­kentését, hogy jobban kihasználják a rendelkezésükre álló ,10 teherautót. Mostanában már egyáltalán nem vesz­nek igénybe magánfuvarozást, sőt a va­súti szállítást is kiküszöbölték. Ez a magyarázata, hogy január 1 és július 20 között, főként a szállítás jobb megszervezésével csaknem 500 ezer lejt takarítottak meg. Bizakodnak is benne, hogy augusztus 23-ig a most vállalt 100 ezer lejt is megtakarítják. A GYÁR MÁSIK OLDALÁN is teherkocsik várakoznak ám azzal a különbséggel, hogy nem hoztak, hanem vinni akarnak. Igyekeznek is a rakodómunkások, akiknek szaporán jár kezükben a pasztörizált tejjel megtöl­tött sokszáz kamra. Egy-egy autóra 50—60 kanna is kerül, a megrakott autók helyébe üresek állanak. És ez így megy napról napra, hét­­ről-hétre. Az ütem szüntelenül foko­zódik. Ez év első felében például csak tejből közel 300 ezer litert küldtek terven felül az üzletekbe. Vajból 23 ezer, túróféleségből 84.500 kilóval szállítottak többet, mint amennyit ter­vük előírt. Az augusztus 23-ra indult verseny­nyel is azt akarják elérni, hogy a városi dolgozók igényét még jobban, még tökéletesebben kielégítsék. Bíznak benne, hogy nem is maradnak szé­gyenben. MESZNER JÓZSEF A régeni IFIL orvosi rendelője a kőhalmi gép- és traktorállomásról Fura érzés az, amikor a mesterem­bert, akinek se valamirevaló műhelye, se szerszáma nincs, jó munkájáért mé­gis megdicsérik. Ilyesmi történt Sztálin tartományban a kőhalmi gép- és trak­­torállomással. Mert noha még 1952- ben megalakult, az építési vállalatok jóvoltából úgyszólván még ma sincs fedél a feje felett. Aztán a gépek mi­nőségéről is eshet egy-két szó. De kezdjük az elején. Abban az esztendőben az újságok rövid hírben számoltak be arról, hogy Kőhalmon új gép- és traktorállomás létesül. Az emberek elégedetten vet­ték tudomásul, hogy­ újabb egységgel bővül mezőgazdaságunk szocialista szektora. Kőhalmon felépül a gépállo­más minden tartozékával együtt, ne­­kiállnak szántani, vetni, aratni, s egy lépéssel ismét közelebb kerülünk célunkhoz, a szocializmushoz. Persze így lett volna rendjén, de nem egészen így történt. Az aláb­biakban megkíséreljük kideríteni, miért. Egy keményfejű székelyt, Kertész Jánost nevezték ki az új GTA igaz­gatójául. Mint régi vasmunkás és mozgalmi harcos, bizonyára gyorsan beletanul, s ha valahol elakad, majd megsegítjük — gondolták az illeté­kesek és nem gondolkoztak rosszul. Az újdonsült igazgató maga válo­gatta össze munkatársait. Így került az állomásra Kadácsi Árpád főgépész, Maniu Alexandra főmérnök és Sadler Georg építészmérnök. Mindhárman be­csületes emberek, mesterei szakmá­juk­ra. Úgy látszott, simán indul a dolog de már a kezdet kezdetén meggyűlt a bajuk. Az állomás helyét illetékes ad­minisztratív szervek olyan helyen je­lölték ki, ahol a Homoród patak évente legalább kétszer elönti a kör­nyéket. A GTA vezető kollektívája megte­kintette a kijelölt helyet és kijelen­tette : — Már pedig ide nem építünk ! — Már pedig ide muszáj — kötöt­ték meg magukat „illetékesek“. Hosszas vita és meddő levelezgeté­sek után az igazgató kocsiba gyömö­szölte az igazság kiderítésére alakult bizottságot és kivitte a helyszínre. — Fordulhatunk vissza — mondotta a bizottság, amint rátekintett a fél­méteres vízzel borított területre — kár volt a sok irka-firka, huzako­dásért. Így került aztán a GTA mai, nagyon megfelelő helyére. Neki lehetett fogni az építkezésnek. A terv megvolt, s kivitelezését a Tar­tományi Helyi Építkezési Vállalatra bízták. Nem tudni miért, de nem is fontos, hogy később a szebeni ICAZ vette át az építkezést, amely később TIF -é (Trustul de Inbunatatiri Fun­­ciare) alakult. Ma is 5 építi. Mert a gép- és traktorállomás, amelynek épí­tését 1953 nyarán kezdték meg és terv szerint 1954-re el kellett volna ké­szüljön, még a mai napig sem épült fel teljesen. Hosszan fel lehetne sorolni, miért nem érnek a végére az építkezésnek, de előbb vegyük elő a fényképezőgé­pet és rögzítsük, mi is van itt. I. felvétel, amely bemutatja az épületeket Innen a dombtetőről szépen be le­het látni az egész telepet. Elől csinos irodaépület, tőle balra két, egyenként 50 ember szállásául szolgáló kollek­tív lakás, mögötte öt elkészült és egy épülőfélben levő családi ház, tizenkét lakással, jobboldali szemet gyönyör­ködtető fürdő, mellette csinos kantin, a tér szélén pedig fűtő- és kenő­anyagraktárak. Ezek mögött tágas javítóműhely, mellette járműmosó be­tonállvány, ez után sorakozik egy 32 traktort befogadó gépszín, mögötte egy 10 cséplőgép számára épült má­sik Szin, ezektől balra egy sima lap, ahol (majd­­ ha elkészül) az időjá­rás viszontagságait bíró gépeket tart­ják. A háttérben magasan emelkedik ki a víztorony, mögötte, a domb alján három zárt, bekerített kút, szivattyú­­házak. Az egészet középen fiatal facseme­tékkel szegélyezett út szeli át, amely­ből odébb mellékutak kötik össze az épületeket. A madártávlatból készült kép olyan szocialista egységet ábrázol, amelyre joggal lehetünk büszkék. Egyike az ország legjobb gép- és traktorállomá­sainak. Most pedig tekintsük meg őket egyenként. A bejárati főút macskakövekkel ki­rakva, kaviccsal, homokkal beszórva, lehengerelve olyan, ahogy az a könyv­ben meg van írva. Ezzel talán nincs baj. — Dehogy nincs — mondja Sadler Georg építészmérnök. — Már szinte átvettük, amikor egy cséplőgép érke­zett haza. Amint a traktor a cséplő­gépet rávontatta az új útra, nyomban tengelyig süllyedt el benne, pedig sár se volt. Természetesen az utat nem vettük át. Most csinálják másodszor, remélhetőleg jobban. A cséplőgépszínhez érve nincsen szükség kérdezősködésre. A négy mé­ter magas, 12 centiméter vastagságú kapukat helyenként még tartja az ujjnyi vékony sarokvas, de a legtöbb helyen szárnyaszegetten csüngenek. A kapuéleket borító bádoglemezek úgy vannak felszegezve, hogy attól vala­mirevaló mesterember hányingert kap- Nyilván ezt sem lehetett így át­venni. A járműmosó betonállvány már szép munka. Át is vették. De előző­leg ezt is újra kellett cementezni, mert az eredeti nem bírta kivárni az átvevő bizottságot, magától lemál­­lott. A­ műhelyépület ma is úgy fest, hogy gondolkodás nélkül elhittük, amikor az igazgató azt állította, hogy a traktorosok a legcsikorgóbb hideg­ben is inkább a szabad ég alatt dol­goztak. Félóra munka, tíz perc mele­gedés... De a gépeket kijavították és — jól ! A vizet ma is szekérre szerelt hor­dóban szállítják a három kilométerre fekvő faluból. Mert a víztornyot, a kutakat, szivattyúkat és a vízveze­téket, valamint a csatornákat még nem vették át. Az egész állomás ugyan­is alá van csatornázva. Annyit már tudnak, hogy a csatornákon a víz nem folyik le. A tervezők, (vagy ta­lán a kivitelezők) megfeledkeztek ar­ról, hogy a víz általában lefelé szo­kott folyni. Az átvevő bizottságnak már előre borsózik a háta, amikor a vízvezeték átvételére gondol. A többi épületet a bizottság átvette, miután a vadonatúj épületeken elvé­gezték a szükséges tatarozásokat. A házakat fedő aszbocementcserepek pél­dául nem bizonyultak vízhatlanok­­nak. Mindenütt becsurgott az eső. Vé­gül rájöttek, hogy rosszul rakták. A kályhákat felrakták egyszer, nem mű­ködtek. Aztán felrakták másodszor, de még akkor se voltak hajlandók fűteni. Majd harmadszor is nekirugaszkodtak. Végül is az átvevő bizottság fogyott ki a türelemből. Az ablakokon min­denütt tenyérnyi rések... Csekélység ! Az ilyesmiért már nem is szóltak. A fürdő vakolásának 20 fokos hi­degben fogtak hozzá. Amikor az idő felengedett, a vakolat lehullott. Ezt is újra kellett csinálni! De minek foly­tassuk ? Külön fejezetet lehetne írni arról, hogy az építkezéshez szükséges fa­anyagot (csapnivalóan rosszat) Nagy­várad tartományból cipelték ide, ho­lott ide alig 20 kilométerre jobbat kaptak volna sokkal olcsóbban. A kö­vet az innen 255 kilométerre eső Hát­szegről szállították. Vajon nem tud­ták, hogy a GTA-tól egy hajításnyira van a híres alsórákosi kőbánya? A fedőcserepet a Bánságból, kerek 471 kilométernyiről szállították teherkocsi­kon úgy, hogy az autó üresen futott oda, s 2.000 cseréppel megrakva jött vissza. Ezek után senki se csodálkozzék azon, hogy az igazgató dühösen va­karja gondoktól meggyérült rőt üstö­két és azt mondja, hogy abból a pénz­ből, amit a TIF ilyen haszontalanul az utcára szórt, talán két tökéletesen felszerelt gép- és traktorállomást le­hetett volna felépíteni. De lehet, hogy hármat is. Persze fel lehetne tenni a kérdést: személy szerint ki felel mindezért. Erre talán a TIF igazgatósága tudna vá­laszolni Eddig ugyanis négyszer vál­tották le az építésvezetőt, s mind­egyik az elődjére igyekezett hárítani az ódiumot. II. felvétel: A gépek A gépparkot rögzíti fényképezőgé­pünk. Az állomás 44 traktora, 32 cséplő­gépe 44 traktorekéje és egyéb gépi felszerelése dicsőségére válik a gyer­mekcipőből alig kinőtt fiatal mező­­gazdasági gépgyártásunknak. Hanem egyes arató-kévekötő gépekkel már ba­jok voltak, mert azok csak arattak, kötözni nem voltak hajlandók. A gé­pekkel érkezett Vásznak viszonylag e­­leget tartottak, de miután elkoptak, a sztálinvárosi központi raktárból silány minőségűt kaptak utánpótlásként. Itthon benéztünk a Semanatoarea gyárba s megérdeklődtük, mi az oka annak, hogy az itt készült arató-kö­­tözőgépek közül egyesek nem kötöz­nek? Zorca elvtárs, aki ezzel a kérdés­sel foglalkozik, kijelentette, hogy ebben az évben csupán két helyről érkezett be panasz. Az idén tudniillik. És eze­lőtt egy-két évvel? ... Aztán kiderült, hogy az 1954-ben gyártott arató-kötözőgépek nem vol­tak éppenséggel a tökéletesség minta­képei. Bizony a varrógép szerkezeté­vel rokon kötözőfej néha „elsikerült“, s volt úgy, hogy a gép és traktor­állomások szakemberei tovább rontot­ták a dolgot. Persze csak helyenként. Az edzéssel is akadt némi baj, a go­lyóscsapágyak sem állták ki minden esetben a teherpróbát. Tavaly aztán szakértő csoportok utaztak el az álla­mi gazdaságokba, gép- és traktorállo­másokra, ahol helyben modernizálták a kötözőfejeket, a régieket jórészt újakkal cserélték ki. Szóval, a gépek körüli hibák helyrejönnek. Tény, hogy hazai me­zőgazdasági gépgyártó iparunk az utóbbi négy év alatt nem kevesebb mint 5.000 aratógépet gyártott és eb­ben az évben háromszor annyi mező-­ gazdasági gépet gyárt, mint 1956-ban,­ s ez nagy eredmény. Végül pedig nézzük meg, kik dol­goznak, kik küzdenek a terv teljesí­téséért ezen a gépállomáson, amelyik­ a tartományban ilyen körülmények kö­zött is a második helyre küzdötte fel magát. III. felvétel: Az emberek A kőhalmi gép- és traktorállomáson az igazgatóval, főmérnökkel, főgé­pésszel, a brigádvezetőkkel, szerelők­kel és a 44 traktoristával együtt 121 ember dolgozik. A már előbb említett törzsgárda — meg az időközben fel­merült nehézségek — kiváló szakem­bereket neveltek a GTA egész sze­mélyzetéből. Gyenge persze itt is akad, de döntő többségük lelkiismere­tes, jól képzett mesteremberré és he­lyét megálló, fegyelmezett emberré nevelődött. Czerják Attila esztergályos, aki mindössze 23 éves, ötletes újításaival, találmányaival eddig is nehéz pénze­ket takarított meg a GTA-nak. A fal­vakban szétszórtan dolgozó traktoro­sokról is elismeréssel beszélnek mind az állomáson, mind a falvakban. Bá­lint János Szászkereszturon, Simén András Soványságon, Zerbes Oswald Benén, Martini Georg Szászkeresztu­ron, Kádár András Kóboron, Voinea Gheorghe Benén, Ulite Gheorghe Pálo­son és a többiek mind derekasan helyt­állnak, munkájuk, becsületük ellen nem hangzik el panasz. Viharban, fagyban, sárban, vagy tikkasztó hőségben dolgoznak nehéz terepen. Míg a síkvidéki traktorosok hat hektárral is végeznek, ám ezek há­rommal is alig birkóznak meg. Igaz, hogy a nehéz terepért 20 százalékos felárat kapnak, de még így is hát­rányosabb helyzetben vannak. Ennek ellenére 4 százalékkal csökkentették az önköltséget, a munkatermelékeny­séget pedig 2 százalékkal növelték. Ennek megfelelően a GTA dolgozóinak áprilisi átlagkeresete 816 lejre emel­kedett a márciusi 756 lejjel szemben. Egy traktoros most megkeresi a havi 1.200 lejt is. Tervüket is rendszeresen túlteljesí­tik. A nyári kampány szerződéskötési tervét eddig már 140,7 százalékra tel­jesítették, s nem kétséges, hogy a munkaterv teljesítésénél sem marad­nak szégyenben. Mert ezek az embe­rek megtanultak küzdeni. A végzett munka minőségéről pe­dig csak annyit, hogy az állomás még 8 traktort és 10 cséplőgépet kért. Ez nyilvá­n azt jelenti, hogy a rajon gazdaságai meg vannak elégedve a munkával, s a jövőben többet akar­nak végeztetni a gép- és traktorállo­­mással. Milyen­ öröm lenne számunkra, ha a T­F építési vállalatról is ezt ír­hatnánk­­meg ! TIBOLDI BÉLA ELŐRE ZSÁKBAMACSKA Teherkocsi fékezett a balavásári szö­vetkezet épülete előtt. Árut hozott a ra­­joni központból. Molnár László boltke­zelő eléje sietett és örömmel üdvözölte a gépkocsi vezetőjét. Már várta az árut. Egyszerre lelohadt azonban ar­cáról az öröm, amikor látta, hogy jó­val több árut raktak le, mint amennyit megrendelt. — Ez az egrestőieké, amaz a kisken­­dieké, meg a nagykendieké, és a fültel­­keséké — mutatott a ládák egy részére a gépkocsivezető. S már indult is to­vább. — Majd utána jönnek az ottani üz­letvezetők — tette hozzá az árukísérő. S ha Molnár László bosszankodott amiatt, hogy felesleges munkát adott neki a rajoni központ, mennyire bosz­­szankodhattak az egrestői, kiskendi, nagykendi és fültelkei boltkezelők, ami­kor Balavásárra kellett menniük a meg­rendelt áruért. No, de Molnár Lászlóra is kijutott a bosszúságból alaposan, mert amint fel­bontotta a ládákat, az egyikből 150 méter 90-es karton került elő, olyan áru, amiből már hevert a polcokon leg­alább ugyanannyi, több mint egy esz­tendő óta. Hogy is ne mérgelődött vol­na, amikor nem ilyet, hanem 70-es, fe­kete, kék, piros és barnamintás karton­anyagot rendelt a rajoni raktárból. Nem derült fel az arca, akkor sem, amikor a cipősdobozokat felnyitotta. A meg­rendelt 10 pár 24—29-es gyermekcipő és 11­ pár 19—26-os gyermekszandál he­­lyett egyre-másra csak 24-es cipőket és szandálokat küldtek. Ezek után már nem is lepődött meg, amikor a kaszák­hoz ért és kiderült, hogy a 23 lejes 75-ös és­ 80-as kaszák helyett csupa 70-es kaszákat küldtek a raktárból, de azt aztán a 21,50 lejes ár helyett 23 lejért számlázva. Mit tehet ilyenkor a bolt­kezelő? Vagy ráfizet, vagy a vevőket csapja be. Az árut nem küldheti visz­­sza, mert mire kicserélik, vége az ara­tásnak, meg a szénacsinálásnak. Nagyot nézhettek a gyulakuti és szentdemeteri boltkezelők is, amikor a rajoni központ autója elporzott és ki­bontották a raktárból kapott ládákat. Mert ami a ládákban volt, azt sem meg nem rendelték,, sem a számlán nem sze­repelt. Illetve a gyulakuti szövetkezet­nek szánt áru a szentdemeteri szövetke­zet megrendelő lapján szerepelt és for­­dítva. A­­raktár csomagoló­ osztályán egész egyszerűen megcserélték az árut. Ilyen­­ „zsákbamacska“ gyakran érke­­zik az Erdőszentgyörgy rajoni falusi szö­vetkezeteknek. Simó Dénes, Garda Já­nos és Rathstein Emánuel raktárnokok szokták megtréfálni a falusi üzletveze­tőket. A tréfa kedvéért néha azt is meg­engedik­­maguknak, hogy a fehér női zoknit vascsavarokkal egy ládába csoma­golják. Törje a fejét az üzletvezető, hogy milyen lehetett valamikor a zok­nik alapszíne. A tréfát persze a gépko­csivezetők és az árukísérők is értik s ezért aztán 4—5 falu áruját otthagyják egy szövetkezetnél, anélkül, hogy át­adnák a boltkezelőknek. Az erdőszent­­györgyi szövetkezeti raktár „tréfáskód­­“ munkatársairól és „tréfáikról“ a rajoni szövetkezeti vezetőség is jól tud. S hogy mégsem tesz semmit, az nyilván arra vall, hogy a vezetőség is érti a tréfát, aminek pedig már a fele sem tréfa! KOVÁSZNAI ZOLTÁN ISST, «ügüszffls K esütSftöfc. Hét falu gondja Nincs ebben a címben semmi túlzás. Ellenkezőleg: jogos kérelem. Hét falu kéri a CFR-t, építtessen a marosdécsei megálló szolgálati fülkéje mel­lé egy várótermet. Az indokolás pedig a következő: A marosdécsei vasúti megállónál csak­nem minden személyvonat megáll. Hét falu (Marosdécse, Alsó és Felsőfü­­ged, Csákó, Örményes, Miklósida, In­okfalva lakosai ha utaznak, ennél a megállónál ülnek vonatra. Ez eddig rendjén is volna. De az időjárás, amely eléggé szeszélyes, néha sok kellemetlenséget okoz az utazni akaróknak. Különösen ha az eső esik, vagy nagy hideg van benne el nagyon egy váróterem. De, amint sokan mondják, jól fogna az máskor is. » S hogyan voltak meg eddig? — kérdezhetné valaki. — Hát eddig az utasoknak egy része, különösen ha rossz volt az idő, a szolgálati fülkét használta menedékhelyül. (Ez persze szabálytalan, mert az utasok jelenlé­tükkel zavarják a szolgálattevőt. Más részük pedig kint várakozik s sóvá­rogva lesi, hogy vajon mikor tűnik már fel a távolban a mozdony füstje. (De az utasok dicséretére legyen mondva, mindezidáig sohasem panaszkod­tak). S hogy most mégis kéréssel fordulnak a Kolozsvári Vasúti Főigazga­tósághoz, annak oka a következő: Az utóbbi években megrongálódott a szol­gálatos fülke, olyannyira, hogy az egyik falat szinte teljes egészében le kellett bontani. Most javítják. Az utasok pedig arra gondolnak, hogy most — élve az alkalommal —, viszonylag kevés munkával kérésük teljesíthető. Reméljük ezzel a Kolozsvári Vasúti Főigazgatásig is egyetért. (h. m.) THORBJORN MARTHINSEN, a norvég országos békevédelmi bizott­ság tagja, a Román NK országos bé­kevédelmi bizottságának meghívására feleségével együtt kedden este Buka­restbe érkezett. 14 BULGÁRIAI ORVOS tapaszta­latcserére látogatott el Ploesti tar­tományba. Augusztus végén Ploesti tartományi orvosok mennek Bulgá­riába. A NAGYVÁRADI VILLAMOSOK utasforgalma havonta meghaladja a két milliót. Craiovából most újabb há­rom hazai gyártmányú villamosko­csit várnak, amellyel tovább bővül a villamosvasút kocsiparkja. MEZŐGAZDASÁGI ÉS SZÖVET­KEZETI KIÁLLÍTÁS nyílt Erdődön (Szatmár rajon), ahol a helybeli kol­lektív gazdaság és állami gazdaság mutatta be terményeit. A TENGERÉSZNAP ALKALMÁ­BÓL augusztus 3 és 11 között a fő­város, Kolozsvár és más nagyobb vá­rosok filmszínházaiban tengerész té­májú filmeket vetítenek majd. A BOLGÁR MŰSZAKI ÉS TUDO­MÁNYOS EGYESÜLETEK meghívá­sára szerdán este román faipari szak­emberek utaztak Szófiába. Az utazás célja: tapasztalatcsere a bolgár szak­emberekkel. A küldöttséget N. H. Io­­nescu mérnök, az építésügyi és építő­­anyagipari minisztérium faipari almi­­nisztériumának vezérigazgatója vezeti. NAGYVÁRAD TARTOMÁNYBAN 1945-ig 27 községben és faluban volt villanyvilágítás. 1956-ban már 67 helyen égett a villany. Ebben az év­ben újabb 10—12 falut villamosíta­nak. A SZOVJET MŰÉPÍTÉSZEK KÜL­DÖTTSÉGE, amely a román-szovjet kulturális egyezmény keretében láto­gatást tett Romániában, szerdán visz­­szautazott a Szovjetunióba. KOLOZSVÁR TARTOMÁNYBÓL 2 ifjú utazott a Szovjetunióba a „Car­pati” turista iroda által szervező társaskirándulás keretében. A rész­vevők néhány napot a Fesztivál vá­rosában, Moszkvában töltenek. Rö­videsen újabb turista csoportok is dúlnak a Szovjetunióba. A CEC nyereménykötvényeinek húzása Konstancában július 31-én megtarto­ták a CEC nyereménykötvények ha­­húzását A 05965 sorozatú, 30-as számú kö­vény 50.000 lejt nyert A 08327 sorozatú, 01 számú, a 131­ sorozatú, 50-es számú, a 15811 soroza­tú 27-es számú , a 19841 sorozatú 27-­ számú kötvények egyenként 25.000 le nyertek. Kiosztottak ezenkívül 10, egyenkét 10.000 lejes, 50, egyenként 5.000 lej, és 500, egyenként 1000 lejes gyen­gényt. A kisorsolt nyeremények összeg 1.000.000 lej. Azok a kötvények, amelyek ezen húzáson nem nyertek, hivatalból rész vesznek a következő havi húzásokot CEC nyereménykötvényeket névérté­ken lehet vásárolni minden hóna 10-ig bezárólag. Indokolt óvatosság Pécska rajonban (Temesvár tark­mány) nemrégiben megjelent a holt rádó bogár. A burgonya kártevője e­len megindult a hadjárat: Serban­­o agronómus tájékoztatta a helybeli ko­lektív gazdaság tagjait arról, hogy a védekezzenek a kártevő ellen. A ko­lektivisták egy csoportja növényző növényre átvizsgálta­­ a kollektiv gaz­daság s a község egyéni gazdáira burgonyaföldjeit s megáll­apitotta hogy a község területén egyelőre nem fenyegeti veszély a burgonyaföldeke Az ellenőrző csoport tagjai továbbr is figyelemmel kisérik a határt. NAGY TERÉZ levelező Szatmári törvényszéki hírek Herschkovits Herman cipész „kéz alatt” vásárol olyan bőröket, amelyekkel csak az állami szektor dolgozhat. A házkutatás alkalmával 35 kiló talpat találtak nála, holott a bemutatott bonok szerint csak 10 kilóra volt kiutalása. Ugyan­csak ez alkalommal találtak nála 50 kvadrát színesbőrt, antilopot, több pár kész cipőt, 41.000 lej pénzt. Kitudódott az is,hogy ide­gen munkaerőkkel dolgozott. Két év és hat hónap javító fogházra ítélték. H. Gizellát prostitúcióért és csa­vargásért tartóztatták le. A tár­gyalóterem hallgatósága sajnál­kozással vegyes megbotránkozással hallgatta az alig 17 éves leány vallomását. Anyja háromszor elvált, könnyelmű nő, úgyszólván akarat­tal taszította erre a szégyenteljes útra. Figyelembe véve az enyhítő körülményeket, egyévi javító fog­házra ítélték. Vízi Józsefet egyévi javító fog­házra ítélték engedély nélküli ital­mérésért. A házkutatás alkalmával nagymennyiségű bort, pálinkát, és egyéb szeszes italokat találtak ná­la. . ----------- »T— A július 26-i lottóhúzás nyereményei A július 26-án kisorsolt nyeremény összeg a következőképpen oszlik me az egyes nyereménykategóriák között: A különleges jutalom: 2, egyenkén 17.884 lejes negyednyeremény. B külön­leges jutalom: 1 darab 47.691 leje nyeremény, plusz 2 negyednyeremény 0 különleges jutalom; 4, egyenkén­t 5.897 lejes nyeremény, plusz 2 negyed­nyeremény ; I. kategória: 12, egyen­ként 15.677 lejes nyeremény, plusz 2 negyednyeremény; II. kategória: 44 egyenként 4.708 lejes nyeremény, plusz 58 negyednyeremény; III. kategória 68, egyenként 2.922 lejes nyeremény plusz 102 negyednyeremény; IV. ka­tegória : 139, egyenként 1.469 lejes nye­remény, plusz 194 negyednyeremény V. kategória: 182, egyenként 1.094 leje nyeremény plusz 278 negyednyere­mény ; VI. kategória : 347, egyenkén 585 lejes nyeremény, plusz 496 negyed­nyeremény; VII. kategória : 502, egyen­ként 435 tejes nyeremény, plusz 52­ negyednyeremény. Az augusztus 6-i húzás ,,A” különle­ges nyereményéhez hozzácsatolna 1 35769 lejt. Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Jobbára szép idő várható. Helyen­ként felhősödés, futó záporok. Enyhe északkeleti szél. Alig változó hőmér­séklet, nappal 24 és 32 fok, éjjel 12 és 20 fok között. A következő három napra meleg idő várható. Kezdetben elvétve futó záporok, majd száraz idő. A maximá­lis nappali hőmérséklet a sík vidéke­ken eléri a 34 fokot.

Next