Előre, 1957. november (11. évfolyam, 3117-3142. szám)

1957-11-01 / 3117. szám

A­ ROMAN NEPKOZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA XI. évfolyam 3117. szám 4 oldal­ára 20 báni 1957 november 1., péntek NOVEMBER­I KÖSZÖNTÉSÉRE CSÖKKENTSÜK AZ ÖNKÖLTSÉGET! N­ agy súllyal, az eddiginél is foko­zottabb jelentőséggel áll min­den vállalatvezető és minden egyes dolgozó előtt a feladat: feltétlenül csökkentenünk kell ipari és mezőgazdasági termelésünk önköltsé­gét. Lelkesítő feladatokat tűzött ki a ta­valy decemberi párthatározat a dolgo­zók életszínvonalának emelése érdeké­ben; fontos ipari és mezőgazdasági beruházásokat kell végrehajtanunk a második ötéves terv folyamán; ezzel párhuzamosan az eddiginél nagyobb alapokat fordítun­k lakásépítésre és más szociális célokra. Folyamatban van a megjavított bérezési rendszer kísérleti alkalmazása valamennyi ipar­ágban. Nem könnyű e szép, hasznos célokra az anyagi eszközöket előterem­teni. A kézenfekvő, eddig még nem eléggé kihasznált jövedelmi forrás: mindegyik termék önköltségének csök­kentése! Nagy összegeket emészt még fel a gondatlan, könnyelmű gazdálkodás sok iparvállalatunkban, az építkezéseknél, állami gazdaságainkban és a gazda­sági élet sok más területén. A szinajai I. C. Frimu fémipari vál­lalat jelszava: „Csökkentsük minden termék önköltségét!“ — az adott kö­rülmények között legidőszerűbb kez­deményezés széleskörű terjesztésére szólít fel. Számos iparvállalatunkban talált visszhangra ez a jelszó. Amint azonban a Fém- és Villamosságipari Munkások Szakszervezeteinek orszá­gos kongresszusán több küldött kifej­tette, sok még a tennivaló az önkölt­ségcsökkentési mozgalom felélénkítése érdekében. Kevés vállalatunk dolgozói értek még el olyan kimagasló sikereket e mozgalom keretében, mint a kezdemé­nyező üzem munkaközössége, amely ebben az évben valóban minden egyes termékének az önköltségét jó néhány százalékkal csökkentette. Példát mu­tatott az I. C. Frimu üzem arra, ho­gyan lehet és kell összeegyeztetni a mérnökök és technikusok ezirányú tö­rekvéseit a dolgozók széleskörű tö­megmozgalmával; hogyan kapcsolható össze a műszaki értelmiségnek a bel­ső erőforrások feltárására és a műsza­ki előrehaladásra irányuló munkája az nyitómozgalommal és minden egyes munkásnak arra irányuló igyekezeté­vel, hogy takarékosabban, gazdaságo­sabban termeljen. Milliókat takarított meg így a szinajai gyár munkaközös­sége népgazdaságunk számára. Milliós megtakarításokkal tűnt ki a mozgalomba való bekapcsolódása óta a fővárosi Gh. Gheorghiu-Dej ruhagyár is, meg sok más, a legkülönbözőbb iparágakba tartozó vállalatunk. De maguk a kezdeményezők is azt állít­ják minden eddigi sikerük ellenére, hogy az adott felszereléssel még jóval alacsonyabb önköltséget érhetnek el. Nem milliókat, hanem éppen milliár­­dokat takaríthatunk meg és fordítha­tunk a dolgozók életszínvonalának e­­melésére, ha minden egyes vállalat egész munkaközössége kitartóan, kö­vetkezetesen harcol az önköltség szün­telen csökkentéséért. A Nagy Októberi Forradalom 40-ik évfordulójának küszöbén, a marxi-leni­ai tanítás által vezérelve, küzdjünk következetesen, versenyezzünk kitartó­an a decemberi párthatározat gyakor­latba ültetéséért. Jelentsen valameny­­nyiünk számára mindennapi feladatot a szinajai jelszó. Csökkentsük minden termék önköltségét! A tordai „Electroceramica”-gyárban e napokban soktízezer szigetelő készül terven felül. A mesterséges hold rakétája Bukarest felett A bukaresti csillagvizsgáló állomás­ról október 31-én 18 óra 58 perckor megfigyelték a mesterséges hold hor­dozó­rakétáját, amint pályájának egy kis szakaszán a láthatár közelében észak-északkeleti irányban elhaladt Bukarest fölött. Legnagyobb ragyogá­sában a rakéta egy kettes nagyságú kékes-fehér csillagnak látszott. Könnyítések a látogatási kötelezettség nélküli felsőfokú­­ oktatásban Az Oktatás- és Művelődésügyi Mi­nisztérium­ elhatározta, hogy az 1957—1958-as tanévtől kezdve a lá­togatási kötelezettség nélküli tanfo­lyamokon a hallgatók két év alatt vizsgázhatnak egy tanév anyagából, vagyis vizsgáikat két évre oszthatják be. A rendes vizsgaszakaszok ideje: február 15—28 (a pedagógiai főis­kolákon január 2—15); április 1— 15; július 1—30; és október 1—15. Azok a főiskolások, akik az 1958 februári vizsgaszakaszban leteszik hátralékos vizsgáikat, az 1958 ápri­­lilisi, júliusi és októberi vizsgaszak­ban vizsgázhatnak a következő év tananyagából. Azok a főiskolások, akik a hátra­lékos vizsgákat 1958 áprilisában te­szik le, 1958 júliusában és októbe­rében jelentkezhetnek vizsgára a kö­vetkező év tananyagából. Azok a hallgatók, akik csak 1958 júliusában teszik le a hátralékos vizsgákat, 1958-ban már nem irat­kozhatnak be a következő évi vizs­gákra. • •Ünnep előtti tudósítás A SZATMÁRI UNIÓBÓL (Munkatársunktól). • A szatmári Unió-gyár minden rész­legén ezekben a napokban lelkes, oda­adó munka folyik. Az üzem munkakö­zössége igyekszik méltóképpen köszön­teni a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulóját. Már hetekkel ezelőtt elhangzottak a nagy ünnep tiszteletére tett munkafelajánlások, vállalások. Az egyes műhelyek, cso­portok között nemes versengés indult a tervfeladatok teljesítéséért, túlszár­nyalásáért. S bár októberben meglehe­tősen rendszertelen volt az anyagel­látás, mégis ma már a vállalások nagy részének­­teljesítéséről adhatunk számot. Az öntödében Révész József, Fagea Ion, Polner Rudolf öntők 4—6 nappal a határidő előtt befejezték havi terv­­feladatukat. Ugyanakkor — vállalá­sukhoz híven — javítottak az öntvé­nyek minőségén és jelentős selejt­­csökkentést értek el. A formakészítő műhely is kitett magáért: időre elké­szítette és leszállította a terv telje­sítéséhez szükséges formákat. A mechanikai műhely október 25-ig már havi tervének 90 százalékát tel­jesítette. A munkában élen jár Pá­­vel György gyalus 123 százalé­kos, Fekete Ferenc esztergályos 116 százalékos, Scherer Máté maros, Czmar János és Kónya János eszter­gályos átlag 105—115 százalékos nor­­m­ateljesítéssel. Dicséretet érdemel Rogna György mester is, aki fáradsá­got nem kímélve foglalkozik a fiatalok tanításával, szakmai nevelésével. A vagonszerelő műhely dolgozói két nappal hamarabb teljesítették havi ter­vüket. Különösen szép eredményeket ért el Veress András lakatos brigád­ja, amely nemcsak termelési felada­tát fejezte be határidő előtt, hanem lényegesen javította munkája minősé­gét is. 1960-ra dolgoznak A kolozsvári bányaipari üzem munkásai, mérnökei és techniku­sai csütörtökön táviratilag jelen­tették a Bányász-szakszervezet Központi Bizottságának, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulója tiszteletére október 30-án teljesítették 1957. évi össztermelési és árutermelési tervüket. Egész Nagyszentmiklós rajon szövetkezeti alapon gazdálkodik TEMESVÁRI TELEFONJELENTÉS Tegnapig Perjámos volt a Te­mesvár tartományi Nagyszentmik­lós rajon egyetlen községe, amely még nem tért át teljesen a szövet­kezeti gazdálkodás útjára. Tegnap a község utolsó 24 egyénileg gaz­dálkodó parasztcsaládja is belépett mezőgazdasági társulásokba és így a Bánát egyik legtermékenyebb ra­­jonjában befejeződött a mezőgaz­daság szövetkezeti átalakítása. A rajon 13.896 parasztcsaládja most 58.211 hektárt művel meg kö­zösen a rajon 25 kollektív gazdasá­gában, 54 mezőgazdasági társulá­sában és 1 járadékos mezőgazda­­sági szövetkezetében. Nagyszentmiklós rajon mező­­gazdaságának teljes szövetkezeti átalakítása annak a lelkes munká­nak köszönhető, amelyet a rajon kommunistái, párt- és állami akti­vistái, a GTA-k gépészei, a kutató­állomások technikusai végeztek a dolgozó parasztság felvilágosítása érdekében. A szocialista együttműködés gyümölcsei a gépiparban Gazdasági fejlődésünk egyik legje­lentősebb eredménye az, hogy hazánk virágzó ipari-agrárországgá változott. E fejlődési folyamat alapja a Román Munkáspárt következetes iparosítási po­litikája. A népi hatalom éveiben állandóan nö­vekedő ipari termelés 1956-ban 3,3-sze­­resen meghaladta az 1938-as termelést, a burzsoá­ földesúri ipari termelés leg­magasabb színvonalát. Az ipar általá­nos fellendítése során pártunk és kor­mányunk előnyben részesítette a nehéz­ipar, vagyis a termelési eszközöket gyár­tó ipar, főleg pedig a gépipar fejlesz­tését. Az egyszerű, de annál beszédesebb számadatok gépiparunk szakadatlan fel­lendüléséről tanúskodnak. Ez a fejlő­dés elsősorban a fémtermelés növelésé­nek és számos új fémipari üzem léte­sítésének, illetve újjáépítésének és ki­bővítésének köszönhető. A gépiparunk össztermelése 1956-ban 3,69-szer volt nagyobb, mint 1950-ben és több mint hatszorosa volt az 1938 évinek. Gépiparunk nagymértékben előmoz­dította az új technika bevezetését, az ipar, a mezőgazdaság és a közleke­dés műszaki bázisának korszerűsítését és fejlesztését. Ezzel kapcsolatban em­lítésre méltó az a tény, hogy míg 1950- ben a hazai gyártmányú gépek a beru­házások 50,7 százalékát fedezték, 1955- ben a munkába állított gépek 74,3 szá­zaléka hazai gyárainkban készült. Ez a jelentős siker annak köszönhető, hogy gépiparunk keretében számos mellékág és szakosított üzem létesült. Gyáraink ma mezőgazdasági gépeket és szerszámo­kat, kőolajipari és bányafelszerelést, vasúti, közúti és tengeri szállítási esz­méinök, az Akadémia gazdasági kutató­­intézete ipari részlegének vezetője köröket, energetikai berendezéseket, motorokat, szerszámgépeket, közfogyasz­tási cikkek gyártására szolgáló üzembe­rendezéseket is gyártanak. Ipari fejlődésünk alapja A nehézipar fejlesztésében elért ered­ményeink megteremtették az ország to­vábbi ipari fejlődésének alapját. Ezek az eredmények nem jöhettek volna lét­re a Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok támogatása, a szocialista országokkal való gazdasági együttmű­ködés nélkül. Gazdasági fellendülésünk legfőbb sajátossága, hogy ez a folyamat nem elszigetelten bontakozik ki, ha­nem a szocialista országok nagy közös­ségéhez tartozó összes országok általá­nos gazdasági fejlődésének keretében. A Román Népköztársaság és a Szov­jetunió közti gazdasági együttműködés egyik legfontosabb jelensége a jogegyen­lőség és a kölcsönös előnyök elvén ala­puló kereskedelmi árucsere. A szocia­lista országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolataink évről évre bővülnek és igen jelentős helyet foglalnak el hazánk külkereskedelmében. A Szovjetunióval folytatott árucsere például 1955-ben az RNK külkereskedelmi mérlegének 49,1 százalékát tette ki. A nyersanyagbehozatal országunk iparosításának igen fontos tényezője. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy 1956-ban a külföldről behozott nyersvas és vasötvözetek 98 százalékát a Szovjetunióból kaptuk. Ami pedig az acél és hengerelt áru behozatalát il­­leti, ennek 63 százalékát a Szovjetunió, 37 százalékát pedig a többi szocialista ország szállította. A gépipar műszaki-anyagi alapjának fejlesztését célzó terv teljesítése érde­kében nagymennyiségű gépre és ipari felszerelésre volt szükségünk. E tekintet­ben is teljes mértékben élveztük a szo­cialista országokkal való gazdasági együttműködés előnyeit. 1956-ban pél­dául a külföldről behozott gépek és fel­szerelések 93 százalékát a szocialista országokból, főleg a Szovjetunióból kaptuk. A rozsnyói szerszámgyár, a cernavodai „9 Mai“ üzem, a birladi golyóscsapágos gyár, a „Tudor Vladimirescu“ mező­­gazdasági gépgyár és sok más korszerű új üzem berendezése jórészt a Szovjet­unióban készült. Gépgyáraink termelő­­képességének növekedése nemcsak a be­hozott gépek mennyiségének köszönhe­tők, hanem annak is, hogy ezek jórészt különleges szerszámgépek, nagy termelő­­képességű automatikus és félautomatikus gépcsoportok voltak. Műszaki-tudományos segítségnyújtás Ipari fejlődésünket nagymértékbenn elősegítette a Szovjetuniótól kapott mű­szaki-tudományos segítség is. A Szovjet­unió nemcsak műszaki dokumentációt bocsátott rendelkezésünkre, hanem szov­jet szakemberek kiküldésével közvetlen műszaki-tudományos támogatást nyújtott számunkra fém- és gépiparunk egyes műszaki kérdéseinek megoldásában. Egy olyan gépipar számára, amely azt a bonyolult és nehéz feladatot tűzi ma­ga elé, hogy gyorsütemű technikai fej­lődése során rövid időn belül elérje a fejlett ipari országok színvonalát, az új iparcikkek tömegének gyártásához (Folytatás a 3. oldalon.)" Az SZKP régi tagjai küldöttségének látogatása Az SZKP régi tagjainak küldöttsé­ge, élén A. F. Gorkinnal csütörtök délelőtt virág­koszorúkat helyezett el a haza hőseinek emlékművén és a szovjet hősök emlékművén. Az ün­nepségnél jelen volt Lungu Nistor ezredes, a bukaresti helyőrségi pa­rancsnokság vezetője, továbbá V. F. Nyikolajev és A. F. Kabanov, a szov­jet nagykövetség tanácsosai.­­ Ugyancsak csütörtök délelőtt a kül­döttség tagjai látogatást tettek az ARLUS Központi Tanácsánál, ahol az ARLUS vezetőivel találkoztak. A vendégeket dr. C. I. Parhon pro­fesszor, akadémikus az ARLUS el­nöke, P. Constantinescu-Iasi akadé­mikus, Ofelia Manole és Octav Li­­vezeanu, az ARLUS alelnökei és az ARLUS Központi Tanácsa bürójának tagjai fogadták. Dr. C. I. Parhon professzor akadé­mikus melegen üdvözölte a küldött­ség tagjait, majd O. Livezeanu rövi­den beszámolt az ARLUS munkájá­ról. A. F. Gorkin a küldöttség nevé­ben köszönetet mondott a meleg fo­gadtatásért és átnyújtotta dr. C. I. Parhonnak V. I Lenin több beszédé­nek gramofonfelvételét, és egy albu­mot, amely a Szovjetunió fellendülé­sét szemlélteti a Nagy Októberi For­radalom óta. Az SZKP régi harcosainak küldöttsé­ge, élén A. F. Gorkinnal délután meg­tekintette a fővárosban a Szépművé­szeti Múzeumot. A vendégek kíséreté­ben volt C. Tiulescu, a volt antifasisz­ta bebörtönzöttek szövetségének első alelnöke. A Szépművészeti Múzeumban M. H. Maxy, az RNK érdemes művésze a mú­zeum igazgatója üdvözölte a vendége­ket, akik ezután megtekintették a „Ni­­colae Grigorescu“ emlékkiállítást, s az egyetemes művészet néhány termét. A szovjet küldöttség tagjai este az Opera- és Balettszínházban részt vettek a „Tosca" előadásán. A szovjet vendégek megkoszorúzzák a haza hőseinek emlékművét Beszélgetés Gy. Szabó Bélával Talán öt hete annak, hogy Gy.Szabó Bélával, a kiváló grafikus mű­vészünkkel beszélgettünk. Nagy út előtt állott akkor: a Kínai Népköztár­saságba indult, hogy a Kínáról készülő könyvének anyagát kiegészítse. És most élményekkel gazdagodva megint itt van közöttünk. A TU 104-es re­pülőgéppel Pekingtől Moszkváig nem egészen kilenc óra alatt tette meg az utat. Legutóbb az előtte álló eseményekről, tervekről beszélt, most pedig a valóra vált, átélt, nagy élményekről, gazdag tapasztalatairól, látottakról számol be.­ ­ A Kit­iban töltött hónap min­den napja felejthetetlen marad szá­momra — kezdi mondanivalóját Gy. Szabó Béla. — És mindezt betetőz­te, hogy visszafelé a TU 104 es szov­jet óriásgéppel jöhettem Moszkváig. A körülbelül 5000 kilométeres utat 11 ezer méter magasságban, 920 ki­lométeres átlagsebességgel 8 óra 50 perc alatt tettük meg. Az óriásgé­pen rendkívül kényelmes az utazás. Mint érdekességet mondhatom el, hogy David Ojsztrah, a nagy szov­jet hegedűművész is ugyanezzel a repülőgéppel utazott velünk. Előző este Pekingben volt hangversenye, aznap pedig Novoszibirszkben. Nos, az ő kedvéért a TU 104 leszállt No­­voszibirszkben. Emiatt sen­ki sem ne­heztelt a repülőtársaságra. A repülő­gép Peking és Moszkva között kü­lönben csak Irkutszkban és Omszk­­ban száll le 1­1 órára. Gy. Szabó Béla ezután arról be­szélt, hogy Kínában tartózkodása alatt kitűnő elszállásolást, ellátást biztosítottak számára és nagy segít­séget adtak ahhoz, hogy kedve sze­rint dolgozhasson. Mindenki a leg­nagyobb figyelemmel, barátsággal állt rendelkezésére és bárki, akit felkért, a legnagyobb szívélyességgel állt neki modellt. — így azután, ilyen körülmények között — mondja mosolyogva, elé­gedetten —, a tervezett 100 rajz he­lyett 125 rajzot készítettem. Volt olyan nap is, hogy tíz arcképet raj­zoltam. ÁTALAKUL A RÉGI PEKING Megkértük ezután, mondja el, merre, milyen helyeken járt Kíná­ban, mit látott és mit dolgozott. — Tanulmányoztam a régi Peking átalakulását. Pekingben­ nagyarányú építkezés folyik. Mindenfelé állvány­­erdőket lát az ember, különösen a város szélén. Nagy iramban bontják le az ósdi kis házakat, és helyükbe óriási blokkházakat építenek. Így lassan, vagy talán nem is olyan las­san, megváltozik Peking képe. De nem csak Pekingben, hanem bár­merre, amerre utaztam, láttam a nagy építkezéseket. U­han-ben pél­dául egy nagy nehézipari kombinát épül. Itt hatalmas területen 40 mé­ter magas dombokat nivellálnak. A kombinát területe 31 négyzetkilomé­ter lesz. Jelenleg összesen 190 kilo­méter hosszúságban vasútvonalon hordják a földet. Elképzelhető en­nek az építkezésnek az aránya, ha elmondjuk még azt, hogy 45 ezer ember dolgozik a munkatelepen. A­­mikor készen lesz, 30 ezer ember fog majd dolgozni az óriás­üzemben. U-han vidéke gyönyörű. Itt épült fel a Jang-cse folyón az a hatalmas híd, amelyről egy levélben már beszá­moltam. — Mi volt a következő állomás? — kérdezzük. — Innen Sanghajba utaztam — folytatja Gy. Szabó Béla. — Ott a dzsunkákon rajzoltam a halászokat. Rajzoló számára hálás feladat az, ami a folyón az ember szeme elé tá­rul. A változatosság kedvéért azután nehézipari üzemet látogattam meg és ott készítettem néhány rajzot. És hogy megismerjem Sanghaj minden oldalát, elmentem a Jü-fo-si temp­lomba is, ahol 2 méter nagyságú drágakőbe vésett (jáde) Buddha szo­bor áll. A templomba csak cipő nél­kül szabad belépni. Először azt hit­tem, hogy vallási okokból, kiderült azután, hogy tisztasági okok miatt. Nincs az a patika, amely vetekedne ennek a templomnak a tisztaságával, ahol minden ragyog, fénylik. HANG-CSUBAN, KANTONBAN ÉS A KUN-MIN VIDÉKÉN Lelkesedéssel beszélt ezután Gy. Szabó Béla a Hang-csu-ban eltöltött napokról. Mesélt arról, hogyan raj­zolta napokon át a nagy sziklafarag■ ványokat, a „Fei-laj-fun“ („repülő hegyek“) varázslatos vidékét, ahol körülbelül 370 sziklafaragvány ejti bámulatba az arrajárókat. Azután beszélt a „Hu-pa“ (Futó tigris) pa­godáról, amelyet 517 darab gyönyö­rű kávését díszít. Ez azért is érde­kes, mert a mai kínai fametszésre nagy hatással van a pagoda díszítő­eleme. Több művész itt keresi a ki­fejezés útját. — Kantonban viszont — folytatja élményeinek elbeszélését — rakodó­­munkások életét tanulmányoztam. Az épülő kanton is sok érdekes a­­nyagot tartogatott számomra. Egyik nap elutaztam Szun Jat-szen falujá­ba. Itt lerajzoltam azt a fát, amelyet ő ültetett és amelyet a huszas évek­ben egy tájfun kidöntött. A ma is élő fa most majdnem vízszintes hely­zetben van. Eukaliptusz, banán, cu­kornád ... és festői, vörhenyes szí­nű föld... De még jobban lenyűgö­zött Kun-min vidéke. A magam ré­széről ezt találom a világ legszebb helyének, legalábbis amit én láttam. Ez a vidék 1975 méterre fekszik a tenger színe felett. Nagy tavak és nagy hegyek, buja növényzet ékesíti a festői tájat. Az uralkodó növény­zet itt is az eukaliptusz, a talaj itt is olyan különösen vöröses, korall szinű. Ezen a vidéken egy kisebb faluban is festettem színes pasztellel, egy körülbelül 400 méteres szikla­fal tetején, az úgynevezett „sárkány kapu“ pagoda mellett, lerajzoltam egy hős katonát is ... ... Ezután visszatértem Peking­­be... A PEKINGI IPARMŰVÉSZETI MŰHELYEKBEN Gy. Szabó Béla lapozgatja jegyze­teit. Fürkészi, hogy a sok érdekes­ségből melyiket mondja még el, hi­szen ha mindenről számot adna, na­pokig beszélhetne. Végre felpillant. — Rendkívüli módon érdekeltek Pekingben a különböző iparművésze­ti műhelyek, üzemek. Az ilyesmiben a kínaiak felülmúlhatatlanok. Évszá­zados hagyományokkal rendelkez­nek .... Voltam egy fametsző repro­dukciós üzemben. Végig mutatták az egész nyomtatási eljárást. Meglepe­téssel tapasztaltam, hogy a különböző színes nyomatokat nem a nálunk szokásos ofszettel sokszorosítják, ha­nem rendkívül finom fametszetekkel. Azután megtekintettem egy úgyneve­zett rekesz-zománc­­fémre égetett zománc) üzemet. Itt körülbelül 400 munkás dolgozik. Minden kézimun­ka. Megnéztem még egy úgynevezett vörös lakk üzemet, ahol a fémre rá­égetik az anyagot és akkor késsel és más finom eszközökkel dombormű­veket, figurákat, diszn­óelemeket vés­nek az anyagba. Rendkívül érdekes volt számomra Sanghajban egy drá­gakő (jáde) faragó mű­hely is. Az élmények között kutatva, me­gint más témára terelődik elbeszélé­se. — Mit mondjak még? Pekingben és Sanghajban láttam buddhista szer­tartásokat. Le is rajzoltam egy budd­hista szerzetest. Azután szeretnék még beszélni egy nagy pekingi épü­letről, amelyben nyolc különböző színpad van. A bábszínháztól a klasz­­szikus operáig válogathat az ember a műfajokban. Egy alkalommal klasz­szikus operát néztem meg. Ennek ér­dekessége az, hogy — szokás szerint — díszlet nélkül játsszák. Én fenn a színpadon a „függöny“ mögött fog­laltam helyet. — Lenyűgöző látvány volt az ok­tóber 1-i ünnepség, amelyen részt vettem. A tribünön kaptam helyet. A legkülönbözőbb nemzetek képvi­selői sereglettek itt össze: afrikaiak, dél-amerikaiak, európaiak, nem is szólva a különböző kínai tartomá­nyokból feljött vendégekről. Peking lakossága színes papírvirágokkal vo­nult fel, ezrével eregették a magas­ba a színes , legtöbbnyire sárkány­­alakú léggömböket. Este csodás tű­zijáték volt, a legváltozatosabb for­mákban. Talán csak a velencei kar­­nevál lehet ilyen kavargó szinűi, mint amilyen ez a pekingi október elseje volt... A tribünről rajzoltam. Ezt különben meg is írta a Zsenmin­­zsibao. — Mindenütt, ahol csak megfor­dultam — összegezi végül benyomá­sait Gy. Szabó Béla —, mint emlí­tettem, a legnagyobb szívélyességgel találkoztam. Számos jó baráttal, mű­vészekkel voltam együtt, akikkel még első kínai utam során kötöttem szoros barátságot. Megállapíthattam, hogy a kínai emberek nagyon ba­rátságosak, egyszerűek, végtelenül szorgalmasak. Most jobban belelát­tam életükbe. Mélyebben megfigyel­hettem dolgos hétköznapjaikat, épí­tő munkájukat. Pekingben azzal bú­csúztattak, hogy van egy kínai köz­­mondás: „aki kétszer megtett vala­mit az életben, azt harmadszor is megteszi“. Ezzel annak a reményük­nek adtak kifejezést, hogy harmad­szor is meglátogatom őket. Még sok-sok mondanivalója van Gy. Szabó Bélának a szocializmust építő nagy kínai népről, a kínai em­berekről, és el is mondja majd ezt a most készülő könyvében, amit több mint száz Kínában készült rajz fog ékesíteni. IS. PINTÉR LAJOS ÖTEZER KILOMÉTER A TU 104-ES REPÜLŐGÉPPEL Hunyad tartományban befejezték az őszi vetést Hunyad tartományban elsőknek — október 18-án — az állami gaz­daságok jelentették az őszi vetés befejezését. Röviddel utánuk — ok­tóber 26-án, illetve 28-án — a Szászváros és Marosillye rajoni kollektív gazdaságok, társulások és egyéni gazdálkodók is befejezték az őszi vetést. A rajon dolgozó parasztjai most fokozott erővel végzik az őszi mély­szántást. A Csíkszeredai GTA teljesítette évi tervét (Tudósítónktól) A Csíkszeredai gépállomás dol­gozói — a tartomány valameny­­nyi gépállomását megelőzve — telje­sítették évi tervüket. A mennyiségi teljesítmény mellett nagy gondot for­dítottak az elvégzett munka minősé­gére és az üzemköltség csökkentésére is. A traktorok ésszerű felhasználásá­val az év folyamán 185 ezer lej meg­takarítást értek el. A gépállomás traktorosait a kiví­vott siker arra ösztönzi, hogy még nagyobb lendülettel folytassák az őszi munkát. Kihasználják a jó időt A Temesvár rajoni szentandrási állami gazdaság dolgozói gondos, mély­, szántással segítik elő a jövő évi termést ­­vállalásokhoz híven (Kiküldött munkatársunktól). — Szép őszi napok járnak Székelyudvarhely rajonban. Munkára kiválóan alkalmas idő ez. A mostani legsürgősebb tennivalókról beszélgettünk el Gotthard Dénes elvtárssal, a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának főmérnökével. A két, így jó körülmények között pótol­hatjuk az október elsejei esőzésele okozta mulasztást. Egyébként a ko­rábban elvetett őszi vetések erőtelje­sen növekednek, fejlődnek. A bevetett területek tíz-tizenöt százalékán már bokrosodnak a növények. Az őszi kalászosok mintegy 30 szá­zalékát pillangósok és korábban leke­rülő más növények, tehát a legjobb elővetelvények után vetjük. A kollek­tív gazdaságokban ez a százalék eléri a negyvenet is. A többi területeken késői kapások, tehát kukorica, cukor­répa, burgonya után vetünk. Gondos­kodtunk arról, hogy a késői betakarí­tás ellenére jó magágyat készítsünk a kalászosok alá. Október elején a gépállomások traktorállományának zö­mét mezei munkába vetettük be. Hen­gereléssel siettettük a talaj kellő ü­­lepedését. Célunk az, hogy vajonszerte mielőbb elterjesszük a nemesített gabonafajták vetését. Ennek érdekében 94 ezer kiló magot szántunk kicserélésre. Eddig a termelők csereképpen 56.881 kiló ne­mesített magot vettek át. Kollektivis­táink pedig saját vetőmagtermesztő parcelláikról biztosították a jó minősé­­gű vetnivalót. Sajnos az idei őszön nem tudtunk kielégítő mértékben műtrágyázni. Ni­­trogénes műtrágyát kaptunk ugyan, ezt azonban csak tavasszal tudjuk használni. Szuperfoszfátra lenne szük­ségünk. Többszöri kérésünk ellenére ilyent egyelőre nem kaptunk még. 1 ■— Mit tesz a mezőgazdasági osztály ezután a vetés mielőbbi befejezése érdekében ? Jelenleg a vetéssel vajon­ viszony­latban 90 százalék felett állunk. Vál­laltuk, hogy pár nap alatt befejezzük. Megfelelő intézkedéseket hoztunk a munka sürgetésére. Erdőfülére, Olasz­telekre, Dályára, Száldobosra, Abás­­falvára, Farcádra, Keményfalvára, Derzsre, Miklósfalvára, Felsőboldog­­falvára, Szentpálra és más hátra ma­­radottabb faluba kiszálltak a mező­­gazdasági osztály szakemberei, a ra­­johi néptanács aktivistái, akik a hely­színen irányítják a mostani tennivaló­kat. Utasítottuk a községi néptanácso­kat, hogy ezekben a napokban vetésre mozgósítsanak minden fogatot. Az udvarhelyi gépállomás valamennyi traktoránál éjszakai váltásról is gon­doskodtunk. Így aztán remélhetőleg vállalásunkhoz híven a napokban vég­zünk az őszi vetésekkel. — Milyen agrotechnikai feltéte­lek mellett folyik az őszi munka ? A hosszú ősz valamelyest meg­­nyújtja a legkedvezőbb vetési időszak

Next