Előre, 1957. november (11. évfolyam, 3117-3142. szám)

1957-11-01 / 3117. szám

2 Térjen át valamennyi fogyasztási szövetkezet önálló pénzgazdálkodásra! Hat hónap alatt 1.318.000 lej tiszta jövedelem — Sepsiszentgyörgy rajoni tapasztalatok — (folytatás lapunk 305-ös számából) Tehát 1956 június 20-án, egy éve és négy hónapja megtörtént rajoni viszonylatban az áttérés az önálló pénzgazdálkodásra. Ezzel Sepsiszentgyörgy vajon az ország szinte valamennyi szövetségének példát mutatott, az úttörő lépést tette meg. Jelen pillanatban országos viszonylatban Sztálin, Ploesti, Magyar Autonóm és Temesvár tartományban a legelőrehaladottabb az önálló pénzgazdálkodásra való áttérés folyamata. MILYEN HASZNOT EREDMÉNYEZETT SEPSISZENTGYÖRGY RAJONBAN AZ ÖNÁLLÓ PÉNZGAZDÁLKODÁS ? Korábban már beszéltünk arról, hogy milyen óriási ösztönző erővel bír a banki hitelek visszafizetése, a saját pénzeszközökkel való gazdálkodás a tervek teljesítése tekintetében. Egy szövetkezet csakis abban az esetben valósíthat meg jövedelmezőséget, ha teljesíti gazdasági tervét. S ha bankhitel nélkül dolgozik, a jövedelemből sokkal több marad nála, amivel saját belátása szerint gazdálkodhat. Minél nagyobb a jövedelem, annál több osztalékot képes a szövetkezet biztosítani tagjainak, annál inkább képes fejleszteni álló alapját, technikaianyagi bázisát. Főképpen ezen az úton érhető el új üzletek létesítése, civilizáltabb kiszolgálás, a szakosítás és tipizálás előfeltételeinek megteremtése. Nem érdektelen megnézni azt, hogy milyen mértékben növekedett a Sepsi rajoni fogyasztási szövetkezetek tiszta jövedelme. 1955-ben 2.231.000 lej volt a jövedelem, rá egy évre már 302.000 lejjel nagyobb, ami elsősorban a második félévi önálló pénzgazdálkodás eredménye. Az idei év első felében 1.318.000 lejnyi tiszta jövedelmet könyvelhettek el, ami országos viszonylatban is a legmagasabb. Egyben minden remény megvan arra, hogy az év végéig a rajoni szövetség jövedelme — először fennállása során — megközelíti, sőt túlhaladja a három millió lejt. Ilyenformáin képesek lesznek félmillió lejnyit osztalék formájában tagjaiknak kifizetni. A harmadik, s különösen a most folyó negyedik évnegyedben ugyanis a forgalom lényegesen nagyobb, mint a tavaszi vagy nyári hónapokban. Az önálló pénzgazdálkodás szerves velejárója a forgalmi költségek rendszeres és állandó csökkentése. Már maga az a tény, hogy nem létezik kamat, nagyon sokat jelent. Az áttérés előtt a rajoni szövetség évenként 120-150 ezer lej körül fizetett hitelkamatot, amelytől az önálló gazdálkodás alapján mentesült. Nem érinthettük valamennyi hasznát az alig egy éve bevezetett önálló pénzgazdálkodásnak. Nem beszéltünk a többi között arról sem, hogy a megkezdett útán haladva nem csak a tagok, hanem maguk a szövetkezeti alkalmazottak is anyagilag sokkal jobban érdekelve lesznek a feladatok hiánytalan teljesítésében. A nagyobb jövedelem rendszeres prémium osztást, a kiváló dolgozók fizetésen felüli jutalmazását eredményezi, s Sepsiszentgyörgy rajon esetében már nem egy esetben eredményezte is. Mindenesetre az úttörő szerepe ezen a téren is a legnehezebb, amennyiben nem jár kitaposott után. Az önálló pénzgazdálkodásra való áttérés a rajon szövetkezeti mozgalmának eddig is hatalmas hasznot hajtott, de gyümölcse valójában még csak ez után érik be. A KÁDEREK TOVÁBBKÉPZÉSE ELENGEDHETETLEN FELTÉTELE A GAZDASÁGI MEGERŐSÖDÉSNEK A kereskedelem és a szövetkezetek alkalmazottaival, vezetőivel szemben, akik naponta a dolgozók tömegeivel érintkeznek, egyre nagyobb követelményeket támasztunk politikai és kulturális fejlettségük színvonala, valamint é s nem utolsó sorban — szakképzettségük tekintetében. Ebből a szempontból vizsgálva a Sepsiszentgyörgy rajoni szövetség káderhelyzetét megállapíthatjuk, hogy a vezetés mind szakmai mind politikai téren nagyjából-egészéből megfelel a követelményeknek. Kovács Ferenc elnök, Nagy József és Benkő Dénes alelnökök, Varga László főkönyvelő, László Sándor a tervosztály vezetője, Vida Bálint a szervezési osztály vezetője és a többi felelős állást betöltő szövetkezeti alkalmazott évek óta dolgozik a szakmában, valamennyien megfelelő iskola, vagy tanfolyam elvégzése után kerültek a szövetség élére. Minden esetre, amenynyiben legtöbbjüknél az elméleti felkészülés és képzettség terén fennáll az úgynevezett gyorstalpalás, nem ártana megvizsgálni a szervezett továbbképzés lehetőségeit a vezetők részére is. A huszonhárom községi szövetkezet közül tizenkettőben legalább kétéves szakmabeli, képzett elnök dolgozik. Tizenhét szövetkezetben megfelelő tudású főkönyvelő van hétben gyengébb képzettségű. Húsz fiatal, négy éves szövetkezeti szakmai iskolát végzett könyvelő is dolgozik a szövetség keretében, az ő esetükben inkább a tapasztalattal, a gyakorlati tudással vannak kisebb-nagyobb bajok. Nagyobb a fennakadás a boltkezelőkkel. Ezek egy része képzetlen, (mintegy 10 százaléka) s az utánpótlás sincs biztosítva. A tartományi szövetség valahogyan módját ejthetné annak, hogy a sepsiek javaslatát nyélbeüssék. Legalább harminc nagyobb üzletben ugyanis tanulófiút kellene alkalmazni, amihez azonban jelenleg nincs fizetési alap. A káderek továbbképzése kezdetleges fokon bár, de rendszeresen folyik. Negyedévenként tapasztalatcseréket szerveznek, a községi elnökök évente négynapos, a könyvelők negyedévenként háromnapos tanfolyamon vesznek részt. Megszívlelendő a Sepsiszentgyörgy rajoni szövetségnek az a javaslata, hogy jó,lenne a Magyar Autonóm Tartomány valamelyik városában magyar tannyelvű, 4 éves szövetkezeti középfokú technikai iskolát létesíteni. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK ÁLLANDÓSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN Nehéz volt eljutni az önálló pénzgazdálkodásig, de talán még nehezebb megtartani, állandósítani és egyre javítani az elért eredményeket. Az áttérés óta eltelt tizenhat hónap alatt nem egy Sepsiszentgyörgy rajoni szövetkezet forgott abban a veszélyben, hogy ismét igényelnie kell a banki hitelt. Egész egyszerűen azért, mert nem teljesítette valamely terv feladatát, mert vezetői az önelégültség hibájába estek. Vészes helyzet mégsem állt elő, s ez annak köszönhető, hogy a szövetkezetek zöme nem vallott szégyent. Az eredmények állandósítása érdekében végeredményben ugyanazok a teendők, mint amelyek segítségével elérték a szövetség olyan arányú pénzügyi-gazdasági megerősödését, hogy visszafizethették a hitelt. Nevezetesen: a gazdasági tervek teljesítése és túlszárnyalása, új adósok, új kinnlevőségek keletkezésének megakadályozása, az áru forgási sebességének meggyorsítása, a forgalmi költségek további rendszeres csökkentése, a káderhullámzás megakadályozása, a legszigorúbb takarékosság, a munkatermelékenység emelése, új, az eddigieknél célravezetőbb munkamódszerek alkalmazása, a személyes anyagi érdekeltség összekapcsolása a szövetkezetek gazdasági megerősödésével, stb. Az eredmények állandósítása tekintetében elengedhetetlen feltétel új tagok szervezése a részjegyalapok pontos befizetése, s a már befizetettek növelése. Júliusi összesített kimutatás szerint Sepsiszentgyörgy rajonban 31.609 tagja volt a fogyasztási szövetkezeteknek, ami a 43.900 főnyi felnőtt lakossághoz viszonyítva 72 százalékot jelent. Legjobban Bodokon és Árkoson állnak, ahol valamenynyi dolgozó paraszt tagja a szövetkezetnek. Érdekes módszerrel kísérleteznek a sepsiek. Még ebben a hónapban bevezetik — egyelőre kísérletképpen — a vásárlási és értékesítési visszatérítés rendszerét. Ez abban áll, hogy minden egyes szövetkezeti tag úgynevezett vásárlási és értékesítési könyvecskét kap, amelybe bevezetik a vásárolt árucikk, illetve az értékesített mezőgazdasági termények értékét. Minden év végén a jövedelem (nyereség) bizonyos százalékát a „könyvecskék“ arányában osztalék formájában a tagoknak juttatják. (A befizetett üzletrészek, illetve részjegyalapok után az osztalék természetesen továbbra is megmarad.) Ezzel a falusi lakosságot még inkább érdekeltté szeretnék tenni, hogy szükségleteit kizárólag a szövetkezetben szerezze be. A harmadik évnegyedben több nehézséggel kellett megküzdjenek Sepsiszentgyörgyön. Két hónap után a tervteljesítés megszabta ütemhez képest 6-7 százalékkal lemaradtak Az élelmiszerellátás terén nincs fennakadás viszont az ipari árukkal való ellátás az utóbbi időben érthetetlenül romlott. Különösen vasáruból van nagy hiány, olyan mindennapi használatú cikkek nem találhatók az üzletekben, mint a kasza, kapa, rarvas, patkóvas és egyebek. Egy adott pillanatban, az évnegyed második felében nem kevesebb, mint 5 millió lej értékű áruval nem volt fedezve a tervük. Ezeken a hiányosságokon sürgősen segíteni kell, annál is inkább, mert az említett árucikkek hiánya teljesen indokolatlan. A felsőbb szervek helytelen árukiutalása nem sodorhatja veszélybe a Sepsiszentgyörgy rajonban elindult egészséges fejlődési folyamat további sikerét. KÖVETKEZTESS HELYETT Amint az elmondottakból kitűnik az önálló pénzgazdálkodás minden egyes esetben a gazdasági megerősödés, a magasabb színvonalú szövetkezeti kereskedelem szerves velejárója. Éppen ezért valamennyi fogyasztási szövetkezeti szövetség elemezze behatóan pénzügyi-gazdasági helyzetét, tegyen meg minden lehetőt annak érdekében, hogy rövidesen követhesse Sepsiszentgyörgy, Nagyiszentmiklós és más, ezen a téren előrehaladott rajoni szövetségek példáját. Az út, amely elvezet az önálló pénzgazdálkodáshoz csakis az lehet, amelyet az említett rajonokban követtek. LAZÁR LÁSZLÓ FÉLMUNKA Az országos munkaláz, hogy mi nészebbé tegyük falvainkat, szülőfalumba is átcsapott. Minálunk Nyárádszentsimonban is a gondolat úgy indult el, mint egy falusi pletyka, melynek forrását sohasem lehet megállapítani. Ez beszélte, az tovább mondta és egy napsütéses vasárnap már az egész falu, külön-külön csoportokba verődve, lázasan vitatta egy kultúrotthon felépítését. Demeter János néptanácsi titkárt talán a sors vezérelte akkor közénk, hogy megmagyarázza a kultúrotthon felépítésének lehetőségeit és a munkálatok azonnali megkezdésének szükségét. Az emberek bár húzódozva, egy-egy nehézségre hivatkozva különböző véleményeket nyilvánítottak, de végül is csatlakoztak hozzá. Nem könnyű dolog egy ötven családos falunak saját költségén, saját erejéből ilyen nagy tervet véghezvinni. Néhány nap múlva kora délután kihirdették az estéli gyűlést. Rendkívüli dolog, hogy az egész falu jelen volt. Az új kultúrotthon terve mindenkiből lelkesedést váltott ki. Szívesen vállalták az e célra fordított önadó azonnali fizetését. A kis falu ifjúsága nagy lelkesedéssel és határozottsággal magyarázta, ajánlotta, követelte a munka azonnali megkezdését, mely néhány nap múlva téglavetéssel indult el. Másfél hetes kemény nekigyürkőzés után a húszezredik tégla is készen állt. A homokhordás okozott nagyobb gondot, nehézséget. A szekeres gazdák vonakodtak tőle, sok apróbb nehézségre hivatkoztak. Demeter János újra eleget tett kötelességének. Egyik testi-lelki jóbarátját kérte meg, csináljon egy fuvart az ügyért. Idős Mihály Sándor teljesítette a kérését. Másnap reggel egész szekérkaraván ballagott a homokos utón, követve az első szekér példáját. Legényeink sem akartak hátramaradni. A kimért alapozást nagy igyekezettel végezték. Rendezték, rakosgatták a lebontott faluháza felhasználható anyagát. Két és fél hónapos kitartó munka után az esztendő tiszteletére fenyőág zöldellt a kultúrotthon tetején. Ez év tavaszán lepakolták a termeket s a vakolást is elkezdték. De oly lassú ütemben, hogy két hét elteltével megszűnt minden sürgés-forgás a kultúrotthon körül. A néptanács végrehajtó bizottsága meghosszabbította a befejezési időpontot augusztus végéig. De az már eltelt, közeledik november is,s a kultúrotthon még mindig úgy néz ki, mint ez év januárjában. Milyen jó volna, ha rövidesen befejeznék az oly nagy lelkesedéssel tető alá húzott kultúrotthont, ahol mindnyájan összejöhetnénk szórakozni, táncolni, tanulni, sok szép előadást megnézni. FERENCZI ÁRPÁD levelező ELŐRE Kiköszörültük a csorbát... Amikor a 908. kolozsvári vállalat 1956 első félévi beszámolóját előterjesztették, a mérleg kimutatta, hogy a vállalat nem rentábilis, a veszteség megközelíti az egymillió lejt. A hír lesújtó volt, azonnali intézkedést követelt. Az egyik alapszervezeti ülésen végülis megtaláltuk a hiba forrását... Vállalatunknak több mint 160 autója, traktora és sokezer építkezéseknél használt gépe van. Karbantartásukra két javítóműhelyt tartunk fenn. Az egyik főleg az elkopott alkatrészeket cseréli ki, a másik a kisebb javításokat végzi. Az elmúlt év decemberéig a karbantartó műhelyek a raktárból új alkatrészeket vételeztek ki, a javításnál leszerelt dugattyúkat, perselyeket stb. pedig egyszerűen használhatatlannak nyilvánítottak s mindez az ócskavasba került. íme, itt volt a kutya eltemetve. Kisebb javításokkal ezeket az alkatrészeket nagyszerűen fel lehetett volna használni. Évekig ezeknek az értékes alkatrészeknek alig 10—15 százalékát használtuk fel. A karbantartási részleg korábban 75 százalék arányban új alkatrészekkel dolgozott, ma 10—12 százalékra sikerült leszorítanunk ezt az arányt. Most külön raktárban őrizzük meg az általános javításból kikerült még használható alkatrészeket. A gépek kisebb javításához kiválasztjuk, megjavítjuk a megfelelő dugattyút, gyűrűt, hengerfejet, perselyt. Mindennek nagy jelentősége van vállalatunk jövedelmezősége szempontjából. Ha az elmúlt esztendő első félévét milliós veszteséggel zártuk, most büszkén elmondhatjuk, hogy az idei félévi mérlegünk kétszázezer lej jövedelemmel zárult. Minden reményünk megvan rá, hogy az év végéig kétszer annyi lesz a vállalat jövedelme. A mienkhez hasonló vállalat sok van az országban. Ha valamennyi felkutatná azokat a milliókat, amelyek jó gazdálkodás révén megtakaríthatók, ez jelentősen emelné a vállalatok jövedelmezőségét. GERGELY ISTVÁN levelező a kolozsvári 908. építkezési vállalat alapszervezetének titkára (Levelezői pályázatunkra beküldött Írás). Élesd rajonban Fellendült az önadóztatási mozgalom öt esztendőnek is alig volt látszatja Élesd rajonban, ami az önadó felhasználását illeti. Mert édeskevés valósult meg bizony az elmúlt évek során. Egy iskola Felsőlugason, egy Telekuson, kultúrotthon Vércsorogon és Újlakon, egy faluháza Pestisen, s ezzel végére is értünk a befejezett épületek felsorolásának. Félbe volt több, de nem sokkal... Szeptember elején, úgy hat héttel ezelőtt, alaposan megbírálta a tartományi néptanács végrehajtó bizottsága az Élesd rajoni néptanács végrehajtó bizottságát, amiért esztendők hosszú során valósággal hatodrendűnek kezelték az önadóbeszedés és felhasználás ügyét. S ez a legutóbbi bírálat, végre, eredményesnek bizonyult. Községenként népgyűléseket szerveztek, majd képviselőkből, a helyi néptanács egy-egy alkalmazottjának bevonásával kollektívákat alakítottak, amely a honpolgárokat tartozásuk megfizetésére mozgósította. Az eredmény nem maradt el: azokban a községekben, ahol eddig évente 25—30 százalékban sikerült csak beszedni az önadót, az akció első 30 napja alatt 60—70%-ban begyűlt a pénz. Báródon például 103.000 lej volt hátralékban s ma alig 10.000. A pénz beszedése után mindenütt aktivizálták az évek óta csak papíron létező honpolgári bizottságokat és íme az október közepi helyzetjelentés: Csetén megjavítottak egy hidat és az iskolát; Borozelen az iskolát és a kulturotthont, Báródon megvásároltak egy volt lakóépületet a kicsinek bizonyuló iskolával szemközt és a tavasszal ide emeletes iskolaépület körül. Remecen tetőzik az évek óta épülő kulturotthont, Lorényban egy hete, Okakucson két hete avatták fel a kulturotthont, Dabesen 4 osztályos iskolát adtak át a rendeltetésének. A bírálat óta eltelt hetek bebizonyították: esztendők mulasztásait is lehet jóvátenni. A jó munkának, a képviselők mozgósításának, a honpolgári bizottságok életrekeltésének megvált az eredménye. A rajoni néptanács végrehajtó bizottságán a sor, hogy a mostani lendülettel dolgozva, mielőbb teljesen pótolják az önadó terén eddig mulasztottakat. Magányos halász a Kazán-szorosban (Friedmann Miklós felvétele) Akit becsülnek az emberek Éppen olyan verőfényes október volt mint most. A robogó vonatból úgy tűnt, mintha a természet minden szépségét felvonultatná a hazai tájnak, ünneplő köntösbe öltözött volna a távozók üdvözlésére. Ezernyi színben tündökölt a fák lombkoronája, amint a szellő biztatására búcsút intve suhantak visszafelé. Azóta immár hetedszer peregnek le pillangók játszi lebegésével a megsárgult falevelek, de a vonat egyik utasának emlékezetébe mindig visszaidézik annak az őszi napnak a hangulatát. A búcsú mindenkori szomorúságát felváltó határtalan örömöt, amelyet az ablak mellett ülő ifjú érzett. Hiszen nem remélt vágya beteljesülését hozta közelebb minden perc. Kelet felé száguldott vele és társaival a vonat, a szocializmus nagy országa felé. Ismerjük meg közelebbről, hogy megérthessük az örömét. Bende Sándornak hivják. Édesapja téglagyári munkás volt, aztán egy kis földet örökölt. Azóta földműves. Mindhárom gyermekét taníttatta. A nagyobbik, József már az ötödik gimnáziumig jutott. Sándor negyedikes volt, amikor sok gyötrődés után így szólt fiaihoz: — Döntenünk kell, melyiketek tanuljon tovább. Annyiba kerül az iskoláztatás, hogy kettőtökre nem futja. Elsápadt, hallgatott. Mit szólhatott volna? Hogy ő mindenáron tanulni akar? Sokkal jobban szerette a testvérét, semhogy ilyesmit mondjon. Végül a szülők döntöttek. Sándor gyengébb testalkatú, József alkalmasabb a földműveléshez. A legkisebbet pedig mesterségre adják. Teljesült hát a vágya, de milyen áron. Úgy érezte, a bátyját rövidíti meg, aki éppen úgy vágyott a tudásra, mint ő. — Miért kell ennek így lennie — lázongott keserűen. — Miért ütközik áthághatatlan akadályba a szegény ember, bármerre indul? Amikor választ kapott a miértekre már leomlottak az áthághatatlannak tűnő falak. S ő mélységes hálát érzett azok iránt, akik ledöntöttek. Mire leérettségizett, bátyja is megszerezte a tanítói diplomát. Felszabadult lélekkel iratkozott be a kolozsvári mezőgazdasági főiskolára. Agrármérnökként akart részt venni az új élet építésében. A második évfolyam elvégzése után méltónak találták arra, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Boldogsága mérhetetlen volt. Megismerheti hát a felszabadító szovjet nép fiait, tőlük sajátíthatja el az annyira csodált szovjet agrártudományt, hogy majd visszatérve, felhasználja hazája javára. Lehet-e szebb feladata ennél egy ifjú agronómusnak? Ezzel a gondolattal lépte át a határt. S bár felkészült reá, mégis meglepte, mennyire más volt itt a táj. Végeláthatatlan kolhozföldek, gyümölcsösök, szőlők vonultak el a szeme előtt. Krasznodárba került, a kubáni mezőgazdasági főiskolára. Már az első napokban tapasztalhatta hogy feleslegesen aggódott hiányos nyelvtudása miatt. Nemcsak a régebb ott tanuló romániai diákok segítették, hanem a főiskola tanárai is. Délutánonként végtelen türelemmel foglalkoztak vele és társaival, szinte teljes egészében átismételték az anyagot. S milyen érdeklődést tanúsítottak hazájuk iránt. Anton Ivanovics Noszatovszki, ez a szikár, csontos, 65 év körüli férfi, a kiváló növénytermesztő, akinek szakkönyveit számos nyelvre lefordították, mindent tudni akart Románia mezőgazdaságáról. Különösen a kukorica- és búzatermesztésről. Aprólékosan faggatta őket az éghajlati viszonyokról, a használatos agrotechnikai módszerekről és sok egyébről. — Tudnom kell — mondotta nem egyszer —, milyen a helyzet nálatok. Hiszen mindenütt más. Ha majd hazatértek, semmit nem szabad gépiesen lemásolnotok, amit itt láttok. Vegyétek mindig tekintetbe a helyi körülményeket. Mennyire örvendett az idős profeszszor, amikor Bende Sándor egyik dolgozatában beszámolt arról, hogy az Arad közelében végzett három hónapos gyakorlat alkalmával az ő módszerével miként számította ki a hidegkúti állami gazdaság részére a búza optimális vetési idejét. Nem hiúságról fakadt az öröme —, hiszen a módszerét már az ország minden részében sikerrel alkalmazták — hanem mert látta, hogy tanítványa megértette, hogyan kell megszerzett tudását hasznosítani. Sok felejthetetlen barátja maradt a Szovjetunióban Bende Sándornak, amikor 1954 tavaszán végleg hazatért. Olyanok, mint évfolyamtársa, Alekszej Nikolajevics Tronyin, aki tán több is volt mint barát. Egyike volt a felszabadítóknak. A szovjet hadsereg hadnagyaként Bukarestben, Kolozsvárt és Marosvásárhelyen is járt. Vagy Nikolaj Petrovics Tolmacsov, aki sokszor meghívta a családjához, mintha megérezte volna menynyire hiányzik neki a családi környezet. Meg Kosztya, a rodnyikovszkajai kolhoz traktoristája. Nemcsak a négyzetes kukoricavető és a palántaültető gép kezelésére tanította meg, amíg a kolhozban volt gyakorlaton, hanem kirándulni is elvitte magával a motorkerékpárján. Barátai és tanárai ott maradtak, de magával hozta tőlük mindazt, amit annyi szeretettel adtak át neki. A tudást, az együvé tartozás szilárd hitét, a helytállás, hazaszeretet példáját. Egy évig Dorohoi rajonban dolgozott, később Maroshévizen. Most a Gyergyó rajoni néptanács alelnöke, a mezőgazdasági osztály főnöke, őszintén bevallja, szívesebben végezne kutatómunkát valamelyik kísérleti állomáson. Mégis természetesnek tartja, hogy egyebet csinál, mert „itt van rám szükség“. Már nem a maga vágyait tartja a legfontosabbnak, hanem a célt. Hetenként 3—4 napot tölt a terepen. Minden faluban jól ismerik. Az egyszerű emberek szívesen fordulnak hozzá tanácsért. S épp olyan türelemmel magyarázza el bármelyiküknek a tudományos takarmányozást, mint amilyen szívesen hallgatja meg a véleményüket. Meghallgatja és gyakran felhasználja. Ő maga csak annyit mond: semmit nem csináltam egyedül. Ahogy később kitűnt, ezt nem csupán szerénységből mondta. Ilyen a munkamódszere. Mindent megvitat a munkatársaival, tekintetbe veszi azt is, amit falusi útjain javasolnak neki. Nehéz volna, talán lehetetlen meghatározni mennyi a része mindabban, amit a vajonban a mezőgazdaság terén ottléte óta megvalósítottak. Pedig sok minden történt azóta. Talajjavítási munkálatok a ditrói, alfalusi és a tekerőpataki kollektív gazdaságokban, a füves vetésforgó bevezetése Ditróban, Szárhegyen és Alfaluban. Nincs olyan község, ahol ne találnánk új nyomait a mezőgazdaság, fejlődésének , emellett Gyergyó rajon rendszerint az elsők közt van minden kampányban. Most is elsőnek fejezte be az őszi vetést. És az kétségtelenül Bende Sándor érdeme, hogy ebben a rajonban senki nem rángatja ide oda a mezőgazdasági osztály szakembereit, mindegyik a maga munkáját végzi. Mindig tudja ki hol van, mit csinál s állandóan ellenőrzi tevékenységüket. Márpedig enélkül alig lehetne eredményt elérni Az eredményekre Bende Sándor nem sok szót veszteget. Inkább a további tennivalók foglalkoztatják. Kevés még a siló, alacsony a tejhozam és kitartó munkával is csak lassan javul. De ami a legfontosabb: a kitartás képessége nem hiányzik belőle és munkatársaiból. Hetedszer peregnek le a megsárgult falevelek azóta, hogy Bende Sándor elindult a Szovjetunióba. Harmadszor készül a Nagy Októberi Forradalom — immár negyvenedik — évfordulójának megünneplésére mióta visszatért. Ilyenkor tán még gyakrabban teszi fel a kérdést magának mint máskor: megtettem-e mindent, amit a párt, a dolgozó nép, szovjet tanítómestereim és barátaim joggal várnak tőlem? S feleletül még nagyobb odaadással folytatja a megkezdett munkát. ADRIÁN MIKLÓS 1957. november 1., péntek EMBERSÉG? Mit tehet az ember, ha egy októberi hideg reggelen számára idegen vidéki városba érkezik, ahol a legközelebbi vonatindulásig néhány órát kell eltöltenie? Ide-oda táblából, amíg nem talál egy fűtött helyiséget, ahova betérhet melegedni. így kerültem én is a múlt napokban a segesvári autóbusz vállalat várótermébe, ahol aztán akaratlanul is tanúja voltam egy igen kínos, igen visszatetsző jelenetnek. Nem nagy jelentőségű esemény, mégis úgy érzem, le kell írnom. Valamivel hét óra előtt befutott a Marosvásárhelyre induló autóbusz. Mintegy 10—15 ember rohanta meg a jegypénztárt, köztük egy cikmántori román asszony, aki két kicsi gyermekkel volt, egyik karonülő, a másik olyan két éves forma. Odafurakodott ő is, hogy falujáig jegyet váltson. A pénztáros félretolta az odanyújtott útiköltséget, azzal, hogy előbb a távolabbra utazóknak ad jegyet. Ha marad, akkor kap ő is. Az asszony rimánkodni kezdett, hogy két kicsi gyermekkel van, csak déli egy órakor megy a legközelebbi autóbusz, mit csináljon addig a két gyermekkel, hideg is van, meg is kell etetni őket, kéri szépen adjon neki jegyet- De hiába volt minden könyörgés, mert Lascu pénztáros 2-3 perc múlva becsukta az ablakot azzal, hogy több hely nincs. Mindenki iramodott a kocsihoz, egyedül az asszony a két kicsinyével maradt ott. Eleredtek a könnyei és segélyt kérően nézett rám, amikor éppen kijött a pénztáros. Újból kérlelni kezdte, de az „edzett férfiúnak“ bizonyult, rászólt, hogy hagyja békén s menjen dolgára. Ekkor már magam is megsokalltam a dolgot és megkérdeztem, miként lehetséges, hogy mindenkinek jutott hely a kocsiban, csak éppen ennek a szegény asszonynak nem, a két gyerekével. No, ez kellett csak! Rámripakodott, hogy mit prókátorkodom itt, ki kért rá, ne avatkozzam olyasmibe, amihez semmi közöm s különben is ki vagyok én?! Mire megmagyarázhattam volna, hogy a prókátorkodás az emberség jogán történt, a pénztáros hátat fordított és faképnél hagyott bennünket Az emberség hiányának ez a semmiképpen sem követendő példája nyilvánosságra kívánkozik. Talán még a segesvári autóbuszállomás pénztárosát is meggondolkoztatja majd és máskor több emberséget és figyelmet tanúsít a kisgyermekes anyák iránt. (ge.) ♦ * ♦ A CSEHSZLOVÁK HADSEREG prágai színháza bemutatta Bertolt Brecht és Lion Feuchtwanger „Simone Machard látomásai“ című közös darabját. ÜNNEPÉLYES KÜLSŐSÉGEK között emléktáblát lepleztek le a fővárosi Victoria-út 134. számú épületén, ahol 1939 végén és 1940 elején a Román Kommunista Párt „Rominia Libera“ illegális rádió-adóállomása működött. Az emléktábla leleplezésénél jelen voltak az RMP Bukarest városi bizottságának képviselői, a fővárosi néptanács képviselői, volt illegális kommunista harcosok, újságírók, fővárosi dolgozók. RESICA ÚJ LAKÓNEGYEDÉBEN újabb 89 lakrészt adtak át rendeltetésének. Folyamatban van 5 nagy és 4 kisebb háztömb építése. November 7 tiszteletére Boksánbányán egy háztömböt, Resicán egy munkásotthont avatnak fel. A SZOVJET televíziókutató intézet tudományos munkatársai kidolgozták a színes televíziós vevőkészülék prototípusát. A készülék vetítőmezője 50x38 centiméter nagyságú és színes adások mellett a szokásos fekete-fehér televíziós műsor is vehető rajta. MINDRUKATZ ZONGORAMŰVÉSZ nov. 2-án, szombaton, Aradon játszik a filharmonikusok hangversenye keretében. A zongoraművész Beethoven c-moll zongoraversenyét játssza. A zenekart Boboc Nicolae vezényli. A FOLKLÓR INTÉZET gyűjteményes kiadást rendez a román nép és a nemzeti kisebbségek népi alkotásaiból. Rövidesen megjelenik egy-egy moldvai, hunyadi és musceli dalgyűjtemény, valamint egy szerb, magyar és macedo-román népdalkötet. FOCSANIBAN ÉS TECUCIBAN nemrégiben befejezték a Borzesti— Galac-i távvezetékhez kapcsolt áramellátó berendezés szerelését. A HÚS- ÉS TEJIPARI igazgatóság vállalatai a jövő évben jelentősen növelik a közfogyasztási cikkek termelését. Jövőre 1957-hez képest, a következő mennyiségekkel növekszik az egyes élelmiszerek termelése: tej — 100.000 hektoliter; vaj — 3600 tonna; sajtfélék — 3500 tonna; hús — 35.000 tonna; szalonna — 16.000 tonna; húsipari készítmények — 400 tonna; húskonzerv — 250 tonna. Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Általában szép, derült idő várható. Mérsékelt délkeleti szél. Alig változó hőmérséklet, nappal 12 és 22 fok, éjjel Erdélyben és Moldvában mínusz 3 és plusz 3 fok, az ország többi részén 4 és 9 fok között. A következő három napra meleg idő, derült égboltozat várható. Az ország délkeleti részén átvonuló felhőzet, helyenként futó esők. Reggel és este ködösödés. Enyhe szél, alig változó hőmérséklet. Megjelent az RMP KV mellett működő Párttörténeti Intézet Évkönyvének 1957 szeptember-októberi (5.) száma A folyóirat e száma igen fontos cikkeket tartalmaz, amelyeknek témaköre jórészt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójához fűződik. A „Tanulmányok és beszámolók rovata például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború idején a Vörös Hadseregben harcolt volt román önkéntesektől közöl visszaemlékezéseket. Nenich Ferenc, Túri Sándor, Petre Spaniol, Ionita N. Dumitrescu, Zamfir Enache, Ion Jurjac, N. I. Manea, Kertész Márton, Alexandru Hanusi jegyzik ezeket az írásokat E rovatban olvashatjuk még a következő cikkeket: M. Gh. Bujor: A forradalom védelmében; L. Tismaneanu és M. Petrescu: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatainak alkotó alkalmazása az RKP részéről a polgári demokratikus forradalom kiteljesítéséért és a szocialista forradalomra való áttérésért vívott harcban. N. N. Constantinescu, Tudor Paul, Olga Constantinescu: A romániai munkásosztály kialakulásának és fejlődésének történetéből. (Folytatás) A kötet dokumentumokat tartalmaz még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóinak romániai megünneplésével és az 1918 novemberi erdélyi parasztmozgalmakkal kapcsolatban A közlöny a következő értekezéseket teszi közzé: M. Ionescu — A romániai munkássajtó az Antant III. hadjáratáról és a dolgozók szolidaritásáról Szovjet-Oroszországgal (1920); A Deutsch — Román forradalmár csoportok tevékenysége Szovjet-Oroszország területén. 1918—1921. A folyóirat több cikket közöl még a „Szabadság és a szocializmus ügyének harcosai“, „Bírálat és könyvismertetés,,, valamint a „Hírek“ című rovatokban. Építészeti értekezlet Marosvásárhelyen (Tudósítónktól.) — A marosvásárhelyi városi néptanács székházában a napokban érdekes tanácskozás zajlott le. Ugyanis ekkor tartották a városrendezési és építészeti ügyosztály építészeti értekezletét, amelyen jelen voltak a város építészei, építőmesterei, mérnökök, építőipari élmunkások, vállalatvezetők és mások. A megbeszélés célja — mint Kürthy István, a városi néptanács alelnöke mondta — az volt, hogy tisztázzák azokat a kérdéseket, amelyek a város rendezésével, szépítésével és fejlesztésével kapcsolatban felmerülnek. Elsőnek Keresztes Gyula építészmérnök tartott jelentést Marosvásárhely rendezéséről. Rámutatott arra, hogy a város állandó növekedése nagy feladatok elé állítja az építészeket. A felszabadulás óta több városnegyed épült. Az utóbbi években állami kölcsönből 180 családi házat, egyénileg pedig150 házat építettek. Jelenleg még több mint 300 lakásépítése van folyamatban. Ezután Beyer Tivadar építőmester tartott előadást „ Épületek esztétikája“ címmel. Felhívta a figyelmet több olyan hibára, amit az építkezéseknél elkövettek, s hangsúlyozta, hogy a jövőben jobban kell vigyázni a város építkezési stílusának megőrzésére. Az értekezlet folyamán még több mérnök és mester tartott beszámolót különböző kérdésekről: Marosvásárhely építésügyi szabályrendeletéről, az épületek kivitelezéséről, építőanyagokról és típustervekről.