Előre, 1957. december (11. évfolyam, 3143-3169. szám)
1957-12-01 / 3143. szám
_______ „Állva való menés... avagy: — Egy csapnivaló fordítás „£) egészségesen, hogy hosszú életű légy..." — ez a címe anak a kis könyvecskének, amely nemré-igen a kezembe került. Szó, ami szó, egy kicsit furcsán hangzik ez a cím. No, de sebaj, azért a könyvből bizonyára sokat okulhatok majd — gondoltam magamban, és tüstént bele is lapoztam. Óh, bár ne téterű volna ! Elképesztő, ami ebben a könyvben van! Mióta a betűt ismerem, még nem láttam nyomtatásban ennyire kerékbetörve a magyar nyelvet. Mutatóbaidézek néhány mondatot. Kezdjük talán a második fejezet-cikhmel: „Az ember derék segítségei". S alcím: „A kéz". (?!) Vajon, mit jelent az, hogy „derék segítség'' ? Kitalálni nehéz volna. Bízzuk hát magunkat a szerzőre, vagy a fordítóra. (Ugyanis, a könyvön sem a szerző, sem a fordító neve nincs rajta, csak az, hogy kiadta a marosvásárhelyi egészségügyi nevelési központ- Könyvfelelős: Vajda István dr. Ezenkívül még azt is megtudtam, hogy a könyvecskét románból fordították, pontosabban mondva, ferdítették magyarra.) Azt írja : „A kéz a mi derék segítségünk. Vele végezzük a házi és a mezei munkát... stb." Egyszóval, segít rajtunk a kéz. A „derék kéz.” ! De menjünk tovább. A 8. oldalon ezt olvasom: „A földben vannak a tetánusz mikrobái is, amely — amint mind hallhattátok — igen súlyos betegség". Értse mindenki úgy, ahogy akarja (ha egyáltalán lehet ezt valahogy érteni). De lapozzunk tovább: „A cipőn és a ruhákon sok sarat hordunk be a lakásba. Természetes ezek szerint, hogy sikerülhet nekünk minél kevesebb port létrehozni a lakásban. Mégpedig a szoba helyes takarítása révén”. Igen, igen ! Tessék újraolvasni, kedves olvasó! És ne hüiggye senki, hogy valamit kihagytam, vagy megmásítottam. Nem. Ezek a mondatok pontosan így következnek egymásután, szóról szóra, betűről betűre! (18. oldal). De idézhetnék ennél hátborzongatóbb mondatot is: „A poloska szintén a tisztaság hiányának gyümölcse". Brrr... Íme, a poloska, mint gyümölcs! Jó étvágyat kedves fordító ! Arról talán már nem is érdemes beszélni, hogy a fordítónak rejtélme sincs a névelők helyes, használatáról. Sok példával illusztrálhatnám, hogy oda tesz névelőt, ahol erre egyáltalánnincs szükség, és nem tesz oda, ahova feltétlenül kellene. Névelő ide, névelő óda, de mit szóljon az ember az ilyen mondatokhoz: „A ragályos betegségek terjedése nagy mértékben a kutak jó állapotától függ.“ (?!) Ezek után a kisebb hibákra már nem is figyelek. Az olyan fogalmazások, mint: „...ellen kell őrizni a gépeket”, (ahelyett, hogy: „a gépeket ellenőrizni kell"), már nem is számítanak. Csak az ,érdekesebb’` mondatoknál akadok el. Például? „Ne felejtsük el, hogy a sérülések korai ellátása...” — várjunk csak, mi az, hogy „a sérülések ellátása"!. Valószínűleg a sebek ápolásáról, kezeléséről van szó . De mi az, hogy „korai” kezelés ? Hiszen az ápolás sohasem korai. Valószínűleg azt akarta mondani, hogy „a sebek idejében való kezelése..." De menjünk tovább: „Ugyanilyen veszélyes a traktorok hátsó kocsiján, az ekén, az aratógépen, a szekér rúdján, vagy pedig a teherkocsikon állva való menés.” (?!) Folytassam-e ? A könyv 98 oldalas, s még csak néhány lapjáról idéztem a durvább hibákat, melyektől hemzseg az egész kiadvány. És ezt 8000 példányban nyomtatták ki Marosvásárhelyen ! És küldték el falura, az egyszerű földműves embereknek ! Az Egészségügyi Nevelési Ház vezetősége bizonyára így gondolkozott: „Jó lesz falura..." Hát nem jó! Mert ki fogja ezt elolvasni ? És ki fog belőle megérteni valamit? Világos, hogy ez a könyv, nem éri el célját. Ez a brosura-szerű könyvecske valóban „állva való menés", vagyis magyarán megmondva: egyhelyben topogás, mert nem viszi előbbre népünk egészségvédelmének ügyét. TÖRÖK LÁSZLÓ Az állandó bizottság érdeme — ZSIBÓI TAPASZTALATOK Falujárás közben találkoztam olyan néptanácsi elnökkel, aki lemondólag legyintett, amikor az államló bizottságok felől érdeklődtem. Kérdéseimre válaszolva elmondta, hogy az állandó bizottságok nem ellenőrzik a néptanácsi apparátus munkáját, nem jönnek kezdeményezéssel s nem érvényesítik a dolgozók véleményét. Még hozzáfűzte, hogy éppen ezért nem válnak a néptanács és a tömegek közötti szoros kapoccsá, hanem csak valamiféle kisegítő szerepet töltenek be Jártam olyan községben is, ahol a végrehajtó bizottság elnöke meghívó kézbesítésére „fogta be" az állandó bizottsági tagokat. Márpedig így a dolgozók javaslatai, kezdeményezései aligalig juthatnak el a végrehajtó bizottsághoz Ilyen gondolatokkal kopogtattam be a zsibói néptanács végrehajtó bizottságának elnökéhez. — Heller Ferenc vagyok, mutatkozott be az elnök. Hellyel kínált és sokáig tárgyaltunk az állandó bizottságok tevékenységéről. Nem mondom, hogy valami különleges dolgokat műveltek. Erről szó sima, de úgy érzem, hogy azért mégis van mit tanulni tőlük. Különösen a mezőgazdasági állandó bizottságtól. Jó volna, ha azok a tanácsvezetők, akik még nem ismerték fel az állandó bizottságok szerepét, jelentőségét, hatáskörét, gyümölcsöztetnék a zsibói példát. Esztendeje annak, hogy három mezőgazdasági társulás avatását ünnepelték Zsibón, meg a hozzátartozó Kucsón és Rónán. A szövetkezeti gazdálkodásnak ezek az új hajtásai a mezőgazdasági állandó bizottság kezdeményezéséből fakadtak. Tavaly ősszel vetették el a magot. Az egyik gyűlésen a zsibói Lung Gheorghe az állandó bizottság alelnöke továbbította néhány gazdának azt a véleményét, hogy jó lenne Zsibón kollektív gazdaságot alakítani. A szervezésben pedig az állandó bizottság is részt kíván venni. Pár nap múlva az az elnök hat kérvényt tett a végrehajtó bizottság asztalára. A kezdet igen sokat ígért. De aztán minden jövés menés, meggyőző szó meddő maradt. Már-már úgy nézett ki, hogy dugába dől az egész kezdeményezés. Olyan hangok is hallatszottak, hogy abbahagyják a szervezést. A csüggedőknek a rajoni pártbizottság nyújtott segítséget. Az egyik kiküldött öntött beléjük lelket, bizakodást. Elmondta a kezdeményezőknek, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy minden gazda egyformán gondolkodik. Sok dolgozó paraszt szívesen választja mindjárt a kollektív gazdaságot. De mások nem tudnak egyszerre ilyen nagyot lépni. Különösen a középparasztoknál észlelhetjük ezt. Éppen ezért szem előtt kell tartani azt, hogy a fokozatosság a szövetkezés egyik alapelve. Nem vitás, hogy a jól működő kollektív gazdaság minden tekintetben magasan fölötte áll az egyéninek. De ezt elismertetni a dolgozó parasztokkal nem olyan egyszerű dolog. Ebben nagy segítséget nyújthat az alacsonyabb szövetkezeti forma, a mezőgazdasági társulás. Kezdjék a társulással megismerni a közös munkát, ajánlja a rajoni pártbizottság kiküldötte. Az állandó bizottság a társulás alakítása mellett döntött. Ez a lépés visszhangra talált a gazdák körében. Nem múlt el nap, hogy ne érkezett volna kérvény a kezdeményező bizottsághoz. Rövid idő múltán Rónán 16 család kilenc hektáron, Kucsán 16 család hét és fél hektáron és Zsibón 40 család 25 hektárok mezőgazdasági társulást alakított. Kezdetben a három társulással legalább annyi gond volt, mint amennyi tagja van együttvéve. Az állandó bizottság ekkor sem hagyta magára a még tapasztalatlan vezető tanácsokat. Nem csak szóval nyújtottak segítséget, hanem mint tagok, a munka nehezebbik végét fógták meg. Kint a mezőn az elsők közt voltak a szántás-vetésben, növényápolásban, aratásban és a betakarításban is. Nem mondhatta rájuk egy gazda társuk sem, hogy „vizet prédikálnak és bort isznak". Az új tagok szervezésénél is volt látszatja a munkájuknak. Ősztől őszig a három társulás 39 családdal, 34 és fél hektár földdel terebélyesedett. A betakarítás idején még igen jó agitátornak bizonyult a gazdag terméshozam is. A zsibói társas földjén 1800 kiló, a rónaiakén 2000 kiló, a kucsóiak földjén meg 1735 kiló búza termett egy hektáron. Nem vallottak szégyent a kukoricával sem, 2400—2500 kiló szemes kukoricájuk termett egy hektáron. A jó termés újabb 23 családot vonzott a három társas gazdaságba. Korai volna azt mondani, hogy a társulásokban minden a rendes kerékvágásban halad. A tagok erre a kijelentésre azt válaszolhatnák, hogy egy kis türelmet kérünk. Most egy éve fogtunk össze. Ennyi idő alatt még az újszülött gyermek sem tanul meg járni. Ez igaz. De az is fedi a valóságot, például, hogy a fejlődés terén a kacsói meg a rónai társulás egy alapvető gazdasági kérdésben elmaradt a zsidóitól. Ez a társas gazdaság néhány hónappal később alakult, mint a szomszédai, mégis már jelentős közös vagyonnal rendelkezik. Vetőgépet, ekét, magtisztítót vásároltak a megalakulás óta. A tagok közösen kötöttek szerződést az állammal. S az átadott terményekért járó pénzből 4000 lejt félretették közös alapra. Ezen az összegen juhokat vásárolnak. Mennyire kifizetődő volna Kucsán és Rónán is az illattenyésztés! A vidék kiválóan alkalmas erre a célra. A társulásokban kitűnő állattenyésztők is vannak. Mindezt jól tudják a tagok, mégis húzzák-halasztják a közös állatállomány kialakítását. A huzavonával pedig mindennap csak magukat rövidítik meg. Itt egy másik példa. A rónai társulás a mezei munka szervezésével és elvégzésével vált ki szomszédai közül. Szakszerűbben és idejében végezte azt el. A különbség most a betakarítás idején mutatkozott meg. A rónai társulásnak két — két és fél mázsával több búzája termett egy hektáron. Nem kívánom tovább szaporítani a szót. Egy dolgot azonban még el kell mondjak. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének egyik rugója a helyes tapasztalatok átadása. Kitűnő alkalma van erre a három szomszédnak. Tehát jó volna, ha a zsibói néptanács mezőgazdasági állandó bizottsága a közeledő téli hónapokban közös tanácskozásokat szervezne, ahol az oszthatatlan vagyon, a munkaszervezés és az állattenyésztés kérdéseit tüzetesen megvitatnák a társulások. A tagság pedig gyümölcsöztetné a tanultakat. NAGY V. ISTVÁN Baráti segítség főzetének szakszerű felszerelésében. Nekik köszönhetjük, hogy ez a munka határidő előtt elkészült, hogy modern öntőcsarnokká varázsolták ezt a fontos részlegünket, amely mostantól kezdve a tetőzeten keresztül kapja a világosságot. Ugyancsak befejezték a gépműhely tetőzetének beszerelését, s rövidesen elkészül az eszterga-, a szerszám- és kovácsműhely tetőzete is. Az elvtársak vállalták, hogy ezt a munkát 3 nappal a határidő előtt befejezik. Népköztársaságunk tizedik évfordulójának közeledte más részlegek munkáját is kedvezően befolyásolja. Így például az üzemrészlegeket öszszekötő utak és járdák építését december 30-ig szintén befejezik. Jó munkát végeztek az Ichim Ion és Bujor Gth. vezette szerelő brigádok, Mure József bádogos csoportja és Tudor Constantin kőműves-brigádja is, amelyek a szocialista verseny keretében 100—150 százalékkal termeltek többet a tervükben előirányzott mennyiségnél. E csoportok vállalták, hogy ez évi tervfeladataikat 6 nappal a népköztársaság évfordulója előtt fejezik be.Azöntöde munkásai már november 22-én befejezték évi tervüket, s délután két órától kezdve 1958-ra dolgoznak. A második évnegyed előirányzatát 14,2 százalékkal szárnyalták túl, október havi tervüket pedig nemcsak túlteljesítették, hanem 131.000 lejes megtakarításukkal az önköltséget is sikerült csökkenteniük. A munka termelékenysége ez idő alatt 1,2 százalékkal emelkedett az öntödében. A legjobb eredményeket az alkatrészöntő csoport érte el, Stempel Adolf vezetésével. Jó munkát végeztek Novák József kokillaöntő, Strbu Iulian, a közszükségleti cikkek osztályának dolgozója. Antal Gergely a csőosztályról, és sokan mások. KRASZKA JÓZSEF levelező A szocialista üzemek kölcsönösen segítik egymást, kicserélik tapasztalataikat, sőt szakembereket is küldenek egymáshoz, ha a termelés érdekei ezt megkövetelik. Ilyen segítséget adott a minap a fővárosi „Augusztus 23” üzem a kaláni „Viktória" üzemnek, amikor Ionescu Gh. mérnököt, Czimir György apó- és kőművesmestert, Plescence 1. szerelőmestert és Ichim Ion csoportvezetőt elküldte hozzánk, hogy személyesen is részt vegyenek öntödénk új fémje- Amit egy 137 esztendős ház mesél Ezekben a napokban a következő szövegű myelvénytábla kerül az aradi Gheorghe Lazar utca 1. számú fvíz falára : Ezt az épületet 1820- ban emelték a színjátszás otthonának. Itt játszottak a román, magyar és német színészet nagyjai: Déryné Széppataky Róza (1820) Treumann (1840), Pascaly Mihály (1868-1871), Mátéi Mikő (1870). — 1907 november 30-án itt nyílt meg az első állandó aradi filmszínház. A házat néhai Hirschl Jakab aradi polgár építtette szászharminchét esztendő előtt. Furcsa ember volt ez az öreg Hirschl Jakab. Ha a színjátszó direktor nem tudta fizetni a bérleti pénzt, mosolygott egyet a bajuszába és elengedte a tartozást, máskor meg ingyen adta oda színházát, mivel hogy szerette a színésznépséget. Játszottak itt magyar, román, német meg más nemzetbeli színészek mindenkoron. Gunst német direktor nyitotta meg társulatával a múzsa házát az 1820-ik esztendőben, de még ugyanabban az évben Kilényi Dávid magyar igazgató •■• költözött be, híres-neves primadonnájával, a szépséges Déryné ifiasszonnyal. 1848 március 17-én itt, a színpadon olvasták fel elsőnek Aradon a tizenkét pontot, a pesti márciusi ifjúság forradalmi kiáltványát. Az 1848-at követő fekete években ebben a színházban tovább izzott az eltaposott szabadságharc parazsa. Az egymást váltó színigazgatók sűrűn játszottak titokban olyan darabot, amelyet nem mutattak be a cenzúrának. Néhai Csernovits Péter szerb-magyar földbirtokos, a legendás hírű Damjanich János vértanú honvédtábornok rokona, fizette ilyenkor a színészeket és ezekre az előadásokra nem adtak ki jegyeket s csak megbízható hű hazafiakat hívtak meg. 1874-ig volt az épület a színművészeinek hajléka, akkor új nagy színházat építtetett Arad városa, a régiből pedig díszletraktár lett .Aztán eltelt ötven év. Ám egy szép napon kőművesek jöttek, akik megfiatalították az öreg házat. kicsinosították, homlokzatára odafestették: „Uránia" és 1907 november 30-án otthont adott az akkori idők új művészetének, a filmnek. Azóta mind,a mai napig, megállás nélkül pereg a film falai között. A felszabadulás óta Herdák János nevét viseli a filmszínház. * E szerény évforduló alkalmával egy pillanatra megállunk a 137 éves házban játszó 30 esztendős Uránia előtt. Megérdemli: KÁROLY SÁNDOR Új házak egymás mellett. Számszerint három. Kollektivistáké. — Még hét épült ezen kívül az idén •— világosít fel Berki Mózes, az ákosi kollektív gazdaság mérnöke. — Aztán vagy tizenöten kicserélték cseréppel a szalmafödelet. Mások megint istálót, melléképületeket építettek. Bemegyünk az egyik udvarra. Farkó János portája. A ház még befejezetlen. De már most is mutatja, hogy módos ember a gazdája. Szép kis kiugró előszoba — amolyan verandaszerűség — két nagy szoba, konyha, spájz és fürdőszoba. Az utca felől nagy ikerablakok. A ház ajtajától betonozott utacska fut a kertkapuig. Tavasszal már biztosan virágok is lesznek az udvaron, és szép fehér függönyök a csillogóra törött ablakokon. A másik kettő mellette szinte ugyanolyan. Kisebb faluba kulturotthonnak is beillenének. Az ember szivetáját elfutja az öröm arra gondolva, hogy gazdáik a régi világ legszegényebbjei közül valók s hogy senki más nem, csak éppen a mi rendszerünk becsületre, igazságra épült uj életünk nyújtott nekik , is lehetőséget az emberibb sorsra. — Az uj házakba uj bútor is kerül — hallom megint a mérnök hangját. — Ebben az évben már vagy nyolc család hozatott Tasnádról ötezer lejes hálószobagarnitúrát. S még legalább annyian vannak, akik készülődnek a vásárláshoz. — Telik, mert jól fizet a munkaegység — teszi hozzá . — Öt kiló búza, két kiló kukorica, két kiló árpa, egy kiló zab, egy kiló burgonya, tizennégy kiló lóhere, egyéb apróságok és körülbelül 17—18 lej az osztalék... Hát így tényleg jut is, meg marad is. Ilyenformán Kerekes László családja — számolva, hogy év végéig a meglévő kilencszáz munkaegység mellé még egy százat hozzá dolgoznak — száz mázsa szemesgabonát, száznegyven mázsa lóherét s körülbelül tizenhétezer lejt visznek haza. Pedig csak hárman dolgoztak. De Szabó István meg a felesége is megkapja a fentieknek a felét, ha a november elsejéig szerzett négyszáz munkaegységüket év végéig ötszázra kerekítik ki. Pedig Ákosnak nincs valami prima határa. Nagyon meg kell itt dolgozni a közepes termésért is. S hogy lehet az, hogy ilyen irigylésre méltóan szép eredményeket értek el ? Ahogy összetalálkoztam Nyári Józseffel — a gazdaság elnökével —, mindjárt ezt kérdeztem meg legelőször. — Mondja elnök elvtárs, mi a titka a maguk jómódjának ? Elmosolyodott. Aztán megfogott ege hokedliszerű alkalmatosságot, lovaglóülésben rátelepedett s olyanforma arckifejezéssel, mint aki hosszú beszédhez készülődik, azt mondta : — Roppant egyszerű az egész... Három titka van, s ezek közül soha egyiket sem szabad szem elől téveszteni, elhanyagolni. AZ ELSŐ: ki kell kutatni a talaj, az időjárás szeszélyeit s úgy alkalmazkodni hozzá, hogy a számadásnál mindig nagy terméseredmény jöjjön ki belőle. Sokáig próbálkoztunk így is, úgy is. Végülis ott kötöttünk ki, hogy vetésforgó nélkül nem ér az egész semmit, összeültünk, megtárgyaltuk s szépen összeállítottunk egy négyéves, amolyan „ákosi" vetésforgót. Első év: kalászos, lóherével. Második: lóhere. Harmadik: kalászos. Negyedik év: kapásnövény. Tavaly már meg is kezdtük. Ezentúl búzát csak lóhere után vetünk. S körülbelül hat-nyolc mázsával terem több hektáronként. Nálunk felé a búza átlagtermése 15—17 mázsa. Nekünk meg az idén kereken 23 mázsás volt a hektárállagunk. 170 hektár lóherénk van minden évben. S amellett, hogy ez a növény megjavítja a talajt, még pénzhasznunk is van belőle. Az idén is körülbelül 300.000 lejt kapunk a magjáért. A kukoricatermesztés az idén nem sikerült. Olyan helyre vetettük, hogy elöntötte a víz és alig 23 mázsás szemeskukorica átlagot értünk el. Ebben az évben már máshová vetjük, s azt a területet meg bárkoljuk, nehogy jövőre is megjárjuk. Van egy két éves gyümölcsösünk is. 15 hektár. Fele kajszibarack, a másik fele meg szilva, közte itt-ott egyegy cseresznyefa. Úgy tapasztaltuk eddig, hogy igen szeretik a mi vidékünket. Három év múlva, ha minden jól sikerül, innen is szép bevételünk lesz. Más esztendőkben jól fizetett nálunk az ipari növény is. Az idén sajnos a cukorrépánkat tönkretette a víz. De azért nem kedvetlenedtünk el. Mert egyébként igen jó termés szokott lenni cukorrépából s kenderből is. Úgyhogy ezzel továbbra is foglalkozunk. Mondtam előbb, hogy a lóherével akarjuk feljavítani a földeket. De csak a lóhere egyedül nem elég ahhoz, hogy termőbb legyen a talaj. Trágyázás nélkül a mi földjeinken csak burján lesz. Van 546 hektár földünk s ebből minden évben megtrágyázunk körülbelül nyolcvan hektárt. Oda hordjuk a tagok istállójából is a trágyát. Persze, hogy ilyen rengeteg menynyiségű trágyát összegyűjtsünk, ahhoz meg kell legyen a megfelelő állatállomány is. A MÁSODIK amiről soha sem szabad megfeledkezni, az állattenyésztés. Mert ez nemcsak a trágyázást segíti, hanem pénzt is hoz a házhoz. Nálunk például az egész jövedelem jó fele mindig az állattenyésztésből kerül ki. Vegyük sorjában őket. Tehenünk van 24. Az istállóátlag napi nyolc liter fejenként. Ez bizony elég kevés. Sajnos, eddig nem helyeztünk olyan súlyt a tehenészetre, amilyet megérdemelt volna. Most három hónapja, mióta a mérnök elvtárs hozzánk jött, ő foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tiz tehenet beállított egyedi takarmányozásra. Három hónap alatt ennél a tíz tehénnél a napi átlag felugrott 17,2 literre Hogy az egész tehénállománynál áttérhessünk erre a módszerre, először is meg kellett teremteni a takarmányalapot. Nos, ez mostmár megvan. A rengeteg szénán, cukorrépaszeleten és darán kívül, van úgy negyven negyvenöt vagon silónk. De olyan, hogy hozzá hasonlót egész Tasnád rajonban nem talál. Ezt bátran merem állítani. Csalamádé, silótengeri, méznád és tök keverék. Úgy, hogy néhány hónap múlva — úgy gondoljuk — elérjük a 17 literes istállóátlagot. Ökrünk van húsz darab. Igáza nem használjuk őket, mert a szántást, vetést elvégzi a gépállomás, a szállítás 95 százalékát pedig a három teherautónk. Ha nagyon rossz, csúszós az út, akkor meg ott van az öt pár ló. Nekünk az ökör hizlalásra kell. Jövő évtől kezdődőleg már úgy csináljuk, hogy háromszor cseréljük ki őket egy esztendőben Ilyenformán 60—70 hízott ökröt tudunk átadni 12 hónap leforgása alatt az ORACA-nak. Ez legalább 100.000 lej tiszta jövedelmet hoz a konyhára. Mert olyanok az átadáskor hogy akár kiállításra lehetne vinni őket. A tízmázsás ökör nálunk nem megy különlegesség számba. No, akkor következnek a disznók. Jelen pillanatban van nekünk 184. Ebből 21 tenyészkoca. Jövőre ezt a számot is felemeljük harmincra. A szaporulat egy részét eladjuk malac korában, más részét mikor nagyobbacska. Hizlalunk is belőlük. S év végére ez is meghozza a maga százezresét. A következő százezer lejről pedig a juhok gondoskodnak. Pillanatnyilag van belőlük 400. Két éven belül ezt a számot megduplázzuk. Egyrészt azért, mert úgy véljük, a tagság száma is megduplázódik akkorára, de még a haszon amit hoz is, kiváló. Legelőnk van, amennyi szükséges, úgyhogy tervünk valóraváltását semmi sem akadályozza. Jövőre ötven családos méhészetet is akarunk beállítani. A kaptárakat már el is készítette az asztalosműhely. S most már rátérhetünk, azt hiszem jövedelmünk HARMADIK forrására. Ez pedig semmi más, mint éppen a műhelyek. Pillanatnyiig van kovács-, kerékgyártó-, borbély-, szabó-, lakatos- és kombinált asztalos műhelyünk. Ezenkívül egy kalapácsos medigágó és egy hídmérleg. Most még a legtöbbet a gazdaság számára dolgoznak, s hogy pénzjövedelmei csak valami ötvenezret hoztak, az ember azt hihetné nem is kifizetődőek. De nem az a lényeg, hogy mennyit hoztak, hanem hogy menynyit takarítottak meg. Mi rengeteg pénzt kellett volna fizetni azért a munkáért, amit évente elvégeznek... A szabóság például kizárólag csak a tagok számára dolgozik. S még ezt sem győzi. Pedig csak 146 családunk van, abból is vagy húsz csak most az ősszel lépett be. De kitört nálunk valami ruházkodási „mánia". Új kabát, felöltő, tömérdek készül a szabóműhelyben. S mivel az asszonyok is állandóan csak azt hajtogatják, hogy „divatosan" akarnak öltözködni, hát most, úgy döntöttünk, rövid időn belül vásárolunk három varrógépet, a lányokat tanfolyamon megtaníttatjuk varrni, aztán szabjanak maguknak olyan „divatos" ruhákat, amilyeneket éppen akarnak. Télen van idejük rá bőven. Úgyis az volt a bajuk, hogy télire csak a férfiaknak biztosítottunk munkát. Most már lesz nekik is. Mert akinek pillanatnyilag éppen nem jut varrógép, az szabhat, kézimunkázhat. ■k Nos, hát körülbelül ez az a három „titok", ami megmagyarázza a ákosfalvi kollektivisták jómódját. Amint azt bárki megállapíthatja, nincs benne semmi ördöngösség, bármelyik kollektív gazdaság kipróbálhatja, alkalmazhatja. S minthogy a gazdaság fellendítése saját jómódjának is a megteremtése, gondolom, mindenkinek szívügye, bátran hozzá lehet kezdeni utánzásukhoz. BÚZA ROZÁLIA BLÖKE A zetelaki Fogyasztási szövetkezeteink egyik küldöttsége Magyarországról visszatérve sokat mesélt az ottani iskolaszövetkezetekről, azok nagy jelentőségéről. Azóta már nálunk is megszületett az első iskolaszövetkezet. Az úttörők szerepét a zetelakiak vállalták. Remélhetőleg példájuk nem marad követés nélkül. Nemrég az Udvarhely rajoni Zetelakán a helyi iskola tantestületének és főként tanuló ifjúságának kezde-A zetelaki iskolaszövetkezet arcéle még nem alakult ki teljesen. Végeredményben csak próbálkozás, de kétségtelenül sokat ígérő próbálkozás. Az alábbiakban egyik levelezőnk írását közöljük, aki a zetelaki iskolaszövetkezet megalakulásáról, munkájáról számol keményezésére megalakult országunk első iskolaszövetkezete. Elég volt csupán a gondolat felvetése ahhoz, hogy a szervezés első napjaiban 115, majd az alakuló közgyűlésig 183 alapító tag lépjen be Az alakuló közgyűlést szeptember második felében tartották meg, s azóta az iskolaszövetkezet, a tanulók szövetkezete, él és egyre erősödik. Közgyűlésről eddig csak odahaza szüleiktől hallottak a gyermekek. Most pedig ők tartottak közgyűlést és nem is sikertelenül. Nem kis dolog egy szövetkezetet vezetni. Ezzel tisztában voltak a zetelaki hétosztályos elemi iskola növendékei is. Ki legyen tehát az elnök? Ez foglalkoztatta a tanulókat. Nem törték sokáig a fejüket, hiszen Sándor Tibor a hetedik osztály éltanulója az elmúlt nyáron kisebb testvéreivel 700 lejnél több értékű rózsabogyót gyűjtött és értékesített a községi szövetkezetben. A választás egyhangúlag ráesett. A vezetőtanács többi tagjai és a felügyelő bizottsági tagok is mind az éltanulók soraiból kerültek ki. Hátra volt azonban a dolog nehezebbik része. A gyakorlati munkák megszervezése. A községi szövetkezet támogatásával, annak fiókjaként az iskola falai között megnyílt a tanuló ifjúság részére szükséges, iskolai felszereléseket és édesipari termékeket árusító üzletecske, mely azóta folyamatosan gondoskodik a szükséges áruk beszerzéséről. Alig másfél hónap telt el a beindulás óta és ma már Kisfaludi Ferenc, Péter Tibor és Szász Magda, az iskolaszövetkezet boltosai, Gál Béla vezetőtanár irányítása mellett olyan otthonosan mozognak az áruasztal mögött, mintha kereskedőknek születtek volna. — De még sok a tennivaló — mondja egyszerre Szőke Ferenc és Gál Béla az iskolaszövetkezetet irányító két tanár. — Nem nagy eredmény még az ha az iskolaszövetkezet mostanáig több mint 3000 lejnyi forgalmat bonyolított le, a megválasztott vezetőtanács, a felügyelő bizottság, a boltosok és a pénztáros szövetkezeti szellemben nevelődnek. A fő hangsúly a tagok szövetkezeti szellemben való nevelésén van. Az a tény, hogy az üzletecskét magukénak érzik, onnan vásárolnak és a forgótőkét idővel az általuk befizetett részvények fogják képezni, kétségtelenül nevelő hatással bír. Fontos azonban az, hogy az a 10 lej részvény, melyet a közgyűlés által elfogadott iskolaszövetkezet alapszabályzata állapított meg, ne jelentsen a szülőknek semmilyen tehertételt, hanem azt a gyermekek kevés pénzecskéjük megtakarításával és közös akciók alkalmával gyűjtött gyógynövény toll, fémhulladék, stb. szövetkezeten keresztüli értékesítésével szerezzék meg. Ez a módszer nevelné a gyermekekben a takarékoskodás és a közös tevékenység szellemét is. Megnéztük a vezetőtanács naplóját. Milyen terveik vannak és milyenek a kilátások? Az első pillanatban Lukács Erzsébet VII. osztályos tanuló pedáns és szép betűkkel vezetett jegyzőkönyve ragadja meg az ember figyelmét. Máskülönben ő az iskolaiszövetkezet megválasztott könyvelője. Kiderült, hogy szeptember 19. óta már két esetben tartott a vezetőtanács gyűlést és a napirenden bizony meglehetősen komoly kérdések szerepeltek. Az elsőn foglalkoztak az üzletecske létesítésével, a nyitási és zárási idők meghatározásával. A másodikon már a cégtábla elkészítésével, egy kályha beállításával. Már itt felmerült az a gondolat, hogy az iskolaszövetkezeti tagok által szervezett akció keretében végigjárják a krumpliföldeket, a már kiásott, földekben hagyott krumplit összegyűjtik és a szövetkezet útján értékesítik. A krumpliért kapott pénzt a tagok rész-vényeinek törlesztésére fordítják. Már most megállapítható, hogy a kilátások jók, s ha a kezdet nehéz is, a cél: az iskolások szövetkezeti nevelése megéri a fáradtságot. A felsőbb tanügyi és szövetkezeti szervek támogatása és a kezdeményezés megfelelő felkarolása azonban érthetetlenül késik. Egy-két kísérleti és mondhatnánk műkedvelő iskolaszövetkezet helyett jobb szeretnénk tömegmozgalmat. Reméljük, hogy a zetelaki „Úttörő“ iskolaszövetkezet méltó lesz nevéhez. ZAKARIÁS FERENC az Udvarhely rajoni szövetkezeti szövetség szervezési felelőse A KŐOLAJ- ÉS VEGYIPARI MINISZTÉRIUM kielemezte a 3. negyedévi szakmai brigádközi szocialista versenyek eredményeit és pénzjutalomban részesítette a versenyek győzteseit. A három hónap alatt elkészítendő szondáknál dolgozó kútfúró brigádok versenyében az I. dijat 15.000 lejt, a ploesti szondafúró vállalatnál dolgozó Aurel Gheorghe brigádja nyerte, amely a tervezett fúrási sebességet 30,9 százalékkal túlszárnyalta, az önköltséget pedig 51,7 százalékkal csökkentette. A 10.000 lejes II. díjat a temesi szondafúró vállalatnál dolgozó Marin Ilie és Constantin Apostol brigádja nyerte NAGY TURISTA SZÁLLODÁT AVATNAK FEL a predeáli Cioplán népköztársaságunk kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából. Ugyancsak az évforduló köszöntésére megindítják a Pestera-i villanytelepet, amely villanyárammal látja majd el a jalomicavölgyi turistaházakat. Még a télen üzembe helyezik a Páring hegységben épített síliftet, amely az ország legnagyobb sífelvonója. Nemsokára felavatják az újjáépített „Cota 1300“ és a „Furnica" menedékházakat, amelyeket gázfűtéssel láttak el. A téli turistaszezonra való tekintettel felfrissítették az útjelzéseket a téli idényben látogatott hegységekben és kijavították a menedékházakat a Fogarasi havasokban, a Bucsecs, Postavara, Királykő és más hegységekben A MURGENI RAJONI (Iasi tartomány) kollektivisták, társult földművesek, párt- és állami aktivisták küldöttsége az elmúlt napokban baráti látogatást tett a Moldvai SZSZK Leóvá rajonjában. A küldöttség megtekintett több kolhozt, egy sztovhozt, egy gépes traktorállomást, néhány falut, kulturális intézményt stb. A vendégeket mindenütt testvéri szeretettel fogadták. A VAJDAHUNYADI FÉMIPARI KOMBINÁTBAN országos értekezlet nyílt meg a zsilvölgyi szénből készült kohászati koksz minőségének megjavítása céljából, valamint azért, hogy megtalálják a legmegfelelőbb technológiai folyamatot e koksz minél előnyösebb felhasználására a vajdahunyadi kohóknál. Az értekezleten több mint 150 szakmérnök és technikus vesz részt az ország Jhu ixan/Jilv Turézipari és bányaipari vállalataiból és intézményeiből I I I Itt a tél... Bukarestben a tegnap havazott először, Predeálon pedig mi* megkezdődött a síszezon. 1957. december– vasárnap