Előre, 1958. január (12. évfolyam, 3170-3194. szám)

1958-01-03 / 3170. szám

Vi lás or ölet árjai egyesüljetckU | A. R OM AN NE P KOZ T A R S A SAG NE PTA N ACS A1NAK J.AR3A XII. évfolyam 3170. szám 4 oldal ára 20 báni 1958 január 3., péntek BIZTOS LÉPTEKKEL A z emberek mindég, még a legne­hezebb időkben is, reménységgel és bizakodással tekintettek az uj esztendőre. Ma pedig, amikor szá­munkra, szocializmust építők számá­ra a nagyszerű távlatok mindennapos aktualitássá váltak, a jövőbe vetett hit és bizodalom szilárd alapot nyert. A remény és a bizakodás a szocializmus emberénél szervesen együvé tartozik a cselekvéssel. Mi, amikor remélünk, cselekszünk is, tettekkel váltjuk való­ra álmainkat. S mert álmaink meré­szek, reményeink szárnyalóak, csele­kedeteink számára biztos kiindulópon­tot és jól rögzített célt kell találnunk. Bizakodásaink és tetteink közös alapja a megtett utunkról készített számve­tés és az ebből adódó következtetések. Ezért vált nálunk immár szokássá az évvégi-évkezdeti mérleg és tervkészí­tés. Ezúttal, a megszokottól eltérően, egyszerre évről és évtizedről is készí­tettünk mérleget és a jövőbe vetett pillantásunk — anélkül, hogy a közeli célkitűzések veszítenének konkrétsá­gukból, már a messzibb távlatokat is fürkészi. Egy évtized telt el azóta, hogy a munkásosztály meghódította a teljes hatalmat. Sokszor és különböző alkal­makkor készítettünk már mérleget ar­ról, hogyan gazdálkodik az önmaga és országa fölött úrrá lett dolgozó nép. Tíz év történelmi távlatból rövid idő, különösen ha a mi tennivalóink sokaságát és nagyságát is felmérjük. Hiszen amikor népköztársaságunk ki­kiáltásával a világ politikailag legha- ladottabb országai közé emelkedtünk, gazdaságilag erősen e| voltunk ma­radva, országunk gazdasága, főkép­pen a kihasználatlan lehetőségekben és erőforrásokban állott. Ahhoz, hogy ér­zékeljük,. \ milyen mértékben sikerült felszámolnunk ezt az elmaradást és felzárkóznunk az iparilag fejlett orszá­gok közé, elég néhány adat. Orszá­gunk ipari össztermelése 1957-ben 4,2-szerese volt az 1948-as évinek. Népköztársaságunk tizedik évében a gépgyártó és az épitőanyagipar szinte nyolcszor, a vegyipar csaknem hétszer többet termelt, mint az első évben. A fogyasztási javak termelése ugyanez idő -<att 3,5-szeresére emelkedett. r ^,v'z igen jelentős növekedési a- *■* Jkrrok meenem tudlak ‘■"Iksen ! (Számolni a múltbeli eima. adottsá­got, noha kiragadták az országot régi állapotából. Ha a tiz esztendő folya­matát képzeletünk és tervezőkészsé­günk segítségével megnyujtjuk az el­jövendő évekkel, eredményeink meg­sokszorozódnak; hiszen amit elértünk, az biztos kiindulópont a szocializmus követelményeinek megfelelő gazdasá­gi-technikai színvonal eléréséhez. Az elmúlt év, a tizedik, nem cá­folt rá semmivel az előző kilencre. Az 1957-es év eredményeivel igazolta az eddig megtett ut helyességét és megmutatta azokat az első eredmé­nyeket, amelyek a párt II. kongresz- szusának és 1956-os decemberi plénu­mának határozatai nyomán születtek. Amint a költségvetési jelentésből ki­tűnik, 1957-ben — ideiglenes adatok szerint — iparunk 105,4 százalékra teljesítette tervét. Az előző évhez vi­szonyítva tavaly 14 százalékkal több villamosenergiát termeltünk, vegyipa­runk termelése 20 százalékkal, gép­iparunké pedig 13,5 százalékkal nö­vekedett. Tehát iparunk az ország gazdasági erőforrásainak és nyers­anyagforrásainak megfelelően tovább­fejlődött. A párt irányelvei alapján bevezetett megjavított bérezési rend­szer már a kezdetben eredményesnek bizonyult. A múlt év végén a munká­sok jövedelmének színvonala 16 száza­lékkal, a mérnököké és technikusoké pedig 15 százalékkal haladta meg az előző évvégi jövedelmet. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azonban, hogy a dolgozók jövedelmének ilyen- arányú növekedése a fogyasztási és beruházási alap közötti arány meg­változtatásának is a következménye, hisz az elmúlt évben, noha a munka termelékenységének előirányzatát je­lentősen túlhaladtuk — 4,4. százalék helyett 7,5-tel növeltük — mégis ez a növekedés jóval mögötte maradt a dolgozók jövedelme növekedésének. Mezőgazdaságunk is jó eredménye­ket mutatott fel az elmúlt esztendő­ben. A terméseredményekkel együtt ebben az évben jelentősen növekedett a mezőgazdaság szocialista szektora is, amely ma már magában foglalja a szántóterület mintegy 48 százalékát. A szocialista gazdálkodás térhódítása falvainkon megteremti az alapvető feltételt ahhoz, hogy a gépesítés és a modern agrotechnika alapján olyan mezőgazdasági termésünk legyen, a- mely bőségesen biztosítja az ország szükségleteit. Az anyagi javak növ' datait sokáig sorolhat» téren nem »ctipr'n me menyektől ucszc ueiOn is, hogy ma mar o! gyártunk, amelyeket cs. lett és gazdaságilag előív (folytatás a 3. oldalon) MAI SZAMUNKBAN: Az SZKP és a kormány vezetői’ nek újévi üzenete a szovjet néphez. (4. oldal) A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSE ELNÖKSÉGÉNEK Törvényerejű rendelete A NÉPTANACS1 KÉPVISELŐ­VÁLASZTÁSOK IDŐPONTJÁNAK KITŰZÉSÉRŐL A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége elrendeli: EGYETLEN SZAKASZ. — A nép- tanácsi képviselőválasztások napját 1958. március 2-ra tüzzük ki. A néptanácsok megalakítására 1953 március 11. után kerül sor. Dr. PETRU GROZA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke GHEORGHE STOICA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkára Bukarest, 1958. január 2. Di% Petru Groza elvtárs, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének újévi rádióbeszéde KEDVES BARATAIM, ELVTARSAK1 Néhány perc múlva búcsút veszünk az 1957-es esz­tendőtől. Lezárjuk a szabad haza erősítéséért végzett gyümölcsöző munkában eltelt esztendő mérlegét, és egy­szersmind a Román Népköztársaság megalakulásától eltelt első évtized mérlegét. Hős munkásosztályunk, szór- galmas parasztságunk derék értelmiségünkkel együtt az eddig elért eredményeken felbuzdulva mélységes bizako­dással valósítják meg az uj élet építésének nagy müvét, óriási munkateleppé változtatva országunkat. Bizalommal követik a Román Munkáspárt és a Román Népköztársa­ság kormányának politikáját, fejlesztik népgazdaságun­kat és napról napra újabb értékekkel gazdagítják kultu­rális kincseinket. Köztársaságunk második évtizedének első évébe, a békés munka újabb esztendejébe lépünk, bizalommal tekintve drága iiazánk sorsa és derűs jövője elé, melyet a román nép szorgos munkájával teremt meg magának. Abban a szilárd meggyőződésben lépjük át 1958 küszöbét, hogy tovább erősítjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, egyre jobban elmélyít­jük a román nép és a hazánkban élő nemzeti kisebbségek testvéri együttműködését és barátságát. Bizonyosak vagyunk felőle, hogy dolgos, tehetséges és takarékos népünk a szocialista táborhoz tartozó több! b ráfi, szövetséges országgal együttműködve és köles nősen segítve egymást, élen a Szovjetunióval, a szoci lizmus utján haladva tovább fejleszti hazánk iparát mezőgazdaságát, ami a jólét szakadatlan növekedéséh vezet. A dolgozók szolgálatába állítjuk a tudomány ujab egyre értékesebb vívmányait. A nép iránti szeretető fakadó és mai gazdag életünk valóságából táplálko irodalmi müvek és műalkotások elősegítik a tömeg' kulturális színvonalának emelkedését, megacélozzák dolgozók akaratát, hogy további erőfeszítéseket tegyen hazánk felvirágoztatására. Meggyőződésünk, hogy szocialista országok, nagy barátunk — a Szcvjetun; a világ összes békeszerető erői ebben az évben is jele tős győzelmeket aratnak az emberiség hő törekvésein valóraváltásában : a tartós világbéke és a népek kö: békés együttlétezés megteremtésében. Engedjék meg, hogy most, az újév éjszakáján, a sz retett népünk napsugaras jövőjébe, a békének és a vili országai közti megértésnek győzelmébe vetett hittel, hagyományos jókívánsággal köszöntsem Önöket: „B0 DOG ÚJÉVET!" Az újév első munkanapján: (Tudósítónktól) Szerte Sztálinvárosban újévi köszön­tőkre csendült a pohár. Ünnepelt a ha­talmas ipari város lakossága. De a Te* melia cementgyárban 1958 első hajna­lán is izzottak a klinkcr kemencék, forgott az óriás cementmalom, mert a nagy gépezetek leállitása és újra bein­dítása komoly veszteséget jelentett vol­na a termelésben. Ezt pedig nem akar­ták az üzem dolgozói, akik az elmúlt évben az ország valamennyi cementgyá­ra között elsőnek fejezték be évi ter­vüket. Moldovan Aurel, Hosszú Domo­kos, Handra József, Katona István, Kajcsa András és kollektívája a mun­ka szerszámaival kezében köszöntötte az uj esztendőt és örömmel jelentette a váltásnak: az év első napján tizenkét tonna künkért, tiz tonna meszet és ti­zenöt tonna cementet adtak terven felül. Ez a hir fogadta másodikén a mun­kába érkezőket. Jól kezdődik az eszten­dő — mondták örömmel az emberek, miután boldog uj évet kívántak egy­másnak. Kilenc órakor elterjedt a hir, hogy röpgyülés lesz. Kissé csodálkoztak, hogy miért hívnak össze ilyen hirtelen gyűlést, de néhány perc múlva már zsú­folásig volt a terem és a tömeg feszült várakozással tekintett Pinkovics Má­tyásra, az igazgatóra, aki hatalmas pak- samétával a kezében lépett az emel­vényre. Az igazi meglepetés akkor kö­vetkezett. Az igazgató elvtárs bejelen­tette, hogy a Vörös Zászló munkásvá­rosban átadásra készen áll az a kéteme* Ki i Bojenoiu, a craiovai „November 7“ mezőgazdasági gép- ^rgályosai is uj lendü lettel dolgoznak 1958 első munka­nap ján Tudósítóink jelentik HOGYAN SZILVESZTEREZETT... Tulajdonképpen semmi különös dolog nem történt. A vén föld ismét befejezett egy kört a napkörüli pályáján. Megtette ő ezt ki tudja hány milliárd esetben. Az emberiség röpke pár évszázad óta tartja számon s lám milyen nagy jelentőséget tulajdonit annak, hogy a szüntelen körfor­gásban ismét öregebbek lettünk egy évvel. Igényt tartunk rá, hogy jól, vidáman kezdjük az uj esztendőt. S va­lahogyan megértőbb, tágasabb, gazdagabb lesz az emberi szív. A jó kí­vánságokat sem mérjük olyan fykarul, mint máskor, nemcsak egyetlen jó napot, vagy jó estét kívánunk embertársunknak, hanem legalább is egy évre szóló boldogságot. Boldog uj évetl ■ ■■ Kolozsvár Negyed órája, hogy észrevétlenül átbillentünk 1958-ba. meg sem zök­kent a föld. Az imént poharat koccin­tottunk egy vidám, zajos társaságban, összeölelkeztünk rokonokkal, jó bará­tokkal, s most Kolozsvár utcáit ro­vom. hogy a friss téli levegőből egy kis szilveszteri hangulatot is szip­pantsak. Úgy engedtek el, mintha expedícióra indulnék. Milyen fényes és forgalmas a vá­ros. Autók cikáznak, emberek sietnek valahova, talán „pendliznek" egyik társaságból a másikba. Hány helyen világosak az ablakok, milyen kevesen alszanak ebben a nagyocska város­ban. Vajon alszik-e egyáltalán valaki e kései órában, gyermekeken kivül? Zsúfoltak a vendéglők, a Continen­tal fényes nagy terme is, bár néhány hete, amikor megnyílt a közönség megriadt az árakról szóló mende­mondáktól. A felelős invitál, kerítene még helyet s egy órától kezdődően színészek lépnek majd fel... Az egyik pult alatt ott lapul a tisztába tett újévi malac. Nem vagyunk baboná­sak, de miért ne huzzuk meg a fülét? A többi vendéglőbe már csak kí­vülről lehet bekandikálni, a Szamos­Vallomás éjfélkor Szabad-e az újság­írónak egy évben egy­szer, szilveszter éjje­lén borospohár mellett ülni és vallani önma­gáról? Szabad, nem szabad. nem kérde­zem. Rovom a sorokat ap­ró betűkkel, majd ma­gasba ugró vonalak­kal, mint az elektro- kardiogram, amely cikcakk vonalakkal rajzolja le a szív do­bogását. Vajon az én írásom csak saját szivem do­bogását regisztrálja-e'? Vajon az elmúlt év­ben voltam-e osztá­lyomnak s népemnek kardiográfja? Lálha- tó-e benne népünk fel­buzogó erejének ezer­nyi vívmány-vonala s múló bajainak néha feltűnő görbéje? Vol­tam-e, tudtamre len­ni lelkiismerete azok­nak az embereknek, akik most itt vigad­nak körülöttem, szerte a városban, az ország­ban, mindenütt. A szépen feldíszített vendéglőkben, kultur­otthonokban. meleg családi körökben mu­latnak Marosvásárhely munkásai és összes dolgozói. Velük viga­dok én is, ezekkel az ,,okos jóságu, tiszta tekintetű emberekkel“. a munkásokkal, me­lyet már rég kigyön­gyözött magából a nép. Velük ünnepelek és velük dolgoztam egész évben. De va­jon hogyan? Afölött töprengve és gyötrődve ülök a pohár mellett szilvesz­ter éjjelén. Es elme­rengve nézem, hogy a borban hogyan száll jelfelé a gyöngy. Jól mondta Vörösmarty: Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. így törtek fel a ma­gasba népünk legjobb fiai is. Mélyről indult a mi osztályunk s a hatalom magasságába érkezett. Mélyről in­dult ez az ország is mégis mennyi, de mennyi tettet gyön­gyözött H magából csak az elmúlt év alatt is. De elkalandoztam a témától... Miről is volt szó? Igen arról, hogy voltam-e, tud­tam-e lenni az osz- tály-szivdobogás mé­rő-műszere. Nem tu­dom, voltam-e, de sze­retnék lenni. Mint az elektrokardiográ- mot, engem is áramok, eszmei áramlat mű­ködtetett. Es ez az eszmei áram, vörös izzásra hevített, sok energiámat lekötötte — de kifelé keveset világított. 0, tiszta tekintetű emberek, okos jósá­ga emberek I Mily erőt adó jó érzés köz­ietek lenni, a me- legszavu közösségben, a kommunista esz­mék pozitív áramkö­rében. Nagy bizako­dással lépem át az uj- esztendőt, mert vele­tek vagyok. Boldog újévet, EMBEREKI TOROK LÁSZLÓ ba meg a Sirályba még úgy sem. Elzárták hermetikusan, még a redő­nyöket is lehúzták. Kiengedni senkit nem kell. All a bál, szól a zene, pettyegetett külsőt öltenek az embe­rek a konfetitól. De muzsika hangjai szűrődnek ki magánlakásokból, klu­bokból, gyüléstermekből, a Babes egye­temről — a bolyaistákkal együtt szil­vesztereznek — s ki tudja hány más, szórakozásra alkalmas helyről. Min­denki mulat. De álljunk csak meg egy pillanatra: vajon csakugyan mindenki? A Conti- nentalban az imént gyűrött arcú pincér szaladt elém. A közélelmezésiek ugyancsak izzadnak most. És az a rengeteg fény, ez sem a légből jön. Valakik dolgoznak a villanytelepen, hogy mások vidáman kezdhessék az évet. Boldog uj évet nekik is, meg a taxi sofőröknek, akik most nem ihat­nak s az utcákon cirkáló milicisták- nak, akiket ugyancsak megkínálhat­nánk egy-egy pohárka borral, de aligha fogadnák el. S az országban szanaszét tüzes szemű vonatok szelik át az éjszakát. Egyik­másik állomáson bizonyára felszólnak a mozdonyvezetőnek, a kormos fűtő­nek, meg a táskás kalauznak, hogy boldog uj esztendőt. Tegnap az üd­vözlő kártyák között nyomtatott szö­vegű színes disz-táviratot hozott a postás. Sikereket és boldog uj évet kivánt valaki. De kicsoda? Forgattuk a táviratot s a feladó helyén egy pe­csétet találtunk: a postaigazgatóság. Nyomban megbocsátottam gondo­latban, hogy egyszer hat napot ván­dorolt egy levelem, már csak arra emlékeztem, hogy egy másikat hibás cimzése ellenére is elhozta a postás. Lám a telefonközpontban is kell valakiknek dolgozniok, ilyenkor nem állhat meg az élet. Hivjuk csak fel azt a fránya 09-et. — Halló, interurbán?... Nem, ezút­tal nem akarom zavarni, elvtársnő. Azaz mégis: boldog újévet kívánok, s ne haragudjon, hogy ismeretlenül ve­szekedtünk párszor, amiért késen kapcsolta Bukarestet. A Malinovszkij téren világos a Nemzeti Színház. Szilveszteri műsor folyik ott. Munkában vannak a művé­szek, szórakozik a lakosság. A szín­ház épülete mögött, a kis parkban ha­talmas fény-csillag villog. A rengeteg színes disz és gyermekjáték. Köröskö­rül hunyt szemmel lapítanak a mese­házikók. Boldog uj esztendőt kíván Kolozs­vár az egész országnak, ennek a népköztársaságnak, amelyik csak a tegnap töltötte be tizedik életévét, de mára egész évvel lett öregebb mégis. (o. 1.) ..Nagybánya Az üzem egy munkása sem hiány­zott a Gheorghiu Dej gyár Szilveszter estjéről. Az üzemi étteremben terí­tették a dúsan megrakott asztalokat, de a nagyterem is kicsi volt az áradó jókedvnek és a táncos lábaknak, A szines. kavargó sokaságból csak felvillantak az ismerős arcok, a munka riportjainak hősei: Mészáros István a híres kohász, Somcuteanu Vasile, Balázs Gábor, Bencze Mihály, akiket mindig ünnepi nagy pillana­tokban láttunk és a disztáblák képein — most vidáman csendül kezükben a pohár. Gyöngyözött a jóizü tréfa régi szép ó bora. A gyár udvarán — mintha a gond­talanság éjszakáját akarták volna fényesíteni lángjukkal — a fáradha­tatlan kemencék csodálatos tűzijátéka ragyogott. Kék, vörös, sárga tüzek csaptak fel vakító fényükkel bevilá­gítva a sötét eget. A kohók nem pi­hennek, az éjszakai váltás munkába állt. A gyár élete olyan élő volt, mint az esztendő bármely napján és éjszakáján. A gyár szilveszterestjének ez volt a különös varázsa: a nem pihenő munka és a fáradhatatlan jókedv egybeolvadása, a poharak csengése, tréfás kacagás, a gépek zakatolása és a folyó érc sistergése vegyült össze a morajba. Ilyen az élet itt, kemény mint a szürke kőzetek, és csillanó mint kőzetben a telér. BANYAI JUDIT letes lakótömb, amelyet az üzem épített a többgyermekes élmunkások számára. Azok, akik annyi cementet adtak az or­szág nagy építkezéseihez, most maguk is szép két szoba, konyhás, fürdőszobás lakásba költözhetnek. És olvasni kezd­te a neveket. Az érdekeltek boldogan vették át a kiutalást. Az üzem vezetősége másodi­kén és harmadikén szállító jármüveket bocsát rendelkezésükre, hogy a költöz­ködést azonnal lebonyolíthassák. Ciama Viorel meghatott hangon mon­dott köszönetét az uj, napfényes ott­honért. „Azzal háláljuk meg pártunknak és kormányunknak, hogy az uj esztendő­ben még több cementet fogunk adni az országnak". így kezdődött az uj év a sztálinvárosi Temelia cementgyárban. A nemzetközi Lenin békedij uj kitüntetettjei MOSZKVA (Agerpres). —TASZSZ. A nemzetközi Lenin békedijbizott- ság bejelentette, hogy az 1956 évi bé­kedijat több kiváló személyiségnek ítélték oda. akik aktivan harcolnak a békéért és a békés egymás mellett élés eszméjének valóraváltásáért. A kitüntetettek között vannak: Chandrasekhar Venkat Raman, kivá­ló indiai fizikus, aki fénytani müveir vei tette nevét ismertté; Emmanuel d'Astier da la Vigerie francia közéleti személyiség, n békeharc mozgalom egyik legelső részvevője, Joliot Cu­rie harcos társa; Maria Rosa Oliver, argentínai ujságirónő és közéleti har­cos, aki a latinamerikai országokban tevékenyen támogatja a békepoliti­kát; Nyikolaj Tyihonov, ismert szovjet A Petőfi Sándor bőrgyárban Történelmünk legragyogóbb évtizedé­nek hatalmas eredményeiből merített szilárd bizakodással ürítettük poharun­kat újabb sikerekre az újév küszöbén. Sikerekre, amelyek egyszerű emberek dolgos hétköznapjain születnek. Az ujesztendö első ilyen hétköznap­ján látogattam el a marosvásárhelyi Pe­tőfi Sándor bőrgyárba. Csutak Lajos igazgató éppen a postát bontotta ki. Javarésze újévi üdvözlet. S már ezek az üdvözlő sorok is uj éle­tünkről vallanak. Megmondtam, hogy mi járatban va­gyok. — Kissé elkésett — válaszolta as igazgató. — Hogyan ? — döbbentem meg. — Tegnap is dolgoztak ? — Nem, nem dolgoztunk, de nálunk már hónapokkal ezelőtt volt 1958 első munkanapja. Ma március 3-ra terme­lünk. Be jártam az egész üzemet, de hiába érdeklődtem rendkívüli napi eseménw után. Szöllösi János fehértimár is csak annyit mondott: Ott /olytatjuk, ahol abbahagytuk. — Ugyanúgy, mint eddig ? — November közepén kellett volna eljönnie. Akkor történtek nagy dolgok nálunk. Kiderült, hogy a riportom kedvéért Bende Sándor, a tímárság vezetője, nem várt az uj évig, mert „minden perc számit“. Már hat hete alkalmazzák a keszlyübör és felsőbőr tiniárságon az el­gondolását. Ha le is késtem az újításról való be­számolásról, mégis az 1958 as esztendő egyik legfontosabb — eddig rejtett — tartalékáról adhatok ezúttal hirt. Fel­tárása az előzetes számítások szerint évi egymillió lej értékű bőrrel növeli a tér- melést a nyersanyag szükséglet emelé­se nélkül. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen most bukkantak rá, mert az idén 100 ezer párral több kesztyűt s jóval több felső és bélésbőrt állít elő az üzem, mint eddig. Év végéig százzal növekszik a munkások létszáma, akiket olyan kiváló szakmunkások tanítanak Megérkezett a Szovjetunióból Az első idei áru­szállítmány A szovjet-román kereskedelmi egyezmények alapján a Larga-Galati határállomáson át január elsején megérkezett országunkba a Szovjet­unióból az első idei ipari termékeket és gabonát tartalmazó szállítmány. A hagyományos üdvözlet után a román vasutasok az első szerelvényből ki­raktak több mint 200 tonna gabonát, 200 tonna hengerelt árut, csöveket, acélt és egyebeket. Az uj év első nap­ján további két vonatszerelvény ér­kezett a Szovjetunióból Larga-Galati állomásra több ezer tonna áruval, Ugyanezen a napon az állomáson áthaladt több vasúti szállítmány je­lentős mennyiségű koksszal, tűzálló- téglával, mezőgazdasági géppel, trak­torokkal és egyéb árukkal a Bolgár Népköztársaság és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság részére. be, mint Szöllösi János, Csibi József tí­már, Bukaresti János szabász, Szöcs Mária és Gulácsi Irén a varrodából. Munkatársaikkal együtt szorgos tevé­kenységük közben valamennyien csak annyit mondanak: ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, azonban napról napra többet adnak az országnak dolgos hét­köznapjaikon. A. M. költő, a szovjet békevédelmi bízol ság elnöke; Udakendavala Saranai kara Tero. buddhista lelkész, ceyloi közéleti harcos, aki annak idején fe ajánlotta, hogy a Karácsony szigete, re utazik az angol hidrogér.bonl kísérletek elleni tiltakozásul. Közlemény Dr. Pstru 6roza elvtsrsna'f, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökség elnökéne* egészségi állapotért Az 1957 november 17-én végreha. tott sebészeti műtét következtében á meneti javulás állt be, de a beteggé tovább fejlődött. Az utóbbi napokba a beteg általános állapota és a be tegség tünetei is rosszabbodtak. A be teg megfelelő gyógykezelésben rész.: sül. Dr. N. G. LUPU professzor, akadémikus Dr. C. ILIESCU professzor Dr. I. FAGARASANU professzoi Dr. T. BURGH ELE professzor Dr. T. SPIRCHEZ professzor Dr. KAHANA ERNŐ Dr. D. POPESCU Bukarest, 1958. január 1. TÁVIRAT Petru Groza elvtársnak Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak a Román Munkáspárt Köz ponti Vezetősége első titkárának Chiv Sícicc slvlár." "k «*»», a Román Népi -. -sasig Minisztertanácsa elnökének ?nes Kedves elvtársak 1 A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének Elnöksége, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa me­leg üdvözletét küldi önöknek és az egész román népnek az újév alkalmá­ból. A romániai dolgozók számára az uj esztendő különös örömöt jelent, mert egybeesik a monarchia megdöntése és Románia népköztársasággá való kikiáltása tizedik évfordulójának nagy ünnepével. Az elmúlt évet az jelle­mezte, hogy a nép még szorosabban felsorakozott a Román Munkáspárt köré, az ország munkásai, parasztjai és értelmiségiéi újabb sikereket arattak a szocializmus építésében és a Román Népköztársaság nemzetközi helyzete tovább erősödött. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének népei és a Román Népköztársaság népei közötti baráti kap­csolatok az uj esztendőben megerősödnek és tovább fejlődnek. Tiszta szivből újabb sikereket kívánunk a testvéri román népnek a szo­cializmus építésében s a Balkán s az egész világ békéjéért folytatott harcban. K. VOROSILOV N. HRUSCSOV N. BULGANYIN Tavalyi történetek Sok sikert az uj évben 1 — koccintanak éjfélkor a fővárosi Gh. Gheorghiu- ................... Dej készruhagyár dolgozói EGY ELMÚLT eiztendő határkö­ve — a egy csomó üres üveg választ már el tőlük. Azért kellemes még a visszaemlékezés. Hiszen úgy össze­jött most a sok-sok ünnepelni való, hogy akár az egész szilveszteréjsza­kát ünnepi beszédekkel lehetett vol­na tölteni. Még szerencse, hogy ez nem jutott eszébe senkinek. Mulat­tunk tehát. S a sok-sok pohár közt legfennebb gondolatban mondtuk cl, hogy „emelem poharam erre, vagy amarra..." — már aszerint, hogy ki mit is várt az ujesztendőtől. * HÁROM VIDÁM fiatalember, egyiknél virágcsokor, másiknál man­dolin, a harmadiknál nagy fülesko- sár teli csilingelő literesüvegekkel. Szaporán szedik a lábukat, mint Ta' lami pisztrángok úgy siklanak át a fővárosi utcák hömpölygő sokaságán. Hja, ilyenkor, éjfél felé már igye­kezni kell, ha a lámpaoltásnál ott akar lenni az ember. Még nyolcvan­száz lépés a megállóig, amikor a sar­kon feltűnik a villamos. — Itt a tizenhetes, fogd a kosarat s gyerünk! — rikkant fel a hátul lépkedő, azzal mindhárman futásnak erednek, mintha az egész esztendő ettől a villamostól függene. Aztán elindul a villamos, lépcső­jén szőlőfürtként csüng a sokaság. S a kiürült megállónál, ahol az imént még huszan-huszonöten rohamozták a zsúfolt vagonokat, néhány lesza­kadt kabátgomb, összegyűrt újság s egy formátlanná taposott kalap közt ott hever üdén, pirosán, egy csokor virág. Vajon kinek kellett volna örömet szerezzen ? Azért remélem, jól mulattak. A három rohanó fiatalember is, meg az is, akinek a virágot szánták. Egyébként nem veszett kárba. Összeszedtem és vázába tettem. ★ MILYEN ROSSZ is most kórház­ban feküdni, eltiltva tánctól, bortól, töltöttkáposztától. S milyen jó, hogy ilyenkor még a legszigorúbb kórház­kapus ébersége is alábbhagy — be­húzott nyakkal el lehet surranni az ablaka alatt. Mert ugyebár valamit mégiscsak tenni kell, ha az asszonykát itt crte az ünnep s az igazgatóság megtagad­ta a látogatási engedélyeket. így az­tán, ha csak árva narancsszörppel is, de legalább együtt koccintunk az ujesztendőre. S talán az osztály ápolónővérének is elnézik, hogy ezen az estén meg­szegte a kórházszabályokat. Tizen­egy óra körül ugyanis ijedten top pant be a vidám kórterembe. — Jaj, istenem, itt az ellenőrzés. Azzal már oltotta is el a villanyi, hirtelen eltüntette a „muri" nyo­mait, bennünket meg betuszkolt a fehér köpenyekkel teleaggatott nagy fogas mögé. — Aztán meg ne moccanjanak, nehogy a doktor észrevegye magu­kat. Szóval hát cseppet sem volt szabd lyos — de nagyon emberséges volt. Köszönet érte a szabályszegő férjek és a beteg asszonykák nevében... ★ .. .TIZ, tizenegy, tizenkettő. Ezüs­tös csengéssel üt az óra a televízió vetitölámpáján. Még néhány rövid müsorszám, hazai televíziónk első filmfelvétele s már búcsúzik is a bájos bemondónő: viszontlátásra es­te hétkor. Sokat szidtuk őket — joggal — az elmúlt esztendőben. Hát most hadd dicsérjük, mert megérdemel­ték. Minden várakozást felülmúlt a televízió szilveszteri műsora: az utolsó kísérleti adás. Mert ha még érvényesek a tavalyi tervek, úgy ez az éjféli óraütés már a nagy adások kezdete volt. Kár, hogy ilyenkor a stúdióban minden telefon foglalt. Jó lenne felhívni őket s megmondani: Csak igy tovább. Boldog újévet! * A SZEMERKÉLŐ eső is elállt Hűvösen hunyorog a csillagos ég. Ú sem hajlandó tudomásul venni, hogy már hajnalodik. No, az emberek se Az utca hosszában nyitva az ablakok a az ember kedvére válogathat a bábeli zsivaj hangjai közt, táncze ■ nét vagy megható kesergőt, klasszi­kus szimfóniát, vagy jó hangos újévi kurjongatást. j S az ablakok alatt lassan ballag nak hazafelé, akik már kidőltek. Fé ■ nyes foltokban csillog jobbra balr;- , az esti esővíz. Egy lépés, egy lőcs- 1 csanás, egy lépés, egy loccsanás... 1 Valahol a piactéren már elindul a hajnali villamos. CSIKY GABOR i A Temelia cementgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents