Előre, 1958. február (12. évfolyam, 3195-3218. szám)
1958-02-01 / 3195. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A ROMAN NEPKÖZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPDA XII. évfolyam 3195. szám 6 oldalára 20 báni 1958 február 1. szombat A zárszámadások néhány tanulsága .úl gutrodtan állíthatjuk, hogy a múlt esztendő kollektív gazdaságaink életében a gazdasági és szervezeti szilárdulás, a szemmel látható fejlődés éve volt. Senki sem vitatja, hogy ebben a kedvező természeti feltételeknek is része volt. De az előrehaladás legdöntőbb tényezője mégis az, hogy a kollektívák gazdasági ereje az elmúlt években megnövekedett, birtokában voltak a hasznos tapasztalatok egész sorának, jártasságra tettek szert a nagyüzemi gazdálkodásban, továbbra is hathatósan részesültek a néphatalom anyagi támogatásában. S ugyanakkor növekedett a kollektív gazdaságok hozzájárulása az állami központosított alaphoz. Mindezt híven tükrözte valamennyi kollektív gazdaság tavalyi zárszámadása. Ismét beigazolódott megcáfolhatatlanul, hogy igazi jólét ott vert tanyát, a tagság jövedelme ott nőtt tetemesen, ahol a gazdaság közös vagyona számottevően gyarapodott- Az újhelyi kollektiv gazdaságban például alakulás óta az állóalap megtizszereződött s igy vált aztán lehetővé a tavalyi két milliós jövedelem. Lenauheimen egy év alatt 500.000 lejjel növekedett az oszthatatlan alap, százezreket oszthattak a tagságnak. Verebesen, Börvelyben, Kézdivásárhelyen, Désfalván s minden gazdag kollektívben az állóalapról való állandó gondoskodás tette lehetővé a gazdag osztást. S ha boncolgatjuk a közös vagyon összetételét, keressük a jövedelem forrásait, csak azt tapasztalhatjuk, hogy a vagyon tekintélyes hányada az állattenyésztésből kerül ki. Székelykeresztúron, Kálnokon, Ákosfalván és sok más gazdaságban tízezres summákat hajtott a haszonállatok tenyésztése. S az állattenyésztés mellett úgyszólván kiapadhatatlan pénzforrásul szolgált valamennyi kollektívában a szerződéses növénytermesztés. Biléden, Újhelyen, Lécfalván például a szerződéses gabonafélék és ipari növények termesztéséből jónéhány százezer lej ütötte a kollektivisták markát. A tavalyi zárszámadások azonban némely helyen megmutatták mindennek az ellenkezőjét is. Nevezetesen azt, hogy ahol a közös fejlesztését nem elsőrendű feladatnak tekintették, ott a részesedés sem volt mindenki megelégedésér«. Vajon Ponyhán például nem lehetett volna a pénzjuttatást kétszeresére vagy háromszorosára emelni, ha legalább annyi állatot tenyésztenek, amennyit a gazdaság ereje könnyűszerrel megbír? De az állóalap növelése vagy gyarapításának mellőzése kihatással lesz a jövő s az azutáni esztendőkre is. Hisz a kollektivista megélhetésének első forrása a közös. Jóléte nem növekedhet a kollektíva vagyonának, következésképpen a közös gazdaság termelőképességének növekedése nélkül. S jövőre nyilván többnyire az a vagyon kamatozik, ami már az idén megvan. Érvényes ez különösképpen olyan kollektív gazdaságokra, amelyek immár felölelnek egy-egy egész falut. Az oszthatatlan alap gyarapítása tehát mindig is kollektíváink legfontosabb feladata. Az állammal kötött szerződéses termelés a népgazdaság és a helybeli lakosság érdekét, javát szolgálja A legfontosabb termékekre vonatkozó kvótarendszer megszüntetése valamennyi gazdaságunk esetében ösztönzőleg hatott a termelés növelésére. Kollektíváink zöme az állam e helyes intézkedésére sok szerződéskötéssel válaszolt. A zárszámadások idején azonban kiderült, hogy akadt néhány olyan gazdaság is, amely a mindent kiosztani, káros elve alapján meglehetősen kevés gabonát s más terméket adott az országnak szerződéses után. Persze teljesen ésszerűtlen volt az ilyen elgondolás érvényesülése. S elsősorban a kollektívák szempontjából. Mert az állam mindenkor jó vevő s eleget tesz szerződési kötelezettségeinek, akkor is amikor a piacon alacsonyabbak az árak. Érthető tehát, hogy busás jövedelemtől fosztja meg magát az a gazdaság, amely nem a biztos felvásárlónak, az államnak adja el fölös terményét. Másrészt pedig —s ezt sem lehet pillanatig sem szem elől téveszteni — az ország műszaki, anyagi, erkölcsi támogatását minden gazdaságnak becsületbeli kötelessége megfelelőképpen viszonozni. A madarásziak kezdeményezése, hogy hosszúlejáratú szerződéseket kössenek az állammal gabonára, állattenyésztési és más termékekre, minden kollektívának követendő példaként kell szolgáljon. A zárszámadások során sok más tapasztalat, új észrevétel került felszínre. Szükségessé vált például, hogy illetékes tudományos intézeteink tüzetesebben megvizsgálják és módszereket javasoljanak a kollektív gazdaságok önköltségének számítására. Ez a kérdés eddigelé eléggé tisztázatlan, holott az olcsóbban, többet termelés cseppet sem elhanyagolható probléma a szövetkezeti mezőgazdasági üzemekben sem. Több gazdaság — a gerebenesi, kézdivásárhelyi stb- eredeti, másutt is hasznosítható jutalmazási rendszert vezetett be. Ezek népszerűsítésére, elterjesztésére mezőgazdasági szerveink is hivatottak. A jövőre vonatkozólag mindennapi teendő kell legyen a gépállomások és szövetkezeti gazdaságok szorosabb együttműködése, a mezőgazdasági szakemberek hatékonyabb ,rakma támogatása, a belső demokrácia további szilárdítása, a gazdaságok üzemágainak ésszerűbb összehangolása, a melléküzemágak állandó bővítése és sok más olyan szervezeti-gazdasági tennivaló, amelyet a helyi körülmények vetnek fel s amelyek megvalósítása a közös előbbre jutását segítik elő. Néhány héten belül újra indulnak a traktorok, benépesül minden falu határa. Kollektív gazdaságaink gazdagabb tapasztalatokkal, több üzemgazdasági ismerettel, hozzáértéssel láthatnak munkához. A múlt évi zárszámadások tanulságait értékesítsük hasznosan már most az elkövetkező tavaszi szorgoskodás idején. A temesvári tudományos kutatóbázis ülésszaka (Tudósítónktól) Tegnap ünnepélyes keretek között megkezdte munkálatait a Román Népköztársaság Akadémiája temesvári kutatóbázisának tudományos ülésszaka. A temesváriak mellett számos bukaresti, kolozsvári és más városi akadémikus, kutató, tudós vesz részt a három napos értekezleten. A Román Népköztársaság Akadémiájának elnöksége nevében Raluca Ripan akadémikus üdvözölte a jelenlevőket s megnyitó beszédében vázolta a temesvári kutatóbázis munkájának, tudományos tevékenységének fejlődését. Méltatta továbbá a Bánság különböző nemzetiségi tudósainak, értelmiségi dolgozóinak összefogását, testvéri együttműködését. Martin Isac elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára a tartomány dolgozóinak, párt és állami szerveinek nevében sok sikert kívánt az ülésszak munkájához. Majd arról beszélt, hogy a dolgozók nagyrabecsülik a tudomány embereinek munkáját és hogy a párt minden eszközzel elősegíti hazánkban a tudomány fejlődését. A résztvevők ezután dr. B. Menkes professzornak, az Akadémia levelező tagjának, a temesvári tudományos kutatóbázis igazgatójának hallgatták meg „Tíz évi tudományos tevékenység Temesváron" című jelentését. Az előadó taglaira többek között mily hatalmasat fejlődött a tudomány Temesvár tartományban a néphatalom éveiben. Az ülésszak folytatja munkálatait. 264 tonna kohászati koksz tervén felül A vajdahunyadi kokszvegyészeti üzem dolgozói — mint ismeretes — megfogadták, hogy műszakonként 6.000 tonna kohászati kokszot termelnek az ez évi tervükben előírt mennyiségen felül. A III. műszak dolgozói e vállalásuk alapján már január 28-án teljesítették egész januári tervüket és 264 tonna kohászati kokszot termeltek a jövő hónap számlájára. A koksz minősége jobb, mint amilyent annak idején előirányoztak. Jelentős érdeme van e szép eredmény elérésében a Kaba Imre mérnök és Stefan Staron mester vezetése alatt dolgozó műszak munkásainak. Jelentős a koksz-melléktermékek osztályának teljesítménye is. Január első 28 napjában 295.000 kilogramm kokszgázból készült ammóniumszulfátot szállított a szocialista mezőgazdasági egységeknek. (Agerpres). ---------------- Szatmári vasutasok kiváló teljesítménye (Tudósítónktól) Közeledik a vasutasok napja. Az évforduló köszöntésére a szatmári vasúti üzemekben fellendült a szocialista verseny. Az állomás dolgozói operatív szállítási tervük 10 százalékos túlszárnyalását vállalták. Teljesítésük azonban messze felülmúlja a vállalást. Különösen kitűnt Osan Patrita, Pavel Ioan és Vasvári Jenő. A fűtőház munkásai 5 százalékos fűtőanyag megtakarítását vállalták, ennél viszont sokkal többet tettek. A takarékossági mozgalom élenjárója a 3402106-os számú mozdony személyzete: Fülöp János, Bolchis Silvia mozdonyvezető, Tóth György és Orosz Péter fűtők. Január 21-ig hetven tonna konvencionális fűtőanyagot takarítottak meg. Fémipari értekezlet Resicán Pénteken délután értekezletet tartottak a resicai fémipari kombinátban. Rendkívül fontos problémát, nevezetesen a fémmegtakarítás kérdését vitatták meg. A resicai ifjúmunkások, élükön az IMSZ-tagokkal számot vetettek lehetőségeikkel és vállalták, hogy ebben az évben 3.050 tonna fémet takarítanak meg. Egyúttal azzal a felhívással fordultak az ország valamennyi fémipari vállalatának ifjaihoz, hogy igyekezzenek szintén minél több fémet megtakarítani. Hogyan állunk a gépjavításokkal a Bánságban (Tudósítónktól) Vékony hótakaró borítja a Bánátot. Pillanatnyilag keményen tartja magát a tél, de két-három hét múlva... Minden bizonnyal tavasziasra fordul az idő. Hiszen még egy jó hónap s márciust mutat a naptár s azon vesszük észre magunkat: beköszöntött a mezei munkák megkezdésének ideje. Mert ej nyugati országrészben, a Bánságban korábban jön a kikelet. Időszerű kérdés megvizsgálni tehát, hogy miként is állnak a gépjavításokkal Temesvár tartományban. A napokban a tartományi pártbizottság és a néptanács, a gépállomások, az állami gazdaságok, a gépjavító központok s a cserealkatrészek gyártásában érdekelt iparvállalatok vezetői értekezletet tartottak, amelyen a gépjavítás menetét, a cserealkatrész ellátást stb. elemezték. Stefan Romosan mérnök, a tartományi végrehajtó bizottság alelnöke beszámolójában többek között rámutatott arra, hogy az idei tavasz és nyár a tavalyinál sokkal nagyobb erőpróba elé állítja a gépállomásokat és állami gazdaságokat. Hisz a múlt őszön — a kollektív gazdaságok és társulások gazdag termései és kiváló eredményei láttán — az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei léptek be tartományszerte a szövetkezeti gazdaságokba. Ennek folytán pedig minden egyes traktor sokkal több földet kell felszántson, bevessen, megkapáljon, mert míg tavaly szeptemberben a szövetkezeti szektorban átlagosan 140 hektár terület jutott egy-egy traktorra, most már 240 hektár esik. S így a traktorosok csak úgy birkózhatnak meg sikeresena tavaszi munkákkal, ha idejében és jól kijavítják gépeiket és ésszerűen kihasználják majd azok teljesítőképességét. Több gépállomáson és állami gazdaságban hozzá is láttak idejében a gépek javításához. A lugosi, az orcifalvi, a szabadfalusi gépállomások és a zsombolyai, az újbesenyői, a gyarmatai, a vojteki állami gazdaságok például még a tél beállta előtt rendbehozták gépparkjuknak mintegy húsz százalékát. S azután is (december és januárban) szaporán dolgoztak. Okos munkaszervezéssel s a már használhatatlanná vált jelentős mennyiségű cserealkatrész felújításával egyik masinát a másik után javították ki s az eredmény : rövidesen az utolsó traktorok és más gépek is szántásra-vetésre alkalmasak lesznek. Sajnos, számos gépállomáson és állami gazdaságban sántít a gépjavítás. A kürtösi traktorosok például alig néhány gépet hoztak rendbe úgy, ahogy, s mitagadás, a berzovaiak és a nagyszentmiklósiak is roppant ráérősen, lassú ütemben dolgoznak. Traktorállományuknak alig 40 százalékát javították ki. Súlyos mulasztás észlelhető a tiroli és a varjasi állami gazdaságokban is, ahol javításra vár még a gépek kétharmada. Kétségtelenül a cserealkatrész hiánya is akadályokat gördített s megnehezítette a téli javításokat Temesvár tartományban. A legtöbb gépállomás és állami gazdaság mulasztását azonban nem lehet csak ezzel magyarázni, hanem elsősorban a rossz munkaszervezéssel, nemtörődömséggel, patópáloskodással. Mert például a fibisi traktorosok s az óbesenyői és a joneli állami gazdaságok gépészei is ma állnának már a javítással, ha elkezdve kellő gondot fordítottak erre, s nem tétováztak volna, hél hétre. A temesvári gépjavító központ és a hármas számú cserealkatrészeket beszerző és elosztó vállalat is ludas abban, hogy a javítások nem haladnak kielégítő ütemben. Mert, míg az aradi gépjavító központ 50 százalékra, addig a temesvári csak 20 százalékra teljesítette javítási tervét. Hogy milyen lassan hozzák rendbe e javító központban a gépeket, azt bizonyítja az is, hogy az utóbbi időben alig 27 százalékban teljesítették a napi ütemtervet, s ráadásul a cserealkatrészeket sem igen újítják fel itt. Nem lehet addig várni, míg körmünkre ég a gyertya. A legsürgősebben végezni kell a gépjavításokkal a Bánátban, különben nem lehet a tavaszi munkákat idejében megkezdeni. És az sem mindegy, hogyan hozzák rendbe a tartomány gépállomásai és állami gazdaságai gépparkjukat. A berzovai és a varjasi gépállomáson például kijavítatlan traktorokat is átvettek az ellenőrző bizottságok. S ez nagy hiba, mert az átvételi jegyzőkönyv szerint mind működhetnek a gépek, még akkor is, ha a szántóföldeken bedöglenek majd az első barázdában. A tartományi szervek intézkedjenek, hogy a gépeket átvevő bizottságok alapos, lelkiismeretes munkát végezzenek. A kisszentmiklósi kollektív gazdaság agrotechnikai körében Dobrila Ifrim mérnöknő hetenként tájékoztatja a kollektivistákat a legkorszerűbb növénytermesztési és állattenyésztési módszerekről. Országszerte befejeződtek a jelölések A HUNYAD TARTOMÁNYI városokban és falvakban több mint 220 ezer dolgozó vett részt a jelölő gyűléseken és 4682 jelöltet javasoltak. A gyűlések részvevői egyúttal több mint kétezer javaslatot terjesztettek elő a városi, illetve a községi gazdálkodás megjavítására. PLOESTI TARTOMÁNYBAN több mint 700.000 honpolgár 11.226 jelöltet javasolt. KONSTANCA TARTOMÁNYBAN befejeződtek a jelölőgyűlések.A tartományi választókerületekben 87 jelöltet, a rajoni választókerületekben 386, a városi választókerületekben 676, a községi választókerületekben 3900 jelöltet állítottak. Ezek közül 2410 jelöltet másodszor, vagy harmadszor javasolnak. TEMESVÁR TARTOMÁNYBAN a javasolt 9096 jelölt közül 2211 munkás, technikus és mérnök, 4108 kollektivista és társult paraszt, 1305 értelmiségi, 1078 egyénileg dolgozó paraszt, 149 kisiparos és szövetkezeti dolgozó, 245 pedig háziasszony. A jelöltek javaslása befejeződött az ország többi tartományában is. Bákó tartományban 7709, Iasi tartományban 7247, Nagyvárad tartományban 7509, Suceava tartományban 7604, Bukarest tartományban 13.785, Kolozsvár tartományban 10.519, Sztálin tartományban 6695, Nagybánya tartományban 5874 jelöltet javasoltak. A brailai „Orezul" gyár nagymennyiségű sűrített kukoricakivonatot gyárt, amelyet a iasi peniciklingyár nyersanyagul használ fel az antibiotikumok gyártására. Alexandru Iova, az „Orezul“ munkása, előkészíti a kukoricakivonat előállításához használt tartályokat. A VENDÉGSÉGBEN lyan kisvárosban, mint Beszterce, a véletlenül odavetődött idegén nehezen tudja agyonütni üres vasárnap délutánját. Erre gondoltam, amikor örömmel fogadtam el egyik régi ismerősöm meghívását. A vidéki városok vasárnap délutáni összejöveteleinek van valami bensőséges hangulata. Az apró poharakban pirosló likőr mellett, egymás szavába vágva folyik a beszéd a hét eseményeiről. A férfiak füstölnek, s türelmesen kivárják míg szóhoz jutnak. A szobában már együtt ült a társaság, amikor alkonyattájt beállítottam. A tágas konyhában színes futószőnyeg a patyolattisztára sikált padlón, a világos színűre festett kredencben katonás sorban a poharak, az asztal szőttessel terítve, rajta tányéron púposodik valami, amit hímzett terítővel takartak le- A konyhát betöltő illatról ítélve vasárnapi aprósütemény. A kályha még a gyenge alkonyi világításban is csillog. Vidéki konyha. A család hétköznap bizonyára itt étkezik, kézimunkát, újságot olvas, s beszélget a szomszéddal. Ilyenkor tél idején itt sűtenek, a szobában csak estefelé, lefekvésre gyújtanak tüzet. Amikor benyitottam a szobába, megszakadt a beszélgetés A kölcsönös emutatkozásból nem leszünk okosabbak, egy sebtében elmormolt, vagy harsányan kimondott név nem sokat jelent ebben a pillanatban. Két ismerősre bukkantam. Az egyik Garofita asszony akivel a néptanácsnál akadt tegnap dolgom, a másik meg a házigazda. Azt hiszem, hogy ezek a vasárnapi kisvárosi összejövetelek mindenütt egyformák. Az odavetődő idegen is úgy találgatja, mint én, hogy az a tömzsi, bajuszos bácsi orvos-e, vagy könyvelő, amott az asztal végén a másik vasesztergályos, vagy egyetemi hallgató, esetleg technikus a gépállomáson. Arra sem jutott időm, hogy gyorsan tájékozódjam: melyik nő kihez tartozik, lány-e még vagy aszszony, esetleg özvegy, talán elvált... A figyelmemet egészen más kötötte le. Már az első percekben rájöttem, hogy a társalgás hol magyarul, hol németül, hol románul folyik. Nem szabályos időközökben változott, hanem szeszélyesen, látszólag egészen ötletszerűen. A bevett szokás az, hogy ha a társaságban valaki nem tud — mondjuk — magyarul, mindenki románul beszél, vagy megfordítva. Elemi udvariassági szabály, amit be is szoktak tartani, ha néha kelletlenül isitt — mint láttam — merőben más volt a helyzet. Most azt próbálgattam kitalálni, ki milyen nemzetiségű, mi hozta így össze ezeket az embereket? Rokoni kapcsolat, a közös munkahely? Előző napon olvastam a helyi lapban egy cikket, amelyben a szerző azt fejtegette, hogy a múltban miként fogtak össze a siósbethleni Teleky és Bánffy grófok, a beszterce sófalvi Vass bárónők a prefektusokkal, román birtokosokkal, Brecher, Bis, Schmider és Freirer szász gyárosokkal, ha közös érdekeikről volt szó. Külön-külön mindegyik a másik ellen uszította a népet, de amikor Wagnerné vendéglőjében, a ,,Gewer bever einben", összegyűltek, kitűnően megfértek egymással. Ritkán tudódott ki, mit sütöttek-főztek egymás között, de a vak is látta, hogy a nagy barátságnak az egyszerű emberek itták meg a levét: románok, magyarok, németek, zsidók. Így például akkortájt az urak nagy barátkozásainak „gyümölcseként“ a mai rajon területén mindössze 200 magyar gyermek tanulhatott zsúfolt, rozzant felekezeti iskolákban, a szász urak úgy mentették a népüket, hogy a harmincas években sztrájktörőknek küldték őket a brassói Scherg posztógyárba, s ha széjjelnéztünk a besztercei román falvak megnyomorított népén, amely között ijesztő méreteket öltöttek a társadalmi betegségek, a román urak is kiállították a bizonyítványt magukról... Most meg milyen más a helyzet. Itt ülök köztük, ebben a besztercei otthonban és figyelem az embereket. Kezdem megismerni őket. A vidámarcú Nelu jobbkezével hadonászva lelkesen magyarázza az átszellemült szőke Hildának, hogy náluk a helyiipari vállalatnál egy bizonyos Borsos Sándor milyen ötletes találmánnyal takarított meg évi 16 ezer lejt. Csak később jöttem rá, hogy a boldog át szellemi őst a Nelu balkeze okozta, amivel a lány jobbját szorongatta. A bozontos szemöldökű Kaán egy sárgán csillanó borral telt poharat tartott Bábacsu elé, aki türelmesen hallgatta apósa hosszas fejtegetését arról, hogy mi is a különbség a lekencei meg a coinari között... Az imént azon törtem a fejem, mi hozta így össze ezeket az embereket? Most már tudom a választ: új életünk légköre. Jólesik így együtt látni őket- Sokszor egyszerre három nyelven is folyik a beszélgetés. Divatról, munkáról, torról... Látszik, nincs osztozkodnivalójuk Arról sem esik szó, hogy a magyaroknak ma a rajonban egy tízosztályos, egy hétosztályos, három 4 osztályos iskolájuk és hat óvodájuk van, nem nyolc nyomorúságosan fizetett tanítóval,hanem 50 tanítóval, tanárral és nyolc óvónővel. A németek sem panaszkodhatnak. Minden téren egyenjogú honpolgárai az országnak. És természetes az is, hogy 25 magyar besztercei fiatal tanul az egyetemeken ösztöndíjjal. . . hogy a rajoni könyvtárnak külön magyar osztálya van, s hogy a helyi vezetékes rádió rendszeresen sugároz magyar nyelvű adást, hogy a kulturház magyar színjátszó csoportja egymásután adta elő Az elveszett levelet, A néma leventét, Naszraddin Hodzsát... — Sok magyar értelmiségi került ki innen az utóbbi években — jegyzi meg valaki. — Hogyne — válaszoltak egyszerre többen is. — Bányai Mária, a marosvásárhelyi Székely Színház művésznője is innen nőtt ki. Utána egymással versenyezve sorolták fel őket: — Máthé Márta tanárnő, Csizmadia Margit mérnök ... Bakó Mária bíró ... és Fass Gábor sófalvi tanítót munkaérdemrenddel tüntették ki.... Románul, magyarul, németül folyt a beszélgetés, ma sem tudom, ki milyen anyanyelvű. Nem is fontos. ...Másnap adatokat kellett volna gyűjtenem arról, hogy mit nyújtott népi demokratikus rendszerünk az együttélő nemzetiségeknek. Lehet, hogy sok számadatot kaptam volna, de... ebből a vasárnap délutánból többet tudtam meg. TIBOLDI BÉLA A néptanácsi választások előtt Élénk politikai tömegmunka (Tudósítónktól). — Február eleje a választási kampány teljében találja Kolozsvár tartományt is. Agitátorok ezrei járják a falvakat és városokat, naponta jelölőgyűlések, előadások, kultúrműsorok zajlanak le. Egyetlen napon, január 27-én, 654 képviselőt jelöltek a különböző néptanácsokba. A választási előkészületek az országépítő, honpolgári tevékenység megélénkülésének jegyében történnek. A jelölőgyűléseken a választók felvetik lakhelyük legfontosabb kérdéseit, felhívják leendő képviselőik figyelmét a tennivalókra, egyben segítségüket ajánlják fel a kivitelezéshez. A megnövekedett igényekre jellemző, hogy számos faluban javasolták a villany, vagy a gáz bevezetését, új iskola, vagy kultúrotthon, orvosi rendelő, vagy fürdő építését. A legérdekeseb ilyen javaslat talán Tordán hangzott el. A választók itt azt javasolták, hogy kössék össze trolibusz vonallal Tordát és Aranyosgyérest. Mint ismeretes, Kolozsváron már folyamatban vannak a trolibusz vonal építésének munkálatai. A tordai javaslat egy jövőbeni tennivalót vetít előre. Ugyanis Torda és Gyéres gyorsléptű ipari fejlődését tekintve, szinte nyilvánvalóvá válik, hogy előbb utóbb gondolni kell ott is trolibusz járatra. A felmerült javaslattal némiképpen összefügg az is, hogy az aranyosgyéresi Sodronyipar igazgatójának tartományi képviselővé történt jelölésekor a gyár munkásai száz kilométernyi kábel gyártását ajánlották fel terven felül Élénk tevékenység folyik a többi rajonszékhelyen és falvakon is. Bethlen rajonban a választások tiszteletére már számos műkedvelő kulturcsoport szerepelt művészi műsorral. Mintegy 120 olvasókör működik a falvakban. Dés rajonban több mint 30 Választók Háza működik már s nyitnak minden faluban ilyen helyiséget. Mintegy száz műkedvelő alakulat készül műsorral, egy részük már meg is kezdte szereplését. Kolozsvár rajonban a kulturcsoportok már eddig is 50—60 előadást tartottak Csaknem kétszáz műkedvelő együttes készül a választásokhoz kapcsolódó gazdag témakörű műsorral és a rajonban működő 260 olvasókörben ugyancsak erre az eseményre irányítják a figyelmet. Hasonló tevékenység folyik más rajonokban is. A Választók Házában (Tudósítónktól) Mindig sokan látogatják Marosvásárhelyen a Köztársaság téri Augusztus 23 kultúrotthont, de annyian talán sose fordultak meg ott, mint amióta megnyílt a Választók Háza. Ugyanis azóta nemcsak a törzsközönség látogatja, amely főleg fiatalokból áll. Délelőtt és kora délután még most is különösen azok faggatják ki részletesen a két szolgálatost — Józsa Gyulát és Csetri Annát — akik először szavaznak. Estefelé azonban eljönnek az idősebbek is. Meghallgatják a rádiót, elolvassák az újságokat és elbeszélgetnek a képviselővel Szakáts Ferenccel, akit újból jelöltek. Legtöbben azonban akkor gyűlnek össze, amikor a patronáló Simó Géza bútorgyár agitátorai szétviszik a hírt, hogy felolvasás lesz, amelyet kultúrműsor követ. Ilyenkor legalább százan zsúfolódnak ebben a kis, de barátságos helyiségben. Ennyien voltak január 29-én is, amikor Oláh Irén a közeli iskola tanárnője ismertette a választási demokratizmus kérdését és a Petőfi Sándor bőrgyár kulturcsoportja szerepelt. De másnap sem voltak kevesebben, amikor a Simó Géza bútorgyár műkedvelői a dalokon, népi táncokon kívül még ,,A cédula“ című egyfelvonásost is előadták. Ugyanolyan érdeklődés előzi meg a dolgozó nép szabadságjogairól szóló előadást és az ILEFOR helyiipari vállalat műsorát. Szinte nincs nap, amikor ne volna hasonló összejövetel. S bár ez a Választók Háza nem olyan tágas, nem olyan ragyogó, mint a főtéri, mégis éppen olyan sikeresen tölti be a hivatását. VÁLASZTÓK! Ellenőrizzétek a választói névjegyzékeket! A néptanácsok végrehajtó bizottságai kifüggesztették a választói névjegyzékeket. Minden választásra jogosult állampolgár ellenőrizheti, hogy szerepel-e a neve a névjegyzéken. Ha kimaradt, vagy helytelenül írták be, kérheti a helyesbítést az illető néptanácstól. Mindenkinek honpolgár kötelessége ellenőrizni a választói névjegyzékeket, hogy az 1958 március 2-i választásokon gyakorolhassa szavazati jogát Újabb egységekkel bővül Sztálin tartomány helyiipara Sztálin tartományban számos új helyiipar: víz-HJ.** mper mírködését az elmúlt évben. Ilyen a viktoria-városi kenyérgyár, több sztálinvárosi, nagyszebeni és segesvári kenyérelosztó egység, a medgyesi bakelitgyár, a prázsmári furnirlemezgyár, Keresztényfalván pedig rövidesen befejezik a félkész-gyártmány műhelyek építését. A tartomány helyi ipara 1958-ban újabb egységekkel fog bővülni. A többi között két jéggyár épül Sztálinvárosban és Nagyszebenben és egy-egy kenyérgyár Medgyesen és Dicsőszentmártonban. A tartományi néptanács távlati tervei szerint Rákoson mészkőzúzdát, Feketehalmon cserépkályhagyárat, Szunavaradban ujt-j újrájat, .*-eleken pedig cserép- és téglagyárat s egy mészégető üzemet építenek. A meglévő vállalatokat is korszerűsítik és tökéletesített berendezésekkel látják el. Ennek megfelelően 1958-ban a helyiipari vállalatokban 9 százalékkal több közszükségleti cikket fognak termelni, mint tavaly. A többi között 60 tonnával több hentesárut és 502 tonnával több fehérkenyeret gyártanak. A helyiipar ez évi bútorgyártásainak értéke 3,5 millió lejjel fogja meghaladni a tavalyi bútorgyártás összértékét.