Előre, 1958. február (12. évfolyam, 3195-3218. szám)

1958-02-01 / 3195. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A. ROMAN NEPKÖZTARSASAG NEPTANACSA1NAK LAPDA Országszerte befejeződtek a jelölések XII. évfolyam 3195. szám 6 oldal ára 20 báni 1958 február 1, szombat A HUNYAD TARTOMÁNYI váró- sokban és falvakban több mint 220 ezer dolgozó vett részt a jelölő gyűlé­seken és 4682 jelöltet javasoltak. A gyűlések részvevői egyúttal több mint kétezer javaslatot terjesztettek elő a városi, illetve a községi gazdálkodás megjavítására. PLOESTI TARTOMÁNYBAN több mint 700.000 honpolgár 11.226 jelöltet javasolt. KONSTANCA TARTOMÁNYBAN be- fejeződtek a jelölőgyülések.A tartományi A zárszámadások néhány tanulsága TM1 yutrodfan állíthatjuk, hogy a múlt esztendő kollektiv gazdaságaink életében a gazdasági és szervezeti szi- lárdulás, a szemmel,átható fejlődés éve volt. Senki sem vitatja, hogy ebben a kedvező természeti feltételeknek is ré­sze volt. De az előrehaladás legdön­tőbb tényezője mégis az, hogy a kol­lektívák gazdasági ereje az elmúlt években megnövekedett, birtokában voltak a hasznos tapasztalatok egész sorának, jártasságra tettek szert a nagyüzemi gazdálkodásban, továbbra is hathatósan részesültek a néphata­lom anvagi támogatásában. S ugyan­akkor növekedett a kollektiv gazdasá­gok hozzájárulása az állami központo­sított alaphoz. Mindezt hiven tükrözte valamennyi kollektiv gazdaság tavalyi zárszámadása. Ismét beigazolódott megcáfolhatat- lanul, hogy igazi jólét ott vert ta­nyát, a tagság jövedelme ott nőtt te­temesen. ahol a gazdaság közös va­gyona számottevően gyarapodott- Az újhelyi kollektiv gazdaságban például alakulás óta az állóalap megtizszere- ződött s igy vált aztán lehetővé a ta­valyi két milliós jövedelem. Lenau- heimon egy év alatt 500.000 lejjel nö­vekedett az oszthatatlan alap, száz­ezreket oszthattak a tagságnak. Ve­rebesen, Börvelyben, Kézdivásárhelyen, Désfalván s minden gazdag kollektív­ben az állóalapról való állandó gon­doskodás tette lehetővé a gazdag osz­tást. S ha boncolgatjuk a közös va­gyon összetételét, keressük a jövede­lem forrásait, csak azt tapasztalhatjuk, hogy a vagyon tekintélyes hányada az állattenyésztésből kerül ki. Székely- kereszturon. Káinokon, Akosfalván és sok más gazdaságban tízezres sum­mákat hajtott a haszonállatok tenyész­tése. S az állattenyésztés mellett úgy­szólván kiapadhatatlan pénzforrásul szolgált valamennyi kollektívában a szerződéses növénytermesztés. Biléden, Ljhelyen, Lécfalván például a szer­ződéses gabonafélék és ipari növények termesztéséből iónéhány százezer lej ütötte a kollektivisták markát. A tavalyi zárszámadások azonban némely helyen megmutatták minden­nek az ellenkezőiét is. Nevezetesen azt, hogy ahol a közös fejlesztését nem elsőrendű feladatnak tekintették, ott a részesedés sem volt mindenki megelé­gedésé-«. Vajon P-onvhán például nem lehetett volna a pénzjuttatást kétsze­resére vagy háromszorosára emelni, ha legalább annyi állatot tenyésztenek, amennyit a gazdaság ereje könnyű­szerrel megbir? De az állóalap növe­lése vagy gyarapításának mellőzése kihatással lesz a jövő s az azutáni esztendőkre is. Hisz a kollektivista megélhetésének első forrása a közös. Jóléte nem növekedhet a kollektíva va­gyonának, következésképpen a közös gazdaság termelőképességének növe­kedése nélkül. S jövőre nyilván több­nyire az a vagyon kamatozik, ami már az idén megvan. Érvényes ez különös­képpen olyan kollektiv gazdaságokra, amelyek immár felöle'nek egy-egy egész falut. Az oszthatatlan alap gya­rapítása tehát mindig is kollektíváink legfontosabb feladata. Az állammal kötött szerződéses ter­melés a népgazdaság és a helybeli la­kosság érdekét, javát szolgálja A leg­fontosabb termékekre vonatkozó kvóta- rendszer megszüntetése valamennyi gazdaságunk esetében ösztönzőleg ha­tott a termelés növelésére. Kollektí­váink zöme az állam e helyes intéz­kedésére sok szerződéskötéssel vála­szolt. A zárszámadások idején azon­ban kiderült, hogy akadt néhány olyan gazdaság is, amely- a mindent kiosz­tani, káros elve alapján meglehetősen kevés gabonát s más terméket adott az országnak szerződéses utón. Persze teljesen ésszerűtlen volt az ilyen el­gondolás érvényesülése. S elsősorban a kollektívák szempontjából. Mert az állam mindenkor jó vevő s eleget tesz szerződési kötelezettségeinek, akkor is amikor a piacon alacsonyabbak az árak. Érthető tehát, hogy busás jöve­delemtől fosztja meg magát az a gaz­daság, amely nem a biztos felvásár­lónak, az államnak adja el fölös ter­ményét. Másrészt pedig — s ezt sem lehet pillanatig sem szem elöl tévesz­teni — az ország műszaki, anyagi, er­kölcsi támogatását minden gazdaság­nak becsületbeli kötelessége megfelelő­képpen viszonozni. A madarászlak kez­deményezése, hogy hosszúlejáratú szerződéseket kössenek az állammal gabonára, állattenyésztési és más ter­mékekre, minden kollektívának köve­tendő példaként kell szolgáljon. A zárszámadások során sok más ta­pasztalat, uj észrevétel került felszín­re. Szükségessé vált például, hogy il­letékes tudományos intézeteink tüze­tesebben megvizsgálják és módszere­ket javasoljanak a kollektív gazdasá­gok önköltségének számítására. Ez a kérdés eddigelé eléggé tisztázatlan, holott az olcsóbban, többet termelés cseppet sem elhanyagolható probléma a szövetkezeti mezőgazdasági üzemek­ben sem. Több gazdaság — a gere- benesj, kézdivásárhelyi stb- eredeti, másutt is hasznosítható jutalmazási rendszert vezetett be. Ezek népszerű­sítésére. elterjesztésére mezőgazdasá­gi szerveink is hivatottak. A jövőre vonatkozólag mindennapi teendő kell legyen a gépállomások és szövetkezeti gazdaságok szorosabb együttműködése, a mezőgazdasági szakemberek hatékonyabb ..raknia; tá­mogatása, a belső demokrácia további szilárdítása, a gazdaságok üzemágai­nak ésszerűbb összehangolása, a mellék üzemágak állahdó bővítése és sok más olyan szervezeti-gazdasági tennivaló, amelyet a helyi körülmények vetnek fel s amelyek megvalósítása a közös előbbre jutását segítik elő. Néhány héten belül újra indulnak a traktorok, benépesül minden falu ha­tára. Kollektiv gazdaságaink gazda­gabb tapasztalatokkal, több üzemgaz­dasági ismerettel, hozzáértéssel láthat­nak munkához. A múlt évi zárszáma­dások tanulságait értékesítsük hasz­nosan már most az elkövetkező tava­szi szorgoskodás idején. 264 tonna kohászati koksz tervén felül A temesvári tudományos kutatóbázis ülésszaka 1 (Tudósítónktól) Tegnap ünnepélyes keretek között megkezdte munkálatait a Román Nép- köztársaság Akadémiája temesvári ku­tató bázisának tudományos üléssza­ka. A temesváriak mellett számos bu­karesti. kolozsvári és más városi aka­démikus, kutató, tudós vesz részt a három napos értekezleten. A Román Népköztársaság Akadé­miájának elnöksége nevében Raluca Ripan akadémikus üdvözölte a jelen­levőket s megnyitó beszédében vázol­ta a temesvári kutatóbázis munkájá­nak, tudományos tevékenységének fej­lődését. Méltatta továbbá a Bánság különböző nemzetiségi tudósainak, ér­telmiségi dolgozóinak összefogását, testvéri együttműködését. Martin Isac elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára a tartomány dolgozóinak, párt és állami szerveinek nevében sok sikert kívánt az ülésszak munkájához. Majd arról beszélt, hogy a dolgozók nagyrabecsülik a tudomány embereinek munkáját és hogy a párt minden eszközzel elősegíti hazánkban a tudomány fejlődéséti A résztvevők ezután dr. B. Menkes professzornak, az Akadémia levelező tagjának, a temesvári tudományos ku­tató bázis igazgatójának hallgatták meg „Tíz évi tudományos tevékeny­ség Temesváron" cimü jelentését. Az előadó taglalta többek között milyhaT talmasat fejlődött a tudomány Temés- vár tartományban a néphatalom évei­ben. Az ülésszak folytatja munkála­tait. A vajdahunyadi kokszvegyészeti üzem dolgozói — mint ismeretes — megfogadták, hogy műszakonként 6.000 tonna kohászati kokszot termel­nek az ez évi tervükben előirt mennyi­ségen felül. A III. műszak dolgozói e vállalásuk--------O-------­Szatmári vasutasok kiváló teljesítménye (Tudósítónktól) Közeledik a vasu­tasok napja. Az évforduló köszöntésé­re a szatmári vasúti üzemekben fel­lendült a szocialista verseny. Az ál­lomás dolgozói operativ szállítási ter­vük 10 százalékos túlszárnyalását vál­lalták. Teljesítésük azonban messze felülmúlja a vállalást. Különösen kitűnt Osan Patrita, Pavel loan és Vasvári Jenő. A fütőház munkásai 5 százalékos fűtőanyag megtakarítását vállaltak, ennél viszont sokkal többet tettek. A takarékossági mozgalom élenjárója a 3402106-os számú mozdony személy, zete: Fülöp János, Bolchis Silviu moz­donyvezető, Tóth György és Orosz Péter fűtők. Január 21-ig hetven ton­na konvencionális fűtőanyagot taka­rítottak meg. Fémipari értekezlet Resicán Pénteken délután értekezletet tar­tottak a resicai fémipari kombinátban. Rendkívül fontos problémát, nevezete­sen a fémmegtakaritás kérdését vitat­ták meg. A resicai ifjúmunkások. élü­kön az IMSZ-tagokkal számot vetettek lehetőségeikkel és vállalták, hogy eb­ben az évben 3.050 tonna fémet takari- tanak meg. Egyúttal azzal a felhívással fordultak az ország valamennyi fém­ipari vállalatának ifjaihoz, hogy igye­kezzenek szintén minél több fémet megtakarítani. alapján már január 28-án teljesítették egész januári tervüket és 264 tonna kohászati kokszot termeltek a jövő hó­nap számlájára. A koksz minősége Jobb, mint amilyent annak idején elő­irányoztak. Jelentős érdeme van e szép ered­mény elérésében a Kaba Imre mérnök és Stefan Staron mester vezetése alatt dolgozó műszak munkásainak. Jelentős a koksz-melléktermékek osz­tályának teljesítménye is. Január első 28 napjában 295.000 kilogramm koksz- gázból készült ammóniumszulfátot szállított a szocialista mezőgazdasági egységeknek. (Agerpres). választókerületekben 87 jelöltet, a ra- joni választókerületekben 386, a városi választókerületekben 676, a községi vá­lasztókerületekben 3900 jelöltet állítot­tak. Ezek közül 2410 jelöltet másod­szor, vagy harmadszor javasolnak. TEMESVÁR TARTOMÁNYBAN a javasolt 9096 jelölt közül 2211 munkás, technikus és mérnök, 4108 kollektivista és társult paraszt, 1305 értelmiségi, 1078 egyénileg dolgozó paraszt, 149 kis­iparos és szövetkezeti dolgozó, 245 pe­dig háziasszony. A jelöltek javaslása befejeződött az ország többi tartományában is. Bákó tartományban 7709, Iasi tartományban 7247, Nagy várad tartományban 7509, Sueeava tartományban 7604, Bukarest tartományban 13.785, Kolozsvár tarto­mányban 10.519, Sztálin tartományban 6695, Nagybánya tartományban 5874 je­löltet javasoltak. A néptanácsi választások előtt Élénk politikai tömegmunka (Tudósítónktól). — Február eleje a választási kampány teljében találja Kolozsvár tartományt is. Agitátorok ezrei járják a falvakat és városokat, naponta jelölőgyülések, előadások, kultúrműsorok zajlanak le. Egyetlen napon, január 27-én, 654 képviselőt jelöltek a különböző népta­nácsokba. A választási előkészületek az or- szágépitö, honpolgári tevékenység megélénkülésének jegyében történnek. A jelölőgyüléseken a választók felve­tik lakhelyük legfontosabb kérdéseit, felhívják leendő képviselőik figyel­mét a tennivalókra, egyben segitségü­A Választók Házában (Tudósitónktól) Mindig sokan látogatják Marosvá­sárhelyen a Köztársaságtéri Augusz­tus 23 kulturotthont, de annyian talán sose fordultak meg ott, mint amió­ta megnyílt a Választók Háza. Ugyan­is azóta nemcsak a törzsközönség lá­togatja, amely főleg fiatalokból áll. Délelőtt és kora délután még most is különösen azok faggatják ki részlete­sen a két szolgálatost — Józsa Gyulát és Csetri Annát — akik először sza­vaznak. Estefelé azonban eljönnek A bräilai „Orezul" gyár nagymennyiségű sűrített kukoricakivonatot gyárt, amelyet a iasi peniciflingyár nyersanyagul használ fel az antibio­tikumok gyártására. Alexandru lova, az „Orezul“ munkása, előkészíti a kukoricakivonat előállításához használt tartályokat. Hogyan állunk a gépjavításokkal a Bánságban az idősebbek is. Meghallgatják a rá­diót, elolvassák az újságokat és elbe­szélgetnek a képviselővel Szakáts Fe­renccel, akit újból jelöltek. Legtöbben azonban akkor gyűlnek össze, amikor a patronáló Simó Géza bútorgyár agitátorai szétviszik a hirt, hogy fel­olvasás lesz, amelyet kultúrműsor követ. Ilyenkor legalább százan zsú­folódnak ebben a kis, de barátságos helyiségben. Ennyien voltak január 29-én is, amikor Oláh Irén a közeli is­kola tanárnője ismertette « válasz­tási demokratizmus kérdését és a Petőfi Sándor bőrgyár kulturcsoportja sze­repelt. De másnap sem. voltak keve­sebben, amikor a Simó Géza bútorgyár műkedvelői a dalokon, népi táncokon kívül még ,,A cédula“ cimü egyfelvo- násost is előadták. Ugyanolyan érdek­lődés előzi meg a dolgozó nép sza­badságjogairól szóló előadást és az ILEFOR helyiipari vállalat műsorát. Szinte nincs nap, amikor ne volna hasonló összejövetel. S bár ez a Vá­lasztók Háza nem dlyan tágas, nem olyan ragyogó, mint a főtéri, mégis éppen olyan sikeresen tölti be a hiva­tását. két ajánlják lel a kivitelezéshez, A megnövekedett igényekre jellemző, hogy számos faluban javasolták a villany, vagy a gáz bevezetését, uj iskola, vagy kultúrotthon, orvosi ren­delő, vagy fürdő építését. A legérdekeseb ilyen javaslat talán Tordán hangzott el. A választók itt azt javasolták, hogy kössék össze tro­libusz vonallal Tordát és Aranyosgyé- rest. Mint ismeretes, Kolozsváron már folvamatban vannak a trolibusz vonal építésének munkálatai. A tor- dai javaslat egv jövőbeni tennivalót vetít előre. Ugyanis Torda és Gyéres gyorsléptü ipari fejlődését tekintve, szinte nyilvánvalóvá válik, hogy előbb utóbb gondolni kell ott is troli­busz járatra. A felmerült javaslattal némiképpen összefügg az is, hogy az aranyosgyéresi Sodronyipar igazga­tójának tartományi képviselővé történt jelölésekor a gvár munkásai száz kilóméternyi kábel gyártását aján­lották fel terven felül Élénk tevékenység folyik a többi rajonszékhelyen és falvakon is. Beth­len rajonban a választások tiszteletére már számos műkedvelő kulturcsoport szerepelt művészi műsorral. Mintegy 120 olvasókör működik a falvakban. Dés rajonban több mint 30 Válasz, tók Háza működik már s nyitnak minden faluban ilyen helyiséget. Mint­egy száz műkedvelő alakulat készül műsorral, egyrészük már meg is kezdte szereplését. Kolozsvár rajonban a kulturcsoportok már eddig is 50—60 előadást tartottak Csaknem kétszáz műkedvelő együttes készül a választá­sokhoz kapcsolódó gazdag témakörű műsorral és a rajonban működő 260 olvasókörben ugyancsak erre az ese­ményre irányítják a figyelmet. Hasonló tevékenység folyik más ra- jonokban is. VÁLASZTÓK! Ellenőrizzétek a választói névjegyzékeket! A néptanácsok végrehajtó bi zottságai kifüggesztették a válasz­tól névjegyzékeket. Minden választásra jogosult állampolgár ellen­őrizheti, hogy szerepel-e a neve a névjegyzéken. Ha kimaradt, vagy helytelenül írták be, kérheti a helyesbítést az Illető néptanácstól. Mindenkinek honpolgár! kötelessége ellenőrizni a választói név­jegyzékeket, hogy az 1958 március 2-i választásokon gyakorolhassa szavazati jogát Újabb egységekkel Bővül Sztálin tartomány helyiipara (Tudósítónktól) Vékony hótakaró borítja a Bánátot. Pillanatnyilag keményen tartja magát a tél, de két-három hét múlva... Min­den bizonnyal tavasziasra fordul az idő. Hiszen még egy jó hónap s már­ciust mutat a naptár s azon vesszük [ észre magunkat: beköszöntött a mezei munkák megkezdésének ideje. Mert ej nyugati országrészben, a Bánságban korábban jön a kikelet. Időszerű kérdés megvizsgálni tehát,! hogy miként is állnak a gépjavítások­kal Temesvár tartományban. A na­pokban a tartományi pártbizottság és a néptanács, a gépállomások, az álla­mi gazdaságok, a gépjavító központok s a cserealkatrészek gyártásában ér­dekelt iparvállalatok vezetői értekezle­tet tartottak, amelyen a gépjavítás me­netét, a cserealkatrész ellátást stb. ele­mezték. Stefan Romosán mérnök, a tartomá­nyi végrehajtó bizottság alelnöke be­számolójában többek között rámutatott arra, hogy az idei tavasz és nyár a tavalyinál sokkal nagyobb erőpróba elé állítja a gépállomásokat és állami gazdaságokat. Hisz a múlt őszön — a kollektiv gazdaságok és társulások gazdag termései és kiváló eredményei láttán — az egyénileg dolgozó parasz­tok tizezrei léptek be tartományszerte a szövetkezeti gazdaságokba. Ennek folytán pedig minden egyes traktor A klsszentmiklósi kollektiv gazdaság agrotechnikai körében Dobrila Ifrim tnérnöknö hetenként tájékoztatja a kollektivistákat a legkorszerűbb növénytermesztési és állattenyésztési módszerekről. sokkal több földet kell felszántson, be­vessen, megkapáljon, mert mig tavaly szeptemberben a szövetkezeti szektor­ban átlagosan 140 hektár terület jutott egy-egy traktorra, most már 240 hek­tár esik. S igy a traktorosok csak úgy birkózhatnak meg sikeresen -a tavaszi munkákkal, ha idejében és jól kijavít­ják gépeiket és ésszerűen kihasználják majd azok teljesítő képességét. Több gépállomáson és állami gazda­ságban hozzá is láttak idejében a gé­pek javításához. A lugosi, az orcifalvi, a szabadfalusi gépállomások és a zsombolyai, az ujbesenyői, a gyarma­tai, a vojteki állami gazdaságok pél­dául még a tél beállta előtt rendbe­hozták gépparkjuknak mintegy húsz százalékát. S azután is (december és januárban) szaporán dolgoztak.- Okos munkaszervezéssel s a már használha­tatlanná vált jelentős mennyiségű cse­realkatrész felújításával egyik masinát a másik után javították ki s az ered­mény : rövidesen az utolsó traktorok és más gépek is szántásra-vetésre al­kalmasak lesznek. Sajnos, számos gépállomáson és ál­lami gazdaságban sántít a gépjavítás. A kürtösi traktorosok például alig né­hány gépet hoztak rendbe úgy, ahogy, s mitagadás, a berzovaiak és a nagy- szentmiklósiak is roppant ráérősen, lassú ütemben dolgoznak. Traktorál­lományuknak alig 40 százalékát javí­tották ki. Súlyos mulasztás észlelhető a tiroli és a varjasi állami gazdasá­gokban is, ahol javításra vár még a gépek kétharmada. Kétségtelenül a cserealkatfész hiá­nya is akadályokat gördített s megne­hezítette a téli javításokat Temesvár tartományban. A legtöbb gépállomás és állami gazdaság mulasztását azon­ban nem lehet csak ezzel magyarázni, hanem elsősorban a rossz munkaszer­vezéssel, nemtörődömséggel, patópá- loskodással. Mert például a fibisi trak­torosok s az óbesenyői és a joneli ál­lami gazdaságok gépészei is má állnának már a javítással, ha el kezdve kellő gondot fordítottak erre, s nem tétováztak volna, .ol hétre. A temesvári gépjavító központ és a hármas számú cserealkatrészeket be­szerző és elosztó vállalat is ludas ab­ban, hogy a javítások nem haladnak kielégítő ütemben. Mert, mig az aradi gépjavító központ 50 százalékra, addig a temesvári csak 20 százalékra telje­sítette javítási tervét. Hogy milyen lassan hozzák rendbe e javító központ­ban a gépeket, azt bizonyítja az is, hogy az utóbbi időben alig 27 száza­lékban teljesítették a napi ütemtervet, s ráadásul a cserealkatrészekct sem igen újítják fel itt. Nem lehet addig várni, mig kör­münkre ég a gyertya. A legsürgőseb­ben végezni kell a gépjavításokkal a Bánátban, különben nem lehet a ta­vaszi munkákat idejében megkezdeni. És az sem mindegy, hogyan hozzák rendbe a tartomány gépállomásai és állami gazdaságai gépparkjukat. A berzovai és a varjasi gépállomáson például kijavitatlan traktorokat is át­vettek az ellenőrző bizottságok. S ez nagy hiba, mert az átvételi jegyző­könyv szerint mind működhetnek a gé­pek, még akkor is, ha a szántófölde­ken bedöglenek majd az első baráz­dában. A tartományi szervek intézked­jenek, hogy a gépeket átvevő bizottsá­gok alapos, lelkiismeretes munkát vé­gezzenek. Sztálin tartományban számos új bclyjip&r: víJ-HJ.*»* mper míjkp­déjét az elmúlt évben. Ilyen a v'ikio- ria-városi kenyérgyár, több sztálinvá- rosi, nagyszebeni és segesvári kenyér­elosztó egység, a medgyesi bakelit­gyár, a prázsmári furnirlemezgyár, Ke­resztényfalván pedig rövidesen befeje­zik a félkész-gyártmány műhelyek építését. A tartomány helyiipara 1958-ban újabb egységekkel fog bővülni. A többi között két jéggyár épül Sztálinváros- ban és Nagyszebenben és egy-egy ke­nyérgyár Medgyesen és Dicsőszent- mártonban. A tartományi néptanács távlati tervei szerint Rákoson mészkő­zúzdát. Feketehalmon cserépkályhagyá- iat, SzuünvarÓdban u\jt-j+£jráiat, .*-» leken pedig cserép- és téglagyárat s egy mészégető üzemet építenek. A meglévő vállalatokat is korszerű­sítik és tökéletesített berendezésekkel látják el. Ennek megfelelően 1958-ban a helyiipari vállalatokban 9 százalék­kal több közszükségleti cikket fognak termelni, mint tavaly. A többi között 60 tonnával több hentesárut és 502 tonnával több fehérkenyeret gyárta- nak. A helyiipar ez évi bútorgyártása* nak értéke 3,5 millió lejjel fogja meg­haladni a tavalyi bútorgyártás összér­tékét. VENDÉGSÉGBEN O lyan kisvárosban, mint Beszter­ce, a véletlenül odavetődött ide- , gén nehezen tudja agyonütni üres vasárnap délutánját. Erre gon­doltam, amikor örömmel fogadtam el egyik régi ismerősöm meghívását. A vidéki városok vasárnap délutáni összejöveteleinek van valami bensősé­ges hangulata. Az apró poharakban pirosló likőr mellett, egymás szavába vágva folyik a beszéd a hét esemé­nyeiről. A férfiak füstölnek, s türelme­sen kivárják mig szóhoz jutnak. A szobában már együtt ült a társa­ság, amikor alkonyattájt beállítottam. A tágas konyhában színes futósző- nyeg a patyolattisztára sikált padlón, a világos színűre festett kredencben katonás sorban a poharak, az asztal szőttessel terítve, rajta tányéron pupo- sodik valami, amit hímzett térítővel takartak le- A konyhát betöltő illatról Ítélve vasárnapi aprósütemény. A kályha még a gyenge alkonyi világí­tásban is csillog. Vidéki konyha. A család hétköznap bizonyára itt étke­zik, kézimunkái. újságot olvas, s be­szélget a szomszéddal. Ilyenkor tél idején itt fütenek, a szobában csak es­tefelé, lefekvésre gyújtanak tüzet. Amikor benyitottam a szobába, megszakadt a beszélgetés A kölcsönös emutatkozásból nem leszünk okosab- oak, egy sebtében elmormolt, vagy harsányan kimondott név nem sokat jelent ebben a pillanatban. Két isme­rősre bukkantam. Az egyik Garofita asszony akivel a néptanácsnál akadt tegnap dolgom, a másik meg a házi­gazda. Azt hiszem, hogy ezek a vasárnapi kisvárosi összejövetelek mindenütt egyformák. Az odavetődő idegen is úgy találgatja, mint én, hogy az a tömzsi, bajuszos bácsi orvos-e, vagy könyvelő, amott az asztal végén a másik vasesztergályos, vagy egyetemi hallgató, esetleg technikus a gépál­lomáson. Arra sem jutott időm, hogy gyorsan tájékozódjam: melyik nö ki­hez tartozik, lány-e még vagy asz- szony, esetleg özvegy, talán elvált... A figyelmemet egészen más kötötte le. Már az első percekben rájöttem, ■ hogy a társalgás hol magyarul, hol németül, hol románul folyik. Nem sza­bályos időközökben változott, hanem szeszélyesen, látszólag egészen ötlet­szerűen. A bevett szokás az, hogy ha a társaságban valaki nem tud — mondjuk — magyarul, mindenki ro­mánul beszél, vagy megfordítva. Ele­mi udvariassági szabály, amit be is szoktak tartani, ha néha kelletlenül is­iit — mint láttam — merőben más volt a helyzet. Most azt próbálgattam kitalálni, ki milyen nemzetiségű, mi hozta igy össze ezeket az embereket? Rokoni kapcsolat, a közös munkahely? E lőző napon olvastam a helyi lap­ban egy cikket, amelyben a szerző azt fejtegette, hogy a múltban miként fogtak össze a siói- bethleni Teleky és Bánffy grófok, a beszterce-sófalvi Vass bárónők a pre­fektusokkal, román birtokosokkal, Brecher, Bis, Schmider és Freirer szász gyárosokkal, — ha közös érde­keikről volt szó. Külön-külön mind- egyik a másik ellen uszította a népet, de amikor Wagnerné vendéglőjében, a ,,Gewer bever cinben", összegyűltek, kitünően megfértek egymással. Ritkán tudódott ki, mit sütöttek-főztek egy­más között, de a vak is látta. hogy a nagy barátságnak az egyszerű em­berek itták meg a levét: románok, ma­gyarok, németek, zsidók. Igy például akkortájt az urak nagy barátkozásai- nak „gyümölcseként“ a mai rajon te­rületén mindössze 200 magyar gyer­mek tanulhatott zsúfolt, rozzant fele­kezeti iskolákban, a szász urak úgy mentették“ népüket, hogy a harmin­cas években sztrájktörőknek küldték őket a brassói Scherg posztógyárba, s ha széjjelnéztünk a besztercei román falvak megnyomorított népén, amely között ijesztő méreteket öltöttek a tár­sadalmi betegségek, a román urak js kiállították a bizonyitványt maguk­ról... M ost meg milyen más a helyzet. Itt ülök köztük, ebben a besz­tercei otthonban és figyelem az embereket. Kezdem megismerni őket. A vidámarcu Nelu jobbkezével hado­nászva lelkesen magyarázza az átszel­lemült szőke Hildának. hogy náluk a helyiipari vállalatnál egy bizonyos Borsos Sándor milyen ötletes talál­mánnyal takarított meg évi 16 ezer lejt. Csak később jöttem rá, hogy a boldog át szel! emui őst a Nelu balkeze okozta, amivel a lány jobbját szaron* gáttá. A bozontos szemöldökű Kaáii egy sárgán csillanó borral telt poha­rat tartott Bálcaciu elé, aki türelme­sen hallgatta apósa hosszas fejtege­tését arról, hogy mi is a különbség a lekencei meg a coinari között... Az imént azon törtem a fejem, ml hozta igy össze ezeket az embereket? Most már tudom a választ: uj életünk légköre. Jólesik igy együtt látni őket- Sokszor egyszerre három nyelven is folyik a beszélgetés. Divatról, mun­káról, torról.,. Látszik: nincs osz- tozkodnivalójuk- Arról sem esik szó, hogy a magyaroknak ma a rajonban egy tízosztályos, egy hétosztályos, há­rom 4 osztályos iskolájuk és hat óvo­dájuk van, nem nyolc nyomorúságo­sán fizetett tanítóval,hanem 50 tanítóval, tanárral és nyolc óvónővel. A németek sem panaszkodhatnak. Minden téren egyenjogú honpolgárai az országnak. És természetes az is, hogy 25 magyar besztercei fiatal tanul az egyeteme­ken ösztöndíjjal. . . hagy a rajonl könyvtárnak külön magyar osztálya van. s hogy a helyi vezetékes rádió rendszeresen sugároz magyarnyelvű adást, hogy a kulturház magyar szín­játszó csoportja egymásután adta e- lő Az elveszett levelet, A néma leven­tét, Naszraddin Hodzsát... — Sok magyar értelmiségi került ki innen az utóbbi években — jegyzi meg valaki. — Hogyne — válaszoltak egyszerre többen is. — Banyai Mária, a maros, vásárhelyi Székely Színház művésznő­je is innen nőtt ki. Utána egymással versenyezve sorol­ták fel őket: — Máthé Márta tanárnő, Csizmadia Margit mérnök ... Bakó Mária bíró .., és Fass Gábor sófalvi tanítót munka- érdemrenddel tüntették ki.... Románul, magyarul, németül folyt a beszélgetés, ma sem tudom, ki mi­lyen anyanyelvű. Nem is fontos. ...Másnap adatokat kellett volna gyüjtenem arról, hogy mit nyújtott népi demokratikus rendszerünk az együttélő nemzetiségeknek. Lehet, hogy sok számadatot kaptam volna, de... ebből a. vasárnap délutánból többet tudtam meg. TIBOLDI BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents