Előre, 1958. május (12. évfolyam, 3272-3296. szám)
1958-05-03 / 3272. szám
2 A fővárosi dolgozók seregszemléje (Folytatás az 1. oldalról)reditált diplomáciai képviseletek vezetői és más tagjai foglaltak helyet. Az emelvényeken látható még a Csehszlovák Köztársaság hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttsége, továbbá a május elsejei ünnepségekre meghívott külföldi vendégek. Reggel 9 órára megérkeztek a Sztálin térre a párt és a kormány vezetői, akiket a nagygyűlés részvevői lelkesen megéljeneztek. A főtribünön a következő elvtársak foglaltak helyet: Gheorghe Gheorghiu- Dej, Chivu Stoica, Gheorghe Apostol, Emil Bodnáras, Petre Borna, Nicolae Ceausescu, Alexandru Draghici, Mogyorós Sándor, Constantin Pirvulescu, Josef Való, a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlésének alelnöke, a Csehszlovák Nemzetgyűlés küldöttsége vezetője, Dumitru Coliu, Leonte Rautu, Leontin Salájan, Stefan Voitec, Fazekas János, Vladimir Gheorghiu, Mihail Ralea, Anton Moisescu, Alexandru Birladeanu, C. I. Parhon akadémikus, Gheorghe Stoica, Florian Dan Vlache, Virgil Trofin. A nagygyűlés kezdete előtt a katonazenekar eljátszotta a Román Népköztársaság himnuszát. Az ünnepi gyűlést Florian Dan Blache elvtárs, az RMP KV tagja, az RMP Bukarest városi bizottságának első titkára nyitotta meg. Ezután Gheorghe Apostol elvtárs, az RMP KV Politbürójának tagja, mondott beszédet és a Román Munkáspárt KV, a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának nevében melegen üdvözölte május elseje alkalmával a dolgozókat és a külföldi vendégeket. A tömeg viharosan megtapsolta a beszédet és éltette a Román Munkáspártot, a hatalmas szocialista tábort, élen a Szovjetunióval, a békét és a népek barátságát. A munkáshatalom fegyveres gárdái nyitják meg a menetet Vége a népgyűlésnek. Nehezen oszlik a tömeg. Színes zsebkendőkkel integetnek. Most látszik csak, hogy a tér milyen szép, milyen ünnepélyes. Marx, Engels és Lenin kétemeletnyi magas portréi uralják a piac bejáratát. A főtribün felett egy óriási földgömb, amelyet átfog, keresztülölel egy vörös szalag, rajta a felírással: „Világ proletárjai egyesüljetek !“ Függőlegesen pedig ez a két szó : Május elseje. Ezer kis apró zászló, sok-sok színes virág, mintha a tavaszi rét pompáját varázsolta volna erre a térre. Csend lesz. A nyolcszáztagú katonazenekar is elhallgat. De csak néhány pillanatra. Aztán rázendít egy régi munkásindulóra és ebben a pillanatban a tér torkolatában feltűnnek a munkásgárdák első századai. Kék dokkruhát viselnek, ugyanilyen színű sapkát és trikolort a karjukon. Tömött sorokban menetelnek. A felhők között kibukkanó napfény megcsillan a feltűzött szuronyokon. Óriási taps fogadja őket. Ahány ember a lelátókon, annyi összecsattanó tenyér. Talpraáll az egész tér. Több volt ebben az ünneplésben, mint a fegyelmezett felvonulás dicsérete, mint a látványos parádé megtapsolása. A lelkes éljenzés azoknak a dolgozóknak szólt, akik ezekbe a munkásgárdákba tömörülve készek fegyverrel, életük árán is, megvédeni a munkáshatalmat, a kivívott szabadságot, bármilyen esetleges támadóval szemben. Keményen csattan a tér kövezetén az ezrek lábdobbanása. A menetben azonban nemcsak fiatalok lépte dobban, hanem az idősebb nemzedék képviselőié is- Igen, itt vonulnak el előttünk azok is, akik 1944 augusztusának történelmi napjaiban a párt hívó szavára fegyvert fogtak és kemény, hősi harcokat vívtak a fasiszta csapatok ellen a főváros felszabadításáért. De nem hiányoznak ezekből a gárdákból a veteránok, az antifasiszta harcokban részt vett munkások sem. És itt vannak közöttük a lányok, az asszonyok is. Az utolsó előtti században ugyanis csupa nő menetel. Fegyver helyett vöröskeresztes táska a vállukon, a munkásgárdák szanitécei ők. Megérdemlik a felharsanó tapsot ! Majdnem 40 percen keresztül vonultak el az ünneplő téren a felfegyverzett munkásgárdák. A biztonság, a bizalom és a büszkeség érzését hagyták maguk mögött. A tavasz szépségét varázsolták a térre Mennyi derűt, menynyi szépséget tudnak elénk varázsolni a gyermekek! Ólmos felhők úsztak a májusi égen, hideg északi szél rángatta a fakadó rügyeket, a nap megint valahova elbújt, mintha soha ki nem akarna sütni és mégis, egyszerre csak kivilágosodott a tér s mintha egy pillanat alatt megmelegedett volna a levegő is. Igen, a tavasa tört be a maga pompájában, szépségében varázsában: megjelentek a pionírok ! Azaz jobban mondva csak egyetlenegy copfot kislány libbent be a hatalmas térre, őrá szegeződött minden tekintet, az ő kecses mozdulatait rögzítették a filmfelvevő-gépek s a televízió lencséi. Mélyen meghajolt a főtribün előtt, aztán megfordult és ugyanúgy tisztelgett a tér másik oldala felé is. Parányi piros és trikoloros zászlót tartott a kezében, azzal intette be a pionírok menetét. A másik pillanatban már fel is harsant a pionírosztagok ezüstös kürtjének hívó jele. Pillanatok alatt árasztották el a hatalmas teret. Mennyi bájt, mennyi frisseséget, mennyi szépséget hoztak magukkal ! Mintha dalolt volna a tér, a fiatalság tavaszi szimfóniáját zengték volna az apró, csilingelő szavak. Fojtott izgalommal léptek a tribünök előtt gyermeki ártatlansággal, tiszta szívvel köszöntötték május ünnepét . Egyszeresük húsz pionír vált ki a sorokból, s virággal kezükben kapaszkodtak fel a tribünre: a párt és kormány vezetőit köszöntötték virággal, csókkal. Óriási tapsot kaptak. Aztán az egyik csoport pionír a béke ezer galambját eresztette szabadjára a téren, egy másik csoport színes léggömböket eregetett a felhők felé, két pionír fiú pedig érdekes szabású „sárkányokat“ eresztett a szél szárnyán, a meszszi magasba. És mennyi ötlettel fűszerezték menetüket a pionír-sportolók. Egy valódi röplabda-pálya vonul fel hálóstól, játékosoktól, labdástól együtt, sőt mi több egy parányi játékvezető is ott ült, nagy komolyan a háló mellett. Az allegorikus kocsin kék földgömb, felette fehér zászló. Igen, a béke gyermekei vonultak el előttünk, az ünneplő bukaresti téren. A jövő reménységei, azok, akiknek békés életéért milliók és milliók harcolnak, akiknek álma fölött milliók és milliók őrködnek. Érettük is szállt a békejelszó, a világ minden nyelvén, a világ minden sarkában — ezen a május elsején. A gyárak dolgozóinak tízezrei jönnek, jönnek, jönnek vérnélküli tömött sorokban a munkások, mérnökök, technikusok, a bukaresti nagyüzemek képviselői. Kemény markok tartják magasra a lobogó vörös zászlókat s a nemzetiszínű trikolort, pártunk és kormányunk vezetőinek s az élmunkásoknak portréit, feliratokat, munkasikereket hirdető grafikonokat. A május tiszteletére elért nagyszerű megvalósítások tudatában büszkén menetelnek a dolgozók tízezreit. Szocialista iparunk újabb sikereiről beszélt az idei felvonulás. Az Augusztus 23 üzemek dolgozóinak legújabb megvalósítása egy korszerű Diesel-automotor, amelynek befogadóképessége 200 személy. A felvonulásra természetesen csak a kicsinyített mását hozták el, az eredeti most van próbaúton. A Vasile Roaita üzem dolgozói egy nagy teljesítőképességű centrifugális szivattyútípus elkészítésével büszkélkednek. E vállalat munkásai kezdeményezték a komplex fémtakarékossági mozgalmat, melynek eredményeként nagymennyiségű fémet takarítottak meg népgazdaságunknak. Mintha egy valóságos kiállítás vonulna el az ünnepi emelvény előtt. A „Bukarest“ műanyaggyár dolgozói legújabb termékeiket a műanyagból készült vízvezeték-csöveket s más felszereléseket mutatják be. A Tudor Vladimirescu gépgyárban megépítették a legújabb román trolibuszt — ennek a modellje is itt vonul most el előttük. Új zászlóerdő kifledik. Vörös és nemzeti színű zászlók között hozzák pártunk és kormányunk szeretett vezetőinek arcképeit. Hatalmas grafikonok, sokat jelentő számokkal. A Vörös Grivica munkásai értek az emelvény elé. Ők mindig kitettek magukért. Ezelőtt egy negyed századdal is, amikor vérüket adták azért, hogy ma itt menetelhessenek, hogy szabad ország, szabad fiaiként boldogan ünnepelhessék ezt a szép napot, május elsejét, s most is amikor élenjárnak a munkában, tervük teljesítésében. A felvonulók lelkesen éltetik pártunkat, kormányunkat, a világ dolgozóinak nemzetköziségét, a békét. Így vonulnak el az emelvény előtt a Mao Tze-dun, a Semanatoarea, a Victoria, Clement Gottwald, Timpuri Noi, Grigore Preoteasa, az Electroaparatai, a Gheorghe Gheorghiu-Dej készruhagyár, a 7 Noembrie üzem, a zsilávai kombinát s más vállalatok dolgozói. Bukarest, nemcsak hazánk fővárosa, hanem ugyanakkor az ország legnagyobb ipari központja is. A dolgozók ünnepe tiszteletére a fővárosi gyárakban jelentős eredményeket értek el a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése terén. Az építők... Új munkáscsoportok özönlik el a teret, a fővárosi építkezések dolgozói érkeztek az emelvény elé. Büszkén lépdelnek, hiszen ezen a tavaszon vállalásukhoz híven, számos munkatelepet nyitottak Bukarest különböző részein, a külvárosokban s a belváros utcáin egyaránt. Hatalmas toronydaruk integetnek egymásnak a főváros régi, apró kis házai fölött. Korszerű, emeletes házak épülnek ma már mindenütt. A közeljövőben mintegy 4000 lakás épül Bukarestben. A Floreasca negyed, a Bulevardul Muncii, Bulevardul 1848 és a Magheru úti építőtelepek dolgozói május tiszteletére 260 új lakást adtak át a boldog lakóknak. A kőművesek, ácsok, darukezelők, betonszerelők szilárd elhatározása: minél rövidebb idő alatt, minél több, szebb, jobb minőségű lakásokat építenek a főváros területén. Tudósok, művészek, diákok Egy pillanatra megint megszakad a vonulók serege. De csak egy pillanatra, hiszen máris a térre ért az ünneplő dolgozók végeláthatatlan sorainak egy újabb oszlopa. Hatalmas teherautóra szerelték fel a Román Népköztársaság Akadémiája Atomfizikai Intézetének ciklotronját, csaknem természetes nagyságban. Az intézet kutatói nagyra becsülik ezt a modern felszerelést, amely lehetővé teszi számukra az atom titkainak kutatását, megismerését. „Az atomszelidítő" — ahogy népiesen a ciklotront nevezik — fölött nagybetűs felírat hirdeti hazánk atomtudósainak célkitűzéseit, azt, hogy a tudományt a béke és a szocializmus szolgálatába állítják. Mint minden évben, ezen a május elsején is felvonulnak, együtt ünnepelnek a munkások ezreivel az RNK Akadémiája mellett működő intézetek tudósai, kutatói, a művészet és a kultúra képviselői, írók, színészek, tanárok, tanítók, mérnökök, diákok, a fővárosi népi együttesek művészei, amelyek kiválóan képviselték nem egy esetben külföldön is a román és az együttélő nemzetiségek művészetét. Az emelvény előtt fehér galambok röppennek a magasba, hirdetve az ünneplő májusi tömeg forró békevágyát. A román, magyar, német nemzeti viseletbe öltözött fiúk, lányok táncra perdülnek a tér közepén mintegy szimbólumaként a román nép s az együttélő nemzetiségek testvéri barátságának. A sportolók parádéja A fővárosi sportolók is kitettek magukért ezen a felejthetetlen május elsejei ünnepségen ! Káprázatos látványt nyújtott a tavaszi szélben hullámzó selyemzászlók erdeje. A Lenin rajoni sportolók menetoszlopának élén hatalmas feliratos táblát vittek, amelyre égszínkék alapon a testnevelési és sportszövetség kezdőbetűit rajzolták. Ez az új legfelsőbb sportszerv hivatott arra, hogy még nagyobb lendületet adjon hazánk fejlődő és eddig is számos kimagasló eredményt elért sportmozgalmának. Kék egyenruháiban vonultak fel az AVSAP tagjai: repülősök, modellezők, ejtőernyősök. Hatalmas taps köszöntötte őket. Nyílegyenes sorokban következtek a Vörös Grivica sportolói. A Rapid vasúti sportklub tagjai meneteltek első soraikban. A Tudor Vladimirescu rajon sportolói óriási serleget hoznak feldíszített gépkocsijukon. A Május 1 rajon sportolói közül a Dinamó sportklub tagjai pompás tornamutatványokkal gyönyörködtették a díszemelvények vendégeit. *31 színt kölcsönzött a sportolók idei parádéjának a vadászok és halászok egyesületének felvonulása. Ezután a Gh. Gheorghiu-Dej rajon sportolói következtek, élükön a Hadsereg Központi Háza sportklub tagjai haladtak, akik különösen szép eredményekkel képviselik országunk színeit a külföldi sportviadalokon is. A díszfelvonulást az egyetemisták és a középiskolások sportolói zárták be. A fővárosi dolgozók ünnepi felvonulását és a sportolók parádéját a bukaresti televíziós adó is közvetítette. ELŐRE ÜNNEPELT AZ ORSZÁG A testvériség és a békeharc jegyében (Tudósítónktól) Mintha még a természet sem tudta volna kivonni magát május elseje varázsa alól. Egyetlen éjszaka folyamán szétoszlottak a napot oly régen takaró fellegek s a nagy ünnep reggelén csak díszként gomolygott még néhány foszlányuk a tündöklő égbolton. Tízezrek igyekeztek már a reggeli órákban a város központja felé, hogy részt vegyenek a május elsejei ünnepségen. A nagygyűlésen Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára és Joan Bataga a tartományi pártbizottság titkára magyar és román nyelven méltatták május elseje jelentőségét. A munkásgárdák nyitották meg a felvonulást, majd az üzemek és intézmények dolgozói haladtak el a díszemelvény előtt. Lenyűgöző kép volt, amint az üzemek, helyiipari vállalatok, feldíszített gépkocsikon tárták a szemlélő elé gyártmányaikat, a szocialista építés megannyi itteni bizonyítékát. Lenyűgöző volt, mert mindennél jobban érzékeltette, hogy hány új gyár létesült a népi hatalom éveiben, hová fejlődtek az egykor jelentéktelen kis üzemek. Közülük nem egy — mint a kettes számú gépkocsijavító főműhely és a meggyesfalvi téglagyár — legutóbb országos versenyzászlót nyert, a Minszki Lajos üzem termelése pedig ma több mint kétszerese az államosítás előttinek. S akik e sikereket kivívták — magyar és román dolgozók — ott haladtak egymás mellett az emelvény előtt. Az egyetem, a szakmai és középiskolák tanárai és diákjai, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, az Állami Filharmónia és a többi művészi intézmény dolgozói között első ízben vonultak fel a tartományi rádióstúdió munkatársai. A Magyar Autonóm Tartomány dolgozói a testvériség és a békeharc jegyében ünnepelték az idei május elsejét. Marosvásárhely ! Kopják a táncot a marosvásárhelyi fiatalok Konstanca Munkával ünnepeltek Dobrudzsa kollektivistái A konstancai kikötőben horgonyozó román és külföldi hajók szirénái már a hajnali órákban köszöntötték május elsejét. A vörös és nemzetiszínű lobogókkal, jelszavas táblákkal, zöld lombokkal díszített utcákon a dolgozók tömegei a város központja felé vonultak. Vasile Vilcu elvtárs, a Román Munkáspárt Konstanca tartományi bizottságának első titkára méltatta május elseje jelentőségét, majd elmondotta, miképpen fogadták a Konstanca tartományi munkások és parasztok az ország egész népével együtt a nagy ünnepet. Május elseje tiszteletére a medgidiai cementgyár dolgozói 15.540 tonna cementet, 2915 tonna kankért, a cernavodai gyár 2880 tonna cementet termelt terven felül az év első négy hónapjában. A Konstanca tartományi dolgozó parasztság, amely május elsejét közös gazdaságokba tömörülve ünnepli, küldöttei útján ismételten kifejezte azt a szilárd elhatározását, hogy valóra váltja a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozó parasztok legutóbbi értekezletén kijelölt feladatokat. Május elseje előestéjén Istria, Fetesti, Negru Voda, Tulcea és Medgidia rajonokból húsz kollektív gazdaság és 14 állami gazdaság jelentette: befejezték a kukorica vetését, 11 GTA befejezte és túlszárnyalta az egész mezőgazdasági kampányra szóló tervét. A dobrudzsai mezőgazdasági dolgozók pótolni akarva a kedvezőtlen idő okozta késést, munkával ünnepelték május elsejét. Kereskedelmi flottánk tengerészei, akik 15 százalékkal túlszárnyalták tervüket az áruszállításban és több mint 40 százalékkal az utasszállításban, együtt vonultak fel a konstancai kikötőben állomásozó olasz, német és finn hajók matrózaival. Iasi Moldva fővárosa ünnepi díszben pompázott A Iasi dolgozók nagygyűlésén Dumitru Gheorghiu elvtárs, a Román Munkáspárt Iasi tartományi bizottságának első titkára, az RMP KV póttagja méltatta a dolgozók nemzetközi szolidaritása napjának jelentőségét.... A felvonulást a munkásgárda nyitotta meg, utánuk következtek a Iasi tartományi vasúti fűtőház mozdonyvezetői és fűtői, akik május elseje tiszteletére több mint két és félmillió lej értékben takarítottak meg üzemanyagot. A menetben vonultak a kultúra és tudomány dolgozói is, a „Vasile Alecsandri“ Nemzeti Színház, az Állami Opera, az Állami Zsidószínház, a iasi főiskolák tantestületei és diákjai, a vegyi- és fizikai intézet munkatársai. Délután és este a város terein a vállalatok és intézmények művészegyüttesei színvonalas műsoraikkal szórakoztatták a dolgozókat. Kolozsvár Balázs néni virágai... A mélykék májusi ég peremét ostromló nap fénye szikrázva ömlött szét a tájon s aranyló glóriával vonta be az ünnepi díszbe öltözött várost. Alig kajssalódott, de a zenés ébresztő már az utcán köszöntötte a koránfelkelőket. A belváros egyik ódon házának kapujában tipegő öregasszony szorgoskodik. Friss virággal, élénkzöld fenyőággal igyekszik díszíteni a kapura szegezett májusi plakátot. Kezében oly furcsán, szokatlanul hat a kalapács. Néha bizony mellé is üt vele. A szeg kicsi, a kalapács nehéz s hiába az évek is jócskán elszálltak már. Segítség nélkül talán délig sem készülne el vele. Egy arra haladó húsz év körüli fiatalember először elmosolyodik az öregasszony nem mindennapi foglalatoskodásán, de azután szó nélkül kiveszi kezéből a kalapácsot és néhány pillanat múlva már ott díszlik a kapun Balázs néni virágja. E néhány perc története az események forgatagához képest jelentéktelennek tűnő epizód és mégis szervesen hozzátartozik az ünnepi hangulathoz... Tízezrek szereztek tudomást arról, hogy a Herbák János művek osztályain nemes verseny folyt nemcsak a terv minél kiemelkedőbb teljesítéséért, hanem a legszebben díszített osztály címéért is. Az eredmény: 4500 pár cipő terven felül s az, hogy talán még sohasem volt ilyen szép, ilyen ünnepélyesen feldíszítve az üzem. Az ünnepi beszédek számot adtak arról is hogy a Triumf üzem fennállása óta ez évben első ízben lett rentábilis és hogy a tartomány vállalatai között folyó versenyben a második helyre került. A szónokok elmondották, hogy a vasúti műhelyek dolgozói 150.000 lejt takarítottak meg terven felül, hogy az Electromontaj az országos élüzem szintjére került és hogy a téglagyár dolgozói egymillió téglát gyártottak terven felül. A májusi jelentéstétel eredményekről, emberekről szólott, arról, hogy milyen sokat fejlődtünk, gazdagodtunk s mennyire mélyebbek lettek érzéseink. Az élet, a munka szeretete ott tükröződött a felvonuló tízezrek arcán, de erről beszéltek a transzparensek, grafikonok sok ezrei is. Élni, alkotni, a májusnak örülni csak békében lehet s a kolozsvári dolgozók májusi jelentés tétele egyben fogadalom is volt: biztosítják a május virágzásának, a békének feltételeit. A kolozsvári nagygyűlésen nem esett szó Balázs néni virágairól, pedig ilyen virág ezerszámra nyílt ki ezen a májusi napon az emberi szívekben világszerte... AS Sepsiszentgyörgy Szoboravatás (Tudósítónktól). — Szobrot avattak Sepsiszentgyörgyött, Dózsa György szobrát. Az idei május elseje fénypontja volt ez az ünnepség. Most, ezen a május elsejei ünnepségen ezren várták a pillanatot, hogy lehulljon a lepel Dózsa György szobráról. Székelyruhás fiúk és lányok álltak „díszőrséget“, Hegyi Zoltán, a gyár igazgatója ünnepi beszédet mondott, s ifjú Kulcsár Béla alkotása fennen hirdeti Dózsa György unokáinak tiszteletét. Kőbevésett, markáns arca a gyárra tekint, arra az üzemre, mely az államosítás pillanatától viseli becsülettel nevét. A gyár és az egész város dolgozói készültek rá hónapok óta. A textilművektől több ezer méter áru került az üzletekbe vállaláson felül, a dohánygyár 3 millió cigarettával toldotta meg fogadalmát, s a termelés élenjárói most kétszeres örömmel állnak a szobor körül... A munkába igyekvő dolgozók tekintete egy pillanatra a Dózsa György szobrára vetődik s a nagy emlék örökké tartó szálait beleszövik Dózsa György utódainak boldogabb jövendőjébe. 1958. május 5., szemnt* Sztálinváros Tizenhárom év távlatából... A fákon egy éjszaka álh itt kipattantak a feszülő rügyek és halványzöld fátyollal vonták be a barna ágakat. Innen a Cenk oldalából — ahol lakom —, belátni szinte az egész várost. A hatalmas ház rengeteg, ott alant, lángolni látszik; gyámkon, házakon ezernyi tűzszínű zászlót lobogtat a szellényi szél. Az utcákon, mint medréből kicsapó folyam hömpölyög a tömeg. A Belváros főterén, az ódon Tanácsház körül tízezrek állanak. Hallgatják az ünnepi szónokokat, éltetik a pártot, a békét, ki-ki saját anyanyelvén, románul, magyarul és németül. A „Vörös Zászló“ teherautógyár munkásainak csoportjából ismerősök integetnek felém: Bartók Sándor élmunkás öntő és a felesége, aki az üzem golyóscsapágyrészlegében dolgozik. Kezet szorítunk. Sötétkék ruhás, piros nyakkendős nyurga fiút tolnak elém, ,1„ fiunk“ — mondják büszkén és megkérdik, hogy emlékszem-e? Előbb nem értem a kérdést, aztán hirtelen eszembe villan, hogy mire is akarnak emlékezni... 1945 május elsején ismerkedtem meg velük, véletlenül melléjük sodort a tömeg. Fiatal házasok voltak még akkor, az asszony nehézkesen lépkedett a menetben, ezt a tizenhárom éves nyurga, szőke fiút hordta a szíve alatt. Igen, igen, hogy elröpültek az évek, milyen nagy lett azóta, alá akkor még csak ígéret volt... Első szabad május 1. — rád emlékeztet ez ,a nagyra nőtt fiú! ... Üres kézzel meneteltünk a lángszín lobogók alatt, a szabadságunkon kívül semmink sem volt, mert kifosztott, leszegényített bennünket a fasiszta háború. A traktorgyártás csak mocorgó terv volt még, az üzem romokban állott. A kőolíjfinomító helyén üszkös bombagödrök tátongtak. Nem volt nyersanyagunk, nem voltak gépeink. Mondom, üres kézzel vonultunk fel a májusi menetben. De a szívünk nem volt üres — a jövő ígéretét hordtuk, dajkáltuk benne. És ami akkor ígéret volt és reménység csupán, ma magyra nek a valóság!... Zúgva, dübörögve gördülnek a májusi menetben az „Ernst Thälmann“ traktorgyár zászlókkal, virágokkal díszített masinái. Az első gépek orrán fémesen csillognak a BÉKE acélból kovácsolt betűi. A második gépsor tern. 's táblázatai azt hirdetik, hogy a traktorgyár tízezrével gyártja a traktorokat, s huszonkét országban szerzett megbecsülést a román iparnak... A kőolajfinomítót újjáépítenék és két akkorára növelték dolgozni, mint a háború előtt volt... Diadalmasan zúgnak a menetben a „Vörös Zászló“ művek olajzöld színű teheraeks Ki hitte volna azon az első május elsején, hogy megszületik a hazai teherautógyártás?! ... S hány új gyár zászlóit emelik magasra a sztálinvárosi dolgozók. A Radiátorgyár, a Kenyérgyár, a „Republica“ szalagszövő üzem, az FSR szerszámgyár, az ,J£lectroprecizie“ villamosipari üzem, az Épületelemeket Előgyártó üzem — mind, mind azóta születtek. Tizennegyedik szabad május 1.— de szép, de nagy vagy itt a Cenk alatti városban! A pártvezette munkásosztály ereje, a győzelemmé lett Ígéret tüzes zászlóid selymén! SIPOS BELLA Az ódon Tanácsház körül tízezrek ünnepelnek