Előre, 1958. május (12. évfolyam, 3272-3296. szám)

1958-05-03 / 3272. szám

2 A fővárosi dolgozók seregszemléje (Folytatás az 1. oldalról)­reditált diplomáciai képviseletek veze­tői és más tagjai foglaltak helyet. Az emelvényeken látható még a Csehszlovák Köztársaság hazánkban tartózkodó parlamenti küldöttsége, to­vábbá a május elsejei ünnepségekre meghívott külföldi vendégek. Reggel 9 órára megérkeztek a Sztá­lin térre a párt­ és a kormány vezetői, akiket a nagygyűlés részvevői lelke­sen megéljeneztek. A főtribünön a következő elvtársak foglaltak helyet: Gheorghe Gheorghiu- Dej, Chivu Stoica, Gheorghe Apostol, Emil Bodnáras, Petre Born­a, Nicolae Ceausescu, Alexandru Draghici, Mo­gyorós Sándor, Constantin Pirvules­­cu, Josef Való, a Csehszlovák Köztár­saság Nemzetgyűlésének alelnöke, a Csehszlovák Nemzetgyűlés küldöttsé­ge vezetője, Dumitru Coliu, Leonte Rautu, Leontin Salájan, Stefan Voitec, Fazekas János, Vladimir Gheorghiu, Mihail Ralea, Anton Moisescu, Ale­xandru Birladeanu, C. I. Parhon aka­démikus, Gheorghe Stoica, Florian Dan Vlache, Virgil Trofin. A nagygyűlés kezdete előtt a kato­nazenekar eljátszotta a Román Nép­­köztársaság himnuszát. Az ünnepi gyűlést Florian Dan Blache elvtárs, az RMP KV tagja, az RMP Bukarest városi bizottságának első titkára nyitotta meg. Ezután Gheorghe Apostol elvtárs, az RMP KV Politbürójának tagja, mondott beszédet és a Román Mun­káspárt KV, a kormány és a Szak­­szervezetek Központi Tanácsának ne­vében melegen üdvözölte május el­seje alkalmával a dolgozókat és a kül­földi vendégeket. A tömeg viharosan megtapsolta a beszédet és éltette a Román Munkás­pártot, a hatalmas szocialista tábort, élen a Szovjetunióval, a békét és a népek barátságát. A munkáshatalom fegyveres gárdái nyitják meg a menetet Vége a népgyűlésnek. Nehezen osz­lik a tömeg. Színes zsebkendőkkel integetnek. Most látszik csak, hogy a tér milyen szép, milyen ünnepélyes. Marx, Engels és Lenin kétemeletnyi magas portréi uralják a piac bejára­tát. A főtribün felett egy óriási föld­gömb, amelyet átfog, keresztülölel egy vörös szalag, rajta a felírással: „Világ proletárjai egyesüljetek !“ Füg­gőlegesen pedig ez a két szó : Május elseje. Ezer kis apró zászló, sok-sok színes virág, mintha a tavaszi rét pompáját varázsolta volna erre a térre. Csend lesz. A nyolcszáztagú kato­nazenekar is elhallgat. De csak né­hány pillanatra. Aztán rázendít egy régi munkásindulóra és ebben a pilla­natban a tér torkolatában feltűnnek a munkásgárdák első századai. Kék dokkruhát viselnek, ugyanilyen színű sapkát és trikolort a karjukon. Tö­mött sorokban menetelnek. A felhők között kibukkanó napfény megcsillan a feltűzött szuronyokon. Óriási taps fogadja őket. Ahány em­ber a lelátókon, annyi összecsattanó tenyér. Talpraáll az egész tér. Több volt ebben az ünneplésben, mint a fe­gyelmezett felvonulás dicsérete, mint a látványos parádé megtapsolása. A lelkes éljenzés azoknak a dolgozóknak szólt, akik ezekbe a munkásgárdákba tömörülve készek fegyverrel, életük árán is, megvédeni a munkáshatal­mat, a kivívott szabadságot, bármi­lyen esetleges támadóval szemben. Keményen csattan a tér kövezetén az ezrek lábdobbanása. A menetben azonban nemcsak fiatalok lépte dob­ban, hanem az idősebb nemzedék kép­viselőié is- Igen, itt vonulnak el előt­tünk azok is, akik 1944 augusztusá­nak történelmi napjaiban a párt hívó szavára fegyvert fogtak és kemény, hősi harcokat vívtak a fasiszta csa­patok ellen a főváros felszabadítá­sáért. De nem hiányoznak ezekből a gárdákból a veteránok, az antifasiszta harcokban részt vett munkások sem. És itt vannak közöttük a lányok, az asszonyok is. Az utolsó előtti század­ban ugyanis csupa nő menetel. Fegy­ver helyett vöröskeresztes táska a vállukon, a munkásgárdák szanitécei ők. Megérdemlik a felharsanó tapsot ! Majdnem 40 percen keresztül vonul­tak el az ünneplő téren a felfegyver­zett munkásgárdák. A biztonság, a bizalom és a büsz­keség érzését hagyták maguk mögött. A tavasz szépségét varázsolták a térre Mennyi derűt, meny­­nyi szépséget tudnak elénk varázsolni a gyermekek! Ólmos fel­hők úsztak a májusi égen, hideg északi szél rángatta a fakadó rü­gyeket, a nap megint valahova elbújt, mint­ha soha ki nem akarna sütni és mégis, egy­szerre csak kivilágo­­sodott a tér s mintha egy pillanat alatt meg­melegedett volna a le­vegő is. Igen, a tavasa tört be a maga pom­pájában, szépségében varázsában: megjelen­tek a pionírok ! Azaz jobban mondva csak egyetlenegy copfot kis­lány libbent be a ha­talmas térre, őrá sze­­geződött minden te­kintet, az ő kecses mozdulatait rögzítették a filmfelvevő-gépek s a televízió lencséi. Mé­lyen meghajolt a fő­tribün előtt, aztán meg­for­dult és ugyanúgy tisztelgett a tér másik oldala felé is. Parányi piros és trikoloros zászlót tartott a kezé­ben, azzal intette be a pionírok menetét. A másik pillanatban már fel is harsant a pionír­osztagok ezüstös kürt­jének hívó jele. Pilla­natok alatt árasztották el a hatalmas teret. Mennyi bájt, mennyi frisseséget, mennyi szépséget hoztak ma­gukkal ! Mintha dalolt volna a tér, a fiatalság tavaszi szimfóniáját zengték volna az apró, csilingelő szavak. Fojtott izgalommal léptek a tribünök előtt gyermeki ártatlanság­gal, tiszta szívvel kö­szöntötték május ün­nepét . Egyszeresük húsz pionír vált ki a sorokból, s virággal ke­zükben kapaszkodtak fel a tribünre: a párt és kormány vezetőit köszöntötték virággal, csókkal. Óriási tapsot kaptak. Aztán az egyik csoport pionír a béke ezer galambját eresz­tette szabadjára a té­ren, egy másik csoport színes léggömböket e­­regetett a felhők felé, két pionír fiú pedig érdekes szabású „sár­kányokat“ eresztett a szél szárnyán, a mesz­­szi magasba. És mennyi ötlettel fűszerezték menetüket a pionír-sportolók. Egy valódi röplabda-pálya vonul fel hálóstól, já­tékosoktól, labdástól együtt, sőt mi több egy parányi játékveze­tő is ott ült, nagy ko­­molyan a háló mellett. Az allegorikus kocsin kék földgömb, felette fehér zászló. Igen, a béke gyermekei vonul­tak el előttünk, az ün­neplő bukaresti téren. A jövő reménységei, azok, akiknek békés életéért milliók és mil­liók harcolnak, akik­nek álma fölött mil­liók és milliók őrköd­nek. Érettük is szállt a békejelszó, a világ min­den nyelvén, a világ minden sarkában — e­­zen a május elsején. A gyárak dolgozóinak tízezrei jönnek, jönnek, jönnek vérnélküli tö­mött sorokban a munkások, mérnökök, technikusok, a bukaresti nagyüzemek képviselői. Kemény markok tartják ma­gasra a lobogó vörös zászlókat s a nem­­zetiszínű trikolort, pártunk és kormá­nyunk vezetőinek s az élmunkások­nak portréit, feliratokat, munkasikereket hirdető grafikonokat. A május­­ tisztele­tére elért nagyszerű megvalósítások tu­datában büszkén menetelnek a dolgo­zók tízezreit. Szocialista iparunk újabb sikereiről beszélt az idei felvo­nulás. Az Augusztus 23 üzemek dol­gozóinak legújabb megvalósítása egy korszerű Diesel-automotor, amelynek befogadóképessége 200 személy. A fel­vonulásra természetesen csak a kicsi­nyített mását hozták el, az eredeti most van próbaúton. A Vasile Roaita üzem dolgozói egy nagy teljesítőké­pességű centrifugális szivattyútípus el­készítésével büszkélkednek. E vállalat munkásai kezdeményezték a komplex fémtakarékossági mozgalmat, melynek eredményeként nagymennyiségű fémet takarítottak meg népgazdaságunknak. Mintha egy valóságos kiállítás vo­nulna el az ünnepi emelvény előtt. A „Bukarest“ műanyaggyár dolgozói leg­újabb termékeiket a műanyagból ké­szült vízvezeték-csöveket s más felsze­reléseket mutatják be. A Tudor Vladi­­m­irescu gépgyárban megépítették a legújabb román trolibuszt — ennek a modellje is itt vonul most el előttük. Új zászlóerdő kif­ledik. Vörös és nemzeti színű zászlók között hozzák pártunk és kormányunk szeretett veze­tőinek arcképeit. Hatalmas grafikonok, sokat jelentő számokkal. A Vörös Grivi­­ca munkásai értek az emelvény elé. Ők mindig kitettek magukért. Ezelőtt egy negyed századdal is, amikor vérü­ket adták azért, hogy ma itt menetel­hessenek, hogy szabad ország, szabad fiaiként boldogan ünnepelhessék ezt a szép napot, május elsejét, s most is amikor élenjárnak a munkában, tervük teljesítésében. A felvonulók lelkesen éltetik pártun­kat, kormányunkat, a világ dolgozói­nak nemzetköziségét, a békét. Így vo­nulnak el az emelvény előtt a Mao Tze-dun, a Semanatoarea, a Victoria, Clement Gottwald, Timpuri Noi, Gri­­gore Preoteasa, az Electroaparatai, a Gheorghe Gheorghiu-Dej készruhagyár, a 7 Noembrie üzem, a zsilávai kombi­nát s más vállalatok dolgozói. Buka­rest, nemcsak hazánk fővárosa, hanem ugyanakkor az ország legnagyobb ipari központja is. A dolgozók ünnepe tisz­teletére a fővárosi gyárakban jelentős eredményeket értek el a termelékeny­ség növelése, az önköltség csökkentése terén. Az építők... Új munkáscsoportok özönlik el a te­ret, a fővárosi építkezések dolgo­zói érkeztek az emelvény elé. Büszkén lépdelnek, hiszen ezen a tavaszon vál­lalásukhoz híven, számos munkatelepet nyitottak Bukarest különböző részein, a külvárosokban s a belváros utcáin egyaránt. Hatalmas toronydaruk inte­getnek egymásnak a főváros régi, apró kis házai fölött. Korszerű, emeletes házak épülnek ma már mindenütt. A közeljövőben mintegy 4000 lakás épül Bukarestben. A Floreasca negyed, a Bulevardul Muncii, Bulevardul 1848 és a Magheru úti építőtelepek dolgozói május­­ tiszteletére 260 új lakást ad­tak át a boldog lakóknak. A kőműve­sek, ácsok, darukezelők, betonszerelők szilárd elhatározása: minél rövidebb idő alatt, minél több, szebb, jobb minő­ségű lakásokat építenek a főváros te­rületén. Tudósok, művészek, diákok Egy pillanatra megint megszakad a vonulók serege. De csak egy pillanat­ra, hiszen máris a térre ért az ünneplő dolgozók végeláthatatlan sorainak egy újabb oszlopa. Hatalmas teherautóra szerelték fel a Román Népköztársaság Akadémiája Atomfizikai Intézetének ciklotronját, csaknem természetes nagy­ságban. Az intézet kutatói nagyra be­csülik ezt a modern felszerelést, amely lehetővé teszi számukra az atom titkai­nak kutatását, megismerését. „Az atom­­szelidítő" — ahogy népiesen a ciklo­tront nevezik — fölött nagybetűs fel­írat hirdeti hazánk atomtudósainak cél­kitűzéseit, azt, hogy a tudományt a béke és a szocializmus szolgálatába ál­lítják. Mint minden évben, ezen a május elsején is felvonulnak, együtt ünnepel­nek a munkások ezreivel az RNK Aka­démiája mellett működő intézetek tu­dósai, kutatói, a művészet és a kul­túra képviselői, írók, színészek, taná­rok, tanítók, mérnökök, diákok, a fő­városi népi együttesek művészei, ame­lyek kiválóan képviselték nem egy eset­ben külföldön is a román és az együtt­­élő nemzetiségek művészetét. Az emelvény előtt fehér galambok röppennek a magasba, hirdetve az ün­neplő májusi tömeg forró béke­­vágyát. A román, magyar, német nem­zeti viseletbe öltözött fiúk, lányok táncra perdülnek a tér közepén mint­egy szimbólumaként a román nép s az együttélő nemzetiségek testvéri barát­ságának. A sportolók parádéja A fővárosi sportolók is kitettek ma­gukért ezen a felejthetetlen május else­jei ünnepségen ! Káprázatos látványt nyújtott a tavaszi szélben hullámzó selyemzász­lók erdeje. A Lenin rajoni sportolók menetoszlopának élén hatalmas felira­tos táblát vittek, amelyre égszínkék a­­lapon a testnevelési és sportszövetség kezdőbetűit rajzolták. Ez az új legfel­sőbb sportszerv hivatott arra, hogy még nagyobb lendületet adjon hazánk fejlődő és eddig is számos kimagasló eredményt elért sportmozgalmának. Kék egyenruháiban vonultak fel az AVSAP tagjai: repülősök, modellezők, ejtőernyősök. Hatalmas taps köszön­tötte őket. Nyílegyenes sorokban következtek a Vörös Grivica sportolói. A Rapid vas­úti sportklub tagjai meneteltek első soraikban. A Tudor Vladimirescu ra­jon sportolói óriási serleget hoznak feldíszített gépkocsijukon. A Május 1 rajon sportolói közül a Dinamó sportklub tagjai pompás tor­namutatványokkal gyönyörködtették­ a díszemel­vények vendégeit. *31 színt kölcsönzött a sportolók idei parádéjá­nak a vadászok és halászok egyesüle­tének felvonulása. Ezután a Gh. Gheorghiu-Dej rajon sportolói következtek, élükön a Hadse­reg Központi Háza sportklub tagjai haladtak, akik különösen szép ered­ményekkel képviselik országunk szí­neit a külföldi sportviadalokon is. A díszfelvonulást az egyetemisták és a középiskolások sportolói zárták be. A fővárosi dolgozók ünnepi felvonu­lását és a sportolók parádéját a buka­resti televíziós adó is közvetítette. ELŐRE ÜNNEPELT AZ ORSZÁG A testvériség és a békeharc jegyében (Tudósítónktól) Mintha még a természet sem tudta volna kivonni magát május elseje va­rázsa alól. Egyetlen éjszaka folyamán szétoszlottak a napot oly régen takaró fellegek s a nagy ünnep reggelén csak díszként gomolygott még néhány fosz­lányuk a tündöklő égbolton. Tízezrek igyekeztek már a reggeli órákban a város központja felé, hogy részt vegyenek a május elsejei ünnep­ségen. A nagygyűlésen Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára és Joan Bataga a tartomá­nyi pártbizottság titkára magyar és román nyelven méltatták május else­je jelentőségét. A munkásgárdák nyitották meg a felvonulást, majd az üzemek és intéz­mények dolgozói haladtak el a dísz­emelvény előtt­. Lenyűgöző kép volt, amint az üze­mek, helyiipari vállalatok, feldíszített gépkocsikon tárták a szemlélő elé gyártmányaikat, a szocialista építés megannyi itteni bizonyítékát. Lenyű­göző volt, mert mindennél jobban ér­zékeltette, hogy hány új gyár létesült a népi hatalom éveiben, hová fejlődtek az egykor jelentéktelen kis üzemek. Közülük nem egy — mint a kettes számú gépkocsijavító főműhely és a meggyesfalvi téglagyár — legutóbb országos versenyzászlót nyert, a Minszki Lajos üzem termelése pedig ma több mint kétszerese az államosí­tás előttinek. S akik e sikereket kivív­ták — magyar és román dolgozók — ott haladtak egymás mellett az emel­vény előtt. Az egyetem, a szakmai és középis­kolák tanárai és diákjai, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, az Állami Filharmónia és a többi művészi intézmény dolgozói között első ízben vonultak fel a tartományi rádióstúdió munkatársai. A Magyar Autonóm Tartomány dol­gozói a testvériség és a békeharc je­gyében ünnepelték az idei május el­sejét.­ ­ Marosvásárhely ! Kopják a táncot a marosvásárhelyi fiatalok Konstanca Munkával ünnepeltek Dobrudzsa kollektivistái A konstancai kikötőben horgonyozó román és külföldi hajók szirénái már a hajnali órákban köszöntötték május elsejét. A vörös és nemzetiszínű lobo­gókkal, jelszavas táblákkal, zöld lom­bokkal díszített utcákon a dolgozók tö­megei a város központja felé vonultak. Vasile Vilcu elvtárs, a Román Munkás­párt Konstanca tartományi bizottságá­nak első titkára méltatta május elseje jelentőségét, majd elmondotta, mikép­pen fogadták a Konstanca tartományi munkások és parasztok az ország egész népével együtt a nagy ünnepet. Május elseje tiszteletére a medgidiai cementgyár dolgozói 15.540 tonna ce­mentet, 2915 tonna kankért, a cerna­­vodai gyár 2880 tonna cementet ter­melt terven felül az év első négy hó­napjában. A Konstanca tartományi dol­gozó parasztság, amely május elsejét kö­zös gazdaságokba tömörülve ünnepli, kül­döttei útján ismételten kifejezte azt a szilárd elhatározását, hogy valóra vált­ja a mezőgazdaság szocialista szektorá­ban dolgozó parasztok legutóbbi érte­kezletén kijelölt feladatokat. Május elseje előestéjén Istria, Fetesti, Negru Voda, Tulcea és Medgidia rajonokból húsz kollektív gazdaság és 14 állami gazdaság jelentette: befejezték a kuko­rica vetését, 11 GTA befejezte és túl­szárnyalta az egész mezőgazdasági kam­pányra szóló tervét. A dobrudzsai me­zőgazdasági dolgozók pótolni akarva a kedvezőtlen idő okozta késést, munká­val ünnepelték május elsejét. Kereskedelmi flottánk tengerészei, a­­kik 15 százalékkal túlszárnyalták ter­vüket az áruszállításban és több mint 40 százalékkal az­ utasszállításban, e­­gyütt vonultak fel a konstancai kikö­tőben állomásozó olasz, német és finn hajók matrózaival. I­a­s­i Moldva fővárosa ünnepi díszben pompázott A Iasi dolgozók nagygyűlésén Du­mitru Gheorghiu elvtárs, a Román Munkáspárt Iasi tartományi bizottságá­nak első titkára, az RMP KV póttagja méltatta a dolgozók nemzetközi szoli­daritása napjának jelentőségét.... A felvonulást a munkásgárda nyitot­ta meg, utánuk következtek a Iasi tartományi vasúti fűtőház mozdonyve­zetői és fűtői, akik május elseje tisz­teletére több mint két és félmillió lej értékben takarítottak meg üzemanya­got. A menetben vonultak a kultúra és tudomány dolgozói is, a „Vasile Alec­sandri“ Nemzeti Színház, az Állami Opera, az Állami Zsidószínház, a iasi főiskolák tantestületei és diákjai, a vegyi- és fizikai intézet munkatársai. Délután és este a város terein a vállalatok és intézmények művész­együttesei színvonalas műsoraikkal szórakoztatták a dolgozókat. Kolozsvár Balázs néni virágai... A mélykék májusi ég peremét os­tromló nap fénye szikrázva ömlött szét a tájon s aranyló glóriával vonta be az ünnepi díszbe öltözött várost. Alig kajssalódott, de a zenés ébresztő már az utcán köszöntötte a koránfelkelő­ket. A belváros egyik ódon házának kapujában tipegő öreg­asszony szor­goskodik. Friss virággal, élénkzöld fenyőággal igyekszik díszíteni a kapu­ra szegezett májusi plakátot. Kezében oly furcsán, szokatlanul hat a kala­pács. Néha bizony mellé is üt vele. A szeg kicsi, a kalapács nehéz s hiába az évek is jócskán elszálltak már. Segítség nélkül talán délig sem ké­szülne el vele. Egy arra haladó húsz év körüli fiatalember először elmoso­lyodik az öregasszony nem mindenna­pi foglalatoskodásán, de azután szó nélkül kiveszi kezéből a kalapácsot és néhány pillanat múlva már ott dísz­­lik a kapun Balázs néni virágja. E néhány perc története az esemé­nyek forgatagához képest jelentékte­lennek tűnő epizód és mégis szervesen hozzátartozik az ünnepi hangulathoz... Tízezrek szereztek tudomást arról, hogy a Herbák János művek osztálya­in nemes verseny folyt nemcsak a terv minél kiemelkedőbb teljesítéséért, ha­nem a legszebben díszített osztály címéért is. Az eredmény: 4500 pár ci­pő terven felül s az, hogy talán még sohasem volt ilyen szép, ilyen ünnepé­lyesen feldíszítve az üzem. Az ünnepi beszédek számot adtak arról is hogy a Triumf üzem fenn­állása óta ez évben első­ ízben lett ren­tábilis és hogy a tartomány vállalatai között folyó versenyben a második helyre került. A szónokok elmondották, hogy a vasúti műhelyek dolgozói 150.000 lejt takarítottak meg terven felül, hogy az Electromontaj az orszá­gos élüzem szintjére került és hogy a téglagyár dolgozói egymillió téglát gyártottak terven felül. A májusi jelentéstétel eredmények­ről, emberekről szólott, arról, hogy milyen sokat fejlődtünk, gazdagodtunk s mennyire mélyebbek lettek érzéseink. Az élet, a munka szer­etet­e ott tükrö­ződött a felvonuló tízezrek arcán, de erről beszéltek a transzparensek, gra­fikonok sok ezrei is. Élni, alkotni, a májusnak örülni csak békében lehet s a kolozsvári dolgozók májusi jelentés tétele egyben fogadalom is volt: bizto­sítják a május virágzásának, a béké­nek feltételeit. A kolozsvári nagygyűlésen nem esett szó Balázs néni virágairól, pedig ilyen virág ezerszámra nyílt ki ezen a májusi napon az emberi szívekben világszerte... AS Sepsiszentgyörgy Szoboravatás (Tudósítónktól). — Szobrot avattak Sepsiszentgyör­­gyött, Dózsa György szobrát. Az idei május elseje fénypontja volt ez az ünnepség. Most, ezen a május elsejei ünnepségen ezren várták a pillanatot, hogy lehulljon a lepel Dózsa György szobráról. Székelyruhás fiúk és lányok álltak „díszőrséget“, Hegyi Zoltán, a gyár igazgatója ünnepi beszédet mon­dott, s ifjú Kulcsár Béla alkotása fen­nen hirdeti Dózsa György unokáinak tiszteletét. Kőbevésett, markáns arca a gyárra tekint, arra az üzemre, mely az államosítás pillanatától viseli be­csülettel nevét. A gyár és az egész vá­ros dolgozói készültek rá hónapok óta. A textilművektől több ezer méter áru került az üzletekbe vállaláson felü­l, a dohánygyár 3 millió cigarettával tol­­dotta meg fogadalmát, s a termelés élenjárói most kétszeres örömmel áll­­nak a szobor körül... A munkába igyekvő dolgozók tekin­tete egy pillanatra a Dózsa György szobrára vetődik s a nagy emlék örökké tartó szálait beleszövik Dózsa György utódainak boldogabb jövendő­jébe. 1958. május 5., szem­nt* Sztálinváros Tizenhárom év távlatából... A fákon egy éjszaka álh itt kipat­tantak a feszülő rügyek és halvány­­zöld fátyollal vonták be a barna ágakat. Innen a Cenk oldalából —­­ ahol lakom­ —, belátni szinte az e­gész várost. A hatalmas ház renge­teg, ott alant, lángolni látszik; gyá­mkon, házakon ezernyi tűzszínű zászlót lobogtat a szellényi szél. Az utcákon, mint medréből kicsapó fo­lyam hömpölyög a tömeg. A Belváros főterén, az ódon Ta­nácsház körül tízezrek állanak. Hall­gatják az ünnepi szónokokat, élte­tik a pártot, a békét, ki-ki saját a­­nyanyelvén, románul, magyarul és németül. A „Vörös Zászló“ teher­autógyár munkásainak csoportjából ismerősök integetnek felém: Bartók Sándor élmunkás öntő és a felesége, aki az üzem golyóscsapágyrészlegé­­ben dolgozik. Kezet szorítunk. Sötétkék ruhás, piros nyakkendős nyurga fiút tolnak elém, ,1„ fiunk“ — mondják büsz­kén és megkérdik, hogy emlék­szem-e? Előbb nem értem a kérdést, aztán hirtelen eszembe villan, hogy mire is akarnak emlékezni... 1945 má­jus elsején ismerkedtem meg velük, véletlenül melléjük sodort a tömeg. Fiatal házasok voltak még akkor, az asszony nehézkesen lépkedett a menetben, ezt a tizenhárom éves nyurga, szőke fiút hordta a szíve alatt. Igen, igen, hogy elröpültek az évek, milyen nagy lett azóta, alá akkor még csak ígéret volt... Első szabad május 1. — rád em­lékeztet ez ,a nagyra nőtt fiú! ... Üres kézzel meneteltünk a láng­szín lobogók alatt, a szabadságunkon kívül semmink sem volt, mert ki­fosztott, leszegényített bennünket a fasiszta háború. A traktorgyártás csak mocorgó terv volt még, az üzem romokban állott. A kőol­íjfi­­nomító helyén üszkös bombagödrök tátongtak. Nem volt nyersanyagunk, nem voltak gépeink. Mondom, üres kézzel vonultunk fel a májusi me­netben. De a szívünk nem volt üres — a jövő ígéretét hordtuk, dajkál­tuk benne. És ami akkor ígéret volt és re­ménység csupán, ma magyra nek a va­lóság!... Zúgva, dübörögve gördül­nek a májusi menetben az „Ernst Thälmann“ traktorgyár zászlókkal, virágokkal díszített masinái. Az el­ső gépek orrán fémesen csillognak a BÉKE acélból kovácsolt betűi. A második gépsor tern. 's­ táblázatai azt hirdetik, hogy a traktorgyár tíz­ezrével gyártja a traktorokat, s hu­szonkét országban szerzett megbe­csülést a román iparnak... A kő­­olajfinomítót újjáépítenék és két akkorára növelték dolgozni, mint a háború előtt volt... Diadalmasan zúgnak a menetben a „Vörös Zász­ló“ művek olajzöld­ színű teherae­ks Ki hitte volna azon az első május elsején, hogy megszületik a hazai teherautógyártás?! ... S hány új gyár zászlóit emelik magasra a sztá­­linvárosi dolgozók. A Radiátorgyár, a Kenyérgyár, a „Republica“ sza­­lagszövő üzem, az FSR szerszámgyár, az ,J£lectroprecizie“ villamosipari üzem, az Épületelemeket Előgyártó üzem — mind, mind azóta születtek. Tizennegyedik szabad május 1.— de szép, de nagy vagy itt a Cenk alatti városban! A pártvezette mun­kásosztály ereje, a győzelemmé lett Ígéret tüzes zászlóid selymén! SIPOS BELLA Az ódon Tanácsház körül tízezrek ünnepelnek

Next