Előre, 1958. június (12. évfolyam, 3297-3321. szám)
1958-06-01 / 3297. szám
2 Az államosítás óta eltelt 10 év alatt a bukaresti „Grigore Preoteasa" gyár korszerű elektrotechnikai üzemmé fejlődött. Nemrég új csarnokot helyeztek üzembe, amelyben telefonközpontokat gyártanak. Képünkön, az új csarnokban az első automata központok összeszerelésén dolgoznak a munkások 99 Amióta miénk a gyár... rend uralja a kazánházat, a hatalmas, emeletes csarnokot, az egész gyárépületet. Mozdulatlan a főhajtógép, hallgatnak a szivattyúk a turbinák, üresen állnak a főzőüstök, a centrifugák, nem működnek a szállítóberendezések. A megfeszített, megállás nélküli munka utáni lélekzetvétel, erőgyűjtés idején vagyunk. Míg gyökeret ver, levélbe szökken, bokrosodik a répa a földeken, addig az üzem — a marosvásárhelyi Bernáth Andor cukorgyár — felkészül az új idényre, így megy ez évről évre. Szeptembertől januárig, 120 napon át éjjel-nappal zúgnak a gépek, duruzsolnak az üstök, a répa cukorrá változik. Majd a cukorfőzés mesterei a fehér köpenyt szürkével cserélik fel, s csatlakoznak a karbantartók lakatosok csoportjához. Előkerülnek a szerszámok, szikrát okád a hegesztőpisztoly, a csendbe mindegyre kalapácsütés hasít bele... Sorra veszik a gépeket, töviről hegyire átvizsgálnak mindent, kicserélik az elkopott alkatrészeket, megjavítják, újjáteremtik a berendezéseket. Tíz esztendővel ezelőtt, egy melegev, júniusi napon, a kalapácsütés is elhallgatott. A munkások, mesterek letették a szerszámot, az íróasztalok mellett dolgozó műszakiak zsebükbe csúsztatták a ceruzát. — Valamennyien a,ikockaosztályon gyülekeztünk — emlékezik Szöllösi György kazánkovács mester. — Sejtettük, hogy valami nagy dolognak kellett történnie. Türelmetlenül lestük a rádiót, vártuk, hogy megszólaljon s megtudjuk, miért hívntta««»« - re az üzemi bizottság. Kitörő lelkesedéssel fogadtuk az államosítás hírét. S fokozta örömünket, hogy Veres Károlyt nevezték ki munkásigazgatónak, hogy üzemünk élére olyan munkásember került, akivel évtizedeken át együtt dolgoztunk, akit mindannyian megbízható emberként, a munkásérdekek bátor harcosaként tartottunk számon. — Mióta dolgozik a gyárban ? — Esztendő híján harminc éve. Ebből majdnem két évtized a legnagyobb bizonytalanságban telt el. Lakatosként kerültem ide, szinte minden részlegen dolgoztam, végül is a kazánkovács mesterségnél kötöttem ki. Éveken az ideiglenes munkás, órabéres voltam. A részvénytársaság megbízottai éberen vigyáztak arra, nehogy valamiképpen egész évet töltsek a munkában, szabadságjogot nyerjek. Év vége előtt, a tél kellős közepén, mindig felmondtak. Vigasztalásul odavetették: „Nézzen erre január közepén, esetleg hasznát vehetjük“. Jó szakmunkás voltam, hát ismét alkalmaztak. Hasznomat vették. Dolgoztattak, hajszoltak, s munkánk értékének nagy részét bezsebelték. . A háború vihara a marosvásárhelyi cukorgyárat sem kímélte meg A visszavonuló fasiszták aláaknázták, levegőbe röpítették a fontosabb részlegeket. Elpusztult a főhajtógép, a motorok, szivattyúk nagy része De a gyár szíve, a kazánház, hogy hogynem megmenekült. Hónapokon át pótolta a földdel egyenlővé tett villanytelepet, s gőzzel táplálta a romjaiból újjáépülő cukorgyárat. — 1944 őszét nem lehet elfelejteni — folytatja Szöllösi Géza. — Bátran nevezhetjük a gyár hőskorszakának. A répa a földben volt, nem hagyhattuk, hogy odarothadjon. A gyárat a legrövidebb idő alatt újjá kellett építeni. Fizetés nélkül dolgoztunk, éjt nappallá téve, csakhogy beindulhasson a termelés. Ha jól meggondolom, valahogy már akkor magunkénak éreztük a gyárat. Talán ez a tudat öntött belénk annyi lelkesedést, ez a gondolat kölcsönözte az erőt a sokszor emberfelettinek tűnő feladatok véghezvitelére— Élményeim ? Őszintén szokva, a mill tinit nincsenek, il nőnem fel v.-. sárhelyen, de Borszékre, Marosfőre, Szovátára soha el nem jutottam. Az államosítás óta bejártam mindezeket a szép helyeket, pihenőszabadságomat mindig a hegyekben töltöm. Élsportoló. 1950-ben első lett az országos tekebajnokságon. A kizsákmányolás alatt nem juthatott el a közelben fekvő Borszékre, Szovátára — most megjárta Budapestet. — Amióta miénk a gyár, munkánkat megbecsülik. Május elsején számos munkás, mester, technikus, mérnök kapott élmunkásérmet. Köztük én is. Prémoiumot is gyakran osztanak. A mester...... ■■■■■■ .umi Wi....i...«iöenséget, szakmát sem kell már ellesni, lopni, szakmai tanfolyamokon sajátíthatja el bárki a cukorfőzés tudományát, ezt a múltban annyira féltve őrzött, apáról legfeljebb fiúra szálló titkot. A gyár gyönyörű tömbházat épített a közelben, munkáscsaládok lakják. Fiaink, lányaink előtt nyitva állnak az iskolakapuk, sok munkásgyermek főiskolára, egyetemre jár. Az idősebb munkások nyugdíjat kapnak, senkinek sem kell félnie attól, hogy öregkorára az utcára kerül. Nehéz lenne felsorolni mindazokat az előnyöket, amelyeket népi demokratikus rendszerünk a dolgozóknak nyújt. A mióta a miénk a gyár...Be sokatmondó, sokat jelentő szavak.Tíz esztendő minden vívmánya, minden gazdasági, társadalmi és kulturális eredménye bennük foglaltatik. Az egykori kizsákmányoltak, proletárok kiapadhatatlan kezdeményezőkészségét, tehetségét, nagy hozzáértését hirdetik, a politikai hatalom után a gazdasági hatalmat is saját kezébe vevő munkásosztályunk megváltozott, új életét. KACSÓ GÁBOR ír Hirtelenében felragyog kékenzöldesen, s belevesz a derűs égboltba. A tenger ss tör fel halk sóhaj egy őszülő asszonyból. Ott tolonganak az utasok mind a vonatablakoknál. Eltűnt a röpke látomás, eltakarták az útmenti házak. Aztán egész méltóságában tárul ki előttünk, hullámosan, fehértarajosan, szikrázva a napfényben, a kék, olivzöld, ezüstszürke ezernyi , árnyalatában, aranyiban táncoló színfoltokkal. A tenger... Vágytunk erre a viszontlátásra, mi, akiket varázsa régóta megbabonázott. A most oly fiatalosan csillogó szemű munkásasszony először látja. Lélegzetelállító elragadtatással nézi, nézi... Igen, eljutott Konstancába. Övé heteken át a tenger, a homokos part, a gondtalan pihenés napjai. Minden gondolatunk, érzésünk most a tengeré. Csak nagy későre eszmélünk rá, hogy előttünk a kikötő nagyvonalú épületei, termetes teherhajók sokasága. Játékosan aprók a messzeségben a part felétartó gőzösök, szemünk előtt zsugorodnak össze a távozó hajók. Konstancán nehezen szakad el a nyaralóvendég a tenger bűvköréből, a városra, a kikötőre csak később eszmél fel. Napok múlva veszi észre Konstanca kettősségét. Mert kétarcú Konstanca a nyári hónapokban ismert nemzetközi fürdőhely és Európa egyik számottevő kikötője. A mamaiai fövényen barnára sült gyermekek, felnőttek vidám paradicsomai a matrózok, a kikötő, gyárak dolgozói ,számára pezsgő életű munkásváros. Akik itt élnek, nem csupán a nyár tűző napsugaraiban a földközi tengerpart városainak hangulatát idéző, könnyed, zajos, táncos, daloskedvű fürdőhelyet ismerik. Megszokták akomor, egyhangú, naphosszat tartó őszi esőzéseket. Meg a tél viharait, mikor a Crivát fenyegető hótorlaszokat emel a parton. Tombolnak a hullámok, ellepik a mólót. Fenyegetően sötét ilyenkor a tenger, dühödten nekirugaszkodva táncoltatja a hajót. Az északi tengerpart vonásait ölti fel a kikötő. Ekkor érthető, miért éppen feketének nevezték el a hajósok régmúlt időkben a nyáron olyan kedveskedően mosolygó tengerünket. Járom Konstanca pontos mértani szögben egymást keresztező szép, gondozott, hosszú utcáit. A tengerparton, a kikötő közelében pazar villák, nem is oly régen még itt laktak a külföldi exportcégek igazgatói, itt székeltek a nagy nemzetközi bankok, gabonacégek, kőolajtrösztök fiókjai. A pazar kaszinóban ők , tettek fel nagy pénzeket rulettre, bakkarára. Forgalmas a ma is még kissé keleties színezetű kereskedelmi központja a városnak: albánok árulnak joghurtot, törökök különleges édességeket, görögök ezerféle csecsebecsét a nagy állami üzletek tőszomszédságában. Valahányszor viszontlátom a várost, több a parkja, fásított útja, illatozó virágokkal szegélyezett pázsitja. A házak kis kertjeiben terebélyesednek a nemrég ültetett gyümölcsfák. Mintha a százezer lakos mindegyike azon igyekezne, hogy minél szebbnek láthassaa vendég városukat’. Oly különös, megfoghatatlan a gondolat, hogy e fehér házak alatt ősrégi városok romjait rejti a homokos talaj. Hogy évezredek óta viaskodik ebben az öbölben az ember tengerrel, időjárással. Hogy annyiszor feldúlták, felégették a települést s mindannyiszor újjászületett — bár olykor csak évszázadok elteltével. Mintha a tenger habjaiból merített volna életerőt. Navigare necesse est — hajózni kell ! — tartották a rómaiak. Így vélekedtek majd előttük a miletoszi kereskedők, akik a történészek szerint a Fekete-tenger eme természetes öblében lerakták Tomi alapjait. A világhódító rómaiak követték a görögöket, majd innen kivonulva átengedték a tengerpartot a gétáknak, szarmatáknak, hogy később ismét visszatérjenek a Duna torkolatához és a Fekete-tenger kikötőibe. Vajon zordabb volt régebben az időjárás tengerünk partján ? Erre következtethetünk a száműzött Ovidius kétségbeesett hangulatából, az elégikus Tristiák és a pontiusi levelek fájdalmas panaszaiból. Végtelen hótakaróval, jégmárvánnyal borított tájat, jégtömbbé fagyott partokat villant fel Ovidius költői képeiben. Vad, mindig talpig fegyverben járó barbároknak tünteti fel a Tomiban élő gétákat s görögöket, bár jól értett már akkor az itteni nép földműveléshez, állattenyésztéshez, halászathoz. Mindössze néhány római módra épített kőház állt Tomiban, körülöttük szegényes vályogviskók. Nem engedélyezett a történelem hosszú életet Tominak. Perzsák, majd macedónok indultak a Fekete-tenger partvidékeinek meghódítására. úgy tartják, a város mai neve Konstantin bizánci császárra emlékeztet, akinek uralma idején ismét lerakták a kikötő alapjait. Aztán a hódítók ismét felperzselték. Később a török tör be : zajos, poros, keleti várossá változtatja. Nincs még száz éve annak, hogy a törökön aratott győzelem után Konstanca új életszakaszába lépett. Még néhány évvel előbb, 1864-ben egy angol társaság újjáépítette a konstancai kikötőt és felépítette a Cernavoda- Konstanca vasútvonalat. Ám az akkori kikötő mind kevésbé felelt meg az egyre növekvő hajóforgalomnak, a mélyjáratú új hajók követelményeinek. A múlt század utolsó éveiben elkészültek a tervek a kikötő nagyszabású átépítésére. Tizenkét évig tartott a hatalmas építkezés. Anghel Saligny, a tehetséges, nagynevű román mérnök vezette a korszerű kikötő építését, ő módosította a terveket. Irányítása alatt román mérnökök, szakemberek dolgoztak. 1908 május 24-én, ötven évvel ezelőtt felavathatták a számottevő európai kikötők rangsorába lépett nagy konstancai kikötőt. Elkészültek a hosszú, erős védőgátak, az északi és a déli széles rakpartok, a kőolajmedencék és vezetékek, a tekintélyes gabonasilók, az új móló és tengerparti vasútállomás. Konstanca ettől kezdve nemcsak Románia külkereskedelmének nagy részét, hanem igen tekintélyes tranzit forgalmat is lebonyolíthatott. Egyről azonban megfeledkeztek a kikötő tervezői. Burzsoá földesúri országban miért is gondoltak volna rá ? Olcsó volt a munkáskéz, a legembertelenebb munkára is rákényszerültek azemberek. Minek gépesítették volna az áru,kis berakásai,,? Agyongyötört dokkmunkások éjjel reflektorfényben is 10—12 órán át görnyedtek a mázsánál is súlyosabb bálák, zsákok alatt. Fullasztó hőségben nyáron, hóviharban télen, porban, füstben loholtak ipak szakadtáig. A nép uralma megváltoztatta a kikötőt. Megkapó látványa dokkokban folyó gépesített munka. Mammutdaruk emelik le a terhet a beérkező hajókról. Darusorok hajlonganak, raknak zsákokat, ládákat futószalagokra, amelyek egyhamar megtöltik az eléjük gördülő tehergépkocsikat. Traktorok, vontatógépek szállítják a nagy teherhajókra az esztergapadokat s más gépeket, amelyeket külföldre szállítunk. Csaknem teljes a gépesítés, kisemelők rakják ki a könnyebb terheket. Vezetékeken folyik a kőolaj a tankhajókba. Kilométernél hosszabb szállítószalagon halad a beérkező gabona a kilencemeletnyi magas silók öblös torka felé, vagy indul ellenkező irányba. Kétszer olyan termelékenyen dolgoznak ma dokkmunkásaink, mint hét évvel ezelőtt. Segítőtársuk a sokféle, értékes gép. A hullámverte rakparton betekintést nyer a látogató országunk külkereskedelmének fejlődésébe. A második világháború előtt főképpen kőolajat, gabonát, fűrészárut rakodtak a hajók. Most cement és üvegáru, gép és különféle készáru is indul távoli országokba. És hányféle ipari nyersanyag, élelmiszer, gyarmatáru érkezik. Ha Konstanca utcáin egyenes tartású, kissé himbáló járású, barnára cserzett bőrű, idősebb férfit látsz, kettőt tehetsz egy ellen, hogy matróz volt fiatalabb éveiben. Milyen ízesen, zamatosan tudnak mesélni ezek az emberek úti kalandjaikról. A mi hajóink egész élettörténetét is pontosan ismerik. Mikor tűzték ki először a lobogónkat ? Merre jártak az utóbbi években ? Büszkén beszélnek a „Transilvaniáról", amiely hónapokat tölt nyílt tengeren. A Pleharov, meg az Ardealul, a Constanta, a Sulina, a Berezina minden egyes útjának története az egykori matróz számára mindennél izgalmasabb esemény. Legszebb a konstancai kikötő nyár derekán. A tengerészek napján itt gyülekezik a hadi és kereskedelmi flottánk. Reflektorok fénye villózik éjjel a sötét tengeren, kergetik egymást a sokszínű tűzijáték fénycsóvái. Reggelig tart a hajókon a bál, a jókedv, dal, öröm. Az ötvenéves modern konstancai kikötőminden nyáron megünnepli szabad életét. SÁNDOR ÁGNES ELŐRE Egy végrehajtóbizottsági ülésen Szatmár ellátásáról Szokatlanul népesvolt a Szatmári városi néptanács legutóbbi végrehajjóbizottságiülése. A tagokon kívül ott volt az Aprozár, az OCL, a központi raktár, a Vegyesipari Vállalat stb. megbízottja. Az ülés tárgya a város ellátása volt, s a felmerülő kérdések így mindjárt helyben tisztázódtak. A jelentések, kérdések és felszólalások után mindenki világos képet alkot-' hatott magának az eddigi eredményekről, de a hiányosságokról és a további teendőkről is. Kitérni a jelentés minden pontjára kicsit hosszadalmas lenne. Csak azokat a kérdéseket ragadjuk ki, amelyek most, nyár elején a leginkább érdeklik az olvasót , és különösképpen a szatmári háziasszonyokat ZÖLDSÉG ÉS FŐZELÉKFÉLE Az idén jócskán beleszólt a kedvezőtlen időjárás az Aprózár terveibe. Sokkal később tudtak salátát, hónaposretket, zöldhagymát szolgálni a vevőközönségnek mint tavaly, vagy az azelőtti években. Néhány hete már uborkát, paradicsomot, karalábét és csípős paprikát is árulnak. De sokszor előfordul még most is, hogy délután már nincs más az üzletekben csak tavalyi burgonya. S amikor van , a saláta egyszer-egyszer fonnyadt s a hagyma sem éppen a legfrissebb. Év elején az állami gazdaságok trösztje több üzletet nyitott a város területén. A néptanács örömmel fogadta ezt a kezdeményezést, remélve, hogy ezzel sokat javul majd a város ellátása. Sajnos, a remények csak részben váltak be. A minőséggel nincs semmi baj. Az állami gazdaságok üzletében minden áru elsőrangú és olcsó. Egész télen át remek borokat árultak 8—9 lejes áron: tojást, burgonyát, tejet, túrót, a legjobbat. Tavasszal — jól megelőzve az Aprozárt salátát, zöldhagymát és spenótot vittek a piacra. Csak éppen, hogy nagyon keveset. Az Aprozár és az állami gazdaságok üzlete mellett még a környékbeli kollektív gazdaságok lennének hivatva hathatósan beleszólni a város zöldségfélékkel való ellátásába. Annál is inkább, mert a Szamos mentén nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a kertészkedésre. Ennek ellenére, a környékbeli kollektív gazdaságok eddig csak különféle palántákkal és vetőmaggal jelentkeztek a piacon. Mindezekkel kapcsolatosan komoly kérdések merültek fel a végrehajtó bizottsági ülésen. Elsősorban is az, hogy az Aprozár vezetősége nem fordított elég gondot a szerződéskötésekre. Az évek során rá keltett vo,ha vezesse a szamosmenti falvak dolgozóparasztjaita szatmáriakat is — a melegágyi kertészkedésre. És az Aprozár vezetősége ahelyett, hogy siépsieWisitsi munkával igyekezne segíteni ,ezeken a hibákon amelyek nem ujkéletűek, hanem évek óta tartanak — arra fecséreli idejét, hogy kiket a „konkurrens" cég — az állami gazdaságok üzlete ellen. Mondván, hogy azért nem tudják teljesíteni tervüket, mert ezek az üzletek az ő egységeik mellett nyíltak meg és mivel szebb az árujuk, oda,vonzzák a vevőközönséget. A megoldás, természetesen, nem ez. A végrehajtó bizottság minden tagja megegyezett abban, hogy az állami gazdaságok üzletei elősegítették, és elősegítik most is a város ellátását — bár még nem olyan mértékben, mint ahogyan várható lenne — s az Aprozár vezetőségének az oktalan szélmalomharc helyett inkább példát kellene vennie, meg kellene tanulnia tőlük, hogyan kies friss, vonzóan tálalt árut adni a vevőknek. ■ Ez tehát a helyzet a város zöldségfélékkel való ellátásával. A legsürgősebb teendő most az,, hogy az Aprozár s az állami gazdaságok üzletei is igyekezzenek minél folyamatosabban, bőségesebben és nagyobb választékkal ellátni egységeiket, a meglévő helyi erőforrások ésszerűbb felhasználásával és ha másképp nem megy, az ország más vidékeiről való fokozottabb felvásárlással is. JÉG ÉS HOSZTGITALOK .V.- , , Volt egy olyan terv az év elején, hogy mint ,az ország többi nagyobb városában, az idén itt is meghonosítják a jég házhoz való szállítását. S a baj azonban nem az, hogy nem szállítják haza a jeget, hanem, hogy egyáltalán nincsen. Vagy legalábbis ami van olyan kevés, hogy tekintetbe véve a szükségletet, szinte egyenlő a nullával. A Vámosi Vegyesipari Vállalat naponta körülbelül 41—500 tábla jeget termel. Ebből el kell látni a vendéglátóipari egységeket, a hentesüzleteket, kórházakat, kantinokat. Erre a célra — a minimális szükségletet véve alapul — legalább napi 400 tábla jég kell. Marad tehát a lakosság, ellátására száz tábla. Ami a hírsizollalókat illeti, van belőlük bőségesen. De egy kis hiba itt is van. A sörtöltő üzem kapacitása alacsony. Bár egy idő óta két váltásban dolgoznak csak 4—5000 üveget tudnak naponta tölteni, S ez édeskevés. Pedig volna mit tölteni korlátlan mennyiségben. Ilyenkor, nyáron a sör mellett nagy keletje, van a gyümölcslének, szörpnek is. Árulják is cukrászdában vendéglőkben. De a sietős embernek nincs mindig ideje ide bemenni, asztalhoz ülni s várni meg kiszolgálják egy pohár málnaszörppel. Viszont Szatmáron más lehetőség nemigen adódik. Ami a jeget illeti, ott néhány napon belül — pontosabban június elsejétől —némi javulás áll be. Ezen a végrehajtó bizottsági ülésen ugyanis született egy olyan határozat is, hogy szerződést kötnek a vágóhíddal napi 4000- 5000 kilójég szállítására. Várjuk, hogy a hozott határozatok minél előbb megvalósuljanak: a város rendszeresebb és jobb ellátását zöldségfélékkel, hűsítőitalokkal és jéggel. BÚZA ROZÁLIA Csak az anyanyelvük különböző Hatalmas, modern műhelyek állnak a kolozsvári 9. sz. építővállalat dolgozóinak rendelkezésére. Legszebb közülük a szereleminkli OTNCIIr az UflVita délkeleti részén emelkedik szinte földig érő hatalmas üvegablakaival Itt dolgozik Kun Lajos és Topán Dumbtru autószerelő-sofőr üzemünk két kitűnő fiatal szakembere. Hatalmas, 7 tonnás tehergépkocsik alkatrészeit szerelik már hosszú évek óta Szerények, nem fitogtatják szaktudásukat, pedig még sohasem maradtak le munkájukkal, amióta a vállalatnál dolgoznak A legjobb él munkások közül valókmindketten. Főmesterük, Papp Károly mondja, hogy a legmesszebbmenően ainasznaíjják munkaidejüiket. kölcsönösen segítik egymást Csak olyan emberek tudnak így dolgozni, akik el sem tudják képzelni, hogy kezük alól selejt is kikerülhet. Körülbelül egyidősek. Több mint tíz esztendeje ismerik egymást s még inaséveiket is nagyrészt egy gazdánál szolgálták. Noha a 17 éves Gergely József számára „idős" szakemberek, egyikük sem érte még el a harmincadik életévét. Mint a nevük is mutatja, anyanyelvük különböző. De mindketten rÓI -»» nyelvét, s hol románul, hol magyarul társalognak Senki az üzemből nem emlékszik arra, hogy valaha is nézeteltéréseik lettek volna. Mindketten munkások vagyunk — mondják amikor ez a kérdés szóba kerül, — köztünk nem is lehet semmiféle nézeteltérés. GERGELY ISTVÁN levelező, a kolozsvári 9. sz. építővállalat dolgozója. 1958. június 1., vasárnap Jól haladnak a növényápolási munkálatok Országszerte lendületesen folyik a növényápolási munka. A Konstansa tartományi kollektív gazdaságok eddig 150.000 hektáron végezték el,. a gyomlálást. Az első kapálás vége felé közeledik az egész tartományban. Az összes állami gazdaságok és a kollektív gazdaságok többsége már befejezte a napraforgó kapálását. Fetesil és Negru Vodá’ radonokban már megkezdődött a második kapálás. A Bukarest tartományi mezőgazdasági dolgozók is már nagy területeken kapáltak. Giurgiu radonban közel 20.000 hektáron végezték el a gyomlálást. A Suceava tartományi állami gazdaságok gépi eszközökkel végezték el a kapálást a kettős hibridkukoricával bevetett többmint 6.000 hektáron. A gépi kapálás lendületesen folyik az ország más vidékein is. Az állami gazdaságok országszerte gépi eszközökkel végzik el a kukorica kapálást. Megkezdődött az új zöldség és gyümölcs feldolgozása Konzervgyáraink a napokban megkezdték az új zöldség és gyümölcs, termés feldolgozását. Elsőkként a bukaresti Flora, Grivica és Filaret konzervgyárak, a Bukarest tartományi Valea Rosie és Fructonil, s a craiovai Fructul Rominesc kezdték meg a termelést. Nemsokára megjelennek a boltokban az idei zöldborsó konzervek, földieper, cukorbefőttek és dzsemmek. A múlt évhez képest az idén 12 százalékkal több zöldségkonzervet, 5 százalékkal több cukorbefőttet, 20 százalékkal több kompótot és 18 százaalékkal több gyümölcsszörpöt gyártunk. Gyáraink az eddiginél több rózsa-, zöld-dió- és eperbefőttet készítenek s ezen kívül új konzervtipusok gyártását is megkezdik. Összes konzervgyárainkban intézkedések történtek a fokozott termelési követelmények kielégítésére. Váralmáson a szorgalmas kollektivisták házatáján A KOLLEKTIV GAZDASÁG udvarán üldögélünk az elnökkel, sűrű, bujazöld füvön. Szemben tekintélyes külsejű kúria, vagy tán kastély, van benne tizenöt-húsz szoba.. Grófok, bérlők, földbirtokos ügyvédek fészke volt, most székház. Oldalt hosszú, jellegzetes alakú épület. Műhelyek voltak benne valamikor, különben most is, rí /■ h ,, .. . ntn h,—rt-Ut, uisf r, Cj Atelienben nagy istállófele, az ..mar új A közös gazdák emelték. S a háttérből alacsonyabb, hosszú épület piros teteje villan ide a fák között. Az is új, a sertés fiaztató. A levegő tiszta, mintha szűrve lenne, szellő sem rebben az évszázados fák lombjai között , jólesik már az árnyék. Hideg, borús, esős télutóból mintha minden átment nélkül a nyárba csöppentünk volna. Csend van, csak valami tompa, halk zsongás jelzi, hogy itt a közelben, fűben, levegőben, fákon millió élet nyüzsög, szálldos. Egy közeli domb meg hegy. A Vlegyá-isza fehér hósipkásan villog a napfényben. Egy közeli dombtetőről várrom tekint le. Egy csonk az egész, magasan nyújtózik az ég felé Mondják, hogy még a tatárjáráskor épült. S előtte valami grófi kripta fehérült. A múlt levegője csapja meg az embert egy-egy pillanatról, de elenyészik hamar ez a hangulat. Itt van tanint-ottmn- —. y, —----S egy kicsit a jövőről, is. A régi kúriába húzódó drótokról oda terelődik a szó, hogy 1955 *óta van villany a faluban. Tulajdonképpen a gazdaságnak köszönhető — de mennyi utánajárásába került az elnöknek ! Igaz, sok ismerőse, barátja van a városi vezetőemberek között — vagyis hát, a gazdaságnak van sok barátja. ’Szóval, meglett a villany, s itta kultúrterembenmozigép is van, ide jár az egész falu. Olyan filmeket néznek végig, amelyekért városon tolongás sorbanállás van. Aztán, szereztek külön villanymotort, meg cséplőgépet.. • JAKAB MARTON robusztus, őszülő-kopaszodó ember. Belsőleg — amennyire ezt futó ismeretségből meg lehet állapítani — leginkább nyilt és őszinte. Nem köntörfalaz, nem sokat latolgatja szavait. Egyszer azzal szakította félbe önmagát, hogy ,ezt nem éppen, az újság számára mondom" , de nyomban legyintett, még nevetett is hozzá: „különben meg is írhatja".. Itt-ott kiütközik még a modorából az egykori középgazda és iparosember, de már a nagy közösség gondja-baja nyomja a vállait. Kollektíva-elnök, s mint ilyen is, kiváló gazda. ... -A marosvásárhelyi cukorgyár ajtajával ruccantunk ki Almásra. A „répások", ahogy a gyár embereit emlegetik errefelé a rövidség kedvéért, nap mint nap járják a cukorrépatermelő vidékeket, velük tárgyalt az imént az elnök is. Hogy ennyi meg ennyi mázsa magot, ennyi tonna műtrágyát kapott a gazdaság. S előlegre nem lenne-e szükségük . Egyelőre nem. Későbbre tartjuk. Valami munkálatot akarunk elindítani s majd akkor... A gyáriak kiszámították, mennyi jár a magtermesztésért meg az ipari répáért, elmesélték sebtében, hogy a szomszédos Románoson valami 130 ezer lejt vett be a kollektíva hektár répából nem számítva a cukrot meg a szeletet, s az idén már 20 hektárt tettek.. A gazdaságbeliek élénken érdeklődtek a répaszelet szállítási meg tárolási módozatairól. Meg is kapták a felvilágosítást, s egynémely tanácsot a cukorrépa kezeléséről is. Aztán Jakab Márton bácsi aláírta a papírokat s az autó elrobogott. Csend lett s most itt ülünk a dús füvön, halk beszélgetésbe merülve. Időjárásról, vetésről, egy kollektívaelnök mindennapi gondjairól folyik a szó, kicsit tán rapszodikusan, de a végén mégis csak összeáll a kép, világosabb és árnyékosabb oldalaival együtt. "Szinte szorongva kérdem, hogy milyen gazdasági évre van kilátásuk (városi embernek lehet-e ennél fontosabb kérdése falun ?), — hiszen rossz idő járt, hetekig esett az eső meg hideg is volt. Attól lehet tartani, hogy most , május második felében is van még vetnivaló. S beérik-e vajon ? — Ekkora a kukoricánk — feleli tömören az elnök, s két ujjúval mutatja, hogy tíz-tizenöt centis. — Minden vetéssel végeztünk, már 14-én. A búzánk is szép, a cukorrépa kibújt, a forgót megkapáltuk. Most gyomlálás folyik. Ha be nem üt valami elemi csapás, a tavalyinál is jobb évünk lesz. — S a tavalyi milyen volt ? — Hát.. Gondolja el, hogy osztottunk 5,35 kilogramm búzát, 4 kiló kukoricát, 3 kiló burgonyát... Volt aki el sem vitte mind, egy részét otthagyta azzal hogy van neki edig... meg cukrot, szénát, szalmát. S, tizenkét lej készpénzt egymunkanapra. Mi 40 lejbe számítottuk a munkanap értékét, de jártok itt, tapasztaló serén emberek V 'dszüvtsifik, öft. Mmutyiják, logy piaci áron megvan az. 50.—55. lej is. . . . . . Gyors fejszámolást végzek. Mit is lehet keresni egy esztendőben? S elismerően bólintok. Érdemes a kollektívben dolgozni. A magánosokat vajon nem gondolkoztatja-e ez meg? Kérdem is Jakab Márton elvtárstól, s azt feleli : — Az idén huszonhét családdal szaporodtunk, összesen százheten vagyunk most. S az elején negyvenöten kezdtük. — Majd tűnődve teszi hozzá. — Dehát, a parasztember nehezen tér ki abból, amit megszokott, mégha az rosszabb is neki. Azt hiszi, nekem könnyű volt? Soha nem felejtem el, milyen napokat éltem át akoriban, 50-ben míg rászántam magam , azután most három éve, amikor elvállaltam az elnökséget... Régen, ugye, a grófnak volt ispánja, voltak béresgazdái, mindenféle fullajtársai. Most meg álljon odaegy egyszerű munkásember, aztán értsen mindenhez, tudjon mindenről s feleljen mindenért... Mégis elvállaltam — fejezi be, hirtelen. . . — S tavaly ötvenöt lejt ért egy munkanap... — Az igen — bólintott. — De többet is érhetett volna. A cukorrépa magból például nagyobb hasznunk lehetett volna, ha idejében elvégezzük a munkáit. Vagy, ott volt a cséplés... kezdett kicsitázni a gabonánk. Megmagyarázom a gyűlésben, hogy ne, emberek, beosszuk szépen az erőt három váltásban, hogy fennakadás ne legyen — s akkor csak előáll ez,, vagy amaz, hogy pedig végig ott akar lenni a gépnél, tizenhat vagy huszonnégy órát, hogy jobban keressen. Próbáld megmagyarázni, hogy az emberi erő véges. S este amikor kijelenti hogy hazamegy, mert nem bírja tovább, keress a helyébe másirkát. Deszkákkal rakott szekér fordul ki a kapun, egy másik befelé öregél valami rönkökkel, odaszólnak ettől is, amattól is az elnöknek. Aztán egy traktorista jön, meg az alapszervezeti titkár, valami megbeszélnivalóval. Kezdem fölöslegesnek érezni magam s szedelőzködöm. — Szép itt — mondom, búcsúpillantást vetve a fákkal szegélyezett zöld térségre, melybe ösvényt kaszál-' tak, a nagy, rendezett virággrupp felé. — Szép — hagyja helyben az elnök, s követi a pillantásomat.. — Pár évvel ezelőtt itt járatták a traktorokat, s össze-vissza szántották az egész udvart. Azt is megszüntettük, van arra alkalmas hely elég. — S ■ hirtelenül odamutat a virággruppra: — né, kibújt a kardvirág... KIFELÉ MENET csemetesort fedeztem fel. Aprócska, vesszőnyi, de már megfogant jegenyék, sűrűn egymás mellett, ki tudja milyen hosszúságban, s amint jobban körülnéztem, kitűnt, hogy a gazdaság egész belterületét közrefogják, négyszögben. Évtizedek múlva, amikor magas, sudár fákká izmosodnak, nagy távolságból, dombtetőkről, repülőgépről is látható lesz majd, hogy ez a nagy zöldszegélyű négyszög a váralmási kollektív, gazdaság. És még szebb lesz az unokák házatája, ORBÁN LAJOS.