Előre, 1958. augusztus (12. évfolyam, 3349-3375. szám)

1958-08-01 / 3349. szám

2 A szélesre tárt ajtó előtt vagy 10-15 szekér áll két hosszú sorban egymás után. Az elsőről éppen rakják a mérlegre a búzával telt zsákokat. Közben befut egy autó, gyorsan lerakódik és indul is vissza. Addig a szekeresek, akiknek várniuk kell néhány percet, a laboratóriumból hozott eredményt vizsgálgatják. — Fajsúly SO, nedvességtartalom 14 és fél... olvassa az egyik. — Hát körülbelül így megy a munka nálunk — magyarázza Grosz Ferenc a nagykárolyi átvevő raktár vezetője. ■ Torlódás nincs, mert pontos időbeosztást készítettünk és mindegyik falu, község tudja, mikor kerül sorra. Csak ha autó jön valamelyik kollektív gazdaságból, azt rakjuk le soron kívül. — Milyen az idén a búza minősége? — Jobb mint tavaly. Az átlagos fajsúly 76—80, a nedvességtartalom - ■ pedig alig 14—14,5. — Kik hozták be az első leszerződött búzát? — ,4 börvelyi kollektivisták. És azóta a vámmal, a gépállomásnak járó munkadíjjal együtt 200 tonna búzát szállítottak be. De feltétlenül meg kell említenünk a kaplonyi kollektivistákat is, akik már egy héttel a határidő előtt behozták az egész leszerződött mennyiséget. Ha esetleg akar beszélni az elnökükkel, az előbb még ott láttam a raktárban. Befordulunk az ajtón és szinte nekimegyünk a kifelé igyekvő Bozner Józsefnek. — Kicsi ez a világ — áll meg mosolyogva — mert megint összetalálkoztunk. — Mi újság maguknál? — kérdem, miután letelepszünk a teli zsákokra. — Van az most rengeteg, mind elmondjam? — Mind... — Akkor talán azt jegyezze fel legelőször, hogy gyönyörű termésünk lett az idén. Búzából közel 24 mázsa hektáronként. Jobb, mint tavaly. A fajsúly 81, nedvességtartalom 14,5. Le is szállítottuk az egészet, amit szerződtünk. Most már csak a cséplési vámot hordjuk a teherautóval. Ez lenne az egyik újság. A másik, hogy holnap ki- osztjuk a 40 százalékos előleget. Több mint 4 kiló jut munkaegységenként. ■ — Ez igen... Akkor biztosan meg van elégedve a tagság is. — De még mennyire — mondja örömmel — különösen hogy most már tudják, az idén is körülbelül annyi pénz jut munkaegységenként, mint az elmúlt esztendőben. Mert helyrejött a kender. •— Tavaly mennyit adtak? — Tizenhét lejt és akkor is a kender hozta a legtöbbet. Nekünk a családok számához viszonyítva kevés földünk van. Hát úgy kell gazdálkodnunk, hogy abból a kevésből sokat kihozzunk. Tavaly vetettünk 50 hektár kendert és kaptunk érte közel 700.000 lejt, összkészpénz jövedelmünk 70 százalékát. Az idén még 20 hektárral többet vetettünk. Tavasszal sokáig nem esett az eső, már azt hittük baj lesz a kenderrel, de azután helyrejött. úgy számítottuk, közel 1 millió lejt kapunk belőle az idén ... Mondjak még más újságot is... — Hát persze ... — Bevált a pékség. Májusban építettük, az asszonyok kérték, mert nem volt hol süssék a kenyeret. Motorinával sütünk, a kemence azóta már vissza is fizette a költséget és minden hónapban hoz jónéhány ezer lej tiszta jövedelmet. Mikor meghallották a többi kollektív gazdaságok, valóságos pékségépítő láz kapott lábra a rajonban. A múlt héten Obis Lajos jött el hozzánk Börvelyből. Nagyon tetszett neki és azt mondta, ha haza megy, megbeszéli a tagsággal, mindjárt kettőt építenek. Mi is nagyon megbátorodtunk, hogy ez sikerült és most neki akarunk látni egy halastó létesítésének. Van ugyanis 10 hektár szikes területünk, ami eddig még kaszálónak sem volt jó. A múltkoriban kinn jártak nálunk a rajoni mezőgazdasági osztály szakemberei és azt mondták, hogy kis befektetéssel halastavat lehetne létesíteni az egész területen. A tagság nagy kedvvel fogott hozzá, valóságos kincsesbánya tesz a gazdaságnak. Hirtelen elhallgat és kezet nyújt. — Ne haragudjék, mennem kell — mentegetőzik, úgy látom már leürítették az autót indulunk vissza. Ha eljön hozzánk Kaplonyba, majd többet mondunk a terveinkről. .. viszontlátásra ... Míg beszélgettünk, a szekérsor is megcsappant, de az utca végéről újabb karaván közeledett. — Reggel ötkor jönnek az első szekerek, aztán este kilencig soha sem ürül ki az udvar — néz eléjük Grosz József .De mi ennek csak örülünk, mert — bár egyre szállítjuk a malomnak őrlésre a búzát, mégis tele vannak a raktárak. Ez pedig jó jel. Annak a jele, hogy a rajon kollektivistái, társultjai és egyénileg dolgozó parasztjai elsőrendű hazafias kötelességüknek tartják mielőbb beszállítani a leszerződött gabonát. BÚZA ROZÁLIA Az újaradi kollektivisták átadják a leszerződött búzát az átvevő központnak (Szélhegyi Kálmán felv.) ELŐRE 1.652.000 lej terven felüli nyereség A szovátai IFET önállóan gazdálkodó szocialista iparvállalat, így a tevékenysége és a fejlődése szempontjából igen fontos, hogy következetesen növeljük a jövedelmezőségét. Vállalatunk dolgozói minden erejüket latba vetik ennek érdekében, különösen amióta a párt II. kongresszusának irányelvei is rámutattak e feladatunk fontosságára. A második pártkongresszus óta eltelt időszak eredményei igazolják ennek a gazdasági vezérelvnek a he-Vállalatunk nyereségi tervelőirányzata : Elért eredmény Terven felüli nyereség A vállalati alap növekedése ebből: — építkezési célokra — szociálkulturális célokra — dolgozóink jutalmazására A jövedelmezőség növelésének és a terven felüli jövedelem biztosításának egyik alapvető feltétele a műszaki intézkedési tervek helyes elkészítése és a benne foglalt feladatok időbeni az össztermelés értéke az árutermelés értéke középarányos munkáslétszám béralap felhasználás a munka termelékenysége átlagkereset Ugyanakkor a tavalyi 119.000 lejjel szemben az idén 324.000 lej értékű közszükségleti cikket termeltünk terven felül. Mindvégig szem előtt tartottuk azt az irányelvet, hogy a faanyagot gazdaságosabban és takarékosan használjuk fel és értékesítsük az erdei hullás- és ágfaanyagokat. Műszaki intézkedési tervünk már az elmúlt években előirányozta ezek gyakorlati megvalósítását. Így például a sármezői dongagyár melletti hulladék-feldolgozó részleget kiszélesítettük és az idén a parajdi dongagyár mellett is hasonló műhelyt létesítettünk. Ezeken a részlegeken a dongagyártásnál visszamaradó hulladékanyagból, amit azelőtt vagononként 750 lejes áron értékesítettünk — csak ez év első felében több mint 20.000 garnitúra különböző típusú ládát (kekszes, gyümölcsös, zöldséges, szeges, sörös stb. ládákat) gyártottunk. Mivel mindezt terven felül állítottuk elő, központi kiutalás nélkül értékesítettük az állami és szövetkezeti szektorban. Jellemző a fahulladék feldolgozásának hasznosságára, hogy félév alatt csak a seprűnyél-gyártásból több mint 120.000 lej nyereségünk volt terven felül. A dongagyárakban és a talpravágó gáttereknél általában a faanyag 12 százaléka került fűrészporba, ami elég jelentékeny veszteség. Egyre nagyobb fűrészporhegyek tornyosodtak a gyárak udvarán, amit nemcsak hogy nem tudtunk értékesíteni, hanem még nagy helyet is foglalt el és tűzrendészeti szempontból veszélyessé vált. A dolgozók javaslata alapján a vállalat műszaki kabinetje elhatározta, hogy megpróbáljuk a fürészport falisztté őrölni és úgy értékesíteni. Márton Zoltán és Zepenauer Jenő elvtársak kezdeményezésére, néhány jó újítás bevezetésével fel is építettünk egy fürészpor-szárítót meg egy szitákkal felszerelt kövesmalmot és már az idei év első negyedében megkezdtük a faliszt őrlését 700— 800-as granulációban, ami a bakelit- és a lignolit-gyártás alapanyagát kérta ZSIGMOND JÓZSEF a szovátai IFET igazgatója lyességét, amely vállalatunk minden dolgozójának személyes érdeke. Számok és konkrét tények beszélnek elért eredményeinkről, amelyek termelésünk fejlesztése és bővítése mellett egész sor szociális-kulturális kérdés megoldását, és a munkásaink életszínvonalának növekedését is elősegítették, íme, egy pár összehasonlító szám: 1957 1958 első felében végrehajtásának állandó követése, kiértékelése és megvalósítása volt. Ezt igazolja az idei első félévi tervünk összmutatószámai teljesítésének arányos összhangja. pezi. Ez már keresett cikk volt, hamar akadt rá vevő vállalat, hozzáfoghattunk tehát a folyamatos termeléshez. Az elmúlt években sokat tanulmányoztuk az erdőben visszamaradó fahullás, illetve a vékony, 5 cm-en aluli ágfa értékesítését, összegyűjtöttük ezt az eddig kárbamenő faanyagot, kötegekbe kötöztük s tavaly 150 vagonnal, az idén pedig már az első hat hónapban 250 vagonnal adtunk el belőle. A jövedelmezőség növelésében vállalatunkat elősegítette dolgozóink számos kezdeményezése és újítási javaslata. Zepenauer Jenő és Lengyel János elvtársak kezdeményezésére egy KD-35-ös típusú hernyótalpas traktor aljára házilag elektromos központot szereltünk, amely 5 villanyégőt üzemeltet. Ez lehetővé teszi az éjszakai munkát, s így különösen most, a nyári hónapokban nagy jelentősége van. Házilag állítottunk elő két cellulóze-tisztítógépet is, amelyekkel sokkal olcsóbb és szaporább a hántolás. Számos hasonló példát lehetne felsorolni a dolgozók kezdeményezéseiből, amelyek mind a nagyobb jövedelem elérését szolgálják. Vannak azonban még hibák és hiányosságok is. A traktorral való vontatás például közel kétszeresébe kerül az előirányzott önköltségi árnak. Ez részben szervezési hibákból, részben pedig az alkatrész-hiányból ered. Egy-egy részlegünknél gyenge a minőség. Az elmúlt időszakban sok volt a selejt talpfa, különösen a vármezői gyár termelésében, ami Német Sándor szektorvezető és Sándor Albert gyártási vezető hibájából származott. Némely helyen anyagpazarlás, helytelen és hűtlen anyagkezelés is előfordul, ami akadályozza a vállalat jövedelmezőségének növelését. A jövőben a pártalapszervezet irányításával következetes harcot kell folytatnunk a még fennálló hibák kiküszöböléséért, és a jövedelmezőség növeléséért. Ebben nagy segítséget várunk valamennyi dolgozónktól, hiszen a terven felüli jövedelem részaránya képezi a vállalati alapot, amiből ebben az évben is 13 család részére építünk kényelmes lakóházakat. 590.000 lej 828.000 lej 1.467.000 lej 2.480.000 lej 877.000 lej 1.652.000 lej 344.000 lej 230.000 lej 144.000 lej 588.000 lej 357.000 lej 231.000 lej 116,81 százalék 114,48 „ 112,45 „ 115,22 „ 115,40 * 113,84 » Nyolcvan esztendős az „Anti-Dühring“ Örökérvényű marxista mű TVyolc évtizeddel ezelőtt jelent 4- meg először könyvalakban az a cikksorozat, amelyben Engels a marxizmus klasszikusait jellemző páratlan tudományos sokoldalúsággal, ellenállhatatlan érveléssel, kimeríthetetlen eszmegazdagságú okfejtéssel tárta a munkásmozgalom elé, hogyan „forradalmasítja" Eugen Dühring úr a tudományt. Az így született mű azóta is a marxista irodalom egyik legkiemelkedőbb, örökértékű alkotásának bizonyult. Joggal várta el Lenin azt, hogy ez a könyv helyet kapjon mindenöntudatos munkás, a szocialista forradalom minden híve asztalán. ■ Nyolc évtized leforgása alatt a dolgozók megszámlálhatatlan seregét tanította meg az Anti-Dühring a munkásosztály forradalmi világnézetére, a tudományos természet- és társadalomszemléletre, a szocialista forradalom tudományára. Mint a marxizmus klasszikusainak annyi más munkája, az Anti-Dühring is polémia, vitairat. A múlt század hetvenes éveiben a lassariánus eszmék beszüremlésétől opportunizmusra hajló németországi szociáldemokrata vezetőkörökben és értelmiségi rétegekben rokonszenvvel fogadták a berlini egyetem magántanárának. Eugen Dühringnek, a szociáldemokráciához közelálló, metafizikus, mechanikus materialista, az idealizmus felé hajló gondolkodónak, a „porosz jellegű szocializmus" hívének lapos, sivár, antimarxista elméleteit. Az a korszak volt ez, amikor Marx azt írta Sorgenak, hogy a németországi szociáldemokrata pártban, nem annyira a tömegek, mint a vezetők körében, a rothadás szaga terjeng. A lassariánusokkal való kompromisszum a Dühring-féle félműveltekkel való együttműködéshez vezetett és egyes vezetők kiegyezést kerestek azokkal az éretlen diákokkal és túl okos doktorokkal, akik a szocializmusnak fennköltebb idealista irányt kívántak szabni, azaz meg akarták fosztani tudományos, materialista alapjától és forradalmi jellegétől. A munkásmozgalom, a tudományos szocializmus számára rendkívül fontossá vált az ilyen nézetekkel való gyökeres leszámolás....Engels magára vállalta, hogy —s az ő szavai ezek — beleharapjon ebbe a savanyú almába és az egészet el is fogyassza, azaz felgöngyölítse és elméletileg szétzúzza az egész dühringi tant. Vállalta többek között azért is, mert a Dühring bírálat alkalmat nyújtott neki arra, hogy pozitív irányban is kifejtse a marxizmus tanításait a valóság különböző területein, a legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdésekben. Valóban, nincs a marxizmusnak egy olyan lényegbevágó alapvető felfogása sem, amelyet az Anti-Dühring ne érintene és ne tisztázna. Nyolc évtizede vezérfonala e munka a marxista elméleti gondolkodásnak, e gondolkodás fejlődésének, elméleti útmutatója a munkásosztály forradalmi pártjainak a társadalom szocialista átalakításáért folytatott tevékenységükben. Lenin is támaszkodott reá a machisták, az empiriokriticisták elleni harcában és nélkülözhetetlen elméleti fegyver ma is a revizionizmus, az idealizmus, a metafizika, az idealista dialektika ellen a tudományok legkülönbözőbb síkján folytatott filozófiai harcban. Nyolcvan évvel ezelőtt az opportunizmus, a revizionista kísérletek elleni küzdelemben segítette a munkásmozgalmat és ma sem nélkülözhetjük az újrevizionisták elleni harcunkban. Az Anti-Dühring filozófiai része, az Általános megjegyzések című fejezettel, valamint az Anti-Dühringhez kapcsolódó más anyagokkal (előmunkálatok, jegyzetek, különböző bevezetések és előszók) együtt megismertet bennünket a marxista filozófia fontosabb tanításaival ,sőt, felvázolja a marxista filozófia-történetfelfogás körvonalait is. Dühring dilettáns nagyotmarkolása arra kényszeríti Engelst, hogy kövesse őt a fizika és a kozmogónia, a matematika a kémia és a biológia területére és hogy a kor teljes tudományos fegyverzetében (nemegyszer a kor tudományos színvonalát megelőzve) valamennyi lényeges ponton megvilágítsa a természettudományok filozófiai kérdéseit. Reménytelen vállalkozás lenne még csak meg is kísérelni egy cikk keretében összefoglalni mindazt, amit az Anti-Dühringnek köszönhet a marxista filozófia, mint ahogy lehetetlen egy cikkbe sűríteni az egész marxista filozófiát. Ha csak megemlítjük, hogy Engels az Anti-Dühringben fogalmaz meg olyan tételeket, mint az, hogy a világ egysége anyagiságában van, hogy az ellentmondás egyetemes jellegű, hogy a mozgás az anyag létezési módja; hogy a végtelen tér és az örök idő az anyag létformái; hogy itt tisztázza az abszolút mozgás és a relatív nyugalom viszonyát, az abszolút igazság kérdését, az igazság konkrét jellegét; hogy itt fogalmazza meg és fejti ki a marxista dialektika alapvető törvényeit, az ellentétek harcát, a mennyiségi változások átcsapását minőségi változásokba, a tagadás tagadását — ismétlem, ha csak megemlítjük is mindezt, nyilvánvalóvá válik, hogy a marxista filozófia egyik legjelentősebb alkotását becsülhetjük az Anti-Dühringben. Csernyisevszkij egyik regényalakja mindössze néhány könyvet olvasott el életében, mert azt vallotta, hogy valamennyi kor írói csak e néhány alapvető munka mondanivalóját variálják és elegendő ezekkel megismerkedni. Bizarr ötlet, ám ha bizarrsága ellenére egy pillanatig is helyt adnánk neki, az Anti-Dühringet habozás nélkül az ilyen alapvető művek közé sorolnánk. A marxista filozófia állandóan fejlődik, gazdagszik, alapvető tételei azonban — amelyek az anyagi világ legáltalánosabb fejlődéstörvényeire vonatkoznak — örökérvényűek. A marxista filozófiai oktatás lényegében ma is azon a vonalon halad, amelyet Engels fektetett le az Anti-Dühringben. Ma, amikor a természettudományok minden ága a nagy filozófiai kérdések egész sorát veti fel, amikor anynyira előtérbe került a filozófusok és a természettudósok visszonyának a kérdése, az Anti-Dühring ilyen vonatkozásban is irányt szab. Engels megállapítja, hogy a természettudomány nem kerülheti el többé a dialektikus összefoglalást és a tudóst a természettudomány egyre halmozódó tényei kényszerítik arra, hogy dialektikusan gondolkodjék (az anyag szerkezetére vonatkozó modern kutatások kellőleg bizonyítják ezt). Könnyebbé válik azonban a természettudós munkája, „ha e tények dialektikus jellegét a dialektikus gondolkodás törvényeinek ismeretével vesszük szemügyre." (Zárójelben jegyzem meg, hogy a természettudományok filozófiai kérdéseinek a taglalásánál Engels számára a dialektika kérdései állottak előtérben; a materializmus érvénye a természettudományokban nem volt kérdéses. Leninnek azonban már a materializmus védelmében kellett síkra szállnia a fizikai idealizmus képviselői ellen. A természettudományok filozófiai vonatkozásában ma is ez a döntő fontosságú kérdés. Engels óva intette a filozófusokat attól, hogy üres sémákkal dolgozzanak és a természettudományok beható tanulmányozását állította fel követelményként.“... az én feladatom nem lehetett az, hogy a dialektikus törvényeket a természetbe belekonstruáljam, hanem az, hogy őket a természetben megtaláljam és belőle kifejtsem.“ Engels váltig hangoztatta, hogy a dialektikus materializmus nélkülözhetetlen módszer és világnézeti alapvetés a természettudós számára, de nem helyettesítheti a beható szakkutatást egyetlen területen sem. „Annak a puszta ismeretével, hogy az árpakalász és az infinitezimálszámítás a tagadás tagadásának fogalma alá esnek, éppoly kevéssé tudok eredményesen árpát termelni, vagy differenciálni és integrálni, mint ahogy még nem tudok hegedülni, ha csak azokat a törvényeket ismerem, amelyek szerint a húrok méretei a hangot meghatározzák“. (Hasonlóképpen figyelmezteti — egy késői levelében — a történészeket arra, hogy a történelmi materializmus általános tételei nem helyettesíthetik a beható történelmi kutatásokat). Ugyanakkor azonban a természettudósok figyelmét is felhívja arra, hogy nem merülhetnek el az empirizmusba, nem zárkózhatnak el tudományáguk adatainak és fényeinek a barikádjai mögé, nem kerülhetik meg a filozófiai kérdéseket. „A modern természettudomány eredményei ugyanis éppoly ellenállhatatlanul erőszakolják rá magukat mindenkire, aki elméleti dolgokkal foglalkozik, mint amily kényszerűséggel kell a mai természetbúvároknak, akarva, nem akarva, elméleti, általános következtetésekkel foglalkozniok.“ • A politikai gazdaságtanról szóló részben — Dühring rágalmainak, torzításainak a visszaverése, lapos semmitmondásainak a leleplezése során — Engels megvédelmezi és kifejti a marxista politikai gazdaságtan legfontosabb tanításait. Engels a marxista politikai gazdaságtannak különösen két vonását emeli ki és hangsúlyozza. Először is, szigorúan tudományos objektivitását, azt a sajátosságát, hogy nem az erkölcsi felháborodás vagy a jog, nem a harag vagy az elnézés vezérli a fennálló társadalmi állapotok elemzésénél, hanem a termelés és a csere viszonyainak rigorózus tanulmányozása. Másodszor, hogy az így tanulmányozott gazdasági oldalt a társadalmi fejlődés döntő meghatározójaként fogja fel. A politikum, amit Dühring elsődleges tényezőnek tekint, a valóságban a gazdasági tényezőtől meghatározott, annak függvénye. A gazdasági törvényszerűségek objektív jellegűek, a szükségszerűség erejével hatnak. Engelst, a marxizmust különösképpen az érdekli, hogy milyen irányban hatnak ezek a törvények. A Kommunista Kiáltványban lényegében már elvégzett elemzéshez hasonlóan (de három évtizednek a marxista tanítások igazát bebizonyító hatalmas tényanyagával, ennek általánosításával elmélyítve) az Anti-Dühring kimutatja a tőkés társadalom pusztulásának, a szocializmus megvalósulásának történelmi szükségszerűségét. Mily aktuális akusztikával csengenek ma is Engels szavai arról, hogy ezt a folyamatot nem lehet — legfeljebb ideig óráig — feltartóztatni, hogy e törvények ereje átütőbb a tőkés rendszert védelmező burzsoázia fegyvereinek az erejénél. „És amikor a burzsoák most az erőszakhoz folyamodnak, hogy a roskadozó „gazdasági helyzetet“ az összeomlástól megvédjék, ezzel csupán azt bizonyítják, hogy ugyanabban a csalódásban leledzenek, mint Dünring úr, aki szerint „a politikai állapotok“ képezik „a gazdasági helyzet döntő okát“, hogy azt képzelik, akárcsak Dühring úr, hogy az „eredendővel“, a „közvetlen politikai erőszakkal“ mássá csinálhatják ama „másodrendű tényeket“ , a gazdasági helyzetet és ennek meggátolhatatlan fejlődését, vagyis hogy a gőzgép és az általa mozgásban tartott modern gépipar, a világkereskedelem és a mai bank- és hitelfejlettség gazdasági következményeit Krupp-ágyukkal és Mauserfegyverekkel újból kilőhetik a világból.“ Az a nyolcvan esztendő, amely e sorok papírravetésétől eltelt, bebizonyította mély igazságukat. Négy évtizeddel ezelőtt az egész felfegyverzett tőkés világ sem tudta megakadályozni a világ elsőszocialista államának a megszületését és a szocializmus azóta világrendszerré vált. A gőzgép átadta helyét a villamosenergiának és már működnek az atomerőn alapuló erőművek. A hajdani Krupp ágyúk ma valósággal játékszerek a borzalmas erejű nukleáris fegyverek mellett. Azok a törvények azonban, amelyekről Engels beszélt, most is hatnak a tőkés világban és ugyanolyan irányban hatnak, mint annak idején : a tőkés gazdasági rend aláásásának, szétbomlasztásának az irányában, a szocializmus irányában. És ezen az sem változtat, ha napjainkban az ágyuknál nem kevésbé jó szolgálatot fejtenek ki a tőkés rend védelmében — Engels szavaival — a tőkés rend visszásságait az uralkodó osztály szolgálatában tagadó vagy szépítgető összhangapostolok. ★ A szocializmus című részben Engels — akárcsak Marx — az utópistáktól eltérően, sehol sem bocsátkozik a szocialista társadalom arculatának a részletes leírásába, a jövő társadalmának színes ábrázolásába. Miután vázlatosan, de ítéleteiben annál mélyebben, gazdagabban áttekinti a szocialista eszmék fejlődését, rögzíti a modern, a tudományos, a marxista szocializmus alapelveit és leszögezi, hogy ez a tudományos szocializmus nem egyéb, mint a tőkés termelési módban az emberek akaratától függetlenül végbemenő összeütközések „gondolati visszaverődése, eszmei visszatükröződése, elsősorban annak az osztálynak az agyában, amely közvetlenül szenved miatta, a munkásosztálynak agyában.“ Azoknak a törvényszerűségeknek a fel-, illetve elismerése, amelyeket Engels a tőkés társadalom fejlődésével kapcsolatban megállapított (és amelyet a Marx-szal együtt alkotott életmű során máshol is kifejtett) a tudományos szocializmus elmaradhatatlan alkotóeleme. A tőkés társadalom legáltalánosabb törvényszerűségei ezek, amelyek az imperializmusban sem, — napjainkban sem — évültek el, sőt, tekintettel az újrevizionista irányzatok aktivizálódására nagyon időszerű az ismételt hangoztatásuk és felszínentartásuk. Így válik Engels Anti-Dühringje a marxizmus tisztaságáért, a revizionizmus, a reformizmus és az opportunizmus ellen folytatott mai harcunk támaszává, példamutatójává. Íme néhány szemléltető példa ebben a vonatkozásban , amiként ez koncentrált formában a JKSZ programjából kitűnik. A revizionizmus ma, akárcsak a régi, meghamisítja a tőkés országokban eszközölt államosítások jellegét, úgy tünteti fel, mintha ezek a szocializmus irányában tett lépéseket jelentenének. Engels irgalmatlanul kigúnyolta ezeket a nézeteket, lakojkodássá fajult, fonák szocializmusnak minősítette az ilyen véleményt. A tőkés állam által végrehajtott államosítás semmiképpen sem szocialista jellegű intézkedés, „sem közvetlenül, sem közvetve, sem tudatosan, sem tudattalanul. Hiszen akkor a porosz királyi állami bank, a királyi porcelánmanufaktúra, sőt még a katonai századszabó is szocialista intézmények lennének (sőt a bordélyházak államosítása is, amit III. Frigyes Vilmos alatt a harmincas években egy ravasz róka a legkomolyabban indítványozott).“ A termelőerők tőkeminőségét nem szünteti meg sem a részvénytársaság (hiába dicsőítik a polgári szociológusok és közgazdászok a tőke szétszóródását, demokratizálódását), sem az állami tulajdon vagy másfajta állami beavatkozás (hiába a népi kapitalizmusról, a jóléti államról szóló szemfényvesztések özöne). Változatlan érvénnyel, nagy figyelmeztető erővel szólnak felénk a marxizmus egyik alapítójának, a nemzetközi munkásmozgalom halhatatlan tanítójának nyolc évtizeddel ezelőtt leírt szavai: „A modern állam pedig csak az a szervezet, melyet a polgári társadalom azért alkot meg önmagának,, hogy a tőkés termelési mód általános külső feltételeit fenntartsa. A modern állam, bármilyen is a formája, lényegileg kapitalista gépezet, a kapitalisták állama, az ideális összkapitalista." Ebből azonban az is nyilvánvaló, hogy hamis, a munkásmozgalmat tévutakra vezető, lefegyverező minden feltételezés, hogy a tőkés állam segítségével lehetséges átfejlődni a szocializmusba. A monopolista államkapitalizmus— Engels szavaival — megmutatja ugyan a forradalmi átalakítás véghezvitelének az útját, de vele, benne nem lehetséges ez az átalakulás. Csakis ellenére. Engels külön aláhúzza a következő mondatot, jelezvén, hogy ez fejtegetésének a lényege: „A proletariátus megragadja az államhatalmat és a termelési eszközöket mindenekelőtt állami tulajdonná változtatja.“ A marxizmus klasszikusai sohasem tudták másképpen elképzelni a szocializmusra való átmenetet, a termelési eszközök társadalmasítását, mint az államhatalomnak a proletariátus által való megragadása útján és után. Több mint száz esztendeje, a Kommunista Kiáltvány megjelenésétől kezdve ez különböztette meg és fogja a jövőben is megkülönböztetni a marxistákat, a tudományos szocializmus képviselőit a revizionistáktól, opportunistáktól, mindenfajta reformistáktól. Napjaink új revizionistáinak az eszmefuttatásait hallván lehetetlen nem idéznünk Engelsnek Dühring szocialista elméleteire vonatkozó megjegyzését : „És ez a zavaros, ványadt és erőtlen prédikátori gondolkodásmód szeretné magát ráerőszakolni a legforradalmibb pártra, amelyet a történelem valaha is ismert ?“ Lenin gondolatával zárjuk: most, inkább mint bármikor, az Anti- Dühringnek ott a helye minden öntudatos munkás, minden marxista, a szocializmus ügyének minden harcosa asztalán, kezében — tudatában. KALLÓS MIKLÓS Megjelentek az új tankönyvek Az 1958—1959. évi tankönyveket augusztus 15-től kezdik árusítani. Falvakon a könyveket a falusi könyvkereskedések és a szövetkezetek augusztus elsejétől hozzák forgalomba. Az új tanévre 384 különféle tankönyvet adnak ki, amelyek közül 124 eredeti munka, 84 pedig fordítás. A tankönyveket öszszesen több mint 12 millió példányban nyomtatják ki. Eddig már el is készült 10 millió 591 ezer példány, a többit pedig szeptember 15-ig befejezik. 288 könyv az együttélő nemzetiségek nyelvén kerül kinyomtatásra. Idejében gondoskodtak a kellő mennyiségű írószerekről és elkészültek az iskolai egyenruhák is. A boltok a napokban még mintegy 162 ezer darab leányka ruhát és ugyanannyi kötényt, továbbá 85 ezer fiú öltönyt kapnak. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az alkalmazottak és a nyugdíjasok gyermekei számára az iskolai egyenruhákat olcsóbban és részletfizetésre fogják árusítani. (Agerpres) Közel egy millió tankönyv készült el eddig a fővárosi 1. számú nyomdaipari vállalatban. A képen: Nina Nicolaescu gondosan ellenőrzi az első osztályosok olvasókönyvét. 1958. augusztus 1., penzeg Július 28-án kerültek kiállításra a temesvári Stefan Plavat cipőgyárban azok a mintacipők, amelyeket nemzetközi mintavásárokra küldenek. Augustin Elisabeta a modell osztály munkásnője, Avram Tudor főmérnök és Ham Jacob mintatervező a nemzetközi mintavásárokra kerülő cipőket készítik elő Értékes kezdeményezés Régen rajonban az utak karbantartására A Régen rajoni néptanács az utóbbi időben nagy gondot fordít a rajoni utak megjavítására, karbantartására. Ebben a munkájában jelentős segítséget kap a képviselőktől, akik a községek lakóival tartott találkozókon megvitatták az utak javításának kérdését is. Egy nagyon jó kezdeményezés született rajonunkban ezen a téren. Még 1957-ben Szentandrás község néptanácsának egyik ülésszakán a képviselők javasolták a végrehajtó bizottságnak, hogy kössenek szerződést gabonára az állammal, s ellenértékét fordítsák az utak karbantartására. Ezt a javaslatot a végrehajtó bizottság a község közgyűlése elé terjesztette. A lakosság a hozzátartozó falvak lakóival együtt elfogadta, megszavazta az indítványt, így már 1957-ben, több mint 7 vagon gabonát szerződtek le az állammal, aminek ellenértékéből kavicsot hordattak az utakra. A rajoni néptanács út- és hídügyi állandó bizottságának javaslatára ezt a kezdeményezést 1958-ban tovább szélesítették s alkalmazásával már eddig is komoly eredményeket értek el rajonunkban. A fentnevezett község ebben az évben is nagyobb mennyiségű gabonát szerződött az állammal, amelynek árát szintén az utak további javítására fordítják. Ezt a kezdeményezést átvette Kozma község is, amely az idén leszerződött 30.000 kiló gabonát, ugyancsak a hidak utak karbantartására. így járt el Körtekapu és Péterlaka község néptanácsa is. A rajonban leszerződött gabona értékét a községek úthálózatainak megjavítására fordítják. A rajoni néptanács út- és hídügyi osztálya saját költségvetéséből az első és második negyedévben az utak javítására fordított összegnek 58 százalékát használta fel. Ebből az utakra kiszállított 1500 köbméter kavicsot s ugyanakkor megjavíttatott több hidat, mintegy 41.200 lej értékben. A községi utak és hidak javítása terén más községi néptanácsok is jó munkát végeztek. Míg a múltban teljesen elhanyagolták főleg a mezőségben lévő községek útjait, olyannyira, hogy ezeket a községeket ősszel, télen és tavasszal nem lehetett megközelíteni, addig ma ezek az utak is általános javítás alatt állanak és nagy részüket már újjáépítették. A szentandrási néptanács kezdeményezését a rajon valamennyi községében fel kell karolják a képviselők, mivel ez saját községük s választókerületük érdeke is. JÉRE ALBERT a Régen rajoni néptanács alelnöke