Előre, 1958. december (12. évfolyam, 3453-3478. szám)

1958-12-02 / 3453. szám

Az aradi Vörös Trikó kötöttárugyár kiváló munkásnője, Braun Rozália termelési tervét naponta 10—15 százalékkal túlteljesíti (Agerpres felvétele) Jön a tél-TANULUNK ! felőli kollektív gazdaságban december elsejének már hagyományai vannak. Négy év óta mindig ezen a napon kezdődik meg a téli mezőgazdasági szakoktatás. Két évvel ezelőtt meg egy három éves tanfolyam anyagának tanulásához kezdtünk. December elsejei kezdettel ezt folytatjuk, s a tél folyamán fejezzük be. De a hagyományokon túl azért is várjuk a rendszeres tanulás megkezdését, mert így fölösleges, szabad időnket megfelelően kihasználhatjuk. Télen ugyanis sok a szabadideje a földműves embernek s egy részét hasznos dolgokkal szeretné eltölteni. Szívesen eljárunk a tanfolyamokra, mert így nemcsak a tanfolyam idején van lekötve az ember, de előtte is, amikor a könyveket, füzeteket böngészi vagy kollektivista társaival egy-egy fontos szakkérdést vitat meg. A feberi kollektivisták ez évben még inkább meggyőződtek a rendszeres tanulás hasznosságáról, a mezőgazdasági szakismeretek minél alaposabb elsajátításának fontosságáról. Azért mondom, hogy ez évben, mert mi az idén búzából, rekordtermést értünk el, hektáronként 15 mázsát. Országos viszonylatban ez nem nagy eredmény, de a Bethlen környéki dimbes-dombos szántóföldeken bizony számottevő Gondoljunk csak arra, hogy a környező falvak egyéni gazdálkodói mindössze 8-9 mázsát takarítanak be hektáronként. Ez az átlag náluk. 1957-ben mi is csak 1173 kilót értünk el hektáronként. A múlt télen Cimpianu Traian a Bethlen rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának agrármérnöke két előadásában is részletesen foglalkozott a búza termesztésével. A tanfolyamon még a gazdaság szántóterületének talajöszszetételét is megvizsgáltuk. A mérnök meggyőző tényekkel, érvekkel ismertette azt, hogy más gazdaságokban, hogyan értek el 18-22 mázsás hektáronkénti terméseredményeket s arra is kitért, mit tehetnénk mi a terméshozam növeléséért. Sokat foglalkozott a talaj feljavításának kérdésével. Mi régebben ugyanis nem sokat törődtünk a szántóföldek trágyázásával. A mérnök elvtárs számokkal, tényekkel bizonyította, hogy minél több istálló- és műtrágya kerül a földbe, annál több termésre számíthatunk. A tanfolyam részvevői megértették ezt, s azt javasolták a vezetőtanácsnak: ezentúl a háztáji gazdaságokban összegyűlt istállótrágyát is a gazdaság szántóföldjein szórják szét. Így is tettünk. A mezőgazdasági osztálytól kapott műtrágyából a búzaföldekre is juttattunk. A tavasszal még sokkal több gondot fordítottunk a növényápolásra, mint eddig bármikor, így sikerült rekordtermést elemű ide. Persze az elkövetkezendő években ugyancsak nagy búzatermést akarunk elérni. Ezért bevezettük a vetésforgót, és a pillangósok nagybani termesztésére is rátértünk A felőri kollektivisták megszerették a rendszeres tanulást, de ez még nem minden. Hogy ez évben még eredményesebb legyen a tanfolyam hallgatóinak munkája, nagyobb súlyt kell helyezni a tanfolyam részvevőinek egyéni tanulására, mint az előző években, mindenekelőtt meg kell szüntetnünk néhány szervezési hibát. A tavaly minden tanfolyam-hallgatónak volt másodéves szakkönyve, de az idén összesen csak négy szakkönyvet kaptunk. Ez kevés, mert a tannfolyam hallgatói így csak a füzeteiket nézik át, holott szakkönyveket is kellene böngészniök, hogy alaposabb tudásra tegyenek szert. A múlt télen noha a hallgatóknak volt szakkönyvük, egyesek nem tanultak rendszeresen, s a tanfolyam vezetője nem segítette őket eléggé. Csak az előadás megtartására és az előadás után felvetett kérdések megválaszolására szorítkozott. Az idén megígérte, hogy rendszeresebben segíti a kollektivistákat az egyéni tanulásban, s ezért a mezőgazdasági osztálytól is elvárjuk, hogy minél hamarabb utalja ki részünkre a szükséges könyveket. téli szaktanfolyamon sok hasznos dolgot tanultak a kollektivisták, ennek ellenére érthetetlen, hogy egyesek még mindig idegenkednek a silózástól, úgy vélik, hogy sok és jó legelőnk van, bővelkedünk kaszálókban is, tehát nálunk az állatok takarmányozása nem okoz gondot. A jelenlegi állatállományt valóban el tudjuk látni táplálékkal. De az állattenyésztés fejlesztésére is gondolnunk kellene. Ha pedig az állatok létszámát növelni akarjuk, a többlettáplálékról és gondoskodnunk kell. A gazdaság távlati tervében az állattenyésztés fejlesztése is szerepel, ez pedig azt jelenti, hogy az elkövetkezendő években át kell térjünk a nagybani silózásra, úgy hallottuk, hogy a tanfolyam hallgatói részére a télen Fehérdi Károly zootechnikus, a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának mérnöke tartja majd az állattenyésztéssel kapcsolatos szakelőadásokat. Reméljük, megtalálja a módját, hogyan lehet megértetni a kollektivistákkal a silózás hasznosságát és előnyeit. A felőri kollektív gazdaság vezetőtanácsa és a tagság egyaránt sokat vár a téli szaktanfolyamtól. Mindenekelőtt azt, hogy sok és hasznos dolgot tanuljanak, olyanokat, amelyeknek elsajátításával hozzájárulnak a terméshozam növeléséhez, a kollektíva pénzügyi, gazdasági megerősödéséhez. * • SZÁSZ JÁNOS felőli kollektív gazdaság elnöke . A „Bucuresti“ műanyaggyár egyre nagyobb választékban állít elő vinilinből, a vaistirénből és más anyagokból készülő tömegcikkeket. Képünkön: Georgeta Vulcanescu minőségi ellenőr Maria Dumitrescuval együtt ellenőrzi a gyár legújabb termékeinek minőségét. November 15-én este a megszokottnál tovább dolgoztak a nagyváradi Asbociment építkezési anyagokat gyártó vállalat irodáiban. A tervosztály fontos kimutatásokat készített, az igazgatóság pedig jelentését írta az évi terv befejezéséről. Tény, tény mellé sorakozott. A gyár dolgozói még a tavasszal egy úgynevezett „három szakaszos“ versenyt indítottak. A tervük az volt, hogy minél nagyobb mennyiségű építkezési anyagot gyártsanak. Nyolc termelő csoport 110 dolgozója lendült versenybe, s nagyrészt ennek köszönhető, hogy másfél hónappal korábban került sor az évi termelési mérleg összeállítására. Hetvenöt tonna hőszigetelő azbesztlemezt gyártottak terven felül, a mozaiklapok előirányzatát 60 négyzetméterrel, a betoncsövekét 1100 folyóméterrel, a blokk-téglákét 126 köbméterrel szárnyalták túl. A tetőfedő palákból pedig mintegy 200.000 darabbal került ki több gépeikből az elmúlt 10 és fél hónap alatt, mint amennyire eredetileg számítottak ! 800.000 lejes újítás A műszaki kabinet még az év elején 17 megoldatlan termelési problémára tématervet bocsátott ki. A cél az volt, hogy a munkások foglalkozzanak azzal, hol lehetne ötletes újítással, ésszerűsítéssel könnyebbé, olcsóbbá, gyorsabbá tenni a termelést. Az év során összesen 12 javaslatot nyújtottak be a technikai kabinethez. Ezek közül hármat azonnal alkalmaztak is. Weisz Ede igazgató, Girba Traian főmérnök és Gulyás Ferenc termelési felelős újító kollektívája az építőanyagipari kutatóintézet közreműködésével megoldotta a pala gyártásához szükséges, külföldről importált azbesztnek, hazai anyaggal való helyettesítését. Ez az újítás évente 800.000 lej értékű anyagmegtakarítást jelent. Hasznosnak bizonyult a békési palagyárnál tett tapasztalatcsere is, amelynek nyomán sor kerül több újítás bevezetésére. A 2-es számú technológiai vonalat módosították, önműködő levágó és szabdaló készülékkel bővítettél ki azt. Ezzel a részleg termelékenysége 60 százalékkal növekedett. Hulladékból újfajta tégla Bár az alábbi kérdés nem tartozik szorosabban a gyár tervének mutatószámaihoz, mégis szólnunk kell róla, mert részben a választék bővítéséről, de ezen túlmenőleg országos jelentőségű újításról van szó. A pékek régi álma az olyan kemence-tégla, amely sokáig, egyenletesen tartja a meleget, sima felületű s ennélfogva szép kenyér sül rajta. Sajnos sem a közönséges tégla, sem a samotttégla nem tökéletes ebből a szempontból. Valamennyi gyorsan kopik, gyakran kell cserélni. A tetőfedő pala hulladékából, ebből az azbesztes és egyenletesen tömör anyagból most valamennyi követelménynek megfelelő sütőkemence téglát gyártottak az Asbociment dolgozói. A kísérlet sikerült. Az új tégla két esztendeig — a régi 3—6 hónapig — használható. Egyelőre a váradi kenyérgyárat látták el az újfajta téglával, de már Temesvárról, Kolozsvárról, Bukarestből is rendeltek belőle s valószínű, hogy az ország összes sütődéi, kenyérgyárai is rövidesen elküldik megrendeléseiket! Csökkent az önköltség A szocialista munkaversenyek, a nagyszerű újítások és ésszerűsítések, valamint a műszaki-szervezési intézkedések révén a nagyváradi Asbocimentben csökkent az önköltség. Az idén a gyár lelkes munkaközössége 1 millió 200 ezer lejes megtakarítást valósított meg 10 és fél hónap alatt s ezzel is biztosította az 1958. évi terv túlszárnyalását. MESZNER JÓZSEF ELŐRE MŰHELYTITOK (Folytatás az 1. oldalról) Ami igaz, az igaz: lacota elvtársnő derekasan megállta a helyét. Nem tágított egy tapodtat sem, amíg az öszszes akadályokat le nem gyűrte. Mert akadály, az volt éppen elég. A rögzítés is járatlan út volt még. Hol sárgás színezetet nyert a kelme, hol felkunkorodott a széle, hol meg foltossá vált... NYARIASSÁ VÁLTOZOTT AZ IDŐ. A főmérnök újból hófehér kelmét vizsgált a nagyító alatt. A minta megjárta már a Kutatóintézetet is. Rugalmas volt, amilyennek a kötszövött kelmének lennie kell, de már nem nyúlt egy irányban sem, így hát már két nehéz feladatot teljesítettünk. De előttünk állt még a harmadik, amelyet igazán nem nevezhettünk a legkönnyebbnek. Mert amíg a habselyem kelméből kész árucikk lesz , annak hosszú az útja. Először is fel kell szabni. De nem csak úgy, találomra. Egybe kell hangolni a tetszetősséget a takarékossággal. Egyrészt, hogy a fajlagos ráfordítás minél kisebb legyen, másrészt pedig, hogy a lehető legalacsonyabbra csökkentsük a hulladék százalékarányát. Ugyanakkor gondoskodnunk kellett a munka minél magasabb szintű termelékenységéről is. A szabászaton dolgozó műszakiak fáradhatatlanul keresték a legjobb módszereket, a leggyakorlatibb megoldásokat. S a siker nem maradt el itt sem. Megvalósították a nylon habselyemkelme réteges szabását. Ez az eljárás komoly fejtörést okozott sok, hazánknál iparilag fejlettebb országban is. Már-már úgy látszott, hogy az öszszes kérdések megoldódtak. Ekkor azonban két újabb nehézség merült fel. Az egyik a szintetikus varrócérna, a másik pedig a habselyem fehérnemű díszítéséhez szükséges nylon-csipkeszalag kérdése volt. A varrócérna megoldásában messzemenő támogatást kaptunk a Kutatóintézettől, továbbá a Vegyipari Kutatóintézettől, amelynek keretében a hazai relon fonal kísérleti előállítása folyik és a „Flamura Rosie" selyemszövődétől. Ma már az utóbbi gyár cérnázó részlege tekintélyes mennyiségű relonvarrócérnát készít számunkra. A nylon-csipke gyártását pedig — elmés újítás alkalmazásával — üzemünk technikusai oldották meg. Több mint 60 egymással összefüggő csipkeszalagból álló kelmét ont magából a széles kötszövőgép. Szemet gyönyörködtető látvány, amint a habos anyag feltekercselődik a hengerre. A kelme rögzítését követően azután apró bevágásra, print varázsütésre válik szét teljes hosszában az egybefüggő anyag külön csipkeszalagokra FORRÓN TŰZÖTT A NYÁRI NAP, amikor az első nagy nylonfonéd küldemény befutott a gyárba. Ez alig négy hónappal ezelőtt történt. A napokban érkezett meg a harmadik, többezer kilós mennyiség, egy egész vagon ... Sokezer pehelykönnyű habselyemholmi már készen felcímkézve várja a készáruraktárban, hogy szétküldjék az ország minden részébe. S nemsokára, ott díszüik majd az állami áruházak és szaküzletek kirakatában és polcain, a fogyasztók rendelkezésére, újabb értékes színfolttal gazdagodott hazánk iparának egyre terebélyesebb termelési skálája. Nem maradt ki az elismerés sem. A nylon-termékek megvalósítása terén végzett kiváló munkáért minisztériumunk különleges jutalomban részesítene gyárunk számos dolgozóját, többek közt Bardua Iosif, Ostfeld Juliusz, Ciamu Adam, Zitaru Iosif élenjáró technikusokat, akik fáradságot nem ismerve küzdötték le az összes műszaki nehézségeket s bátran haladnak előre, gyárunk egész kollektívájával együtt az új, számukra még rövid idővel ezelőtt ismeretlen úton. Szorgos kezek százai dolgoznak il sávinesti új relon-gyár bonyolult gépeinek beindításán. Gyárunk dolgozói jól tudják, hogy a jövő évben már nem az import nylon fonalat fogják feldolgozni, hanem a hatalmas, új moldvai üzemben készülő hófehértelen fonal képezi majd vállalatunk egyik legfontosabb nyersanyagát. Az alapanyagtól egészen a kész termékig minden az országban készül s munkásaink technikusaink, mérnökeink szakértelmét dicséri. A fővárosi „13 Septembrie“ lakk- és festékárugyár most épülő műgyanta részlegén az épület befejező munkálataival egyidejűleg megkezdték a gépek beszerelését. Itt főleg olyan műgyantákat fognak előállítani, amelyek a lakk- és festékgyártáshoz használt lenolaj pótlására szolgálnak. Az új részleg összes gépei hazánkban készültek, a bukaresti és fogarasi vegyipari berendezést gyártó üzemekben, valamint a „Mao Ce-tung“ művekben. A „13 Septembrie“ lakk- és festékárugyár új részlege jövőre kezdi meg működését. (Botop Traian felvétele) Nyelvművelésünk és nyelvtanulásunk Az anyanyelv ápolása és fejlesztése lényeges mozzanat kulturális forradalmunkban. A Román Munkáspárt proletár nemzetköziségen alapuló következetes lenini politikája folytán nálunk együtt bontakoznak ki a román nép és a nemzeti kisebbségek hasonló törekvései. A román nyelv művelése, vagyis a legteljesebb irodalmi és szakmai kifejezés általánossá tétele a gazdaságilag és társadalmilag felemelkedő román nép között, országunkban nem kizárólagos, hanem ugyanúgy érvényesül, mint ahogyan a Román Népköztársaságban élő nemzetiségek nyelve is, egyre magasabb fokon, előrehaladásunk forradalmi sikereinek megfelelően szolgálja a dolgozók gazdasági és társadalmi feltörekvését. Minden nemzeti kisebbség anyanyelvén részesül az oktatás minden ágára kiterjedő kiképzésben, s az állam nemzeti különbség nélkül mindenkinek anyanyelvén biztosítja a szocialista felemelkedésben való tudatos részvételt, ama történelmi tapasztalatnak megfelelően, hogy műveltségre mindenki saját anyanyelvén tehet szert a legjobban. A nemzeti nyelvek elnyomása, háttérbe szorítása, a kisebbségek kiszolgáltatása a többségi nyelv erőszakos terjesztésének, régen a múlté. Hazánkban a magyar nyelv is új fejlődési szakaszba érkezett, a szocialista társadalom kialakulásával együtt maga is új virágzásnak indul. Az a tény, hogy ugyanabban az országban egyszerre több nyelv is jelentőségének hasonló forradalmi felfokozásához jutott, hozta magával azt az elemi szükségletet, hogy a szocializmust a román néppel közösen építő különféle nemzetiségű dolgozók kölcsönös megértése és együttműködése érdekében a legelterjedtebb nyelv közvetítő szerephez jusson. Természetszerűleg adódott, hogy a román nyelv vegye át saját demokratikus feladatai mellett a szélesebb érintkezés és közös építő munka előmozdításának hazai szerepét is. Ha tehát kulturális forradalmunk feltételeiről beszélünk a magyar nemzetiség soraiban, nyilvánvalóan le kell szögeznünk, hogy a mi körülményeink között a magyar nyelv továbbfejlesztését szükségképpen párosítanunk kell a proletár nemzetköziség és szocialista hazafiság közös eszközévé vált román nyelv elsajátításával. Míg a régi román tőkés-földesúri Siam megkövetelte, hogy a magyar lakos is románul végezze iskoláit, románul írjon, s így saját ampmyelvét elveszítse, édes hazánkban, a Román Népköztársaságban már az a szocialista követelmény, hogy a magyar lakos tulajdon anyanyelvén szerezze meg a közös társadalmi felemelkedéshez szükséges ismereteket, s e célból művelje saját anyanyelvét, a kulturális forradalomban való nyelvi részesedését azonban egészítse ki mindenkor és minden fokon tudásának román nyelvi tükörképével. Az anyanyelv művelése és az országos érintkezés nyelvének megszerzése egyaránt forradalmi feladatunk. Együtt kell számbavennünk mindkettőt, amikor felmérjük eddig elért eredményeinket, s kidolgozzuk jövőbeli teendőink vázlatát. Nyelvekről beszélünk, s bennük van a legtöbb és a legnagyobb dolgozó tömegeink teljes emberi öntudatának kialakulása a szocialista építés szakaszában. Anyanyelvünk eredményes ápolásához elsősorban is a népnyelv és irodalmi nyelv gazdag örökségének hiánytalan átvételére van szükség. E szempontból különösen jelentős a Szabó T. Attila kezdeményezte s ma Gálffy Mózes és Márton Gyula nevével jegyzett népnyelvkutató iskola, mely részben a Bolyai Tudományegyetemen, részben a Román Népköztársaság Akadémiája kolozsvári fiókjának keretében tervszerűen gyűjti és dolgozza fel a népnyelv élő vagy történeti szókincsét, sajátos kifejezéseit. Akár az erdélyi vagy alföldi tájak magyar népnyelvének térképezéséről van szó, akár a moldvai csángók nyelvi anyagának lejegyzéséről és elemzéséről, nyelvünk tudatos fejlesztése számára szaporítjuk Írta: BALOGH EDGÁR így a tőkét. Ide tartozik az a nagyszabású népköltési gyűjtés is, melyet Faragó József és folklorista társai végeznek szerteszét az egész országban. S ugyanilyen fontos az írott nyelv emlékeinek, a múltbeli nyelvművelő mozgalmak anyagának, a magyar irodalmi nyelv sok százados tökéletesedési folyamatának tudományos bemutatása. Farczády Elek közlései a Marosvásárhelyen felfedezett ötödik magyar nyelvemlékről, a Székelykeresztúron őrzött kéziratos énekeskönyvek kiadása Kocziány László gondozásában, vagy Tancsó Elemér akadémiai munkája, Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai, felfigyeltetnek arra a kincsre, mely könyvtárainkban és kézirattárainkban rejtőzik. A magyar szépirodalom és tudományos irodalom klasszikus örökségéből is megkezdtük felújítani mindazt, ami a különleges erdélyi viszonyok közt fakadt, s így természetszerűleg saját honi kutatásainkat és értékeléseinket követeli meg. Heltai Gáspár, Mikes Kelemen, Szentiváni Mihály, Thury Zoltán, Benedek Elek — vagy legutóbb a két háborúközi Kováts József és Sípos Domokos — írásainak felelevenítése, s klasszikus gondolkodóink, tudósaink, szakembereink — így az ateista Kiss Mihály, a vándorpatrióta Szász Károly, a materialista Mentovich Ferenc, a republikánus Sámi László, a darwinista Parádi Kálmán és mások — elfeledett munkáinak újraközlése úttörő kezdet. Szellemi életünk minden terén folyik az egyetemes magyar irodalmi és tudományos örökség kritikai átvétele (gondoljunk csak a román néppel közös Petőfi-kultuszra vagy Arany- és Ady-emlékünnepélyeinkre), s ezzel egyidőben indult meg különleges erdélyi haladó hagyományaink eljuttatása is a dolgozó tömegekhez. Az értékes népi és klasszikus hagyományt azonban ezer és ezer hajszálcsövön át mai irodalmunk, sajtónk, oktatásunk, mai közéletünk, s végeredményben közönséges nyelvhasználatunk gyakorlatába kell bekapcsolnunk. E téren is találkozunk hasznos kezdeményezésekkel. Az írók a magyar irodalmi köznyelv általánossá tételét a nagy társadalmi átalakulás, a szocialista rendszerre való áttérés soron levő egyik feladatának tekintik, s ezért a magyar nyelv művelését szocialista hazafiságunk kötelességei közé sorolják. Sok helyen és sokféle alakban találkozunk azóta kisebb-nagyobb, többnyire népszerűsítő jellegű nyelvművelő írásokkal és kiadványokkal, meg kell azonban mondanunk, hogy e téren még nem alakult ki tervszerű és nagyvonalú munkafolyamat. Az idevágó cikkek és brosúrák rendszertelenül jelennek meg, s ami még nagyobb hiányosság, elaprózzák a nagy feladatokat, úgy, hogy a nyelvművelés hibák nyesegetésére korlátozódik. Nem hozott változást — legalábbis eddig megjelent első évfolyamában még nem — Kolozsvárt megjelenő első hazai magyar nyelvű akadémiai folyóiratunk, a Nyelv- és irodalomtudományi közlemények sem. Az új folyóirat népnyelvi és nyelvtörténeti anyaga kétségtelenül nagy jelentőségű a tudományos értékek begyűjtése szempontjából, a szellemi örökséget azonban semmi sem kapcsolja össze a kulturális forradalom időszerű feladataival. Közelebbről meg kell vizsgálnunk. Hol és hogyan értékesíthetők a múlt gazdag anyagai a nyelv mai fejlesztésében? I Kezdjük azon, hogy egy élet nyelv művelésére nem lehet elegendő a szó szoros értelmében vett nyelvápolás. Az élő nyelvet nemcsak ápolni, hanem fejleszteni is kell- A nyelv művelése csak akkor válhatik valóban a kulturális forradalom részévé, ha nem szorítkozik konzerváló jellegű, muzeális feladatokra, hanem tudatosan elősegíti a nyelv állandó megújulását, kiterebélyesedését, felvirágzását is. Ha csak a múlt irodalmi köznyelvét és értékeit tennék általánossá dolgozó tömegeink életében, s az újkor új fogalmainak és viszonylatainak kifejezését nem biztosítanók, nyelv és haladás ellentmondásba kerülne egymással, s ezt a nyelv is, a haladás is megsínylené. Új fogalmak és viszonylatok nyelvi visszaadására általában a tanulás, a szakmai tevékenység, a hivatalos élet s a szórakozás van döntő hatással, s mivel ma már a nyelv nem csupán és nem is elsősorban szájról szájra terjed, hanem inkább az írásbeliség (sajtó, könyvek, feliratok) útján, a nyelv fejlesztése szempontjából nyilvánvalóan elsődleges feltétel, hogy az új világ kifejezési anyaga mindezen forrásokon át állandóan eljusson a dolgozókhoz. Igen ám, de ezeket a forrásokat mi táplálja? Honnan veszi iskola, üzem, néptanács, színház és mozi, újság és irodalom mindazt, amivel a nyelv bővíthető és gazdagítható? E kérdés megválaszolásánál kerül előtérbe a természettudományok, társadalomtudományok és alkalmazott (műszaki) tudományok szakterminológiája, most a nyelvfejlesztés nélkülözhetetlen mai tápanyaga. Nyugaton, főleg Amerikában nyelveket ítéltek kihalásra e tápanyag megvonásával, ezzel szemben Keleten, a Szovjetunióban és a Kínai Népköztársaságban, új irodalmi köznyelvek keletkeztek, a tudományos és műszaki terminológia fejlesztése segítségével. Maga a nyelvápolás csak a korszerű nyelvfejlesztés révén jut el igazi értelméhez. A nyelvet az új és újabb tudományos, társadalmi és technikai fogalmaknak a nyelv áramába való bekapcsolásával kell fejleszteni. Ez a nyelvművelés elsődleges feladata. A nyelvápolás akkor támogatja a kulturális forradalmat, amikor lehetővé teszi, hogy a szélesedő ismeretek nyelvi kifejezései szabályosan beilleszkedjenek a hagyományos nyelvtani szerkezetbe és az alapvető szókincsbe. A nyelvápulás tehát kiegészítő része a nyelvművelésnek. Mindezeket előrebocsátva, nem lehet kétséges, hogy a magyar nyelv fejlesztésének alapvető biztosítéka szabad részvételünk az ország sokrétűen kibontakozó tudományos életében és a legszélesebb művelődést biztosító magyar nyelvű felsőoktatás. Fejlődésünk során a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem vált tudományos alkotó munkánk egyik legfőbb műhelyévé, s így nemcsak, mint oktató, hanem mint tudományfejlesztő is nagy szerepet vállal a magyar nemzeti kisebbség szellemi életében. Ezért különleges jelentőségű egyetemünknek a kolozsvári Victor Babes Tudományegyetemmel közösen szerkesztett — két nyelven megjelenő — társadalomtudományi és természettudományi közleménysorozata. A nyelv szakmai fejlődéséhez járul hozzá a marosvásárhelyi Orvostudományi Intézet kiadásában 1955 óta megjelenő Orvosi szende, s különösen jelentős az a nyelvfejlesztő szerep, melyet a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet magyar tagozatának előadói és kutatói töltenek be sokoldalú mezőgazdasági és állattenyésztési szakirodalmukkal. Olyan tanulmánygyűjtemények például, mint a Palocsay Rudolf szerkesztésében 1957- ben megjelent Héjasok és bogyósgyümölcsitek termesztése és nemesítése, vagy az Antal Dániel és munkatársai tollából való ugyancsak 1957-beli Szántóföldi növénytermesztés, a szakolvasók ezrein át nemcsak ismereteket közölnek, hanem kialakítják szocialista mezőgazdálkodásra áttérő parasztságunk új, tudományos köznyelvét is. Agrotechnikai haladásunkat ki kell természetesen egészítenünk az ipari műszak különféle változatainak irodalmi szolgálatával. Itt az úttörő munka a műegyetemeken oktató vagy a termelésben elhelyezkedett magyarajkú mérnökökre vár. Nyelvünk tehát nem akad meg mai színvonalán. Nem konzerválódik csupán régi szépségeiben, hanem egészséges hajtásai sarjadnak a rohamos fejlődésnek indult szaktudományok minden ágán, s így az élet szépségével tündököl. Természetesen megfelelő áttételekre van szükség, hogy a tudományos haladás nyelvezete ne csak a szakértelmiségé legyen, hanem az egész művelődő nemzedéké. Tankönyveink, sajtónk, a rádió magyarórái, valamint művelődési otthonaink mindennapos munkával gondoskodnak arról, hogy a hagyományos magyar irodalmi nyelv a modern tudományok értelmében is köznyelv legyen. A Korunk is azzal a feladattal kezdte meg 1957- ben új folyamat," hogy a hazai irodalmi és művészeti folyóiratokat a tudományok problematikájával egészítse ki, s pártos marxista-leninista összegezésben hozza közelebb közéletünkhöz mindazt, amit a szocialista világrendszer ma a gondolkodás fejlesztésében, tehát a nyelv gazdagításában is mindnyájunknak nyújt. 1958. december 8., kedd | MARIA MORARU | Gyászgyűlés a Cenura krematóriumban Vasárnap utolsó útjára kísérték Maria Moraru elvtársnőt, a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjét, a munkásmozgalom régi aktivistáját, a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének tagját, a Közszükségleti Ipari Munkások Szakszervezete Központi Bizottságának elnökét. Szombaton délután Maria Moraru elvtársnő koporsóját a szakszervezetek fővárosi kultúrházában ravatalozták fel. Számos szakszervezeti aktivista, harcostársak, jóbarátok, több száz fővárosi dolgozó vett vasárnap délelőtt örök búcsút az elhunyttól. A ravatalon koszorúkat helyeztek el a Nagy Nemzetgyűlés, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, a szakszervezetek központi bizottságai, más tömegszervezetek, továbbá több fővárosi közszükségleti iparvállalat munkaközössége részéről. A ravatalnál felváltva díszőrséget álltak az SZKT Elnökségének tagjai, nagy nemzetgyűlési képviselők, szakszervezeti aktivisták, a fővárosi vállalatok és intézmények dolgozói. Vasárnap délelőtt 11 órakor a gyászinduló hangjai mellett a gyászmenet elindult a Cenusa krematórium felé, ahol gyászgyűlést tartottak Maria Moraru elvtársnő emlékére. A gyűlést Ion Mitarca elvtárs, a bukaresti helyi szaktanács elnöke nyitotta meg. Ezután Ion Dobre elvtárs, az SZKT titkára vett utolsó búcsút Maria Moraru elvtársnőtől. Mély fájdalommal búcsúzunk Maria Moraru elvtársnőtől, országunk százszervezeti mozgalmának kiváló aktivistájától — mondotta a szónok. — Maria Moraru elvtársnő már fiatal korától kezdve csatlakozott országunk forradalmi munkásmozgalmához. Élete végéig a munkásosztály magasztos ügye iránti odaadásról tett tanúságot. Azokban a nehéz években lett párttag, amikor a román burzsoázia és földbirtokosság előkészítették a szovjetellenes bűnös háborút, fasizálták az országot, megfosztották a munkásosztályt a kommunista párt vezetésével számtalan áldozat árán kivívott szabadságjogok utolsó maradványaitól is. Maria Moraru elvtársnő nagy érdeme, hogy éppen abban az időben találta meg a párthoz vezető utat, csatlakozott a munkásosztály, az egész dolgozó nép jobb, szebb jövőjéért vívott harcához. Miután országunk felszabadult a hitterista betolakodók igája alól, a munkásosztály új munka és harci feltételi között az egységes szakszervezetei fontos erővé, pártunk támaszává váltak a nép összes demokratikus erőinek mozgósításáért, a hitlerelenes front támogatásáért, a háborúban tönkretett gazdaság helyreállításáért, a dolgozók jobb ért- és munkakörülményeiért vívott harcban. Maria Moraru elvtársnő mindezekben az akciókban törékenyen részt vett, ezért 1947-ben a bukaresti textilipari munkások szakszervezetének elnökévé választják. 1952-ben a textil- és bőripari szakszervezeti szövetség központi bizottságának elnökévé, 1953- ban pedig az RNK szakszervezeteinek kongresszusán a Szakszervezetek Központi Tanácsának és az SZKT Elnökségének tagjává választják. Mint a textil- és szőrmeipari dolgozók nemzetközi szakszervezeti szövetsége ügyvezető bizottságának tagja, majd később mint ennek a szövetségnek az elnöke, Maria Moraru elvtársnő jelentősen előmozdította szakszervezeteink kapcsolatainak fejlődését a többi ország szakszervezeteivel, elősegítette a dolgozók nemzetközi szolidaritásának erősödését. Mint közéleti aktivista, főként mint a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, Maria Moraru elvtársnő becsülettel teljesítette a reá bízott feladatot Maria Moraru elvtársnő korai halálával a szakszervezeti mozgalom, dolgozó népünk, a szocializmus ügye iránt odaadó harcost vesztett el. Gyászbeszédet mondottak még Nicolae Vasilescu elvtárs, a Közszükségleti Ipari Munkások Szakszervezete Központi Bizottságának alelnöke és Florica Scutitu, az Adesgo-gyár üzembizottságának elnöke. A gyászünnepség az Internacionálé akordjaival ért véget Befejeződött a szocialista országok III. nemzetközi szabványosítási értekezlete A szocialista országok november 18 és 30 között Bukarestben tartották meg III. nemzetközi szabványosítási értekezletüket. Az értekezleten részt vettek az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttei. A küldöttek megvitattak több kérdést a szocialista országok gazdasági és technikai fejlődése szempontjából rendkívül fontos ipari termékek szabványainak egységesítésével kapcsolatban. Az egységes szabványok jelentősen elősegítik a szocialista tábor országainak termelési együttműködését, valamint ez országok kereskedelmi kapcsolatainak fejlődését. Az értekezlet részvevői beszámoltak a szabványok egységesítésével kapcsolatban szerzett tapasztalataikról. Az értekezlet figyelembe vette a nemzetközi szabványosítási szervezet, valamint a nemzetközi elektrotechnikai bizottság ajánlásait. Az értekezleten elfogadott határozat előirányozza a szabványosítás kiterjesztését és széleskörű tapasztalatcserét. Az RNK metrológiai, szabványosítási és találmányi hivatalának főigazgatósága vasárnap este koktélpartit rendezett a küldöttek tiszteletére. Jelen volt Alexandra Bârládeanu elvtárs, a szinisztertanács alelnöke. KÖSZÖNETNYILVÁNYITÁS Sztojan Pavlov, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott bukaresti nagykövete ezúton mond köszönetet a minisztériumokat, intézményeket, üzemeket, vállalatokat gyárakat, katonai egységeket, társadalmi és kulturális szervezeteket képviselőcsoportoknak, tudósoknak íróknak, művészeknek, festőművészeknek, a román sajtó, a rádió és televízió képviselőinek, tanároknak, egyetemi hallgatóknak és iskolásoknak, valamint számos fővárosi lakosnak, akik részvétüket nyilvánították Georgi Damjanov elvtárs, a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politbürójának tagja elhunyta alkalmából. A bolgár nagykövet köszönetét fejezi ki a Román Népköztársaságban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőinek és tagjainak, akik részvétüket nyilvánították.