Előre, 1959. január (13. évfolyam, 3479-3503. szám)

1959-01-03 / 3479. szám

2 A hazai Diesel-villanymozdony 1 //• / f 1 bölcsőjénél ... H­árom emberöltővel ezelőtt kü­lönös versenyt rendeztek Angliában. Az­­első gőzmozdonyok világverseny­e volt ez. E rendkívüli eseményre összesereg­­lett szakértők és tudósok óriási üdv­rivalgással, kalap- és sétabot-dobálással fogadták Stephenson „Rakéta- nevű gőzmozdonyát, amely tizenhat kilomé­teres sebességgel „robogott“ el a nézők előtt. Néhány évtizeddel a parádés bemu­tató után, ezernyolcszázhetvenkettőben három tucat ökörpár vontatta fel az első gőzmozdonyt a dunai kikötőből az akkor osztrák-francia-belga és angol vegyestőke érdekeltségű resicai vas­műbe. Ott aztán messziről jött szakem­berek vezetésével szétszedték a különös masinát és mintájára elkészült az első, Resicán gyártott gőzmozdony. Az első itt készült gőzöst, az „egyes“ számút, nemrégen újra visszahozták... — de immár csak múzeumi tárgyként. Egy raktárhelyiségben pihen most a kis masina, rajta réztábla, a következő fel­irattal... „Maschinenfabrik... Re­­schicza ... 1872.“ Lejjebb, a balsarok­ban, ez olvasható: „No. 1.“ Ez volt te­hát az első hazai gyártmányú gőzös. Itt, a hazai gőzmozdony szülőházában kezdtek hozzá a Diesel villanymotorok gyártásához. A technika nagyot fejlő­dött, mióta az első resicai mozdony­ el­­készü­lt. Ásni akkor újdonság volt, ma már egyre jobban háttérbe szorul a közlekedési eszközök táborában. A VILLAMOSSÁG LEGYŐZI A GŐZT A Berzava völgyében megvirradt a nagy építkezések napja. Bővültek az üzemrészek, újjáépülnek az évszázados gyárépületek, az acélöntőde, a nagyol­vasztó, a hengerde. Szinte egyik napról a másikra tűnnek el a toldozott-folto­­zott deszka- és bádogfalak. Helyükre új, korszerű üzemcsarnokok, magasba­­nyúló vasbetonépületek kerülnek. És az elmúlt évben, 1958-ban, újabb jelentős esemény történt Resicán... A resicai fémipari kombinát és a craiovai Electroputere azt a nagy meg­tisztelő feladatot kapták, hogy közö­sen fogjanak hozzá a korszerű, mai kö-­­vetelményeknek megfelelő hazai Diesel­­villanymozdonyok gyártásához. Mi tette ezt szükségessé? A gőzmozdony karbantartása nagyon költséges, mert minden száz kiló eltü­zelt szénből csak öt kiló végez hasznos munkát, a többi kárba vesz. És amíg a gőzmozdony kétszáz kilométerenként mintegy hét-nyolc tonna elsőosztályú szenet használ el, addig a Diesel-vil­lanymozdony két tonna nyersolajjal is megelégszik. Íme néhány fontosabb érv, amely Stephenson mozdonya elavultsá­gát bizonyítja. Az új mozdony fő részét, a nyersolaj­motort, a forgó alvázakat és az egész alsórészt a resicaiak készítik el. A resicai fémipari kombinát magas szürkefalú irodaépületének második emeletén járunk. Minden ajtón kis táb­lácska, rajta L. D. E. jelzés. Ez annyit jelent, hogy Locomotiva Diesel Elec­trica, magyarul pedig Diesel Elektro­mosmozdony. Ezen az emeleten teh­át azok dolgoznak, akik az új mozdonyt készítik. A TERVEZŐK KÖZÖTT Az első szobába nyitottunk be. Há­rom középkorú férfi foglalatoskodik a rajzasztalok mellett. Vaskos dosszár, ceruza, bogarléc a kezükben. — Dan­­cea b­an vagyok­­— mutatkozik be az egyik. Hamarosan megtudjuk, hogy Dancea elvtárs, az új részleg pártszer­vezetének titkára. Szakmai munkájában pedig technológus. Dancea elvtárs el­mondta, hogy ez a kombinát legfiata­labb részlege, alig egy éve létesült. S ennek a tapasztalt munkásokból, mes­terekből és mérnökökből álló munkakö­zösségnek kell elkészítenie az új nyers­olajmotor alkatrészeinek műszaki raj­zait és a technológiai eljárásokat. Egyszóval, meg kell szerveznie a Diesel villanymozdony motorjának, forgó alvázának sorozattermelését. Az egész részlegnek új lendületet adott a párt Központi Vezetősége novemberi plenáris ülésének dokumentumai, elhatározták, hogy 1959 folyamán útnak indítják az első hazai villanymozdonyt. Itt dolgozik Gebur Ion, az egykori öntőmester is. Elte éve már, hogy a formázókanalat és az öntőszekrényeket felcserélje a töltőtollal, logarléccel és egy nagy paksaméta kövérre gyömö­szölt dossziéval. Új beosztása­­ fém­­technikus. Nagy segítségére van, hogy közel harminc évig dolgozott a resicai öntödében. Hozzáértéssel dolgozza ki a vas és acélöntödéknek, a különböző al­katrészek öntési eljárásait. Kedvvel, szívvel, kommunistához illő odaadással végzi munkáját. Merhant János hosszú ideig a régi mozdonygyár szerelőműhelyének volt a főnöke. Amikor meghallotta, milyen munkát kap, régi asztalával, székével felszerelve foglalta el új beosztását. Harmincöt évig szerelte Resicán a gőz­mozdonyokat. Most gazdag tapasztalatá­val azok között van, akik a Diesel-moz­dony alkatrészeinek kidolgozásán mun­kálkodnak. Novy Ottó fiatal mérnök, 1952-ben végezte el a temesvári műegyetemet, azóta itt dolgozik Resicán. Öt éven ke­resztül a gőzturbinákat szerelte. Most az új részleg egyik főtervezője. Nem­régen többedmagával kéthónapos tanul­mányúton volt a Szovjetunióban, a lu­­ganszki Diesel-motorgyárban. Miután visszajött, csoportjával nekifogtak a forgóalváz tervezéséhez. Mint mon­dotta, ezt a munkát, amely számukra egyik legkeményebb „dió“ volt, pár nap múlva befejezik. Ezernyolcszázhetvenkettőben messzi­ről jött szakemberek vezették az első mozdony elkészítését. Ma, 1959-ben, hazai munkások, mesterek, műhely­­főnökök, technikusok és mérnökök, olyanok, mint Dancea, Gebur, Merhaut, Novy és a részleg többi kommunistái végzik szerényen, de annál nagyobb lel­kesedéssel, akarattal és odaadással az első hazai gyártmányú korszerű moz­dony tervezését, gyártási előkészítését. Hamarosan elkészülnek a műszaki rajzok és azután az ideigle­nes tervezőkké vagy rajzolókká vált műszakiak elhagyják az irodákat, le­költöznek az újonnan épült csarnokba és ott, a gépek mellett vezetik majd a bonyolult alkatrészek sorozatgyártását. AZ ÚJ CSARNOK VÁRJA MUNKÁSAIT Az irodaépülettől nem messzire, ott a Berzava balpartján, már tető alatt van az új, mintegy tizennyolc méter magas, korszerű üzemcsarnok. Ez az új csarnok csak egy részlege a resicai fém­ipari kombinátnak, s mégis olyan nagy, hogy két futballpálya is elférne benne. Még a hegesztők, kőművesek birodal­ma, de már a főbejárat környékén óriá­si ládák sorakoznak, az új gyár gépi berendezései pihennek azokban. A csar­nok jobboldalán szerelik az ötventonnás darut. Ezzel fogják majd a gépeket fel­szerelni. A csarnok innenső végénél egy hatemeletes épületet emelnek. Itt kap helyet az öltöző, a laboratórium, a különböző ügyviteli iroda, raktár. A­­mikor elkészül, ez lesz Resica legma­gasabb épülete. Januárban hozzákezdenek a gépek szereléséhez, hogy aztán pár hónap múlva a külön szakmai kiképzésben ré­szesült esztergályosok, marósok, szere­lők és a többi dieselesek — így nevel­ték el őket — megkezdhessék az új gyártmány alkatrészeinek sorozatgyártá­sát. RAFFAI GYÖRGY Ebben a hatalmas csarnokban gyártj­ák majd a Diesel-motorokat Resicán ELŐRE FOGADÓNAP Reggelenként, még nyolc óra sincs, már gyülekeznek az­ emberek a szat­mári városi néptanács kapui előtt. Ügyes-bajos dolgaikat jönnek intézni. Mikor megnyitják a kapukat, a vára­kozók elosztanak a folyosókon. Ki a ke­reskedelmi, ki a mezőgazdasági, jog­ügyi vagy más osztályra megy, asze­rint, hogy hol van dolga. Kövessük­ őket, nézzük meg, hogyan fogadják, hogyan intézik e­l kéréseiket. Legelőször "talált­a ' ./■' )■ MEZÖGAZDASAGI r W ■ 1 ■ . ■■ ■■ osztályra nézzünk be, mert oda tarta­nak a legtöbben. Hálászkendőbe bur­kolózott asszonyok, kucsmás, csizmás emberek. Gazdálkodók. . .­­Mi báj van bácsika — fordul ba­rátságosan a legközelebb állóhoz Ma­­rincas loan. — Tejszerződést szeretnék kötni. Ezer literre. — Hogy hívják ? — Tordai György ... — Minden rendben — mondja ,Ma­­rincas loan —­ aláírja a szerződést, és megmagyarázza, hová kell még menni az irattal. Az egész ügy talán három-négy percet vett igénybe. Jöhet a következő. —­ Én is fejbeadásra akarok szer­­­ződni. Klipes Miklósnak hívnak . Marincas név szerint ismeri, szólítja a legtöbb ügyfelet. Az arcok gyorsan váltakoznak előtte. Az évek folyamán, mióta itt dolgozik- már nagy gyakor­latra tett szert abban, hogyan kell várakoztatás nélkül, gyorsan elintézni a kéréseket. Közben akadnak komplikáltabb ügyek' is', amiket nem lehet egy pilla-' nat alatt elintézni. Például a Székely Viola esete. Elvált a férjétől s azután tudta meg, hogy az az ő megkerülésé­vel eladott egy hektár földet. Azt akar­ta, hogy írják le a nevéről ha nem használja, nem akarja fizetni utána az illetékeket. — Sajnos, nem írhatjuk le a nevéről. — S türelmesen­ megmagyarázta azt is, hogy miért. — Először is azért, mert a törvények értelmében földet el­adni, venni nem lehet. S egyébként is ezt az egész ügyet a férje jelenlétében kell tisztázni. De az asszony nem elégedett meg ezzel az érveléssel. S végül is ott előt­te gépeltek volt férjének egy levelet, amelyben felkérik, hogy az ügy tiszta- A SZATMÁRI NÉPT­AN­ÁCSNÁL zása védett, még ezen a héten jelenjen meg a néptanácsnál. Székely Viola megnyugodva távozott. Sokan jöttek érdeklődni, mikor kez­dik meg­ a szerződéskötést a gyapjú­ra. Mások telekrajzért, terület kiiga­zításért jöttek. És elismeréssel kell megállapítani, senki sem ment el úgy, hogy ügyét helyben el ne intézték , vagy ha ezt semmiképpen sem­­ (kivizsgálás vagy más ok miatt),­akkor anélkül, hogy meg ne ígérték volna­ annak elrendezését két­­három napon belül. S még valamit. Senki nem jött sürgetni a választ be­adott kérvényére. Ez pedig nagy szó. Mert azt jelenti, hogy a szatmári vá­rosi néptanács­­mezőgazdasági osztá­lyán nem ismerik a bürokraták lelket­len jelszavát: „jöjjön holnap .". A minden osztályra benézni egy dél­­előtt­ nem futja az időből. De egy-kettő munkájából is meg lehet ítélni hogyan dolgoznak a néptanácsnál, hogyan intézik a dolgozók kéréseit. Tizenket­tőkor a legtöbb osztályon véget ér a fogadás. S már csak percek választa­nak, el a déltől. De azért próbáljunk még szerencsét. Nézzünk be a TITKÁRI SZOBÁBA is, Rákosi Miklós elvtársnak a népta­nács titkárának van ma a fogadónap­ja. Hátha még ott találjuk az utolsó látogatókat.­Fiatalasszony lép be az ajtón. Rá­kosi Miklós hellyel kínálja, csak azu­tán kérdezi mi a panasza. — Nem tudunk zöldágra vergődni a házigazdánkkal. Hiába kérjük, hogy javíttassa meg a tetőt, nem törődik ve­le. Ahol ő lakik, afölött már régen el­végezte a javításokat, hozzánk még csurog be a víz, ha esik az eső... A fa­lak átnedvesedtek s kezdenek megrepe­dezni. Tudom én mi a célja — mondja mérgesen — lehetetlenné akarja tenni az életünket, hogy mikor már tovább nem bírjuk, jószafitunkból menjünk el onnan. Tudnak segíteni nekünk ebben az ügyben ?­­­ Ha tényleg így áll a­ dolog, ter­mészetesen. — Teleli a titkár. Még a holnapi nap folyamán elmegy valaki a helyszínre. A füzetbe, ahol már sok név és sok ügy sorakozik egymás után, bekerül ez is: Nagy Margareta, fémnyom­ó a Szeptember 1 üzemben Anton Pán utca 19 szám alatt lakik s utána néhány szó­ban a tényállás „sürgősen kivizsgálni“ megjegyzéssel. Az asszony megnyugodva távozik, az olyan ember arckifejezésével, aki tud­ja, hogy ügye most már jó kezekben van. S nem is csalódik. A nagy ingaóra közben ütni kezdte a tizenkettőt. Vége a fogadónapnak. De nem, a titkár kiszól, „várom a követ­kezőt“ s közben hozzám fordulva mondja „nem küldhetem haza azokat, akik még várakoznak, hogy az ő kéré­sük is megoldást nyerjen.“ Három óra volt, mikor az Utolsó em­ber is elment. S közben egy asszony és egy férfi megkapta a jóváhagyást, hogy az egyik kettő, a másik egy ezer lej kölcsönt kapjon a szövetkezeti banktól. Egy ügyfélnek, a körülmények figye­lembevételével meghosszabbították ház­eladási engedélyét, s többek között kedvezően oldódott meg Kádas Rozá­lia panasza is. Persze, ezek apró dol­goi­. Azok a bi­zonyos „kis ügyek" amiknek kibogo­zásával viszont sok emberi kis és nagy kérdést lehet megoldani. Ez a tö­rekvés­­— amely egyébként megnyilvá­nul minden osztály munkájában a szat­mári városi néptanácsnál — ad vég­telenül megnyugtató érzést s azt a tudatot, hogy itt megértéssel, türelem­mel fogadják a dolgozók panaszait, ké­réseit, a lehetőségek keretén belül min­dig segítenek — és mindig hamar, ha­logatás nélkül. B. R. S­.auu ugu.a esztergályos, a nagykarolyi GTA-n 1AR—23-as traktor alkat­részeit javítja (Agerpres felvétel) A kéztújvásárhelyi múzeum ügyében Három-négy esztendővel ezelőtt egy kezdeményező bizottság elha­tározta, hogy újból megszervezi a háború alatt szétzórt múzeumot. A bizottság megindította a gyűj­tést. A dolgozók lelkesen felkarol­ták a múzeum­ létesítés­­ ügyét, aki­nek volt valami muzeális értékű tárgya, szívesen átadta, így kapta meg a bizottság —­ a többi között — a Groza Péter utca egyik lebon­tott házának falában talált 1675-ös évben kiadott magyar nyelvű, 84 oldalas, nyomtatott számtanköny­vet, amely országos viszonylatban is ritkaságnak mondható. A kezdeményező bizottság egyik legsikeresebb munkája, hogy fel­kutatta a céhek irományait és ládá­it. Nyolc céhnek a ládája fekszik a múzeumi raktárban. Többnek megvan a zászlója, serlege és egyéb felszerelése. Az ötvös­művé­szetnek csodálatos munkája a csizmadia-céh ládájának a zárja, melyet egy kulcslyukon keresztül, két kulcs nyit és zár. Már maguk a céh-ládák kitesznek egy terembe­rendezést, az okiratok, kéziratok, nyomtatványok, könyvek, folyóira­tok és, hírlapok szintén megtöltenek egy szobát. A régiségtárnak is kell egy terem. Itt kapna helyet a felső­­csernátoni ásatás neolitkőkorszak­­beli anyaga, valamint a különbö-­­­ző kőzetek. Egyszóval a kézdivásárhelyi mú­zeum ügye annyira­­ előrehaladt, hogy akár máris meg­ lehetne nyit­ni, ha volna hol. Azonban úgy látszik a megoldás még várat ma­gára. Igaz, az illetékes szervek tá­mogatták a bizottságot, a rajon tanügyi értekezletén is felszólítot­ták a tanítókat a falvakon való gyűjtésre. Horváth Aladár tanár, a rajoni néptanács tanügyi és mű­velődésügyi osztályának vezetője szeretné a helység kérdését minél előbb megoldani. Ha sikerül a ra­joni művelődési házat kibővíteni, akkor itt a múzeumnak is jutna helység. KOVÁCS I. ISTVÁN levelező, a múzeumi és műemlék bizottság tagja A testvéri együttműködés nyomán Tudományos munkánk új sikerei felé Népi demokratikus rendszerünk vívmányainak sorában jelentős helyet foglal el a nemzeti kérdésnek a marxizmus-leninizmus tanításai alapján, a teljes jogegyenlőség szel­lemében való megoldása. A román nép­ és az együttlakó nemzetiségek test­véri összefogásának megteremtése és állandó mélyítése jelentős tényezője a szocializmust épül dolgozó népünk erkölcsi-politikai egységének, egyik biztosítéka további előrehaladásunk­nak, győzelmeinknek a szocializmus útján. P.Kr.unk és kormányunk követ­kezetes politikája a nemzetiségek egyenjogúsításának minden vonatko­zásában ragyogó eredményeket ho­zott, s a nemzeti kisebbségek töme­geinek tevékeny bekapcsolódását ered­ményezte, a román nép oldalán, ha­zánk szocialista építésének minden részlegén. A politikai, gazdasági, kulturális te­vékenység területén megnyilvánuló testvéri együttműködés természetesen kiterjed a tudományos kutatómunka mezejére is. Ebben a tevékenységben, a szocial­sta tudományunk színvonalá­nak ,lllandó emeléséért, a legmoder­­nebb technika meghonosításáért vitt lendületes munkában éppen úgy meg­találjuk a tudományos dolgozók nem­zetiségre való tekintet nélküli egysé­gét, mint az építőm­un­ka többi te­rületén Tudományos kutatómunkánk intézményeiben az RNK Tudományos Akadémiájának intézeteitől, az üzemi laboratóriumokig a jeles román tudó­sok, kutatók mellett ott találjuk az együttlakó nemzetiségek soraiból kike­rült tudományos dolgozók egész so­rát. Sokan szerepelnek közülük az ál­lami díjakkal kitüntetettek és az újí­tásokért megjutalmazottak névsorában Pártunk és kormányunk következe­tes nemzetiségi politikája, a nemzeti kisebbségek sajátos kultúrszükségle­­teit szolgáló intézmények kialakítása és állandó fejlesztése folyamatában megteremtette a tudományos kutató­­tevékenységnek sajátos nemzetiségi írta. TAKÁCS LAJOS egyetemi tanár, a Bolyai Tudományegyetem rektora k­­ étéit is. Az anyanyelvi oktatásnak főiskolai fokon történt kifejlesztése következtében így vált a Bolyai Tudo­mányegyetem — a többi magyar tan­nyelvű főiskolák és fakultások mellett — a tudományos kutatómunkának is jelentős intézményévé. .. A Bolyai Tudományegyetem tanszé­kein, laboratóriumaiban a szorosan vett didaktikai munkán túl évről évre ma­gasabb szinten folyik a tudományos kutatás. Az egyetem tanszemélyzeté­nek fokozódó tudományos felkészültsé­ge ebben ádandó ösztönzésre talál tanügyi kormányzatunk gondoskodásá­ban, mely fokozatosan jobb és jobb anyagi bázist teremt, újabb és újabb­­ korszerű felszerelési tárgyakkal égő­,­­­szíti­k, berendezéseinket, egyre ked­vezőbb kutatási feltételek között le­hetőséget nyújt a tudomány világ­­színvonalán álló kísérletek elvégzésé­re is. Ilyen körülmények mellett a gya­­­korlati eredmények nem maradhatnak el. Az egyetem évi munkajelentései­ben foglalt számszerű adatok a tudo­mányos munka grafikonjának állandó emelkedő vonalát adják. Az 1957. évi jelentés 263 tudományos feladat megadásáról ad számot, amelyek kö­zül 187-et­ még ugyanazon évben nyomtatásban is közzétettek hazai és külföldi tudományos kiadványok ha­sábjain. A „nemzetiségi keretben" folyó tu­­** dományos kutatómunka egyálta­lán nem jelent valamilyen nemzetiségi elkülönülési tendenciát. Ellenkezőleg ! Tanszemélyzetünk tudományos kuta­­­­tásai a legszorosabban kapcsolódnak a gyakorlati élet szükségleteihez. Nép­gazdaságunk, fejlődő szocialista ipa­runk számos jelentős problémájának megoldását segítik elő kutatóink, akik ebben szorosan együttműködnek ro­mán és más nemzetiségű kartársaik­kal, munkájukat összekapcsolják más tudományos intézetek,­az ipar s álta­lában a népgazdaság különböző kuta­tási egységeivel. A Victor Babes test­­véregyetemmel a tudományos kutatások terén való együttműködésünk, a kö­zösen szervezett kutató kollektívák, közösen végzett laboratóriumi kísér­letek, tudományos viták átmentek a két egyetem mindennapi gyakorlatába, mint ahogy a Babes—Bolyai tudomá­nyos ülésszakok Kolozsvár tudomá­nyos életének hagyományos esemé­nyeivé váltak. De bíztatóan alakulnak kapcsolataink más főiskolák tudomá­nyos tényezőivel is. Biológusaink a kolozsvári Mezőgazdasági Intézettel és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógy­szerészeti Intézettel, matematikusaink, kémikusaink, geológusaink a iasi I. Cuza egyetemmel, valamint a buka­resti I. C. Parhon egyetemmel terem­tettek termékeny kapcsolatokat. Az RNK Akadémiájának intézeteivel is jól fejlődnek kapcsolataink, a kolozs­vári akadémiai fiókintézetben egye­temünk számos tudományos dolgozója tevékenykedik. A társadalomtudomá­nyok művelői, történészek, nyelvészek, jogászok, pedagógusok, filozófusok, pszichológusok hasonlóképpen együtt­működnek a szaktudományok megfele­lő tudományos intézeteivel, központ­jaival. Nem szórványos jelenség ma már egyetemünkön, hogy laboratóriu­maink közvetlen termelési feladatokat vállalnak és oldanak meg központi állami szervezetek megbízásából, így a szerves kémiai tanszékünk keretében Almási Miklós előadótanár munkakö­zössége az ún. exoszintézis útján ma­gasabb alkoholok előállításával mű­anyagiparunk alapvető kérdéseinek megoldásához adott jelentős segítsé­get, a Balogh Antal professzor kol- fejzti­vája pedig a kloromicetin hazai előállítására dolgozott ki új eljárást. Ezek egész nemzetgazdaságunk szem­pontjából kiemelkedő eredmények és kormányzatunk nagyarányú befekteté­seket eszközöl azok ipari hasznosításá­ra. Ugyancsak nagy jelentőségűek azok a kísérletek, amelyeknek során Schwartz Árpád előadótanár irányítá­sával, biológiai tanszékünk kollektívá­ja az inzulin hatása tartósításának kérdését oldotta meg. Eredményeit gyógyszergyártásunk hasznosítja. ■^n­em hiányoznak tanszékeink ku­­tató tevékenységének munkater­­vébő­l a helyi, tartományi jellegű té­mák sem. Kémikusok és geológusok a helyi műegyetemi tudományos kutatói­­val karöltve tanulmányozzák Kolozs­vár tartomány ásványvizeit, a növény­tani tanszék a Mezőgazdasági Intézet munkatársaival egyetemben legelőink feljavításának lehetőségeit.. Hazánk természeti kincseinek meg­ismerése szempontjából rendkívüli fontosságúak azok a monografikus jel­legű munkák, amelyekben egyetemünk két idős professzora Török Zoltán és Balogh Ernő dolgozták fel évtizedes munkásságuk eredményeit a Kelemen hegység geológiája, illetve Erdély és Bánság barlangjairól. Különös súlyuk van tudományos tevékenységünkben azoknak a témák­nak, amelyek egyetemünk nemzetiségi jellegével függnek össze és amelyek tekintetében egyes tanszékeink az ilyen irányú tudományos munka jelen­tős tényezői. Ide számítanak a ma­gyar nyelvészeti tanszékünk Márton Gyula professzor vezette és hazánk egész magyar nyelvterületét felölelő nyelvjáráskutatási munkái, Szabó T. Attila professzor nyelvtörténeti kutatá­sai. A magyar nyelvészet területén dolgozó tudósok nagy érdeklődéssel várják Szabédi László professzor nem­rég befejezett munkájának megjelené­sét a finn­ugor és indo-európai nyel­vek ősrokonságának kérdéséről Kul­turális múltunk értékének feltárása szempontjából nagyjelentőségű Jancsó Elemér­ professzor munkája az erdélyi magyar színjátszás történetéről, vala­mint Csehi Gyula és Gáli Ernő pro­fesszoroké, Gaál Gábor hagyatékának feldolgozása és kiadására. Román nyelv és irodalom, valamint magyar nyelv és irodalom tanszékeinek tudo­mányos tevékenységében a román-ma­gyar kapcsolatok kérdése központi he­lyet foglal el. Magyar irodalomtörté­neti tanszékünkre még fontos, felelős­ségteljes feladatok várnak, egyebek között a romániai magyar irodalom s különösen a két világháború közötti irodalom marxista értékelés tekinteté­ben. S­okáig sorolhatnánk azokat az eredményeket, amelyeket népi demokratikus rendszerünk éveiben és pártunk lenini nemzetiségi po­litikájának következtében egyete­münk tudományos dolgozói már eddig is megvalósítottak. Termé­szetesen ez a munka nem volt mentes hibák, hiányosságoktól. A tu­dományos kutatótevékenység mind na­gyobb lendülete­ egyetemünkön a fel­­aprózódás veszélyével fenyegetett. En­nek a jeleit , máris észleltük egyes tanszékeinken a kitűzött témák nagy számában, a tudományos ülésszakok­ra szánt dolgozatok sokaságában, a kutatásnak sok esetben nem jelentős, részletkérdésekre történő összpontosí­tásában. Ennek a hiányosságnak a ki­küszöbölésére egyetemünk Tudomá­nyos Tanácsa a következő év kutatási tervének az elbírálása alkalmával uta­sította a tanszékeket, hogy érdeklődé­süket tudományáguk főkérdéseire össz­pontosítsák, igyekezzenek kialakítani tanszékeik tudományos arculatát. En­nek eredményeként egyetemünk távlati tudományos terve már sokkal egysé­gesebb, jobban biztosítja a tansze­mélyzet és a tanszékek együttműködé­sét a kutatásban. Nagy reményeket fűzünk különösen Péterffy István pro­fesszor, az RNK Tudományos Akadé­miája levelező tagja irányításával in­duló kutatásokhoz a komplex vegyü­­letek szerepelől a növények ásványi táplálkozásában,­ ami mezőgazdasági termelésünk egyik főkérdésére irán­­nyítja figyelmünket, valamint a László Tihamér professzor által irányított kísérletekhez, amelyek a félvezetők rendkívül időszerű problémájával kap­csolatosan a nem-lineáris ellenállások kérdését tanulmányozza. De nem ke­vésbé jelentősek népgazdaságunk, kultúréletünk kérdéseinek előbbrevite­le szempontjából a tudományok más részlegein folyó kutatások sem. Végezetül szóljunk néhány szót a tudományos kutatómunka nél­külözhetetlen tartozékáról, kiadási le­hetőségeinkről is. E tekintetben is ha­talmas lépésekkel haladunk előre népi demokratikus rendszerünk fejlődésé­nek, a szocializmus építésének az üte­mében. Már említettem, hogy egyete­münk dolgozói csak az 1957 év folya­mán 187 művet, dolgozatot, kísérleti eredményt jelenthettek meg a külön­böző tudományos kiadványokban. Ez a szám is ilyen irányú lehetőségeink állandó növekedésére utal. A román nyelvű tudományos folyóiratok mellett a magyar nyelvű kiadási lehetőségek is állandóan szaporodnak. A tudomá­nyos kiadó több mint félezer tudomá­nyos és tudományt népszerűsítő mű­vet jelentetett meg magyar­ nyelven, de jelentős kiadói munkát végzett az akadémiai kiadó, a Mezőgazdasági és Erdészeti Kiadó, Technikai Kiadó és­ más alkalmi kiadók, ragyogó bizonyí­tékát szolgáltatva ezzel is pártunk és Kormányunk' beisini ' nemzeti politikájá­nak. :“ ■ ' Folyóiratunk a Babes és Bolyai tu­dományegyetemek­ két nyelven megje­lenő közlönye is túl van már az­­in­dulás kezdeti nehézségein. Az eddig megjelent társadalomtudományi és­­természettudományi, köteteket hamaro­san követni fogja a már nyomdába küldött újabb--8 kötet, folyóiratunk to­vábbi szakosításának eredményeként. Állandóan bővülnek dokumentációs lehetőségeink is. Az országos jellegű dokumentációs központok mellett a két egyetem irányítása, alatt álló­­ Központi Egyetemi Könyvtár ,és az­­ egyetem, valamint az egyes karok­­ szakkönyvtárai is, mind magasabb színvonalon elégíthetik ki igényein­ket. Csak a Babes-Bolyai folyóirat külföldi cseréje útján 116 külföldi tu­dományos intézettel létesítettünk kap­csolatot. A Bolyai Tudományegyetem ma 188.664 kötetet kitevő könyvállo­mánya csak az­­ elmúlt három év fo­lyamán 36.981 kötettel gyarapodott, ebből 9.892 külföldi kiadvány Jelen­leg egyetemünkre ,348 féle tudomá­nyos folyóirat érkezik rendszeresen Vázlatos adatokat soroltunk fel csup­­­pán az egyetemünkön folyó tudomá­nyos kutatómunkáról. Számokat és tényeket, amelyek pártunknak és kor­mányunknak a romániai magyar nem­zeti kisebbség iránti állandó gondos­kodásának egyik területére vetnek fényt, de dokumentálják, hogy a szo­cializmus útja, minden nép, minden nemzetiség számára a felemelkedés útja, mert ezt az utat a m­arxizmus-le­­ninizmus tanításának a fénye világít­ja meg és azon a munkásosztály marxista-leninista pártja vezet. ----J T—— ■■■ ■■ ■ A méheskerti kollektivisták felkész­ültek az új évre (Tudósítónktól). — A méheskerti „Micsurin“ kollektív gazdaság életében a gyarapodás éve volt az 1958-as esztendő. Vezető taná­csa Puiu Craiovan elnökkel az élen a konstancai­­ határozatok irányelvei alapján vezette a gazdaságot, növény­­termesztésben­,­ állattenyésztésben olyan­­eredményeket értek, el, amelyekkel zár­számadáskor nyugodtan állhatnak a tagság elé. Lévén a gazdaság­­a nagy ipari cent­rum, Sztálinváros szomszédságában, kertészetüket 8 hektárra növelték, hogy elősegítsék a város zöldségfélével va­ló ellátását. Fölös szántban levő lo­vaikat eladták és helyettük jól tejelő teheneket szereztek be s így jelentős­ mennyiséget tudtak szállítani a város­nak. A tavaly bevezették a sertéste­nyésztést és hizlalást és­­ gyarapítot­ták juhállományukat, teherautót vásá­roltak és kalapács-malmot építettek. A jó gazdálkodásnak köszönhető,, hogy bár búzatermésükben kárt tett a jég, zárszámadáskor mégis 35 lej ér­tékű terményt oszthatnak egy munka­napegységre. A tagság munkáját a szorgalom jellemezte. Popovics Ion kiváltó kollektivista 400 munkanapot teljesített, de a derékhad teljesítménye sem maradt sokkal mögötte az élenjáró kollektivistákénak, a 60 éves Oprea jön vagy a 16 éves Barbu Cornél és a többiek szintén 350—390 munkanap után kapnak az osztáskor.­­Ezekben­ a napokban reggeltől késő estig népes­­a gazdaság, székháza. Az őszi mélyszántást befejezték, vége a mezei­­munkának,­ most van az ideje a gépek és szerszámok rendbehozatalá­nak. Ezzel foglalkoznak napközben. A gépek nagy része kijavítva, lezsírozva várja a színben a jövő tavaszt. Estén­ként , begyűlnek az elnök szobájába be­szélgetni. Mindenkinek van szava a küszöbök­ álló zárszámadáshoz, főkép­pen pedig a készülő tervhez,­­amely a gazdaság további fejlődését, szerepé­­­nek minél tökéletesebb betöltését van hivatva biztosítani.. . ■ . Egyik este Gh. Gheorghiu-Dej elv­társnak a Román Munkáspárt Köz­ponti­ Vezetősége novemberi plená­ris ülésén elhangzott jelentését tanul-­ mányozták. Az 1959.évi népgazdaság­fejlesztési tervjavaslatnak azokat az­­irányelveit, amelyek a mezőgazdaság szocialista szektorának feladatait hatá­rozzák meg, feltétlenül szem előtt akarják tartani­ a méheskerti közös gazdaság idei tervének kidolgozásá­nál. hu • 1959. Január 1­, szombat Bőséges jövedelem a Kolozsvár tartományi szövetkezeti gazdaságodban (tigffösde­ik­től). — Szám­os Kolozsvár tartományi kollek­tív gazdaság­­ már december elején el­végezte az évvégi zárszámadást s a tagok hazahordták részesedésüket. A számbavétel és a jövedelemosztás új­ból és erőteljesen példázza a nagyüze­mi mezőgazdálkodás előnyeit. A kol­lektívák terméseredményei mindenütt felülmúlták a magántermelőkét s a tagok ebben a szűkebb esztendőben is kielégítő jövedelemre tettek szert. A Ludas rajoni Marosgezse kollektív gazdaságban például 3,50 kg búzát, 5,70 kg kukoricát, 1 kg. burgonyát, 3 kg szénát és más terményeket, vala­mint 11,50 lejt osztottak minden mun­kaegységre. Maroscsapon valamivel kevesebb búzát, ezzel szemben 6 kg-nál több kukoricát és 10 kg szénát osztot­tak munkanapjára. Hasonlóan gazdag volt a részesedés Szentpálon s a rajon más közös gazdaságaiban. Elosztották a jövedelmet a Szamosújvár rajoni Pogu­san kollektív gazdaságban is: egyeb­ek között 3£0 kg búza, valam­int­­ 5,50 kg kukorica jutott minden mun­kaegységre. Szép­, pénzjövedelemre tellek szert ebben az évben a kollektívák a termelés kiszélesítése, a komplex gazdálkodás meghonosítása révén. .4 tartomány gazdaságainak pénzjövedelme megha­ladja­ a 30.000.000 lejt. Több egységben, ahol állandó gondot fordítottak a mel­lékgazdálkodási ágakra lehetővé vált, hogy havonta osszanak pénzelőleget a tagságnak. Hasonló eredményeket ért el számos más , szövetkezeti egység is. A mezői súllyal (Sármás rajon) járadékos ter­melőszövetkezetben például 15 lej kész­pénzt­­ osztottak munkanaponként, és egyes tagok — mint ■ például Catinas Petra­ vagy Toma­loan — 5000 és 7000 lej közötti összegeket kaptak egyszerre. —ooo— Az első 1959. évi győzelmeket jelentik Vajdahunyadról (Tudósítónktól). A vajdahunyadi kohászok nagy len­dülettel kezdtek hozzá az 1959 évi terv­feladatok elvégzéséhez. A kombi­nát alapvető termelőrészlegein az első munkanapon kivívott szép sikerek ko­hászatunk további gyors fejlődésének előhírnökei. Szilveszter éjszakájától január 2-án reggel, 9.45 óráig , a kohászat­ I. rész­legének acélöntői 17 gyorscsapolást végeztek, ilyen rövid idő alatt ez re­­­kordteljesítmény . A gyorscsapolások előkészítésénél különös érdemeket szereztek Burlea Traian, Petrescu Ioan és Se­rban Dum­itru fod­vasztárok fő­­képp trt­énetük tulajdonítható, hogy­­az T-es Stemetis-Martiri acélöntőde ter­vét 94 tonna acéllal felülmúlta. An­­drasesc­u Gheorghe mester váltása a 800 mm-es­­hengeresében az év első munkanapján 105,24 százalékban telje­sítette tervfeladatát, míg az előh­en­­germű munkaközössége 115 tonna a­­célt hengerelt terven felül. Rodica Micu, a bákói Partizánus ci­pőgyár élmunkás- tüzötője rendsze­resen túlteljesíti napi tervfeladatát

Next