Előre, 1959. február (13. évfolyam, 3504-3527. szám)

1959-02-01 / 3504. szám

2 A péntek délutáni ülés (Folytatás az 1. oldalról) Jünk kolhozparasztjai pedig 3—4 év alatt. Sz. K. Bojko mint a Szovjet-Kínai Baráti Társasá­g tagja melegen üd­vözölte a Kínai Kommunista Párt küldöttségét és Csu En-lajt, a kül­döttség vezetőjét. Felkérte a küldött­séget, hogy tolmácsolja a kínai dol­­ozóknak Poltava tartomány kolhoz­­parasztjainak jókívánságait. Szovjetunió legnagyobb szénmeden­céi sorába emeli a Kenszk-Acsiitszki medencét. A krasznojarszki villamoserőmű­nek, a világ legnagyobb efömtívé­­nek építéséről szólva, a szónok hangsúlyozta, hogy az erőmű által termelt villamosenergia önköltségi ára kilow­att-óránként 0,48 képekbe fog kerülni­. Ami a fő kiadásokat illeti, ez a vízierőmű a leggazdaságosabb lesz a hatalmas erőművek között. Az erőmű első áramfejlesztő csoportját már 1963— 1964-ben üzembehelyezik. P. F. Lomako hangsúlyozta, hogy a terület dolgozói tekintette az An­­gara-Piti vasércmedence hasznosí­tásának óriási gazdasági jelentősé­gére, minden erejüket latba vetik, hogy minél rövidebb időn belül a népgazdaság szolgálatába állítsák e vidék kincseit, hogy a hétéves terv folyamán több kitermelő vállalatot építsenek és ezek alapján fejleszt­hessék a fémipari vállalatokat. Ezután Sz. K. Bojko, a Poltava tartományi Kremencsug rajoni Le­nin kolhoz elnöke lépett a szónoki emelvényre. Közismert tény — mon­dotta — hogy 1953-ig milyen elha­nyagolt állapotban volt a mezőgaz­daság. A szeptemberi plenáris ülé­sen bolsevik őszinteséggel és me­részséggel feltárták a mezőgazdaság vezetésében elkövetett összes súlyos hibákat. A szovjet nép a párt veze­tésével azonnal nekilátott a hibák felszámolásának, jóllehet Malenkov, Molotov, Kaganovics, Bulganyizt és Sepilov megvetésre méltó pártelle­nes csoportja minden erejéből aka­dályozni akarta a pártot és a népet a kitűzött tervek valóraváltásában. Ezt a csoportot azonban szétzúztuk és elsöpörtük utunkból. Abban az időben a rajoni mező­­gazdasági és szerződéskötési osztály zootechnikusaként dolgoztam —foly­tatta Sz. K. Bojko. Kommunista lé­vén, kifejeztem azt az óhajomat, hogy kolhozban dolgozzam. A rajoni bizottság abba a kolhozba ajánlott, amely abban az időben a legelmara­dottabb volt, nemcsak Kremencsug rajodban, hanem egész Poltava tar­tományban. A kolhozparasztok en­gem választottak meg a mezőgazda­­sági artyel elnökének. A kolhozban abban az időben csak igen kevés alacsony hozamú jószág volt, a hek­táronkénti termés nem haladta meg a 8­-11 mázsát, a kolhozparasztok igen keveset kerestek. Sz. K. Bojko a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy a mezőgazdasá­gi attyel tagjai a párt útmutatásai alapján, az anyagi érdekeltség elvé­nek alkalmazásával és az új terv­­szerűsítési rendszer révén bámulatos sikereket értek el. 1953-hoz viszo­nyítva tavaly a gabonaneműek hek­táronkénti terméshozama kétszeresé­re, a tejtermelés négyszeresére, a hústermelés 13-szorosára emelkedett. Ugyanakkor sikerült jelentősen csök­kenteni a mezőgazdasági termékek önköltségét. úgy vélem — mondotta Sz. K. Bojko —, hogy ma már egyetlen kolhoz sem hozhat fel mentséget el­maradására. Népgazdaságunk szocia­lista rendszere lehetőséget teremtett olyan arányú fejlődésre, amilyenről még csak nem is álmodhat egyetlen amerikai farmer sem. A szónok ezután rámutatott arra, hogy a hétéves terv folyamán a kolhozban kombiházat építenek, a­­melyben fürdő, mosóhelyiség, ö­töde, étkezde, kultúrház, pihenőház lesz, valamint egy otthon az öreg kolhoz­parasztok számára. A kombinát fel­építésével a háziasszonyokat ritelte­­sítik a házimunkától és megteremtik a szükséges szociális-kulturális felté­teleket. Sz.K. Bojko rámutatott arra, hogy a Poltava tartományi dolgozók, tá­mogatva az élenjáró kolhozgazdasá­gok kezdeményezését, megfogadták, hogy öt év alatt teljesítik a hétéves tervet, a­mi mezőgazdasági artye- i MOSZKVA (Agerpres).— TASZSZ: A Szovjetunió , Kommunista Pártja XX­. rendkívüli kongresszusának szombat délelőtti ülésén folytatták a vitát N. Sz. Hruscsov elvtárs jelenté­séről. Az ülésen L. N. Jefremov elnökölt. Az első felszólaló I. D. Musztafajev, az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára volt. A mostani kongresszus — mondotta I. D. Musztafajev — ragyogó lapja lesz pártunk történetének. Új korszak kezdetét — a kommunizmus általáno­san kibontakozó építésének korszakát jelzi ez a kongresszus a Szovjetunió fejlődésében. — Nem fér hozzá két­ség, hogy a Szovjetunió történelmileg a legrövidebb idő alatt világviszony­latban első helyre kerül a termelés abszolút mennyisége, valamint az egy­, főre jutó termelés tekintetében és hogy a Szovjetunióban lesz a legmagasabb az életszínvonal­. Volt idő—mondotta a felszólaló—, amikor gazdasági fejlődését tekintve, Azerbajdzsán ugyanolyan alacsony színvonalon állt, mint a Közel- és Közép-Kelet többi országa. Ma azon­ban Azerbajdzsán hatalmasan kifej­lesztett szocialista iparral, mezőgaz­dasággal és kultúrával rendelkező szovjet köztársasággá alakult. Azer­bajdzsán ezt a bölcs lenini nemzeti politika következetes megvalósításá­nak köszönheti, továbbá annak, hogy a párt Központi Bizottsága és a szov­j­­et kormány álandóan gondoskodik a Szovjetun­ió valamennyi nemzeti köz­társaságának felvirágoztatásáról, s hogy a nagy orosz nép, amely ki­vívta a világ összes dolgozóinak meg­becsülését és szeretetét, testvéri segít­­ségben részesítette. Ez idő szerint Azerbajdzsánban az egy főre számított villamosenergia­termelés nagyobb, mint a Közel- és Közép Kelet országaiban, sőt nagyobb mint egyes európai országokban, pél­az esti ülés végén felszólalt a kül­földi testvérpártok több vezetője. Ville Pessi, Finnország Kommu­nista Pártjának főtitkára üdvözlő be­szédében kijelentette, hogy Finnország dolgozói nagy érdeklődéssel kísérik a szomszédos hatalmas szocialista or­szág gyorsütemű fejlődését Rámutatott arra, hogy Finnország­ban másfél éve tart a túltermelési válság, sok iparvállalat bezárta ka­puit vagy csak csökkentett munka­idővel dolgozik, a munkanélküliség pedig rekord színvonalat ért el. Finn­ország számára ilyen körülmények között kivételesen fontos lenne, hogy fejlessze kereskedelmét és a gazda­sági együttműködés más formáit a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Finnországban azonban vannak olyan befolyásos körök, ame­lyek ellenzik ezt. Ville Pessi hangoztatta, hogy Finn­ország Kommunista Pártja a városok és a falvak dolgozóival együtt nyo­matékosan követeli, hogy az új agrár­párti kormány tegyen sürgős intézke­déseket a munkanélküliség ellen, a dolgozók életszínvonalának csökkené­se­ ellen, követelik hogy a finn nép érdekeinek megfelelően fejlesszék a baráti kapcsolatokat a Szovjetunió­val. Ezután Dolores Ibárruri, Spanyol­­ország Kommunista Pártjának főtit­kára mondott beszédet. A XXI. kon­gresszushoz intézett lelkes testvéri üdvözletünkben — mondotta — kife­jezésre juttatjuk az összes spanyol dolgozók, az egész haladó Spanyol­­ország érzelmeit. Spanyolország min­den dolgozója, valamennyi haladó­szellemű lakója saját jövőjét, vala­mennyi nép szabad és boldog jövőjét látja a szovjet nép nagyszerű társa­dalmi-politikai és műszaki-tudomá­nyos sikereiben. Dolores Ibárruri beszélt a spanyol nép harcáról, Franco diktatúrája el­len. Ez rendkívül nehéz és veszélyes harc, — mondotta — állandóan koc­kára teszi az ember szabadságát és olykor életét is. A szónok rámutatott arra, hogy a spanyolországi börtö­nökben elég mindig sokezer politikai fogoly sínylődik és hogy ezeknek 90 ■ százaléka kommunista. Engedjétek meg drága elvtársak, —■ mondotta meghatottan Dolores Ibárruri — hogy újból­ ismételjem: a kommunizmus építésében elért min-,­den egyes történelmi győzelmetek fel­becsülhetetlen segítséget jelent szá­munkra abban a harcban, amelyet népünk Spanyolország demokratizálá­sáért folytat. Szeretném azt is el­mondani, milyen örömmel és lelke­sedéssel követte népünk a szovjet mesterséges holdak útját. Csodálatos sikere volt ez a szovjet tudomány­nak és technikának, újabb bizonysá­ga a szocialista rendszer­­elsőbbsé­gének a kapitalista rendszer felett. Büszkék vagyunk arra, hogy szov­jet rakéta röppent fel először a vi­lágűrbe. Ez a rakéta a Szovjetunió nevét hordozza a kozmosz eddig még ismeretlen útjain és, miután ámulatba ejtette az egész emberisé­get, a csillagoknak regél a szovjet népről, a szovjet emberekről, akik, — és ebben áll a ti dicsőségetek — elsőkként, merészen ráléptek a kom­munizmus építésének eddig még fel nem tárt útjára ! Dolores Ibárruri beszéde után az ülésen elnöklő N. Q. Ignatov beje­lentette, hogy az SZKP XXI. kon­gresszusához üdvözlő táviratok ér­keztek Szudán Kommunista Pártja és Törökország Kommunista Pártja részéről. Ezzel a délutáni ülés véget ért,­dául Franciaországban vagy Olaszor­szágban. A múlt évben Azerbajdzsán vasérckitermelése és acéltermelése számottetően felülmúlta Törökorszá­gét. Azerbajdzsán egyetemi hallgatói­nak száma 10.000 lakosra számítva felülmúlja nemcsak a keleti országokat hanem Angliát és Franciaországot is, egyetlen szomszédos keleti ország sem éri el Azerbajdzsán színvonalát a la­kosság orvosi ellátása tekintetében. A hétéves terv idején a köztársaság egész ipari termelése 93 százalékkal növekszik. A nehézipar főbb ágai je­lentősen fellendülnek, így például a szinesfém-termelés mennyisége 3,5- szeresére, a vegyipar termelése 6,4-sze­­resére, a gép- és fémfeldolgozó ipar termelése 2,6-szeresére emelkedik. Nö­vekszik a kőolaj és földgáz kiterme­lés. Megszervezzük a műrostok és műbőr termelését, új cikkeket gyár­­tunk műanyagokból. Megkülönbözte­tett figyelmet fordítunk a műtrágya­termelésre. Felépítjük, országunkban az első gázturbinás nagy villamos­­erőművet. Ez lesz a Szovjetunió leg­­rentábilisabb hőerőműve. Azerbajdzsán hazánk keleti részé­rték egyik virágzó köztársasága. Nem­régiben emlékeztünk meg Fizuli,­­a nagy azerbajdzsáni költő halálának 400. évfordulójáról. A jubiláris ünnep­ségre vendégek érkeztek Törökország­ból, Irából, Afganisztánból, Irakból, Indiából és más országokból A kül­döttek, akik megismerték Azerbajd­zsán kultúráját és életét, csodálattal és elragadtatással látták, hogy köz­társaságunk aránylag rövid idő alatt ilyen óriási fejlődést ért el. Ezután A I. Kiricsenko szólalt fel. Országunk valamennyi óriási vívmá­nya pártunk gigászi szervező munká­­jának, vezető szerepének, bölcs lenini politikájának az eredménye — mon­­dotta. A párt alkotó módon alkalmaz­za és továbbfejleszti a marxi-lenini elméletet, bátran eltávolítja útjából mindazt, ami elavult , mindazt, ami fékezi előrehaladásunkat.­­ A felszólaló a továbbiakban han­goztatta, hogy ilyen fék volt a párt­­­­ellenes csoport, amely J. V. Sztálin halála után fellépett a Központi Bi­zottság legfontosabb intézkedései ellen, amelyeknek céljuk a gazdaság és a kultúra továbbfejlesztése volt. A csoport tagjai, ezek az élettől, elszakadt, megvetésre méltó dogmati­kusok nem is sejtették, mennyire el­maradtak az igazi, élő marxizmus-fe­­ninizmustól, a nép életétől, mindattól, ami az elméletet anyagi erővé változ­tatja. Csak az igazi marxista-leninista — mondotta A. I. Kiricsenko —, aki né­­pértek nem csupán a múltját tanulmá­nyozta és értette meg, hanem jól is­meri a dolgozók mai életét is és képes előre tekinteni a jövőbe. A párt a reá­lis helyzetét figyelembe véve, a marxizmus-leninizmus álláspontjáról oldja meg az összes bel- és külpoli­tikai kérdéseket, a kommunizmus építé­se során felmerülő összes problémákat. A pártellenes csoport megsemmisí­tésével a Központi Bizottság nagy győzelmet aratott a kommunista épí­tés gyakorlatában. Ma még a legmeg­­átalkodottabb kételkedő is látja, meny­nyire igaza volt az SZKP központi re óriási fontosságú intézkedéseit — mondotta A. I. Kiricsenko. Iparunk még soha sem ismert egy olyan fellendülést, mint napjainkban, a gazdasági vezetés régi formáinak és módszereinek gyökeres megváltoz­tatása után. A kommunista párt és Központi Bizottságának alkotó és szervező szerepe rendkívüli erővel nyil­vánult meg a mezőgazdaság gyors fel­lendítésében is. Pártunk még szorosabbra fűzte kap­csolatait a néppel — hangsúlyozta A. I. Kiricsenko. — A szovjet nép leg­jobb fiai és lányai lépnek be a kom­munista pártba, hogy a párt soraiban küzdjenek az emberiség legnemesebb eszményeinek megvalósításáért. Ál­­landóan nő a párt új tagjainak száma. Az SZKP XIX. és XX. kongresszusa között eltelt több mint 3 év alatt 736.000 új tag lépett a pártba, míg a XX. és XXI. kongresszus között eltelt nem egészen három év alatt 1.285.000 új taggal gyarapodott a párt. Még jobban kell dolgoznunk — mon­­dotta Kiricsenko —, hogy sikeresen tel­­jesíthessük és túlszárnyalhassuk a hétéves terv nagyszerű feladatait. A hétéves tervnek minden egyes kommu­nista harci programjává kell válnia. Mindenkinek meg kell találnia helyét és szerepét a hétéves terv megvalósí­tásáért végzett közös munkánkban. Ép­pen ezen a téren kell érvényesülnie a pártalapszervezetek szervező szere­pének. Nagy feladatok hárulnak ebben a munkában a bertini Komszomid­ra is. A. I. Kiricsenko ezután a káder­­munkával foglalkozott. Pártunk szak­munkásokat nevelt és képzett ki a nép­gazdaság és a kultúra minden ága, a párt- és az állami szervek számára. A szövetségi köztársaságokban nagy­szerű helyi káderek emelkedtek ki. De ez nem jogosít fel arra, hogy gyengít­sük a munkát ezen káderek soraiban. Egyes vezetőknek ugyan az a vélemé­nyük, hogy — miután az ország ügyei jól mennek —­ nincs semmi különösebb probléma a kádermunka terén. Nyil­vánvaló, hogy ez a felfogás téves és káros. A hétéves terv nagy feladatai éppen ellenkezőleg arra köteleznek, hogy fokozott igényeket támasszunk a vezető párt- és állami káderekkel szem­ben. Ezért egész kádermunkánkat új, magasabb színvonalra kell emelni. Az élet ma arra­ késztet, hogy a párt-, a szovjet- és a gazdasági veze­tőség dolgozóinak soraiban több le­gyen a gazdaság különböző ágait is­merő szakember. Ezért fontos, hogy bátran emeljünk szakembereket a párt­munkába. Ez nem jelenti azt, hogy kampányt indítottunk a meglévő ká­derek kicserélésére új káderekkel, szak­emberekkel. Ha ezen az úton halad­nánk, megkárosítanék saját ügyünket. Köztudomású, hogy a Vezetőség sok dolgozója, anélkül hogy különleges képzettsége volna, nagy tapasztalattal rendelkezik, jó szervező, tevékeny és tehetséges ember. Figyeljünk fel az ilyen dolgozókra, segítsük őket, hogy szaktudásra tehessenek szert, tanul­mányozhassák a gazdasági életet s ugyanakkor léptessük elő az ifjúságot Ma — mondotta befejezésül A. I. Kiricsenko elvtárs — a kommunizmus eszméi uralkodó eszmékké válnak az egész világon Számukra nem létezik határ és sorompó, igazukkal és éltető erejükkel Hódítják meg a népeket. A kapitalista, gyarmati és függő orszá­gok dolgozóinak soraiban nő a forra­dalmi szellem, mert látják már nagy a szocialista rendszer felsőbbsége a kapitalista rendszerrel szemben. A burzsoá teoretikusakat és a jobboldal szocialistákat aggodalom, fogja el gazdáik sorsa miatt.. Ide-oda kapkod­nak, hogy elrejtsék a kapitalizmus rákfenéit és új mezbe bújtassák a ka­pitalizmust. Az utóbbi időben többféle terv me­rült fel a kapitalizmus „megjavításá­ra“, a jólét rendszerévé való átalakí­tására. A burzsoá teoretikusok és a jobboldali szocialisták a dolgozók fél­revezetésére törekedve, különféle esz­méket t­erje­­sztenek, miszerint a kapi­talizmus átalakítható szocializmussá Ezek a cselfogások azonban mit sem segítenek rajtuk. A kommunizmus az emberiség ta­vasza. Bármennyire próbálnák is a kapitalisták és lakásaik megállítani a történelem kerekét, a kommunizmus eszméi tavaszi áradatként öntik majd el a világ összes országait. D. I. Baraskin, a minszki gépkocsi­üzem olvasztár, a Szovjetunió di­csőséges munkásosztályának egyik képviselője, arról a lelkes munkáról és politikai tevékenységről beszélt, amellyel a tömegek az SZKP XXI. kongresszusát fogadták. A kommunizmus építésének konkrét pártprogramja minden szovjet ember szívügye, létforttoszságú kérdése. Ezek­ben a tervekben mindannyian pártunk nemes gondoskodását látjuk a nép boldogságáról, a szovjet állam hatal­mas arányú fejlesztéséről. Ez újabb hőstettekre lelkesít bennünket mun­kánkban. Jómagam, a volt biborussz szegény­­paraszt, rendkívüli örömöt érzek. A Minszk tartományi pártkonferencia abban a nagy megtiszteltetésben ré­szesített, hogy elküldött erre a törté­nelmi jelentőségű kongresszusra, meg­ajándékozott bizalmával, hogy ve­gyek részt a kommunizmus építése nagyszerű tervének megvitatásában. D. I. Baraskin a továbbiakban el­mondotta, hogy az üzem munkaközös­sége tavaly sikeresen teljesítette az állami tervet, sőt terven felül tíz meg tízmillió rubel értékű terméket adott. Az üzem munkásai és mérnökei azon dolgoznak, hogy bevezessék az új technikát, hogy automatizálják és gé­pesítsék a termelési folyamatokat, ja­vítsák a vállalat összes m­űszak­i-gaz­­dasági ellenőrző számait. Az üzem munkaközössége kidolgoz­ta a „Maz-500“ és „Maz-503“ típusú tökéletesített gépkocsik tervét és el is készítette az új típusokat. Az üzem sok ezer munkása azzal a szilárd meg­győződéssel kezdte az új esztendőt. Hogy az üzem hétéves tervének fel­adatait határidő előtt­­teljesíti. D­. . Baraskin a küldöttek tapsa közepette jelentette ki, hogy a XXI. kongresszus tiszteletére személyesen vállalta, hogy a hétéves terv első évében 60 százalékkal növeli az acél­­termelést és minden hónapban meg­takarít 20 ezer kilowatt­óra villás rhosenergiát. Vállalását teljesíti mint­hogy minden műszakban 3 tonna acélt termel terven felül. Ez természetesen nem sok — mondotta —, de ha ezt a szerény eredményt megszorozzuk a hét év alatt teljesítendő műszakok számával és ha­­hozzátesszük millió és millió szovjet ember munkáját, ak­kor száz meg százezer tonnával több acélt fogunk termelni. Ez a sok terven felüli acél pedig meggyorsítja Hala­dásunkat a kommunizmus felé. D. I. Baraskin elmondotta, hogy kezdeményezését a vele egy műszak­ban dolgozó összes munkások felka­rolták. A pártkongresszus tiszteletére ünnepi műszakot rendeztek és csatla­­koztak a kommunista munka brigádja címért megindított versenyhez. A felszólaló a továbbiakban rámu­tatott arra, hogy N. Sz. Hruscsov elv­társ jelentésének téziseit megvitatva, a minszki gépkocsiüzem dolgozói kon­krét javaslatokat terjesztettek elő. A vállalat tervezett újjáépítése folytán az acélöntőde teljesítőképessége két és félszeresére emelkedik. Az üzem dolgozói felkérték az állami tervbi­zottságot, hogy siettesse a részleg át­­építésére vonatkozó tervek elkészíté­sét. Elérkezett az ideje, hogy megold­ják a nagytermelékenységet formázó­gépek gyártásának kérdését is, mert ezek a gépek szükségesek a súlyosabb öntött alkatrészek gyártásához. V. P. Milavscsikov, az SZKP Köz­­ponti Bizottságának az OSZSZSZK mezőgazdasági kérdéseivel foglalkozó osztályvezetője, beszédében a köztár­saság mezőgazdaságának fejlődésé­vel foglalkozott. A parlag- és szülföldek hasznosítá­sa, a termőföldek szerkezeti átala­kítása és a mezőgazdaság műszaki színvonalának emelése eredményeként jelentősért növekedett a gabona, cu­korrépa, napraforgó, len és állati ter­mékek termelése és felvásárlása. Az OSZSZSZK-ban az utóbbi öt évben 2.90­1 millió púdról 4.800 millió púdra emelkedett az össz-gabonatermelés. Míg 1953-ban az egész országban összesen 1.899 millió púd gabonát gyűjtöttek be, az OSZSZSZK 1958- ban egymaga 1,934 millió padi gabo­nát adott el az államnak. A cukor­­répafelvásárlás négyszeresére emel­kedett ugyanebben az időszakban és ennek megfelelően növekszik a cu­kortermelés is. A rostlen termelés 2,6- szeresére emelkedett. Jelentősen nö­vekedett a burgonya és zöldségter­més is. A szarvasmarha tenyésztés hosszú időn át a mezőgazdaság legelhanya­goltabb szektora volt — mondotta az előadó. A köztársaság kolhozai és szovházai növelték az állati termékek termelését és a szarvasmarha-állo­mányt. A tejfelvásárlás kétszeresére emelkedett. A hústermelés és felvásár­lás növekedésének üteme mindezek ellenére még nem egészen kielégítő — mondotta V. P. Milazscsikov. Jelenleg lelkes szocialista verseny folyik a mezőgazd­aságfejlesztési hét­éves terv határidő előtti teljesítéséért. A Rjazan tartományi mezőgazdasági dolgozók példájára, akik elhatározták, hogy 2-3 év alatt teljesítik a hétéves terv tej- és hústermelésre vonatkozó előirányzatait, nagy felajánlásokat tettek a Rosztov tartományi kolhozpa­rasztok és a szovhozok dolgozói Sztavropol és Krasznodar terület, va­lamint az OSZSZSZK más tartomá­nyainak, területeinek és autonóm köz­társaságainak mezőgazdasági dolgo­zói. V. M. Milavscsikov a hétéves terv feladataival kapcsolatban kijelentette, hogy ezen időszak alatt az OSZSZSZK globális gabonatermelését 1,8 milliárd paddal kell fokozni, hogy elérje a 6,6 milliárd padot. A vetésterület bővíté­sével párhuzamosan a gabonaterme­lés fokozásának legfőbb tartaléka a hektárhozam növelése. Elegendő a hektárhozamot mindössze két mázsá­val növelni ahhoz, hogy a globális termelés körülbelül egy milliárd pad­dal gyarapodjék. Az OSZSZSZK kolhozai és szovhá­zai határidő előtt teljesíthetik a hét­éves terv mezőgazdasági előirányza­tát. Nem kétséges, hogy ezt a felada­tot sikeresem meg is oldják. A küldöttek melegen fogadták Le­ Vero Aguirre a Kubai Szocialista Nép­párt Végrehajtó Bizottsága tagjának beszédét. A szónok tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának és a kongresszusi küldötteknek a Kubai Szocialista Néppárt Országos Bizott­sága, Bias Roca, a párt főtitkára és az egész kubai nép forró testvéri üd­vözletét. Kuba messze vart a Szovjetunió határaitól — mondotta. A kubai nép azonban élénk érdeklődéssel és csodá­lattal szemléli a szovjet emberek bá­mulatos sikereit. Ezek a sikerek nem­csak ösztönzést, hanem hatékony se­gítséget is jelentenek ama népek szá­mára, amelyek akárcsak Kuba népe, az imperialista iga ellen harcolnak. A Szovjetunió sikerei nagymértékben előmozdítják a béke és a szocializmus ügyét. Severo Aguirre ismertette a ku­bai nép harcát Batista USA-bérenc rendszere ellen. Most országunkban új hatalom vette át a kormányzást — mondotta a szónok. Az ideiglenes kormány olyan erős támogatásnak örvend bel­földön és külföldön egyaránt, hogy az amerikai kormány kénytelen számot vetni létezésével. Aguirre beszélt a kubai nép forra­dalmi lendületéről. Kijelentette, hogy a kubai események rácáfoltak ama koholmányokra, miszerint a latin­-ame­­rikai országok — az USA közelsége miatt — képtelenek sikerrel harcolni az imperialista iga ellen. Amikor az egész nép fegyvert fog és saját kezébe veszi sorsa irányítá­sát, akkor biztos a győzelem — mon­dotta a szónok a kongresszusi kül­döttek tapsa közepette. Kuba győzelmét — mondotta — a nemzetközi síkon létrejött új elötvi­­szonyok, a szocialista tábor megerő­södése, valamint az ázsiai és afrikai elnyomott népek sikeres szabadság­­harca tette lehetővé. Kuba képviselője végül kifejezte há­láját a világ összes kommunista és munkáspártjainak azért, hogy közös­séget vállaltak a kubai néppel. Ered­ményes munkát kívánt az SZKP XXI. kongresszusának és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet nép a grandiózus hétéves tervet sikeresen megvalósítja. Rövid szünet után az elnöklő I. D. Musztafajev elvtárs megadta a szót A. B. Arisztovnak. N. Sz. Hruscsov elvtárs jelentése a Szovjetunió népgazdasága fejlesztésé­nek a következő hét évre vonatkozó ellenőrző számairól éléi­k visszhangot váltott ki az egész Szovjetunióban, az egész világon — mondotta —. Ez a történelmi okmány feltünteti mind­azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyekkel a kongresszuson jelentkez­tünk, rendkívül széles távlatokat nyit kijelöli az új korszak feladatait, mélyrehatóan és sokoldalúan megala­pozza a párt nagyszerű programját a kommunizmus építése terén. Ez a program, amely hatalmas élet­erőt sugároz, reális jellegű, minthogy az egész nép részt vett a kidolgozá­sában. Ez a program azokon a gazdag tapasztalatokon alapszik, ame­lyeket a párt hosszú évek­­orán az új társadalom megteremtéséért vívott dicsőséges harcban szerzett. , A. B. Arisztov a továbbiakban a Szovjetunió és az USA közötti gazda­sági versenyről, a szovjet ipar fejlő­désének gyors üteméről beszélt, össze­hasonlítva azzal ami a kapitalista országokban végbemegy. 1920-ban csak egyötödét termeltük annak, amit a cári Oroszország ipara 1913-ban termelt. Az ipari termelés háború előtti színvonalát csak 1926 végén értük el. Abban­ az időpontban az USA 50 százalékkal felülmúlta az 1913 évi színvonalat. Az ország ipa­rosításának lenini irányvonalát követ­ve, a Szovjetunió már az első ötéves tervek időszakában ugrássze­rűen fejlődött és 1940-ben 8,5-szere­­sére növelte ipari termelését 1913-h­oz hasonlítva. Ebben az időszakban az ipari termelés mennyisége az USA- ban alig kétszeresére emelkedett. A nehéz háború, amely hazánkat sújtotta, megakadályozott bennünket abban, hogy folytassuk a békés szo­cialista építést. A háború a Szovjetuniót ipari szem­pontból Sok évvel visszavetette s az ország csak 1948-ban érte el a há­ború előtti színvonalat. 1940-hez viszo­nyítva az USA-ban ez a színvonal akkor 50 százalékkal magasabb volt. S ez érthető is. Az USA gazdasága nem sínylette meg a háborús pusz­tításokat, az Egyesült Államokra nem zúdult ellenséges bomba és ezenfelül a fegyverszállítás óriási hasznot haj­tott a tőkéseknek. 1958 ban a Szovjetunió 36-szorosan felülmúlta az 1913. évi színvonalat, az USA alig négyszeresen. Ebből követ­kezik, hogy hétéves tervünk küszöbén fejlődésünk üteme — ha az 1913. évi színvonallal vetjük össze — 9,5-szere­­sen meghaladta az amerikait. Mivel biztosítható a szovjet gazdaság rohamos fejlődése? Min­denekelőtt szocialista rendszerünkkel, a párt helyes lenini politikájával, amelynek célja elsődlegesen fejlesz­teni a nehézipart az egész népgazda­ság fellendülésének, az ország védel­mi képessége megerősítésének és a nép jóléte fokozásának legfőbb alap­ját. A gyors fejlődési ütem további magyarázata egész népünk politikai öntudatának és munkalendületének növekedése. Ez a nagyszabású fejlő­dés azzal is magyarázható, hogy sok képzett káderünk van, hogy országunk kiapadhatatlan természeti forrásokkal rendelkezik. Gazdagabbak vagyunk a világ bármely országánál, nemcsak ásványi kincseink tekintetében, hanem országunk kiterjedésénél fogva is. 16 legfontosabb ásványi nyersanyag kö­zül 13 a Szovjetunióban található a legnagyobb mennyiségben. Szilárd meggyőződésünk, hogy hős szovjet népünk győztesen kerül ki a kapitalizmussal folytatott­ versenyből. A. B. Arisztov a továbbiakban kon­krét számadatokkal bizonyította, hogy a népgazdasági tanácsok megalakítá­sa óta megjavult az ipari tevékeny­ség. Mint ismeretes — mondotta — a pártellenes frakciózó csoport kono­kul ellenezte e tanácsok megalakítá­sát. Másfél év alatt meggyőződtünk róla, hogy a népgazdasági tanácsok sikeresen megoldottak több fontos gyakorlati kérdést éspedig gyorsan és hozzáértéssel. Egészében véve az OSZSZSZK si­keresen megoldotta az 1958. évi terv­­feladatokat a népgazdaság minden ágában. Az ipar 104 százalékra tel­jesítette évi tervét. Jó eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is. Túl­teljesítettük lakásépítési feladatainkat is. Az SZKP Központi Bizottságának az OSZSZSZK kérdéseivel foglalkozó Bürója a köztársaság Minisztertaná­csával és több szakember részvételé­vel nemrégiben behatóan megvizsgálta a köztársaság hétéves gazdaságfej­lesztési tervjavaslatát. Az objektív adatok és a különböző tartományokból érkezett javaslatok alapján úgy véljük , mondotta A. B. Arisztov hogy az OSZSZSZK 1959- 1965. évi népgazdaságfejlesztési terve teljes mértékben reális és hogy határ­idő előtt fogják teljesíteni. A. B. Arisztov a továbbiakban a tudomány és technika fejlődésének kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyoz­­ta, hogy ki kell használnunk az alkal­mat és tanulnunk kell még az ellen­féltől is, de nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy a külföld technikai színvonalának túlszárnyalásához veze­tő legfőbb út az eredetiségéről, bátor­ságáról és kezdeményezőképességéről rég ismert szovjet út. A pártszervek­nek, a népgazdasági tanácsoknak az a feladatuk, hogy minden eszközzel támogassák tudósainkat, építőinket, szakembereinket és termelési újítóin­kat, hogy a hétéves terv folyamán újabb lépéssel haladjanak előre a ka­pitalista tudománnyal és technikával folytatott versenyben. A felszólaló hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a tudományos kutatóintézetek, a tervezőirodák és szervezetek tevékenységét közelebb kell hozni a termeléshez és rámuta­tott arra, hogy egyes moszkvai és leningrádi tudományos intézeteket más gazdasági vidékekre, különösen kelet­re, a vállalatok közelébe kell helyezni. Á. B. Arisztov beszédében alaposan foglalkozott a pártszervek vezető sze­repének növelésével a nép alkotó erői­nek mozgósításában, abban, hogy a szocialista rendszer összes tartalékait és lehetőségeit felhasználják a hétéves terv teljesítése érdekében. A párt és az állam vezető központ­jának az utóbbi évek során kifejtett tevékenysége — mondotta Sz. Kama­­lov, az Üzbekisztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára —­­a lenini munkastílus és munkamód­szer valóságos iskolája az összes párt­os szovjet káderek számára, mintaké­pe a marxi-lenini elmélet alkotó mó­don való alkalmazásának a kommu­nista építés konkrét feladataira. A Központi Bizottság elnökségi tagjai­nak gyakori kiszállásai, az alsóbb láncszemeket képező pártszervezetek és a szovjet apparátus aktivistáival, a gazdasági dolgozókkal való szemé­lyes kapcsolatai, a vállalatokban épí­tőtelepeken, kolhozokban és szovhá­­zokban fennálló helyzet közvetlen ta­nulmányozása, a nép életének alapos megismerése jelentős pozitív eredmé­nyekre vezetnek. Üzbekisztán gazdasági fejlődését elemezve, a szónok kijelentette, hogy az utóbbi három évben 20 százalékkal nőtt az ipari össztermelés. Nagyará­nyú fejlődést ért el a gyapottermesz­téshez szükséges mezőgazdasági gé­pek gyártása, a textil- és vegyipari felszerelések termelése. Jelentősen nö­vekedett a kőolaj, a szén és gáz, a színes- és nemesfém kitermelése. A köztársaság figyelemreméltó si­kereket ért el a gyapottermesztés és más mezőgazdasági ágak fejlesztésé­ben. 1958-ban Uzbekisztán 2.946.000 tonna gyapotot adott el az államnak, 514.000 tonnával többet, mint 1953- ban. A köztársaság első ízben szállít ilyen nagy mennyiséget ebből a fon­tos nyersanyagból. A szónok a továbbiakban Uzbekisz­­tán külföldi kultúrkapcsolataival, kü­lönösen a Kelet országaiv­at való kul­­túrkapcsolatainak kibővítésével s meg­erősítésével foglalkozott. Az utóbbi három év alatt a köztársaság 75 kül­ország 629 küldöttségét látta vendé­gül. Üzbekisztán történelmi jelentősé­gű megvalósításai ugyanúgy, mint a többi szovjet köztársaság sikerei cso­dálattal töltik el határontúli barátain­kat — mondotta az előadó — és fe­jetlenséget keltenek a béke és a szo­cializmus ellenségeinek soraiban. Sz. Kamalov kiemelte, hogy a mos­tani hétéves terv folyamán Üzbekisz­­tán népgazdaságában a beruházások összege 2,4-szerese lesz a legutóbbi hét évben eszközölt beruházásoknak. Üzbekisztán a Szovjetunió nagy gáz­ipari központjává fog kifejlődni. A gázt vezetékeken fogják továbbítani Ural, a közép-ázsiai köztársaságok és Kazahsztán nagy iparvidékeire. 1965- ben a vegyipari termelés négyszerese lesz az 1958. évi termelésnek. Roha­mosan fejlődik a színesfémgyártás, a gépgyártás és a nyersgyapot-termelés. Ennek érdekében intézkedéseket tesz­nek a hektárhozam növelésére, új te­rületeket hasznosítanak, a köztársa­ság 2—3 éven belül teljesen áttér a gépesített gyapottermelésre, nagyobb területeken alkalmaz műtrágyát stb. Az ülés elnöke ezután bejelenti, hogy pionírok érkeztek a kongresszus üdvözlésére. A küldöttek és a vendé­gek helyükről felemelkedve, szeretettel köszöntik a legfiatalabb leninistákat. A pionír induló akkordjai mel­lett, többszáz fehér blúzos fiú és le­ány özönlötte el a padsorok közötti és az emelvény előtti térséget. A pionírok verses köszöntőjét a je­lenlevő küldöttségek és a vendégek többször is viharosan­ megtapsolták A fzóh­írok beszámoltak próhír­életükről, tanulmányaikról és pihenésükről, tö­rekvéseikről és vágyaikról. Dicsőség a hazának! Dicsőség a pártnak) Eltért a kom­munizmus! — felkiáltássál fejezik be a gyermekek a kongresszushoz intézett üdvözletüket, miközben fejük feleit pionírnyakken­­dőjük­el lobogtatják. A gyermekek ezután Virágcsokrokat nyújtanak át a kongresszusi Elnökség tagjainak és a külföldi kommunista és munkáspártok küldöttségei vezetőinek, és pionírnyakken­dőkkel ajándékozzák meg őket. A kommunisták szeretettel és büsz­keséggel néznek a szovjet nép ifjú nemzedékének képviselőire. Az ülés elnöke ezután bejelenti, hogy a malájföldi, hondurasi, írországi kommunista pártok és a costa-ricai „Népi Élcsapat“ párt táviratilag kö­szöntötték a kongresszust. Ezzel a kongresszus délelőtti ülése véget ért. A szombat délelőtti ülés Bizottságának és mennyire tisztán lá­tott ,amikor egymásután hajtotta vég­ A kongresszus szünetében Jacques Duclot, a Francia Kommunista Párt küldöttségének vezetője küldöttekkel beszélget ELŐRE 1959. február 1., vasárnap A szombat délutáni ülés MOSZKVA (Agerpres) JASZSZ: A kongresszus január 31-i délutáni ülésén, amelyen N. A. Muhu­gyinov, az SZKP KB Elnökségének tagja, az SZKP KB titkára elnökölt, P. N. Posz­­pjelov elvtárs, az SZKP KB Elnöksé­gének póttagja, az SZKP KB titkára szólalt fel először. P. N. Poszpjelov kidomborította N. Sz. Hruscsov elvtárs jelentésének nagy horderejét s azt, hogy ez a jelentés a szovjet nép nagy győzelmét tükrözi. A jelentés felveti és mélyrehatóan megalapozza a marxi-lenini elméletnek a kommunista építés új szakaszával kapcsolatos legfontosabb problémáit. A jelentés feltárja a szovjet társadalom fejlődésének lelkesítő távlatait és kon­krét útjait a szocializmusból a kom­munizmusba. A XX. pártkongresszus óta e­ltelt három év alatt a szovjet szép­alkotó munkát fejtett ki s a fejlődő és erő­södő szocialista világ sikeresen küz­dött a letűnő reakció erői ellen. Ez a három év dicsőséges fejezetként kerül be a történelembe. Ezekben az évek­­ben az egész szovjet nép, egész pár­tunk szoros egységbe tömörült család­ként önfeláldozóan dolgozott a XX. kongresszus határozatainak valóra váltásáért és csupán Malenkov, Ka­­ganovics, Molotov, Bulganyin és Sepi­­rov pártellenes csoportja próbálta fe­­lülviz­sgálni a párt általános lenini irányvonalát, bizalmatlanságot igye­kezett kelteni a párt fontos politikai és gazdasági intézkedéseivel szembentt meg akarta akadályozni a XX. kong­resszus határozatainak teljesítését, élő­­haladásunkat. De ezt a szánalmas csoportot az egész párt elítélte. P. N. Poszpjelov a továbbiakban a Szovjetunió növekvő tekintélyéről be­szélt. A burzsoá propaganda a Szov­jetuniót évtizedeken át olyan ország­nak tüntette fel, amely jóval elmaradt az USA és Anglia mögött, a szovjet népet pedig műveletlen parasztok tö­megének minősítette. Millió és millió ember fejét teletömték azzal, hogy az amerikai tudomány, technika és ipar, az amerikai életmód felsőbbrendű De egyszerre csak valami váratlan tör­tént : a mesterséges holdak felbocsá­tása millió és millió embert arra kész­tetett, hogy hozzálásson a dolgok újraértékeléséhez. Minél inkább el­hallgatja a burzsoá propaganda ered­ményeinket, annál mélyebb benyomást keltettek mesterséges holdjaink és a mi rakétánk. A diadalmas Szocializ­­mus korszakának jelképévé vált az a tény, hogy ezek az orosz szavak: szputnyik, mir és druzsba belekerül­tek a világ minden nyelvébe olyan tar­talmú nemzetközi szavakként, amelye­ket mindenki fordítás nélkül megért. A mi hétéves tervünk a tőkés orszá­gokhoz és elsősorban az USA-hoz in­tézett közvetlen felhívás a békés gaz­dasági versenyre a nép életszínvona­lának emeléséért. De csak békés ver­senyre. Egy olyan ország, amely m­eg akarna támadni valakit, amely hábo­rút akarna kirobbantani, nem vehet­né tervbe 15 millió l­akás építését, a munkahét csökkentését 30—35 órára, a lakosság adójának teljes megszünte­tését. Nem kívánhat háborút egy olyan ország, amely tervbe vette, hogy a következő években felülmúlja a leg­gazdagabb országot a vaj, run, cipő. (Folytatás a 3. oldalon)

Next