Előre, 1959. március (13. évfolyam, 3528-3553. szám)

1959-03-01 / 3528. szám

2 mm A tömegek segítségével csökkentik az útépítés önköltségét Nagybánya tartományban Nagybánya tartomány a múltban hí­­res volt rossz útjairól. Az egyetlen Szatmárt kivéve az úthálózat még a városokban sem volt kiépítve. Szórvá­nyosan néhány köves út kötötte össze a kereskedelmi szempontból fontosabb központokat a közeli falvakkal, a köz­ségek útjai elhanyagoltak voltak. AZ ÚTHÁLÓZAT BŐVÜLÉSE Rendkívüli befektetéseket igényel Nagybánya tartomány útjainak kiépí­tése s a meglévők korszerűsítése, rövid idő alatt nehezen is oldható meg ez a feladat. A vidék történetében az első, valóban nagyszabású útépítési munkák 1955-ben kezdődtek meg. Akkor fog­tak hozzá a több mint 100 km hosszú­ságú köztársasági műutak építéséhez. Az úthálózat fejlődésnek indult. Kü­lönösen jelentősek a bányamedencé­ben és a tartomány —­ilyen szempont­­ból régen teljesen elhanyagolt terüle­tein — végzett munkák. Az iparvidék központjában, Nagybányán, évente kö­zel 5 millió lejt fordítanak útépítésre és javításra. Egyetlen év alatt — 1058-ban — 18.600 négyzetméter utat korszerűsítettek a városban és 9000 négyzetméter utat aszfaltoztak. Példa­­ként vehetjük a régen egészen jelen­téktelen, zsák népi demokratikus rend­szerünkben várossá növő Felsővisót is. Ugyanebben az évben itt 12.000 négy­zetméter aszfaltút és járda épült, az utak korszerűsítésére pedig 10.000 köbméter kockakövet és 15.000 köbmé­­ter folyami követ használtak fel. Ebben az időszakban — a városok kivételével — Nagybánya tartomány­ban 250 kilométer hosszúságú utat épí­tettek, illetve korszerűsítettek . ÚTÉPÍTÉS gazdaságossága Az úthálózat bővítésének fontossága gazdasági szempontból átfoghatatlan egy rövid cikk keretében. Köztudomású, hogy a jó út a modern nagyipar, a gazdaságos termelés egyik előfeltétele. Beszédes példát nyerünk akkor is, ha egyetlen részletkérdést vizsgálunk meg s ezen próbáljuk lemérni az útépítés gazdaságosságát. Nem vesszük figyelembe csak a szál­lításnál előálló megtakarításokat. A járművek sebességének növelésével, a szállítási költségek csökkentésével és a balesetek ritkulásával a nagybánya— szinérváraljai útszakaszon 1 km-nél 115.000 lej évi megtakarítást értek el. A számítás helyességét egy esztendő gyakorlata bizonyította be. Természetes, hogy a gazdasági szempontból rohamosan fejlődő Nagy­­bánya tartományban különös hang­súllyal tevődik fel az úthálózat továb­bi bővítése AZ IDEI TERVEKRŐL Nagybánya idei tervében 20.000 négyzetméter útburkolat és 11.700 négyzetméter aszfaltozott út szerepel. Ez 10,7, illetve 13 százalékkal több, mint a tavalyi előirányzat. Teljes egészében korszerűsítik és aszfaltos járdával szegélyezik a V. Alecsandri, Horea és Ipar­ utcát. Az utakat fásítják és virágos, zöld övezettel díszítik, 2500 facsemete és 15.000 négyzetméter zöld­sáv ültetését vették tervbe. Felsővisón a központ korszerűsítése után sor ke­rül a Majakovszkij, D. Gherea és a fűrészgyártól az állomásig vivő út kö­vezésére, gyalogjárdát építenek a Gh Gheorghiu-Dej utcában, egészen a Tur­­nul Maramuresului üzemig. A visói vá­­rosrendészet munkájának előterébe ke­rült a peremvárosi utcák rendbehoza­tala. A tartomány községeinek útháló­zata is jelentősen bővül. A feladatok jelentékenyen megnöve­kedtek. Sikeres teljesítésük érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a lakosok hozzájárulását és önkéntes munkáját sokkal nagyobb mértékben és szervezettebben vegyék igénybe a nép­­tanácsok A városok és községek lakói eddig is kivették a részüket minden közérdekű munkából, így az útépítésekből is. Az, hogy Nagybánya város­a tavaly útkor­szerűsítési tervét 10 százalékkal, íűt­­aszfaltozási tervét pedig 12 százalék­kal teljesítette túl, az újjá­varázsolt utcák lakói önkéntes hozzájárulásának is köszönhető. 1958-ban a város lakói 35.000 önkéntes munkaórát végeztek. Számos munkában vettek részt, 6500 négyzetméter területen végezték el az útkarbantartást, 2160 méter hosszúság­ban ástak vízlevezető árkokat, 9750 m sáncot takarítottak ki — különösen ki­tűntek Borpatak és Fernezely lakói.­­ Ezen kívül 45 méter hidat javítottak és 760 négyzetméter járda javításához járultak hozzá. Az utóbbi munkáknál meg kell említenünk a Puskin, Fónagy János Utcák és a Hatvan városne­gyed lakóit. Ha a néptanácsnak gondja volna rá, hogy minden utcában olyan szervezet­ten folyjon a munka, mint például a Hatvanban, ahol Hausi Vasile és Kar­­dos László képviselők példamutatóan mozgósították a lakosokat, akkor az önkéntes munkaórák száma jelentősen emelkedhetne. A tavaly Nagybányán végzett hozzájárulások és önkéntes munkák értéke 525.000 lej. Idei elő­irányzatában a város 100.000 lejjel na­­gyobb értékű munkát vett tervbe. De a lehetőségek ennél is többet enged­nének meg. A KÖZSÉG­­UTAK FEJLESZTÉSE Hasonló a helyzet a tartomány köz­ségi úthálózatának építésénél is. A ta­valy az önkéntes munkával és hozzá­járulással végzett munkaórák értéke 9.364.000 lej volt, összesen 296.425 köbméter földet hordtak ki, 246.503 köbméter kavicsot és homokot, 304.000 köbméter kőanyagot szállítottak és egyéb munkálatokat végeztek. Jóval többet, mint amennyi tervszerűen elő volt irányozva. Általában megjegyez­hető, hogy a munkateljesítmények fe­lülmúlják a terveket. A Szilágypata­­ka mentén szervezett, országos hírű csatornázási munkaterep s más tele­pek tapasztalatai megmutatták, mi­lyen óriási tartalékok rejlenek még ezen a téren. Egészen nagyszabású munkák végezhetők el csaknem telje­sen a lakosság hozzájárulásával és önkéntes munkájával. Az idei tervek már figyelembe is veszik ezt a nagy, eddig csak részben kihasznált erőtar­talékot. Az idén az útépítési munkák felét a lakosok hozzájárulásával vég­zik. Szükséges, hogy a hozzájárulásokkal párhuzamosan az önkéntes munkákra is nagyobb figyelmet fordítsanak a néptanácsok. Itt valóban minden a he­lyes szervezésen és hathatós mozgósí­táson múlik. Példamutató ebből­ a szempontból Felsővisó, ahol az önkén­tes munkák értéke tavaly 90.000 lejt tett ki. Köszönhető ez az olyan képvi­selőknek, mint Covaci Vasile, Grad Vasile Buca, Schmidt Mária, Hopca Vasile és Cioban Vasile Ignat. A la­kosság széles rétegeinek még nagyobb, arányú, tevékeny bevonása az útépí­tési munkákba teremti meg az útháló­zat további gyors fejlesztésének lehe­tőségét. BANYAI JUDIT leg nem jelent leveleink nyomán A Tasnád rajoni néptanács intézkedett Többizben írt szerkesztőségünk, írek Szilágypír községből Csanálo­­si József levelezőnk arról, hogy az 5 kilométeres útszakasz, amely Szilágypirt összeköti Érendréd és Tasnád köves útjával, szinte jár­hatatlan. Érdeklődésünkre a Tas­nád rajoni néptanács arról tájé­koztatott bennünket, hogy az utób­bi években anyagi nehézségek gá­tolták az említett útszakasz meg­javítását. Az idei tervükben vi­szont már szerepel az út rendbe­hozása és az anyagok beszerzésére szükséges összeget is előirányoz­­ták. A szállítási és útépítési mun­kálatokhoz Szilágypír és Tasnád­­szántó lakói önkéntes munkával járulnak hozzá. Helyreigazították a hibát Kristófeletti István vörösacéli lakos (Karánsebes rajon) nyugdíj­ügyének rendezésekor elírás tör­tént s így későbbi időponttól fo­lyósították a nyugdíjjáradékát. Ké­résünkre az Egészségügyi és Nép­jóléti Minisztérium a panaszt ki­vizsgáltatta és a hozzánk küldött válaszában arról értesít bennün­ket, hogy Kristófeletti István jo­gos kérelmét teljesítették, vagyis nyugdíjjárandóságát öt hónapra visszamenőleg kifizették. Fordító-másoló irodát létesítettek Nagyváradon Jávor Pál nagyváradi lakos arra hívta fel szerkesztőségünk figyel­mét, hogy a városban nincs máso­ló fordító iroda. Egy-egy magyar nyelvű irat hiteles fordításáért minden esetben Nagyszalontára kell utazni. Különösen nagy nehéz­séget okoz ez most a munkaköny­vek elkészítésénél. A nagyváradi néptanács érdeklődésünkre azt vá­laszolta, hogy levelezőnk észrevé­tele jogos, mert valóban Nagysza­­lontára járnak a nagyváradiak irataik fordítása illetve hitelesítése végett. E helyzetet a városi nép­­tanács végrehajtó bizottsága fel­számolta és a Lenin út 1 szám alatt fordító-másoló irodát létesí­tett. Nem hiányzik már a konyhasó Folyó év január 9-én az Udvar­­hely rajoni Pálfalváról írt szer­kesztőségünknek Vajda B. Mihály olvasónk. Levelében feltárta, hogy a farkaslaki szövetkezeti boltból huzamosabb ideig hiányzott a konyhasó. E hiányosságról értesí­tettük az Udvarhely rajoni népta­nácsot, amelynek kereskedelmi osztálya nyomban vizsgálatot in­dított. Megállapította, hogy a pa­nasz helytálló és intézkedett hogy a boltban ne legyen zavar a konyhasó árusításában. Ezenkívül javasolta, hogy a rajoni Szövetke­zeti Szövetség vezetősége vonja fe­lelősségre a hanyag boltkezelőt. Hanyagság miatt felelősségre vonták... Lapunk több előfizetője arról ér­tesített, hogy nem kapják rendsze­resen az Előrét. Közbenjárásunkra a sajtóelosztó igazgatósága elin­tézte, hogy az előfizetők hiánytala­nul megkaphassák az újságot. Több esetben a felelősségrevonás sem maradt el. Így a bákói 3-as számú postahivatal osztályvezetőnőjét fi­gyelmeztetésben részesítették ha­nyagságáért és kötelezték, hogy Weisz József bákói olvasónknak térítse meg az előfizetési díját. Elintézést nyert Urbán József apateleki lakos (Borosjenő rajon) panasza is. Az apateleki postafiók egyik alkalmazottja hanyagságán múlott az Előre hiányos kézbesí­tése, amiért leváltották munkahe­lyéről. Gyakrabban ellátogat Homoródkeményfalvára a mozikaraván Az egész falu nevében intézett köszönő levelet szerkesztőségünk­höz Bencze Irén, homoródkemény­­falvi lakos (Udvarhely rajon), amiért közbenjárásunkra egyre gyakrabban ellátogat falujukba a mozikaraván. Suceava tartomány legnagyobb és legkorszerűbb állattenyésztő és hizlaló vállalata a burdujeni, ahol évente nagymennyiségű sertést hizlalnak képünkön. A malacnevelde egyik részlege. (Agerpres felvétel) ELŐRE A lehetőségekhez képest keveset vállalt a régeni IFET Néhány múszt héttel ezelőtt György László igazgató, Lőrincz Imre párttitkár, meg a régeni fakitermelő és szállító vállalat néhány tapasztalt szakembere érdekes vitát folytatott. Mondjuk el röviden, miről volt szó. A vállalat vezetősége annak idején kissé elhamarkodottan fogalmazhatta meg az üzem takarékossági felajánlá­sát, anélkül, hogy felmértek volna minden belső erőforrást. Az olyan je­lentős vállalat, mint a régeni IFET nem elégedhet meg annyival, hogy a tavalyi tervhez képest mindössze 670.000 lejt takarít meg ebben az év­ben a faanyag jobb kihasználásával és a gazdaságosabb termeléssel. Az olyan fontos nagy vállalattól, mint a régeni IFET, többet vár el az ország. A szom­szédos rokonvállalat, az ugyancsak ré­geni IFIL dolgozói bizony sokkal meré­szebbek voltak, mikor 2.339.000 lej ter­­ven felüli áru termelését vállalták. És még náluk is akad feltétlenül az év folyamán újabb belső erőforrás. Meg­elégedhet-e akkor az IFET ezzel az előrehaladással? Úgy véljük, semmi­képpen sem. Először azonban részletezzük, miből adódik ez a 670.000 lej. A terv megkö­veteli, hogy a műfatermelés mutatószá­mát 1958-hoz viszonyítva 5 százalék­kal növeljék, ez egymaga 400.000 lejt jelent. Elhatározták, hogy a termelési veszteséget 1 százalékkal csökkentik, teljesen gépesítik a talpfatermelést és gépállományukat néhány körfűrésszel egészítik ki, hogy a dongahulladékból gyümölcsládákat készíthessenek. Mind­ez együttvéve közel 80.000 lejt eredmé­nyez. Nagyobb összeget, kereken 160.000 lejt akarnak megtakarítani azzal, hogy a fűtőanyag ésszerűbb felhasználásá­val és a szállítás jobb megszervezésé­­vel 0,02 százalékkal csökkentik az er­dei vasúton történő szállítás költségeit Íme, mindössze ennyit mertek írás­ban lefektetni a régeniek. Pedig az évi terv megvitatására száznál több szak­emberük gyűlt össze a vállalat régeni központjában és kora reggeltől késő estig beszélték az erdőkitermelő mes­­terek, körzetvezetők, élmunkások és a szállítás vezetői a tennivalókat. A ta­nácskozáson nem egy olyan értékes fel­ajánlás hangzott el, amely sokat len­díthet a terv végrehajtásán. Zsigmond Dezső részlegvezető vállalta, hogy a görgényi részlegen figyelmes osztályo­zással 300 köbméterre­ több bükk mű­fát termelnek, mint amennyit tervük előirányoz. Páll Albert erdőkitermelő mester felajánlotta, hogy a székelypa­taki 3-as vágtéren sordöntéssel 3 hó­nappal lerövidíti a megállapított ter­melési időt. A régeni IFET dolgozói megértet­ték tehát, hogy milyen nagy hangsúlyt helyez a párt a faanyag jobb kihasználására, tisztában van­nak azzal, hogy pártunk Központi Ve­zetősége novemberi plenáris ülésének dokumentumai számukra is sürgősen megoldásra váró feladatokat jelöl­tek ki. Joggal vetődik fel a kérdés: Ha a dolgozók zöme ismeri a tennivalókat, hol van akkor a hiba? Ott, hogy a gyár vezetősége s üzembizottsága nem igyekezett a már említett gyűlésen, sem pedig később kiszámítani, hogy az egyes felajánlások teljesítése mennyi­vel csökkentheti a vállalat költségeit. Tartózkodóan beszél György László igazgató a terv túlteljesítésének le­hetőségeiről. A kedvezőtlen időjárásra hivatkozik. Azt is emlegette, hogy náluk sok a vegyes erdőállomány, ami megnehezíti a sorkitermelés megszervezését, aztán sok széldöntött fát is ki kell termelniük az idén — egyszóval több náluk a tárgyi nehéz­ség, mint másutt. „Megteszünk min­dent, ami rajtunk múlik... Megpróbál­juk ... Igyekszünk..." — mondot­ta. Véleményünk szerint kissé túlsá­gosan óvatosan. Kétségtelen, hogy Szovátán sem le­­hetett más az időjárás, mint Régen­­ben. Ha igaz is, hogy Szovátán a tisz­ta lomblevelű erdőállomány megkön­­­nyíti a kitermelés egységes megszer­vezését, azért mégsem helyes, ha a régeniek túlságosan tárgyi nehézsé­geikre hivatkoznak. Szakképzett embe­rek dolgoznak a régeni IFET-nél s na­gyobb teljesítményre képesek, mint amennyit vállalni mertek. Tavaly a régensek is részt vettek a szovátai tapasztalatcserén. Meg­ismerhették ott a Magyar Autonóm Tar­tomány élenjáró erdőkitermelésében oly nagy sikerrel alkalmazott módszereket. Ha a szovátaiak a mátyusi végtéren tavaly a bükkfa 72 százalékából nyer­tek műfát, vajon a régeniek a tiszta bükkállományú vágtereken nem érhet­nének el hasonló eredményt? Tavaly a régeniek terve 42 százalék műfa kitermelését írta elő a bükkből. Ennél 2 százalékkal többet sikerült megvalósítaniuk. A tartományi átlag viszont tavaly 50,1 százalék volt és a szakemberek megállapítása szerint ez­­idén könnyen elérhető az 53—55 szá­zalék is. A régensek fokozottabb mér­tékben hozzájárulhatnak a tartományi átlag megjavításához, mint ahogyan ezt eddig tették. A napokban a szovátai IFET dolgo­zói rendkívül értékes felajánlást tettek. Vállalták, hogy 2.321.000 lej terven fe­lüli jövedelmet valósítanak meg. A ré­gensek sem maradhatnak mögöttük. Vajon náluk nem lehetne 55 százalék műfát nyerni a lomblevelűek kitermelé­sénél? S nem értékesíthetnék a rőzse­­kötegeket, nem fűthetnének condrakö­­tegekkel, nem gyűjthetnék össze a fa- és ághulladékot, hogy belőle faszenet égessenek? És vajon a fűrészpor érté­kesítése nem hozhatna itt is több száz­­ezer lej hasznot? TV/M­eggyőződésünk, hogy AvA falak vállalása valóra szóvál­tásak vállalása valamennyi fa­kitermelő vállalatnál, s természetesen Régenben is előmozdítja a belső erő­források fokozottabb feltárását. A régeni IFET az elmúlt évben nem tartozott az élenjáró fakitermeléseink közé, de közepesnél jobbnak tartották az eredményeit. Méltó vállalással, jobb munkával, ebben az évben a közepesek sorából élenjáró vállalattá léphet elő. SÁNDOR ÁGNES Útra készen. A fővárosi Tudor Vladimirescu gyárban az utolsó ellenőrzést végzik a T­V-2 típusú autóbuszokon (Agerpres felvétel) Érmihályfalván több cukorrépát és napraforgót termelnek Tavaly tavasszal Érmihályfalva nagy kiterjedésű határában az össz­­szántóterülethez viszonyítva bizony kevés cukorrépát és napraforgót ter­meltek a gazdák. Annak idején a Szé­­kelyhid rajoni néptanács mezőgazda­­sági osztálya szóvá is tette ezt. A helybeli kollektív gazdaságnak azt ta­nácsolta, hogy jó volna a népgazda­ság és a közösbeliek szempontjából is, ha legalább tíz hektáron termel­nének cukorrépát. A vezetőtanács tagjai közül néhányan idegenkedtek az ajánlattól. Jóval kevesebb cukor­répát akartak a termelési tervben elő­irányozni. — Kényes növény a cukorrépa, sok munkát igényel, nevét kifizetődő — haj­togatták néhányan. Aszodrai József, a közös gazdaság megbecsült elnöke és a többség nem így vélekedett Elfo­gadták a szakemberek tanácsát. S­ az ősszel a betakarítás idején kiderült, hogy mennyire helyesen cselekedtek. A mostoha időjárás okozta aránylag gyenge cukorrépatermés is hozott 130.000 lejt és 30 mázsa cukrot a gaz­daság konyhájára. A négy mezőgazdasági társulás csak kis részben követte a kollektív gazdaság példáját. Többszáz hektár szántóterületükből mindössze négy hektáron termeltek cukorrépát. Napra­forgót ezen a vidéken még csak a ku­korica szél­be vetettek. A tél folyamán az érmihályfalvi pártbizottság kezdeményezésére a nép­tanács végrehajtó bizottsága, élén Dérer Vilmos elnökkel, előbb a képvi­selőkkel, majd a kollektív gazdaság­ban és a mezőgazdasági társulásokban alaposan megvitatták Gh Gheorghiu- Dej elvtársnak a novemberi plenáris ülésén elhangzott beszámolóját. A viták során és az esti beszélgeté­seken nem egy kollektivista meg tár­sulási tag elmondta, hogy az érmihály­­falviaknak is sokkal több cukorrépa és napraforgó termesztéssel kell hoz­zájárulniuk ahhoz, hogy 1960-ban az ország már ne szorul­jon cukor- és étolaj behozatalra. A szavak néhány nap múlva tettekké váltak. A kollektív gazdaság a termelési terv készítése­kor a tavalyi 10 hektárról 15 hektárra növelte a cukorrépával bevetendő te­rületet. Mikor az aradi cukorgyár megbízottjával megkötötték a szerző­dést, elhatározták, hogy még két hek­tárral növelik a cukorrépa termesztésre szánt területüket A mezőgazdasági társulások vezetői és tagjai is a kollektív gazdaság ta­valyi eredményén okulva az idén hat­­szor akkora területen termelnek cukor­répát, mint az elmúlt esztendőben. A napokban a társultak is megkötötték a szerződést az aradi cukorgyárral Mikor ott jártunk, akkor érkezett meg a gyártól a cukorrépa vetőmag és a műtrágya a szövetkezeti gazdaságok részére. Míg a múltban Mihályfalván nap­raforgót csak mutatóban termeltek, a tavasszal a szövetkezeti gazdaságok és egyéni gazdák több mint 120 hek­táron vetnek étolajnak való magot. A kezdet biztató. A községi népta­­nácson és a szakembereken a sor, hogy tavasszal segítsék, ösztönözzék a szövetkezeti gazdaságokat, és az egyéni gazdákat, hogy idejében és a legjobb körülmények között végezzék el a mezei munkákat, mert akkor biz­tosan nem bánják meg, hogy több cukorrépát és napraforgót termelnek. NAGY V. ISTVÁN Nehéz az eseményeket nyomon kö­vetni. Mint a tavaszi olvadás a szuny­nyadó mezőkön, falvak százaiban is új élet kezdetét jelzi a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdálkodás eszméjének tér­hódítása. Erről beszélgettünk a Dicső rajoni néptanács székházában. Egy számot említ Kiss Ernő a vég­rehajtó bizottság alelnöke, a mezőgaz­dasági osztály vezetője. — 4109 hektár — mondja. — Ennyivel gyarapodott az idén a szocialista szektor területe — de mindjárt azt is hozzáteszi, hogy ez a számadat óráról-órára változik. Valóban nem lehet tudni, hogy mire e sorok megjelennek, hova alakulnak az események, a 13 teljesen szövetke­­zetesített község mellé még hány sora­kozik fel. Inkább nézzük meg három Küsküllő-menli faluban, milyen ösztön­ző példák, milyen tényezők érlelték meg az emberekben az elhatározást. 63 új kolletivista család Nagy munkában találtam M­árkos Györgyöt, a dombói kollektív gazdaság könyvelőjét. Az újonnan felvett 63 csa­lád leltárát készítette. Be kell illesz­teni a termelési tervbe a behozott 140 hektár földet, módosítani kell a már elkészített terveket, meg kell szervezni a brigádokat. Mindezekből a szervező munkákból talán a könyvelőnek jut ki a legjobban, de Markos György ezt is épp oly lelkesedéssel végzi, mint az új tagok meggyőzéséért folyó felvilágosító munkát. S a lelkesedés benne van va­lahogy az egész emberben, minden munkájában. Nekem is olyan meggyő­zően sorolja fel a kollektíva eredmé­­nyeit, mint egy belépni akaró dolgozó parasztnak. A kollektivisták munkanap-értéke 34 lej volt. Búzából 3 kilót, kukoricából 2,70 kilót, szénából 5,5 kilót, borból 0,65 litert osztottak. Készpénz it 5 lej jutott munkaegységenként. Ragadjunk ki találomra három kol­lektivistát. Csíki Sándor ifjú­ családjá­val 930 munkanapot teljesített. Ez 10 kiló híján 28 mázsa búzát, több mint 25 mázsa kukoricát, több mint 51 má­zsa szénát, több mint 600 liter bort és 4650 lej készpénzt jelent. Némethi Jó­zsef feleségével együtt 600 munkanapot teljesített. Idős Markos Jánosáé, 73 éves özvegyasszony 180 munkanappal szerepel a nyilvántartásban. A számok mögött tények rejlenek. Olyan tények, amelyek emberek, családok sorsit ala­kítják, amelyek a szocialista falu nagy perspektíváit mutatják. Dombón is ezt vették észre az em­berek a kollektív gazdaság eddigi ered­ményei mögött. A közös gazdálko­dás hat esztendeje olyan eredményeket tud felmutatni, amelyek az eddigi ké­telkedőket is gondolkodásra késztették- S nem csak a gazdag osztalék hatott meggyőző érvként, hanem a közös gya­rapodás nagyszerű példája is. 1952-ben 97 család 127 ezer lej értékű közös alappal indult el, ma néhány ezer lej híján egymilliós közös vagyonnal ren­delkeznek. A falu és a vasútállomás közötti térséget beépítették. Mint va­lami nagy üzem egységei sorakoznak egymás mellett a műhelyek, raktárak, istállók és más gazdasági épületek. Gyümölcsöst telepítettek, szőlőiskolát létesítettek. * A dombói kollektivisták, gazdaságuk sokoldalú fejlesztésével, gazdagodó éle­tükkel a szocialista mezőgazdaság fel­sőbbrendűségét bizonyítják. Példájuk ösztönzőleg hatott a most belépőkre s hatni fog azokra is, akik ottjártunkkor még ingadoztak-húzódoztak. Csávás ma szövetkezetesített falu Annak idején hét család alakított kollektív gazdaságot. Ez a kicsi kovász erjesztgette az emberekben a kö­zös gazdálkodás gondolatát. Döntő el­határozás azonban sokáig nem szüle­tett. Február 4-én népgyűlést tartottak a faluban. Szabó Ferenc a rajoni pártbi­zottság kiküldötte a szocialista gazdál­kodás térhódításának eredményeit is­mertette; a rajon többi falvaiban elért győzelmekről beszélt. Székely Gáspár a rajoni pártbizottság másodtitkára a novemberi plenáris által megszabott feladatokat tudatosította. Az emberek gondolkozni kezdtek: Csávás sem ma­radhat a rajon élenjáró falvai mögött Most itt együtt van a falu népe, most az ideje, hogy mindezt megtanácskoz­zák. Meg is tanácskozták. Hosszú, éjfélbe nyúló gyűlésen röpködtek az érvek és ellenérvek. Osváth Sándor kollektivista saját életének példájával biztatta a ké­telkedőket. — Ti látjátok, ti tudjátok a legjobban mire vittem mióta kollek­tivista vagyok. Hattagú családommal mindig nyomorogtam, ma elégedett ember vagyok, nyugodt életet élek. S az érvek hatottak, az ellenérvek lassan kifogytak. Kialakult a falu egy­séges álláspontja, mezőgazdasági tár­sulást alakítanak. Még akkor este megválasztották a 13 tagú kezdeményező bizottságot. Más­nap hetven család, következő nap vala­mennyi magános beiratkozott a társu­lásba Héderfáján a 115. kérést iktatták Azóta ki tudja, hányadiknál tartanak. A kultúrházban székelő kezdemé­nyező bizottságot egyre többen keresik fel. A többség vonzza a kisebbséget hiszen mindig összetartó volt a héder­­fáji szegény- és középparaszt s most együtt akar haladni a pártmulatta után. Dombó és Csávás még egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztsága elhatáro­zásának kialakításában nagy szerepet játszott a meglévő szocialista egységek ösztönző példája. Héderfáján nem volt szocialista egység mostanáig. S akkor mi késztette a falu dolgozóit elhatáro­zásra ? Itt okvetlenül beszélnünk kell a fal­vakon folyó politikai és kulturális ne­velő munka tudatformáló erejéről Hé­­derfáján is ez vitte előre a mezőgaz­daság szocialista átalakításának ügyét. Különösen Tímár Sándor fiatal tanító, kultúrigazgató munkássága érdemel el­ismerést. A párttagok politikai oktatá­sától kezdve, a különböző szakkörökig minden nevelőmunkát szívügyének tart. A műkedvelő csoportok A szocialista átalakítás ügyét nagy­ban elősegítette a műkedvelő csoportok gondosan összeállított, az időszerű pro­blémákhoz kapcsolódó programja. Hogy csak egy példát említsünk, a színjátszó csoport mindig olyan darabot tűzött műsorra, amely a mezőgazdaság szocia­lista átalakításának egy-egy olyan kér­dését tükrözte, amely a falusi dolgozó­kat abban­ az időszakban foglalkoztatta. A szervezés teljében Solohov: „Új ba­rázdát szánt az eke“ című regényé­nek színpadi változatát tanulták be és hozták színre. Ez a mű amely közel negyven szereplőt igényel, már a be­tanulás ideje alatt nagyon sok ember­ben tudatosította a szocialista lain meg­teremtéséért folyó harc eszméjét. Az előadás pedig hatalmas mozgósító ere­jével sok dolgozó parasztban érlelte meg az elhatározást. Három falu a Kisküküllő völgyéből. E három falu példája híven tükrözi a szocialista mezőgazdaság eszméjének térhódítását. Falusi családok tömege­­sen, százával választják a párt által ki­jelölt utat. Dicső rajonban is. Az élet bebizonyította: ez a helyes, ez a jó. A nagyüzemi szocialista mezőgazdaságé a jövő. BARABÁS SÁNDOR ★ 1959. március 1. vasárnap «a sa »s sass »i­s» sasa «sas ! Aki hivatásának tekinti l 5 a lapterjesztést ! ff Felettesei szerint Hajnal Jenő a 8 ff tartomány egyik legkiválóbb lapter- 8 ff jesztője. | ff Mostanában harmadmagával rá- # ff togatja Marosvásárhely üzemeit és * ff intézményeit. Keyén Lászlót és« ff Ruja Annát ismerteti meg a sajtó- 2 ff terjesztés kérdéseivel. 2 ff Az őszülő halántéka, középkorú * ff férfi hivatásának érzi a lypterjesz- 2 ff tést. Valóságos szenvedélye a sok 2 ff olvasni szerető ember közül lelkű­,2 8 tatui azt a néhányat, aki csak hébe- ís 8 hóba vesz a kezébe újságot és 2­8 szinte minden esetben beszervezi 2 * őket az előfizetők népes táborába. 2 ' Hogyan csinálja? ^ 1 Ő maga először csak ennyit ff I mond­, szeretem az embereket, sze­ ff Sí vetem a munkám. S azután is arra ff 1 tér rá, hogy mennyi támogatni ff ff kap az önkéntes lapterjesztőktől, ff ff Nemes Annát emlegeti, a Simó Gé­­ff ff za bútorgyár sajtófelelősét és ékes­ ff ff szólóan bizonygatja, hogy vele ff ff együtt feltétlenül meg kell említeni ff ff az egyes osztályok önkéntes saj■ ff ff tóterjesztőit, Ravasz Berta fényező ff ff munkást, László József asztalost ff ff meg a többieket is, ,m­ert nekik ff ff köszönhető, hogy az üzemben ősz- ff ff szesen 1230 előfizetőjük van a kü- ff ff­lönböző lapoknak és folyóiratok­ ff ff nak."‘ ff 8 Eügén Lászlótól tudom meg, 8 8 hogy őt is arra tanítja: töreked- e 8 lok minél szélesebbkörű önkéntes 8 sajtóterjesztő hálózat kiépítésére. ff Ha panasz van az újságterjesztésre, 8 ff kutassa fel, hol a hiba, a postán-e 8 ff vagy az üzemben és orvosolja kése- 8 ff delem nélkül.­­ 8 — így beszél és így is cselek- ■ 8 szik — összegezi véleményét Kt- 8 8 Kjén László. — Ugyanakkor olyan 8 8 közvetlen az emberekkel, mintha 1j 8 mindenkihez régi barátság fűzné. 8 2 És őszinte meggyőződésből érvel 1? 2 az olvasás mellett. 2 2 Szoros kapcsolat az emberekkel 1 8 és őszinte meggyőződésből fakadó ú 8 érvek... ebben látja Kilyén László S 8 Hajnal Jenő sikereinek a forrását. 2 8 És igaza van. Ebből fakadtak a­­ 8 szovjet lapok terjesztésében elért a 8 eredményei is. Az idei tervet Ma­ a­­­rosvásárhelyen 120 százalékban tel­­j­e­jesítették és ez jórészt a kommá­­g­e­nista Hajnal Jenő lapterjesztő érdék ff 8 me. ff­­ Hajnal Jenő lakásán délután, ff 8 munkaidő után gyakran cseng a te­­ff­e­lefon. Előfizetők keresik ha nem ff 2 érkezett meg pontosan az újság, ff 2 önkéntes lapterjesztők fordulnak ff 2 hozzá bizalommal tanácsért. Ez a ff 2 bizalom a legszebb jutalma a tévé­ ff­é­kenységének. ff ff ADRIÁN MIKLÓS | A sztálinvárosi Dezrobirea cukorkagyárban, Costescu Eugenia és Csedő Mária élmunkásnők az önműködő csom­agoló gép mellett naponta túlteljesítik tervelő irányzatukat

Next