Előre, 1959. április (13. évfolyam, 3554-3579. szám)

1959-04-01 / 3554. szám

es-2 Harminc évvel ezelőtt halt meg Fónagy János Harminc évvel ezelőtt április elsejére virradó éjjel halt meg a romániai munkásosztály hű fia , Fónagy János. A börtönben eltöltött évek és a szigurancán elszenvedett kínzások megtörték fiatal testét. Súlyos betegen szúították kórházba és megmentésére már nem volt lehetőség A temesvári munkásklub termében felravatarozott koporsóhoz a munkások százai és ezrei mentek el, hogy utolsó búcsút mondjanak a forradalmi munkásosztály hű fiának. Fónagy János 1900-ban született a Nagyvárad tartományi Margitta községben. A középiskola elvégzése után tovább akarta foytatni tanulmányait, építészmérnöknek készült. Számtalan akadály leküzdése után Budapesten meg is kezdte a tanulmányait. De a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása arra készteti, hogy abbahagyja egyetemi tanulmányait és beálljon a forradalmi harcosek sorába. A forradalom leverése után Bécsben és Prágában folytatja munkásmozgalmi tevékenységét. Hazatérése után nyomban Nagyváradon kapcsolódik be a munkásosztálynak pártvezette harcába és a párt megbízatásából az ifjúság körében dolgozik. Mint lelkes agitátor és fáradhatatlan propagandista harcolt az ifjúság kommunista neveléséért, a marxista-leninista ismeretek terjesztéséért Tudósítója és szerkesztője volt több központi pártlapnak, cikkeiben hazánk dolgozóinak életéről, és harcáról, a Szovjetunió rohamos fejlődéséről írt, a szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus szellemében nevelve a dolgozókat. Mint kommunista újságíró azért harcolt, hogy a párt szava minél mélyebbre hatoljon be a tömegek közé és mozgósítsa őket a burzsoá földesúri rendszer elleni harcra. Fónagy János kiváló nevelő és jó szervező volt. A pártszervezetek irányítása alatt tevékenyen részt vett az aradi, temesvári, nagyváradi kommunista ifjúmunkás szervezetek újjászervezésében. Forradalmi szellemben nevelte az ifjúságot és osztályharcos akciókban való részvételre mozgósította őket. A kommunista szó kinyomtatása és terjesztése nehéz és felelősségteljes volt az illegalitás nehéz éveiben. Rendőrök és hétpróbás detektívek ezrei kutattak mindenütt a párt nyomdái a pártsajtó illegális terjesztői után Ezekben az években a párt Fónagy Jánost illegális kiadványok terjesztésével és a nyomdák szervezésével bízta meg. Hosszas keresés után a sziguranca végre rábukkan az egyik nyomdára és Fónagyot letartóztatják. Öt évre ítélik el és a doftanai börtönbe szállítják. De a doftanai börtön jéghideg falai, a jHncela és a terror nem tudta megakadályozni Fónagy Jánost abban, hogy tovább harcoljon. Minden lehetőséget felhasználva, terjesztette a bebörtönzött elvtársai közt a marxileuiai tanításokat, állandóan segített nekik a tanulásban. Ugyanakkor ő maga is tovább tanult, sőt tanulmányt is kezdett írni a kapitalista rendszer belső szerkezetéről. Éles szavakkal leplezte le az akkor uralomra került Maniu kormány demagógiáját és burzsoá, népellenes célkitűzéseit. A súlyos börtönévek felőrölték Fónagy János egészségét. Halálos betegen szállították be a kórházba. Nem lehetett segíteni már rajta és alig 29 éves korában elhunyt. Holttestét Temesvárra vitték, hogy abban a városban temessék el, ahol Fónagy hosszú ideig tevékenykedett és amelynek munkásai ismerték és szerették őt. De a nemzeti-parasztpárti kormány még a halott Fónagytól is rettegett. Attól félt, hogy temetése kormányellenes munkástüntetéssé alakulhat át. Ezért a rendőrség megostromolta a munkásotthont és elrabolta a holttestet. A sziguranca ügynökök sorfala közt, rendőrség által körülvett temetőben temették el Még a névjelző táblát is levették sírjáról. A munkások szívéből azonban nem tudták kitörölni emlékét. Életműve, a párt iránti forró szeretete miként az osztályharc nehéz küzdelmében elesett többi harcosok életműve példaként szolgál hazánk minden dolgozója számára ma is, amikor pártunk a Román Munkáspárt vezetésével a szocializmus felépítéséért harcolunk. ooo- A buhusi posztógyárban jelenleg nagyszabású munkálatok vannak folyamatban az üzem korszerűsítése, kapacitásának növelése és a termékek minőségének megjavítása céljából- Újjáépítették a pamutszövöde és a festöde csarnokait, átszervezték, új, tudományos alapokra helyezték a technológiai folyamatot. Most épül az új pamutszövöde. Ezzel egyidejűleg nagyteljesítményű új felszereléssel is el korszerűsítik a buhusi posztógyárat látják az üzemet. A napokban helyeztek üzembe egy kelmeszárító gépet, amely a Csehszlovák Köztársaságból érkezett. A szárító teljesítőképessége kétszer akkora, mint a régi gépeké. Az üzem műrostrészlegének tapasztalatai alapján, a Kolozsvári Unirea elkészítette az új műrost-fonoda gépeit, amelyeknek évi kapacitása összesen 400 tonnát tesz ki. Ezek a gépek részben bejáratos,részben szerelés alatt vannak s a technológiai folyamat átszervezése folytán az új fonodában megüresedett helyre kerültek. A gépek jobb kihasználásáért folyó harcban, a buhusi posztógyár dolgozói szép eredményeket értek el az év folyamán : egész sor szövőgép és más gép percenkénti fordulatszámának növelésével jelentős mértékben sikerült növelniük a munka termelékenységét. ELŐRE Fejlődik a désfalvi kollektív gazdaság állattenyésztése A désfalvi kollektivisták mindig híresek voltak arról, hogy általában idejében végeznek a mezei munkákkal, ügyesen szervezik meg a szántóföldi növénytermelést, de arról is sok szó esett, hogy a mezőgazdaság másik nagyon is fontos ágával, az állattenyésztéssel azonban vajmi keveset törődnek. Egy idő után azonban kezdtek megmutatkozni a két üzemág közötti aránytalanság eléggé káros jelei. Nem tudták kellően fenntartani a föld termőképességét, a jövedelem sem volt olyan, mint amilyen elérésére a gazdaságnak lehetősége lett volna. A múlt év áprilisában lezajlott konstancai értekezlet változást hozott a désfalvi kollektív gazdaság termelő tevékenységében. Az országos tanácskozáson kijelölt irányelvek szellemében a gazdaság vezetőtanácsa hozzáfogott, hogy pótolja az állattenyésztésben fennálló mulasztást. S rövid egy év alatt figyelemre méltó haladást értek el az állattenyésztés fejlesztésében is. Növekszik az állatlétszám Egy esztendővel ezelőtt még alig 10 fejőstehene volt a gazdaságnak. A területhez képest, amely jóval meghaladta a kétszáz hektárt, ez a szám kevésnek bizonyult. A vezetőtanács, a konstancai tanácskozás útmutatásainak megfelelően azonban mindenekelőtt ezt az üzemágat igyekezett kifejleszteni. S az a tény, hogy ma már 22 darab jó fejés van a gazdaság istállójában, bizonyítja, hogy a célkitűzést sikerült elérni. Elsősorban azzal, hogy az állóalap növelésére fordított pénzből elsősorban állatokat vásároltak és saját tenyésztésükből is szaporították a létszámot. S úgy határoztak, hogy az esztendő végéig harmincöt főre emelik a fejősök számát. Nem kevesebb, mint 100 ezer lejt fordítanak szarvasmarhavásárlásra. Ilyen formán az új év kezdetéig legalább 50-re növelik a szarvasmarha-állományt-Gyarapodik a többi állatfaj létszáma is. Ez év végéig legalább 400-ra fogják emelni a juhok számát és mintegy ötszázra a szárnyasokét. A gazdaság sertésállománya azonban meglehetősen kicsi. A kétszáznegyven hektárhoz viszonyítva 60 sertés elég kevés. Elsősorban a szálláshely hiánya akadályozza az állomány erőteljesebb növelését. Ezen viszont lehetne segíteni A közeli ipari vállalatban ugyanis lebontottak néhány régi épületet. A gyár olcsón átadná a téglát a kollektívának. A désfalviak minden bizonnyal kihasználják ezt a kedvező lehetőséget s még ebben az évben megkezdik a szükséges sertésfiaztató és tehénistálló építését. A tenyésztői munkáról Désfalván az elmúlt esztendőben tehenenként átlagosan 1850 liter tejet fejtek. Ez a tejtermelési színvonal az országos átlaghoz viszonyítva jónak mondható. Désfalván azonban olyan lehetőségek vannak, amelyek kihasználásával a gazdaság elérhetné a fejlettebb állattenyésztéssel rendelkező kollektívák (Höltövény, Botfalu stb.) termelési színvonalát, amelyekben ma már 2300- 2500 liter, sőt ennél is nagyobb a fejési átlag. Csakhogy az elmúlt években Désfalván nem volt a legésszerűbb az állatok takarmányozása. A szűkös etetés következtében kevesebb volt az állatok hozama. Most a désfalvi kollektív gazdaság jobbára olyan állatállománnyal rendelkezik, amely termelőképesség szempontjából megfelelő. De a jófajta tulajdonság egymagában még nem elegendő a termelés növelésére. A hozamok fokozásának legfőbb feltétele a jó takarmányozás. A fentebb említett kollektív gazdaságok is éppen az állatok észszerű takarmányozásával érték el kimagasló teljesítményeiket. Hasonló szintet Désfalván is megközelíthetnek. S örvendetes, hogy a gazdaság vezetőtanácsában meg is van az erre való törekvés 11 hektárral növelte a — főleg a pillangós takarmányokkal bevetett — területet. A múlt év őszén több mint 20 vagon silótakarmányt füllesztettek be- így a szénaellátás kérdése nagyjából megoldódik. A szálastakarmány pótlása A désfalvi kollektivisták tavaly igen jó cukorrépatermést takarítottak be. Ez késztette őket arra, hogy ebben az évben még jobban kiterjesszék az értékes növény vetésterületét. Nyilván a répa után nemcsak készpénz meg cukor jár, hanem tetemes mennyiségű répaszelet is, ami pedig besilózva kiváló állati eleség. S ott lesz majd a sok leveles répafej, amely silózással tartósítva ugyancsak értékes takarmány. Csupán a cukorrépa melléktermékeiből több ezer kiló zabbal felérő, jószágnak való eledelt nyerhet a gazdaság. S ha már ilyen nagy hangsúlyt helyeznek a cukorrépatermelés növelésére, célszerű lenne nagyobb gondot fordítani az állat- s különösen a szarvasmarha-hizlalásra, hisz a besilózott répaszelet, répafej elsősorban hizlalásra alkalmas. Eddig a gazdaság egy pár ökör hizlalására kötött szerződést. A lehetőségekhez képest ez kevés. Néhány évvel ezelőtt a désfalviak a mezei munka jó minőségű elvégzéséről voltak híresek. Az idén elért eredményeik arra engednek következtetni, hogy nemsokára állattenyésztésben is kitűnnek. Szerződéses úton ebben az évben igen sok tejet fognak értékesíteni, vagy 50—60 állatot, sok tojást, gyapjút adnak el. Az állattenyésztésből származó jövedelmük a termelési terv szerint meghaladja a 166 ezer lejt is, ami kétszerese a tavalyi haszonnak. Az egykor eléggé elhanyagolt termelési ég így lesz a gazdaság sok hasznot hajtó forrása. F. E. Nemrégen kollektív gazdaságot avattak a Szatmár rajoni Udvariban. Képünkön a gazdaság székháza. (Botco Traian felvétele) Octavian Deac, az aradi Iosif Ranghet szerszámgépgyár lakatosa a sorozatban készülő univerzális marógépek biztonsági berendezésének szerelését végzi (Agerpres felvétel) Stílus, új építkezési megoldások, városfejlesztés Hazánkban nagyarányú építkezés folyik. Sok hiányt kell pótolnunk, jóvá kell tennünk azokat a bűnöket, amelyeket a tőkés-földesúri rendszer e téren is elkövetett. Talán sehol sem nyilvánul meg plasztikusaibban a kizsákmányoló osztály cinizmusa, a tőkés rendszer belső ellentmondása, mint éppen a villanegyedek tényező, az egészség és a kényelem minden követelményeit kielégítő pompás palotái és a városperemek testet-lelket ölő nyomorúságos prolilakásainak égbekiáltó ellentmondásában. Ennek az átkos örökségnek a felszámolása hatalmas városfejlesztést alkotó munka keretében történik, amely végső fokon városaink újjászületését, átrendezését jelenti . . A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének 1958 november 26—28 án megtartott plenáris ülésén Ah. Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében leszögezte mai lakásépítésünk alapelveit : „Az új lakóépületek tervezésénél kötelezően be kell tartanunk a városfejlesztési tervet, valamint a városépítés szabályait, hogy olcsó, jó és szép épületekkel hozzájárulhassunk a városok szépítéséhez.“ A plenáris ülés dokumentumai útmutatást tartalmaznak a lakásépítés más kérdésére vonatkozóan is, így Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a többek között a következőket mondja : ,,Az új lakóépületeket elsősorban a város beépített zónáinak szabad területein kell elhelyezni, ugyanakkor pedig tilos a városok határain túlterjeszkedni, hogy ezáltal a közművek létesítésére ne csináljunk többletköltségeket. A kivitelezés időtartamának megrövidítése és a lakások költségeinek csökkenése érdekében, a munkákat minél kisebb számú építési telepre kell összpontosítani, hogy ezáltal egy 30— 40 lakásos lakótömb felépítése 6 hónapnál tovább ne tartson.“ A lakásépítés terén elért sikereink tükrözik ezeknek az alapelveknek helyes alkalmazását. A városfejlesztés általános formája az, amikor szabad, vagy csak gyéren beépített, összefüggő nagy területeken új lakónegyedek létesülnek. Ilyenkor a korszerű városépítészeti elvek hiánytalanul érvényesülhetnek, az egyöntetű tervezésnek és kivitelezésnek mi sem állja útját és önmagukban is egységes lakónegyedek jönnek létre. A lakóházak építésének ez a tömeges és összefüggő módja a vízszintes irányú városfejlesztés legáltalánosabban elterjedt formája és azt hazánk minden nagyobb városában és ipari központjában alkalmazzák, így a zsilvölgyi nagy lakótelep építkezések, a vajdahunyadi, vagy a resicai új „munkásváros“, az onesti új városrészek, a sztálinvárosi „Vörös Lobogó“ üzemek mellett épült új lakónegyed és még sok egyéb hasonló nagyarányú megvalósítás ebbe a kategóriába tartoznak. Hazánk fővárosában közismertek a Ferentari, Grivita Rosie, Vatra Luminoasa, Balta Alba és a Floreasca nagy lakónegyedek. E városnegyedek pártunk és kormányunk gondoskodása következtében az utóbbi években épültek és most is továbbfejlődnek, korszerűsödnek. Az aránylag rövid idő alatt felépült lakónegyedekben figyelemmel kísérhetjük lakásépítészetünk fokozódó eredményeit az építéstechnika, a lakályosság, a gazdaságosság és az építészeti formák alkalmazásának terén így örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egy lakásra eső építési költség állandóan csökkenő irányzatot mutat. Az idén jóval kevesebbe kerül egy lakás felépítése, mint tavaly és jövőre még olcsóbb lesz. Az önköltség csökkentés rendkívül nagy jelentőségű, hiszen ugyanabból a beruházási összegből idén több lakást építünk, mint tavaly. Ami pedig a lakások komfortját és lakályosságát illeti, ezek a lakásépítés költségeinek csökkentése következtében nem szenvedtek kárt, sőt ellenkezőleg , a most tervezett és kivitelezett lakások jobbak az eddigieknél , jobb az alaprajzi elrendezésük és jobb a beépített terület kihasználása is. Ez utóbbi a lakóterület és a „holt“ felület arányában számmal is kifejezhető : a sokat emlegetett „K.3“ - mal mutatható ki, amit most 0.50-ben állapítottak meg. Ez azt jelenti, hogy az összbeépített területnek legalább felét a lakóterületnek kell kitennie, vagyis hogy a lakószobák területének legalábbis egyenlőnek kell lennie a „holt“-területtel, azaz a mellékhelyiségek, folyosók, lépcsőházak és a falak által elfoglalt területtel. És, ha a K.30.50 tavaly még elérhetetlen vágyálomnak tűnt, ma már valóság, sőt mi több, ma már építészeink olyan lakásokat is terveznek, amelyeknél a lakóterület túlhaladja a holtterületet ! Ami az építészeti kifejezési eszközöket illeti — vagyis azt, ami egy épületen „tetszik, vagy nem tetszik“ — úgy azt tapasztalhatjuk, hogy ezen a téren is számottevőek az eredmények. Míg a 15 tömbházból álló, 450 lakást magába foglaló Grivita Rosie lakónegyed építészete még erősen magán viseli a hisztorizáló modorosság minden bélyegét : klasszicisztikus párkányzatokat, oszlopokat boltíveket és egyéb elavult díszítő elemeket, addig a Vatra Luminoasa negyed hét tömbháza és a Balta Alba-i lakónegyed jórészt már korszerűbb formaelemekből készült. Az 1956 óta létesült és most befejezéséhez közeledő Floreasca-lakónegyed pedig a mai szocialista lakásépítés iránymutató példája. Itt még a múlt év végén 56 tömbházat adtak át rendeltetésének összesen 1408 lakással és ebben az évben további 46 tömbházat építettek föl. Míg az 1956-ban épült részleg manzárdos, nagyereszű csinos házai bizonyos vidékies jelleggel bírnak és így, mintha jobban beleillenének a szabad természeti tájba — mondjuk a sztálinvárosi „Vörös Lobogó“ — lakótelep hegykoszorúzta keretébe — mint ide a fővárosba, a múlt évben épült sima vonalvezetésű,, egyszerű építészeti kifejezési eszközökkel létrehozott, enyhén színezett, részben előregyártott elemekből épült háztömbje, építészeti együttesei, az egész lakónegyed építészeti kompozíciója, sokat igérő, korszerű építőművészeti teljesítmény. Hathatós formája a városfejlesztésnek az is,, amikor a lakásépítési tevékenység a történelmi fejlődés folyamán kialakult és helyesnek bizonyult útvonalakra terjed ki. Ilyenkor eltüntetik a roskadozó, egészségtelen, használhatósági értéküket vesztette régi házakat és beépítik az üres házhelyeket — ezt a szakmabeliek „plombálás“-nak nevezik — és tulajdonképpen avízszinttes irányú városfejlesztés egyik nemét képezi. Vagy pedig a meglévő szilárd alapú és tartós falazatú házakra új emeletet építenek, ami viszont a városfejlesztés függőleges módjának egyik fajtája. Mindkét esetben a városfejlesztők előtt kettős cél lebeg: az egyik gazdasági jellegű — mert a meglévő épületelemeknek s a vezetékrendszereknek felhasználása folytán a beruházások terén jelentős megtakarítást érünk el — a második pedig esztétikai jellegű — mert az utcafalakban tátongó üres házhelyek beépítésével a roskatag épületek eltüntetésével, valamint az alacsony épületeknek az utca általános főpárkányáig történő magasításával, sőt kontraszthatások elérésének esetében még magasabbra is zárt és egységesebb utcaképet nyerünk. Erre annál is inkább szükségünk van,, mert a tőkés-földesúri rendszer önös, egyéni érdekeket szem előtt tartó, egyénieskedő, a szomszédon minden áron túltenni akaró építkezései lehetetlenné tették a harmonikus, művészi utcakép kialakulását. Nyilvánvaló, hogy a városfejlesztés e módjai igen nehéz feladatok elé állítják mind a tervezőt, mind az építőt, miután mindkettőnek az adott helyzet szűk keretei közé kell szorítania alkotó fantáziáját, szervezői készségét — hiszen az utcán, a szomszédos házakban, sőt emeletreépítés esetében magában az épületben,, tehát a munkatelepen is, az élet tovább folyik a maga sokféleségében. A „plombálások“ számtalan példájával találkozunk városaink majd mindegyikében. Ezek közül a legérdekesebbek — nemcsak mennyiségük és arányuk következtében — azok, amelyek fővárosunk legfontosabb útvonalain csak nemrégiben kezdődtek meg. A legelsők közé tartozik az „1848-as háztömb“, amely a hasonló nevű körút egyik fontos építészeti záródását képezi. Sárgás színezésével és egyes régies díszítőelemeivel némiképpen elüt a hozzácsatlakozó háztömbtől. Szintén már több, mint egy éves az 1940-ben a földrengés következtében összeomlott Carlton-épület helyén épült új ház amely alsó és legfelső részlegeiben idejétmúlta reneszánsz elemekkel díszeleg, míg középső részlege egyszerű, sima kiképzésű, heterogén létesítmény, amelyet a közvélemény és a szakemberek egyöntetűen elvetnek. Kellemes összhatású a Magheru sugárút felső szakaszán épült háztömb sima homlokzata, míg a vele szemben most épülő háztömb, a Leonida-tömb és a Piata Romana között jó térelhatároló szerepet tölt be. Ennek az épületnek külön érdekessége, hogy eredetileg 144 lakással tervezték, de az RMP KV novemberi plenáris ülése dokumentumainak szellemében átdolgozott terv szerint azonos beépített területen, de most már 228 lakással épül. A Piata Amzeien épülő háztömb is sikerült, korszerű architektúrájúnak ígérkezik, míg a Patria-mozival szemben épülő nagy lakóház földszintje átvette a mellette álló régibb épület eklektikus modorú földszinti boltíveit, ahelyett, hogy a Patria-mozi modern irányzatú építészetéhez, vagy pedig az ugyancsakközelben lévő egykorú Magistratibérház szintén kitűnő formanyelvéhez alkalmazkodott volna. A Macul Rosulakóház a Calea Victoriei-n, talán a legsikerültebb mai lakóházalkotásunk. A rácsszerű épületszerkezet kihangsúlyozása, a loggiák árnyékvetésének és a sima falfelületek ellentéte, az érdekes, újszerű színezés teszik művészi szempontból értékessé ezt az alkotást. A Brezoianu utca képét radikálisan megváltoztatja a tervezet 12 plombából most megvalósuló 7, összesen 800 lakást tartalmazó háztömb, míg az Északi-pályaudvarral szemben épülő hétemeletes háztömbök — köztük az egyik 100 méternél is hosszabb — vízszintes vonalvezetésükkel előnyös ellenpontul szolgálnak a meglevő saroképület középső szakasza függőleges irányzatának. A vidéki építkezések közül megemlítjük a kolozsvári Horia-úton csak nemrégiben épült két plombálást. Ezek közül a nagyobbik mai építészetünk jó példája. Temesváron a függőleges városfejlesztés nagy hozzáértést megkövetelő egy másik nemével, az emeletráépítés két igen sikerült esetével találkozunk Az egyik a Balcescu téren épült. Itt a tér egyik falát képező két eklektikus stílusban épült régi bérházra építettek egy új emeletet, de egyben az új tetőkiképzéssel, bizonyos díszítőelemek leegyszerűsítésével és az így összevont épületeknek egységes színezésével jó hatást értek el. Érdekesebb és egyben értékesebb az emeletráépítés másik temesvári példája, amely a belvárosi Egyesülési tér és a Nagypalánk utca sarkára valósult meg. Itt két régi egyemeletes épületet toldottak meg egy újabb emelettel, de egyben megőrizték az épületek neoklasszikus stílusát, úgyhogy ez az építkezés műemlékvédelem jelleggel is bír. Mai lakásépítészetünk sokrétű feladatát biztatóan oldják meg építőmunkásaink és mérnökeink. Az elért nagy eredmények arról beszélnek, hogy mind sikeresebben alkalmazzák a szocialista építészet alapvető vonásait: mind több, szebb, olcsóbb lakást adnak át rendeltetésüknek. BLEYER GYÖRGY, építész Kevesebb költséggel, jobban kiszolgálhatják a fogyasztókat A Belkereskedelmi Minisztérium nemrégen figyelemreméltó akciót indított azzal a céllal, hogy az ország valamennyi éttermét, falatozóját, cukrászdáját felülvizsgálják szervezési, kereskedelmi és pénzügyi szempontból. A minisztérium szakemberekből bizottságokat alakított azzal a feladattal, hogy támogassák, segítsék a néptanácsok végrehajtó bizottságait a fent említett munka elvégzésében. Ezt megelőzően részletes utasításokat küldött a tartományi néptanácsok kereskedelmi osztályaihoz, amelyben felhívta a figyelmet egyes éttermek, falatozók, cukrászdák elhelyezésének vagy áthelyezésének kérdésére abban az esetben, ha az szükségesnek mutatkozik, továbbá a forgalmi költségek csökkentésének módjaira és más olyan intézkedésre, amelyek az illető egységek jövedelmezővé tételét biztosítják, másrészt pedig lényegesen javítják a fogyasztók kiszolgálását. Nagyszebenben néztük meg, mit végzett a Sztálin tartományban dolgozó bizottság és a néptanács ezen a téren. A városi néptanács kereskedelmi osztályán a bizottság egyik tagja elmondta, hogy a városban a vendéglátóipar egységek már kezdettől fogva helyes arányérzékkel voltak elosztva. Mintegy 40 százalékuk a belvárosban, a többi a város külső részein működik úgy, hogy a lakosság sűrűségéhez képest ez az elhelyezés ma megfelel. Ami az egységek profitálását illeti, itt már több volt a tennivaló. Több olyan vendéglő működött a városban, amelyekben a frissen, főtt ételfogyasztás nem tette indokolttá a konyha fenntartását. Ezért nyolc vendéglőt falatozóvá alakítottak át, s ezzel az illető egységek jövedelmezőségét lényegesen növelték. Van a városnak két jól berendezett nagyvendéglője, a Paltinis és a Victoria. A bizottság megvizsgálta ezeket is. Megállapította, hogy jövedelmezőségük nem kielégítő és javasolta, hogy a Paltinis egyik részét alakítsák át kávéházzá, a Victoria mellé pedig rendezzenek be falatozót. A falatozókban általában sok időveszteséget okozott , hogy a fogyasztó előbb sorbaállt a pénztárnál és csak ezután szolgálták ki. A bizottság ajánlására ezt úgy oldották meg, hogy a falatozókban megszüntették a pénztárakat, a fogyasztó most közvetlenül az elárusítónak fizet. A bizottság ajánlásainak gyakorlati alkalmazásával érezhetően gyorsul, javul a fogyasztók kiszolgálása, ezenkívül az említett módosítások után a város vendéglátó hálózata évente hatszázezer lejt takarít meg. De ez alkalommal a takarékosság sok más lehetősége is megmutatkozott Lássunk néhányat közülük. Csaknem valamennyi vendéglátó egység vezetője panaszkodott, hogy a tartomány központi elosztó szerve az illető egység megkérdezése nélkül utal ki olyan árut, amelyet nehezen vagy egyáltalán nem lehet eladni. Az ilyen áru sokáig raktáron marad és indokolatlanul leköti a forgóalapot, tehát csökkenti az illető egység jövedelmezőségét és népgazdasági szempontból is káros. A jövedelmezőség növelése és a további megtakarítások terén igen fontos szerepet játszik a saját áru. Nagyszebenben a vendéglátóipar áruinak mintegy 20 százaléka saját konyhán, illetve műhelyben készül, de lehetőség van arra, hogy ezt az arányt lényegesen javítsák. Jelenleg három laboratórium látja el az egységeket saját a nagyszebeni éttermekben, falatozókban, cukrászdákban gyártmányú élelmiszerrel, hűsítővel, süteménnyel, húsáruval, stb. A néptanács már tavaly gondolt arra, hogy korszerűen felszerelt központi laboratóriumot építtet. A tartományi néptanács egyelőre 375.000 lejt utalt ki erre a célra, s ebből meg is kezdték az építkezést, de miután a pénz elfogyott, a munkát abba kellett hagyni. A bizottság megállapította, hogy ha az építkezést befejezik és az ott berendezendő hat műhelyben készítik el a vendéglátóipari hálózat számára szükséges hűsítő italokat, jeget, szódavizet, hideg- és húskészítményeket, cukrászsüteményt, stb. lényegesen ki lehet majd bővíteni a választékot, ütemesebben elláthatják a falatozókat, vendéglőket, cukrászdákat, javul a minőség és a befektetés előzetes számítások szerint legkésőbb másfél éven belül teljesen megtérül. A fentiekben csupán néhány példát ragadtunk ki a bizottság munkájából, de ezek is azt bizonyítják, hogy jól átgondolt szervezéssel, helyes gazdálkodási érzékkel, kevés költséggel és fáradsággal sokkal jövedelmezőbbé lehet tenni a vendéglátóipari egységeket, mindenütt jelentős összeget lehet megtakarítani és ugyanakkor lényegesen javítani lehet a fogyasztók jó kiszolgálását. TIBOLDI BÉLA 000-tól Indult az új vállalat A nagyváradi Élelmiszeripari Kombinát nemrégen alakult a volt helyiipari kombinát élelmiszeriparii részlegéből és a kenyérgyárból. Az új vállalat vezetősége és technikai személyzete tervet dolgozott ki az idei feladatok megfelelő végrehajtásán. Legfontosabb feladat a munkafeltételek megjavítása volt, hogy biztosíthassák a termelékenység megfelelő fokozását, a termékek minőségének javítását és az önköltség csökkentését. Nagy gondot fordítottak a munkavédelmi intézkedésekre is. Elsősorban a húsfeldolgozó üzemben eszközöltek általános javításokat és átalakításokat, így a többi közt a húsfőző-kazánokat cement helyett fajanszlemezekkel rakták ki, ami higiénikusabb. A füstölőbe füstfogókat, a hús-, tárolóba pedig nagyobb szellőztetőberendezést szereltek. Megjavították a keverő- és darálógépeket. Hogy a már városszerte elismert húskészítmények minőségét továbbra is biztosítsák, bevezették a készáru mindennapi analízisét, a munkacsoportokat pedig úgy szervezték át, hogy mindenhova megfelelően felkészült szakemberek kerüljenek. Nagyobb kapacitással fog dolgozni a szódavíz és limonádé üzem is. A további tervek alapján a kenyérelosztó üzletek számát néggyel növelik és egy mintaüzletet is létesítenek, ahol két váltást állítanak be s így a nap minden szakában friss kenyeret árusítanak. A szakkáderek képzése érdekében tanfolyamot indítanak, amelyen a tanulókat elméleti és gyakorlati oktatásban részesítik. A tanfolyamon a legjobb mesterek és technikusok adnak majd elő. LICHTSEIN ADOLF levelező 1959. április 1., szerda A fogarasi egyes számú vegyipari kombinát műanyagrészlegének dolgozói a takarékossági verseny eredményeképpen eddig több mint 200.000 lej értékű nyersanyaggal vételeztek kevesebbet a raktárból. Joanta Gheorge préselő, a takarékos munka mellett havi termelési tervét átlag 20 százalékkal haladta túl. (Agerpres felvétel)