Előre, 1959. június (13. évfolyam, 3605-3629. szám)

1959-06-02 / 3605. szám

2 Eugen Jebeleanu QuáleeseiL (Részlet) Száz éve, hogy az ősfák Alján zúgott a hadsereg, a Bálcescu hegyen-völgyön át Topánfalvára érkezett. E súlyos harmat alatt rezgő Fűszálra véres harmat cseppent Tüzet csiholó, acélt edző Ezernyolcszáznegyvenkilencben. Ez az év annyi lángot gyújtott, A földrengések éve volt. Dúlt a harc, és körül a csúcsok Haragva, lázadt kürtje szólt. Balcescu száz vérlepte völgyön keresztül jött e büszke tájra. Hogy feljebb, magasabbra törjön A bérei láng, a harcok lángja. Hogy minden nyelvű elnyomott, Testvéri sorba egybeforrva, öklét sújtsa az átkozott Urakra, vérre szomjazókra. A magyar felkelés ott távol Várt rá, és megmászta bércek ormát: Szétvert kemencék parazsából Hadd kapjon lángra ez az ország. Ragyogja be nagy tűz a földet, Hogy a szegénység körülállja, S odagyűljön kerékbetörtek Sok földhözragadt unokája. Nagy tüzeket, világosságot Gyújt majd, s minden határból látják. Máglyát rak, magyarok, románok Nagy tömegekben körülállják. Hej, topánfalvi ősi erdő, Valaki járt itt hajdanán ! Azóta eltelt száz esztendő. De mintha ma is hallanám. Nem árnyék, mely az erdőt járja. Nem a holt századok lidérce, De férfi — ránksüt lelke lángja, S mintha utunkon elkísérne. Száz év telt el. Megannyi felhő, S ma a szabadság fényben ég. Száz év ! Idézd fel, ősi erdő, Idézd az ő meleg szemét. E fák közt bársonyosan zengő Hangját hallottad számtalanszor. Szólj életéről, büszke erdő. Beszélj nekünk a büszke harcról! S az oly sok század tépte nagy fák Sűrűjéből egy ágat adj ma, Hogy majd Bálcescu hősi harcát Az írja fel a sziklafalra. MAJTÉNYI ERIK fordítása * Ezelőtt 140 évvel született Nicolae Bálcescu, forradalmi demokrata. *S a nagy román A nagyváradi Infratirea szerszámgépgyár dolgozói sokat adnak a takarékossággal kapcsolatos szemléltető agitációra. A gyár különböző részein fenti fényképünkön látható táblákat helyeztek el. A tábla felirata például azt tudatja az idegennel, hogy az öntöde másfélszázalékos selejtcsökkentéséből egy év alatt 5 darab 425 milliméteres harántgyalut vagy pedig 34 darab A—3 mintájú fúrógépet gyárthatnak. (Popper Imre felvétele) Fontos feladat: a helyi ipari vállalatok jövedelmezőségének fokozása Székelyudvarhely rajonban a letűnt tőkés-földesúri rendszer idején az ipart kizárólag a céhrendszerekre emlékeztető magánkisipar, valamint a tőkések könyörtelen rabló erdőkitermelése képezte. Annak ellenére, hogy rajonunk bővelkedik altalaji kincsekben, nyersanyagokban, gazdaságilag mégis szándékosan el volt hanyagolva. Nem volt nagyipara, vasútja, villamosenergiahálózata. A rajon lakosságának egy része kénytelen volt más vidékekre, sok esetben tengeren túlra vándorolni, hogy álruha bocsáthassa önmagát és éhbérért kiszolgáltassa munkaerejét. A felszabadulás után, a népi demokratikus rendszerünk adta lehetőségek és anyagi támogatás felhasználásával, a megyei, majd a rajoni pártbizottság főfeladatául tűzte ki az iparosítást A következetes és határozott pártirányítás nyomán létrejöttek rajonunkban is a nagyipar egységei, kiszélesítettük és a fejlettebb műszaki színvonalra emeltük a szentkeresztbányai „Gábor Áron“ vasüzem tevékenységét. A felszabadulás óta eltelt közel 15 év alatt, az ország rohamos fejlődésével egyidőben jelentős eredmények mutathatók ki Székelyudvarhely ipari fejlődésében is. A nagyobb ipari egységek és az utóbbi években létrejött kisipari termelőszövetkezetek mellett nagy jelentőségre tett szert a helyiipar is. A rajon helyiiparát jelenleg a „József Attila“ rajoni helyiipari vállalat, a bányavállalat rajoni egysége és a fakitermelő vállalat képviseli összesen 56 egységgel. Jelenleg tehát számottevő ipari hálózattal rendelkezünk. A rajoni pártbizottság irányításával és a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága közvetlen segítségével, a novemberi plenáris ülés határozatainak irányelvei alapján, vajonunk termelő egységei úgy készítették el 1959 évi termelési tervüket, hogy az 9,7 százalék növekedést mutat az 1958 évi termeléshez viszonyítva. A végrehajtó bizottság alaposan felülvizsgálta, hogy a termelési tervek a valóságnak és az egységek termelőképességének megfelelőek legyenek. Kajonunk első évnegyedi ipari össztermelési tervét 104,5 százalékban teljesítette, amelyhez lényegesen hozzájárult a vlahicai Gábor Áron vasüzem 107 százalékos teljesítése, a helyiipari fakitermelő vállalat (ILEFOR) 145 százalékos, a fafeldolgozó vállalat (UIL) 108 százalékos, valamint a rokkantak kisipari termelőszövetkezetének 113 százalékos tervteljesítése ösztönzőleg hatott ipari egységeinkben a termelés növelésére és a jövedelmezőség fokozására a 8 fővárosi üzem versenyfelhívása. Székelyudvarhely rajonból 9 vállalat: a vlahicai Gábor Áron vasüzem, a József Attila helyiipari vállalat, a rajoni közszolgáltatási vállalat, a Fakitermelő vállalat (IFET), a Fafeldolgozó vállalat (UIL), valamint a szabó, asztalos, vasas és cipész kisipari termelőszövetkezetek kapcsolódtak be a versenybe. A fenti ipari egységek a verseny keretében vállalták, hogy 1959 év végéig terven felül 2.768.000 lej értékű terméket állítanak elő. Az első évnegyedi termelési eredmények azt igazolják, hogy a vállalások reálisak sőt túlteljesítésükhöz megvan minden lehetőség. Az RMP KV 1958 novemberi plenáris ülése feladatul tűzte ki, hogy a termelés növelése és az önköltségi ár fokozottabb csökkentése érdekében fel kell tárni és ki kell aknázni a vállalatok belső tartalékait, jobban ki kell használni az egységek termelési képességét és fokozottabb takarékosságot kell bevezetni az üzemek nyersanyaggal és segédanyagokkal való gazdálkodása terén. Rajonunk 11 termelő egysége közel 2 és fél millió lej értékű megtakarításra tett vállalást. Az említett vállalatok első évnegyedre eső vállalása 550.000 lejt tesz ki, amelyből mindössze 314.000 lejt valósítottak meg. Ez azt jelenti, hogy egyes gazdasági egységek vezetői még nem tették gyakorlatilag magukévá a takarékosság bevezetését. A székelyudvarhelyi Műbútor asztalos kisipari termelőszövetkezet például a vállalt 20.000 lejes önköltségi megtakarítás helyett 19.000 lejes önköltség túllépéssel zárta le az első évnegyedet. A József Attila helyiipari vállalatnál, a 76.000 lej önköltségcsökkentés helyett 113.000 lejes önköltség túllépés mutatkozik. Hasonló a helyzet a vámőrlő malmoknál is. A József Attila helyiipari vállalat például a termelési eredményt nem az előirányzott munkatermelékenységgel valósította meg, hanem alacsony termelékenység mellett a munkáslétszám indokolatlan emelésével és a fizetési alap túllépésével. A rajoni néptanács ülésszaka 1959 május hó 17-én elemezte a helyi ipar gazdasági tevékenységét és intézkedéseket foganatosított a József Attila vállalatnál a szervezési, műszaki és pénzügyi irányítás megjavítására és a termelés kibővítésére, a vállalat jövedelmezőségének megjavítására. Intézkedés történt a malmok és olajütők fajlagos fogyasztásának megállapítására és csökkentésére, a téglagyári szárítófelület növelésére. A köröndi cserépedény gyárban a költséges faanyagot folyékony tüzelőanyaggal, a fémmázt pedig üvegvattával helyettesítjük. Fonó-szövőgyárat indítunk be. Ha megvizsgáljuk egy másik rajoni vállalat, a „Közszolgáltatási vállalat“ mutatószámai közötti összefüggést, jó gazdálkodási szellem tükörképét látjuk. Ennél a vállalatnál az össztermelés 108,9 százalék, a munka termelékenysége pedig 108,9 százalék, vagyis teljes összhangban van a termelési terv teljesítésével. A vállalat 73.000 lej értékű többletterméket állított elő. Ez azt igazolja, hogy minden biztosíték megvan arra, hogy a 8 bukaresti üzem felhívására tett vállalását túl fogja szárnyalni. Jó eredményt ért el a néptanácshoz tartozó fakitermelő helyiipari vállalat (ILEFOR). Ennél az egységnél az össztermelés 145,3 százalék, amelyet a munkaerőterv 100 százalékos kihasználásával, a fizetési alap 77,2 százalékos felhasználásával és a munkatermelékenység 143,3 százalék megvalósításával ért el. Dicséretet érdemlő eredményt ért el a székelyudvarhelyi fakitermelő vállalat (IFET), amely az össztermelés tervét 120,3 százalékban teljesítette. Ez a vállalat 326.000 lejes tervtúlteljesítés mellett még 52.851 lejes megtakarítást ért el és az előírt — 0,67 százalékos önköltség csökkentés helyett — 0,90 százalékos megvalósítást mutat fel. Tajonunk helyi ipari vállalatai között jelentős helyet foglal el a kőkavics és homok kitermelő vállalat (IREM) is. Ez a rajonegység az 1958 évi első évnegyedi össztermelési értékkel szemben 1959 év első évnegyedében 286,1 százalékos növekedést mutat és csak egy hónap alatt, 1959 áprilisában 187.000 lej értékű terven felüli értéket valósított meg. Ugyan-akkor az önköltségi ár csökkentése te-rén ugyanebben az időszakban 1,2 százalékos csökkentést ért el, ami lényegesen elősegítette a vállalat jövedelmezőségét. Ha elemezzük a vajon összes köztársasági alárendeltségű vállalatainak és kisipari termelőszövetkezeteinek eredményeit a jövedelmezőség fokozása terén, akkor megállapíthatjuk, hogy négy kisipari termelőszövetkezet és egy helyi ipari vállalat kivételével összes gazdasági egységeinleg teljesítették termelési tervüket és eleget tettek a jelen időszak legfontosabb gazdasági feladatainak. Ezek szerint gazdasági egységeink túlnyomó többségének ipari termelése lényegesen megnövekedett és eredményesen szolgálja rajonunk iparosításának kiszélesedését. Rajonunk mezőgazdasági és állattenyésztő jellegű rajon, amely a dolgozó földművesek önkéntes elhatározása alapján nagyvonalakban szövetkezetesítve van. Ez a tény még inkább ösztönzi és sürgeti rajonunk szocialista iparának kiszélesítését. Az RMP KV plenáris ülésének határozata alapján a rajoni pártkonferencia, új ipari létesítmények építését, illetve a meglévő egységek kibővítését irányozta elő, mely jelentős mértékben hozzá fog járulni a rajon iparosításához, új munkalehetőségek biztosításához.azdasági egységeink jövedelmezőségét fokozza az az élénk újító mozgalom is, amely most van kibontakozóban. Egységeink ezidáig 191 újítást adtak be, ezekből 104-et elfogadtak és 70-et már alkalmaznak is a termelésben. . Mindez azt bizonyítja, hogy gazdasági egységeink vezetői, műszaki káderei, tervezői és munkásai megértették: alapvető feladatuk a jelenlegi időszakban a vállalatok jövedelmezőségének fokozása. Dr. BERTALAN SÁNDOR a Székelyudvarh hely rajoni néptanács végrehajtó bizottságának titkára 11,183.000 lej terven felüli megtakarítás a dicsőszentmártoni Kari Marx vegyipari kombinátban A nyers- és segédanyagok fajlagos fogyasztásának csökkentése képezi most a dicsőszentmártoni Kari Marx vegyipari kombinát munkásai versenyének fő célkitűzését. A verseny eredményeinek népszerűsítésére grafikont állítottak öszsze, amelyen minden nap feltüntetik a váltások eredményeit és azt, hogy melyik csoport jár az élen. A termelési értekezleteken a kombinát élmunkásai, technikusai és mérnökei elmondják, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel érték el a legtöbb megtakarítást. A legértékesebb tapasztalatokat a karbid gyár munkásai szerezték, akik a villanykemencék kapacitásának ésszerűbb kihasználásával és azzal, hogy biztosították a gépcsoportok működésének folytonosságát, ez év első négy hónapjában 460.000 lej értékű villamosenergiát és 131 tonna elektrodapasztát takarítottak meg. Alexandra Colta és Iuliu Sáráján csoportjai 216, illetve 199 kilowattórával csökkentették az egy tonna karbid előállítására előirányzott energiafogyasztást A fajlagos anyagfogyasztás csökkentésében legszebb eredményeket elért munkások 89.000 lej jutalomban részesültek. Nagy mennyiségű elektródát takarítottak meg a szódagyárban is, ahol a legjobb eredményeket Alexandra Cisar és Molnár Béla csoportjai érték el. A fajlagos nyers- és segédanyagfogyasztás, valamint a villanyenergia fogyasztás csökkentése révén a dicsőszentmártoni Karl Marx vegyipari kombinát január 1. és április 30. között 1.183.000 lej terven felüli megtakarítást ért el. ELŐRE JÓL SZERVEZETT ÚJÍTÓMOZGALOM ! A SZECSELEVÁROSI Electroprecipiie villanymotorokat gyártó üzemben minden tizedik ember újító. Az üzem technikai kabinetjéhez ebben az évben nem egy olyan újítást nyújtottak be, amelynek jelentősége túlterjed az üzem falán, elektromossági iparunkban bárhol hasznosítható, „ Imreh József, a gyár szerszámműhelyének főmestere látogatásunkkor első£ nek egy olyan újítást mutat, amely a villanymotor minőségének tökéletesítését szolgálja. A technikai magyarázathoz hozzáfűzi az újítás történetét is. I . Dobra Béla, egyik fiatal mérnökünk a múlt év végén Moszkvában járt, ahol meglátogatott egy elektrotechnikai tervező intézetet. Sok tapasztalatot hozott haza onnan, amit itthon is hasznosítani akart. Kollektívájával, Ioan Nicolae mérnökké, Moise Consstantin és Radica Ion technikusokkal átkonstruálta a motor ventillátorát, 110 forgólapát helyett 4-et hagytak meg. Három kilowattos motorunkat már eddig is 2 és fél kilós önsúllyal készítettük, tehát sokkal könnyebbnek mint a nyugati államokban respektált Siefmens-Schuckert művek. Az újítás részén most ismét csökkent motorjaink önsúlya,ami azt jelenti, hogy ez a világpiacon nagyon keresett gyártmányunk további elismerést szerez a román villamos iparnak. A motorszereldében egy pneumatikus készüléket mutat Imreh elvtárs, amely önműködően összeszereli, vagy amint szaknyelven mondják összecsomagolja a motorok álló részeit. Nem egy ember ötlete, Imreh elvtárson kívűl még négyen törték rajta a fejüket: Pop Petre főtechnológus, Trifu Gheorghe mérnök, Domnisor Ion technikus, s még maga az üzem igazgatója, Cvasa Ion is. A készülék megtervezése és kivitelezése közben át kellett rendezniük az alkat-részeket gyártó célgépeket is, ugyanis az automatikus szerelés zártkörű gyártási folyamatot kíván; az alkatrészeket mozgó szállítószalag viszi és adja át a készüléknek. Az átrendezést sikerült úgy keresztülvinniök, hogy a termelésben ne legyen fennakadás. Eddig hosszadalmas és fáradságos kézimunkát kívánt a szerelés, bármennyire igyekeztek is, sohasem tudták állórészekkel kielégíteni a következő osztályokat. Az újítás kiküszöbölte a zökkenőket s e mellett évente 300.000 lej s értékű munkamegtakarítást eredmélnyez. ? ÁLTALÁNOS TÖREKVÉS az ipariban, hogy öntés és kovácsolás alkalmával minél jobban megközelítsék az alkatrészek kívánt kész méreteit és igy csak keveset kelljen forgácsolni. Ezáltal ugyanis kevesebb anyagra és munkára van szükség. Ezt a célt szol£ gátja többek között a nyomás alatti öntés. Hasznosságát egy friss újítás példáján mutatja be Imreh elvtárs. Kicsi, alig egy ujjnyi, de fontos alkatrésze a motormágnesnek az előgyújtást szabályozó pofa. Ezelőtt más gyáraktól kapták, nemegyszer késve, vagy nem megfelelő minőségben Kelemen Kálmán, a szerszámműhely Halai mestere javasolta, hogy meg kellene próbálni előállítását az üzemben. Természetesen nem az elavult brut öntési módszerrel, ami után még hosszú megmunkálási műveletek adják meg az alkatrész kívánt formáját, hanem nyomás alatti öntéssel egyenesen a kívánt méretre. El is készítette az öntéshez szükséges speciális kokillát. Az anyag és a megmunkálási megtakarítás 15.000 lejt tesz ki egy esztendő alatt. És még egy nagy előnye van az új eljárásnak: tökéletes selejtmentességet biztosít. — Az öntödében nincs más jelentősebb újítás — mondja a tőrmester és tovább akar menni. — Csak ne szerénykedj, Jóska — szól rá a mester — mutasd meg a te újításodat is. — Semmiség — szabadkozik — különben is nem egyedül csináltam, hanem a főtechnológussal. — Úgy alakítottuk át az öntőberendezést és a kokillát, hogy az öntés után automatikusan kidobja a tartóokmányt. Egy ember és egy gép munkája szabadult fel és a termelékenység több mintkétszeresére emelkedett. AZ ÚJÍTÓMOZGALOM együtt született az üzemmel. Ma már száznál több olyan munkás van az üzemben, aki szüntelenül a technikai haladásra, a technológiai folyamatok fejlesztésére és a gyártmányok korszerűsítésére törekszik. Az üzem a múlt évben 9000 elektromotorral, 2844 elektromágnessel, 1451 áramfejlesztővel és 52.235 darab villamos autóalkatrésszel termelt többet, mint 1957-ben, ugyanazon a termelő felületen. Az újítómozgalom még jobban fellendült ebben az esztendőben. A számbeli növekedés elsősorban annak tudható be, hogy a gyár munkásai és mérnökei magukévá tették azokat a nagy gazdasági jelentőségű célokat — a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését, a takarékos anyaghasználatot — melyeket a párt tűzött az üzemi dolgozók elé. Az azonban, hogy az idei újítások színvonala jóval magasabb a tavalyiakénál, s hogy hasznuk a terv teljesítése szempontjából sokkal nagyobb, az újító bizottság érdeme. Az év elején kiadott, és 12 tételt tartalmazó feladatterv ráirányította az újítók figyelmét a legidőszerűbb problémákra. A tervet, amelynek kidolgozásában a pártbizottság is részt vett, a szakszervezeti csoportokon keresztül minden dolgozóval ismertették. Statisztika toíjThincá «1S T de srrkftfr' morfdják, hogy olyan embereik, akik azelőtt nemigen gondoltak újításra most ilyesmiken törik a léjüket. Ezt bizonyítja a műszaki könyvtár olvasói létszámának hirtelen növekedése iSmwmmiím Az újítási javaslatok mennél gyorsabb megvalósítása érdekében minden osztályban megalakult egy újító kollektíva, amely a helyszínen tanulmányozza egy-egy újítás gyakorlati értékének és kivitelezésének lehetőségeit .S ezzel elősegíti az újító bizottság munkáját. Ezek a kollektívák — ha ges — segítenek az újítónak ha az egynyaga injin képes vájjleges formába önteni javaslatát. Régebben hamar ráírták a nem egészen kidolgozott javaslatokra. ,.Nem fogadható el“. Most az az elv, hogy egyetlen gondolat se vesszen kárba. Ha a javaslat alapötlete helyes, akkor a ■ kollatívákat alkotó gyakorlott újítók és sokat tanult mérnökök nem sajnálják a fáradságot az olykor nehezebben formát találó ötletet életre segíteni, tudásukat a félig kész újítás szolgálatába állítani. S ez nagy hatással van az újítómozgalom fejlődésére. Napról napra új meg új ötletek születnek s visziktöbbre minden nappal a terv teljesítésének, az országos feladatok megvalósításának ügyét. a szecselevárosi Electroprecizie gyárban SIPOS ANDRÁS A galócási kombinát mellett előregyártott elemekből épülnek a lakások és az irodahelyiségek (Marx József felvétele) 1959. június 2., kedd Életre kelnek Ismerkedésem a szemlaki kollektív gazdasággal jónéhány évvel ezelőtt kezdődött■ Aradon járva, összehozott a véletlen egy szemlakikollektivistával. Tavasz volt akkor is, gazdag termést, bőséges betakarítást ígérő tavasz. A városf-atgátt kiadós Hangups eső paskátta végig s a szűnni ,némi akaró, surán csurgó áradat elöl bemenekültünk a legközelebbi kapualj alá. A várakozók között este magas, szálas parasztember is álldogált, aki nyugalommal bámult ki a nekikeseredett időbe. Egyesek viszont annál türelmetlenebbül■ Észrevehette a körülötte állók nyugtalanságát, mert kis idő után megjegyezte : — Nagyon kellett már ez az eső. A köertonds iS azt tartja, hogy a májusi eső aranyat ér. — Igen — válaszolták kurtán szomszédai s magába merütten hallgatott tovább mindenki. De a mi emberünk nem sokat zavartatta magát a rövid felelet miatt, úgy látszott, hogy éppen beszélő kedvében van, mertfejtegetni kezdte az eső hasznosságát. — Ilyenkor, első kapálás után kell legjobban az eső, amikor a kukorica már két-három levelében van. Egy ilyen jó, kiadós zápor után úgy nő minden, mintha húznák. A búzáról ne is beszéljünk. Mert az ugye, most kezdi hányni a fejét s ha ilyenkor nem esik, aratás után csak cipó kerül abból az asztalra.Valójában csak ekkor kezdtük alaposabban is szemügyre venni megtermett alakját. Éveinek száma 40—45 körül lehetett. Arca napégette, barnapiros. Élénk, értelmes tekintetű szeme közvetlenségről, egyenes jellemről árulkodott. Nem volt nehéz szóba elegyedni vele. A beszélgetés az esővel indult, de csakhamar a kollektív gazdaságot, az egész falut érintő nagy problémákra terelődött a szó. A megalakulásról, a kialakulóban lévő Vetésforgóról magyarázgatott s annak jelentőségéről a gabonatermesztés és az állattenyésztés szempontjából. Sikereket említett meg, a közös munka néhány évének eredményét villantotta fel, aztán terveiket körvonalazta. — Néhány év múlva egészen más képet mutat majd a mi községünk, — mondotta —• Új tanyaközpontot építünk a község mellé, a vasútvonalon túlra. Előreláthatólag számbelileg is megszaporodunk, hiszen már a kívülállók is rájöttek, hogy közös erővel többre, lehet jutni. Csak az emberek szívéhez kell férkőzni, állandó nevelő és meggyőző munkán keresztül meg kell értetni velük a párt szavát. Megtudtam még róla, hogy kommunista s mint a kollektív gazdaság lelkes szervezője, elsők között írta alá felvételi kérvényét. S most, amikor néhány év után a nyílegyenes, lombos fákkal szegélyezett szemlaki utca betonjárdáján igyekszem a kollektíva székháza felé, egy percre felvillan az emlékezetemben a néhány évvel ezelőtti kis történet. Vajon megvalósultak - e már azok a tervek, amelyekről oly hévvel beszélt annak idején, ott az aradi kapualjban, az a szemlaki kollektivista? Nos, mindenekelőtt azt kell elmondani, hogy végtelenül barátságos emberek a szemlakiak. Az idegent egykettőre gondjába veszi a vendégszeretet, kézről-kézre adják, csak győzze az ember az ismerkedést. Oly szaporán buzog belőlük a szó, annyi mondanivalójuk van, hogy alig lehet követni azokat. Mindenről beszélni akarnak, amit közel kilenc éves munkájuk gyümölcseként könyvelhetnek el. így kerekedik ki a kép, amelyből kitűnik, hogy bizony nemcsak azokat a terveket váltották valóra, amelyekről ezelőtt öt évvel beszélgettünk. Azóta már új tervek rügyei is kibontakozóban vannak s ezek az egész község fejlődésének nagyszerű távlatait is felvillantják. Adjunk itt közre ezek közül néhányat. Szemlakon az élet folyása azzal ért új mederbe, hogy 1959 első hónapjaiban belépett valamennyi dolgozó parasztcsalád a kollektívába s azóta Szemlakot úgy is hívják: kollektivista falú. Ezzel több mint 4.000 hektár kitűnő talajú, zsíros fekete földről tűntek el a mezőgazdálkodást olyannyira gúzsbakötő, a földet apró parcellákra szaggató mezsgyék s ma már 1365 román, magyar, szerb, német, horvát család szövögeti tovább az új élet terveit. Példaképe ez a közösség annak, hogy milyen szépen meg tudják érteni egymást a különböző nemzetiségű dolgozók, ha van olyan tűz, melynek melege összetartja őket. Nyolcan, vagy tizen üljük körül az elnöki szobát. Itt van Deme Alexandru zootechnikus, Ciurea Nicolae agrármérnök, Basista Mihály alapszervezeti titkár, Séfer Katalin, Cuzman Savra kollektivisták, brigádosok, csoportfelelősök- Adatokat, számokat sorolnak, vitatnak. — Nagyon érdekes vállalkozásba kezdtünk az idén — magyarázza az agrármérnök. — Úgynevezett kísérleti parcellákat létesítettünk különböző növényfajtákból, melyeket különleges művelés mellett rekordtermésre állítottunk be. Milyen terméseredményekre . .. —■ o› A válasz meglepő: 20.000 kiló kukorica hektáronként. Lehetséges? Ciurea Nicolae azt mondja, hogy számításuk szerint lehetséges. Mindenesetre megpróbálkoznak vele. Az említett területen a többitől eltérő talajelőkészítő munkát végeztek, duplahibrid kukoricamagot leltek a földbe s a növényápolás is különleges. Aztán Deme Alexandru hozakodik elő a tejhozam kérdésével. A szemlaki kollektivisták 2800 liter tejet fejnek évente egy tehéntől Van azonban hat tehenük, amelyeknek egyenkénti átlaghozama eléri a 7000 litert. Érdemes lenne leírni, hogy milyen módszereket alkalmaznak az állatok gondozásánál, de ez egymaga hosszú oldalakat töltene ki s ezért csak annyit jegyzünk meg: a gondozást szakkönyvek előírásainak alapján végzik. — Merre vannak az állatok? — Az új tanyaközpontban. Gyerünk hát ki az új tanyaközpontba. Basista Mihály alapszervezeti titkárral vágunk keresztül a falun s miután az utolsó házak is mögöttünk maradnak, kibontakoznak előttünk a hatalmas gazdasági épületek körvonalai- A vasútvonalon túl fiatal gyümölcsös mellett vezet az út a kész és félig kész épületek közé, Fehérre meszelt, korszerű épületek mellett azonban zavarólag hat az istállók, ulak rendszertelen elhelyezése, amely akadályozza a terület gazdaságos kihasználását. Amikor ugyanis építkezni kezdtek, nem vették figyelembe a gazdaság fejlődési távlatait, nem gondoltak a jövőre s az épületek egyikét keresztbe, másikat erre merőlegesen, a harmadikat valamivel odébb húzták fel. Az újabb épületeket több kevesebb sikerrel igyekeznek párhuzamosan a régiekhez igazítani. De a hangsúly nem is ezen van. Sokkal inkább fontosabb az, hogy építkeznek s szinte teljes egészében saját erejükből. Az istállók, csak a legkorszerűbben vannak elkészítve. A nagy ablakokon bőven ömölhet be a világosság. Beton a hidrás s beton az alpiac is. Egyelőre öt nagyobb épület van kész. Két istálló, két sertésól, egy szekérszín, amelynek padlásán 50 vagon befogadóképességű raktár van. Ezenkívül gátterház és kisebb-nagyobb épületek■ Az építkezésekre fordított összegek nagyságát tanulmányozva kitűnik, hogy erre a célra évről évre mind többet költ a gazdaság. 1955-ben mégcsak 26.000 lejt, 1956-ban 218.000-et, míg 1957-ben már 285.000 lejt fordítottak építkezésekre. Lesz miből építkezni az idén is, hiszen a gazdaság ez évi jövedelme jóval felül lesz majd a 7 millión s az állóalap is meghaladja a három milliót. A konstancai tanácskozás útmutatásait követve a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a belterjes gazdálkodás lehetőségeit. Évről-évre növelik az ipari növények vetésterületét. Ebben az évben elérik a hektáronkénti 100.000 lejes jövedelmet■ Ilyenformán csak pénzből 18 lejt osztanak munkanaponként. Régi ismerősömmel nem találkoztam. De sok hozzá hasonló újismerős akadt a szemlaki kollektivisták között. Valamennyiük közös vonása: harcos építői falun a szocializmusnak. HAJAS MARGIT A jobb és egészségesebb munkafeltételek megteremtéséért A temesvári Stefan Plavat cipőgyárban sok, korszerű gépet helyeztek üzembe az utóbbi időben. Az üzem korszerűsítése mellett nagy gondot fordítottak az egészségesebb munkafeltételek megteremtésére is. Most legutóbb a felsőrész varrodában két új futószalagot szereltek fel. Egyúttal megemelték a tetőszerkezetet, hogy világosabb, levegősebb helyiségben dolgozzanak a részleg munkásai. Ennek eredményeként ezidáig 2 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. A kikészítő osztályon egy új Mihalik típusú présgépet állítottak be. Ez a gép egyszerre 36 cipőtalpat ragaszt. A gép üzembehelyezésével egyidőben világítóberendezéssel látták el a tetőt és portalanítókat szereltek be. Ezen a részlegen 3 százalékkal növekedett a termelékenység. Az átalakító munkáknál Stanciu Ioan építész és Csőke János szerelőmester végzett jó munkát, Goldmann Iván levelező