Előre, 1959. július (13. évfolyam, 3630-3656. szám)
1959-07-01 / 3630. szám
O Nagy, kiterjedt família a Boiceanu család a Gutin alatti Giulestin. Fából ácsolt házaik ott állnak a falu szegélyén — ide rakta le döngölt, tartós alapjait a hajdani szegénység. Vándorcsalád, mint minden kisföldü máramarosi. Az ősök egy házat építettek, nem is volt szükség többre, a régi ház a szegénységgel együtt öröklődött, ebben nőttek fel a nemzedékek, akik felcseperedve, elkerültek az időtől egyre feketedő házakból. Bányászok, favágók, vasúti munkások , félproletárok kerültek ki a Boiceanok közül, akik bejárták a nagybányai iparmedence üzemeit és Zsilvölgye szénbányáit, erdőket irtottak és iparvágányokat építettek. Mindegyik Boicean úgy ment el, hogy vissza fog térni és új házat épít, földet kerít a ház mellé, zömök, barna jószágokat vesz és apja napszámos kaszájával a saját legelőjén vágja a rendet. Harminc éves korukra roskadtan tértek vissza és meghaltak a régi házban. Megszokott sors volt ez a Gutinalji falukban. Boicean Petru a járt ösvényt tapodja Boicean Petru 1945-ben nősült, tizenhat éves, zsenge lányt vett el. Ileanának a szépségén és dolgosságán kívül nem volt semmi egyebe, apja tizenhat évi bányamunka után betegen jött haza, fiatalon halt meg. Keserű sorsának emlékén kívül öt gyermekére nem hagyott más örökséget. Az ősi házban laktak, egy tehenük volt, az asszony kaszálni járt a más földjére, szőnyegeket szőtt, ingvállakat varrt másnak, a férfi munkára szegődött. Volt gyári munkás, majd a vasútnál dolgozott... Ileana már megszülte a kisfiát, aki a családi hagyományok szerint az elsőszülöttnek járó Petru nevet kapta, mikor férje elköszönt tőle és kockás átalvetőjét vállára vetve, elindult Nagybányára. .. jó kereset hírére ment. Szálegyenes, nagyerejű, robusztus ember Boicean Petru, makacs, erőteljes állkapcsa, határozott vonalú arca nagy akaraterőre vall. Úgy ment el, mint minden Boicean. Az asszonyt az ősi fekete házban hagyta, elment új házat, földet szerezni. Zazarbányán már sok máramarosi volt. Jól körülnézett és maradt. Munkára jelentkezett, csillésnek vették fel. Kevés holmiját elrendezte a barakk egyik sarkában és leszállt a bányába. Három hónap múlva vájár lett. Már keresett annyit, hogy a családját lehozhatta és félre is tudtak tenni pénzt a házra, földre. A kolónián laktak, egy szobában, Ileana itt szülte meg második gyermekét, Marioarát. Konok makacssággal dolgoztak és gyűjtöttek. Néhány év múlva együtt volt a legszükségesebbekre a pénz■ Az asszony sírt örömében. Most hát visszamehetnek. Már érezte az új ház friss gyantaszagát, keze kitapintotta a szürke tehén szarvát és látta a sajtárokban habzó friss tejetleana boldog volt. De Boicean Petru, a bányász nem tért vissza a falujába. Az utak nagy távlatok felé kanyarodnak A változásról ami benne végbement, nem adott számot asszonyának. Maga sem tudta megfogalmazni, mi történt vele. Ezekben az években úgy érezte, mintha roppant átsodorná magával. Már ritkábban és nyugtalanul gondolt a földre, amit megszerezni idejött. Egyszerű, névtelen munkásként akartdolgozni, de nem maradt meg annak. A szótlan, rendkívüli energiával dolgozó bányász előtérbe került, példakép lett, elvtársak keresték fel, beszéltek vele, politikai könyveket vitt haza olvasta. A betűk értelmét nem fogta fel egészen, de megérezte, hogy ezek a könyvek sorsával mély összefüggésben vannak. Világosabban látta saját életét. Belépett a pártba, mert úgy érezte, ott a helye. Világosan és kitapinthatóan megértette, hogy az ő útja, helye itt van a szótlan, kemény bányászok között, akiknek erős keze új rendet, új társadalmat épít, ahogy az ember magának épít házat, jól ledöngölt tartós alapozással. Az idegenül csengő szavak gondolataiban a helyükre kerültek. Megtanulta néven nevezni a kapitalizmust, az ösztöneibe beleivódott kizsákmányolás emlékeit, megértette az új szavak — szocializmus, kommunizmus — értelmét és megtalálta önnön helye a gigászi építő munkában Nem épített Giulestin házat és nem vett földet. Továbbra is a kolónián maradt. Látszólag úgy dolgozott mint addig. Ereje megfeszítésével fejtette az ércet és számolta a megrakott csilléket. De valami új érzés vonta be gondolatait. Mintha téglákat rakna egy roppant épülethez, melynek alapja egy emberséges rend. Gyűlésekre járt, tanult, pártfeladatokat bíztak rá, tagja lett a szakszervezeti és pártbizottságnak, iskolákat végzett. Megválasztották tartományi, nagynemzetgyűlési képviselőnek, magas kitüntetések sorát tűzték a mellére. Ileana az első években sokat sirt. Nem éltette az urát Az új utat taposó ösvények egyre sokasodnak Hányán keresték fel Boicean Petrut, a bányászt, tanácsot, irányítást kérve. Földiek és idegenek vártak rá, lábukhoz tett átalvetőkkel, kezüket a kifényesedett vándorboton nyugtatva. Vendégül látta őket, elbeszélgetett velük. Ismerte azokat a szavakat, amelyeknek értelme könnyen hatol a vívódó emberbe. 1952 őszén unokaöccse kereste fel■ Ismerte a fiatal Petru életét — régi családi sors. Kétéves korában az anyja halt meg, 15 éves korában az apja. Cselédkedett, míg a katonai szolgálat ideje el nem érkezett. 19 éves korában már megnősült, Martát vette el, egy falubeli, nagyon szegény leányt. A katonaságtól hazatérve nem lelte a helyét. Volt egy fél hektár földjük, Marie, hozománya s az ő öröksége. Elnézegette a kislányát, megjavított a ház körül mindent, tizenkét napot töltött otthon, akkor eljött körülnézni a városba. Az idősebb Boicean a bányászéletről beszélt neki és különösen hosszan szólt arról, mennyire megbecsülik itt az embert■ A fiatal Petru nem sokat töprengett, elment a bányába. A zazari élmunkások sora rövidesen még egy névvel gyarapodott. Boicean Petru II. nevével... A jólét mind a két családra ráköszöntött. Régi emlékeik közé tartozik a kolónia-lakás. Az idősebb Boiceannak szépen berendezett kétszobás otthona van, de rövidesen beköltözik saját, kertes házába■ kölcsönből építették és semmiben sem szenvednek hiányt. A gyerekek iskolába járnak, Petrica ötödikes. Marioara a harmadik osztály első tanulója és a zeneiskola egyik tehetséges növendéke, Rita, a legkisebb mindent megkap, amit kíván. Örömmel építik az új házat, Boicean ott tölti minden szabad idejét. De még nagyobb öröm neki nézni, hogy háza új tömbök, új utcák sorában áll. Egy ház az új bányászházak között. Az új utcákban egy kertes családi ház. A kitaposott utakhoz keskeny ösvények szegődnek A boiceanok asszonyai követték férjeiket emberi növekedésükben. Az idősebb Boicean hatása legjobban Ileana életében hagyott nyomot. Az asszony a sok sírás után lassan megértette és helyeselte az ura tetteit. Már többet is törődött mint az ebéd elkészítésével és azzal, hogy tiszta lakásban várja az urát és rendbetartsa a gyerekeket. Átvette az ura gondolkodásmódját. Nem utánozta, a maga asszonyi módját vette át. Nem is tudatos benne, mennyire kiteljesedett önálló egyénisége, széleskörűvé vált a gondolkodásmódja. Csak egyre az urához méri magát s ez elég. S Maria, a fiatalabb Petru felesége, engesztelhetetlenül érzi lobogni a szívében a hatalmas gyűlöletet a régi rendszer, a régi urak iránt. „A mi rendszerünk, a mi pártunk, a mi életünk, új szavak, gyakran ejtett szavak ezek a Boicean asszonyok ajkán. Mindent önnön sorsukon mérnek le. Másokat is meghallgatnak, bólintanak az életükre, de önmagukban keresnek igazolást, így beszélnek: — Lám, a mi életünk, a Boiceanok élete mennyit változott — Igen, igen — a Boiceanok élete annyira megváltozott. BANYAI JUDIT BOICEAN PETRU 11. BOICEAN ILEANA (Tőrös Gábor rajzai) A Nagyvárad tartományi állami kereskedelem fejlődésére a forgalom nagyarányú növekedése a jellemző. Évről évre milliós tételekben nagyobbodott az áruforgalom. Az elmúlt esztendőben például 86.310.000 lej értékű áruval többet hoztak forgalomba, mint 1954-ben, az idei eladási terv pedig 152.627.000 lej értékű árumennyiséggel irányoz elő többet, mint az 1954. évi. A forgalom ily nagyarányú növekedése természetes velejárója népgazdaságunk fejlődésének, állami kereskedelmünk bővülésének és megerősödésének, de ugyanakkor rávilágít a dolgozók vásárlóerejének állandó növekedésére is. A Nagyvárad tartományi kereskedelmi szervezet sikerrel tett eleget a megnagyobbodott forgalommal járó feladatainak, megfelelő mértékben bővítette és korszerűsítette a hálózatot, az üzletek szakosításával kulturáltabbá tette a kiszolgálást s igyekezett a lehető leggyorsabbá tenni az áruk forgási sebességét válasz az Élelmezésiek felhívására Az Alimentara Helyi Kereskedelmi Szervezet dolgozói az év folyamán versenyre hívták az ipari cikkeket árusító egységek alkalmazottait, hogy az eddiginél jobb eredményeket érjenek el a forgalmi költségek csökkentése és a kereskedelem előtt álló más jelentős feladatok hiánytalan teljesítése tekintetében. Az ipari termékeket forgalomba hozó kereskedelmi szervezet dolgozói lehetőségeik alapos mérlegelésével 420.000 lejes forgalmi költség megtakarítással válaszoltak a felhívásra. A többi között vállalták, hogy a szállítás jobb megszervezése, a fölösleges láncszemek megszüntetése révén év végéig 200.000 lejes megtakarítást érnek el az előirányzatukhoz viszonyítva. A forgalmi költségek csökkentésének egyik legjelentősebb tényezője, amely közvetve, vagy közvetlenül befolyásolja szinte valamennyi költségtétel színvonalának alakulását, az áruk forgási idejének lerövidítése, vagyis a forgási sebesség növelése. Ezen a téren is értek el eredményeket a nagyváradiak. Míg 1956-ban, alig három évvel ezelőtt, 103—110 napot tett ki az átlagos áruforgási sebesség, ebben az esztendőben már átlagban 75—82 nap alatt jut el az áru a vevőhöz. A tervgazdaság, s ebből fakadóan az árukészletek tervszerű mozgatása és irányítása azonban lehetővé teszi, hogy a jelenleg még megfelelőnek tartott áruforgási időt az elkövetkező években lényegesen csökkentsék. A SZÁLLÍTÁS JOBB MEGSZERVEZÉSÉVEL A kereskedelmi forgalmi költségek egyik legfontosabb tételét az áruszállítással kapcsolatos költségek alkotják. Nagyváradon — akárcsak hazánk más városaiban — igyekeztek a szállítással járó költségeket arrinimálsra csökkenteni. Nem is olyan régen még az volt a gyakorlat, hogy a nagybani kereskedelem lerakataiból először a kiskereskedelem raktáraiba szállították az árut, s innen látták el az üzleteket. A ki- és berakodások, a fölösleges szállítás nyilvánvalóan nagy öszszegeket emésztett fel és ezen túlmenően lelassította az áru forgási sebességét is. Az utóbbi időben szakítottak ezzel a helytelen gyakorlattal és ma már az árumennyiség 90 százaléka egyenesen a nagybani lerakatból kerül az üzletekbe. Ebben az évben a kereskedelmi szervezet vezetősége úgy döntött, hogy a bútorfélék esetében is megszünteti a kétszeri szállítást. Ugyancsak a szállítási költségek csökkentéséhez járul hozzá az a tény, hogy a szükséges szállítást saját gépkocsijaikkal bonyolítják le és csak nagyon ritkán veszik igénybe a szállítóvállalatok közreműködését. Az év elején a szervezet havi fizetéses rakodómunkásokat szerződtetett. Eddig a rakodások költsége 30—35 ezer lejre rúgott évente, saját munkásaikkal pedig előreláthatóan sikerül 10 ezer lejre leszorítani ezt a kiadást. A bukaresti vezérigazgatóság tervszerűsítése egyre inkább a reális helyzet ismeretén alapszik. Ez kétségtelenül elősegíti, hogy a tartományi kereskedelmi szervezetek rendszeresen csökkenthessék a forgalmi költségeket. Sajnos azonban, még ma is akad példa arra, hogy a vezérigazgatóság nem ismeri kellőképpen a helyzetet, nincs megfelelő kapcsolata a minisztériumokkal és emiatt olyan kiutalások érkeznek — kevés ugyan — Nagyváradra, amelyeket nem lehet másnak nevezni, mint árukereszteződésnek, így jóllehet a városban két gyárban is gyártják a sofale nevű heveréket, erre az árucikkre mégis Sztálinvárosból kapták a kiutalást, majd miután reklamáltak Kolozsvárról. Meszet fölös mennyiségben termelnek Élesden, Réven, valamint a váradi helyiipari vállalatnál, a mészre érkezett kiutalás mégis a Kolozsvár melletti Szamosfalvára szólt. A kereskedelmi szervezet vezetőségének még nem sikerült úgy megszerveznie a ki- és berakodásokat, hogy teljes mértékben elkerülhessék a fékbér-fizetést. Eddig mintegy 1500 lej fekbért kellett kifizessenek. Az összeg nem nagy, de fölösleges kiadásnak számít, hiszen a vezetőség megtalálhatná a módját annak, hogy a rendelkezésükre álló rakodómunkások munkaidejét úgy ossza be, hogy azok még akkor is idejében kirakhassák az érkező árut, ha egyszerre több vagonról is van szó. FEL KELL SZABADÍTANI A „BEFAGYOTT“ ÁRUMENNYISÉGET A január elsejétől a szervezethez kapcsolt vaskohi medence (15 egységgel) ellátása nyilvánvalóan megnövelte a szervezet vezetőségének feladatait. Annál is inkább, amennyiben a vaskohi üzletek raktáraiban már évek óta fekszik mintegy két és fél millió lej értékű úgynevezett befagyott árumennyiség, amely a forgalomból kivonva duzzasztja a forgalmi költségeket. Főként méteres áruból áll ez a készlet — amelynek a minősége kifogástalan, csupán a színe divatjamúlt —, valamint rávarrt gallérú műselyem ingekből, amelyeket Nagyvárad tartományban nem keresnek a vevők. Ezért a befagyott árumennyiségért évente hozzávetőlegesen százezer lejnyi hitelkamatot kell fizessen a kereskedelmi szervezet. A nagyváradi kereskedelmi szervezet nem tett meg mindent, hogy a vaskohi medence hozzájuk csatolása óta eltelt hat hónap alatt felszabadítsa ezt a befagyott árukészletet. Pedig van rá lehetőség, csak alaposabban utána kellene nézni. Tanulmányozniuk kellene annak a lehetőségét, hogy az árukészlet egy részét átadják más tartománynak, olyannak, ahol a vidék sajátosságainak megfelelően kereslet nyilvánul meg az említett árucikkek iránt. (Értesüléseink szerint a Nagyváraddal közvetlenül szomszédos Temesvár tartomány egyes vidékein a műselyemingek például keresletnek örvendenek.) Ha sikerül forgalomba hozniuk ezt a nagy árumennyiséget, mindjárt csökken a hitelkamat, újabb megtakarítást érhetnek el. MEG KÖZELEBB AZ ÁRUT A FOGYASZTÓKHOZ Az első negyedév után a váradi kereskedelmi szervezet már mintegy 109 ezer lejes megtakarítást ért el. Ez úgy vált lehetővé, hogy a szervezési, takarékossági intézkedéseken túlmenően a szervezet teljesítette, illetve túlszárnyalta eladási tervét. Úgy nézett ki, hogy a 420.000 lejes vállalást ütemesen tudják teljesíteni. Csakhogy a második negyedévben nem teljesítették az eladási tervet, s emiatt a megtakarítás összege nemhogy emelkedett volna, hanem áprilisban és májusban éppenséggel csökkent. Ennek okát a kereskedelmi alkalmazottak munkájában, az árusítás megszervezésében, a vásárlóközönség igényeinek hiányos ismeretében kell keresnünk. Nagyváradon nem tettek meg mindent a közönség állandóan fejlődő igényeinek tanulmányozása terén sem. Ebből a szempontból pedig sok jó hazai példa áll a kereskedelmi alkalmazottak rendelkezésére. A nagyváradi kereskedelmi dolgozók ne tévesszék szem elől, hogy nekik van a legközvetlenebb, mindennapibb kapcsolatuk a vásárlókkal és kötelesek felfigyelni a közönség ízlésének a fejlődésére. Ha e feladataiknak eleget tesznek, akkor bizonyára nem lesz fennakadás az eladási tervek teljesítésében. KI NEM HASZNÁLT LEHETŐSÉGEK A nagyváradi Ipari Termékek Helyi Kereskedelmi Szervezete dolgozóinak nem sikerült valamennyi lehetőségüket kiaknázniuk. Az adminisztrációs költségek 20.000 lejes csökkentését irányozták elő, noha nagyobb körültekintéssel, a takarékosság valamennyi üzletben való meghonosításával ennél jóval többet érhetnének el. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy csupán azáltal, hogy lemondtak egy számukra nem föltétlenül szükséges pincehelyiségről, máris 40.000 lejt takarítanak meg évente a helyiségért eddig fizetett adó és karbantartási költségek megszűnésével. Ugyanígy újabb tízezreket takaríthatnak meg, ha növelik a kereskedelmi alkalmazottak felelősségét a csomagoló anyagokkal való bánásmód és a tervezett árukárok stb. tekintetében A forgalmi költségszínvonal további állandó csökkentésének tehát megvannak a feltételei Nagyvárad tartományban is. Az ipari termékeket forgalomba hozó kereskedelmi szervezet dolgozói bebizonyították, hogy szívügyüknek tekintik a forgalmi költségek csökkentését, éppen ezért nem kétséges, hogy a jövőben még több kezdeményezőkészségről tesznek tanúságot a költségcsökkentés forrásainak feltárása és kiaknázása tekintetében, túlszárnyalva 420.000 lejes megtakarítási vállalásukat. LAZÁR LÁSZLÓ ELŐRE A sepsiszentgyörgyi GTÁ tanácsülése -V fK* ^ 'V »V rv/ r^ i A sepsiszentgyörgyi GTÁ dolgozói i t a napokban tartották meg a szó- . kásos betakarítási kampány előtti ' £ tanácsülésüket, amelyen a szövetke- ( \ zeti egységek is nagy számban kép- ^ ‘ viseltették magukat. Az év eddigi ^ c eredményeit és az elkövetkezendő , £ betakarítási munkák tervét Lőrincz ‘ ^ Dezső főmérnök ismertette, hangsúlyozva, hogy a rajon teljes sző- ( vetkezetesítésével az idén nagyot is növekedett a gépállomás feladata. ^ ? Megelégedéssel állapította meg, hogy ^ gépállomásuk tartományi viszonylat- abban a harmadik helyen áll s ötven-fdetes dolog, hogy a szövetkezeti főegységek dolgozói egyre több mezőgazdasági munka elvégzésénél veszik jó igénybe a gépek segítségét. Az aratás megkezdését jól kijavíított gépekkel várja a gépállomás. A főbetakarítás meggyorsítása érdekében, f s a felszólalások során többen javaisolták, hogy a kollektív gazdaságok "j mezei brigádjai és a GTA brigádjai " között indítsanak be szocialista mun Ikaversenyt, amelynek célja az arasítás július 10 ig történő befejezése. ^ A sepsiszentgyörgyi gép- és trak- - f torállomás tanársütése nagyban hozzájárul majd az idei termésbetaka- rítás idejében és jó körülmények £ £ közötti elvégzéséhez. ) H. E. \ J c v /X/ /V fV ‚v ›v rx/v /v ›v ^x/ /X/ rx/ /x# Idestova kilenc éve, hogy megalakult Kézdi rajonban a dálnoki „Új barázda“ kollektív gazdaság. Az indulás bizony nem volt könnyű. A tagosítással eltűntek a keskeny parcellákat elválasztó barázdák, de az egyéni kisparcellás gazdálkodásnak a nyomait nem lehetett egyik napról a másikra eltüntetni sem a földekről, sem az emberek gondolkodásából. Az egyéni gazdálkodás káros örökségének végleges felszámolása erőfeszítást, kitartó munkát követelt a dálnokiaktól. Egyesek persze bizalmatlanok voltak az új iránt, de a többség szilárdan hitt a nagyüzemi gazdálkodás felsőbbrendűségében. Bojor András, Szász Ferenc, Marti János, Kanyó József, Kovács József és mások szorgalmas munkájának eredményeként 1955-ben fordulat állt be a gazdaság életében. Az újonnan megválasztott vezetőtanács Jakab György elnökkel az élen derekasan hozzáfogott a gazdaság szervezeti-gazdasági megerősítéséhez. A talaj termőképességének fokozása érdekében első teendőjük az volt, hogy bevezessék a rendszeres trágyázást, helyreállítsák a talaj szerkezetét. A szakemberek tanácsára elsősorban a négyéves hevés vetésforgót vezették be. Úgy állították össze az üzemtervet, hogy minden egyes tábla négyévenként egyszer istállótrágyázásban részesüljön. A helyes vetésforgó beállításával a talaj szerkezete megjavult, a nagy gyomosodásnak már nyoma sincs, és a terméshozam évről évre növekedik. A gazdaság másik jelentős eredménye, hogy megoldotta a munkaerő kérdését. Évekkel ezelőtt ugyanis munkaerő hiánnyal küzdött és így nem volt lehetőség a belterjes gazdálkodás meghonosítására. A munkaerő kiegyensúlyozása szükségessé tette, hogy nagyobb gondot fordítsanak a gépesítésre. Öt évvel ezelőtt a gazdaság kevés mezőgazdasági géppel rendelkezett, ma már két szállítótraktor és egy nagy teherbírású szállítókocsi, több vetőgép, műtrágyaszóró-gép, kévekötőaratógép, teherautó stb. van a gazdaság tulajdonában. A gazdaság fejlődésére jellemző az állóalap növekedése is. Megalakuláskor a gazdaság állóalapjának értéke mindössze 441.171 lejt tett ki, 1955- ben 754.445 lejre emelkedett, 1958-ban pedig elérte az 1.147.928 lejt. Ezzel a dálnoki kollektíva a milliomos gazdaságok sorába lépett. Jelenleg az állóalap értéke 100 hektár mezőgazdasági területre számítva, közel 200.000 lej. Hasonló növekedést mutat a hektáronkénti átlagtermés és a munkaegység után járó javadalmazás is. Tavaly a munkaegység értéke elérte a 42 lejt. A dálnoki kollektív gazdaság erősödése nemcsak a tagság életszínvonalának emelkedését vonta maga után, hanem változást idézett elő a község és a hozzátartozó Albis falu egyénileg dolgozó parasztjainak életében is. A falu egyéni gazdái évek óta figyelemmel kísérték a dálnoki kollektivisták életét, a gazdaság menetét. Ez utóbbi évek eredményei valamennyiüket meggyőzték a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, és a tavasz folyamán az egész község rátért a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A dálnoki kollektívában megteremtődött a lehetőség a gazdaság különböző termelési ágainak kifejlesztésére. Az éghajlati és talajviszonyok igen kedvezőek az állattenyésztés, a méhészet és a gyümölcstermesztés kiszélesítésére. Meg kell azonban mondanunk, hogy a szarvasmarha állományhoz viszonyítva még mindig aránytalanul nagy a lovak száma. Ebből arra következtetünk, hogy a dálnokiak még mindig a növénytermesztést tekintik az egyetlen jövedelmi forrásuknak. Pedig ha figyelembe vesszük azt, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés mellett tág lehetőség nyílik a gyümölcstermesztés és méhészet kifejlesztésére is, akkor teljesen indokolatlannak tartjuk ennek a két termelési ágnak az elhanyagolását. A meglevő mintegy 12 hektár gyümölcsösben a hiányokat megfelelő oltványokkal kellene kiegészíteni, s az öreg, gyengén termő fákat ifjítással ismét termővé kell tenni. A méhészet fejlesztését minden más egyéb mellett az is indokolttá teszi, hogy Dálnokon a heremag-termesztésnek régi hagyományai vannak A gazdaság eddigi tevékenységéből levonva a következtetést, bátran mondhatjuk, hogy a dálnoki kollektív gazdaság minden üzemágának erőteljes fejlesztésével rövidesen felzárkózhat Kézdi rajon legjobb gazdaságai közé. MARKÓ BÉLA agrármérnök Nagymennyiségű ócskavasat gyűjtöttek a Temesvár tartományi fiatalok Temesvár tartományban sokezer ifjú a termelésben végzett munkáján kívül részt vesz az ócskavasgyűjtés hazafias akciójában is. Az utóbbi három hónap alatt az IMSZ temesvári hazafias munkabrigádjai a középiskolák és szakiskolák tanulóival együtt több mint 180 tonna ócskavasat gyűjtöttek. Jelentős eredménnyel járt az Arad és Orsova rajoni fiatalok gyűjtési akciója is. Az egész tartományban ez idő alatt csaknem 1500 tonna ócskavasat gyűjtöttek s küldtek a resicai acélműbe a fiatalok. Június 27-én egy 22 teherkocsiból álló szerelvény vitte Temesvárról Resicára a temesvári ifjak által gyűjtött ócskavasat. A temesvári és a karánsebesi vasútállomásról további három szerelvény indul a resicai kombinátba a Temesvár tartományban gyűjtött ócskavassal. 1959. július 1., szerda A felszabadulás előtt egyszerű község volt Kiskapus. A népi hatalom éveiben épült nagy iparvállalatok azonban megváltoztatták a falu arculatát. A korszerű, emeletes házak városias jelleget kölcsönöztek a helységnek, s Kiskapus ma hivatalosan is belépett városaink sorába. (E. Strzea felvétele) Drótkötélpálya a Sík patak felett A szovátai IFET vállalathoz tartozó Sík-pataki erdőkitermelő részlegen rönkszállító drótkötélpályát helyeztek üzembe. Ennek segítségével naponta 50—70 köbméter bükkfarönköt szállítanak el a másfél kilométernyire lévő rakodótól. Számítások szerint csupán a rönkök továbbításánál a drótkötélpálya működése révén 60 ezer lejt takarítanak meg. Az anyagveszteség kiküszöböléséből származó megtakarítás 70.000 lejre emelkedik. Újabb területeket ármentesítenek Zsombolya rajonban Az egykori tőkés-földesúri rablógazdálkodás következtében országunk nem egy vidékén nagy kiterjedésű területek váltak terméketlenné. A dolgozó parasztok minden erőfeszítése, e területek hasznosítására eredménytelen próbálkozás volt, hiszen nem akadt olyan erő, amely támogassa, szervezze a kezdeményezést. Változást csak a felszabadulás eredményezett ezen a téren is. Súlyos, szinte megoldhatatlannak látszó probléma volt az ármentesítés a Bánság mezőgazdaságában is. Csupán Zsombolya vajonban többezer hektár olyan terület volt, amely a telkesítési munkálatok hiányában semmi, vagy csak kevés termést hozott. A vízlevezető csatornák hiánya azt eredményezte, hogy a földeken nagyobb esőzések után hetekig állott a víz s a dolgozó földművesek tehetetlenül szemlélték, hogyan vész kárba munkájuk gyümölcse. A rajon többezer hektárnyi ilyen területen évente 40.000 tonna kukoricát lehetett volna termeszteni, amely nem kevesebb, mint 80.000 darab sertés hizlalásához lett volna elegendő. Az áradások elhárítása érdekében tavaly a párt- és állami szervek kezdeményezésére Zsombolya rajonban is nagyszabású csatornázási munkák kezdődtek. A városok és falvak lakói közös erővel igyekeztek a vadvizek kártételét megszüntetni, csákányt, ásót, lapátot ragadtak, hogy nagy kiterjedésű földeket hódítsanak vissza a mezőgazdaságnak. Az Összefogás nagy erejéről tanúskodnak a csatornázásban elért eddigi eredmények is. A „Kócsa-zsombolyai“ munkatelepen például mindössze 40 nap alatt 125 kilométer hosszúságban 742.619 köbméter földet ástak ki. Nagy segítséget adtak ebben a munkában az ipari vállalatok dolgozói. Csak a temesvári gyárak és üzemek munkásai 341.491 köbméter földet mozgattak meg és a múlt évi csatornázási munkálatok körülbelül 19.000 hektár mezőgazdasági területet mentesítenek a részleges, vagy teljes vízkártól. A rajon dolgozói ebben az évben még több vízlevezető csatorna kiásását vállalták. Az új csatornák 39 kilométerrel fogják meghaladni a múlt évben készült árkok hosszát. A munka március elején kezdődött, több helyen is egyszerre. A rajon dolgozó parasztjai a sürgős tavaszi mezei munka és a nem mindig kedvező időjárás ellenére eddig több mint 35 százalékban teljesítették csatornázási tervüket. Egyes kollektív gazdaságok, mint például a kiskomlósi „Haladás“ 100 százalékban tett eleget vállalásának. De hamarosan teljesíti tervét a gottlobi állami és a nagyrécsei kollektív gazdaság is. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt el a bacsai és nagykomlósi kollektív gazdaságról, amelyek csak 10—20 százalékban tettek eleget vállalásuknak. A múlt évi tapasztalatokat felhasználva, a néptanácsok ebben az évben sokkal alaposabban szervezték meg a csatornázási munkát. A munkahelyet minden falu és minden szövetkezeti gazdaság számára a helyi körülmények figyelembevételével jelölték ki. Ez a szervezési forma s az a tény, hogy minden brigád és csoport megkapta a maga konkrét feladatát a csatorna ásásában, elősegítette a munkaversenyek kibontakozását, ami végeredményben a munka mennyiségére és minőségére van kihatással. A temesvári munkások mellett igen nagy segítséget nyújtanak a kollektivista és társult dolgozó parasztoknak a rajonban levő gyárak, üzemek, vállalatok dolgozói is. A zsombolyai „Ceramica“ gyár dolgozói 41.963 köbméter, a „Horia“ cipőgyár 7.800 köbméter, a gyertyámosi kendergyár dolgozói pedig 5096 köbméter föld kiásását vállalták. Hasonló vállalásokat tettek más intézmények dolgozói is. A vízlevezető csatornákkal hatalmas területet adnak vissza a mezőgazdasági termelésnek. Ám a csatornázás jelentősége nem merül ki ezzel. A számtalan gyűjtőmedencében, árkokban tárolt vizet hasznosan fel lehet használni, hiszen száraz időjárás esetén többezer hektár terület öntözése válik lehetővé. A zsombolyai állami gazdaság és kollektív gazdaság már az idén felhasználja öntözésre a tavaly készült csatornák, gyűjtőmedencék vizét. A dolgozók összefogásának eredményeként alakul, formálódik Zsombolya vajon képes a nádasoktól, mocsaraktól felszabadult területek bőkezűen fizetik majd vissza a dolgozók önkéntes munkáját. KISS LÁSZLÓ a Zsombolya rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának mérnöke A fővárosi Adesgo-gyár tervezői ebben az évben már mintegy 60 új modellt készítettek el. Képünkön Emilia Dumitru, Ionela Aleman és Ecaterina Mihut tervezőnők láthatók, amint megvitatják egy új női fehérnemű modell kivitelezését. (Agerpres felvétel)