Előre, 1959. augusztus (13. évfolyam, 3657-3682. szám)

1959-08-01 / 3657. szám

2 "Mi épköztársaságunk dolgozói nagy lelkesedéssel készülnek felszaba­dulásunk 15. évfordulójának méltó megünneplésére. Pártvezette dolgozó népünk jogos büszkeséggel veszi szám­ba másfél évtizedes hősi alkotó munká­ja nagy győzelmeit,a szocialista ország­­építés történelmi jelentőségű eredmé­nyeit, a nép jólétéért, boldogságáért folytatott harc sikerét és a további lankadatlan küzdelem jegyében kö­szönti hazánk, népünk nagy nemzeti ünnepét, augusztus 23-át. Az 1944 augusztus 23 -i fegyveres felkelés győzelmét és a fasiszta kato­nai diktatúra megdöntését elősegítette az a körülmény, hogy a dicsőséges szovjet hadsereg megsemmisítő csa­pásokat mért a fasiszta haderőkre. Az ily kedvező történelmi körülmények között kibontakozott fegyveres felkelés győzelme kezdetét jelentette annak a népi forradalomnak, amely a népi de­mokratikus rendszer megteremtéséhez vezetett, s lehetővé tette a szocializ­mus építését hazánkban. Népi demokratikus rendszerünk nagy történelmi sikerei között vesszük számba a nemzeti kérdés teljes és végleges megoldását, pártunk, a Ro­mán Munkáspárt következetes marxi­­leuiai nemzeti politikájának eredmé­nyeként. Hazánknak épp­úgy, mint más szo­cialista országoknak a tapasztalata azt bizonyítja, hogy a nemzeti elnyomás felszámolása, a nemzetek és nemzeti­ségek­­ teljes jogegyenlőségének és testvéri egységének megteremtése — egyetemes objektív törvénye a szocia­lista forradalomnak, a szocializmus építésének. Pártunk kitartó és következetes har­cának, marxi­leniai nemzetiségi politi­kájának eredményeként az országunk­ban élő nemzeti kisebbségek teljes mértékben egyenlő jogokat élveznek a román néppel a társadalmi élet min­den területén, s a Román Munkáspárt kipróbált vezetésével, megbonthatatlan testvéri egységben harcolnak és dol­goznak a szocializmus teljes győzel­méért, hazánknak és a szocialista vi­lágrendszernek erősítéséért és fejlesz­téséért. Mindez fényesen igazolja tár­sadalmi és államrendszerünk tényle­ges demokratizmusát. TV­ r­it láthatunk ezzel szemben azok­­ban az országokban, ahol még a tőke az úr ? Az uralkodó osztályok által szított embertelen faji és nemzeti elnyomást, féktelen nacionalista uszí­tást. A kizsákmányoló osztályok évszáza­dokon át a dolgozó tömegek elnyomá­sát és kizsákmányolását egybekapcsol­ták a nemzeti és faji elnyomással és uszítással. A történelemben éppen elég példát találhatunk arra, hogy a kizsák­mányoló osztályok mindig és minden­i­,»r ■’ ne­nzeti *■ lködés mestersé­gek ,népbontani , tiségű dolgozók harci egységei, az osztrák-magyar monarchia uralkodó osztályai, a ro­mániai burzsoá­ földesúri rendszer, An­­tonescu vagy Horthy fasiszta diktatú­rája egyaránt kegyetlenül elnyomta a nemzetiségeket és nemzeti gyűlölködés szításával próbálta megbontani a dol­gozó nép egységét. A Habsburg impérium és a magyar reakció uralma idején a nemzeti ki­sebbségekhez tartozó dolgozók, ál­landó üldöztetésnek voltak kitéve, meg­alázták, elnyomták őket. A burzsoá földesúri Romániában pedig a reak­ciós hatóságok több mint 400 törvény­rendeletet léptettek életbe a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozására, gazdasági és kulturális fejlődésük megakadályozására. A kizsákmányoló osztályok megkülönböztetéseket tettek a munkások és tisztviselőik alkalma­zásánál, bérezésénél és nemzeti gyű­lölködés szításával igyekeztek elterelni a dolgozók figyelmét a létérdekeikért ví­vott közös harc kérdéseiről. Ugyanak­kor a román, magyar, német, zsidó ki­zsákmányolók jól megértették egy­mást, békében megfértek a részvény­­társaságok igazgató tanácsaiban s legfőbb gondjuk az volt, hogy minél nagyobb profitot sajtoljanak ki a ro­mán nép és az együttélő nemzetiségek dolgozóinak verejtékéből, hogy fenn­tartsák a dolgozók kizsákmányolásán alapuló rendszert s egyformán támo­gatták a vasgárdistákat, nyilasokat, cionistákat és más fasiszta és reakciós elemeket népellenes tevékenységükben. A kizsákmányoló osztályok naciona­lista és soviniszta propagandája és népellenes mesterkedése ellenére, a burzsoá­ földesúri­ elnyomás és kizsák­mányolás elleni küzdelemben, a fa­sizmus és a hitleri háború el­len vívott harc füzében egyre erő­sebbé vált a román nép és a nem­zeti kisebbségek dolgozóinak testvéri egysége. Csődöt mondottak az úgyne­vezett „nemzeti egység“ diverzionista jelszavát hirdető reakciós körök szán­dékai és igazolást nyert hazánkban is Lenin tételének helyessége, hogy „min­den valóban komoly és mély politikai kérdésben a csoportosulás osztályok szerint történik, nem pedig nemzetek szerint“. Hazánkban, a tőkés földesúri elnyo­más időszakában egyedül a Ro­mán Kommunista Párt volt az az erő, amely következetesen harcolt minden dolgozó érdekeiért nemzetiségre való tekintet nélkül. A munkásosztály for­radalmi pártja számtalanszor hangsú­lyozta, hogy a nemzeti kérdés megol­dása szorosan összefügg a burzsoá­­földesúri rendszer megdöntésével, a munkás-paraszt hatalom megteremté­sével. Pártunk következetes szervező és nevelő munkát folytatott a dolgozók között annak érdekében, hogy egységes harcra mozgósítsa őket közös érdekei­kért, a kizsákmányolás és elnyo­más ellen. A párt felvilágosító és mozgósító szavának eredményeként a román nép és az együttélő nemzeti kisebbségek dolgozói szoros egységben harcoltak a jobb életért, a demokráciá­ért, a szocializmusért. Jellemző példa erre a vasúti és kő­olajipari munkások emlékezetes 1933 februári hősi harca. Ebben a küzde­lemben Bukarestben és Iasibaru Pas­­caniban és Kolozsvárt, Ploestiben és Marosvásárhelyen vállvetve vettek részt a román nép és a nemzeti ki­sebbségek dolgozói. Az utána követke­ző esztendőkben is a Román Kommu­nista Párt felhívására a román nép és a nemzeti kisebbségek fiai közül egyre többen álltak be a harcba a bű­nös hitleri háború ellen. Dolgozó né­pünk szívében kitörölhetetlenül él a munkásosztály olyan hőseinek emléke, mint Constantin David és Bernet And­rei, Petre Gheorghe és Encsel Mór, Nicolae Cristea és Grünberg Lázár, Elena Sirbu és Ocskó Teréz, akik a tőkés-földesúri elnyomás sötét éveiben sok más társukhoz hasonlóan életüket áldozták a munkásosztály, a dolgozó nép ügyéért, hazánk szabadságáért. A fasiszta diktatúra megdöntése, 1944 augusztus 23 fordulópon­tot jelentett hazánk történelmében. Megnyitotta dolgozóink előtt a nem­zeti és társadalmi felszabadulás útját és ezen az úton haladva megteremtet­te a nemzeti kérdés marxilleniai megoldásának lehetőségét. A kizsákmányoló osztályok hatalmá­nak megdöntése és a néphatalom meg­teremtése lehetővé tette a nemzeti el­nyomás mindenféle formájának felszá­molását, a román nép és az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlőségének biztosítását. A néphatalom megterem­tésével a nemzetiségek jogegyenlősége népi demokratikus rendszerünk állam­­politikájává vált. A Román Munkás­párt erélyesen visszaverte a burzsoá nacionalizmus mindenféle megnyilvá­nulását, a reakciósok soviniszta pró­bálkozását s hatékony intézkedéseket foganatosított mindenfajta faji és nem­zeti megkülönböztetés felszámolására. A hazánkban végbement gyökeres forradalmi változások, a proletárdikta­túra megteremtése, az ember ember által kizsákmányolás felszámolása és a szocialista társadalmi viszonyok ál­landó fejlő­dése lehetővé tették, hogy a Román Munkáspárt a marxi—lenini tanítás alapján teljesen és véglegesen megoldja a nemzeti kérdést hazánkban, a Román Népköztársaságban, p­ártunk következetes marxi—lenini nemzeti politikája teljes egyenjo­gúságot biztosított a román néppel együttélő nemzetiségek dolgozóinak. Népköztársaságunk Alkotmánya tör­vényre emelte a párt vezette dolgozó nép harcának győzelmeit e téren is. Népi demokratikus rendszerünkben ma az együttélő nemzetiségek dolgozói a román dolgozókkal együtt választ­hatnak és választhatók, képességeik­nek megfelelő tisztségeket töltenek be az állami és társadalmi életben, tevé­kenyen részt vesznek az állami és közügyek intézésében. 437 nagy nem­­­zetgyűlési képviselő közül 67 az együttélő nemzetiségek soraiból került ki. A néptanácsi képviselők 13 száza­lékát a nemzeti kisebbségek fiai te­szik ki. Alkotmányunk előírja, hogy azokban a tartományokban és rajonokban, ahol a román lakossággal együtt más nem­zetiségű dolgozók, is élnek, az állam­­apparátusba az , illető nemzetiségek soraiból kikerülő vagy a nyelvüket is­merő tisztviselőket is kell kinevezni. Ennek megfelelően Nagybánya, Ko­lozsvár, Nagyvárad, Sztálin, Temesvár s a Magyar Autonóm Tartományban a néptanácsi tisztviselők 29,6 száza­léka, az ügyészségi tisztviselők 25,6 százaléka és a törvényszéki tisztvise­lők 21,8 százaléka a nemzeti kisebb­ségek soraiból kerül ki. Pártunk lenini nemzeti politikájának egyik bizonyítéka a Magyar Autonóm Tartomány létrehozása és fejlődése. A tartományban a néptanácsi képviselők 80 százaléka és a tisztviselők 78 szá­zaléka a nemzeti kisebbségek sorai­ból kerül ki.Népi demokratikus rendszerünk tény­leges demokratizmusát, pártunk követ­kezetes internacionalista politikáját bi­zonyítja az a tény, hogy a román nép és a nemzeti kisebbségek dolgozói egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek a gazdasági és társadal­mi élet minden területén. Egyformán részt vesznek a szocializmus építéséért végzett munkában, egyaránt élvezik gazdasági és társadalmi fejlődésünk gyümölcseit. A­z iparvállalatok államosítása utáni ■f*­ esztendőkben pártunk és kormá­nyunk helyes politikájának, valamint munkásosztályunk alkotó munkájának eredményeként gyors fejlődésnek indult szocialista iparunk, elsősorban nehéz­iparunk. Ennek bizonyítására elég megemlíteni, hogy 1959 egyetlen év­negyedében az ipari termelés nagyobb volt az egész 1938. évi termelésinél. A szocialista iparosítás biztosítja a különböző tartományok harmonikus fejlődését, a burzsoá­ földesúri rend­szerben visszamaradt tartományok gyorsabb előrehaladását, így a Magyar Autonóm Tartomány területén, ahol hazánk felszabadulása előtt alig volt valamelyes ipar, most 15 köztársasági érdekeltségű nagyüzem és közel 50 helyi érdekeltségű vállalat működik. A munkásosztálynak, a szocialista hazafiság és nemzetköziség zászlóhor­dozójának számbeli növekedése tovább erősíti népi demokratikus rendszerünk politikai alapját, jelentős mértékben hozzájárul dolgozó népünk erkölcsi és politikai egységének további megszi­lárdulásához. Munkásaink, technikusaink és mér­nökeink sorsuk urai, szabad em­berek, akik teljes alkotó képességüket és minden energiájukat a haza fejlődé­sének, a szocializmus építésének szol­gálatába állítják. Megnyilvánul ez az egyre szélesebb tömegeket átfogó szo­cialista versenyben, amely élő bizony­sága munkásosztályunk szocialista ha­­zafiságának, a dolgozó nép testvéri egységének a szocializmus építéséért folyó alkotó munkában. Ez a szocialis­ta verseny különösen nagy lendületet vett most, augusztus 23 köszöntésére. Hazánk dolgozói büszkék a szocialista versenyben kiemelkedő munkásokra, a szocialista munka olyan derék él­harcosaira, mint Stefan Lungu moz­donyvezető, a Szocialista Munka Hőse. Kovács István, a temesvári Electromo­tor vasesztergályosa, Rudolf Birthel­­mer, a nagyszebeni independents gyár vasöntője. Constantin Stoianovici, a lesicai villamosgépgyár dolgozója és mások. A román nép és a nemzeti kisebbsé­gek fiai egyforma lelkesedéssel vesz­nek részt a szocialista versenyben, harcolnak a termelés és a munkater­melékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, szocialista népgazda­ságunk fejlesztéséért, számos példáját adva lángoló hazaszeretetüknek. Szocialista iparunk gyors fejlődése, pártunk kitartó felvilágosító és meg­győző munkája lehetővé tette, hogy történelmi sikereket érjünk el a mező­gazdaság szocialista átalakításában. Hazánkban közel 2 és félmillió pa­rasztcsalád tömörült kollektív gazda­ságokba és társulásokba. A szocialista szektor az ország egész mezőgazdasá­gi területének több mint 67 százalékát öleli fel. Konstanca tartomány teljesen kollekti­vista, jelentős eredményeket értünk el a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sa terén Bukarest, Galac, Temesvár és más tartományokban. Szocialista építő­munkánk szempontjából igen nagy je­lentőségű a Nagy Nemzetgyűlés tör­vényerejű rendelete a kizsákmányolás mindenféle formájának felszámolásáról mezőgazdaságunkban. A mezőgazdaság szocialista át­alakításában elért sikerek nemcsak a szocialista népgazdaság kiépítése szempontjából jelentősek, hanem a ro­mán nép és az együttélő nemzetiségek testvéri barátságának harci egységé­nek további erősítése szempontjából is. Hazánk több tartományában, ahol a kizsákmányoló osztályok hosszú évti­zedeken át szították a nemzeti gyűlöl­ködést és elzárkózást, ma a román dolgozókkal együtt magyar, német, szerb és más nemzetiségű dolgozó pa­rasztok a kollektív gazdaságok és tár­sulások nagy közös családjában váll­vetve építik boldogabb életüket. Baráti és testvéri együttműködésük szilárd alapköve az, hogy egymás közti viszo­nyukat nem a magántulajdon, nem a kis magángazdaság és a szűk egyéni érdek határozza meg, hanem a közös tulajdon és a közös gazdálkodás, a közös munka és a közös érdek. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társ a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének júliusi plenáris ülésén hangsúlyozta, népünk előtt ragyogó távlat áll , a szocialista építés általá­nos vonalakban való befejezésének és a szocialista építés kiteljesítésére való áttérésnek a távlata. Újabb, még na­gyobb győzelmekre, még nagyszerűbb hazafias tettekre lelkesíti e célkitűzés országunk dolgozóit.Természetes, hogy a közös cél megvalósításáért folytatott együttes harc tovább erősíti és mélyíti a román nép és az együttélő nemzeti­ségek testvéri egységét. A szocializmust építő dolgozó nép ér­­dekeihez hű, harcában részvevő ér­telmiségiek tevékenységét is egyre job­ban áthatja a román nép és a nemzeti kisebbségek testvéri egy­ségének szelleme. Az RNK Akadémiá­jának intézeteiben, az­ író-, képzőmű­vész és zeneszerző szövetségekben, a román értelmiségiekkel szoros egység­ben, a dolgozó néphez hű magyar, né­met és más nemzetiségű értelmiségiek tevékenyen hozzájárulnak a hazai tu­domány, a szocialista irodalom és mű­vészet felvirágoztatásához. Az országunkban végbemenő mély­reható kultúrforradalom felvirágoztat­ja a román nép és a nemzeti kisebbsé­gek tartalmában szocialista, formájá­ban nemzeti kultúráját. A nemzeti ki­sebbségek nyelvén 55 újság és folyó­irat jelenik meg 607.050 példányszám­ban. A román nyelvű folyóiratokkal és lapokkal együtt ezek az újságok és kiadványok a dolgozók szocializmust építő harcát, a román nép és a nem­zeti kisebbségek testvéri együttműkö­dését, szocialista hazaszeretetét tükrö­zik és ezáltal, tevékenyen hozzájárul­nak a román nép és az együttélő nem­zetiségek barátságának további meg­szilárdításához, a dolgozók hazafias és internacionalista neveléséhez. A néphatalom megteremtése óta a román nyelvű könyvkiadással együtt, s vele szoros egységben fejlődik a politikai, tudományos, műszaki és szépirodalmi könyvek kiadása a nem­zeti kisebbségek nyelvén. A magyar, német és más nemzetiségű tudósok és írók műveikkel jelentős mértékben előmozdítják hazánk szocialista kultú­rájának felvirágzását. 1954 és 1958 között az együttélő nemzetiségek nyel­vén 3785 könyv jelent meg, több mint 16,320.000 összpéldányszámban. Csu­pán 1958-ban 565 könyv jelent meg a nemzeti kisebbségek nyelvén. 2,648.000 példányban­ Nagy fejlődés tapasztalható ha­zánk egész tudományos és művé­szeti életében. Szocialista irodalmun­kat és művészetünket a román alkotók művei mellett magyar, német, szerb és más nemzetiségű alkotók művei is gazdagítják. Hazánk dolgozói a ro­mán írók és művészek alkotásai mel­lett ismerik és nagyrabecsülik Nagy István, Asztalos István, Alfred Mar­­gus Sperber, Horváth Imre, A. Breiten-T­hoffer, Kovács György, Sütő András, I. Ludo, E. Liebhardt írók műveit, Miklósi Gábor, Andrási Zoltán fest­ményeit, Gy. Szabó Béla és Hans Her­mann metszeteit, Csorvássy István és mások szobrait. Ezek a művek dolgozó népünk múltbeli harcát és a ma folyó nagy szocialista építést tükrözik és szolgálják. A klasszikus és jelenkori román irodalom számos értékes alko­tását fordították és fordítják le az együttélő nemzetiségek nyelvére, a nemzetiségi írók alkotásait pedig ro­mán nyelvre, ami szintén előmozdítja a román nép és az együttélő nemzeti­ségek barátságának szüntelen elmé­lyülését. Népi demokratikus államunk gon­doskodása révén számos kultúrintéz­mény működik az együttélő nemzetisé­gek nyelvén. Magyar nyelven például egy állami opera, 5 állami színház és egy színházi tagozat. Népi államunk gondoskodása hívta létre az Állami Székely Népi Együttest. Német nyel­ven egy állami színház és egy szín­házi tagozat, jiddis nyelven két álla­mi színház működik. Itt kell megemlí­tenünk a német népi ének- és tánc­­együttest, valamint a szerb népi ének­es táncegyüttest is. A művelődési ott­honok, kultúrházak és klubok kereté­ben tevékenykedő nagyszámú műked­velő együttes szintén jelentősen hozzá­járul a román nép és az együttélő nemzetiségek kulturális értékeinek és haladó hagyományainak kölcsönös megismeréséhez és terjesztéséhez, a román nép és az együttélő nemzetisé­gek testvéri egységének elmélyítésé­hez. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a II. pártkongresszuson tartott jelenté­sében rámutatott arra, hogy „a nem­zeti kisebbségek szocialista kultúrája a román nép szocialista kultúrájával való megbonthatatlan kapcsolatban fejlődik, közös alapjukat képezik a je­­lenlegi szakaszban országunkban ható egyazon általános gazdasági és politi­kai tényezők.“ Népi demokratikus rendszerünknek a nemzeti kérdés megoldása te­rén elért egyik nagy vívmánya az, hogy a tanulni vágyó ifjak nemzetiség­re való tekintet nélkül tanulhatnak ha­zánk bármilyen fokú iskolájában és biztosítva vannak számukra a tanul­mányaikat elősegítő anyagi feltételek. A nemzeti kisebbségek anyanyelvén 1142 óvoda és több mint 2000 iskola működik. Ezeket a tanintézeteket az 1958—59-es tanévben több mint 245.000 tanuló látogatta. A román nép és a nemzeti kisebbsé­gek testvéri egységének elmélyítését szolgálják s az ifjúság internacionalis­ta nevelésének egyik ragyogó formá­ját jelentik a közös iskolák, amelyek­ben mind román nyelven, mind a nem­zeti kisebbségek anyanyelvén működő tagozatok, osztályok állanak fenn. E­­zekben az iskolákban a román és más nemzetiségi ifjak, miközben anyanyel­vükön tanítják őket, ugyanakkor együtt tanulnak és dolgoznak, közösen fejtik ki közösségi, kulturális és sport­­tevékenységüket. Ilyenformán együtt tanulva lehetőség nyílik arra, hogy egymást jobban megismerjék, hogy ezen iskolák tanulói között a testvéri barátság mindjobban elmélyüljön. Hazánkban a román nyelvű felsőfo­kú intézetekkel együtt magyar­ nyelvű felsőfokú oktatási intézetek is működ­nek, mint a marosvásárhelyi Orvostu­dományi Intézet és a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola. A ko­lozsvári Ion Andreescu Képzőművé­szeti Főiskola és a Gh. Dima Zene­­művészeti Főiskola keretében magyar nyelvű tagozatok működnek. A kolozs­vári Babes-Bolyai Tudományegyetemen — Erdély és az egész ország tudomá­nyos és kulturális életének egyik je­lentős központjában — több mint 4200 román és magyar fiatal tanul. „A népi demokratikus rendszerben — mondotta Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs — az iskola hatékony eszköze az ösz­­szes nemzetiségekhez tartozó fiatalok közeledésének, a nemzeti elszigetelő­­dési törekvések, valamint a kizsákmá­nyoló osztályok által szított nemzeti gyűlölködés maradványai felszámolá­sának. Iskolánk hatékony eszköze an­nak, hogy az ifjúságot a szocialista hazafiság és nemzetköziség szellemé­ben , a közös cél — a szocializmus építése — érdekében folytatott közös harc szellemében nevelhessék.“ A román nép és az együttélő nemze­tiségek megbonthatatlan egysége, testvéri barátsága és közös szocialista hazájuk iránti határtalan szeretetük egyik fontos hajtóereje a szocializmus útján való előrehaladásunknak. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a kizsákmányoló osz­tályok maradványai, a reakciós elemek s az imperialista propaganda még ma is megkísérli becsempészni a néptömegek tudatába a népellenes, reakciós, nacio­nalista és soviniszta eszméket, s a „kulturális elszigetelődés“ és a többi nacionalista jelszó segítségével nem­zeti elzárkózást és széthúzást akar szítani. A dolgozók azonban, akik a múlt­ban saját bőrükön érezték a kegyetlen burzsoá kizsákmányolást, a társadal­mi és nemzeti elnyomás minden átkát, szemük fényeként őrködnek dolgozó népünk forradalmi vívmányai fölött, szívük mélyéből gyűlölik az ellensé­get és erélyesen visszaverik az osz­tályellenség minden próbálkozását. A magyar, német és más nemzetiségű dolgozók a román nép fiaival együtt könyörtelenül kiirtanak mindenféle na­cionalista és soviniszta megnyilvánu­lást,­­ harcukkal és odaadó munkájuk­kal juttatják kifejezésre határtalan sze­­retetüket és ragaszkodásukat szocialis­ta hazánk, a Román Népköztársaság, valamint pártunk, a Román Munkás­párt iránt, amely népünknek nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harca legdicsőbb hagyományainak foly­­tatója, s a dolgozó nép kipróbált veze­tője az új, szocialista társadalmi rend­szer felépítéséért folytatott harcban. A román dolgozókkal együtt hazánk nemzeti kisebbségei kifejezésre jut­tatják őszinte barátságukat és in­ternacionalista összefogásukat a Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág népeivel, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott közös harcban, kifejezésre juttatják szolidaritásukat a világ összes dol­gozóival, a békéért és haladásért foly­tatott küzdelemben. Dolgozó népünk pártvezette hős munkásosztályunkkal az élen nagyszerű győzelmeket, újabb hőstet­tekre ösztönző sikereket ért el szabad életünk tizenöt esztendeje alatt. Egyre jobban megváltozik hazánk arculata, szebbé, tartalmasabbá válik az életünk és a szocialista építés művében egyre jobban elmélyül a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri barát­sága és megbonthatatlan egysége. MOLNÁR SÁNDOR ELŐRE 1959., augusztus 1., szombat A dicsőszentmártoni Karl Marx vegyi étterem épül. kombinát dolgozói számára a képünkön látható modern, szép kantin­(Agerpres felvétel) Aninai bányászok FESTŐIÉN SZÉP az aninai völgy. A meredek hegyoldalakon évszázados töl­gyek, gyertyánok pompáznak. S a ha­ragoszöld pázsitlankák aljában piros­cserepes tömbházak emelkednek. Innen, a dombtetői bányászszanatórium mellől belátni az egész völgyet. Az új stadiont, a négyemeletes bányászszakiskolát, a kor­szerű poliklinikát, az építkezési tele­pet, a szénnel megrakott vonatokat, a főutcán robogó gépkocsikat. Lüktet az élet lent a völgyben. Ám az igazi munka még lentebb, sokszáz méter mé­lyen a föld gyomrában folyik. Éjszaka is szünet nélkül kattognak ott a fejtő­kalapácsok, süllyednek a emelkednek a függőaknák, hogy több szenet szállítsa­nak a szerelvények Resicának és az egész országnak-Anina ! Hány százezer tonna szén ke­rült ki innen több mint másfél évszá­zad alatt. Milyen mesés vagyonokat ha­rácsoltak egykor a külföldi és belföldi részvényesek a fekete gyémántokból. És hány ezer bányász vált önmaga árnyé­kává a föld alatt, hunyt el fiatalon szi­likózisban s más súlyos betegségben. Mert ráillett e tájra a név: „Özvegyek és árvák völgye“. Lapozgatom jegyzetfüzetemet. A tár­nák és előhajtások kőszénporától feke­tére mosódott lapokat, az irodákban és a temetőben papírra vetett sorokat. Min­den év, minden adat egy-egy vádirat a „fekete gyémántok“ hajdani urai, a bá­nyászok hajósárai ellen. Vádolnak a fej­fák a temetőben, melyek többnyire 28—36 éves férfiak nevét örökítik meg. Dogaru lánca, Kuznyec Ferenc, Raica Fetru, Fux Ferenc és annyian mások mind fiatalon váltak meg az élettől. A szárazfúrás tönkretette tüdejüket, a csaknem térdig érő vízben gumicsizma nélkül dolgoztak. Hátha még a másik temető is be­szélni tudna! Ám az odalent nyomtala­nul nyelte el áldozatait, préselte a szénrétegbe a vájárokat, aknászokat. Azoknak neveit nem örökítik meg a fejfák. Az őszhajú, hatvanéves Rai­a Anton — aki üzembizottsági alelnök most — jól emlékszik azokra az időkre. Meg­döbbentő dolgokat mesélt el arról, miért maradtak már csecsemőkorban annyian árván Aninán.­­ A legkisebb óvintézkedéssel sem törődtek régen. Szőkék voltak a tárnák, állandóan beomlással fenyegettek. Hé­be-hóba ellenőrizték ugyan a metán­gázt, de semmit sem tettek megelőzésé­re. Valahány bányászt elnyelt a szén­mező, mindig ő volt a hibás. A halott, aki már nem tud beszélni. Ilyen volt akkor a bányászsors. A FELSZABADULÁS után valóságos munkateleppé vált a föld méhe. Meg kellett szüntetni a bűnös örökséget, kor­szerűsíteni a tárnákat,használhatóvá, biz­tonságossá tenni a függőaknákat.S a párt vezetésével éveken át hősies munka folyt a föld gyomrában. Több mint 16 kilométer tárnát építettek újjá az egyes bányarészlegekben. A 800 méternél mé­lyebb Gh. Gheorghiu-Dej akna korsze­rűsítésén még kereken három eszten­deig dolgoztak. Mert a párt és a kor­mány főfeladatként jelölte meg Aninán is — akárcsak a Zsilvölgyében, vagy a nagybányai medencében — a bányá­szok fó munkaviszonyának megteremté­sét. Sok-sok milliós beruházással, nagy anyagi áldozattal szedték rendbe az ani­nai helyek alatt keresztül-kasul ágazó szénmezők ..útjait”. És a bányavizet , a metángázt is megzabolázták. Fokról fokra, évről évre kerekedett föléjük az ember, a bányász. Csöveken vezetik el mindenütt a tárnák talajvizét, nagytel­jesítőképességű légsűrítőkkel csökkentik a hőmérsékletet, speciális ventillátorok­kal szellőztetnek a legmélyebb fejtési helyeken, hogy 28—30 foknál ne legyen melegebb. Általánosították a nedvesfú­rást s szigorúan ellenőrzik, precíz mű­szerekkel figyelik a metángázt. Nem te­metnek többé a tárnák, a fejtési részle­gek. Nem kell többé a föld alá szálló bányásznak .Á­ttegnie attól, hogy vajon szerencsésen feljut-e? 25 orvos (régen csak 2—3 volt) őrködik az aninai bá­nyászok egészsége fölött. Ma Aninán az egykor éhség és szeren­csétlenség tizedelte bányászok gyermekei, unokái összkomfortos házakat építenek, bányásztechnikumban tanulnak, tapasz­talatcserére külföldre utaznak, tenger­parton nyaralnak, rádiót hallgatnak, ol­vasnak, szabadidejükben sportolnak. Bubuescu Mihai, Cornel Anton s a többi bányász olyan házakat emeltek, hogy megnézheti bárki. Futja a keresetből. A 639-es előhajtásnál dolgozó kommu­nista Dranga Ilie csapatának tagjai például azzal dicsekedtek sejtés közben, hogy egyenként 2930 lejt kerestek a múlt hónapban. Ám az aninai bányászok új életét nemcsak a magas keresettel mérhetjük le. Hanem többek között azzal is, hogy vagy kétszázan fürdőn töltik idén sza­badságukat, hogy a szakiskolában kö­zel 300 ifjú (többnyire bányászfiú) sa­játítja el a szakmát, hogy Stoicevics Emil bányász például 32, Bálán­don meg 24 könyvet olvasott ki idén, vagy hogy a fiatal Cladni Ales csapatvezető — kinek apját 32 éves korában megölte a bánya­­—, a Német Demokratikus Köz­társaságba ment a fejlett előhajtási mód­szereket tanulmányozni. AZ ANINAI BÁNYÁSZOKAT a nagy ünnep előestéjén ösztönzi a szívük, a párt iránti hála, hogy keményebben markolják a fúrógépet, szaporábban fejtsék a szenet. Augusztus 23 tisztele­tére egy millió lej megtakarítást aján­lottak fel és már eddig több mint 1300 tonna szenet küldtek a felszínre terven felül. DEME JANOS Szoros kapcsolat Az óteleki néptanács végrehaj­tó bizottsága nagy súlyt fek­tet a dolgozók bejelentéseinek és panaszainak elintézésére. A tíz­naponként megtartott végrehajtó bizottsági ülésen külön napirendi pontként szerepel az ilyenszerű kér­dések megvitatása és törvényes úton való elintézése. Hadd álljon itt példaként egy eset: Fratila Petru, Dávid Rozália, Belintea Ion, Ferenczi István dolgozó parasztok azzal a panasz­szal fordultak a helyi néptanácshoz, hogy ott olyan állatokat tartanak nyilván, amelyekkel ők nem rendel­keznek. Az esetet kivizsgálták és bebizonyosodott, hogy jogos volt a panasz. Az ügy tehát elintézést nyert. Számtalan, ehhez hasonló problé­mában nyújtott már segítséget az óteleki néptanács a dolgozóknak . BODOR BÉLA levelező A zilahi állami gazdaság 260 tonnánál több búzát és 1060 tonna húst bocsát a központosított alap rendelkezésére A zilahi állami gazdaság a közepes nagyságú termelési egységek közé tar­tozik. Egész földterülete 2100 hektárt tesz ki, s három részleg között oszlik meg. Ebből 950 hektár szántó, 535 le­gelő, 209 természetes kaszáló, 116 gyümölcsös és 100 hektár szőlő. Ez a területi megoszlás — és természetese­n a vidék éghajlati és talajviszonya — rányomja bélyegét a gazdaság jellegé­re. Mivel birtokának több mint egy­­harmada legelő és kaszáló, olyan fejlett állatállománnyal — különösen tehén és sertéstenyészettel — rendel­kezik, amely egyben a gazdaság pro­filját is meghatározza. Mindamellett azonban, hogy a zilahi állami gazdaság fő termelési ága az állattenyésztés, az árutermelésben igen nagy szerepe van a szántóföldi nö­vény­termesztésnek is. Hadd álljon itt bizonyítékként egyetlen számadat. Ta­valy 259 tonna búzával és rozzsal já­rult hozzá ez a gazdaság az állam központosított gabonaalapjához. Az idei esztendő az előbbiekhez vi­szonyítva összehasonlíthatatlanul gaz­dagabbnak ígérkezik. S ez nemcsak a kedvezőbb időjárással magyarázható, hanem elsősorban azzal, hogy az idén betakarításra kerülő őszi és tavaszi vetés a legkitűnőbb körülmények kö­zött történt. Nemcsak a talajkezelésre fordítottak nagy gondot,de a növényápolási munká­latokat is sokkal alaposabban, körülte­kintőbben végezték el, mint tavaly. S ennek eredménye meg is látszik a gazdaság birtokán. Az árpa aratása például már hetekkel ezelőtt megkez­dődött s az eddigi számítások szerint a hektáronkénti átlagtermés eléri a 2500—2800 kilót. Kitűnőnek ígérkezik a búzatermés is, ami minden valószí­nűség szerint felül­ereszt majd a 2000 kilós átlaghozamon. Minden kilátás megvan tehát, hogy az ez évre terve­zett 260 tonna gabonaátadási tervüket nemcsak, hogy teljesítik, de igen nagy mennyiséggel túl is szárnyalják. Az állami gazdaság állattenyészté­sének központja valóságos üzemhez ha­sonlít Bátran nevezhetnénk ezt hús­gyárnak, vagy élelmiszerkombinátnak is, hiszen évente vagontételekben hord­ják innen a húst a városi dolgozók asz­talára. A gazdaság dolgozói mindenekelőtt állathízlalásra rendezkedtek be. Jelen pillanatban csak sertésből 5886 dara­bot tartanak nyilván, amelyből 442 da­rab anyakoca, 3518 darab hízó, a többi pedig kismalac. Ez évi összhúsbeadási tervük meghaladja az 1060 tonnát, amelyből 1035 tonnát a sertéshús tesz ki. Rendkívül nagy mennyiségről van szó s így első hallásra önkéntelenül is felvetődik a kérdés: le tudják-e szál­lítani ezt a mennyiséget ? Nos, az állami gazdaság dolgozói azt mondják, hogy : igen, annál is in­kább, mert az első negyedévi 401 ton­na húsátadási tervüket maradéktalanul teljesítették. Július első felében átadták államunknak a második negyedévre vonatkozó húsmennyiség utolsó kilóját is. A további leszállításra váró ser­tések szépen híznak, tehát minden biz­tosíték megvan arra, hogy idei tervük hátralevő részét is minden különösebb akadály nélkül teljesíthessék. Szép eredményekkel dicsekedhetnek a zilahi állami gazdaság dolgozói ugyan­akkor a tehénállomány fejlesztését il­letően is. A hatalmas korszerű istál­lókban 108 darab tehén sorakozik, va­lamennyi kitűnő siementháli fajta, melyeknek évenkénti átlagtejhozama meghaladja a 3000 litert. Az első években igen nagy gondot okozott itt a tehénállomány takarmá­nyozásának kérdése. Ma már azonban ezt a problémát is megoldották. A ter­mészetes kaszáló és legelő mellett, zöld futószalagokat létesítettek, ezen­kívül nagy területeken termesztenek különböző takarmánynövényeket. Csak süókukoricát 100 hektárokon termel­nek, amelyből — cukorrépafejjel, zöld­takarmánnyal és más takarmányi hul­ladékkal keverve — több száz tonnát silóznak be az állatok téli ellátásának biztosítására. Ilyen szempontból tehát nincs gondjuk az állami gazdaság dol­gozóinak, sőt a takarmánytemjesztés további szélesítésével újabb lehetősé­gek nyílnak az állatállomány eddigi­nél is nagyobb fejlesztésére. A zilahi állami gazdaság mind az ál­lattenyésztésben, mind a szántóföldi növénytermesztésben iskolapéldáját ad­ja a nagyüzemi szocialista mezőgaz­dálkodásnak. H. M. Blindar Joan, az állami gazdaság juhásza reggeltől estig járja a nyájjal az erdő alatti dús legelőt.

Next