Előre, 1959. szeptember (13. évfolyam, 3683-3708. szám)
1959-09-01 / 3683. szám
2 Az első szputnyik felröpítése után mondotta a nagy francia tudós, Frederic Joliot-Curie, hogy a szovjet tudomány minden évben újabb és újabb megvalósításokkal haladja majd túl a nyugati tudományt. Az azóta eltert aránylag rövid idő fényesen igazolta Joliot-Curie szavait. Az első szputnyikot újabbak követték, a nap körül kering ma a sarló- és kalapácsos szovjet címert hordozó mesterséges bolygó, épülőfélben van a világ legnagyobb vízierőműve. A szovjet repülők ma magasabbra és messzebbre repülnek, mint bármely más államé. Olyan tények és olyan eredmények ezek, amelyeket a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen beismerni. „A Föld első holdjának felbocsátása — írta augusztus 15-i számában a tekintélyes nyugat-német újság, a Die Welt — megrázta a nyugati világot, elsősorban Amerikát és tudtára adta, hogy Oroszország új hangon kezd beszélni. Azóta állandóan több és több hír érkezik arról, hogy Oroszország nagyhatalom, versenyeik Amerikával. Természettudományi és technikai teljesítményei azt bizonyítják, hogy ez az ország modern ipari társadalommá vált“. A cikk, amelyből ezt az idézetet vettük sokatmondó címet visel: „A történelem nem vár“. Mi foglalkoztatja a cikk íróját, miért beszél aggódva a történelem haladásáról? A Szovjetunióval való verseny kilátásaitól és ezzel szoros összefüggésben a szovjet tudomány fejlődésétől fél. Ettől félti a Nyugatot, pontosabban Nyugat-Németországot. A szovjet oktatás terén elért eredményekről pedig keserű kényszerű beismeréssel beszél a cikk. „A szovjet tudomány, és oktatás terén bekövetkezett mennyiségi növekedést egy minőségi fejlődés is kíséri“ — írja a lap. A cikk elismerően nyilatkozik a szovjet oktatási reformról, amely „új utakon halad a tudományos technikai tehetségek felkutatása és kifejlesztése terén“. Mindezek után a Die Welt cikkírójában felmerül a kérdés, hogy hol áll a nyugatnémet tudomány és oktatás. Siránkozó, sopánkodó szavak következnek. Senki sem veszi komolyan a tudomány és az oktatás fejlődését, Nyugat - Németországnak nincs is távlati terve a tudományos kutatás és oktatás fejlesztésére. Évek óta tudjuk — írja a lap — hogy az ország különböző fokú tanintézeteinek összesen 53.000 új tanerőre lenne szüksége, de évek múlva sem tudjuk pótolni ezt a hiányt. Sokezer iskolaépületre lenne múlhatatlanul szükség Nyugat-Németországban. Az egyes tartományok azonban nem építenek iskolákat, a bonni parlament 3 év óta sorozatosan viszszautasítja az iskolaépítésre vonatkozó tervjavaslatokat. A mérnökképző intézetek befogadó képességét 60 százalékkal kellene növelni, ehhez viszont 10-15 új politechnikumra lenne szükség. „Igen távol állunk attól, hogy ezt létrehozhassuk“ — vallja be kényszeredetten a Die Welt. Nem szükséges tovább idéznünk a Die Welt siránkozásait. A tények azt bizonyítják, hogy a nyugat-európai tőkés államok tudományos oktatása messze lemaradt ma a szovjet tudomány és oktatás színvonalától. Mégcsak egy adatot szeretnék leírni, amelyet viszont nem a Die Welt fent idézett cikkéből vettem. A cikkíró ugyanis nem meri bevallani az ebből adódó következtetéseket. Nyugat Németországban 1958-ban a hadsereg kiképzésére fordított összeg egy 10 lakosra átszámítva 320 márka volt, míg ugyanebben az évben a főiskolások kiképzésére fordított egy főre jutó összeg mindössze 10 márka. „Túl kevés, túl lassú, és túl ké- ‘ sőn“ — ezekkel a szavakkal foglalja össze a cikkíró a nyugatnémet tudo- mány és oktatási politika állapotáról szóló cikkének következtetéseit. A “ cikkíró csak abban téved, hogy a “ hiányosságokért kizárólag egy közi gigazgatási szervet, a bonni kormányt okolja. A valóságban többről van szó. A szovjet tudomány- és oktatás g felsőbbrendűsége a szocialista rend ff szerben gyökerezik. A kapitalizmus ff ma már nem képes biztosítani a tu. ffdománynak a jelenlegi történelmi ff korszak által megkívánt haladását. ff „A történelem nem víz... a fej fj lődés ütemét többé már nem mi hafftározzuk meg“ — írja a Die Welt. ff Való igaz, a társadalmi fejlődés ff ütemét már nem a halódó kapita- ,ff lizmus határozza meg, hanem a le-győzhetetlen szocializmus. ff LÁNYI GÁBOR ff í s« Äi Äi i«Äi «s# Äi ja» s« s« «ä tsss £« «« ÄS «« äs ä* =« s« s« s» » A nagyváradi Infratirea gyár munkaközössége az év végéig eredetileg vállalt 250.000 lejnyi megtakarítást 600.000 lejre emelte. A képünkön látható Bács András, Ecsedi László és Bágyon József esztergályosok most keskenyebb késsel darabolják az acélrudakat, s ezzel annyit takarítanak meg hogy az év utolsó két hetében csak megtakarított anyagból dolgoznak A pacsirták fellebbentőek. Mint** ha szdrruuk rezzenésével is hessenteni akarnak a ködöt, de a párák szorosan simulnak a folyóra, tapadó ölelésbe fonva a partot is. A pacsirtára a gyerekek se ügyelnek, akik anyjuk mellett ülve tisztítják a sár göröngyös hagymát, de a repülőgép zajára bezzeg az öregek is megfordulnak és Násztai József, az alelnök, sem restell felállni a kétkerekűben s úgy nézni, hogy hűl el a gép a ragyaverte krumpliföld fölött. Egész alacsonyan száll, a faluvégiek ijedeznek, hogy még elviszi a Pakuék házfedelét, Paku ki is áll a tornácra, de a gép csak a tábla elején ereszkedik egészen le és felhőként száll utána a fertőtlenítő szer fehér pora. A repülőgép nem újdonság, láttak eleget, de ilyen porozó még nem húzott el a brassói határ felett. — Ejsze, Károly már nem kell harisnyából rázza a babaport — jegyzi meg valaki s erre mintha kissé ocsúdnának. Hajolnak vissza a hagymaföld fölé, de míg a gép ott szálldos mellettlük, a munkának nincs sok szaporája. Mindent megfigyelnek. Hogy eregeti a port, hogyan fordul, milyen pontosan a tábla határainál kezdi és végzi a hintést. Ha kissé hosszabban időz távol, találgatják, vajon tölteni ment-e friss port. Ahogy a krumplival végez, a lucernás felé kerül, meghinti a paradicsomot is. Az állami gazdaság földjei felett jár, de az emberek már azt számítgatják, elkérik a kollektívnek is néhány fordulóra, hisz itt van tőlük egy karhajtásnyira. — Ez aztán újság. Ez megérte a kijövetelt — tereferélnek az asszonyok, akik csípős kedvvel jöttek ki a lágy földre dolgozni. Nem lett volna égető, a mérnök mondta, maradhat az a munka holnapra is, míg szikkad a föld. De mért hagynák holnapra ? A gép még azt a maradék rosszkedvet is elűzte, amit az eső gyűjtött az emberekbe Most lesz miről beszélni egy hétig A gyerekek már inannak is a falu felé, mert ilyen újságot a kisdobos se mond Annak, aki már évek óta nem járt a brassói határban, van újság egyéb is. Már az is örvendeztető újságként hat, hogy az asszonyokat erővel se lehetne visszatartani a munkától. Akinek nem jutott munka a hagymánál, a répa- vagy a dinnyeföldön, az legalább a maga kiskertjébe kijön, ha a föld felszárad, ne ezzel vesztegesse majd az időt. De másképp volt ez négy-öt évvel ezelőtt. A nagy, ezerhektáros határban volt olyan kukoricaföld, hogy lábon maradt rajta a termés. A tízhektáros kertet verte fel a gyom. A brigádos szépen instálva hívta az embereket munkába, már ha volt kit, mert legtöbben másfelé jártak dolgozni. Ki a városba, az üzemekbe, ki az állami gazdaságba, ki az útépítéshez, csak a közösbe kevesen. A gazdaság nem állt meg fejlődésében, de erősen megsínylette ezt a szétrajzást Volt osztás, de nem olyan, ami járható lett volna egy ilyen gazdaságtól. A kukoricát kétszer ha meg tudták kapálni, nem is takarítottak be 1000— 1500 kiló szemesnél többet egy hektárról. Gyenge volt a forgójuk, krumplijuk, még a cukorrépa hozott valamit, de az is sok munkát kíván s épp ezzel volt a hiba, a munkaerővel. Benn volt az egész falu a kollektívában, de csak a földjével-1955—56-ban abban járt a brassói kollektív gazdaság vezetősége, hogy vegyenek el a földjükből, mert nem győzik. Most meg arról beszélt Csatári elvtárs, a gazdaság mérnök-elnöke, hogy a füzest, amit tőlük kérnek, nem adják oda egy világért sem. Itt valami döntő fordulatnak kellett beállania. A kétkerekű épp a füzes felé kanyarodik és Násztai elvtárs, az alelnök is elánta a szótlan szekerezést. — Ezt a gödrös részt a tapasszal irtottuk ki, káposztát ültettünk bele, hozza be duplán a vele töltött normát. — Mennyit irtottak ? — A tavaszon ötven hektárt, de amott többszázat, csak nem az idén. A távolból kiválik a kukoricatáblák nyers, sötét zöldje — Irtás helyén nőtt az is. Elég rá málé. A hang közömbösen rejli a megelégedést. A véget nem mutató kukoricaföld gondozott 2—5 cső bánnja mindegyik száron a selymes bajusz, a tövek is mutatják a szorgos munkát Ilyen a kertészet is, s az egész határ. Már arra is szánnak normát, hogy irtsák az akácost. Nem mindig volt így-Volt idő, mikor nem restelltek abban járni, hogy a földjükből vegyenek el legalább 200 hektárt. Az alelnök arcán mosoly villan. — Olyan régi dolgokat emleget, amire mi már alig emlékszünk. Inkább ezt a cukorrépát nézze meg, az első brigádé. Különös gonddal műveit csakugyan, mint az egész határ, de a kérdést úgylátszik nem akarja elérteni az alelnök. Felteszem nyíltan: — Hogy sikerült így rendbeszedni a gazdaságot ? Násztai József most sem siet a szóban adott felelettel. — No, várjon csak, nézze meg még ezt is. Van mit nézni az első brigád taknyáján, az biztos. Csupa új épület két nagy istálló, csűr, még iroda is van, mellette a műhelyek. — Ezt az idén csináltuk. Mind a három brigádnak hajszálra egyformán. Még be sikes fejezve egészen, mert nem érkeztünk minden istállót lebetonozni. Csak vezet az udvaron s most az egyszer kérdezetlenül beszél — Ilyen csűr, mint ez, tizenegy lesz. Ezeket a színeket is bontjuk le, rendes épületben lesznek a szerszámok, szekerek. Csak egyszerre nem lehet mindent, építeni is úgy kell, hogy az osztás ne seméledje meg. A tavaly kezdtük a nagy építkezéseket, be is fejeztünk egy olyan fiatalét, hogy avval szégyent nem vallunk, 28 kocát tartunk benne, 600 juhnak kész az akol, nem is szólva a tanyákról, meg a villanytelepről. Tavaly kezdtük — 800.000 lejt fektettünk be —, az idén folytatjuk az építkezést, de nem fejezzük be. De itt jön a brigádos. őri Károly, vele is beszéljen. A brigádos vékony, fehér arcú ember. Míg keresgéljük a mondanivalót, eszembe jut, hogy az alelnök az első brigád földjére minduntalan felhívta a figyelmemet, első pillantásra látszott, hogy nagyobb gonddal vannak művelve. Szóba hozta a brigádos nevét is, de most, hogy szembe dicséri, őri Károly feszengve ránt egyet a vállán . Nem vagy a szavak embere, ugye, Károly ? No, azért csak mondd el, hogy van a brigád megszervezve-S ezzel hagyta is ott. őri Károly nem tudja, hol is kezdje. — A szervezés, az ugy-e, egy ilyen komplex-brigádnál igen fontos. Az való■ — Komplex-brigádnál ? Mióta van maguknak ilyen ? — Az idén alakultunk így, de bevált. Mert ugye, hogy volt azelőtt. Közös istálló sehol, a kilenc brigád jószága mind kinn a faluban, a tagoknál. A gondozás is olyan tessék-lássék volt, ami ablakot a közös jószágnak utaltunk ki, abból a gazda állata is jóllakott, s hogy lehet azt ellenőrizni ? A trágya se került a földekre, felhasználták a kertben, sokan még el is adták jó pénzért. Miféle szervezést lehet így csinálni, mikor ahány jószág, ahány szekér, annyifelé, A kilenc brigádból lett három, mindegyiknek van külön, szépen épített tanyája, itt gondozzuk közösen az állatokat, itt tartjuk a szerszámot, szekeret, mindent. Ha szükséges valamit javítani, itt vannak a műhelyek. A brigádirodán veszik számba a normákat, nincs félreértés, mert egy brigádot könnyebb áttekinteni, mint az összest. Megszűnt a felesleges látásfutás, mindenki tudja a maga részét és jobban látszik ki-ki munkája. Kis szünetet tart, majd folytatja. — Munkaerő, föld, jószág, műhelyek, minden arányosan elosztva. Egy brigádban négy csoport van kijelölt földekkel, azon dolgoznak vetéstől betakarításig s amelyik csoport nagyobb termést ér el, prímát kap. Násztai elvtárs mellénk lép. — Kibeszélted magad, Károly? A brigádos zavartan nevet, ritkán szól ő egy szuszra ennyit. De ha már így érdeklődnek. Az alelnökkel fűzzük tovább, már menés közben a szót. — Jövőre már úgy osztjuk be mindenhol a munkát, mint a cukorrépánál■ Munkaerőre lesz osztva a föld. Az idén kapott a kukorica, a krumpli három, négy kapát, de a répa még többet is, ott igyekeztek a legjobban. Az igaz, hogy van miért, nagyon jól fizet a cukorrépa, különösen az idén, mikor őszi mélyszántást kapott, hektáronként 30 mázsa istállótrágyát, a tó folyamán megszórták 3 mázsa műtrágyával, a tavasszal már csak tárcsázták a földet, úgy számítják, az idei 100 hektárt még kibővítik 25 hektárral Érdemes. Deérve a faluba újra, újság nekem , maga Krassó is. Csak itt-ott látni már zsúpfedeles házat — de sokat épült ez a falu Itt is a nagy, ikerablakos, városi házakat kedvelik. — Mennyit építettek itt az utóbbi években ? — Hát alighanem kikerekedik 150-re. Ugyanannyi a rádió is s az asszonyok már csak villanyvasalóval tudnak vasalni, a szenest kifogásolják, pedig néhány esztendeje villany se volt a faluban. Ha már igy az életszínvonalra terelődött a szó, kezdem az osztást firtatni. — Javul évről évre. Mikor is járt még erre ? — Van négy-öt esztendeje. — Akkor van mihez hasonlítani. Állami felvásárlási árat véve alapul, akkor 11 és fél lejt ért egy munkaegység, az idén 25—30 lejnél alább nem adjuk. Búzát, kukoricát osztunk kétsizer annyit, krumpliból, szénából meghaladja az oszlás az akkori háromszorosát. Ahogy számítjuk, pénzből 5 lej jut egy normára, a pénzt osztjuk minden negyedévben. Jó ideje beszélgetünk, de még mindig nem sikerült megtudni a történetét ennek az örvendetes változásnak. Násztai József mintha a fejébe vette volna, hogy most minden újdonságot kitereget, a mérnöknek ad át, hogy az beszéljen a szakmai újságokról. A „Bányász" kollektív gazdaság fiatal mérnök-elnöke, Csatári Endre, még úgy érzi magát az elnöki székben, mint az új ruhában, nemrég választották a gazdaság élére. Négy éve hallgatnak a tanácsára a brassóiak és nem bánták meg. Súlya van a szavának és fiatal létére, tekintélye. De mint minden mérnök, ő is nagyon kedveli az adatok beszédét s — félretéve a kikívánkozó kérdést — jegyzem, amit mond. — Tehát: van 1282 hektár szántónk, ebből zöldséges 17 hektár. A családok száma 454. Krassó teljesen kollektivizált falu. Ebből munkaerő 888. — Hány munkaegység esik egy főre? — Átlagban 300. Megint megállnék a szám mögé pillantani, de az elnök sorolja tovább. — Pénzjövedelem. Csak szerződésekből számítunk az idén 900.000 lejre. A tavaly 400.000 lej értékű terméket kötöttünk le. 58-ban szerződtünk 45 tonna búzát, az idén 80 tonnát. Forgót 20 tonnát, az idért 90-et. Ipari növényt — úgymint cukorrépát, kendert, magkendert, cirokot — 58-ban 40 hektárról, 59-ben 100-ről Jószágot... Csak sorolja az elnök, sorolja, már nem jegyzem, elég beszédes a 900000 lej De valami megüti a fülemet: — Állati termékek, vagyis tej 80.000 liter — lesz az száz is —, gyapjú 18000 kiló 100.000 liter szerződött tej ! Mikor itt jártam, 20.000 litert sem fejtek egész évben■ Már csak félbeszakítom. — Nagyot fejlődött ez a gazdaság. — Ez az év nagy lépés lesz. Eckendorf-féle nagyhozamú takarmányrépával kísérletezünk. 50 tonnát betakarítunk majd egy hektárról. S a cukorrépánkat látta? Arra nagyon számítunk. Közel 100 hektárról akarunk behordani átlag 25 tonnát. A kukoricánk is végre sikerült. Mind a 250 hektárt kipróbált hibridmaggal vetettük be. 3000 kg szemes van egy hektárról a tervben, de több lesz. Aztán újság a zabaraszos bugájú zászlós zab, Szigetről hoztuk, de Lippóról is átjöttek megnézni, olyan volt. Szóval, nem állunk rosszul. Csak végezzünk az égető munkákkal, látunk neki az üvegház építésének is. Tavasszal kezdjük a primőr kertészkedést. Jöjjön csak, nézze meg a gépházunkat — az ott nyert forróvízzel sütünk majd. Oda szívesen, Besetyődi elvtárs már úgyis vár, mindig Itt köszöntöm, ismerős- Lként. Sok új arcot kell megjegyezni, az övét nem. Változhattak az elnökök is, a főgépész csak állt a motorok mellett. A legnehezebb időkben is kitartott, agitált csendes szóval s adta a falunak, a kollektívának az áramot. Mondom is, nevet. — Azóta már én is voltam elnök. Tíz percig Annyi ideig tartott, míg megszavaztak s mig megmagyaráztam, hogy én a gépekhez értek, de a földhöz nem, s mindenki végezze a magáét. — Szóval — vág közbe a mérnök — a gépek forrósitják a vizet 40—50 fokra s mi azzal fütjük majd az üvegházat, így szinte ingyenben van az egész, az üvegház felépítése már nem számottevő összeg Az elnök siet, elköszönünk s elüldögélünk még a főgépésszel a villanytelep enyhe zümmögésében. — Ezt a két gépet újonnan szereztük. Hinné-e, az egyik 1700 lejünkbe került s ami munka még volt vele. — Sok minden tűnik nekem hihetetlennek, Besenyőül elvtárs. Hagyja, hogy mondtam. — Nagyon megváltozott itt minden. A gazdaság erősebb, mint valaha. Elhallgatunk egy darabig. A főgépész sokára és csendes szóval válaszol: — Az emberek változtak meg. Benn volt az egész falu régebb is — benn a földjével. Most a szivükkel vannak ben. Csak ennyi. Csak ennyi. BANYAI JUDIT ELŐRE Nagybánya közvetlen közelében, a Fokhagymási völgyben, erdővel szegélyezett területen építették fel a zazarbányai bányászok üdülőjét. A felső képünkön látható régi, rozoga fürdőépületből felvezették a reumát kitűnően gyógyító források vizét az új épületbe, s most már csupán kisebb szerelési munkák vannak hátra. A munkásüdülőben tíz szoba várja a reumatikus betegeket, minden szoba mellett fürdőszoba áll rendelkezésükre. Bosco Traian felvétele Milliós megtakarítások a dolgozók alkotó kezdeményezései nyomán Milliókat jelentő rejtett tartalékok hevernek sokszor az üzemekben, csak fel kell fedni, hasznosítani kell őket. Példa rá a régeni IFIL faipari üzem. A válalat dolgozói ez évi tervük teljesítésének megkönnyítéséért az év kezdete óta számos ötletet, javaslatot terjesztettek a vezetőség elé, amelyek a termelés fokozását, a takarékosabb gazdálkodást célozták. Az üzem pártbizottságának kezdeményezésére, szakszervezeti csoportonként és üzemrészenként vitatták meg a tennivalókat. S amikor a dolgozók javaslatait öszszesítették, kitűnt, hogy terven felül mintegy 2.300.000 lej értékű terméket állíthatnak elő és 1.550.000 lejt takaríthatnak meg. A javaslatok nyomán készült műszaki-szervezési terv arra vall, hogy a legaprólékosabban vették számba a lehetőségeket. És hogy egyetlen hasznos javaslat se sikkadjon el, rendszeresen nyomon követik végrehajtásukat. A műszaki-szervezési terv nemcsak nagy vonalakban határozta meg a teendőket, hanem felölelt minden életrevaló javaslatot. A ládagyárban a teásládák léckeretéhez deszka helyett az eddig tüzelésre szánt rönkvégeket használták fel. Ez az előirányzott 10 ezer garnitúránál 88 köbméter deszka megtakarítását jelentette , 12 ezer lej értékben. Viszont a többi ládák előállításánál 100 ezer lej értékű nyersanyagot nyerhetnek, ha bükkdeszka helyett több műhasábot használnak mint amennyit a terv megszabott. Az elgondolás helyesnek bizonyult. Az 5-0 ezer lejek rövid idő múlva együttesen százezrekre rúgtak, míg a fel nem használt anyagokból készült termékek értéke ennek a többszörösére. Minden várakozást felülmúltak az eredmények és lehetővé vált, hogy a nyolc bukaresti üzem felhívására további 421 ezer lejjel toldják meg a tervezett megtakarítások összegét, úgy vélték, hogy a gáztereknél legfeljebb 670 köbméter fenyőrönköt nyerhetnek év végéig, ha a fajlagos felhasználás csökkentése érdekében fokozottabban veszik igénybe a hasító szalagfűrészeket, amelyek révén feleannyi anyag sem vész kárba fűrészporként, mint a keretfűrészeknél. Azonban Bagoly Ferenc, Király Domokos, meg a többi gátteres megcáfolt minden számítást. 1,516 köbméter rönkre volt mindössze szükségük — az előírt 1,560 köbméter helyett — egy köbméter deszka előállításához és már az első félévben 805 köbméter rönköt takarítottak meg. Ilyen és ehhez hasonló célkitűzések szerepeltek a műszaki-szervezési tervben, amelyeknek valóraváltását, illetve túlszárnyalását a kisgépesítés, valamint több újítás is elősegítette. A kisgépesítési alapból készült el egyebek között a bányafa-rakodó gép, amely évente 10 ezer lejjel csökkenti a rakodás költségeit. Ugyanennyivel kerül kevesebbe Tóthpál Ferenc munkás és Blaj Traian mérnök újítása révén a pályakocsik fordító berendezésének az olajozása. Mindez már az első félévben terven felül 2.800.000 lej értékű termék előállítását tette lehetővé. A siker nem tette elbizakodottá az üzem dolgozóit, hanem újabb eredmények kivívására ösztönözte őket. A július 13—14.i párthatározat megjelenése után további 298 ezer lej megtakarítását határozták el, mivel meggyőződtek róla, hogy az előbb vállaltakon kívül eleget tudnak tenni ennek a kötelezettségnek is. Természetesen nemcsak arra alapoztak, amit már megvalósítottak, hanem egész sor új kezdeményezés szolgálja ezt a célt. Blaj Traian mérnök javaslatára például — a dolgozókkal egyetértésben — bevezették a gáttércsarnokban, hogy az eddigi háromórás munkaszakaszok helyett — amelyeket félórás, sőt egyórás szünet követett a fűrészlapok kicserélése végett — ezentúl négyóránként cserélik a fűrészlapokat. S ha akadt is elvétve, aki eleinte idegenkedett a régi munkarend megváltoztatásától, hamarosan meggyőződött arról, hogy ez az elképzelés helyes. A fűrészlapok a ritkábban történő fenés következtében később kopnak el, az embereknek nem kell annyit vesztegelniük tétlenül, hamarább fejezik be napi munkájukat, több idejük jut a pihenésre. A vállalatnak viszont hozzávetőleg évi 80.000 lej megtakarítást jelent. Így születnek egyre újabb és újabb ötletek a régeni IFIL minden üzemrészében. Javaslatok, amelyek nyomán a határidőt megelőzve teljesülnek a vállalások. ADRIAN MIKLÓS Új kenyérgyár épült Kézdivásárhelyen Az elmúlt napokban kezdte meg termelését a 2.500.000 lej költségen felépült korszerű kenyérgyárunk. A szocialista építkezés egyik nagyszerű vívmánya ez városunkban. Bár az elmúlt években sokat fejlődött a kenyérgyártás rajonunkban is, azonban mégsem tudta teljes egészében fedezni a lakosság kenyér szükségletét. Az új kenyérgyár felépítését nagy örömmel fogadta a rajon lakossága. A gyár dolgozóinak megelégedésére korszerű gépek teszik nagy mértékben könnyebbé a munkát. Két hatalmas, a mai technikai követelményeknek megfelelő sütőkemence, dagasztó gépek és gépsziták éjjel nappal működnek. A gyár 1200 kiló kenyeret termel 24 óra alatt és így fedezni tudja az egész rajon lakosságának kenyérszükségletét. Az új kenyérgyárat az építőmunkások augusztus 23. tiszteletére határidő előtt bocsátották a fogyasztó közönség rendelkezésére. GALL JÁNOS levelező Érettségi vizsgaközpontok, valamint a vizsgáztató bizottságok elnökei az 1959. szeptemberi vizsgaszakon Az Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium rendeletileg megállapította az általános középiskolák érettségi vizsgáinak és a pedagógiai iskolák és tanítóképző pedagógiai intézetek államvizsgáinak központjait és a vizsgáztató bizottságok elnökeit az 1959 szeptemberi vizsgaidőszakon. A vizsgák szerte az országban 1959 szeptember 3-án reggel 9 órakor kezdődnek. . ................... Az alábbiakban közöljük a magyar tannyelvű középiskolák pedagógiai iskolák és tanítóképző pedagógiai intézetek vizsgáztató bizottságainak működési helyét és a bizottságok elnökeinek nevét. BUKAREST TARTOMÁNY A bukaresti 9. számú magyar tannyelvű középiskola rendes tanfolyamának tanulói az Augusztus 23 rajoni 15. számú Elena Sirbu középiskolában működő 7. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Danila Nicolae, a bukaresti Politechnikai Intézet előadó tanára. NAGYBÁNYA TARTOMÁNY A szatmári 3. és 4. számú, a nagybányai 2. számú, a nagykárolyi 2. számú, a máramarosszigeti 2. számú magyar tannyelvű középiskolák rendes, esti és látogatás nélküli tanfolyamának tanulói, valamint vizsgahátralékos tanulói a szatmári 3. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 3. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Újvári József, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem lektora. KOLOZSVÁR TARTOMÁNY A kolozsvári Brassai Sámuel, a nagyenyedi Bethlen Gábor, a zilahi Ady Endre, a dési 3. számú magyar tannyelvű középiskolák, valamint a kolozsvári 23. számú magyar tannyelvű hétosztályos iskola esti tanfolyamának tanulói és vizsgahátralékos tanulói a kolozsvári Brassai Sámuel magyar tannyelvű középiskolában működő 8. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Cselényi Béla, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem professzora. A kolozsvári Brassai Sámuel, a nagyenyedi Bethlen Gábor, a besztercei, a dési 3. számú, a bánffyhunyadi, a tordai 3. számú, a zilahi Ady Endre, a kolozsvári Ady Endre, a kolozsvári 3. és 11. számú magyar tannyelvű középiskolák rendes és látogatás nélküli tanfolyamának tanulói, valamint a dévai és petrozsényiHunyad tartomány) magyar tannyelvű iskolák tanulói a kolozsvári Brassai Sámuel magyar tannyelvű középiskolában működő 9. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Gáli Ernő, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem professzora. NAGYVÁRAD TARTOMÁNY A nagyváradi 3. és 4. számú magyar tannyelvű középiskolák tanulói, a nagyváradi 3. számú magyar tannyelvű középiskola esti tanfolyamának tanulói, a szalontai, székelyhídi, szilágysomlyói magyar tannyelvű középiskolák rendes és esti tanfolyamának tanulói, valamint vizsgahátralékos tanulói a nagyváradi 3. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 4. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Koch Ferenc, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem lektora. SZTÁLIN TARTOMÁNY A sztálinvárosi 4. számú magyar tannyelvű középiskola, a szecselevárosi és dicsőszentmártoni középiskolák magyar tagozatai rendes és esti tanfolyamainak tanulói, valamint vizsga, hátralékos tanulói a sztálinvárosi 4. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 15. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Szabó József, a kolozsvári Babes- Bolyai egyetem lektora. TEMESVÁR TARTOMÁNY A temesvári 4. számú, az aradi 3. és 4. számú, a lugosi 3. számú magyar tannyelvű középiskolák rendes és esti tanfolyamainak tanulói, valamint vizsgahátralékos tanulói a temesvári 4. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 4. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Debreczi Sándor, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem előadó tanára. MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY A marosvásárhelyi Bolyai középiskola, a marosvásárhelyi 4. számú és a szászrégeni 2. számú magyar tannyelvű középiskolák rendes, esti és látogatás nélküli tanfolyamainak tanulói, valamint vizsgahátralékos tanulói a marosvásárhelyi Bolyai magyar tannyelvű középiskolában működő 1. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Ambrus Péter, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet lektora. A sepsiszentgyörgyi 1. és 2. számú, a kézdivásárhelyi, baróti, Csíkszeredai és gyergyószentmiklósi magyar tannyelvű középiskolák rendes, esti és látogatás nélküli tanfolyamainak tanulói és vizsgahátralékos tanulói a sepsiszentgyörgyi 1. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 3. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Gündisch Mihály, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet professzora. A székelyudvarhelyi Petru Groza, a székelykeresztúri és erdőszentgyörgyi magyar tannyelvű középiskolák rendes, esti és látogatásnélküli tanfolyamainak tanulói, valamint vizsgahátralékos tanulói a székelyudvarhelyi Petru Groza magyar tannyelvű középiskolában működő 4. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Grigercsik Jenő, a kolozsvári Babes- Bolyai Egyetem előadó tanára. PEDAGÓGIAI ISKOLÁK ÉS TANÍTÓKÉPZŐ PEDAGÓGIAI ISKOLÁK A székelyudvarhelyi magyar tannyelvű tanítóképző pedagógiai iskola és a nagyenyedi magyar tannyelvű óvónőképző tagozat rendes és látogatás nélküli tanfolyamának tanulói valamint vizsgahátralékos tanulói a székelyudvarhelyi magyar tannyelvű tanítóképző pedagógiai iskolában működő 11. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Rózsa Jenő, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem professzora. Az augusztus 23-i ünnepségeken részt vett külföldi szakszervezeti küldöttségek tagjai az ország különböző városaiban tett látogatások után viszszatértek a fővárosba ahol hétfőn az Augusztus 23 művek dolgozóinak vendégei voltak. Az üzemben meglátogatták a nehézmechanikai, könnyűmechanikai részlegeket, az automotorgyártó műhelyeket és a vagonosztályt, ahol az üzem munkásainak életkörülményei iránt érdeklődtek. A külföldi vendégek megtekintették az üzemben rendezett kiállítást is. A külföldi nők egy csoportja amely az Országos Nőtanács meghívására részt vett felszabadulásunk 15. évfordulójának ünnepségein, szombaton és vasárnap látogatást tett Bákóartomány számos helységében. Megtekintették Tg. Neamt rajonban a Tibucmi községben Lenin Útja kollektív gazdaságot és a békési V. I. Lenin vizierőmű építőtelepét. 1959. szeptember 1., kedd ---------- Borisz Polevoj a kolozsvári írók körében A felszabadulás 15. évfordulója alkalmából országunkban tartózkodó Borisz Polevoj szovjet író vasárnap az Írószövetség kolozsvári fiókjának székházában a város román és magyar íróival találkozott. A vendéget Nagy István író, az Akadémia levelező tagja, az írószövetség kolozsvári fiókjának elnöke köszöntötte. Borisz Polevoj köszönetet mondott a baráti fogadtatásért. Fülöp Erzsébet, a marosvásárhelyi Lázár ódon vállalat villanyhuzai gyárának dolgozója átlag 126 százalékra teljesíti előírányzatot. (T. Sándor Attila felvétele)