Előre, 1959. szeptember (13. évfolyam, 3683-3708. szám)

1959-09-01 / 3683. szám

2 Az első szputnyik felröpítése után mondotta a nagy francia tudós, Fre­deric Joliot-Curie, hogy a szovjet tudomány minden évben újabb és újabb megvalósításokkal haladja majd túl a nyugati tudományt. Az azóta eltert aránylag rövid idő fényesen igazolta Joliot-Curie szavait. Az első szputnyikot újabbak követték, a nap körül kering ma a sarló- és kalapácsos szovjet címert hordozó mesterséges bolygó, épülő­félben van a világ legnagyobb vízi­­erőműve. A szovjet repülők ma ma­gasabbra és messzebbre repülnek, mint bármely más államé. Olyan tények és olyan eredmények ezek, amelyeket a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen beismerni. „A Föld első holdjának felbocsá­tása — írta augusztus 15-i számában a tekintélyes nyugat-német újság, a Die Welt — megrázta a nyugati vi­lágot, elsősorban Amerikát és tud­tára adta, hogy Oroszország új han­gon kezd beszélni. Azóta állandóan több és több hír érkezik arról, hogy Oroszország nagyhatalom, verseny­­eik Amerikával. Természettudományi és technikai teljesítményei azt bizo­nyítják, hogy ez az ország modern ipari társadalommá vált“. A cikk, amelyből ezt az idézetet vettük sokatmondó címet visel: „A történelem nem vár“. Mi foglalkoz­tatja a cikk íróját, miért beszél ag­gódva a történelem haladásáról? A Szovjetunióval való verseny kilátá­saitól és ezzel szoros összefüggés­ben a szovjet tudomány fejlődésé­től fél. Ettől félti a Nyugatot, ponto­sabban Nyugat-Németországot. A szovjet oktatás terén elért ered­ményekről pedig keserű­ kénysze­rű beismeréssel beszél a cikk. „A szovjet tudomány,­ és oktatás terén bekövetkezett mennyiségi növekedést egy minőségi fejlődés is kíséri“ — írja a lap. A cikk elismerően nyilat­­kozik a szovjet oktatási reformról, amely „új utakon halad a tudomá­nyos technikai tehetségek felkutatása és kifejlesztése terén“. Mindezek után a Die Welt cikk­írójában felmerül a kérdés, hogy hol áll a nyugatnémet tudomány és ok­tatás. Siránkozó, sopánkodó szavak következnek. Senki sem veszi komo­lyan a tudomány és az oktatás fej­lődését, Nyugat - Németországnak nincs is távlati terve a tudományos kutatás és oktatás fejlesztésére. Évek óta tudjuk — írja a lap — hogy az ország különböző fokú tanintézetei­nek összesen 53.000 új tanerőre len­ne szüksége, de évek múlva sem tud­juk pótolni ezt a hiányt. Sok­ezer iskolaépületre lenne múlhatatla­nul szükség Nyugat-Németország­­ban. Az egyes tartományok azon­­ban nem építenek iskolákat, a bonni parlament 3 év óta sorozatosan visz­­szautasítja az iskolaépítésre vonatko­zó tervjavaslatokat. A mérnökképző intézetek befogadó képességét 60 szá­zalékkal kellene növelni, ehhez vi­szont 10-15 új politechnikumra len­ne szükség. „Igen távol állunk attól, hogy ezt létrehozhassuk“ — vallja be kényszeredetten a Die Welt. Nem szükséges tovább idéznünk a Die Welt siránkozásait. A tények azt bizonyítják, hogy a nyugat-európai tőkés államok tudományos oktatása messze lemaradt ma a szovjet tudo­mány és oktatás színvonalától. Még­­csak egy adatot szeretnék leírni, ame­lyet viszont nem a Die Welt fent idézett cikkéből vettem. A cikkíró ugyanis nem meri bevallani az eb­ből adódó következtetéseket. Nyugat Németországban 1958-ban a hadse­reg kiképzésére fordított összeg egy 10 lakosra átszámítva 320 márka volt,­­ míg ugyanebben az évben a főisko­­­­lások kiképzésére fordított egy főre­­ jutó összeg mindössze 10 márka. „Túl kevés, túl lassú, és túl ké- ‘ sőn“ — ezekkel a szavakkal foglalja­­ össze a cikkíró a nyugatnémet tudo-­­ mány­ és oktatási politika állapotáról­­ szóló cikkének következtetéseit. A “ cikkíró csak abban téved, hogy a “ hiányosságokért kizárólag egy közi g­igazgatási szervet, a bonni kormányt­­ okolja. A valóságban többről van­­ szó. A szovjet tudomány- és oktatás g felsőbbrendűsége a szocialista rend­ ff szerben gyökerezik. A kapitalizmus ff ma már nem képes biztosítani a tu. ff­dománynak a jelenlegi történelmi ff korszak által megkívánt haladását. ff „A történelem nem víz... a fej­ fj lődés ütemét többé már nem mi ha­­ff­tározzuk meg“ — írja a Die Welt. ff Való igaz, a társadalmi fejlődés ff ütemét már nem a halódó kapita- ,ff lizmus határozza meg, hanem a le-­­­győzhetetlen szocializmus. ff LÁNYI GÁBOR ff í s« Äi Äi i«Äi «s# Äi ja» s« s« «ä tsss £« «« ÄS «« äs ä* =« s« s« s» » A nagyváradi Infratirea gyár munka­közössége az év végéig eredetileg vállalt 250.000 lejnyi megtakarítást 600.000 lejre emelte. A képünkön lát­ható Bács András, Ecsedi László és Bágyon József esztergályosok most keskenyebb késsel darabolják az acélr­udakat, s ezzel annyit takarítanak meg hogy az év utolsó két hetében csak megtakarított anyagból dolgoznak A pacsirták fellebbentőek. Mint­** ha szdrru­uk rezzenésével is hessenteni akarnak a ködöt, de a párák szorosan simulnak a folyóra, tapadó ölelésbe fonva a partot is. A pacsirtára a gyerekek se ügyelnek, akik anyjuk mellett ülve tisztítják a sár göröngyös hagymát, de a repülőgép zajára bezzeg az öregek is megfordul­nak és Násztai József, az alel­nök, sem restell felállni a kétkerekűben s úgy nézni, hogy hűl el a gép a ragyaverte krumpliföld fölött. Egész alacsonyan száll, a faluvégiek ijedeznek, hogy még elviszi a Pakuék házfedelét, Paku ki is áll a tornácra, de a gép csak a tábla elején ereszkedik egészen le és felhő­ként száll utána a fertőtlenítő szer fe­hér pora. A repülőgép nem újdonság, láttak eleget, de ilyen porozó még nem húzott el a brassói határ felett. — Ejsze, Károly már nem kell ha­risnyából rázza a bab­aport — jegyzi meg valaki s erre mintha kissé ocsúd­nának. Hajolnak vissza a hagymaföld fölé, de míg a gép ott szálldos mellett­lük, a munkának nincs sok szaporája. Mindent megfigyelnek. Hogy eregeti a port, hogyan fordul, milyen pontosan a tábla határainál kezdi és végzi a hin­tést. Ha kissé hosszabban időz távol, találgatják, vajon tölteni ment-e friss port. Ahogy a krumplival végez, a lu­cernás felé kerül, meghinti a paradi­csomot is. Az állami gazdaság földjei felett jár, de az emberek már azt szá­­mítgatják, elkérik a kollektívnek is né­hány fordulóra, hisz itt van tőlük egy karhajtásnyira. — Ez aztán újság. Ez megérte a ki­jövetelt — tereferélnek az asszonyok, akik csípős kedvvel jöttek ki a lágy földre dolgozni. Nem lett volna égető, a mérnök mondta, maradhat az a mun­­ka holnapra is, míg szikkad a föld. De mért hagynák holnapra ? A gép még azt a maradék rosszkedvet is elűzte, amit az eső gyűjtött az em­berekbe Most lesz miről beszélni egy hétig A gyerekek már inannak is a falu felé, mert ilyen újságot a kisdobos se mond­ Annak, aki már évek óta nem járt a brassói határban, van újság egyéb is. M­ár az is örvendeztető újságként hat, hogy az asszonyokat erővel se lehetne visszatartani a munkától. Akinek nem jutott munka a hagymánál, a répa- vagy a dinnyeföldön, az leg­alább a maga kiskertjébe kijön, ha a föld felszárad, ne ezzel vesztegesse majd az időt. De másképp volt ez négy-öt évvel ezelőtt. A nagy, ezerhektáros határban volt olyan kukoricaföld, hogy lábon maradt rajta a termés. A tízhektáros kertet verte fel a gyom. A brigádos szépen instálva hívta az embereket munkába, már ha volt kit, mert legtöbben más­felé jártak dolgozni. Ki a városba, az üzemekbe, ki az állami gazdaságba, ki az útépítéshez, csak a közösbe kevesen. A gazdaság nem állt meg fejlődésében, de erősen megsínylette ezt a szétraj­­zást Volt osztás, de nem olyan, ami járható lett volna egy ilyen gazdaság­tól. A kukoricát kétszer ha meg tudták kapálni, nem is takarítottak be 1000— 1500 kiló szemesnél többet egy hektár­ról. Gyenge volt a forgójuk, krumplijuk, még a cukorrépa hozott valamit, de az is sok munkát kíván s épp ezzel volt a hiba, a munkaerővel. Benn volt az egész falu a kollektívában, de csak a földjével-1955—56-ban abban járt a brassói kollektív gazdaság vezetősége, hogy ve­gyenek el a földjükből, mert nem győ­zik. Most meg arról beszélt Csatári elvtárs, a gazdaság mérnök-elnöke, hogy a füzest, amit tőlük kérnek, nem adják oda egy világért sem. Itt valami döntő fordulatnak kellett beállania. A kétkerekű épp a füzes felé kanya­rodik és Násztai elvtárs, az alelnök is elánta a szót­lan szekere­zést. — Ezt a gödrös részt a tapasszal ir­tottuk ki, káposztát ültettünk bele, hoz­za be duplán a vele töltött normát. — Mennyit irtottak ? — A tavaszon ötven hektárt, de amott többszázat, csak nem az idén. A távolból kiválik a kukoricatáblák nyers, sötét zöldje — Irtás helyén nőtt az is. Elég rá málé. A hang közömbösen rejli a megelé­gedést. A véget nem mutató kukoricaföld gondozott 2—5 cső bánnja mindegyik száron a selymes bajusz­, a tövek is mutatják a szorgos munkát Ilyen a kertészet is, s az egész határ. Már arra is szánnak normát, hogy irtsák az akácost. Nem mindig volt így-Volt idő, mikor nem restelltek abban járni, hogy a földjükből vegyenek el legalább 200 hektárt. Az alelnök arcán mosoly villan. — Olyan régi dolgokat emleget, amire mi már alig emlékszünk. Inkább ezt a cukorrépát nézze meg, az első brigádé. Különös gonddal műveit csakugyan, mint az egész határ, de a kérdést úgy­­látszik nem akarja elérteni az alelnök. Felteszem nyíltan: — Hogy sikerült így rendbeszedni a gazdaságot ? Násztai József most sem siet a szó­ban adott felelettel. — No, várjon csak, nézze meg még ezt is. V­­an mit nézni az első brigád ta­k­nyáján, az biztos. Csupa új épü­let két nagy istálló, csűr, még iroda is van, mellette a műhelyek. — Ezt az idén csináltuk. Mind a három brigádnak hajszálra egyformán. Még be sikes fejezve egészen, mert nem érkeztünk minden istállót lebeto­nozni. Csak vezet az udvaron s most az egyszer kérdezetlenül beszél — Ilyen csűr, mint ez, tizenegy lesz. Ezeket a színeket is bontjuk le, rendes épületben lesznek a szerszámok, szeke­rek. Csak egyszerre nem lehet mindent, építeni is úgy kell, hogy az osztás ne seméledje meg. A tavaly kezdtük a nagy építkezéseket, be is fejeztünk egy olyan fia­talét, hogy avval szégyent nem vallunk, 28 kocát tartunk benne, 600 juhnak kész az akol, nem is szólva a tanyákról, meg a villanytelepről. Ta­valy kezdtük — 800.000 lejt fektettünk be —, az idén folytatjuk az építkezést, de nem fejezzük be. De itt jön a bri­gádos. őri Károly, vele is beszéljen. A brigádos vékony, fehér arcú em­ber. Míg keresgéljük a mondanivalót, eszembe jut, hogy az alelnök az első brigád földjére minduntalan felhívta a figyelmemet, első pillantásra látszott, hogy nagyobb gonddal vannak művelve. Szóba hozta a brigádos nevét is, de most, hogy szembe dicséri, őri Ká­roly feszengve ránt egyet a vállán . Nem vagy a szavak embere, ugye, Károly ? No, azért csak mondd el, hogy van a brigád megszervezve-S ezzel hag­yta is ott. őri Károly nem tudja, hol is kezdje. — A szervezés, az ugy-e, egy ilyen komplex-brigádnál igen fontos. Az való■ — Komplex-brigádnál ? Mióta van maguknak ilyen ? — Az idén alakultunk így, de bevált. Mert ugye, hogy volt azelőtt. Közös is­tálló sehol, a kilenc brigád jószága mind kinn a faluban, a tagoknál. A gondozás is olyan tessék-lássék volt, ami ablakot a közös jószágnak utal­tunk ki, abból a gazda állata is jólla­kott, s hogy lehet azt ellenőrizni ? A trágya se került a földekre, felhasznál­ták a kertben, sokan még el is adták jó pénzért. Miféle szervezést lehet így csinálni, mikor ahány jószág, ahány szekér, annyifelé, A kilenc brigádból lett három, mindegyiknek van külön, szépen épített tanyája, itt gondozzuk közösen az állatokat, itt tartjuk a szer­számot, szekeret, mindent. Ha szüksé­ges valamit javítani, itt vannak a mű­helyek. A brigádirodán veszik számba a normákat, nincs félreértés, mert egy brigádot könnyebb áttekinteni, mint az összest. Megszűnt a felesleges látás­­futás, mindenki tudja a maga részét és jobban látszik ki-ki munkája. Kis szünetet tart, majd folytatja. — Munkaerő, föld, jószág, műhelyek, minden arányosan elosztva. Egy bri­gádban négy csoport van kijelölt föl­dekkel, azon dolgoznak vetéstől beta­karításig s amelyik csoport nagyobb termést ér el, prímát kap. Násztai elvtárs mellénk lép. — Kibeszélted magad, Károly? A brigádos zavartan nevet, ritkán szól ő egy szuszra ennyit. De ha már így érdeklődnek. Az alelnökkel fűzzük tovább, már menés közben a szót. — Jövőre már úgy osztjuk be min­denhol a munkát, mint a cukorrépánál■ Munkaerőre lesz osztva a föld. Az idén kapott a kukorica, a krumpli három, négy kapát, de a répa még többet is, ott igyekeztek a legjobban. Az igaz, hogy van miért, nagyon jól fizet a cukorrépa, különösen az idén, mikor őszi mélyszántást kapott, hektáronként 30 mázsa istállótrágyát, a tó folyamán megszórták 3 mázsa műtrágyával, a tavasszal már csak tárcsázták a földet, úgy számítják, az idei 100 hektárt még kibővítik 25 hektárral Érdemes. Deérve a faluba újra, újság nekem , maga Krassó is. Csak itt-ott látni már zsúpfedeles házat — de sokat épült ez a falu Itt is a nagy, ikerablakos, városi házakat kedvelik. — Mennyit építettek itt az utóbbi években ? — Hát alighanem kikerekedik 150-re. Ugyanannyi a rádió is s az asszonyok már csak villanyvasalóval tudnak va­salni, a szenest kifogásolják, pedig né­hány esztendeje villany se volt a falu­ban. Ha már igy az életszínvonalra tere­lődött a szó, kezdem az osztást fir­tatni. — Javul évről évre. Mikor is járt még erre ? — Van négy-öt esztendeje. — Akkor van mihez hasonlítani. Ál­lami felvásárlási árat véve alapul, ak­kor 11 és fél lejt ért egy munkaegy­ség, az idén 25—30 lejnél alább nem adjuk. Búzát, kukoricát osztunk két­­siz­er annyit, krumpliból, szénából meg­haladja az oszlás az akkori háromszo­rosát. Ahogy számítjuk, pénzből 5 lej jut egy normára, a pénzt osztjuk min­den negyedévben. Jó ideje beszélgetünk, de még mindig nem sikerült megtudni a történetét en­nek az örvendetes változásnak. Násztai József mintha a fejébe vette volna, hogy most minden újdonságot kitereget, a mérnöknek ad át, hogy az beszéljen a szakmai újságokról. A „Bányász" kollektív gazdaság fia­tal mérnök-elnöke, Csatári Endre, még úgy érzi magát az elnöki székben, mint az új ruhában, nemrég választották a gazdaság élére. Négy éve hallgatnak a tanácsára a brassóiak és nem bánták meg. Súlya van a szavának és fiatal létére, tekintélye. De mint minden mérnök, ő is nagyon kedveli az adatok beszédét s — félre­téve a kikívánkozó kérdést — jegyzem, amit mond. — Tehát: van 1282 hektár szántónk, ebből zöldséges 17 hektár. A családok száma 454. Krassó teljesen kollektivi­­zált falu. Ebből munkaerő 888. — Hány munkaegység esik egy főre? — Átlagban 300. Megint megállnék a szám mögé pil­lantani, de az elnök sorolja tovább. — Pénzjövedelem. Csak szerződések­ből számítunk az idén 900.000 lejre. A tavaly 400.000 lej értékű terméket kö­töttünk le. 58-ban szerződtünk 45 tonna búzát, az idén 80 tonnát. Forgót 20 tonnát, az idért 90-et. Ipari növényt — úgymint cukorrépát, kendert, magken­dert, cirokot — 58-ban 40 hektárról, 59-ben 100-ről Jószágot... Csak sorolja az elnök, sorolja, már nem jegyzem, elég beszédes a 900000 lej De valami megüti a fülemet: — Állati termékek, vagyis tej 80.000 liter — lesz az száz is —, gyapjú 18000 kiló 100.000 liter szerződött tej ! Mikor itt jártam, 20.000 litert sem fejtek egész évben■ Már csak félbeszakítom. — Nagyot fejlődött ez a gazdaság. — Ez az év nagy lépés lesz. Ecken­­dorf-féle nagyhozamú takarmányrépá­val kísérletezünk. 50 tonnát betaka­rítunk majd egy hektárról. S a cukorrépánkat látta? Arra nagyon számítunk. Közel 100 hektárról aka­runk behordani átlag 25 tonnát. A kukoricánk is végre sikerült. Mind a 250 hektárt kipróbált hibridmaggal ve­tettük be. 3000 kg szemes van egy hek­tárról a tervben, de több lesz. Aztán újság a zab­­­araszos bugájú zászlós zab, Szigetről hoztuk, de Lippóról is átjöttek megnézni, olyan volt. Szóval, nem állunk rosszul. Csak végezzünk az égető munkákkal, látunk neki az üveg­ház építésének is. Tavasszal kezdjük a primőr­ kertészkedést. Jöjjön csak, nézze meg a gépházunkat — az ott nyert forróvízzel sütünk majd. Oda szívesen, Beset­yődi elvtárs már úgyis vár,­­ mindig Itt köszöntöm, ismerős- L­­ként. Sok új arcot kell megje­gyezni, az övét nem. Változhattak az elnökök is, a főgépész csak állt a mo­torok mellett. A legnehezebb időkben is kitartott, agitált csendes szóval s adta a falunak, a kollektívának az ára­mot. Mondom is, nevet. — Azóta már én is voltam elnök. Tíz percig Annyi ideig tartott, míg meg­szavaztak s mig megmagyaráztam, hogy én a gépekhez értek, de a föld­höz nem, s mindenki végezze a magáét. — Szóval — vág közbe a mérnök — a gépek forrósitják a vizet 40—50 fokra s mi azzal fütjük majd az üveg­házat, így szinte ingyenben van az egész, az üvegház felépítése már nem számottevő összeg Az elnök­ siet, elköszönünk s elüldö­gélünk még a főgépésszel a villany­­telep enyhe zümmögésében. — Ezt a két gépet újonnan szereztük. Hinné-e, az egyik 1700 lejünkbe került s ami munka még volt vele. — Sok minden tűnik nekem hihetet­lennek, Besenyőül elvtárs. Hagyja, hogy mondtam. — Nagyon megváltozott itt minden. A gazdaság erősebb, mint valaha. Elhallgatunk egy darabig. A főgépész sokára és csendes szóval válaszol: — Az emberek változtak meg. Benn volt az egész falu régebb is — benn a földjével. Most a szivükkel vannak ben. Csak ennyi. Csak ennyi. BANYAI JUDIT ELŐRE Nagybánya közvetlen közelében, a Fokhagymási völgyben, erdővel szegélye­zett területen építették fel a zazarbányai bányászok üdülőjét. A felső képünkön látható régi, rozoga fürdőépületből fel­vezették a reumát kitűnően gyógyító források vizét az új épületbe, s most már csupán kisebb szerelési munkák vannak hátra. A munkásüdülőben tíz szoba várja a reumatikus betegeket, minden szoba mellett fürdőszoba áll rendelkezésükre. Bosco Traian felvétele Milliós megtakarítások a dolgozók alkotó kezdeményezései nyomán Milliókat jelentő rejtett tartalékok hevernek sokszor az üzemekben, csak fel kell fedni, hasznosítani kell őket. Példa rá a régeni IFIL faipari üzem. A válalat dolgozói ez évi tervük teljesítésének megkönnyítéséért az év kezdete óta számos ötletet, javaslatot terjesztettek a vezetőség elé, amelyek a termelés fokozását, a takarékosabb gazdálkodást célozták. Az üzem párt­­bizottságának kezdeményezésére, szak­­szervezeti csoportonként és üzemré­szenként vitatták meg a tennivalókat. S amikor a dolgozók javaslatait ösz­­szesítették, kitűnt, hogy terven felül mintegy 2.300.000 lej értékű terméket állíthatnak elő és 1.550.000 lejt taka­ríthatnak meg. A javaslatok nyomán készült mű­­szaki-szervezési terv arra vall, hogy a legaprólékosabban vették számba a lehetőségeket. És hogy egyetlen hasz­nos javaslat se sikkadjon el, rendsze­resen nyomon követik végrehajtásu­kat. A műszaki-szervezési terv nem­csak nagy vonalakban határozta meg a teendőket, hanem felölelt minden életre­való javaslatot. A ládagyárban a teás­ládák léckeretéhez deszka helyett az eddig tüzelésre szánt rönkvégeket használták fel. Ez az előirányzott 10 ezer garnitúránál 88 köbméter deszka megtakarítását jelentette , 12 ezer lej értékben. Viszont a többi ládák előállításánál 100 ezer lej értékű nyersanyagot nyerhetnek, ha bükk­­deszka helyett több műhasábot hasz­­nálnak mint amennyit a terv megsza­bott. Az elgondolás helyesnek bizonyult. Az 5-­0 ezer lejek rövid idő múlva együttesen százezrekre rúgtak, míg a fel nem használt anyagokból készült termékek értéke ennek a többszörö­sére. Minden várakozást felülmúltak az eredmények és lehetővé vált, hogy a nyolc bukaresti üzem felhívására további 421 ezer lejjel toldják meg a tervezett megtakarítások összegét, úgy vélték, hogy a gáztereknél legfeljebb 670 köbméter fenyőrönköt nyerhetnek év végéig, ha a fajlagos felhasználás csökkentése érdekében fokozottabban veszik igénybe a hasító szalagfűrészeket, amelyek révén fele­annyi anyag sem vész kárba fűrész­­porként, mint a keretfűrészeknél. Azonban Bagoly Ferenc, Király Do­mokos, meg­ a többi gátteres megcá­folt minden számítást. 1,516 köbméter rönkre volt mindössze szükségük — az előírt 1,560 köbméter helyett — egy köbméter deszka előállításához és már az első félévben 805 köbméter rönköt takarítottak meg. Ilyen és ehhez hasonló célkitűzések szerepeltek a műszaki-szervezési terv­­ben, amelyeknek valóraváltását, illetve túlszárnyalását a kisgépesítés, vala­mint több újítás is elősegítette. A kis­gépesítési alapból készült el egyebek között a bányafa-rakodó gép, amely évente 10 ezer lejjel csökkenti a ra­kodás költségeit. Ugyanennyivel kerül kevesebbe Tóthpál Ferenc munkás és Bl­aj Traian mérnök újítása révén a pályakocsik fordító berendezésének az olajozása. Mindez már az első félévben terven felül 2.800.000 lej értékű termék elő­állítását tette lehetővé. A siker nem tette elbizakodottá az üzem dolgozóit, hanem újabb eredmé­nyek kivívására ösztönözte őket. A július 13—14.i párthatározat meg­jelenése után további 298 ezer lej megtakarítását határozták el, mivel meggyőződtek róla, hogy az előbb vállaltakon kívül eleget tudnak tenni ennek a kötelezettségnek is. Természetesen nemcsak arra alapoz­tak, amit már megvalósítottak, hanem egész sor új kezdeményezés szolgálja ezt a célt. Blaj Traian mérnök javasla­tára például — a dolgozókkal egyet­értésben — bevezették a gáttércsar­­nokban, hogy az eddigi háromórás munkaszakaszok helyett — amelyeket félórás, sőt egyórás szünet követett a fűrészlapok kicserélése végett — ezentúl négyóránként cserélik a fű­részlapokat. S ha akadt is elvétve, aki eleinte idegenkedett a régi munka­rend megváltoztatásától, hamarosan meggyőződött arról, hogy ez az el­képzelés helyes. A fűrészlapok a rit­­kábban történő fenés következtében később kopnak el, az embereknek nem kell annyit vesztegelniük tétlenül, ha­marább fejezik be napi munkájukat, több idejük jut a pihenésre. A válla­latnak viszont hozzávetőleg évi 80.000 lej megtakarítást jelent. Így születnek egyre újabb és újabb ötletek a régeni IFIL minden üzem­részében. Javaslatok, amelyek nyomán a határidőt megelőzve teljesülnek a vállalások. ADRIAN MIKLÓS Új kenyérgyár épült Kézdivásárhelyen Az elmúlt napokban kezdte meg termelését a 2.500.000 lej költségen felépült korszerű kenyérgyárunk. A szocialista építkezés egyik nagysze­rű vívmánya ez városunkban. Bár az elmúlt években sokat fej­lődött a kenyérgyártás rajonunk­­ban is, azonban még­sem tudta teljes egészében fedezni a lakosság kenyér szükségletét. Az új kenyérgyár felépítését nagy örömmel fogadta a rajon lakossága. A gyár dolgozóinak megelégedésére korszerű gépek teszik nagy mérték­ben könnyebbé a munkát. Két hatal­mas, a mai technikai követelmé­nyeknek megfelelő sütőkemence, dagasztó gépek és gépsziták éjjel nappal működnek. A gyár 1200 ki­ló kenyeret termel 24 óra alatt és így fedezni tudja az egész rajon lakosságának kenyérszükségletét. Az új kenyérgyárat az építő­munkások augusztus 23. tiszteletére határidő előtt bocsátották a fo­gyasztó közönség rendelkezésére. GALL JÁNOS levelező Érettségi vizsga­központok, valamint a vizsgáztató bizottságok elnökei az 1959. szeptemberi vizsgaszakon Az Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium rendeletileg megállapította az általános középiskolák érettségi vizsgáinak és a pedagógiai iskolák és tanítóképző pedagógiai intézetek államvizsgáinak központjait és a vizsgáz­tató bizottságok elnökeit az 1959 szeptemberi vizsgaidőszakon. A vizsgák szerte az országban 1959 szeptember 3-án reggel 9 órakor kezdődnek. . ................... Az alábbiakban közöljük a magyar tannyelvű középiskolák pedagógiai iskolák és tanítóképző pedagógiai intézetek vizsgáztató bizottságainak mű­ködési helyét és a bizottságok elnökei­nek nevét. BUKAREST TARTOMÁNY A bukaresti 9. számú magyar tan­­­­nyelvű középiskola rendes tanfolya­mának tanulói az Augusztus 23 rajoni 15. számú Elena Sirbu középiskolában működő 7. számú bizottság előtt vizs­gáznak. A bizottság elnöke Danila Nicolae, a bukaresti Politechnikai In­tézet előadó tanára. NAGYBÁNYA TARTOMÁNY A szatmári 3. és 4. számú, a nagy­bányai 2. számú, a nagykárolyi 2. számú, a máramarosszigeti 2. számú magyar tannyelvű középiskolák ren­des, esti és látogatás nélküli tanfolya­­mának tanulói, valamint vizsgahátra­­lékos tanulói a szatmári 3. számú magyar tannyelvű középiskolában mű­ködő 3. számú bizottság előtt vizs­gáznak. A bizottság elnöke Újvári József, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem lektora. KOLOZSVÁR TARTOMÁNY A kolozsvári Brassai Sámuel, a nagyenyedi Bethlen Gábor, a zilahi Ady Endre, a dési 3. számú magyar tannyelvű középiskolák, valamint a kolozsvári 23. számú magyar tan­nyelvű hétosztályos iskola esti tanfo­­lyamának tanulói és vizsgahátralékos tanulói a kolozsvári Brassai Sámuel magyar tannyelvű középiskolában mű­ködő 8. számú bizottság előtt vizs­gáznak. A bizottság elnöke Cselényi Béla, a kolozsvári Babes-Bolyai egye­tem professzora. A kolozsvári Brassai Sámuel, a nagyenyedi Bethlen Gábor, a beszter­cei, a dési 3. számú, a bánffyhunyadi, a­ tordai 3. számú, a zilahi Ady Endre, a kolozsvári Ady Endre, a kolozsvári 3. és 11. számú magyar tannyelvű középiskolák rendes és látogatás nél­­küli tanfolyamának tanulói, valamint a dévai és petrozsényi­­Hunyad tarto­mány) magyar tannyelvű iskolák ta­nulói a kolozsvári Brassai Sámuel magyar tannyelvű középiskolában mű­ködő 9. számú bizottság előtt vizs­gáznak. A bizottság elnöke Gáli Ernő, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem professzora. NAGYVÁRAD TARTOMÁNY A nagyváradi 3. és 4. számú ma­gyar tannyelvű középiskolák tanulói, a nagyváradi 3. számú magyar tan­nyelvű középiskola esti tanfolyamá­nak tanulói, a szalontai, székelyhídi, szilágysomlyói magyar tannyelvű kö­zépiskolák rendes és esti tanfolyamá­nak tanulói, valamint vizsgahátralékos tanulói a nagyváradi 3. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 4. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Koch Ferenc, a ko­­lozsvári Babes-Bolyai egyetem lek­tora. SZTÁLIN TARTOMÁNY A sztálinvárosi 4. számú magyar tannyelvű középiskola, a szecselevá­rosi és dicsőszentmártoni középiskolák magyar tagozatai rendes és esti tan­folyamainak tanulói, valamint vizsga, hátralékos tanulói a sztálinvárosi 4. számú magyar tannyelvű középisko­lában működő 15. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Szabó József, a kolozsvári Babes- Bolyai egyetem lektora. TEMESVÁR TARTOMÁNY A temesvári 4. számú, az aradi 3. és 4. számú, a lugosi 3. számú ma­gyar tannyelvű középiskolák rendes és esti tanfolyamainak tanulói, vala­­mint vizsgahátralékos tanulói a te­­­mesvári 4. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 4. számú bi­zottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Debreczi Sándor, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem előadó tanára. MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY A marosvásárhelyi Bolyai középis­kola, a marosvásárhelyi 4. számú és a szászrégeni 2. számú magyar tan­nyelvű középiskolák rendes, esti és látogatás nélküli tanfolyamainak tanu­lói, valamint vizsgahátralékos tanulói a marosvásárhelyi Bolyai magyar tannyelvű középiskolában működő 1. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Ambrus Péter, a ma­rosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet lektora. A sepsiszentgyörgyi 1. és 2. számú, a kézdivásárhelyi, baróti, Csíkszere­dai és gyergyószentmiklósi magyar tannyelvű középiskolák rendes, esti és látogatás nélküli tanfolyamainak ta­nulói és vizsgahátralékos tanulói a sepsiszentgyörgyi 1. számú magyar tannyelvű középiskolában működő 3. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Gündisch Mihály, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet professzora. A székelyudvarhelyi Petru Groza, a székelykeresztúri és erdőszentgyörgyi magyar tannyelvű középiskolák ren­­des, esti és látogatásnélkü­li tanfolya­mainak tanulói, valamint vizsgahát­ralékos tanulói a székelyudvarhelyi Petru Groza magyar tannyelvű közép­iskolában működő 4. számú bizottság előtt vizsgáznak. A bizottság elnöke Grigercsik Jenő, a kolozsvári Babes- Bolyai Egyetem előadó tanára. PEDAGÓGIAI ISKOLÁK ÉS TANÍTÓKÉPZŐ PEDAGÓGIAI ISKOLÁK A székelyudvarhelyi magyar tan­nyelvű tanítóképző pedagógiai iskola és a nagyenyedi magyar tannyelvű óvónőképző tagozat rendes és látoga­tás nélküli tanfolyamának tanulói va­­lamint vizsgahátralékos tanulói a szé­kelyudvarhelyi magyar tannyelvű ta­nítóképző pedagógiai iskolában műkö­dő 11. számú bizottság előtt vizsgáz­­nak. A bizottság elnöke Rózsa Jenő, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem professzora. Az augusztus 23-i ünnepségeken részt vett külföldi szakszervezeti kül­döttségek tagjai az ország különböző városaiban tett látogatások után visz­­szatértek a fővárosba ahol hétfőn az Augusztus 23 művek dolgozóinak ven­dégei voltak. Az üzemben meglátogat­ták a nehézmechanikai, könnyűme­­chanikai részlegeket, az automotor­­gyártó műhelyeket és a vagonosztályt, ahol az üzem munkásainak életkörül­ményei iránt érdeklődtek. A külföldi vendégek megtekintették az üzemben rendezett kiállítást is. A külföldi nők egy csoportja amely az Országos Nőtanács meghívására részt vett felszabadulásunk 15. évfor­dulójának ünnepségein, szombaton és vasárnap látogatást tett Bákó­­arto­­mány számos helységében. Megtekin­tették Tg. Neamt rajonban a Tibuc­mi községben­ Lenin Útja kollektív gazda­ságot és a békési V. I. Lenin vizierő­­mű építőtelepét. 1959. szeptember 1., kedd ----------­ Borisz Polevoj a kolozsvári írók körében A felszabadulás 15. évfordulója al­kalmából országunkban tartózkodó Bo­risz Polevoj szovjet író vasárnap az Írószövetség kolozsvári fiókjának szék­­házában a város román és magyar íróival találkozott. A vendéget Nagy István író, az Akadémia levelező tag­ja, az írószövetség kolozsvári fiókjá­nak elnöke köszöntötte. Borisz Polevoj köszönetet mondott a baráti fogadtatásért. Fülöp Erzsébet, a marosvásárhelyi Lázár ódon vállalat villanyhuzai gyá­rának dolgozója átlag 126 százalékra teljesíti előír­ányzatot. (T. Sándor Attila felvétele)

Next