Előre, 1959. október (13. évfolyam, 3709-3735. szám)

1959-10-01 / 3709. szám

2 Igaz lenne? Az új, a népi Kína csupán tíz éves? Évszázadokon át a megcsontosodott hűbériség tartotta véres erőszakkal ijesztő elmaradottságban a kínai népet. A múlt században amikor Kanton alatt megszólaltak az angol naszádok ágyúi, az angol gyarmatosítók civilizációról és kultúráról beszédek. De a naszádok rakománya nem volt se gyógyszer, se könyv, hanem ópium. Sanghajba később gépeket is hoztak a hajók. A gépek között szövőszékek, külön a gyermekek számára gyártott szövőszékek is voltak. Nem játékszerek, hanem igazi gépek. Sanghajban e gépek kirakodása után nyolc éves kínai leánykák dolgoztak a szövőgyárakban. Kína tengerparti nagyvárosaiban megalakultak a külföldi negyedek, ahol külön törvények uralkodtak: aki itt kínait gyilkolt, azt felmentette a bíróság, aki pedig leánykereskedelemmel vagy a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozott, az városatya lett. Százezrek haltak éhen évente a riksakul átlagos életkora nem érte el a harminc évet. A gyarmatosítók időközben tovább buzgóik voltak a civilizáció és a kultúra terjesztésében: bárok, mulatók, kártyabarlangok tenyésztek gombamódra. A gyarmatosítás szégyenteljes történelmében Kína külön fejezet. A kínai népről négy nagyhatalom húzott le hét bőrt. Majd a japán hózdítók. És azután Csang Kaj-sek rablóuralma, harácsoló generálisaival, kiskirályaival, földesuraival. Csak a kommunisták álltak a nép oldalán. A kommunisták megszervezték a tanácstartományokat, felfegyverezték a népet, megszervezték a nagy menetelést, harcba vitték a népet előbb a japán hódítók ellen, majd a hitszegő zsoldos Csang Kaj-sek ellen. Tíz éves lenne csupán a Kínai Népköztársaság?i hihetetlen. Csupán tíz év alatt Kína megtízszerezte ipari termelését, és 150-szeresére emelte mezőgazdasági termelését. Kína ma acélt önt és szerszámgépeket szerkeszt, autót gyárt és tíz hónap alatt tízezer férőhelyes új palotát emel Pekingben. Csodáltuk a kínai művészetet, a palotákat, a leheletfinom tusrajzokat és vízfestményeket, az elefántcsontba faragott remekműveket. Csodáltuk a kínai nép szívósságát és munkabírását, a Kínai Falat és öntözőberendezéses rizsföldeket. Ám a munkában, mívességben, művészetekben oly csodákra képes kínai kezet mindezért évezredeken keresztül napi egy marék rizzsel fizették meg. Ma önmagának teremt a nép. Az ezüstművesek, porcelánkészítők remekművei mellett az új Kína is felmutatja magaskohóit, rekordtermésű szputnyik-parcelláit, egyetemeit, egészségügyi háózatát. Kínáról úgy beszéltek mindig, mint óriásról Az is. Óriás, csillagos vörös lobogóval a kezében. SZÁSZ JÁNOS A SZÁMOK NYELVÉN ® Szeptember hó első tíz napján a kínai acélipari munkások több mint 5300 tonna acélt termeltek terven felül. ® Az ország villamosítása is óriás léptekkel halad. Az arányokra jellemző az, hogy jelenleg 184 villamoserőművet és 20 vízierőművet építenek az ország különböző vidékein. A széntermelés tekintetében Kína jelenleg a harmadik helyet foglalja el a világon, közvetlen a Szovjetunió és az USA után. Ez év első nyolc hónapja alatt a kínai szénbányászok már több mint 78 százalékkal termeltek többet mint az elmúlt év megfelelő időszakában. Ez annak a széleskörű újítómozgalomnak köszönhető melyben részt vesz valamennyi bánya dolgozója. A felszabadulás előtt Kínában nem létezett autóipar. Az első autógyár 1957-ben kezdte meg működését Csangcsungbau. A tavaly már megduplázta termelését. Terv szerint a gyár év végéig — teherkocsikkal együtt — mintegy 30.000 autót gyárt. A csangcsuni gyár kollektívája technikai újításainak eredményeként 250 gépkocsit tud előállítani műszakonként. Vagyis nem egészen 2 perc alatt egy-egy autó kerül le a futószalagról. • A kínai gyapjúipar termelése ez év első felében mintegy 31 százalékkal lépte túl 1958 első felének termelését. Miénk a gyár (Gu Juang metszete) B. Andrianna A Szanminsza völgy Henan tartományban van, ott ahol a Hoangho, mintha akadályba ütközne, egyszerre keletnek fordul s áttör a Cinlin hegygerinc északi nyúlványain. A természetadta feltételek itt nagyon alkalmasak vizierőmű építésére. A folyó sziklás medre szilárd alapul szolgálhat duzzasztógát építésére. A gát nem hosszú, mivel a folyómeder ezen a helyen összeszűkül. A mesterséges vízgyűlő számára pedig el sem lehet képzelni megfelelőbb helyet, mint ezt a hegyek által körülvett természetes völgyet Szanminsza felé tartunk. Az út magas dombok, hegyek között kígyózik. A domboldalakra megművelt földtáblák szaladnak fel itt is, ott is. Az idő roszszabbra fordul. Az erősödő szél hatalmas sárga porfelhőt kavar fel. A por vékony rétegben beborítja az út mentén földeltő tűvet, ráülepedik a szekerek mellett haladó emberek ruhájára. Közeledünk a Hvanghó felé. Egyre gyakrabban találkozunk teherautókkal amelyek közül jónéhányon a minszki gyár védjegye látható. Az autók betont, követ, vasat szállítanak. Végül egy forduló mögött feltűnik a folyó, s a gépkocsink rövidesen megáll az építőtelep bejárata előtt. A kapu felett a következő felírás látható. ..Előttünk hadd hajoljanak meg a hegyek, hátráljanak meg a folyókEz a felhívás már régen szállóigévé vált Kínában. Ezek a szavak a kínai dolgozók mélységes bizakodását tükrözik saját erejükben, arról a megingathatatlan elhatározásukról tanúskodnak, hogy elhárítanak minden akadályt hazájuk gyökeres átalakításának útjából. A duzzasztógát építése 1957 április 13-án kezdődött. Sok minden elkészült azóta, hogy az „Emberek szigete" felett végigmorajlottak az első robbantások. Most ezen a helyen a duzzasztógát vízátfolyó részén épült hatalmas cölöpmű látható. A folyó vizét a széles felső töltés szorítja hozzá a balparthoz. Ez a töltés a folyómeder közepén található beton elválasztófallal és az alsó töltéssel együtt körülveszi azt a hatalmas munkatelepet, ahol jelenleg az építkezés folyik. Az ember elnézi a megzabolázott folyót és akaratlanul is mélységes tiszteletet érez az emberek, az építők iránt, akik rákényszerítették akaratukat a természetre Pedig nem egy nehézséggel, nem egy problémával kellett megbirkózniok. Igen bonyolult dolog volt például elrekeszteni a folyót a „Szellemek kapujában ott, ahol a víz a legmélyebb, sodrása pedig a legnagyobb. A tervek szerint ezt csak akkor lehetett volna végrehajtani, ha az illető szakaszon áthaladó vízmennyiség másodpercenként nem haladja meg az ezer köbmétert. A múlt év novemberében azonban, amikorra ezt a munkát előirányozták, olyan magas volt a vízállás és olyan nagy a vízmennyiség, amilyenre az utóbbi 50 évben nem is emlékeztek. Ilyen körülmények között számos mérnök és hidrotechnikus vélekedett úgy, hogy a folyó elrekesztését el kell halasztani, meg kell várni, míg kedvező feltételek jönnek létre. Azt azonban mindenki tudta, hogy a vízállás csökkenése csak januárra várható. Ekkor viszont megkezdődik a jégzajlás is. Ilyenkor pedig nyilvánvalóan nem lehet elrekeszteni a folyót. Ezenkívül, ha az építők várakoznak, ezzel kitolódhat az egész építkezés határideje. Egészen más volt az építkezés pártszervezeti vezetőségének álláspontja, amelyet a többezer emberből álló munkaközösség lelkesen támogatott. A helyi pártvezetők úgy vélekedtek, hogy a feladatot az adott körülmények között is teljesíteni lehet. Ez természetesen nem volt könnyű dolog. Igen gondos, alapos előkészületek kezdődtek. A sziani egyetemen megfelelő laboratóriumi kísérleteket végeztek, az építőtelepen pedig részletesen kidolgozták az általános „támadás“ tervét, előkészítették a gépeket, berendezéseket és anyagokat. A Szovjetunióból megérkeztek az óriási MAZ-típusú billenőautók, amelyekkel a 15 tonnás betonpiramisokat szállították a folyó elzárásához. A folyó elrekesztése egy novemberi reggelen kezdődött meg. Minden pontosan grafikon szerint történt. Egy perc alatt hat bihenőautó hajította bele hatalmas terhét a folyóba. Az ember harcra kelt a vízzel. Öt és fél napig tartott a küzdelem, öt és fél napig tartotta magát a Hoangho, de aztán megadta magát: a „Szellemek, kapuja“ örökre lakat alá került. December első felében a folyómedret a jobb parttól egészen a középső választófalig már magas duzzasztógát zárta el. Új irányt vett a Hoangho vize. Az egész építkezés egyik döntő momentuma ezzel véget ért, új szakasz kezdődött. Az építők minden erővel hozzáláttak a duzzasztógát fő részének és az erőmű épületének építéséhez. Az erőmű építői között járva megismerkedtünk Csziao Fu-czsannal, az építőtelep egyik legfőbb betonöntőjével. Brigádjának minden egyes tagja 65 köbméter betont önt egy váltás alatt. Az előzetes tervek szerint a vízierőmű építését 1962-re kellett volna befejezni. A munkások, mérnökök és technikusok azonban elhatározták, mindent megtesznek annak érdekében, hogy 1960 október elsején az erőmű már ipari áramot adjon, s hogy egy évre rá az egész építkezést befejezzék. Az építőtelepen a hétköznapok hősiességének számtalan példájával találkoztunk. .. .Március végén történt. A duzzasztógát vizátfolyó részén betonoztak. A munkát be kellett fejezni a tavaszi áradás kezdetéig. Az építők jól tudták ezt s éppen ezért minden erejüket megfeszítve munkálkodtak a feladat teljesítésén. Azonban a Hoangho felső folyásán hatalmas esőzések kezdődtek és a folyó vize gyorsan áradni kezdett. Az építők izgatottan figyelték a folyót, amely mintha elhatározta volna, hogy meggátolja a vele vitába szálló ember munkáját. Április elejére a betonöntőknek sikerült befejezni a munkát. Ekkorra a víz szintje már csaknem elérte a munkateret, ahonnan már elszállították a faanyagot, a vezetékeket és más felszerelést. Csak az emelődaruk maradtak még itt. A hernyótalpas daruk elszállítása nem okozott volna problémát, de ott volt a hatalmas toronydaru, amelyet csak szétszerelve lehetett elvinni. A Hoangho azonban mintha mégegyszer meg akarta volna mutatni, hogy mire képes. A vízállás egyre emelkedett, s elmosással fenyegette az utat, amely a balparton húzódott végig, egészen a munkatérig. Ha pedig ez megtörténik, az építők előtt el van vágva a „visszavonulás“ útja. Megkezdődött tehát a küzdelem az útért. Rezsenyalábok, gyékények, hatalmas kövek kerültek elő. Az építőknek végül sikerült megmenteni az utat■ A munkatéren már csak a 9-es számú hernyótalpas emelődaru maradt, amellyel folytatták a toronydaru szétszerelését. Csen Baoszi kommunista építőmunkás és Jan Cszsi ifjúmunkás, a daru kezelői pihenés nélkül dolgoztak mindaddig amíg az egyre növekvő vízállás a munkatér elhagyására nem késztette őket. .. .S amikor az első hullámok átcsaptak a gát vízátfolyó részén csak törmeléket sodorhattak el. Lennebb a Hoangho közepén emelkedik a Cszsunludiszsu, a „megingathatatlan szikla". Évezredek óta áll itt, dacolva a Sárga-folyó haragos hullámaival. Ez a szikla a kínai nép megingathatatlan akaratának jelképe. Rövid idő múlva a híres szikla mellett óriási vízierőmű emelkedik, és hirdeti n non n nnlhnmnilirt nbrmhrit Fordította: ZSIGMOND KÁLMÁN í ? f t ■? f f * A Hoangho meghódítása (Li Hua metszete) MÉLIUSZ JÓZSEF: Elképzelni, rövidéletű, múltja mélységét nem tudod. Ötezer évi Megálmodni, véges képzeletű, nem tudod végtelen terét Egész földrész! Határai: a fagy és a trópus. Népe soha el nem fogyó, határtalan. Hatszáz millió. Magába ölelheti-e ének vagy történet idejét, terét, sűrűségét? De ha költője a cseresznyefa virágát dicséri, emlékezet előtti idők zamatát ízleled. Ha virágjából bontakozó narancsról dalol, mint napgolyó, akkorává nő a piros gyümölcs. Egész óceán a megénekelt lótusz ölén a gyémánt villogású harmatcsepp. A halottak ünnepén a katona fiát sírató Kína-anya arcán alá csörgő könny, mint a Jangce, úgy zúdul a Sárga-tengerbe. És amikor a fegyveres Kína-anya oda kiáltja az imperialistáknak: Soha többé! — öt világrészt ráz meg az ötezer éves sárga mennydörgés, melynek színe évtizedeinkben forradalmian elváltozott, olthatatlanul égő örökvörös... ELŐRE Noha a 63 éves asszony arcvonásai magán viselik a korábbi szenvedések nyomait, a pillantása jóságos, határozott és tele van optimizmussal. Minden cselekedetét a lelkiismeretesség hatja át. Az emberek tiszteletteljesen „Jung mamának“ szólítják. Lánykorában Jung Guan-hsiu édesanyjával együtt szövéssel és posztópapucsok készítésével tartotta fenn magát. Egész éven át nyomorogtak, gyakran még betevő falatjuk sem volt. 15 éves korában férjhez ment Li Jón nevű zsellérhez. Az esküvő után továbbra is szegénységben éltek. Aztán megkezdődött a japánellenes háború és szülőfalujában, a Hapek tartományi Hsiapansungban megjelentek a 8. hadsereg egységei. A megszállók elleni harcok során a lakosság számos politikai tömegszervezetet alakított. Jung mama, a férje és a fia részt vettek a falu politikai életében. Ő maga a női segélyező bizottság elnöke lett. A japánokkal vívott harcok nehéz napjaiban széllel és esővel dacolva várta Jung mama kukoricakenyérrel és rizslevessel a falun átvonuló sebesülteket. Ellátta őket étellel, itallal és meleg takaróval Néha éjszakákon át virrasztó, ápolta a sebesülteket s gyakran maga cipelte a hordágyakat. Amikor a kommunista párt felhívást intézett a lakossághoz, hogy lépjenek be a hadseregbe, ezekkel a szavakkal fordult az asszonyokhoz: „Ezek a katonák a nép katonái, nélkülük mi sem élhetnénk.” És ő volt az első, aki a fiát besoroztatta. Amikor felszólították a lakosságot, hogy készítsen cipőt a küzdőknek, így szólt az aszszonyokhoz: „A katonáinknak hegyeket és sziklákat kell megmászniuk. Hogyan verhetik meg a japánokat, ha nincs erős cipő a lábukon?” És arra ösztönözte asszony :IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIII!IIIII|||||||||I!IIIIIII||||||||||||||||||||||| Jung mama története társait, hogy még jobban, még gyorsabban dolgozzanak. Gondoskodással vette körül a harcosokat, azok pedig hálájuk jeléül 1944 ben a Shansi-Tsakhar-Hopek határvidék hőseinek gyűlésén „a katonák anyja“ kitüntetést adományozták neki. A jutalmul kapott mezőgazdasági H7.erS7.flinnIrat visevatórta utón n l-íí- zesség rendelkezésére bocsátotta és széleskörű termelési mozgalmat indított a front támogatására. Mikor a falujában kölcsönös segélybrigádok alakultak, az asszonyok is hozzáláttak a mezei munkához. Jung mama mindenütt az élen járt. Az elmúlt 15 év folyamán Jung mama mindig a falu példamutató termelője volt. 1954-ben parlamenti képviselőnek választóinak. Ugyanakkor a mezőgazdasági szövetkezet vezetője, később pedig a népi kommuna elnöke lett. Előrehaladott kora ellenére élénk, fiatalos és tevékeny Továbbra is lelkesedéssel dolgozik Mindenből kiveszi részét: ott volt amikor berendezték a kórházat és kibővítették az iskolát, majd a kommuna tagjait csatornák és gátak építésére, talajjavításra ösztönözte, de velük dolgozott ő is — nem ismer fáradtságot. Jung mama nem érzi jól magát, hanem dolgozik; létszükségletévé vált a teremtő munka Ha kiapadhatatlan „energiaforrása“ felől érdeklődnek, változatlanul ezt válaszolja: „Mindig attól félek, hogy mások mögött maradok a munkában!“ TIEN HAO Jung Guanhsiu az unokáival 1959. október 1., csütörtök A legnagyobb kincs Kínai földön hallott ősrégi tanítómese villant fel emlékezetemben: a bölcs, ember kunyhójába beállított egy dúsgazdag ember s igy szólt: „Te bölcs ember vagy , meg tudod mondani mit tegyek: gazdag vagyok, de még gazdagabb szeretnék lenni, a világ leggazdagabb embere ?“ „Látod az udvarban azt a kőcsomót ?“ kérdezte a bölcs. „Menj és válaszd ki magadnak belőle a legértékesebbet!’. A gazdag ember kis idő múlva lihegve tért vissza. Ömlött róla a verejték, ruhája foszlányokban lógott. Szép külsejű hatalmas követ görgetett maga előtt. A bölcs nevetett s kézenfogva odavezette a kőhalomhoz: „Hiába van sok pénzed. Attól nem lettél bölcsebb, hanem csak kapzsi. Annak a nagy darab kőnek nincs csaknem semmi értéke“. A bölcs lehajolt és felvett egy apró kis kavicsot s igy szólt: „Ez a legapróbb kövecske, de a legértékesebb. Gyönyörű színjátszó gyémánt“. E kis mese tanulsága pompásan ráillik az utazóra, aki minél többet akar látni a végtelen kiterjedésű kínai földből s egyszerre mindent meg akar tudni róla. De a 600 milliós kínai nép országából sok olyan első pillantásra jelentéktelennek látszó, de mélyértelmű dolgot tudhatunk meg, amelyből fogalmat alkothatunk magunknak az új életet építő nagy kínai népről. ■pekingben jártamban egy nap séta közben nagyon meglepődtem az egyik park bejáratánál látott rovátkákkal ellátott oszlopon. Minden egyes gyermek mielőtt belépett volna a parkba, háttal az oszlophoz állva meg- £ mérte magasságát s csak aztán ment s* tovább. Megkérdeztem a kísérőmet, mi j* lehet ez. S a következőket tudtam £ meg: a pedagógusok rájöttek arra, hogy a különböző ötletes játékokkal berendezett parkban a gyermekei, akkor szórakoznak igazán jól ha a velük egykoruak társaságában vannak. S mivel a park látogatói nem szivesen olvasnak ilyen feliratú figyelmeztető táblát „Csak 9—11 éves korú* gyermekeknek felállították ezeket a mérőléceket s rovátkákkal jegyezték meg mindenkoru gyermek átlagos maj*gasságát. Ha nagyobb vagy bizonyos jelnél, tessék jobbra menni, ha kisebb balra. Ilyképpen a gyermekek nem hazudozhatnak egymásnak s igen érdekes szórakozásban van részük. Már jó kis korukban megtanulják a fegyelmet, anélkül, hogy valaki mellettük állna és fegyelmezettségre intse őket. Kis oszlop a park bejáratánál... Első jó pillantásra lényegtelen dolog s mégis mennyi bölcsességről tanúskodik ez az egyszerű módszer. Jegyzetfüzetemben néhány hevenyészve beírt szót találok. Amikor Sanghajban, e 600 négyzetkilométeren elterülő 6 milliós világvárosban jártam, jegyeztem fel a következőket: kis táblácska az egykori konzulátusok utcáján... Sanghaj idegen megszállása idején a város egyik főutcáján, ahol több idegen hatalom konzulátusa sorakozott, a következő feliratú tábla állott: „Kutyáknak és kínaiaknak szigorúan tilos a belépési“ Mennyi megvetés csendült ki ebből a feliratból a kínaiak iránt, akik homlokuk verejtékével építették fel városukat, akik megteremtették egész gazdagságát. Ebből is látszik, hogy a kínaiak valóságos rabszolgák voltak saját országukban. Még a felirat szavainak sorrendjéből is látszik, hogy milyen borzalmas volt a sorsa Kína 600 millió lakosának: először a kutyákat említették s utána a kínaiakat. Megjegyzendő, hogy Sanghajnak a szóban forgó utcáján most a következő felirat olvasható: „A kutyáknak és a kínaiaknak nem volt szabad ebbe az utcába bemenni a régi időkben. Ne felejtsétek el!". A Kínai Népköztársaság dolgozói mindent megtesznek, hogy kimutassák hálájukat a Kommunista Pártnak az irántuk tanúsított gondoskodásért a bölcs irányításért. A Jan-ce folyamán átvezető első híd építőtelepének vezetője mondotta, hogy a munka megkezdésének első napjaiban töpörödött öregasszony jelentkezett nála s munkát kért tőle. Kérdezősködésére az öregasszony elmondotta, hogy fia mérnök lett és eltartja őt. A munkatelep vezetője azt tanácsolta az öregasszonynak, menjen haza és élje le nyugalomban öreg napjait. De az öregasszony továbbra is erősködött, hogy ő dolgozni akar. Sőt még rá is szólt: „öregkoromra megtanultam írni-olvasni, fiam negyven éves korában kezdte kitanulni a mérnöki mesterséget, amikor már azt hitte semmit semremélhet az élettől. A munkámmal akarok köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik az új életet megteremtették“. A munkatelep vezetője megmutatta nekem az öregasszonyt. Széken ült és számolta a kirakott kavicsos kosarakat. A munkatelep faliújságján fényképe a többi élmunkás mellé van kifüggesztve. A Gobi sivatagon átrepülve az első dolog, ami az acélmadár belsejéből kitekintve megragadja az ember figyelmét a teraszszerűen !' "képzett hegyek. Bizonyos mértékig jelképei ezek az új Kínában élő nép lelkes munkájának. A kínai parasztok szorgalmát dicsérik ezek a termőföldek. Kosarakban a hátukon hordták fel a sziklákra a humuszt, hogy termőföldet varázsoljanak a meddő, köves talajon. Ma az egész nép ugyanúgy harcol a párt vezetésével az új élet megteremtéséért, ahogyan a hegyek ellen küzdött: nagy-nagy akarással és türelemmel, szívósan és bölcsességgel. Lelkesedésének forrása az a tudat, hogy mielőbb eltüntesse a keserű múlt nyomait, Kína történetében 10 év parányinak tűnik a hosszú évezredekhez képest. De e tíz év alatt ez az óriási ország olyan csúcsokig emelkedett, amelyek mellett eltörpül mindaz, amit évezredek alatt alkottak. A cikkem elején említett tanítómesét elbeszélő kínai a régi bölcsességet a következő szavakkal toldotta meg: „A legértékesebb gyémánt azonban nem az, amely gyönyörű színekben látszik, hanem a mi új életünk. Népünk legnagyobb kincse ez az új élet" STARK SÁNDOR