Előre, 1959. november (13. évfolyam, 3736-3760. szám)

1959-11-01 / 3736. szám

22 Ifjúsági és munkás-hangverseny az Atheneumban A Akik figyelemmel kísérik a főválos zeneéletét, örömmel figyelhettek rs fel arra az új kezdeményezésre, amellyel a George Enescu Állami Filharmónia idei tevékenységét megkezdte. Az ország első zenekara ki-s lépett az Atheneum falai közül, és ‹ — fennállása óta először — az is idei zenei évad előtt vidéki körútra indult az országba és nagy munkásközpontokat keresett fel, köztük Resicát Hunyadot, Aranyosgyérest, A Brádot, Sztálinvárost stb Az országos turné után fővárosi évadnyitóját a Semanatoarea gyárban tar- A tetta meg, munkásközönség előtt.› A bukaresti filharmonikusok tovább A haladnak ezen az úton: rendszeresséjtite az ifjúsági és munkáshangversenyeket, azzal a célkitűzéssel, hogy A minél szélesebb tömegekkel ismer- A tessék és szerettessék meg a zenét és ezzel bővítsék a hangversenyek A új hallgatóságának táborát. A Az RNK Atheneumában az egy múlt héten tartották meg az első if- A júsági hangversenyt és azonos mű- A, sorral ezen a héten zajlott le az első munkás-hangverseny is- Minda két hangversenyt Mihai Brediceanu vv vezényelte. Az első este főiskolai hallgatók és ifjúmunkások töltötték, meg zsúfolásig a díszes hajtóversenytermet. Forró volt a hangulat, a telve lelkesedéssel, amilyent valódiban csak az ifjúság teremthet. A második estén három fővárosi üzem: az Augusztus 23, a Republica és a Radio Popular munkásai, technikusai és mérnökei töltötték meg , ugyancsak színültig az Atheneum K hangversenytermét. A lelkesedés ezeúttal sem maradt el. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a filharmoni-kus zenekar új közönsége nemcsak K igényli, hanem figyelemmel, átszellemülten, élvezettel hallgatja azi igényes zenét. Nagyon jól, célszerűen állították ló össze a műsort. Ez is hozzájárult a sikerhez. Bevezetőül Mihail Jóra £ ,,Amikor a szőlő érik" című folk- retor koreográfiájának egyik színes, eleven ritmusú részlete hangzott el. Ezután Cornel Gheorghiu zongoraművész Grieg áradó dallamú, szenvedélyes zongoraversenyét játszotta érett művészi felkészültséggel. Szünet után Rimszkij-Kor- Kszakov Seherezadé-ja, majd Enescu I. rapszódiája hangzott el. A zene-kar mindvégig különös lelkesedés- sel játszott. Mintha visszasugározta volna a hálás szeretetnek a merlegét, amely a nézőtérről feléje áradt. A George Enescu Állami Filhar- remónia ezután mintegy háromhetenként rendezi meg az ifjúsági és a munkásharryversenyeket. Példát se hihetnek tőle vidéki zenekaraink is. £(• L P. £ Az Előre postájából Elsajátítják az autószerelés technikáját A tordai üveggyár- fiola részlegében nemrég üzergbehelyezett önműködő gép lehetővé tette azt, hogy kiküszöböljék e részlegen a kézi munkát. Ez mintegy 280 ezer lejes megtakarítást jelent évente a vállalatnak, ugyanakkor mentesíti a vállalatot attól, hogy más üzemektől szereztetre a csomagoló dobozokat s a hozzá való anyagot. GYÖNGYÖSI LÁSZLÓ levelező Ünnepre készül a Simó Géza bútorgyár Néhány hét múlva a marosvásárhelyi Simó Géza bútorgyár munkaközössége megünnepli a gyár 10. születésnapját. Az évforduló tiszteletére december hó folyamán a gyár munkaközössége megkezdi egy új típusú szobabútor készítését. ROCZ JÁNOS levelező Egyre szélesebb körben vezetik be a gyakorlati oktatást középiskoláinkban. Képünkön : a székelyudvarhelyi Dr. Petra Groza középiskola X. B osztályú tanulói részére a helyi IRTA gépkocsi szerelő műhelyeiben tartják a gyakorlati oktatást. Kiss Aladár mester a diákoknak. 287 ezer lejes megtakarítás levegőszűrő szerkezetét magyarázza LENGYEL ANDRÁS levelező Néptanácsaink nagy gondot fordítanak az utak karbantartására. — Képünkön: betonozzák az Adjud-Tg. Ocna utat (Nicu Vasile felvétele) Az apai gép- és traktorállomást Nagybánya tartomány néptanácsa felhívta: jelentkezzen az országos versenyzászló elnyeréséért folyó küzdelemre. A tartomány első gépállomását megilleti a jog. A köznapi megszokott hírt különössé az teszi, hogy Apával kapcsolatban vált nyilvánossá. Az a GTA ért el minden mutatószámban kiváló eredményt, mely évek hosszú során át az utolsó volt. Az apai gépállomáshoz úgy tapadt a rossz hír, mint a bogáncs, mindig a kullogok közt tartották nyilván. Mostani elsősége nem előzmények nélkül való. A fordulat már 1957-ben beállott, azóta fokozatos fejlődés jellemzi s a két esztendő kitartó erőfeszítése most hozta meg gyümölcseit. Problémák , feladatok Szervezetlenség, belső súrlódások, munkaerőhullámzás, alacsony szakmai színvonal s mindenekelőtt a politikai élet gyengesége volt kerékkötője a fejlődésnek. Egymással szorosan összefüggő jelenségek — megoldásuk azon múlott, sikerülte a politikai megerősödés. Erős pártszervezetre volt szükség, mely kézben tudja tartani az irányítást. Ennek megvalósulása maga után vonta a többi probléma megoldását is. A GTA élére új vezetőség került. A pártszervezési feladatokkal Borcuti Gheorghe elvtársat bízták meg, a tartományi néptanács nagy gyakorlattal rendelkező aktivistája, Miclea Carol került az alapszervezet élére, a GTA igazgatója Tropács Ferenc lett. A vezetőségben kialakult a teljes összhang. Első intézkedésük az volt, hogy minden egyes brigádban megalakították a pártalapszervezet csoportjait, melyek közvetlenül irányították és ellenőrizték a brigádok munkáját. Keményen küzdöttek a munkafegyelem megszilárdításáért, naponta tartották nyilván és tíz naponként értékelték ki a végzett munkát. Megteremtették a magas szakmai képzés feltételeit. A téli javítások egész időtartama alatt folytak a példásan megszervezett tanfolyamok. Kibővítették az előadássorozatok tárgykörét. Nemcsak a javítással és gépszereléssel szorosan összefüggő problémákat tárgyalták, de alapos agrotechnikai képzést is nyújtottak, részletesen foglalkoztak a munkaszervezés, a termelékenység, az önköltség problémáival. Minden traktorista világosan látta a gépállomás egészének a munkáját s ezen belül a maga pontosan körvonalazott feladatát Két év alatt sikerült helyhez kötni az embereket. Az új traktoristákat már úgy válogatták ki, hogy hazakerüljenek a GTA körzetéhez tartozó kollektív gazdaságba, melynek tagjai is voltak. A számbelileg is egyre erősödő párt alapszervezet ma fegyelmezett, szakmailag sokoldalúan képzett, helyhez kötött kollektívát irányít. Az alapvető problémák megoldódtak. Eredmények számokban , adatokban Semmilyen rendkívüli, feltűnést keltő vagy újdonságként ható intézkedést nem tettek tehát. Az alkalmazott módszerek annyira ismertek, a legtöbb GTA gyakorlatában olyan természetesek, hogy különösnek hathat ilyen hang- súllyal említeni őket. Pedig minden ezeken a közismert dolgokon múlott, ezeknek a tiszteletbelitattásán. Ennek köszönhető, hogy az oly beszédes mutatószámok az évek során kedvezően alakultak. A tervteljesítés százalékaránya például 1957-ben 74,4, a következő évben 103,8, ez év október elsejéig már 117,44 százalék. Egy normálhektár önköltsége két évvel ezelőtt 243,48 lej volt, 7,15 lejjel több mint az előirányzat, 1958-ban 186,15 lej, 3 lejjel kevesebb a tervben előírtnál, az idén pedig 44,26 lejjel kevesebb mint az előirányzat, azaz 126,35 lej. Az egy főre eső termelékenység arányosan növekszik a munkások átlagbérével. 1959-ben az átlagbér 244 lejjel több mint 1957-ben. Vegyük igénybe az adatok beszédes tanúságtételét egy másik kérdésben is. Mivel néhány évvel ezelőtt nagyon sok panasz hangzott el az apai GTA munkájának minőségével kapcsolatban, nézzük meg a javuló munka hogyan ölt testet a gépeikkel művelt földek termésátlagaiban. (Idei adatokat veszünk.) Szatmár rajonban a gépállomás által megdolgozott földeken 50 kilóval nagyobb volt a búzatermés hektáronként, mint az előirányzat és 252 kilóval több, mint az egyéni gazdáké. A mostohább viszonyairól ismert Avasban 12 kilóval múlták felül a tervet és 377 kilóval az egyéni gazdák terméseredményeit. Nagy mulasztás volna nem beszélni — még vázlatos áttekintés esetén is — a megtakarításokról. A GTA keveset vállalt és sokat teljesített — „menetközben” fektetve egyre nagyobb hangsúlyt a belső erőforrások kihasználására. Közel félmillió lejjel haladták túl vállalásukat, a megtakarítás összege — a legfrissebb adat szerint — 678.000 lejre emelkedett. Helyzetjelentés Az évi globális tervet befejezték és túlhaladták. Egyes munkák még hátra vannak, a traktorok nagy része őszi mélyszántást végez. A műhelyeket a téli javításokra már előkészítették, a bekerülő traktorok javítása is folyik. A javításokat új formában szervezve végzik, egy csoport nem egy traktort javít, csak egy vagy több alkatrészt. A szalagszerűen megoldott munka tökéletesebb javítást eredményez. Az alkatrészek összeszerelését hidraulikus fékpadon végzik. A téli tanfolyamok sokoldalú előkészítése is napi feladat. Az eddiginél módszeresebben szervezték meg a brigádfelelősök, számára a munkaszervezésről tartott előadássorozatot. S végül: készülnek a nagy versenyre. Az országos versenyzászló elnyerésére, arra az eseményre, melyen a puszta részvétel is kitüntetés. BANYAI JUDIT Kis méret, vagy eszmei kicsinység? Benczédi Sándor kisszobrairól Tencsédi Sándor kisszobrai, mindjárt első nyilvános szereplésük után tetszést, de sok vitát, értetlenséget és ellenkezést is váltottak ki. Annak idején az Utunkban jónéhány bíráló hozzászólás jelent meg Benczédi munkájával kapcsolatban a egyik azok közül a következő címmel: Szobrászat-e a kisplasztika? Furcsa kérdés. Olyan, mintha valaki azt kérdené, hogy próza — de méginkább — irodalom-e a karcolat? Mert a naivnak tetetett kérdés mögött meggyőződésem, hogy nem a műfaji hovatartozás tisztázásának szándéka, inkább a Benczédi művészetével szembeni bizalmatlanság húzódott meg. Ezek a kezdeti idegenkedések még annyira az emlékezetben maradtak, hogy Markos András, aki Benczédi kisplasztikájáról a mostanában megjelent könyvhöz bevezetőt írt, jónak látta, hogy abban kitérjen rájuk. Márkos a bírálatokat azzal magyarázza, hogy a hozzászólók összetévesztették a kisplasztika jellegzetességeit a nagyszobrászatéval, azzal, hogy Benczédinek karikatúráig menő humorosságát túlontúl könnyűnek vélik a hozzá nem értők, s végül ezt az ellenszenvet nyárspolgári szemérmeskedéssel is okolja. Aki Benczédi művészetét nem ismeri eredetiben, annak is sok mindent tisztáz a könyvben reprodukált 48 kisszobor. Elsősorban a szobrok javarészének mondanivalója, aztán a mondandó és a plasztikai ötlet jól kialakított összhangja, a mintázás könnyedsége tűnik fel. végül pedig a tréfálkozó, csúfondáros, mitöbb, helyenként profanizáló hang, melyet a művész használ. A szobrász életképeinek témavilága az „elkopottól“ távolesőnek, előadási modora egyéninek látszik. Az általános benyomás, hogy a szobrászat kis méreteinek avatott és sajátos arcélű mesterét ismertük meg. Igaz, amit Márkos András kimondatlanul is éreztet a könyv bevezetőjeben, hogy Benczédi a felszabadulás utáni szobrászatban úttörő munkát végez kisplasztikájával, még pontosabban a * Benczédi Sándor: Kisszobrok (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely 1959), kisszobrászat ama válfajával, amelyet művel. Érthető, hogy nálunk — a szocializmus építésének korszakában — a képzőművészet elsősorban a nagyméretűség irányába fejlődik, a szobrászatban pedig ez a fejlődési irányzat különösen érthető. De ez egyáltalán nem jelenti, hogy ezentúl csak a köztereken, vagy a középületek hatalmas termeiben van szükségünk szobrászati művekre, hogy a dolgozó ember lakását gazdagító kisszoborra nincs szükség. Ellenkezőleg a szocialista kultúra igényt tart arra, hogy teljes egészében — tehát „magánélete hétköznapi érzéseiben és gondolataiban“ is — áthassa az új társadalom nevelődő emberét. De ha Benczédi úttörő érdemeiről beszélünk, az első kérdés mégsem a kisplasztika felelevenítése, hanem hogy mit nyújt gondolatgazdagságban e műfajon belül? A szocialista művészet területét, nem lehet művészeti ágak szerint felparcellázni, a szocialista kultúra eszmei-esztétikai követelményei általános érvényűek, és így ami a lényeget illeti, nem alkalmazkodhatnak a nagy-, vagy kisszobrászat technikai, vagy hatáskívánalmaihoz. Szerintünk — az előszóval ellentétben —nincs olyan szakadék a nagyszobrok által kiváltott hatás és a „kisember hétköznapi érzéseit, gondolatait” tükröző kisplasztika között, mint ahogyan azt Benczédi védelmében Márkos András sugallja. Tény, hogy a műfaji hatás különbözőségei léteznek, a kifejezés formájának alkalmasságát is befolyásolhatják, de nem létezik a „kisembernél“ (?) a műélvezet olyan kettéhasadásos formája, sem a szocialista alkotónál olyan eszmei alkalmazkodás a műfajhoz, amilyet Márkus feltételez. Röviden: a kisplasztika sem bújhat ki ma, a kisméretűség örve alatt, az időszerű és lényeges mondanivaló kötelezettsége alól-A szovjet kisplasztika, a népművészeti hagyományokat továbbfejlesztő kínai kisszobrászat számos útmutató példát ad arra, hogy mint lehet akár életképeken akár tipizált figurákon keresztül megragadni a szocialista valóság leglényegesebb vonásait. De Benczédi kisszobrászaton belül, túlsúlyban, olyan ágat mivel, amely külön is kötelez: a karikatúra-kisplasztikát. Ez az ág egyáltalán nem új, már a korai görög művészet óta ismert, de hozzánk közelebb eső példák, Daumier kísérleti kisszobrai. Mi a jellegzetes Daumier agyagszobrocskáin, amelyeket a mester az életből, frissen, az élet dokumentumaiként mintázott, hogy rajzaihoz majd mintákként szolgáljanak? Daumier már a mintázás túlzásaival a jellem torzulatait teszi uralkodóvá, de mint karikaturistát nem az érdekli elsősorban, hogy kinek milyen feltűnő egyéni ionásai vannak, hanem a torz jellemeket, a társadalmi rend visszataszító vonásainak hordozóiként, típusokként mutatja be. Daumier kisplasztikája — akárcsak egész művészete —, mindig a társadalmi jelenségek lényegébe vágtak, típusai világosan, valamely társadalmi réteg képviselőjét jellemezték és karikatúrái — rajzban, kisszobrászatban —, a művész társadalmi állásfoglalását is egyértelműen tisztázták A lényeges társadalmi jelenségek kiválogatása, a tipizálás és a művész egyértelmű társadalmi állásfoglalása, amely nélkül a kritikai realizmus megszűnt volna célratörő, harcos művészet lenni — a szocialista művészre új formában kötelező. Amíg Daumier a burzsoá társadalom ellen, a szocialista művész világosan és lényegbevágóan a szocialista társadalom mellett foglal állást és ezzel mindkettő a társadalmi fejlődést szolgálja az alkotásban. Benczédi, a szocialista építés időszakának művésze azonban, közelről Sem olyan harcos és egyértelmű eszmei,művészi koncepciójában, mint Daumier volt a maga társadalmi körülményei között A könyvében felsorakoztatott 48 kisszobor nem mindig a szocialista valóság lényegbevágó életképeit eleveníti meg, s csak elvétve mutat be a szocialista építés korszakára jellemző típusokat A karikatúra esetében ezek az életképek, a lényegbevágó — tehát a szocialista társadalmi haladásnak főbb területein ellenszegülő — jelenségeket kellene kipécézzék, mert csak ezáltal válhatnának valóban úttörő, igaz és a társadalmi haladást eredményesen szolgáló művészetté. Benczédi karikatúra-kisszobrainak legnagyobb része azonban nem a szocialista élet legközepéből, hanem periférikus területeiről valók. Mi lényegeset, mast, és egyáltalán mifajta bírálatot láthatunk az olyan karikírozásokban, amilyen a Mészáros, Énekesnő, Tudós, Vadász és Nagymama címűek? Az előszó azt állítja, hogy ezek felveszik a harcot „a megcsonkított, alakoskodás mögé rejtett emberi magatartás ellen... a teljes, eleven, szocialista emberség érdekében“. De ha megnézzük őket, a legjobb szándékkal sem látunk bennük mást, mint eszmeileg csekély értékű, formakifejezésükben a groteszken belül realista, de mulattató élükben csakis az egyéni vonásokat felnagyító élcelődést. Az Esős idő ,Mulatás, Séta, Ötlet és Lódoktor című kisszobrokról Márkos András azt állítja, hogy „nevelő’’ bírálat van bennük. De mi a nevelő a Sédiában, az ötletben vagy az Esős időben? Ez utóbbiban talán, hogy esőben álljunk az eresz alá? Vagy, hogy a néptanács javítsa meg az utakat? Mi, ebben a kisszoborban tartalmilag sem látunk egyebet, mint a pocsolyákat kerülgető vénasszonyt, akit, bár esernyővel felszerelten és szoknyáját emelgetve, mégis megcsúfol az időjárás. Látjuk a megfigyelés élességét, a realista megformálás nagy erényeit és a kárörvendő humornak azt a fajtáját, amely ha meg is mosolyogtat, hatásában minden lehet, csak nem nevelő. Egészen más a helyzet a Bürokrata, Szolgálatkészség, Jampec, Főnök és Fontos ember című Benezédikisszobrok esetében. Ezekben igenis Van bírálat, a kritika társadalmi élű, nevelő és mai is. Itt azonban két lényeges kérdés vetődik fel: Benczédi kisszobrászata egészének eszmei egyensúlya, összhangja és a művészi képzeleterő, formakifejezés egyenetlenségei. Ami az egész mű eszmeiségét illeti, a mai tárgyú kisszobrok száma elenyészően csekély és ugyanakkor művészi kivitelezésben jóval a többi alatt maradnak. A Szolgálatkészség, Jampec, Főnök és Fontos ember ezerszer kipróbált és jól ismert sablonra készültek. Ugyanezt a beállítást, ugyanezeket a figurákat már sokszor láttuk másoknál. Pedig itt nincs szó valamiféle kialakított és „kötelező konvencióról“, mindössze arról, hogy az alkotót újító leleményessége, művészi egyénisége cserbenhagyta. Azt állítjuk-e mindezzel, hogy az egészséges humorra, helyén való paródiára és könnyed hangra nincs szükség a kisplasztikában? Száműzni akarjuk-e Benczédi életképei sorából a nem mindig jelentékeny tárgyú, de az élet vidám oldalait és a művész eredeti megfigyeléseit felvillantó szobrocskákat? Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem ilyesmiről van szó. Szükség van az „örök emberi gyengeségek“ elleni harcra is, a szolgaiság, a félemberség, az alakoskodás elleni küzdelemre is, habár ez ártalmas szokások kigúnyolásánál a szatírának a nagy társadalmi fordulatok idején, lehet és kell is hogy legyenek fontosabb célpontjai... A művész olyan ember, akit munkájában döntően befolyásol társadalmi tudata és mesterségbeli tudása, de tudjuk, hogy alkotására ezenkívül egyéni helyzete, nap-napi életének gondjai vagy örömei is rányomhatják bélyegüket. Lelkiállapot, hangulat, élmény — mindez jelentős befolyással lehet az alkotásra. A kisszobrászatról lévén szó, ott a művészi teremtés pillanatnyisága még érvényesebb és a merész kísérletezésre is több tér nyílik, mint a nagy szobornál, ahol sokszor évek munkája folyamán a mű koncepciójának egésze olyan szilárdan kialakult, hogy azt már elhatározóan nem befolyásolhatja a pillanatnyi hangulat. Végeredményben tehát a kisplasztikában, ha keresünk, inkább találunk enyhítő körülményeket egy hosszabb korszak termésének egyenetlenségeire. Csakhogy abban a pillanatban, amikor egy sokéves időszak termésének eszmei színvonala, együttesen és döntő átlagában a legjelentősebb társadalmi kérdéseket megkerüli, amikor e munkák bíráló éle egy hosszú harcos időszak folyamán a szocializmus társadalmi ellenségeivel szemben egyáltalán nem él „megsemmisítő” hatalmával (1947-től, 1958.ig !) és a szatíra ostora csakis „mai életünk ferdeségein“ csattan —, akkor szükséges levonnunk a tanulságokat. A megvesztegető mesterségbeli tudás, plasztikai ötletesség és találó megfigyelések nem kárpótolhatnak bennünket az eszmei következetlenségért; a művészi erények láttán még inkább fájlalhatjuk a gondolati mélység hiányát. A mintázás frissesége, a szobrász természeti megfigyeléseinek művészi átköltései, vagy a sok részletszépség, mind-mind, nem oszlathatják el zavarunkat — hogy még egy példát mondjunk —, amikor Benczédi Tudós című szobrának tartalmát kutatjuk. Milyen eszmét vagy típust akar kigúnyolni Benczédi a párzó teknősbékát figyelő tudóssal? Ha pedig öncélúan, csak a helyzetkomikum kiaknázása a szobor célja, felvetődik, hogy nem kár-e a befektetett művészi energiáért? Hiszen a polgári kisplasztika kereskedelmi tömegcikkei között, százával találunk hasonló ötletű lux-parcellán figurálisokat. Itt ennyire kár, hogy Benczédit (akire a szocialista kisplasztikában valóban úttörő munka vár!) egy idejétmúlt előítélet hátráltatja fejlődésében. Az, hogy a kisplasztika „hétköznapi érzéseket“, az intimebb pillanatok.“ közvetlenségét, az élet „pillanatnyi mozzanatait“ kell ábrázolja. Mindezt helyesen is lehetne érteni, de a könyvben visszaadott mű egésze és Márkos András méltatása arra mutat, hogy nem ez történik. A polgári esztétika idejétmúlt érvelése keres létjogosultságot új kifejezésekkel, az, hogy a kisszobrászat kisvaérettsége egyet jelent az eszmei kisszerűséggel. Pedig Benczédi mesterségbeli tudása, szobrászatinak egyszerűsítő, realista formanyelve és tehetségének számos értéke arra hivatja, hogy napjaink Valóságát lényeges életképeiben tárja elénk. Ez csak elmélyítené művészete értékeit. Mert a kisplasztika nem zárja ki, hogy mai hangulatot, érzelmeket és fontos gondolatokat fakasszon.-Az apró szobor is időszerű dokumentum kell legyen. S azért, a maga nyelvén szólhat akkora művészi értékről, annyi emberi érzésről, mint bármily nagyméretű szobor. DIMÉNY ISTVÁN Onestii, az épülő új városban, mind újabb és újabb főrtkházakba költöznek be a lakók ELŐRE nem bizony. Mert lehet egy határozat gondosan megfogalmazva, megszerkesztve, személyhez és időhöz kötve, mégis csak annyit ér amennyit végrehajtanak belőle. Nem mondhatunk mást a Zsidó rajoni néptanács végrehajtó bizottságának a tanügyi kérdésekben hozott 162. számú határozatáról sem. Ez a határozat az augusztus utolsó napján megtartott végrehajtó bizottsági ülésen született. Azóta közel két hónap telt el és m nem érdektelen papírra, vetni, hogy mi történt és mi nem történt az iskolák házatáján ez időalatt. . Kezdjük talán ott, hogy szeptember 15-én a rajon 86 iskolájának a kapui megnyíltak és az elmúlt esztendőhöz viszonyítva az idén ötszázzal több — pontosan 8020 — tanuló foglalt helyet az iskolák padjaiban. Most pedig vessünk egy futó pillantást a tantermekre. Szépek, tiszták, a falak lemeszelve, a padlózat frissen olajozva, az ablakok, ajtók lefestve, a bútorok kijavítva, a kiselejtezetteket újakkal pótolták. A kályhákban mindenütt vígan duruzsol a tűz, mintegy jelezve, hogy a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága gondoskodott az iskolák téli tüzelőjéről: 900 tonna tűzifát, 10 tonna hulladékfát és 48 tonna szenet már beszereztek. S hogy a szállítás ne kerüljön sokba, az iskolákhoz legközelebb eső fatelepekről vásárolták a tűzrevalót. Eddig rendben is volna minden. Ha azonban megnézzük a tanítók és tanárok fáskamráját, kiderül, hogy a határozatnak csak egy részét hajtották végre. Almásszentpéteren ismerkedtünk meg Sestras Emil tanítóval. — Van elég tűzifájuk? — kérdeztük. — A községben 10 tanerő van, heten kaptunk két-két méter kitűnő, száraz tűzifát — válaszol a fiatal tanító. Három tanítónak viszont már nem jutott fa. De nem gondoskodtak Hóalmáson, Dragon és másutt sem a tanítók téli tüzelőjének idejébeni biztosításáról. Nézzük meg, mit mond a rajoni néptanács művelődési és tanügyi osztálya. Serban Ioant, az osztályvezetőt nem találtuk az irodában. — Elment Kolozsvárra — mondja egyik munkatársa. — Nem baj, megkérjük az elvtársat, mondja el, mi a helyzet a Zsibó rajoni tanítók és tanárok tűzifaellátásával. — Hát azzal bizony egy kis baj van — válaszol. És megtudtuk, hogy számos tanító, tanár és oktató tűzifáján még madár fütyül valahol a zsibót, a hidat mást vagy a zilahi erdőkben, noha a néptanács 162. számú határozatában leszögezi, hogy szeptember 30-ig a tantestületi tagoknak kiutalják a községi erdőkből a fát. A naptár pedig már október végét jelzi. Mit szól ehhez a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, Gtrjoaba Karie? — Igaz, hogy a tantestület tagjainak tűzifaellátását még nem oldottuk meg. De ahogy befejezzük az őszi mezőgazdasági munkákat, megkezdjük a községi erdőkből a kitermelést. Kétségtelen, hogy a jövő évi kenyérmag biztosítása elsőrendű feladat. De a tanítók tűzifaellátása is fontos. Vajon miért nem lehetett a mezőgazdasági munkákkal párhuzamosan a tűzifáról is gondoskodni? Mint később kiderült, a néptanács a könnyebbik megoldást választotta. Belenyugodott abba, hogy az erdészeti hivatalok csak decemberben kezdték meg a községi erdőkből a tanítók tűzifájának kitermelését. Ez a magatartás ellentétben van pártunk Központi Vezetőségének a tanítók, tanárok életkörülményeinek megjavítására vonatkozó határozatával. De ellentétben van a végrehajtó bizottság 162. számú határozatával is, amely leszögezi, hogy szeptember 30-ig ezt a kérdést megoldják. Sajnos, a határozatnak ez a pontja papíron maradt. Éppen úgy, mint ahogy papíron maradt az iskolák tanszerekkel való ellátása. Meglepődve hallottuk, hogy Zsibó rajorújtan, ahol több mint 8000 iskolás gyermek van, nem lehet elegendő mennyiségben irkát, ceruzát, körzőt, vonalzót, tollhegyet, tintát kapni. Nem mintha nem gyártanánk eleget ezekből a tanszerekből, hiszen a szomszédos Szilágycseh rajonban minden falusi szövetkezeti bolt bőven el van látva tanszerekkel. — Miért nincs elég Zsibó rajomban? Adjuk át a szót a zsibói „A mi könyvesboltunk“ felelősének, Taisz János elvtársnak. — 1957-ig mi láttuk el a falusi szövetkezeteket tankönyvekkel, tanszerekkel. Soha ne f is volt panasz. Két esztendeje, hogy a kolozsvári központ csökkentette tervünket, azzal a® indokolással, hogy a jövőben a rajoni szövetkezeti szövetség végzi ezt a munkát Hallgassuk meg, mit mond Ancea Crǎciun, a rajoni szövetkezeti szövetség elnöke. — Igaza vasi Taisz elvtársnak. A mi dolgunk — helyesebbel a kereskedelmi részlegünk dolga — volna a falusi iskolákat kiszolgálni. De nekünk két esztendeje nincs kereskedelmi részlegünk. Felsőbb utasításra takarékossági szempontból megszüntettük és Désen, Zilahon alakult egy-egy rajomokközti szövetkezeti kereskedelmi egység. — Na és Zilah nem szolgálja ki a Zsibó rajom falusi szövetkezeteket? Tessék megnézni — és elénk tesz egy dosszárt. Legfelől van Szurduk község levele, amelyben értesíti a rajont, hogy az október 10-én Zilahról rendelt árukból 80 félét töröltek. Többek között nem kaptak ceruzát, tollhegyet, tintát, körzőt, radirgumit, irkát. Dás és Zilah mostohagyermekként kezeli áruellátás szempontjából a Zsibó rajoni szövetkezeti boltokat. Ezen a hibás gyakorlaton a Kolozsvár tartományi szövetkezeti szövetségnek sürgősen változtatni kell. A Zsibó rajoni néptanácsrtak sürgősen közbe kell járnia az illetékes felsőbb szerveknél, másként az iskolák tanszerekkel való ellátása még jó ideig megoldatlan kérdés marad. A 162. számú határozat pedig csak akkor lesz teljesértékű, ha maradéktalanul végrehajtják. NAGY V. ISTVÁN A szovátai IFET dolgozóinak kimagasló munkasikerei (Tudósítónktól.) Az utóbbi hónapokban egymás után nagy munkasikereket jelentenek a szovátai IFET dolgozói. Az elmúlt napokban végzett számítások alapján kitűnt, hogy az év elejétől 2964 köbméter bükk épületfát, 100 köbméter vasúti talpfát, 2126 köbméter lepárolt határfát, 3700 tonna gallyat adtak terven felül a fogyasztóknak. Ezenkívül a bükkfa kihasználásának 57 százalékát érték el a tervben sze- ................ .............. replő 48 százalék helyett. Az elért eredmények mellett nem feledkeztek meg az önköltség csökkentésének jelentőségéről sem és az elmúlt napokban 298.000 lejre emelkedett az önköltségcsökkentés terén elért megtakarított összeg. 1959. november 1., vasárnap Idényáruk a nagyváradi üzletekben Itt az ősz s ez a nagyváradi üzletek kirakataiban, polcain is meglátszik. Megjelentek az őszi-téli meleg holmik, bőséges a választék a készruhafélékben, textil- és kötöttárukban, kalapokban sok más idénycikkben. A KÖZTÁRSASÁG ÚT SARKÁN levő készruha üzletben különösen nagy a forgalom. Sokan próbálgatják, válogatják az ízléses, szép készruhákat. Amióta a részletfizetéses vásárlás előnyösebb feltételek között történik, szinte napról-napra emelkedik a vásárlók száma. Áru van bőven. Az üzlet három rajonjából naponta százával vásárolják a különböző őszi és téli kabátokat, női ruhákat és kosztümöket, férfi felöltőket és öltönyöket. — Óriási mértékben növekedett a készruha vásárlás — mondja Tamás Sándor üzletvezető. Szeptemberben, csupán ebben az egy üzletben több mint 500-át írt lei értékű készruhalélet adtak el. Ehhez az eredményhez a bő áruválasztékrm kívül jelentősen hozzájárultak az üzlet dolgozói Molnár Olga, aki tervét 125 százalékban teljesítette Riskó Béla, Kiss Júlia, Kardos talán és az üzlet többi elárusítói, akik ügyesen, gyorsan és jól szolgálták ki a vevőket. A „MERINOS“ textilbolt kirakata előtt állandóan sokan nézelődnek. Bent a ragyogóan tiszta üzletben szebbnélszebb szövetekkel rakott polcok várják a vásárlókat. Most, az őszi és téli szezon kezdetén a jóminőségű, meleg szöveteket spriccelt, tweed szöveteket keresik vásárolták *- világosit fel Borsódi József Uzletfelelös■ Elmondja, hogy az üzlet áruellátása összehasoníithatatlanul több az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva. A vásárlók a legkülönbözőbb színű, mintájú és minőségű ruha és kabátszövetek bő választékában válogathatnak. NÉHÁNY PERCRE NÉZZÜNK BE a 4■ számú kalap és bőrdíszmű üzletbe is. Férfi és női kalapok, kesztyűk, sálak és táskák sokasága tölti meg az átruház polcait. — Különösen gyapjúkalapokból van be választékunk — mondja Böszörményi József üzletfelelős — ezt azonban nem mondhatjuk el a nyúlszőr kalapokról, ami igen keresett árucikk is gyakran hiányzik üzletünkből. Jó volna, ha a temesvári kalapgyárban a Választékra, és a méretekre is nagyobb gondot fordítanának. Női kalapokból is ideje volna újabb és tetszetősebb, az igényeknek megfelelő modelleket gyártani. BLAU ZSIGMOND levelező