Előre, 1961. február (15. évfolyam, 4123-4146. szám)

1961-02-01 / 4123. szám

S a román népköztársaság néptanácsainak LAPJA I ­ BUKAREST -1961 A tejtermékgyár új [ tejfelfelde!goz© csarnoka Új technika, nagyobb termelékenység, jobb minőség Nevel a gyár Megfiatalodott a marosújvári szódagyár. Vagy inkább újjászületett. A régi, kiöregedett gyár helyén új, korszerű, nagyteljesítőképességű üzem épült. Az újjáépítés tervezői és végrehajtói Lázár Aurél főmérnök vezetésével alapos munkát végeztek. Letöröltek a gyár térképéről minden régi műhelyt, raktárt. Nem kegyelmeztek meg az óriási, többemeletes, de technikailag el­avult desztillőrnek sem. Az új, korszerű nyolcemeletes desztillőr erkélyéről belátni az egész gyárat. A csendesen hulló hópelyhek vékony ré­teggel vonják be az egymásután sora­kozó óriástartályokat, útitársul szegőd­nek a drótkötélpályán szállított mész­kő, dolomit mellé. Morar Octavian a technikai osztály vezetője a mészkő gé­pesített szállításától az új hőerőműig mindent egyszerre szeretne megmu­tatni. Az imént még az új mészkemen­­cék soráról beszélt, most már a mo­dern raktárt mutatja. Ismerte a régi gyárat. Hogyan látja a mostanit? — Újjáépítettük, korszerű felszere­léssel láttuk el anélkül, hogy akár egy napig is szünetelt volna a termelés. Bontották a régi desztillert, építették az újat s közben bent az állványok mögött megszakítás nélkül működtek a gépek, szódával tele zsákokat indítot­tunk mindennap a raktárak felé. S ez nem pár hónapig, hanem hosz­­szú évekig tartott. A szódagyártásnak nem volt szabad megéreznie, hogy az akkoriban egyetlen komoly gyárunk gyökeres átalakításon megy át. Úgy kellett levezetni a bonyolult műtétet, hogy közben lépésről-lépésre növeked­jen a gyár termelése, az új technika bevezetése nyomán azonnal emelked­jen a termelékenység, javuljon a minő­­­ség. A korszerűsítés még tart. Terv sze­rint az utolsó évharmadig minden részlegen befejezik az átalakítást. Három évvel ezelőtt az újjáépítés legnehezebb napjait élte a gyár. Szinte emberfeletti munkának tűnt biztosítani a gyors korszerűsítést s ugyanakkor ütemesen termelni. Innen is, onnan is érkeztek a panaszok, jobb mi­nőségű termékeket kértek. A pártbi­zottság irodáján hajnalba nyúló ta­nácskozásokon vitatták a lehetőségeket, elemezték a helyzetet. Az emberek elmaradtak a sebesiramú fejlődés mö­gött, nem mindenki tudta menetközben alaposan elsajátítani a korszerű be­rendezések, gépek kezelését. — A technológiai fegyelem betar­tásával volt a legtöbb baj — emlékszik vissza Morar Octavian. — Az akarat, a jóindulat megvolt ben­nünk, szerettünk volna minél jobbat ad­ni, de nem futotta az erőből. Kiütkö­zött munkásaink egy részének hézagos felkészültsége. Itt kellett tehát kezdemi. Részlegen­ként szakmai tanfolyamok indultak. Nagy tudású mérnökök, mesterek ma­gyarázták a gépek kezelését, ismertet­ték a technológiai folyamat természe­tét. Még az olyan tapasztalt munkások is, akik húsz-huszonöt éve dolgoznak a gyárban, sokat tanultak ezeken a tan­folyamokon. Hát a fiatalok mennyit tanultak ? Legjobb lesz tőlük megkérdezni, Van­­cea Ioachimtól, Ilea Ioantól, Maier Iacobtól. Szakképzetlen munkásként jöttek a gyárba s most bonyolult vegy­ipari gépeket kezelnek. Maier Iacob csak egy percre hagyja el munkahelyét, a pároló állomást. — Szívesen beszélgetne akár órák hosz­­szat is. Annyi minden van, ami kikí­­vánkozik belőle, amit el szeretne mon­dani, hiszen legmerészebb álmai vál­tak valóra. Ebben a szép gyárban rá­bízták egyik fontos termelési szakasz levezetését. De nem lehet. A gépek... nem hagyhatja felügyelet nélkül őket. A válasszal még­sem marad adós. Éppen ez a féltés, a termelés iránt ér­zett felelőssége igazolja, hogy sokat tanult a tanfolyamon, a gyárban. Jó szakemberré, öntudatos munkássá v­ált. Hasonló társa sok van az üzemben. A szakmai tanfolyamokon tanulták a mesterséget, tökéletesítették tudásukat Gârlea Petru, Lanislav Todor, Vesa Zaharie, Krajcár József, Cacovean Ambrozie, Cismas Adalbert, Ciungan Teofil és mások. Munkás, mérnök kö­zös törekvésének, igyekezetének kö­szönhető, hogy az újvári marószóda ma felveszi a versenyt a leghíresebb kül­földi gyárak termékével. A legyártott termék minden tonnája kitűnő. A munkások hozzánőttek az új tech­nikához. A holnap szakembereire újabb feladatok várnak. A szódagyár­tás tökéletesítése mellett az üzem vezető mérnökei — más szakemberek segít­ségével — több értékes új termék­gyártását kísérletezték ki. Megoldották a magnéziumoxid ipari gyártását. Erre a vegyianyagra nagy szükség van az acélgyártásban, az építkezésben. Sok pénzt fizettünk érte más országoknak. Kevés befektetéssel lehetővé tették a szódagyártás melléktermékeinek hasz­nosítását is kálcium­karbonát és más vegyianyagok előállítására. Az üzem vezetősége a megnövekedett feladatok­nak megfelelően irányítja a szakmai továbbképzést. A hétről-hétre megtar­­tott tanfolyamokon ma is részt vesz­nek az összes munkások. A szakemberutánpótlást pedig a vegy­ipari iskolaközpont biztosítja. A gyár szomszédságában létesített iskola évente 25—30 szakmunkást és mestert küld a gépek mellé. Itt váltak meste­rekké az olyan kiváló munkások, mint Lazar Vasile, Damian Istrate, Csobot József és mások akiknek részük van abban, hogy az üzem januárban mint­egy 2000 tonna kalcinált szódát gyár­tott terven felül. Gyár és iskola együtt neveli az új technikához az új embereket. BARABÁS GIZELLA Idejében előkészítik a vetőmagvakat Az ország összes tartományaiban megkezdődött a vetőmag előkészítése a tavaszi vetéshez. Az állami gazdasá­gokban, kollektív gazdaságokban és mezőgazdasági társulásokban kondi­cionálják a vetőmagot, a tartományi és rajoni vetőmagellenőrző laboratóriu­mokban pedig ellenőrzik azok tiszta­ságát és csíraképességét. A Földművelésügyi Minisztérium elegendő mennyiségű termékeny fajtá­jú vetőmaggal rendelkezik, így példá­ul a napraforgó számára előirányzott egész 500 ezer hektáros vetésterület számára elegendő vetőmaggal rendel­kezünk a kiválóan termékeny Vinimk- 8931 fajtából; a tavasszal elvetésre ke­rülő hibridkukorica-vetőmag mennyisé­ge 65 százalékkal nagyobb, mint 1960- ban volt. Sok állami gazdaság kap szaporí­tásra és termesztésre új növényfajtá­kat, amelyeket kutatóintézeteink nö­­vénynemesítői az utóbbi években te­nyésztettek ki. A mezőgazdaság szocialista egysé­gei a vetőmag idejében való előkészí­tésével és megfelelő kezelésével bizto­sítják a nagy terméshozamot. Elkéstem-Hány riport kezdődik így, tu­dom. Töredelmesen bevallom azonban, hogy tényleg elkéstem. Szombat este volt az esküvő, én meg a rákövetkező szerdán érkez­tem Váradra. Gyáravatásról még lemaradhat az ember, hiszen a háromnapos üzem éppen olyan érdekes, mint a félórája működő. De az esküvő ? A vendégek ha­zamennek, a zenészek összecso­magolják a hangszereket, és az if­jú pár.. . Beszélhetnék az ifjú párról, valóban. De hol marad a hangulat érzékeltetése, az ízletes vacsora s a jó bor dicsérete ? Hát erről sajnos le kell monda­nunk. Marad a látogatás az ifjú párnál. Augusztus 23 tér 10 szám... Itt van mindjárt a központban. Nos, hát mi mást tehetnék, elindu­lok a két fiatal munkásember­hez, Pápai , Ilonához, a váradi Paprikagyár szárítóosztályának brigádvezetőnőjéhez és Varga Istvánhoz a gyár villanyszerelő­jéhez, akiknek az elmúlt szom­bat este rendezte meg a gyár szo­cialista esküvőjüket. Szocialista esküvő a gyárban? Csak érzéke­lem, pontosan még nem tudom, mit értsek ezen. No de majd el­mondják Vargáék. Kopogtatásomra női hang felel. — Vargáékat keresem. — Tessék — nyitja ki az ajtót egy törékeny, gesztenyebarnahajú és barnaszemű fiatalasszony. — Pápai Ilona ? — kérdem, majd gyorsan helyesbitek — illet­ve Vargáné ? — Én vagyok — mondja a fia­talasszony és mosolyogva veszi tu­domásul, hogy az ismeretlen új nevén szólítja. Kissé zavarban vagyok, hogyan is kezdjem. Mindenféle riportot írtam már és beszélgettem is sok alkalommal sokféle emberrel.Hogy utazott ? Nem, ez nem jó hiszen nem idegen vendégről van szó ? Min dolgozik most ? ez sem megy... — Kérem, engedje meg, hogy gratuláljak, hallottam az esküvő­jükről és gondoltam... — Még el­mondom, hogy az újságírót min­den érdekli és kérem, ne vegye tolakodásnak. A fiatalasszony elneveti magát és kezet fogunk. Hellyel kínál, maga is leül, most ő van zavar­ban. Megvonja a vállát és csende­sen mondja. — Megesküdtünk. Voltunk a néptanácsnál, a fényképésznél. Azután kezdődött a mulatság a gyárban. Nem merem elővenni a jegyzet­­füzetet. Talán virágot kellett vol­na hoznom. Utóvégre még­se le­het nyilvános beszámolót kérni erről, erről a magánügyről. De azért még megkérdem. — Sokan voltak ? — Százhetvenen. Munkásfiatalok esküvőjén, száz­­hetvenen ! És ez a szám, mint a mesékben. Nem akármilyen eskü­vő volt. — Ismerősök ? — Hát persze, a gyárból, meg a szomszédüzemekből a barátok, munkatársak, és a rokonok... Az úgy volt — kap bátorságra a fia­tal­asszony —, hogy elindultunk tíz autóval a néptanácshoz. Ott a be­­járatnál már várt bennünket a Dankó Pista zenekar. Felkísért a terembe, ott is végig szólt a zene. Még attól féltem, hogy nem hall­ják meg, amikor igent mondunk — De meghallották Nevet. — Meg. Jaj elfelejtettem el­mondani, hogy a gyárban öltöz­ködtünk, Pista, a férjem, feketé­be én meg fehérbe. Azután, igen, hát megkaptuk a papírokat és el­mentünk a fényképészhez­— Tíz autóval ? Bólint. — Pobedák voltak és Moszkvi­­csek. Hányszor fogja ezt még elme­sélni. Tudjátok gyerekek, elől ment egy halvány­kék Pobeda, abban ültünk mi, apátok és én ... A fényképésznél, amikor kiszáll­tunk, majd beakadt a ruhám — — És a gyárban ? — A díszteremben volt terítve, sok volt a virág. Százhetven em­ber, míg kezet fogtunk mindenki­vel ! Hja, ha valakinek ilyen nagy a családja / — Azután — már egészen jól meséli, hiába ennek ez a rendje — Kotyman Mária beszélt, a párt­­alapszervezet titkárnője. Máskor mindig oly könnyen él, tudja, oly folyékonyan beszél. Jól ismerjük egymást, én párttag vagyok, a férjem meg tagjelölt. Talán ezért volt most meghatva. Ami igaz, igaz, mi ott nőttünk fel az üzem­ben. Pista meg én is szinte gye­rekfejjel kerültünk oda. Mintha csak az üzem gyermekei lennénk. Úgy is mondják, hogy ők adtak össze bennünket. No, azután jött a vacsora, és végül a tánc... — Reggelig. — Ahogy szokás. Ennyi volt. Már búcsúznék, amikor eszem­be jut. — És a férje? Megismerhetném? — Hát persze — ugrik a fiatal, asszony és szalad be a szobába, eddig ugyanis egy előszobafélében ültünk. Fél perc múlva, szőke, vi­­lágoszöldszemű fiatalemberrel tér vissza. — Rólad — mondja nevetve az asszonyka — szinte meg is feled­keztünk. A férj csak mosolyog, némi fér­fiúi büszkeséggel. — A feleségem — mondja — máris megfeledkezik rólam. A férjem, a feleségem... — Ez több mint Ilona. Pista. Ez hivata­­los megszólítás és meghitt bece­név is. A jövőről beszélgetünk. Arról, hogy nemsokára lakást kapnak, a fiú elvégzi az esti líceumot (most a IX.-be jár) és beiratkozik a technikumba. A gyerekekről. Fiú? Nem számít, gyerek legyen. Igaz is. Fiú, lány. Varga-gyerek, az a fő. Olyan gyorsan felnő, elindul a tíz gépkocsi a gyárból a népta­nácshoz. .. No, de addig még le­folyik egy kevés víz a Körösön. Egy szőke fiú és egy barna lány. Nem, ez nem happy end. Ez csak a kezdet. De boldognak, va­lóban boldog. A folytatás is ilyen legyen ! A riporter azzal búcsúzik, hogy meghivatja magát az ezüst­­­lakodalomra. Kérem, tartsák fenn nekem a százhetvenegyedik he­lyet. Nem fogok elkésni. SZÁSZ JÁNOS Vargáék elindulnak Világ proletárjai egyesüljetek ! XV évfolyam, 4123 sz. 4 oldal ára 20 iáni 1961 február 1., szerda Chivu Stoica elvtárs, a Minisztertanács elnöke fogadta P. A. Antropovot, a Szovjetunió geológiai és altalajvédelmi miniszterét Chivu Stoica elvtárs, a Miniszter­­tanács elnöke kedden, január 31-én fogadta Pjotr Jakovlevics Antropovot, a Szovjetunió geológiai és altalajvé­delmi miniszterét, A. V. Fomin és A. A. Zsakzsin professzorok társaságában. A fogadáson jelen voltak a követke­ző elvtársak: Alexandru Birladeanu, a Minisztertanács alelnöke, Gheorghe Gaston Marin, az Állami Tervbizott­ság elnöke, Mihail Florescu, kőolaj- és vegyipari miniszter, Constantin Tutu nehézipari miniszter, Alexandru Codar­­cea, a Geológiai Bizottság elnöke és Almasan Bujor, a Geológiai Bizottság alelnöke. (Agerpres) Automata esztergapadokon dolgozunk A kolozsvári Armatura fémárugyárban nemrég automata esztergapadokat he­lyeztek üzembe, ezek nagyban hozzájá­rulnak a munkatermelékenység növelé­séhez. Az automata fémforgácsoló gé­peken egy váltásban négyszer annyi al­katrész esztergálható, mint a régebbi típusú gépekkel. BALLA GYÖRGY, mérnök Felejthetetlen pillanat... „...Minden ember életében van­nak felejthetetlen pillanatok. Az enyémben is. Egy ilyen felejthe­tetlen pillanata marad életemnek a tegnapi nap ,amikor jóleső érzéssel mérhettem fel a közösség, a mun­katársak szeretetét, becsülését. Kép­viselőjelöltnek javasoltak. Bizo­nyára megérted, mit érzek .. . “ Nagyváradra Bunta Józsefhez, a vasúti fűtőház főnökéhez szól a le­vél, írója Florea Ioan, marosvásár­helyi vasúti mérnök. Minden ember életében vannak felejthetetlen pillanatok .. . Az is az lehetett, amikor a vasúti lakatos fia négy évvel ezelőtt mér­nöki oklevéllel a kezében kilépett a bukaresti műegyetem kapuján. És az is, amikor elfoglalta első munka­helyét, kezdte közelebbről megis­merni munkatársait, a mozdonyve­zetőket, szerelőket, fűtőket, lakato­sokat ... Florea Ioan huszonnyolc éves Vállas alakján megfeszül a munka­köpeny, barna szeméből derű su­gárzik. Mindig mosolyog, csak ak­kor nem, ha valahol elakad a mun­ka. Ebben nem ismer tréfást.. . Ilyen volt már évekkel ezelőtt is, amikor főiskolás korában hazajött műhelygyakorlatokra. Aszalós Já­nos kommunista géplakatos csoport­jában dolgozott s a kiváló szakmun­kás ma is szeretettel emlékszik az akkori fiatal ,,mérnöknövendékre. „Keményen megfogta a dolog végét. Dolgozott, mint bármelyikünk. Mun­kásgyerek ..." Aszalós János véleménye felér egy kitüntetéssel. Mindenki, régi és új munkatár­sai egyaránt kedvelik a fiatal mér­nököt. Hogy miért ? Azért is mert dolgos ember, azért is, mert egye­nes, szókimondó, s mindenekelőtt azért, mert megbecsüli a gyakorla­tot, a tapasztalatot. Nemcsak ta­­­nítja munkatársait, hanem tanul is tő­lük. Ma a marosvásárhelyi fűtőház főnökhelyettese. Miklós Béla ifjúmunkás, géplaka­tos mondotta róla : Nemcsak a mű­helyben van velünk, ha hazafias munkára megyünk, ott is közöttünk van. A nagy lakásépítkezéseknél munkaidő után velünk hordta a téglát. A Maros partvédelmi mun­kálatainál együtt ástuk a földet. .. A marosvásárhelyi fűtőházban gondosan számon tartják, mikor, hol fordult elő a mozdonyoknál menetközben üzemzavar. Hosszú hónapok óta nem történt ilyen eset. És október óta 10 százalékkal csök­kent a javítások időtartama. Ebben is része van a fiatal mérnöknek. Munkatársai Florea Ioant a ma­rosvásárhelyi 9-es városi választó­­kerületbe javasolták képviselőjelölt­nek. Megbecsüléssel beszélnek róla, mint jóbarátról, akit magukhoz kö­zel éreznek, aki közülük való. A jelölőgyűlésen érezte meg a fiatal mérnök, mennyire szeretik. Valóban felejthetetlen pillanat lehetett. ADRIÁN MIKLÓS .Bízunk benne: megállja majd a helyét" A Illuming hengerészei szokás sze­rint a nagy hengermű közvetlen szomszédságában lévő új, tágas és mo­dern klubhelyiségben tartják a terme­lési értekezleteket és egyéb gyűléseket. Ezúttal azonban igen különböző mes­­terségű emberek gyűltek össze a klub­­­ban: acélöntők, lakatosok, villanyszere­lők­ — egyszóval mindazok, akik a 60-as tartományi választókerületben lak­nak. És soraikból persze nem hiányoz­tak a hengerészek sem. A gyűlés napi­rendjén egyetlen kérdés szerepelt: a 60-as tartományi választókerület képvi­selőjelöltjének a javaslása. Ez pedig nem sok i­dőbe tellett, hiszen egy-egy kerület lakosai általában ismerik egy­mást — annál inkább a jelenlevők, mert még a munkahelyük is közös: a Vajdahunyadi Fémipari Kombinát, így aztán röviden, tömören és igen meg­győzően hangzott a javaslat: — Homola­lvan kommunista, a kom­binát 1-es számú acélművének öntő­­mestere legyen a jelöltünk. Az acélöntő maga is ott ült a terem­ben s meghökkent, hogy aztán meg­­illetődötten hallgassa végig a felszóla­lókat: életében először jelölték ilyen felelős tisztségre a közösségi munká­ban ,H­ogy mennyire ismeri -e a­­ gazdálkodás bonyolult i város­kérdéseit, arról még nem győződhettek meg a munkatársak, a választópolgárok, de tudják róla, hogy a városrész közös­ségi akciókból soha ki nem maradt. Az is köztudomású, hogy az üzemben, az acélöntésben milyen szorgalmas és hozzáértő munkásnak bizonyult, aztán az első felszólalók: Oprica így Fru­sina villanyszerelőnő, Grigore Mihai mérnök, Serban Dumitru főolvasztár és Crasoveanu Ion fődarus szavaiból film­szerűen bontakozott ki minden hallga­tó é s főként a más részlegeken dolgo­zók előtt Homola elvtárs jellemének és tevékenységének képe. Végső fokon az öntőterület jó előké­szítésétől s magától az öntésfolyamat lebonyolításától függ az egész öntési termelés mennyisége és minősége — mondották a felszólalók. — Még nem­régiben például elég gyakran az acélt az öntőüstből közvetlenül öntötték min­den egyes kokillába. Ez sok időt vett igénybe, hátrányosan befolyásolta a minőséget és a selejt túlhaladta a meg­engedett százalékot. A tulajdonképpeni öntési műveletnél jelentős mennyiségű acél veszett kárba, az anyag szétfröcs­­kölődött, a csap megrongálódott. A mes­ter nem bírt megbékülni ezzel a hely­zettel. Javaslatára most egy „szifon’­ közbeiktatásával egyszerre négy for­mába öntik az acélbugát, s gondosan ellenőrzik az öntőüstök szerelését. A jó munkaszervezés és a mester szemé­lyes példamutatása nem maradt hatás­talan. Az utóbbi időben egyre jobb eredményeket érnek el az 1-es számú acélöntödében. a­zonban nemcsak a kerekről beszéltek termelési fi­­a felszólalók. Azt is elmondották: „bízunk benne, hogy képviselőként is úgy megállja majd a helyét, mint amilyen példamutatóan dolgozik a martinkemencék mellett“. Ichim Ioap, Saviuc Vasile s a többi ifjak, az eredményes munkából fakadt saját örömük mellett, teljes szívvel s ragaszkodással élik át mesterük örömét is, aki nem fukarkodik sem az idejé­vel, sem az erejével, sem jótanácsaival, ha a fiatalok szaktudásának fejleszté­séről, a közösségi munkában való rész­vételről van szó. SABIN IONESCU Elkészült a kétezredik hazai gyártmányú autóbusz A fővárosi Tudor Vladimirescu üzemben a napokban készült el a két­ezredik román autóbusz. Négy esztendeje, amióta az üzem autóbuszokat gyárt, a vállalat munkaközössége szüntelenül javította a minőséget, s a­­„T. V." védjegy ma már országszerte ismert, jó hírnévnek örvend. A Tudor Vladimirescu üzem a városi és városközi utasforgalom lebo­nyolításához szükséges gépkocsikat, kiránduló autóbuszokat, élelmiszereket és más árut szállító gépkocsikat gyárt. A növekvő utasforgalom kielégíté­sére 1961-ben 20 százalékkal több társasgépkocsit gyártanak. A nagyváradi 99-es számú választókerület honpolgárai bizalommal javasolták képviselője­löltjüknek Balogh Sán­dort, a Május I szőrme,­gyár élenjáró szakászát. Balogh Sándor kiváló munkás­ normáját átlag 160—170 százalékra tel­jesíti, példát mutat az anyagtakarékosságban, a minőségért folytatott harcban. Ezen kívül a társadalmi munkából is derekasan kiveszi ré­szét. Képünkön: a szőrme­gyár kiváló dolgozója munka közben­ félper­zsa bundákat szab, a­­melyek gyártását a múlt hónapban kezdték meg. (Béczy Miklós felvétele) Egy sorban két dicsőszentmártoni sajtó­levelező, Barabás Ferenc és Gheorghe Marcovici közös tu­dósításából idézek : „Az üveggyár dolgozói, az önköltség csökkentése végett egyes gépeket, pl. egy ke­verőgépet, saját műhelyükben készítettek el, és segédkeztek a homokszárító kemence meg­építésénél. Ebben a fontos munkában szép példát muta­tott Balogh Sándor esztergá­lyos, Takács József lakatos, Jánosi Béla bádogos, szerelő Mischinger Stefan mérnök, Kovács Sándor igazgató, Ol­­teanu Constantin főmérnök és mások ...“ önmagában is érdekes, je­lentős termelési beszámoló, de még inkább jelentőséget kap most, a választások előtt. Ez a termelési siker is politikai éle­tünk nagy eseményét köszönti. A felsorolt élmunkások között ott találunk egy nevet, egy sor­ban a többivel, de mégis leg­elsőnek, ahogy ez már a ter­melő munk­a és társadalmi te­vékenység legjobbjait megille­ti. Ismerem ezt a nevet, olvas­tam róla, amikor a 16. válasz­tókerületben jelöltet javasol­tak a nagy nemzetgyűlési vá­lasztásokra. A kerületbeliek Balogh Sándor esztergályost jelölték. Igen, így képzeltem el az üveggyáriak jelöltjét. Kiváló munkások névsorában, a sor elején. Hiszen érdemeit éppen ez a névsor emeli ki. Egész éle­te, felemelkedése csak a mun­kásosztály, az egész nép új éle­tének áradó, győzelmi meneté­ben képzelhető el, kapott ér­telmet, erőt, célt. Természetes, hát, hogy egyé­ni képességeinek, erejének leg­javát adja a közösség boldogu­lásáért, a termelési tervek tel­jesítéséért, a város szépülésé­ért. Ez a tevékenység építette ki körülötte a gyári dolgozók, munkatársak, s közeli és távoli ismerősök bizalmát. Íme, egy szokásos termelési beszámolóba belesűrűsödik népi rendszerünk választásá­nak lényege, döntő vonása. BEKE GYÖRGY Kellemes vakációt! A hőmérő kilenc Cel­sius fokot mutat zéró alatt, ezen a fagyos téli reggelen mégis szokat­lanul forgalmas az Északi pályaudvar pe­ronja. Vagy 70 kipirult arcú, sportosan öltözött leány és fiú igyekszik a 3001 -es számú vonat felé, amely Prahova völgyi üdülőhelyekre viszi utasait. Ki nem szereti a fia­talságot, amely jóked­vével, vidámságával va­lósággal vonzza az em­bert? Így történt, hogy én is felléptem az egyik vagonba. — Egyetemista? — fordult hozzám egy hirtelen növésű fiatal­ember. Csak később vettem észre mellén a Carpati Turisztikai Hi­vatal jelvényét. Mind­járt meg is érdeklőd­tem, hogy hova utazik ez a vidám kollektíva. — Poiana Tapului-ra üdülni, sportolni. A Carpati turistairoda szervezésében kéthetes vakációjukat töltik ott az országunkban tanu­ló Német Demokratikus Köztársaság-beli egye­­temisták. A vagon folyosóján alig lehet mozogni, úgy tele van rakva sífel­szerelésekkel. Benyitunk az egyik fülkébe, ahol a mühlhauseni Peter Wenzel fogad. Bemu­tatja kollegáit, a ros­tocki Helga Heinzet, az erfurti Gisela Krönert, a leipzigi Siegfried Metznertt .Valameny­nyien az Orvostudomá­nyi és Gyógyszerészeti Intézet másodéves hall­gatói. Tőlük tudom meg, hogy ugyanezzel a vonattal román egye­temisták is utaznak az üdülőhelyekre. Éppen készülök, hogy lefényképezzem ezeket a kedves egyetemistá­­kat, amikor többen is egyszerre kezdenek ki­abálni: — Indul a vonat! Tessék leszállni, majd küldünk mi fényképet Poiana Tapuluiról, meg levelet is... A mellettem elhúzó vonat ablakai berámáz­­zák a jókedvű, vidám arcokat. Kellemes vakációt! P. PANAITIDE

Next