Előre, 1961. február (15. évfolyam, 4123-4146. szám)
1961-02-01 / 4123. szám
S a román népköztársaság néptanácsainak LAPJA I BUKAREST -1961 A tejtermékgyár új [ tejfelfelde!goz© csarnoka Új technika, nagyobb termelékenység, jobb minőség Nevel a gyár Megfiatalodott a marosújvári szódagyár. Vagy inkább újjászületett. A régi, kiöregedett gyár helyén új, korszerű, nagyteljesítőképességű üzem épült. Az újjáépítés tervezői és végrehajtói Lázár Aurél főmérnök vezetésével alapos munkát végeztek. Letöröltek a gyár térképéről minden régi műhelyt, raktárt. Nem kegyelmeztek meg az óriási, többemeletes, de technikailag elavult desztillőrnek sem. Az új, korszerű nyolcemeletes desztillőr erkélyéről belátni az egész gyárat. A csendesen hulló hópelyhek vékony réteggel vonják be az egymásután sorakozó óriástartályokat, útitársul szegődnek a drótkötélpályán szállított mészkő, dolomit mellé. Morar Octavian a technikai osztály vezetője a mészkő gépesített szállításától az új hőerőműig mindent egyszerre szeretne megmutatni. Az imént még az új mészkemencék soráról beszélt, most már a modern raktárt mutatja. Ismerte a régi gyárat. Hogyan látja a mostanit? — Újjáépítettük, korszerű felszereléssel láttuk el anélkül, hogy akár egy napig is szünetelt volna a termelés. Bontották a régi desztillert, építették az újat s közben bent az állványok mögött megszakítás nélkül működtek a gépek, szódával tele zsákokat indítottunk mindennap a raktárak felé. S ez nem pár hónapig, hanem hoszszú évekig tartott. A szódagyártásnak nem volt szabad megéreznie, hogy az akkoriban egyetlen komoly gyárunk gyökeres átalakításon megy át. Úgy kellett levezetni a bonyolult műtétet, hogy közben lépésről-lépésre növekedjen a gyár termelése, az új technika bevezetése nyomán azonnal emelkedjen a termelékenység, javuljon a minőség. A korszerűsítés még tart. Terv szerint az utolsó évharmadig minden részlegen befejezik az átalakítást. Három évvel ezelőtt az újjáépítés legnehezebb napjait élte a gyár. Szinte emberfeletti munkának tűnt biztosítani a gyors korszerűsítést s ugyanakkor ütemesen termelni. Innen is, onnan is érkeztek a panaszok, jobb minőségű termékeket kértek. A pártbizottság irodáján hajnalba nyúló tanácskozásokon vitatták a lehetőségeket, elemezték a helyzetet. Az emberek elmaradtak a sebesiramú fejlődés mögött, nem mindenki tudta menetközben alaposan elsajátítani a korszerű berendezések, gépek kezelését. — A technológiai fegyelem betartásával volt a legtöbb baj — emlékszik vissza Morar Octavian. — Az akarat, a jóindulat megvolt bennünk, szerettünk volna minél jobbat adni, de nem futotta az erőből. Kiütközött munkásaink egy részének hézagos felkészültsége. Itt kellett tehát kezdemi. Részlegenként szakmai tanfolyamok indultak. Nagy tudású mérnökök, mesterek magyarázták a gépek kezelését, ismertették a technológiai folyamat természetét. Még az olyan tapasztalt munkások is, akik húsz-huszonöt éve dolgoznak a gyárban, sokat tanultak ezeken a tanfolyamokon. Hát a fiatalok mennyit tanultak ? Legjobb lesz tőlük megkérdezni, Vancea Ioachimtól, Ilea Ioantól, Maier Iacobtól. Szakképzetlen munkásként jöttek a gyárba s most bonyolult vegyipari gépeket kezelnek. Maier Iacob csak egy percre hagyja el munkahelyét, a pároló állomást. — Szívesen beszélgetne akár órák hoszszat is. Annyi minden van, ami kikívánkozik belőle, amit el szeretne mondani, hiszen legmerészebb álmai váltak valóra. Ebben a szép gyárban rábízták egyik fontos termelési szakasz levezetését. De nem lehet. A gépek... nem hagyhatja felügyelet nélkül őket. A válasszal mégsem marad adós. Éppen ez a féltés, a termelés iránt érzett felelőssége igazolja, hogy sokat tanult a tanfolyamon, a gyárban. Jó szakemberré, öntudatos munkássá vált. Hasonló társa sok van az üzemben. A szakmai tanfolyamokon tanulták a mesterséget, tökéletesítették tudásukat Gârlea Petru, Lanislav Todor, Vesa Zaharie, Krajcár József, Cacovean Ambrozie, Cismas Adalbert, Ciungan Teofil és mások. Munkás, mérnök közös törekvésének, igyekezetének köszönhető, hogy az újvári marószóda ma felveszi a versenyt a leghíresebb külföldi gyárak termékével. A legyártott termék minden tonnája kitűnő. A munkások hozzánőttek az új technikához. A holnap szakembereire újabb feladatok várnak. A szódagyártás tökéletesítése mellett az üzem vezető mérnökei — más szakemberek segítségével — több értékes új termékgyártását kísérletezték ki. Megoldották a magnéziumoxid ipari gyártását. Erre a vegyianyagra nagy szükség van az acélgyártásban, az építkezésben. Sok pénzt fizettünk érte más országoknak. Kevés befektetéssel lehetővé tették a szódagyártás melléktermékeinek hasznosítását is kálciumkarbonát és más vegyianyagok előállítására. Az üzem vezetősége a megnövekedett feladatoknak megfelelően irányítja a szakmai továbbképzést. A hétről-hétre megtartott tanfolyamokon ma is részt vesznek az összes munkások. A szakemberutánpótlást pedig a vegyipari iskolaközpont biztosítja. A gyár szomszédságában létesített iskola évente 25—30 szakmunkást és mestert küld a gépek mellé. Itt váltak mesterekké az olyan kiváló munkások, mint Lazar Vasile, Damian Istrate, Csobot József és mások akiknek részük van abban, hogy az üzem januárban mintegy 2000 tonna kalcinált szódát gyártott terven felül. Gyár és iskola együtt neveli az új technikához az új embereket. BARABÁS GIZELLA Idejében előkészítik a vetőmagvakat Az ország összes tartományaiban megkezdődött a vetőmag előkészítése a tavaszi vetéshez. Az állami gazdaságokban, kollektív gazdaságokban és mezőgazdasági társulásokban kondicionálják a vetőmagot, a tartományi és rajoni vetőmagellenőrző laboratóriumokban pedig ellenőrzik azok tisztaságát és csíraképességét. A Földművelésügyi Minisztérium elegendő mennyiségű termékeny fajtájú vetőmaggal rendelkezik, így például a napraforgó számára előirányzott egész 500 ezer hektáros vetésterület számára elegendő vetőmaggal rendelkezünk a kiválóan termékeny Vinimk- 8931 fajtából; a tavasszal elvetésre kerülő hibridkukorica-vetőmag mennyisége 65 százalékkal nagyobb, mint 1960- ban volt. Sok állami gazdaság kap szaporításra és termesztésre új növényfajtákat, amelyeket kutatóintézeteink növénynemesítői az utóbbi években tenyésztettek ki. A mezőgazdaság szocialista egységei a vetőmag idejében való előkészítésével és megfelelő kezelésével biztosítják a nagy terméshozamot. Elkéstem-Hány riport kezdődik így, tudom. Töredelmesen bevallom azonban, hogy tényleg elkéstem. Szombat este volt az esküvő, én meg a rákövetkező szerdán érkeztem Váradra. Gyáravatásról még lemaradhat az ember, hiszen a háromnapos üzem éppen olyan érdekes, mint a félórája működő. De az esküvő ? A vendégek hazamennek, a zenészek összecsomagolják a hangszereket, és az ifjú pár.. . Beszélhetnék az ifjú párról, valóban. De hol marad a hangulat érzékeltetése, az ízletes vacsora s a jó bor dicsérete ? Hát erről sajnos le kell mondanunk. Marad a látogatás az ifjú párnál. Augusztus 23 tér 10 szám... Itt van mindjárt a központban. Nos, hát mi mást tehetnék, elindulok a két fiatal munkásemberhez, Pápai , Ilonához, a váradi Paprikagyár szárítóosztályának brigádvezetőnőjéhez és Varga Istvánhoz a gyár villanyszerelőjéhez, akiknek az elmúlt szombat este rendezte meg a gyár szocialista esküvőjüket. Szocialista esküvő a gyárban? Csak érzékelem, pontosan még nem tudom, mit értsek ezen. No de majd elmondják Vargáék. Kopogtatásomra női hang felel. — Vargáékat keresem. — Tessék — nyitja ki az ajtót egy törékeny, gesztenyebarnahajú és barnaszemű fiatalasszony. — Pápai Ilona ? — kérdem, majd gyorsan helyesbitek — illetve Vargáné ? — Én vagyok — mondja a fiatalasszony és mosolyogva veszi tudomásul, hogy az ismeretlen új nevén szólítja. Kissé zavarban vagyok, hogyan is kezdjem. Mindenféle riportot írtam már és beszélgettem is sok alkalommal sokféle emberrel.Hogy utazott ? Nem, ez nem jó hiszen nem idegen vendégről van szó ? Min dolgozik most ? ez sem megy... — Kérem, engedje meg, hogy gratuláljak, hallottam az esküvőjükről és gondoltam... — Még elmondom, hogy az újságírót minden érdekli és kérem, ne vegye tolakodásnak. A fiatalasszony elneveti magát és kezet fogunk. Hellyel kínál, maga is leül, most ő van zavarban. Megvonja a vállát és csendesen mondja. — Megesküdtünk. Voltunk a néptanácsnál, a fényképésznél. Azután kezdődött a mulatság a gyárban. Nem merem elővenni a jegyzetfüzetet. Talán virágot kellett volna hoznom. Utóvégre mégse lehet nyilvános beszámolót kérni erről, erről a magánügyről. De azért még megkérdem. — Sokan voltak ? — Százhetvenen. Munkásfiatalok esküvőjén, százhetvenen ! És ez a szám, mint a mesékben. Nem akármilyen esküvő volt. — Ismerősök ? — Hát persze, a gyárból, meg a szomszédüzemekből a barátok, munkatársak, és a rokonok... Az úgy volt — kap bátorságra a fiatalasszony —, hogy elindultunk tíz autóval a néptanácshoz. Ott a bejáratnál már várt bennünket a Dankó Pista zenekar. Felkísért a terembe, ott is végig szólt a zene. Még attól féltem, hogy nem hallják meg, amikor igent mondunk — De meghallották Nevet. — Meg. Jaj elfelejtettem elmondani, hogy a gyárban öltözködtünk, Pista, a férjem, feketébe én meg fehérbe. Azután, igen, hát megkaptuk a papírokat és elmentünk a fényképészhez— Tíz autóval ? Bólint. — Pobedák voltak és Moszkvicsek. Hányszor fogja ezt még elmesélni. Tudjátok gyerekek, elől ment egy halványkék Pobeda, abban ültünk mi, apátok és én ... A fényképésznél, amikor kiszálltunk, majd beakadt a ruhám — — És a gyárban ? — A díszteremben volt terítve, sok volt a virág. Százhetven ember, míg kezet fogtunk mindenkivel ! Hja, ha valakinek ilyen nagy a családja / — Azután — már egészen jól meséli, hiába ennek ez a rendje — Kotyman Mária beszélt, a pártalapszervezet titkárnője. Máskor mindig oly könnyen él, tudja, oly folyékonyan beszél. Jól ismerjük egymást, én párttag vagyok, a férjem meg tagjelölt. Talán ezért volt most meghatva. Ami igaz, igaz, mi ott nőttünk fel az üzemben. Pista meg én is szinte gyerekfejjel kerültünk oda. Mintha csak az üzem gyermekei lennénk. Úgy is mondják, hogy ők adtak össze bennünket. No, azután jött a vacsora, és végül a tánc... — Reggelig. — Ahogy szokás. Ennyi volt. Már búcsúznék, amikor eszembe jut. — És a férje? Megismerhetném? — Hát persze — ugrik a fiatal, asszony és szalad be a szobába, eddig ugyanis egy előszobafélében ültünk. Fél perc múlva, szőke, világoszöldszemű fiatalemberrel tér vissza. — Rólad — mondja nevetve az asszonyka — szinte meg is feledkeztünk. A férj csak mosolyog, némi férfiúi büszkeséggel. — A feleségem — mondja — máris megfeledkezik rólam. A férjem, a feleségem... — Ez több mint Ilona. Pista. Ez hivatalos megszólítás és meghitt becenév is. A jövőről beszélgetünk. Arról, hogy nemsokára lakást kapnak, a fiú elvégzi az esti líceumot (most a IX.-be jár) és beiratkozik a technikumba. A gyerekekről. Fiú? Nem számít, gyerek legyen. Igaz is. Fiú, lány. Varga-gyerek, az a fő. Olyan gyorsan felnő, elindul a tíz gépkocsi a gyárból a néptanácshoz. .. No, de addig még lefolyik egy kevés víz a Körösön. Egy szőke fiú és egy barna lány. Nem, ez nem happy end. Ez csak a kezdet. De boldognak, valóban boldog. A folytatás is ilyen legyen ! A riporter azzal búcsúzik, hogy meghivatja magát az ezüstlakodalomra. Kérem, tartsák fenn nekem a százhetvenegyedik helyet. Nem fogok elkésni. SZÁSZ JÁNOS Vargáék elindulnak Világ proletárjai egyesüljetek ! XV évfolyam, 4123 sz. 4 oldal ára 20 iáni 1961 február 1., szerda Chivu Stoica elvtárs, a Minisztertanács elnöke fogadta P. A. Antropovot, a Szovjetunió geológiai és altalajvédelmi miniszterét Chivu Stoica elvtárs, a Minisztertanács elnöke kedden, január 31-én fogadta Pjotr Jakovlevics Antropovot, a Szovjetunió geológiai és altalajvédelmi miniszterét, A. V. Fomin és A. A. Zsakzsin professzorok társaságában. A fogadáson jelen voltak a következő elvtársak: Alexandru Birladeanu, a Minisztertanács alelnöke, Gheorghe Gaston Marin, az Állami Tervbizottság elnöke, Mihail Florescu, kőolaj- és vegyipari miniszter, Constantin Tutu nehézipari miniszter, Alexandru Codarcea, a Geológiai Bizottság elnöke és Almasan Bujor, a Geológiai Bizottság alelnöke. (Agerpres) Automata esztergapadokon dolgozunk A kolozsvári Armatura fémárugyárban nemrég automata esztergapadokat helyeztek üzembe, ezek nagyban hozzájárulnak a munkatermelékenység növeléséhez. Az automata fémforgácsoló gépeken egy váltásban négyszer annyi alkatrész esztergálható, mint a régebbi típusú gépekkel. BALLA GYÖRGY, mérnök Felejthetetlen pillanat... „...Minden ember életében vannak felejthetetlen pillanatok. Az enyémben is. Egy ilyen felejthetetlen pillanata marad életemnek a tegnapi nap ,amikor jóleső érzéssel mérhettem fel a közösség, a munkatársak szeretetét, becsülését. Képviselőjelöltnek javasoltak. Bizonyára megérted, mit érzek .. . “ Nagyváradra Bunta Józsefhez, a vasúti fűtőház főnökéhez szól a levél, írója Florea Ioan, marosvásárhelyi vasúti mérnök. Minden ember életében vannak felejthetetlen pillanatok .. . Az is az lehetett, amikor a vasúti lakatos fia négy évvel ezelőtt mérnöki oklevéllel a kezében kilépett a bukaresti műegyetem kapuján. És az is, amikor elfoglalta első munkahelyét, kezdte közelebbről megismerni munkatársait, a mozdonyvezetőket, szerelőket, fűtőket, lakatosokat ... Florea Ioan huszonnyolc éves Vállas alakján megfeszül a munkaköpeny, barna szeméből derű sugárzik. Mindig mosolyog, csak akkor nem, ha valahol elakad a munka. Ebben nem ismer tréfást.. . Ilyen volt már évekkel ezelőtt is, amikor főiskolás korában hazajött műhelygyakorlatokra. Aszalós János kommunista géplakatos csoportjában dolgozott s a kiváló szakmunkás ma is szeretettel emlékszik az akkori fiatal ,,mérnöknövendékre. „Keményen megfogta a dolog végét. Dolgozott, mint bármelyikünk. Munkásgyerek ..." Aszalós János véleménye felér egy kitüntetéssel. Mindenki, régi és új munkatársai egyaránt kedvelik a fiatal mérnököt. Hogy miért ? Azért is mert dolgos ember, azért is, mert egyenes, szókimondó, s mindenekelőtt azért, mert megbecsüli a gyakorlatot, a tapasztalatot. Nemcsak tanítja munkatársait, hanem tanul is tőlük. Ma a marosvásárhelyi fűtőház főnökhelyettese. Miklós Béla ifjúmunkás, géplakatos mondotta róla : Nemcsak a műhelyben van velünk, ha hazafias munkára megyünk, ott is közöttünk van. A nagy lakásépítkezéseknél munkaidő után velünk hordta a téglát. A Maros partvédelmi munkálatainál együtt ástuk a földet. .. A marosvásárhelyi fűtőházban gondosan számon tartják, mikor, hol fordult elő a mozdonyoknál menetközben üzemzavar. Hosszú hónapok óta nem történt ilyen eset. És október óta 10 százalékkal csökkent a javítások időtartama. Ebben is része van a fiatal mérnöknek. Munkatársai Florea Ioant a marosvásárhelyi 9-es városi választókerületbe javasolták képviselőjelöltnek. Megbecsüléssel beszélnek róla, mint jóbarátról, akit magukhoz közel éreznek, aki közülük való. A jelölőgyűlésen érezte meg a fiatal mérnök, mennyire szeretik. Valóban felejthetetlen pillanat lehetett. ADRIÁN MIKLÓS .Bízunk benne: megállja majd a helyét" A Illuming hengerészei szokás szerint a nagy hengermű közvetlen szomszédságában lévő új, tágas és modern klubhelyiségben tartják a termelési értekezleteket és egyéb gyűléseket. Ezúttal azonban igen különböző mesterségű emberek gyűltek össze a klubban: acélöntők, lakatosok, villanyszerelők — egyszóval mindazok, akik a 60-as tartományi választókerületben laknak. És soraikból persze nem hiányoztak a hengerészek sem. A gyűlés napirendjén egyetlen kérdés szerepelt: a 60-as tartományi választókerület képviselőjelöltjének a javaslása. Ez pedig nem sok időbe tellett, hiszen egy-egy kerület lakosai általában ismerik egymást — annál inkább a jelenlevők, mert még a munkahelyük is közös: a Vajdahunyadi Fémipari Kombinát, így aztán röviden, tömören és igen meggyőzően hangzott a javaslat: — Homolalvan kommunista, a kombinát 1-es számú acélművének öntőmestere legyen a jelöltünk. Az acélöntő maga is ott ült a teremben s meghökkent, hogy aztán megilletődötten hallgassa végig a felszólalókat: életében először jelölték ilyen felelős tisztségre a közösségi munkában ,Hogy mennyire ismeri -e a gazdálkodás bonyolult i városkérdéseit, arról még nem győződhettek meg a munkatársak, a választópolgárok, de tudják róla, hogy a városrész közösségi akciókból soha ki nem maradt. Az is köztudomású, hogy az üzemben, az acélöntésben milyen szorgalmas és hozzáértő munkásnak bizonyult, aztán az első felszólalók: Oprica így Frusina villanyszerelőnő, Grigore Mihai mérnök, Serban Dumitru főolvasztár és Crasoveanu Ion fődarus szavaiból filmszerűen bontakozott ki minden hallgató é s főként a más részlegeken dolgozók előtt Homola elvtárs jellemének és tevékenységének képe. Végső fokon az öntőterület jó előkészítésétől s magától az öntésfolyamat lebonyolításától függ az egész öntési termelés mennyisége és minősége — mondották a felszólalók. — Még nemrégiben például elég gyakran az acélt az öntőüstből közvetlenül öntötték minden egyes kokillába. Ez sok időt vett igénybe, hátrányosan befolyásolta a minőséget és a selejt túlhaladta a megengedett százalékot. A tulajdonképpeni öntési műveletnél jelentős mennyiségű acél veszett kárba, az anyag szétfröcskölődött, a csap megrongálódott. A mester nem bírt megbékülni ezzel a helyzettel. Javaslatára most egy „szifon’ közbeiktatásával egyszerre négy formába öntik az acélbugát, s gondosan ellenőrzik az öntőüstök szerelését. A jó munkaszervezés és a mester személyes példamutatása nem maradt hatástalan. Az utóbbi időben egyre jobb eredményeket érnek el az 1-es számú acélöntödében. azonban nemcsak a kerekről beszéltek termelési fia felszólalók. Azt is elmondották: „bízunk benne, hogy képviselőként is úgy megállja majd a helyét, mint amilyen példamutatóan dolgozik a martinkemencék mellett“. Ichim Ioap, Saviuc Vasile s a többi ifjak, az eredményes munkából fakadt saját örömük mellett, teljes szívvel s ragaszkodással élik át mesterük örömét is, aki nem fukarkodik sem az idejével, sem az erejével, sem jótanácsaival, ha a fiatalok szaktudásának fejlesztéséről, a közösségi munkában való részvételről van szó. SABIN IONESCU Elkészült a kétezredik hazai gyártmányú autóbusz A fővárosi Tudor Vladimirescu üzemben a napokban készült el a kétezredik román autóbusz. Négy esztendeje, amióta az üzem autóbuszokat gyárt, a vállalat munkaközössége szüntelenül javította a minőséget, s a„T. V." védjegy ma már országszerte ismert, jó hírnévnek örvend. A Tudor Vladimirescu üzem a városi és városközi utasforgalom lebonyolításához szükséges gépkocsikat, kiránduló autóbuszokat, élelmiszereket és más árut szállító gépkocsikat gyárt. A növekvő utasforgalom kielégítésére 1961-ben 20 százalékkal több társasgépkocsit gyártanak. A nagyváradi 99-es számú választókerület honpolgárai bizalommal javasolták képviselőjelöltjüknek Balogh Sándort, a Május I szőrme,gyár élenjáró szakászát. Balogh Sándor kiváló munkás normáját átlag 160—170 százalékra teljesíti, példát mutat az anyagtakarékosságban, a minőségért folytatott harcban. Ezen kívül a társadalmi munkából is derekasan kiveszi részét. Képünkön: a szőrmegyár kiváló dolgozója munka közben félperzsa bundákat szab, amelyek gyártását a múlt hónapban kezdték meg. (Béczy Miklós felvétele) Egy sorban két dicsőszentmártoni sajtólevelező, Barabás Ferenc és Gheorghe Marcovici közös tudósításából idézek : „Az üveggyár dolgozói, az önköltség csökkentése végett egyes gépeket, pl. egy keverőgépet, saját műhelyükben készítettek el, és segédkeztek a homokszárító kemence megépítésénél. Ebben a fontos munkában szép példát mutatott Balogh Sándor esztergályos, Takács József lakatos, Jánosi Béla bádogos, szerelő Mischinger Stefan mérnök, Kovács Sándor igazgató, Olteanu Constantin főmérnök és mások ...“ önmagában is érdekes, jelentős termelési beszámoló, de még inkább jelentőséget kap most, a választások előtt. Ez a termelési siker is politikai életünk nagy eseményét köszönti. A felsorolt élmunkások között ott találunk egy nevet, egy sorban a többivel, de mégis legelsőnek, ahogy ez már a termelő munka és társadalmi tevékenység legjobbjait megilleti. Ismerem ezt a nevet, olvastam róla, amikor a 16. választókerületben jelöltet javasoltak a nagy nemzetgyűlési választásokra. A kerületbeliek Balogh Sándor esztergályost jelölték. Igen, így képzeltem el az üveggyáriak jelöltjét. Kiváló munkások névsorában, a sor elején. Hiszen érdemeit éppen ez a névsor emeli ki. Egész élete, felemelkedése csak a munkásosztály, az egész nép új életének áradó, győzelmi menetében képzelhető el, kapott értelmet, erőt, célt. Természetes, hát, hogy egyéni képességeinek, erejének legjavát adja a közösség boldogulásáért, a termelési tervek teljesítéséért, a város szépüléséért. Ez a tevékenység építette ki körülötte a gyári dolgozók, munkatársak, s közeli és távoli ismerősök bizalmát. Íme, egy szokásos termelési beszámolóba belesűrűsödik népi rendszerünk választásának lényege, döntő vonása. BEKE GYÖRGY Kellemes vakációt! A hőmérő kilenc Celsius fokot mutat zéró alatt, ezen a fagyos téli reggelen mégis szokatlanul forgalmas az Északi pályaudvar peronja. Vagy 70 kipirult arcú, sportosan öltözött leány és fiú igyekszik a 3001 -es számú vonat felé, amely Prahova völgyi üdülőhelyekre viszi utasait. Ki nem szereti a fiatalságot, amely jókedvével, vidámságával valósággal vonzza az embert? Így történt, hogy én is felléptem az egyik vagonba. — Egyetemista? — fordult hozzám egy hirtelen növésű fiatalember. Csak később vettem észre mellén a Carpati Turisztikai Hivatal jelvényét. Mindjárt meg is érdeklődtem, hogy hova utazik ez a vidám kollektíva. — Poiana Tapului-ra üdülni, sportolni. A Carpati turistairoda szervezésében kéthetes vakációjukat töltik ott az országunkban tanuló Német Demokratikus Köztársaság-beli egyetemisták. A vagon folyosóján alig lehet mozogni, úgy tele van rakva sífelszerelésekkel. Benyitunk az egyik fülkébe, ahol a mühlhauseni Peter Wenzel fogad. Bemutatja kollegáit, a rostocki Helga Heinzet, az erfurti Gisela Krönert, a leipzigi Siegfried Metznertt .Valamenynyien az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet másodéves hallgatói. Tőlük tudom meg, hogy ugyanezzel a vonattal román egyetemisták is utaznak az üdülőhelyekre. Éppen készülök, hogy lefényképezzem ezeket a kedves egyetemistákat, amikor többen is egyszerre kezdenek kiabálni: — Indul a vonat! Tessék leszállni, majd küldünk mi fényképet Poiana Tapuluiról, meg levelet is... A mellettem elhúzó vonat ablakai berámázzák a jókedvű, vidám arcokat. Kellemes vakációt! P. PANAITIDE