Előre, 1964. március (18. évfolyam, 5079-5104. szám)

1964-03-01 / 5079. szám

Világ ■proletáriái, egyesüljetek ! A ROMAN NEPKOZTARSASAG NEPTANÁCSAINAK LAPJA XVIII. évfolyam 507. sz. 14 oldalára 20 báni is 1964 március 1., vasárnap KORSZERŰ FELDOLGOZÁST SZAKSZERŰ MŰVELÉS A marosvásárhelyi cukorgyár ellátó övezetének idei tervéről Újtusnádtól Somkerékig, Szépmezőtől Sóváradig több ezer hektár területet ölel fel a marosvásárhelyi cukorgyár ellátó övezete. A Maros, a Nyárád és a Küküllő völgyének öntés és csernozjom talajain, a Mezőségen és a besztercei fennsíkon a kollektív gazdaságok százai foglalkoznak cukorrépatermesztéssel. E fontos ipari növény művelésének több évtizedes múltja van a tartományban, az utóbbi egy-két év azonban lényeges változást hozott a termelési szemléletben. A Ludason épített új cukorgyár után az elmúlt év őszétől működik a korszerűsített marosvásárhelyi gyár is, amely jelenleg az ország legnagyobb és legmodernebb feldolgozó egysége. A nyersanyagszükséglet ugrásszerű emelkedése — amely a vetésterület növekedéséhez vezetett — mintegy profilt adott a kollektív gazdaságok szántóföldi termelésének. A Maros-Magyar Autonóm tartomány kollektív gazdaságai megközelítőleg 21 ezer hektáron termesztenek cukorrépát az idei esztendőben, ami azt jelenti, hogy a répa már most fő üzemág. Tekintve, hogy a cukorrépa munkaigényes növény, de ugyanakkor magas bevételhez is vezet, a tartomány síkvidéki rajonjaiban a belterjesülés hatékonysága lényegében az ipari növénytermesztés eredményességén dől el. Mindez rendkívül kihangsúlyozza a termesztés megszervezését. A korszerűsített répafeldolgozás korszerű művelést, korszerű agrotechnikát igényel. Hogyan tükrözik ezt a törekvést a termelési tervek? Erre a kérdésre kerestünk választ néhány szocialista egység meglátogatásakor. Ahol jó a vetésszerkezet Szentgerice az utóbbi három esztendő átlagában Marosvásárhely vajon legeredményesebb répatermesztő gazdaságának bizonyult. A vetésterület állandó emelése közepette is sikerült magas hektárátlagot betakarítani. Szemléltetően bizonyítja ezt az alábbi táblázat : Az idei esztendőben már 180 hektár területet vetnek be répával tehát kb. ötszörösét az 1961-es teljesítménynek. A statisztika láttán joggal merül fel a kérdés , hogyan sikerült biztosítani a termeléshez szükséges területet. A cukorrépa ugyanis– amint azt a Mezőgazdasági Főtanács közelmúltban közzétett ajánlása is hangsúlyozza, különleges talajviszonyokat igényel. Nos e tekintetben Szentgericén sem kedvezőbb a helyzet a vidék többi gazda** t ágainál, csupán arról van szó, hogy megfelelő vetésszerkezetet állítottak össze. A tapasztalatok szerint arra törekednek, hogy a répát lehetőleg őszi kalászosok és mindenekelőtt búza után vessék. A cukorrépa terület előkészítése ottjártunkkor már lényegében befejeződött, az őszi mélyszántással 30 tonna istállótrágyát forgattak alá, amit tavasszal műtrágyázással egészítenek ki. A foganatosított és tervbe vett intézkedések lehetőséget adnak arra, hogy a gazdaságban 1964- ben minimálisan 25 ezer kg-os hektárátlagot érjenek el. Ez pedig egymillióháromszázhetvenezer lej bevételt jelent, ami körülbelül fele a gazdaság egész jövedelmének. A vetésterület 12 százalékát lefoglaló répa a szántóföldi növénytermesztés hozamának kétharmadát adja. A répatermesztés fejlesztésének szép példájával találkozhatunk a kocsárdi (Dicső rajon) kollektív gazdaságban is. E szocialista egységben az idén 360 hektár területet hasznosítanak répatermesztésre s amint a gazdaság elnöke a tartományi pártkonferencián is elmondotta bőséges istállókártyával verik meg a jó termés alapját. Ha kifogy az árpa... Teljesen más a helyzet Karácsonyfalván. A termelési tervben ebben a gazdaságban 260 hektár répát ütemeztek de eddig viszont csak 210 hektárt készítettek elő. A hiányzó 50 hektár sorsa teljesen bizonytalan. Még maga a gazdaság mérnöke sem tudja, hová helyezik el a vetésforgóban. A cukorrépát ugyanis nem vethetik a magasabb domboldalakra, a Nyárád menti földek jó részét pedig az ősszel búzával vetették be. Az viszont már biztosra vehető, hogy répa után is vetnek répát, ami közismerten nagyon is hátrányos. Hasonló lényegében a helyzet a kelementelki kollektív gazdaságban. A termelési tervben itt is emelték a vetésterületet, a gyakorlatban azonban a terület előkészítése elmaradt. Ottjártunkkor például a gazdaság mérnöke abban „reménykedett“, hogy a kemény tél következtében kifagy az árpa egy része s helyében vetnek majd cukorrépát. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ez a szemlélet mennyire káros. Az átmeneti vetésforgó bonyodalmai ugyanis minden gazdaságban okozhatnak nehézséget a répa elhelyezését illetőleg, a megoldás viszont semmi esetre sem a vetési terv formai teljesítése. S itt hadd időzzünk el egy pillanatra a tavalyi statisztikánál. A marosvásárhelyi cukorgyár körzetében 1963-ban a cukorrépa vetésterületének nyolc százalékán nem termett répa. A károsodást kilókban kifejezni persze szinte lehetetlen, mivel a „kiesett“ területek hasznosítását sokféleképpen megoldhatták volna. De felmerül a kérdés: egyáltalán elkerülhetetlen ez a veszteség? A Csík rajoni kollektív gazdaságok példája bebizonyította, hogy nem. E rajonban ugyanis alig négy-öt éves múltja van a cukorrépának, ám ennek ellenére a tavaly a 27 szocialista egységből csak négy gazdaságban kellett kiszántani egy-két hektárnyi répát. Ezzel szemben Régen rajon nem egy szocialista egységénél éppen fordított volt a helyzet, a Dicső rajoni Héderfáján és Teremén pedig a bevetett terület jó néhány százalékán nem termett répa. A magas „selejthez“ néhány gazdaságban hozzájárult a kártevők támadása is, de a veszteség tekintélyes része azzal magyarázható, hogy mellőzték a répatermesztés agrotechnikáját. Nyilván nem várható kielégítő terméshozam például Karácsonyfalván azokon a területeken, ahol tavaszi FLÓRA GÁBOR (Folytatása a 2. oldalon) Vetésterület terméshozam Év hektárban kg 1961 34 29350 1962 81 24019 1963 143 25179 MER AZ ICHY-60 BIZONYULT A LEGJOBBNAK Régi, kedves hagyomány, amellyel március első napját köszöntjük ma is eleven, friss. Már február utolsó napjaiban is ott ékeskedtek, színes, vékony selyemzsínóron, sok nő kabátján. S ma, március elsején ? Boltokban és utcákon tucatjával tolonganak a férfiak az árusítók körül, hogy a szokáshoz híven, a tavaszi hónap első napján valakinek kedveskedjenek vele. Közelednek a „meleg napok”” Megnyílt az idei grafikai kiállítás Szombaton megnyílt a Dalles-teremben az ez évi grafikai kiállítás. A kiállítást a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság és a Képzőművészek Szövetsége rendezte. A kiállítás több mint 400 metszetet, rajzot, akvarellt, plakátot, karikatúrát, illusztrációt tartalmaz, az ország több mint 200 grafikusának már megjelent vagy kiadatlan művét. Megnyitó beszédet mondott Vasile DobMárcius második felében megkezdődik a látogatási kötelezettség nélküli felsőfokú oktatásban a diákok első vizsgaszaka. Az Oktatásügyi Minisztérium az oktatási formában részt vevő munkások, technikusok, tanítók és más dolgozók minél jobb felkészültsége céljából — az egyetemi központokban adott konzultációkon kívül — tanulmányi köröket szervezett Ploiesti-en, Aradon, Lugoson, Nagysomkúton, Szilágycseben. E tanulmányi köröket a bukaresti és más egyetemi központok felsőfokú tanintézeteinek tanerői irányítják. A körök keretében összefoglaló leckéket, egyéni és csoportos konzultációkat, szemináriumokat és laboratóriumi gyakorlatokat tartanak. Ebben az egyetemi évben 4200-zal több diák tanul a látogatási kötelezettség nélküli tanfolyamokon, mint az elmúlt évben. (Agerpres) A Központi Meteorológiai Intézet közli február 29-én este: A következő három napra borús idő, az ország minden részén eső, havaseső és havazás várható. Mérsékelt, időnként élénk keleti-északkeA hazánkban eddig termesztett fajtáknál koraibb új zöldpaprika hibrid szaporítását kezdik meg ebben az évben. A tiganesti kísérleti állomáson kitermesztett ICHV-60 hibrid a legjobbnak bizonyult az utóbbi négy évben kipróbált 19 hibridből. E hibrid hektár hozama meghaladta a 40 000 kilót, vagyis 50 százalékkal nagyobb volt a rajonált fajtákénál. Ebből 6000 kilót július közepéig értek el. Az új fajta zöldpaprika piramis alakú, sárgásfehér, húsos. Súlya 50— 60 gramm. Ugyancsak ebben az évben megkezdik az új „Rominese 69“ zöldpaprika fajta nagybani termesztését. Ennek hektárhozama 35 000—40 000 kiló. leti szél. Némileg csökkenő hőmérséklet, nappal mínusz 5 és plusz 5 fok, éjjel 0 és mínusz 10 fok között. Az ország északi részén egyes helyeken a fentinél alacsonyabb lesz a hőmérséklet. A kísérleti állomások kutatói az utóbbi hat évben négy fajta zöldpaprika és két fajta paradicsompaprika hibridet hoztak létre. Ma már szinte kizárólag ezeket termesztik mintegy 12 000 hektáron. (Agerpres) SZÖVETKEZETI EZÜSTMŰVESSÉG (Munkatársunktól) A fővárosi Artasi Precizie szövetkezet új szakma előkészítésén dolgozik: ötvösműhelyt létesít, ahol rendelésre ezüstkészleteket, cigarettatárcát, cukorkatartót, tálakat és egyéb cizellált ezüstneműt készítenek a szövetkezet jól felkészült ötvösmesterei. Kan, a Képzőművészek Szövetsége grafikai tagozatának tittkára. (Agerpres) * IDŐJÁRÁS SÖTÉTEDETT. Itt sziklaországban hamarabb nyugszik, s később kel a nap. A havazás is mind jobban, nekibátorodott. Errefelé még senki sem beszél a tavasz közeledtéről. Sietnünk kellett, mert bármelyik percben jöhetett a kisvasút szerelvénye, s egyáltalán nem lett volna tanácsos valamelyik kanyarban összetalálkozni vele. Kitérő ugyanis alig akad, jobbról meredek sziklafalak magasodnak az út fölé, balról, jócskán alattunk az Arges jégpáncéllal borított medre kísér, semmi jóval se kecsegtetve az utasokat. Mert maga az út csak egy keskeny, többnyire sziklába vágott párkányszerűség, amelynek közepén a kisvasút síneinek párhuzamos vonala húzódik. De bármennyire veszélyes is itt a járás, különösen télen, amikor hó és jég borít mindent, nagy a forgalom ilyenkor is. A keskenyvágányú vasúton kívül, — amely míg a völgyzárógát el nem készül lefelé rönköt hordoz a gáthoz, s onnan vissza meg az embereket, anyagokat, gépeket és egyebeket, járnak itt teherautók, gyalogosok, s íme most ide merészkedett a hatalmas völgykatlanba apró katicabogárnak tűnő személyautónk is. A vonat szerencsére nem jött, de egy kanyarban lefelé igyekvő teherautó váratlanul ránk meresztette vakító lámpás szemeit. Türelmetlenül pislogott, jelezve, hogy sietős az útja, iparkodjunk félre előle. Ráadásul a fiatal vezető is kihajolt a fülkéből, s átkiabált, hogy munkásokat szállít valami gyűlésre, így is megkésett már, engedjünk utat neki. Könynyű azt mondani! A kis katicabogár szaporán megindult visszafelé, míg egy olyan helyet nem találtunk, ahol a két autó alig néhány ujjnyi távolságra a part csúszós szélétől, illetve a kiálló szikláktól nagy üggyel-bajjal elhaladhatott egymás mellett. A sikeres manőver után a teherautó sofőrje barátságosan visszaintegetett, a miénk pedig a csípős hideg ellenére a verejtéket törölgette homlokáról. Folytathattuk utunkat. DÉLUTÁN ÉRKEZTÜNK Argesre, vagyis Corbenibe, a vízierőmű építőtelepének központjába, de hajtott bennünket a kíváncsiság, hogy még aznap menjünk fel a gáthoz is. Mit csinálhatnak ilyenkor télen, tíz-tizenöt vagy még annál is több fokos hidegben, hóban-fagyban az argesi vízierőmű építői ? A sziklavár ostroma télen, hőbe,.., szól''.-1, a hangírobb fagyban sem szünetel. Nappal és éjszaka fáradhatatlanul halad itt a munka. A sziklahegyek belsejében csörgedező vizek kitartásával, amelyek monumentális barlangokat képesek ásni a kőbe, de összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben dolgoznak az építők. Az emberek erősebbeknek bizonyulnak a legvadabb elemi erőnél, s keményebbeknek a legkeményebb sziklánál is. Mert kitartó emberek élnek az Arges völgyében, nagyszerű emberek, akiknek mindennapi munkájuk felér a hőstettel, sőt maga a hőstett. Aki bejárta ezt a varázslatosan szép, s egyben meghökkentően zord sziklaországot, süvöltsön bármilyen kegyetlenül a fagyos szél, tisztelettel kalapot emel az argesi építők előtt. Megérdemlik. Már csaknem teljesen besötétedett, az út hosszú alagútban folytatódott. Vajon járható-e odább is ? Nem mertünk tovább menni. Kissé távolabb egy fahídon túl három emberi alak körvonalait világította meg egy pislákoló tűz. Melegedő rakodómunkások voltak. — Messze még a gát ? — kérdeztük. Az egyik felállt, közelebb jött, kíváncsian nézett meg bennünket, csak aztán válaszolt. — Amoda né, a fabarakkok után, az már maga a gát. A fabarakkok vagy 30 méterre lehettek tőlünk, a gátat magát azonban sehol sem láttuk. Elindultunk hát feléjük a befagyott Arges hátán. Sziklaország kellős közepén. Mintha egy mesevilágba kerültünk volna. Körös-körül szédületes sziklafalak ölelték körül a helyet ahova jutottunk, megdermedt, tömör, jégkristállyá varázsolt vízesésekkel, merészen kiálló toronyszerű csúcsokkal és bástyákkal, amelyekről kötelek csüngtek alá, s amelyekre fából összetákolt lépcsők s létrák vezettek az ostrom nyilvánvaló eszközei. Fönt a magasban, az egyik sziklafal közepén nappali fényben megvilágítva óriási rés tátongott (később tudtuk meg, hogy egy jövendőbeli vízlevezető alagút bejárata), onnan hallatszott a leghangosabb kopácsolás, lárma, amely többszörösen visszaverődve a sziklafalakon, szüntelenül fenyegető morajjal, zúgással töltötte be a környéket. Percekig álltunk szótlanul s nem bírtunk betelni a látvány szépségével. Embereket alig láttunk, csak a munka zaja Hallatszott minden irányból, lentről s a magasból is. S akkor valaki elhaladt mellettünk, s anélkül, hogy megállt volna, szigorúan, de nem barátságtalanul ránk szólt: — Itt veszélyes a járkálás, jobb lesz ha dolguk után néznek! ALIG VOLT IDŐNK szemügyre venni az akadékoskodót, már el is -vat a barakk bejáratánál. Utána siettünk. Amolyan irodahelyiség féle volt ez a barakk, s egyben melegedő, lócákkal, kecskelábú asztallal, grafikonokkal a falon és vörösen izzó kályhával. Két embert találtunk bent, beszélgettek. Egy megnyerő tekintetű fiatalabbat, városias öltözetben, aki megszólított bennünket, meg egy idősebb vattaruhás bányászt, védősisakkal a fején. Az első argesi hősöket, akiket megismertünk. Kicsit büszkék arra, amit véghezvisznek. Igaz nem mondják ezt, nem is éreztetik, mégis megérzi, aki velük beszél. Tudják ők mit jelent a hazának az ő munkájuk, s éppen azért dolgoznak úgy, ahogy dolgoznak. De ugyanakkor végtelenül közvetlen, s szívélyes emberek. Rövidesen kitudódott, hogy mindketten „békási fiúk". A fiatalabbik, Mildner Ioan, nyolc évet dolgozott a moldvai óriásnál, szinte ott nőtt fel minden tekintetben, ott kapta meg a piros párttagsági könyvecskéjét is. Onnan került mesteriskolába, de már csak itt kaphatott viszont először mesteri beosztást. Békás nevelte Argesnek. S Arges megadja neki a továbbképzést, emberi vonatkozásokban és szakmai téren is, hogy még többet nyújtson a dunai erőműnél vagy ki tudja melyik újabb fontos hazai építőtelepen. Mert a fiatal Mildner örökre eljegyezte magát az építőtelepekkel. Erről beszélgettünk. Bukarestből került Békásra, ahol jelesre vizsgázott. Ő ezt persze nem mondja. Kérdeztük nem vágyott-e soha vissza a fővárosba, nem hívták-e haza szülei ? Nevetett. — Hiába hívtak volna. S inkább arról beszélt szívesebben, hogy Békáson annak idején milyen nagyszerű barlangkutató, s alpinista csoportot hoztak össze az építők, meg hogy Argesen is próbálkoznak hasonlóval. Most pedig azzal foglalkoznak, hogy közös erővel, nagyobb hatósugarú antennák segítségével, üzembe helyezzék a nemrég vásárolt televíziós készülékeket, addig is, míg kisebb helyi teléállomást építenek. Közben nyugtalanul felállt, figyelt kifelé, ki is ment a barakk elé, de hamarosan visszajött. Látni ugyan nem láthatott semmit, de a völgyben visszhangzó hangokból, jelekből megértette, hogy minden rendben, semmi zavar nem állt be a munkába. Közeledett a váltás ideje, Mildnernek még végig kellett járnia a fontosabb munkahelyeket. El- ILLÉS JÓZSEF (Folytatása a 4. oldalon) ARGES ÉPÍTŐI STAN MANOLE mérnök ILYÉS SÁNDOR, a pártalapszervezet titkára SÁRA ANDRÁS brigádvezető Ion Gheorghe Maurer elvtárs ÜZENETE az ifjúság és a diákok firenzei nemzetközi értekezletéhez a leszerelésért, a békéért és a nemzeti függetlenségért Örömmel teszek eleget annak a felkérésnek, amelyet a leszerelésért, a békéért és a nemzeti függetlenségért összehívott nemzetközi ifjúsági és diákértekezlet nemzetközi előkészítő bizottsága intézett hozzám. Meleg üdvözletemet kívánom tolmácsolni az értekezletnek és biztosítom az összes részvevőket a kezdeményezésük iránti mélységes rokonszenvemről. Az Önök vitáinak tárgyát képező kérdések napjaink égető kérdései, amelyek az összes népek sorsát érintik. A béke legfőbb záloga, az emberi társadalom anyagi és szellemi haladásának parancsoló szükségessége kétségtelenül az általános és teljes leszerelés. Ugyanakkor a béke ügye napjainkban nem választható el a népek nemzeti függetlenségének ügyétől. E létfontosságú kérdések pozitív megoldása nagymértékben függ az emberiség jövőjét jelentő ifjúság állásfoglalásától és hozzájárulásától. Ezekből a meggondolásokból kiindulva a Román Népköztársaság kormánya már 1960-ban megvizsgálás végett az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette azokat az intézkedéseket, amelyeket minden államnak különkülön és a nemzetközi szervezeteknek foganatosítaniuk kellene a béke, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti megértés eszméinek érvényesítésére az ifjúság soraiban. Az ENSZ- közgyűlés XVIII. ülésszakán a román küldöttség 25 más küldöttséggel együtt nemzetközi nyilatkozattervezetet terjesztett elő ebben a kérdésben, amelyet az elfogadott határozat értelmében végleges megszövegezés céljából meg fognak vitatni a közgyűlés XIX. ülésszakán. Meggyőződésünk, hogy az ENSZ- ben előterjesztett nyilatkozattervezetben foglalt elvek és eszmények megértésre és helyeslésre találnak az összes kormányok és a világ valamennyi ifjúsági szervezete részéről. Az önök értekezlete is a világifjúság azon óhajának és elhatározásának a megnyilvánulása, hogy békében éljen, egy fegyverektől és háborúktól mentes világban, amelyben minden nép szabad lenne és egyenlő jogokat élvezne. Teljes sikert kívánok az értekezletnek nemes céljai megvalósításában. Véget ért a Funduleaí Gabona- és Iparinövény-termesztési Kutató Intézet ülésszaka A Funduleaí Gabona- és Iparinövény-termesztési Kutató Intézet szombaton befejeződött évi ülésszakán előterjesztett közlések összegezték az utóbbi évek kutatómunkájának legfőbb eredményeit. A növénynemesítési munkával kapcsolatban bemutatták az ország déli és nyugati síkvidéki övezetei számára a nemöntözéses és öntözéses termesztéshez létrehozott legjobb kettős kukoricahibrideket. Ismertették továbbá a magcirok hibridekkel végzett kísérletek eredményeit, valamint az új borsó- és napraforgófajtákat. Az agrotechnikai jellegű közlések a különböző fajta nitrogénes műtrágyákkal elért eredményeket és a tápterületnek a kettős kukoricahibridek termesztésére gyakorolt hatását taglalták. Ismertették az öntözéses kukorica- és búzatermesztéssel kapcsolatos adatokat. Az ülésszakon elhangzott referátumok foglalkoztak a kettős hibridkukorica-magvak előállítása terén, a hazánkban termesztett búzafajták fagyállósága tekintetében elért eredményekkel, a rizs és egyes takarmánynövények agrotechnikájával kapcsolatos kérdésekkel, a különböző átörökléstani, fiziológiai, kémiai és technológiai tanulmányokkal, a gyógynövények termesztésénél és a rádióaktív izotópok mezőgazdasági alkalmazásában elért eredményekkel. (Agerpres)