Előre, 1964. augusztus (18. évfolyam, 5208-5234. szám)

1964-08-01 / 5208. szám

A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Korszerű termékek az igények színvonalán — Arra kérnénk miniszter elv­társ, vázolja fel könnyűiparunk húsz évi fejlődésének lényeges mozza­natait. — Az egyetlen mondatban feltett kérdésre nem lehet röviden vála­szolni, mert a könnyűipar fejlődése lényegének megértéséhez nem elég néhány összehasonlító számadat. Pártunk irányításával — a nehéz­ipar elsődleges fejlesztése mellett — a könnyűipar termelését is év­­ről-évre jelentékeny arányokban növeltük. Dolgozó népünk tény­leges szükségleteihez, igényei­hez igazodva, gyorsabb ütem­ben fejlesztettük a könnyűipar egyes ágait , egyúttal lényegesen javult a termékek minősége és nagymértékben bővült a választék. Mindez szorosan összefügg a gyárak gépállománya nagy részének fel­újításával, új gyárak s részlegek felépítésével s természetesen a kor­szerű gyártási eljárások alkalmazá­sával. Szükséges ezért, hogy mindezeket a kérdéseket érintve, magyarázato­kat fűzzek a számadatokhoz. Nyil­ván már az is sokat mond, hogy a könnyűipar össztermelése a múlt évben — tehát nem egészen húsz év alatt — csaknem tízszeresen felül­múlta az 1938-as színvonalat. Még többet mond az, hogy 1963-ban a könnyűipar 5 hét alatt termelt any­­nyit, mint az egész 1938-as eszten­dőben. Említettem, hogy a szükséglet és a lehetőségek határozták meg a könnyűiparon belül az egyes ágak fejlesztését. Különösen növeltük a nagyon keresett, kötött áruk terme­lését (az 1938. évi színvonal 13-szo­­rosára.) A pamut és gyapjú szőtte­sek termelése csaknem háromszo­ros, illetve több mint háromszoros színvonalat ért el. A cipő, üveg­áru s egyebek gyártását általában hétszeresére növeltük. Jelentős ipar­ággá fejlesztettük a készruha gyár­tást. __ Ez az összehasonlítás azonban nem tükrözi eléggé a két évtized eredményeit, hiszen az 1940—1944-es évek között a termelés mélyen az 1938. évi színvonal alá süllyedt. A háború okozta károk, a nyersanyag­hiány, az elavult gépállomány meg­nehezítette a termelést. Kevés volt a szakképzett munkás, kevés mér­nök s technikus dolgozott a könnyű­ipari vállalatokban. Ezzel magya­rázható, többek között, hogy 1,,48-ban — az államosítás idején — a pa­­mutszövödék termelőképességét alig 43 százalékban használhatta ki a könnyűipar, a gyapjúszövedékét még kevésbé, csak 26 százalékban. Megnehezítette a könnyűipar ter­melésének ésszerű megszervezését az, hogy a létező 818 vállalat nagy­részére voltaképpen inkább a mű­hely, mint gyár elnevezés illett. A pamutipari vállalatok csaknem 60 százaléka 30 szövőgépnél keveseb­bel rendelkezett, a legtöbb kis tex­tilvállalatnak nem volt kikészítő berendezése, silány minőségű ter­méket hozott forgalomba. Első feladat volt tehát a kis vál­lalatok egybevonásával szakosított nagyvállalatokat létrehozni, ezzel egyidejűleg megteremteni s fejlesz­teni a szükséges nyersanyagbázist; a gépállomány kiegészítésével kor­szerűsíteni a vállalatok műszaki színvonalát, s felkészíteni azokat a szakmunkásokat, technikusokat és mérnököket, akiknek tudására az állandóan korszerűsülő iparág ala­pozhat. A kisvállalatok tömörítésének be­fejezése után, 1950-ben a sokkal ke­vesebb gyárral termelő, de jobban felszerelt könnyűipar több mun­­kást foglalkoztatott. Ha tehát a könnyűipar felszabadulás utá­ni fejlődéséről beszélünk, tulaj­donképpen az első szervezési sza­kaszt lezáró 1950-es évből indulha­tunk ki. Alig 13 év alatt, vagyis 1963-ra, az 1950-ben elért összter­melés értéke­­ csaknem négyszere­sére növekedett. Különösen a hat­éves terv időszakában gyorsult lé­nyegesen a fejlődés üteme. A III. pártkongresszus Irányelvei a köny­­nyűipar évi 13,5 százalékos növeke­dését irányozták elő. Az eredmény az első négy esztendőben felülmúl­ta ezt a mutatószámot. A párt iránymutatásának szellemé­ben az iparág dolgozói központi fel­adatnak tekintik a termékek minő­ségének szakadatlan javítását és a választék gazdagítását. A cél az, hogy bármelyik termék vonzó, tar­tós, szépen kivitelezett legyen. Mi­nőségileg fejlődést jelent például az is, hogy a pamutkelme ter­melésének 89 százaléka kikészí­tett formában kerül forgalom­ba. Sokkal több festett­ mintás pamutárut gyártunk, több gyűrhe­­tetlen, szatm­írozott, stb. anyagot. A cipőgyártásban előtérbe kerültek a korszerű eljárások : a ragasztott tal­pú, ruganyos vulkanizált cipők ter­melése elérte az össztermelés 62 százalékát, míg 1959-ben csak­­27 százaléknál tartottunk. Az üveg­ipar most kizárólag nemesített ho­mokkal gyártja a finom háztartási üvegárut. A választék gazdagodá­sáról még csak annyit, hogy jelen­leg a könnyűipar a különböző áru­cikkeket 32 000 féle modellel, szín­mintával hozza forgalomba s min­den évben felújítjuk a gyártmá­nyok jelentékeny részét. HETI INTERJÚNK a könnyűipar miniszterével, ALEXANDRU SENCOVICI elvtárssal A termékek minőségének javulá­sával, a választék, gazdagításával egyidejűleg az említett időszakban több mint kétszeresére növekedett a termelékenység. Az önköltség csök­kentésével az összehasonlítható áru­termelést véve alapul az 1931—1963- as időszakban elért megtakarítás meghaladja az 1,8 milliárd lejt. —* Miniszter elvtárs említette, hogy számos új gyárral s részleggel gazdagodott a könnyűipar, gépál­lománya pedig nagyrészt felújult. Melyek a legfontosabb új gyárak és gyáregységek ? — Az egész népgazdaság egybe­hangolt, arányos fejlesztése során évről-évre jelentékenyebb összege­ket ruházott be a népgazdaság a könnyűiparba. A hatéves terv idő­szakában, az 1960—65-ös években mintegy másfélszeresre növekedett a beruházás értéke a megelőző tíz évhez­ képest. A legnagyobb új könnyűipari lé­tesítmények közé tartozik a botosani Moldova textilgyár, a ,,Bucuresti“ készruha és kötöttárúgyár, a gyer­­gyószentmiklósi lenfonóda, a Pau­­lesti-i lenszövőde és a fővárosi „Panduri“ relonszövőde, a segesvári csempe- és üvegipari komplexum, nemkülönben a jilavai Gumiipari Kombinát és a szintén Jilaván fel­épült bőrgyár. Ezek a modern nagy­­vállalatok, s a felszabadulás után felépített valamennyi üzem — a szocialista iparosítás sikerét hirde­tik. Lejegyezte : SÁNDOR ÁGNES (Folytatása a 2. oldalon) A paulesti (Ploiesti tartomány) len és kenderfonoda az ország egyik legkorszerűbb könnyűipari üzeme M­ár most jól pénzel a kukoricaföld Néhány órával ezelőtt szedték le az uborkát a száráról, ládákba rak­ták s bevitték a raktárba, onnan pedig felrakják a meggyesfalvi kon­zervgyár csukott teherkocsijára. A nagyernyei kollektív gazdaság rak­tára előtt naponta megjelenik a kon­zervgyár zöldséges kocsija (néha többször is), hogy elszállítsa az az­nap beért termést. Július derekáig a gazdaság 3000 kiló uborkát adott át a konzervgyárnak a kertészetben szedett zöldségféléken kívül. A nagyernyei kollektivisták ugyanis kukoricával köztesen termesztenek 8 hektáron uborkát, amit naponta kell szedni és szállítani. Mondani is fölösleges a köztesen termesztett uborka szép pénzjövedelmet biztosít. Paszulyt 130 hektáron termesztenek a nagyernyeiek kukoricával közte­sen s ennek egy részét zöldbabként értékesítik. (Takács László felvétele) Világ proletárjai egyesüljetek ! Gyorsabb cséplést! (Munkatársunktól) A sok gép, a gépészek szorgalma és hozzáértése lehetővé tette, hogy Kolozs tarto­­m­ány gazdaságainak zömében nagy­­kiterjedésű búzatáblákon 8—10 nap alatt végezzenek az aratással. A betakarítási munka következő sza­kasza, a gabona szérűre való hordá­sa és cséplése azonban akadozik. A rajoni mezőgazdasági tanácsok leg­utóbbi jelentései szerint Torda, Sza­­mosújvár, Hunyad, Naszód raj­onban elég sok cséplőgép áll. A lemaradás legfőbb oka, hogy a gazdaságok vezetőtanácsai a foga­toknak és tehergépkocsiknak csak egy részét állították munkába, így aztán az aratásban élenjáró rajonok, mint például Szamosújvár, Zilah és Naszód, a szállítás elnapolása miatt a levágott gabona 10 százalékát csé­pelték ki. A gazdaságok — mutat rá a tarto­mányi mezőgazdasági tanács leg­utóbbi elemzése — az idén elegendő fogattal, kocsival rendelkeznek. E­­szerint állapították meg a hordási, cséplési ütemtervet is. A lemaradást tehát szervezési okok idézték elő. Arról van szó, hogy egyes gazdasá­gok vezetőtanácsai a cséplést külön­választották az aratástól. Nem elég átgondolt a munka irányítása sem. Erre vall, többek között az, hogy nem ellenőrzik a gabona sze­rűre való hordását. A helyzet meg­követeli, hogy minden gazdaságban nagyobb figyelmet fordítsanak a le­vágott gabona szállításának meg­gyorsítására. A legfontosabb napi­rendi kérdés, a gépek, fogatok tel­jesítőképességének kihasználása, hogy ezekben a napokban egy pilla­natig se vesztegeljenek. A meleg nyári napokon is nagy a forgalom a fővárosi „6 Martie“ úton levő önki­­szolgáló könyvkereskedésben XVIII. évfolyam 5208 sz 4 oldal­ára 20 báni 1964 augusztus 1., szombat CARPAfI SR-131 ES 132 BUC­EGI SR-113 Új hazai teherautók Egy évtizeddel ezelőtt gördült ki a brassói Steagul Rosu gyár kapu­ján az első román tehergépkocsi, a SR-101. A gyár azóta állandóan fej­lődött, munkaközössége gazdag ta­pasztalatra tett szert. Jelenleg a modern Carpafi és Bucegi teher­gépkocsikat gyártja. A Carpafi SR-131 hasznos terhelése három tonna, önsúlya 2,7 tonna. 140 lóerős­­ motorja 100 kilométerenként 25 liter üzemanyagfogyasztással óránként 90 kilométer sebesség kifejtésére al­kalmas. A két tonna hasznos ter­helésű, 3,75 tonna önsúlyú Carpafi SR-132 két differenciálos tehergép­kocsi nehéz terepre alkalmas. Leg­nagyobb sebessége 95 kilométer óránként, üzemanyagfogyasztása 100 kilométerenként 29 liter. Ennek a típusnak az az érdekessége, hogy három üzemanyagtartályában egy­szerre 400 liter benzint vihet magá­val, s így üzemanyagfelvétel nélkül hosszú utat tehet meg. A Bucegi SR-113 a legújabb román teher­autó. Hasznos terhelése öt tonna, önsúlya 3,6 tonna. Maximális sebes­sége óránként 80 kilométer, üzem­anyagfogyasztása 100 kilométer­en-­n­ként 29 liter. A Bucegi SR-113 te­herautó hattonnás pótkocsit is vona­l­tathat. A Carpati és Bucegi teherautók teljesítmény szempontjából bátran felvehetik a versenyt a világpiacon forgalomban levő hasonló teher­gépkocsikkal. (Agerpres) Tízmillió korszerűsítésre (Munkatársunktól). Számos kor­szerűsítési munkát végeztek az idén­­ a nagyváradi Ardealul bányászati­­ tröszthöz tartozó kitermeléseknél,­­ mintegy 10 millió lej értékben. A­­ bányaegységeket, így az almaszegit, a sarmaságit, a sonkolyosit, a ba- i rátkait, az ippit 356 új csillével­­ látták el. Alm­aszegen és a Sa­k­o­­­­sági üzemegységnél 20 szállítószala- I­got szereltek fel, amelyek összhosz­­szúsága 2340 méter. A román kormányküldöttség franciaországi látogatásai Megbeszélés Franciaország Minisztertanácsának Elnökségén PÁRIZS — Mircea Moxica?, az Agerpres különtudósítója jelenti : Péntek délután a román kor­mányküldöttség tagjai — Ion Ghe­­orghe Maurer, a Román NK Mi­nisztertanácsának elnöke, a küldött­ség vezetője, Alexandru Bârládea­­nu, a Minisztertanács alelnöke és Corneliu Manescu külügyminiszter — a L'Hotel Matignonban, Francia­­ország Minisztertanácsának Elnök­ségén megbeszélést folytatott Geor­ges Pompidou-val, Franciaország miniszterelnökével. A megbeszélés után az újságírók kérésére Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke a következő nyilatkozatot tette: A Georges Pompidou miniszter­­elnök úrral folytatott eszmecsere, mind a délutáni megbeszélésen, mind pedig a küldöttségünk tiszte­letére adott szívélyes légkörű ebé­den, véleményem szerint igen hasz­nos és gyümölcsöző volt. Az ő excellenciája, Pompidou mi­­niszterelnök úrral folytatott eszme­csere újból meggyőzött arról, hogy az államférfiak közvetlen érintke­zései nagyon fontosak a kölcsönös megismerés, a nemzetközi egyetér­tés és együttműködés szempontjá­ból. Elemeztük a Románia és Francia­­ország közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok előmozdításának lehe­tőségeit. Nem akarok elébe vágni a tár­gyalásainkra vonatkozó záróközle­ménynek, amely igen rövid időn belül teljes mértékben tájékoztatni fogja Önöket. De már most ki aka­rom jelenteni, hogy elégedett va­gyok a megbeszélések eredményei­vel. Ezt az alkalmat is megragadom, s megköszönöm Georges Pompidou miniszterelnöknek a szívélyes meg­hívást, hogy látogassunk el szép országukba. Meggyőződésem, s ezt szívesen ismétlem, hogy ez a látogatás meg­hozza gyümölcseit a francia-román kapcsolatok fejlesztésében. A 1.Hotel Matignon-ban, Franciaország Minisztertanácsának Elnökségén (Telefoto Agerpres — A. Palat felvétele) ROMÁN-FRANCIA KÖZLEMÉNY PÁRIZS (Agerpres).­­ A Román Népköztársaság kormányküldöttségének franciaországi látogatásáról Párizsban a következő közleményt adták ki. Ion Gheorghe Maurer, Románia Minisztertanácsának elnöke Alexandru Birladeanu, a Minisztertanács alel­nöke és Corneliu Manescu külügyminiszter kíséreté­ben a francia kormány meghívására július 27 és 31 között hivatalos látogatást tett Franciaországban. Ion Gheorghe Maurert fogadta de Gaulle tábornok, a köztársaság elnöke. A román Minisztertanács elnöke és alelnöke, vala­mint a külügyminiszter megbeszéléseket folytatott Pom­pidou miniszterelnök úrral, Joxe államminiszter és ideiglenes miniszterelnök úrral, Maurice Couve de Murville külügyminiszter úrral. A megbeszéléseken mélyreható eszmecserékre került sor a két ország kapcsolatairól és a nemzetközi politika főbb kérdései­ről. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy lehetőségek vannak a Románia és Franciaország kö­zötti hagyományos jóviszony további fejlesztésére. Al. Birladeanu találkozott G. Palewskivel, a tudo­mányos kutatással megbízott államminiszterrel, V. Giscard d'Estaing pénzügy- és gazdaságügyi minisz­terrel és M. Bokanowski iparügyi miniszterrel, s megbeszéléseket folytatott a Tervügyi Főbiztosságon. A tárgyalások egyszersmind felölelték a gazdasági kérdéseket is és főleg lehetővé tették a román-francia kereskedelmi egyezmény végrehajtási feltételeinek megvizsgálását. Áttekintették a cserék növekedésének előmozdítására alkalmas módszereket és eszközöket. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a román áruk, főleg a kőolajtermékek, franciaországi importjának fejlesz­tése, valamint a franciaországi ipari berendezésekre adott rendszeres román rendelések fokozása iránti ér­deklődést. A két kormány megállapodott abban, hogy mindeze­ket a kérdéseket megvizsgálja azon új kereskedelmi egyezmény megkötésére folytatandó tárgyalásokon, amelynek időtartama esetleg hosszabb lesz a jelenleg érvényben lévő egyezményénél. A megbeszélések felölelték a két ország kulturális, tudományos és­ műszaki kapcsolatait is. Elhatározták, hogy bővítik ezeket a kapcsolatokat. Mindkét fél elismerte annak szükségességét, hogy számos területen, főleg pedig a nyelvek tanulmányo­zása s a könyv és kultúra terjesztése terén, kifejlesz­­sze a cseréket. Mindezen kérdések az ősszel megtár­gyalandó kulturális egyezmény tárgyát képezik. A román küldöttség látogatása idején tudományos és műszaki együttműködési megállapodást írtak alá. A két kormány egyszersmind megállapodott abban, hogy ugyancsak ősszel tárgyalásokat kezd egy konzu­­láris konvenció megkötésére. A különböző eszmecseréket, amelyekre sor került és amelyek a kölcsönös megértés légkörében folytak le, megfelelő­ színvonalon folytatni fogják, azzal a mind­két részről kinyilvánított óhajjal, hogy a két nép egy­más iránti érzelmeit jellemző barátság szellemében fejlesszék a román-francia kapcsolatokat. Pompidou miniszterelnök ebédet adott a román kormányküldöttség tiszteletére PÁRIZS.­­ Az Agerpres külön­­tudósítója jelenti: Georges Pompidou francia mi­niszterelnök péntek délben ebédet adott a Román Népköztársaság kor­mányküldöttségének tiszteletére. Az ebéden részt vettek : Ion Gheorghe Maurer, a Román NK Miniszterta­nácsának elnöke, Alexandru Birla­deanu a Minisztertanács alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Mihail Petri külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Mauriciu Novac, az Állami Tervbizottság alelnöke, dr. Victor Dimitriu, a Román NK pá­rizsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a román küldöttség ta­nácsosai és szakértői. Francia részről az ebéden részt vettek : Louis Joxe államminiszter, Maurice Couve de Murville külügy­miniszter, Valery Giscard d'Estaing pénzügy- és gazdaságügyi miniszter, Gaston Palewski, a tudományos kutatások ügyeivel foglalkozó ál­lamminiszter, Christian Fouchet nemzetnevelésügyi miniszter, Mi­chel Maurice Bokanowski iparügyi miniszter, Alain Peyrefitte tájékoz­­tatásügyi miniszter, Michel Habib Deloncle külügyi államtitkár, Mau­rice Schumann, a Nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Jean Louis Pons, Franciaország buka­resti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A szívélyes légkörben lefolyt ebéden Georges Pompidou francia miniszterelnök a következő pohár­­köszöntőt mondotta : Elnök ú­r ! Rendkívül örvendek annak, hogy a modern közlekedési eszközök jó­voltából, a világ másik végéből megérkezve, ma Önökkel együtt le­hetek ezen az ebéden , megbeszélé­seket folytathatunk. Azok után, amit önnek és minisztereinek a francia kormány tagjaival folytatott megbeszéléseiről hallottam, a leg­jobb eredményeket várom e megbe­szélésektől. A Franciaország és Románia kö­zötti hagyományos barátság kereté­ben tett látogatásuk olyan időpont­ra esik, amikor Franciaország, akár­csak Románia, sokat változott, so­kat fejlődött. S bizonyos vagyok , abban, hogy mindaz, amit orszá­gunkban láttak, ha összehasonlí­tották azzal, amit a múltból ismer­tek, meggyőzte önöket e változá­sokról. Felesleges mondanom, hogy ezek a változások megfelelnek a modern életnek, a technikai és tudományos fejlődés felé mutatnak, ami tör­vényszerűség ma a világon, s régi kultúrájú országunk, akárcsak az önöké is, ipari országgá, tevékeny országgá, a tudósok és technikusok országává lett. Ami önöket illeti, hazájukban is nagy változások következtek be, de örömmel állapítom meg, hogy a minden területen végbement válto­zások nem érintették a Franciaor­szág és Románia közötti hagyomá­nyos barátságot, s mi újra egymás­ra találtunk, mintha sohasem távo­lodtunk vagy váltunk volna el. Ez a barátság történelmünk­ben, származásunkban, nyelvünk­ben, kulturális törekvéseinkben gyökerezik. Éppen ezért nagy öröm­mel hallottam ma a külügyminisz­tertől, hogy tárgyalásaik során ter­veket dolgoztak ki a kulturális cse­rék bővítésére, konzuláris konvenció megkötésére, műszaki és tudomá­nyos kapcsolataink fejlesztésére, s végül egy kereskedelmi egyezmény megtárgyalására, amely lehetővé tenné cseréink lényeges fejlesztését. Mindez jó előjel ahhoz, hogy or­szágaink tovább haladhassanak a barátság útján, s nap nap után szo­rosabbá váló kapcsolatokat teremt­senek egymással. Elnök úr ! Megelégedésemet fe­jezve ki a látogatás fölött, amelyet ön, Birládeanu úr, a Miniszterta­nács alelnöke, a külügyminiszter és a kíséretükben levő személyek tet­tek országunkban, emelem poharam Gheorghe Gheorghiu-Dej elnök egészségére, az önök egészségére és népeink barátságára. Ion Gheorghe Maurer, a Román NK Minisztertanácsának elnöke vá­laszában ezeket mondotta: Miniszterelnök úr ! Miniszter urak ! Uraim ! ! Engedjék meg, hogy kifejezzem­­ a román küldöttség háláját az or­­­­szágunkhoz és népünkhöz intézett jókívánságokért s azért a figyele­mért, amellyel a francia kormány itt-tartózkodásunk alatt körülvett bennünket. A francia-román megbeszélések befejezéshez közelednek és szeret­ném felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy megmondjam önnek, miniszterelnök úr, mennyire örven­dünk, hogy oszthatjuk az eredmé­nyek fölötti megelégedését. A Románia és Franciaország kap­csolatairól folytatott véleménycsere nemcsak a francia-román kapcsola­tok kedvező alakulásának megálla­pítását tette lehetővé, hanem a to­vábbi fejlesztésükre hivatott mód­szerek és eszközök megvizsgálását is. Külügyminisztereink tudományos és műszaki együttműködési megálla­podást írtak alá, amely még alkal­masabb keretet teremt az újabb cserékhez e fontos együttműködési területen. Egyetértettünk abban, hogy az Önök országába irányuló román im­port fokozása és változatossá tétele kölcsönös érdek. Ez az import lehe­tővé fogja tenni Románia franciaor­szági vásárlásainak fokozását, külö­nösen a felszerelések terén. Szilárdan reméljük, hogy az új hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­mény megkötéséről folyó tárgyalá­sok gyakorlati és kölcsönösen ked­vező megoldásokhoz vezetnek. Örvendünk, hogy azonos a néző­pontunk a kapcsolatok fontosságáról, a népek közeledésében és a béke megszilárdításában és meggyőződé­sünk, hogy a kulturális egyezmény, amelyről rövidesen tárgyalni fo­gunk, új lendületet visz az orszá­gaink közötti kapcsolatokba. A népeink hagyományos barátsá­gán alapuló francia-román kapcso­latok ily módon oda vezetnek, hogy alaposabban felbecsüljük anyagi és szellemi értékeinket és mind haté­konyabban fogják szolgálni népeink érdekeit. Ugyanakkor eleget teszünk ko­runk egyik alapvető követelményé­nek, a béke és az emberiség halad.­(Folytatás a 3. oldalon)

Next