Előre, 1965. december (19. évfolyam, 5624-5650. szám)

1965-12-01 / 5624. szám

I ROMÁNIA SZOCIALISTA KOZTA­RSASAGNEPTANACS^^ffi^A­ XIX. évfolyam 5624 sz. 4 oldal ára 25 báni 1965 dec. 1., szerda ÜZEMLÁTOGATÁS NOVEMBER UTOLSÓ NAPJÁN Megoldott feladat —­ Marosvásárhelyi telefon­­jelentés. — A probléma fél évvel ezelőtt kezdődött. A ma­rosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár terven felüli rende­lést kapott: az év végéig 500 berakásos és faragottlábú dohányzó asztalt kell készí­teni. Az igazgatóság nem ag­gódott, kimondta: „Meglesz." De akkor a minisztériumi meg­bízott figyelmeztetőleg fele­melte a kezét: — Rendben van, ezt vártuk is. De ez az 500 bútordarab nemcsak formájában tér el az eddigi rendelésektől. Matt fényezésűnek kell lennie, e­­zenkívül jövőre az évi terme­lésnek mintegy 5-6 százalé­kát ezek az asztalok jelentik majd... Nagyon is hamar hangzott el az a ..meglesz". Matt bútor az ország egyet­len gyárában sem készül. Ilyen lakkot nem gyártott még a hazai ipar, honnan szerezzék be a nyersanyagot? Ki dolgozza majd ki a tech­nológiát ? Eltelt július és az első nyers asztalok ott álltak fényezet­lenül. A fővárosi Color fes­tékgyár és az erdőgazdasági vállalatok kísérleti intézete előállította ugyan a lakkot, de technológiai eljárást nem csatolt a termékhez, amelyet még ki kellett kísérletezni. Tizenkét féle lakkot is gyár­tottak, de a feladat, kiválasz­tani a legalkalmasabbat és megtalálni a felhasználás módját, a faipari vállalatra hárult. Ismét eltelt egy hónap. Mi lesz, ha az 500 asztalkát nem tudják elkészíteni ? Már csa­tolták az 1965 évi feladatok­hoz, tehát „tervben van“. E­­zen túlmenően, 1966-ban sok millió lejes tételként szere­peltek ezek az asztalkák az Augusztus 23 bútorgyár terv­előirányzatában. Januárban már az első sorozatoknak ki kell kerülniük a gyárból. Mi lesz, ha a fényezés kérdését nem tudják megoldani? Nemes Ibolya vegyész és Heintz András termelési osz­tályvezetővel az élen munka­­közösség alakult és megkez­dődtek a kísérletek. Eltelt a szeptember is, majd az októ­ber­i egyik kudarc a mási­kat érte. Végül a sok lakk közül az egyik alkalmazásá­ban már biztosak voltak: a poliészter elmaradhatatlan. I­­gen csakhogy ez fényes és ezenkívül nem fújható egye­nest a fára mert foltok üt­hetnek ki a felületen. Dehát előbb szigetelő réteget kell alkalmazni. Megtalálták ezt is a poliuretánban. És hosszas kísérletezés után ki­dolgozták a technológiát. A szigetelő rétegre poliésztert, erre pedig nitrolakkot alkal­maztak, amelybe fényelvonó anyagot kevertek, majd fi­nom csiszolás után viaszos bedörzsöléssel megkapták a kívánt nagyon szép mattfé­nyű felületet. A megrendelő elragadta­tással fogadta az első minta­darabokat. A bútorokból megkezdődhetett a sorozat­­gyártás. Ezzel azonban a történet­nek még nincs vége. Az Augusztus 23 bútorgyár munkaközössége, amely a hatéves terv eredeti felada­tait már október 14-én telje­sítette és most a felemelt 1965 évi tervelőirányzatok utolsó bútorsorozatait gyárt­ja, sőt már az 1966 januárjá­ban kikerülő első sorozatok is munkában vannak, elhatá­rozta, hogy az új bútordara­bokkal részt vesz a jövő év­ben rendezendő nagy nem­zetközi ipari kiállításokon is. T. SÁNDOR ATTILA A fővárosi 23 August üzemek könnyű mechanikai osztályán Ion Borja csoportja rendszere­sen 20 százalékkal teljesíti túl havi tervét. Képünkön: Ion Borja csoportvezető utasításait figyelemmel hallgatja Eugen Mogos szerelőmunkás (jobbról). Nagyszerű erőforrás — Fernezelyi telefonj­elen­tés — A fernezelyi Május 1 kohóüzem jelentette 11 havi tervének határidő előtti telje­sítését. A termelési osztály ve­zetője kiemeli a kohórészleg jelentős hozzájárulását, a ko­hórészleg technológusa pe­dig mond egy adatot: 1964- hez viszonyítva 24 óra alatt a négyzetméterenként be­olvasztott bányatermék 22 tonnáról 30,5 tonnára emelke­dett. Egy adat. A jelentésekben beolvad a többi eredményt jelző adatok közé. Egy rész­leteredményt jelöl ez a szám és sorolhatnánk a hozzá ha­sonlókat, választhatnánk bár­milyen adatot, mert azok ösz­­szességükben jelentik egy nagy feladat teljesítését. — Hogyan érték el ennek a mutatónak a javulását — kérdezzük s a válaszok sorá­ból kibomlik az az általános érvényű magyarázat, mely a legszürkébb adatnak is szé­les távlatot ad, elárulva a legfontosabb mozgatóerőt. — Hosszú munka eredmé­nye — mondja Böjthe Géza kohómérnök — hisz az idén egyetlen kemence nagyobb termelést ad, mint a tavaly üzemeltetett két kemence. Hogy ezt elérjük meg kellett oldanunk a nagy olvasztóke­mence teljes kapacitásának kihasználását, módosítanunk kellett magán a kemencén, az eljárásokon és a munkaszer­vezésen. — A műszaki szervezési in­tézkedések magukba foglal­ták ennek a kérdésnek a ta­nulmányozását? — Nem. A terv mindkét ke­mence termelését vette ala­pul, az olvasztás koncentrá­lását egyetlen kemencére, a részleg munkaközössége kez­deményezte. — Mi volt javaslatuk előz­ménye? — Egyik megfigyelés kö­vette a másikat. A nagy kő- BÁNYAI JUDIT (Folytatása a 3. oldalon) KORSZERŰSÍTÉS ÉS KARBANTARTÁS NÉPTANÁCSOK ÚTÉPÍTÉSI MÓDSZEREIRŐL, TÖREKVÉSEIRŐL ÚJ IGÉNYEK A néptanácsok általában igye­keznek horderejének megfe­lelően kezelni az ügyet. Má­­ramaros tartományban pél­dául az elmúlt években főként a gazdasági szempontból jelentős utak javítására, karbantartására helyezték a fő hangsúlyt. Korsze­rűsítési munkákat végeztek a Bá­­nya-Lápos, Erzsébetbánya-Lápos, Kapnik és Bánya közötti uta­kon. Ezeket a munkákat éppen jelentőségüknél fogva ebben az évben is folytatták. Ezenkívül megkezdték az Erzsébetbánya és Gilgáu közötti 87 kilométeres út­szakasz korszerűsítését. Brassó tartományban korszerűsítették az Intorsura Buzaului-Barcani és Zágont összekötő utat. Ma megfelelő utak vezetnek Smig, Idecs, Sereneus, Ápold és sok más községbe. Mindez kedvező hatással van a közlekedésre s mégis gyakori az elégedetlenség az utak állapota miatt. Márama­­ros tartományban nem egy­szer adódnak fennakadások a bányák, fakitermelések szál­lítmányai körül. Brassó tarto­mányban a közszállítás is gyakran megsínyli az utak helyzetét. A magyarázatot részben a szállítás mennyiségi és minőségi változásában, részben pedig a régi örökség és az új igények összehangolásának­­ vontatott me­netében kell keresni. Nem be­szélhetünk ma az utak minőségé­ről, közlekedésről anélkül, hogy számot ne vetnénk az e téren végbement mennyiségi és minő­ségi változásokkal, ezek követ­kezményeivel és a belőlük adódó új igényekkel. A régi utaknak sem a szé­lességük, se­m az alapozásuk nem felel meg a mai forga­lomnak, mint ahogy gyorsabb ütemre van szükség a korsze­rű karbantartási módszerek alkalmazásának elterjesztésé­ben is. De lássuk mit mondanak erről az érdekeltek. — A járművek száma az utób­bi években rendkívül gyors ütemben emelkedik — mondja Wilk Eugen, a Máramaros tarto­mányi néptanács út- és híd­építési ügyosztályának vezetője. — Ugyanakkor szüntelenül nö­vekszik sebességük, vontató és rakodóképességük. A gyors köz­lekedéshez korszerű, jó utakra van szükség. Ezzel szemben tar­tományunk régi úthálózata há­rom-négy méter széles, ami tá­volról sem felel meg a mai szük­ségleteknek. Ezért ahol nagyobb javítási, karbantartási munkát végzünk, ott szükség szerint szé­lesítjük az utat, hogy elérjük a hat méteres sáv­szélességet. Ez­zel viszont csak a kérdés egyik részét oldottuk meg, mert a másikat, a tartós karbantar­tást, bár tettünk erőfeszíté­seket, a szükségletekhez mérten csak igen kis mértékben sikerült megoldanunk. A mai forgalom másik igé­nyére vonatkozó kérdés az, amely nemcsak Máramarosban, hanem minden tartományban probléma. Arról van szó, hogy az útkarbantartás klasszikus módszere, a hengerelt kövezés mind kevésbé felel meg az­­igényeknek. Vonatkozik ez fő­ként az iparvidékek környé­kére, ahol mint például Mára­marosban, az egy négyzetcen­timéterre eső közlekedés sú­lya általában megkétszerező­dött (helyenként ennél is na­gyobb) és a nagyobb teher, gyorsabb ütem hamar fellazít­ja a hengerelt követ és kicsap­ja az út szélére. Hasonló esetekkel találkoztunk a most javított Kapnik-Nagybá­­nya vagy a már régebben forga­lomba hozott Zágon-Kovászna és jónéhány más útszakaszon, ahol az árkok valóságos kőbá­nyákhoz hasonlítottak. A javí­tás korszerűsítését viszont egy­előre nehezebb megoldani mint az utak szélesítését. ELŐRELÁTÁSSAL KELL DOLGOZNI Korszerű útkarbantartásról lé­vén szó, Ciistea Gheorghe, a Brassó tartományi néptanács üt­és hídépítő ügyosztályának ve­zetője a következőképpen fogal­mazta meg a néptanácsok fel­adatát : „Előrelátással kell dol­goznunk“. A forgalomra vonat­koztatva, értsd: idejében kell gon­dolni a megfelelő utak előkészí­tésére. Az így megfogalmazott feladat teljesítésének igazolására az ügyosztály vezetője felsorolja azokat a körültekintő intézkedé­seket, amelyeket a jövő évre elő­irányzott korszerű karbantartási módszerek, a könnyű aszfaltozás sikeres alkalmazása érdekében tettek. A tartományi néptanács végre­hajtó bizottsága ez év júliusában elemezte az útépítés, karbantar­tás helyzetét és 5 millió lejjel toldotta meg az eredetileg 180 000 lejes alapot, útépítési felszerelé­sek beszerzése céljából. Ugyan­akkor több mint egy millió lejt irányzott elő az építőtelepek megszervezésére. Ez lehetővé tet­te, hogy idejében beszerezzék a szükséges bitumen tartalmú ho­mokmennyiséget, a gépkocsik elég ütemesen szállítják az alapozás­hoz, szélesítéshez szükséges kö­vet. Egyes útszakaszokon mint például Bőd és Höltövény kö­zött a rossz idő ellenére még hordják, terítik a követ, hogy a tél folyamán a forgalom nyo­mán is ülepedjen az alapozás. Az említett összegekből szerelték fel a jövő évi útépítési telepek munkájához szükséges laborató­riumokat és ugyancsak ennek az összegnek a segítségével jutottak több aszfaltkeverő állomáshoz (köztük egy nagykapacitású ke­verőállomáshoz is, amihez önmű­ködő adagolót szerelnek fel), mint sok m­ás tartomány. Az ügy­osztály vezetője ellátogatott né­hány más tartományba és az­­ ott tapasztaltakat, igyek­szik a gyakorlatban haszno­sítani. Mindezek után nem fér kétség ahhoz, hogy a jövő év­re tervezett 30 kilométernyi kor­szerű karbantartást sikeresen el­végzik és a készülődést véve ala­pul, alighanem, túl is haladják. INOVAN HAJNAL (Folytatása a 2. oldalon) Naponta ezer és ezer teherautó, autóbusz, traktor és egyéb jármű rója az ország útjait. Nyersanyagot, alkatrészeket, kész­árut szállítanak, lebonyolítják a közszállítás jelentős részét. Zavartalan munkájuktól üzemek, építőtelepek, mezőgazdasági egységek termelési tervei, a lakosság ellátása, a közlekedés ütemessége függ. Az viszont, hogy hol, milyen utakon közle­kednek a járművek, nagyrészt az államhatalom helyi szervei­től függ, mert az ország 75 000 kilométeres úthálózatából 64 000 kilométer építése, javítása, karbantartása a tartományi, rajoni és községi néptanácsok hatáskörébe tartozik. Hogyan állnak néptanácsaink ezzel a rendkívül jelentős kér­déssel ? Több tartományban tapasztaltak alapján megpróbáljuk kör­vonalazni, hogyan alkalmazzák az útépítés és karbantar­tás mai körülményeknek megfelelő, korszerű módszereit és mi­lyen lehetőségeket teremte­nek erre. Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Mongol NK nagykövetét 1965. november 30-án, kedden Nicolae Ceau­sescu elvtárs, az RKP KB főtitkára kihallgatáson fogadta Togocsivn Gendent, a Mongol NK rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, ennek kérésére. Ebből az alkalomból baráti megbeszélést tartottak. (Agerpres) PAKISZT-AN KÜÜ­GYMINISZTEREINEK LÁTOGATÁSAI FOGADÁS az államtanácson Chivu Stoica, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtaná­csának elnöke kedden fogadta Zulfikar­ali Bhuttot, Pakisztán külügyminiszterét. A szívélyes légkörben lefolyt találkozón jelen volt Grigore Geamanu, az Államtanács tit­kára, Corneliu Manescu külügy­miniszter, valamint M. Shafqat Pakisztán bukaresti nagykövete, és a pakisztáni külügyminiszté­rium több főtisztviselője. (Agerpres) FOGADÁS A MINISZTERTANÁCSON Ion Gheorghe Maurer, Romá­nia Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke kedden fogadta Zulfikar­ali Bhuttot, Pa­kisztán külügyminiszterét. A szívélyes légkörben megtar­tott találkozón jelen volt Corne­liu Manescu külügyminiszter, Eduard Mezincescu külügymi­niszter-helyettes, M. Shafqat, Pa­kisztán bukaresti nagykövete és a pakisztáni külügyminisztérium több tisztviselője. (Agerpres) Ajándékok hónapja December első nap­ja a hagyományos Ajándékhónap első napja is. Ezt nem­csak a naptár mutat­ja, hanem az üzletek kirakatai is. Bent, a polcokon új, elegáns és hasznos cikkek várják ízlésesen el­rendezve a vásárló­kat. Az Ajándékhó­nap során szerette­ink óhajaihoz kell igazodnunk, s ezért a férfiaknak felhívjuk a figyelmét arra, hogy számos újdon­ság — ruhák, kabát­kák, pulóverek, kö­tött kendők, elegáns, divatos estélyi ruhák — között válogathat­nak. A nőknek gazdag választék áll rendel­kezésükre nyakken­dőkből, selyemsálak­ból, kalapokból, kesz­tyűkből, ingekből, öl­tönyökből, átmeneti és télikabátokból, a­­melyek mind a férfi­ak óhajai szerint ké­szültek. A szülők műszálból kötött meleg, puha és könnyen tisztítható kabátkákat, szőrme­­galléros szövetkabá­tokat, ruhácskákat, tetszetős játékokat ajándékozhatnak gyermekeiknek. A nagy választékban kapható édességek­kel egyaránt megör­vendeztethetik a na­gyokat és kicsinye­ket. Kissé anekdota-ízű a következő eset, de megtörtént. Feleségem születésnapján Kolozsváron vol­tam s ahogy ilyenkor illik, siettem távira­tozni. A postatisztviselőnő — látva a távirat szövegét — mosolyogva fordult felém : „Nem volna kedvesebb egy dísztávirat ?" Valószínű — feleltem, s hozzá is láttam válo­gatni az elém rakott minták között. Agyonei­­comázott csokrok, giccses-szirupos szívek, amolyan vásári hangulatú, alaposan natura­lista rajzolmányok. „Kár — mondtam a tiszt­viselőnőnek —, hogy nincs egyiken se egy pukkedliző kislány vagy valami hasonló". Megrökönyödve nézett rám, s hogy megvi­gasztaljam, rábíztam a választást. Kiváncsi voltam az otthoni hatásra. A feleségem a várt gúnyos köszönet he­lyett — amit egy hasonló távirat kiválthat — a legtermészetesebben fogadta a dolgo­kat. Tetszett neki az a mázolmány ? —— nyi­lait belém a csalódás és már-már szavak­­ba fogtam a véleményem, amikor a rádión megpillantottam a csupasz, minden cicoma nélküli táviratot, és ahelyett, hogy dühös lettem volna, mert nem küldték a táviratot a kifizetett díszköntösben, gondolatban köszö­netet mondtam a kolozsvári tisztviselőnőnek. A tizedrangú papírra írt telex-sorok sokkal több szépséget sugalltak így. Ez történt velem. De mit csinál az, aki nem akad egy feledékeny postatisztviselőre ?! Nem küld dísztáviratot. De, ha mégis kül­deni akar ? Akkor, választ a 4-5 csúnya minta közül egy kevésbé csúnyát és vállalja a következményeket. Mert a giccses küldeményért a címzett ösz­tönösen nem a postát rója meg, ha mindjárt gondolatban is, hanem a feladó kétes ízlé­sét. Az ember első látásra nem gondol arra, hogy szegénynek egyszerűen nem volt más lehetősége, mivel a posta nem szolgál mással. S ez nem is volna probléma, ha csak az úgynevezett dísztáviratoknál történhetne meg. De problémává nő, mivel a születésnapon kívül vannak egyéb alkalmak is az üdvöz­lésre, s mindenekelőtt az újév, amikor az em­berek milliószámra érzik szükségét jókíván­ságaik kifejezésének — rokonaik, barátaik, kedves ismerőseik felé. Egyik legszebb szo­kásunk ez, ki tudja mióta ?! A kis üdvözlő BLENESI ERNŐ kártya, a kis színes papír rajta néhány sor­ral szép emberi együvétartozásunk szimbó­lumává nő, s mint ilyen, a legnagyobb figyel­met érdemli azok részéről akik hivatottak évről-évre megfelelő mennyiségben és minő­ségben is kiadni, forgalomba hozni. A pos­tának mindemellett kitűnő jövedelmi forrás is ez a szép szokás, következésképpen figyel­me, gondossága ilyen szempontból is száz­szorosan indokolt. Hogy keveset tesz e téren, főleg mennyi­ségi vonatkozásokban, az rosszindulattal sem állítható. A tények beszélnek. Csak az újévi szükségletek fedezésére a posta máris nyom­tatott 8 millió üdvözlőkártyát, amelyek 1,25 és 1 lejes áron kerülnek forgalomba tizenöt, illetve tizenhárom változatú rajzzal. Nyom­tatott úgyszintén 210 000 dísztáviratot négy változatban. E tetemes mennyiségből több mint négy millió máris kijutott a tartományokba, a többi közel felére a tartományok benyújtot­ták pótigénylésüket, s ezt valamint az ezutá­­niakat legkésőbb december 10-ig kielégítik. De vajon mindezzel kimerült az újévi üd­vözlőkártyákkal való foglalatosság kérdése ? Nyilván, hogy távolról sem. Mert szó van még a tartományokon belüli elosztásról, s bizony — az elmúlt évek tapasztalatain okulva — itt is akad tennivaló, hogy min­denütt kaphatók legyenek, több változatban is az üdvözlőkártyák. Ugyanis nem egy he­lyen előfordult, hogy a „csúcsnapokban“ egyszerűen bottal üthették az igénylők az üdvözlőkártyák nyomát. S az igénylések ed­digi menete nem zárja ki hasonló esetek megismétlődését. Tehát figyelem, nagy-nagy figyelem az elosztásra ! Végső fokon nincs jogunk bárki előtt is elzárni annak lehetősé­gét, hogy éljen e szép szokás adta örömök­kel A jó elosztás ilyen értelemben elemi kötelesség Az lenne a minőség is, dehát sajna, itt a posta, az idei jobb eredmények ellenére (lásd a változatok nagy számát), még mindig rab­ja jól kitaposott, de mégis rossz utaknak. Én gondolom, itt nem érdektelen felvetni általában, a jövőre nézve is ezt a kérdést. Zömében ugyanis csúnyák a kis üdvözlőla­pok, akár e sorok elején említett dísztávira­tok és bizony igen sok nyomtatott boríték, levelezőlap is az. Különös, hogy manapság, amikor a szép­ség, az esztétikum térhódítását — nyugod­tan mondhatjuk: párt- és állampolitika rangjára emeltük s ez mind mélységben, mind térben hat is, a posta ilyenfajta nyom­tatványai még mindig valami avitt vásári íz­lés hordozói, holott kiváló eszközei lehet­nének a jó ízlés terjesztésének. Miért kell e nyomtatványok esetében oly görcsösen ra­gaszkodni régi tartalmi és formai elemek­hez ? Miért kell nekem és millió más társam­nak folyton csak gömbölyded télapókkal, kiborotvált és mosolygó kéményseprőkkel vagy szánkózó „mézeskalács-színű" gyere­kekkel küldenem újévi üdvözleteimet?! Vagy miért mindig az a giccsesen behavazott táj (több színben vagy fekete-fehéren), a ke­resztbeállított síléc, a fenyőág és a gyertya és így tovább, és így tovább ?! „Szimbólumai ezek a téli ünnepeknek — válaszolhatja bár­ki. — Csak szimbolikusok lehetnek ezek a rajzok, fényképek". Rendben van, szükséges a szimbólum, de az lehet szép is, művészi. Hadd örüljön ennek is az a címzett s ne mindjárt a feladó kétes ízlése jusson eszébe, holott az legtöbbször egyáltalán nem hibás. Miért ne vihetnék ezek a kis üdvözlőkár­tyák szerte az országba kiváló grafikusok raj­zait? Gy. Szabó Bélának és úgy tudom Jules Perahimnak, Marcela Cordescunak (s bizo­nyára sok más­ grafikus-művésznek) szokása maga készítette, igazán szép kis üdvözlőkártyá­kat küldeni. Nyilván oka ennek az is, hogy egy" Gy. Szabó szintű művész egyszerűen nem hajlandó giccses rajzocskákon továbbítani üdvözletét. De mit tehetünk mi, többiek, akik­nek más lehetőségük nincs, mint megvenni, amit árulnak ?! A következtetés világos nagyon is: ideje, hogy a posta e téren is leszámoljon régi rossz hagyományaival. Életünk mai szép­sége követeli ezt. mumm. pommm Tusnád : Itt is beköszöntött a tél, de vendégekben nincs hiány.

Next