Előre, 1966. június (20. évfolyam, 5778-5803. szám)

1966-06-01 / 5778. szám

ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK N­APJA mint szemünk fényét m­ osolygó gyermekek. Egy mosolygó gyermek, kettő, tizenkettő, száz és mil­lió. A rácsos gyermekágyban vagy a homokos játszó­téren, vén öreg épület erkélyén, vagy nála is fiatalabb palota ablakában. Mosolygó gyermek a Kárpátokban és az Alpok tövében, a Kaukázus vagy a Pireneus alatt a Jangce vagy a Mississippi partján, afrikai pálmák alatt vagy a Matto Grosso erdőszegélyén. Ezer színű, ezer arcú, ezer szokású ez a világ — csak a gyermekek moso­lya egyforma mindenütt. Ezer nyelven beszélünk, de a gyermek hamarabb tanul meg mosolyogni, mint beszélni. Sírni még öntudatlanul sír : valami idegen, valami fájdal­mas bántja, és ösztönösen görbül le a szája széle. Ami­kor ránk mosolyog, akkor már közösséget vállal velünk , mondjuk, hogy a felnőttekkel, de mondhatjuk úgy is, hogy az emberiséggel. Elmondja mindazt, amit más­ként nem tud elmondani, mert a szavainkat még nem tanulta meg. De a mosoly már egész mondatokat helyet­tesít : bízom benned — mondja ez a mosoly. Bízom ben­ne, hogy jót akarsz nekem — mondja ez a mosoly. A barátom vagy, rábbizhatom magam — szól hozzánk ez a mosoly. Bízhatnak is bennünk. Jobban ma, mint tegnap, és job­ban itt, mint másutt. Jobban, mint tegnap, amikor a ma­gunk élete is bizonytalan kuszaságba torkollt. Jobban itt, ahol olyan világ épül, amely az embert szolgálja. Az em­bert, akivé­l fel akar cseperedni. Ó, a gyermek. Vagy ha akarjuk , ő, az emberiség. Mert akik most itt csetle­­nek-botlanak körülöttünk, s akiket a statisztika még csupán az iskolakötelezettség és a himlőoltás rubrikái­ban említ meg, azokat holnap úgy hívják, hogy Emberi­ség. Holnap, amikor mi már nem leszünk — de ez más kérdés. Mint ahogy más kérdés az is, hogy tegnap mi voltunk gyermekek. A természet törvényei szerint azono­sak a maiakkal. A társadalom törvényei szerint merő­ben mások. Valahogy jobban kiszolgáltatottak. És vala­hogy nehezebben tettük meg azt a bizonyos darwini moz­dulatot, mikoris első végtagjaink teljesen kimaradtak a helyváltoztatás műveletéből, s a fejünket magasra emel­tük, hogy messze lássunk. Nem olyan magasra, mint a mai gyerekek. És nem is láttunk olyan messzire. És a műveletet nem csupán a vitaminhiány következtében tet­tük meg körülményesebben. Az csak az első lépéseinket késleltette. A további, a későbbi lépések elé tornyosul­tak az igazi akadályok. Amelyeket a mai gyermek út­­jából elsöpört a kommunisták pártjának harca, elsöpört a szocialista rendszer. A gyermekek napját ünnepük ma szerte a világon, és nálunk is, Románia Szocialista Köztársaságban. Nálunk sajátos jegye van ennek az ünnepnek. Nálunk, ha sza­bad ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, nem csupán a szülő szereti a gyermekét, nem általában a felnőtt sze­reti a még csak derékig érő nemzedéket — nálunk a társadalom szereti a gyermeket. A társadalom, amely nem tud értelmetlen szavakat gügyögni, még csak azt sem tudja eldúdolni nekik, hogy „dombon törik a diót" — de meg tudta szüntetni a gyermekhalandóságot és le tudta küzdeni a torokgyíkot, meg tud tanítani minden gyermeket az egyiptomi hieroglifek két tucat jelre csök­kentett utódaira, széles ablakot tud vágni nekik az új házak és iskolák falába, melegvizes csapot tud szerelni a fürdőszobájukba, kakaót csorgat a bögréjükbe, és nem is olyan nagy bölcsességgel, mint amekkora szilárd kö­vetkezetességgel megállapítja, hogy az ötéves gyermek vagy a tizenkét esztendős valahogy jobban érzi magát, pirospozsgásabb és mosolygóbb a tömösi fenyők tövé­ben, mint az egykori külvárosok és koldusfalvak dohos szegénységében. A társadalom nem tud csipcsipcsókát játszani a gyerekekkel, de tud, ha akar — és a szocia­lista társadalom főként ezt akarja — egészséges, mű­velt, kiegyensúlyozott és a saját jövőjében határtalanul bízó embert nevelni a legkisebbekből, ahogy a na­gyobbakból is. A gyermekek napján szülő és nevelő, nagybácsi és sárkányragasztó szomszéd, egyszóval mindenki valami kis meglepetéssel köszönti a csöppségeket. De valahol láthatatlanul ott van mögöttük a társadalom. Annak ugyan nem mondja a gyermek, hogy „kezitcsókolom", nem mondja neki, hogy „köszönöm szépen“, mert a való és teljes jelentéséről nem is igen tud még. De a társa­dalom nem is várja ezt a köszönetét, ő csak annyit vár és azt meg is fogja kapni, hogy a mai gyermek hol­napra derék és dolgos tagja lesz a közösségnek, hű fia a hazájának. Meg fogja kapni, hiszen ezen munkálko­dik a gyermekek napján és az év többi 364 napján á­­tadhatatlanul. Majtényi Erik TÖBB FAANYAG (Munkatársunktól).­­ A Nyuga­ti Érchegység erdőinek kitermelői a hagyományokhoz híven az idén is nagy mennyiségű faanyagot szállítanak terven felül a bútor- és cellulóz gyáraknak. A fafeldolgo­zók az idén körültekintőbb mun­kával a bükkfa kihasználási mu­tató számát 5,7 százalékkal növel­ték. Az I. osztályú faanyag rész­aránya pedig 15 százalékkal volt nagyobb az előírtnál. Topánfalvá­­ról ebben az esztendőben terven felül eddig 2 200 000 lej értékű fa­anyagot kapott a nemzetgazdaság. XX. évfolyam 5778 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1966 június 1., szerda A gépgyártóipar dolgozóinak értekezlete A hétfő délutáni ülés A hétfő délutáni ülésen folytató­dott a jelentés vitája. Felszólalt Virgil Bogza, a romani mechanikai üzem igazgatója, Bujor Almasan bányaügyi miniszter, Mihai Du­­mitrascu, a szatmári Unió üzem fő­mérnöke, Dumitru Fuiorea, a kon­­stancai hajógyár igazgatója, Con­stantin Scarlat vegyipari minisz­ter, Viorel Metea, az RKP Brassó­­városi bizottságának első titkára, Vasile Abrudan, az aradi vagon­gyár vezérigazgatója, Rovin Rus­­tan, a bukaresti Vulcan üzem ve­zérigazgatója, Ion Tudose, a kő­olajipari miniszter helyettese, Mir­­cea Bila, a brassói Steagul Rosu üzem vezérigazgatója, Sanda Po­­pescu a bukaresti Electronica üzem osztályfőnöke, Constantin Tuzu, a Metrológiai, Szabványosítási és Találmányügyi Főigazgatóság ve­zérigazgatója, Dumitru Butuc, a birladi csapágygyár lakatosa, Ion Capafina, a bukaresti Semana­­toarea üzem igazgatója, Trandafir Cocirla, az RKP Bánát tartományi bizottságának titkára, Constantin Ionescu, a nagyváradi Infrafirea üzem igazgatója, Mihai Mihaila, a vasútügyi miniszter helyettese, Ilie Serbanus, a bukaresti Unirea is­kolacsoport igazgatója, Ion Con­stantin, a bukaresti Grivita Rosie üzem munkása, Petre Moldovan, a Mezőgazdasági Főtanács első al­­elnöke, Ion Roman, a Gépgyártó­ipari Technológia Kutatóintézet igazgatója, Ion Cristea, az oltenitai hajógyár igazgatója, Alexandru Rosea, a marosvásárhelyi Electro­­mures vállalat igazgatója, Aurel Boghici, a sinaiai mechanikai t­­zem igazgatója, Remus Radulet akadémikus, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának al­­elnöke, Nicu Constantin, a brailai Progresul üzem vezérigazgatója, Stefan Constantinescu, a fémipari miniszter helyettese, Ion Crisan, a Gépgyártóipari Minisztérium mű­szaki főigazgatóságának vezérigaz­gatója. A kedd délelőtti ülés kedden folytatta munkálatait a gépgyártóipar dolgozóinak érte­kezlete. A délelőtt folyamán szak­osztályonként tartották az ülése­ket, hogy minél több részvevő fejt­hesse ki véleményét a vita alá bo­csátott kérdésekben. E szakosztá­lyokban a következőkről tárgyal­tak : elektronika , gépjárművek, traktorok, gördülőanyag és hajó­gyártás ; szerszámgépek, finomme­chanika és mezőgazdasági gépek , technológiai berendezések és fém­szerelékek. Délután plenáris ülésen folyta­tódott a vita. (Agerpres) Újabb szállítmány esztergapad készült el az aradi „Strungul” üzemben. Mielőtt útnak indítanák, a legkényesebb alkatrészek szerelését újból átvizsgálják, hogy a megrendelőhöz kifogástalan állapotban érkezzen minden egyes, a gyár védjegyével ellátott esztergapad. A FALUMÚZEUM 30. ÉVFORDULÓJA Tudományos ülésszak A Falumúzeum létesítésének 30. évfordulója alkalmából hétfőn tu­dományos ülésszakot tartottak A Kommunista Párt a Romániai For­radalmi és Demokratikus Mozga­lom Történelmi Múzeumának dísz­termében. Az ülésszak, amelyet az Orszá­gos Szociológiai Bizottság szer­vezett a Tudományos Kutatás Or­szágos Tanácsának gazdaságtudo­mányi és szociológiai kutatási bi­zottságával, az Akadémia gazda­ságtudományi és szociológiai ku­tatási osztályával és a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizott­ság keretében működő Múzeumta­náccsal együtt, fontos tudományos rendezvény volt. A megnyitó beszédet Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művé­szetügyi Állami Bizottság elnöke mondotta. Az ülésszakon a következő közléseket terjesztették elő : dr. Ovidiu Badina egyetemi elő­­adótanár — Bukarest monográ­fiai iskolája és a falvak­kal kapcsolatos szociológiai kuta­tómunka ; H. H. Stahl professzor — A Falumúzeum tudományos fontossága és eredetisége ; Gheor­ghe Focsa, a Falumúzeum igazga­tója — A Falumúzeum fejlődése a népi hatalom éveiben ; Octavian Neamțu szociológus — A román falu való helyzete a bukaresti mo­nográfiai iskola munkáiban ; Va­sile Marinache, a Központi Statisz­tikai Igazgatóság igazgatója — Hogyan tükrözik a román szocio­lógiai kutatások a falu életében végbement változásokat. Az ülésszak befejezéseként Cos­­tin Murgescu, az Akadémia levele­ző tagja a Tudományos Kutatás Országos Tanácsa gazdaságtudo­mányi és szociológiai kutatási bi­zottságának elnöke beszélt „A falvakon folyó szociológiai kuta­tások jelenlegi célkitűzéseiről“. Az ülésszakon részt vettek tudo­mányos és kulturális személyisé­gek, szociológusok, filozófusok, közgazdászok, etnográfusok, fővá­rosi és vidéki múzeumok szakem­berei, a tudományos és művelő­dési kiadványok képviselői. Részt vettek több nagykövetség kultur­­attaséi és külföldi sajtótudósítók is. (Agerpres) Kicserélik a telefonfülkéket (Munkatársunktól).­­ A városok rendezettségét, a terek, utcák szép­ségét jelentősen befolyásolják a környezethez illő állandó, vagy idény jellegű kisépítmények, a te­lefonfülkék, újságokat, hűsítőket, édességeket árusító kioszkok. Bras­só városrendezési tervében évről évre szerepelnek a kisépületek. Tavaly, tavalyelőtt a cukrászipari kis egységeket költöztették korsze­rű kioszkokba és az utcákon felál­lított gyümölcsstandok öltöttek modern, ízléses külsőt. A napokban sor kerül a telefon­­fülkék kicserélésére. A régiek he­lyébe már szerelik a fémesen csil­logó, egészen modern vonalú új telefonfülkéket, amelyek díszei lesznek az utcáknak. A város fej­lődését figyelembe véve a PTTR ezt az alkalmat használja fel a te­lefonfülkék számának növelésére az új lakónegyedekben, továbbá azokban a kerületekben, ahol leg­inkább igénybe veszi a közönség a nyilvános telefonokat. 2. OLDALON A gépgyártóipar fejlődése és az EKP IX. kongresszusának dokumentumaiból az iparágra háruló feladatok Jelentés­e előterjesztette ILIE VERDET elvtárs Öcsászári Felségének, Irán sahinsah­jának látogatása Ploiesti és Brassó tartományokban Mircea Moarca­ és Adrian Io­nescu, az Agerpres különtudósítói közlik : Öcsászári Felsége, Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr hétfő dé­lelőtt a Prahova-völgyébe utazott. A magas rangú vendég kíséreté­ben van Gheorghe Radulescu, a Minisztertanács alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Ion Drinceanu, Románia teheráni nagykövete és más hivatalos sze­mélyek. Az iráni uralkodóval együtt a Prahova-völgyébe utazott kísérete, többek között Abbas Aram külügyminiszter, és Ahmad Eghbal, Irán bukaresti nagykövete. Ploiesti tartomány határán az iráni uralkodót a hagyományos ke­nyérrel és sóval fogadták. Köszön­tésére megjelent Gheorghe Stan, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke és más helyi hivatalos személyek. A vendégek megtekintették a brazi­l petrokémiai komplexumot. Alexandru Boaba kőolajipari mi­niszter, aki a vendéget az egész látogatás alatt kísérte, tájékoztat­ta az iráni uralkodót petrokémiai iparunk e jelentős létesítményének profiljáról és műszaki jellegzetes­ségeiről. A vendégek elidőztek a katalitikus krakkoló és atmoszféri­kus lepároló berendezések auto­mata vezénylőasztalai előtt. Ez­után megtekintették az olefin és a polietilén gyárat. Itt a császári Felségét Constantin Scarlat vegy­ipari miniszter kalauzolta. A sa­­hinsah behatóan érdeklődött a technológiai folyamat iránt és rész­letes felvilágosításokat kapott a szakemberektől. Az iráni uralkodó a legnagyobb elismeréssel nyilat­kozott a komplexum modern be­rendezéseiről és a korszerű gyár­tási folyamatról. A vendégek a román kőolajipar fejlődéséről alkotott képet az 1 Mai kőolajipari gépgyárban egé­szítették ki. Itt Ion Avram, helyet­tes gépgyártóipari miniszter és Constantin Marinescu mérnök, az üzemek műszaki igazgatója rész­letesen ismertették a magas rangú vendéggel az erős hazai kőolaj­ipari felszerelés-bázis megterem­tésének és fejlesztésének szaka­szait. A vendégek a továbbiakban megtekintettek néhány részleget és egy fútóberendezés felállítását. A sahinsah gratulált az üzem mun­kaközösségének kiváló eredmé­nyeikhez. Irán sahinsahja és a kíséretében levő hivatalos személyek folytat­ták utazásukat és délben Brassó­ba érkeztek. A tartomány területére való ér­kezéskor a magas rangú vendéget Joan Marcus, a tartományi népta­nács végrehajtó bizottságának el­nöke és a helyi állami szervek más képviselői fogadták. Helyi nép­viseletbe öltözött fiatalok virág­csokrokat nyújtottak át az uralko­dónak. A délután folyamán a vendégek megtekintették Brassó néhány la­kónegyedét. A hivatalos gépkocsik ezután a traktorüzem felé vették útjukat. Az üzemben Gh. Oprea, a gép­gyártóipari miniszter helyettese és Emil Oniga, a vállalat vezérigaz­gatója ismertették a hatalmas üzem fejlődésének útját. Több ter­melőrészleg megtekintése során Ó császári Felsége elismerő szavak­kal nyilatkozott a látottakról. „Va­lóságos öröm megtekinteni ezt az elsőrangú üzemet“ — hangsúlyoz­ta a magas rangú vendég, újabb sikereket és ragyogó jö­vőt kíván­va a traktorgyártóknak. Irán sa­hinsahja kijelentette, hogy orszá­ga érdeklődést tanúsít a román traktorok iránt. A látogatás befejeztével a ven­dégek előtt gyakorlati bemutató­val szemléltették a Brassóban gyártott legutóbbi traktortípusok magas műszaki színvonalát. Nagyobb szerepet a lakóbizottságoknak (Munkatársunktól). Nemrég hangzott el ez a vélemény a Nagyvárad városi néptanács 8. üléssza­kán, amelynek napi­rendi pontján a laká­sok karbantartása, javítása ,a lakásfelté­telek megjavításának problémái szerepel­tek. Az ülésszak résztvevői egyhan­gúlag elismerték, hogy ez a kérdés most, amikor az álla­mi tulajdonban lévő lakások száma évről évre rohamosan nö­vekszik egyre fonto­sabbá válik. Az álla­mosított házak nagy­váradi hivatalának egyre sokoldalúbb, szerteágazóbb a tevé­kenysége, hiszen je­lenleg a városban 1 millió négyzetmétert tesz ki a lakófelület. S a lakások javításá­ra, karbantartására és bővítésére kijelölt pénzösszeg is egyre nagyobb. Csupán ja­vításra és karbantar­tásra az 1953. évi 1 200 000 lejjel szem­ben ez évben 9 500 000 lejt költ az állam eb­ben a városban. Ta­valy Nagyváradon 85 épületen és több mint 2000 lakásban végeztek jelentősebb javításokat. Az említett népta­nácsi ülésszak mun­kálatai azonban rá­mutattak arra is, hogy még számos tennivaló van az el­végzett javítások mi­nősége emelése, a ki­tűzött határidők be­tartása és a végzendő javítások sürgősségi sorrendjének reális megállapítása terén. Ehhez pedig elkerül­hetetlenül szükség van a városban mű­ködő lakóbizottságok aktív segítségére. Nagyváradon jelen­leg 187 lakóbizottság tevékenykedik s ezek összesen 907 tagot számlálnak. Az Au­gusztus 23 téri 27/C, a Május 1 út 9 szám alatti, a Március 6 úti lakónegyed B-4- es és a Bukarest tér 25 számú blokkjában tevékenykedő lakóbi­zottságok példája bi­zonyítja, hogy igen sokat tehetnek a la­kások karbantartásá­ban, a rongálódások megelőzésében. Szorosabb együttműködéssel A mezőgazdasági termelőszövetkezetek Sziget rajoni szövetségének kapcsolatai egyes vállalatokkal Az MTSZ-ek Sziget rajoni szövetségén Firte Ioan elnök és Bota Vasile alelnök az íróasztalukon lévő friss fogalmaz­ványt mutatják, amit a Máramaros tartományi szövetkezeti szövetségnek címeztek. Arról van benne szó, hogy a Sziget rajoni MTSZ-ek anyag- és pótalkatrész ellátása szempontjából milyen nagy hátrányt jelent, hogy úgyszólván a legkisebb csavart és az utolsó szem vetőmagot is Szatmárról és más távoli helyekről kell beszerezniük. Javasolják, hogy Visó és Sziget rajonok számára lé­tesítsenek egy közös lerakatot. A beadványhoz csatolták a szi­geti vasútállomás mellett lévő raktárhelyiség alaprajzát is, melyet a város és a vasút a rajoni szövetség rendelkezésére tudna bocsá­tani. A kérdés megoldása iránt tanúsított nagy figyelem és törődés jut kifejezésre abban, hogy a beadványban pontos számításokat végeztek arra nézve: milyen nagy kiadást jelent a MTSZ-eknek, hogy az anyagokat, alkatrészeket kü­lön-külön gépkocsival kell hogy elszállítsák 80—130 kilométerről, és mennyivel olcsóbb volna, ha a vasúton vagontételekben kapná meg az árut a lerakat. — Hallottuk, a tavaszi kam­pány az idén Sziget rajonban is hamarabb és jobb körülmények között fejeződött be, mint az elmúlt években. Minden bi­zonnyal része van ebben annak is, hogy a különböző vállalatok idejében ideszállították a vető­magot, gépeket, felszereléseket, alkatrészeket. — Kétségtelen. Jobb, szervezet­tebb mifelénk is az anyagellátás, mint bármikor. Mi azonban mégis azon a véleményen vagyunk, hogy a lehetőségekhez képest rövidebb idő alatt is földbe hullhatott volna a mag. Az utolsó táblákon szára­zabb, kevés nedvességet tartalma­zó magágyba kellett vetnünk. Ez részben annak tudható be, hogy a tartományi magellátó vállalat, jól­lehet idejében leadtuk a rendelé­seket, döcögve látott el bennünket vetőmaggal. Előadódtak bosz­­szantó körülmények is, pél­dául a szaploncai MTSZ esetében. Megbeszéltük az Agrosem-mel, hogy holnap megy a kocsi a magért. Megígérték: az igényelt mennyisé­get elvihetjük. Másnap, mikor a kocsi megérkezett, 100 kilométer út után, kiderült, hogy „véletlenül" más, közelebbi egység szállította el a fenntartott készletet. Noha azt is előre lekötötttük velük, hogy az egész rajonban a korai 101—HD hibrid kukoricát vetjük, előfordult, hogy kései fajtákat küldtek — például Szarvasszónak — amit csak az utolsó pillanatban tudtunk kicserélni. — Észlelhető hasonló jelen­ség más vállalatok esetében is? — Többé-kevésbé a szatmári 11-es gépalkatrész és- anyaglera­­kattal is ez a helyzet. Az elmúlt hónapokban benyújtott igénylé­seinket megkésve elégítették ki. Az avasfelsőfalusi GTÁ-ról is szól­nunk kell. Sok közös akciónk lenne. Ám a gépállomás vezetői ezidáig egy alkalommal sem ke­resték fel a rajoni szövetkezeti szövetséget. — Sziget rajonban, köztudo­mású, az állattenyésztés az egyesszámú üzemág. Mint terep­­utunk során láttuk, több jó­szágtelepet korszerűsítenek. — Vidékünkön nem kis gondot okoz az állattelepek bőséges vízel­látása. Ezért a szövetkezeti szö­vetség megalakulásától kezdve, úgy­szólván „kiemelt probléma“­­ként kezelte ezt. Több MTSZ-ben — köztük Comestiben, Szaploncán — hozzáláttunk vízgyűjtőmeden­cék építéséhez, a víz bevezetéséhez az istállókba. A munkálatokat részben az építkezési vállalat rész­ben pedig a városi „Deservirea“ vállalat végzi. Minden tőlük telhe­tőt megtesznek a gyors és jó mun­ka érdekében. Azonban nehézsé­get okoz számukra, hogy eddig nem kaptak hasonló feladatokat. Lévén, hogy az elkövetkező idő­szakban még nagyobb súllyal ve­tődik fel a vízvezeték kiépítése az összes istállókba, volna egy javas­latunk a tartományi szervekhez. A tartomány valamelyik helyi ipari vállalatának egyik részlegét — vagy lehet ez újonnan alakított közös szövetkezeti vállalat is — az állattenyésztő telepek vízvezeté­kének és más itt használt gépek, berendezések beszerelésére, eset­leg karbantartására kellene profi­­lozni. Mert igen nehéz megoldani, hogy a rajoni szövetségek saját körzetükben lévő vállalatoknál végeztessék ezt el, nem mindenütt kerül erre megfelelő szakember sem. Az utóbbi hónapokban mind ke­vesebb a panasz az MTSZ-ek ré­széről a tejbegyűjtő vállalatra. Nemrég ugyanis megszüntettük azt a helytelen, sok vitára okot adó gyakorlatot, miszerint az ICIL megbízottai a beszállítás után vé­gezték el a tej zsírtartalmának megállapítását. A megbízottak most a helyszínen, az istállóknál, begyűjtőközpontoknál veszik át a tejet a termelők jelenlétében. Itt Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon)

Next