Előre, 1966. június (20. évfolyam, 5778-5803. szám)
1966-06-01 / 5778. szám
ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK NAPJA mint szemünk fényét m osolygó gyermekek. Egy mosolygó gyermek, kettő, tizenkettő, száz és millió. A rácsos gyermekágyban vagy a homokos játszótéren, vén öreg épület erkélyén, vagy nála is fiatalabb palota ablakában. Mosolygó gyermek a Kárpátokban és az Alpok tövében, a Kaukázus vagy a Pireneus alatt a Jangce vagy a Mississippi partján, afrikai pálmák alatt vagy a Matto Grosso erdőszegélyén. Ezer színű, ezer arcú, ezer szokású ez a világ — csak a gyermekek mosolya egyforma mindenütt. Ezer nyelven beszélünk, de a gyermek hamarabb tanul meg mosolyogni, mint beszélni. Sírni még öntudatlanul sír : valami idegen, valami fájdalmas bántja, és ösztönösen görbül le a szája széle. Amikor ránk mosolyog, akkor már közösséget vállal velünk , mondjuk, hogy a felnőttekkel, de mondhatjuk úgy is, hogy az emberiséggel. Elmondja mindazt, amit másként nem tud elmondani, mert a szavainkat még nem tanulta meg. De a mosoly már egész mondatokat helyettesít : bízom benned — mondja ez a mosoly. Bízom benne, hogy jót akarsz nekem — mondja ez a mosoly. A barátom vagy, rábbizhatom magam — szól hozzánk ez a mosoly. Bízhatnak is bennünk. Jobban ma, mint tegnap, és jobban itt, mint másutt. Jobban, mint tegnap, amikor a magunk élete is bizonytalan kuszaságba torkollt. Jobban itt, ahol olyan világ épül, amely az embert szolgálja. Az embert, akivél fel akar cseperedni. Ó, a gyermek. Vagy ha akarjuk , ő, az emberiség. Mert akik most itt csetlenek-botlanak körülöttünk, s akiket a statisztika még csupán az iskolakötelezettség és a himlőoltás rubrikáiban említ meg, azokat holnap úgy hívják, hogy Emberiség. Holnap, amikor mi már nem leszünk — de ez más kérdés. Mint ahogy más kérdés az is, hogy tegnap mi voltunk gyermekek. A természet törvényei szerint azonosak a maiakkal. A társadalom törvényei szerint merőben mások. Valahogy jobban kiszolgáltatottak. És valahogy nehezebben tettük meg azt a bizonyos darwini mozdulatot, mikoris első végtagjaink teljesen kimaradtak a helyváltoztatás műveletéből, s a fejünket magasra emeltük, hogy messze lássunk. Nem olyan magasra, mint a mai gyerekek. És nem is láttunk olyan messzire. És a műveletet nem csupán a vitaminhiány következtében tettük meg körülményesebben. Az csak az első lépéseinket késleltette. A további, a későbbi lépések elé tornyosultak az igazi akadályok. Amelyeket a mai gyermek útjából elsöpört a kommunisták pártjának harca, elsöpört a szocialista rendszer. A gyermekek napját ünnepük ma szerte a világon, és nálunk is, Románia Szocialista Köztársaságban. Nálunk sajátos jegye van ennek az ünnepnek. Nálunk, ha szabad ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, nem csupán a szülő szereti a gyermekét, nem általában a felnőtt szereti a még csak derékig érő nemzedéket — nálunk a társadalom szereti a gyermeket. A társadalom, amely nem tud értelmetlen szavakat gügyögni, még csak azt sem tudja eldúdolni nekik, hogy „dombon törik a diót" — de meg tudta szüntetni a gyermekhalandóságot és le tudta küzdeni a torokgyíkot, meg tud tanítani minden gyermeket az egyiptomi hieroglifek két tucat jelre csökkentett utódaira, széles ablakot tud vágni nekik az új házak és iskolák falába, melegvizes csapot tud szerelni a fürdőszobájukba, kakaót csorgat a bögréjükbe, és nem is olyan nagy bölcsességgel, mint amekkora szilárd következetességgel megállapítja, hogy az ötéves gyermek vagy a tizenkét esztendős valahogy jobban érzi magát, pirospozsgásabb és mosolygóbb a tömösi fenyők tövében, mint az egykori külvárosok és koldusfalvak dohos szegénységében. A társadalom nem tud csipcsipcsókát játszani a gyerekekkel, de tud, ha akar — és a szocialista társadalom főként ezt akarja — egészséges, művelt, kiegyensúlyozott és a saját jövőjében határtalanul bízó embert nevelni a legkisebbekből, ahogy a nagyobbakból is. A gyermekek napján szülő és nevelő, nagybácsi és sárkányragasztó szomszéd, egyszóval mindenki valami kis meglepetéssel köszönti a csöppségeket. De valahol láthatatlanul ott van mögöttük a társadalom. Annak ugyan nem mondja a gyermek, hogy „kezitcsókolom", nem mondja neki, hogy „köszönöm szépen“, mert a való és teljes jelentéséről nem is igen tud még. De a társadalom nem is várja ezt a köszönetét, ő csak annyit vár és azt meg is fogja kapni, hogy a mai gyermek holnapra derék és dolgos tagja lesz a közösségnek, hű fia a hazájának. Meg fogja kapni, hiszen ezen munkálkodik a gyermekek napján és az év többi 364 napján átadhatatlanul. Majtényi Erik TÖBB FAANYAG (Munkatársunktól). A Nyugati Érchegység erdőinek kitermelői a hagyományokhoz híven az idén is nagy mennyiségű faanyagot szállítanak terven felül a bútor- és cellulóz gyáraknak. A fafeldolgozók az idén körültekintőbb munkával a bükkfa kihasználási mutató számát 5,7 százalékkal növelték. Az I. osztályú faanyag részaránya pedig 15 százalékkal volt nagyobb az előírtnál. Topánfalváról ebben az esztendőben terven felül eddig 2 200 000 lej értékű faanyagot kapott a nemzetgazdaság. XX. évfolyam 5778 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1966 június 1., szerda A gépgyártóipar dolgozóinak értekezlete A hétfő délutáni ülés A hétfő délutáni ülésen folytatódott a jelentés vitája. Felszólalt Virgil Bogza, a romani mechanikai üzem igazgatója, Bujor Almasan bányaügyi miniszter, Mihai Dumitrascu, a szatmári Unió üzem főmérnöke, Dumitru Fuiorea, a konstancai hajógyár igazgatója, Constantin Scarlat vegyipari miniszter, Viorel Metea, az RKP Brassóvárosi bizottságának első titkára, Vasile Abrudan, az aradi vagongyár vezérigazgatója, Rovin Rustan, a bukaresti Vulcan üzem vezérigazgatója, Ion Tudose, a kőolajipari miniszter helyettese, Mircea Bila, a brassói Steagul Rosu üzem vezérigazgatója, Sanda Popescu a bukaresti Electronica üzem osztályfőnöke, Constantin Tuzu, a Metrológiai, Szabványosítási és Találmányügyi Főigazgatóság vezérigazgatója, Dumitru Butuc, a birladi csapágygyár lakatosa, Ion Capafina, a bukaresti Semanatoarea üzem igazgatója, Trandafir Cocirla, az RKP Bánát tartományi bizottságának titkára, Constantin Ionescu, a nagyváradi Infrafirea üzem igazgatója, Mihai Mihaila, a vasútügyi miniszter helyettese, Ilie Serbanus, a bukaresti Unirea iskolacsoport igazgatója, Ion Constantin, a bukaresti Grivita Rosie üzem munkása, Petre Moldovan, a Mezőgazdasági Főtanács első alelnöke, Ion Roman, a Gépgyártóipari Technológia Kutatóintézet igazgatója, Ion Cristea, az oltenitai hajógyár igazgatója, Alexandru Rosea, a marosvásárhelyi Electromures vállalat igazgatója, Aurel Boghici, a sinaiai mechanikai tzem igazgatója, Remus Radulet akadémikus, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának alelnöke, Nicu Constantin, a brailai Progresul üzem vezérigazgatója, Stefan Constantinescu, a fémipari miniszter helyettese, Ion Crisan, a Gépgyártóipari Minisztérium műszaki főigazgatóságának vezérigazgatója. A kedd délelőtti ülés kedden folytatta munkálatait a gépgyártóipar dolgozóinak értekezlete. A délelőtt folyamán szakosztályonként tartották az üléseket, hogy minél több részvevő fejthesse ki véleményét a vita alá bocsátott kérdésekben. E szakosztályokban a következőkről tárgyaltak : elektronika , gépjárművek, traktorok, gördülőanyag és hajógyártás ; szerszámgépek, finommechanika és mezőgazdasági gépek , technológiai berendezések és fémszerelékek. Délután plenáris ülésen folytatódott a vita. (Agerpres) Újabb szállítmány esztergapad készült el az aradi „Strungul” üzemben. Mielőtt útnak indítanák, a legkényesebb alkatrészek szerelését újból átvizsgálják, hogy a megrendelőhöz kifogástalan állapotban érkezzen minden egyes, a gyár védjegyével ellátott esztergapad. A FALUMÚZEUM 30. ÉVFORDULÓJA Tudományos ülésszak A Falumúzeum létesítésének 30. évfordulója alkalmából hétfőn tudományos ülésszakot tartottak A Kommunista Párt a Romániai Forradalmi és Demokratikus Mozgalom Történelmi Múzeumának dísztermében. Az ülésszak, amelyet az Országos Szociológiai Bizottság szervezett a Tudományos Kutatás Országos Tanácsának gazdaságtudományi és szociológiai kutatási bizottságával, az Akadémia gazdaságtudományi és szociológiai kutatási osztályával és a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság keretében működő Múzeumtanáccsal együtt, fontos tudományos rendezvény volt. A megnyitó beszédet Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke mondotta. Az ülésszakon a következő közléseket terjesztették elő : dr. Ovidiu Badina egyetemi előadótanár — Bukarest monográfiai iskolája és a falvakkal kapcsolatos szociológiai kutatómunka ; H. H. Stahl professzor — A Falumúzeum tudományos fontossága és eredetisége ; Gheorghe Focsa, a Falumúzeum igazgatója — A Falumúzeum fejlődése a népi hatalom éveiben ; Octavian Neamțu szociológus — A román falu való helyzete a bukaresti monográfiai iskola munkáiban ; Vasile Marinache, a Központi Statisztikai Igazgatóság igazgatója — Hogyan tükrözik a román szociológiai kutatások a falu életében végbement változásokat. Az ülésszak befejezéseként Costin Murgescu, az Akadémia levelező tagja a Tudományos Kutatás Országos Tanácsa gazdaságtudományi és szociológiai kutatási bizottságának elnöke beszélt „A falvakon folyó szociológiai kutatások jelenlegi célkitűzéseiről“. Az ülésszakon részt vettek tudományos és kulturális személyiségek, szociológusok, filozófusok, közgazdászok, etnográfusok, fővárosi és vidéki múzeumok szakemberei, a tudományos és művelődési kiadványok képviselői. Részt vettek több nagykövetség kulturattaséi és külföldi sajtótudósítók is. (Agerpres) Kicserélik a telefonfülkéket (Munkatársunktól). A városok rendezettségét, a terek, utcák szépségét jelentősen befolyásolják a környezethez illő állandó, vagy idény jellegű kisépítmények, a telefonfülkék, újságokat, hűsítőket, édességeket árusító kioszkok. Brassó városrendezési tervében évről évre szerepelnek a kisépületek. Tavaly, tavalyelőtt a cukrászipari kis egységeket költöztették korszerű kioszkokba és az utcákon felállított gyümölcsstandok öltöttek modern, ízléses külsőt. A napokban sor kerül a telefonfülkék kicserélésére. A régiek helyébe már szerelik a fémesen csillogó, egészen modern vonalú új telefonfülkéket, amelyek díszei lesznek az utcáknak. A város fejlődését figyelembe véve a PTTR ezt az alkalmat használja fel a telefonfülkék számának növelésére az új lakónegyedekben, továbbá azokban a kerületekben, ahol leginkább igénybe veszi a közönség a nyilvános telefonokat. 2. OLDALON A gépgyártóipar fejlődése és az EKP IX. kongresszusának dokumentumaiból az iparágra háruló feladatok Jelentése előterjesztette ILIE VERDET elvtárs Öcsászári Felségének, Irán sahinsahjának látogatása Ploiesti és Brassó tartományokban Mircea Moarca és Adrian Ionescu, az Agerpres különtudósítói közlik : Öcsászári Felsége, Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr hétfő délelőtt a Prahova-völgyébe utazott. A magas rangú vendég kíséretében van Gheorghe Radulescu, a Minisztertanács alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Ion Drinceanu, Románia teheráni nagykövete és más hivatalos személyek. Az iráni uralkodóval együtt a Prahova-völgyébe utazott kísérete, többek között Abbas Aram külügyminiszter, és Ahmad Eghbal, Irán bukaresti nagykövete. Ploiesti tartomány határán az iráni uralkodót a hagyományos kenyérrel és sóval fogadták. Köszöntésére megjelent Gheorghe Stan, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke és más helyi hivatalos személyek. A vendégek megtekintették a brazil petrokémiai komplexumot. Alexandru Boaba kőolajipari miniszter, aki a vendéget az egész látogatás alatt kísérte, tájékoztatta az iráni uralkodót petrokémiai iparunk e jelentős létesítményének profiljáról és műszaki jellegzetességeiről. A vendégek elidőztek a katalitikus krakkoló és atmoszférikus lepároló berendezések automata vezénylőasztalai előtt. Ezután megtekintették az olefin és a polietilén gyárat. Itt a császári Felségét Constantin Scarlat vegyipari miniszter kalauzolta. A sahinsah behatóan érdeklődött a technológiai folyamat iránt és részletes felvilágosításokat kapott a szakemberektől. Az iráni uralkodó a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a komplexum modern berendezéseiről és a korszerű gyártási folyamatról. A vendégek a román kőolajipar fejlődéséről alkotott képet az 1 Mai kőolajipari gépgyárban egészítették ki. Itt Ion Avram, helyettes gépgyártóipari miniszter és Constantin Marinescu mérnök, az üzemek műszaki igazgatója részletesen ismertették a magas rangú vendéggel az erős hazai kőolajipari felszerelés-bázis megteremtésének és fejlesztésének szakaszait. A vendégek a továbbiakban megtekintettek néhány részleget és egy fútóberendezés felállítását. A sahinsah gratulált az üzem munkaközösségének kiváló eredményeikhez. Irán sahinsahja és a kíséretében levő hivatalos személyek folytatták utazásukat és délben Brassóba érkeztek. A tartomány területére való érkezéskor a magas rangú vendéget Joan Marcus, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke és a helyi állami szervek más képviselői fogadták. Helyi népviseletbe öltözött fiatalok virágcsokrokat nyújtottak át az uralkodónak. A délután folyamán a vendégek megtekintették Brassó néhány lakónegyedét. A hivatalos gépkocsik ezután a traktorüzem felé vették útjukat. Az üzemben Gh. Oprea, a gépgyártóipari miniszter helyettese és Emil Oniga, a vállalat vezérigazgatója ismertették a hatalmas üzem fejlődésének útját. Több termelőrészleg megtekintése során Ó császári Felsége elismerő szavakkal nyilatkozott a látottakról. „Valóságos öröm megtekinteni ezt az elsőrangú üzemet“ — hangsúlyozta a magas rangú vendég, újabb sikereket és ragyogó jövőt kívánva a traktorgyártóknak. Irán sahinsahja kijelentette, hogy országa érdeklődést tanúsít a román traktorok iránt. A látogatás befejeztével a vendégek előtt gyakorlati bemutatóval szemléltették a Brassóban gyártott legutóbbi traktortípusok magas műszaki színvonalát. Nagyobb szerepet a lakóbizottságoknak (Munkatársunktól). Nemrég hangzott el ez a vélemény a Nagyvárad városi néptanács 8. ülésszakán, amelynek napirendi pontján a lakások karbantartása, javítása ,a lakásfeltételek megjavításának problémái szerepeltek. Az ülésszak résztvevői egyhangúlag elismerték, hogy ez a kérdés most, amikor az állami tulajdonban lévő lakások száma évről évre rohamosan növekszik egyre fontosabbá válik. Az államosított házak nagyváradi hivatalának egyre sokoldalúbb, szerteágazóbb a tevékenysége, hiszen jelenleg a városban 1 millió négyzetmétert tesz ki a lakófelület. S a lakások javítására, karbantartására és bővítésére kijelölt pénzösszeg is egyre nagyobb. Csupán javításra és karbantartásra az 1953. évi 1 200 000 lejjel szemben ez évben 9 500 000 lejt költ az állam ebben a városban. Tavaly Nagyváradon 85 épületen és több mint 2000 lakásban végeztek jelentősebb javításokat. Az említett néptanácsi ülésszak munkálatai azonban rámutattak arra is, hogy még számos tennivaló van az elvégzett javítások minősége emelése, a kitűzött határidők betartása és a végzendő javítások sürgősségi sorrendjének reális megállapítása terén. Ehhez pedig elkerülhetetlenül szükség van a városban működő lakóbizottságok aktív segítségére. Nagyváradon jelenleg 187 lakóbizottság tevékenykedik s ezek összesen 907 tagot számlálnak. Az Augusztus 23 téri 27/C, a Május 1 út 9 szám alatti, a Március 6 úti lakónegyed B-4- es és a Bukarest tér 25 számú blokkjában tevékenykedő lakóbizottságok példája bizonyítja, hogy igen sokat tehetnek a lakások karbantartásában, a rongálódások megelőzésében. Szorosabb együttműködéssel A mezőgazdasági termelőszövetkezetek Sziget rajoni szövetségének kapcsolatai egyes vállalatokkal Az MTSZ-ek Sziget rajoni szövetségén Firte Ioan elnök és Bota Vasile alelnök az íróasztalukon lévő friss fogalmazványt mutatják, amit a Máramaros tartományi szövetkezeti szövetségnek címeztek. Arról van benne szó, hogy a Sziget rajoni MTSZ-ek anyag- és pótalkatrész ellátása szempontjából milyen nagy hátrányt jelent, hogy úgyszólván a legkisebb csavart és az utolsó szem vetőmagot is Szatmárról és más távoli helyekről kell beszerezniük. Javasolják, hogy Visó és Sziget rajonok számára létesítsenek egy közös lerakatot. A beadványhoz csatolták a szigeti vasútállomás mellett lévő raktárhelyiség alaprajzát is, melyet a város és a vasút a rajoni szövetség rendelkezésére tudna bocsátani. A kérdés megoldása iránt tanúsított nagy figyelem és törődés jut kifejezésre abban, hogy a beadványban pontos számításokat végeztek arra nézve: milyen nagy kiadást jelent a MTSZ-eknek, hogy az anyagokat, alkatrészeket külön-külön gépkocsival kell hogy elszállítsák 80—130 kilométerről, és mennyivel olcsóbb volna, ha a vasúton vagontételekben kapná meg az árut a lerakat. — Hallottuk, a tavaszi kampány az idén Sziget rajonban is hamarabb és jobb körülmények között fejeződött be, mint az elmúlt években. Minden bizonnyal része van ebben annak is, hogy a különböző vállalatok idejében ideszállították a vetőmagot, gépeket, felszereléseket, alkatrészeket. — Kétségtelen. Jobb, szervezettebb mifelénk is az anyagellátás, mint bármikor. Mi azonban mégis azon a véleményen vagyunk, hogy a lehetőségekhez képest rövidebb idő alatt is földbe hullhatott volna a mag. Az utolsó táblákon szárazabb, kevés nedvességet tartalmazó magágyba kellett vetnünk. Ez részben annak tudható be, hogy a tartományi magellátó vállalat, jóllehet idejében leadtuk a rendeléseket, döcögve látott el bennünket vetőmaggal. Előadódtak boszszantó körülmények is, például a szaploncai MTSZ esetében. Megbeszéltük az Agrosem-mel, hogy holnap megy a kocsi a magért. Megígérték: az igényelt mennyiséget elvihetjük. Másnap, mikor a kocsi megérkezett, 100 kilométer út után, kiderült, hogy „véletlenül" más, közelebbi egység szállította el a fenntartott készletet. Noha azt is előre lekötötttük velük, hogy az egész rajonban a korai 101—HD hibrid kukoricát vetjük, előfordult, hogy kései fajtákat küldtek — például Szarvasszónak — amit csak az utolsó pillanatban tudtunk kicserélni. — Észlelhető hasonló jelenség más vállalatok esetében is? — Többé-kevésbé a szatmári 11-es gépalkatrész és- anyaglerakattal is ez a helyzet. Az elmúlt hónapokban benyújtott igényléseinket megkésve elégítették ki. Az avasfelsőfalusi GTÁ-ról is szólnunk kell. Sok közös akciónk lenne. Ám a gépállomás vezetői ezidáig egy alkalommal sem keresték fel a rajoni szövetkezeti szövetséget. — Sziget rajonban, köztudomású, az állattenyésztés az egyesszámú üzemág. Mint tereputunk során láttuk, több jószágtelepet korszerűsítenek. — Vidékünkön nem kis gondot okoz az állattelepek bőséges vízellátása. Ezért a szövetkezeti szövetség megalakulásától kezdve, úgyszólván „kiemelt probléma“ként kezelte ezt. Több MTSZ-ben — köztük Comestiben, Szaploncán — hozzáláttunk vízgyűjtőmedencék építéséhez, a víz bevezetéséhez az istállókba. A munkálatokat részben az építkezési vállalat részben pedig a városi „Deservirea“ vállalat végzi. Minden tőlük telhetőt megtesznek a gyors és jó munka érdekében. Azonban nehézséget okoz számukra, hogy eddig nem kaptak hasonló feladatokat. Lévén, hogy az elkövetkező időszakban még nagyobb súllyal vetődik fel a vízvezeték kiépítése az összes istállókba, volna egy javaslatunk a tartományi szervekhez. A tartomány valamelyik helyi ipari vállalatának egyik részlegét — vagy lehet ez újonnan alakított közös szövetkezeti vállalat is — az állattenyésztő telepek vízvezetékének és más itt használt gépek, berendezések beszerelésére, esetleg karbantartására kellene profilozni. Mert igen nehéz megoldani, hogy a rajoni szövetségek saját körzetükben lévő vállalatoknál végeztessék ezt el, nem mindenütt kerül erre megfelelő szakember sem. Az utóbbi hónapokban mind kevesebb a panasz az MTSZ-ek részéről a tejbegyűjtő vállalatra. Nemrég ugyanis megszüntettük azt a helytelen, sok vitára okot adó gyakorlatot, miszerint az ICIL megbízottai a beszállítás után végezték el a tej zsírtartalmának megállapítását. A megbízottak most a helyszínen, az istállóknál, begyűjtőközpontoknál veszik át a tejet a termelők jelenlétében. Itt Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon)