Előre, 1966. október (20. évfolyam, 5882-5907. szám)

1966-10-01 / 5882. szám

Új egyetemi év kezdődik! Az Alma Materek termeibe ez­­idén a jövő tudósainak, kutatóinak, szakembereinek új kontingensei lépnek be, vállaikra történelmi fe­lelősség nehezedik, ők azok, akik az immár „régi diákokkal" együtt, az egyetemi padokból kikerülve cselekvően hozzájárulnak majd ah­hoz, hogy a szocialista Románia a haladás és jólét egyre magasabb csúcsaira emelkedjék, hozzájárul­nak a tudomány és kultúra fejlesz­­téséhez, a haladó gondolkodás ér­vényesüléséhez. Harcot és nehéz munkát jelentenek az egyetemi é­­vek, ez a harc és munka konkrét forrásból ered : abból a pártos irá­nyításból, amely a tömegek saját erőit tárja fel és mozgósítja alko­tásra. S ez az irányítás mindig a gondolkodás csúcseredményeit a­­vatja a tettek politikumává. Köz­üggyé váltotta hazánk legjobb szakembereinek hasznos tudá­sát is. Az ezidei felsőoktatási év új kor­szakot avat fel. Az RKP IX. kong­­rsszusának irányelvei leszögezték, ry „Az 1966—1970 közötti idő­­kban az oktatás minden fokú fedésére jellemző­­lesz mind a ta­­lók és egyetemi hallgatók szá­mának növekedése, mind a minő­ségi színvonal emelkedése, amit az oktatási rendszer tökéletesítésével érünk el“. A méretekkel kezdjük, amelyek a számok erejével kifejezve szem­léltetik a haladást. Ebben az év­ben 137 ezer főiskolai hallgatót fogadtak be felsőoktatásunk kü­lönböző intézetei. 15 egyetemi köz­pontunk van, ezek keretén belül a főiskolák száma 46, a karoké pe­dig 178. összehasonlításul írjuk ide, hogy 1938-ban Romániának mindössze 16 főiskolája volt 38 fa­kultással . Ezt, a most induló e­­gyetemi évet két esemény is jel­lemzi: az ősi Olténia székvárosá­ban, Craiován új egyetem nyitot­ta meg kapuit, 9 fakultással ren­delkezik. A bukaresti egyetemen pedig a filozófiai karon szocioló­giai osztály alakult. A főiskolások közül 55 ezer diák a műszaki fel­sőfokú oktatásban vesz részt, ezek közül 12 ezer elsőéves, akik most lépik át az egyetem küszöbét. Né­hány adat, amely a jövőbe vilá­gít : 1966—1970 között másfél mil­liárd lejt fognak befektetni külön­böző egyetemi építkezésekbe, a la­boratóriumok korszerű műszerek­kel való felszerelésébe. Gyökeres változásokról számol­hatunk be a tanulás szociális fel­tételeinek tekintetében is. Ezen a téren a szocialista Románia méltán versenyre kelhet bármely ország diák­gondozásának színvonalá­val. Az ösztöndíjasok, a diákétkez­dékben ellátott vagy a diákottho­nokban elhelyezettek száma állan­dóan növekszik. Már csupán ezen adatok tükrében egy olyan ország képe rajzolódik ki, amely gyors és óriás léptekkel halad a művelődés útján. A főiskolák és karok számá­nak megsokszorozódása a szakmai képzés és természetesen a társa­dalmi igények nagyobb differen­ciáltságát is jelzi. Mulasztás vol­na úgy összeadni a főiskolai okta­tás megvalósult mutatószámait, a­­nélkül, hogy ne utalnánk arra, ami különben jellemző oktatásunk va­lamennyi fokozatára : az oktatás ingyenessége, jobb felszereltsége, tervszerűsége, fegyelme. A főiskolai oktatás rendszerének központi kérdése természetesen az eszmei orientáció. Szocialista or­szágban nem kétséges, hogy az oktatás tartalmilag a marxista-le­ninista világszemléletből fakad és szorosan kapcsolódik a gazdaság és jólét soron lévő és perspektivi­kus fejlesztésének feladataihoz. A magasfokú szakismeretek csak így válhatnak konkrét termelőerővé. A főiskolákon szorgoskodó szak­emberek és az egyetemi tanuló if­júság feladatait igen konkrét for­mában jellemezte Nicolae Ceau­­sescu elvtárs az Akadémia cente­náriumának ünnepi ülésszakán el­mondott beszédében, amikor ki­fejtette, hogy : „A fiatal tudomá­nyos és kulturális dolgozóknak, a tanuló ifjúságnak, hazánk egész ifjú nemzedékének kötelessége szorgalmasan és állhatatosan ta­nulni, szüntelenül bővíteni ismere­teiket, elsajátítani a legértékeseb­bet mindabból, amit az ismeretek terén népünk és a többi népek az évszázadok folyamán alkottak. Csak így, széleskörű kultúra bir­tokában, a mai tudomány színvo­nalára emelkedve, elmélyítve a múltbeli és a mai társadalmi fej­lődés jelenségeit, tud majd az if­júság sikeresen hozzájárulni a ma­radi, retrográd eszmék és néze­tek elleni küzdelemhez, ahhoz a harchoz, amely a társadalmi élet­ben és haladásban minden újnak a merész érvényre juttatásáért, a haladás ügyének diadaláért fo­lyik". Ennek a harcnak kiolthatatlan él­tető eleme az a tudat, hogy ha­talmas politikai erő — a Román Kommunista Párt — irányítása és oltalma alatt folyik, amely kultu­rális forradalmunkat eddig is oly eredményesen vezette ,első lépé­sétől mindmáig. • • „Öt gyermeket neveltem fel..." Hatvanhárom éves vagyok, az én fiatalságom nem volt könnyű. Sú­lyos beteg férfi mellett öt gyerme­ket neveltem fel, gondokkal küzd­ve. Akkoriban a magzatelhajtás tiltva volt s a tiltott műtétekbe számos anya belepusztult, egész életébe nyomorék maradt. Az utóbbi években a terhesség meg­szakításának engedélyezése vi­szont olyan helyzethez vezetett, amikor az asszonyok nagy többsé­ge nyomós ok nélkül, kényelem­szeretetből vetette alá magát a mű­tétnek, a szórakozás vágya, a kö­telességektől való megfutamodás miatt mondtak le a gyermekáldás­ról. Szerintem egy családban két­­három sőt esetenként több gyer­mek felnevelése lehetséges és szük­séges is. Érthetetlen az, hogy ma, amikor az anyagi körülmények annyival jobbak, legtöbb család­ban egy gyereket vállalnak, vagy legföljebb kettőt. Ha gond is van a gyermekekkel, kárpótol érte az öröm, a haza s a társadalom szem­pontjából pedig nem kisebb dolog függ ettől, mint a jövő nemzedék felnevelése, a nők egészsége. GYŐR­ MATILD nyugdíjas, Udvarhely Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XX. évfolyam 5882 sz. 6 oldal ára 25 iráni 1966 október 1., szombat Áramvezeték a Duna medrében A Duna medrében Galac-Braila-Gura Ia­­lomitei-Hirsova kö­zött elhelyezték a má­sodik 110 kilovoltos á­­ramvezetéket. Ezzel Dobrudzsa tartomány teljesen bekapcsolódik az országos energeti­kai rendszerbe. Ez hozzájárul a ta­rto­­mánybeli fogyasztók jobb áramellátásához és kétszeresére növek­szik az áramszállítási kapacitás. Az új áramveze­ték három, egyenként mintegy 120 millimé­ter átmérőjű kábelből áll. Egy kábel hossza 864 méter, s ebből mintegy 760 méter a Duna alatt húzódik, megteremtve az össze­köttetésit a folyam két partján levő nagyfe­szültségű vezeték osz­lopai között. A kábelek víz alatti elhelyezéséhez a szak­emberek megfelelő előkészületeket, tetteik. A kábeleket külön erre a célra berendezett u­­szállyal és nagy erejű traktorokkal helyez­ték el a folyam med­rében. Más illír vízi jár­mű különleges műve­leteket hajtott végre a kábel lefektetéséhez. A bukaresti Electro­­montaj vállalat szak­emberei jelenleg ösz­­szekapcsolják a kábe­leket a nagyfeszültsé­gű áramvezetékkel. Temesváron is megnyíltak a mustcsárdák (Munkatársunktól). Különös színfolttal gazdagodott az őszi vá­roskép Temesváron : megnyíltak a mustcsárdák. A város különbö­ző részeiben üzembe lépett „Bacc­hus műhelyek“, a hírneves bánáti szőlő- és borgazdaságok mézédes mustjával, étvágy­gerjesztő harco­­sával, jó boraival és rostonsült hú­sokkal, népies ételkülönlegessé­gekkel hívogatják a vendégsere­get. Ezekben a csárdákban körül­belül 800 hektoliter mustot mérnek ki az idén. A temesvári mustcsár­dák közül kétségtelenül a legna­gyobb népszerűségnek a stadion közelében a napokban megnyíló Ana Lugojana kerthelyiség örvend majd, ahol finom rékási mustot mérnek és népzene szórakoztatja majd a vendégeket. Gyermek nélkül nem teljes az élet Amikor kézenfogjuk gyermekünket és sétálni indulunk, mikor hallgatva figyeljük, amint leckéje fölé hajlik, ezekben a napokban többet gondolunk arra, mint máskor, hogy hogyan is törődünk a holnapi váltás felnevelésével ? Szemünk előtt serdülő gyermekeink­re, a holnap s az elkövetkező években megszületendő gyermekekre gondolunk s családi, baráti beszélgetésekben természetszerűen erre fordul a szó, azoknak a gondolatoknak a visszhangjaként, amelyek a párt Központi Bizottságának az orvosi káderekkel tartott beszél­getésén elhangzottak. S ez a visszhang a társadalmi visszhang, egyre erőteljesebben ad hangot egy egészséges, társadalmunk lé­nyegéből fakadó felfogásnak, amely igenli és igényli a gyermeket, mint a jövő zálogát, a tartós családi boldogság, a kölcsönös megér­tés és megbecsülés feltételét. Törődéssel és gonddal készítjük elő a jövőt, annyi energiát, akarást fektetünk a holnapba — ellentétes volna társadalmunk állampolgárainak szocialista etikájával a kö­zömbösség az iránt, hogy milyen is lesz a most felnövő nemzedék. Természetszerű az is, hogy ez a véleménycsere, ez a visszhang a saj­tó hasábjaira is kikívánkozik, hogy a szerkesztőségbe is sok levél érkezik, amely véleményt mond, amely állásfoglalás a könnyelmű­ség ellen, ami megakadályoz fiatal nőket, hogy anyává legyenek. Az anyaság örömét nem pótolja semmi Az anyaság, a terhesség problé­májáról tapasztalatom alapján so­kat tudnék írni. Van olyan kollé­ganőm, akinek már az első gyer­mek nem kellett, bár sokan vol­tunk szószólók mellette. Most or­­vostól-orvosig, fürdőről-fürdőre járva akar gyermeket, de nem lesz. Másik, az első gyermek után nem akart többet, eltelt hat év s köz­ben a többszöri műtéti beavatkozás annyira tönkretette, hogy elvesz­tett kettőt, s most már akarna gyermeket, de a terhesség alatt vé­gig feküdnie kellene. S ezt csak magának, meggondolatlanságának köszönheti. A télen két hétig gyul­ladással feküdtem a nőgyógyásza­ton, olyan asszony is volt ott, aki már 12 terhesség-megszakító műté­ten is átment. Ezeket látva az a vé­leményem alakult ki, hogy nem volt helyes az a nagy engedmény, amely a nőket felmentette az anya­ság felelőssége alól, s helyet adott meggondolatlan, könnyelmű fel­fogás kialakulásának, különösen a fiatalok között. Ismerek olyanokat, akik lánykorukban nem gondoltak arra, hogy férjhezmenés után majd le kell mondaniuk az anyaság örö­méről. Van köztük, aki ma asszony, mindene megvan, csak éppen az nincs, ami legdrágább a világon : a gyermek. A napokban beszélgettem közsé­günkben egy asszonnyal, aki 12 gyermeket szült, jól bírja magát . N­ ­ócolae Ceausescu elvtárs fogadta Giorgio Veronesi és Vincenzo Balzamo elvtársakat, az OSZP Igazgatóságának tagjait Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára csütörtök dél­után fogadta Giorgio Veronesi és Vincenzo Balzamo elvtársakat, az Olasz Szocialista Párt Igazgatósá­gának tagjait, akik látogatást tesz­nek hazánkban. A fogadáson részt vettek a kö­vetkező elvtársak: Manea Manescu. ★ Ez év szeptember 29-én, csütörtö­kön Manea Manescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, az RKP KB titkára és Vasile Patilinet elvtárs, az RKP KB titkára megbeszélést folytatott Giorgio Veronesi és Vincenzo Bal­zamo elvtársakkal, az Olasz Szo­★ Péntek délelőtt elutaztak a fővá­rosból Giorgio Veronesi és Vin­cenzo Balzamo elvtársak, az Olasz Szocialista Párt Igazgatóságának tagjai, akik látogatást tettek or­szágunkban. A Baneasa repülőtéren a vendé­­z RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára, Vasile Patilinet, az RKP KB titkára, Ghi­­zela Vass és Bujor Sion, az RKP KB osztályvezetői. Ez alkalommal beszélgetésre ke­rült sor, amely szívélyes, elvtársi légkörben folyt le. ★ cialista Párt Igazgatóságának tag­jaival. A megbeszélésen részt vettek Ghizela Vass és Bujor Sion elvtár­sak, az RKP KB osztályvezetői. A megbeszélés elvtársi légkörben folyt le­­geket a következő elvtársak bú­csúztatták : Manea Manescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Ghizela Vass és Bujor Sion, az RKP KB osztályvezetői, pártaktivisták. (Agerpres) a legnagyobb boldogsága, ha né­pes családja együtt van. Nekem is két gyermekem van s nem rajtam múlik, hogy nincs több. Ez a vágy azért is él bennem, mert nekem nincs testvérem és gyermekkorom­ban igen egyedül éreztem magam. A nevelés ügyes-bajos gondjaiért a gyermekek hozta sok örömöm sok­szorosan kárpótol, igyekszem a leg­jobban nevelni őket s csak azt mondhatom mindenkinek: gyer­mek nélkül üres az élet. KRISTÁLY MATILD tanítónő Csikszentdomokos Egészséges, szép gyermekeket nevelni Nagyon is időszerű arról beszél­ni, hogy nekünk nőknek elsődleges hivatásunk anyának lenni, egész­séges, szép gyermekeket nevelni a hazának. Meggondolkoztató, hogy mégis nagyon sok azoknak a szá­ma, akik a terhesség megszakítá­sának céljából keresik fel a nő­gyógyászati osztályokat. Szerintem nagy hiba az is, hogy az ilyen be­avatkozások előtt sok orvos talán nem is gondol arra, hogy egy-egy asszonnyal behatóbban foglalkozzon kikérdezze családi körülményei fe­lől, megpróbálja meggyőzni annak helytelenségéről, veszélyéről és kö­vetkezményeiről, amire készül. Azért is teszem ezt szóvá, mert sok olyan esetről hallottam, hogy egy­­egy fiatal anya, aki terhesség­­megszakítási céllal ment az orvos­hoz, boldogan és megnyugodva tért haza, hogy az anyaság öröme elé nézzen és ma semmiért sem adná kisfiát, vagy lányát. Szerintem nagy feladat és felelősség hárul az orvosokra, akik egész emberségük­kel és tudásukkal, lélektani ráha­tással is döntően befolyásolhatják a nők elhatározását. SIPOS MAGDOLNA technikus, Nagybánya Megjegyzések egy gyári védjegyhez Az alapítási év tulajdonképpen nem szerepel a vállalat hivatalos emblémáján. Nem tudom, miért? Hiszen nem szégyen. Ellenkezőleg ! Én mindenesetre ideírtam, mert ezzel is hangsúlyozni kívánom, hogy a szebeni Independent a régi, megbízható vállalat. A régiség persze nem vonatkozik a külalakra. A gyár udvarán már csak néhány repkény­­nyel befuttatott és műemlékként nyilvántartott kőfal emlékeztet erre a közel száztíz esz­tendőre. A tágas műhelyekben modern, nagytermelékenységű gépsorokon folyik a ter­melés. Igazi szocialista nagyüzem, amelynek kapuján manapság rövid nyolc nap alatt több termék gördül ki, mint a háború előtti csúcstermelési időszakban egy egész eszten­dő alatt. A százados múlt inkább a nagy gépgyár hagyományaiban lelhető fel, az egymást követő munkásnemzedékek hagyományos munkaszeretetében, hozzáértésében, törekvé­seiben. Abban, hogy az Independenta immár tizenkétszer nyerte el „az iparág legjobb vállalata " címet. Meg abban, hogy a hatéves terv során nem kevesebb mint egymilliárd és hatszáz millió lej értékű gépi felszerelést gyártott a nemzetgazdaságnak. ÚJ GÉPTÍPUSOK bölcsője Nem véletlen, hogy a gyár ter­melésének mintegy 70 százalékát egyedi megrendelések teszik ki. Száz meg száz esetben maguknak kell megtervezniök is a legkülön­bözőbb iparágak eddig nem gyár­tott új gépi berendezéseit. Minden ilyen megbízatás a bizalom jele s az Independenta rendszerint nem is okoz csalódást a megrendelői­nek. A birset­ti-i cementgyár ré­szére tervezett és elkészített pneu­matikus szivattyúk például már az első próbák alatt 45 százalékkal nagyobb teljesítményt nyújtottak az eddig használatos berendezé­seknél. Az építőipar számára ter­vezett 1,2 köbméteres anyagrostá­ló-, mosó- és osztályozó-berende­­zés is jobbnak bizonyult az eddig külföldről importált gépeknél, tel­jesítménye pedig az üzemeltetés során felülmúlta saját tervezőinek a számításait is. Hasonló a helyzet a bánya- és vegyiparnak gyártott légsűrítő és elosztó­ berendezések­nél, a sodronyiparnak készített új kábelsodró-gépeknél, vagy a kü­lönböző kőolajipari berendezések­nél. Az Independenta egyedi ter­mékeit az esetek többségében pro­totípusként használják fel — az ország más vállalataiban is egy­­egy új géptípus sorozatgyártásá­hoz. Többek között így született meg és fejlődött ki az Independentában a pneumatikus szerszámok hazai gyártása, a bányákban használa­tos jégkallapácsoktól és fúrógépek­től kezdve, a legkülönbözőbb te­rületeken alkalmazott szegecselő, véső, lyukasztó, csavarrhúzó, vagy menetvágógépekig. Nagyvonalak­ban azonos, de a legváltozatosabb célokat szolgáló pneumatikus kézi­­szerszámok ezek, amelyek immár nemcsak a bányászatban vagy az útépítéseknél, hanem a nehézgép­gyártásban és a finommechaniká­ban, a fa- és műanyagiparban, a hajógyártásban vagy az elektroni­kai iparban egyaránt, nélkülözhe­tetlenek. S így született meg egész sor különböző új géptípus, ame­lyet napjainkban a nehéz és köny­­nyűipa­r, az élelmiszeripar, a vegy­ipar vállalatainak szállít a szebeni Independenta. Íme néhány jelleg­zetes számadat a gyár utolsó évi számadásából : 1000 tonna alkat­rész a vajdahunyadi kohómű elő­melegítő berendezéseihez ; 4000 tonna fémáru az ércdúsító kemen­cék berendezéseihez; különböző típusú keverő- és formázógépek a vas- és acélöntéshez ; egész gép­sorok a marosvásárhelyi műtrá­gyagyár, a kiskapusi fémipari mű­vek, a dési cellulóz-kombinát, a gyulafehérvári tűzállóanyaggyár, a slatinai aluminiumkombinát, a craiovai vegyiüzem s egy csomó más új iparvállalat felszereléséhez. Természetesen az üzemfejlesz­tésben is lépést kellett tartani a nö­vekvő és egyre sokrétűbb követel­ményekkel. Az Independenta ma­ga is együtt fejlődik gyártmányai­val. A műhelyek felszerelését év­­ről-évre kiegészítik a modern tech­nika legújabb vívmányaival, ame­lyeket nem egy esetben maguk terveznek és készítenek el, a ter­vezőik keze alól pedig új ötletek és műszaki megoldások sokasága kerül ki. Az öntödében immár ál­landó gyakorlattá vált a hőálló formákban végzett precíziós ön­tés ; a kovácsműhelyben a legtöbb alkatrész matricában készül; au­tomatagépek végzik a hegesztést és hőkezelést ; sorra gépesítik a ne­héz munkaműveleteket. Gazdag műszaki könyvtár, rendszeresített szakmai tanácskozások, tapaszta­latcserék és továbbképző tanfolya­mok segítik a munkások és a mű­szakiak állandó fejlődését, a ter­melékenység növekedését s a gyár több mint százesztendős múltjához méltó minőségi munkát. objektív és szubjektív akadályok Az idei tervév azonban nemcsak dicséretet hozott az Independen­­tának. A szebeni vállalatok nyolc­havi tevékenységének elemzése­kor kitűnt, hogy az Independenta most is túlhaladta ugyan az össz­­termelési tervét, a választékterv teljesítésével azonban adós ma- Csiky Gábor (Folytatása a 2. oldalon) Sok fűből jó szénát Beköszöntött az ősz, s az eddig begyűjtött takarmány­készletek számbavétele nem vált ki olyan örömet, amilyenre az elég gazdag termés feljogosított volna. A Szé­­kelykeresztúr környékén levő me­zőgazdasági termelőszövetkezetek­ben — csak úgy mint Torda mel­lett vagy Hunyad vidékén — ugyanaz a helyzet: fű volt elég, de a széna gyengécske. Sok volt az eső. Pedig olyan helyeket is megkaszáltunk, amelyekre tíz év­ben egyszer ha sor kerül. A Kolozs tartományi Kövenden éppenséggel a lóhere se sikerült a legjobban. A termés nagy volt, de mire megszáradt volna, rájött a hetes eső, és a nagy termésből ki­csi lett. Az sem ér sokat. — Miért nem silózták be ? — Azt gondoltuk, hogy széná­nak szárítjuk. — Akkor miért nem rakták áll­ványra, petrencére, vagy huzalok­ra ? — Nincs nekünk afféle ! — Nincs ! És akkor mi lesz ? — Vannak elég jó sarjaink, azok majd pótolják. A sarjukban sokfelé bizakodnak, Kalota-Malomszegen épp úgy, mint Ajtonyban, és számtalan más gaz­daságban. Kérdés marad az, ha a széna szárítása nem sikerült, meny­nyiben sikerül a sarja. És ha az sem sikerül, akkor télen mivel vi­gasztaljuk az állatállományt ? Kó­réval ? Szalmával ? Csekélyke siló­val ? Gazdag év után szegény te­lelés lenne. Az utóbbi időben helyenként megcsappant a sok és jó takar­mány készítésére, tartósítására, tárolására irányuló figyelem. Sok helyt feledésbe mennek olyan jó hatásfokú módszerek, amelyeket már elterjedt vívmányoknak köny­veltünk el, de visszacsúsztunk a régebbiekhez, a kezdetlegesebbek­hez, mert azokat jól begyakorol­tuk, s titokban most is a legjobb­nak tartjuk, pedig már régebb sem voltak a legjobbak. Míg a téli takarmány fő töme­gét a széna képezte és a siló jófor­mán ismeretlen fogalom volt, ad­dig természetesen a szénára figyel­tünk, és annak is legkezdetlege­sebb készítését, a földön szárítást gyakoroltuk. Ha jó idő járt, jó lett a széna, de ha esős volt az időjárás, habár sok volt a fű, gyenge lett a széna. Ezt pedig nemzedékek ismételgették, bele­nyugodtak, hogy „hát már ez így van, ezen segíteni nem lehet“. Pedig lehetett. Az állványos szá­rítást rég kitalálták és számos vál­tozatát ismerték és ismerjük ma is. Ilyenek — erdős vidéken — a finn nyárs , kevesebb fával meg­oldható a svéd rendszerű huzalos szárítás, rég ismerjük a petrencét, a dorongos állványt, és még más változatokat is. Természetesen vannak bizonyos követelmények, amelyeket szem előtt kell tartani. A gazdaságtól távol lévő, mere­dek oldalakon, gyenge fűtermő te­rületeken nem érdemes állványos szárítással foglalkozni. A fű oly kevés, hogy a lekaszált rendet el­rázni sem kell, és jó idő esetén egyetlen nap alatt hordásra kész állapotig szárad. Még ott se na­gyon érdemes állványt állítani, ahol másfél nap elegendő a fű tel­jes kiszáradására. Ha azonban szántóföldön termelt pillangósból — heréből, lucernából, szarvaske­­repből — akarunk jó szénát ké­szíteni, akkor még az aránylag vé­kony termést is érdemes állványra rakni, mert rendenszárításnál a le­vele lepereg és veszendőbe megy. Épp ezért tűnik érthetetlennek és indokolatlannak a kövendiek eljárása. Ha nehezen jutnak áll­ványnak alkalmas rudakhoz, vagy dorongokhoz, használhatnak be­ Pap István a kolozsvári Dr. Petru Groza Agrártudományi Intézet előadó tanára (Folytatása a 2. oldalon) Vasárnap a fővárosi Óbor pia­con kellemes meglepetések vár­ják az arra sétálókat. A Ter­més Napja a bőség tükre lesz. A csarnokban kiállított csemege­szőlők és más gyümölcsök, zöld­ség­félék kelletik majd magukat a­ nézők előtt, akik miután bele­fáradtak a vonzó standok szem­lélésébe és gyerekeik szórakozta­tásába , mert a szervezők erre is, gondoltak - felfrissülhetnek a vásári vendéglőben, ahol mustot és ételkülönlegességeket szol­gálnak fel (Takács László felvétele) r Előkészületek­­a Termés lapjára s Hunyad tartományban is alapo­san felkészültek a Termés Napjá­nak megünneplésére. Vajdahunya­­don például a város új piacterén eladással egybekötött kiállítás nyitt, ahol a szocialista mezőgaz­dasági egységek nagymennyiségű és kiváló minőségű zöldségféléket és gyümölcsfajtákat hoznak forga­lomba. Folyamatban van hasonló kiállítások rendezése Petrozsény­­ben, Szászvároson, Gyulafehérvá­ron, Sebesen és más tartományi városokban. Hátszeg rajon számos községében esztrádszínpadokat ál­lítottak fel gazdag kulturális-mű­vészeti program lebonyolítására. Ugyanakkor előkészületek történ­tek a sportversenyek megrende­zésére- Új orvos promóció Csütörtökön szárnyra bocsátot­ták a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben vég­zett orvosok és gyógyszerészek 20. évjáratát. A 147 most végzett gyer­mekgyógyász, fogorvos és gyógyszerész ünnepélyes keretek között vette át diplomáját. A végzettek jó és kitűnő ered­ménnyel szerezték meg diplomá­jukat, ami arról tanúskodik, hogy a diákévekben szorgalmasan ta­nultak és a tantestület minden­ megtett jó felkészítésük érdeké­­ben. Í ■ I ■ I

Next