Előre, 1967. március (21. évfolyam, 6010-6036. szám)

1967-03-01 / 6010. szám

TERVTELESÍTÉS... TÚLÓRÁZTATÁSSAL A KOLOZSVÁRI UNIREA ÜZEMBEN A kolozsvári Unirea üzem telje­sítette tavalyi tervét. Néhány órá­val azelőtt, hogy véget ért az óesz­­tendő, elkészült az utolsó textilgép. Hogyan, miként sikerült ezt elér­niük ? Kétségtelen, hogy a felelet sok pozitívumot foglal magában. Ugyanakkor viszont az is tény, hogy nem egyszer programon felül dol­goztak, túlóráztak mivel a vállalat másképpen nem tudott volna eleget tenni kötelezettségeinek. Összesen 23 000 túlórát dolgoztat­tak le a munkásokkal a múlt évben. Ebből 10 000-re volt jóváhagyása az üzemnek a felettes szervektől, a többire viszont nem volt engedély és emiatt még a túlóra-pótlékot sem tudták kifizetni a dolgozóknak. A sok túlóráztatás,­­a dolgozók sza­badidejének rendszeres megrövidí­tése már csak azért is feltűnő és érthetetlen, mivel egész évben na­gyobb volt a munkáslétszám, mint amennyit a terv megenged. Francisc Lábán főmérnök helyet­tes és Szabó Gyula, a tervosztály vezetője előre nem látható, objek­tív nehézségekre hivatkoztak.­­ A legtöbb gondot a gyakori tervmódosítások okozták. A felet­tes minisztériumi szervek például júniusban értesítették arról, hogy fésűsfonó gépből az előirányzottnál kevesebbet kell legyártanunk, se­lyemszövő gépből viszont 130 darab helyett 220 darabot kell előállíta­nunk. Október elején újabb meg­lepetésben volt részünk: 3 millió lejjel növelték árutermelési tervün­ket. Ezenkívül a második és a har­madik évnegyedben is változtatott a minisztérium — igaz, már kisebb mértékben — az üzemi terv struktú­ráján. Az évközben eszközölt módosí­tások még jobban súlyosbították az amúgy is nehézkes anyagbeszerzést, legtöbb esetben nem tudtunk utolsó pillanatban szert tenni a szükséges nyersanyagra. Az­ anyagellátás valóban ko­moly problémát jelentett az Unirea számára — mondotta Horatiu Moi­­can, a Gépgyártóipari Minisztérium szerszámgépipari főigazgatóságának vezérigazgató helyettese. — Akadá­lyozta a termelőmunka menetét hogy egyes import anyagok késve érkeztek meg, s a vajdahunyadi Kohászati Kombinát sem szállította le időben és kellő mennyiségben a megrendelt hengereltárut. A terv­­módosításokkal azonban egészen más a helyzet. A vállalat vezetősége jól tudta, hogy előirányzaton felül 90 darab selyemszövőgépet kell ké­szíteniük. Ez a gépmennyiség u­­gyanis adóssága volt az üzemnek, még 1965-től, amikor lemaradtak a tervteljesítéssel. A negyedik ne­gyedévre pedig maga az üzemveze­tőség vállalta, hogy a belső tartalékok kihasználásával 3 millió lejjel nö­velik az árutermelést. Az üzemben mindenki egyetértett azzal, hogy — figyelembe véve a tervben eszközölt összes változtatá­sokat — a feladatok nem haladták meg a vállalat kapacitását, terme­lési potenciálját. A rendelkezésre álló gépekkel és munkaerővel feles­leges megerőltetés nélkül is telje­síthették volna a vállalat, tervét. Annál inkább, mert tavaly több mil­lió lejt fektettek be a szűk kereszt­metszetek felszámolására, a részle­gek és kulcsmunkahelyek kapaci­tásainak egybehangolására. Még­sem alakult ki a részlegek között a kellő összhang. A szereldében — itt kezdtük meg az üzemlátogatást — furcsa kép fogadott. A hatalmas munkacsar­nok szinte teljesen üres volt, csu­pán az egyik sarokban szorgosko­dott pár ember néhány alkatrész­nek az összeállításával. — Ilyenkor, hónap elején, meg­szokott kép ez minálunk, — jegyez­te meg Schaffer Alfonz mérnök, a szerelde vezetője. — Az alkatrésze­ket a megmunkáló részlegről rend­szerint csak hónap végén kapjuk kézhez. Ez az oka annak, hogy nem egyenletes, ütemes a termelés a szereldében , néha nincs mit dolgoz­zunk, máskor meg alig győzzük a munkát. Különösen decemberben kellett agyonterhelnünk az embe­reket : Dezső András szerelőlakatos például 216 óra helyett 324-et, Kul­csár János 324-et, Papp László 300 órát dolgozott és így tovább.­­ Nem rajtunk múlik, hogy rendszertelenül küldjük a félkész termékeket a szereidébe — mon­dotta Cservényi Albin, a megmun­káló részleg technológusa. — Mi sem kapjuk meg az öntödéből időben az alkatrészeket megmunkálásra, ny­módon nemcsak a szereidének oko­zunk nehézségeket, de saját rész­legünkön sem tudjuk megteremteni a munkaerő és a gépállomány ész­szerű kihasználásának feltételeit. A gyakori leállások, kiesések miatt ta­valy több mint 300 000 órát álltak munkaidőben a forgácsoló gépek. Az átlagos gépkihasználás még az 54 százalékot sem érte el a részlegen. Az idén ismét késnek az öntvények. Jelenleg, a terv szerint, már a har­madik tétel gyapotszövőgépen kel­lene dolgoznunk — egy tétel 150 gépből áll — ezidáig azonban még a második tételt sem küldtük át a szereldének. Stefan Cristu mérnök, az öntöde vezetője, nagyon szűkszavúan nyi­latkozott a sorozatos lemaradások okairól. A munkásokkal folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy ko­moly hátrányát érezteti az öntödé­ben a korszerű öntési eljárások hiá­nya. Tavaly több gépi berendezést helyeztek üzembe, azonban ezeket — a formázó homokot készítő be­rendezés kivételével — nem hasz­nálják ki teljes mértékben. A mag­lévő gépek például többet állnak, mint dolgoznak, mivel a szerszám­műhely nem készítette el hozzájuk a szükséges fémszekrényeket. Mi­vel a formázás és az öntés most is nagyrészt kézzel történik, hosszú a gyártási ciklus, sok a selejt. Balla József brigádvezető az öntőmunká­sok egyik sokat vitatott problémá­jára hívta fel figyelmünket : — Tavaly az öntödében kiselej­tezték az egyik darut, mivel már ócska volt. A megmaradt két daru viszont nem bírja kiszolgálni az összes munkahelyeket. Sokszor fél­órákat kell tétlenkedniök az öntők­nek és a formázóknak, míg a daru­ra várnak. Hogy bepótolhassák a ki- Nagy Mihály (Folytatása a 2. oldalon) EXPORTRA — határidő előtt (Munkatársunktól) A temesvári Tehnometal termékeinek jelentős ré­sze exportra készül. A gyár munka­­közössége ezért különös gondot for­dít a kiváló minőség biztosítására és a leszállítási ütemtervek betartására. Az elmúlt hét végén például újabb exporttétel gördült ki a gyár kapu­ján: a külföldi megrendelésre készült szelektorokat 5 nappal határidő előtt szállította le az üzem. Ugyanakkor indítottak útnak 13 darab korszerű szelektort Kolozs és Krisána tarto­mány termelőszövetkezeteibe, ahol a tavaszi vetéshez szükséges magvak tisztítására már fel is használják őket. FARKAS ÁRPÁD MARGARÉTÁK Gondoljuk el, mennyi minden elfér az állag egy hetven magas és ki­lencven centis mellbőségű ember­ben ! Ha akadna egy membrán­­ujjú kópé, aki csücskénél megra­gadná a harmonikaként bennünk nyíló-csuködő világot, kihúzná e csont-, hús- és bőrtokból, ország­­nyi területen henteregnének az évek, évtizedek alatt belénkszállott­­rakódott emlékképek. Csak a he­gyeket mondom s két világítótor­nyot a tengerpartról, három herin­ges dobozt, egy gyanúsan rezdülő bokrot a Cooper-könyvből, egy CFR-felírásos hamutartót és négy almafát a Bukarest-Biharkeresztes vonal mentén, házat, rengeteg há­zat és rengeteg arcot, tessék : leltá­rozzon tovább a nyitott szemmel élő, amíg beleszédül. És még min­dig marad a magabiztos mozdulat, mellyel helyére tesszük a biztosíté­kot és kivesszük a könyvjelzőt a Varázshegy 128-129. lapja közül, a mozdulat, mellyel kulcsot fordítunk a zárban és kalapot emelünk volt tanárainknak. Maradnak még a legdübörgőbb indulatok és hajszál­­finom sejtelmek, az infravörös láto­mások, amelyek csukott szemhéjun­kat hasogatják elalvás előtt, minden, amit valaha sejtettek és sejteni fognak a hétéven­ként bennünk cserélődő sejtek; minden, ami örökkön élő bennünk és örökkön láthatatlan. Vajon miért készül az ember a Holdra ? Távlatot keres áttekinte­ni Földön-szétteregetett önmagát . Vajon átélheti-e az élő egyszer­re, a maga teljességében mindazt, ami bőre alatt rétegződik, elham­vad és dobban ? ...Labdázgatok a gondolatokkal s eszembe jut kölyökkori pici fehér rögeszmém, amely oly forradalmi­csendben nyílott ki bennem, mint a legfehérebb, legmakulátlanabb vi­rág. A körülményekre nem emlék­szem. Talán a boltba mentem s „kiló cukor, fél tábla vaj..." - mo­tyogva, szuggerálgatva kerestem c járdán a csicsonkákat ; talán épp a kéményeket figyeltem, amelyek tövén, ha megroskad a hó, akkori hitem szerint, alatta holtbiztosan rózsaszínű melegben bújnak össze az emberek —, talán csak annyi történt, hogy a kenyérüzletben egy idegen férfi elvette, tartotta a néni cekkerét, hogy az könnyebben be­­letehesse a mindennapit,­­ a vég­eredmény a lényeg : valamikor óhatatlan­ halkan kinyílt bennem a meggyőződés : az emberekben margaréták élnek. Margaréták a bordáink alatti örök emberi humuszban, a tüdő oxigén-mezőin, a szívdobogás­felverte szelekben. Margaréták, a­­melyek mellett a nyár időszakos fe­hér virágai csak suta imitációk, szirmokat­ szélberöptetők, elenyé­szően némák. Egyetlen, porcelánfe­­hér-szirmú, középütt sárga Nappal izzó erős margaréta mindenkiben. Velük szeretünk szerelmeinkben, ők rezesdnek férfias kézszorítások idején, általuk kap értelmet a szép, s a fájdalmak, kínok is őket érik­­hasogatják, mint a jég a kukorica húsos levelét. Az óhitat ritka pilla­nataiban mérettük veszünk mély lé­legzetet, s ilyenkor teljességében érezheti önmagát az ember. ...Azóta néhány év suhant tova, az idő az én kezemből is kipallotta a szétágazó lehetőségek és távla­tok garmadáit, kicövekeltetett a pászma, amelyen mennem kell. És emberekkel találkoztam, tiszta-te­­kintetűekkel, spontán­ őszintékkel, virág­érzékenyekkel, és találkoz­tam a szürkearcúakkal, a fűrész­­por-lelkiismeretű, szappan-sima mosolyú törtetőkkel, közönyösök­kel. A margarétákban azonban azóta is hiszek. Már nem oly ártat­­la­n­ naivan, kicsit makacsabbul, ki­csit erőszakosabban, de hiszek. Hi­szek abban a valamiben, amelynek segítségével az ember végtelen belső birodalma kifürkészhető, vi­lága számba vehető, s ami emberi méltóságát is meghatározza. Széles gesztusokkal magyarázhatnék olyan látomásokról is, hogy majd egyszer az egymás mellett élő margaréták szirmai fogaskerékszerűen egymás­ba kapcsolódnak, s virágcsikorgás­sal árad szét a harmónia a Földön. Egyelőre féltőn óvom fehér rögesz­mémet a cinikusoktól és örök prak­tikusoktól, azoktól a praktikusok­tól féltem, akik csupán a személyi érvényesülés csiganyálas ösvénye­it járják, akiknek a lét legfőbb problémája megreked a tojás napi áránál. A világ üszögként szaporodó másmilyen rögeszméi közt rengeteg olyan finom, tiszta ragyogás árad még szét, mint amilyen a marga­rétáké Világ proletárjai, egyesüljetek! ELŐKÉSZÜLETEK A KÖZSÉGI NÉPTANÁCSI VÁLASZTÁSOKRA Találkozók után (Munkatársunktól) Számokban is imponáló az a tömérdek javaslat, vé­lemény, állásfoglalás, amely­­Udvar­hely vajonban a képviselőjelöltek és a választók találkozóin elhangzott. Elmondhatnánk , például, hogy több mint 1200 konkréten megindokolt, a szűkebb körzet- vagy községérdeket szem előtt tartó, javaslatot összesí­tettek és hogy ezek közül 911 hely­ben, azaz községi szinten rendez­hető, közülük jó néhányat megol­dottak már. Bizonyság ez arra, hogy az utóbbi két évben számottevően növekedett a községi néptanácsok fe­lelősségtudata és kompetenciája a faluszépítés és a községfejlesztés te­rén. És a többiek ? Aránylag jóval kevesebb javaslat megoldása igényli, a rajoni néptanács támogatását. Az illetékes rajoni vezetők operatívek, naponta eljuttatják az ügyosztályok­hoz a kéréseket és két napon belül választ várnak rájuk. A javaslatok tematikája felöleli a gazdasági és kulturális élet szinte valamennyi te­rületét. Egy-egy közös vonás viszont majd mindenütt feltalálható : a fény­igény. Ezt kérték a farcádiak is, ami­kor kiemelték, hogy­­ a villamosítás­hoz szükséges összeg 80 százaléka már összegyűlt, de több fényt igényel­nek ott is, ahol már bevezették a vil­lanyt. Szentpálon, Almáson, Galamb­falván, Vlahicán és Fenyéden szinte minden körzetben kérték, hogy job­ban világítsák­ meg a falusi utcákat. Ne kelljen a villany mellett félho­mályban vagy éppen sötétben járni. És vajon nem a falu növekvő igénye tükröződ­ik-e olyan javaslatokban, amikor fogászt igényelnek a község számára, vagy Sófalván zöldségüzlet létesítését, Szentábrahámon autó­­buszjárat beállítását indítványoz­zák ? Persze nem minden kérést le­het azonnal rendezni, de a javasla­tok megoldását községi és rajoni szinten egyaránt megkönnyíti a vá­lasztók széles rétegeinek munkavál­lalása, a közérdekű problémák iránti növekvő felelősség. Irodalmi estek (Munkatársunktól) A Maros-Ma­gyar Autonóm tartományi könyvtár munkaközössége legújabb kiadvá­nyát a községi könyvtárak számára szerkesztette és irodalmi összeállí­tást tartalmaz a falusi választásokkal kapcsolatosan. A kiadványban Ghe­­orghe Lesnea, Pauna Rázván, Barta­­lis János, Nicolae Tautu és más köl­tők éneklik meg a városok és falvak új arculatát, azokat a vívmányokat, amelyek országszerte és a tartomány­ban az utóbbi években születtek. A kiadványhoz a tartományi könyvtár bibliográfiai anyagot is mellékelt. A kapott anyagokat felhasználva, a köz­ségi könyvtárak tartományszerte iro­dalmi esteket rendeznek a választá­sok előtti napokban. MÁRCIUS (TÓTH FERENC felvétele) (GH. VINTILA felvétele) XXI. évfolyam 6010 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1967 március 1., szerda Díjazott terv alapján jóváhagyták a Ploiesti nyugati öve­zetében építendő első mikrorajon műszaki-gazdasági tanulmányát. Az első szakaszban 5566 lakást és külön­böző szociális-kulturális rendelteté­sű épületet emelttel, ebben az övezet­ben. Az Építésügyi, Műépítészeti és Városrendezési Állami Bizottság 1966. évi díjával kitüntetett terv 4—10 emeletes tömbházak, egy mű­velődési otthon, 60 tantermet magába foglaló líceum és általános iskolák, egy egészségügyi egység, kereskedel­mi egységek, sportterek, gyermek­­játszóterek és parkoló helyek építé­sét irányozza elő. A leendő negyed lakóházainak és más épületeinek épí­tészeti stílusa a helyi sajátosságokat tükrözi. Az általános benyomást vál­tozatossá teszi az épületek külső bo­rítása, amelyhez különleges téglákat, színes csempét, teraszitot és kőport használnak. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSMOZGALOM EGYSÉGÉNEK ERŐSÍTÉSE­­ A LEGFŐBB KÖTELESSÉG A jelenkor — a nagy társadalmi át­alakulások, az antagonista osztályok és eszmék erőteljes összecsapásának kora — mind jobban előtérbe helyezi a marxi-leniai pártok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom óriási szerepét és felelősségét az em­beriség előrehaladásában. A vilá­gon oly hatalmas politikai erőt kép­viselő kommunista pártok minde­nütt a munkástömegek nemzeti és társadalmi fejlődéséért vívott har­cának élén állnak és egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az emberiség sorsának alakulására. A Román Kommunista Párt mély­ségesen meg van győződve arról, hogy a kommunistákra háruló nagy­szerű történelm­i küldetés sikeres valóra váltása döntő módon függ a kommunista pártok egységétől és összeforrottságától, egységes harcuk­tól, amelyeket a marxizmus-leniniz­­mus és a proletár nemzetköziség zászlaja alatt vívnak. A modern kor osztályharcainak krónikája teljes egészében igazolja a marxizmus klasszikusainak egy évszázaddal eze­lőtt tett értékelését, melyben hang­súlyozták, hogy a nemzetközi mun­kásosztály legértékesebb fegyvere az egység, ez tette lehetővé mindazokat a nagy győzelmeket, amelyeket a munkásosztály jogainak védelmében. Az utóbbi évtizedekben a kom­munista és munkásmozgalom szá­mottevően fejlődött, gyarapodott a kommunisták száma, megnőtt a kommunista pártok szerepe a nem­zeti és a nemzetközi politikai élet­ben. A kommunista mozgalom ereje kifejezésre jut a kommunista pár­tok érettségi fokának emelkedésé­ben, szervezeti és politikai-ideoló­giai erősödésükben, abban a képes­ségükben, hogy kidolgozzák saját politikai irányvonalukat és sikerrel vezessék a forradalmi harcot a marxizmus-feninizmus egyetemes igazságainak minden egyes ország konkrét körülményeire való alkal­mazása alapján. A kommunista pártok egyre vál­tozatosabb társadalmi és történelmi körülmények között fejtik ki tevé­kenységüket ; a szocialista országok­ban mint kormánypártok vezetik az új társadalom építésének munkáját, viselik a felelősséget a nép anyagi és szellemi haladásáért és jólétéért; a kapitalista országokban harcra mozgósítják a társadalom elnyomott rétegeit létérdekeik megvédéséért a kizsákmányolás ellen — olykor az illegalitás nehéz körülményei kö­zött, szembeszállva a reakciós erők általi elnyomással és üldözésekkel. A szocializmus eszméi érvényesül­nek, tért hódítanak, fokozott von­zóerőt gyakorolnak a nemrég fel­szabadult új államokban is, azok­ban az országokban, amelyek még az imperializmus és a kolonializ­­mus uralma alóli felszabadulá­sért küzdenek. Ugyanakkor még az­­ azonos társadalmi- politikai fel­a hatalom kiragadásáért a burzsoázia kezéből, a demokráciáért és a tár­sadalmi haladásért folytatott harc­ban elért , míg ellenkező esetben, a széthúzás és a megosztottság minden­kor sikertelenséget, kudarcot és vesz­teségeket okozott a forradalmi harc­ban. A kommunista mozgalom egysé­ge objektív követelmény a világ for­radalmi fejlődési folyamatában, ifjabb országok és népek rátérésében a szocializmus útjára, a demokrati­kus, antiimperialista erők növekedé­sében világszerte, egy új háború meg­előzéséért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Joggal hangsúlyozta ebben a vo­natkozásban a kommunista és mun­káspártok 1960. évi tanácskozásának Nyilatkozata, hogy „minden marxis­ta-leninista párt legmagasztosabb in­ternacionalista kötelessége gondos­kodni a nemzetközi kommunista moz­galom egységének állandó erősítésé­ről“. Pártunk nézete szerint ez min­den kommunista pártnak létfontossá­gú ügye, amelyhez szorosan kapcso­lódik mind nemzeti küldetésének valóra váltása, saját népe törekvé­seinek megvalósítása, mind pedig nemzetközi kötelezettségeinek telje­sítése, hozzájárulása a szocializmus világviszonylatban való győzelméhez, építésű országok között is fenn­áll a körülmények nagy külön­bözősége ; ezeket a gazdasági tár­sadalmi, kulturális fejlődés külön­böző színvonala, a nemzeti sajátos­ságok változatossága határozza meg. A körülményeknek ez a nagy válto­zatossága különleges politikai fel­adatokat és célkitűzéseket szül, szükségessé teszi differenciált takti­kai és stratégiai irányvonal követé­sét a forradalmi harc vezetésében­ olyan feladatokat állít a testvérpár­tok elé, amelyek csakis az adott tár­­­sadalmi-történelmi keret mélyre­ható tanulmányozása és ismerete ré­vén oldhatók meg. Már 1943-ban a III. Internacio­­nálé feloszlatására vonatkozó hatá­rozat a kommunista pártok fejlődé­sének és megszilárdulásának értéke­léséből fakadt, abból az értékelés­ből, hogy megnövekedtek a nem­zeti pártokként rájuk háruló fel­adatok, abból­ a reális felismerésből, hogy a különböző országok törté­nelmi fejlődési útjainak mély­séges eltérései, társadalmi rendsze­rük jellegének, politikai-gazdasági és társadalmi fejlődésük ütemének és színvonalának, a minden ország munkásosztálya tudati és szervezeti fejlődési fokának különbözősége miatt egy nemzetközi vezetőköz­pont fennállása leküzdhetetlen aka­dályokat gördít a kommunista pár­tok tevékenységének útjába. Az élet ékesszólóan bebizonyította ennek az értékelésnek helyességét és megalapozottságát. A kommunis­ta pártok tevékenységének egy nemzetközi központ általi vagy nemzetközi központból való veze­tése napjainkban méginkább a té­vedések forrása lenne és — mivel lehetetlen megismerni azoknak a helyzeteknek és körülményeknek a változatosságát, amelyek között a pártok tevékenykednek — nem e­­léggé megalapozott megoldásokhoz vezetne, ez pedig ártana a pártok tevékenységének, a szocializmus ü­­gye egészének. A korunkban erőteljesen kibonta­kozó nagy átalakulások, a társadal­mi fejlődés komplex jelenségei még szükségesebbé teszik e folyamatoknak és az objektív törvények hatásának tudományos tanulmányozását, a be­­tokosodás és a merevség bármilyen formájának kiküszöbölését a gon­dolkodásból, olyan körülmények biz­tosítását, amelyek között minden párt alkotó módon és merészen fel­vetheti a belföldi és nemzetközi po­litikájának problémáit, saját hoz­zájárulását adva ezzel a forradalmi gondolkodás fejlődéséhez és a forra­dalmi gyakorlat, a marxizmus-leni­­nizmus elméleti tárháza gazdagítá­sához. A tények, a valóság azt mutatja, hogy senki sem ismerheti jobban az­­egyes országok társadalmi fej­lődésének követelményeit és senki­­sem dolgozhatja ki a megfelelő bel­földi és nemzetközi politikai irány­vonalat a helyzet jobb ismeretében, mint az illető ország kommunista pártja. Ezért a Román Kommunis­ta Párt úgy véli, hogy minden kom­munista pártnak kizárólagos és el­évülhetetlen joga önállóan kidolgoz­ni politikai, taktikai és stratégiai irányvonalát, tevékenységének út­jait, formáit és módszereit, mint­hogy kötelessége alkotó módon al­kalmazni a marxizmus-leninizmus egyetemes érvényű igazságait te­vékenységének konkrét feltételeire. Minden egyes kommunista párt csak így teljesítheti azon osztály, nép és nemzet iránti alapvető kötelességét, amelyhez tartozik és amelynek lét­­fontosságú érdekeit kifejezi, csak így teljesítheti a szocializmus ügye általános érdekei iránti alapvető kötelességét. Minden egyes párt füg­getlenségének elve csak így kap reá­lis, csorbítatlan tartalmat. És mi­vel kétségtelen, hogy a forradalom megvalósítása vagy a szocializmus építése csak minden egyes nép sa­ját műveként, erőfeszítéseinek ered­ményeként fogható fel , e mű bár­milyen formában való vezetése nem hárulhat más tényezőkre, mint az illető ország kommunista pártjára. A kommunista pártok élő szerve­zetek, politikai irányvonalak kidol­gozása és kikristályosítása folyama­tos s ezt minden egyes párt keresé­sek és kísérletek, véleménycserék, sőt különböző szempontok összeve­tése­ révén valósítja meg. Kétségte­len azonban, csakis az illető párt és senki más nem hivatott arra, hogy megoldja politikai irányvonala kije­lölésének és megvalósításának prob­lémáit. Bármilyen tendencia arra, hogy kívülről jelöljenek ki vala­mely pártnak bizonyos orientációt vagy e kérdések megoldásának bi­zonyos módját — megengedhetetlen beavatkozást jelent bülügyeibe. Pár­tunk a legnagyobb határozottság­gal ellene van az olyan eljárások­nak, hogy valaki saját szempontjai számára más párton belül keressen támogatást, hogy ebből a célból más pártban kialakult, az illető párt vezetőségével szemben álló csoportokhoz folyamodjék ; ezek az eljárások nemcsak, hogy ellentétben állnak a pártok közötti kapcsolatok normáival, hanem kárt is okoznak a szóban forgó pártnak, aláássák egységét, a dolgozók érdekeinek vé­delméért vívott harcát, a szocializ­mus ügyét. A munkásmozgalom életében a negatív jelenség nem maga az a tény, hogy különböző nézetek áll­nak fenn. A fontos az, hogy a né­zetkülönbözőségek ne vezessenek fe­szültséghez és bizalmatlansághoz, hogy ne verjenek éket a testvérpár­tok közé, hogy ne ártsanak a kom­munista mozgalom egységének. A forradalmi harc érdekei megkövete­lik annak a ténynek megértését, hogy a különbözőség a kom­munista pártok tevékenységének el­kerülhetetlen és visszafordíthatat­lan történelmi keretét jelenti, s hogy az egység csak az objektív jelenség­ként ható helyzetváltozatosság és nézetkülönbözőség körülményei kö­zött csak minden egyes párt kezde­ményezőkészségének, forradalmi gondolkodásának és gyakorlatának körülményei között építhető ki, fej­leszthető és szilárdítható meg. Ez olyan történelmi folyamat, amelyet nem lehet feltartóztatni vagy túl­haladott sablonokba vagy formákba szorítani, olyan folyamat, amely (Folytatása a 3. oldalon) Minden kommunista párt elévülhetetlen joga JOBB MINŐSÉGŰ KUKORICA­MAGVAK a mezőgazdaságnak Az Agrosem vállalatok állomásain csaknem teljesen befejeződött a ta­vasszal felhasználandó hibrid kuko­ricamagvak kezelése. Minden tarto­mány számára azokat a legmegfele­lőbb hibrideket biztosítják, amelyek tavaly mezőgazdaságunk eddigi leg­nagyobb terméshozamát adták. Az előző évinél nagyobb mennyiségű ve­tőmagot készítettek elő a dombvi­dékekre szánt rövidebb tenyészidejű hibridekből, s így ezekben az öveze­tekben is nagyobb kukoricatermést érhetnek el. A tavaszon elvetendő magvak elő­készítésében részt vettek a tavaly működésbe lépett tecuci-i, alexandri­ai és temesvári vetőmagelőkészítő ál­lomások. E három állomással a vető­magvak szárítási, kezelési és kalibrá­lási kapacitása 30 százalékkal növe­kedett. Ez lehetővé tette egyben, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek máris beszerezzék tavaszi vetőmag­­szükségletük 60 százalékát. Egyes tartományokban, mint például Bá­nát, Bukarest, és Dobrudzsa, ez az akció már csaknem teljes egészében befejeződött Építkezések, tatarozások a gyógyfürdőkön (Munkatársunktól) Majdnem min­den gyógyfürdőn folynak az előké­születek a nyári szezonra. Govorán a javításra szoruló 18 vil­la közül 12-nél a tatarozás már befe­jeződött, az étkezde konyháját új fel­szereléssel látják el. A beutaltak ké­nyelmét szolgálja az 1 300 000 lej ér­tékben vásárolt bútor, szőnyeg és ágynemű. Calimanesti-en 30 villa ta­tarozása folyik, s a szobák berendezé­seinek felújítására több mint 1 mil­lió lejt fordítottak. Nem késleked­nek Cranesti-en sem a javításokkal. A tatarozási munkák 70 százalékát már befejezték és 150 új bútorgarni­túrával újítják fel a meglévő beren­dezést, 300 000 lej értékben kap új felszerelést az étkezde. Az egészségügyi felszerelés sem maradt ki az előkészületekből. Szo­­vátán és Borszéken a tatarozáson kí­vül felszereltek egy-egy modern hid­roterápiás berendezést. Herkules­­fürdőn 12 hellyel bővült ki a bete­gek hidroterápiás kezelésének eddigi lehetősége. A minisztérium alapjaiból új orvo­si felszereléssel (rövidhullámú és mikrohullámú készülékekkel, ultra­hanggal kezelő berendezéssel, mag­­netódiafluxszal, impulzus-generátor­ral stb) látják el Eforiát, Herkules­­fürdőt, Calimanetti-et, Szovátát, Fé­­lix-fürdőt, Govorát, Slanicot. A nyári szezonra, amikor a fürdőhelyek be­fogadóképessége megnő, még 330 or­vost és 523 ápolót küldenek ki ezek­be a helységekbe. Egy múzeum négy kiállítása (Munkatársunktól) Vidéki múzeu­maink közül egyik legelevenebb, leg­tevékenyebb a sepsiszentgyörgyi tar­tományi múzeum. Tudományos munkaközössége fáradhatatlan szen­vedéllyel vallatja a történelmi em­lékeket őrző földrétegeket, gyűjtö­geti a táj hivatásos és népművészei­nek alkotásait. Gyakran ládába cso­magolja értékeit és útrakel velük a környékbeli kis városok, falvak felé. Jelenleg négy kiállítása van Sepsi­ és Kézdi rajonban. A múzeum kiállítási termében : Sepsi és Kézdi rajoni képzőművész, Mátis János, Kosztándi Jenő, Bírt Iván Géza, Hervai Zoltán, Ördög Zoltán, Kisgyörgy Tamás, Gödri Fe­renc, Patrászk András és Szilágy Zsolt legújabb munkáit mutatja be. Kézdivásárhelyen a Művelődési Házban a múzeum gazdag grafika-, anyaga került kiállításra. Ezt né­hány nap múlva tovább viszik Ko­­vásznára. Baráton a könyvtár ter­mében az amatőr képzőművészek festményeit mutatják be. Bibarcfal­ván természetrajzi kiállítást rende-­­zett az élő múzeumi kultúrát ter­jesztő intézmény.

Next