Előre, 1967. október (21. évfolyam, 6191-6216. szám)

1967-10-01 / 6191. szám

XXL évfolyam 6191 sz. 6 oldal ára 25 iráni 1967 okt L. vasárnap OKTÓBER ELSŐ VASÁRNAPJA: A TERMÉS NAPJA PIRAMISOK A­z alkotás öröme talán a legősibb és legtisztább emberi érzés, Js ragyogása az arcokon naggyá és széppé tesz bennünket. Né­­pünk lelki világában és szokásaiban ősidőktől fogva él a jól ARI végzett munka fölötti öröm kinyilatkoztatásának szüksége, is ■ táncokban, dalokban sűrűn fellelhető motívum ez. A falu — vidékenként eltérő színekben és árnyalatokban — mindig is kifejezte a bőség fakasztotta túláradó érzelmeit, s azzal, hogy a Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének javaslatára az első termelőszövetkezeti kongresszus megszavazta a Termész Napjának megtar­tását minden év októberének első vasárnapján, új és egységes szocialista parasztságunknak egy ősi, fennkölt, szép hagyomány iránti tiszteletét fe­jezte ki. Az idén is ünnepi köntöst öltött az ország, a népi rendezvények színhelyein felépültek a jellegzetes terméspiramisok, mintegy egzotikus hangulatot cseppentve ,a „couleur locale“ba. A föld gazdagságának, a magvető teremtő erejének jelképes kifejezői ezek a piramisok, amelyek azonban ezúttal nem éppen Tutankhamon kincseit juttatják eszünkbe. A fáraó tébai síremléke észbontó értékekkel kápráztatta el a világot, mert egyike azoknak, amelyeket nem raboltak ki a történelem folya­mán. Ám a mi terméspiramisainkat az idén mintha megloptuk volna mi magunk. Visszapillantó összehasonlítást téve, az ország történetének egyik leggazdagabb búzatermő esztendeje volt az idei. Mégis hiányérze­tünk van most, amikor a Termés Napja alkalmával a teli zsákon és hom­báron kívül arra is gondolunk, hogy mi maradt a mezőn, kint a tarlókon. Nem mint szemveszteség, hanem mint terméslehetőség, amely számos — és kisebb vagy nagyobb mértékben általános — termelési hiányosság miatt nem vált tonnákban és vagonokban lemért valósággá. Ugyanezt mondhatjuk el a kukoricáról, a burgonyáról, a cukorrépáról, a zöldségfé­lékről, a dombjainkat egyre jobban benövő gyümölcsösükről és szőlőültet­vényekről­. Ilyen gondolatokkal ülve az ünnepi asztalhoz, feltétlenül el kell mon­danunk azt, hogy parasztságunk kezében évről évre biztosabb az agro­technika fegyvere, a párt és a kormány következetes agrárpolitikája nyo­mán erősödik a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapja. Büszkék lehetünk arra, hogy állami mezőgazdasági vállalataink zömében a termelés egyre inkább kezdi megütni a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező or­szágok termelési szintjét, mindegyre szaporodnak az olyan ipari jelle­gű létesítmények, amelyek a legkorszerűbb technológiával termelnek, s nagy mértékben hozzájárulnak a lakosság szükségleteinek minél jobb kielégítéséhez Az állam milliárdokat fordít ilyen természetű beruházá­sokra, a mezőgazdaság modernizálására, a termelés gazdasági hatékonysá­gának növelésére. Ugyancsak felfelé ívelő fejlődést, mutatnak termelő­szövetkezeteink, amelyek állandóan növelik a felhalmozási alapokat, év­ről évre bővítik a beruházási keretet. Mindent összevetve, jogos büszke­séggel nézhetünk a magas terméspiramisokra, anélkül azonban, hogy az önelégültség veszélyes csapdájába esnénk. Mert meg kell emlékeznünk azokról a gépekről is, amelyek későre vagy rosszul húzták meg a baráz­dát, amelyek — noha itt-ott szárazság volt — „elfelejtettek“ mesterséges hót szórni, a zöldségfélék tövére Meg kell emlékeznünk azokról a mű­­­trágyatételekről is, amelyek nem kerültek — vagy nem úgy kerültek, ahogy kellett volna — a földbe. Ha mindezekről — s az ezekhez hasonlókról — nem feledkezünk meg a Termés Napjának ünnepén, mi lesz vajon : leáll a vigadalom? Úgy hisszük, annál pezsgőbbé válik! Mert olyan emberek vigadalma lesz, akiket nem szédít meg a terméspiramisok magassága, akiket a holnapi örömök hevítenek, a­ holnapi terméspiramisok, amelyek talán éppen ezért, lehet, hogy Tutankhamon kincseire emlékeztetnek majd. Simonka László Felvételünk tegnap készült a fővárosi Óbor piacon Úgy adódott, hogy két hónapon keresztül minden nap fel kellett hívnom telefonon két hivatalt- Pon­tosan kilenckor hívtam az egyiket, és pontosan féltízkor a másikat. A sorrendet és az időpontot so­hasem cseréltem fel, így kellett lennie.. Teltek-múltak a napok, már nem kellett kikeresnem a számokat a telefonfüzetemben, kilenckor hív­tam az egyiket, féltízkor a mási­kat. Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy... No de kezdjük elölről. Háromnegyed kilenckor betop­pan hozzám valaki, rámnéz, ösz­­szeráncolla a homlokát, és azt­­ kérdezi ! — Valami bajod van ? Csodálkozva bámulok vissza rá. — Nem. Nekem. Dehogy. Sem­mi. Arra gondoltam éppen, hogy negyed óra múlva telefonálnom kell valahová. Pont kilenckor. — Na, akkor én még felszala­dok a kollegákhoz, később még betérek hozzád Elment, kis idő múlva telefonál­tam, eltelt újabb negyedóra, visz­­szatért. Úgy féltíz előtt néhány perccel. Rámnéz, elmosolyodik : — Na most egészen más vagy, öregem. Sokkal jobb kedvű vagy. Elárulnád, hogy mitől ? Most meg én ráncoltam a hom­lokom. Semmi különösebb okom nem volt pillanatnyilag jobb ked­vűnek lenni, az eltelt félóra alatt nem történt semmi szívderítő. — Nem tudom — feleltem bi­zonytalanul — Semmitől. Csak éppen... — Talán egy másik telefonbe­szélgetésre készülsz ? Órámra néztem. — Igazad van. Féltízkor megint telefonálnom kell valahová. Tár­csáztam, beszéltem, aztán egy ide­ig ott maradt a vendég nálam,­­ amikor elment, töprengeni kezd­tem. Valami derengett. Másnap már figyeltem magam. Harmadnap is igen ! Megvan ! A kilenckor tárcsázandó szó­ BODOR PÁL mon kellemetlen hangú, barátság­talan­ titkárnő vette fel rendszerint a kagylót A féltízes számán, épp ellenkezőleg, rokonszenves, barát­ságos, mosolygós hangú, szolgá­latkész nő felelt. Igen. Bármilyen híresen hangzik, két hónapon keresztül mindig rosszkedvű voltam fél kilenctől ki­lencig és még azután is néhány percen át — aztán a következő telefonbeszélgetésre gondoltam, és, anélkül, hogy ezt eleinte ész­revehettem volna, nyomban fel­­derültem, és még egy óra múlva is sokkal derűsebb, kellemesebb lelkiállapotban voltam. Túlzás ? Nevetséges ? Lehet. Mégis így van. S noha elképzelhető, hogy talán éppen a barátságtalan hangú tit­kárnő a jobb, pontosabb, alapo­sabb munkaerő, és a barátságos hangú a felületes, üres perszóna — én mégis tekintetbe venném a telefonos titkárnők kiválasztásánál még a hangot is, a modort, azt, hogy van-e lelkiereje kellemessé tenni még a röpke telefonbeszél­getést is. És elgondolom, hány em­ber hány napját árnyékolja be egy-egy barátságtalan válasz, unott, kopott hang, rosszked­vű hangbéli fintor... Nem, persze, hogy nem ez a döntő... S arra is gondolnom kell, hogy min­denkinek ezer oka lehet bosszús­nak, unottnak, rosszkedvűnek len­ni. És az emberi jogok közé tarto­zik bizonyára a rosszkedvhez való jog is. Meg arra gondolok, hogy ilyen alapon arról is el lehetne ta­lán filozofálni, hogy derűs, kék­egű, szép időben bizonyára min­denütt jobban megy a munka — mégis tudomásul kell venni, hogy olykor borús az ég... NAPLÓ És mégis, és mégis... Hiszen a legfurcsább a dologban az, hogy a két telefonos titkárnő hangja elmémben visszahat a két főnökre is. S bármit teszek, nem tudok szabadulni a kényszerképzettől. Az egyik főnök, a titkárnője miatt, mind kellemetlenebb és ellenszen­­vesebb a szememben — a másik pedig mind rokonszenvesebb... Pedig világos, hogy nem feltét­lenül olyan a főnök, amilyen a titkárnője... Dilemmám, érzem, megoldhatat­lan. A mosolyt nem lehet kötele­zővé tenni, még akkor sem, ha a tőkés áruház-tulajdonosok például éppen üzleti okokból csakis szép­arcú ,kellemes, mosolygós árusí­tó lányokat vesznek fel , ami azt bizonyítja, hogy a jókedv a ren­tabilitás egyik szerves eleme... és ezek a lányok akkor is kinyied­nek mosolyogni, amikor nagyon, de nagyon rosszkedvűek. S ha erre gondolok, keserű rossz érzésem támad Mit akarok tehát ? Csak nem azt, hogy a szolgálati sza­bályzatba paragrafusokat iktas­sunk be mi is arról, hogy mikép­pen kell az arcnak viselkednie a termelés érdekében ? és mégis, és mégis... Tudom, ön­­ző vagyok, szűklátókörű , de szívesebben beszélek mosolygós hangú nőkkel. ...Meg kell kérdeznem annak a szomorú, barátságtalan hangú tit­kárnőnek a főnökét: vajon nem hibás abban, hogy a lány, aki he­lyette veszi fel a kagylót, és visz­­szatartja a telefonálók özönét, olyan rosszkedvű ? Vajon nem tud­nak segíteni valamiképpen ezen a lányon ? Vagy ez talán megint túlzás. Bele kell nyugodnom abba, hogy mindig lesznek derűs és borús na­pok, kellemes és kellemetlen tele­fonhangok. Vagy pedig ki kell ta­lálnom egy retusáló telefonkagy­lót, mely jókedvűnek festi a leg­szomorúbb hangot is... Halló, mosolyogva ★ MAI SZÁMUNKBAN: Tudomány technika VASÁRNAPI MELLÉKLETÜNK • A SZÍNPAD ÉS A MÚLÓ IDŐ... • A PULT MÖGÖTTI EMBER PANASZA • MÉG MINDIG VARÁZSLATOSAN SZÉP • A TITOKZATOS LÁNY (Folytatásos regényünk 11. része) Vaskapui tudósítás­ ­ A vaskapui hidroenergetikai és hajózási rendszer építőtelepének dolgozói teljesítették háromnegyed­­évi tervfeladataikat. Minden lehető­ség megvan arra, hogy az év végéig terven felül 33 millió lej értékű építkezést végezzenek. A munkálatok zöménél az építők a grafikon előtt járnak. A betono­zásban például 13 nappal, a kotrás­ban pedig 25 nappal előzték meg a tervelőirányzatot. (Agerpres) Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Új egyetemi tanév Írta : TAMARA DOBRIN, egyetemi előadótanár, a Bukarest­i Egyetem prorektora A­z 1967­-68-as tanév megnyitása igen fontos mozzanatát képezi felsőfokú oktatásunk fejlődé­sének. Új, megnövekedett igényesség jegyében lépjük át az új tanév kü­szöbét, hogy maradéktalanul eleget tegyünk az RKP IX. kongresszusán megjelölt, a szocialista Románia gazdasági, társadalmi, kulturális fej­lődése által felvetett sokrétű felada­toknak. Fokozott felelősségérzet tölt el, hisz mélységesen tudatában va­gyunk annak : a dinamikus és mo­dern gazdaság megteremtése, nem­zetgazdaságunk további, erőteljes kibontakozása tőlünk, az egyetemek és főiskolák munkaközösségeitől kö­veteli meg azoknak a szakemberek­nek a kiképzését, akik kompetenciá­jukkal, szakmai és morális tulaj­donságaik révén képesek lesznek a modern technika gyors alkalmazá­sára,, hozzájárulnak népünk gazda­sági és kulturális előrehaladásához. Pártunk és szocialista államunk szüntelenül nagy gondot fordított és fordít a felsőfokú oktatás fejlesz­tésére és tökéletesítésére. Ilyen kö­rülmények — messzemenően kedve­ző anyagi és erkölcsi feltételek­­ között a fiatal nemzedékek a terv­szerűen fejlesztett oktatás gazdag le­hetőségeivel élhetnek. Egyetemeink értékes és magas felkészültségű tan­­közösségei évről évre azon fáradoz­nak, hogy gazdagítsák az oktatás tartalmát, teljes mértékben kihasz­nálják a felsőfokú tanintézetek ren­delkezésére bocsátott anyagi alapot. Szüntelenül javulnak ezzel párhu­zamosan a hallgatók tanulási és életkörülményei. Minden évvel gya­rapodnak tapasztalataink. A most lezárt 1966—67-es tanév is egészében azokat az erőfeszítéseket tükrözi, hogy felsőfokú oktatásunk igyekszik eleget tenni a reá háruló komplex fel­adatoknak, szocialista társadalmunk szüntelenül igényesebb követelmé­nyeinek. A didaktikai, tudományos és nevelő tevékenységet nagyra ér­tékeli pártunk és államunk vezető­sége, egész szocialista társadalmunk. N­yilvánvaló ugyanakkor az is : a tanév,a­melyet magunk mö­gött hagytunk, egész egyetemi tantestületünk s az összes hallga­­­­tók számára figyelmeztető tanulsá­gok forrása is egyben. Felsőfokú ok­tatásunk fejlesztése munkánk tar­talmi tökéletesítésének, a hibák gyors kiküszöbölésének, egyes lema­radások felszámolásának feladatát tűzi elénk. Ezek a feladatok százszo­rosan kötelezőek mindannyiunk szá­mára, annál is inkább, mivel jelen pillanatban is élénk eszmecsere fo­lyik, tanulmány készül felsőfokú ok­tatásunk fejlesztésének lehetőségei­ről, módozatairól. Az ország egyete­meinek, főiskoláinak legnagyobb ta­pasztalattal, nagy tudományos te­kintéllyel rendelkező tanárai is részt vesznek javaslataikkal, elgondolá­saikkal ebben az átfogó tanulmány­ban, s a cél : a felsőfokú oktatás profiljának összhangba hozása ha­zánk gazdasági és kulturális éle­tének jelenlegi szükségleteivel és a holnapi követelményekkel. Termé­szetes tehát, hogy ebben a munka­légkörben minden felsőfokú oktatási intézet máris értékes konklúziókkal kezdi meg a tanévet s olyan konk­rét intézkedéseket tesz, melyek a je­lenlegi keretben alapvető javuláso­kat eredményeznek. Munkánk szempontjából rendkí­vül fontos, ösztönző tényezőt jelent a román felsőfokú oktatás tradíciói­nak gazdag tárháza, mindazok az eredmények, amelyeket ismernek és nagyra értékelnek az ország hatá­rain kívül is. Mindannyiunk számá­ra, akik egyetemen tanítunk vagy tanulunk, mozgósu­g és sokra köte­lező például az, hogy csupán 1967- ben az UNESCO-évfordulók sorában olyan ragyogó tanárok, tudományos és kulturális kiválóságok szerepel­nek, mint Mihail Kogalniceanu, Ti­­tu Maiorescu, Grigore Antipa, Di­­mitrie, Voinov, a Bukaresti Egyetem iskolájának megteremtői. Munkánk­(Folytatása a 2. oldalon) FOGADÓÓRA UTÁN M­ár tűkön ülök magam is, várom, mikor robban ki az ötöök. Vár­hatom. Derűs nyugalommal biztatja az öreg székelyt, hogy csak mondja tovább. Kalapja illedelmesen az ölében, se nem lenne, ünneplő posztóharisnyája makulátlan fehér. — ... Szóval, mikor 1937-ben azt a két tehénkét megvettem volt, a ko­mám egy szóval se dicsekedett, hogy ott valami baj van a kréta körül... Az elnök már a harmadik cigaret­tájára gyújt, mikor az öreg valahogy megérkezik a mába és kiderül, miért öltözött ünneplőbe és szekerezett be Gyergyószentmiklósra, a rajoni tör­vényszék elnökéhez, audienciára : a komára, akitől a két beteg tehenet megvette, hitvány em­ber volt, követ­kezésképpen a fiának is annak kell lennie, amiből viszont arra lehet kö­vetkeztetni, hogy hazudik, mikor ta­gadja, hogy házasságot ígért a pa­nasztevő bácsi unokájának; ezt a „sziklaszilárd" logikát vegye figye­lembe a törvény, ne adjon hitert a le­génynek, sem ármánykodó szüleinek. De ahhoz, hogy ezt a kérdést elő­adja, félórára volt szükség, az elnök asztalán pedig dossziék, kérvények, jelentések, statisztikák, valamennyi aznapi munka, kint pedig még sok panaszos vár sorára. M­anapság, mikor mindenki siet, ritka jelenség ez a türelem, mellyel mai audienciáját le­folytatta — mondom az elnöknek, amikor vége a fogadó órájának. — Amikor a falusiak eljönnek id­e, ünneplőbe öltöznek. Ez­ nagy dolog kérem, sokra kötelez bennünket. Az ünneplő ruha mögött ünnepi lélek van. Nem hozzám jönnek személye­sen, hanem az igazságszolgáltatás szervéhez. Ha ráförmedtem volna az öregre, hogy csak a lényeget mondja, megspóroltam volna az időmből 20 percet, de elvesztettem volna egy ember intézményünkbe vetett bizal­mát. Különben elhiheti, hogy a „törzs­vendégek" iránt nem vagyok ilyen tü­relmes. A törvény embere, úgy látszik, pe­dagógus is egyben. De folytassuk a beszélgetést. — Egy fiatalember eladja a téesz két ruhát és italt vesz a pénzen. Bizo­nyítékok, beismerő vallomás, minden rendben. Merre volt túlzás a tegnapi tárgyaláson félóra hosszat bizonygat­ni az ítélet jogosságár­a . Lehet így is tárgyalni egy bűn­cselekményt : bejön a vádlott, én mint bíró, tanulmányoztam a dossziét, ismerem az ügyész érveléseit, minden­nel tisztában vagyok. Megkérdem a vádlottól, van-e még hozzáfűzni­való­ja, az hallgat, erre én már diktálom, hogy nincs semmi mondanivalója.­ De ha így tennék, úgy érzem, egész jog­rendszerünk szelleme ellen cseleked­nék. Ugyanis a legtöbben, akik ide- Barabás István (Folytatása a 2. oldalon) REDACTIA §1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI - CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink : Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Neagoe Basarab 24. tel. 1.44.63) ; Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18); Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 78 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). A BELGIUMI KP KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA ORSZÁGUNKBAN Ez év szeptember 20 és 29 között a Belgiumi Kommunista Párt kül­döttsége, élen Marc Drumaux elv­társsal, a párt alelnökével az RKP KB meghívására látogatást tett orszá­gunkban. A küldöttségben részt vet­tek még a következő elvtársak : Jean Terive, a Belgiumi KP KB Politbü­­rójának tagja, Rosine Lewin, a KB tagja, a Drapeau Rouge című lap főszerkesztője és Etienne Mets, a KB tagja, a Rrde Vaan című lap főszerkesztője. A küldöttség megte­kintett iparvállalatokat és mező­­gazdasági egységeket, szociális-kul­turális objektumokat, találkozott pártaktivistákkal, megbeszéléseket folytatott a Nagy Nemzetgyűlésnél, a Romániai Szakszervezetek Általá­nos Szövetségének Központi Taná­csánál és az írószövetségnél. A küldöttség megbeszélést folyta­tott az RKP KB-nál. Fogadta­ a kül­döttséget Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára. A fogadásnál részt vettek a következő elvtársak : Alexandru Draghici, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állan­dó Elnökségének tagja, a KB titká­ra, Manea Manescu, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Ghizela Vass és Bujor Sion, az RKP KB osztályvezetői, Andrei Stefan, az RKP KB első helyettes osztályvezetője. Ebből az alkalomból, az elvtársias­­ság, a kölcsönös megértés és tisztelet ■szellemében eszmecserét folytattak az időszerű nemzetközi helyzet, a kommunista és munkásmozgalom né­hány kérdéséről A megbeszélések során kidombo­rították, hogy mily nagy jelentőségű az egész világ összes forradalmi, de­mokratikus, haladó erői, az egész antiimperialista front harcának fo­kozása a reakciós körök, s elsősor­ban az USA imperializmusa agresz­szív terveinek meghiúsítása szem­pontjából, majd hangsúlyozták an­nak szükségességét, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok végérvényesen és feltétel nélkül szüntesse meg Vi­etnam Demokratikus Köztársaság bombázását, vessen véget az agresz­­sziónak, a vietnami népet pedig hagyja, hogy minden külső beavat­kozás nélkül maga döntsön sorsa felől. Az eszmecsere során kiemelték, hogy a biztonság és az együttműkö­dés légkörének meghonosítása az európai kontinensen, valamint olyan konkrét intézkedések megtétele, amelyek lerakhatják a reális euró­pai biztonság alapjait, olyan paran­csoló szükségességű feladat, amely megfelel az összes európai népek alapvető céljainak, a békéért, a de­mokráciáért és a haladásért vívott általános harcnak. E keretek között kifejezték megelégedésüket a ro­mán-belga politikai, gazdasági, kul­turális és műszaki-tudományos kap­csolatok pozitív alakulása felett és megjegyezték, hogy a román—belga sokoldalú kapcsolatok további fej­lesztése megfelel a két nép érdekei­nek, a béke, a nemzetközi megértés és együttműködés ügyének. A megbeszélések során hangsú­lyozták annak jelentőségét, hogy fo­kozott erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi kommunista és munkás­­mozgalom egységének és szolidari­tásának erősítésére. Ugyanakkor megállapították, hogy a két párt kö­zötti testvéri kapcsolatok további bővítése hozzájárul a román és a belga nép barátságának fejlesztésé­hez, a nemzetközi kommunista moz­galom egységének erősítéséhez, a békéért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harc diadalához. A FELELŐSSÉGGEL KEZDŐDIK AZ ÁLLÓALAPOK ÉRTÉKESÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE A MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY VÁLLALATAIBAN A termelőfelület, a gépi berende­zés kihasználása bizonyult az egyik olyan területnek, ahol a termelés és a munka tudományos megszerve­zésére kibontakozó országos kezde­ményezés legközvetlenebbül felszín­re hozta a meglévő erőtartalékokat és lehetőségeket. A legjobb szak­emberek álltak oda mindenütt a gépek mellé, napokon, heteken­­ át figyelték a névleges és reális kapa­citásuk közötti arányt. Mit ad és mit adhatna a gép ? Mit kellene tenni ahhoz, hogy ténylegesen any­­nyit adjon, amennyire képes a hát. Mibe került volna, hogy érte­sítsék a balánbányaiakat? Hasonló példa még akad a tarto­mányban. Az udvarhelyi Tehnouti­­lajban hat atmoszféra nyomású kompresszor és állókazán „tartogat­ja erejét“, a marosvásárhelyi tég­lagyárban két mechanikus lapát, amelyre nagy szükségük volna a tartományi építkezési tröszt dolgo­zóinak Jelentős mennyiségű inaktív gép található a marosvásárhelyi mű­trágyakombinátban, a konzervgyár­ban, a húsipari vállalatban, a dicső­­szentmártoni vegyipari kombinát­ban, Csík rajon egyes gyáraiban és másutt. A kérdés tartományi szintű elemzéséhez feltétlenül hozzátarto­zik az is, hogy a II negyedévben és júliusban sok helyen a megelőző időszakhoz képest következeteseb­ben foglalkoztak az állóalapok Kúsz-Lőrincz Zoltán közgazdász, a Beruházási Bank Maros- Magyar Autonóm tartományi fiókjának osztályvezetője (Folytatása a 2. oldalon) GÉPEK, AMELYEK KIMARADTAK A SZÁMÍTÁSBÓL A tartomány egyes üzemeiben azonban kimaradt a számításból jó­­néhány gép. Érdekes, megint éppen azok, amelyekről hónapok óta kö­vetkezetesen megfeledkeznek a vál­lalatok. Balánbányán például sen­kinek sem jutott eszébe, hogy kiszá­mítsa, mire lenne képes az a hét villamos csörlő, amelyek közül né­hány már három éve, a többi pedig esztendeje vesztegel kihasználatla­nul. Nincs szüksége rájuk az üzem­nek, le is vette róluk a gondját. 500 voltos feszültségre vannak beál­lítva. Balánbányán a hálózati áram feszültsége csak 380 volt. A vállalat nem vonható tehát felelősségre, amiért nem üzemelteti ezeket a gé­peket. De vajon nem ugyanúgy a mieink, az országés ezek a gépek ? Mindannyiunk munkájával állítot­tuk elő vagy pénzén vásároltuk őket, mint a többit, amelyek ott működnek a bányavállalat kiterme­lő és feldolgozó részlegein , ame­lyeknek minden egyes elvesztegetett órájáért felelősnek érzik magukat az illetékes szakemberek, a bánya vezetői. Miért nem éreznek felelős­séget a kihasználatlanul heverő gé­pekért is ? Egy ilyen vállalatnak, mint a ba­­lánbányai, nagyon szerteágazó kap­csolatai vannak. Bizonyára talált volna olyan üzemet, ahol szükség van ezekre a gépekre Van felettes szerv is, a Bányaipari Minisztérium illetékes főigazgatósága. Nem intéz­kedett volna idejében ? A bányavál­lalat vezetőségének megvan a mód­ja arra, hogy másodszorra is fel­hívja a figyelmünket. Csakhogy hiányzott a törődés. Ugyanúgy, a­­hogy hiányzott a hargitai bányavál­lalat vezetősége részéről is. Ebben a bányában ugyanis — a sors iró­niája — 380 volton használható vil­lamos csörlők várják a szebb napot I KÜLFÖLDRŐL JELENTIK ■ AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS POLITIKAI VITÁJA (6. oldal) ■ Nigéria: MEGÁLLÍTOTTÁK A SZÖVETSÉGI CSAPATOKAT A France Presse hírügynökség je­­i egységek a város körüli erdős böb­­­lentése szerint a biafrai csapatok , ,, Enugunál megállították az előnye­­bokon jó védelm állásokat építettek múló szövetségi erőket. A biafrai­k ki és sokáig ellenállhatnak. ■ AZ ANGOLAI HAZAFIAK SIKEREI Az Angolai Felszabadítási Nép­ Mozgalom kinshasai képviselete közleményt adott ki a hazafias e­­rők legutóbbi sikereiről. Az angolai hazafiak — emeli ki a közlemény — az utóbbi tíz nap alatt megtá­madtak egy portugál hadoszlopot és 12 katonát harcképtelenné tettek. Két másik rajtaütésszerű támadás során 34 portugál katonát megöl­tek, illetve megsebesítettek. Szep­tember 23-án Luandától 150 kilomé­terre megtámadtak egy portugál őr­séget. A kolonialista csapatok itt 22 halottat és több sebesültet vesz­tettek. A portugál csapatok bom­bázó-repülőgépeket vetettek harcba a hazafias alakulatok feltételezett állásai ellen. TÁVIRATOK Brazília Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Arthur da Costa e Silvának, Brazília Köztársaság elnökének. Választáviratában a brazil elnök szívélyes szavakkal mondott köszö­netet a jókívánságokért

Next