Előre, 1967. november (21. évfolyam, 6217-6242. szám)
1967-11-02 / 6218. szám
Az RKP KB 1967. október 5.-6.-i plenárisa dokumentumainak megvitatása LAPUNK 3. OLDALÁN : • A falusi kereskedelem a területrendezés fényében • A társadalom és az egyén jövedelme • Hatékonyabbá válik a tudományos kutatás • A kollektív munka elve—vezérelv (Munkatársunktól) A nemzetgazdaság vezetésének és tervszerűsítésének tökéletesítésére irányuló tervezet s a bérezési rendszer és a fizetések emelésére vonatkozó határozat széles körű megvitatása országszerte folyik. Az RKP Központi Bizottsága az október 5-6-i plenáris ülésének dokumentumait eddig két ipari vállalat — a zazari Bányaüzem és a fernezelyi Május 1 Kohóüzem — alapszervezeti aktívája előtt dolgozták fel Nagybányán. A fernezelyi kohóüzemben az alapszervezet aktívájának ülésén 69-en vettek részt, 13 elvtárs szólalt fel és 8 javaslat hangzott el. Iosif Giriti a városi pártbizottság gazdasági titkára mindenekelőtt a nemzetgazdaságnak a fejlődés új feltételeivel összhangban levő irányelveit elemezte. Felvázolta a Nagybánya ipari fejlődésében elért eredményeket, hangsúlyozva, hogy a távlati tervek valóraváltását a jelenlegi szervezési formák nem biztosítják. A Május 1 üzem nyersanyagát Kiskapusról kapja, a jelenlegi szervezési formák között az anyagellátás azonban rendkívül nehézkes. Ioan Costea, a vállalat igazgatója javasolta, hogy a nyersanyagot szállító üzemek feladatául jelöljék ki az ellátott vállalatokban való kutató csoportok kiküldését. Ez lehetővé teszi a nyersanyagokat feldolgozó üzem reális szükségleteinek pontos felmérését és a szállított anyag mennyiségének ütemességét az általuk is ismert kérelmekhez viszonyíthatnák. A fernezelyi kohóüzemben — hasonlóan más iparvállalatokhoz — az egyes részlegeken végzett munkafázisok döntően határozzák meg a termelési folyamatból kikerülő termék minőségét. A fernezelyi példa esetében ilyen befolyást gyakorol mindenekelőtt a zsugorító részleg. Ha a végzett munka minősége itt nem megfelelő, a végtermék selejtté válik. Eddig a prémiumokat kizárólag a termelés mennyiségéhez viszonyították, ez nem ösztönözte minőségi munka végzésére a dolgozókat. A minőségnek, mint alapvető szempontnak a figyelembevétele, nemcsak az említett részlegen, az olvasztóban, a konverternél, mindenütt nagyobb gazdasági hatékonysághoz, s ugyanakkor a munkás közvetlen érdekeltségéhez vezet. Nagy érdeklődést váltott ki a határozatnak az a kitétele, hogy egyazon tarifális kategórián vagy funkción belül figyelembe veszik a régiséget, a felgyűlt tapasztalatok értékét és a szakképesítési fokot, vagyis az egység egész gazdasági tevékenységéhez való személyes hozzájárulást. Eddig 1500 dolgozó közül csak 380-an élvezték az üzemben a régiségi pótlékot, egyes részlegeken — így például a kénsavnál, a fenntartó részlegeken, az oxigéngyárban vagy a műszaki-adminisztratív osztályon — ebben a kedvezményben nem részesültek. A határozat szerint a jövedelem-többletnek ez a forrása kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, akinek megfelelő régisége van. A szakképesítés figyelembevétele ugyancsak növeli a közvetlen érdekeltséget. Ezzel kapcsolatosan több munkás is felszólalt — így Aurel Petruti és Ioan Dobreneteni — akik kérték, hogy a középiskolát végzett munkásokat a felkészültségüknek megfelelő munkahelyre oszszák be. A MUNKÁS KÖZVETLEN ÉRDEKELTSÉGE A KÖZIGAZGATÁSI MUNKATERVEZÉS SEM LEHET ESETLEGES Évekkel ezelőtt a „duzzadt“ terv dívott a Maros-Magyar Autonóm tartományi néptanácsnál is. Az egyes ügyosztályok papírra vetették mindazt, amit naponta tenni szoktak, az alkalmi megbeszélésektől az előírt jegyzőkönyvek készítéséig. Apró ügyecskék és jelentősebb problémák sorakoztak a havi és negyedévi tervpapírokon. A tervezésnek ez a formája az idő lomtárába került, hiszen a belső szervezési szabályzatnak minden egyes pontját fölösleges tervmutatóként feltüntetni. A szakszerű tervezés mindenekelőtt tudományos megalapozottságot, előrelátó vezetési készséget jelent, a holnapi fontos teendők és az adott lehetőségek sokoldalú felmérését. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert közigazgatási tevékenységről lévén szó, tervszámok, mutatók nem állnak a tervezők rendelkezésére. Ezért döntő tényező a kiindulási pont, a tervezési koncepció. Ha ez téves, fabatkát sem ér az egész terv. AZ ALAPOSSÁGGAL NINCS BAJ Az egyes ügyosztályok negyedik évnegyedi tervét tanulmányozva mindenekelőtt arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervkészítés alaposságával nincs baj. A legtöbb ügyosztály azt „ütemezi be“ ami fontos, lényeges és előremutató. A helyiipari ügyosztály például tanulmányt készít arról, hogy a községi- és vízimalmok hogyan tesznek eleget a környező lakosság ellátásában reájuk háruló feladataiknak. Kilenc helyi üzemben megvizsgálják, hogy miként gondoskodtak megfelelő téli munkakörülményekről és az 1968-as tervfeladatok teljesítéséhez szükséges feltételekről. A községgazdálkodási ügyosztály negyedik évnegyedi terve azonban már nem ilyen átgondolt, nem anynyira lényegretörő A többi között az szerepel benne ! „Tanulmányozzuk annak lehetőségét, hogy a marosvásárhelyi járdák javítását és karbantartását milyen szakosított egységekre lehetne bízni“, vagy „Tanulmányozni fogjuk a marosvásárhelyi városi néptanács községgazdálkodási ügyosztályának az apparátus átszervezésére benyújtott javaslatait.“ Vajon miért kellett az utolsó percre halasztani a marosvásárhelyi járdajavítás ügyét ? Tegyük fel, hogy megtalálják a legmegfelelőbb szervezési formát, de mit kezdenek vele télvíz idején ? Legfennebb jövő tavaszra érik be a tél eleji tanulmány gyümölcse... S ha eső után köpenyeg alapon oldódik meg a járdajavítás ügye, mit érnek az apparátus késői átszervezésével ? S egyébként is miért kell három hónapon át tanulmányozni egy épkézláb javaslatot ? ÚJ FORMA, RÉGI KONCEPCIÓ A községgazdálkodási ügyosztály és más részleg munkaterve is azért szegényes, esetleges, mert mozaikszerűen áll össze. Az egyes ügyosztályokhoz tartozó egységek benyújtják terveiket, az osztály ezekből kivonatos, és a legmegfelelőbbeket magáénak vallja. Ez még hagyján, de sajnos magasabb szinten is így történik a tervezés. Az egyes ügyosztályoknak javaslatot kell benyújtaniuk arról, hogy mit tartanak fontosnak, lényegesnek, véleményük szerint milyen kérdésekkel kell foglalkoznia a végrehajtó bizottságnak. A titkárság aztán összegezi az ügyosztályok javaslatait és a mozaikkockákból összeállítja a végrehajtó bizottság tervjavaslatát. A tartományi vezetőségnek tehát körvonalazzák saját munkatervét Igaz, hogy a vita és szavazás eredményeként véglegesítik, de annál a ténynél fogva, hogy a tervezést nem előzi meg a fejtörés, az újra, az átfogóra való törekvés, a tervet már eleve a sablon veszélye fenyegeti. A jónak tűnő napirendi pontokat a legtöbbször szó nélkül elfogadják. De ennek a gyakorlatnak van egy másik visszás vetülete is. S erről a végrehajtó bizottság tagjai saját tapasztalataikból is meggyőződhettek, íme, hogyan összegezi ezzel kapcsolatos véleményét Pop Petru, a tanügyi osztály vezetője . — Tény és való, hogy az ügyosztályok inkább napos oldalukat mutogatják, és elemzés végett a végrehajtó bizottságnak olyan problémákat javasolnak, amelyek kedvezőbb színben tüntetik fel tevékenységüket. Ha teszem fel, rosszul áll a szénánk az iskolaépítés terén, nyilván nem állok a végrehajtó bizottság elé azzal, hogy a soron lévő ülésen ezt a kérdést elemezzék. Pop Petru véleménye teljes egészében egyezik álláspontunkkal. A mozaikszerű tervezés másik hibája az, hogy nem tudja Péter, mit kaszál Pál... A végrehajtó bizottság felelős beosztású tagjai csak a saját házuk tája előtt sepernek, csak a hatáskörükhöz tartozó ügyosztályok tervjavaslatait látják és véleményezik. A szervezési ügyek irányításával megbízott alelnöknek például halvány fogalma sincs arról, hogy az egészségügyi osztály az elkövetkezendő három hónapban milyen fontos problémákat kíván megoldani, de a tanügyi tevékenység ellenőrzésével megbízott alelnök sem tudhatja, hogy „miben sántikál“ a helyiipari ügyosztály... Formai szempontból sem egységes a tervezés A titkársági ügyosztály például rövidebb távra állítja be reflektora fényét, havi teendőket rögzít papírra, míg a községgazdái- Kolozsi Márton (Folytatása a 2. oldalon) TÁVIRAT ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének BUKAREST őszinte köszönetemet fejezem ki üdvözlő üzenetéért, amelyet a Kínai Népköztársaság kikiáltásának XVIII. évfordulója alkalmából küldött, és a legjobbakat kívánom. * CSU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke Nem annyira mentegetőzésképpen, mint inkább önmegnyugtatásként hangoztatják némely embertársaink, hogy mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja. Úgy képzelem ezt a „bölcsességet", mint valami feslett, szürke, pókhálós függönyt. Címere is lehet mindazoknak, akik felesküdtek rá, takargatják vele kicsinységüket és a zsebeiket. Kéznél van mindig , mikor terhes asszonyt félretük az alkotó munka izzásában emésztődik, létük értelmét nem abban élik ki, hogy mindenáron „felszínen tartsák magukat", hanem hogy előbbre mozdítsák egész közösségüket, a társadalomnak azt a kis részét, ahol dolgoznak. Érdekes módon nekik nincs szükségük semmilyen cégérre. Kohászok, téesz-parasztok, falusi tanítók, építőtelepek mérnökei, kutatóintézetek tudósai jutnak eszembe könyveik fölé hajol-még munkaközösségük érdekeire sem. Nem semmittevők, nem lusták, még éppen, hogy mindig nyüzsögnek, mindig tele vannak tervekkel, kombinációkkal. Minden mosolyuk befektetés, ami valahol megtérül majd. Fiatal tanár. Az egyetemet közepes eredménnyel végezte. Apja magas állású tisztviselő, elintézte fiának, hogy egyből tartományi központba kerüljön. Szabad idejében magánórákat ad, az iskolában fáradt, hibázik előadásain, tanítványai markukba nevetnek. Autóra gyűjt, apját próbálja meggyőzni, járjon közbe a milícián, hogy sikerüljön a jogosítvány-vizsga. Mikor az államvizsga utáni, kihelyezés furcsa körülményeit hozom szóba, felvonja a vállát : mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja. Falusi orvos mondja : — Olyan isten nincs, hogy ingyen gyógyítsak, senkinek sem vagyok szolgája. Ha gyógyulni akar, fizesse meg. Az állam költségein végezte a líceumot és az egyetemet, ingyen lakik a bútorozott lakásban, melyet a falu dolgozói önkéntes munkával építettek jövendőbeli orvosuknak. Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XXI. évfolyam 6218 sz., 6 oldal ára 25 báni 1967 nov. 2., csütörtök Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége Moszkvába utazott Szerda délelőtt a fővárosból Moszkvába utazott Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának meghívására részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplése alkalmából sorra kerülő rendezvényeken. A küldöttségben a következő elvtársak vesznek részt : Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője, Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, Leonte Rântu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, Iosif Banc, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Minisztertanács alelnöke, Teodor Marinescu, az RKP KB tagja, Románia Szocialista Köztársaság moszkvai nagykövete. Az elutazásnál a Baneasa repülőtéren akövetkező elvtársak voltak jelen : Chivu Stoica, Gheorghe Apostol, Alexandru Birladeanu, Emil Bodnara?, Alexandru Draghici, Paul Niculescu-Mizil, Ilie Verdet, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, a KB titkárai, az Államtanács és a Minisztertanács alelnökei, az RKP KB, az Államtanács és a kormány számos tagja. Ott volt A. V. Basov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. A repülőtéren számos bukaresti lakos melegen búcsúztatta a párt- és államvezetőket. (Agerpres) Elutazás előtt a Baneasa repülőtéren Az Októberi Forradalom a korabeli hazai sajtóban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének félszázados évfordulóját világszerte nagyjelentőségű nemzetközi történelmi eseményként és lelkesítő ünnepként ülik meg. Az Októberi Forradalom, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével és V. I. Leninnel az élen készítettek elő és hajtottak végre, létrehozta a földkerekség egyhatodán a dolgozók hatalmát, új társadalmi rendszert, a szocializmust, új történelmi korszakot nyitott — az emberiségnek a kapitalizmusról a szocializmusra való rátérése korszakát, a dolgozók szabadságeszményei megvalósulásának, a marxizmus-leninizmus világméretű diadalának korszakát. Az oroszországi proletariátus győzelme, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi lángoló felhívásként visszhangzottak, mélyenszántóan serkentették az egész világ írta GHEORGHE NIC, a történelemtudományok doktora munkásosztályának és az elnyomott néptömegeknek forradalmi szellemét, arra buzdították a dolgozó tömegeket, hogy megvalósítva szabadság- és haladástörekvéseiket, rázzák le magukról a társadalmi és nemzeti elnyomás igáját. A nemzetközi munkásosztály, az egész világ haladó erői erőteljesen kifejezésre juttatták szolidaritásukat a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, az első szocialista állammal. Az orosz proletárforradalom győzelme, akárcsak az összes többi országban — az első világháború éveiben rendkívüli módon kiéleződött belső ellentmondások körülményei között — Romániában is nagy visszhangra talált. A román proletariátus, híven régi, internacionalista hagyományaihoz, egyöntetűen és lelkesen szolidaritást vállalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a világ első szocialista államával. Ez élénken tükröződött a szocialista harcosok felhívásaiban és brosúráiban, a munkás és demokratikus sajtó számos cikkében. „A mai nappal új korszak kezdődik a világtörténelemben ... — hangzik a bukaresti szocialistáknak 1917 végén kiadott felhívása. — Az orosz forradalom megtette az első lépést, titáni lendülettel söpörve el mindent, ami útjában állott. Mától kezdve a világ sorsa a proletariátus győzelméhez kapcsolódik !“ A felhívás az alábbi üdvözlő szavakkal fejeződik be : „Éljen Lenin forradalmi szocializmusa !“ Az Adevarul, az erdélyi román szocialisták sajtószerve 1917. november 26-án Orosz testvéreinkhez ! • ct(Folytatása a 2. oldalon) FELSZÍN löknek az autóbusz lépcsőjétől, mikor ellopják újítási ötletedet, mikor barátod vagy munkatársad hátat fordít, mert barátságotok jussán szívességet kértél tőle, mikor olyan pénzt vág zsebre munkatársad, melyért nem dolgozott meg, mikor csak azért ragaszkodik kényelmes székéhez, mert nem akar jó fizetésétől elesni, annak ellenére, hogy tudja, érzi, jelenlétével már csak fékezi a felemelkedést, egyszóval mindig, mikor valaki folyton csak kapni akar, anélkül, hogy adjon is. Mindenki úgy tartja felszínen magát, ahogy tudja — szerencsére nem halljuk olyan gyakran, hogy belefásuljunk, hogy legyintsünk és közömbösen menjünk el egy-egy olyan megnyilvánulás mellett, melyet takar ez a „bölcsesség”. Mindig gyanús, aki hangoztatja. Ezt abból következtetem, hogy sohasem hallottam ezt az életfilozófiát olyanok szájából, akik munkájukkal, gondolataikkal, érzéseikkel együtt lélegzenek szocialista társadalmunkkal, egész élevű, nyugtalanul kutatva új, jobb megoldások után, hogy többet teremjen a föld, nagyobb legyen az anyagmegtakarítás, határidő előtt kezdjen termelni az új erőmű. Tudósok, művészek jutnak eszembe, akik már a legmagasabb kitüntető címet is megkapták, melyet az illető területen elérni lehet, némelyek rég túl vannak a nyugdíjkorhatáron, mégis szenvedélyesen dolgoznak tovább és tanulnak utolsó erejükig. Pártaktivisták elevenednek meg gondolataimban, akik rég elfelejtették, hogy a munkaidő tulajdonképpen csak 8 órából áll, mert közéletünk napi 24 órán át zajlik, eszerint élnek már ők is. Mi hajtja őket, miért ez a folytonos láz, az alkotás lobogó szenvedélye ? Nehéz megfogalmazni, de bizonyos, hogy az életüket csak így tudják elképzelni, az országos érdek függvényeként. Belőlük áll az országépítő, dolgozó nép. De lobogásuk árnyékában ott húzódnak meg azok a kevesek, akik sosem hivatkoznak országos, de FORUM X meghívta magához Y kollegáját, ami eddig nem történt meg, következésképpen ez utóbbit bizonyára előléptetik magasabb funkcióba. Vagy : X már hosszú ideje nem hívta meg felettesét és ajándékot sem hoz neki, mikor kiszállásról érkezik, a főnökét, úgy látszik, elhelyezik innen. Ki nem hallott közülünk ilyen Barabás István (Folytatása az oldalon) KÖZLEMÉNY A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÜLDÖTTSÉGÉNEK FINNORSZÁGI LÁTOGATÁSÁRÓL A Finn Kommunista Párt meghívására 1967. október 23 és 31 között látogatást tett Finnországban a Román Kommunista Párt küldöttsége Emil Bodnaras elvtársnak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága és Állandó Elnöksége tagjának vezetésével. A küldöttségben részt vettek még a következő elvtársak : Dumitru Coliu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Központi Pártkollégium elnöke. Ilie Radulescu, az RKP KB póttagja, az RKP KB első osztályvezető-helyettese, Nicu Bujor, az RKP KB nemzetközi osztályának szektorvezetője. Finnországi tartózkodása során a küldöttség megismerte a Finn Kommunista Párt Helsinki, Oulu és Rovaniemi városi szervezeteinek tevékenységét, felkeresett ipari, építkezési vállalatokat, tanintézeteket, valamint szövetkezeti kereskedelmi egységeket. A küldöttség látogatást tett a finn parlamentben, s ott Johannes Virolainen, a parlament elnöke és Veikko Kokkola, valamint Paavo Aitio, a parlament alelnökei fogadták. A küldöttség látogatást tett a Finn Népi Demokratikus Uniónál, találkozott az Unió vezetőségével, valamint az uniónak a parlamentben és a finn kormányban résztvevő képviselőivel. A Román Kommunista Párt küldöttsége találkozott és megbeszéléseket folytatott a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságánál a következő elvtársakkal : Ville Pessi, a Finn KP KB főtitkára, Aarne Saarinen, az FKP KB elnöke, Martti Malmberg és Anna-Liisa Hyvonen, az FKP KB Politbürójának tagjai, Erkki Kivimaki, Kari Juntila és Olavi Poikolainen, az FKP KB osztályvezetői. A meleg, elvtársi légkörben lefolyt megbeszélések keretében az RKP küldöttsége tájékoztatta a Finn- KP képviselőit a romániai szocialista építés eredményeiről és a Román Kommunista Párt jelenlegi központi feladatairól, a román népnek a szocialista társadalmi rend fejlesztéséért kifejtett tevékenységéről, a társadalmi élet minden területén elért haladásról. A finn fél kifejezte a Finn Kommunista Párt elismerését a romániai szocialista építésben elért eredmények iránt és azon harc iránt, amelyet az RKP folytat a szocializmus ügye és a világbéke diadaláért. Az FKP küldöttsége tájékoztatta a román küldöttséget a finnországi politikai helyzetről, s az FKP jelenlegi munkájáról és feladatairól. Az RKP küldöttsége ez alkalommal is kifejezésre juttatta a romániai kommunisták, a dolgozók internacionalista szolidaritási érzelmeit, amelyet a finnországi munkásosztály és a többi dolgozó iránt, a Finn Kommunista Pártnak a népe ügyéért, a szocializmusért és a békéért vívott harca iránt táplálnak. A megbeszélések során a két párt képviselői a jelenlegi nemzetközi helyzet problémáinak széles körét tekintették át, és kiemelték a vélemények és az értékelések azonosságát a jelenkori világfejlődés lényeges vonásai tekintetében, annak a korszaknak a tekintetében, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg, melynek félszázados évfordulóját az egész haladó emberiség megünnepli. (Folytatása a 2. oldalon) HAZAÉRKEZETT FINNORSZÁGBÓL AZ RKP KÜLDÖTTSÉGE Kedd este visszaérkezett a fővárosba az RKP küldöttsége, amely Emil Bodnarad elvtársnak, az RKP KB Végrehajtó Bizottsága és Állandó Elnöksége tagjának vezetésével a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására látogatást tett Finnországban. A küldöttségben részt vettek a következő elvtársak : Dumitru Coliu az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Központi Pártkollégium elnöke, Ilie Radulescu, az RKP KB póttagja, az RKP KB első osztályvezető-helyettese, Nicu Bujor, az RKP KB nemzetközi osztályának szektorvezetője. Megérkezésekor a küldöttséget a Baneasa repülőtéren a következő elvtársak fogadták: Alexandru Draghici, Hie Verde, Gere Mihály, az RKP KB több tagja, pártaktivisták. TÁVIRAT Őexcellenciája HOUARI BOUMEDIENNE úrnak, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökének ALGÍR Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti napjának 13. évfordulója alkalmából Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében meleg üdvözletemet küldöm Excellenciádnak.Jó egészséget és boldogságot kívánok önnek, jólétet és haladást a baráti algériai népnek. Ebből az alkalomból kifejezem azt a reményemet, hogy a sokoldalú román-algériai együttműködés szüntelenül fejlődni fog a két nép és az általános béke javára. CHIVU STOICA, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke