Előre, 1968. július (22. évfolyam, 6424-6449. szám)
1968-07-02 / 6424. szám
XXII. évfolyam 6424 sz. 4 oldal ára 30 iráni 1968. július 2„ kedd Szombat esteaz ünnepi díszbe öltözött Köztársasági stadion az 1848- as forradalom 120. évfordulójának szentelt lenyűgöző népgyűlés színhelye volt. Ez a gyűlés a legmagasabb hódolatként koszorúzza meg a tiszteletnek, hálának és a nagyrabecsülésnek azt a számos megnyilvánulását, amely az egész országban kifejezésre jutott azok iránt, akik a forradalmi harcok forgatagában mérföldkövet helyeztek el a román nép újkori történetének kezdetén. A Moldvában, Erdélyben és a Havasalföldön kipattant sziklából keletkezett az 1848-as forradalom lobogó lángja, azé a forradalomé, amely nemes célkitűzései közé foglalta a román nép társadalmi és nemzeti felszabadítását, egységét. A „Megváltás vihara“, ahogyan Alecu Russo nevezte, vagy „a nagyszerű forradalom, amely megváltoztatja a világ arculatát“, ahogyan Balcescu jellemezte, gyorsan terjedt és elhatalmasodott Bukarestben. 1848 forró júniusi napjaiban csaknem 30 000 fővárosi lakos, dolgozók, városi polgárok, kereskedők és környékbeli parasztok tömör sorokban áradtak a Dimbovițán átvezető hidakon, utat törtek maguknak a sikátorokban, s a Cimpia Filaretului felé vették útjukat, amelyet azután Cimpia Libertasii-nak neveztek. Egy gondolat és érzés, egyazon cél fűtötte őket: hűségesküt tenni az Islazon elfogadott forradalmi program — az ország igazságos alkotmánya — mellett. Azoknak a mai utódai, akik akarásukkal és elszántságukkal, a mostoha sors ellen vívott rettenthetetlen harcukkal utat törtek a megújító politikai és társadalmi átalakulásoknak hazánk életében, az elődök emlékét tisztelve, egyben tettüket is tisztelik, és magasabb szinten folytatják Románia felemelését a szocialista és kommunista civilizáció csúcsaira. A Román Kommunista Párt átvette és továbbfejlesztette mindazt, ami haladó és fejlett volt népünk harci múltjában, és mozgósítja az ország összes energiáit a nemzeti vagyon növelésére, arra, hogy biztosítsa hazánk minden egyes állampolgára számára — legyen az román, magyar, német vagy más nemzetiségű, a teljes érvényesülés lehetőségeit. Akárcsak a Cimpia Filaretului-on 120 évvel ezelőtt, a Köztársasági stadionban rendezett gyűlésen is több mint 30 000 lakos jelent meg. Lelkesen fogadják a párt- és államvezetőket .A hivatalos páholyban helyet foglalnak a következő elvtársak : Nicolae Ceausescu és felesége, Ion Gheorghe Maurer és felesége, Emil Bodnarac, Paul Niculescu-Mizil és felesége, Virgil Trofin és felesége, Ilie Verdes és felesége, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának több Sanda Ionescu Mircea Bumbac (Folytatása a 2. oldalon)' §] Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest NÉPGYŰLÉS A FŐVÁROSBAN AZ 1848-AS FORRADALOM 120. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A hivatalos emelvényen Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak! Az 1848-as polgári demokratikus forradalom —a román nép történetének kiemelkedő eseménye — 120. évfordulóját ünnepeljük az idén. Az 1848-as forradalmi mozgalom alapjában megrendítette a régi feudális rendszert és új szakasz kezdetét jelezte országunk gazdasági, társadalmi és nemzeti fejlődésében. E forradalmi események jelentőségét a maguk teljes méreteiben csak úgy tudjuk megítélni, ha szem előtt tartjuk a történelmi körülményeket. A feudális termelési viszonyok, a gazdasági és társadalmi elmaradottság, a demokratikus szabadságjogok teljes hiánya akadályozta népünk anyagi és szellemi haladását. Súlyosbító körülményként Havasalföld és Moldva az Ottomán Birodalom, Erdély és Bukovina pedig a Habsburg-birodalom uralma alatt volt. Az idegen fennhatóság erős támaszt jelentett a mindennemű haladással szembehelyezkedő feudális reakció számára. A feudális reakciónak mindenekelőtt az ország kincseinek fosztogatására volt gondja, ami még nehezebbé tette a néptömegek életét. A nagy birodalmak általi megszállás akadályozta a román országok társadalmi-gazdasági fejlődését, egységtörekvéseik megvalósítását és veszélyeztette magát a román nemzet létét. Ilyen körülmények között az ’ 1848-as forradalom a termelőerők további fejlesztésének, népünk gazdasági-társadalmi és nemzeti haladása biztosításának objektív szükségességeként jelentkezik. Az 1848-as forradalmi események minden román országban hasonló körülmények között érlelődtek, egyazon időszakban bontakoztak ki és közös célokat követtek, következésképpen megvolt a maguk egységes jellege; fő céljuk mindenütt a feudális szolgáltatások eltörlése és a jobbágyparasztságfelszabadítása, a polgári-demokratikus szabadságjogok bevezetése, az idegen uralom lerázása, a nemzeti egység és függetlenség megteremtése volt. E demokratikus célkitűzések, amelyekben érdekeltek voltak a legszélesebb társadalmi rétegek, megfeleltek a román nemzet önállósági törekvéseinek. (Élénk taps). A román országokbeli forradalom az Európát átfogó forradalmi fellendülés körülményei között bontakozott ki, szervesen hozzátartozott ehhez a széles társadalmi-politikai áramlathoz és a polgári forradalom fő előretolt állása volt a kontinens délkeleti részén. Ugyanakkor az 1848-as román forradalmi mozgalomban a régi, feudális rendszer megdöntéséért vívott harc egybefonódott az idegen uralom elleni küzdelemmel, ami különleges jelleget kölcsönzött neki a kor forradalmi mozgalmainak egészében, ahhoz vezetett, hogy e harcban részt vettek a legszélesebb néptömegek — a kézművesek, a mesteremberek és a városlakók, a parasztság és az értelmiség — amelyek a kor haladó eszméitől lelkesítve döntő szerepet kívántak vállalni a román nép sorsának alakításában, a román társadalom további fejlődésében. • , Az 1848-as forradalmárok rájöttek, hogy a régi gazdasági-társadalmi alap elfojtotta a nép alkotó energiáit, egyhelyben topogásra kárhoztatta a román országokat, hogy a gazdasági, társadalmi, kulturális haladás, valamint az egység és a függetlenség szükségessége a legélesebben napirendre tűzte a feudális rend felszámolását. A nagy földbirtokok megszüntetése, az összes hűbéri szolgáltatások felszámolása, a feltörekvő fiatal burzsoázia — az akkori forradalmi mozgalom élcsapat-osztálya — politikai hatalmának kivívása lényeges feltétele volt az ipar és a kereskedelem terén már jelentkező kapitalista viszonyok kiterjesztésének, a román országok gazdasági és politikai fejlődésének. A negyvennyolcas forradalmárok e realitásokból kiindulva harcra keltek a jobbágyság megszüntetéséért, a parasztságnak, az akkori idők legnépesebb és legjelentősebb, de egyben leginkább elnyomott és kisemmizett társadalmi osztályának felszabadulásáért a feudális rabság alól. A feudális rend, amelyet a Regulamentul Organic (Alaprendelet), Marx szavaival élve „a robotmunka törvénykönyve“ annyira védelmezett és óvott, kibírhatatlanná tette a mindennapi életet millió és millió paraszt számára, kizárta a politikai életből az ország lakosságának túlnyomó többségét ; a parasztkérdés a múlt század közepén a román országok legégetőbb társadalmi problémája volt, amelyet feltétlenül meg kellett oldani. Az 1848-as harcosok küzdöttek az állampolgári jogok és szabadságjogok kiterjesztéséért, az ország új politikai kormányzási módjának megteremtéséért, a polgári demokrácia elveinek bevezetéséért, egy olyan nemzeti hadsereg megteremtéséért, amely meg tudja védeni a román nép jogait és függetlenségét. (Élénk taps). Követelték a Regulamentul Organicban kikényszerített korlátozások felszámolását, a múltunkhoz méltó, a román nép sajátosságainak és az országfejlődés akkori követelményeinek megfelelő törvények és intézmények bevezetését. A Regulamentul Organic — mondotta Mihail Kogalniceanu — „lerombolta és felszámolta az ország összes törvényeit , megszakította minden kapcsolatunkat a múlttal, de nem teremtette meg számunkra a jelent. Az ország alaptörvénye hazai haj tás kell hogy legyen, a nemzet szokásait és szükségleteit kell hogy megtestesítse. Márpedig ezt nem mondhatjuk el a Regulamentulról. A negyvennyolcasok demokratikus elveinek megvalósítása az akkori idők körülményei között fontos lépést jelentett a román nép politikai életében, olyan lépést, amely hivatott volt meghozni az elnyomott tömegek társadalmi felszabadulását, megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a társadalmi élet küzdőterén újabb, haladóbb erők, végső fokon pedig a városokon kialakuló új osztály, az ipari proletariátus jelentkezzék, amely aztán rövidesen a dolgozó tömegek, egész nemzetünk leghaladóbb eszményeinek zászlóvivője lett. (Hatalmas taps). A negyvennyolcasok egyik haladó és nemzetünk jövője szempontjából nagy jelentőségű elgondolása az volt, hogy fejleszteni kell az ipart, a kereskedelmet, a pénzügyeket, fokozni kell a gazdasági cserét a román országok között, valamint a román országok és más államok között, részt kell venni az anyagi és szellemi javak és értékek nemzetközi körforgásában. Minthogy valamennyi román tartomány idegen elnyomás jármát nyögte, az 1848-as forradalmi mozgalomban központi helyre került a nagyhatalmak uralma alóli felszabadítási harc, a nemzeti egység megvalósítása. A lakosság minden rétegében, de főként az értelmiség soraiban erőteljesen jelentkezett a három szétválasztott államban élő románok testvériségének tudata, a román országok egyesülésének parancsoló szükségessége. Mindhárom ország forradalmi harcosai és néptömegei harcra keltek a románok megosztottságának fenntartásában érdekelt belső és külső retrográd erők ellen, amelyek igyekeztek megakadályozni nemzetünk egybeforrását és fokozódó érvényesülését. A három román országot elválasztó mesterséges határok megszüntetése mind nyilvánvalóbban elengedhetetlen szükségességnek tűnt; a román országok az egymást kölcsönösen kiegészítő gazdaságuk, történelmileg kialakult intenzív cserekapcsolataik folytán nem fejlődhettek tovább, csak szerves egységben, egységes, szabad és független államban. (Élénk taps). Népünk az évszázadok folyamán, viszontagságos és drámai fordulatokban bővelkedő története során sokszor ontotta vérét nemzeti lényének megőrzéséért, szabadságának és emberi méltóságának megvédéséért, önálló fejlődéséért, a világ összes népeivel való jogegyenlőségért. Az 1848-as forradalom ennek a hőskölteménynek az egyik legmeghatóbb fejezete volt, a tömegek, az ország legjobb fiai áldozatkészségével bizonyította a román nép szabadságvágyát. (Hatalmas taps.) A román népet amikor a megszálló nagyhatalmak uralma alóli felszabadulásáért küzdött, egyidejűleg a más népekkel való testvériség szelleme, az együttélő nemzetiségekkel való barátság és szolidaritás hatotta át. Az évszázadok folyamán Erdélyben a románok mellett letelepedtek más nemzetiségek is — magyarok, székelyek, németek , valamennyien együtt hozták létre az összes anyagi és szellemi javakat, nemegyszer együtt harcoltak az elnyomás ellen, a jobb életért. (Élénk taps.) A leghaladóbb negyvennyolcas forradalmárok küzdöttek a román nép és az együttélő nemzetiségek barátságáért és testvériségéért, azért, hogy e tájak minden lakosa, nemzetiségétől függetlenül, együtt küzdjön a társadalmi és nemzeti elnyomás jármának lerázásáért. Simion Barnuiu, az erdélyi tudós amikor arról beszélt, hogy a román nemzet nemzeti alapon kíván egyesülni és szervezkedni, a következő jelentőségteljes szavakat mondotta : „A román nemzet nem viseltetik ellenséges szándékkal más nemzetekkel szemben, ugyanazt a jogot mindenki számára elismeri és őszintén tiszteletben is akarja tartani, a kölcsönös tiszteletet viszont jogosan elvárja; következésképpen a román nemzet nem akar uralkodni más nemzetek felett, de azt sem fogja eltűrni, hogy valakinek is alárendeltje legyen, hanem egyenlő jogokat akar mindenkinek.“ Simonffy József magyar forradalmár ugyanebben a szellemben írta 1849. június 21-én Avram láncának: „A románoknak és a magyaroknak feltétlenül a legszorosabb testvériségre van szükségük. Csakis így maradhatnak fenn. Következésképpen, aki... gyűlöletet szít és vérontást idéz elő e két testvérnemzet között, saját nemzetének árulója.“ A román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének hagyományaira jellemző, hogy a románok, magyarok, németek, székelyek, akárcsak a történelem folyamán annyiszor, amikor együtt küzdöttek a közös elnyomók (Folytatása a 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN: KRÓNIKA (3. oldal) NEMZETKÖZI ÉLET SPORT (3. oldal)' A SZÁZAK Stafétaváltás az ifjúsági építőtelepeken Megsárgult füzet került a kezembe. Tépett lapjaira valamikor száz nevet róttak fel. A telefonkönyv unalmával közli száz ember nevét, keresztnevét. Külön-külön a türelmes olvasónak nem sokat árul el egyik kilétéről sem. És a füzet mégis érdekes olvasmány : a százak egyik születési bizonyítványa. Mert a száz név együtt értelmet nyer : a Bumbesti-Livezény-i vasútépítők egyik brigádja. Nézegetem a füzetet, száz ember neve és még valami. Ez a százhúszegynéhány éves fiatal építette fel más százakkal együtt húsz esztendővel ezelőtt a Piciorul Drogului és Dragalina alagutakat, robbantotta a sziklákat és fektette le a síneket a Rafaila II. szakaszon. Százan voltak... Szombaton a fővárostól tíz kilométerre száz fiatalemberrel találkoztam, száz pelyhes állú legénykével, a bukaresti Dimitrie Bolintineanu líceum tanulóival. Két hétig a coroghleai iskolát birtokolták. Együtt keltek, együtt ettek, együtt feküdtek le. És együtt dolgoztak, méghozzá kiválóan. Kérges tenyerük örök nyomot hagyott a puszta testén. Több kilométeres aszfalt-forradást, a bukarestploiesti-i autósztráda első sávját. — Amikor azt az első száz méteres szakaszt leaszfaltozták — mondja az egyik tizedikes —, amelynek építéséhez mi is hozzájárultunk, futóversenyt rendeztünk rajta. Milyen gyorsan vágtattunk, pedig milyen nehezen haladtunk a lapáttal, csákánnyal. Csak most tudom értékelni igazán a munkát. Száz méter egy villanás autóval... Meggyesy Gábor filmrendezővel a mamaiai Hanul Piratilor vendéglő egyik asztalánál lapozzuk a sárga lapú füzetet. Filmet készít az egykori brigádról. Utánuk nyomoz. Már azonosította Ilarion Ciobanut, a hírneves színészt azzal a Ciobanuval, akinek a neve ott található a brigádkönyvben, Jean Constantin színészt azzal a Constantin-nal, akiről a volt Bumbetti-Livezény-iek oly vidáman emlékeznek meg. Ahogy forgatjuk a nevekkel, számokkal, bejegyzésekkel tarkított lapokat, a pincéi Unk (pegly),’uveránk. — Engedjék meg, hogy belepillantsak. — Beleolvas, majd gyorsan forgatni kezdi a lapokat. Aztán diadalmasan odabök ujjával az egyik hévé re. Fennhangon olvassák ! — Tudor Vasile. — Én vagyok Bukarest másik bejáratánál, Otopeni mellett is ott vannak a százak. A nemzetközi repülőtér kifutópályáin dolgoznak. Kezük nyomán asztallap-simává terül a föld. Beton kerül majd rá, amelyen csaknem percenként fognak sisteregni a le- és felszálló alumínium-madarak kerekei. — Százan voltunk — meséli a konstancai kikötő egyik mólóján Paun Gheorghe mérnök. — Mind konstancaiak. Sokszor találkozunk, vitatkozunk. Húsz esztendő elmossa a részleteket, a pillanatot, a rossz emlékeket. Csak a szép, a felemelő és, mint mindig, a tréfás történetek maradtak meg. És a vasút, alagútjaival, viaduktjaival. Most sem tudom elhinni, hogy azt mi építettük. Saját kezünkkel. — Most min dolgozik ? — Egy zátonyra futott és kettévált hajót emelünk ki a tengerből. De ez egészen más. — Miért ? — Mert semmilyen munkát nem tudok azzal összehasonlítani. Annál felemelőbb, szebb emlékem nincs. ★ Bűmbe sír és Livezény között új út épül. Aszfaltút fogja összekötni Erdélyt Olténiával. Két hete ismét zeng a völgy a brigádosok énekétől. Robbanások versengenek a mennydörgéssel. Porlik a szikla, mállik, alakul, félreáll az ember elől. Utat enged a százak akaratának. Film készül a Bumberti-Livezény-l százakról. És miközben a veteránok a szövegkönyv-íróknak vallanak, újabb százak folytatják a húsz évvel ezelőtt megkezdett munkát. Nemsokára autók rohannak az új aszfaltszalagokon, repülők ereszkednek a frissen öntött betonra. És talán valaki őriz majd, hogy tanúságot tegyen az utókornak, egy újabb megsárgult füzetet, amely az avatatlannak unalmas lesz, mint egy telefonkönyv. – 1968. június 30. Az országos ifjúsági építőtelepeken átadták a brigádzászlót a második váltásnak. Gyarmatti János -klik TÁVIRATOK VIALTER ULBRICHT elvtársnak, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságaelső titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének Kedves Ulbricht elvtárs 1 A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében meleg üdvözletemet és szívélyes jókívánságaimat küldöm önnek, a jeles pártos államvezetőnek, a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló harcosának 75. születésnapja alkalmából. A román nép tiszta szívből örvend azoknak az eredményeknek, amelyeket a dolgozók a Németországi Szocialista Egységpárt vezetésével értek el a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztésében és életszínvonaluk emelésében, a Német Demokratikus Köztársaság — az első német munkás-paraszt állam — erősítésében. Kifejezem azt a meggyőződéseietet, hogy a Román Kommunista Párt és a Németországi Szocialista Egységpárt közötti, a Románia Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti testvéri, baráti és sokoldalú együttműködési kapcsolatok szüntelenül fejlődni fognak népeink érdekében, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége érdekében. Kívánok Önnek, kedves Ulbricht elvtárs, jó egészséget és újabb sikereket a Német Demokratikus Köztársaság felvirágoztatásáért, a szocializmus és a béke ügyéért folytatott tevékenységéhez. NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Őexcellenciája JOSEPH DESIRE MOBUTU altábornagynak, Kongó Demokratikus Köztársaság elnökének KINSHASA Kongó Demokratikus Köztársaság nemzeti napja alkalmából Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében szívélyesen gratulálok Excellenciádnak, békét és jólétet kívánok a baráti kongói népnek. Ugyanakkor kifejezem meggyőződésemet, hogy a Románia Szocialista Köztársaság és Kongó Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok szüntelenül fejlődni fognak mindkét nép és a világbéke javára. NICOLAE CEAUpESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Dr. ABDIRASHID ALI SHERMARKE Őexcellenciájának, Szomália Köztársaság elnökének MOGADISCIO Szomália Köztársaság függetlensége kikiáltásának 8. évfordulója alkalmából Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa nevében, a román nép és a magam nevében melegen gratulálok Excellenciádnak. Kívánok jó egészséget Önnek, jólétet és békét a baráti Szomáliai népnek. * NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke