Előre, 1968. július (22. évfolyam, 6424-6449. szám)

1968-07-02 / 6424. szám

XXII. évfolyam 6424 sz. 4 oldal ára 30 iráni 1968. július 2„ kedd Szombat este­­az ünnepi díszbe öl­tözött Köztársasági stadion az 1848- as forradalom 120. évfordulójának szentelt lenyűgöző népgyűlés szín­helye volt. Ez a gyűlés a legmaga­sabb hódolatként koszorúzza meg a tiszteletnek, hálának és a nagyrabe­csülésnek azt a számos megnyilvá­nulását, amely az egész országban kifejezésre jutott azok iránt, akik a forradalmi harcok forgatagában mérföldkövet helyeztek el a román nép újkori történetének kezdetén. A Moldvában, Erdélyben és a Havasalföldön kipattant sziklából keletkezett az 1848-as forradalom lobogó lángja, azé a forradalomé, amely nemes célkitűzései közé fog­lalta a román nép társadalmi és nemzeti felszabadítását, egységét. A „Megváltás vihara“, ahogyan Alecu Russo nevezte, vagy „a nagyszerű forradalom, amely megváltoztatja a világ arculatát“, ahogyan Balcescu jellemezte, gyorsan terjedt és elha­talmasodott Bukarestben. 1848 forró júniusi napjaiban csaknem 30 000 fővárosi lakos, dolgozók, városi pol­gárok, kereskedők és környékbeli parasztok tömör sorokban áradtak a Dimbovițán átvezető hidakon, utat törtek maguknak a sikátorokban, s a Cimpia Filaretului felé vették útjukat, amelyet azután Cimpia Li­­bertasii-nak neveztek. Egy gondolat és érzés, egyazon cél fűtötte őket: hűségesküt tenni az Islazon elfoga­dott forradalmi program — az or­szág igazságos alkotmánya — mel­lett. Azoknak a mai utódai, akik aka­rásukkal és elszántságukkal, a mos­toha sors ellen vívott rettenthetet­len harcukkal utat törtek a megújí­tó politikai és társadalmi átalakulá­soknak hazánk életében, az elődök emlékét tisztelve, egyben tettüket is tisztelik, és magasabb szinten foly­tatják Románia felemelését a szo­cialista és kommunista civilizáció csúcsaira. A Román Kommunista Párt átvette és továbbfejlesztette mindazt, ami haladó és fejlett volt népünk harci múltjában, és mozgó­sítja az ország összes energiáit a nemzeti vagyon növelésére, arra, hogy biztosítsa hazánk minden egyes állampolgára számára — legyen az román, magyar, német vagy más nemzetiségű, a teljes érvényesülés lehetőségeit. Akárcsak a Cimpia Filaretului-on 120 évvel ezelőtt, a Köztársasági sta­dionban rendezett gyűlésen is több mint 30 000 lakos jelent meg. Lel­kesen fogadják a párt- és államve­­zetőket .A hivatalos páholyban helyet foglalnak a következő elvtár­sak : Nicolae Ceausescu és felesége, Ion Gheorghe Maurer és felesége, Emil Bodnarac, Paul Niculescu-Mi­­zil és felesége, Virgil Trofin és fele­sége, Ilie Verdes és felesége, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának több Sanda Ionescu Mircea Bumbac (Folytatása a 2. oldalon)' §] Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest NÉPGYŰLÉS A FŐVÁROSBAN AZ 1848-AS FORRADALOM 120. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A hivatalos emelvényen Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak! Az 1848-as polgári­ demokratikus forradalom —a román nép történe­tének kiemelkedő eseménye — 120. évfordulóját ünnepeljük az idén. Az 1848-as forradalmi mozgalom alap­jában megrendítette a régi feudális rendszert és új szakasz kezdetét je­lezte országunk­­ gazdasági, társa­dalmi és nemzeti fejlődésében. E forradalmi események jelentő­ségét a maguk teljes méreteiben csak úgy tudjuk megítélni, ha szem előtt tartjuk a történelmi körülmé­nyeket. A feudális termelési viszo­nyok, a gazdasági és társadalmi el­maradottság, a demokratikus sza­badságjogok teljes hiánya akadályoz­ta népünk anyagi és szellemi hala­dását. Súlyosbító körülményként Havasalföld és Moldva az Ottomán Birodalom, Erdély és Bukovina pe­dig a Habsburg-birodalom uralma alatt volt. Az idegen fennhatóság erős támaszt jelentett a mindenne­mű haladással szembehelyezkedő feudális reakció számára. A feudális reakciónak mindenekelőtt az ország kincseinek fosztogatására volt gond­ja, ami még nehezebbé tette a nép­tömegek életét. A nagy birodalmak általi megszállás akadályozta a ro­mán országok társadalmi-gazdasá­gi fejlődését, egységtörekvéseik megvalósítását és veszélyeztette ma­gát a román nemzet létét. Ilyen kö­rülmények között az ’ 1848-as forra­dalom a termelőerők további fej­lesztésének, népünk gazdasági-tár­sadalmi és nemzeti haladása bizto­sításának objektív szükségessége­ként jelentkezik. Az 1848-as forradalmi események­ minden román országban hasonló­ körülmények között érlelődtek, egy­azon időszakban bontakoztak ki és közös célokat követtek, következés­képpen megvolt a maguk egységes jellege; fő céljuk mindenütt a feu­dális szolgáltatások eltörlése és a jobbágyparasztság­­felszabadítása, a polgári-demokratikus szabadságjo­gok bevezetése, az idegen uralom lerázása, a nemzeti egység és füg­getlenség megteremtése volt. E de­mokratikus célkitűzések, amelyek­ben érdekeltek voltak a legszéle­sebb társadalmi rétegek, megfelel­tek a román nemzet önállósági törek­véseinek. (Élénk taps). A román országokbeli forradalom az Európát átfogó forradalmi fellendülés körül­ményei között bontakozott ki, szer­vesen hozzátartozott ehhez a széles társadalmi-politikai áramlathoz és a polgári forradalom fő előretolt ál­lása volt a kontinens délkeleti ré­szén. Ugyanakkor az 1848-as román forradalmi mozgalomban a régi, feudális rendszer megdöntéséért ví­vott harc egybefonódott az idegen uralom elleni küzdelemmel, ami különleges jelleget kölcsönzött neki a kor forradalmi mozgalmainak egészében, ahhoz vezetett, hogy e harcban részt vettek a legszélesebb néptömegek — a kézművesek, a mesteremberek és a városlakók, a parasztság és az értelmiség — ame­lyek a kor haladó eszméitől lelke­sítve döntő szerepet kívántak vál­lalni a román nép sorsának alakí­tásában, a román társadalom to­vábbi fejlődésében. • , Az 1848-as forradalmárok rájöt­tek, hogy a régi gazdasági-társadal­mi alap elfojtotta a nép alkotó ener­giáit, egyhelyben topogásra kárhoz­tatta a román országokat, hogy a gazdasági, társadalmi, kulturális ha­ladás, valamint az egység és a füg­getlenség szükségessége a legéle­sebben napirendre tűzte a feudális rend felszámolását. A nagy­­ föld­birtokok megszüntetése, az összes hűbéri szolgáltatások felszámolása, a feltörekvő fiatal burzsoázia — az akkori forradalmi mozgalom élcsa­pat-osztálya — politikai hatalmának kivívása lényeges feltétele volt az ipar és a kereskedelem terén már jelentkező kapitalista viszonyok ki­­terjesztésének, a román országok gazdasági és politikai fejlődésének. A negyvennyolcas forradalmárok e realitásokból kiindulva harcra kel­tek a jobbágyság megszüntetéséért, a parasztságnak, az akkori idők leg­népesebb és legjelentősebb, de egy­ben leginkább elnyomott és kisem­mizett társadalmi osztályának fel­­szabadulásáért a feudális rabság alól. A feudális rend, amelyet a Regulamentul Organic (Alaprende­let), Marx szavaival élve „a robot­munka törvénykönyve“ annyira vé­delmezett és óvott, kibírhatatlanná tette a mindennapi életet millió és millió paraszt számára, kizárta a politikai életből az ország lakossá­gának túlnyomó többségét ; a pa­rasztkérdés a múlt század közepén a román országok legégetőbb tár­sadalmi problémája volt, amelyet feltétlenül meg kellett oldani. Az 1848-as harcosok küzdöttek az állampolgári jogok és szabadságjogok kiterjesztéséért, az ország új politi­kai kormányzási módjának megte­remtéséért, a polgári demokrácia elveinek bevezetéséért, egy olyan nemzeti hadsereg megteremtéséért, amely meg tudja védeni a román nép jogait és függetlenségét. (Élénk taps). Követelték a Regulamentul Organicban kikényszerített korláto­zások felszámolását, a múltunkhoz méltó, a román nép sajátosságainak és az országfejlődés akkori követel­ményeinek megfelelő törvények és intézmények bevezetését. A Regula­mentul Organic — mondotta Mihail Kogalniceanu — „lerombolta és fel­számolta az ország összes törvé­nyeit , megszakította minden kap­csolatunkat a múlttal, de nem te­remtette meg számunkra a jelent. Az ország alaptörvénye hazai haj­­ tás kell hogy legyen, a nemzet szokásait és szükségleteit kell hogy megtestesítse. Márpedig ezt nem mondhatjuk el a Regulamentulról­. A negyvennyolcasok demokratikus elveinek megvalósítása az akkori idők körülményei között fontos lépést jelentett a román nép politi­kai életében, olyan lépést, amely hivatott volt meghozni az elnyo­mott tömegek társadalmi felszaba­dulását, megteremteni a feltétele­ket ahhoz, hogy a társadalmi élet küzdőterén újabb, haladóbb erők, végső fokon pedig a városokon kiala­kuló új osztály, az ipari proletariá­tus jelentkezzék, amely aztán rövi­desen a dolgozó tömegek, egész nemzetünk leghaladóbb eszményei­nek zászlóvivője lett. (Hatalmas taps). A negyvennyolcasok egyik haladó és nemzetünk jövője szempontjából nagy jelentőségű elgondolása az volt, hogy fejleszteni kell az ipart, a ke­reskedelmet, a pénzügyeket, fokoz­ni kell a gazdasági cserét a román országok között, valamint a román országok és más államok között, részt kell venni az anyagi és szellemi ja­vak és értékek nemzetközi körfor­gásában. Minthogy valamennyi román tar­tomány idegen elnyomás jármát nyögte, az 1848-as forradalmi moz­galomban központi helyre került a nagyhatalmak uralma alóli felsza­­badítási harc, a nemzeti egység meg­valósítása. A lakosság minden réte­gében, de főként az értelmiség so­raiban erőteljesen jelentkezett a három szétválasztott államban élő románok testvériségének tudata, a román országok­­ egyesülésének pa­rancsoló szükségessége. Mindhárom ország forradalmi harcosai és nép­tömegei harcra keltek a románok megosztottságának fenntartásában érdekelt belső és külső retrográd erők ellen, amelyek igyekeztek megakadályozni nemzetünk egybe­­forrását és fokozódó érvényesülését. A három román országot elválasztó mesterséges határok megszüntetése mind nyilvánvalóbban elengedhe­tetlen szükségességnek­­ tűnt; a ro­mán országok az egymást kölcsönö­sen kiegészítő gazdaságuk, történel­mileg kialakult intenzív cserekap­csolataik folytán nem fejlődhettek tovább, csak szerves egységben, egy­séges, szabad és független állam­ban. (Élénk taps). Népünk az évszá­zadok folyamán, viszontagságos és drámai fordulatokban bővelkedő története során sokszor ontotta vé­rét nemzeti lényének megőrzéséért, szabadságának és emberi méltósá­gának megvédéséért, önálló fejlődé­séért, a világ összes népeivel való jogegyenlőségért. Az 1848-as forra­dalom ennek a hőskölteménynek az egyik legmeghatóbb fejezete volt, a tömegek, az ország legjobb fiai ál­dozatkészségével bizonyította a ro­­m­án nép szabadságvágyát. (Hatalmas taps.) A román népet amikor a meg­szálló nagyhatalmak uralma alóli felszabadulásáért küzdött, egyidejű­leg a más népekkel való testvériség szelleme, az együttélő nemzetisé­gekkel való barátság és szolidaritás hatotta át. Az évszázadok folyamán Erdélyben a románok mellett le­telepedtek más nemzetiségek is — magyarok, székelyek, németek , va­lamennyien együtt hozták létre az összes anyagi és szellemi javakat, nemegyszer együtt harcoltak az el­nyomás ellen, a jobb életért. (Élénk taps.) A leghaladóbb negyvennyol­cas forradalmárok küzdöttek a ro­mán nép és az együttélő nemzetisé­gek barátságáért és testvériségé­ért, azért, hogy e tájak minden la­kosa, nemzetiségétől függetlenül, együtt küzdjön a társadalmi és nemzeti elnyomás jármának lerázá­sáért. Simion Barnu­iu, az erdélyi tudós amikor arról beszélt, hogy a román nemzet nemzeti alapon kí­ván egyesülni és szervezkedni, a következő jelentőségteljes szavakat mondotta : „A román nemzet nem viseltetik ellenséges szándékkal más nemzetekkel szemben, ugyanazt a jogot mindenki számára elismeri és őszintén tiszteletben is akarja tar­tani, a kölcsönös tiszteletet viszont jogosan elvárja; következésképpen a román nemzet nem akar uralkod­ni más nemzetek felett, de azt sem fogja eltűrni, hogy valakinek is alá­rendeltje legyen, hanem egyenlő jo­gokat akar mindenkinek.“ Simonffy József magyar forradalmár ugyan­ebben a szellemben írta 1849. június 21-én Avram láncának: „A romá­noknak és a magyaroknak feltétle­nül a legszorosabb testvériségre van szükségük. Csakis így maradhat­nak fenn. Következésképpen, aki... gyűlöletet szít és vérontást idéz elő e két testvérnemzet között, saját nemzetének árulója.“ A román nép és az együttélő nemzetiségek testvé­riségének hagyományaira jellemző, hogy a románok, magyarok, néme­tek, székelyek, akárcsak a történe­lem folyamán annyiszor, amikor együtt küzdöttek a közös elnyomók (Folytatása a 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN: KRÓNIKA (3. oldal) NEMZETKÖZI ÉLET SPORT (3. oldal)' A SZÁZAK Stafétaváltás az ifjúsági építőtelepeken Megsárgult füzet került a kezembe. Tépett lapjaira valamikor száz nevet róttak fel. A telefonkönyv unalmá­val közli száz ember nevét, kereszt­nevét. Külön-külön a türelmes olvasó­nak nem sokat árul el egyik kilétéről sem. És a füzet mégis érdekes olvas­mány : a százak egyik születési bizo­nyítványa. Mert a száz név együtt ér­telmet nyer : a Bumbesti-Livezény-i vasútépítők egyik brigádja. Nézegetem a füzetet, száz ember neve és még valami. Ez a száz­húsz­egynéhány éves fiatal építette fel más százakkal együtt húsz esztendővel ezelőtt a Piciorul Drogului és Draga­­lina alagutakat, robbantotta a sziklá­kat és fektette le a síneket a Rafaila II. szakaszon. Százan voltak... Szombaton a fővárostól tíz kilomé­terre száz fiatalemberrel találkoztam, száz pelyhes állú legénykével, a bu­karesti Dimitrie Bolintineanu líceum tanulóival. Két hétig a c­orogh­leai iskolát birtokolták. Együtt keltek, együtt ettek, együtt feküdtek le. És együtt dolgoztak, méghozzá kiválóan. Kérges tenyerük örök nyomot ha­gyott a puszta testén. Több kilométe­res aszfalt-forradást, a bukarest­ploiesti-i autósztráda első sávját. — Amikor azt az első száz méteres szakaszt leaszfaltozták — mondja az egyik tizedikes —, amelynek építésé­hez mi is hozzájárultunk, futóversenyt rendeztünk rajta. Milyen gyorsan vág­tattunk, pedig milyen nehezen halad­tunk a lapáttal, csákánnyal. Csak most tudom értékelni igazán a mun­kát. Száz méter egy villanás autóval... Meggyesy Gábor filmrendezővel a mamaiai Hanul Piratilor vendéglő egyik asztalánál lapozzuk a sárga lapú füzetet. Filmet készít az egykori brigádról. Utánuk nyomoz. Már azo­nosította Ilarion Ciobanut, a hírneves színészt azzal a Ciobanuval, akinek a neve ott található a brigádkönyvben, Jean Constantin színészt azzal a Constantin-nal, akiről a volt Bum­­betti-Livezény-iek oly vidáman emlé­keznek meg. Ahogy forgatjuk a nevekkel, szá­mokkal, bejegyzésekkel tarkított lapo­kat, a pincéi Unk (p­egl­y),’­uve­ránk. — Engedjék meg, hogy belepillant­sak. — Beleolvas, majd gyorsan for­gatni kezdi a lapokat. Aztán diadal­masan odabök ujjával az egyik hévé re. Fennhangon olvassák ! — Tudor Vasile. — Én vagyok Bukarest másik bejáratánál, Otopeni mellett is ott vannak a százak. A nemzetközi repülőtér kifutópályáin dolgoznak. Kezük nyomán asztallap-si­­mává terül a föld. Beton kerül majd rá, amelyen csaknem percenként fog­nak sisteregni a le- és felszálló alumí­nium-madarak kerekei. — Százan voltunk — meséli a kon­­stancai kikötő egyik mólóján Paun Gheorghe mérnök. — Mind konstan­­cai­ak. Sokszor találkozunk, vitatko­zunk. Húsz esztendő elmossa a rész­leteket, a pillanatot, a rossz emléke­ket. Csak a szép, a felemelő és, mint mindig, a tréfás­­ történetek maradtak meg. És a vasút, alagútjaival, via­duktjaival. Most sem tudom elhinni, hogy azt mi építettük. Saját kezünk­kel. — Most min dolgozik ? — Egy zátonyra futott és kettévált hajót emelünk ki a tengerből. De ez egészen más. — Miért ? — Mert semmilyen munkát nem tu­dok azzal összehasonlítani. Annál fel­­emelőbb, szebb emlékem nincs. ★ Bűmbe sír és Livezény között új út épül. Aszfaltút fogja összekötni Er­délyt Olténiával. Két hete ismét zeng a völgy a brigádosok énekétől. Robba­nások versengenek a mennydörgéssel. Porlik a szikla, mállik, alakul, félre­áll az ember elől. Utat enged a százak akaratának. Film készül a Bumberti-Livezény-l százakról. És miközben a veteránok a­ szövegkönyv-íróknak vallanak, újabb száza­k folytatják a húsz évvel ezelőtt megkezdett munkát. Nemsokára autók rohannak az új aszfalt­szalagokon, repülők ereszked­nek a frissen öntött betonra. És talán valaki őriz majd, hogy tanúságot te­gyen az utókornak, egy újabb megsár­­gult füzetet, amely az avatatlannak unalmas lesz, mint egy telefonkönyv. – 1968. június 30. Az országos ifjúsági építőtelepeken átadták a brigádzászlót a második váltásnak. Gyarmatti János -k­l­ik TÁVIRATOK VIALTER ULBRICHT elvtársnak, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága­­első titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének Kedves Ulbricht elvtárs 1 A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében meleg üdvözletemet és szívélyes jókívánságaimat küldöm önnek, a jeles párt­os államvezetőnek, a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló harcosá­nak 75. születésnapja alkalmából. A román nép tiszta szívből örvend azoknak az eredményeknek, ame­lyeket a dolgozók a Németországi Szocialista Egységpárt vezetésével ér­tek el a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztésében és életszínvonaluk emelésében, a Német Demokratikus Köztársaság — az első német mun­kás-paraszt állam — erősítésében. Kifejezem azt a meggyőződéseietet, hogy a Román Kommunista Párt és a Németországi Szocialista Egységpárt közötti, a Románia Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti testvéri, baráti és sokoldalú együttműködési kapcsolatok szüntelenül fejlődni fognak népeink érdekében, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége érdekében. Kívánok Önnek, kedves Ulbricht elvtárs, jó egészséget és újabb sike­reket a Német Demokratikus Köztársaság felvirágoztatásáért, a szocializ­mus és a béke ügyéért folytatott tevékenységéhez. NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Őexcellenciája JOSEPH DESIRE MOBUTU altábornagynak, Kongó Demokratikus Köztársaság elnökének KINSHASA Kongó Demokratikus Köztársaság nemzeti napja alkalmából Romá­nia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, a román nép és a magam nevében szívélyesen gratulálok Excellenciádnak, békét és jólétet kívá­nok a baráti kongói népnek. Ugyanakkor kifejezem meggyőződésemet, hogy a Románia Szocialista Köztársaság és Kongó Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok szüntelenül fejlődni fognak mindkét nép és a világbéke javára. NICOLAE CEAU­pESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke Dr. ABDIRASHID ALI SHERMARKE Őexcellenciájának, Szomália Köztársaság elnökének MOGADISCIO Szomália Köztársaság függetlensége kikiáltásának 8. évfordulója al­kalmából Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa nevében, a ro­mán nép és a magam nevében melegen gratulálok Excellenciádnak. Kí­vánok jó egészséget Önnek, jólétet és békét a baráti Szomáliai népnek. * NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke

Next