Előre, 1969. október (23. évfolyam, 6815-6841. szám)

1969-10-01 / 6815. szám

SZOLGÁLATI KÖTELESSÉG ÉS ELKÖTELEZETTSÉG E­z évben sajátos körülmé­nyek között zajlott le a harmadik negyedévi, s különösképpen a szep­temberi munka. Az utol­só negyedévet megelőző időszakban valamennyi üzem, gyár, termelő és gazdálkodó egység számba vette a teendőket ahhoz, hogy év végéig hi­ánytalanul teljesíthessen minden egyes tervmutatót és, sikerrel előké­szítse az új év és egyben az ötéves terv utolsó esztendejének munkáját. Az alkalmazottak közgyűlései leszö­gezték mindenütt a szükséges műsza­ki-szervezési intézkedéseket ahhoz, hogy a negyedik negyedév befejez­tével letudhassák az évi terv összes feladatait, a gazdasági szerződések­ben kijelölt időben szállítsák meg­rendelőiknek a készárut s az export­kötelezettségek esetében meglegyen a kellő idő ahhoz, hogy év végéig a nemzetgazdaság hozzá is juthasson a szállított áru ellenértékéhez. A termékeny viták, értékes javasla­tok nem egy helyen be is bizonyítot­ták már létjogosultságukat, helyén­valóságukat. Persze nem a közgyű­lésnek, vagy az ott megszövegezett intézkedési tervnek tudható be, hogy nem egy fővárosi és más üzem, mi­több egész megyék, a hónap vége előtt 3—4 nappal jelentették három­­negyedévi tervük teljesítését. Az e­­gész esztendő kiegyensúlyozott, szer­vezett munkája tükröződik ebben, amelynek elmélyítéséhez és tovább­viteléhez azonban feltétlenül hozzá­járul a gyári szinten megtartott ta­nácskozás. Az, hogy az igazgató bizottság az alkalmazottak jelenlé­tében, közreműködésükkel értékelhet- t te ki a nyolc hónapi munkát és hatá­rozhatta meg a kulcskérdéseket ah­hoz, hogy a továbbiakban is a haté­kony gazdálkodás törvényei érvé­nyesüljenek a termelés bármilyen te­rületén. Nem másodkézből, kerülő utakon értesültek arról, hogyan is áll a vállalat az össztermelés, a mun­katermelékenység, az önköltség ala­kulásával. Munkás, mester, részleg­­vezető és gyári vezető egyaránt részt vett a végzett munka összegezésében, a teendők áttekintésében. Ez hatá­rozza meg a következőkben felelős­ségét szolgálati kötelezettségeinek teljesítésében, a tervfeladatok valóra váltásában. A tervfeladatok maradéktalan tel­jesítése ugyanis szolgálati kötelezett­ség. Nem több és nem kevesebb ennél. A havi, negyedévi, évi tervszámokkal együtt a nemzetgazdaság a vállala­tokra bízza az átfogó iparfejlesztési tervek egy-egy részletét, amely szer­ves része országépítési programunk­nak,­ a szocializmus sokoldalú fel­építésének hazánkban. A vállalati, az iparági tervek teljesítésének mikéntjével tehát mindenkoron a párt politikájának megtestesítéséről adnak számot az ipar munkásai, vé­gezzenek bár kétkezi munkát vagy legyenek ott ahol megtervezik és irányítják a napi, a holnapi terme­lést. A termelési, műszaki és pénz­ügyi tervek valamennyi muta­tójának mai és holnapi telje­sítése, a felmutatott százalékok hitet tesznek tehát egész vál­lalatok, iparágak, a nemzetgazda­ság minden egyes dolgozójának el­kötelezettségéről a párt gazdaság­politikájának valóra váltásában, a jelen és jövendő megformálásában. Szolgálati kötelezettségnek sok lenne ez akkor, ha a dolgozó eszméitől és céljaitól idegen érdekeket elégítene ki, ha másokért, ha másoknak építe­ne. De egybeesik nálunk, ahol a párt gazdaság­politikájának minden e­­gyes kitétele a közjólét megteremté­séből fakad, ahol állampolitika rang­jára emelkedett a dolgozó ember anyagi és szellemi szükségleteinek sokoldalú kielégítése, személyiségé­nek kialakítása. Az ilyen célok, esz­mék csak egyetlen egy eszközt szen­tesítenek, ismernek el : az odaadó, becsületes munkát, az elhivatottsá­got, az önfeláldozást. A dolgozó emberek többségéhez úgy hozzátartoznak ezek a tulajdon­ságok, mint fény ,az­ árnyékhoz. Nem tudnak másképp élni, megfelelni fel­­­­adataiknak. Számos vállalatban a három negyedév végeztével lenne mire hivatkozni egyes mutatószámok elmaradása miatt, hiszen a tervszerű­­sítés, az anyagellátás, az iparági kooperáció, az irányítás, a szállítás megszervezése még helyenként sok fejtöréssel jár, mégis hajszálpon­tosan megfeleltek feladataiknak, pontról pontra teljesítették a kitű­zött mutatószámokat, terven felüli ér­tékekben, mennyiségekben testesítet­ték meg a belső erőtartalékokat. S ha előfordult egy-egy aránytalanság, ha kifutottak az időből, elsősorban belső tényezőkben keresik a bajok okozóját, s csak miután ezt rendbe­hozták fordulnak a külsők felé, a­­melyek legyenek bármilyen jelentő- Barabás Gizella (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárral, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság XXIII. évfolyam 6815 sz. 1­6 oldal ára 30 báni­­ 1969. október 1., szerda NIcOLAE CEAUSESCU ÉS ION GHEORGHE MAURER ELVTÁRS HIVATALOS LÁTOGATÁST TESZ INDIÁBAN A Románia és India közötti ba­ráti kapcsolatokat szem előtt tart­va, Varahagiri Venkata Giri, In­dia Köztársaság elnöke meghívta Nicolae Ceausescut, az Államtanács elnökét és feleségét, Indira Gandhi, India miniszterelnöke pedig Ion Gheorghe Maurert, a Miniszterta­nács elnökét és feleségét, hogy te­gyen hivatalos látogatást Indiában. A meghívást örömmel elfogadták. A látogatásra 1969. október 13 és 18 között kerül sor. HATÁRJÁRÁS MAROS MEGYEI SZÁNTÓFÖLDEKEN A gépek dolgoztak, de...­­ Borús, esőre hajló vasárnap reg­gel. A traktorok, ha némi késéssel is, de munkába álltak. Nyolc óra után helyenként megjelentek a ta­gok is... Az első állomás Gernyeszeg. Ré­pa és répa mindenütt. Sok, sok szállítóeszköz. A vidék egyik leg­jobb cukorrépa termesztő szövetke­zete vetésterületének nagyobbik feléről, 105 hektárról takarította be a cukorrépát. A vasárnapot első­sorban arra használják fel, hogy elszállítják a termést. Mostanig ugyanis az történt, hogy jó ütem­ben szedték a répát, a terület vi­szont nem szabadult fel. A szállí­tással 100 hektár szabadult fel a­ traktorok számára. A földeken so­kan vannak. Autókat, pótkocsikat raknak tele répával. A gépesítési vállalat négy utánfutója a szomszéd­­dos vajdaszentiványi átvevő köz­ponthoz szállítja a répát. A gazda­ság három tehergépkocsija és egy pótkocsija pedig Marosvásárhelyre, a gyárba viszi a termést, akárcsak az autószállítási vállalat gépkocsi­jai. Fennakadás nincs, a járműve­ket brigádokra osztották szét, jó a szervezés. A falu másik részén há­rom traktor búzát vet, négy tár­csát. A szövetkezet üzemközpontjá­nak a közelében a­ könyvelőbrigád dolgozik. A búzát csávázzák, a ve­­tőmagvakat készítik elő, zsákokat töltenek. Ákosfalván már nem ennyire pezsgő az üzem. Vagy 70-en jelen­tek meg a munkában, itt is elsősor­ban a gépkezelők szorgalmát emel­­hetnek ki. Két traktor vetett, 2 tár­csázott, 2 koronáit, 1 hengerelt, 4 pedig szántott. Ugyanennyi trak­tor viszont állt. Egy műszaki hibá­ból, három pedig traktorista-hi­­ány következtében. A gépkezelők vasárnapra hazamentek. A szövet­kezetben estig 120 hektárra növeke­dett a búzavetés, a gazdaságban ál­talában nincs lemaradás, viszont mégis a vasárnapot jobban ki kel­lett volna használniuk. Koronkán szintén lassú ütemben dolgoztak. 30 tag jelent meg a mun­kában, Vásárhelyre viszont a piacra bement vagy két autónyi férfi és nő. Városkörnyéki egységről lévén szó, természetesen nehéz a munka­erő kérdés. De, vajon, tiem­ éppen a vasárnapok és délutánok jelentenék az alkalmat arra, hogy a munkába bevonják azokat a tagokat is, akik az üzemekbe járnak dolgozni ? De bizony igen. Mégis vasárnap mind­össze öt üzemi alkalmazott jelent meg. A Maros megyei néptanács végrehajtó bizottságának minapi Flóra Gábor (Folytatása a 3. oldalon) A TÖMEGEK EGYRE SZÉLESEBB KÖRŰ RÉSZVÉTELE AZ ÁLLAMVEZETÉSBEN Szocialista demokráciánk fejlődésének lényege A társadalmi rendszerünk­höz szervesen hozzátar­tozó demokratizmust az bizonyítja, hogy a párt­vezette tömegek a leg­­messzebbmenően kive­szik a részüket egy történelmileg példátlan társadalmi mű megvalósí­tásából. Társadalmi rendszerünk fejlődésének, demokratizmusa bő­vülésének fő iránya pedig maradék­talanul megvalósítani a tömegek aktív, közvetlen és állandó közre­működését az államvezetésben, meg­teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a nép maga intézze az ország sor­sát. Az utóbbi években átfogó és sok­oldalú intézkedéseket tettünk ilyen irányban: megváltoztattuk az ország területi-közigazgatási beosztását és elfogadtuk a néptanácsi törvényt; bővítettük a helyi párt- és állami szervek, a gazdasági egységek ha­táskörét ; létrehoztuk a szövetkeze­ti szövetségeket ; az igazgató bizott­ságok, az igazgató tanácsok, az e­­gyetemi szenátusok létesítésével és az alkalmazotti közgyűlések beveze­tésével intézményesítettük a kollek­tív munka elvét; növeltük a társa­dalmi és tömegszervezetek, szakszer­vezetek, ifjúsági és nőszervezetek, szövetkezeti szervezetek, alkotási szövetségek és tudományos, egyesü­letek társadalmi szerepét, s ezzel megteremtettük a legkedvezőbb po­litikai-szervezési kereteket a legszé­lesebb néptömegek bevonásához a társadalmi problémák megoldásába. Az ilyen jellegű intézkedések bete­tőzéseként létrehozott Szocialista Egységfront, az együttlakó nemze­tiségek dolgozóinak tanácsai bizto­sítják a társadalmi és tömegszerve­zetek, a szakmai szervezetek foko­zott társadalmi-politikai szerepét, a pártpolitika megvalósítását szolgáló legcélszerűbb megoldások széles kö­rű megtanácskozását, egész népünk párt körüli erkölcsi-politikai egysé­gének maradéktalan megnyilatko­zását. A pártvezetőség állandóan tanács­kozik a néppel, megvitatja a töme­gekkel a bel- és külpolitika legfon­tosabb kérdéseit, a legjelentősebb törvénytervezeteket, kikéri a szak­emberek, a dolgozó milliók vélemé­nyét az országfejlesztés minden nagy problémájáról. Ennek folytán létrejött a népi bölcsesség és tapasz­talat hasznosításának kedvező lég­köre és gyakorlata. A szocialista épí­tés fő céljainak megvalósítási múl­ja kerül szőnyegre és nyer alapos elem­zést valahányszor a pártvezetőség találkozik különböző tevékenységi területek képviselőivel, iparvállala­tok, mezőgazdasági egységek és in­tézmények vezetőivel. Az RKP az utóbbi években átfogó intézkedéseket tett szocialista de­mokráciánk további fejlesztésére, je­léül annak, hogy behatóan foglalko­zik társadalmi és államrendszerünk megszilárdításával, a társadalmi vi­szonyok tökéletesítésével, az emberi egyéniség sokrétű felvirágoztatásá­val. Az RKP X. kongresszusának ha­tározata pozitívan értékeli a szocia­lista demokrácia elmélyítése érdeké­ben a IX. kongresszus után tett in­tézkedéseket, „de szükségesnek tart­ja az intézményes keretek további tökéletesítését, ahhoz, hogy az ál­lampolgárok mind tevékenyebben vegyenek részt a fő bel- és külpoli­tikai kérdések megvitatásában, az államügyek vezetésében, és megol­dásában, a szocialista demokrácia fejlesztésében“. A párt pedig, amikor az utóbbi esztendők folyamán intézkedett a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a tömegek aktívabb részvételéről az államügyek intézésében, abból in­dult ki, hogy a demokrácia a szocia­lizmus lényeges vonása és szüntelen bővítése a szocializmus sokoldalú fel­építésének egyik alapvető követel­ménye. Szocialista demokráciánk bővülésére jellemző, hogy a nép nem csupán a választott államhatalmi szervekben működő képviselői útján, hanem közvetlenül is hallathatja szavát a párt és az állam politikájá­nak alapvető kérdéseiben. Ma mai társadalmi-politikai életünk gyakor­latához tartozik, hogy a szakembe­rek, a városi és falusi dolgozók száz­ezrei megvitatják az országos ügye­ket, hogy a párt- és államvezetők munkalátogatásokat tesznek az or­szág különböző megyéiben, hogy ér­tekezletek, nagyszabású eszmecserék. Tudor Olaru (Folytatása a 3. oldalon) Mai számunkban: • MŰVELŐDÉS • NAPLÓ 2. oldal.) • AZ IDEI TERV SIKERES TELJE­SÍTÉSE, AZ 1970-ES TERVÉV JÓ FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉ­SE SZEREPELT A VÁLLALATI KÖZGYŰLÉSEK NAPIRENDJÉN (3. oldal) • CIKKÜNK NYOMÁN VISSZA­TÉRÜNK „AZ ORSZÁG KONY­­­­HÁJÁBA" (I.) (4. oldal) SPORT FUTBALL-SZERDA • Az UTA különrepülő­vel utazott Varsóba • A Ran­gers idegenben, a Legia és a Vittoria saját pályáján győ­zött • Csak jó játékkal juthatnak tovább csapataink • Sportdélután a TV-ben és a rádióban Az aránylag csendes, színvonal és góltermés szempontjából szerény vasárnapi fordulót izgalmas fut­­ball-szerda követi. Ma három csa­patunk „pótvizsgázik“ a különböző kontinentális tornák keretében. „Pótvizsgázik“, mert egyik c­serp lép pályára nyugodtan, az ellenfe­lek előnye akár sorsdöntő is lehet. Mire számítunk ? Az UTA, amely tegnap különre­­pülővel utazott Varsóba, nehéz helyzetben van. Most két hete sa­ját pályáján 2:1 arányú vereséget szenvedett a lengyel bajnokcsapat­tól, amelyről kiderült, hogy jobban tud futballozni, mint a Rapid ... Az UTA akkori vereségének okait szakemberek, újságírók egyaránt szorgalmasan keresték. Egyesek vé­leménye az volt, hogy az aradi csa­pat gyenge formája volt az ok, má­soké, hogy bajnokunk nem ismerte az ellenfél játékerejét, és ismét mások azt állítják, h­ogy a lengyel labdarúgás az elmúlt években nagy léptekkel fejlődött és ez főleg a klubcsapatok eredményeiben nyil­vánul meg a legjobban. Nehéz len­ne igazságot tenni, és nem az arany középutat keressük, amikor azt mondjuk, hogy mindegyik véle­ményben van valami igazság, sőt a hármat egybevéve már meg is ta­láltuk a vereség igazi okait is. Mi­lyen esélyekkel utazott Varsóba az UTA ? Bajnokcsapatunk a jelek sze­rint, és ezt a kolozsvári diákok el­len vívott mérkőzésen mutatott já­tékára alapozzuk, formába lendült. A jelen pillanatban sokkal nagyobb játékerőt képviselnek, mint két héttel ezelőtt. A csatárok felhúzták a góllövő cipőt, a védelem is bizto­sabban áll a lábán. Felállítási gon­dokkal sem küzdenek. Ha bravúrra nem is merünk gondolni, de arra igen, hogy szép játékot produkál­nak Varsóban. Mi újat tudunk az ellenfélről ? A Legia továbbra is veretlen, és vezet a lengyel bajnok­ságban. Legutóbb saját pályáján mérkőzött, és 2:0-ra győzte le a Stal Jeszovot. Felhívjuk bajnokcsapatunk szur­kolótáborának figyelmét, hogy a ta­lálkozó második félidejét rádióál­lomásaink közvetítik. Nincsenek sokkal rózsásabb hely­zetben fővárosi csapataink sem. Kupagyőztesünk, a Steaua 2:0 arányban kapott ki a skót Rangers­­től, amely a Celtic-kel vív évek óta óriás párharcot mind a bajnoki, mind a kupagyőztesnek kijáró cí­mért. Ráadásul a katona csapat el­lenfele kirobbanó formában játszik, vasárnap idegenben 2:1 arányú győzelmet aratott a Patrick Thistle csapata ellen. A Steaua, amelynek két gólos hátrányt kell behoznia, hogy leg­alább a hosszabbítást kiharcolja, sajnos nincs a legjobb formában. Vasárnap, egy félórát, leszámítva, elég gyengén játszott, csatársora a (Folytatása a 3. oldalon) FŐISKOLÁSNAK LENNI Ki tudja, hogy mitől gólyák a „gólyák" — vagyis az elsőéves egyetemi hallgatók? — Talán nyurgalábú, vékonydongájú, hosszúnyakú, kiálló ádámcsut­­kájú fiatalemberek ihlettek meg valamikor valakit. Tudós­jelöl­tek, mérnök-, tanár-, művészje­löltek, akik tétován keresik még a főiskolai labirintusban a he­lyüket. Mert az évnyitásig csak a dékáni hivatalokkal, s azzal a néhány félelmes emlékű tante­remmel ismerkedhettek meg, me­lyek hősi küzdelmek színhelyei voltak. A versengésé, a kemény, tétre menő versengésé. Ahol a lenni, vagy nem lenni örök nagy alternatívájával kellett megbir­kózniuk, még ha valamelyest enyhített formában is. Egyetemis­tának, főiskolásnak lenni vagy nem lenni ? — ez volt a kérdés, ami azóta már eldőlt, s akik most, október elsején sereglenek a százados és vadonatúj egyete­mi épületekbe, már vallhatják az igenlő feleletet. Büszkén, mert megdolgoztak érte. Megdolgoz­tak azért, hogy egy minden ed­digi vállalkozásukat messze meghaladó munkának foghassa­nak neki. Hogy elsajátítsanak egy szakmát a legmagasabb fo­kon. Hogy a gólya­pihét egy­kettőre elhullassák és egyszerű­en egyetemistává váljanak. Va­lakivé, akit felmentenek az anya­gi javak termelésének szüksé­gessége, a társadalmilag szüksé­ges munka szocialista rendsze­rünkben mindenki számára köte­lező törvényének hatálya alól azért, hogy teljes munkabírásá­val, fiatalos ambíciójával képez­hesse magát a tudomány és a művészet mesterkezű művelőjévé. Akinek ösztöndíjat, szállást és kosztot biztosítanak, s akinek a vakációs terveire is gondolnak. Arra mindenképpen és kimerí­tően, ami számára a legfontosabb: megteremtik a személyi és tárgyi feltételeket a tanuláshoz, a szel­lemi felemelkedéshez, a tudomány legmodernebb vívmányainak és a dialektikus materialista világ­nézetnek az elsajátításához. A legmagasabb pártfórumokon, be­leértve természetesen — és min­denekelőtt — a X. kongresszust, igen mélyrehatóan foglalkoztak a főiskolai oktatás tökéletesíté­sével, annak úgyszólván minden vetületével, kezdve a tanár­diák viszonnyal, folytatva a tan­tervek és az oktatási módszer­tan problémáival, a laborató­riumok anyagi ellátottságával, az egyetemi tanszemélyzet és a diákság tudományos munkájá­nak perspektíváival. A közel­múltban lépett érvénybe az új Oktatási Törvény. Csaknem száz­ezer négyzetméternyi felületet bocsátottak ősztől kezdődően az oktatás rendelkezésére. És nincs vége a felsorolásnak, csupán ab­ba kell hagynunk, ha nem aka­runk részletes leltárt készíteni ar­ról a minden részmozzanatra ki­terjedő és megszakítatlan moder­nizálási folyamatról, mely arra hi­vatott, hogy mindazt ami haladó hagyomány az oktatási rendszer­ben, szintézisbe vonja a legújabb világszíntű vívmányokkal. Az ala­pok lerakása után — ami egye­bek között azt is jelentette, hogy az egész országot be kellett hálózni a műszaki-, agrártudo­mányi, orvosi­, tanár és művész­képző főiskolákkal —, most már elérkeztünk oda, hogy az ország tizenhét egyetemi köz­pontjában 49 felsőfokú oktatási intézmény, s ezen belül 192 kar működik. Közöttük az idén is akadnak vadonatúj létesítmé­nyek : a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem védnöksége alatt Sze­­benbe kihelyezett filológiai és történelemtudományi karok nyit­ják meg tanfolyamaikat. Sucea­­ván történelem-földrajzi, Brassó­ban zenei, Marosvásárhelyen és Galacon testnevelési szakokkal gyarapodnak a pedagógiai főis­kolák. A nagybányai és a piresti tagozatokat is beleszámítva az almérnöki oktatásban részvevő diákok harminc szakmában ké­pezik magukat . Mindezek után a kiteljesítésnek egy magasabb szakaszába ju­tottunk el, melyben a minőség problémái állanak döntőleg elő­térben. A több mint 150 000 fiatalt számláló egyetemi diákság tuda­tában van ennek és értékeli azt a dinamizmust, mely a párthatáro­zatok jellemzője, és azt a céltu­datosságot, amivel a továbbfej­lődés útjait a dokumentumok megjelölik ebben a nem csupán számukra, de az egész ország jövője szempontjából is olyan nagy jelentőségű kérdéskörben. Ezt a tudatos felelősségvállalást fejezi ki a Romániai Diákegyesü­letek Szövetsége Tanácsának a napokban megtartott plenáris ülésén megszövegezett, Nicolae Ceau?escu elvtárshoz intézett távirat is, mely ezekkel a sza­vakkal fejeződik be : — „Megfo­gadjuk a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és személyesen önnek, szeretett és tisztelt Ceau?escu elvtárs, hogy mi, az ország összes egyetemis­tái. — románok, magyarok, né­metek és más nemzetiségűek — erőnket nem kímélve fogunk dol­gozni és tanulni, a szakmára és az életre való alapos felkészü­lésben fogjuk gyümölcsöztetni az erőfeszítéseket, melyeket né­pünk azért fejt ki, hogy kedvező körülményeket teremtsen annak érdekében, hogy a szocialista nemzetgazdaság, tudomány és kultúra érdemes szakembereivé képezhessük magunkat". Már jó ideje nem szorul bizo­nyításra az a tény, hogy a mű­szaki-tudományos forradalom ko­rát éljük, hogy a tudomány egyre szembetűnőbb módon vá­lik közvetlen termelő erővé. A szocializmus gyakorlata különö­sen érzékennyé tette a társadal­mat ennek az igazságnak a be­fogadására, hiszen a felszaba­dulás óta eltelt huszonöt év so­rán ki-ki meggyőződhetett arról, hogy milyen energiákat szaba­dított fel, milyen hatalmas töme­geket tudott az országépítés ügyéért mozgósítani a marxista tudományos világnézet követke­zetes terjesztésével, a párt, mely a tudatokban véghez vitt forrada­lommal párhuzamosan forradal­masan átalakította az egész or­szág társadalmi-gazdasági ar­culatát. Főiskolásnak lenni ma annyit jelent, mint a műszaki-tu­dományos forradalom gerjesztő energiáinak közegében élni, fel­­töltődni fokozatosan, hogy aztán a tantermekből és laboratóriumok­ból kilépve nyomban tevékenyen előrelendíthesd az országépítést. Annyit jelent, mint tudományos képzettségre támaszkodva meg­tanulni a lényegre törést, felké­szülni arra, hogy felismerhesd és megragadhasd a társadalmi­gazdasági jelenségek ellen­tmon­­dásait a maguk valóságában, a megoldás útjainak feltárása vé­gett. Önfegyelmet, kitartást, lan­kadatlan érdeklődést és nyílt kritikai szemléletet követel ez a feladat. Ezek elsajátításával vá­lik a „gólyából" egyetemi hall­gató, s a végzősből a párt ve­zette szocialista társadalom megbecsült értelmiségije. Mezei József r* Őexcellenciája NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének Köszönetet mondunk a jemeni­ forradalom VI. évfordulója alkalmá­ból Jemen Arab Köztársaság népéhez és kormányához intézett jókíván­ságokért. * Kívánunk jólétet és haladást a román népnek, jó egészséget és bol­dogságot Excellenciá­nak. ABDUL RAHMAN EL-IRIANI, Jemen Arab Köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke * TÁVIRATOK NICOLAE CEAUȘESCU elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének A Bolgár Kommunista Párt­ Központi Bizottsága, Bulgária Népköz­­társaság Népi Gyűlésének Elnöksége, a Minisztertanács és a bolgár nép nevében fogadják szívélyes köszönetünket azokért a jókívánságokért, amelyeket a bulgáriai szocialista forradalom — 1944. szeptember 9.—25. évfordulója alkalmából intéztek hozzánk. Megragadjuk az alkalmat, s kijelentjük, egyetértünk azzal a meggyő­ződésükkel, hogy a román-bolgár baráti és testvéri együttműködési kap­csolatok szüntelenül fejlődni fognak a marximus-leninizmus és a szocia­lista internacionalizmus elvének szellemében a szocialista országok és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősödéséért, ami megfelel mindkét nép létérdekeinek, ama harc érdekeinek, amelyet a Balkán-félsziget népei és az egész világ népei a békéért, biztonságért és együttműködésért folytatnak. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Bulgária Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke GEORGI TRAJKOV, Bulgária Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnöke

Next