Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)

1970-09-16 / 7109. szám

ELŐRE 2. oldal M­ŰVELŐDÉS Valamikor csak száguldó riporterekről beszéltek. Ma már a muzsi­kusok is századunk szuperszonikus iramában élnek. Az Enescu-fesz­­tiválok során gyakran találkoztunk száguldó hegedűsökkel, zongo­ristákkal, karmesterekkel (Karajan éppen saját gépén repül egyik hangversenyről a másikra). Bizonyára ez is egyik oka annak, hogy a verseny zsűrije pedagógusokból s nem az előadóművészet nagyjai­­ból áll. Ilyen száguldó vendégünk volt Cziffra György, a Párizsban élő, világhírű, magyar származású zongoraművész, akit Chopin- és Liszt-interpretálásban utolérhetetlennek tartanak." A ZENEI NYELV ÉS A ZENE EGYETEMESSÉGE — Köt a programon. Athénból jö­vök, Isztambulba megyek, onnét Teheránba, ahol most indítja be a fesztivált Farrah Diba császárnő, aki kulturált és rokonszenves, mél­tán népszerű zenebarát. Támoga­tást érdemel ehhez a Keleten elég szokatlan kezdeményezéshez. Tehe­ránból pedig Japánba megyek, ahol a fiam, ifjabb Cziffra György ve­zényli majd a koncertemet. Egyéb­ként jövőre, vagy két év múlva ok­vetlenül eljövök ide, több koncertet adni, de akkor már a fiammal együtt. — A Grieg-zongoraversenyben főként tiszta, világos játéka, a tévedhetetlen kidolgozottsága tetszett. — Bárha már majdnem ős-pári­zsi vagyok, ezzel kapcsolatban lehe­tetlen nem szólnom a magyar zon­n­goraiskoláról, aminek ezek a jellem­ző jegyei, ez a hagyománya már Liszt Ferenc óta, aki a budapesti fő­iskolán a zongoraoktatást megala­pozta. Dohnányi Ernő volt a taná­rom, a nevelt igényességre, áldoza­tos munkaszeretetre. Higgye el, sehova nem járunk, sem én, sem a családom, nem éjszakázunk, se al­koholt, se dohányt nem ismerünk. Én napi nyolc-tíz órát dolgozom, s nem anyagi meggondolásból. A meg­élhetésen s az érvényesülésein felül élhetek, s kell élnem a zenének. — A világos, tiszta játékról szólva a nem-hagyományos ro­mantika-értelmezést értettem, azt, hogy bár szenvedélyesen, de tudatosan, s mértéktartóan játszik, mondhatni, józan szen­vedéllyel. — Nagyon örülök, hogy ezt meg­érzi a hallgatóság! Ez azért van, mert csak azt játszom, amit a zene­szerző leírt, őt akarom pontosan, híven kifejezni, s nem önmagamat. Zenében az előadóművésznek ez az első kötelessége. A hangszeres muzsikus legyen tanítómester, aki megérteti a hallgatósággal a műve­ket, aki a zene által jobbá teszi az embereket. — Mit játszik legszívesebben ? — Rajongásig szeretem a francia muzsikát, Debussyt, Ravelt, de Liszt, Bartók élményével tehetem teljesebbé magam." Most készülök repertoáromba beépíteni George Enescu néhány remek, izgalmas zongoradarabját, ami ismét egy új világot ismertet meg velem. Szeret­ni eddig is szerettem a muzsikáját, de hangszeres művész számára a ta­lálkozás, a mély kapcsolat akkor kezdődik igazán, amikor az ujjai próbálják megszólaltatni, megtanul­ni, beszélni a szerző zenei anyanyel­vét. Enescut, mint művészt-zene­­szerzőt s előadót egyaránt tisztelem, bár, sajnos, nem volt alkalmam személyesen ismerni. Egyike volt azoknak, akik tudatosan hatottak az emberek jobbik énjére a muzsiká­val. — A zene nevelő hatásának ilyen lelkes tisztelőjeként, nem foglalkozik pedagógiával ? — Két évenként ismétlődik, Ver­­sailles-ben, a Concurs Criffra. Az első díj ötezer dollár, meg két pári­zsi hangverseny, s egy His Master‘s Voice lemezfelvétel. Érdekessége a versenynek az, hogy a végső menet­ben, a három legjobb sorrendjének az eldöntésekor, a zsűri átadja he­lyét a­ közönségnek. S a közönség, hallatlan finom érzékkel, pontosan úgy dönt évek óta, ahogy mi, a visszalépett zsűri,­ döntünk magunk­nak, egymás között! — A mi fülünk számára igen nehezen közelíthető a távolke­leti zene ; hogyan fogadja az európai zenét a japán közönség? — Remekül ! Csodálatos közönség! Képzeljen el egy olyan ragyogó, mo­dern hangversenytermet, mint a londoni Albert Hall, de csak négy­ezerötszázas befogadóképességgel, s az mindig zsúfolva ! Ennél szebb teremben csak most játszottam, At­hénben , egy óriási, szabadtéri e­mfi­­teátrumban, hangszóró nélkül, öt­ezer ember előtt. Úgy éreztem ma­gam,­mint egy kisegér. Hogy fogom ezt betölteni ? Ilyen csodálatos akusztikát még sohase hallottam, ahogy a márvány erkélyek közt Bach zengeni tudott!... Ami a ze­nei nyelvkülönbségek áthidalását illeti — s ez nemcsak a sajátos dal­lamvilágokra, hanem, úgy érzem, a különféle modern iskolákra,és irány­zatokra is vonatkozik —, döntő sze­repe van az idegennek tűnő zenék befogadásában az előadóművész hi­vatástudatának és szuggesztív ere­jének — A bukaresti közönség előtt nem volt áthidalnivalója. Ha­sonló sikert kívánunk további útján. Halász Anna — Sem a zsűriben nem ma­rad, sem szólóhangversenyt nem ad...? BESZÉLGETÉS CZIFFRA GYÖRGGYEL* ÖTÖDIK FAL Az elmúlt hét a zene hete volt, a háromévenként megismétlődő nagy esemény, az Enescu feszti­vál természetszerűen megkapta megillető helyét, de ugyanakkor a sport hete is volt, hiszen nem lehetett elmulasztani em a lab­darúgó Interkontinentális Kupa döntőjének közvetítését, sem Ro­mánia­­nemzetközi atlétikai baj­nokságát. És a nézők már eleve óvást emeltek a feltételezhető túlzások, illetve mellőzések ellen. A tévé­postában hallottuk, hogy egyes nézők rosszallották a ko­moly­zene túltengését, mások vi­szont igényelték az összes jelen­tős koncerteket, egyesek szorgal­mazták a bajnoki labdarúgó mérkőzések közvetítését, mások sokallták a sportra szánt időt. Ki tehet igazságot ? Mindig lesznek elégedetlenek, mindig akadnak nézők, akik sa­ját igényeik alapján aránytalan­ságokat fedeznek fel a műsorban, de minden héten találkozunk olyan látszólag szerény műsor­számokkal, amelyek anélkül hogy kiváltanák a rokon- és ellenszenv viaskodását, közérdeklődést kelte­nek. Magánnyomozásom eredmé­nyei szerint például a múlt csü­törtöki tévé-ankét az elhivatott­ságról és az ambícióról számos munkahelyen a péntek reggeli terefere fő témája volt. Vitatták a részvevők véleményét, a szer­kesztő célratörő témairányítását vagy Aurél Baranga összefoglaló­ját. — Valóban, az ankét tárgya közérdekű volt, és az ilyen két „nagy" szám közé ékelt rövid adást az is megnézi, aki csupán várakozik a következő számra. Az életközelségű adások hovato­vább televíziónk erősségei közt számítanak, ezúttal is ötletesség mutatkozott a kérdezettek össze­­válogatásában, a beszéd termé­szetességében ,a válaszok „keveré­sében", a vitaszellem ébrentartá­sában. Mint az adás címéből is kiderül, Valentin Munteanu an­­kétja arról kérdezte meg ala­nyait, hogy mi a véleményük a foglalkozás megválasztásáról, mennyiben játszik közre ebben az TÉVÉ-KRÓNIKA elhivatottság tudata és az ambí­ció ? A kérdezettek többsége me­net közben változtatott mester­séget a balett-táncosnak készülő ifjúból közgazdász lett, a tanító­nőből orvos, az orvostanhallgató átiratkozott a színiakadémiára, mert rájött, hogy téves úton in­dult el. Mint várható volt, a le­vonható következtetés igazolta a tapasztalati tanulságot, miszerint minden mesterséghez hivatástu­dat szükséges és az emberi bol­dogság egyik alapfeltétele a ked­velt szakma folytatása. Az ankét emberközelből tár­gyalta ezt a kérdést, de sajnos mellőzött olyan lényeges vonatko­zásokat, mint például a könnyű és jövedelmező mesterség keresé­se, vagy a szakma iránti közöny. Az egyetemi felvételik idején bi­zony gyakori az olyan szülő és ifjú, aki elsősorban az iránt ér­deklődik, hová könnyebb bejutni, mert a fontos a diploma — ez is ambíció elvégre —, nem pedig a kedvelt szakma folytatása. Szó­val, az ankét gyengeségeit ma­gam is kifogásolom, de elisme­rem­­ azzal, hogy vitára ingerelt, hogy beszédtémává avatott fon­tos társadalmi kérdéseket, már fontos hivatást teljesített. Arra gondolok, hogy a televízió ma­gyar adása is elérkezett immár az érettségnek arra a fokára, amikor a főként illusztratív té­mákról néha-néha áttérhetne a problémákat feszegetőkre. Mert legutóbb is elandalított bérceink szépsége — szinte nyúltam a há­tizsák után, hogy nekivágjak a Fogarasi havasoknak —, élvezet­tel néztem az érdekességeket is, de elég ennyi ? Ellenem szól a magyar adás szerkesztőinek az igyekezete,hogy megfelelően mutassák be az is­kolai év kezdetét. Igaz, többször is hallottam elmélkedéseket az oktatói hivatás felemelő szépsé­géről, az ifjú nemzedék iránti tö­rődés fontosságáról és láttam ri­portokat iskolásokról és iskolák­ról, de mindezt nem éreztem eléggé televíziószerűnek, inkább a napilapok műfajaihoz idomul­tak. Lehet, ezt a benyomásomat az határozta meg, hogy a múlt csütörtökön láttam a T­em­es me­gyei iskolások nyaraló táboráról szóló riportot, melynek pontos mását jó héttel előtte olvastam e lap hasábjain. Persze, nem min­den tévénéző olvassa ugyanazt a lapot, így alkalmazhatjuk a régi szellemességet: az újszülöttnek minden riport új. Persze, mit számít egy véle­mény az ötmillió közül. Kovács János BACH jegyében George Enescu előadóművé­szete a maga idején korszakot jelentett a Bach-interpretálás tör­ténetében. Erre a tényre az idei Enescu-fesztiválon először Henryk Szeryng figyelmeztetett, amikor műsorába terven felöl beleszőtte a lipcsei mester teljes g-moll Szó­lószonátáját. A Gewandhaus Bach­ Orchestere­­ egy egész estét kitöltő, monumentális Bach-mű­­sorral lépett Szeryng nyomdoká­ba : a 2. zenekari Szvittel, a 3., a 4. és az 5. Brandenburgi ver­sennyel és az oboára és hegedű­re írt d-moll kettős­ versennyel. A hegedű világsztárja egy e­­gyetemes átfogású hegedűművé­szet irányából viszonyul Bach mu­zsikájához —, a lipcsei vendég­együttes mint a specializált Bach­­tolmácsolás mértékadó képvise­lője. Felfogásuk mégsem ütött el bántóan egyik a másikától, nem keltette az ellentétesség benyo­mását­­— amire pedig bizonyos mértékig számíthattunk. Szeryng külsőségeket kerülő, koncentrált és kiegyensúlyozott értelmezése összehasonlíthatatlanul több volt, mint amit a barokk­ stilisztikáról tudni nem akaró, Bachban és minden másban csakis önmagu­kat interpretáló virtuózoktól hal­lani, a Bach-Orchester sem a szűklátókörű specialista­ geg pie­­desztáljáról hirdette az Athe­naeum közönségének valamiféle „egyedül hiteles", exkluzív Bach­­játék paragrafusait. Ebből azt az örvendetes következtetést von­hatjuk le, hogy a Bach-tolmácsolás történetének zegzugos vonalai napjainkban végre találkoznak — legalábbis ünnepnapokon, a leg­nagyobbak szintjén. A vendégegyüttes öt prímmel, négy szekunddal, három brácsá­val, három csellóval és egy-egy bőgővel, illetve csembalóval alig nagyobb, mint egy minimális méretű kamarazenekar; ezzel eleve elhatárolja magát Bach „zenekari" muzsikájának attól a „szimfonikus" túlértel­mezésétől, mely a zenei nagyvilág perem­vidékein még manapság is kísért. Az együttesnek nincs is karmes­tere. Művészi vezetője, Gerhard Bosse, aki egyszemélyben szólista és koncertmester is, a hangver­­senyen úgy érvényesíti az akara­­­tát, hogy a fontosabb fordulatok­nál balkézbe veszi a hegedűt és a vonót és jobbjával néhány üte­met szabályszerűen dirigál ; et­től eltekintve azonban ő is beol­vad az együttesbe, mint első az egyenlők között. Figyelemremél­tó az a külsőség is, hogy a hege­dűsök és a brácsások (akárcsak a szólistaként bevont fúvósok) állva játszanak, ezzel is­ jelezve, hogy a barokk kamarazenekar sokkal kevésbé zenekar (és nem is any­­nyira kamara-együttes, a szó bé­csi-klasszikus értelmében), mint inkább egymással koncertáló szóló-hangszeresek és szólistacso­portok összessége. A Gewandhaus Bach­ Orches­­tere nem világjáró Bach-múzeum, nem valami előadóművészi kon­­zervatívság zsoldos-alakulata, ha­nem egy korszerű, élő Bach-kul­­túra letéteményese. Filológiai hi­telű és germán komolyságban gazdag tolmácsolásait megraga­­dóan széppé teszi a hangzás me­legsége, az artikulációk erélye, az a jellegzetes frisseség, mely az örömmel muzsikálók játékából szokott sugározni. Gerhard Bosse hegedűművészként is jó benyo­mást keltett (eltekintve az 5. Brandenburgi verseny lassú té­telének egy érthetetlen lapszusá­­tól), akárcsak Hannes Kästner, aki mint continuo-játékos és csem­baló-virtuóz egyaránt kiváló volt. Thekla Waldbaur és Eva Kästner­­ a 4. Brandenburgi verseny block­flőte-szólamaiban újból figyel­meztettek arra, hogy ez a népsze­rű, de magasabb fokon rendkívül nehéz hangszer a Bach-zenélés­­ben­­ éppúgy nem helyettesíthe­tő, mint a csembaló. Heinz Hertzsch fuvola- és Peter Fischer oboa-játéka is simulékonyan ol­vadt bele az összhangzásba, akárcsak az egész Bach-est az Enescu-fesztivál eseménysorának a teljességébe. 1 László Ferenc MILYEN LESZ A SZÍNIÉVAD KOLOZSVÁRON ? Tervekben kifejezve, a következő­­k­éppen fest: 1. Évadnyitó az Ember Tragédiájá­val, október elsején. 2. Az évad első bemutatója Méhes György : Hetin, mint a gonoszok cle­mű vígjátéka. A „realista komédia" cselekménye egy szövetkezeti lakás­építés körül zajlik. A rendező Hor­váth Béla. A szereposztás : Andrássy Márton, Balogh Éva, Bence Ferenc, Orosz Lujza, Senkálszky Endre és Széles Anna. Úgy hírlik, a szerző a darabot kizárólagos joggal adta a kolozsvári együttesnek. 3. Ugyancsak megkezdődtek a Bánk bán próbái. Tompa Miklós ren­dezi, s — Kötő József irodalmi tit­kár tájékoztatása szerint — a hagyo­mányos előadásmóddal szakító, új­szerű, emberközelbe hozott előadásra törekednek, a dráma egyetemes mon­danivalóját szeretnék kiemelni a re­gionális helyett. A szereposztásból : Melinda — Dórián Ilona, Gertrud — Bisztrói Mária, Bánk bán — László Gerő, Petur — Vadász Zoltán, II. En­dre — Péterffy Gyula, Biberach — Horváth Béla, Tiborc — Pásztor Já­nos, Ottó — Dehel Gábor és Flórián Antal. 4. Everac : A szomszéd szoba című színművét a bukaresti Nemzeti Szín­ház játszotta már nagy sikerrel. A mai izgalmakkal telített dráma témá­ja : a megfelelő ember a megfelelő helyze­t, azaz az alkotó képességek­kel való gazdálkodás is közügy. Ko­lozsváron lesz magyar nyelvű ősbe­mutatója. 5. Már a tavalyi évadban elkezd­ték a próbáit Csehov Három nővéré­nek. Rendező Vlad Mugur, a kolozs­vári Nemzetitől, a három nővér : Bisztrói Mária, Stief Magda, és Silvia Ghelan, aki — ugyancsak a kolozs­vári Nemzetitől —, vendégként lép föl. 6. November közepéig közönség elé kerülne mind a négy bemutató — utána a színház bukaresti vendégjá­tékára utazna, amire már jó öt-hat éve nem került sor és most nagyon esedékes. T. Edward Albee amerikai szerző színműve, a Mindent a kertbe a fo­gyasztói társadalmak erkölcsi ingo­­ványán kalauzolja a nézőt. A tárgy­­­ultasszonyok józan, szorgalmas prosti­túciója a minél gépesítettebb háztar­tás és háztáj érdekében. 8. Bálint Tibor Zokogó Majom cí­mű nagysikerű regényének is elkészült a színpadi változata, de még nem dőlt el végleg, ki fogja rendezni. 9. Szó van arról, hogy Major Ta­más ebben az évadban is eljön egy vendégrendezésre. A kiválasztott Shakespeare-mű a Vízkereszt. 10. Végül Feydeau : Bolha a fül­ben című századfordulós hangulatú vígjátéka zárná az évadot. (Lám, egyik századforduló kitart a követ­kezőig !) 11. Készülnek két szavaló esttel is : december elején lesz az egyik a Vörösmarty születésének 170. évfor­dulóján. A második májusban, a Párt­évforduló tiszteletére, mai költőink verseiből. 12. Említésre méltó, hogy az idén az ifjúsági bérlet nem azonos a ren­des bérletek megerkölcscsészített vál­tozatával. Az idei tervből a Bánk bán és a Vízkereszt kerül bele, a régi elő­adásokból az Ember tragédiája és a Fergeteg Delavranceatól, s lesz két külön bemutató is , a Liliomfi és Ibsen Peer Gynt-je. 13. Nem vagyunk babonásak, azért e szám alatt említjük meg, hogy a szilveszteri műsorral a tavalyi lová­szi tarka-barka rögtönzöttségét ala­pos előkészítéssel akarják jóvá tenni. E műsor gerincét Sinkó Zoltán humo­reszkjei alkotnák, esetleg Zapafej kortársnak szentelt sorozattal. 14. Ha minden jól megy, az évad derekát! Stúdió előadásként, tehát bérleten kívül, elkezdik Páskándi Géza Vendégség című drámájának a próbáit. Egyébként lehet, hogy ez az évad megoldja a Stúdió-terem kérdését is — a színház egyik műszaki helyisé­gének átalakítását tervezik, s abban az esetben nyilván a Stúdió műsora nemcsak ennyiből fog állni. Természetesen, lehetne e műsor­tervhez egyet-mást hozzáfűzni ; sze­rintünk a modern mai külföldi dráma súlyosabb művel is lehetne képviselve (egy Dürrenmatt-tal például, vagy­ Beckett-tel) s nosztalgiával gondolunk ,mondjuk egy újabb Thornton Wilder előadásra is, — majd esetleg a Stú­­dióban ? —), de hát az igazgatóság is fenntartja a műsorváltoztatás jo­­gát. Mindenesetre, az első négy be­­mutató már biztos és több mint terv. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az őszi időjárás beálltával kellemes izao­gatottsággal várja őket nemcsak Ko­­lozsvár, hanem sok vidéki város kö­zönsége is. Sós Péter MA ROTTERDAMBAN: FEYENOORD-UTA POZSONYI: a Légia elleni kudarc nem ismétlődhet meg labdarúgó Világ Kupa idei döntőjének második 90 per­céről, a Feyenoord — Es­­tudiantes közötti visszavá­góról sokat beszéltek az utóbbi napokban. Előtte és utána egyaránt A televízió jóvoltá­ból mi is szemtanúi voltunk a nagy eseménynek, láttuk az UTA BEK-beli ellenfelét, hallottuk a közönség ég­zengést elnyomó buzdítását, s a ma­ga rendjén ki-ki levonhatta a tanul­ságokat, felmérhette az aradi csapat esélyeit a Rotterdamban ma sorra­­kerülő találkozón. * Hogyan vélekedtek az UTA labda­­rúgói a visszavágóról, milyen hangu­latban álltak fel a képernyő elől ? — bizonyára nagyon sok szurkoló ki­váncsi volt erre. Együtt lenni a játé­kosokkal a találkozó alatt, vélemé­nyeket hallgatni, valóban izgalmas ri­porttémának ígérkezett. A gondolatot tett követte... Az el­néptelenedő Arad utcáin a textilgyá­riak klubja felé igyekeztem, itt azon­ban zárt ajtók fogadtak, mindenki az otthoni tévénézést választotta, hogy a családi magányban alaposabban tanulmányozhassa a leendő ellenfél játékát, ellesse a hadititkokat. Hívat­lan vendégként így Pozsonyi J. Gá­borhoz kopogtattam be, s mint kide­rült, nem én voltam az egyetlen, a kényelmes karosszékek egyikében már ott ült a helyi lap, a Vörös Lo­bogó sportszerkesztője, Oroszhegyi Károly is. Házigazdánk arcán nyoma sem volt­ az izgalomnak, tehát... — Mit tippelsz a Feyenoord — Es­­tudiantes mérkőzésre ? — Döntetlent ! Az argentinok min­denáron harmadik találkozót akar­nak, s ismerve a dél-amerikai futball „hagyományait", könnyen beválhat jóslatom. — Még a döntő előtt, milyen sze­replést vársz csapatodtól Rotterdam­ban ? — Ha nagyon jól játszunk, jó vagy tisztes eredményt. Persze, kérdés, tu­dunk-e majd jól játszani... További beszélgetésre már nem volt idő, a mérkőzés megkezdődött, s Gabi leendő ellenfelük játékát ta­nulmányozta. Természetesen mi is. A 18. percig semmi figyelemre méltó esemény nem történt, mi tagadás, a házigazda jóslata egyelőre állta a sarat, az Estudiantes valóban újabb kilencven percet akart. Néhány vér­beli dél-amerikai jelenet után házi­gazdánk elégedetten jegyezte meg ! — Előre láttam, hogy ilyen meccs lesz, a „cirkusz a pályán" várható volt... A folytatás elmaradt, a konyhából ugyanis hatalmas robaj hallatszott: felrobbant a kávéfőző. Hiába, a lab­darúgó felesége is megfeledkezik ilyenkor a háziasszonyi teendőkről... — Ha babonás lennék, azt mon­danám, rossz jel — csóválja a fejét Gabi, — a Légia elleni mérkőzés előtt is rossz előérzetem volt, most azonban nagyon nyugodt va­gyok, úgy érzem nem lesz baj. Nekünk is úgy kell játszanunk, mint az Estudiantesnak. Taktiká­juk meghozhatja a sikert. A holland csatárok eddig nem tudtak boldogul­ni a jól romboló, színészkedő argen­tinokkal. Egyre jobban bízom, hogy döntetlen lesz, ami számunkra rend­kívül kedvező lehet, a hollandok ki­hajtják magukat s egy harmadik mérkőzés után, három nap kevés ah­hoz, hogy teljes erőbedobással küzd­­hessenek végig egy újabb fontos mérkőzést. Ahogy múlnak a percek, mi­­ egyre jobban bizakodunk, remény­kedünk a döntetlenben, de egy bal­­szerencsés labda és a 61. percben, Van Daele révén, a Feyenoord meg­szerezte a vezetést. — Védelmi hiba volt ! Ki kellett volna rúgni a labdát az oldalvona­lon túlra. Mindenesetre nagy kár. De legalább az argentinok most egy kicsit sietni fognak — Pozsonyi hang­jából némi keserűség is kiérződött. A találkozó végéig az eredmény nem változott, s így az UTA a Világ Kupa-győztes holland csapat el­len lép ma pályára. Házigazdánk mégsem volt szomo­rú. — A Feyenoord nem játszott meg­győzően, korántsem úgy mint a BEK- döntőben, a Celtic ellen. A döntetlen­nek, persze, jobban örvendtem vol­na. De így is jó. Ellepünk nagy mel­,­lénnyel fognak kiállni, ami eddig so­ha nem vezetett jóra. Azt sem titkol­hatom, kissé felidegesített edzőjük, Happel túlzott optimizmusa. A Légia elleni kudarcból sokat tanultunk, társaim nevében is ígérhetem, a tör­ténelem nem fog megismétlődni. Rot­terdamban — továbbra is kitartok a mérkőzés előtti állításom mellett — tisztes eredményre számítok, minimá­lis, egy-két gólos vereségre, mert úgy fogunk játszani, mint még soha. Móra László : TELEX * TELEX • A Siegenben (NSZK) folyó sakk­­olimpiászon befejeződtek a csoport­küzdelmek. Románia válogatottja az első helyen végzett a negyedik cso­portban, s így csoportelsőként beju­tott a legjobbak közé , a második helyezett Magyarország. A másik öt csoportból a következők kerültek be a tizenkettes döntőbe : Szovjetunió, Spanyolország (I) ; Jugoszlávia, Kana­da (II) ; NDK, USA (III) ; Csehszlo­vákia, Argentína (V) ; NSZK, Bulgá­ria (VI) • Barátságos utánpótlás ökölvívó mérkőzés Teheránban : Ro­mánia—Irán 13:9 • Leeuwardenben, a női kosárlabda Európa-bajnokság B-csoportjának mérkőzései során, Ro­mánia nagy küzdelem után 67:66 ará­nyú vereséget szenvedett Csehszlová­kia csapatától, majd 89:73-ra nyert Belgium ellen. További eredmények : A-csoport: Szovjetunió—Franciaország 77:41 ; Lengyelország—Olaszország 63:48 ; Franciaország—Hollandia 69:50 ; Szovjetunió—Magyarország 94:33 • Az Ohio állambeli Columbus váro­sában megkezdődött a súlyemelő vi­lágbajnokság. Az első nap már világ­csúcs született : a magyar Holczreiter, a legkisebb súlycsoportban, 342,500 kilós összteljesítménnyel állított fel rekordot és szerezte meg az aranyér­met. Légsúlyban, a várakozásnak megfelelően, az olimpiai bajnok iráni Mohammed Nassiri diadalmaskodott 362,500 kilóval ; második, akárcsak Mexikóban, a magyar Földi Imre lett, azonos teljesítménnyel, de a mérle­gen ismét nehezebb volt nagy vetély­­társánál, s ez most is elütötte az aranyérem megszerzésétől • Az UTA BEK-beli ellenfele, a Feyenoord, va­sárnap a holland bajnokságban 1:0- ra győzött a NEC Nijmagen ellen és veretlenül vezet a táblázat élén • A magyar labdarúgó bajnokság hatodik fordulójának eredményei : Diósgyőr— Honvéd 3:1 ; Dunaújváros—Szombat­hely 0:3 ; Komló—Szeged 4:1 ; Salgó­tarján—Tatabánya 3:1 ; Rába ETO— Vasas 1:2 ; Újpesti Dózsa—MTK 3:2 ; Csepel—Ferencváros 0:0. A bajnok­ságban az Újpesti Dózsa áll az élen 19 ponttal ; második a Vasas 16 pont­tal ; 3—6. Honvéd, Csepel, Ferencvá­ros — 13 ponttal • Hubert Hahne, a 35 éves ismert nyugatnémet autóver­senyző hivatalosan bejelentette, hogy visszavonul. Mint elmondotta az osz­trák Jochen Rindt tragikus halála késztette erre, ami rendkívül mély benyomással volt rá. A téli sportok szezonja még nem kezdődött el, a fővárosi 23 August Jég­palota viszont a napokban már megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt 1970. SZEPT. 16., SZERDA SPORT # SPORT «I SPORT # SPORT 0 SPORT • SPORT 0 SPORT 0 SPORT A FÉRFI TŐRVERSENNYEL MEGKEZDŐDÖTT A VÍVÓ VB VILÁGBAJNOK: Fr. Wessel (NSZK) Nagy meglepetések jellemezték az 1970­. évi ankarai vívó világbajnok­ság első napjának küzdelmeit. Mű­soron a férfi tőrverseny szerepelt, s már a selejtezők során váratlan­­ eredmények születtek : a biztos esé­lyesek között számontartott szovjet Putyatin, a francia Revenu és Be­rel­atti, valamint a lengyel Kaczma­­rek rendkívül gyengén kezdtek, az elődöntőbe jutást sem tudták kihar­colni. Sajnos, tőrözőinknek is rossz napjuk volt, Ardeleanu és Haukler már a selejtezők során kiesett, csu­pán a mexikói olimpián döntős Tiu­­nak és Mure?anunak kedvezett a szerencse, bekerültek a középdöntő­be. Tiu az els° csoportban egy győ­zelmet szerzett, ám ez kevésnek bi­zonyult, hogy a döntőbe juthasson, Mure?anu pedig megsérült és vala­mennyi csörtéjét elvesztette. A me­xikói helyezettek közül tehát egy sem került be a döntőbe, bejutott viszont a tavalyi világbajnok nyu­­­­gatnémet Wessel. Az első asszók után rendkívül bonyolult helyzet alakult ki a ha­­­­tok vetélkedőjén, az aranyéremért Wessel, a szovjet Romanov és a len­gyel Dabrowski vívott elkeseredett küzdelmet, a hármas vetélkedőből végül az elmúlt évi bajnok nyugat­német Wessel került ki győztesen, övé lett a világbajnoki cím. A to­vábbi sorrend : 2. Romanov, 3. Da­browski. A férfi tőrversennyel párhuzamo­san bonyolították le a kard egyéni selejtezőit. Itt is nagy meglepetés született: a mexikói olimpiai baj­nok lengyel Pawlowski­­ kiesett ! A román versenyzők közül Irimi­­ciuc a középdöntőbe került. RÖPLABDA VB Bár a tulajdonképpeni küzdelmek még nem­­ kezdődtek meg, Bulgária több városa a nagy világversenyek lázában ég ; néhány nap múlva öt földrész legjobb férfi és női röp­­labdázói, összesen 40 ország válo­gatottja méri össze erejét, önmagá­ban már ez a tény is megmagyaráz­za a nagy érdeklődést, az idei VB- nek azonban nagyobb a tétje : ki­harcolni a repülőjegyet a münche­ni olimpiára. A rekordszámú benevezés miatt több országnak, még a tulajdonkép­peni csoportmérkőzések előtt, elő­selejtezőt kell vívnia, az előcsatáro­­zások tehát már megkezdődtek. Ezen női együttesünknek is részt kell vennie, lányaink vasárnap megérkeztek Bulgáriába, első ellen­felük Kuba, válogatottja­ . Szak­értők véleménye szerint, ez.két csa­patnak van a legnagyobb esélye, hogy kiharcolhassa a továbbjutást. Gheorghe Bodescu és Niculae Hu­­ma, a találkozó fontosságára való tekintettel, a legerősebb felállítás­ban küldi pályára a válogatottat, hogy elkerüljenek minden meglepe­tést. Ezek szerint Kuba ellen a kö­vetkezők lépnek pályára : Bogdan, Popa, Rabach, Cornel, Popescu és Baga. A találkozóról holnap szá­molunk be. A férfiaknál már megkezdődtek az előselejtezők. Az első forduló eredményei : Albánia—Törökország 3:0 ; Hollandia—Görögország 3:1; Finnország—NSZK 3:2. i .

Next