Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)
1970-09-16 / 7109. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS Valamikor csak száguldó riporterekről beszéltek. Ma már a muzsikusok is századunk szuperszonikus iramában élnek. Az Enescu-fesztiválok során gyakran találkoztunk száguldó hegedűsökkel, zongoristákkal, karmesterekkel (Karajan éppen saját gépén repül egyik hangversenyről a másikra). Bizonyára ez is egyik oka annak, hogy a verseny zsűrije pedagógusokból s nem az előadóművészet nagyjaiból áll. Ilyen száguldó vendégünk volt Cziffra György, a Párizsban élő, világhírű, magyar származású zongoraművész, akit Chopin- és Liszt-interpretálásban utolérhetetlennek tartanak." A ZENEI NYELV ÉS A ZENE EGYETEMESSÉGE — Köt a programon. Athénból jövök, Isztambulba megyek, onnét Teheránba, ahol most indítja be a fesztivált Farrah Diba császárnő, aki kulturált és rokonszenves, méltán népszerű zenebarát. Támogatást érdemel ehhez a Keleten elég szokatlan kezdeményezéshez. Teheránból pedig Japánba megyek, ahol a fiam, ifjabb Cziffra György vezényli majd a koncertemet. Egyébként jövőre, vagy két év múlva okvetlenül eljövök ide, több koncertet adni, de akkor már a fiammal együtt. — A Grieg-zongoraversenyben főként tiszta, világos játéka, a tévedhetetlen kidolgozottsága tetszett. — Bárha már majdnem ős-párizsi vagyok, ezzel kapcsolatban lehetetlen nem szólnom a magyar zonngoraiskoláról, aminek ezek a jellemző jegyei, ez a hagyománya már Liszt Ferenc óta, aki a budapesti főiskolán a zongoraoktatást megalapozta. Dohnányi Ernő volt a tanárom, a nevelt igényességre, áldozatos munkaszeretetre. Higgye el, sehova nem járunk, sem én, sem a családom, nem éjszakázunk, se alkoholt, se dohányt nem ismerünk. Én napi nyolc-tíz órát dolgozom, s nem anyagi meggondolásból. A megélhetésen s az érvényesülésein felül élhetek, s kell élnem a zenének. — A világos, tiszta játékról szólva a nem-hagyományos romantika-értelmezést értettem, azt, hogy bár szenvedélyesen, de tudatosan, s mértéktartóan játszik, mondhatni, józan szenvedéllyel. — Nagyon örülök, hogy ezt megérzi a hallgatóság! Ez azért van, mert csak azt játszom, amit a zeneszerző leírt, őt akarom pontosan, híven kifejezni, s nem önmagamat. Zenében az előadóművésznek ez az első kötelessége. A hangszeres muzsikus legyen tanítómester, aki megérteti a hallgatósággal a műveket, aki a zene által jobbá teszi az embereket. — Mit játszik legszívesebben ? — Rajongásig szeretem a francia muzsikát, Debussyt, Ravelt, de Liszt, Bartók élményével tehetem teljesebbé magam." Most készülök repertoáromba beépíteni George Enescu néhány remek, izgalmas zongoradarabját, ami ismét egy új világot ismertet meg velem. Szeretni eddig is szerettem a muzsikáját, de hangszeres művész számára a találkozás, a mély kapcsolat akkor kezdődik igazán, amikor az ujjai próbálják megszólaltatni, megtanulni, beszélni a szerző zenei anyanyelvét. Enescut, mint művészt-zeneszerzőt s előadót egyaránt tisztelem, bár, sajnos, nem volt alkalmam személyesen ismerni. Egyike volt azoknak, akik tudatosan hatottak az emberek jobbik énjére a muzsikával. — A zene nevelő hatásának ilyen lelkes tisztelőjeként, nem foglalkozik pedagógiával ? — Két évenként ismétlődik, Versailles-ben, a Concurs Criffra. Az első díj ötezer dollár, meg két párizsi hangverseny, s egy His Master‘s Voice lemezfelvétel. Érdekessége a versenynek az, hogy a végső menetben, a három legjobb sorrendjének az eldöntésekor, a zsűri átadja helyét a közönségnek. S a közönség, hallatlan finom érzékkel, pontosan úgy dönt évek óta, ahogy mi, a visszalépett zsűri, döntünk magunknak, egymás között! — A mi fülünk számára igen nehezen közelíthető a távolkeleti zene ; hogyan fogadja az európai zenét a japán közönség? — Remekül ! Csodálatos közönség! Képzeljen el egy olyan ragyogó, modern hangversenytermet, mint a londoni Albert Hall, de csak négyezerötszázas befogadóképességgel, s az mindig zsúfolva ! Ennél szebb teremben csak most játszottam, Athénben , egy óriási, szabadtéri emfiteátrumban, hangszóró nélkül, ötezer ember előtt. Úgy éreztem magam,mint egy kisegér. Hogy fogom ezt betölteni ? Ilyen csodálatos akusztikát még sohase hallottam, ahogy a márvány erkélyek közt Bach zengeni tudott!... Ami a zenei nyelvkülönbségek áthidalását illeti — s ez nemcsak a sajátos dallamvilágokra, hanem, úgy érzem, a különféle modern iskolákra,és irányzatokra is vonatkozik —, döntő szerepe van az idegennek tűnő zenék befogadásában az előadóművész hivatástudatának és szuggesztív erejének — A bukaresti közönség előtt nem volt áthidalnivalója. Hasonló sikert kívánunk további útján. Halász Anna — Sem a zsűriben nem marad, sem szólóhangversenyt nem ad...? BESZÉLGETÉS CZIFFRA GYÖRGGYEL* ÖTÖDIK FAL Az elmúlt hét a zene hete volt, a háromévenként megismétlődő nagy esemény, az Enescu fesztivál természetszerűen megkapta megillető helyét, de ugyanakkor a sport hete is volt, hiszen nem lehetett elmulasztani em a labdarúgó Interkontinentális Kupa döntőjének közvetítését, sem Románianemzetközi atlétikai bajnokságát. És a nézők már eleve óvást emeltek a feltételezhető túlzások, illetve mellőzések ellen. A tévépostában hallottuk, hogy egyes nézők rosszallották a komolyzene túltengését, mások viszont igényelték az összes jelentős koncerteket, egyesek szorgalmazták a bajnoki labdarúgó mérkőzések közvetítését, mások sokallták a sportra szánt időt. Ki tehet igazságot ? Mindig lesznek elégedetlenek, mindig akadnak nézők, akik saját igényeik alapján aránytalanságokat fedeznek fel a műsorban, de minden héten találkozunk olyan látszólag szerény műsorszámokkal, amelyek anélkül hogy kiváltanák a rokon- és ellenszenv viaskodását, közérdeklődést keltenek. Magánnyomozásom eredményei szerint például a múlt csütörtöki tévé-ankét az elhivatottságról és az ambícióról számos munkahelyen a péntek reggeli terefere fő témája volt. Vitatták a részvevők véleményét, a szerkesztő célratörő témairányítását vagy Aurél Baranga összefoglalóját. — Valóban, az ankét tárgya közérdekű volt, és az ilyen két „nagy" szám közé ékelt rövid adást az is megnézi, aki csupán várakozik a következő számra. Az életközelségű adások hovatovább televíziónk erősségei közt számítanak, ezúttal is ötletesség mutatkozott a kérdezettek összeválogatásában, a beszéd természetességében ,a válaszok „keverésében", a vitaszellem ébrentartásában. Mint az adás címéből is kiderül, Valentin Munteanu ankétja arról kérdezte meg alanyait, hogy mi a véleményük a foglalkozás megválasztásáról, mennyiben játszik közre ebben az TÉVÉ-KRÓNIKA elhivatottság tudata és az ambíció ? A kérdezettek többsége menet közben változtatott mesterséget a balett-táncosnak készülő ifjúból közgazdász lett, a tanítónőből orvos, az orvostanhallgató átiratkozott a színiakadémiára, mert rájött, hogy téves úton indult el. Mint várható volt, a levonható következtetés igazolta a tapasztalati tanulságot, miszerint minden mesterséghez hivatástudat szükséges és az emberi boldogság egyik alapfeltétele a kedvelt szakma folytatása. Az ankét emberközelből tárgyalta ezt a kérdést, de sajnos mellőzött olyan lényeges vonatkozásokat, mint például a könnyű és jövedelmező mesterség keresése, vagy a szakma iránti közöny. Az egyetemi felvételik idején bizony gyakori az olyan szülő és ifjú, aki elsősorban az iránt érdeklődik, hová könnyebb bejutni, mert a fontos a diploma — ez is ambíció elvégre —, nem pedig a kedvelt szakma folytatása. Szóval, az ankét gyengeségeit magam is kifogásolom, de elismerem azzal, hogy vitára ingerelt, hogy beszédtémává avatott fontos társadalmi kérdéseket, már fontos hivatást teljesített. Arra gondolok, hogy a televízió magyar adása is elérkezett immár az érettségnek arra a fokára, amikor a főként illusztratív témákról néha-néha áttérhetne a problémákat feszegetőkre. Mert legutóbb is elandalított bérceink szépsége — szinte nyúltam a hátizsák után, hogy nekivágjak a Fogarasi havasoknak —, élvezettel néztem az érdekességeket is, de elég ennyi ? Ellenem szól a magyar adás szerkesztőinek az igyekezete,hogy megfelelően mutassák be az iskolai év kezdetét. Igaz, többször is hallottam elmélkedéseket az oktatói hivatás felemelő szépségéről, az ifjú nemzedék iránti törődés fontosságáról és láttam riportokat iskolásokról és iskolákról, de mindezt nem éreztem eléggé televíziószerűnek, inkább a napilapok műfajaihoz idomultak. Lehet, ezt a benyomásomat az határozta meg, hogy a múlt csütörtökön láttam a Temes megyei iskolások nyaraló táboráról szóló riportot, melynek pontos mását jó héttel előtte olvastam e lap hasábjain. Persze, nem minden tévénéző olvassa ugyanazt a lapot, így alkalmazhatjuk a régi szellemességet: az újszülöttnek minden riport új. Persze, mit számít egy vélemény az ötmillió közül. Kovács János BACH jegyében George Enescu előadóművészete a maga idején korszakot jelentett a Bach-interpretálás történetében. Erre a tényre az idei Enescu-fesztiválon először Henryk Szeryng figyelmeztetett, amikor műsorába terven felöl beleszőtte a lipcsei mester teljes g-moll Szólószonátáját. A Gewandhaus Bach Orchestere egy egész estét kitöltő, monumentális Bach-műsorral lépett Szeryng nyomdokába : a 2. zenekari Szvittel, a 3., a 4. és az 5. Brandenburgi versennyel és az oboára és hegedűre írt d-moll kettős versennyel. A hegedű világsztárja egy egyetemes átfogású hegedűművészet irányából viszonyul Bach muzsikájához —, a lipcsei vendégegyüttes mint a specializált Bachtolmácsolás mértékadó képviselője. Felfogásuk mégsem ütött el bántóan egyik a másikától, nem keltette az ellentétesség benyomását— amire pedig bizonyos mértékig számíthattunk. Szeryng külsőségeket kerülő, koncentrált és kiegyensúlyozott értelmezése összehasonlíthatatlanul több volt, mint amit a barokk stilisztikáról tudni nem akaró, Bachban és minden másban csakis önmagukat interpretáló virtuózoktól hallani, a Bach-Orchester sem a szűklátókörű specialista geg piedesztáljáról hirdette az Athenaeum közönségének valamiféle „egyedül hiteles", exkluzív Bachjáték paragrafusait. Ebből azt az örvendetes következtetést vonhatjuk le, hogy a Bach-tolmácsolás történetének zegzugos vonalai napjainkban végre találkoznak — legalábbis ünnepnapokon, a legnagyobbak szintjén. A vendégegyüttes öt prímmel, négy szekunddal, három brácsával, három csellóval és egy-egy bőgővel, illetve csembalóval alig nagyobb, mint egy minimális méretű kamarazenekar; ezzel eleve elhatárolja magát Bach „zenekari" muzsikájának attól a „szimfonikus" túlértelmezésétől, mely a zenei nagyvilág peremvidékein még manapság is kísért. Az együttesnek nincs is karmestere. Művészi vezetője, Gerhard Bosse, aki egyszemélyben szólista és koncertmester is, a hangversenyen úgy érvényesíti az akaratát, hogy a fontosabb fordulatoknál balkézbe veszi a hegedűt és a vonót és jobbjával néhány ütemet szabályszerűen dirigál ; ettől eltekintve azonban ő is beolvad az együttesbe, mint első az egyenlők között. Figyelemreméltó az a külsőség is, hogy a hegedűsök és a brácsások (akárcsak a szólistaként bevont fúvósok) állva játszanak, ezzel is jelezve, hogy a barokk kamarazenekar sokkal kevésbé zenekar (és nem is anynyira kamara-együttes, a szó bécsi-klasszikus értelmében), mint inkább egymással koncertáló szóló-hangszeresek és szólistacsoportok összessége. A Gewandhaus Bach Orchestere nem világjáró Bach-múzeum, nem valami előadóművészi konzervatívság zsoldos-alakulata, hanem egy korszerű, élő Bach-kultúra letéteményese. Filológiai hitelű és germán komolyságban gazdag tolmácsolásait megragadóan széppé teszi a hangzás melegsége, az artikulációk erélye, az a jellegzetes frisseség, mely az örömmel muzsikálók játékából szokott sugározni. Gerhard Bosse hegedűművészként is jó benyomást keltett (eltekintve az 5. Brandenburgi verseny lassú tételének egy érthetetlen lapszusától), akárcsak Hannes Kästner, aki mint continuo-játékos és csembaló-virtuóz egyaránt kiváló volt. Thekla Waldbaur és Eva Kästner a 4. Brandenburgi verseny blockflőte-szólamaiban újból figyelmeztettek arra, hogy ez a népszerű, de magasabb fokon rendkívül nehéz hangszer a Bach-zenélésben éppúgy nem helyettesíthető, mint a csembaló. Heinz Hertzsch fuvola- és Peter Fischer oboa-játéka is simulékonyan olvadt bele az összhangzásba, akárcsak az egész Bach-est az Enescu-fesztivál eseménysorának a teljességébe. 1 László Ferenc MILYEN LESZ A SZÍNIÉVAD KOLOZSVÁRON ? Tervekben kifejezve, a következőképpen fest: 1. Évadnyitó az Ember Tragédiájával, október elsején. 2. Az évad első bemutatója Méhes György : Hetin, mint a gonoszok clemű vígjátéka. A „realista komédia" cselekménye egy szövetkezeti lakásépítés körül zajlik. A rendező Horváth Béla. A szereposztás : Andrássy Márton, Balogh Éva, Bence Ferenc, Orosz Lujza, Senkálszky Endre és Széles Anna. Úgy hírlik, a szerző a darabot kizárólagos joggal adta a kolozsvári együttesnek. 3. Ugyancsak megkezdődtek a Bánk bán próbái. Tompa Miklós rendezi, s — Kötő József irodalmi titkár tájékoztatása szerint — a hagyományos előadásmóddal szakító, újszerű, emberközelbe hozott előadásra törekednek, a dráma egyetemes mondanivalóját szeretnék kiemelni a regionális helyett. A szereposztásból : Melinda — Dórián Ilona, Gertrud — Bisztrói Mária, Bánk bán — László Gerő, Petur — Vadász Zoltán, II. Endre — Péterffy Gyula, Biberach — Horváth Béla, Tiborc — Pásztor János, Ottó — Dehel Gábor és Flórián Antal. 4. Everac : A szomszéd szoba című színművét a bukaresti Nemzeti Színház játszotta már nagy sikerrel. A mai izgalmakkal telített dráma témája : a megfelelő ember a megfelelő helyzet, azaz az alkotó képességekkel való gazdálkodás is közügy. Kolozsváron lesz magyar nyelvű ősbemutatója. 5. Már a tavalyi évadban elkezdték a próbáit Csehov Három nővérének. Rendező Vlad Mugur, a kolozsvári Nemzetitől, a három nővér : Bisztrói Mária, Stief Magda, és Silvia Ghelan, aki — ugyancsak a kolozsvári Nemzetitől —, vendégként lép föl. 6. November közepéig közönség elé kerülne mind a négy bemutató — utána a színház bukaresti vendégjátékára utazna, amire már jó öt-hat éve nem került sor és most nagyon esedékes. T. Edward Albee amerikai szerző színműve, a Mindent a kertbe a fogyasztói társadalmak erkölcsi ingoványán kalauzolja a nézőt. A tárgyultasszonyok józan, szorgalmas prostitúciója a minél gépesítettebb háztartás és háztáj érdekében. 8. Bálint Tibor Zokogó Majom című nagysikerű regényének is elkészült a színpadi változata, de még nem dőlt el végleg, ki fogja rendezni. 9. Szó van arról, hogy Major Tamás ebben az évadban is eljön egy vendégrendezésre. A kiválasztott Shakespeare-mű a Vízkereszt. 10. Végül Feydeau : Bolha a fülben című századfordulós hangulatú vígjátéka zárná az évadot. (Lám, egyik századforduló kitart a következőig !) 11. Készülnek két szavaló esttel is : december elején lesz az egyik a Vörösmarty születésének 170. évfordulóján. A második májusban, a Pártévforduló tiszteletére, mai költőink verseiből. 12. Említésre méltó, hogy az idén az ifjúsági bérlet nem azonos a rendes bérletek megerkölcscsészített változatával. Az idei tervből a Bánk bán és a Vízkereszt kerül bele, a régi előadásokból az Ember tragédiája és a Fergeteg Delavranceatól, s lesz két külön bemutató is , a Liliomfi és Ibsen Peer Gynt-je. 13. Nem vagyunk babonásak, azért e szám alatt említjük meg, hogy a szilveszteri műsorral a tavalyi lovászi tarka-barka rögtönzöttségét alapos előkészítéssel akarják jóvá tenni. E műsor gerincét Sinkó Zoltán humoreszkjei alkotnák, esetleg Zapafej kortársnak szentelt sorozattal. 14. Ha minden jól megy, az évad derekát! Stúdió előadásként, tehát bérleten kívül, elkezdik Páskándi Géza Vendégség című drámájának a próbáit. Egyébként lehet, hogy ez az évad megoldja a Stúdió-terem kérdését is — a színház egyik műszaki helyiségének átalakítását tervezik, s abban az esetben nyilván a Stúdió műsora nemcsak ennyiből fog állni. Természetesen, lehetne e műsortervhez egyet-mást hozzáfűzni ; szerintünk a modern mai külföldi dráma súlyosabb művel is lehetne képviselve (egy Dürrenmatt-tal például, vagy Beckett-tel) s nosztalgiával gondolunk ,mondjuk egy újabb Thornton Wilder előadásra is, — majd esetleg a Stúdióban ? —), de hát az igazgatóság is fenntartja a műsorváltoztatás jogát. Mindenesetre, az első négy bemutató már biztos és több mint terv. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az őszi időjárás beálltával kellemes izaogatottsággal várja őket nemcsak Kolozsvár, hanem sok vidéki város közönsége is. Sós Péter MA ROTTERDAMBAN: FEYENOORD-UTA POZSONYI: a Légia elleni kudarc nem ismétlődhet meg labdarúgó Világ Kupa idei döntőjének második 90 percéről, a Feyenoord — Estudiantes közötti visszavágóról sokat beszéltek az utóbbi napokban. Előtte és utána egyaránt A televízió jóvoltából mi is szemtanúi voltunk a nagy eseménynek, láttuk az UTA BEK-beli ellenfelét, hallottuk a közönség égzengést elnyomó buzdítását, s a maga rendjén ki-ki levonhatta a tanulságokat, felmérhette az aradi csapat esélyeit a Rotterdamban ma sorrakerülő találkozón. * Hogyan vélekedtek az UTA labdarúgói a visszavágóról, milyen hangulatban álltak fel a képernyő elől ? — bizonyára nagyon sok szurkoló kiváncsi volt erre. Együtt lenni a játékosokkal a találkozó alatt, véleményeket hallgatni, valóban izgalmas riporttémának ígérkezett. A gondolatot tett követte... Az elnéptelenedő Arad utcáin a textilgyáriak klubja felé igyekeztem, itt azonban zárt ajtók fogadtak, mindenki az otthoni tévénézést választotta, hogy a családi magányban alaposabban tanulmányozhassa a leendő ellenfél játékát, ellesse a hadititkokat. Hívatlan vendégként így Pozsonyi J. Gáborhoz kopogtattam be, s mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, a kényelmes karosszékek egyikében már ott ült a helyi lap, a Vörös Lobogó sportszerkesztője, Oroszhegyi Károly is. Házigazdánk arcán nyoma sem volt az izgalomnak, tehát... — Mit tippelsz a Feyenoord — Estudiantes mérkőzésre ? — Döntetlent ! Az argentinok mindenáron harmadik találkozót akarnak, s ismerve a dél-amerikai futball „hagyományait", könnyen beválhat jóslatom. — Még a döntő előtt, milyen szereplést vársz csapatodtól Rotterdamban ? — Ha nagyon jól játszunk, jó vagy tisztes eredményt. Persze, kérdés, tudunk-e majd jól játszani... További beszélgetésre már nem volt idő, a mérkőzés megkezdődött, s Gabi leendő ellenfelük játékát tanulmányozta. Természetesen mi is. A 18. percig semmi figyelemre méltó esemény nem történt, mi tagadás, a házigazda jóslata egyelőre állta a sarat, az Estudiantes valóban újabb kilencven percet akart. Néhány vérbeli dél-amerikai jelenet után házigazdánk elégedetten jegyezte meg ! — Előre láttam, hogy ilyen meccs lesz, a „cirkusz a pályán" várható volt... A folytatás elmaradt, a konyhából ugyanis hatalmas robaj hallatszott: felrobbant a kávéfőző. Hiába, a labdarúgó felesége is megfeledkezik ilyenkor a háziasszonyi teendőkről... — Ha babonás lennék, azt mondanám, rossz jel — csóválja a fejét Gabi, — a Légia elleni mérkőzés előtt is rossz előérzetem volt, most azonban nagyon nyugodt vagyok, úgy érzem nem lesz baj. Nekünk is úgy kell játszanunk, mint az Estudiantesnak. Taktikájuk meghozhatja a sikert. A holland csatárok eddig nem tudtak boldogulni a jól romboló, színészkedő argentinokkal. Egyre jobban bízom, hogy döntetlen lesz, ami számunkra rendkívül kedvező lehet, a hollandok kihajtják magukat s egy harmadik mérkőzés után, három nap kevés ahhoz, hogy teljes erőbedobással küzdhessenek végig egy újabb fontos mérkőzést. Ahogy múlnak a percek, mi egyre jobban bizakodunk, reménykedünk a döntetlenben, de egy balszerencsés labda és a 61. percben, Van Daele révén, a Feyenoord megszerezte a vezetést. — Védelmi hiba volt ! Ki kellett volna rúgni a labdát az oldalvonalon túlra. Mindenesetre nagy kár. De legalább az argentinok most egy kicsit sietni fognak — Pozsonyi hangjából némi keserűség is kiérződött. A találkozó végéig az eredmény nem változott, s így az UTA a Világ Kupa-győztes holland csapat ellen lép ma pályára. Házigazdánk mégsem volt szomorú. — A Feyenoord nem játszott meggyőzően, korántsem úgy mint a BEK- döntőben, a Celtic ellen. A döntetlennek, persze, jobban örvendtem volna. De így is jó. Ellepünk nagy mel,lénnyel fognak kiállni, ami eddig soha nem vezetett jóra. Azt sem titkolhatom, kissé felidegesített edzőjük, Happel túlzott optimizmusa. A Légia elleni kudarcból sokat tanultunk, társaim nevében is ígérhetem, a történelem nem fog megismétlődni. Rotterdamban — továbbra is kitartok a mérkőzés előtti állításom mellett — tisztes eredményre számítok, minimális, egy-két gólos vereségre, mert úgy fogunk játszani, mint még soha. Móra László : TELEX * TELEX • A Siegenben (NSZK) folyó sakkolimpiászon befejeződtek a csoportküzdelmek. Románia válogatottja az első helyen végzett a negyedik csoportban, s így csoportelsőként bejutott a legjobbak közé , a második helyezett Magyarország. A másik öt csoportból a következők kerültek be a tizenkettes döntőbe : Szovjetunió, Spanyolország (I) ; Jugoszlávia, Kanada (II) ; NDK, USA (III) ; Csehszlovákia, Argentína (V) ; NSZK, Bulgária (VI) • Barátságos utánpótlás ökölvívó mérkőzés Teheránban : Románia—Irán 13:9 • Leeuwardenben, a női kosárlabda Európa-bajnokság B-csoportjának mérkőzései során, Románia nagy küzdelem után 67:66 arányú vereséget szenvedett Csehszlovákia csapatától, majd 89:73-ra nyert Belgium ellen. További eredmények : A-csoport: Szovjetunió—Franciaország 77:41 ; Lengyelország—Olaszország 63:48 ; Franciaország—Hollandia 69:50 ; Szovjetunió—Magyarország 94:33 • Az Ohio állambeli Columbus városában megkezdődött a súlyemelő világbajnokság. Az első nap már világcsúcs született : a magyar Holczreiter, a legkisebb súlycsoportban, 342,500 kilós összteljesítménnyel állított fel rekordot és szerezte meg az aranyérmet. Légsúlyban, a várakozásnak megfelelően, az olimpiai bajnok iráni Mohammed Nassiri diadalmaskodott 362,500 kilóval ; második, akárcsak Mexikóban, a magyar Földi Imre lett, azonos teljesítménnyel, de a mérlegen ismét nehezebb volt nagy vetélytársánál, s ez most is elütötte az aranyérem megszerzésétől • Az UTA BEK-beli ellenfele, a Feyenoord, vasárnap a holland bajnokságban 1:0- ra győzött a NEC Nijmagen ellen és veretlenül vezet a táblázat élén • A magyar labdarúgó bajnokság hatodik fordulójának eredményei : Diósgyőr— Honvéd 3:1 ; Dunaújváros—Szombathely 0:3 ; Komló—Szeged 4:1 ; Salgótarján—Tatabánya 3:1 ; Rába ETO— Vasas 1:2 ; Újpesti Dózsa—MTK 3:2 ; Csepel—Ferencváros 0:0. A bajnokságban az Újpesti Dózsa áll az élen 19 ponttal ; második a Vasas 16 ponttal ; 3—6. Honvéd, Csepel, Ferencváros — 13 ponttal • Hubert Hahne, a 35 éves ismert nyugatnémet autóversenyző hivatalosan bejelentette, hogy visszavonul. Mint elmondotta az osztrák Jochen Rindt tragikus halála késztette erre, ami rendkívül mély benyomással volt rá. A téli sportok szezonja még nem kezdődött el, a fővárosi 23 August Jégpalota viszont a napokban már megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt 1970. SZEPT. 16., SZERDA SPORT # SPORT «I SPORT # SPORT 0 SPORT • SPORT 0 SPORT 0 SPORT A FÉRFI TŐRVERSENNYEL MEGKEZDŐDÖTT A VÍVÓ VB VILÁGBAJNOK: Fr. Wessel (NSZK) Nagy meglepetések jellemezték az 1970. évi ankarai vívó világbajnokság első napjának küzdelmeit. Műsoron a férfi tőrverseny szerepelt, s már a selejtezők során váratlan eredmények születtek : a biztos esélyesek között számontartott szovjet Putyatin, a francia Revenu és Berelatti, valamint a lengyel Kaczmarek rendkívül gyengén kezdtek, az elődöntőbe jutást sem tudták kiharcolni. Sajnos, tőrözőinknek is rossz napjuk volt, Ardeleanu és Haukler már a selejtezők során kiesett, csupán a mexikói olimpián döntős Tiunak és Mure?anunak kedvezett a szerencse, bekerültek a középdöntőbe. Tiu az els° csoportban egy győzelmet szerzett, ám ez kevésnek bizonyult, hogy a döntőbe juthasson, Mure?anu pedig megsérült és valamennyi csörtéjét elvesztette. A mexikói helyezettek közül tehát egy sem került be a döntőbe, bejutott viszont a tavalyi világbajnok nyugatnémet Wessel. Az első asszók után rendkívül bonyolult helyzet alakult ki a hatok vetélkedőjén, az aranyéremért Wessel, a szovjet Romanov és a lengyel Dabrowski vívott elkeseredett küzdelmet, a hármas vetélkedőből végül az elmúlt évi bajnok nyugatnémet Wessel került ki győztesen, övé lett a világbajnoki cím. A további sorrend : 2. Romanov, 3. Dabrowski. A férfi tőrversennyel párhuzamosan bonyolították le a kard egyéni selejtezőit. Itt is nagy meglepetés született: a mexikói olimpiai bajnok lengyel Pawlowski kiesett ! A román versenyzők közül Irimiciuc a középdöntőbe került. RÖPLABDA VB Bár a tulajdonképpeni küzdelmek még nem kezdődtek meg, Bulgária több városa a nagy világversenyek lázában ég ; néhány nap múlva öt földrész legjobb férfi és női röplabdázói, összesen 40 ország válogatottja méri össze erejét, önmagában már ez a tény is megmagyarázza a nagy érdeklődést, az idei VB- nek azonban nagyobb a tétje : kiharcolni a repülőjegyet a müncheni olimpiára. A rekordszámú benevezés miatt több országnak, még a tulajdonképpeni csoportmérkőzések előtt, előselejtezőt kell vívnia, az előcsatározások tehát már megkezdődtek. Ezen női együttesünknek is részt kell vennie, lányaink vasárnap megérkeztek Bulgáriába, első ellenfelük Kuba, válogatottja . Szakértők véleménye szerint, ez.két csapatnak van a legnagyobb esélye, hogy kiharcolhassa a továbbjutást. Gheorghe Bodescu és Niculae Huma, a találkozó fontosságára való tekintettel, a legerősebb felállításban küldi pályára a válogatottat, hogy elkerüljenek minden meglepetést. Ezek szerint Kuba ellen a következők lépnek pályára : Bogdan, Popa, Rabach, Cornel, Popescu és Baga. A találkozóról holnap számolunk be. A férfiaknál már megkezdődtek az előselejtezők. Az első forduló eredményei : Albánia—Törökország 3:0 ; Hollandia—Görögország 3:1; Finnország—NSZK 3:2. i .