Előre, 1971. október (25. évfolyam, 7433-7459. szám)

1971-10-01 / 7433. szám

XXV. évfolyam 7433 sz. 6 oldal ara 30 iráni 1971. október 1., péntek M­a, október elsején meg­szólal a csengő a felsőoktatásban is, eb­ből az ünnepélyes al­kalomból szerkesztő­ségünk és olvasóink nevében köszöntjük az egyetemi tanszemélyzetet, valamint értelmi­ségünk holnapi váltását, a diákifjú­ságot. Köszöntjük azt a több mint húszezer ifjút is, aki hallgatói mi­nőségében ma lépi át először az egyetem kapuját, azokat a román,, magyar, német és más nemzeti­ségű diákokat, akik testvéri egy­ségben, a szocialista hazánk iránti felelősség tudatában kapcsolódnak be az egyetemi életbe. Talán nincs az ország állami egyetemein olyan fakultás, amelynek hallgatói között ne lennének magyar nemzetiségű diákok is, úgyszintén a nyáron hírt adtunk e hasábokon arról, hogy az idén több egyetemen újabb magyar nyelvű előadások indulnak be, mintegy beszédes bizonyítékaiként teljes jogegyenlőségünknek, pár- MA NYITJA KAPUIT A NÉP EGYETEME­ ­ank marxi-lenini nemzeti politiká­jának. Néhány éve tapasztalhatjuk, hogy a szocialista építés soron levő és távlati feladataival kapcsolatos pártdokumentumokban, valamint Nicolae Ceausescu elvtárs beszé­deiben minduntalan megismétlődő téma a felsőoktatás korszerűsítése. Úgyszintén megszokott gyakorlattá vált, hogy a tanévnyitás ünnepsé­gén valamennyi egyetemi központ­ban képviselve van pártunk és ál­lamunk legfelsőbb vezetősége. A tisztelet és az érdeklődés, amellyel társadalmunk az egyetemet övezi, az ország jövőjének is szól, hiszen az anyagi és szellemi felemelkedés üteme, célkitűzésünk, a sokolda­lúan fejlett szocialista társadalom felépítése azon múlik, mennyire tudunk minél kevesebb befektetés­sel minél többet és jobbat ter­melni, nagymértékben múlik azon, milyen a tudományos tevékenység gazdasági hatékonysága. A mű­szaki-tudományos forradalom mai szintjén az egyetemtől függ, milyen lesz holnap a szellemi kivitel-be­hozatal mérlege, milyen olcsón tu­dunk termelni, mennyi szabadal­mat tudunk eladni. A műszaki-tudományos robbanás mai körülményei között az egyetem kötelezettsége társadalmunk iránt az, hogy lehetővé tegye diákjai számára, minél rövidebb idő alatt minél nagyobb teljesítménnyel be­kapcsolódni az anyagi és szellemi javak termelésének folyamatába. Amikor pártunk X. kongresszusa a felsőoktatás előtt álló legsürgő­sebb feladatként jelölte meg az oktatás és termelés egybekapcsolá­sát, a szocialista építés távlati fela­datainak tudományos felmérése, a népünk előtt álló tennivalók tuda­tában tette. Az egyetem megszűnt tehát csupán a tudományok gyűjtő­pontja és kisugárzója lenni, jóval több ennél : olyan tudományos fó­rum, amelynek feladatai jól meg­határozott objektum, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felé­pítésének teendőiből adódnak, ok­tatás és termelés kapcsolatának biztosítása tehát politikai jelentő­séggel is bír. Ezt olvashattuk ki Nicolae Ceausescu elvtárs szavai­ból is, amikor hangsúlyozta : „Csak a termeléssel szoros kapcsolatban álló egyetem válhat valóban a nép egyetemévé". A feladat tehát, amelynek jegyé­ben a felsőoktatás ma megnyitja kapuit, világos : a népet szolgálni, szocialista társadalmunk fejlődését elősegíteni. A nép egyetemének lenni többet jelent, mint az ország gazdasági, társadalmi, művelődési törekvéseiből részt vállalni. A nép egyetemének lenni diákifjúságunk számára a tanuláson kívül más­fajta kötelezettséget is jelent : ha­sonulni a szocializmust építő dol­gozó népünk erkölcsi-politikai esz­ményeihez, azonosulni pártunk marxi-leniai politikájával, jelent tettekben, magatartásban megnyil­vánuló hazaszeretetet, kommunista öntudatot. Barabás István A MŰSZAKI-SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSEK ÉS A POLITIKAI ÖNTUDAT SZEREPE A TERVFELADATOK TELJESÍTÉSÉBEN A­z a ragyogó program, amelyet a Román Kom­munista Párt dolgozott ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítására ha­zánkban, mozgósítóan hat az egész népre, a városi és falusi dolgozókra, akik alkotó energiájukat, tudásu­kat, kezdeményezőkészségüket, lele­ményességüket feltétel nélkül e cél elérésének szolgálatába állítják. E nagyszerű és komplex történel­mi folyamat, amely az egész ország, s így külön-külön minden vidék gazdasági, szociális-kulturális fel­­emelkedéséhez vezet. Arad megyé­ben is elsősorban a beruházások óriási volumenében ölt testet, ame­lyek az 1971—1975-ös időszakban újabb gazdasági objektumok létesí­tését célozzák. Ezen új objektumo­k mindenekelőtt a termelőerők harmo­nikus és kiegyensúlyozott fejlődését teszik lehetővé, ugyanakkor tükrö­zik pártunk gondoskodását arról, hogy minden megyében a legtelje­sebb mértékben gyümölcsöztessék a létező anyagi és emberi erőforráso­kat. Arad megye öt évre szóló be­ruházása csaknem 100 százalékkal nagyobb mint az előző, az 1966— 1970 ötéves tervben felhasznált be­ruházási összeg volt, új vegyikom­binát, farost-lemezgyár, újabb stíl­bútorgyár, egy bútorvasalásokat előállító modern egység, valamint a mezőgazdasági termékek magas fo­kú értékesítését célzó egységek (tejporgyár, paradicsompuszta rész­leg, újabb konzervgyár stb.) léte­sítését teszi lehetővé, valamint a vagongyár, a szerszámgépgyár, a December 30 textilüzemek stb. meg­levő­­kapacitásainak bővítését és korszerűsítését. Megyénk gazdasági potenciáljá­nak növekedése az ötéves terv első évének nagy és komplex feladatai­ban is tükröződik. Az idén a globá­lis termelés 8,3 százalékkal nagyobb mint az elmúlt évben volt, az áru­­termelési terv pedig 7,5 százalékkal nő. A megyei átlagnál magasabb az ütem a tehervagongyártásban (10,9 százalék) az esztergapadgyártásban (13,6 százalék) és több mint 25 szá­zalék az élelmiszeripari termékek­nél (tejtermékek, zöldségkonzervek, cukor, stb.) A megyei pártbizottság büróját messzemenően foglalkoztatja a gaz­dasági feladatok maradéktalan és időbeni teljesítése, különös figyel­met szentel az ütemes és hatékony tevékenységhez szükséges feltételek megteremtésének. Állandóan segíti és irányítja a pártszervezeteket, az igazgató bizottságokat, hogy idejé­ben oldják meg az 1971-es tervév feladatait. A megyei­­jártszervek, a gazdasági bizottság figyelmének homlokteré­ben nemcsak a tervfeladatok telje­sítéséhez szükséges feltételek meg­teremtése állt és áll, hanem első­sorban olyan intézkedések kidolgo­zása, amelyek e tevékenység egyre, hatékonyabb körülmények közötti lebonyolításához vezetnek. Az igaz­gató bizottságokat közvetlenül segí­tettük a munkatermelékenység nö­vekedését, a termékek minőségének javítását, az exportfeladatok telje­sítését és a szakkáderek biztosítását elősegítő sajátos munkaprogramok kidolgozásában, így elsősorban ezek a célkitűzések szerepeltek minden igazgató bizottság feladatai között. Tevékenységünk egyik legjelentő­sebb mozzanata gyakorlatba ültetni pártunknak, személyesen Nicolae Ceausescu elvtársnak a létező anya­gi és emberi potenciál legteljesebb, leghatékonyabb értékesítését szor­galmazó útmutatásait. A megye ösz­­szes pártszervei és szervezetei, a megyei pártbizottság irányításával, minden munkahelyen, minden vál­lalatban, üzemben és gyárban szor­galmazták a munkafegyelem erősí­tését. Eddig is állandó és hathatós volt az a politikai nevelőmunka, a­­melyet az üzemek, gyárak, vállala­tok pártszervezetei a kommunisták, a dolgozók körében kifejtettek. A kommunisták mindenütt élenjártak, példaképül szolgáltak a munkában és a magánéletben, a szociális-kul­turális, valamint a hazafias tevé­kenységben. Pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a po­litikai és ideológiai nevelőmunka megerősítését célzó expozéja újabb lendületet adott a pártszervezetek ilyen irányú munkájának, szervezet­tebbé, célratörőbbé tette és még­­inkább felszínre hozta és hozza a kommunisták, minden dolgozó al­kotó energiáját, azokat a rejtett emberi tartalékokat, amelyek a termelés szolgálatába állítva még szebb, még kiválóbb eredmények­hez vezetnek. Az eddig hozott műszaki, szerve­zési és nem utolsó sorban politikai intézkedések egybehangzó harmo­nikus összessége tette lehetővé, hogy új ötéves tervünk első évében ütemesen, hónapról hónapra, jó eredményekkel teljesítsék felada­taikat az iparvállalatok munkaközös­ségei. Az első nyolc hónap globális tervét 101,5 százalékban, az áruter­melési tervet pedig 102,7 százalék­ban valósították meg. A fenti ada­tok ugyanakkor azt is­­ jelzik, hogy Arad megye iparvállá­­ s Folytatása a 3. oldalont ÍRTA CONSTANTIN NICOLAE mérnök, az RKP Arad megyei bizottságának titkára „.. . Arad me­gye iparválla­latainak dolgo­zói évi tervtúl­­teljesítési vál­lalásuknak már eleget is tet­tek. Nyolc hó­nap alatt a gépgyártók pél­­­dául 51 eszter­gával adtak többet előirány­zaton felül. AZ ÉRTELEM PRÓBÁI Olyan részleg után érdeklődöm, ahol a szakmai tudás és a politikai öntudat legjobban összefonódik. A pártbizottsá­gon a szerszámok központi javítóműhelyét ajánlják. „Híró Sándor mester embereit keresse, szakmai képzettségük pél­dás és a hangulat is kiváló közöttük. Maga a mester régi kommunista, a gyári pártbizottság tagja.“ Hatalmas csarnok, amilyen van még jó néhány a brassói traktor­üzemben. De valamiben mégis kü­lönbözik tőlük. A többiekben, nagy­jából egyforma gépek állnak sor­jában, egyik helyen az esztergák, másutt a marógépek, vagy a kö­szörűk. Itt mindegyikből találni né­hányat a látszólagos összevissza­ságban. Ez ugyanis a gépek „há­zi gyára", a bonyolult berendezé­sek és munkagépek javítóműhelye. Valóságos külön üzemnek is beil­­lenek, csakhogy „termékei" nem kerülnek ki soha a gyárkapun.. Jobban mondva, itt azért „termel­nek", hogy a hatalmas gyárko­losszus termelése egy pillanatra se álljon le. Hegesztőpisztolyok sistergése, esztergák szelíd zúgása, daruk nyikorgása között jutok el a csar­nok közepére, ahol egy rögtön­zött asztalhoz igazítanak: ez a Híró Sándor „munkahelye". Ő ma­ga csak később kerül elő, valahol a gépek között járkál, ellenőrzi a munkamenetet. Asztalán olajfoltos papírlapok, nyomtatványok, egy­­egy fogaskerék-nehezékkel oda­rögzítve, nehogy a daru szele el­sodorja őket. Telt arcú, zömök termetű férfi Hízó Sándor. Negyvenöt eszten­dős. Kék szeme csodálkozó, mint egy legénykéé, mozdulatai kimér­tek, néha öregeseknek tűnnek. Mondom, hogy miért keresem ép­pen őt és részlegét. TRAKTORGYÁRTÓK — Engem ajánlottak? Pedig nem szoktam eldicsekedni a rész­legemmel, az embereimmel. — Nem érdemlik meg? — Hogyne. Csak nem volna i­­gazságos a dicsekvésem. Nekem ugyanis könnyebb kitűnni, mint más mestereknek. Mi sokféle gép­pel dolgozunk, lényegében minden gépet, felszerelést ismernünk kell a gyárban, így aztán míg az esz­tergályos csak egyféle munkát vé­gez örökké, mi hetente mást és mást. Ez pedig újra meg újra pró­bára teszi a tudást, az értelmet. Mikor hozzám jön valaki, az el­ső percben megmondom neki, hogy itt nem lesz elegendő az, a­­mit eddig tud. Szakadatlanul ta­nulnia kell tovább, ha helyt akar állni közöttünk. — és szívesen jönnek magához? — Aki szereti az efféle próbá­kat. Huszonhatan dolgoznak most a Hízó Sándor keze alatt. Egyféle iskola ez a részleg, huszonhat ön­kéntes tanulóval, de ahol a taní­tó, Hízó Sándor mester is velük tanul. Gyermekkora óta hozzá­szokott ehhez a „többlet-tanulás­hoz", ahogy ő nevezi. Cimpinán született, 1936-ig ott lakott, a szü­leivel együtt. Mikor első elemibe kezdett járni, édesapja meghozat­ta Erdélyből a magyar nyelvű el­ső osztály tankönyvét és délutá­nonként abból is mindig át kellett vennie a napi anyagot, így aztán párhuzamosan tanult románul és anyanyelvén. S mind a két nyelv­vel jól haladt, erről akaratlanul meggyőződhetek. A Cimpinán született, most negyvenöt éves mester ízesen beszél magyarul és minden alkatrésznek, szakkifeje­zésnek pontosan, szépen meg­mondja a magyar elnevezését is : tengely, billentyű, szíjtár­csa. .. Magyarul, románul Beke György (Folytatása a 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN­­ • MŰVELŐDÉS (2. oldalon) • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY (4. oldalon) • LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK :5- °w°M HÁROMBÓL HÁROM... • Piros betűs szerda labdarúgásunkban • A trnavai katlanban nagyszerűen játszott a Dinamo • A Steaua megbukott futballból . . . mégis to­vábbjutott • Az UTA csak 60 percet remekelt, de az elég volt a továbbjutáshoz Cikkünk a 2. oldalon Világ proletárjai, egyesüljetek Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság E­gyik vidéki városban fényes, hatalmas ki­rakat fölött olvasható: Ifjúsági cukrászda. Azaz: AZ IFJÚSÁG CUKRÁSZDÁJA. De belépve nem a képeskönyvekből ismert kövér cukrászbácsi fehér süvege tűnik elsősorban a sze­münkbe, és az asztaloknál nem kuglófot majszolnak a piruló ifjú párocskák. Ha a sűrű dohányfüs­töt megszokta a szem, erre-arra legalább annyi rumos és konya­kos poharat felfedez, mint habos süteményt vagy tejeskávét. Leg­alább, mondom. Mert kimutatást szerezni arról, hogy bizonyos cuk­rászdák forgalmának mekkora há­nyadát teszik az édességek és­­mekkorát a szeszes italok, nem tudtam. De ez nem is fontos — a kimutatásokban talán rendben is lehet a dolog és nincs kizárva, hogy papíron nem is riasztó pél­dául háromezer lejnyi indián fánk, lincs- vagy dobostorta mellett 1000 lejre konyak, 800-ra rum és 200-ra vermut. De így, az asztalok kö­zött álldogálva-füstölődve, — még ilyen kis számok is másképp hat­nak a maguk érzékletes mivoltá­ban, — még ilyen nyilvánvalóan szerény számok is, egy ekkora he­lyiséghez képest. A hely valóban olyan, hogy igényt tarthat az ifjú­sági jelzőre, mert egyetemek és középiskolák útvonalainak a góc­pontjában van. Mint a­hogy más e­­gyetemi épületek mellett is betér­het az ember kisebb, szerény be­rendezésű, belső lépcső és hangu­­latvilágítás nélküli cukrászdákba, sőt olyanokba is, ahol ráadásul a dohányzás is tilos, és ihat konya­kot, rumot, likőrt. Figyeljük meg ezt a gondoskodást: ha a rumot CUKRÁSZDA - SÖNTÉSSEL szereti az ember, választhat füs­tös és füstmentes rumivászat kö­zött! Ártatlan dolog-e a cukrászdás italkimérés, illetve, nincs-e abban semmi különösebben ferde dolog, ha cukrászdának neveznek olyan helyeket, ahova a fogyasztók je­lentős része nem a haboszálló vagy az almáspite miatt tér be? Hogy mennyire ártatlan, az azon­nal kiderül a következőkből: kép­zeljék el csak így a feliratot: If­júsági Kocsma. Ugye, hogy meny­nyire másképpen hatna? Bosszantó az, hogy sem az el­adók, sem a fogyasztók nem vál­lalják az igazi minőséget és ké­nyeskedve elvárják a megkülön­böztetést: nem a kocsmában ültek egész délelőtt, hanem a cukrász­dában találkoztak kollégáikkal. Más hangulatú eufemizmus a Bar, Café Bar vagy Tabac Bar, vagy esetleg TBC Bar. Pedig ezek is csak kocsmák, legjobb esetben vendéglők, bodegák. Nagyon elő­kelően hangzik, ha a csaposle­gényt barman-nek nevezik s a ke­vert ital koktélnak. Kinek az érzékenységére vi­gyáznak itt ? A „jobb ivónak" a presztízsére. Arra, aki el akarja határolni ma­gát attól a plebstől, aki az álló­büfében iddogál. Ő, aki fogyaszt, meg akarja különböztetni magát attól a vendégtől, aki csak­ iszik, vagy vedel. Nincs is ebben semmi baj; a vendéglátóipar feladata minden igényt kielégíteni: a rendszeres, kultúrált „fogyasztóét" és a ven­dégek kevésbé figyelemre méltó csoportjainak igényét is. Csakhogy — csakhogy már Szőcs István (Folytatása az 5. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs, az Államtanács elnöke átvette Kongó Demokratikus Köztársaság nagykövetének megbízólevelét Nicolae Ceausescu elvtárs, az Ál­lamtanács elnöke ez év szeptember 29-én fogadta Jules Bokingit, Kon­gó Demokratikus Köztársaság ro­mániai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél bemutatása al­kalmából Jules Bokingi nagykövet és Nicolae Ceausescu, az Államta­nács elnöke beszédet mondott. A megbízólevél ünnepélyes áta­dása után Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke szívélyesen el­beszélgetett Jules Bokingi-vel, Kongó Demokratikus Köztársaság nagykövetével. A megbízólevél átadásánál és a beszélgetésnél jelen volt Constan­tin Statescu, az Államtanács titká­ra és Vasile Gliga helyettes kül­ügyminiszter. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA­ India nagykövetét Nicolae Ceausescu, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke szerdán búcsúkihallga­­táson fogadta az állomáshelyéről végleg távozó S. Thant, India rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vetét. Az Államtanács elnöke és a nagykövet szívélyesen elbeszélge­tett. Henry Brandon angol újságírót Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke szerda délután fogadta Henry Brandon angol új­ságírót, a Sunday Times helyettes főszerkesztőjét, és interjút adott neki. A fogadásnál jelen volt Constan­tin Mitea, a párt Központi Bizott­ságának tanácsosa. DÖNTŐ NAPOK A FÖLDEKEN : ötéves tervünk második esztendejében több mint hat millió tonna búzát kell betakarítanunk. Az ideinél gazdagabb termés csak úgy érhető el, ha a kenyérgabona magja kedvező feltételek között kerül a földbe. Mint már megírtuk, az időjáráskutatók szerint a búza optimális vetési időszaka, más évektől elté­rően, ezen az őszön mintegy két héttel rövidebb lesz. A magágy jelenlegi hőfoka és nedvességtartalma ki­váló csirázási feltételeket kínál, egy napot se késlekedjünk hát a vetéssel. Beszterce-Naszód, Szatmár és Szilágy megyében a búzaföldek egyharmmadát immár bevetették, jól halad ez a munka Iasi és Suceava megyében is. A harmadik övezethez tartozó más megyék azonban — Hargita, Kovászna, Brassó, Kolozs, Szeben, Hunyad, Fehér és Maros — indokolatlanul lemaradtak a vetéssel, noha e vidékeken a magnak már földben kellene lennie. A kései termények sürgős betakarításával együtt gyorsítsuk meg a magágykészí­tést, hogy agrotechnikai szempontból a legalkalmasabb időben kerüljön takaró alá a búza. SOK BIHARI FALUBAN VESZTEGELNEK A MUNKAGÉPEK A megye mezőgazdasági egységeiben valójában most bontakozott ki az őszi munka. A két leg­fontosabb teendő : a ké­sei növények betakarí­tása és az őszi kalászosok elvetése köti le az erőket. Ami a kukorica betakarítását illeti, a legutóbbi helyzetjelentések szerint az állami mezőgazdasági vállalatokban már a 24 százaléknál tartanak, a mező­gazdasági termelőszövetkezetekben a 16,6 százalékig jutottak el. Az őszi vetésterület előkészítésével és beve­tésével az állami vállalatok járnak az élen, a vetőszántással például már a 71 százaléknál, a vetéssel pe­dig a 12 százaléknál tartanak, míg az mtsz-ekben 59, illetve 5 százalék a teljesítmény. A megye mezőgazdasági egységeit járva a legkülönbözőbb jelenségek­nek lehetünk szemtanúi. A nagyvá­radi állami mezőgazdasági válla­lathoz tartozó tamásdai farmon a betakarítás példásan folyik, jól megszervezték a géppark kihaszná­lását. Minden kukoricakombájn tel­jesíti a napi ütemtervet, így közel 300 hektárról már lekerült a termés. A hektárhozam jó, egyes táblákon eléri a 10 000 kilót csövesen. A ter­mény elszállítása is zökkenőmentes. A farmnak olyan kitűnő gépkezelői vannak, mint Boros Imre, Pándi Sándor, Bibó Béla, de sorolhatnám tovább a neveket. Hajnaltól késő estig nagy igyekezettel dolgoznak, hogy veszteség nélkül elvégezzék a gazdag termés betakarítását. U­­gyanilyen elismeréssel szólhatunk a gyaraki mtsz munkaszervezéséről. Találkozunk azonban olyan jelen­séggel is, amely rossz munkaszerve­zésre vall. Az mtsz-ek jelentős ré­szében az erő- és munkagépek nin­csenek kellően kihasználva, mert kevés a munkaterületük. Sok gaz­daságban alig néhány hektárról takarították be a kukoricát, a nap­raforgót vagy a magherét, annak ellenére, hogy utánuk őszi vetést terveztek. Hodos, Fegyvernek, Csa­tár, Tóttelek, Hegyközújlak, Elesd és Alsólugas mtsz­eiben csak 20—30 hektár kukoricát takarítottak be. Pusztaújlakon 15 traktorral ren­delkeznek, de ezeknek a fele sem dolgozik, egyszerűen azért, mert nincs felszántott terület. Alig 20— 30 hektár kukorica termését takarí­tották be. A magherét levágták, fel­­gyűjtötték, elszállítását azonban ha­logatják, így ezen a területen sem kezdhetik meg a vetőszántást. Az élesdi mtsz főmérnöke, Bán Zoltán, főleg a szállítási eszközök hiányára panaszkodik. A betakarítás jó ütem­ben bontakozott ki, ám kevés a fogat, a termények hazaszállítását nehezen oldják meg. Magherét 30 hektáron termesztették, a termést csomókba rakták, de nem tudják el­szállítani. A vetésterület előkészíté­se tehát itt is elakadt, örvenden csak egy mezei brigád látott hozzá a kukoricatöréshez, a traktorosok munkaterület hiánya miatt rövide­sen kényszerpihenőt tartanak. Mint Biró Ferenc brigádostól megtudtuk, a búza vetését még nem kezdték meg, árpából is alig 18 hektárt ve­tettek. Néhány mtsz-ben kevés gondot fordítanak a vetés minőségére. Kis­­kerekiben 24 hektár rozsot vetettek el olyan parcellába, amely nem volt kellően előkészítve. Az ilyen ese­tekben felelősségre kell vonni azo­kat, akik bizonyos talajmunkákat „megtakarítottak“. A kiskerekiek esetében a hengerelést, boronálást mulasztották el a gépkezelők. Ant községben amiatt keletkezett zavar a vetési munkákban, mert Szénási Ferenc, az mtsz főmérnöke formáli­san akarta elintézni a vetőmag el­lenőriztetését, kitisztít­atlan, sok idegen anyagot tartalmazó mag­mintákat küldött a megyei labora­tóriumba. Természetesen, a labora­tórium nem engedélyezte a vetőmag használatát. Formalizmus nyilvánul meg több mezőgazdasági egység intézkedési tervében is. A felettes szervek megkövetelték, hogy min­ Kenéz Ferenc (Folytatása a 3. oldalon)

Next