Előre, 1971. október (25. évfolyam, 7433-7459. szám)
1971-10-01 / 7433. szám
XXV. évfolyam 7433 sz. 6 oldal ara 30 iráni 1971. október 1., péntek Ma, október elsején megszólal a csengő a felsőoktatásban is, ebből az ünnepélyes alkalomból szerkesztőségünk és olvasóink nevében köszöntjük az egyetemi tanszemélyzetet, valamint értelmiségünk holnapi váltását, a diákifjúságot. Köszöntjük azt a több mint húszezer ifjút is, aki hallgatói minőségében ma lépi át először az egyetem kapuját, azokat a román,, magyar, német és más nemzetiségű diákokat, akik testvéri egységben, a szocialista hazánk iránti felelősség tudatában kapcsolódnak be az egyetemi életbe. Talán nincs az ország állami egyetemein olyan fakultás, amelynek hallgatói között ne lennének magyar nemzetiségű diákok is, úgyszintén a nyáron hírt adtunk e hasábokon arról, hogy az idén több egyetemen újabb magyar nyelvű előadások indulnak be, mintegy beszédes bizonyítékaiként teljes jogegyenlőségünknek, pár- MA NYITJA KAPUIT A NÉP EGYETEME ank marxi-lenini nemzeti politikájának. Néhány éve tapasztalhatjuk, hogy a szocialista építés soron levő és távlati feladataival kapcsolatos pártdokumentumokban, valamint Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeiben minduntalan megismétlődő téma a felsőoktatás korszerűsítése. Úgyszintén megszokott gyakorlattá vált, hogy a tanévnyitás ünnepségén valamennyi egyetemi központban képviselve van pártunk és államunk legfelsőbb vezetősége. A tisztelet és az érdeklődés, amellyel társadalmunk az egyetemet övezi, az ország jövőjének is szól, hiszen az anyagi és szellemi felemelkedés üteme, célkitűzésünk, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítése azon múlik, mennyire tudunk minél kevesebb befektetéssel minél többet és jobbat termelni, nagymértékben múlik azon, milyen a tudományos tevékenység gazdasági hatékonysága. A műszaki-tudományos forradalom mai szintjén az egyetemtől függ, milyen lesz holnap a szellemi kivitel-behozatal mérlege, milyen olcsón tudunk termelni, mennyi szabadalmat tudunk eladni. A műszaki-tudományos robbanás mai körülményei között az egyetem kötelezettsége társadalmunk iránt az, hogy lehetővé tegye diákjai számára, minél rövidebb idő alatt minél nagyobb teljesítménnyel bekapcsolódni az anyagi és szellemi javak termelésének folyamatába. Amikor pártunk X. kongresszusa a felsőoktatás előtt álló legsürgősebb feladatként jelölte meg az oktatás és termelés egybekapcsolását, a szocialista építés távlati feladatainak tudományos felmérése, a népünk előtt álló tennivalók tudatában tette. Az egyetem megszűnt tehát csupán a tudományok gyűjtőpontja és kisugárzója lenni, jóval több ennél : olyan tudományos fórum, amelynek feladatai jól meghatározott objektum, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének teendőiből adódnak, oktatás és termelés kapcsolatának biztosítása tehát politikai jelentőséggel is bír. Ezt olvashattuk ki Nicolae Ceausescu elvtárs szavaiból is, amikor hangsúlyozta : „Csak a termeléssel szoros kapcsolatban álló egyetem válhat valóban a nép egyetemévé". A feladat tehát, amelynek jegyében a felsőoktatás ma megnyitja kapuit, világos : a népet szolgálni, szocialista társadalmunk fejlődését elősegíteni. A nép egyetemének lenni többet jelent, mint az ország gazdasági, társadalmi, művelődési törekvéseiből részt vállalni. A nép egyetemének lenni diákifjúságunk számára a tanuláson kívül másfajta kötelezettséget is jelent : hasonulni a szocializmust építő dolgozó népünk erkölcsi-politikai eszményeihez, azonosulni pártunk marxi-leniai politikájával, jelent tettekben, magatartásban megnyilvánuló hazaszeretetet, kommunista öntudatot. Barabás István A MŰSZAKI-SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSEK ÉS A POLITIKAI ÖNTUDAT SZEREPE A TERVFELADATOK TELJESÍTÉSÉBEN Az a ragyogó program, amelyet a Román Kommunista Párt dolgozott ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítására hazánkban, mozgósítóan hat az egész népre, a városi és falusi dolgozókra, akik alkotó energiájukat, tudásukat, kezdeményezőkészségüket, leleményességüket feltétel nélkül e cél elérésének szolgálatába állítják. E nagyszerű és komplex történelmi folyamat, amely az egész ország, s így külön-külön minden vidék gazdasági, szociális-kulturális felemelkedéséhez vezet. Arad megyében is elsősorban a beruházások óriási volumenében ölt testet, amelyek az 1971—1975-ös időszakban újabb gazdasági objektumok létesítését célozzák. Ezen új objektumok mindenekelőtt a termelőerők harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődését teszik lehetővé, ugyanakkor tükrözik pártunk gondoskodását arról, hogy minden megyében a legteljesebb mértékben gyümölcsöztessék a létező anyagi és emberi erőforrásokat. Arad megye öt évre szóló beruházása csaknem 100 százalékkal nagyobb mint az előző, az 1966— 1970 ötéves tervben felhasznált beruházási összeg volt, új vegyikombinát, farost-lemezgyár, újabb stílbútorgyár, egy bútorvasalásokat előállító modern egység, valamint a mezőgazdasági termékek magas fokú értékesítését célzó egységek (tejporgyár, paradicsompuszta részleg, újabb konzervgyár stb.) létesítését teszi lehetővé, valamint a vagongyár, a szerszámgépgyár, a December 30 textilüzemek stb. meglevőkapacitásainak bővítését és korszerűsítését. Megyénk gazdasági potenciáljának növekedése az ötéves terv első évének nagy és komplex feladataiban is tükröződik. Az idén a globális termelés 8,3 százalékkal nagyobb mint az elmúlt évben volt, az árutermelési terv pedig 7,5 százalékkal nő. A megyei átlagnál magasabb az ütem a tehervagongyártásban (10,9 százalék) az esztergapadgyártásban (13,6 százalék) és több mint 25 százalék az élelmiszeripari termékeknél (tejtermékek, zöldségkonzervek, cukor, stb.) A megyei pártbizottság büróját messzemenően foglalkoztatja a gazdasági feladatok maradéktalan és időbeni teljesítése, különös figyelmet szentel az ütemes és hatékony tevékenységhez szükséges feltételek megteremtésének. Állandóan segíti és irányítja a pártszervezeteket, az igazgató bizottságokat, hogy idejében oldják meg az 1971-es tervév feladatait. A megyeijártszervek, a gazdasági bizottság figyelmének homlokterében nemcsak a tervfeladatok teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtése állt és áll, hanem elsősorban olyan intézkedések kidolgozása, amelyek e tevékenység egyre, hatékonyabb körülmények közötti lebonyolításához vezetnek. Az igazgató bizottságokat közvetlenül segítettük a munkatermelékenység növekedését, a termékek minőségének javítását, az exportfeladatok teljesítését és a szakkáderek biztosítását elősegítő sajátos munkaprogramok kidolgozásában, így elsősorban ezek a célkitűzések szerepeltek minden igazgató bizottság feladatai között. Tevékenységünk egyik legjelentősebb mozzanata gyakorlatba ültetni pártunknak, személyesen Nicolae Ceausescu elvtársnak a létező anyagi és emberi potenciál legteljesebb, leghatékonyabb értékesítését szorgalmazó útmutatásait. A megye öszszes pártszervei és szervezetei, a megyei pártbizottság irányításával, minden munkahelyen, minden vállalatban, üzemben és gyárban szorgalmazták a munkafegyelem erősítését. Eddig is állandó és hathatós volt az a politikai nevelőmunka, amelyet az üzemek, gyárak, vállalatok pártszervezetei a kommunisták, a dolgozók körében kifejtettek. A kommunisták mindenütt élenjártak, példaképül szolgáltak a munkában és a magánéletben, a szociális-kulturális, valamint a hazafias tevékenységben. Pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a politikai és ideológiai nevelőmunka megerősítését célzó expozéja újabb lendületet adott a pártszervezetek ilyen irányú munkájának, szervezettebbé, célratörőbbé tette és méginkább felszínre hozta és hozza a kommunisták, minden dolgozó alkotó energiáját, azokat a rejtett emberi tartalékokat, amelyek a termelés szolgálatába állítva még szebb, még kiválóbb eredményekhez vezetnek. Az eddig hozott műszaki, szervezési és nem utolsó sorban politikai intézkedések egybehangzó harmonikus összessége tette lehetővé, hogy új ötéves tervünk első évében ütemesen, hónapról hónapra, jó eredményekkel teljesítsék feladataikat az iparvállalatok munkaközösségei. Az első nyolc hónap globális tervét 101,5 százalékban, az árutermelési tervet pedig 102,7 százalékban valósították meg. A fenti adatok ugyanakkor azt is jelzik, hogy Arad megye iparvállá s Folytatása a 3. oldalont ÍRTA CONSTANTIN NICOLAE mérnök, az RKP Arad megyei bizottságának titkára „.. . Arad megye iparvállalatainak dolgozói évi tervtúlteljesítési vállalásuknak már eleget is tettek. Nyolc hónap alatt a gépgyártók például 51 esztergával adtak többet előirányzaton felül. AZ ÉRTELEM PRÓBÁI Olyan részleg után érdeklődöm, ahol a szakmai tudás és a politikai öntudat legjobban összefonódik. A pártbizottságon a szerszámok központi javítóműhelyét ajánlják. „Híró Sándor mester embereit keresse, szakmai képzettségük példás és a hangulat is kiváló közöttük. Maga a mester régi kommunista, a gyári pártbizottság tagja.“ Hatalmas csarnok, amilyen van még jó néhány a brassói traktorüzemben. De valamiben mégis különbözik tőlük. A többiekben, nagyjából egyforma gépek állnak sorjában, egyik helyen az esztergák, másutt a marógépek, vagy a köszörűk. Itt mindegyikből találni néhányat a látszólagos összevisszaságban. Ez ugyanis a gépek „házi gyára", a bonyolult berendezések és munkagépek javítóműhelye. Valóságos külön üzemnek is beillenek, csakhogy „termékei" nem kerülnek ki soha a gyárkapun.. Jobban mondva, itt azért „termelnek", hogy a hatalmas gyárkolosszus termelése egy pillanatra se álljon le. Hegesztőpisztolyok sistergése, esztergák szelíd zúgása, daruk nyikorgása között jutok el a csarnok közepére, ahol egy rögtönzött asztalhoz igazítanak: ez a Híró Sándor „munkahelye". Ő maga csak később kerül elő, valahol a gépek között járkál, ellenőrzi a munkamenetet. Asztalán olajfoltos papírlapok, nyomtatványok, egyegy fogaskerék-nehezékkel odarögzítve, nehogy a daru szele elsodorja őket. Telt arcú, zömök termetű férfi Hízó Sándor. Negyvenöt esztendős. Kék szeme csodálkozó, mint egy legénykéé, mozdulatai kimértek, néha öregeseknek tűnnek. Mondom, hogy miért keresem éppen őt és részlegét. TRAKTORGYÁRTÓK — Engem ajánlottak? Pedig nem szoktam eldicsekedni a részlegemmel, az embereimmel. — Nem érdemlik meg? — Hogyne. Csak nem volna igazságos a dicsekvésem. Nekem ugyanis könnyebb kitűnni, mint más mestereknek. Mi sokféle géppel dolgozunk, lényegében minden gépet, felszerelést ismernünk kell a gyárban, így aztán míg az esztergályos csak egyféle munkát végez örökké, mi hetente mást és mást. Ez pedig újra meg újra próbára teszi a tudást, az értelmet. Mikor hozzám jön valaki, az első percben megmondom neki, hogy itt nem lesz elegendő az, amit eddig tud. Szakadatlanul tanulnia kell tovább, ha helyt akar állni közöttünk. — és szívesen jönnek magához? — Aki szereti az efféle próbákat. Huszonhatan dolgoznak most a Hízó Sándor keze alatt. Egyféle iskola ez a részleg, huszonhat önkéntes tanulóval, de ahol a tanító, Hízó Sándor mester is velük tanul. Gyermekkora óta hozzászokott ehhez a „többlet-tanuláshoz", ahogy ő nevezi. Cimpinán született, 1936-ig ott lakott, a szüleivel együtt. Mikor első elemibe kezdett járni, édesapja meghozatta Erdélyből a magyar nyelvű első osztály tankönyvét és délutánonként abból is mindig át kellett vennie a napi anyagot, így aztán párhuzamosan tanult románul és anyanyelvén. S mind a két nyelvvel jól haladt, erről akaratlanul meggyőződhetek. A Cimpinán született, most negyvenöt éves mester ízesen beszél magyarul és minden alkatrésznek, szakkifejezésnek pontosan, szépen megmondja a magyar elnevezését is : tengely, billentyű, szíjtárcsa. .. Magyarul, románul Beke György (Folytatása a 2. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉS (2. oldalon) • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY (4. oldalon) • LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK :5- °w°M HÁROMBÓL HÁROM... • Piros betűs szerda labdarúgásunkban • A trnavai katlanban nagyszerűen játszott a Dinamo • A Steaua megbukott futballból . . . mégis továbbjutott • Az UTA csak 60 percet remekelt, de az elég volt a továbbjutáshoz Cikkünk a 2. oldalon Világ proletárjai, egyesüljetek Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság Egyik vidéki városban fényes, hatalmas kirakat fölött olvasható: Ifjúsági cukrászda. Azaz: AZ IFJÚSÁG CUKRÁSZDÁJA. De belépve nem a képeskönyvekből ismert kövér cukrászbácsi fehér süvege tűnik elsősorban a szemünkbe, és az asztaloknál nem kuglófot majszolnak a piruló ifjú párocskák. Ha a sűrű dohányfüstöt megszokta a szem, erre-arra legalább annyi rumos és konyakos poharat felfedez, mint habos süteményt vagy tejeskávét. Legalább, mondom. Mert kimutatást szerezni arról, hogy bizonyos cukrászdák forgalmának mekkora hányadát teszik az édességek ésmekkorát a szeszes italok, nem tudtam. De ez nem is fontos — a kimutatásokban talán rendben is lehet a dolog és nincs kizárva, hogy papíron nem is riasztó például háromezer lejnyi indián fánk, lincs- vagy dobostorta mellett 1000 lejre konyak, 800-ra rum és 200-ra vermut. De így, az asztalok között álldogálva-füstölődve, — még ilyen kis számok is másképp hatnak a maguk érzékletes mivoltában, — még ilyen nyilvánvalóan szerény számok is, egy ekkora helyiséghez képest. A hely valóban olyan, hogy igényt tarthat az ifjúsági jelzőre, mert egyetemek és középiskolák útvonalainak a gócpontjában van. Mint ahogy más egyetemi épületek mellett is betérhet az ember kisebb, szerény berendezésű, belső lépcső és hangulatvilágítás nélküli cukrászdákba, sőt olyanokba is, ahol ráadásul a dohányzás is tilos, és ihat konyakot, rumot, likőrt. Figyeljük meg ezt a gondoskodást: ha a rumot CUKRÁSZDA - SÖNTÉSSEL szereti az ember, választhat füstös és füstmentes rumivászat között! Ártatlan dolog-e a cukrászdás italkimérés, illetve, nincs-e abban semmi különösebben ferde dolog, ha cukrászdának neveznek olyan helyeket, ahova a fogyasztók jelentős része nem a haboszálló vagy az almáspite miatt tér be? Hogy mennyire ártatlan, az azonnal kiderül a következőkből: képzeljék el csak így a feliratot: Ifjúsági Kocsma. Ugye, hogy menynyire másképpen hatna? Bosszantó az, hogy sem az eladók, sem a fogyasztók nem vállalják az igazi minőséget és kényeskedve elvárják a megkülönböztetést: nem a kocsmában ültek egész délelőtt, hanem a cukrászdában találkoztak kollégáikkal. Más hangulatú eufemizmus a Bar, Café Bar vagy Tabac Bar, vagy esetleg TBC Bar. Pedig ezek is csak kocsmák, legjobb esetben vendéglők, bodegák. Nagyon előkelően hangzik, ha a csaposlegényt barman-nek nevezik s a kevert ital koktélnak. Kinek az érzékenységére vigyáznak itt ? A „jobb ivónak" a presztízsére. Arra, aki el akarja határolni magát attól a plebstől, aki az állóbüfében iddogál. Ő, aki fogyaszt, meg akarja különböztetni magát attól a vendégtől, aki csak iszik, vagy vedel. Nincs is ebben semmi baj; a vendéglátóipar feladata minden igényt kielégíteni: a rendszeres, kultúrált „fogyasztóét" és a vendégek kevésbé figyelemre méltó csoportjainak igényét is. Csakhogy — csakhogy már Szőcs István (Folytatása az 5. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs, az Államtanács elnöke átvette Kongó Demokratikus Köztársaság nagykövetének megbízólevelét Nicolae Ceausescu elvtárs, az Államtanács elnöke ez év szeptember 29-én fogadta Jules Bokingit, Kongó Demokratikus Köztársaság romániai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél bemutatása alkalmából Jules Bokingi nagykövet és Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke beszédet mondott. A megbízólevél ünnepélyes átadása után Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett Jules Bokingi-vel, Kongó Demokratikus Köztársaság nagykövetével. A megbízólevél átadásánál és a beszélgetésnél jelen volt Constantin Statescu, az Államtanács titkára és Vasile Gliga helyettes külügyminiszter. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA India nagykövetét Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerdán búcsúkihallgatáson fogadta az állomáshelyéről végleg távozó S. Thant, India rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Az Államtanács elnöke és a nagykövet szívélyesen elbeszélgetett. Henry Brandon angol újságírót Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke szerda délután fogadta Henry Brandon angol újságírót, a Sunday Times helyettes főszerkesztőjét, és interjút adott neki. A fogadásnál jelen volt Constantin Mitea, a párt Központi Bizottságának tanácsosa. DÖNTŐ NAPOK A FÖLDEKEN : ötéves tervünk második esztendejében több mint hat millió tonna búzát kell betakarítanunk. Az ideinél gazdagabb termés csak úgy érhető el, ha a kenyérgabona magja kedvező feltételek között kerül a földbe. Mint már megírtuk, az időjáráskutatók szerint a búza optimális vetési időszaka, más évektől eltérően, ezen az őszön mintegy két héttel rövidebb lesz. A magágy jelenlegi hőfoka és nedvességtartalma kiváló csirázási feltételeket kínál, egy napot se késlekedjünk hát a vetéssel. Beszterce-Naszód, Szatmár és Szilágy megyében a búzaföldek egyharmmadát immár bevetették, jól halad ez a munka Iasi és Suceava megyében is. A harmadik övezethez tartozó más megyék azonban — Hargita, Kovászna, Brassó, Kolozs, Szeben, Hunyad, Fehér és Maros — indokolatlanul lemaradtak a vetéssel, noha e vidékeken a magnak már földben kellene lennie. A kései termények sürgős betakarításával együtt gyorsítsuk meg a magágykészítést, hogy agrotechnikai szempontból a legalkalmasabb időben kerüljön takaró alá a búza. SOK BIHARI FALUBAN VESZTEGELNEK A MUNKAGÉPEK A megye mezőgazdasági egységeiben valójában most bontakozott ki az őszi munka. A két legfontosabb teendő : a kései növények betakarítása és az őszi kalászosok elvetése köti le az erőket. Ami a kukorica betakarítását illeti, a legutóbbi helyzetjelentések szerint az állami mezőgazdasági vállalatokban már a 24 százaléknál tartanak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a 16,6 százalékig jutottak el. Az őszi vetésterület előkészítésével és bevetésével az állami vállalatok járnak az élen, a vetőszántással például már a 71 százaléknál, a vetéssel pedig a 12 százaléknál tartanak, míg az mtsz-ekben 59, illetve 5 százalék a teljesítmény. A megye mezőgazdasági egységeit járva a legkülönbözőbb jelenségeknek lehetünk szemtanúi. A nagyváradi állami mezőgazdasági vállalathoz tartozó tamásdai farmon a betakarítás példásan folyik, jól megszervezték a géppark kihasználását. Minden kukoricakombájn teljesíti a napi ütemtervet, így közel 300 hektárról már lekerült a termés. A hektárhozam jó, egyes táblákon eléri a 10 000 kilót csövesen. A termény elszállítása is zökkenőmentes. A farmnak olyan kitűnő gépkezelői vannak, mint Boros Imre, Pándi Sándor, Bibó Béla, de sorolhatnám tovább a neveket. Hajnaltól késő estig nagy igyekezettel dolgoznak, hogy veszteség nélkül elvégezzék a gazdag termés betakarítását. Ugyanilyen elismeréssel szólhatunk a gyaraki mtsz munkaszervezéséről. Találkozunk azonban olyan jelenséggel is, amely rossz munkaszervezésre vall. Az mtsz-ek jelentős részében az erő- és munkagépek nincsenek kellően kihasználva, mert kevés a munkaterületük. Sok gazdaságban alig néhány hektárról takarították be a kukoricát, a napraforgót vagy a magherét, annak ellenére, hogy utánuk őszi vetést terveztek. Hodos, Fegyvernek, Csatár, Tóttelek, Hegyközújlak, Elesd és Alsólugas mtszeiben csak 20—30 hektár kukoricát takarítottak be. Pusztaújlakon 15 traktorral rendelkeznek, de ezeknek a fele sem dolgozik, egyszerűen azért, mert nincs felszántott terület. Alig 20— 30 hektár kukorica termését takarították be. A magherét levágták, felgyűjtötték, elszállítását azonban halogatják, így ezen a területen sem kezdhetik meg a vetőszántást. Az élesdi mtsz főmérnöke, Bán Zoltán, főleg a szállítási eszközök hiányára panaszkodik. A betakarítás jó ütemben bontakozott ki, ám kevés a fogat, a termények hazaszállítását nehezen oldják meg. Magherét 30 hektáron termesztették, a termést csomókba rakták, de nem tudják elszállítani. A vetésterület előkészítése tehát itt is elakadt, örvenden csak egy mezei brigád látott hozzá a kukoricatöréshez, a traktorosok munkaterület hiánya miatt rövidesen kényszerpihenőt tartanak. Mint Biró Ferenc brigádostól megtudtuk, a búza vetését még nem kezdték meg, árpából is alig 18 hektárt vetettek. Néhány mtsz-ben kevés gondot fordítanak a vetés minőségére. Kiskerekiben 24 hektár rozsot vetettek el olyan parcellába, amely nem volt kellően előkészítve. Az ilyen esetekben felelősségre kell vonni azokat, akik bizonyos talajmunkákat „megtakarítottak“. A kiskerekiek esetében a hengerelést, boronálást mulasztották el a gépkezelők. Ant községben amiatt keletkezett zavar a vetési munkákban, mert Szénási Ferenc, az mtsz főmérnöke formálisan akarta elintézni a vetőmag ellenőriztetését, kitisztítatlan, sok idegen anyagot tartalmazó magmintákat küldött a megyei laboratóriumba. Természetesen, a laboratórium nem engedélyezte a vetőmag használatát. Formalizmus nyilvánul meg több mezőgazdasági egység intézkedési tervében is. A felettes szervek megkövetelték, hogy min Kenéz Ferenc (Folytatása a 3. oldalon)