Előre, 1972. március (26. évfolyam, 7562-7588. szám)
1972-03-01 / 7562. szám
XXVI. évfolyam 7562 sz. 6 oldal íra 30 báni 1972. március 1., szerda NAPIRENDEN • Már tízezer hektár földet vetettek be • Több műtrágya jut a kaszálókra, legelőkre • Szatmár, Szilágy, Fehér megyében lemaradtak a mezőgazdasági gépek javításával • A bihari állami mezőgazdasági vállalatok jó példát mutatnak a vetésben • A permetezésnek nyolcvan százalékban tettek eleget a gyümölcsösökben Országos viszonylatban több mint tízezer hektár termőföld immár magába fogadta a korai vetésű növények magvait, de bizonyosra vehető, hogy március érkeztével megkezdik a tavaszi munkát a hűvösebb éghajlatú megyékben is. A minisztériumba érkező jelentések arról szólanak, hogy jól halad az őszi búza kiegészítő trágyázása. Figyelembe véve azonban azt, hogy ennek a munkának március elején véget kell érnie, szükséges alaposabban kihasználni a műtrágyaszórókat, igénybe kell venni az erre a célra használt repülőgépek segítségét, s ha a helyzet úgy kívánja, a kézi munkaerőt is. A fontos az, hogy a sarjadni kezdő vetés elegendő tápanyaghoz jusson. A nemrég véget ért II. szövetkezeti kongresszus vitáiban sok szó esett az állattenyésztés fejlesztéséről, arról, hogy a takarmányalap megteremtését a legelőkre, kaszálókra kell alapozni. Természetes gyeptakaróink azonban az eddiginél sokkal jobb gondozást kívánnak. A KORAI VETÉSEK MEGKEZDÉSE Időszerű volt tehát, fontosságának megfelelően, a rétek, legelők feljavításának kérdését előtérbe helyezni, mert hiába a pázsitok óriási hektárszáma, ha a fűhozam rajtuk alacsony. Brassó, Szeben, Hunyad, Fehér s más hegyvidéki megyékben még jókora kiterjedésű legelők várják, hogy legalább a felszínes karbantartási munkákat elvégezzék rajtuk. A vetési kampány teljes kibontakozásáig még van idő, hogy minden falu gyepes területét megtisztítsák. Örvendetes, hogy most már mind több műtrágya jut a kaszálókra, legelőkre, de jó szolgálatot tesznek az ügynek a gyepgazdálkodás hagyományos módszerei is. Az állati eredetű termelés számottevő növelése követeli meg, hogy minél több „nyersanyag“ készletet halmozzunk fel, értékének megfelelően bánjunk a hegyek, dombvidékek nagy kincsével, a legelőkkel, rétekkel. Törvény szabályozza a gyepgazdálkodást, a termelőegységek vezetőségei mellett a községi néptanácsoknak, a községi polgármestereknek kell őrködniök afölött, hogy a törvény betűje szellemében cselekedjenek mindenütt. A mezőgazdasági gépek javításának határideje lejárt. Ám Szatmár, Szilágy, Fehér és más megyékben még súlyos százalékokat tesz ki a rendbetételre váró traktorok és mezőgazdasági gépek száma. A vetések megkezdése jelzi, mennyire sürgős teendő a gépjavítás haladéktalan befejezése. A munka meggyorsítása azonban nem mehet a minőség rovására, az átvevő bizottságok tüzetes ellenőrzése biztosíték lehet rá, hogy a mezőkre kifogástalanul megjavított gépek vonuljanak. Jól tudjuk, milyen a gyümölcsfelhozatal. A minőségileg is gyenge termés oka az volt, hogy tavaly elhanyagolták a téli kertészeti munkákat A jelentések szerint az idén jobb a helyzet, a permetezéseknek például nyolcvan százalékban tettek eleget, indokolatlanul lemaradtak azonban az Arad, Szeben, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyei gyümölcstermesztő mtsz-ek. A téli permetezések egy-két héten belül véget kell hogy érjenek. A szakemberek kötelessége, hogy ellenőrizzék a munka minőségét s ha szükségesnek találják, a permetezéseket ismételtessék meg. Március sok helyen bevetett földeket talál. S ez örvendetes. A korai tavaszodást ki is kell használnunk olyan értelemben, hogy minél hamarabb nagy területeken kerülhessen takaró alá a mag. Valamelyest így segíthetünk a növényeknek, hogy a csapadékhiány ellenére is rendesen fejlődjenek. Egyes vidékeken viszont indokolatlanul nagy az azonos feltételek között gazdálkodó termelőegységek teljesítménye közötti különbség. A bihari állami mezőgazdasági vállalatok például ötször akkora területet vezettek be, mint a megye termelőszövetkezetei. Ez pedig arra vall, hogy már eddig is az említettnél sokkal nagyobb területet vethettek volna be másutt is az mtsz-ek. Mert a bihari példa nem egyedülálló ... „A vetések megkezdése jelzi, menynyire sürgős teendő a gépjavítás haladéktalan befejezése ...“ JÓKOR JÖTT A FIGYELMEZTETÉS az aradi kötöttárugyárban — A gyár lassacskán olyan lesz, mint amilyennek megálmodtuk — mondotta Arcadie Stefan mérnök, az aradi kötöttárugyár igazgatója, a dolgozók évi közgyűlésén. Az évek óta tartó beruházással felépültek a korszerű csarnokok, összehasonlíthatatlanul jobb, kellemesebb munkakörülmények között dolgozunk, mint eddig, amikor az építők nehezítették munkánkat, mégis kimagasló sikereket értünk el. Valóban, a tavalyi termelési eredmények kiválóak és még akkor is azok lennének, ha nem ilyen körülmények között dolgoznak. És mégis. Az évek óta tartó korszerűsítés okozta kényszerű szervezetlenség fellazította a munkafegyelmet. Az új alkalmazottak masszív beözönlése pedig feltöltötte a munkaközösséget, új, a fegyelemhez még nem szokott fiatal , főleg rövid ideje faluról bekerült emberekkel. Ez még rendjén volna, a hiba ott kezdődik, hogy a munkaközösség nem figyelt fel idejében erre a kérdésre, nem foglalkozott az emberek nevelésével, így elromlott a munkatársi viszony, néha furcsa jelenségek ütötték fel a fejüket. — Megdöbbentő — mondotta Arcadie Stefan mérnök — mennyire megváltozott a munkakollektíva viszonyulása a munka, a termelés kérdéseihez, megjelent például az önzés, az elvtársi segítőkészség helyét — amelyre olyan büszkék voltunk — az egymás vádolása, okolása foglalta el Túlságosan elmélyültünk a termelés műszaki kérdéseinek a megoldásában és kevesebb gondot fordítottunk az ember tudatának formálására. A váltásvezetőket, a szalagfelelősöket nem érdekli eléggé feladatuk, nem jönnek be tíz perccel, negyed órával hamarabb, nem készítik elő a munkát, úgy, hogy a dolgozó a váltás első percétől ütemesen termeljen. A mi, személy szerint az én hibám is, hogy nem ellenőriztem, hogyan indul be minden váltás, a harmadikat, az éjszakai műszakot is beleértve. Hirtelen nem is tudnám kiszámítani mit jelent ez értékben, de hogy több százezer lejt vesztettünk így el, az bizonyos. — Idén, amikor értéktervünk 34 százalékkal nagyobb, mint tavaly volt, mennyiségi tervünk pedig 41 százalékkal, előtérbe kerül, még inkább, mint eddig, a minőség — mondotta Butariu Gheorghe főmérnök. — Bár tavaly egyetlen reklamációt sem kaptunk vásárlóinktól, sem a külföldiektől, sem a belföldiektől, igen nagy volt a javítások, átalakítások, átdolgozások száma. Valahogy úgy érzem, egész sor nagyon fontos munkaszervezési kérdés kicsúszott a kezünkből , hogy az új magatartásnak, az új viszonyulásnak innen, a vezetőségtől kell kiindulnia. Nem volt munkafegyelem? Akadályozott az építkezés? Nem volt rend és tisztaság, tönkrementek, bepiszkolódtak a trikót-bálák? Az építő volt a hibás Nagyon sokszor — mi magunk is — e mögé az „objektív“ ok mögé bújtunk, ahelyett, hogy önmagunktól és mindenkitől megköveteltük volna a fegyelmet, a rendet, a tisztaságot, a közvagyon, mindnyájunk vagyona iránti nagyobb gondosságot. A hibák, hiányosságok, amelyek az évi közgyűlésen olyan élesen előtérbe kerültek, évek óta gyűlnek, anélkül, hogy határozott intézkedésekkel megelőztük volna őket — mondotta Balica Elena, a pártbizottság titkára. Az utóbbi években a régi munkakollektívának csak a magva maradt meg. Az a lelkes, áldozatkész, fegyelmezett munkaközösség, amelyhez hozzá voltunk szokva megkétszereződött, megháromszorozódott. De nem régi, tapasztalt, szakképzett munkásokkal bővült, hanem fiatal, tapasztalatlan, alig három hónapos szaktanfolyamot végzettekkel. Természetesen, nehéz feladat a munkafegyelemhez szoktatni ezeket a fiatalokat. Bár a legvégső eszközöket is alkalmaztuk, a legfegyelmezetlenebbek munkaszerződését felbontottuk — talán túl gyakran is nyúltunk adminisztratív módszerekhez —, nem volt elég alapos, kitartó, elmélyült a nevelőmunkánk. A jövőben, s ez a jövő most van, valamennyien vezetőségi tagok, kommunisták, tömegszervezeti vezetők sokkal nagyobb gondot kell hogy fordítsunk a nevelőmunkára. Elsősorban nagyobb segítséget kell nyújtanunk a fiatal, alig néhány hónapja kinevezett brigádosoknak. — Régi munkás vagyok, sok éve dolgozom ebben a gyárban — mondotta Mihut Mitica munkásnő, a dolgozók tanácsának tagja. — Itt voltam akkor is, amikor egy műhelynél alig volt valamivel nagyobb, s amikor nem ilyen, mint most, az építkezés alatt, de sokkal mostohább körülmények között kellett dolgoznunk. A brigádost mégis érdekelte, mit ad ki a kezéből. Most nem érdekli. Csak a mennyiséggel, a tervteljesítéssel törődik, a minőség az ellenőr dolga. Rendkívül káros ez a magatartás, mert a minőség nem az ellenőr ügye-baja, hanem mindnyájunk érdeke, tehát a brigádosé is. Főleg a fiatalabb brigádosok viszonyulnak így s ezen a téren van még tennivalónk. A közgyűlés figyelmeztetése tehát jókor jött és jól fogott az aradi kötöttárugyárban. Nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt esztendőben háttérbe szorult az emberrel való foglalkozás, a szakmai, a tudati nevelés. De ugyancsak a közgyűlés bizonyítja, hogy nem maradnak meg a jelenség megállapításánál. Javaslatok, vállalások hangzottak el, s ezeket hatékony intézkedések követik. Baktai Etelka ■ A luceavsl felszerelés- és pótalkatrész-üzemben igen gazdaságosan alkalmazzák — az elosztó fogaskerekek előállítására — a fémkokillás öntés módszerét. Ez lehetővé teszi kiváló minőségű, hibamentes darabok előállítását, jelentős mennyiségű fém megtakarítását, lényegesen csökkenti a munkaráfordítást, s így nagymértékben növeli a munkatermelékenységet. IPARI EGYSÉGEK JELENTIK ■ A románt csőgyár kutatórészlege saját tervei alapján olyan elektronikus műszert szerkesztett, amelynek segítségével gyártási folyamat közben mérni lehet a termékeket. Ez lehetővé teszi, hogy minden folyóméteren kiszámítsák az acélfogyasztást. A románt szakemberek ezen kívül még négy elektronikus mérőműszert szerkesztettek. Hja, falu és falu között különbség van, hallottam több ízben is ezt a kijelentést vidéki tanárokkal, orvosokkal, mérnökökkel folytatott beszélgetéseim során. Hol kesergő sóvárgással, hol némi elégtétellel. Igen, falu és falu között különbség van. Vannak nagyváros- és kisváros-közeli, vannak országút és vasút menti, egykettőre megközelíthető, népes, nagy iskolás, mozgalmas társadalmi-szellemi életet élő gazdag községek, és vannak elszigetelt, hegyek közé ékelt, úttalan-utas, télen-nyáron sáros-poros, elszórt települések. Itt is, ott is tanulni vágyó, tanulni köteles gyermekekkel. Igen, falu és falu között különbség van... Olyan falut kerestem, ahol letelepedett, otthonra talált az értelmiség. Mi tagadás, Kovászna megyében meglehetősen nehéz ilyen helyet találni. Persze, semmiképpen sem akarok igazságtalanul általánosítani, de tény, hogy alig van néhány olyan község, ahol a tanárok, tanítók jórésze, az orvos, a mérnök, az állatorvos, sőt olykor még a falu elöljáróinak egy része is ne ingáznék.Ki Sepsiszentgyörgyre,ki Kézdivásárhelyre, Kovásznára, vagy egyenesen Brassóba. Hosszasan lehetne boncolgatni e jelenségek okait, objektív és szubjektív indítékait, előnyeit, méginkább hátrányait az egyén és a közösség szempontjából egyaránt. Ehelyett időzzünk el inkább az említett néhány kivétel egyikében, Málnás faluban. Mintha máris hallanám a megjegyzést; hja, falu és falu között... Valóban, Málnás falu fekvésénél, elhelyezkedésénél fogva meglehetősen rangos helyen áll e viszonylagos és ugyancsak szubjektív értékrendben. Közel a megyeszékhely, műút szeli át a falut, Sepsiszentgyörgy felé napi többszöri autóbusz- és vonatjárat között lehet válogatni. Ezért érzik otthonosan, ezért telepednek meg szívesen itt a főiskolát, egyetemet frissen végzettek. Hiszen ugyanezért ingázhatnának is, amint azt szomszéd falubeli, községbeli kollégáik nagy része teszi. Az okok valahol mélyebben keresendők. — Kicsi a tantestületünk, mindössze tizenegy emberből áll — vélekedik Pál Samu, az általános iskola igazgatója. — De azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a megye egyik legösszeforrottabb, legösszetartóbb tanári kara. Becsülik és segítik egymást az emberek. Itt soha hangos szóra, hát mögötti gyanúsítgatásokra, áskálódásra nem került sor. Pedig a viták, a kollegiális szakmai, vagy nem szakmai megbeszélések mindennaposak. Itt zajlanak le a tanári szobában. A tanári szobában, amelyből az igazgatói irdia is nyílik , ajtaja soha sincs zárva. Pál Samunak nincsenek rejtegetni valói munkatársai előtt, s a tanári szobában sem bújkálnak soha igazgatói füleknek nem való titkok. Szabad idejük egy részét is ott töltik a pedagógusok, e kissé zsúfolt, de barátságos teremheti. A szakmai megbeszéléseken kívül sokszor itt vitatják meg az előző esti tévéfilmet vagy frissen olvasott könyvet, s egy-egy közösen megfejtett keresztrejtvény is jó időtöltés. Persze, ami a szórakozási-művelődést, önképzést illeti, a közeli Sepsiszentgyörgy nyújtotta lehetőségeken kívül nagy vonzereje van a fiatalok, de idősebbek körében is, a szomszédos Málnásfürdőnek és az ugyancsak közelben lévő Tusnádnak, ahova szívesen kirándulunk mindnyájan egy kis kikapcsolódásra, vagy egy-egy színielőadás, szórakoztató műsor megtekintésére. — Valahányszor új tanerőt kapunk — folytatja az igazgató —, igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül lakást biztosítani számára, hogy egyetlen percig se érezze elhagyatottnak magát. Aztán még valami, ami első pillanatra mellékesnek tűnik ugyan, előnyét azonban azok tudják értékelni igazán, akiknek a diákétkezde éveken át megszokott „terülj-asztalkáját“ egyik napról a másikra kellett felcserélniük a sokszor szűkös választékú falusi vegyesbolt nyújtotta konzerv-koszttal, vagy otthoni kényelmetlen kezdetleges főzőcskézéssel. Az iskola mellett működő bentlakás étkezdéje olcsó, változatos napi étkezést biztosít a tanároknak. Igaz, ugyanakkor némi megterhelést is, hiszen hetente felváltva teljesítenek itt szolgálatot, 60—70 gyermek délutáni óráira felügyelve. Bardóc Eliz az elmúlt évben került Málnásra, pedagógiai főiskolát végzett. Itt lakik a közelben, persze, csak olyan hónapos szobában. De nem panaszkodik. — őszintén szólva nem is töltök túl sok időt itthon. Az iskolában jól érzem magam. Legtöbbször órák után is ottmaradok. Megvárom a kollégákat. Együtt ebédelünk. Délután pedig, ha szabad vagyok, ami elég ritka, szintén valamelyiküknél kötök ki egy kis televíziónézésre, beszélgetésre. Jó érzés tudni, hogy bármikor vonakodás nélkül bekopogtathatok bármelyikükhöz. Ugyanazzal az őszinte barátsággal fogadnak, ami ideérkezésem percétől megkedveltette velem a helyet, a munkaközösséget. Gyakran bejárunk Szentgyörgyre. Legutóbb Veress Dániel Wesselényijét néztük meg a színházban. Az orosz-magyar szakos Kozmánházaspár annak idején egyenesen a kolozsvári egyetem padjaiból csöppent ide. Immár kilencedik éve. A késő délutáni órákban zavarom meg őket. Kozmán Lenke három-négy év körüli kisfiával foglalatoskodik. Férje szolgálatos a bentlakásban. A vendég hírére azonban hazaszaladt néhány percre. A szoba-konyhás lakás bizony kicsi, amióta hárman osztoznak rajta. A sarokban tévékészülék, öt éve vették. A könyvespolcról azonban mintha hiányoznának az újabb kiadványok. Mióta gyarapodott a család, ritkábban van idejük utánajárni. Meg aztán most másra kell a pénz. — Jövőre meglesz a kocsi — élénkülnek fel mindketten — s akkor mehetünk egy kicsit világot látni. Szinte észrevétlenül telt el ez a közel egy évtized itt a faluban. Sok munkával és mi tagadás egyre fogyatkozó szórakozással, művelődéssel. — Sportkörök irányítása, agitációs brigád vezetése, fotókör, irodalmi kör, olvasókör a falusi aszszonyoknak, népköltészeti gyűjtés — sorolják szinte egymás szavába vágva. S mindez a szorosan vett szakmai elfoglaltságon kívül. — Tudja, amikor ide kerültünk, valósággal fejest ugrottunk a mun- Jakab Márta (Folytatása az S. oldalon) NEMCSAK MUNKAHELY, OTTHON IS Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság A 3. OLDALON A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐ SZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE II. KONGRESZSZUSÁNAK HATÁROZATA MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉS (2. oldal) NAGYVILÁG (4. oldal) • NEMZETKÖZI ÉLET (6. oldal) A NÉPRAJZ ÉS ÖNISMERET azánkban a néprajztudománynak az a megtisztelő, de egyben felelősségteljes szerep jut, hogy munkájával , a népi hagyományok feltárásával, vizsgálatával, az egyetemes értékű, haladó hagyományok kiemelésével s eredményeinek rendszeres közlésével közvetlenül szolgálja a szocialista kultúrát. A néprajzkutatás e fontos szolgálatának elismerése jut kifejezésre abban a figyelemben, amelyben pártunk és államunk a néprajztudomány laboratóriumait, a néprajzi múzeumokat, gyűjteményeket és kutatóintézeteket részesíti. Ennek egyik példája, hogy míg a Vuia Romulus professzor által 1928-ban kezdeményezett kolozsvári „néprajzi park“ szervezése kellő megértés híján rövidesen elakadt, s a bukaresti Falumúzeum is csupán Dimitrie Gusti professzor személyes kapcsolatai révén valósulhatott meg a háború előtt, a felszabadulás utáni években a kolozsvári Néprajzi Múzeum hozzáláthatott a népi technikára és etnobotanikára is kiterjedő szabadtéri osztálya megvalósításához. Ugyanakkor pedig, a központi és helyi szervek támogatásával, Szebenben és Gole?ti-en (Pite?ti mellett) speciális profilú, Székelykeresztúron, Rimnicu-Vilcean, Temesváron, Iasi-ban és Nagybányán megyei jellegű, Törcsváron s egyebütt helyi jellegű szabadtéri néprajzi múzeumok létesülhettek. E költséges létesítmények mellett az elmúlt negyedszázad során, a már létező vagy új múzeumok keretében többnyire néprajzi, vagy legalábbis népművészeti gyűjtemények is keletkeztek. Említésre méltó a helyi kezdeményezésű (iskola, művelődési otthon, termelőszövetkezet keretében létesült) falusi néprajzi gyűjtemények egyre bővülő hálózata is, amely ugyancsak fontos szerepet tölt be a népi műveltség dokumentumainak megmentése, a helyi hagyományok tudatosítása, az ismeretterjesztés és a tömegnevelés területén. Lapjainkban gyakran olvashatunk valamilyen új néprajzi gyűjtemény létesüléséről, újabban megnyílt néprajzi vagy legalábbis népművészeti kiállításokról, s a folyóiratokban és könyvesboltokban egyre gyakrabban találkozunk friss néprajzi munkákkal. Mind a múlthoz, mind a tőkés országbeli állapotokhoz viszonyítva szocialista államunk méltó módon áldoz a néprajzi múzeumok fenntartására, új gyűjtemények létesítésére, a népi műveltség dokumentumainak megőrzésére, tudományos feldolgozására, kiállításokon történő bemutatására s minden más módon való népszerűsítésre. A mai Románia szocialista jellegéből, pártunk nemzeti politikájának lényegéből következik az is, hogy a román nép hagyományainak feltárásával és feldolgozásával együteműen folyik a más nemzetiségűek, így az itt élő magyarság néphagyományainak gyűjtése és tanulmányozása is. Míg az adatgyűjtésből értékesen kiveszik részüket egyes vidéki múzeumok magyar szakemberei, sőt helyi önkéntes gyűjtők is, a szélesebb dokumentációt és összehasonlító vizsgálatot igénylő kutatómunka szükségképpen Kolozsvárra összpontosul. Itt, a kutatói tradíciók mellett, együtt vannak a szakszerű munka olyan fontos feltételei, mint a hatalmas néprajzi gyűjtemény és folklór archívum, néprajzi szakkönyvtárak és különféle technikai lehetőségek, több hivatásos kutató és alkalmas külső munkatársak, valamint — ugyancsak alapvető feltételként — a más hazai kutatócsoportokkal, s mindenek előtt a román néprajzkutatással való intenzív kapcsolat lehetősége. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 1981 évi önállósulása és átszervezése óta, lendületes feltáró és beszerző munkája révén régi gyűjteményeit mint Dr. Kós Károly (Folytatása a 2. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Fülöp-szigetek nagykövetét Február 28-án, hétfőn, Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke fogadta Narcisa G. Reyest, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Fülöp-szigetek állandó ENSZ-megbízottját, aki hazánkban tartózkodik. A találkozón részt vett Corneliu Manescu külügyminiszter. A megbeszélésen szóba került Románia és a Fülöp-szigetek kapcsolatainak több kérdése. Ebből az alkalomból a fülöp-szigeti nagykövet tolmácsolta Nicolae Ceausescu elvtársnak F. Marcos fülöp-szigeti elnök baráti üzenetét. Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke megköszönte a fülöp-szigeti elnök üzenetét és baráti üdvözletét tolmácsolva megelégedését fejezte ki Románia Szocialista Köztársaság és a Fülöp-szigetek kapcsolatainak fejlődése fölött. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. NICOLAE CEAUSESCUNAK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA ZAMBIA KÖZTÁRSASÁGBAN Dr. Kenneth David Kaundának, nácsának elnöke feleségével, Elena Zambia Köztársaság elnökének meg Ceausescu elvtársnővel folyó év hívására Nicolae Ceausescu, Roma márciusában hivatalos látogatást ma Szocialista Köztársaság Államta tesz Zambia Köztársaságban. NICOLAE CEAUSESCUNAK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA TANZÁNIA EGYESÜLT KÖZTÁRSASÁGBAN Julius K. Nyererének, Tanzánia Elena Ceausescu elvtársnővel ez év, Egyesült Köztársaság elnökének márciusában hivatalos látogatást meghívására Nicolae Ceau$escu, Ro- ^ „ ________ mánia Szocialista Köztársaság Al- Hesz Tanzánia Egyesült Köztársalamtanácsának elnöke feleségével, Ságban. SPORT FŐPRÓBA MÜNCHEN ELŐTT MA KEZDŐDIK PLOIESTI-EN A KÁRPÁTOK-KUPA FÉRFI KÉZILABDA TORNA Az idén alaposan megváltozott a Kárpátok Kupa hagyományos kézilabda torna időpontja. A tavalyi őszi rendezvény ezúttal az év elejére került, s így alig néhány hónap leforgása alatt ismét hazánkban randevúznak a világ kézilabda nagyhatalmai: ma kezdődik a ploiesti-i új sportcsarnokban öt ország — az NDK, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Svédország és Románia (két csapattal) — válogatottainak részvételével, sorrendben a 13. ilyen rendezvény, amely jelentőségénél fogva az utóbbi évek legfontosabb erőpróbája, a müncheni olimpia előtti utolsó formaellenőrző. Az előző évektől eltérően, a XIII. Kárpátok Kupa torna küzdelmein valóban a legjobbak indulnak, a legerősebb csapattal. A kísérletezések időszaka végetért, most az utolsó simításokon a sor. Milyen együttesek lépnek ma pályára Ploie.?ti-en ? A legkiforrottabb csapattal jelenleg a jugoszlávok rendelkeznek, az együttes a tavalyi Kárpátok Kupa tornán valamint a stockholmi rendezvényen egyaránt az első helyen végzett. A jugoszláv kézilabdasport felfelé ívelő vonalát egyébként a Parti- Móra László (Folytatása az 5. oldalon)