Előre, 1972. március (26. évfolyam, 7562-7588. szám)

1972-03-01 / 7562. szám

XXVI. évfolyam 7562 sz. 6 oldal íra 30 báni 1972. március 1., szerda NAPIRENDEN • Már tízezer hektár föl­det vetettek be • Több mű­trágya jut a kaszálókra, lege­lőkre • Szatmár, Szilágy, Fe­hér megyében lemaradtak a mezőgazdasági gépek javítá­sával • A bihari állami me­zőgazdasági vállalatok jó pél­dát mutatnak a vetésben • A permetezésnek nyolcvan százalékban tettek eleget a gyümölcsösökben O­rszágos viszonylatban több mint tízezer hek­tár termőföld immár magába fogadta a korai vetésű növények mag­vait, de bizonyosra ve­hető, hogy március érkeztével meg­kezdik a tavaszi munkát a hűvö­sebb éghajlatú megyékben is. A mi­nisztériumba érkező jelentések ar­ról szólanak, hogy jól halad az őszi búza kiegészítő trágyázása. Fi­gyelembe véve azonban azt, hogy ennek a munkának március elején véget kell érnie, szükséges alapo­sabban kihasználni a műtrágyaszó­rókat, igénybe kell venni az erre a célra használt repülőgépek segítsé­gét, s ha a helyzet úgy kívánja, a kézi munkaerőt is. A fontos az, hogy a sarjadni kezdő vetés elegen­dő tápanyaghoz jusson. A nemrég véget ért II. szövetke­zeti kongresszus vitáiban sok szó esett az állattenyésztés fejlesztésé­ről, arról, hogy a takarmányalap megteremtését a legelőkre, kaszá­lókra kell alapozni. Természetes gyeptakaróink azonban az eddiginél sokkal jobb gondozást kívánnak. A KORAI VETÉSEK MEGKEZDÉSE Időszerű volt tehát, fontosságának megfelelően, a rétek, legelők felja­vításának kérdését előtérbe helyez­ni, mert hiába a pázsitok óriási hektárszáma, ha a fűhozam rajtuk alacsony. Brassó, Szeben, Hunyad, Fehér s más hegyvidéki megyékben még jókora kiterjedésű legelők vár­ják, hogy legalább a felszínes kar­bantartási munkákat elvégezzék raj­tuk. A vetési kampány teljes kibon­takozásáig még van idő, hogy min­den falu gyepes területét megtisztít­sák. Örvendetes, hogy most már mind több műtrágya jut a kaszá­lókra, legelőkre, de jó szolgálatot tesznek az ügynek a gyepgazdálko­dás hagyományos módszerei is. Az állati eredetű termelés számottevő növelése követeli meg, hogy minél több „nyersanyag“ készletet hal­mozzunk fel, értékének megfelelő­en bánjunk a hegyek, dombvidékek nagy kincsével, a legelőkkel, rétek­kel. Törvény szabályozza a gyep­gazdálkodást, a termelőegységek ve­zetőségei mellett a községi néptaná­csoknak, a községi polgármesterek­nek kell őrködniök afölött, hogy a törvény betűje szellemében csele­kedjenek mindenütt. A mezőgazdasági gépek javításá­nak határideje lejárt. Ám Szatmár, Szilágy, Fehér és más megyékben még súlyos százalékokat tesz ki a rendbetételre váró traktorok és me­zőgazdasági gépek száma. A vetések megkezdése jelzi, mennyire sürgős teendő a gépjavítás haladéktalan befejezése. A munka meggyorsítása azonban nem mehet a minőség ro­­vására, az átvevő bizottságok tüze­tes ellenőrzése biztosíték lehet rá, hogy a mezőkre kifogástalanul meg­javított gépek vonuljanak. Jól tudjuk, milyen a gyümölcs­­felhozatal. A minőségileg is gyen­ge termés oka az volt, hogy ta­valy elhanyagolták a téli kertészeti munkákat A jelentések szerint az idén jobb a helyzet, a permetezé­seknek például nyolcvan százalék­ban tettek eleget, indokolatlanul le­maradtak azonban az Arad, Szeben, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyei gyümölcstermesztő mtsz-ek. A téli permetezések egy-két héten belül véget kell hogy érjenek. A szakemberek kötelessége, hogy el­lenőrizzék a munka minőségét s ha szükségesnek találják, a permetezé­seket i­smételtessék meg. Március sok helyen bevetett föl­deket talál. S ez örvendetes. A ko­rai tavaszodást ki is kell használ­nunk olyan értelemben, hogy minél hamarabb nagy területeken kerül­hessen takaró alá a mag. Valame­lyest így segíthetünk a növények­nek, hogy a csapadékhiány ellené­re is rendesen fejlődjenek. Egyes vidékeken viszont indokolatlanul nagy az azonos feltételek között gazdálkodó termelőegységek telje­sítménye közötti különbség. A bi­hari állami mezőgazdasági vállala­tok például ötször akkora területet vezettek be, mint a megye termelő­­szövetkezetei. Ez pedig arra vall, hogy már eddig is az említettnél sokkal nagyobb területet vethettek volna be másutt is az mtsz-ek. Mert a bihari példa nem egyedülálló ... „A vetések megkezdése jelzi, meny­nyire sürgős teendő a gépjavítás ha­ladéktalan befejezése ...“ JÓKOR JÖTT A FIGYELMEZTETÉS az aradi kötöttárugyárban — A gyár lassacskán olyan lesz, mint amilyennek megálmodtuk — mondotta Arcadie Stefan mérnök, az aradi kötöttárugyár igazgatója, a dolgozók évi közgyűlésén. Az évek óta tartó beruházással felépül­tek a korszerű csarnokok, összeha­sonlíthatatlanul jobb, kellemesebb munkakörülmények között dolgo­zunk, mint eddig, amikor az építők nehezítették munkánkat, mégis ki­magasló sikereket értünk el. Valóban, a tavalyi termelési ered­mények kiválóak és még akkor is azok lennének, ha nem ilyen körül­mények között dolgoznak. És mégis. Az évek óta tartó korszerűsítés okozta kényszerű szervezetlenség fellazította a munkafegyelmet. Az új alkalmazottak masszív beözönlése pedig feltöltötte a munkaközössé­get, új, a fegyelemhez még nem szo­kott fiatal , főleg rövid ideje falu­ról bekerült emberekkel. Ez még rendjén volna, a hiba ott kezdődik, hogy a munkaközösség nem figyelt fel idejében erre a kérdésre, nem fog­lalkozott az emberek nevelésével, így elromlott a munkatársi viszony, néha furcsa jelenségek ütötték fel a fejüket. — Megdöbbentő — mondotta Ar­cadie Stefan mérnök — mennyire megváltozott a munkakollektíva vi­szonyulása a munka, a termelés kérdéseihez, megjelent például az önzés, az elvtársi segítőkészség he­lyét — amelyre olyan büszkék vol­tunk — az egymás vádolása, okolá­sa foglalta el Túlságosan elmélyül­tünk a termelés műszaki kérdései­nek a megoldásában és kevesebb gondot fordítottunk az ember tuda­tának formálására. A váltásvezető­ket, a szalagfelelősöket nem érdek­li eléggé feladatuk, nem jönnek be tíz perccel, negyed órával hama­rabb, nem készítik elő a munkát, úgy, hogy a dolgozó a váltás első percétől ütemesen termeljen. A mi, személy szerint az én hibám is, hogy nem ellenőriztem, hogyan in­dul be minden váltás, a harmadi­kat, az éjszakai műszakot is bele­értve. Hirtelen nem is tudnám ki­számítani mit jelent ez értékben, de hogy több százezer lejt vesztettünk így el, az bizonyos. — Idén, amikor értéktervünk 34 százalékkal nagyobb, mint tavaly volt, mennyiségi tervünk pedig 41 százalékkal, előtérbe kerül, még in­kább, mint eddig, a minőség — mondotta Butariu Gheorghe főmér­nök. — Bár tavaly egyetlen rekla­mációt sem kaptunk vásárlóinktól, sem a külföldiektől, sem a belföl­diektől, igen nagy volt a javítások, átalakítások, átdolgozások száma. Valahogy úgy érzem, egész sor na­gyon fontos munkaszervezési kérdés kicsúszott a kezünkből , hogy az új magatartásnak, az új viszonyulás­nak innen, a vezetőségtől kell kiin­dulnia. Nem volt munkafegyelem? Akadályozott az építkezés? Nem volt rend és tisztaság, tönkrementek, be­piszkolódtak a trikót-bálák? Az épí­tő volt a hibás Nagyon sokszor — mi magunk is — e mögé az „objek­tív“ ok mögé bújtunk, ahelyett, hogy önmagunktól és mindenkitől megköveteltük volna a fegyelmet, a rendet, a tisztaságot, a közvagyon, mindnyájunk vagyona iránti na­gyobb gondosságot.­­ A hibák, hiányosságok, ame­lyek az évi közgyűlésen olyan éle­sen előtérbe kerültek, évek óta gyűlnek, anélkül, hogy határozott intézkedésekkel megelőztük volna őket — mondotta Balica Elena, a pártbizottság titkára. Az utóbbi években a régi munkakollektívának csak a magva maradt meg. Az a lel­kes, áldozatkész, fegyelmezett mun­kaközösség, amelyhez hozzá voltunk szokva megkétszereződött, meghá­romszorozódott. De nem régi, ta­pasztalt, szakképzett munkásokkal bővült, hanem fiatal, tapasztalatlan, alig három hónapos szaktanfolya­mot végzettekkel. Természetesen, nehéz feladat a munkafegyelemhez szoktatni ezeket a fiatalokat. Bár a legvégső eszközöket is alkalmaztuk, a legfegyelmezetlenebbek munka­­szerződését felbontottuk — talán túl gyakran is nyúltunk adminisztratív módszerekhez —, nem volt elég ala­pos, kitartó, elmélyült a nevelőmun­kánk. A jövőben, s ez a jövő most van, valamennyien vezetőségi ta­gok, kommunisták, tömegszervezeti vezetők sokkal nagyobb gondot kell hogy fordítsunk a nevelőmunkára. Elsősorban nagyobb segítséget kell nyújtanunk a fiatal, alig néhány hónapja kinevezett brigádosoknak. — Régi munkás vagyok, sok éve dolgozom ebben a gyárban — mon­dotta Mihut Mitica munkásnő, a dolgozók tanácsának tagja. — Itt voltam akkor is, amikor egy mű­helynél alig volt valamivel nagyobb, s amikor nem ilyen, mint most, az építkezés alatt, de sokkal mosto­hább körülmények között kellett dolgoznunk. A brigádost mégis ér­dekelte, mit ad ki a kezéből. Most nem érdekli. Csak a mennyiséggel, a tervteljesítéssel törődik, a minő­ség az ellenőr dolga. Rendkívül káros ez a magatartás, mert a mi­nőség nem az ellenőr ügye-baja, ha­nem mindnyájunk érdeke, tehát a brigádosé is. Főleg a fiatalabb bri­­gádosok viszonyulnak így s ezen a téren van még tennivalónk. A közgyűlés figyelmeztetése tehát jókor jött és jól fogott az aradi kö­töttárugyárban. Nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt esztendőben háttér­be szorult az emberrel való foglal­kozás, a szakmai, a tudati nevelés. De ugyancsak a közgyűlés bizonyít­ja, hogy nem maradnak meg a je­lenség megállapításánál. Javaslatok, vállalások hangzottak el, s ezeket hatékony intézkedések követik. Baktai Etelka ■ A luceavsl felszerelés- és pótalkatrész-üzemben igen gazdaságosan alkalmazzák — az elosztó fogaskerekek előállítá­sára — a fémkokillás öntés módszerét. Ez lehetővé teszi kiváló minőségű, hibamentes darabok előállítását, jelentős mennyiségű fém megtakarítá­sát, lényegesen csökkenti a munkaráfordítást, s így nagy­mértékben növeli a munkater­melékenységet. IPARI EGYSÉGEK JELENTIK ■ A románt csőgyár kutató­részlege saját tervei alap­ján olyan elektronikus műszert szerkesztett, amelynek segítsé­gével gyártási folyamat közben mérni lehet a termékeket. Ez lehetővé teszi, hogy minden folyóméteren kiszámítsák az acélfogyasztást. A románt szak­emberek ezen kívül még négy elektronikus mérőműszert szer­kesztettek. Hja, falu és falu között különb­ség van, hallottam több ízben is ezt a kijelentést vidéki tanárokkal, orvosokkal, mérnökökkel folytatott beszélgetéseim során. Hol kesergő sóvárgással, hol némi elégtétellel. Igen, falu és falu között különbség van. Vannak nagyváros- és kis­város-közeli, vannak országút és vasút menti, egykettőre megköze­líthető, népes, nagy iskolás, moz­galmas társadalmi-szellemi életet élő gazdag községek, és vannak el­szigetelt, hegyek közé ékelt, útta­­lan-utas, télen-nyáron sáros-poros, elszórt települések. Itt is, ott is ta­nulni vágyó, tanulni köteles gyer­mekekkel. Igen, falu és falu között különbség van... Olyan falut kerestem, ahol lete­lepedett, otthonra talált az értelmi­ség. Mi tagadás, Kovászna megyé­ben meglehetősen nehéz ilyen he­lyet találni. Persze, semmiképpen sem akarok igazságtalanul általáno­sítani, de tény, hogy alig van né­hány olyan község, ahol a tanárok, tanítók jórésze, az orvos, a mérnök, az állatorvos, sőt olykor még a falu elöljáróinak egy része is ne ingáz­­nék.Ki Sepsiszentgyörgyre,ki Kéz­­divásárhelyre, Kovásznára, vagy egyenesen Brassóba. Hosszasan le­hetne boncolgatni e jelenségek okait, objektív és szubjektív indí­tékait, előnyeit, méginkább hátrá­nyait az egyén és a közösség szem­pontjából egyaránt. Ehelyett időzzünk el inkább az említett néhány kivétel egyikében, Málnás faluban. Mintha máris hallanám a meg­jegyzést; hja, falu és falu között... Valóban, Málnás falu fekvésénél, elhelyezkedésénél fogva meglehető­sen rangos helyen áll e viszonylagos és ugyancsak szubjektív értékrend­ben. Közel a megyeszékhely, műút szeli át a falut, Sepsiszentgyörgy felé napi többszöri autóbusz- és vonatjárat között lehet válogatni. Ezért érzik otthonosan, ezért tele­pednek meg szívesen itt a főisko­lát, egyetemet frissen végzettek. Hiszen ugyanezért ingázhatnának is, amint azt szomszéd falubeli, községbeli kollégáik­ nagy része te­szi. Az okok valahol mélyebben keresendők. — Kicsi a tantestületünk, mind­össze tizenegy emberből áll — vé­lekedik Pál Samu, az általános is­kola igazgatója. — De azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a megye egyik legösszeforrottabb, legösszetartóbb tanári kara. Becsü­lik és segítik egymást az emberek. Itt soha hangos szóra, hát mögötti gyanúsítgatásokra, áskálódásra nem került sor. Pedig a viták, a kollegiális szakmai, vagy nem szakmai meg­beszélések mindennaposak. Itt zaj­lanak le a tanári szobában. A tanári szobában, amelyből az igazgatói ird­ia is nyílik , ajtaja soha sincs zárva. Pál Samunak nincse­nek rejtegetni valói munkatársai előtt, s a tanári szobában sem búj­­kálnak soha igazgatói füleknek nem való titkok. Szabad idejük egy ré­szét is ott töltik a pedagógusok, e kissé zsúfolt, de barátságos terem­heti. A szakmai megbeszéléseken kívül sokszor itt vitatják meg az előző esti tévé­filmet vagy frissen olvasott könyvet, s egy-egy közösen megfejtett keresztrejtvény is jó idő­töltés.­­ Persze, ami a szórakozási-mű­velődést, önképzést illeti, a közeli Sepsiszentgyörgy nyújtotta lehető­ségeken kívül nagy vonzereje van a fiatalok, de idősebbek körében is, a szomszédos Málnásfürdőnek és az ugyancsak közelben lévő Tusnád­nak, ahova szívesen kirándulunk mindnyájan egy kis kikapcsolódás­ra, vagy egy-egy színielőadás, szó­rakoztató műsor megtekintésére. — Valahányszor új tanerőt ka­punk — folytatja az igazgató —, igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül lakást biztosítani számá­ra, hogy egyetlen percig se érezze elhagyatottnak magát. Aztán még valami, ami első pil­lanatra mellékesnek tűnik ugyan, előnyét azonban azok tudják­ érté­kelni igazán, akiknek a diákétkezde éveken át megszokott „terülj-asztal­­káját“ egyik napról a másikra kel­lett felcserélniük a sokszor szűkös választékú falusi vegyesbolt nyúj­totta konzerv-koszttal, vagy­ otthoni kényelmetlen kezdetleges főzőcské­­zéssel. Az iskola mellett működő bentlakás étkezdéje olcsó, változatos napi étkezést biztosít a tanároknak. Igaz, ugyanakkor némi megterhe­lést is, hiszen hetente felváltva tel­jesítenek itt szolgálatot, 60—70 gyermek délutáni óráira felügyelve. Bardóc Eliz az elmúlt évben ke­rült Málnásra, pedagógiai főiskolát végzett. Itt lakik a közelben, persze, csak olyan hónapos szobában. De nem­ panaszkodik. — őszintén szólva nem is töltök túl sok időt itthon. Az iskolában jól érzem magam. Legtöbbször órák után is ottmaradok. Megvárom a kollégákat. Együtt ebédelünk. Dél­után pedig, ha szabad vagyok, ami elég ritka, szintén valamelyiküknél kötök ki egy kis televíziónézésre, beszélgetésre. Jó érzés tudni, hogy bármikor vonakodás nélkül beko­pogtathatok bármelyikükhöz. Ugyan­azzal az őszinte barátsággal fogad­nak, ami ideérkezésem percétől megkedveltette velem a helyet, a munkaközösséget. Gyakran bejárunk Szentgyörgyre. Legutóbb Veress Dániel Wesselényijét néztük meg a színházban. Az orosz-magyar szakos Kozmán­­házaspár annak idején egyenesen a kolozsvári egyetem padjaiból csöp­pent ide. Immár kilencedik éve. A késő délutáni órákban zavarom meg őket. Kozmán Lenke három-négy év körüli kisfiával foglalatoskodik. Fér­je szolgálatos a bentlakásban. A vendég hírére azonban hazaszaladt néhány percre. A szoba-konyhás lakás bizony ki­csi, amióta hárman osztoznak rajta. A sarokban tévé­készülék, öt éve vették. A könyvespolcról azonban mintha hiányoznának az újabb ki­adványok. Mióta gyarapodott a csa­lád, ritkábban van idejük utána­járni. Meg aztán most másra kell a pénz. — Jövőre meglesz a kocsi — élén­külnek fel mindketten — s akkor mehetünk egy kicsit világot látni. Szinte észrevétlenül telt el ez a közel egy év­tized itt a faluban. Sok munkával és mi tagadás egyre fo­gyatkozó szórakozással, művelődés­sel. — Sportkörök irányítása, agitá­­ciós brigád vezetése, fotókör, iro­dalmi kör, olvasókör a falusi asz­­szonyoknak, népköltészeti gyűjtés — sorolják szinte egymás szavába vágva. S mindez a szorosan vett szakmai elfoglaltságon kívül. — Tudja, amikor ide kerültünk, valósággal fejest ugrottunk a mun- Jakab Márta (Folytatása az S. oldalon) NEMCSAK MUNKAHEL­Y, OTTHON IS Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • București • Románia Szocialista Köztársaság A 3. OLDALON A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐ SZÖVETKEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE II. KONGRESZ­SZUSÁNAK HATÁROZATA MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉS (2. oldal) NAGYVILÁG (4. oldal) • NEMZETKÖZI ÉLET (6. oldal) A NÉPRAJZ ÉS ÖNISMERET azánkban a néprajztudo­mánynak az a megtisz­telő, de egyben felelős­ségteljes szerep jut, hogy munkájával , a népi hagyományok fel­tárásával, vizsgálatával, az egyete­mes értékű, haladó hagyományok kiemelésével s eredményeinek rend­szeres közlésével közvetlenül szol­gálja a szocialista kultúrát. A nép­rajzkutatás e fontos szolgálatának elismerése jut kifejezésre abban a figyelemben, amelyben pártunk és államunk a néprajztudomány labo­ratóriumait, a néprajzi múzeumo­kat, gyűjteményeket és kutatóinté­zeteket részesíti. Ennek egyik példája, hogy míg a Vuia Romulus professzor által 1928-ban kezdeményezett kolozsvári „néprajzi park“ szervezése kellő megértés híján rövidesen elakadt, s a bukaresti Falumúzeum is csupán Dimitrie Gusti professzor személyes kapcsolatai révén valósulhatott meg a háború előtt, a felszabadulás utáni években a kolozsvári Néprajzi Múzeum hozzáláthatott a népi tech­nikára és etnobotanikára is kiterje­dő szabadtéri osztálya megvalósítá­sához. Ugyanakkor pedig, a központi és helyi szervek támogatásával, Szebenben és Gole?ti-en (Pite?ti mellett) speciális profilú, Székely­­keresztúron, Rimnicu-Vilcean, Te­mesváron, Iasi-ban és Nagybányán megyei jellegű, Törcsváron s egye­bütt helyi jellegű szabadtéri nép­rajzi múzeumok létesülhettek. E költséges létesítmények mellett az elmúlt negyedszázad során, a már létező vagy új múzeumok ke­retében többnyire néprajzi, vagy legalábbis népművészeti gyűjtemé­nyek is keletkeztek. Említésre mél­tó a helyi kezdeményezésű (iskola, művelődési otthon, termelőszövetke­zet keretében létesült) falusi nép­rajzi gyűjtemények egyre bővülő hálózata is, amely ugyancsak fontos szerepet tölt be a népi műveltség dokumentumainak megmentése, a helyi hagyományok tudatosítása, az ismeretterjesztés és a tömegnevelés területén. Lapjainkban gyakran ol­vashatunk valamilyen új néprajzi gyűjtemény létesüléséről, újabban megnyílt néprajzi vagy legalábbis népművészeti kiállításokról, s a fo­lyóiratokban és könyvesboltokban­­ egyre gyakrabban találkozunk friss néprajzi munkákkal. Mind a múlt­hoz, mind a tőkés országbeli álla­potokhoz viszonyítva szocialista ál­lamunk méltó módon áldoz a nép­rajzi múzeumok fenntartására, új gyűjtemények létesítésére, a népi műveltség dokumentumainak meg­őrzésére, tudományos feldolgozásá­ra, kiállításokon történő bemuta­tására s minden más módon való népszerűsítésre. A mai Románia szocialista jellegéből, pártunk nem­zeti politikájának lényegéből követ­kezik az is, hogy a román nép ha­gyományainak feltárásával és fel­dolgozásával együteműen folyik a más nemzetiségűek, így az itt élő magyarság néphagyományainak gyűjtése és tanulmányozása is. Míg az adatgyűjtésből értékesen kiveszik­ részüket egyes vidéki mú­zeumok magyar szakemberei, sőt helyi önkéntes gyűjtők is, a széle­sebb dokumentációt és összehason­lító vizsgálatot igénylő kutatómun­ka szükségképpen Kolozsvárra össz­pontosul. Itt, a kutatói tradíciók mellett, együtt vannak a szakszerű munka olyan fontos feltételei, mint a hatalmas néprajzi gyűjtemény és folklór archívum, néprajzi szak­­könyvtárak és különféle technikai lehetőségek, több hivatásos kutató és alkalmas külső munkatársak, va­lamint — ugyancsak alapvető felté­telként — a más hazai kutatócso­portokkal, s mindenek előtt a ro­mán néprajzkutatással való inten­zív kapcsolat lehetősége. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 1981 évi önállósulása és átszervezése óta, lendületes feltáró és beszerző mun­kája révén régi gyűjteményeit mint­ Dr. Kós Károly (Folytatása a 2. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Fülöp-szigetek nagykövetét Február 28-án, hétfőn, Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kom­munista Párt főtitkára, az Államta­nács elnöke fogadta Narcisa G. Reyest, rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet, a Fülöp-szigetek állandó ENSZ-megbízottját, aki ha­zánkban tartózkodik. A találkozón részt vett Corneliu Manescu külügyminiszter. A megbeszélésen szóba került Ro­mánia és a Fülöp-szigetek kapcsola­tainak több kérdése. Ebből az alka­lomból a fülöp-szigeti nagykövet tolmácsolta Nicolae Ceausescu elv­társnak F. Marcos fülöp-szigeti el­nök baráti üzenetét. Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke megköszönte a fülöp-szi­geti elnök üzenetét és baráti üdvöz­letét tolmácsolva megelégedését fe­jezte ki Románia Szocialista Köz­társaság és a Fülöp-szigetek kap­csolatainak fejlődése fölött. A találkozó szívélyes légkörben folyt le. NICOLAE CEAUSESCUNAK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA ZAMBIA KÖZTÁRSASÁGBAN Dr. Kenneth David Kaundának, nácsának elnöke feleségével, Elena Zambia Köztársaság elnökének meg­ Ceausescu elvtársnővel folyó év hívására Nicolae Ceausescu, Roma­ márciusában hivatalos látogatást m­a Szocialista Köztársaság Államta­ tesz Zambia Köztársaságban. NICOLAE CEAUSESCUNAK, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA TANZÁNIA EGYESÜLT KÖZTÁRSASÁGBAN Julius K. Nyererének, Tanzánia Elena Ceausescu elvtársnővel ez év, Egyesült Köztársaság elnökének márciusában hivatalos látogatást meghívására Nicolae Ceau$escu, Ro- ^ „ ________ mánia Szocialista Köztársaság Al- Hesz Tanzánia Egyesült Köztársa­­lamtanácsának elnöke feleségével, Ságban. SPORT FŐPRÓBA MÜNCHEN ELŐTT MA KEZDŐDIK PLOIESTI-EN A KÁRPÁTOK-KUPA FÉRFI KÉZILABDA TORNA A­z idén alaposan megváltozott a Kárpátok Kupa hagyomá­nyos kézilabda torna időpont­ja. A tavalyi őszi rendezvény ezút­tal az év elejére került, s így alig néhány hónap leforgása alatt ismét hazánkban randevúznak a világ ké­zilabda nagyhatalmai: ma kezdő­dik a ploiesti-i új sportcsarnokban öt ország — az NDK, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Svédország és Ro­mánia (két csapattal) — válogatot­­tainak részvételével, sorrendben a 13. ilyen rendezvény, amely jelen­tőségénél fogva az utóbbi évek leg­fontosabb erőpróbája, a müncheni olimpia előtti utolsó formaellenőrző. Az előző évektől eltérően, a XIII. Kárpátok Kupa torna küzdel­mein valóban a legjobbak indulnak, a legerősebb csapattal. A kísérlete­zések időszaka végetért, most az utolsó simításokon a sor. Milyen együttesek lépnek ma pályára Plo­­ie.?ti-en ? A legkiforrottabb csapattal jelen­leg a jugoszlávok rendelkeznek, az együttes a tavalyi Kárpátok Kupa tornán valamint a stockholmi rendez­vényen egyaránt az első helyen vég­zett. A jugoszláv kézilabdasport fel­felé ívelő vonalát egyébként a Parti- Móra László (Folytatása az 5. oldalon)

Next