Előre, 1972. május (26. évfolyam, 7615-7639. szám)

1972-05-03 / 7615. szám

XXVI. évfolyam 7615 sz. 6. oldal ára 30 iáni 1972. május 3., szerda JOBBAN SZERVEZETT TERMELÉS, JOBB EREDMÉNYEK IRTA PATAKI IMRE, az RKP Hargita megyei bizottsága gazdasági komissziójának vezetője SZÉP, A SZOCIALIZMUS ÉPÍ­TÉSE ÉVEIBEN meghonosodott ha­gyománya munkásosztályunknak, hogy a dolgozók legnagyobb nem­zetközi ünnepét, május elsejét azzal köszönti a legméltóbban, ha a mun­ka, a termelés mezején, a mindenna­pok „gyári csataterein“ küzdve bizo­nyítja a ragyogó osztály-hagyomá­nyok újszerű továbbélését, a szocializ­mus nemzeti és nemzetközi ügyéhez való törhetetlen ragaszkodását. Nem is lehet ez másként, hisz a kétkezi és szellemi alkotó számára nincs na­gyobb ünnep, mint az okos és cél­irányos, közhasznú alkotás­teremtés, s a szocializmus ügye is a mindenna­pi helytállást, a meggyőződéssé vált, bensőnkből induló és a társadalom érdekében végzett munkát igényli jelenleg tőlünk elsősorban. Az idén az ünnepköszöntő hangu­lat mégis valahogyan különbözött a megelőzőktől s ebben nemcsak az évek — a szocializmus építésének évei — során egymásra rétegződő mennyiségi és minőségi felhalmozó­dások puszta érvényesülése jut ki­fejezésre, hanem azoknak a feleme­lő eseményeknek, nagyszerű doku­mentumoknak hatása is, amelyek a tavalyi május elseje után láttak napvilágot. Gondoljunk csak az el­múlt évi két, nagyjelentőségű, mély tudományosságtól áthatott expozéra, a novemberi plenáris, s az ezévi gazdasági konferenciák, és az RKP Központi Bizottsága április 18-i plenáris ülésének alkotó légkö­rére vagy a Nicolae Ceaușescu elvtárs eredményekben gazdag afri­kai útjának óriási visszhangjára. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szocialista román társadalom 1972. évi tavaszi atmoszféráját, munkás­­osztályunk május elsejét köszön­tő hangulatát meghatározó koor­dináta-rendszerben az említett közéleti, politikai események dön­tően érvényesültek, jutottak ki­fejezésre. S amikor azt mondom, hogy szocialista román társadalom, magától értetődően vonom e foga­lomba a haza egyenjogú fiait, a ro­mán néppel évszázadok óta együtt­élő nemzetiségeket,­ magyarokat, németeket és más nemzetiségű dol­gozókat. A május elsejét köszöntő kiemelkedő munkasikerekben egy­formán kifejezésre jutott a haza minden becsületes dolgozójának a hozzájárulása, a különböző nemze­tiségű dolgozók testvéri kapcsolatai­nak elmélyülése. Hargita megye ro­mán és magyar dolgozóinak megfe­szített munkája, a munkában meg­valósuló testvéri egyetértés, az ered­mények példás bizonyítékok a Ro­mán Kommunista Párt gazdasági, szociális, kulturális politikájának hatékonysága mellett. Hargita megye iparvállalatainak munkaközössége, a sokezernyi ro­mán és magyar dolgozó azzal az el­határozással kezdte az 1972-es esz­tendőt, hogy messzemenően érvé­nyesítve a novemberi és az áprilisi plenáris ülés dokumentumaiból fa­kadó eszméket, magasabb színvonal­ra emelve a politikai-ideológiai te­vékenységet, a korábbinál jobb gaz­dasági eredményeket érjen el. Ezt mutatták egyébként a dolgo­zók közgyűlésein véglegesített ter­ven felüli felajánlások is ; megyénk dolgozói az idén összesen több mint 50 millió lej értékű terven felül elő­állított termék gyártását vállalták. A vállalások listáján szerepelt töb­bek között 1000 tonna öntöttvas, 3 millió lej értékű bútor, több mint másfél millió lej értékű készruha, 1000 köbméter fenyőáru, 550 tonna mosott kaolin és egész sor fontos élelmiszeripari, közszükségleti ter­mék, áruféleség. Már a közgyűlések atmoszférája, az elhangzott beszámolók, de főleg a kialakult viták érzékeltették azt a minőségi változást, amelynek szükségszerűen el kellett következ­nie az elmúlt év nyarán megindult folyamat gazdasági vetületeként. Az ipari és építkezési vezetőkáderek februári konferenciája is lényegé­ben ebbe a folyamatba illeszkedik szervesen, főleg azáltal, hogy a gaz­dasági egységek, illetve munkakö­zösségeik előtt álló konkrét gazda­sági feladatokat a novemberi plená­ris szellemében elemezte. Mindehhez még hozzátenném, hogy ezt a gaz­dasági évet a szakirányító szervek jobban előkészítették, mint a koráb­biakat ; nagyobb százalékban kötöt­ték meg a szerződéseket, a beruhá­zásoknál a dokumentáció biztosítá­sa, a bankműveletek megnyitása si­mábban ment. Mindezt azért tartottam szüksé­gesnek elmondani, hogy érzékeltes­sem : nagyjából számítottunk arra, hogy dolgozóink túlteljesítik a rá­juk váró feladatokat, eleget tesz­nek a közgyűléseken tett vállalá­saiknak. AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN EL­­ ÉRT EREDMÉNYEK elemzése egyes pénzügyi mutatók esetében még fo­lyamatban van, ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy részle­teiben is hiteles képet kapjunk Har­gita megye ipari egységeiben folyó ez évi gyümölcsöző gazdasági tevé­kenységről. Elmondhatjuk, hogy megyénk ipari egységei — köztársasági és helyi­ipari érdekeltségű vállalatok — va­lamennyi gazdasági mutatót telje­sítettek, s a vállalt terven felüli termelésből is többet valósítottak meg, mint amennyi a negyedévre jutott. így többek között az összter­­melési tervet 104,5 százalékban, az export­tervet pedig 102,9 százalék­ban teljesítettük. A negyedév folya­mán terven felül előállított termé­kek értéke több mint 35 millió lejt tesz ki. A munkatermelékenység is (Folytatása a 3. oldalon) A 28. szabad május el­sején­ háromnapos ünnep volt. Munka­szünet, pihenés, szó­rakozás. Ahol az idő­járás kedvezett, sza­badtéri színpadokon nagyszabású ünnepségek zajlottak, kirándulók vették birtokukba az erdőket, majálisoztak öregek, fiatalok. A­­hol az aranyat érő májusi eső nem engedte zöldbe az embere­ket — művelődési otthonokban, kultúrházakban, üzemi és ifjúsá­gi klubokban szórakoztak. Mások családi körben, tévé előtt töltöt­ték az ünnepnapokat, baráti tár­saságban — mindenképp kelle­mesen, pihentetően. Bárhogyan is állították össze az ünnepi prog­ramot — családok, munkaközös­ségek, barátok — az ország dol­gozói ünneplőbe öltöztek, s az el­következő munkás hétköznapok tennivalóihoz pihenten, újult erővel láthatnak hozzá. Ott, ahol a munka megkövetelte, a soha ki nem alvó tüzeknek égniük kel­lett — munkaruhában, ünnepi műszakok kiváló teljesítményei­vel jeleskedtek ezekben a napok­ban is a dolgozók. És munkaruhá­ban vagy ünneplőben, dolgozó népünk gondolatban együtt volt azokkal, akiknek Május 1, a dol­gozók nemzetközi szolidaritásá­nak ünnepe, a harc jegyében telt el a demokráciáért, a de­mokratikus szabadságjogokért, a békéért és haladásért. A szocia­lista Románia dolgozó népe a bé­ke és a haladás eszméinek je­gyében, a nemzetköziség nemes érzelmeivel köszöntötte a mun­kásszolidaritás nagy ünnepét. A BILLENŐ AUTÓBÓL ömlik a beton, gumicsizmás, lapátos em­berek terelik a szürke folyamot a helyére. Aztán munkába áll a vib­rátor. Trohan Iuliu betonozó cso­portja jókedvűen, fürgén dolgo­zik, mert igaz ugyan, hogy amikor úgy határoztak: itt, az építőtele­pen, és így ünnepük meg a munka, a dolgozók nemzetközi szolidaritásá­nak napját, szavakban hangosan nem ígértek semmit, de magukban annál többet. Mert nem közönséges munkanap ez a mai és ünnephez ünnepi teljesítmény álik. Az iskola építése — a temesvári Circumvala­­tium­i lakónegyed harmadik zóná­jának 20 tantermes líceuma — jól halad, az építési ritmus lépésben van a grafikonnal, így hát ez a két nap — május elseje és másodika — előnyt jelent. Hogy mennyit körül­belül, azt Ciupagea Nicolae mérnök az 1-es számú építőtelep részleg­­vezetője mondja meg : — Az iskola és az E-0 lakótömb építésénél, mert ennél a két épü­letnél dolgozunk ezen a két napon, a két ünnepi műszak hozzávető­legesen 50 köbméter betonozást és 20 köbméter téglafalat jelent plusz­ban, ami nem kevés és közelebb hozza mindkét épület birtokbavevé­­sének örömét. ... Magasba emeli a daru, aztán óvatosan engedi a helyére az elő­regyártott nagy beton falmezőt­ szerelnek a 9-es, 16-os, 18-as, 4-es és 6-os lakótömböknél. A 45 szerelő szakmunkás, akik egyemberként vá­laszoltak a 4-es építőtelepen szüle­tett kezdeményezésre, hogy május elsejét munkával ünnepük meg, itt van egy száng : Franck Martin, Wé­­ber Mihály, Cimpureanu loan cso­portja épp úgy, mint a többiek. A 2-es és a 3-as számú tömbházaknál 12 munkacsoport — körülbelül 130 ember — köztük Fardaru loan és Begov Constantin parkettázó cso­portja, Iacob Vasile, Baciu Cornel és Graure loan festőcsoportja, Chio­­reanu loan villanyszerelő csoportja — dolgozik bent a lakásokban, oda­kint pedig szeretik le az állványo­­kat. Óráról-órára több mutatkozik a két tömbház homlokzatából. És van nézőközönség is szép számmal. A hatalmas lakónegyed régebben vagy újabban ideköltözött lakói — hi­szen csak a 4-es építőtelepen 634 la­kást adtak át az idén az építők — ezen a szép május elsejei napon városba menet kis kerülővel elsétál­nak a két tömbház előtt is és a „birtokon belüliek“ büszkeségével felmérik, melyik tömbház készült el, melyik érik be legközelebb át­adásra. Hiszen az ő lakónegyedük­ről van szó. Temesvár legnagyobb lakónegyedéről amely a szó szoros értelmében város lesz a városban.­ 1975-re 10 000 új lakás épül itt fel, amiből már több mint három és félezerbe be is költöztek a lakók. Van hát sétáló elég és van mit cso­dálni. Minden nap hoz valami újat, többet, mint az előző. Mint ez a május elsejei ünnepnap is. Miha­­lache Sorin mérnöktől, a 4-es épí­tőtelep egyik vezető mérnökétől kér­dezem meg, mennyiségben mit je­lent az építőtelepnek az ünnepi műszak. — Előreláthatólag 6—7 lakást — ennyit készítenek el a mai napon a szerelők, de lehet, hogy többet is — és 160 lakás teljes befejezését —a 2-es és 3-as tömbházban a szak­munkások ezen a két ünnepnapon elvégzik az utolsó simításokat és harmadikon jöhet az átvevő bizott­ság. Szeretném hozzátenni, hogy az említett két tömbház átadási határ­ideje június 1, illetve június 30-a a terv szerint. A lakók tehát másfél, illetve két hónappal hamarabb kap­ják meg. ... Felhőtlen kék égen ragyog a májusi nap Temesvár felett, a Cir­­cumvalasium­i lakónegyed modern tömbházai felett. Ünneplőbe öltö­zött családok járnak a már kész és a még épülő blokkok között, a gaz­da szemével figyelik, ellenőrzik az építést. Az építők — mint mindig, most is, ezen a szép tavaszi ünne­pen — munkahelyükön vannak. Hogy minél több család örvend­hessen hamarabb az új lakásnak, minél több gyermek az új iskolá­nak. Mag Mária BEKERÍTETT UDVAR. Valami­kor ócskavasraktár vagy valami hasonló volt itt. A felszabadított üres telken most levert cölöpökre szegezett lécek körbefutó vonala jelzi az új épületek „határát“. Az utcán színes, tarka népviselet­be öltözött táncosok, énekesek, Vi­dám dalokat harsogó fúvószeneka­rok vonulnak végig. Egyik-másik fiatal építő kezében megáll a kala­pács, a szekerce, kicsit hallgatózik. (Folytatása a 3. oldalon) DOLGOS ÜNNEPNAPOK TEMESVÁRI ÉS ARADI ÉPÍTŐTELEPEKEN C­saknem kétszáz mező­­gazdasági termelőszö­vetkezetnek, gépállo­másnak és állami me­zőgazdasági vállalatnak abban a megtiszteltetés­ben volt része, hogy múlt évi kivá­ló gazdálkodási eredményeiért az Államtanács a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntette ki. Az élenjáró egységek viszonylag nagy száma so­katmondó tény, arról tanúskodik, hogy tíz éve szövetkezetesített me­zőgazdaságunk biztos léptekkel ha­lad azon az úton, amelyet számára a X. pártkongresszus, az ötéves terv jelölt ki. Tavaly az ország történe­tében a legnagyobb gabonatermést értük el, négyszáz mtsz például hektáronként 3000 kilónál gazda­gabb búzatermést takarított be. 350 szövetkezeti gazdaság hektáronként több mint 4000 kiló kukoricater­mést ért el, 370 mtsz cukorrépa hektárhozama meghaladta a 30 000 kilót s 200 termelőszövetkezet hek­táronként 20 000 kilónál is több bur­gonyát szedett. E néhány számadat­ból nagy jelentőségű következtetés vonható le, éspedig az, hogy sok helyen immár megközelítették vagy túlhaladták az 1975-ös évre elő­irányzott terméshozamokat. Ezek a megvalósítások az ötéves terv reális célkitűzéseit érzékeltetik, azt, hogy mezőgazdaságunk egészében képes teljesíteni a ráháruló rendkívül nagyjelentőségű nemzetgazdasági fel­adatokat. S 1972 tavaszán a termelőszövet­kezetek tagsága, a gépállomások és állami farmok dolgozói beszédesen bizonyítottak. Szatmártól Dobro­­geáig s Észak-Moldovától Bánátig, kihasználva a korai nekiindulás le­hetőségét, a rendelkezésükre álló gépek roppant energiáját, mondhat­ni rekordidő alatt végeztek a már­ciusban földbe kívánkozó­ magvak vetésével s a kukoricatermesztő me­gyék zöme is május elsejéig teljesí­tette vetési tervét. Ezer meg ezer hektáron lazítják már a talajt a nö­vényápolás gépei. A csapadékos időjárás ugyancsak kapóra jött, jók a terméskilátások tehát ebben az évben is. A belterjes mezőgazdaság szüntelen fejlesztése, a nemzetgaz­daság igényeinek kielégítése, az or­szág egész lakossága életszínvonalá­nak emelése azonban további nagy erőfeszítéseket kér. Az RKP KB áp­rilis 18-i plenáris ülése mezőgazda­­sági dolgozóink elé azt a feladatot tűzte, hogy a gépesítés, kemizálás, öntözés segítségével, a korszerű technológiák bevezetésével teteme­sen növeljék a növényi és állati eredetű termelést. Jól tudjuk : úgy terem a föld, ahogy gazdálkodunk vele. A lecsa­­polás, a gátépítés, az erózió leküz­dése újabb és újabb hektárokat je­lent. S örvendetes, hogy ezen a ta­vaszon az Argeș megyeiek felhívá­sára minden vidék, szinte minden termelőegység bekapcsolódott a nagyszabású talajvédelmi akciókba. Ez lehetővé tette, hogy a régebben kihasználatlanul maradt földek az idén már termést hozzanak. Az el­következő időben is mindent el kell követnünk, hogy ésszerűen gazdál­kodjunk a földdel, ágyásnyi parcel­la se maradjon bevetetlenül, utak, vasutak mentén, állattenyésztési te­lepek épületei között bőven akad olyan terület, amely több figyelmet érdemel, kár és vétek e földeket parlagon hagyni. A tavaszi vetés igazán csak akkor fejeződik be, amikor még termékenyíti meg az ilyen parcellák talaját is. Az elmúlt hetekben eső híján mesterséges permet hullott sok ál­lami farm, szövetkezet vetésére. A májusi eső aranyat ér, még akkor is, ha patakok, erek, források, ku­tak, folyók vize jut a növények gyö­keréhez. ötéves tervünk végéig több mint két millió hektáron öntözéses termesztést folytatunk, ami azt je­lenti, hogy minden esztendőben újabb százezer hektárokat kell ilyen célokkal előkészíteni. Számos szö­vetkezet mutat jó példát abban, hogy saját erejéből is képes megfe­lelő öntözőcsatorna hálózatot kiépí­teni, anélkül tehát, hogy örökösen támogatásra várna. Nem egy Bihar megyei mtsz. például már hetekkel ezelőtt fel­töltötte a mesterséges pa­takok medrét, javában működnek a vizet szóró centrifugák a kövéren hajtó lucernásokra. Az is igaz, hogy a szükségletekhez képest nem min­denütt kielégítő az öntözéses gaz­dálkodás előkészítése. Az idei ter­mészeti körülmények követelik, hogy kihasználjuk a rendelkezé­sünkre álló összes öntözési lehető­ségeket. Hazánk nagy kincsei a rétek, le­gelők. Államunk az utóbbi időben sokat költött feljavításukra. De a gyepterületek gazdasági potenciáljá­nak növelése azt kéri, hogy a fal­vak lakossága, érdekeinek megfele­lően, a maga hozzájárulásával is elősegítse a pázsitok állandó sarja­­dását. A községi polgármesterek el­ső országos tanácskozásán elhang­zott felhívás, miszerint a személyes gazdaságok is hatékonyabban részt­­vehetnek a lakosság ellátásában, or­szágszerte széles visszhangra talált. A legelők, rétek karbantartása ked­vező feltételeket kínál a jószágállo­mány gyarapítására, hozamának nö­velésére, tehát az­ állattenyésztők jövedelmének emelésére is. A má­jusi hetekben sokat tehetünk a ta­karmányalap bővítéséért s folytatni kell az állathízlalásra szóló szerző­dések megkötését. Nyugodt lelkiismerettel mondhat­juk, hogy ezen a tavaszon a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek tag­sága, a traktorosok, az állami far­mok dolgozói a sürgős munkák ide­jén becsülettel helytálltak. Nemcsak a vetések gyors befejezésével érde­melték ki egész népünk tiszteletét, hanem mindenekelőtt igényességük mércéjének magasabbra emelésével, amelynek érthető velejárója a kivá­ló minőségű munka lett. Mint mon­dani szokás éjt nappá téve dolgoz­tak a gépkezelők, földművesek. Két évvel ezelőtt az árvíz ellen vívták hősi harcukat, most ádáz küzdelmet folytattak azért, hogy visszatartsák a földben az aszály csalogatására elillanni készülő, talajmorzsákba kapaszkodó, drága gyöngynél is töb­bet érő vízcseppeket. És annyi ma­got hullattak takaró alá, amennyi­ből valóban bőség szaporodhat. De próbatétel próbatételt követ. Küszö­bön az ápolás, a védelem ideje, olyan időszak ez, amelyben végér­vényesen eldől a termés sorsa. Ér­dekeltségben, szaktudásban nincs hiány, a kapálógépek, a vegyszerek mellé társul a tsz tagok lelkiis­meretes kezemunkája. S azok, akik május ünnepét a tavaszi mezei via­dal győzteseiként köszöntötték, min­den bizonnyal magukhoz méltó mun­kát végeznek a nyári s az őszi hónapokban is. Legyen erre buzdí­tás a legjobbak kitüntetése. Fülöp Ernő TÍZ ÉVE FEJEZŐDÖTT BE A MEZŐGAZDASÁG SZÖVETKEZETI ÁTALAKÍTÁSA BIZTOS LÉPTEKKEL MAI SZÁMUNKBAN: • MŰVELŐDÉS • SPORT • NAGYVILÁG LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) (2. oldal) (4. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság Május 2— AZ IFJÚSÁG NAPJA MINDENNAPI BIZONYÍTÁS Mesében három nap a próba­esztendő és csak a hallgató előtt tűnhet soknak, hiszen a történetek ifjú, eszes hőse még a mesében sem marad magára, nemcsak szíve és ügyessége dik­tálja a megoldást, a legtöbbször rengeteg szövetségese van a kí­sértések leküzdésében, sőt az el­mozdítandó hegyeknek sem egye­dül feszíti vállát, hiszen varázs­szóra tengernyi segítség támad annak érdekében, hogy sikerrel küzdjön meg a próbatétellel. Nos, sok-sok ilyen történet me­­séléséhez lenne kedvem, néme­lyik a népmesékre emlékeztet. A minap hallottam egy, aszfal­ton felnőtt fiúról, akinek válasz­tott pályáján az út aranymezők­re, selyemrétekre vezet, de vall­juk be őszintén, a ma még csiz­maszárig sáros faluba visz. A szülői becsvágy jelez ezen az úton minduntalan tilosat,­­ azaz állított mindmáig sorompót, hi­szen hallani sem akartak arról, hogy fiuk az agronómus pályát válassza hivatásának. És itt kö­vetkezett a népmesébe illő for­dulat : valaki meghívta a faluba, töltsön ott három napot, három napig a már kész agronómussal járja a határt, legyen része a hajnalban kezdődő és késő esti gyűlésbe torkolló munkanapban. Nem hívták vendégségbe, nem várták párolgó tyúkhúslevessel és foszlós kaláccsal , a bizalmat­lanság gondolataival teli tarisz­nyát is szegre akasztották, nem tartottak ügyetlenkedéseitől, sen­ki sem tekintett úgy rá abban a faluban, hogy „öcskös, állj fél­re az útból“. Bizony az önmegis­merésre is kitűnő alkalmat je­lentett, hiszen nem a majális és nem a szünidőző kisasszonykák vártak rá, helyette megismerte a tavaszi idénymunkák sok-sok Fejér László (Folytatása az 5. oldalon) Megbeszélések a Román Kommunista Párt küldöttsége és a Francia Szocialista Párt küldöttsége között 1972. május 1-én, hétfőn megbe­szélések folytak a Román Kom­munista Párt Nicolae Ceaușescu, az RKP főtitkára vezette küldöttsége és a hazánkban tartózkodó Francia Szocialista Párt Frangois Mitter­rand, az FSZP első titkára vezette küldöttsége között. Francia részről részt vett : Gaston Defterre, a Francia Szocialista Párt Országos Bürójának tagja, a szocia­lista parlamenti csoport elnöke, Marseille polgármestere és Robert Pontillon, a Francia Szocialista Párt Országos Bürójának tagja és nem­zetközi kérdésekkel foglalkozó or­szágos titkára, román részről pedig Manea Manescu, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Stefan Voitec, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának tagja, Cornel Burtica, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának póttagja, a KB titkára, Stefan Andrei, az RKP KB titkára. A megbeszélések során kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két párt tevékenységéről és célkitűzé­seiről. Ez alkalommal szóba kerül­tek a Román Kommunista Párt és a Francia Szocialista Párt közötti, a Románia és a Franciaország közötti kapcsolatok, az európai politikai helyzet és az aktuális nemzetközi helyzet kérdései is. Kinyilvánították azt a­ közös óhajt, hogy továbbra is fejlesszék a két párt közötti, a ro­mán és a francia nép közötti kapcso­latokat. A megbeszélések a jó megértés meleg légkörében folytak le. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága és a két ország kormánya megállapodott abban, hogy ez év májusának második dekádjában ke­rüljön sor a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormánykül­döttségének hivatalos baráti látoga­tására Románia Szocialista Köztár­saságban. A küldöttséget Erich Honecker, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára és Willi Stoph, a Németországi Szo­cialista Egységpárt Központi Bizott­sága Politbürójának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke fogja vezetni. A látogatás alkalmából aláírják a Románia Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyez­ményt. A POLITIKAI KÖNYVKIADÓ GONDOZÁSÁBAN MEGJELENT: NICOLAE CEAUSESCU Románia pe drumul construirii societatii socialiste multilateral dezvoltate VI. kötet Jelentések, beszédek, cikkek 1971 május—1972 február N PÁRBESZÉD KÖVETÉSRE MÉLTÓ KEZDEMÉNYEZÉS­ éhány soros újsághír szá­molt be annak idején az Alba Iulia municípiumi pártbizottság kezdemé­nyezéséről. Az elmúlt év decemberében ez a pártbizottság aktívaülést tartott, melyen a szocialista nevelés, a helyi pártszervek, pártszervezetek tömegkapcsolatai további javításá­nak kérdéseit vizsgálták meg. Itt született meg az elhatározás: e munka színvonalának további eme­lése érdekében szervezzenek pár­beszéd-sorozatot a lakossággal, a legkülönbözőbb — politikai, etikai, közérdekű stb. — problémákról. Ja­nuárban megindult a sorozat. Fel­adata, célja, mint azt már a ren­dezvények egységes címe is megfo­galmazza, annak tudatosítása, hogy „kommunistaként kell gondolkoz­nunk, élnünk, dolgoznunk“. Az akcióba bekapcsolódtak a municí­piumi néptanács szervei, a vállala­tok, művelődési otthonok is, és a három hónap alatt mintegy 16 ezer ember vett részt az összejövetele­ken. Mint Krizbai József, a muni­cípiumi pártbizottság szervezési ügyekkel foglalkozó titkára elmon­dotta, e kezdeményezés nem zárja ki a propaganda és nevelő tevé­kenység eddigi formáit sem, sőt a lakossággal, a tömegekkel való ál­landó kapcsolat révén nagymérték­ben hozzájárul azok tökéletesítésé­hez, eredményesebbé tételéhez. A három hónap tapasztalata be­bizonyította, hogy a példa követés­re méltó. A kilencven nap alatt a pártaktivisták, néptanácsi dolgozók, a vállalatok, intézmények vezetői mintegy kétszáz, változatos, né­melykor teljesen újszerű rendezvé­nyen találkozhattak, beszélgethet­tek el a lakossággal. — Beszélgethettek — hangsú­lyozza Radoane Joan, a propagan­da osztály instruktora — mert nem az volt a célunk, hogy az előadók egyszerűen felolvassanak néhány oldalnyi szöveget, hanem, hogy vé­leménycserére ösztönözzük a jelen­lévőket, vitákat robbantsunk ki. Ami nagyrészt sikerült is. A továbbiakban megtudom, hogy igen eredményes volt a város- és la­kásgazdálkodási vállalat dolgozóival való találkozás, melyen igen sok érdekes ötlet, javaslat született és — a helyi szervek operativitását dicsérendő — valósult is meg rövid időn belül. Javult azóta a közszállí­tás, intézkedtek annak érdekében, hogy nyár végéig az összes gázbe­rendezési kéréseknek eleget tegye­nek, megjelölték az autóbuszmeg­állókat, megoldották az utcák lo­csolását, s ugyancsak e találkozón elhangzott javaslat alapján a köz­kertekben taposott tilos ösvényecs­­kék elé „a lusták útja“ feliratú táblácskákat helyeztek el. Az em­berségről, becsületről, méltányos­­­­ságról beszélgettek a municípiumi pártbizottság aktivistái Alba Iulia ipari vállalatainak munkásaival, to­vábbá a balesetekről, azok társa­dalmi és morális következményeiről a gépkocsivezetőkkel, a példás ki­szolgálás követelményeiről, fontos­ságáról a kereskedelmi alkalmazot­takkal, a választott mesterség szép­ségéről a szaklíceumok diákjaival. Igen népszerű volt a pionír-staféta is, melynek során a tanulók bejár­ták és megismerték városuk ipari egységeit, intézményeit, a látotta­kat, tanultakat naplóban rögzítették. Az akció közös gyűléssel zárult, ahol a kisiskolások összegezték a staféta eredményeit. A legérdekesebb, legsikerültebb és legújszerűbb találkozók azonban azok voltak, melyeket a gyári és falusi dolgozók között szerveztek. Hogyan született meg ez az ötlet? A falusi iskolák tanítói, tanárai többször is panaszkodtak, hogy nincs elég fiataljuk, akikkel elkép­zeléseiket, kezdeményezéseiket meg­valósíthatnák. A municípiumi párt­­bizottság vezetői úgy döntöttek, hogy a párbeszéd-sorozat keretében a falvakon olyan összejöveteleket szerveznek, melyeken azok a tanu­lók vesznek részt, akik a környék­ről ingáznak az Alba Iulia-i líceu­mokba. E találkozók során aztán elbeszélgethettek a tanítókkal, a művelődési otthonok igazgatóival, akik beszámoltak nekik terveikről és bevonták őket azok megvalósítá­sába. Ezt az ötletet bővítették to­vább, amikor a gyárakba ingázók számára is találkozókat szerveztek szülőfalvaikban. Itt a gyárak, vál­lalatok vezetői elmondották, ho­gyan, milyeneknek ismerték meg ők a „városbaszakadtakat“, hogyan ér­tékelik munkájukat, majd az ottho­niak jellemezték falubelijeiket. E találkozók eredménye— egymás mélyebb, alaposabb megismerése — a közös munka során gyümölcsözik majd. A párbeszéd-sorozat első szakasza nemrégiben lezárult. A kezdeménye­zők a háromhónapos munka alap­ján levonták a megfelelő következ­tetéseket. Elsősorban­­ azt, hogy az akciót érdemes és szükséges foly­tatni, nem ajánlatos azonban egy napra 2—3 találkozót összezsúfolni, a siker érdekében biztosítani kell a lakosság minden rétegének rész­vételét az összejöveteleken, foko­zottabb mértékben be kell vonni e tevékenységbe az intézmények, vál­lalatok vezetőit. Értékes tapasztalatokkal gazda­gabban a municípiumi pártbizott­ság vezetői bizakodva tekintenek az őszi folytatás elé. A kezdeményezés iránt egyébként a megye más vá­­rosai is érdeklődnek s a jó példát remélhetőleg másutt is követni fogják. Bogdán Tibor

Next