Előre, 1972. május (26. évfolyam, 7615-7639. szám)
1972-05-03 / 7615. szám
XXVI. évfolyam 7615 sz. 6. oldal ára 30 iáni 1972. május 3., szerda JOBBAN SZERVEZETT TERMELÉS, JOBB EREDMÉNYEK IRTA PATAKI IMRE, az RKP Hargita megyei bizottsága gazdasági komissziójának vezetője SZÉP, A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE ÉVEIBEN meghonosodott hagyománya munkásosztályunknak, hogy a dolgozók legnagyobb nemzetközi ünnepét, május elsejét azzal köszönti a legméltóbban, ha a munka, a termelés mezején, a mindennapok „gyári csataterein“ küzdve bizonyítja a ragyogó osztály-hagyományok újszerű továbbélését, a szocializmus nemzeti és nemzetközi ügyéhez való törhetetlen ragaszkodását. Nem is lehet ez másként, hisz a kétkezi és szellemi alkotó számára nincs nagyobb ünnep, mint az okos és célirányos, közhasznú alkotásteremtés, s a szocializmus ügye is a mindennapi helytállást, a meggyőződéssé vált, bensőnkből induló és a társadalom érdekében végzett munkát igényli jelenleg tőlünk elsősorban. Az idén az ünnepköszöntő hangulat mégis valahogyan különbözött a megelőzőktől s ebben nemcsak az évek — a szocializmus építésének évei — során egymásra rétegződő mennyiségi és minőségi felhalmozódások puszta érvényesülése jut kifejezésre, hanem azoknak a felemelő eseményeknek, nagyszerű dokumentumoknak hatása is, amelyek a tavalyi május elseje után láttak napvilágot. Gondoljunk csak az elmúlt évi két, nagyjelentőségű, mély tudományosságtól áthatott expozéra, a novemberi plenáris, s az ezévi gazdasági konferenciák, és az RKP Központi Bizottsága április 18-i plenáris ülésének alkotó légkörére vagy a Nicolae Ceaușescu elvtárs eredményekben gazdag afrikai útjának óriási visszhangjára. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy a szocialista román társadalom 1972. évi tavaszi atmoszféráját, munkásosztályunk május elsejét köszöntő hangulatát meghatározó koordináta-rendszerben az említett közéleti, politikai események döntően érvényesültek, jutottak kifejezésre. S amikor azt mondom, hogy szocialista román társadalom, magától értetődően vonom e fogalomba a haza egyenjogú fiait, a román néppel évszázadok óta együttélő nemzetiségeket, magyarokat, németeket és más nemzetiségű dolgozókat. A május elsejét köszöntő kiemelkedő munkasikerekben egyformán kifejezésre jutott a haza minden becsületes dolgozójának a hozzájárulása, a különböző nemzetiségű dolgozók testvéri kapcsolatainak elmélyülése. Hargita megye román és magyar dolgozóinak megfeszített munkája, a munkában megvalósuló testvéri egyetértés, az eredmények példás bizonyítékok a Román Kommunista Párt gazdasági, szociális, kulturális politikájának hatékonysága mellett. Hargita megye iparvállalatainak munkaközössége, a sokezernyi román és magyar dolgozó azzal az elhatározással kezdte az 1972-es esztendőt, hogy messzemenően érvényesítve a novemberi és az áprilisi plenáris ülés dokumentumaiból fakadó eszméket, magasabb színvonalra emelve a politikai-ideológiai tevékenységet, a korábbinál jobb gazdasági eredményeket érjen el. Ezt mutatták egyébként a dolgozók közgyűlésein véglegesített terven felüli felajánlások is ; megyénk dolgozói az idén összesen több mint 50 millió lej értékű terven felül előállított termék gyártását vállalták. A vállalások listáján szerepelt többek között 1000 tonna öntöttvas, 3 millió lej értékű bútor, több mint másfél millió lej értékű készruha, 1000 köbméter fenyőáru, 550 tonna mosott kaolin és egész sor fontos élelmiszeripari, közszükségleti termék, áruféleség. Már a közgyűlések atmoszférája, az elhangzott beszámolók, de főleg a kialakult viták érzékeltették azt a minőségi változást, amelynek szükségszerűen el kellett következnie az elmúlt év nyarán megindult folyamat gazdasági vetületeként. Az ipari és építkezési vezetőkáderek februári konferenciája is lényegében ebbe a folyamatba illeszkedik szervesen, főleg azáltal, hogy a gazdasági egységek, illetve munkaközösségeik előtt álló konkrét gazdasági feladatokat a novemberi plenáris szellemében elemezte. Mindehhez még hozzátenném, hogy ezt a gazdasági évet a szakirányító szervek jobban előkészítették, mint a korábbiakat ; nagyobb százalékban kötötték meg a szerződéseket, a beruházásoknál a dokumentáció biztosítása, a bankműveletek megnyitása simábban ment. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy érzékeltessem : nagyjából számítottunk arra, hogy dolgozóink túlteljesítik a rájuk váró feladatokat, eleget tesznek a közgyűléseken tett vállalásaiknak. AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN EL ÉRT EREDMÉNYEK elemzése egyes pénzügyi mutatók esetében még folyamatban van, ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy részleteiben is hiteles képet kapjunk Hargita megye ipari egységeiben folyó ez évi gyümölcsöző gazdasági tevékenységről. Elmondhatjuk, hogy megyénk ipari egységei — köztársasági és helyiipari érdekeltségű vállalatok — valamennyi gazdasági mutatót teljesítettek, s a vállalt terven felüli termelésből is többet valósítottak meg, mint amennyi a negyedévre jutott. így többek között az össztermelési tervet 104,5 százalékban, az exporttervet pedig 102,9 százalékban teljesítettük. A negyedév folyamán terven felül előállított termékek értéke több mint 35 millió lejt tesz ki. A munkatermelékenység is (Folytatása a 3. oldalon) A 28. szabad május elsején háromnapos ünnep volt. Munkaszünet, pihenés, szórakozás. Ahol az időjárás kedvezett, szabadtéri színpadokon nagyszabású ünnepségek zajlottak, kirándulók vették birtokukba az erdőket, majálisoztak öregek, fiatalok. Ahol az aranyat érő májusi eső nem engedte zöldbe az embereket — művelődési otthonokban, kultúrházakban, üzemi és ifjúsági klubokban szórakoztak. Mások családi körben, tévé előtt töltötték az ünnepnapokat, baráti társaságban — mindenképp kellemesen, pihentetően. Bárhogyan is állították össze az ünnepi programot — családok, munkaközösségek, barátok — az ország dolgozói ünneplőbe öltöztek, s az elkövetkező munkás hétköznapok tennivalóihoz pihenten, újult erővel láthatnak hozzá. Ott, ahol a munka megkövetelte, a soha ki nem alvó tüzeknek égniük kellett — munkaruhában, ünnepi műszakok kiváló teljesítményeivel jeleskedtek ezekben a napokban is a dolgozók. És munkaruhában vagy ünneplőben, dolgozó népünk gondolatban együtt volt azokkal, akiknek Május 1, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepe, a harc jegyében telt el a demokráciáért, a demokratikus szabadságjogokért, a békéért és haladásért. A szocialista Románia dolgozó népe a béke és a haladás eszméinek jegyében, a nemzetköziség nemes érzelmeivel köszöntötte a munkásszolidaritás nagy ünnepét. A BILLENŐ AUTÓBÓL ömlik a beton, gumicsizmás, lapátos emberek terelik a szürke folyamot a helyére. Aztán munkába áll a vibrátor. Trohan Iuliu betonozó csoportja jókedvűen, fürgén dolgozik, mert igaz ugyan, hogy amikor úgy határoztak: itt, az építőtelepen, és így ünnepük meg a munka, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napját, szavakban hangosan nem ígértek semmit, de magukban annál többet. Mert nem közönséges munkanap ez a mai és ünnephez ünnepi teljesítmény álik. Az iskola építése — a temesvári Circumvalatiumi lakónegyed harmadik zónájának 20 tantermes líceuma — jól halad, az építési ritmus lépésben van a grafikonnal, így hát ez a két nap — május elseje és másodika — előnyt jelent. Hogy mennyit körülbelül, azt Ciupagea Nicolae mérnök az 1-es számú építőtelep részlegvezetője mondja meg : — Az iskola és az E-0 lakótömb építésénél, mert ennél a két épületnél dolgozunk ezen a két napon, a két ünnepi műszak hozzávetőlegesen 50 köbméter betonozást és 20 köbméter téglafalat jelent pluszban, ami nem kevés és közelebb hozza mindkét épület birtokbavevésének örömét. ... Magasba emeli a daru, aztán óvatosan engedi a helyére az előregyártott nagy beton falmezőt szerelnek a 9-es, 16-os, 18-as, 4-es és 6-os lakótömböknél. A 45 szerelő szakmunkás, akik egyemberként válaszoltak a 4-es építőtelepen született kezdeményezésre, hogy május elsejét munkával ünnepük meg, itt van egy száng : Franck Martin, Wéber Mihály, Cimpureanu loan csoportja épp úgy, mint a többiek. A 2-es és a 3-as számú tömbházaknál 12 munkacsoport — körülbelül 130 ember — köztük Fardaru loan és Begov Constantin parkettázó csoportja, Iacob Vasile, Baciu Cornel és Graure loan festőcsoportja, Chioreanu loan villanyszerelő csoportja — dolgozik bent a lakásokban, odakint pedig szeretik le az állványokat. Óráról-órára több mutatkozik a két tömbház homlokzatából. És van nézőközönség is szép számmal. A hatalmas lakónegyed régebben vagy újabban ideköltözött lakói — hiszen csak a 4-es építőtelepen 634 lakást adtak át az idén az építők — ezen a szép május elsejei napon városba menet kis kerülővel elsétálnak a két tömbház előtt is és a „birtokon belüliek“ büszkeségével felmérik, melyik tömbház készült el, melyik érik be legközelebb átadásra. Hiszen az ő lakónegyedükről van szó. Temesvár legnagyobb lakónegyedéről amely a szó szoros értelmében város lesz a városban. 1975-re 10 000 új lakás épül itt fel, amiből már több mint három és félezerbe be is költöztek a lakók. Van hát sétáló elég és van mit csodálni. Minden nap hoz valami újat, többet, mint az előző. Mint ez a május elsejei ünnepnap is. Mihalache Sorin mérnöktől, a 4-es építőtelep egyik vezető mérnökétől kérdezem meg, mennyiségben mit jelent az építőtelepnek az ünnepi műszak. — Előreláthatólag 6—7 lakást — ennyit készítenek el a mai napon a szerelők, de lehet, hogy többet is — és 160 lakás teljes befejezését —a 2-es és 3-as tömbházban a szakmunkások ezen a két ünnepnapon elvégzik az utolsó simításokat és harmadikon jöhet az átvevő bizottság. Szeretném hozzátenni, hogy az említett két tömbház átadási határideje június 1, illetve június 30-a a terv szerint. A lakók tehát másfél, illetve két hónappal hamarabb kapják meg. ... Felhőtlen kék égen ragyog a májusi nap Temesvár felett, a Circumvalasiumi lakónegyed modern tömbházai felett. Ünneplőbe öltözött családok járnak a már kész és a még épülő blokkok között, a gazda szemével figyelik, ellenőrzik az építést. Az építők — mint mindig, most is, ezen a szép tavaszi ünnepen — munkahelyükön vannak. Hogy minél több család örvendhessen hamarabb az új lakásnak, minél több gyermek az új iskolának. Mag Mária BEKERÍTETT UDVAR. Valamikor ócskavasraktár vagy valami hasonló volt itt. A felszabadított üres telken most levert cölöpökre szegezett lécek körbefutó vonala jelzi az új épületek „határát“. Az utcán színes, tarka népviseletbe öltözött táncosok, énekesek, Vidám dalokat harsogó fúvószenekarok vonulnak végig. Egyik-másik fiatal építő kezében megáll a kalapács, a szekerce, kicsit hallgatózik. (Folytatása a 3. oldalon) DOLGOS ÜNNEPNAPOK TEMESVÁRI ÉS ARADI ÉPÍTŐTELEPEKEN Csaknem kétszáz mezőgazdasági termelőszövetkezetnek, gépállomásnak és állami mezőgazdasági vállalatnak abban a megtiszteltetésben volt része, hogy múlt évi kiváló gazdálkodási eredményeiért az Államtanács a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntette ki. Az élenjáró egységek viszonylag nagy száma sokatmondó tény, arról tanúskodik, hogy tíz éve szövetkezetesített mezőgazdaságunk biztos léptekkel halad azon az úton, amelyet számára a X. pártkongresszus, az ötéves terv jelölt ki. Tavaly az ország történetében a legnagyobb gabonatermést értük el, négyszáz mtsz például hektáronként 3000 kilónál gazdagabb búzatermést takarított be. 350 szövetkezeti gazdaság hektáronként több mint 4000 kiló kukoricatermést ért el, 370 mtsz cukorrépa hektárhozama meghaladta a 30 000 kilót s 200 termelőszövetkezet hektáronként 20 000 kilónál is több burgonyát szedett. E néhány számadatból nagy jelentőségű következtetés vonható le, éspedig az, hogy sok helyen immár megközelítették vagy túlhaladták az 1975-ös évre előirányzott terméshozamokat. Ezek a megvalósítások az ötéves terv reális célkitűzéseit érzékeltetik, azt, hogy mezőgazdaságunk egészében képes teljesíteni a ráháruló rendkívül nagyjelentőségű nemzetgazdasági feladatokat. S 1972 tavaszán a termelőszövetkezetek tagsága, a gépállomások és állami farmok dolgozói beszédesen bizonyítottak. Szatmártól Dobrogeáig s Észak-Moldovától Bánátig, kihasználva a korai nekiindulás lehetőségét, a rendelkezésükre álló gépek roppant energiáját, mondhatni rekordidő alatt végeztek a márciusban földbe kívánkozó magvak vetésével s a kukoricatermesztő megyék zöme is május elsejéig teljesítette vetési tervét. Ezer meg ezer hektáron lazítják már a talajt a növényápolás gépei. A csapadékos időjárás ugyancsak kapóra jött, jók a terméskilátások tehát ebben az évben is. A belterjes mezőgazdaság szüntelen fejlesztése, a nemzetgazdaság igényeinek kielégítése, az ország egész lakossága életszínvonalának emelése azonban további nagy erőfeszítéseket kér. Az RKP KB április 18-i plenáris ülése mezőgazdasági dolgozóink elé azt a feladatot tűzte, hogy a gépesítés, kemizálás, öntözés segítségével, a korszerű technológiák bevezetésével tetemesen növeljék a növényi és állati eredetű termelést. Jól tudjuk : úgy terem a föld, ahogy gazdálkodunk vele. A lecsapolás, a gátépítés, az erózió leküzdése újabb és újabb hektárokat jelent. S örvendetes, hogy ezen a tavaszon az Argeș megyeiek felhívására minden vidék, szinte minden termelőegység bekapcsolódott a nagyszabású talajvédelmi akciókba. Ez lehetővé tette, hogy a régebben kihasználatlanul maradt földek az idén már termést hozzanak. Az elkövetkező időben is mindent el kell követnünk, hogy ésszerűen gazdálkodjunk a földdel, ágyásnyi parcella se maradjon bevetetlenül, utak, vasutak mentén, állattenyésztési telepek épületei között bőven akad olyan terület, amely több figyelmet érdemel, kár és vétek e földeket parlagon hagyni. A tavaszi vetés igazán csak akkor fejeződik be, amikor még termékenyíti meg az ilyen parcellák talaját is. Az elmúlt hetekben eső híján mesterséges permet hullott sok állami farm, szövetkezet vetésére. A májusi eső aranyat ér, még akkor is, ha patakok, erek, források, kutak, folyók vize jut a növények gyökeréhez. ötéves tervünk végéig több mint két millió hektáron öntözéses termesztést folytatunk, ami azt jelenti, hogy minden esztendőben újabb százezer hektárokat kell ilyen célokkal előkészíteni. Számos szövetkezet mutat jó példát abban, hogy saját erejéből is képes megfelelő öntözőcsatorna hálózatot kiépíteni, anélkül tehát, hogy örökösen támogatásra várna. Nem egy Bihar megyei mtsz. például már hetekkel ezelőtt feltöltötte a mesterséges patakok medrét, javában működnek a vizet szóró centrifugák a kövéren hajtó lucernásokra. Az is igaz, hogy a szükségletekhez képest nem mindenütt kielégítő az öntözéses gazdálkodás előkészítése. Az idei természeti körülmények követelik, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló összes öntözési lehetőségeket. Hazánk nagy kincsei a rétek, legelők. Államunk az utóbbi időben sokat költött feljavításukra. De a gyepterületek gazdasági potenciáljának növelése azt kéri, hogy a falvak lakossága, érdekeinek megfelelően, a maga hozzájárulásával is elősegítse a pázsitok állandó sarjadását. A községi polgármesterek első országos tanácskozásán elhangzott felhívás, miszerint a személyes gazdaságok is hatékonyabban résztvehetnek a lakosság ellátásában, országszerte széles visszhangra talált. A legelők, rétek karbantartása kedvező feltételeket kínál a jószágállomány gyarapítására, hozamának növelésére, tehát az állattenyésztők jövedelmének emelésére is. A májusi hetekben sokat tehetünk a takarmányalap bővítéséért s folytatni kell az állathízlalásra szóló szerződések megkötését. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy ezen a tavaszon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagsága, a traktorosok, az állami farmok dolgozói a sürgős munkák idején becsülettel helytálltak. Nemcsak a vetések gyors befejezésével érdemelték ki egész népünk tiszteletét, hanem mindenekelőtt igényességük mércéjének magasabbra emelésével, amelynek érthető velejárója a kiváló minőségű munka lett. Mint mondani szokás éjt nappá téve dolgoztak a gépkezelők, földművesek. Két évvel ezelőtt az árvíz ellen vívták hősi harcukat, most ádáz küzdelmet folytattak azért, hogy visszatartsák a földben az aszály csalogatására elillanni készülő, talajmorzsákba kapaszkodó, drága gyöngynél is többet érő vízcseppeket. És annyi magot hullattak takaró alá, amennyiből valóban bőség szaporodhat. De próbatétel próbatételt követ. Küszöbön az ápolás, a védelem ideje, olyan időszak ez, amelyben végérvényesen eldől a termés sorsa. Érdekeltségben, szaktudásban nincs hiány, a kapálógépek, a vegyszerek mellé társul a tsz tagok lelkiismeretes kezemunkája. S azok, akik május ünnepét a tavaszi mezei viadal győzteseiként köszöntötték, minden bizonnyal magukhoz méltó munkát végeznek a nyári s az őszi hónapokban is. Legyen erre buzdítás a legjobbak kitüntetése. Fülöp Ernő TÍZ ÉVE FEJEZŐDÖTT BE A MEZŐGAZDASÁG SZÖVETKEZETI ÁTALAKÍTÁSA BIZTOS LÉPTEKKEL MAI SZÁMUNKBAN: • MŰVELŐDÉS • SPORT • NAGYVILÁG LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) (2. oldal) (4. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság Május 2— AZ IFJÚSÁG NAPJA MINDENNAPI BIZONYÍTÁS Mesében három nap a próbaesztendő és csak a hallgató előtt tűnhet soknak, hiszen a történetek ifjú, eszes hőse még a mesében sem marad magára, nemcsak szíve és ügyessége diktálja a megoldást, a legtöbbször rengeteg szövetségese van a kísértések leküzdésében, sőt az elmozdítandó hegyeknek sem egyedül feszíti vállát, hiszen varázsszóra tengernyi segítség támad annak érdekében, hogy sikerrel küzdjön meg a próbatétellel. Nos, sok-sok ilyen történet meséléséhez lenne kedvem, némelyik a népmesékre emlékeztet. A minap hallottam egy, aszfalton felnőtt fiúról, akinek választott pályáján az út aranymezőkre, selyemrétekre vezet, de valljuk be őszintén, a ma még csizmaszárig sáros faluba visz. A szülői becsvágy jelez ezen az úton minduntalan tilosat, azaz állított mindmáig sorompót, hiszen hallani sem akartak arról, hogy fiuk az agronómus pályát válassza hivatásának. És itt következett a népmesébe illő fordulat : valaki meghívta a faluba, töltsön ott három napot, három napig a már kész agronómussal járja a határt, legyen része a hajnalban kezdődő és késő esti gyűlésbe torkolló munkanapban. Nem hívták vendégségbe, nem várták párolgó tyúkhúslevessel és foszlós kaláccsal , a bizalmatlanság gondolataival teli tarisznyát is szegre akasztották, nem tartottak ügyetlenkedéseitől, senki sem tekintett úgy rá abban a faluban, hogy „öcskös, állj félre az útból“. Bizony az önmegismerésre is kitűnő alkalmat jelentett, hiszen nem a majális és nem a szünidőző kisasszonykák vártak rá, helyette megismerte a tavaszi idénymunkák sok-sok Fejér László (Folytatása az 5. oldalon) Megbeszélések a Román Kommunista Párt küldöttsége és a Francia Szocialista Párt küldöttsége között 1972. május 1-én, hétfőn megbeszélések folytak a Román Kommunista Párt Nicolae Ceaușescu, az RKP főtitkára vezette küldöttsége és a hazánkban tartózkodó Francia Szocialista Párt Frangois Mitterrand, az FSZP első titkára vezette küldöttsége között. Francia részről részt vett : Gaston Defterre, a Francia Szocialista Párt Országos Bürójának tagja, a szocialista parlamenti csoport elnöke, Marseille polgármestere és Robert Pontillon, a Francia Szocialista Párt Országos Bürójának tagja és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó országos titkára, román részről pedig Manea Manescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Stefan Voitec, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, Cornel Burtica, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára, Stefan Andrei, az RKP KB titkára. A megbeszélések során kölcsönösen tájékoztatták egymást a két párt tevékenységéről és célkitűzéseiről. Ez alkalommal szóba kerültek a Román Kommunista Párt és a Francia Szocialista Párt közötti, a Románia és a Franciaország közötti kapcsolatok, az európai politikai helyzet és az aktuális nemzetközi helyzet kérdései is. Kinyilvánították azt a közös óhajt, hogy továbbra is fejlesszék a két párt közötti, a román és a francia nép közötti kapcsolatokat. A megbeszélések a jó megértés meleg légkörében folytak le. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGBAN A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a két ország kormánya megállapodott abban, hogy ez év májusának második dekádjában kerüljön sor a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének hivatalos baráti látogatására Románia Szocialista Köztársaságban. A küldöttséget Erich Honecker, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára és Willi Stoph, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Politbürójának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke fogja vezetni. A látogatás alkalmából aláírják a Románia Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. A POLITIKAI KÖNYVKIADÓ GONDOZÁSÁBAN MEGJELENT: NICOLAE CEAUSESCU Románia pe drumul construirii societatii socialiste multilateral dezvoltate VI. kötet Jelentések, beszédek, cikkek 1971 május—1972 február N PÁRBESZÉD KÖVETÉSRE MÉLTÓ KEZDEMÉNYEZÉS éhány soros újsághír számolt be annak idején az Alba Iulia municípiumi pártbizottság kezdeményezéséről. Az elmúlt év decemberében ez a pártbizottság aktívaülést tartott, melyen a szocialista nevelés, a helyi pártszervek, pártszervezetek tömegkapcsolatai további javításának kérdéseit vizsgálták meg. Itt született meg az elhatározás: e munka színvonalának további emelése érdekében szervezzenek párbeszéd-sorozatot a lakossággal, a legkülönbözőbb — politikai, etikai, közérdekű stb. — problémákról. Januárban megindult a sorozat. Feladata, célja, mint azt már a rendezvények egységes címe is megfogalmazza, annak tudatosítása, hogy „kommunistaként kell gondolkoznunk, élnünk, dolgoznunk“. Az akcióba bekapcsolódtak a municípiumi néptanács szervei, a vállalatok, művelődési otthonok is, és a három hónap alatt mintegy 16 ezer ember vett részt az összejöveteleken. Mint Krizbai József, a municípiumi pártbizottság szervezési ügyekkel foglalkozó titkára elmondotta, e kezdeményezés nem zárja ki a propaganda és nevelő tevékenység eddigi formáit sem, sőt a lakossággal, a tömegekkel való állandó kapcsolat révén nagymértékben hozzájárul azok tökéletesítéséhez, eredményesebbé tételéhez. A három hónap tapasztalata bebizonyította, hogy a példa követésre méltó. A kilencven nap alatt a pártaktivisták, néptanácsi dolgozók, a vállalatok, intézmények vezetői mintegy kétszáz, változatos, némelykor teljesen újszerű rendezvényen találkozhattak, beszélgethettek el a lakossággal. — Beszélgethettek — hangsúlyozza Radoane Joan, a propaganda osztály instruktora — mert nem az volt a célunk, hogy az előadók egyszerűen felolvassanak néhány oldalnyi szöveget, hanem, hogy véleménycserére ösztönözzük a jelenlévőket, vitákat robbantsunk ki. Ami nagyrészt sikerült is. A továbbiakban megtudom, hogy igen eredményes volt a város- és lakásgazdálkodási vállalat dolgozóival való találkozás, melyen igen sok érdekes ötlet, javaslat született és — a helyi szervek operativitását dicsérendő — valósult is meg rövid időn belül. Javult azóta a közszállítás, intézkedtek annak érdekében, hogy nyár végéig az összes gázberendezési kéréseknek eleget tegyenek, megjelölték az autóbuszmegállókat, megoldották az utcák locsolását, s ugyancsak e találkozón elhangzott javaslat alapján a közkertekben taposott tilos ösvényecskék elé „a lusták útja“ feliratú táblácskákat helyeztek el. Az emberségről, becsületről, méltányosságról beszélgettek a municípiumi pártbizottság aktivistái Alba Iulia ipari vállalatainak munkásaival, továbbá a balesetekről, azok társadalmi és morális következményeiről a gépkocsivezetőkkel, a példás kiszolgálás követelményeiről, fontosságáról a kereskedelmi alkalmazottakkal, a választott mesterség szépségéről a szaklíceumok diákjaival. Igen népszerű volt a pionír-staféta is, melynek során a tanulók bejárták és megismerték városuk ipari egységeit, intézményeit, a látottakat, tanultakat naplóban rögzítették. Az akció közös gyűléssel zárult, ahol a kisiskolások összegezték a staféta eredményeit. A legérdekesebb, legsikerültebb és legújszerűbb találkozók azonban azok voltak, melyeket a gyári és falusi dolgozók között szerveztek. Hogyan született meg ez az ötlet? A falusi iskolák tanítói, tanárai többször is panaszkodtak, hogy nincs elég fiataljuk, akikkel elképzeléseiket, kezdeményezéseiket megvalósíthatnák. A municípiumi pártbizottság vezetői úgy döntöttek, hogy a párbeszéd-sorozat keretében a falvakon olyan összejöveteleket szerveznek, melyeken azok a tanulók vesznek részt, akik a környékről ingáznak az Alba Iulia-i líceumokba. E találkozók során aztán elbeszélgethettek a tanítókkal, a művelődési otthonok igazgatóival, akik beszámoltak nekik terveikről és bevonták őket azok megvalósításába. Ezt az ötletet bővítették tovább, amikor a gyárakba ingázók számára is találkozókat szerveztek szülőfalvaikban. Itt a gyárak, vállalatok vezetői elmondották, hogyan, milyeneknek ismerték meg ők a „városbaszakadtakat“, hogyan értékelik munkájukat, majd az otthoniak jellemezték falubelijeiket. E találkozók eredménye— egymás mélyebb, alaposabb megismerése — a közös munka során gyümölcsözik majd. A párbeszéd-sorozat első szakasza nemrégiben lezárult. A kezdeményezők a háromhónapos munka alapján levonták a megfelelő következtetéseket. Elsősorban azt, hogy az akciót érdemes és szükséges folytatni, nem ajánlatos azonban egy napra 2—3 találkozót összezsúfolni, a siker érdekében biztosítani kell a lakosság minden rétegének részvételét az összejöveteleken, fokozottabb mértékben be kell vonni e tevékenységbe az intézmények, vállalatok vezetőit. Értékes tapasztalatokkal gazdagabban a municípiumi pártbizottság vezetői bizakodva tekintenek az őszi folytatás elé. A kezdeményezés iránt egyébként a megye más városai is érdeklődnek s a jó példát remélhetőleg másutt is követni fogják. Bogdán Tibor