Előre, 1972. augusztus (26. évfolyam, 7693-7718. szám)

1972-08-01 / 7693. szám

N AUGUSZTUS 23 ÉS A KÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSÁNAK XXV. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE AZ EGÉSZ ORSZÁG ÖSSZEFOGOTT A PÁRTKONFERENCIA HATÁROZATAINAK VALÓRA VÁLTÁSÁÉRT AZ ÚJ GYÁR MÁRIS BIZONYÍT­ agybánya legfrissebb ipa­ri hajtása a város déli kapujában épült gyapot­fonoda, amely, nemzet­­gazdasági jelentőségén túl, sokat segít a hely­beli nők elhelyezkedési gondján. Közismert ugyanis, hogy Nagybá­nyán csak az utóbbi esztendőkben indult lendületesen fejlődésnek a női munkaerőt foglalkoztató köny­­nyűipar. A nemrég korszerűsített konzervgyár után megkezdte a ter­melést a gyapotfonoda is. Alig egy hónapja adtunk hírt az első részleg beindításáról, s most már az első munkasikerekről is beszámolhatunk. — Már az a tény is sokra köte­lez bennünket — mondja NICORI­­CIU PETRU mérnök, az új gyár igazgatója —, hogy az első egységet a tervezett határidőnél hamarabb adták át rendeltetésének az építők. Mi sem természetesebb tehát, hogy jól kell gazdálkodnunk a szerzett előnnyel, mi most mindent elköve­tünk, hogy további hetekkel szapo­rítsuk az előnyt, annak ellenére, hogy dolgozóink átlagos életkora alig haladja meg a 20 évet, s több­ségük csak most ismerkedik a nagy­üzemi termeléssel. Az átadástól el­telt alig egy hónap eredményei bi­zakodással töltenek el bennünket. Ebben a hónapban, az Országos Pártkonferencia napjaiban és az­után fokozódott a munkalendület, ennek eredményeként mintegy 20— 25 százalékkal több gyapotfonalat termelünk, mint az előirányzott mennyiség. A konferencia doku­mentumai bennünket is arra ösz­tönöznek, hogy tovább javítsuk a munkát és olyan átfogó intézkedé­seket hozzunk, amelyek eredménye­ként hamarabb elérhetjük az elő­irányzott paramétereket. Még ebben az esztendőben 100 tonna fonalat adunk terven felül, az utolsó rész­leget pedig egy negyedévvel­ előbb szeretnénk beindítani. Lehetőségein­ket felmérve arra a következtetésre jutottunk, hogy az ötéves tervből reánk háruló feladatokat hat hónap­pal mi is korábban megvalósíthat­juk. S visszatérve üzemünk dolgo­zóinak fiatal életkorára, hadd je­gyezzem meg, hogy ezt egyáltalán nem tartom hátránynak. Ezek a 18—20 éves munkáslányok már az induláskor bebizonyították, hogy több szorgalommal és lendülettel, fáradhatatlansággal pótolni tudják a nagyobb tapasztalat hiányát. Az igazgató irodája egyébként egy barakkban kapott helyet, akárcsak az adminisztratív személyzet mun­kahelye. Ez mindenképpen egészsé­ges szellemet bizonyít, éspedig azt­ első a termelés, először a gyárrész­legeknek kell beindulniuk, az itt dolgozóknak kell jobb munkafelté­teleket biztosítani! Az átadott rész­leg valóban kiváló munkahelyül szolgál, modern, automata gépsorok, kondicionált levegő, jó világítás, porszívó berendezések. ILIE­ FLO­RIN fiatal mérnök vezeti a részle­get. Alig három esztendeje végezte az egyetemet Iași-ban. Az „inaséve­ket“ az Avasban működő len- és kendervászongyárban töltötte, hogy aztán hazajöjjön szülővárosába, Nagybányára. — Mintha csak nekem építették volna ezt a gyárat — mondja Iliés mérnök —, éppen ezt a szakot vé­geztem az egyetemen is. Most már teljesen révbe jutottam, nem kell ingáznom sem. Jó munkahelyem van, a lakásom is itt, a szomszédos Zazar-negyedben található. Minden feltétel adva van tehát ahhoz, hogy teljes odaadással, egész lényemmel a gyárat és a közösséget szolgáljam. De azt hiszem, ugyanezt mondhatja el magáról üzemünk minden dolgo­zója. Nagy szüksége volt a város­nak erre a gyárra, sok száz fiatalnak biztosít lakóhelyén munkát. Eggyel több okunk van tehát arra, hogy maradéktalanul valóra váltsuk az Országos Pártkonferencia dokumen­tumainak előirányzatait. KISS ÉVA baiusi-i bányászszülők gyermeke. Az általános iskola el­végzése után a városgazdálkodási vállalatnál különböző idénymunká­kat végzett. Amikor az épülő gyár­hoz a leendő szakembereket tobo­rozták, elsőként jelentkezett a szak­­képesítő tanfolyamra. Jó eredmény­nyel végezte a tanfolyamot, amit az bizonyít legjobban, hogy neki ada­tott meg a megtiszteltetés, hogy az első gépet beindítsa, először ő kösse meg a fonott szálat... — Nehéz volt megszokni a rend­szeres nagyüzemi munkát? — kér­dem tőle. — Voltak és még vannak nehéz­ségek a munkában, ez együtt jár egy új gyár első lépéseivel. Megem­líthetném például azt, hogy jelen­leg az orsókat is nekünk kell a gé­pekhez hozni, s olykor az anyag­­szállítással is mi foglalkozunk. De menet közben majd minden egye­nesbe jön. Ami engem illet, úgy ér­zem, hamar beilleszkedtem a gyári rendbe, ez talán azzal is magyaráz­ható, hogy szüleim korán hozzászok­tattak a munkához, már kis elemis­ta koromban segíteni kellett otthon a háztartásban, mindent, ami sor­ba jött. MAXIM EUDOCHIA csoportveze­tő alig egy esztendeje még a tan­ügyben dolgozott, mint helyettes ta­nító. A líceum elvégzése után elő­ször ezzel próbálkozott, de csakha­mar felismerte, hogy biztos jövőt csak egy szakma elsajátítása nyújt­hat. Aradon végezte a szakképesítő tanfolyamot, munkához látott, s a vezetőség, felismerve rátermettsé­gét, csoportvezetőnek nevezte ki. — Hogy őszinte legyek — mond­ja — még nekem is sokat kell ta­nulnom, hogy mindent tudjak, amit ebben a szép mesterségben tudni kell. Igyekszem hát nemcsak taníta­ni, de tanulni is. Az Országos Párt­konferencia dokumentumai is azt kérik tőlünk, hogy soha ne legyünk elégedettek önmagunkkal, állandó­an tökéletesítsük szakmai felké­szültségünket, gazdagítsuk általános ismereteinket. PÜSÖK ESZTER és HORINCAR REGHINA munkásnők annak szük­ségességéről beszélnek, hogy már most az elején több munkafázis el­végzését tanulja meg minden fiatal, így jobban helyt tudnak állni a termelésben, mindenütt tudnak dol­gozni, ahol csak szükség van rá­juk. Bárkivel álltunk szóba, beszélget­tünk el az új gyárban, mindenki biztosított elhatározásáról, mindent megteszünk, hogy idő előtt elérjük a tervezett kapacitást. Nagybánya legfrisseb ipari hajtása máris bizo­nyít ... Sike Lajos EGY ÚJÍTÁS ÉS AZ ÚJÍTÓ Doboly Elek régi ismerősei kö­zül sokan még mindig emlékez­nek rá, hogy annak idején, a kö­zépiskolában, irodalomkedvelő, zeneszerető diák volt. Akkoriban kevesen hitték, hogy kohászmér­nök lesz. Erről kérdezem most. Az újítás szerzője, Doboly mér­nök mosolyog: — Na de azért már akkor is matematikából, fizikából voltak a legjobb jegyeim! Tulajdonkép­pen mindig is kohásznak készül­tem. Rákosdi gyerek voltam s ha felmentem a dombra, láttam a vajdahunyadi kohók fehér meg szürke füstjét. Jobban vonzott, mint a­­mesék elvarázsolt várkas­télyai, Doboly Elek eljutott ebbe a várkastélyba. Tizenhét esztendei munka áll mögötte a kohászat­ban. Vajdahunyadon a kenes ko­­hórészleg vezetője, Imnaen­ki tiszteli, becsüli, s úgy beszél ró­la, mint az üzem egyik legtehet­ségesebb mérnökéről, akinek so­kat köszönhetnek. Az Országos Konferencián is szó esett egy módszerről, amely lehetővé te­szi, hogy takarékoskodjanak a koksszal. Az ő újítása volt. Meg­szokott szerénységével válaszol, amikor szóba hozom. — A pakura befúvásra gondol ! Azzal már elég régen kezdtem foglalkozni, vagy négy évvel ez­előtt, már nem is olyan új do­log ... — De mostaniig nem sok szó esett róla ... — Egy új dolog születésénél mindig megjelennek az akadékos­­kodók, hogy a módszer nem lehet jó ezért, nem alkalmazható más­valamiért, hogy nem lehet elkészí­teni a befúvóberendezést, hogy... és így tovább. Az egésznek a hát­tere pedig: kényelmesség. Van egy megszokott módszer, egy ter­melési eljárás, minek azt felborí­­tani, magunknak újabb fejtörést okozni? Az egyik mesterrel elké­szítettük a befúvó berendezést. Egy nagy nyomású pumpa és cső­rendszerek segítségével porlasz­­tott állapotban fújtuk be a pa­kurát a kohóba. A számítások­ból kiderült, hogy egy kiló paku­rával másfél kiló kokszot takarí­tunk meg. — És mi új van még ezen a területen? — Az, hogy most már termelé­si feladat ezzel a módszerrel ol­vasztani a vasat. Vagyis: kötele­ző, aminek én nagyon örvendek. Különben nekünk, műszakiaknak nagy öröm az, hogy pártunk fő­titkára mindig elsőnek, és kom­munista szenvedélyességgel pro­pagálja az újat, harcol a terme­lés minél gyorsabb ütemű moder­nizálásáért, a hatékony termelési eljárások, technológiák alkalma­zásáért. Ez a tudat nekünk biz­tonságot és újabb lendületet je­lent a termelőmunkában. Kovács N. Erzsébet Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXVI. évfolyam 7693. sz. 8 oldal­ára 30 iráni 1972. augusztus ,1., kedd A fémiparban csökkenteni akarjuk a kohók kokszfogyasztását földgáz, oxigén és pakura felhasználásával. Immár hagyomány lett: anélkül állítunk elő öntöttvasat terven felül, hogy emiatt növelnénk az import-koksz fogyasztást. (COSTACHE TROTU­NAR, a vajdahunyadi ipari fővállalat vezérigazgatójának az Országos Pártkonferencián elhangzott beszédéből) FOKOZÓ00 MUNKALENDÜLETTEL A VESZTESÉGMENTES ÉS GYORS BETAKARÍTÁSÉRT Az előző évekkel szemben az idén több mint egy héttel korábban kez­dődött meg a kenyérgabona betaka­rítása Maros megyében. Az állami mezőgazdasági vállalatok, a terme­lőszövetkezetek azon törekvését, hogy minél magasabb minőségi szin­ten teljesítsék az Országos Konfe­rencia tiszteletére tett vállalásaikat, sajnos, akadályozta a szeszélyes MAROS MEGYEI HELYZETKÉP időjárás. Az utóbbi héten, egyetlen nap sem telt el eső nélkül, amit vé­gül is betetőzött a csütörtökre vir­radó éjszaka tomboló zivatar, így a kombájnok esetenként napokig veszteglésre kényszerülnek. Az ob­jektív nehézségek ellenére az álla­mi mezőgazdasági vállalatok dolgo­zói, a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagsága erőfeszítéseket tett és tesz, hogy körültekintő munka­­szervezéssel gyorsan és megfelelő körülmények között takarítsák be a gabonát. A Valeni de Mure?-i, erdő­­csanádi, nagyernyei termelőszövetke­zetek az aratás befejezését jelentették. A tagság, a gépesítők szorgalmát bőségesen megfizette a föld. A Va­leni de Mure?-i termelőszövetkezet tagsága annak dacára, hogy egész területük a Kelemen-havasok lábá­nál fekszik, hektáronként 3000 kilós búzatermést ért el. Meg kell em­lítenünk a régeni termelőszövetke­zetet is, ahol bár még 80—100 hek­tárról kell betakarítani a kenyérga­bonát,, eddigi eredményük: 4000 ki­lós átlag. Előzetes számítások sze­rint, miután betakarítják az egész gabonát, hektárhozamuk eléri majd a 3800 kilós átlagot, a tervezett 3000 kilóval szemben. Hadd említsük meg még, hogy a megye állami me­zőgazdasági vállalatai közül a rad­­nóti és bátosi fejezte be eddig a búzaaratást. Az állami vállalatok át­lageredménye 3400 kilót mutat. A napokban, ha az időjárás is kedvez, még több termelőszövetke­zet fejezi be a búza aratását: a náznánfalvi, szentannai, szentgeri­­cei, backamadarasi, szentháromsági és mások, ahol az átlageredmények magasabbak, mint­­az eddigi megyei átlag. A felmérések szerint a me­gyében a termelőszövetkezetek 2400 kilós átlagot értek el eddig. Mezőzá­­hon, Mezősályon, Sáromberkén, Ger­­nyeszegen, Dedrádon, Marosvécsen és máshol az átlagtermések megkö­zelítik a 3000 kilót is hektáronként. A termés bőségesnek ígérkezik. Éppen ezért,­­ a termelőszövetkeze­teknek mindent meg kell tenniük a veszteségmentes, gyors betakarítá­sért. Lendületesebb munkára van szükség, elsősorban a mezőségi, a Küküllő és a Nyárád felső folyása mentén elterülő egységekben. E te­kintetben az illetékes megyei szer­vek is intézkedtek már. Jelenleg a megye termelőszövetkezeteiben több darab C—1, C—3-as típusú és 72 darab Gloria típusú kombájn dol­gozik. Ez utóbbiak jelentős része a déli megyékből érkezett segítség­ként. Ezzel az erővel naponta 3000— 3200 hektárról vághatják le és csé­pelhetik ki a búzát. Tekintettel azonban a szeszélyes időjárásra, mind a gépesítőknek, mind az mtsz­­vezetőknek arra kell törekedniük, hogy kihasználjanak minden alkal­mas pillanatot, hogy fordítsanak messzemenő gondot a kicsépelt ga­bona tárolására, szárítására. Szabadi Mihály A VÁLLALATI KÖZGYŰLÉS ELŐTT A PARAMÉTEREK ELÉRÉSÉNEK MŰSZAKI ÉS EMBERI VONATKOZÁSAI Rövidesen a Csíkszeredai kötöttárugyárban is sor kerül az im­már hagyományos félévi beszámoló közgyűlésre, ahol a dolgozók megvitatják, miként valósították meg az első félévi tervfeladataikat és vállalásaikat, és főképpen azt, hogy milyen intézkedések szüksé­gesek a sikeres évzáráshoz a hátralevő időszakban, a munka további javításához minden téren. Ebből az alkalomból megkérdeztük a kötöttárugyár dolgozó bi­zottságának négy tagját, milyen kérdések megvitatását tartanák kü­lönösen szükségesnek a vállalati közgyűlésen, a szocialista demokrá­cia e nagyon jelentős fórumán. Lukács László, a vállalat főmérnöke: — Elöljáróban mondjuk el: gyá­runk építését az 1967-es Országos Pártkonferencia után kezdtük meg, s éppen ezért megfogadtuk, hogy határidő előtt az idei Országos Kon­ferencia tiszteletére elérjük a terve­zett paramétereket. Ezért folyt a küzdelem a gyárban az elmúlt fél­évben. A vezetőség, a pártszervezet, szakszervezet, az ifjúsági szervezet mindent elkövetett, hogy minden egyes dolgozó megértse: milyen nagy, milyen fontos feladatról van szó, s erőfeszítéseket tegyen valóra­váltásáért. Így sikerült az Országos Pártkonferenciát azzal köszönteni, hogy a második negyedévben elér­tük a tervezett paramétereket: a darabszámra, termékekre megálla­pított tervet 108,5 százalékra, a ter­melékenységi mutatót mintegy 100,2 százalékra, a jövedelmezőséget 104,5 százalékra teljesítettük, az 1000 lej értékű árutermelés költségeit pedig 9 lejjel csökkentettük. A munkások, segédmesterek igyekezete révén Ko­­ ­llés József Kálmán Gyula (Folytatása a 7. oldalon) A RAJTUNK MÚLIK Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács a napokban tartott plená­ris ülésen hasznos o­­perativitásról tett­ tanú­­bizonyságot: alig kap­tuk kézhez az Országos­­ Párt­konferencia határozatait, alig le­hettünk túl az első olvasáson, lapszélre jegyezve, hogy milyen fejezeteket kell sürgősen és ala­posan újraolvasnunk; telefon csen­gett a művelődési bizottságok iro­dáiban; a fővárosba szólították a tanács tagjait és a megyei szocia­lista művelődési és nevelési bizott­ságok elnökeit. A munkaülés napi­rendjén, többek között, az Országos Pártkonferencia határozataiból szár­mazó közművelődési feladatok meg­vitatása szerepelt. Valószínű más is így van vele, a párt novemberi, ideológiai munká­val és neveléssel foglalkozó plená­ris ülése után elért eredményeket taglaló és főleg a közművelődésben még mindig fellelhető fogyatékos­ságok, a határozati javaslatok hal­latán a közművelődés országos prob­lémái mellett főleg annak a közös­ségnek a problémáira figyelek, a­­melynek képviseletében helyet fog­lalok a tanács székházának már­ványtermében. A közművelődés or­szágos állapotát felmérő jelentés nem is bonyolódhat egy-egy megye közművelődési életének apró rész­leteibe, az országos szintézis mégis alk­almat ad az analógiák, párhuza­mok, az általános érvényű követ­keztetések alapján, hogy a saját portánkon is szétnézhessünk. Kel­lemes volt hallanom, hogy a múlt hónapban Kovászna megyében szer­te megalakult művelődési egyesüle­tek az országos érdeklődés központ­jába kerültek, arges­i, hargitai, beszterce-naszódi és többi társaik­kal együtt, s mások mulasztásairól, a közművelődési munka hibáiról értesülvén, ha nem is nevezték ne­vén a megyét, amelyet képviselek, meg kell fogalmaznom, milyen sür­gősségi sorrendben és milyen nyo­matékkal, a közművelődési élet me­lyik területén kell kezdenünk itthon az Országos Pártkonferencia határo­zatainak valóra váltását. Mert lám, egy ilyen egy napos meditáció után ébredhet rá még a bennfentes is, hogy sikeres rendezvényeink, a me­gye kulturális, művelődési életét pezsdítő kezdeményezéseinek, a me­gyei közművelődési munkának az országos áramkörhöz kapcsolása mellett, a társadalmi élet egészét át­fogó nevelőmunkánk sok területén mennyi még a tennivalónk. Hiba lenne azt hinnünk tehát, hogy a he­lyi hagyományokban gyökerező, a szocialista tudatformálást az eddigi­nél hasznosabban szolgáló négy Ko­vászna megyei művelődési egyesü­let megalakításával, az ebben az év­ben szervezett, a megye határain túl is visszhangra találó tudomá­nyos ülésszakokkal, a nagy közön­ségsikernek és a szakmabeliek elis­merésének örvendő megyei doku­mentumfilmmel, a közel ötven író­olvasó találkozóval, az ez évi iro­dalmi termés legjavának rendkívüli közönségsikerével, féltucatnyi kórus­­találkozóval, a népdal, népviselet és népi tánc helyi seregszemléivel, a tárgyi és szellemi néprajz gyűjtésé­nek, kiállításának és tudományos feldolgozásának megszervezésével múzeumalakítással — nem folytatom a sort, lapokat lehetne teleírni az ehhez hasonló rendezvényekkel,­­ nem kellene és nem tudnánk „he­lyet szorítani“ még átfogóbb, az e­­gész lakosság érdeklődését, többsé­gük aktív részvételét feltételezi művelődési munkának. A megyei művelődési és szocialista nevelési bizottság közel hetven tagjának te­hát a közeljövőben arról kell gon­doskodnia, hogy a szocialista tudat­­formálásban, a román nép és az e­­gyüttélő nemzetiségek kultúrájának kölcsönös megismerésében, a nem­zetiségi önismeret alakításában ha­tékonynak bizonyult akciókat, ren­dezvényeket megyeszerte ismerjék és ezek analógiájára, a helyi sajá­tosságok figyelembe vételével ezek­hez hasonlókat kezdeményezzenek. Sylvester Lajos, a Kovászna megyei művelődési és szocialista nevelési bizottság elnöke (Folytatása a 7. oldalon) Lapunk 2., 3., 4., 5., 6. oldalán közöljük: A MUNKA MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG SZERINTI JAVADALMAZÁSÁRÓL AZ ÁLLAMI EGYSÉGEKBEN TÖRVÉNY TERVEZETÉT, amelyet az RKP Országos Konferenciája határozatának értelmében nyilvános vitára bocsátanak A tervezettel kapcsolatos észrevételeiket és javaslataikat a dolgozók szep­­tember 30-ig juttassák el a Munkaügyi Minisztériumhoz, a Romániai Szakszerve­zetek Általános Szövetségének Központi Tanácsához, a megyei pártbizottságok gazdasági bizottságaihoz, a helyi és központi sajtószervek szerkesztőségeihez. MAI SZÁMUNKBAN: LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK SPORT (7. oldal) A fővárosi Semanátoarea mező­­gazdasági gépgyár munkaközös­sége vállalta, hogy az idén 1200 vetőgépet állítanak elő terven fe­lül. 17 millió lejjel túlszárnyal­ják össztermelési tervüket, 15,5 millióval az árutermelési tervet és 3,7 millió valutalejjel az ex­port­tervet. Ezen kívül 450 ton­na fémet szándékoznak megtaka­rítani az idén. Képünk a III. szerelőrészlegen készült, ahol Ion Cosma brigádjának keze alól másfélóránként kerül ki egy-egy C—12-es aratókombájn Alexandru elvtárs 70 éves A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának Végre­hajtó Bizottsága az alábbi leve­let intézte Alexandru Sencovici elvtárshoz, az RKP Központi Bi­zottságának tagjához 70. élet­éve betöltése alkalmából : Szeretett Sencovici elvtárs ! Hetvenedik életéved betöltése alkalmából, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak Végrehajtó Bizottsága szí­vélyesen üdvözöl, jó egészséget, hosszú életet és boldogságot kí­ván. Kommunista Pártunk — a­­melynek soraiban fiatal korod óta harcoltál —, nagyra értékeli tevékenységedet, amelyet forra­dalmi szenvedéllyel és odaadás­sal végeztél a nemzeti és társa­dalmi felszabadulás, a népünk haladása és békéje magasztos eszményeinek megvalósításáért, a szocializmus építésének ne­mes ügyéért Románia földjén. Munkásosztályunk odaadó fia­ként már az illegalitás éveiben lelkesedéssel vettél részt, ve­szélyeztetve szabadságodat és életedet, azokban a nagy csaták­ban, amelyeket a párt szervezett a kizsákmányolás és az elnyo­más burzsoá-földesúri rendszere ellen, a demokratikus jogok ki­vívásáért, a szabad és boldog élet megteremtéséért. Az ország felszabadulását kö­vető években minden erődet az országunk új társadalmi rend­szerének felépítéséért vívott harc szolgálatába állítottak, s a vád bízott felelősségteljes mun­kakörökben, hozzájárultál pár­tunk és államunk bel- és kül­politikájának valóra váltásához, azokhoz a nagy megvalósítások­hoz, amelyekkel ma a román nép büszkélkedik. A romániai forradalmi mozgalom keretében kifejtett egész tevékenységek­ben nagy lelkesedéssel küzdöttél kommunista pártunk politikájá­nak megvalósításáért, amelynek célja országunk román, magyar, német és más nemzetiségű dol­gozói barátságának és testvérisé­gének a mélyítése, egész népünk egységének és összeforrottságá­­nak a szüntelen erősítése hazánk — a szocialista Románia szünte­len fejlesztéséért és felvirágozta­tásáért vívott harcban. Valamennyien méltányoljuk azt a szenvedélyességet, ahogyan ebben a korban is munkálkodsz a fiatalabb nemzedékhez tarto­zó elvtársak mellett, hogy hoz­zájárult a X. kongresszus és a nemrég lezajlott Országos Kon­ferencia határozatainak sikeres teljesítéséhez. További munka­bírást kívánunk neked, szeretett Lencovici elvtárs, hogy tovább folytasd a párt, a munkásosz­tály és népünk szolgálatában ki­fejtett tevékenységedet. Most, amikor életed nyolcadik évtizedébe lépsz, még egyszer tiszta szívből meleg, elvtársi jó­kívánságainkat fejezzük ki ne­ked ! A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA

Next