Előre, 1973. január (27. évfolyam, 7824-7847. szám)

1973-01-04 / 7824. szám

XXVII. évfolyam 7824 szám 6 oldal­éra 30 iráni 1973. január 4., csütörtök NICOLAE CEAUSESCU EL­VTÁRS újévi rádió-és televízióbeszéde Kedves elvtársak és barátaink, Románia Szocialista Köztársaság honpolgárai ! Néhány perc múlva zárjuk az 1972-es esztendőt, azzal a meg­győződéssel, hogy egy újabb és jelentős szakaszt tettünk meg a sokoldalúan fejlett szó- .............. cialista társadalom épí- tésiesít­tése útján Romániában. A dolgozók ebben az ad évben is kiemelkedő si­­kereket értek el minden ,ami tevékenységi területen. H­WMI Az iparban a tervezett is: fwm termelést túlteljesítettük,­­s a mezőgazdaságban pedig a legnagyobb ter­­mést értük el az ország , történetében. Nagy len­­dülettel indult be az öt- tt,"... éves terv határidő élőt- tzrvo ' ‘­ti teljesítéséért folyó ‘­ verseny. Tovább fejlő- fő­­dött az oktatás, a tudo- -nl­mány, a művészet, a­­ kultúra, javult az élet- "c \'s színvonal, szocialista­­ , . nemzetünk a civilizáció magasabb fokára lé­­­­pett. Ebben az évben a párt Országos Konferen­ciája nagy jelntőségű határozatokat hozott az ország gazdasági-társa­dalmi fejlődésének meg­gyorsítására, a Nagy Nemzetgyűlés pedig számos törvényt ha­­gyott jóvá, melyeknek céljuk tovább tökélete­síteni a termelési viszonyokat, szocialista társadalmunk meg­szervezését. A napokban ünne­peltük a köztársaság kikiáltásá­nak negyedszázados évforduló­ját, mely korszakalkotó győzel­met jelent, betetőzését a Román Kommunista Párt vezette népünk forradalmi harcának a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, a haladásért és jobb életért. Nagyra értékelve a dolgozók odaadását és lelkesedését, a szocializmus építésében elért összes megvalósításait, a leg­melegebben gratulálok ebben az ünnepi pillanatban új életünk hős megteremtőinek — a mun­kásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségieknek, nemzetiség­re való tekintet nélkül, az összes dolgozóknak, sorsát a saját ma­ga uraként irányító szabad né­pünknek. Az 1973-as terv hatalmas fej­lődést irányoz elő az iparban és a mezőgazdaságban, a minő­ség javítását, az egész gazda­sági tevékenység hatékonyságá­nak fokozását a nemzeti vagyon gyarapítása és a nép jólétének növelése érdekében. Valamennyien képesek va­gyunk arra, hogy a legjobb körülmények között valósítsuk meg a jövő évi tervet. Abban a meggyőződésemben, hogy saját munkahelyén minden honpolgár maradéktalanul eleget tesz kö­telességének, tiszta szívemből kívánok mindannyiuknak, ked­ves honfitársaim, minél nagyobb sikereket a haza felvirágoztatá­sáért kifejtett tevékenységükben, a párt X. kongresszusa által megszabott nagyszerű program életbe ültetésében. Kedves elvtársak ! Az elmúlt esztendőben Romá­nia széles körű nemzetközi te­vékenységet fejtett ki az enyhü­lés, a béke és az együttműkö­dés szolgálatában. Megerősöd­tek és fejlődtek baráti és együtt­működési kapcsolataink az ösz­­szes szocialista országokkal, bő­vültek kapcsolataink a fiatal füg­getlen államokkal, bővült sokol­dalú együttműködésünk a többi országokkal, a békés egymás mellett élés szellemében. Az idei esztendő eseményei ismételten igazolták Románia politikájának helyességét, még egyszer bebizonyították, hogy pártunk­­ és államunk realista módon értékeli a nemzetközi élet fejlődését. Annak ellenére, hogy földgömbünkön még lo­bognak a háború­­lángjai, to­vább léteztek a konfliktusok és a feszültség forrásai, a történel­mi fejlődés uralkodó jegye a népek azon akaratának egyre erőteljesebb megnyilatkozása, hogy békében és jó megértés­ben éljenek. A haladó erők szer­te a világon azon­­munkálkod­nak, hogy a társadalmi fejlődés-­­ben építő változások jöjjenek létre, megszűnjön az agressziós, uralomratörő, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetés im­perialista politikája, hogy az ál­lamközi kapcsolatokban érvény­re jussanak a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, a teljes jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előny elvei. Azt kívánjuk, hogy 1973-ban történjenek újabb lépések a­ nemzetközi élet pozitív folyama­tainak fejlődése terén, a béke szellemében oldódjanak meg az újabb és újabb kérdések, ame­lyek foglalkoztatják az emberi­séget, 1973 legyen az európai biztonsági értekezlet megtartá­sának éve, a nemzetek közötti termékeny együttműködés útján újabb és jelentős előrelépés esz­­m­intvTr­­endeje. Az összes bé­­keszerető népekkel e- tKph­il 9Yn,t kívánjuk, hogy ppfaft» az új év hozza el a viet­­nami­ az egész indoki­­|lN§if|!| nai háború befejezését. Iff *511 a közép-keleti konflik- P tus megszűnését, a sH nemzetközi biztonság és enyhülés megerősö­­dését. 4 *-’$i Románia azzal az el­határozással lép az új P I» évbe, hogy aktívan hoz­­mgwM rájárul a nemzetkö­­p z‘ légkör normalizálá­-n­H sához, a béke és a biz­- Uz tonság uralomrajutásá­hoz a világon. Úgy vél- JH jük, a népek együttmo­­zagra­ ködve, egy jobb, igaz­­■rrxfii ságosabb világ alap­­teremthetik meg, o­­lYan világét, amely megszabadul a háború 1|h H rémeitől, amelyben gigé.'sS minden nemzet szaba­­don fejlődhet, zavartala­­n.í­rTa.h­u. mankája gyümölcsének, az em- Pgl&jjM ^eri civilizáció vívmá­­nyainak. '. Tisztelt elvtársak ! Az 1973-as esztendő hozzon a román nép­­'­­.i nek­, minden dolgozó­nak új és jelentős győ­zelmeket a szocialista fejlődés, a jólét és a boldogság útján. Az új esztendőben az emberiség arasson újabb sikereket nemes béke- és együttműködési esz­ményeiért vívott harcában ! Még mielőtt elütné az óra az esztendő utolsó pillanatait, szí­vem teljes melegéből szeretném tolmácsolni legmelegebb jókí­vánságaimat a szocialista Ro­mánia kedves­­honpolgárainak , munkásoknak, földművesek­nek, értelmiségieknek, nőknek és férfiaknak, fiataloknak és idő­seknek, románoknak, magya­roknak, németeknek és más nemzetiségűeknek —, kívánok jó egészséget, hosszú életet, boldog újesztendőt, örömet és megelégedést, kívánom minden vágyuk és jobbra való törek­vésük beteljesülését. Boldog új évet, kedves elv­társak és barátaink­­ k Előfordul, hogy nemcsak a riporter jár a riporttéma nyomá­ban, hanem a téma is utána in­dul a riporternek. Pontosabban: nem válik meg tőle a riport megjelenése után se. 6esztendő egyik utolsó lap­számában Cotesti szőlőhegyé­nek hangulatáról írtam. A külső látszat és a szőlőgazdaság belső valóságának összevetése sugall­ta a riport mondanivalóját. Azt ugyanis, hogy a jókedvet adó bort mennyi munka, kitartás, szakértelem, pontosság érleli be. Mint minden igazán értel­mes emberi örömnek, a kedélyt csiholó bornak a forrása is a munka. Cote?ti-től én ezzel a gondo­lattal el is búcsúztam. De Co­­testi nem búcsúzott el tőlem. És szilveszter éjszakáján az új esztendőt köszöntő pohárban Cotesti bora csillogott a kezem­ben. Talán véletlen volt, hogy annyi borféle közül éppen a­­ cotesti-i került családi aszta­lunkra. Hiszen a küküllőit job­ban szeretem, a murfatlak­ éde­sebb,­ és sorolhatnám tovább a szőlőhegyeket... Ez volt a sarki önkiszolgáló üzletben, hát ebből vettünk. Véletlenül ezt utalták ki ennek az üzletnek, véletlenül elfogyott a másféle, véletlenül ebbe az üzletbe léptünk be, mert egyéb vásárolni valónk is akadt itt, s nem mentünk egy sarokkal odébb. Dehát minden­­ véletlenben van valami törvény­­szerű, ha nem is mindig vesz­­szük észre. Ez a véletlen talán azt mondta nekem : számodra is érvényes, barátom, amit a bor örömébe oldott munkáról, tu­dásról, verejtékről leírtál. A bor üzemében helyesen láttad meg, hogy munka nélkül nincs öröm, verejték nélkül nincs kacagás, de most, borospohárral a kezed­ben eszedbe jut-e ez ? Az öröm megidézi-e elődbe a munkát, mint ahogy a munkában az öröm hangulatát kerested. ? MUNKA ÉS REMÉNYSÉG így ivett át velem ugyanaz a hangulat az óesztendőból az új­ba : a munka és az öröm szövet­,­sége. Önkéntes, de eltéphetetlen szimbiózis. Az örömök reményében kezd­jük mindig az új esztendőt. Er­re koccantak az idei szilvesz­ter éjszakáján is a boros kupák. De a magam élménye az öröm és a munka, elválaszthatatlan­­ságáról ezekben­­ az évtizedek­ben közösségi élmény lett tája­inkon. Városiak és falusiak, ro­mánok, magyarok, németek kö­zös és biztonságot adó felisme­rése. Az tudniillik,, hogy az öröm együtt jár a munkával, tehát munka nélkül elégtétel, gyara­podás, haladás sincsen, sem egyének, sem közösségek szá­mára, de egyben az is, hogy a munka mindig megtenni a ma­ga örömét, meghozza a maga elégtételét, hat, alkot és gyara­­pít, ahogy a költő kívánta haj­danán. S talán ez a legnagyobb serkentője minden egyéni és tár­sas igyekezetnek. Miként a ma­gasban dolgozó kőművesnek szüksége van biztonsági korlát­ra, már csak lélektani szem­pontból is (hiszen ugyanakkora helyen a földön a legnagyobb nyugalommal sétálna ide-oda), a munka hevében, lendületében mi is érezni akarjuk ezt a „biz­tonsági korlátot“, a munka ju­talmát, eredményét, örömét. Aki dolgozik, annak örömmé érnek a reménységei, aki szorgalmas, annak az idő is serényebben a keze alá jár, aki becsüli, szereti a munkát, az élet anyját, annak az élet is megbecsülést és sze­­retetet mér ki. Ilyen egyszerűvé lehetne zsu­gorítani az öröm, az elégtétel filozófiáját ? Aligha. S nem is ez a szándékom. Csak az alapot keresem magamnak és mások­nak most, hogy bekopogtatott az új esztendő. Az öröm legalsó talpkövét, a reménység, a biz­tonság első betoncölöpét, amely­re a végtelenség épülhet, de a­­mely nélkül nem épülhetne fel semmi. Beke György Világ proletárjai, egyesüljetek ! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság Mai számunkban: SPORT (2. oldal) TERMÉSZET EMBER TUDOMÁNY (4 oldal) AZ ÉV ELSŐ KÉT NAPJÁN HUNYADON ÉS KALÁNBAN A kohászok szép eredményekkel kezdték az új esztendőt. Hunyadon és Kalánban január 1-én és 2-án 117 tonna nyersvasat állítottak elő terven felül. A hunyadi kohászati fővállalat acélöntői az új év első két napján 162 tonna Martin- és villa­mosacéllal gyártottak többet az elő­irányzottnál. A hengersorok dolgo­zóinak terven felüli­ teljesítménye 290 tonna hengereltáru volt NÖVEKSZIK A KÖNNYŰIPARI VÁLLALATOK 1973. ÉVI TERMELÉSE A könnyűipari vállalatok 1973- ban 22,6 százalékkal több árut gyártottak, mint a tavaly. Ez gya­korlatilag négymillió négyzetmé­ter kelmét, négymillió pár cipőt, több mint 2,7 milliárd lej értékű konfekciót stb. jelent. A többletter­melés több mint 83 százalékát a meglevő kapacitások jobb kihasz­nálásával, a­z nyersanyagforrások magas fokú kiaknázásával, az új kapacitások késedelem nélküli üzembe helyezésével és felfuttatásá­val kívánják elérni. Egyébként csökkentik az anyagköltségeket, ja­vítják a minőséget, növelik a­ vá­lasztékot és fokozzák a munkater­melékenységet. Ennek érdekében jobban megszervezik a termelést és a munkát, szorgalmazzák a szak­képzést, még szélesebb körben al­kalmazzák a nem gazdaságos kiadá­sok csökkentését, a pótanyagok használatát szolgáló értékes kezde­ményezéseket. D­öntő, kemény mun­kás­­esztendő napjai álla­nak előttünk, az ötéves terv harmadik évében ugyancsak megsoka­sodtak a gyors fejlődés diktálta országépítő feladataink. E­­zért hazánk népe már az év első munkanapjától elszánt elhatározás­sal látott neki, hogy sikerre vigye az ötéves tervet, az idén újabb je­lentős lépést tegyen e siker felé. Mint ahogy pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs a Nagy Nemzetgyűlés jubiláns ülésén mon­dott előadói beszédében hangsú­lyozta, az egész nemzet arra össz­pontosítja erőfeszítéseit, hogy meg­valósítsuk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének programját. Ez a program jelenti számunkra a töretlen előrehaladást, az ország gyors ütemű fejlesztését, azt jelenti, hogy lépést tartunk minden téren a fejlett civilizáció­val, a technikával, a tudománnyal, egyre magasabb életszínvonalat te­remtünk hazánk lakóinak. Nyilvánvaló tehát, hogy mindent el kell követnünk ebben az eszten­dőben azért, hogy hiánytalanul meg­valósítsuk a Nagy Nemzetgyűlés álta­l törvényerőre emelt állami terv előirányzatait. S mivel az idei terv tervezetét, első ízben — az Orszá­gos Pártkonferencia határozatainak megfelelően — új módon dolgoztuk ki, szükséges hangsúlyozni, hogy tervünk egységes és­­annak maxi­mális előirányzatai mindenki szá­mára kötelezőek. Ezek ugyanis pótterv formájában magukban fog­lalják a munkaközösségek válla­lásait is. Minden szinten, a dolgozók köz­gyűlésein s a Központi Bizottság novemberi plénumán egyaránt meg­állapították, hogy idei tervfeladata­ink megvalósításához rendelkezünk a kellő feltételekkel, hiszen erőink, tartalékaink, lehetőségeink gondos számbavétele alapján dolgoztuk ki a tervet, mélységesen demokratikus módszerekkel, gyakorlatilag egész dolgozó népünk aktív részvételével. S ez ugyanakkor egy újabb ,szinte felbecsülhetetlen értékű erőforrást jelent most, amikor sor kerül az elő­irányzatok megvalósítására. Mert az évek során, a sokasodó felada­tokkal megsokszorozódtak erőink is, megerősödtek a szocialista ter­melés anyagi és szellemi bázisai. De ami mindezek mellett jelentős pluszt hoz az idén, az éppen az, hogy az elmúlt év után — amelyre a Román Kommunista Párt rendkí­vüli, élénk és gyümölcsöző politikai tevékenysége jellemző, amelynek középpontjában mindenekelőtt az Országos Konferencia állott —, ha­zánk népe még egységesebben, még tudatosabban vállalja a közös országépítő feladatokat, minden dolgozó igyekszik a maga tevé­kenységi területén magasabb szin­ten, jobban ellátni munkáját. S ép­pen ez az amire talán legnagyobb szükség van gyors előrehaladá­sunkhoz. Fejlődő szocialista öntu­datnak, hazafias felelősségérzetnek nevezik azt a rendkívüli képességű hajtóerőt, amely hazánkat, népün­ket, a párt politikájának megfele­lően, történelmileg rövid időszak alatt a jólét és a­­civilizáció leg­magasabb csúcsaira emelheti. Az országos tervet csak akkor teljesíthetjük, ha ipar és mező­­gazdaság, minden ágazat, minisz­térium termelőegységei megvalósít­ják előirányzataikat, ehhez pedig feltétlenül­ szükséges, hogy minden egyes munkahelyen igyekezzenek már az év első napjaitól ütemesen teljesíteni az előirányzatokat, ma­gasabb szinten eleget tenni a gazdasági feladatoknak, s nem csupán mennyiségi vonatkozásban, de a gazdaságosság, jövedelmező­ség, minőség, s, más lényeges mu­tatók tekintetében is. Mert amikor azt hangsúlyozzuk újra és újra, hogy ebben a döntő jelentőségű esztendőben mindenki részéről na­gyobb erőfeszítésre van szükség, nyilván nem a nyers munkaerőre, az izmos karra, vállra gondolunk első­sorban. Minderre napjainkban is szükség van ugyan, de aki csupán ezzel igyekezne befogni szárnyaló terveinket, az úgy járna mint a mondabeli Ikarusz nagyratörő köve­tői, akik merészek és elszántak vol­tak, de már eleve sikertelenségre kárhoztatta őket az, hogy madár­­szárnyakkal próbáltak röpülni, nem válogatták meg kellőképpen a ma­­gasbatörés megfelelő emberi eszkö­zeit. Mennyire éleslátó hát pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak intelme, aki arra tanít, hogy feladatainkat mindenekelőtt ne izmaink nagyobb megfeszítésével igyekezzünk teljesíteni, hanem cse­lekvő, alkotó ötletességgel. szolga- Illés József­­Folytatása a 3. oldalon) DÖNTŐ ESZTENDŐ A CSILLAG MELLÉ a falu nevét a lapok sűrűn is emlegetik. A szép csíki te­lepülés kicsi határa az or­szág ugy növény­termesztési központja lett. A szentmártoni vetőburgonya már­ka a javából. De répa is annyi terem itt, hogy a belőle kivont cukorból három kiló jutna Har­gita megye minden lakosára. Te­jelő­s húsnak való jószág annyi él a csekély ezer hektáros gazdaság telepein, mint másutt kétszer ek­kora területen és amikor a ha­vasok lehelete figyelmeztet, száz meg száz vagonnyi terményt hor­danak el innen a roskadásig ra­kott vontatott járművek. — Nem tudsz egy eladó eszter­gapadról? Faggatom a­­ főmérnököt az mtsz sikereinek titkairól... Jól bánni az emberekkel, tudniok kell mindig, hogy miért dolgoz­nak, ésszel és szívvel vezetni őket, vállalni a kockázatot, ha az új meghonosítása azt megkö­veteli, kérlelhetetlen lenni a kö­zömbösséggel szemben... én bizony előveszem azt, aki hanya­gul dolgozik, keményen megmon­dom a magamét, de ha másnap látom, hogy javított a munkáján, a dicsérő szónál sem fukarko­dom ... A globális akkordnak még nem volt neve, amikor itt már a hozam, az áru mennyisége, minősége volt a részesedés leg­főbb mércéje ... de legfőbb cé­lunk mindig a közös erősítése volt, ám az enyémet nem helyez­tük a miénk fölé ... Állandó­sítani a magas termésszinteket, évről évre többet adni, nehéz években se meghátrálni ... Az árvizes esztendő után sokan nem hittek a gyors talpraállásban, úgy tűnt, hogy süllyed a gazdál­kodás hajója, én bíztam a révbe jutásban, jó tervet dolgoztam ki, de magas volt a rizikószázalék is, hittem a sikerben s győztünk. Rossz esztendő után 47 lej lett az egyezményes norma értéke... Példásan rendezett most a szentmártoni, igen, itt a szakér­telem kezdettől a cselekvés előtt haladt s ennek tükre a határ, a jómód, a hírnév s az az arany­csillag, amely ezentúl nagy ünne­pek alkalmával ott ragyog majd Dimény Sándor mellén. A húsz évvel ezelőtt végzett hipronómus munká­jának betető­zéséhez jutott el abban a pilla­natban, amikor az állam elnöke a Szocialista Munka Hőse címé­vel tüntette ki. Hosszú éveken át a Baragán széljárta síkságán gya­korolta a szakmát, mint életének egyik legtartalmasabb, szakmai­lag legtanulságosabb korszakára emlékszik vissza azokra az esz­tendőkre. Aztán hazakerül szülő­földjére, a homoródszentpáli föld­műves szülők fia sokáig gépállo­mást vezetett, hogy később, tíz esztendőn keresztül, az ország e­­gyik­ legerősebb termelőszövet­kezetének megteremtésén mun­kálkodjék. Harminchét megyébe jut el in­nen a mag, melynek termése mil­liókat táplál. A kitüntetés a mű­nek szól és alkotóinak. Én azt hi­szem, hogy a műnek részesei azok a nevelők is, akik annak idején a mérnököt pályáján elindították. Nyárády Antal, Csapó József, Lám Béla, Pap István, Pap Géza, Szopos András, Lazányi Endre, Veress István és a kolozsvári agrártudományi intézet többi tudós professzora, tanársegédje, akik kinevelték az ötvenes évek agrármérnöki gárdáját, büszkék lehetnek tanítványukra. A ki­tüntetésnek őszintén örülnek s gratulálnak hozzá Dimény Sán­dor egykori padtársai is. Kemény arcvonásai kicsit meg­lágyulnak, amikor minderről szó esik. Aztán megint a prózai kér­dés: — Nem tudsz egy eladó eszter­gapadról? Hiába, gondolatai mindegyre otthon járnak. Ipari mezőgazda­ságot teremteni, ez a vágya, ter­ve. Mikor a csíki havasok lehe­lete figyelmeztet, s ezer torsiak­kal mérik az áldást, meggyűl a műhelyesek baja is. Oda kellene forgácsoló alkalmatosság. A tu­dással a tanítvány magával vitte azt a szellemet is, amiben ne­velték: ne csak földmíves, szer­vező, gazdálkodó legyél... Fülöp Ernő | Petre Borilán| A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa részéről A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa mély fájdalommal tudatja, hogy hosszas és súlyos szenvedés után 1973. január 2-án elhunyt Petre Born­a elvtárs, a forradalmi munkás­­mozgalom régi harcosa, pártunk és államunk jeles aktivistája, a szocializmus ügyéért,­­ a haza erősíté­séért és felvirágoztatásáért folytatott küzdelem oda­adó harcosa. ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA A 3. OLDALON: ’• Gyárat avattak • Az első sikerek • Jó ízű, friss kenyér • Új eredmények • Az átalakítások, korszerűsítések éve a tehergépkocsigyár acélöntödéjében • Munkával és értelemmel •Amilyen az indulás 7 7 7 Három nagyteljesítményű gép gyár a papírt a suceavai cellulóz- és píripari kombinátban. A papír amit egy hónap alatt állít elő a rom gép, körbe lehetne fogni a s­dőt az egyenlítőnél. Az elmúlt­­ küldőt ez az üzem is kiváló eredé­nyekkel zárta, a terven felül gyári papír eléri majdnem a 2000 tonnát, új esztendőre pedig úgy készültek , hogy semmi se zavarja az üzer termelést

Next