Előre, 1973. április (27. évfolyam, 7899-7923. szám)
1973-04-01 / 7899. szám
VASÁRNAPI KIADÁS * Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7899. szám 8 oldalára 30 iráni 1973. április 1., vasárnap Nyolcvan évvel ezelőtt alakult meg a romániai munkásosztály politikai pártja NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak! Munkásosztályunk politikai pártja, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja megalakulásának, a hazai forradalmi mozgalom, az egész nemzet fejlődése és Románia függetlensége igen nagy jelentőségű mozzanatának 80. évfordulóját ünnepeljük. Ennek az emlékezetes eseménynek az évfordulója alkalmat nyújt munkásmozgalmunk gazdag történetének, a román nép haladó, hazafias erői, a kommunisták forradalmi, demokratikus hagyományainak felidézésére, azoknak a hagyókedves elvtársak ! A romániai munkásmozgalom története szorosan kapcsolódik társadalmunk általános gazdasági-társadalmi fejlődéséhez, a termelőerők fejlődéséhez és az ország termelési viszonyaiban bekövetkezett változásokhoz. Köztudomású, hogy más közép- és nyugat-európai országokhoz viszonyítva, a román országok gazdasági fejlődését sokáig számos objektív történelmi tényező gátolta. A feudalizmus nálunk hosszabb ideig tartott, fékezte a belső piac bővülését és a kapitalista termelési viszonyok megjelenését. Úgyszintén mélységesen negatív hatással volt az ország gazdasági-társadalmi fejlődésére az évszázados idegen elnyomás, amelyet a román nép kénytelen volt elviselni, s amely kiapasztotta nemzeti vagyonát, súlyos szenvedéseket okozott a széles dolgozótömegeknek, megakadályozta a termelőerők fejlődését, meggátolta a társadalmi és gazdasági haladást. Csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején, a manufaktúrák és az ipar fejlődémányoknak a felidézésére, amelyekhez elválaszthatatlanul kapcsolódnak a modern román társadalom nagy átalakulásai, a proletárforradalom útján és az új társadalmi rend --a szocialista rend — sikeres felépítése útján elért összes győzelmek. (Hoszszan tartó, erős taps.) Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból a legmelegebben üdvözöljem a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiségieket, az összes dolgozókat, nemzetiségre való tekintet nélkül, az egész népet, valamint a régi kommunista, szocialista, forradalmi és demokrata harcososével egyidejűleg kezdenek megjelenni a kapitalista termelési viszonyok. Ez a folyamat a XIX. század közepe táján és a század második felében erősödik olyan nagy társadalmi mozgalmak hatására, amelyeket maga idézett elő, s amelyek közé sorolhatjuk az 1821-es forradalmat, az 1848—1849-es burzsoádemokratikus forradalmat, a román fejedelemségek 1859-ben történt egyesülését, Románia állami függetlenségének 1877. évi kikiáltását. Lendületes fejlődésnek indul ebben az időszakban főleg a bányaipar, a kohóipar és a feldolgozó ipar. Egyik jellegzetes vonása a Román országok gazdasági fejlődésének a múlt század második felében a külföldi tőke gyors behatolása; ez a tőke megkaparintja a nemzeti ipar legfőbb ágait. Az idegen — főleg német, francia, belga, angol — tőke behatolását megkönnyítik Románia leigázó külföldi kölcsönei, az állam adósságának növekedése a nyugati nagy bankokkal szemben, és az, hogy a természeti erőforrásaira az imperialista trösztök teszik rá kezüket. A múlt század végén a csaknem 625 munténiai és moldokai, azt kívántam nekik, hogy szüntelenül magasan hordozzák a szocializmus és a kommunizmus zászlaját Romániában. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Amikor a romániai munkásosztály harcos politikai pártjának évfordulóját ünnepeljük, mély tisztelettel adózunk mindazoknak, akik nem kímélve életüket senk harcba szálltak a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságért, nemzetünk haladásáért, s előkészítették a független és virágzó szocialista haza mai ragyogó napjait. Mai nagyipari vállalatnak több mint a felét külföldi tőkések aknázták ki. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is: a külföldi tőke túlsúlyban volt a gépiparban, a vegyiparban, a textil-, a cellulóz- és a papíriparban, a hazai tőke részaránya az ipari részvénytársaságokban nem érte el a 10 százalékot. A külföldi tőke behatolásának és a hazai természeti kincsek nyugati trösztök általi kiaknázásának következményeit súlyosbította az a körülmény, hogy abban az időszakban — az állami függetlenség 1877-ben történt kivívásáig — a Román országok pénz- és terményadót fizettek a török birodalomnak. A termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében bekövetkezett változás eredményeként — ez a változás egyben azt bizonyítja, hogy Románia a XIX. század végén a kapitalista fejlődés első szakaszában volt , lényeges átalakulás ment végbe az osztálystruktúrában, a társadalmi és politikai erőviszonyokban. A továbbra is erős gazdasági és politikai pozíciókkal rendelkező földbirtokosság volt minden haladó és demokratikus reform legreakciósabb ellenzője. A társadalom legnépesebb osztálya a földesurak és a bérlők által kíméletlenül kizsákmányolt parasztság volt. Ennek mély érdeke fűződött a feudális tulajdon felszámolásához, a földreform megvalósításához és más demokratikus jellegű változásokhoz. Ez az osztály az ország hatalmas haladó erejét képviselte. Az ipar fejlődésével párhuzamosan egyre erősödött a burzsoázia társadalmi és politikai szerepe: ez a gazdasági, kereskedelmi tevékenység széles körű kibontakoztatását, és szükségképpen bizonyos demokratikus reformok bevezetését szorgalmazta, amelyek megfeleltek társadalmi fejlődésünk objektív követelményeinek. A burzsoádemokratikus forradalom menetének sajátosságából adódott az is, hogy a burzsoázia — amelyet osztályérdekei arra késztettek, hogy fokozza a tömegek kizsákmányolását — politikailag lepaktáljon a földesurakkal. A román társadalom egyben felölelt középrétegeket — kisiparosokat és kereskedőket — valamint az értelmiségieket, amelyek érdekeltek voltak az ország demokratikus fejlődésében. Egyik döntően meghatározó társadalmi folyamata a román társadalom akkori haladásának az, hogy fejlődött és határozottan a politikai élet színterére lépett az ország leghaladóbb ereje, a proletariátus fiatal osztálya. A proletariátus egyre inkább a néptömegek legforradalmibb eszményeinek hordozója lesz; kifejezője lesz az egész dolgozó nép létfontosságú törekvéseinek, a haza haladó fejlődésének, a nemzeti egység megteremtésének, az állami függetlenség kivívásának, a szabad és emberhez méltó élet megteremtésének. (Hosszan tartó, erős taps.) Fokozza az osztályellentéteket a korabeli román társadalomban és ösztönzi a munkásmozgalmat az, hogy a munkásokat a belföldi tőkések könyörtelenül kizsákmányolják, amelyet súlyosbít az a körülmény is, hogy Romániát nyersanyag, olcsó munkaerő forrássá és termékelhelyező piaccá átalakítani szándékozó külföldi trösztök fosztogatják. Az ország általános gazdasági-társadalmi fejlődésének, a politikai erőviszonyok változásainak körülményei között a proletariátus harcának fő célja: felszabadítani saját magát és a dolgozó tömegeket a kizsákmányolás és elnyomás alól. Ez a harc ugyanakkor nemzeti, hazafias jelleget is ölt azáltal, hogy az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédésére, a román nép azon szent jogának megóvására törekszik, hogy önállóan fejlődhessen. Ismeretesek a proletariátusnak a múlt század utolsó két évtizedében szervezett erőteljes forradalmi akciói: olyan sztrájkok és tüntetések, amelyeknek az volt a célja, hogy kivívjanak egyes gazdasági jogokat, a nyolc órás munkanapot, a szervezkedési jogot. A munkásosztály, a szocialisták jelentős politikai kampányokat kezdeményeztek az egyetemes szavazati jog és más demokratikus szabadságjogok kiharcolásáért; ezek nélkülözhetetlenek voltak a burzsoázia és a földbirtokosok elleni osztályharcban. Már kezdettől fogva a munkásság erős szövetségesre talált a parasztságban, abban az osztályban, amely évszázadokon át folytatta a harcot nemzeti lényünk megőrzéséért, az ország függetlenségéért, és amely az új történelmi körülmények között a munkásosztály oldalán fontos forradalmi erőként érvényesült. Jól tükrözik ezt az 1888. évi nagy parasztfelkelések, amelyek pánikot keltettek a korabeli uralkodó osztályban, és véres megtorlást vontak maguk után. Ezek a felkelések ugyanakkor eleven példái voltak a szoros együttműködésnek és testvériségnek a parasztság és a munkás (Folytatása a 2. oldalon) A munkásosztály szerveződésének, a marxizmus romániai elterjedésének kezdetei és a proletariátus forradalmi politikai pártjának megteremtése nyolc évtizeddel ezelőtt 1973. március 30. Nagy jelentőségű esemény színhelye volt ezen a napon országunk fővárosa:i ünnepi gyűlést tartottak a romániai munkásosztály politikai pártja megalakulásának 80. évfordulója alkalmából, egész népünk nagy ünnepévé avatva a dicsőséges évfordulót. Románia Szocialista Köztársaság Palotájának terme ünnepi díszt öltött. Vörös és nemzeti színű zászlók övezik a színpad fölötti feliratot: „80 éve alakult meg a romániai munkásosztály politikai pártja“. Aranyszínű betűk jelzik a jubileumi évszámokat — 1893—1973 — annak a dicsőséges korszaknak a határköveit, amelyet lankadatlan erőfeszítésekben, döntő fontosságú győzelmekben eltelt áldozatteljes hősies harc jellemzett a román nép szabadságra, haladásra, társadalmi igazságra irányuló magasztos eszményeinek valóra váltásáért, a szocializmus romániai diadaláért. 17. óra. A terembe belépő Nicolae Ceausescu elvtársat, a többi párt- és államvezetőt a jelenlévők hosszan tartó hatalmas tapssal, ovációval és éljenzéssel köszöntik. Perceken át ütemesen visszhangzik: „Ceausescu—RKP“, „Ceausescu és a nép“. Az ünnepi gyűlés elnökségében helyet foglal NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, Elena Ceausescu elvtársnő, a következő elvtársak: Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Panä, Gheorghe Rädulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdef, Maxim Berghianu, Gheorghe Cioarä, Florian Dan Blache, Emil Draganescu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Stefan Voitec, Iosif Banc, Constantin Bäbäläu, Petre Blajovici, Cornel Burtica, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Aurel Duca, Gere Mihály, Ion Ionita, Ion Pafan, Stefan Andrei, Ion Dinca, valamint a párt illegalitásbeli és a hazai munkásmozgalom harcosai — Chivu Stoica, Constantin Pârvulescu, Ion Pas, Constanta Cracian, Petre Constantinescu-Iasi, Victor Bratfaleanu, Vanda Nicolschi, Alexandru Sencovici, Ion Popescu-Puturi, Anton Breitenhofer és Ion Feleac, Suzana Gâdea az Országos Nőtanács elnöke, Ion Traian Stefanescu, a KISZ KB első titkára, George Ciucu, a Bukaresti Egyetem rektora, Petre Zimbran, a Republi ca üzem igazgatója, Maria Dija, a Crinul vállalat igazgatója, Ion Fataceanu, a Gépipari Tervező Intézet igazgatója, Jánca Drágán, a Kohóipari Kutatóintézet igazgatója. Vasile Iscru, a Szocialista Munka Hőse, a 23 August üzem gépésze, Bánita Marin, a Szocialista Munka Hőse, a Grivita Rosie gördülőanyag-üzem munkása, Maria Arcu, a Bucuresti Ruha- és Kötöttárugyár munkásnője, Corina Basescu, a fővárosi Politechnikai Intézet elektronikai fakultásának diákja. A teremben jelen van az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, központi intézményi és társadalmi szervezeti vezetők, a párt illegalitásbeli és a munkásmozgalom harcosai, párt- és állami aktivisták, a tudományos, kulturális és művészeti élet több személyisége, bukaresti vállalatok számos élmunkása, tábornokok és törzstisztek, diákok és tanulók. Az ünnepi ülést Gheorghe Cioaru elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a jelentős esemény megünneplésére a pártos államvezetőség jelenlétében kerül sor, majd a következőket mondotta : „Mindenekelőtt kérem, engedjék meg, hogy az alkalmat felhasználva, az önök nevében, az összes kommunisták, a főváros egész lakossága nevében melegen üdvözöljem a román nép legszeretettebb fiát, Nicolae Ceausescu elvtársat, akinek (Folytatása a 4. oldalon) Ünnepi gyűlés a fővárosban NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke interjút adott Valerio Pellizzari olasz újságírónak a L’ Europeo című olasz folyóirat számára Mint már jelentettük, december 6-án Nicolae Ceaussescu elvtárs fogadta Valerio Pellizzari olasz újságírót, és interjút adott neki a L’Europeo című lap számára. KÉRDÉS: Romániának az elmúlt 23 évben elért megvalósításai széles körű érdeklődést keltettek. Hálás volnék önnek Elnök úr, ha beszélne azokról a legsürgetőbb kérdésekről, amelyeket a román társadalomnak ma meg kell oldania. VÁLASZ: Való igaz, hogy a szocialista építés éveiben Románia figyelemre méltó eredményeket ért el a gazdaságiés társadalmi fejlődés terén. Talán elég ha megemlítem, hogy az ipari termelés ebben az évben hússzorosa volt az 1998. évinek, amikor Románia a múltban a legnagyobb termelést elérte. Érezhetően növekedett a nemzeti jövedelem, akárcsak a nép életszínvonala, ami ugyanakkor politikánk központi célkitűzése. Hasonlóképpen kimagasló eredményeket értünk el a tudományok, a tanügy és a kultúra területén. A múltban a lakosságnak közel 40 százaléka írástudatlan volt. Ezt a helyzetet régóta felszámoltuk, jelenleg pedig bevezettük a tíz osztályos kötelező oktatást. Felsőoktatásunk, az egyetemi hallgatók számát véve alapul, ,a fejlett országok szintjén áll. Gyakorlatilag a romániai oktatási intézmények ma biztosítják az összes szükséges kádereket valamennyi tevékenységi ág számára. Mi több, Romániában tanul néhány ezer ifjú a fejlődő országokból. Nem is beszélek már a kulturális és tudományos tevékenység fejlesztéséről, amely egész politikánk figyelmének központjában áll, mert úgy véljük, hogy egészében a tudomány alapján kell állnia a társadalom fejlesztésének. Azokat a legsürgetőbb kérdéseket illetően, amelyeket a szocialista román társadalomnak a jövőben meg kell oldania, mindenekelőtt azt kell kiemelnem, hogy be kell hoznunk a lemaradást, amely általánosságban véve még elválaszt az iparilag és gazdaságilag fejlett országoktól. Ebből kiindulva elsődleges fontosságot tulajdonítunk az ipar erőteljes ütemű fejlesztésének, a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének, továbbá annak is, hogy ésszerűen osszuk el az ország területén az új termelőerőket, az ipart és más intézményeket. További feladatunk, hogy megszervezzük a városok és falvak fejlesztését, új urbánus központok létrehozásával, emellett pedig emeljük magasabb szintre az életkörülményeket és az élet megszervezésének módját a meglévő urbánus központokban, abból kiindulva, hogy ez rendkívül fontos az ország eljövendő fejlődése szempontjából. Mindezeket szem előtt tartva természetesen elsődleges fontosságú, hogy kialakítsuk a szükséges kádereket az összes tevékenységi ágak számára, ami alapvető feltétele a társadalom általános előrehaladásának. Meg kell említenem: egész tevékenységünk során abból indulunk ki, hogy be kell vezetnünk az iparban, a mezőgazdaságban, és más területeken a tudományok és a legelőrehaladottabb technika vívmányait, hogy ily módon lépést tartsunk azokkal a mélyreható átalakulásokkal, amelyek a jelenkori műszaki-tudományos forradalom kihatásaképpen a világon végbemennek. Végül még arról kell beszélnem, hogy szüntelenül gondoskodunk az egész nép anyagi és szellemi életfeltételeinek javulásáról. E vonatkozásban egyaránt gondolok a lakosság jövedelmének növekedésére, a lakásépítkezések fejlesztésére, az egészségügyi ellátás javulására és más feladatokra, amelyek összefüggnek az életkörülmények minél gyorsabb ütemű jobbá válásával. KÉRDÉS: ön 1963 óta a Román Kommunista Párt élén áll. A mai sikerek, amelyek kétségkívül egy rendkívül sokrétű tevékenységnek az eredményei, nyilvánvalóan feltételezték bizonyos akadályok elhárítását is. Beszélne-e arról, Elnök úr, hogy milyen nehézségekbe ütközött ezeknek az éveknek a folyamán? VÁLASZ: Nyilvánvaló, hosvétében az egész időszakban — beleért(Folytatása a 8. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Aad van den Heuvel és Rene Sleven holland újságírókat Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szombaton délelőtt fogadta Aad van den Heuvel-t, a KRO holland rádió-televíziós társaság külpolitikai szerkesztőjét és Rene Sleven adásvezetőt. A fogadásnál jelen volt Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára és Constantin Mitea elvtárs, az RKP KB tagja, az Államtanács elnökének tanácsosa. Nicolae Ceaușescu elvtárs ez alkalommal televíziós interjút adott a holland újságíróknak. Nicolae Ceausescu elvtárs holland újságírócsoportot fogadott Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke péntek délelőtt fogadta az országunkban tartózkodó holland újságírók csoportját. Az újságírócsoportban részt vesznek: J. A. Baggerman, az ANP holland sajtóügynökség főszerkesztője, J. A. Vermeulen, az Elseviers Magazine folyóirat főszerkesztője, I. R. Loetenhorst, az N.R.C. Handelsblad című napilap főszerkesztő-helyettese, H. F. Van Loon, a De Telegraaf című napilap külpolitikai szerkesztője, Peter Michielsen, a Hét Parool című napilap külpolitikai szerkesztője, Link van Bruggen, az AVRO rádiótársaság riportere, A.F.E. Hansen Love-Salomonsen, a Gemeenschappelyhe Pers Dienst sajtócsoport bécsi tudósítója és C.A.J. Verstegen, az Algemeen Dagblad című napilap szerkesztője. Jelen volt Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára és Constantin Mitea elvtárs, az Államtanács elnökének tanácsosa. Nicolae Ceausescu elvtárs szívélyesen elbeszélgetett a holland újságírókkal. Az Államtanács elnöke rámutatott, nagy örömmel fogadta a hollandiai hivatalos látogatásra szóló meghívást, s hangsúlyozta, hogy a látogatás a román—holland jóviszony fejlődésének kiemelkedő mozzanata lesz. Nicolae Ceausescu elvtárs ezután a holland újságírók kérdéseire válaszolva, részletesen ismertette a román nép gazdasági és társadalmi építőmunkáját, a Hollandiával, a világ összes országaival való együttműködés jegyében folytatott román politikát, valamint egyes nemzetközi politikai kérdéseket. A holland sajtó képviselői melegen megköszönték, hogy alkalmuk volt találkozni a román államfővel, meleg köszönetet mondtak Nicolae Ceausescu elvtársnak, hogy készségesen válaszolt kérdéseikre. • VASÁRNAP • VASÁRNAP • Mai mellékletünk tartalmából: • Bretter György: Nyelvek • Marosi Barna: Hajónapló • Vasile Nicolescu, Hervay Gizella és Balla Zsófia verse • Földes Mária: Lepkehadjárat • Bajor Andor: Ecce homo sapiens: Ripacskodás • Sigmond István: Kérem tisztelettel • Bazsó Zsigmond: Kódorgó Tóbiás •Richard Jakobi: Zorodka, a tyúk • Majtényi Erik: stb • VASÁRNAP • VASÁRNAP *