Előre, 1973. április (27. évfolyam, 7899-7923. szám)

1973-04-01 / 7899. szám

VASÁRNAPI KIADÁS * Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7899. szám 8 oldal­ára 30 iráni 1973. április 1., vasárnap Nyolcvan évvel ezelőtt alakult meg a romániai munkásosztály politikai pártja NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt elvtársak! Munkásosztályunk politikai pártja, a Romániai Munkások Szociálde­mokrata Pártja megalakulásának, a hazai­ forradalmi mozgalom, az egész nemzet fejlődése és Románia füg­getlensége igen nagy jelentőségű mozzanatának 80. évfordulóját ün­nepeljük. Ennek az emlékezetes ese­ménynek az évfordulója alkalmat nyújt munkásmozgalmunk gazdag történetének, a román nép haladó, hazafias erői, a kommunisták forra­dalmi, demokratikus hagyományai­nak felidézésére, azoknak a hagyó­kedves elvtársak ! A romániai munkásmozgalom tör­ténete szorosan kapcsolódik társa­dalmunk általános gazdasági-társa­dalmi fejlődéséhez, a termelőerők fejlődéséhez és az ország termelési viszonyaiban bekövetkezett változá­sokhoz. Köztudomású, hogy más közép- és nyugat-európai országokhoz vi­szonyítva, a román országok gaz­dasági fejlődését sokáig számos objektív történelmi tényező gátolta. A feudalizmus nálunk hosszabb ide­ig tartott, fékezte a belső piac bő­vülését és a kapitalista termelési viszonyok megjelenését. Úgyszin­tén mélységesen negatív hatással volt az ország gazdasági-társadalmi fej­lődésére az évszázados idegen elnyo­más, amelyet a román nép kényte­len volt elviselni, s amely kiapasz­totta nemzeti vagyonát, súlyos szen­vedéseket okozott a széles dolgozó­­tömegeknek, megakadályozta a ter­melőerők fejlődését, meggátolta a társadalmi és gazdasági haladást. Csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején, a ma­nufaktúrák és az ipar fejlődé­mányoknak a felidézésére, amelyek­hez elválaszthatatlanul kapcsolódnak a modern román társadalom nagy átalakulásai, a proletárforradalom útján és az új társadalmi rend --a szocialista rend — sikeres felépítése útján elért összes győzelmek. (Hosz­­szan tartó, erős taps.) Engedjék meg, hogy ebből az­ al­kalomból a legmelegebben üdvözöl­jem a munkásosztályt, a parasztsá­got, az értelmiségieket, az összes dolgozókat, nemzetiségre való te­kintet nélkül, az egész népet, vala­mint a régi kommunista, szocialista, forradalmi és demokrata harcoso­sével egyidejűleg kezdenek meg­jelenni a kapitalista termelési vi­szonyok. Ez a folyamat a XIX. szá­zad közepe táján és a század máso­dik felében erősödik olyan nagy tár­sadalmi mozgalmak hatására, ame­lyeket maga idézett elő, s amelyek közé sorolhatjuk az 1821-es forra­dalmat, az 1848—1849-es burzsoá­­demokratikus forradalmat, a ro­mán fejedelemségek 1859-ben történt egyesülését, Románia állami függet­lenségének 1877. évi kikiáltását. Lendületes fejlődésnek indul ebben az időszakban főleg a bányaipar, a kohóipar és a feldolgozó ipar. Egyik jellegzetes vonása a Ro­mán országok gazdasági fejlődésé­nek a múlt század második felében a külföldi tőke gyors behatolása; ez a tőke megkaparintja a nemzeti ipar legfőbb ágait. Az idegen — fő­­­leg német, francia, belga, angol — tőke behatolását megkönnyítik Ro­mánia leigázó külföldi kölcsönei, az állam adósságának növekedése a nyugati nagy bankokkal szemben, és az, hogy a természeti erőforrásaira az imperialista trösztök teszik rá kezüket. A múlt század végén a csaknem 625 munténiai és moldo­kai, azt kívántam nekik, hogy szün­telenül magasan hordozzák a szocia­lizmus és a kommunizmus zászlaját Romániában. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Amikor a romániai munkásosztály harcos politikai pártjának évfordu­lóját ünnepeljük, mély tisztelettel adózunk mindazoknak, akik nem kí­mélve életüket senk harcba szálltak a kizsákmányolás és az­ elnyomás ellen, a szabadságért és a társadal­mi igazságért, nemzetünk haladásá­ért, s előkészítették a független és virágzó szocialista haza mai ragyogó napjait. Mai nagyipari vállalatnak több mint a felét külföldi tőkések aknázták ki. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is: a külföldi tőke túlsúlyban volt a gépiparban, a vegyiparban, a tex­til-, a cellulóz- és a papíriparban, a hazai tőke részaránya az ipari rész­vénytársaságokban nem érte el a 10 százalékot. A külföldi tőke behatolá­sának és a hazai természeti kincsek nyugati trösztök általi kiaknázásá­nak következményeit súlyosbította az a körülmény, hogy abban az idő­szakban — az állami függetlenség 1877-ben történt kivívásáig — a Ro­mán országok pénz- és terményadót fizettek a török birodalomnak. A termelőerők és a termelési vi­szonyok fejlődésében bekövetkezett változás eredményeként — ez a vál­tozás egyben azt bizonyítja, hogy Románia a XIX. század végén a kapitalista fejlődés első szakaszában volt , lényeges átalakulás ment végbe az osztálystruktúrában, a tár­sadalmi és politikai erőviszonyok­ban. A továbbra is erős gazdasági és politikai pozíciókkal rendelkező földbirtokosság volt minden haladó és demokratikus reform legreakció­­sabb ellenzője. A társadalom legné­pesebb osztálya a földesurak és a bérlők által kíméletlenül kizsákmá­nyolt parasztság volt. Ennek mély érdeke fűződött a feudális tulajdon felszámolásához, a földreform meg­valósításához és más demokratikus jellegű változásokhoz. Ez az osz­tály az ország hatalmas haladó ere­jét képviselte. Az ipar fejlődésével párhuzamosan egyre erősödött a burzsoázia társadalmi és politikai szerepe: ez a gazdasági, kereskedel­mi tevékenység széles körű kibon­takoztatását, és szükségképpen bizo­nyos demokratikus reformok beve­zetését szorgalmazta, amelyek meg­feleltek társadalmi fejlődésünk ob­jektív követelményeinek. A burzsoá­­demokratikus forradalom menetének sajátosságából adódott az is, hogy a burzsoázia — amelyet osztályérde­kei arra késztettek, hogy fokozza a tömegek kizsákmányolását — poli­tikailag lepaktáljon a földesurakkal. A román társadalom egyben felölelt középrétegeket — kisiparosokat és kereskedőket — valamint az értel­miségieket, amelyek érdekeltek vol­tak az ország demokratikus fejlődé­sében. Egyik döntően meghatározó tár­sadalmi folyamata a román társa­dalom akkori haladásának az, hogy fejlődött és határozottan a politikai élet színterére lépett az ország leg­haladóbb ereje, a proletariátus fia­tal osztálya. A proletariátus egyre inkább a néptömegek legforradal­mibb eszményeinek hordozója lesz; kifejezője lesz az egész dolgozó nép létfontosságú törekvéseinek, a haza haladó fejlődésének, a nemzeti egy­ség megteremtésének, az állami füg­getlenség kivívásának, a szabad és emberhez méltó élet megteremtésé­nek. (Hosszan tartó, erős taps.) Fokozza az osztályellentéteket a ko­rabeli román társadalomban és ösz­tönzi a munkásmozgalmat az, hogy a munkásokat a belföldi tőkések kö­nyörtelenül kizsákmányolják, ame­lyet súlyosbít az a körülmény is, hogy Romániát nyersanyag, olcsó munkaerő forrássá és termékelhe­lyező piaccá átalakítani szándékozó külföldi trösztök fosztogatják. Az or­szág általános gazdasági-társadalmi fejlődésének, a politikai erőviszo­nyok változásainak körülményei kö­zött a proletariátus harcának fő cél­ja: felszabadítani saját magát és a dolgozó tömegeket a kizsákmányolás és elnyomás alól. Ez a harc ugyan­akkor nemzeti, hazafias jelleget is ölt azáltal, hogy az ország függet­lenségének és szuverenitásának meg­védésére, a román nép azon szent jogának megóvására törekszik, hogy önállóan fejlődhessen. Ismeretesek a proletariátusnak a múlt század u­­tolsó két évtizedében szervezett erő­teljes forradalmi akciói: olyan sztrájkok és tüntetések, amelyeknek az volt a célja, hogy kivívjanak e­­gyes gazdasági jogokat, a nyolc órás munkanapot, a szervezkedési jogot. A munkásosztály, a szocialisták je­lentős politikai kampányokat kezde­ményeztek az egyetemes szavazati jog és más demokratikus sza­badságjogok kiharcolásáért; ezek nélkülözhetetlenek voltak a bur­zsoázia és a földbirtokosok elleni osztályharcban. Már kezdettől fogva a munkás­ság erős szövetségesre talált a pa­rasztságban, abban az osztályban, a­­mely évszázadokon át folytatta a harcot nemzeti lényünk megőrzésé­ért, az ország függetlenségéért, és amely az új történelmi körülmények között a munkásosztály oldalán fon­tos forradalmi erőként érvényesült. Jól tükrözik ezt az 1888. évi nagy parasztfelkelések, amelyek pánikot keltettek a korabeli uralkodó osz­tályban, és véres megtorlást vontak maguk után. Ezek a felkelések u­­gyanakkor eleven példái voltak a szoros együttműködésnek és testvé­riségnek a parasztság és a munkás­ (Folytatása a 2. oldalon) A munkásosztály szerveződésének, a marxizmus romániai elterjedésének kezdetei és a proletariátus forradalmi politikai pártjának megteremtése nyolc évtizeddel ezelőtt 1973. március 30. Nagy jelen­tőségű esemény színhelye volt ezen a napon orszá­gunk fővá­rosa:­i­ ünnepi gyűlést tartottak a romániai munkásosztály politi­kai pártja megalakulásának 80. évfordulója alkalmából, egész népünk nagy ünnepévé avatva a dicsőséges évfordulót. Románia Szocialista Köztár­saság Palotájának terme ünnepi díszt öltött. Vörös és nemzeti színű zászlók övezik a színpad fölötti feliratot: „80 éve alakult meg a romániai munkásosztály politikai pártja“. Aranyszínű betűk jelzik a jubileumi évszá­mokat — 1893—1973 — annak a dicsőséges korszaknak a határ­köveit, amelyet lankadatlan erő­feszítésekben, döntő fontosságú győzelmekben eltelt áldozattel­jes hősies harc jellemzett a ro­mán nép szabadságra, haladásra, társadalmi igazságra irányuló magasztos eszményeinek valóra váltásáért, a szocializmus ro­mániai diadaláért. 17. óra. A terembe belépő Nicolae Ceausescu elvtársat, a többi párt- és államvezetőt a jelenlévők hosszan tartó hatal­mas tapssal, ovációval és éljen­zéssel köszöntik. Perceken át ütemesen visszhangzik: „Ceausescu—RKP“, „Ceausescu és a nép“. Az ünnepi gyűlés elnökségé­ben helyet foglal NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, Elena Ceausescu elvtársnő, a követ­kező elvtársak: Manea Manes­­cu, Paul Niculescu-Mizil, Ghe­­orghe Panä, Gheorghe Rädules­­cu, Virgil Trofin, Ilie Verdef, Maxim Berghianu, Gheorghe Cioarä, Florian Dan Blache, E­­mil Draganescu, Fazekas Já­nos, Petre Lupu, Dumitru Po­pescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Stefan Voitec, Iosif Banc, Constantin Bäbäläu, Petre Bla­­jovici, Cornel Burtica, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Aurel Duca, Gere Mihály, Ion Ionita, Ion Pafan, Stefan An­drei, Ion Dinca, valamint a párt illegalitásbeli és a hazai mun­kásmozgalom harcosai — Chi­­vu Stoica, Constantin Pârvules­­cu, Ion Pas, Constanta Cracian, Petre Constantinescu-Iasi, Vic­tor Bratfaleanu, Vanda Nicolschi, Alexandru Sencovici, Ion Po­­pescu-Puturi, Anton Breitenho­fer és Ion Felea­c, Suzana Gâ­­dea az Országos Nőtanács elnö­ke, Ion Traian Stefanescu, a KISZ KB első titkára, George Ciucu, a Bukaresti Egyetem rek­tora, Petre Zimbran, a Republi­­ ca üzem igazgatója, Maria Dija, a Crinul vállalat igazgatója, Ion Fataceanu, a Gépipari Tervező Intézet igazgatója, Jánca Drá­gán, a Kohóipari Kutatóintézet igazgatója. Vasile Iscru, a Szo­cialista Munka Hőse, a 23 Au­gust üzem gépésze, Bánita Marin, a Szocialista Munka Hőse, a Grivita Rosie gördülőanyag-üzem munkása, Maria Arcu, a Bucu­resti Ruha- és Kötöttárugyár munkásnője, Corina Basescu, a fővárosi Politechnikai Intézet elektronikai fakultásának diák­ja. A teremben jelen van az RKP KB, az Államtanács és a kor­mány több tagja, központi intéz­ményi és társadalmi szervezeti vezetők, a párt illegalitásbeli és a munkásmozgalom harcosai, párt- és állami aktivisták, a tu­dományos, kulturális és művé­szeti élet több személyisége, bu­­­karesti vállalatok számos élmun­­kása, tábornokok és törzstisztek, diákok és tanulók. Az ünnepi ülést Gheorghe Cioaru elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bi­zottságának első titkára, a fővá­ros főpolgármestere nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a jelentős esemény megünneplésére a párt­os államvezetőség jelenlétében kerül sor, majd a következőket mondotta : „Mindenekelőtt kérem, enged­jék meg, hogy az alkalmat fel­használva, az önök nevében, az összes kommunisták, a főváros egész lakossága nevében mele­gen üdvözöljem a román nép legszeretett­ebb fiát, Nicolae Ceausescu­­ elvtársat, akinek (Folytatása a 4. oldalon) Ünnepi gyűlés a fővárosban NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke interjút adott Valerio Pellizzari olasz újságírónak a L’ Europeo című olasz folyóirat számára Mint már jelentettük, december 6-án Nicolae Ceaussescu elvtárs fo­gadta Valerio Pellizzari olasz újságírót, és interjút adott neki a L’Europeo című lap számára. KÉRDÉS: Romániának az elmúlt 23 évben elért megva­lósításai széles körű érdeklő­dést keltettek. Hálás volnék önnek Elnök úr, ha beszélne azokról a legsürgetőbb kérdé­sekről, amelyeket a román társadalomnak ma meg kell oldania. VÁLASZ: Való igaz, hogy a szo­cialista építés éveiben Románia fi­gyelemre méltó eredményeket ért el a gazdasági­­és társadalmi fejlődés terén. Talán elég ha megemlítem, hogy az ipari termelés ebben az év­ben hússzorosa volt az 1998. évi­nek, amikor Románia a múltban a legnagyobb termelést elérte. Érez­hetően növekedett a nemzeti jöve­delem, akárcsak a nép életszínvo­nala, ami ugyanakkor politikánk központi célkitűzése. Hasonlóképpen kimagasló eredményeket értünk el a tudományok, a tanügy és a kul­túra területén. A múltban a lakos­ságnak közel 40 százaléka írástudat­lan volt. Ezt a helyzetet régóta fel­számoltuk, jelenleg pedig bevezettük a tíz osztályos kötelező oktatást. Felsőoktatásunk, az egyetemi hall­gatók számát véve alapul, ,a fejlett országok szintjén áll. Gyakorlatilag a romániai oktatási intézmények ma biztosítják az összes szükséges kádereket valamennyi tevékenységi ág számára. Mi több, Romániában tanul néhány ezer ifjú a fejlődő or­szágokból. Nem is beszélek már a kulturális és tudományos tevékeny­ség fejlesztéséről, amely egész poli­tikánk figyelmének központjában áll, mert úgy véljük, hogy egészé­ben a tudomány alapján kell áll­nia a társadalom fejlesztésének. Azokat a legsürgetőbb kérdéseket illetően, amelyeket a szocialista ro­mán társadalomnak a jövőben meg kell oldania, mindenekelőtt azt kell kiemelnem, hogy be kell hoznunk a lemaradást, amely általánosság­ban véve még elválaszt az iparilag és gazdaságilag fejlett országoktól. Ebből kiindulva elsődleges fontos­ságot tulajdonítunk az ipar erőteljes ütemű fejlesztésének, a mezőgazda­­sági termelés korszerűsítésének, to­vábbá annak is, hogy ésszerűen osszuk el az ország területén az új termelőerőket, az ipart és más in­tézményeket. További feladatunk, hogy meg­szervezzük a városok és falvak fej­lesztését, új urbánus központok lét­rehozásával, emellett pedig emeljük magasabb szintre az életkörülmé­nyeket és az élet megszervezésének módját a meglévő urbánus közpon­tokban, abból kiindulva, hogy ez rendkívül fontos az ország eljöven­dő fejlődése szempontjából. Mindezeket szem előtt tartva ter­mészetesen elsődleges fontosságú, hogy kialakítsuk a szükséges káde­reket az összes tevékenységi ágak számára, ami alapvető feltétele a társadalom általános előrehaladásá­nak. Meg kell említenem: egész tevé­kenységünk során abból indulunk ki, hogy be kell vezetnünk az ipar­ban, a mezőgazdaságban, és más területeken a tudományok és a leg­­előrehaladottabb technika vívmá­­ny­ait, hogy ily módon lépést tart­sunk azokkal a mélyreható átala­kulásokkal, amelyek a jelenkori műszaki-tudományos forradalom ki­hatásaképpen a világon végbemen­nek. Végül még arról kell beszélnem, hogy szüntelenül gondoskodunk az egész nép anyagi és szellemi élet­­feltételeinek javulásáról. E vonat­kozásban egyaránt gondolok a la­kosság jövedelmének növekedésére, a lakásépítkezések fejlesztésére, az egészségügyi ellátás javulására és más feladatokra, amelyek összefügg­nek az életkörülmények minél gyor­sabb ütemű jobbá válásával. KÉRDÉS: ön 1963 óta a Román Kommunista Párt élén áll. A mai sikerek, amelyek kétségkívül egy rendkívül sokrétű tevékenységnek az eredményei, nyilvánvalóan fel­tételezték bizonyos akadályok elhárítását is. Beszélne-e ar­ról, Elnök úr, hogy milyen ne­hézségekbe ütközött ezeknek az éveknek a folyamán? VÁLASZ: Nyilvánvaló, hosv­été­ben az­ egész időszakban — beleért­(Folytatása a 8. oldalon) Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Aad van den Heuvel és Rene Sleven holland újságírókat Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szombaton délelőtt fogadta Aad van den Heu­­vel-t, a KRO holland rádió-televíziós társaság­ külpolitikai szerkesztőjét és Rene Sleven adásvezetőt. A fogadásnál jelen volt Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára és Constantin Mitea elvt­árs, az RKP KB tagja, az Államtanács elnökének tanácsosa. Nicolae Ceaușescu elvtárs ez al­kalommal televíziós interjút adott a holland újságíróknak. Nicolae Ceausescu elvtárs holland újságírócsoportot fogadott Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke péntek dél­előtt fogadta az országunkban tar­tózkodó holland újságírók csoport­ját. Az újságírócsoportban részt vesz­nek: J. A. Baggerman, az ANP hol­land sajtóügynökség főszerkesztője, J. A. Vermeulen, az Elseviers Ma­gazine folyóirat főszerkesztője, I. R. Loetenhorst, az N.R.C. Handelsblad című napilap főszerkesztő-helyettese, H. F. Van Loon, a De Telegraaf cí­mű napilap külpolitikai szerkesztő­je, Peter Michielsen, a Hét Parool cí­mű napilap külpolitikai szerkesztője, Link van Bruggen, az AVRO rádió­társaság riportere, A.F.E. Hansen Love-Salomonsen, a Gemeenschap­­pelyhe Pers Dienst sajtócsoport bé­csi tudósítója és C.A.J. Verstegen, az Algemeen Dagblad című napilap szerkesztője. Jelen volt Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára és Cons­tantin Mitea elvtárs, az Államtanács elnökének tanácsosa. Nicolae Ceausescu elvtárs szívé­lyesen elbeszélgetett a holland új­ságírókkal. Az Államtanács elnöke rámutatott, nagy örömmel fogadta a hollandiai hivatalos látogatásra szóló meghívást, s hangsúlyozta, hogy a látogatás a román—holland jóviszony fejlődésének kiemelkedő mozzanata lesz. Nicolae Ceausescu elvtárs ezután a holland újságírók kérdéseire vála­szolva, részletesen ismertette a ro­mán nép gazdasági és társadalmi é­­pítőmunkáját, a Hollandiával, a vi­lág összes országaival való együtt­működés jegyében folytatott román politikát, valamint egyes nemzetkö­zi politikai kérdéseket. A holland sajtó képviselői mele­gen megköszönték, hogy alkalmuk volt találkozni a román államfővel, meleg köszönetet mondtak Nicolae Ceausescu elvtársnak, hogy készsé­gesen válaszolt kérdéseikre. • VAS­ÁRNAP • VASÁRNAP • Mai mellékletünk tartalmából: • Bretter György: Nyelvek • Marosi Barna: Hajó­napló • Vasile Nicolescu, Hervay Gizella és Balla Zsó­fia verse • Földes Mária: Lepkehadjárat • Bajor An­dor: Ecce homo sapiens: Ripacskodás • Sigmond Ist­ván: Kérem tisztelettel • Bazsó Zsigmond: Kódorgó Tóbiás •Richard Jakobi: Zorodka, a tyúk • Majtényi Erik: stb • VASÁRNAP • VASÁRNAP *

Next