Előre, 1976. január (30. évfolyam, 8750-8773. szám)

1976-01-04 / 8750. szám

A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja XXX. évfolyam 8750. szám 1976. január 4., vasárnap 4 oldal­ára 30 iráni ELŐRE szerkesztősége, Bukarest, (7000) Scinb­ia tér 1 Redactia EI­ORE, Bucuresti, (7000) Piaza Scinb­ii I Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 21 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatal a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő elment Agentia de publicitate ISIAP - Bucuresti, Calea Victoriei nr. 174. Sector I. BN —RSR. filiala Sect. 1. cont: 645130152. Pentru ELŐRE Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul export-import presa Bucuregti Calea Grivitei nr 64—66 P.O.B. 2001 Telex: 011631 „A XI. pártkongresszuson elfogadott nagyszerű ország­­építő program, munkánk belső feltételei, valamint a nem­zetközi események alakulása alapján jogos derűlátással és teljes bizalommal tekinthetünk a szocialista Románia j­övő­je elé. Az újév alkalmából azt kívánom szocializmust építő hős népünknek, teljesüljön minden jóléti és haladástörek­vése, minden ezzel kapcsolatos eszménye, arasson újabb sikereket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom épí­tése és a kommunizmus felé haladás útján.­ NICOLAE CEAUSESCU AZ ESZTENDŐFORDULÓ KÜSZÖBÉN A RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ KÖZVETÍTETTE A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT FŐTITKÁRA, ROMÁNIA - SZOCIALISTA KÖZTÁRSA­SÁG ELNÖKE DECEMBER 30-I, EGÉSZ NÉPÜNKHÖZ INTÉZETT ÜZENETÉBŐL AZ ÚJ­ÉVI JÓKÍVÁNSÁGOKAT. HATODIK ÖTÉVES TERVÜNK SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁNK ÚJABB TÖRTÉNELMI SZAKASZA S­ikerekben gazdag, kemény, férfias munkával eltelt esztendőt búcsúztattunk, s vele együtt hazánk történetének egyik legszebb fejezetét, az 1971—1975-ös ötéves tervet, a­­z rt.­.ikácd újabb ... ácsaira emelte. Szocia­lista nemzetünk ebben az idő­szakban a Román Kommunista Párt, pártunk főtitkárának hozzá­értő vezetésével példátlan ütem­ben fejlesztette az ország iparát, fokozta a mezőgazdasági terme­lést, gyarapította szellemi és kulturális javait, s nyitott mind­ezzel újabb kaput a jövő felé. A jövő felé, amely időközben, az esztendőfordulóval mává válto­zott. 1976-tal ugyanis nemcsak új esztendőbe, hanem az ország­építés újabb nagyjelentőségű korszakába léptünk: a párt XI. kongresszusa által ragyogóan előrevetített, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom fel­építése, a kommunista társada­lom megteremtése szempontjá­ból döntő fontosságú öt eszten­dőbe, a hatodik, a műszaki-tu­dományos forradalom ötéves tervébe. Tegnap, tegnapelőtt erről a szakaszról még csak beszéltünk, még csak jövőként emlegettük. Tegnap, tegnapelőtt még csak tervezgettük feladatainkat, még csak előkészítettük azokat Per­sze, amint az hozzánk illik, nem akárhogyan. Meggondoltan, elő­relátóan, s nem utolsósorban erős akarattal, szorgalommal. Már a jövőre gondoltunk akkor is, amikor elhatároztuk, hogy versenyre kelünk az idővel, ha­táridő előtt teljesítjük az ötéves tervet, megvalósítunk valamit abból is — s ha lehet minél többet —, amit eredetileg egy későbbi időszakra terveztünk. Már a jövőre pillantottunk ak­kor is, amikor nap mint nap magasabbra emeltük a mércét, amikor elégedetlenek voltunk ma azzal, amit tegnap tettünk, s holnap azzal, amit ma, így hívtuk, hoztuk közelebb ma­­gun­k Soc a hó­napot. M­unkáva­l. Kitartó, kemény munkával. Azt a holnapot, amelyet most már úgy említhetünk, hogy MA. Mert a sokat emlegetett jövő új esztendő éjszakáján betop­pant. Egyeseket már a munka­helyen talált, másokat — az or­szág népének nagyobb részét — vidám családi vagy baráti körben. De függetlenül attól, hogy hol bukkant ránk, a kohó mellett, a műszertábla előtt, kötelességtel­jesítés közben, a családi asztal­nál, ifjúsági klubban vagy egye­bütt, ahol a szilveszter éjszaká­ját töltöttük, szíves fogadtatás­ban részesült. Az ország huszon­egymilliós családja ugyanis azzal a rendíthetetlen elhatározással várta, hogy a vele együtt érke­ző ragyogó feladatoknak, akár­csak a már példásan teljesítet­teknek, lelkiismeretesen eleget tesz. Már az első napoktól kezd­ve, s aztán később is, nap mint nap, hogy esztendő, esztendők múltával ismét gazdag legyen a számvetés. Gazdagabb, mint a mostani,­­bár az sem volt sze­rény. S erre a szilárd elhatáro­zásra, a fáradságot nem ismerő munkára az elkövetkezőkben jövőépítő népünknek nagy szük­sége lesz, hisz terveink, az 1976-os egységes országos gaz­dasági-társadalmi fejlesztési terv, annak mutatói, a beköszön­tött új ötéves terv nem minden­napi célkitűzéseket vázol fel, tár elénk. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a jelen ötéves tervben pártunk ezermilliárd lejes összberuházási volument irányzott elő, ennyit fordítunk tehát arra, hogy a bővített újra­termelés elve szerint gyarapítsuk az ipar és a mezőgazdaság anyagi alapjait, azokkal párhu­zamosan a nép anyagi és szel­lemi jóléte növelésében jelentős szzerepet­ játszó szemié­lis-kultu­­rális ellátmányok számát. Ha­zánk tehát az idén is, az elkö­vetkező években is hatalmas építőtelep lesz, amelyen gomba­módra szaporodnak az új gyá­rak, az új mezőgazdasági léte­sítmények, lakónegyedek, köz­épületek. A szóbanforgó idő­szakban Románia ezek szerint újabb nagy lépést tesz a gazda­ságilag fejlett országokhoz vi­szonyított szintkülönbség csök­kentése útján, és mind job­ban megközelíti ezeknek az or­szágoknak a fejlettségi színvo­nalát. Mindezt annak köszönhe­tően, hogy a XI. pártkongresszus dokumentumainak szellemében 1976 és 1980 között a nemzet­­gazdaság továbbra is gyors ütemben fejlődik, az ipari és mezőgazdasági termelés növek­szik és korszerűsödik, az egész gazdasági tevékenység haté­konyabbá válik. Ennek a jelen­tőségében és méreteiben óriási folyamatnak vagyunk mától kezd­ve nemcsak szemlélői, hanem cselekvő részesei is. Arra va­gyunk hivatottak, hogy erőnket nem kímélve, az esztendő első munkanapjától kezdve bekap­csolódjunk ebbe a nagyszerű or­szágépítő munkába, amely a ci­vilizáció újabb csúcsaira emeli hazánkat. Új esztendő köszöntött tehát ránk. A vele érkezett feladato­kat, feladatainkat jól ismerjük. Tudjuk azt, hogy még az idén, a műszaki-tudományos forrada­lom ötéves tervének első eszten­(Folytatása a 3. oldalon) ! ARCOM-MÉRLEG Kiváló sikerekkel zárta az 1975-ös esztendőt az ARCOM, a jól ismert Román Építő-Sze­relő Vállalat. Az ARCOM már 1975 áprilisában jelentette öt­éves tervfeladatainak maradék­talan teljesítését, s év végéig különböző országokban jelentős többletmunkálatot — ipari, szo­ciális-kulturális létesítmény, la­kás és iskola, valamint műút építését­­ végezhetett el. Lí­biában például a vállalat szak­emberei 3280 lakást (egy részü­ket már át is adták), 20 iskolát, bankházakat stb. építenek. Szí­riában az évi hatmillió tonna teljesítményű banyasi kőolajfi­nomító, egy hatalmas műtrágya­­üzem és egy cementgyár kivite­lezésén dolgoznak. A szudáni Khartumban a parlament épü­letének kivitelezésénél nyújta­nak műszaki segítséget. 1976-ban a vállalat bővíti te­vékenységét. Elsődlegesen arra törekszik majd, hogy fokozza a kulcsrakész ipari és szociális­kulturális létesítmények szállítá­sát, a hazai tanulmányok, ter­vek, építőipari gépek és be­rendezések, valamint építőanya­gok exportját. Az 1976—1980-as ötéves terv időszakában az ARCOM megkétszerezi a külföldi építkezések volumenét. SZÁZ TONNA ACÉL TERVEN FELÜL Az ország acélolvasztásai kitűnő munkasikerekkel köszöntöt­ték az új esztendőt. Hunyadon több mint száz tonna acélt csapoltak terven felül, s a hatalmas kombinát dolgozói 1976 első két napjá­ban az utóbbi tíz év legmagasabb termelését valósították meg. Nem maradtak mögöttük a galati-i és bukaresti olvasztárok sem." A fővárosi 23 August üzemben szintén terven felüli acélt csapoltak a kemencékből. Felvételünk az 1-es számú martinkemencénél ké­szült, amidőn az új év első perceiben a kommunista Gheorghe Mircea váltása 1976 első csapolását készítette elő. (Stefan Albescu felvétele) ESZTENDŐK STAFÉTAVÁLTÁSA A két történelmi jelentőségű ötéves terv, az 1975. és 1976-os esztendő találkozása az egész országban a beteljesülések és merész tervek örömteljes pillana­tait jelentették minden dolgozó számára Az avasi falvaktól a deltai halásztanyákig, a Bá­náttól a suceavai tájakig, a ten­gerparttól a Körösök vidékéig románok, magyarok, németek, szerbek és más nemzetiségű dol­gozók egyforma lelkesedéssel és örömmel ülték körül, a dúsan megtérített szilveszteri asztalokat, egyazon elhatározottsággal ürí­tették poharaikat a közös célkitű­zések megvalósítására, az ország­­ragyogó holnapjának a betelje­­stésére. S gondolatban velük ünnepeltek azok is, akik az esz­tendőforduló pillanatait a kohók és gépek mellett, a mozdony vagy autóbusz vezetőfülkéjében, a betegek ágyainál, a tengereket szelő román hajók fedélzetén, szolgálatteljesítés közben töltöt­ték Munkával, vidámsággal, szí­vünkben bizalommal és örömmel léptük át 1976 küszöbét. (Tudósításaink a 3. ol­dalon) Sokezren pihentek, szórakoztak az ünnepnapokon a hegyekben is. Felvételünk a Bucegi hegységben, a Poiana Izvoarelor menedékháznál készült NICOLAE CEAUGESCU ELVTÁRS FOGADTA HANI HASSZÁNT, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének politikai tanácsosát Nicolae Ceaugescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára. Románia Szocialista Köztársaság elnöke december 31-én fogadta a hazánkban tartózkodó Hani Hasszánt, Yasszer Arafatnak, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnöké­nek politikai tanácsosát. Ott volt Stefan Andrei elv­társ, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának pót­tagja a KB titkára. A vendég tolmácsolta Nicolae Ceaugescu elvtársnak, hogy Yasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának elnöke szívélyes, baráti üdvözletét küldi,* gratulál a román* nép szocialista építőmunkájának sikereihez. Nicolae Ceaugescu elvtárs köszönetet mondott, majd fel­kérte a vendéget, adja át Vasz­­szer Arafatnak baráti üdvözle­tét és legjobb kívánságait. A megbeszélés során véle­ménycserét folytattak közös érdekű kérdésekről, különösen a közép-keleti helyzetről, hangsúlyozták, hogy politikai úton fel kell számolni a kon­fliktust, meg kell teremteni a tartós és igazságos békét a Kö­zép-Keleten, biztosítva egyben a Palesztinai nép problémájá­nak megoldását jogos érdekei­nek és törekvéseinek megfele­lően, beleértve azt is, hogy sa­ját független államot alakít. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy tovább kívánja fejleszte­ni a baráti együttműködés kapcsolatait a Román Kommu­nista Párt s a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet között a két nép javára, a béke, az együttműködés és a haladás ügye javára. A találkozó szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Lászlóffy Aladár AZ ELSŐ DUDASZÓ Hallod milyen messziről zúgnak, a tavalyi hóviharok? Látod mi van a hegyek homlokára írva: tavasz jön. Téli hajnalokon, amikor a vonat kiér az alagútból , mint új esztendő napján, még csendesen alszik a föld. De az első dudaszóra, arcukat élő párában fürdetve emberek ezrei özönlenek a pályaudvarokra, terekre, be a nagykapun a gépek csarnokáig, és mintha egyszerre indulna el az egész, a táj, a föld, a téli mező, a város a holnapi hegyek felé. HANGOK A JÖVŐBŐL A Csíkszeredai traktoralkat­rész gyárban, Benkő Sándor­ral tekintjük át az elmúlt esz­tendő eseményeit. Pár héttel ezelőtt a 3-as műhely főnö­keként mutattam be olvasó­inknak, azóta pontosabban december 1-től a vállalat fő­mérnökévé nevezték ki. Most, ebben az új minőségben ké­szítjük a mérleget. Hosszú volt az út a szülő­földtől, Nagyölyvestől (Ma­ros megye) a iași-i politechni­kai intézeten át Csíkszeredáig és eddig az esztendőfordulóig. Kollégáival együtt 1974-ben elindította a gyárat, 27 éves korára pedig már főmérnöki minőségében tervez a jövőre. Hogyan látja Benkő Sándor a gyárat, amelynek indulásá­ról októberben részletesen beszámoltunk e hasábokon, s amelyben a hargitai gépgyár­tóipar előfutárát köszöntöt­tük ? — A nagy eseményt 1976 márciusra tervezzük : az első Csíkszeredai traktor ezen a ta­vaszon gördül ki a kapun. Ezen kívül az új ötéves terv­ben a gyár négyszeresére nő, megkapja végleges formáját. — És mit tervez Benkő Sán­dor az 1976-os évre ? — Főmérnöki minőségben azt, hogy az új év hozza meg a sürgősségi állapotunk vé­gét, vegyük fel a normális üte­met. Jelenleg még olyan mun­kaidő szerint dolgozunk, mint nyáron a téeszben. A gyári párt- és KISZ-szervezettel az első traktor előállításával pár­huzamosan arra törekszünk, hogy kialakítsuk azt a stabil, kommunista munkaközössé­get, amely magva lesz a maj­dani hatezres létszámnak. A gyár vezetősége terveit a párt­­szervezetre, ennek eddigi helytállására, áldozatvállalá­sára alapozza. Gondolok itt azokra a munkatársakra — munkásokra, mérnökökre, technikusokra —, akik eddig is vállalták az áldozatokat, szívvel-lélekkel azonosultak az induló gyár érdekeivel, mint Csongrádi Imre, Köncse Jó­zsef, Ion Ionifa, Köpesalnagy István, Albert Imre, Székely Lajos, Tamás László, Csomna Lajos, Oros Alexandra, Grüns­­tein Tibor és sokan mások, akik ebben az évben útjára bocsátják innen az első csíki traktort. Ami pedig magán­emberi terveimet illeti 1976- ra, szintén nagy eseménynek nézek elébe: a nyáron apa le­szek. Szavai nyomán traktorzú­gás, egy gyermek nevetése — Benkő Sándor fülének érthe­tő módon páratlanul szép muzsika — csendül föl a jö­vőből. Ennyi szép kilátáshoz csak sok sikert kívánhat az új évben Barabás István TOLLAL IS... Tettekkel szolgáljuk a hazát. Milliók mindennapos munkájá­nak eredménye biztosítja előre­haladásunkat, az országépítő tervek megvalósulását. Megszok­tuk, hogy országos érvényű, sta­tisztikákba rubrikázott adatok­kal mérjük a szocializmus üte­mét, érvelését. Csakhogy a statisztikába nem fér bele az építés minden vetülete, a szimp­la sikerek helyi vonatkozásainak szépsége. Éppen azok, amelye­ket közvetlen környezetünkben látunk, tapasztalunk. S a leg­­tudósabb kimutatások sem ké­pesek visszaadni a szép gondo­latokat, a milliárdnyi húron vib­ráló emberi érzelmek, tettrugók határtalan gazdagságát, nemes humánumát. Élő szóban, írásban vallunk szocialista valóságunkról. A szó segédletével próbáljuk töredék­ben, de hitelesen — mint csepp­­ben a tenger — befogni a ma­ga teljességében szinte átfogha­­tatlan valóságot. Ily módon a tol­lal is szolgáljuk a társadalmat , nemcsak az írók, újságírók, hanem azok is, akiknek nem kenyerük az írás. Szocialista demokráciánk széles fórumot teremtett a vélemény­nyilvání­tásra. Arra, hogy a nem hivatá­­so­s tollforgatók is közöljék ve­lünk ügyünket szolgáló gondola­taikat, munkasikereiket, tapasz­talataikat, bíráló észrevételeiket. Jóleső érzéssel gondolok erre lapunk nemrég lezárult Tudósí­tói pályázatának kapcsán. Mert megelégedéssel tölt el az a tu­­dat, hogy mellettünk egyre töb­ben próbálják meg tollal is elősegíteni társadalmunk gyor­sabb előrelépését. S amint azt a pályázat kiértékelője kidombo­rította, önkéntes munkatársaink jó munkát végeztek, avatottan forgatták a tollat Az esztendő­váltás az újságírói munkában is számvetésre késztet. A pályá­zat kétségtelenül speciális tétel­ként — elégtételként — íródik be a „nyereségek“ lajstromába. S az írott szó révén, valameny­­nyi munkatársunk nevében, a további együttműködés remé­nyében kívánunk boldog új évet, sikerekben, örömökben gazdag 1976-ot valamennyi pályázatun­kon részt vett és részt nem vett önkéntes munkatársunknak. Zoltán Tibor

Next