Előre, 1978. november (32. évfolyam, 9627-9652. szám)

1978-11-01 / 9627. szám

A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS, A PÁRT FŐTITKÁRA ÚTMUTATÁSAI SZELLEMÉBEN ALKALMAZZUK MINDENÜTT A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉLENJÁRÓINAK LEGJOBB TAPASZTALATAIT K­ét mezőgazdasági eszten­dő találkozóján, a ter­mésnapján, számba vet­tük mindazt, ami hozzájárult a földek hozamának növelésé­hez. A mérlegkészítés jó alka­lomnak bizonyult arra, hogy kitűzzük azokat a feladatokat, amelyek a XI. pártkongresszus programja megvalósítása érde­kében még teljesítésre várnak. Erre hívta fel a figyelmet pár­tunk főtitkára, N­i­c­o­l­a­e Ceaușescu elvtárs, amikor termésnapi beszédében a kö­vetkezőket hangsúlyozta: „Jog­gal meg lehetünk elégedve me­zőgazdaságunk fejlődésével. De ugyanakkor nem szabad meg­feledkeznünk az itt-ott még jelentkező hiányosságokról, ne­hézségekről. Annál is inkább, mert a mezőgazdasági munká­latokat nem mindenütt végzik az agrártudomány követelmé­nyeinek megfelelően, nem min­denütt használják ki kellőkép­pen a gépi és vegyi eszközöket. Még nem használják ki elegen­dő mértékben a földet, már­pedig a föld a fő tényezője an­nak, hogy gyorsan elérjük a XL kongresszus mezőgazdasági célkitűzését. Egyes megyék­ben igen sok egységünk szép eredményeket mutatott fel, a­­mi arra vall, hogy már a jövő esztendőtől kezdve országos vi­szonylatban gyökeres fordula­tot érhetünk el a mezőgazda­­sági tevékenység terén­. Arra van most szükség, hogy az élenjáró állami mezőgazda­­sági vállalatok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek kiváló tapasztalatait alaposan tanul­mányozzuk és általánosítsuk szerte az országban. Minden megyében, szövetkezetközi ta­nács körzetében van olyan gazdaság, és nem is egy, amely ebben az esztendőben azonos természeti és műszaki adott­ságok közepette jobb hozamo­kat ért el szomszédainál. Nem fér hozzá kétség: a fejlett ta­pasztalatok alkalmazása dön­tő feltétele annak, hogy a mai élenjárók termelési szintje ál­talánossá váljék. Argeș megye immár másodszor rendezte meg a termésnapi ünnepsége­ket Ezt a jogot azzal vívta ki magának, hogy a kiváló terme­lőegységek módszereinek szé­leskörű alkalmazása nyomán országos viszonylatban a leg­magasabb hozamszinteket va­lósította meg. Itt a fejlett gya­korlat, a tudományos kutatás megannyi ajánlása bonra lelt minden mezőgazdasági terme­lőegységben. A gondosan el­végzett altalajlazítás, a földek vegyhatásának javítása, az erózió­gátló munka, az agroké­miai elemzések alapján foly­tatott trágyázás, a gazdálko­dás tudományos megszervezése odavezetett, hogy a természet­től nem túlságosan dédelgetett vidék ma példával szolgálhat az ország összes földművelői e­­lőtt. Három évvel ezelőtt Ar­­gerben csupán négy gazdaság ért el 3000 kilón felüli kukori­catermést, most pedig 25 ter­melőegység ennél nagyobb ho­zamról vethetett számot. Har­mincöt mtsz több mint 3000 kiló búzát aratott hektáron­ként, sok gazdaság bebizonyí­totta, hogy ezen a tájon 4000, sőt 5000 kiló búzahozam is el­érhető hektáronként. Hasonló megvalósításokkal büszkélked­hetnek az ország más vidékei­nek mezőgazdasági dolgozói is. A kézdiszentléleki rtsz az idén minden hektárról 4200 kiló búzát, 26 600 kiló burgo­nyát, 40 000 kiló cukorrépát ta­karított be. Tervén felül 2400 tonna burgonyát, 1400 tonna cukorrépát és sok más ter­ményt adott át az állami alap­nak. Tény, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlődését döntő­en meghatározza a tudományos kutatás hozzájárulása a nagy hozamok eléréséhez. A kísér­leti állomások, a tudományos intézetek szakembereinek ál­landó jelenléte a gyakorlat­ban alapvető követelménye annak, hogy a kutatás parcel­láin megvalósított eredmé­nyeket elérjék a nagyüzemek is. A mezőgazdasági termelő­­egységek tapasztalata arról is tanúskodik, hogy mennyire nélkülözhetetlen résztvennie a közügyek intézésében minden szövetkezeti tagnak, minden mezőgazdasági dolgozónak; a döntéshozatalban, a határoza­tok végrehajtásában úgy is mint termelőnek és tulajdonos­nak, hallatniuk kell szavukat, cselekedniük kell mindazok­nak, akiktől a termés sorsa függ. Mint pártunk főtitkára hangsúlyozta, a mezőgazdasági tevékenység állandó javítása azt kéri, hogy az önigazgatás, az önálló gazdálkodás erőtelje­sebben megnyilvánuljon a me­zőgazdasági termelőegységek­ben is. A mezőgazdaság távlati fej­lődését szolgáló feladatok szo­rosan kötődnek az azonnali tennivalók elvégzéséhez. Ala­pos szervezéssel idejében be­fejezhetjük a soron lévő mezei munkákat, már most ősszel meg kell vetnünk a jövő esz­tendő gazdag termés alapját. Fülöp Ernő Tehergépkocsik, szekerek hosszú sora kanyargott a ho­­moródszentpáli cukorrépa át­vevő-központ területén. Kora reggel óta úgyszólván megsza­kítás nélkül érkeztek a szállít­mányokkal. A szentmártoni szövetkezet­közi tanács egységei, gyakor­latilag az egész két Homoród­­mentének gazdaságai, ide szál­lítják a répát, ezért a nagy for­galom. És méginkább azért, mert a termésnap ünnepét munkával, helytállva ünnepel­ték a megye e részén is, nagy erőfeszítéseket téve a betaka­rítás befejezéséért ... A mérlegháznál Sorbán István gépkocsivezető szállít­mányát kezelik. A formaság alig néhány percet vesz igény­be, máris indulhatnak újabb szállítmányért. — Az oklandi termelőszö­vetkezetből szállítjuk a cukor­répát, én Vlahicáról érkeztem, ma tízen dolgozunk a gazda­ságban a szállítással — tájé­koztat a fiatal gépkocsivezető. Naponta háromszor fordulunk, de ahhoz az szükséges, hogy az­ előző este, az utolsó járat után, répával terheljük meg a jár­műveket, így reggel korán ér­kezhetünk az átvevő központ­hoz, várakozás nélkül állha­tunk a mérlegházhoz, s most már másodszor fordulunk. Oklánd felé haladunk mi is, és az egymás után érkező gép­kocsik sokatmondóan tanúsít­ják, hogy ezen a napon jó ütemben dolgoztak az egész körzetben. — Oklándon és a hozzátarto­zó falvakban legalább 300-an fáradoztak a cukorrépa beta­karításánál — foglalja össze a terepj­árásnál szerzett tapasz­talatait Ábrán József, a közsé­gi pártbizottság titkára. A tu­lajdonképpeni szedésen túl is jutottunk, a szállítás csúcsnap­ján a répa jelentős része elju­tott az átvevő központba. Elekes Mihály, a szövetkezet elnöke a vetésnél dolgozó új­falvi gépesítőktől érkezik, me­netközben viszont még utána­néz, elkészült-e az ebéd a gép­kocsivezetők számára. Ez is hozzátartozik a szervezéshez, törődéshez. — A vetéssel még nem tar­tunk ott, ahol szeretnénk — foglalja össze véleményét a téesz vezetője. Igaz, bevetet­tünk immár több mint 500 hektárt, ma éppen Egyed Imre, Benedek András hinti a magot a földbe, de traktorra ült Makkai Dénes, a gépesítési részleg vezetője is. Így is 3-4 napi munka van még hátra, s a magágyelőkészítés minősége is elmarad attól, amit mi sze­retnénk. Flóra Gábor ÁTFOGÓ ERŐFESZÍTÉSEKKEL A CUKORRÉPABETAKARÍTÁS BEFEJEZÉSÉÉRT ------------------A 3. oldalon:-------------------­DOLGOZZON MINDEN VETŐGÉP! 1918— 1978 LGYULAFEHÉRVÁR-AZ EGYESÜLÉS SZÍNHELYE G­yulafehérvár és környéke felett oly módon vonultak végig a történelem hullá­mai, hogy fejlődésmenete kicsi­nyített, de hű tükörképévé váll­hatott az ország történelmének. Részben azáltal, hogy a főese­mények jellemző epizódjai itt is lejátszódtak, s főként azáltal, hogy több jelentős történelmi csúcsfordulat bölcsője volt e vi­dék. E vérfalakkal körülsáncolt, patinás öreg városközpont, a­­melynek ténylegesen és jelkép­­szerűen is a középpontjában áll a jelenlegi múzeumépület, a­­melynek termében hatvan évvel ezelőtt aláírták az egyesülés tör­ténelmi jelentőségű dokumentu­mát, több alkalommal vált epi­centrumává és megtestesítőjévé a nép vágyai megvalósításáért vívott küzdelemnek. Erdély Romániával való egye­sülése 60. évfordulója küszöbén százezrek keresik fel az Egyesü­lés Múzeumát, hogy megtekint­sék a nép évezredes törekvései történelmi emlékeit. A látoga­tók kegyelettel tekintik meg a dák- és római kori emlékeket, majd a későbbi korokból, a há­rom román ország közötti szoros kapcsolatokról beszélő doku­mentumokat, az őslakos román­ság és a később letelepedett magyarok, németek és más nem­zetiségűek együttmunkálkodásá­­nak, közös harcának bizonyíté­kait. A látogatók hosszasan el­időznek a Mihai Viteazul hősi a­­lakját, dicső tetteit megelevení­tő múzeumi részlegen, a Horea, Closca és Crisan vezette láza­dást, az 1848-as forralomat, az 1877-78-as függetlenségi hábo­rú eseményeit bemutató tárlók előtt. A legtöbb látogató azon­ban a hatvan évvel ezelőtti ese­ményeket bemutató dokumentu­moknak szenteli látogatása nagy részét. A múzeum történelmi le­vegője, a sok-sok dokumentum felidézi a látogatók előtt azt a hatvan évvel ezelőtti nagyszerű napot, amikor az Erdély minden részéből érkezett több mint száz­ezer ember, kifejezve az egész nemzet leghőbb vágyát, kimond­ta Erdély egyesülését Romániá­val. Sokan keresik fel az ország minden részéből ezekben a he­tekben Gyulafehérvárt. A múze­um, a történelmi nevezetességű helyek után felkeresik a város mai nevezetességeit. Gyulafehér­vár legújabbkori történelme és fejlődése is azt igazolja, hogy az egyesülés, a román nemzeti állam kiteljesedésének történel­mi aktusa után még nehéz, küz­delmekkel teli esztendők követ­keztek, amíg a kommunista párt vezette munkásosztály, a dolgozó nép áldozatos küzdelme nyomán megteremtődött az ország igazi egysége, tényleges függetlensé­ge. 1944 dicsőséges augusztusa, az ezt követő népi forradalom, majd a szocialista forradalom valósította meg teljes mértékben a néptömegek ,a haladó erők tö­rekvéseit, az egységes, független és szocialista Romániát. A város, amely az elmúlt évti­zedek alatt többet fejlődött és változott mint azelőtt hosszú év­századok során, ma is híven tük­rözi az egész országban és az egész ország népének — nem­zetiségére való tekintet nélkül — életében végbement gyökeres változásokat. Aki ma végigsétál az új város impozáns tömbházai között, át­halad a széles, korszerű bulváro­kon és árnyas sétányokon, meg­nézi az üzletek árubőségről ta­núskodó kirakatait, betér egy frissítőre a modern ízlésnek meg­felelően berendezett vendéglátó­ipari egységekbe, s este, hogy szellemileg is felfrissüljön, meg­tekinti a művelődési ház aznapi műsorát, nehezen tudja elkép­zelni, hogy új korszakunk kezde­tén milyen szegényes és egyhan­gú volt itt az élet. Alig huszon­­egynéhány évvel ezelőtt, 1956- ban még csak 13 000 lelket szám­lált a városka lakossága. A vál­tozás, fejlődés reményében dol­goztak az akkori ipari egységek — egy malom, egy cipőgyáracs­­ka, egy szeszgyár és a kisipari műhelyek­­ dolgozói. A szocia­lizmus évei alatt létesült első nagy ipari egység, a tűzálló a­­nyagokat gyártó vállalat építése gyökeres változást hozott a város életébe. Ezer és ezer embernek adott biztos megélhetést, soknak közülük olyan mesterségeket kel­lett megtanulnia, amilyenekről azelőtt még csak nem is hallot­tak ezen a vidéken. Az emberek nemcsak új mesterséget tanultak, hanem megváltoztatták életmód­jukat és életfelfogásukat is. A városban, Horea mezején meg­kezdődött a nagyszabású lakás­­építkezés, ma a régiek mellett hétezer új lakásban élnek, pi­hennek, művelődnek, gyűjtenek erőt a holnapi, több tudást, még több lelkesedést igénylő felada­taik teljesítéséhez munkásosztá­lyunk, haladó értelmiségünk gyu­lafehérvári idősebb és ifjabb osz­tagai. A mai korszerű cipőgyár ifjú dolgozói nehezen tudják el­képzelni, hogyan festett a régi gyár, s még nehezebb felfogniuk, hogy milyen elmaradott, egész­ségtelen körülmények között, mennyire elavult eljárásokkal ké­szültek még néhány évtizeddel ezelőtt a lábbelik. A gyár most is a továbbfejlődés időszakát éli. Munkásainak, technikusainak, mérnökeinek napról napra gya­­rapítaniuk kell tudásukat ahhoz, hogy a XI. pártkongresszuson és az Országos Pártkonferencián ki­tűzött feladatokat teljesíthessék. A város mai büszkesége, Európa egyik legnagyobb porcelángyá­ra, amely az országban a leg­korszerűbb. Az új létesítmények közé tartozik a fémipari vállalat, amelynek öntözése arról híres, hogy hazánkban itt készülnek a legnagyobb - 45 tonnás - önt­vények. Nemrég, a vállalat szer­számgyárral bővült. Gyulafehér­váron működik egy olyan vállalat is, amely felszerelést és csereal­katrészt szállít az ország erdő­ipari és építőipari egységeinek. Az ipar fejlődése maga után vonta a város megújhodását. A már említett korszerű lakóne­gyed mellett újabb születik. S mint minden új lakónegyednek, a gyulafehérvárinak is megvan­nak a maga korszerű üzletházai, iskolái, óvodái, szociális-kulturá­lis létesítményei, szállodái, kórházai. A város régi törté­nelmi központját, az új, mo­dern, lüktető élet, és mindaz, a­­mi hozzátartozik, veszi körül s ö­­vezi csodálatos összhangban a szocializmusra jellemző jegyek­kel. A város mai lakossága, 45 000 ember - románok, ma­gyarok, németek és más nemze­tiségűek - testvéri egységben dolgozik, tanul, együtt éli át újko­ri történelmünk legeseménydú­­sabb, legeredményesebb évtize­dének nagy eseményeit. Hatvan évvel ezelőtt, a töme­gek végtelen áradata érkezett azon a hideg téli hajnalon Gyu­lafehérvárra, amikor beteljesült a román nemzet évszázados vá­gya, létrejött Erdély egyesülése Romániával. A mai Gyulafehér­vár lakossága, akárcsak az e­­gész országé, szilárd egységben zárkózik fel a kommunista párt körül és lelkesen fejleszti váro­sát s hazáját, odaadóan építi a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Juhász Zoltán XXXII. évfolyam 9627. szá­m 1978. november 1., szerda­i oldal ára 30 báni AZ 1979. ÉVI TERMELÉS PÉLDÁS ELŐKÉSZÍTÉSE A DOLGOZÓK TANÁCSAI TEVÉKENYSÉGÉNEK KÖZPONTJÁBAN TUDATOSAN, TERVSZERŰEN. E­sztendőről esztendőre mind korábban foghatunk hozzá a holnap, a következő év termelésének az előkészítéséhez, a gazdaság­szervezési teendők véglegesítéséhez. „A jó gazda korán kelt féle közmondás évszá­zados tapasztalata jut itt érvény­re, annyi kiigazítással, persze, hogy ez a jó gazda egy korsze­rű, elevenen lüktető nemzetgaz­daság birtokosa, a gyárak, a földek, a termelési eszközök el­vitathatatlan tulajdonosa, és eb­ben a minőségében nemcsak hogy rajta áll, de alapvető kö­zösségi létérdeke is tudatosan és tervszerűen cselekedni a hol­napért. De az is igaz, hogy a következetesen végrehajtott gaz­daságfejlesztési pártpolitikánk nyomán kialakult korszerű, élet­tel teli nemzetgazdaság hatal­mas ereje és erőtartalékai tettek és teszik lehetővé a korai felké­szülést az új év termelési fela­datainak igényes és körültekintő kidolgozására és véglegesítésére. Arra tehát, hogy az átfogó irány­elvekből kiindulva, azokra alap­­­ozva, hónapokkal előre tudjuk már, mit fogunk gyártani-termel­­ni az új esztendő első munka­napjától kezdve, miért éppen azt és hogyan, milyen eszközök­kel, azaz mi szükségeltetik ah­hoz — a pontos nyersanyagellá­tástól kezdve a gördülékeny, leg­apróbb részleteiben kidolgozott kooperációig —, hogy az új gazdasági-pénzügyi mechaniz­mus bevezetésének, s immár több hónapos alkalmazásának a hely­ FELELŐSEN zetében példásan, s valamennyi mutató szintjén teljesítsük meg­növekedett tervfeladatainkat a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének negyedik és dön­tő esztendejében, 1979-ben. Talán egy kissé leegyszerűsí­tettnek tűnik a jövő évi termelés előkészítésével kapcsolatos kér­dések ilyetén fölvetése, ám nyo­mós okok és körülmények kész­tetnek erre. Mindenekelőtt az a tény, hogy nemzetgazdaságunk valamennyi egységében rend­kívül hangsúlyosan tevődik fel az esztendőzárásig hátralevő meglehetősen rövid időszak — s egészében az idei év — tervfel­adatainak és a kiegészítő prog­ramnak a legjobb körülmények között történő megvalósítása, túlszárnyalása. E tekintetben bár­mennyire biztatóak is az ered­mények, megelégedésre nincs ok, s különösen a fizikai terme­lés és az exportfeladatok megva­lósítása, nem kevésbé a téli munkafrontok biztosítása, a be­ruházások és főként a lakásépít­kezések maradéktalan befejezé­se további fokozott erőfeszítést, kemény helytállást, igényes mun­kát követel valamennyiünktől. Másrészt azonban bár az idén a korábbi évekhez képest sokkal hamarabb fogtunk hozzá a jövő évi termelés előkészítéséhez (1978 második felétől minden pártdokumentum alapvető köve­telményként és kötelességként veti fel ezt a kérdést), tenniva­lónk még bőven van ezen a té­ren. Az RKP KB-nál szeptember 28-án megtartott munkatanács­kozáson mondott beszédében pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs konkrét fela­datokat jelölt meg ezzel kapcso­latban, amikor nyomatékosan ki­domborította: „A következő­­há­rom hónapra, tehát az ötéves terv harmadik esztendejére szó­ló feladatok megvalósításáért foganatosított intézkedések mel­lett foglalkoznunk kell az 1979-es terv előkészítésével is. A nyári plénumon ezt a dolgot megvitat­tuk, nem kívánok visszatérni rá, de felhívom a figyelmet, hogy még nagy mennyiségű hazai és exporttermékre nem kötöttük meg a szerződéseket. Október folyamán tisztáznunk kell az 1979-es tervvel kapcsolatos összes problémákat, mind a ter­melés leszerződése, mind pedig a műszaki-anyagi ellátás tekin­tetében, ahogyan a Központi Bi­zottság plénuma elhatározta. Az Állami Tervbizottság, az Ellátás­ügyi Minisztérium, a minisztériu­mok, a Minisztertanács lépjen fel jóval határozottabban a köz­ponti bizottsági plénum határo­zatainak példás teljesítéséért. Október végéig az 1979-es terv összes problémáit tisztázni kell, s ha még valami függőben ma­rad, ismertetni kell, hogy meg­oldást lehessen találni. Semmi­képpen se kezdjük a jövő eszten­dőt megoldatlan problémákkal". Néhány nappal ezelőtt, a Dol­gozók Országos Tanácsa Végre­hajtó Bürójának az ülésén, egy hónapra tehát a Központi Bi­zottságnál megtartott munkata­nácskozástól pártunk főtitkára ismételten utasította a miniszté­riumokat, az iparközpontokat és a vállalatokat...hogy fordítsanak nagy gondot az 1979. évi terv előkészítésére, a szerződések ide­jében való megkötésére, tegye­nek meg minden intézkedést a megfelelő téli munkafrontért. E feladatmeghatározások je­gyében és szellemében vizsgálva az 1979. évi terv előkészítésének az állapotát, s különösen azt a kérdést, hogy október végéig tisztáznunk kell a jövő esztendei terv összes problémáit, a jelen­legi helyzet annyiban tekinthető biztatónak, hogy október első fe­lében a belső szerződések 95 százalékát immár megkötötték iparvállalataink, s gyakorlatilag nagyon kevésnek maradt hátra a véglegesítése. Csakhogy főleg azokban­­az esetekben, amikor a szállítók fém- illetve vegyipari egységek, még mindig az álta­lános keretszerződéseknél tarta­nak, s nem határozták meg rész­letekbe menően is a választékot, a típusméreteket, nem állapítot­ták meg véglegesen a szállítási ütemet és a terminusokat. Ez a huza­vona annál is inkább ért­hetetlen, mivel az 1979. évi egy­séges országos nemzetgazdasági tervet lebontva is jó ideje isme­rik a késlekedő vállalatok és iparközpontok, de azonkívül is, semmi olyan objektív természetű akadály nem mutatkozik, amely megoldatlan probléma lenne a vállalatközi kapcsolatokban. Mi az oka tehát annak, hogy egyes minisztériumok és iparközpontok még mindig nem döntöttek a jövő évi termelés alapvető kér­désében, az összhang, a szink­ron kialakításában a vállalatok közötti kooperálásban és együtt­működésben? (Folytatása a 3. oldalon) A különleges kovácsolt­ acélt előállító vállalat, amelynek épületko­losszusa messze uralja a tájat, gyökeresen változtatja meg Székely­­keresztúr és környékének gazdasági-társadalmi életét (Gyarmath János felvétele) Redactia ELŐRE, Bucuresti (71341). Plata Sein tell 1. ELŐRE szerkesztősége, Bukarest (71341) Scinteia tér . Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen: Agentia de publicitate ISIAP — Bucuresti, Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BN—RSR. Filiala Sector 1. cont 645 150 228. Pentru ELŐRE Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: 1LEXIM — Departamentul Export-Import Press. P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. București, str. 13 Decembrie nr. 3. BERUHÁZÁS -1978 TEHERMENTESÍTÉSRE SZORULÓ HÓNAPOK KOLOZS MEGYE ipari és egyáltalán termelési célokat szolgáló beruházási ter­vének eddigi teljesítéséből ki­alakult összkép általában ked­vező. A háromnegyedévi össz­­beruházási tervelőirányzat tel­jesítése megközelíti az évi terv majdnem háromnegyed részét. Az építés-szerelés részaránya jobb volt ennél, a 75 százalék­ból nagyon kevés hiányzott. Az utóbbi két hónapban a megye átlagosan tíz-tizenkétmillió lej­jel teljesítette túl a havi ter­vet. A beütemezett átadási terv több mint 42 százalékos túltel­jesítéssel valósult meg. Hasonló következtetések von­hatók le a megrendelőnként nyilvántartott beruházási ter­vek valóraváltásából. A ter­­ven felüli teljesítményeket fi­gyelembe vevő rangsorolás sze­rint a lista élén az Elektro­­centrálé Vállalat áll, a maga 180 százalékával. Azonos szin­ten mozog a Napochim válla­lat terven felüli beruházása. A Nehézgépipari Kombinát mun­katelepén a tervet átlagosan 6 százalékkal haladták túl, az építéssel-szereléssel ennél is jobban állnak, 18 százalék a terven felüli munka. Számot­tevő előnyre tett szert a Faki­termelő­ és Szállító Vállalat is. Az elismerés hangján kell szólnunk akkor is, ha az egyes építők szempontjából értékel­jük a háromnegyedévi munkát. A kolozsvár-napocai Iparépítő Tröszt a nehézgépgyár építke­zéseinél október elején két és fél,­ három hónapos időelőny­nyel rendelkezett, amit a mun­katelep dolgozóinak vélemé­nye szerint az esztendő végéig tovább növelhetnek. A megye beruházási tevékenységét nyo­mon követő, értékelő szervek szakembereinek megítéléséből az derül ki, hogy főképpen az építőket illeti elismerés az évi beruházási terv teljesítésében elért elég jó arányért. Az Ipar­­építő Tröszt általában rendel­kezik a nagyszabású feladatok teljesítéséhez szükséges mű­szaki, anyagi és emberi feltéte­lekkel. És úgy gazdálkodik ve­lük, hogy a munkaidőt minél jobban kihasználhassa, az em­bereknek mindenkoron mun­kát adjon, az építőgépeket fo­lyamatosan üzemeltesse. Ez a megállapítás érvényes a Vegy­ipari Építőtröszt munkatelepe­ire is, még akkor is, ha az e­­redmények nem érik el az iparépítő egységekben reali­zált szinteket. A jó hagyomá­nyait értékesíti a helyi Építő­tröszt. Ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy saját ere­jéből igyekszik előteremteni mindazt — gépi felszerelésben, anyagban, technológiában — ami hiányzik a tervfeladatok teljesítéséhez. Máskülönben sa­ját beruházási tervének teljesí­tése is ezt bizonyítja: kilenc hónap alatt 13 százalékkal ha­ladta meg a tervezett szintet, az évi előirányzatból 13 millió lejjel többet használt fel azért, hogy minél jobb körülmények között tehessen eleget a megye beruházási tervének. Beton­elem és falmező gyártó telepek működnek Kolozsvár-Napocán, Désen, Tordán. Az iparosított lakás és köz­séggazdálkodási építkezések más előfeltételeit is igyekeztek megteremteni a megyében. Az így értelemzett előrelátásnak, tervszerű munkának köszönhe­tő az építkezések általánosan jó előhaladása, többek között az is, hogy Kolozs megye évek óta országosan is az élvonalba tartozik. A Kolozs megyeieké­hez fogható lehetőségek má­sutt is voltak, vannak, önerő­ből, a helyi tartalékok felhasz­nálásával egyebütt is évekkel ezelőtt meg lehetett volna te­remteni a lakásépítkezések iparosításának és ezzel gyor­sabb ütemének előfeltételeit. Csak a kellő kezdeményező­készség és a saját elhatározá­sok kivitelezéséhez szükséges következetesség hiányzott. Ma ezek a megyék , amelyek é­­vekkel ezelőtt „könnyebben él­tek“, mint Kolozs, nem bajmo­­lódtak ipari termelőtelepek é­­pítésével, betonelemek gyártá­sával — majdnem kivétel nél­kül le vannak maradva a la­kásépítési tervekkel. S adóssá­gaik törlesztését a termelőegy­ségek üzembe helyezésétől te­szik­ függővé. Ami hátrányu­kat növeli továbbra is saját terveikkel és a beruházási ter­vük teljesítését idejében meg­alapozó megyékkel szemben. Hiszen a kiegyensúlyozott te­rületi iparfejlesztési pártpoliti­ka valóraváltását célzó nagy­szabású beruházási program tervszakaszról tervszakaszra újabb és bonyolultabb kérdé­sek megoldását igényli AZ IPARÉPÍTŐK és egyáltalán a beruházók — és itt ismét a Kolozs megyeiek idei tevékenységére utalunk — legnagyobb gondja, az átadá­sok tervszakaszon belüli jobb beütemezése, valamint a nem­zetgazdasági érdekeket enged­mények nélkül szolgáló össz­hang megteremtése az építke­zések befejezése és a termelő­berendezések szerelése között. Amint már szó volt róla, a me­gye lényegesen túlszárnyalta a kilenc havi átadási tervét. Csakhogy a három negyedévi terv teljesítése és az azonfelüli Barabás Gizella (Folytatása a 3. oldalon)

Next