Előre, 1980. május (34. évfolyam, 10091-10116. szám)

1980-05-01 / 10091. szám

AZ RKP KB POLITIKAI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak elnöklete alatt kedden, április 29-én ülést tartott az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottsága. A Politikai Végrehajtó Bizottság megvitatta és jóváhagyta az 1980— 1981-es iskolai és egyetemi tanév líceumi, szakiskolai, főiskolai és posztuniverzitási beiskolázási keret­számaira vonatkozó jelentést. A ke­retszámokat a nevelés- és oktatás­ügyi törvény előírásaival összhang­ban és a minisztériumok, a többi központi intézmény és a megyei néptanácsok javaslatai alapján dol­gozták ki. A líceumi oktatás I. fokozatába, a IX. osztályba beiskolázzák a VIII. osztály összes végzettjeit; a líceumi oktatás II. fokozatába, a XI. osztály nappali tagozatára a tanulók 47,2 százalékát az 1979—1980-as tanévi 45 százalékkal szemben, a líceum I. fokozatának többi végzettjét a szak­mai oktatás öleli fel vagy gyakor­nokként a termelésbe sorolják be. A IX. és a XI. osztályba felvett ta­nulók összlétszámának több mint 85 százalékát a szaklíceumok fogják felölelni. A Politikai Végrehajtó Bizottság utasítást adott annak tanulmányo­zására, hogy milyen lehetőségek vannak a többi líceumi kategóriák­nak a gazdasági-társadalmi élet kö­vetelményeitől függő ésszerűbb profilírozására. A mesteroktatásban nagyobb lesz a beiskolázási keretszám mind a nappali, mind pedig az esti tagoza­ton. A főiskolai oktatás vonatkozá­sában a beiskolázási keretszám lét­számnövekedést irányoz elő a bá­nyaipari, a mechanikai, a villamos­­sági, az energetikai, a kőolajipari, valamint a textiltechnológiai és -ve­gyészeti szakon. Az előző évhez vi­szonyítva nőni fog a helyek száma az esti tagozaton, hogy a termelés­be besorolt végzetteknek lehető­ségük legyen tanulmányaik folyta­tására. Biztosítani fogják az esti ta­gozatok végzettjeinek beosztását a termelésbe, akárcsak a nappali ta­gozatok végzettjeiét. A Politikai Végrehajtó Bizottság utasította az illetékeseket, intézked­jenek, hogy megszűnjön minden formalizmus a tanulók és a diákok termelési gyakorlata terén, és bizto­sítva legyenek a feltételek, hogy ez az iskola, a fiatalok által választott szakma profiljának megfelelően bontakozzék ki. A Politikai Végrehajtó Bizottság a továbbiakban jelentést vitatott meg és hagyott jóvá a pártdoku­­mentumok becserélésével kapcsola­tos akció előkészítéséről, amely a párt Központi Bizottságának nor­máival és előírásaival összhangban folyik. Az egyéni beszélgetések al­kalmával elemzik, hogyan teljesíti mindegyik párttag a párt program­jából és szervezeti szabályzatából fakadó kötelességeit, küzd fáradha­tatlanul az RKP határozatainak, az ország törvényeinek gyakorlatba ül­tetéséért, vesz részt a vállalatok és intézmények előtt álló összes fel­adatok teljesítésében, akárcsak azt, hogy a kommunisták miként emelik politikai, ideológiai és kulturális színvonalukat, tökéletesítik szak­mai felkészültségüket. Fokozott igényesség nyilvánul meg a pártta­gi minőség, a kommunistáknak a munkaközösségükben betöltött sze­repe és az iránt, hogy miként lép­nek fel a szocialista etika és méltá­nyosság elveinek érvényesítéséért. A pártszervezetekben megkez­dődött a beszélgetésekből leszűrt következtetések közgyűlési megvi­tatása, javaslatok hangzanak el a termelés és a munka jobb megszer­vezésére, a műszaki fejlesztés meg­gyorsítására, a szakképzettségi fok emelésére, a pártélet, a politikai­­ideológiai tevékenység javítására. Mind a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetéseken, mind a konklúziók megvitatásával kapcso­latos közgyűléseken pregnánsan megnyilvánul a kommunisták fenn­tartás nélküli csatlakozása pártunk bel- és külpolitikájához, szilárd el­határozása, hogy minden erejüket latba vetik a XII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatai­nak megvalósításáért. A Politikai Végrehajtó Bizottság megvitatta a gazdasági tevékeny­ség, a XII. kongresszusi határozatok teljesítéséért folytatott harc egész sor időszerű kérdését azoknak a konklúzióknak a fényében, amelye­ket Nicolae Ceausescu elvtárs szűrt le az RKP KB-nál nemrég megtar­tott munkatanácskozáson. Hangsú­lyozta, hogy fokozott erőfeszítése­ket kell tenni az anyagfogyasztás csökkentéséért mind az ipari építke­zéseknél, a kohászatban és a gép­iparban, mind a nemzetgazdaság többi szektorában. A Politikai Vég­rehajtó Bizottság bírálta az egyes minisztériumokban és vállalatokban megnyilvánuló irányzatot, hogy drága, erősen energiaigényes anya­gokat, importanyagokat használnak, és utasítást adott arra, hogy határo­zottan térjenek rá a nyersanyagalap fejlesztésére a minden megyében rendelkezésre álló erőforrások ma­ximális hasznosítása útján. Úgy­szintén utasítás­­ hangzott el arra vonatkozóan, hogy szilárdabban lépjenek fel a pártvezetőség által a nyers- és segédanyagok visszanye­résével és újrahasznosításával kap­csolatosan kijelölt intézkedések végrehajtásáért, hogy a lehető leg­hatékonyabban gazdálkodhassanak ezekkel az anyagokkal, leküzdve a bürokratizmus, a könnyelműség, az egyes minisztériumok és gazdasági egységek által e téren tanúsított fe­lelőtlenség bármely megnyilvánu­lását. A Politikai Végrehajtó Bizottság megszabta, hogy Nicolae Ceausescu elvtársnak az RKP KB-nál megtar­tott munkatanácskozáson levont konklúziói fényében hassanak oda, hogy mihamarabb befejeződjék összgazdasági viszonylatban a tipi­zálásnak és az anyagfogyasztás normázásának akciója, szilárdan felszámolva a pazarlási hajlamot, amely bizonyos szektorokban még megnyilvánul és amelynek semmi köze a szocialista tervgazdaság szel­leméhez, a nép nemzeti vagyonával való jó gazdálkodás iránti felelős­ségérzethez. A gazdaság összes dol­gozóinak feladata biztosítani a ter­vezett termelés előállítását minimá­lis anyagi költséggel, pénzkiadás­sal és munkaerőráfordítással, maxi­málisan hasznosítva a rendelkezé­sünkre álló erőket. Ezzel kapcsolat­ban a Politikai Végrehajtó Bizott­ság a legkategórikusabb intézkedé­sek megtételére adott utasítást az import csökkentéséért és a szüksé­ges anyagok hazai előállításáért, mert a gazdasági világválság és a nemzetközi helyzet romlása miatti kivételesen nehéz feltételek között ezen az úton biztosítható a vállala­tok ellátásának szilárd alapja. A Politikai Végrehajtó Bizottság, megállapítva, hogy a beruházási te­vékenység túlságosan széles frontra terjedt ki, ami az erők szétforgá­­csolásához vezet és megakadályozza bizonyos objektumok idejében tör­ténő átadását, utasítást adott, hogy ne fogjanak hozzá még meg nem kezdett objektumokhoz, hanem összpontosítsanak minden erőt a­­zoknak az épülőknek a mielőbbi be­fejezésére, amelyeknek a tervek szerint az idén kell megkezdeniük a termelést. Úgyszintén elhatározta, hogy bizonyos iparközpontok és vállalatok bővítését, valamint a szociális-kulturális objektumokat vizsgálják felül, s gazdasági téren a még hasznosítatlan termelőkapaci­tások felszerelésére és felhasználá­sának javítására, szociális téren pe­dig — a dolgozó tömegek szükség­leteinek kielégítése végett — a la­kásépítési terv maradéktalan telje­sítésére helyezzék a súlyt. Mint­hogy az önigazgatás és az önálló gazdálkodás nem azt jelenti, hogy az iparközpontok és vállalatok anar­chikusan költekeznek az állami ala­pokból, hanem, ellenkezőleg, azt, hogy szigorúan, a legnagyobb taka­rékossággal és hatékonysággal, a gazdaság általános érdekeinek meg­felelően, az egységes országos terv alapján gazdálkodnak a rájuk bí­zott eszközökkel, a Politikai Végre­hajtó Bizottság utasítást adott egy pontos szabályozás kidolgozására, amely világosan leszögezi minden­nemű beruházás kezdeményezésé­nek és jóváhagyásának módját, ki­küszöbölve az alapok szétforgácso­­lását és indokolatlan felhasználását. A Politikai Végrehajtó Bizottság a kormány feladataként jelölte meg: konkrétan hasson oda, hogy a legrövidebb időn belül megszervez­zék gazdasági fejlődésünk e lényeg­be vágó problémáinak a megoldá­sát. Úgyszintén leszögezte, ezeknek az utasításoknak a fényében végle­gesítsék az ötéves tervet és a jövő évi tervet, hogy növeljék a haté­konyságot és új minőséget érjenek el az egész nemzetgazdaságban, ami alapvető feltétele a nép növek-­ vő anyagi és szellemi jólétének, tántoríthatatlan előrehaladásunk­nak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése útján. A Politikai Végrehajtó Bizottság a továbbiakban a párt- és állami te­vékenység napi kérdéseit oldotta meg. — — A 2. oldalon: ——----— Kilencven éve ünnepük hazánk dolgozói Május elsejét -----—— A 3. oldalon:­­ Kimagasló eredmények május igaz eszményei jegyében Vilner proletárjai, egyesül A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA ■ * ELJEWoMAJUS ELSEJE, f a munka és a nemzetközi szolidaritás napjai XXXIV Redactia ELŐRE, 71341 Bucuresti, Fiaja Scinteii 1. ARATA ELŐRE szerkesztősége, ávfolyam 71311 Bukarest Scinteia tér 1. evflllyam Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 03. 10 091. szám ------------------------------­.von Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 1700. 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 98 lej. .­ . Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, majUS I., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. csütörtök ------------------------------­_____________ Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: 6 Oldal ILEXIM — Departamentul Export-Import Press. . . P. O. Box 136—137 - Telex: 11226. ara 30 bani Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3. KOHÁSZOK JELENTIK­­ A kohászok az év eleje óta több mint 40 000 tonna kohó­kokszot, 45 000 tonna nyersva­­j­sat és jelentős mennyiségű más­­ terméket állítottak elő terven i­s felül. Csupán a galaci kokszo­­­­­óművek terven felüli teljesít­ménye 30 000 tonna volt. Szin­tén Galacon a nagyolvasztók jobb karbantartásával és üze­meltetésével, a munkatechno­lógiák pontos betartásával és­­ fokozott igényességgel több­­ mint 25 000 tonna nyersvasat csapoltak terven felül. Az 1. számú kemence olvasztárai a napokban több mint 52 tonnás acélbugát öntöttek ki, amire még nem volt példa a kombi­nátban. A resicai kohászok több mint 32 millió lejjel ha­ladták meg ipari termelési előirányzataikat és szocialista versenyvállalásaikat. Egyide­jűleg jelentősen csökkentették a fajlagos energiafogyasztást. j NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS fogadta az Olaszországi Ipari Újjáépítési Intézet elnökét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztár­saság elnöke fogadta Pietro Settet, az Olaszországi Ipari Újjáépítési Intézet elnökét, aki látogatást tett országunkban. Ott volt Cornel Burtica elv­társ, a kormány első miniszte­rének helyettese, külkereske­delmi és nemzetközi gazdasá­gi kooperálási miniszter. Jelen volt Ernesto Mario Bolasco, Olaszország bukares­ti nagykövete. A vendég melegen megkö­szönte Nicolae Ceausescu elv­társnak, hogy fogadta, s hogy alkalma nyílt ellátogatni Ro­mániába, ismerkedni a román nép gazdasági-társadalmi épí­tőmunkájának sikereivel. A találkozó során megelége­déssel állapították meg a ha­gyományos román—olasz ba­ráti kapcsolatok és együttmű­ködés lendületes fejlődését, s hangsúlyozták, hogy bővíteni kívánják a kétoldalú kapcso­latokat a két nép érdekében, az európai és az egyetemes béke, együttműködés és egyet­értés ügye szolgálatában. Ilyen összefüggésben rámutattak: újabb lehetőségek kínálkoznak a román vállalatok és az Olaszországi Ipari Újjáépítési Intézethez tartozó cégek kö­zötti gazdasági, műszaki-tudo­mányos együttműködés és koo­peráció további előmozdításá­ra. Mindkét részről hangsúlyoz­ták, igen fontos, hogy széles körű és intenzív gazdasági e­­gyüttműködés bontakozzék ki az államok között, hiszen ez előmozdíthatja a nemzetközi helyzet további súlyosbodásá­nak meggátolását, a béke, az enyhülés, az összes népek nemzeti függetlenségének sza­vatolása jegyében fogant po­litika folytatását. A találkozó szívélyes lég­körben zajlott le. MUNKA, BÉKE, SZOLIDARITÁS „Minden Május elseje újabb és újabb lépcsőfokot jelent, amelyen szabad és sorsának urává lett népünk egyre feljebb és feljebb emelkedik a haladás, a jólét és a boldogság útján." NICOLAE CEAUSESCU M­ájus a megújhodás, a rügyfakadás és a virág­­baborulás hónapjaként vert gyökeret tudatunkban, de ugyanúgy a legszebb emberi tu­lajdonságok szimbólumai is kö­tődnek hozzá. Hiszen immár ki­lenc évtizede ennek a hónapnak az első napján üljük meg leg­ősibb habitusunknak, a munká­nak az ünnepét, ugyanakkor tisz­telgünk a dolgozók legmélyebb, leghumánusabb érzésének, a szolidaritásnak, a harci összefo­gásnak örök szép eszméje előtt. Idei Május elsejének az ad kü­lönleges ragyogást, hogy orszá­gunk proletariátusa a világ mun­kásmozgalmával együtt kilenc­ven évvel ezelőtt ünnepelte meg először a munka és a szolidari­tás napját, s ugyancsak ezúttal emlékezünk meg az 1939. évi nagy háborúellenes és antifasisz­ta tüntetés évfordulójáról és most van harmincöt éve annak, hogy első ízben valóban szaba­don ünnepeltük meg Május else­jét. Így hét harcos májusokra emlékezünk, harci hagyományo­kat idézünk, munkásmozgal­munknak olyan mozzanataira fi­gyelünk ezen az ünnepen, ame­lyek a munka és a szolidaritás mellett a forradalmiságot, a sza­badság- és haladáseszményekbe vetett hitet, a függetlenségért és a békéért, a jobb életért és a méltóságért vívott harcot, a szo­cializmus nemes eszméi melletti kiállást hirdetik, az építőmunkát, a nemzetközi helyzet diktálta még átfogóbb szolidaritást dom­borítják ki. Harcos májusokat idézünk, é­­pítő májust ünneplünk. S ami­kor ezt tesszük, a hazai szocia­lista mozgalom kimagasló alak­jának, Constantin Dobrogeanu- Ghereának az előrelátó sorai jutnak eszünkbe. 1890-ben, ki­lencven évvel ezelőtt ezeket írta: „A nemzetközi proletariátus Május elsejei jelképes ünnepe évről évre mind nagyobb jelen­tőséget nyer, mert­­ maga a mun­kásosztály is esztendőről eszten­dőre egyre erősebbé válik, s a társadalmi élet objektív feltéte­lei mind kedvezőbbek lesznek a jelenlegi társadalom átalakítá­sához szocialista társadalommá.” A nagy munkásmozgalmi har­cok látnoki szavai valósággá váltak. Nagy utat tettek meg e tájakon a harcos májusok a mai építő májusokig. Az 1890. évi Május elsejétől eltelt évti­zedekben e harci nap egyre in­kább a munkásosztály hatalmas forradalmi energiájának, azon eltökéltségének szimbólumává vált, hogy véget vessen az em­ber ember általi kizsákmányo­lásnak és megalkossa az egyen­lőség és társadalmi igazság, a dolgozók jóléte és boldogsága új társadalmát, megteremtse a háborúk nélküli, igazabb és jobb világot, a béke és a testvériség világát. Országunk munkásosz­tálya, mely a múlt század má­sodik felében lépett a politikai küzdőtérre, méltón büszkélked­het azzal, hogy elsők között tet­te magáévá a Május elseje megünneplésére vonatkozó ha­tározatot. Nicolae Ceausescu elvtárs méltán hangsúlyozta: „Visszatekintve az időben, az országunkban évről évre meg­tartott Május elsejei munkásün­nepségek híven tükrözik a román proletariátus gazdag és hősi­­ történetét, az általa megtett tését. Azok a politikai célkitű­zések és jelszavak, amelyeknek jegyében évről évre megülne­szabadságért, demokráciáért, függetlenségért és nemzeti szu­verenitásért, a haza gazdasági­társadalmi felemelkedéséért ví­vott küzdelemben. Május elseje megünneplése hasonlóképpen ékesszólóan kifejezésre juttatta a forradalmi munkásmozgalmun­kat, a szocialista mozgalmat, a kommunista pártunkat minden­kor jellemző szolidaritási szel­lemet." Immár 35 esztendeje, hogy hazánk dolgozói sikereik sereg­szemléjével ünnepük meg azt a harci napot, kezdetben az őr­si szag demokratizálásáért, a tár­sadalom forradalmi átalakításá­ért folytatott küzdelem, majd a legemberibb és legigazságosabb társadalmi rend, a szocialista társadalom felépítéséért, az új anyagi és szellemi civilizáció hazai megteremtéséért folytatott küzdelem sikereinek számbavé­telével. Hiszen a romokból újjá­teremtettük az országot, telje­sen átalakítottuk a társadalmi rendet, s jelenleg a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésén dolgozunk. A munka ünnepén jogos elégtétel­lel készítjük el szorgos munkánk mérlegét, büszkén tekintünk or­szágunkra. Arra az országra, a­­melynek fejlődési üteme világ­­viszonylatban is egyike a leg­gyorsabbaknak. Ebben az esz­tendőben ipari össztermelésünk 53-szor lesz nagyobb mint 1938- ban volt. De hasonló ragyogó e­­redményeket vehetünk számba a (Folytatása az 5. oldalon) TAVASZI VONULÁS És egyszer minden kék és sárga, lila meg ezüst, pi­rosló és zöldellő, csupa lobogás, lobbanás, csupán lebe­gés meglebbenés, és a színek diadalmas és rengeteg, ittas és békés örömét már átvették a fények, sértetlen és teljes, hamar harmatokban növő és rendületlen, a­­hogy sugarakba öltözik a sík, a domb, hegy, völgy, az erdő megborzong a hajnal vegytiszta tükreiben, libben a fű és kihúzza magát a ragyogásban, ágak, törzsek, megébredt lombok mosakodnak a súlytalan áramlat­ban, iramlik a víz, megszabadul a homály fátylaitól, a sütkérező bokrokból felszáll a hang, hogy hírül adja mindenkinek, mi történt. Mi is történt? Miért az öröm hirtelen — és mi tud­juk: várva várt, merész és szelíd indulatú kitörése? Május van, barátaim, és május vall most minékünk önfeledten és tudtunkban, tündökletekben és végtele­nül, mozdul mozdulatainkban, érez fel érzéseinkre és válaszol az életnek kertjeinkben és otthonainkban, a munka tavaszt építő csarnokaiban, röppen és illat a szél, a hóízű levegő leheletével, hozza az áttetsző ég üzenetét, lényegretörően és káprázatosan a május, mert megmásíthatatlan és igazi idegeinkben, eszméletünk­ben és eszmélésünkben, ahogy fákra, házakra, sorsunk­ba és szívünkbe néz, ahogy lát és mi látjuk és érzékel­jük őt, miközben vonul az utakon, hogy meggyorsítsa lépteit a világ. Márki Zoltán utat, szervezkedésének kezdetei­től egészen a szocialista forra­dalom győzelméig és a romániai új társadalmi rend sikerei épí­tettük Május elsejét, kidombo­rították a munkásosztály törté­nelmi szerepét a társadalom ha­ladó erőinek tömörítésében, a

Next