Előre, 1981. szeptember (35. évfolyam, 10477-10503. szám)

1981-08-01 / 10477. szám

A TÖBB SZENET AZ ORSZÁGNAK A KÉTSZERESÉRE NÖVELI TERMELÉS ÉS TERMELÉKENYSÉG JELZI LEPÉNY NAGY LEHETŐSÉGEIT lupényi bánya hozza felszínre a legtöbb kokszosítható minősé­gű szenet. Azt is tudják róla völgy- és országszerte, hogy az elmúlt tíz esztendőben, a gépe­sített kitermelés felkarolásá­val, széntermelését megkét­szerezte, közelíti az évi két­millió tonnát. A közgyűlésre egybegyűltek — küldöttek és meghívottak — ezúttal is arról hallhattak, hogy a lupényi bányászok tisz­telik hagyományaikat. A be­számolási időszakban, az el­múlt fél esztendőben csaknem 40 ezer tonna szenet írhattak a terven felüli teljesítmények számlájára, több mint 900 fo­lyóméternyi feltárást, előhaj­­tást végeztek előirányzaton fe­lül. A tevékenység gazdasági hatékonyságát tükröző nettó termelési érték szintén na­gyobb volt a tervezettnél. A szót kérő bányászok, akik közül természetesen nem hiányoztak a legkiválóbb csapatok vezetői, a bá­nyavezetők egyként kitér­tek arra, hogy a gépesítés, a bánya állóalapjának követ­kezetes fejlesztése, az idevágó pártpolitika céltudatos való­ra váltása készítette elő az e­­redményeket és teremt feltéte­leket a termelés további nö­veléséhez. Fél esztendő alatt értékben 116,6 millió lejjel, három bányabiztosító és fejtő berendezéssel, egy fejtő- és egy előhajtó kombájnnal gaz­dagodott a géppark, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ám többen átsiklottak afölött, hogy a jelentés, az elért, tény­legesen nagyra értékelhető e­­redmények ellenére a terme­lékenység emelkedését nem tartja kielégítőnek. A jelen­legi szint még nincs arány­ban a gépesítésbe fektetett milliókkal. S hasonló a hely­zet a termelési költségek csök­kentésével. A közgyűlés így is elérte cél­ját. Elsősorban azért, mert a felszólaló bányászok tervfela­datuk további túlszárnyalá­sát, a termelés növelését vál­lalták. S méginkább azért, mert végülis nem fejeződött be anélkül, hogy az egybe­gyűltek ne lettek volna kény­telenek számot vetni a gazda­sági hatékonyság fokozottabb növelésének parancsoló szük­ségszerűségével. TÍZ ÉVVEL EZELŐTT a lupényi bányában az egy dolgozóra számított vállalati szintű termelékenység egy ton­na szén volt. Ma, két ötéves tervet átfogó gépesítés után — mialatt végeredményben si­került tisztázni, hogy milyen gépek felelnek meg a bánya kitermelési és tektonikai sajá­tosságainak és hogyan állítha­tók elő — a termelékenység kétszeresére növekedett, kö­rülbelül 1,9 tonna. Sok-e, vagy kevés? A jelentés nem adott erre választ. Félúton megállt. Készítői nem vitték végig a gondolatot. Amit a közgyűlés minden további nél­kül megtett, miután egy-k­ét felszólaló, mindenekelőtt a vállalat, az iparág tevékeny­ségét alaposan ismerő szak­értők, elemezték a tényleges és a potenciális termelékenység közötti különbségeket. És ker­telés nélkül kimondták: a lu­pényi bánya lehetőségei sok­kal többet megengednek, bá­nyászai sokkal többre képe­sek! A bevezető kihangsúlyozta, hogy a fejtésekben a bányá­szonkénti napi termelés fél esz­tendő alatt 647 kilóval növe­kedett. A gépesített fejtések­ben a többlet 880 kiló. A leg­jobban dolgozó csapatokban a bányászonkénti napi teljesít­mény meghaladta a 13 tonnát. A gépekkel szembeni idegen­kedést régen leküzdötték, sok bányász kifejezett kívánsága géphez kerülni. A 13-as szén­telep VII-es tömbjében R. I. csapata például három hónap alatt több mint 10 tonnás tel­jesítményt ért el. Pár sorral alább ott áll ugyanakkor az is, hogy egyes korszerű bánya­fenntartó és termelő berende­zésekkel elért bányászonkén­ti napi teljesítmény nem ha­ladja meg az 5 tonnát, másutt alig valamivel több mint 8 tonna. Ezt a teljesítményt eb­ben a bányában a hagyomá­nyos fejtési módszerekkel (gé­pek nélkül) is jegyez­ik már. Ilyen ütemben " mikor és­gyan térül meg a gépesítésbe fektetett összesen 1,2 milliárd lej? A kérdést nem a jelentés, a közgyűlés tette fel. A választ nem adta meg ugyan, de az okokra fényt derített. A kor­szerű bányabiztosító, előhaj­tó, fejtő-tövesztő berendezé­sek munkaidejét nem haszno­sítják kellőképpen, üzemelte­tési idejük csupán a minimá­lis szintet éri el. Minden na­gyobb nehézség nélkül két­szeresére lehetne növelni, ha a nagyon pontosan, sok gond­dal összeállított napi ütem­terveket csak részben betar­tanák, a technológiai folyamat, a munkaszervezés előírásait jobban követnék, ha a gépeket kiszolgáló bányaszemélyzet korszerű elektrotechnikai, e­­lektronikai, hidraulikai isme­retekkel rendelkezne. Ebben az évben a bányász szakmá­ban 51 embert szakképesítet­tek, 658-an szaktudásukat tö­kéletesíthették. Ez elég volt é­­vekkel ezelőtt, de kevés most, amikor egy-egy bányászcsapat 50—60 millió lejt érő igényes berendezéssel köteles termelni, emberenként nem napi nyolc­tíz tonnát, hanem legalább két­szer ennyit. A SOROK KÖZÖTT OTT ÁLLT az is, hogy a szén hamu- és nedvességtartalmának növe­kedése miatt az elmúlt fél­esztendőben a bánya 3,8 mil­lió lej értékű nettó termelés­től esett el. A gondolatmenet itt újra megszakadt. Nem kö­vetkezett az, hogy a magas hamu- és nedvességtartalom miatt Lupény a terven felüli széntermelés ellenére sem tett eleget az első fél esztendőben szénszállítási kötelezettségé­nek. A hiányzó kokszosítható szénmennyiséget nemzetgaz­daságunknak importálnia kell és ugyanez a helyzet az ener­getikai szénnel, amelynek hiá­nya közvetlenül kihat a villa­mos-, a hőenergia termelésé­re, a termelői, a lakossági fo­gyasztás kielégítésére. Kétségtelen, hogy a gépesí­tés megnehezítette a minőségi követelmények betartását. A gépi fejtés üteme lehetetlenné teszi a korábbi válogatást és más olyan eljárásokat, ame- Barabás Gizella (Folytatása a 3. oldalon) KÖZGYŰLÉS A LEGNAGYOBB ZSIL VÖLGYI BÁNYÁBAN A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXV. évfolyam 10477. szám 1981. augusztus 1., szombat­i oldal­ára 30 iráni MUNKÁBAN A NÉPTANÁCSI KÉPVISELŐK • • • • KÖZÖTTÜK ÉS VELÜK ÉLNI Bethlenben le kell térni a főútról, hogy Apanagyfalu felé indulhassunk. Fiatal erdők, ki­­sebb-nagyobb falvak között ka­nyarog az út. Imitt-amott ráfér­ne egy kis javítás az aszfaltbur­kolatra, ám az autóbusz utasai, mintha már megszokták volna, nem békétlenkednek a rázós u­­tazás miatt. Többségük ingázó munkás vagy a bethleni líceu­mokban tanuló diák. Már Oroszfaluban ráismerek a tájra, ez a település maholnap összenő a községközponttal. A­­panagyfaluban az orvosi rende­lő emeletes épülete előtt van a buszmegálló, itt aztán eligazít­ják az embert, bárkit is keres. Az orvosi rendelő a ház föld­szinti részén rendezkedett be. A váróteremben négy-öt beteg ül­dögél, bentről, a fehér ajtón túlról élénk beszélgetés foszlá­nyai szűrődnek ki. Becsky Erzsé­bet, egészségügyi asszistensnő hangját „látatlanban" is felis­merem; talán tizenöt évnél több is eltelt, mikor marosvásárhelyi diák korában először fogtunk kezet. Eleinte a rendelőben ül­tet le, alkalmam nyílik hát meg­figyelni munka közben. Férje, a község egyik orvosa, épp terep­­úton van egy hozzájuk tar­tozó faluban, ilyenkor Erzsébet látja el a betegeket. Hangos beszédű, határozott asszonyka, szeméből mégis gyöngédség, o­­kos türelem árad. Könnyen megy nála a kacagás is, igazi, vidám természetét nem rejti véka alá. Idős bácsi van éppen indulóban, még néhány kérdéssel fordul Er­zsébethez. Az öreg tekintetét fürkészem: nyoma sincs arcán a megilletődésnek vagy alázatnak — tisztelet és bizalom sugárzik róla. Fenn az emeleten két szoba­­konyhában laknak Becskyék. A folyósó baloldali szárnyán elár­vult szobák, a hajdani szülőott­hon kórtermei. A modern, fehér­piros bútorral berendezett kony­hában telepedünk le, fogadó­szobának is beillenék, oly ízlés­sel helyeztek mindent a helyére. — Több mint tíz év futott itt el felettünk — mondja az asz­­szonyka. — Nemcsak megszok­tuk, de meg is szerettük ezt a helyet a munkát s az itt élő embereket. Őszintén mondom, sohasem gondoltunk még arra, hogy továbbálljunk, hogy más kört keressünk. Elégedettek és boldogok vagyunk. Beszélgetés közben többször nyílik az ajtó, egy-egy falubeli érkezik ilyenkor, receptet, gyógy­szert vagy csak tanácsot kér. Ilyenkor Erzsébet leszalad a rendelőig, elintézi, s már jön is vissza. A gyerekek is bekukkin­­tanak, két fiú és egy kislány, immár mindhárman iskolások. A hétköznapok tennivalóiról folyik a szó. Munka van bőven, hisz a községhez még hat falu tartozik: Bőd, Dumbrava, Szászfellak, Má­­lom, Oroszfalu és Vice. Persze, gyerekorvos és fogorvos is van a községben. Váratlanul a közü­gyekre terelődik a szó. Becsky Erzsébet ugyanis a legutóbbi választások óta Almásmálomban néptanácsi képviselő. Hogyan e­­gyezteti össze a közügyi tenni­valóit gyógyító munkájával, s háziasszonyi, családanyái teen­dőivel? — Nem kell és nem is lehet ezt szétválasztani — mondja meg­győzően. — Tizenegynéhány é­­vet egészségügyiként eltölteni egy községben óriási előnyt je­lent. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az orvos, az asszisz­tens, a nővér személy szerint, házszám után ismerje az egész vidéket. Ha akad is egy-két ház, ahol még nem jártam, akkor is betéve tudom, hogy kik és há­nyan lakják. Aki pedig embe­rek gyógyításával foglalkozik, az minden különösebb­­ megbíza­tás nélkül is meghallgatja, tudo­másul veszi azok egyéb, hétköz­napi problémáit is. Gyógyítás közben vagy utána aztán lehet beszélni az utak minőségéről, a község vagy falu ellátásáról, a tüzelőkérdésről, mindenről. Per­sze, ha választott képviselő az ember, akkor felelősséggel tar­tozik azok orvoslásáért. A lényeg szerintem mindig a bizalmon múlik. Sokat vagyok emberek között, s így egyre jobban értem, érzem életük bármilyen apró problémáját. Kettős minőségben lép hát be minden ház ajtaján. Elgondolkoztam az elmondot­takon. Ritkán hallottam valakit, aki ennyire természetesen beszél közösségi megbízatásáról. S való igaz, az emberekért vállalt plusz munkát végsősoron nemcsak gyűlések, összejövetelek szerve­zésével végezzük el, hanem az­zal az egyszerű ténnyel, hogy közöttük­ velük élünk, s meghall­juk örömeiket és gondjaikat. Kiss Zsuzsa Teljében az aratás a sepsiszentgyörgyi mtsz búzatábláin (Imreh S. István felvétele) Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. Bucure$ti, str. 13 Decembrie nr. 3. Redacfia ELŐRE, 70776 Bucure$ti, Piata Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége, 79776 Bukarest, Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS LEONYID ILJICS BREZSNYEV ELVTÁRS MEGHÍVÁSÁRA A SZOVJETUNIÓBA UTAZOTT Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke péntek délelőtt Leonyid Iljics Brezs­­nyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Szov­jetje Elnöksége elnökének a meghívására a Szovjetunióba utazott. Nicolae Ceausescu elvtárs kíséretében van Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának pót­tagja, külügyminiszter, Cons­tantin Mitea elvtárs, az RKP KB tagja, a pártfőtitkár, a köztársasági elnök tanácsosa. Az Otopeni repülőtérre Nicolae Ceau?escu elvtársat kikísérte Elena Ceau?escu elv­társnő, a következő elvtársak: Iosif Banc, Emil Bobu, Cornel Burtica, Lina Ciobanu, Ion Coman, Nicolae Constantin, Constantin Dascalescu, Ion Dinca, Fazekas János, Corne­lia Filipas, Gheorghe Oprea, Gheorghe Panu, Ion Pajan, A­­neta Spornic, Virgil Trofin, Emilian Dobrescu, Petru E­­hache, Gere Mihály, Suzana Gâdea, Ion Ionita, Ana Mure­­san, Elena Nae, Constantin Olteanu, Cornel Onescu, Ri­chard Winter, Nicu Ceau?escu. Jelen volt V. I. Drozgyenko, a Szovjetunió bukaresti nagy­követe. Pionírok csoportja virág­csokrokat nyújtott át Nicolae Ceau?escu elvtársnak. ★ Nicolae Ceau?escu elvtársat a Krím-félszigetre érkezésekor főtitkárának tanácsosa, vala­mint Viktor Szergejevics Ma­karenko, az Ukrajnai KP a szimferopoli repülőtéren melegen fogadta és üdvözölte Anatolij Blatov, az SZKP KB Krím tartományi bizottságá­nak első titkára, más helyi párt- és államvezetők. TEMES MEGYÉBEN IS SÜRGET A SZALMAGYŰJTÉS ÉS A NYÁRI SZÁNTÁS Jó ideje befejeződött — hosz­­szú évek óta ezen a nyáron nagyon korán — az aratás Te­­mes megyében, ahol viszont most ismét sokasodni kezde­nek a mezei teendők: a szal­magyűjtés, nyári szántás, talaj­­tápdúsítás, zöldség- és gyü­­mölcsszüretelés, silózás, ta­karmánykészlet gyarapítás és más egyéb egyaránt gyors elvégzésre vár. Annál in­kább, mert Békáson, Nagy­­zsámon, Orcifalván, Dettán és másutt megkezdték az olajlen begyűjtését, s pár nap múlva megyeszerte kibontakozik ez a munka. Leginkább a szalma bálá­zása és behordása, a terület gyors felszabadítása sürget, hogy a tarlót ugaroló traktoro­soknak ne állja tovább útját e melléktermék, melyre az állat­­tenyésztési telepeken ugyan­csak szükség van a takarmány­­készlet gyarapítása céljából. Köztudott, minél többet veri az eső vagy perzseli a nap a szal­mát a tarlón, annál jobban ká­rosodik, romlik. Ezért kell hát minden úton-módon szor­galmazni a dülőfelszabadítást a megyében, azért, mert mint­egy 30 000 hektáron a búzaföl­deken még a szalma! Szó se róla, Varjas, Sánd­orháza, Obé­­ba, Giroda és néhány más köz­ség határában nemigen látni szalmát, hisz behordták a szé­­rüskertekbe, ezzel szemben más a helyzet Szentandráson, Curteán, vagy Betlenházán, ahol a lassú munka és a prés­gépek gyenge üzemeltetése kö­vetkeztében a tarlón áll ren­dekben a szalma jelentős ré­sze, s eleve akadályozza a szántást. Jogos igény most mindenütt, hogy ütemesen haladjon a ta­lajforgatás, úgy mint a zsebe­­lyi és a bánlaki agráripari ta­nács körzetében, ahol szapo­rán ugarolják a tarlóföldeket. Az aratás utáni gyors szalma­gyűjtés, területfelszabadítás és a jó gépkihasználás ered­ményeként a zsebelyi gépállo­máshoz tartozó gazdaságok­ban már közel 2800 hektár tarlót szántottak fel, a bánla­ki övezetben pedig több mint 2100 hektár területet hasítottak fel a hármasekék. Nem áll­nak sokkal gyengébben ilyen tekintetben a csákovai és a gavozsdiai övezetben sem. Másként fest a helyzet viszont a hidasligeti vagy a gyertyá­­mosi agráripari tanács háza­­táján, a ráérősködés egyenes következményeként még csak a nyári szántás kezdetén tar­tanak. És ugyancsak lassan, a lehetőségeknél gyengébb tel­jesítményű ütemben halad a tarlóugarolás Rakovicán, Nagyzsámon, Végváron és több más községben, az eddig végzett szántásnál ugyanis többszörösen nagyobb terület várja még az ekéket. Pedig hát ezekben a hetekben kell a tarlóföldeket feketébe borí­tani, addig, míg a koraőszi munkák be nem köszöntenek. , S ennek egyik alapvető fel­tétele a szalmagyűjtés ütemé­nek meggyorsítása, az utolsó tonna melléktermék mielőbbi behordása, amit úgymond pa­rancsolóan megkövetel a telel­­tetéshez szükséges takar­mányalap biztosítása is. A nyári szántással kell az istállótrágyát is földbe mun­kálni a talaj termőerejének javítása, a jövő évi jó hoza­mok biztosítása érdekében. Felelősségteljes munkát, vi­szonyulást igényel a tápanyag­utánpótlás kérdése mindenütt, hisz az utolsó villa trágyát is ki kell hordani a földekre, s felhagyni a Medvesen és né­mely más helyen megnyilvá­nult káros gyakorlattal, ne­vezetesen azzal, hogy éveken át nem nyúltak az istállók mellett felgyűlt trágyához. Követésre méltó példát mu­tatnak a talaj utánpótlása terén a buziási, bálinci és a zsebelyi agráripari tanács körzetében, az előbbihez tar­tozó gazdaságokban például már 12 000 tonna trágyát hord­tak ki, mellyel több mint 250 hektár területet tápdúsíthat­tak. Ilyképpen kellene viszo­nyulni a talajerő javításának kérdéséhez a Boldur, Lugos és Detta környéki gazdaságok­ban is, melyekben vajmi kevés trágyát hordtak ki, noha igen­csak előtérbe került már me­gyeszerte a jövő évi termés megalapozása. Deme János Ünnepélyes külsőségek között véget ért a BUKARESTI UNIVERSIADE, a sport, a béke, a főiskolás világifjúság együttműködése jegyében tartott, a román nép nemes vendégszeretetétől övezett nagyszabású sportrendezvény Csütörtökön ünnepélyes kül­sőségek között befejeződött a bukaresti Universiade. Nicolae Ceaușescu elvtárs­nak, a román államfőnek, az Universiade díszelnökének a világjátékok megnyitása al­kalmával mondott ösztönző szavai­t „Azt kívánom, hogy az egyetemi ifjúság e világve­télkedője tanúsítsa erőtelje­sen a világ diákságának, egész ifjúságának barátságát és szo­lidaritását egy igazabb és jobb világért, az összes népek bé­kéje, nemzeti függetlensége vi­lágáért.“ — erős visszhangra találtak az összes részvevők körében, amit sokatmondóan bizonyít a versenyek lebonyo­lításának teljes sportszerűsége, a 12 napos programot kiegészí­tő számos más rendezvény, baráti összejövetel. A záróünnepségre a fővá­rosi 23 .August stadionban, a rangos atlétikai vetélkedők színhelyén került sor. Jelen voltak a következő elvtársak: Ion Coman, Cons­tantin Dascalescu, Cornelia Fi­lipa?, Gheorghe Panu, Aneta Spornic, Suzana Gâdea, Ana Mure?an, Ilie Rádulescu, va­lamint Emil Draganescu tu­risztikai és sportminiszter, Pantelimon Govanescu, a KISZ KB első titkára, ifjúság­ügyi miniszter, Nicu Ceausescu, a KISZ KB titkára, Tudor Mo­hora, a KISZ KB titkára, az RRDESZ elnöke, az Univer­siade Országos Szervezőbizott­ságának alelnökei, a bizottság több tagja. Ott volt az­ ünnepségen dr. Primo Nebiolo, a Nemzetközi Főiskolás Sportszövetség elnö­ke, a FISU más vezetőségi tagjai, a nemzetközi sport­­mozgalom kiválóságai. Jelen voltak sportolók az összes részt vevő küldöttségek­ből, edzők és bírók, szervezők, mindazok, akik közreműköd­tek a nagyszabású sportvetél­kedő kifogástalan lebonyolítá­sában. A nézők tízezrei, akik az U­­niversiade idején valóságos ro­hammal vették birtokukba a lelátókat, jelen voltak a záró­­ünnepségen is, amelyet köve­tően a nyári főiskolás sport­játékokban kétéves szünet következik. Az ünnepség a résztvevő országok nemzeti zászlóit és nevét viselő táblákat vivők felvonulásával kezdődött. Miután az érkezők felsora­koztak a stadion gyepszőnye­gén, Cornelia Filipa, elvtársnő, a kormány első miniszterének helyettese, az Universiade Or­szágos Szervezőbizottságának (Folytatása a 2. oldalon)

Next