Előre, 1982. június (36. évfolyam, 10734-10759. szám)

1982-06-01 / 10734. szám

T én Ágyam egyáltalán nem mentem, hanem zarándokoltam. Kissé avitt fogalom ez manap­­ság, de valódi szándékom lénye­gén mit sem változtat. A falu bent fekszik mélyen az alföldi táj szívében, s az aradiak azzal biz­tattak: minden kétséget kizá­róan észre fogom venni, hogy megérkeztem. Miből? Ágyán, a faluban aszfaltos a főutca, volt erre gondja Bodó Katicának, a néptanácselnöknek, no meg a köznek. De ismétlem: én Ágyára zarándokoltam, meg akartam nézni Olosz Lajos e páratlanul finom hangú lírikus szülőházát, no meg az ágyai erdőt. Ezt az utóbbit ugyanis olyan szépen énekelte meg a költő. De az élet csak élet, és néha igaz, ám ke­mény szóval beleszól elhatáro­zásainkba, kiigazítja hangula­tainkat. Amikor Ágyán leszálltam az autóbuszról, a falu kihaltnak tűnt. Leültem pihenni, a kul­­túrház előtti padra — s mit hoz a véletlen — éppen az óvó­­néni mellé, aki tündéri fiatal és tündéri szép volt, s akit két, bi­ciklin ülő férfi egyén éppen er­ről biztosított és éppen javában csodált. Néha, az mtsz földjei felől üres hordókkal megrakott teherautó kanyarodott rá a fő­utcára. Később megtudtam, az mtsz-ben aznap ültették el a fűszer- és csemegepaprikát, s a földeken kint volt a falu apraja-nagyja. Az ültetés mód­ját kissé egyeáinak találtam­, előbb vizet (rengeteg vizet) hordtak a földre, s a megöntö­zött talajba dugdosták a papri­­kapalántát. Idő, természet tehát nem babrál ki az ágyarakkal, sőt, nekik kedvez. Az ültetést követő éjszakán ugyannis olyan eső szakadt a falura, hogy négy­ NŐJETEK NAGYRA, GYERMEKEK!­ zetméterenként négy liter vizet mértek. Ebből az is kiderül, hogy nem csak dolgos, ám szerencsés emberek is az ágyasak. Mire Aradról, a megyétől Bodó Katica is hazaérkezett, már öreg este lett, s mire előadtam zarándok­latom célját, még öregebb, szó­val kezdett minden úgy peregni, akár a mesében. Dolgozik Ágyán a négyosztályos magyar tan­nyelvű iskolában két lelkes pe­dagógus, a Koncsek házaspár. Ők is elkísértek bennünket. Olosz Lajos szülőháza — ré­gen a jegyzői lak — kőhajítás­­nyira áll a főtértől, kőlapokkal kirakott járda vezet el odáig. És itt fogadott — mit hogy foga­dott, egyenesen rám zúdult! — a meglepetés. Olosz Lajos szülő­háza ez óvodához tartozik, job­ban mondva annak egyik épü­lete. Reggel a munkába siető édesanyák beadják az óvoda kapuján a kicsinyeket, és estig nyugodtan dolgozhatnak. A le­hető legóvóbb, legszeretőbb vi­­gyázásban van ott részük. Tíz órakor az óvodából a már meg­ismert tündéri óvónéni átkalau­zolja őket az egykori Olosz ház­ba, ott bőségesen meguzsonnáz­nak, délig a nagy kertben ját­szadoznak, majd — mint min­den óvodában — ebédhez szó­lítják őket, aztán a hűvös szo­bákban alszanak az emberpa­lánták, s mivel az ő munkájuk jelenleg a növekedés, később délutáni uzsonnához hívják va­­lamennyiüket, majd újabb szó­rakoztató, okító játék következik a kert térdig érő pázsitján. Milyen az egykori Orosz-ház? Régi és éppen ebből kifolyólag lenyűgöző. Vályogház,­­döngölt falakkal, vakító sárgára súrolt pádimentummal. Az ilyen há­zakban télen a meleg meleg marad és nyaranta a hűvös nyugtató, ólomba zsongító. S azok a régimódi, csodaszép aj- Tóth Mária (Folytatása a 3. oldalon) A társadalomról, amelyben élünk, tökéletes fogal­mat alkothatunk, ha megvizsgáljuk, mit tesz a tár­sadalom a gyermekért. A gyer­­mekszerető társadalom bízik a jövőben, s mert a gyermekben rejlő fejlődési lehetőségekre épít, bízik az emberben. Mi gyermekszerető társadalom­ban élünk, jövőnk az emberbe vetett bizalmon nyugszik. Pártunk és államunk megkü­lönböztetett figyelmet fordít arra, hogy jó körülményeket teremtsen gyermekeink szá­mára. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1949-ben elfo­gadott Gyermeki Jogok Kiált­ványával összhangban elsőren­dű feladatának tekinti a gyer­mekvédelmet, a tanuláshoz és a civilizációs vívmányokhoz való jog biztosítását, a szabad, egyenlő állampolgárok nevelé­sét, akik cselekvő részesei lesznek felnőttként az ország fejlődéséért, az egész nép ha­ladásáért folytatott küzdelem­nek. „Teljes joggal állíthatjuk — mondotta pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs —, hogy a mai Romániában az összes gyermekek, az egész if­júság napfényes életet él, a boldog, szabad és virágzó jö­vő perspektívájával rendelkez­­ik. Az összes gyermekeknek, az egész ifjúságnak mindene megvan, hogy társadalmunk forradalmi átalakítása nagy­szerű művének méltó folytató­ja, a kommunizmus derék épí­tője legyen.“ Gyermekszerető társadal­munk forradalmi humanista légkörében a haza sólymai, a pionírok, az összes tanulók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — a ha­za, párt és nép iránti szeretet és a más népek iránti tisztelet szellemében nevelkednek A gyermekekről társadal­munk szüntelenül gondosko­dik. Államunk demográfiai politikájának az érvényesítését teszi lehetővé a lakosság nö­vekedését támogató megannyi intézkedés: a családi pótlék e­­melése, a katonai költségek csökkentése révén, a társada­lombiztosítás, az egészségügyi ellátás az anya- és csecsemő­védelem. A gyermekkórházak és -poliklinikák számbeli és minőségi növekedése mellett államunk nagy hangsúlyt he­lyez a fizikai vagy szellemi ká­rosult gyermekek kezelésére és társadalmi beilleszkedésére is, defektológiai rendelők, szana­tóriumok és iskolák fenntartá­sára és fejlesztésére. A gyermekek és ifjak mun­kára, életre nevelése a tanu­láshoz való jog biztosításán a­­lapul. A korszerű társadalmi igényeket tükröző Nevelés- és Oktatásügyi Törvény leszögezi, hogy az összes állampolgárok számára minden fokon ingye­nes az oktatás. A tízosztályos oktatás általánossá tétele min­den gyermek beiskolázását je­lenti. Az oktató-nevelő tevé­kenységet képzett pedagógusok végzik — óvónők, tanítók, ta­nárok, mérnökök és oktató­mesterek egységes tantervek és tankönyvek alapján. Kor­szerűen felszerelt óvodák, is­kolák, tanműhelyek, la­boratóriumok, modern könyv­tárak összkomfortos bent­lakások és étkezdék áll­nak az új nemzedékek rendel­kezésére. Az oktatás anyagi a­­lapjának a szüntelen bővítése jelentős helyet foglal el az ál­lami tervben. Évről évre jobb élet-, tanulási és munkakörül­mények várják az óvodásokat és tanulókat. Ennek köszönhetően az or­szág lakosságánál­ mind na­gyobb hányada tanul szerve­zett iskolai keretek között Az idei tanévben 5 886 000 gyer­mek és fiatal látogatja tanin­tézeteinket. Négymillióra tehe­tő a kötelező tízosztályos isko­lát látogatók száma. A leg­kisebbek nemzedékét 955 000 óvodás képviseli. Az óvodai nevelőtevékenységről pedig 40 000 óvónő gondoskodik. A beiskolázottak nagy tömegé­vel természetesen az elemi és gimnáziumi szinten találko­zunk. Számuk eléri a 3 487 700- at A tanuló- és egyetemi if­júság korszerű képzéséért 271 000 pedagógus felel. Hazánk oktatási rendszeré­nek szerves része az együttélő nemzetiségek nyelvén folyó oktatás, pártunk elvszerű, szó- Csire Gabriella (Folytatása a 3. oldalon) emmm jelene -EMBERARCÚ TÁRSADALMI TÜKRE „További sok sikert kívánok nektek, az egész ifjúságnak, hazánk minden gyermekének a munkában, a tanulásban, az emberi géniusz nagyszerű vívmányainak az elsajátításában. Legyetek és maradjatok mindig forradalmárok minden tettetekben! Forradalmárként legyetek mindig az igazságosság, az egyenlőség, a béke, a szocializmus és a kommunizmus oldalán!” NICOLAE CEAUSESCU A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA XXXVI. évfolyam 10 734. szám 1982. június 1., kedd 4 oldal ára 50 iráni Anavi Ádám: A PÁRT SZÍVE BENNÜK LÜKTET Fény csússzon a zöld fényűron, kibukkant a Nap az égen: alvó rügyek ébresztője, csemetéknek zsendítője. — Mi az éltető ereje? kérdik ezer esztendeje. A tudósok, hogy megmondják, fényét színeire bontják. Napsugarat nem vizsgáltam, mindig gyermekekkel jártam, de tudom, hogy ők is fények, féltett fényei a népnek, napocskái a hazának, szemefényei a pártnak. Tudások kutatják régen, milyen erő van a fényben. Én a gyermekek szemében mind a párt erejét nézem. S amint nőnek, jobban látom pillantásukban a pártot. Pártos magvar szavamnak ,bennük mind megfogannak, igazságunk, mely világít bennük erősebbé válik, hangom, ha elfakult, fáradt, erejük belém átárad. Énekük, mint a madárdal, az országban szerte szárnyal. Amikor új kertet ásnak, erdőt ültetnek hazánknak. Ahogy lapozzák a könyvet: bányák nyílnak, gyárak nőnek — mert a pártnak szíve lüktet mindenben, amit kezük teszi Győzelmed sarjait látom bennük életadó pártom ! TIA PESTZ: Szemünk fénye HOGYAN HASZNOSÍTJÁK A HAVASI IIHLÖKET BRASSÓ MEGYÉBEN Sarjad a fű Brassó megye pázsitjain. Cristián környékén azok az erőfeszítések körvona­lazódnak, amelyek hosszú tá­von is megoldást ígérnek a ta­karmányalap biztosítására. Nem vitás, a növekvő állat­­állomány takarmányszükség­letének biztosítása az állatte­nyésztési termelés hatékony­ságát érintő kérdések legjelen­tősebbike, s ezen túlmenően az önellátási programok sike­res teljesítésének egyik fontos tényezője. Zernyestről indulva lefele a völgyön, jól érezhető színkülönbséget mutat a cris­­tiani pázsit. A vetett gyep a Brassó megyei pázsitgazdálko­­dás egyik értékes kincse, a­­mely beigazolta, hogy követ­kezetes feljavító munkával a korábbi hozamokat kétszere­sen-háromszorosan is felülmú­ló tel­jesítményeket, lehet meg­valósítani. S egyben azt­ is, hogy a városellátó jellegű te­henészetek számára is adva van a lehetőség a legeltetés biztosítására. Cristiánban az induláskor, a korszerű szabadtartásos tehe­nészeti telep létrehozásakor az elképzelés az volt, hogy a termesztett takarmányokat és fűféléket lekaszálják, az üzem­központba szállítsák, s hely­ben etetik fel az állatokkal. A terv szép volt, csakhát nem minden ment gombnyomásra. Ha beköszöntöttek az esőzések, szűkös volt az üzemanyag­­készlet, nem mehettek kaszál­ni a gépek, visszaesett a tej­hozam. Ha vasárnaponként nem volt kedve a gondozóknak kosz után nézni, kevéssel kel­­­lett beérjék az állatok. A szakemberek mérlegelni kezd­ték, nem lenne-e egyszerűbb­­a bőséges fűtermést helyszí­nen feletetni, hiszen így nem kerül pénzbe a kaszálás, a szállítás, csak a kis fejőaggre­­gátot kell a csorda után szál­lítani. S köztudott, hogy ezt a megoldást javasolják, sürgetik az állattenyésztés fejlesztését célzó párthatározatok, intéz­kedések is. Persze a megadott iparszerű termelési forma ke­retében nem könnyű a hagyo­mányos technológiára vissza­térni, de ez esetben a nyári tartási forma, a legeltetés fel­újítása az olcsóbb termelés e­­gyik feltétele. Nyilván a kérdés leegysze­rűsítését jelentené, ha azt ál­­lítanánk, hogy mindez nem okoz semmiféle gondot A nyári tartás zavartalanságá­ért is meg kell küzdeni. Nos, e Brassó vidéki gazdaságban az utóbbi években, de külö­nösen az idén, dicséretre mél­tóan sokat tettek azért,, hogy a pázsiton való állattartás iga­zolja a számításokat kezdve a feljavítással: az idén először fordult elő, hogy az egész pá­zsitterületre (a vetett takar­mánynövényeket is beleértve) jutott istállótrágya. A bőséges májusi fűsarjadás egyik ma­gyarázata éppen ez. De a si­kerhez hozzájárult a fűössze­tétel megjavítása is, a fehér­here hovatovább domináló szerephez jut az övezet gyep­területein. A falu közelében levő terü­letekről persze a sokszoros hozamnövelés mellett sem nyerhetnek annyi szénát, hogy gondtalan legyen az ellátás. A megművelt gyep értéke tulaj­donképpen abban van, hogy korán, már május elején kos­zet biztosít az állatok számá­ra, lehetővé teszi a legeltetést. Az első lépések után azonban fokozatosan el kell jutni, job­ban mondva, fel kell jutni a havasokra. Az alpesi zóna nyújtotta lehetőségek hasz­nosítására már utaltunk egyik tél végén megjelent írásunk­ban. Azóta a megyei szakveze­tés sokirányú tevékenysége nyomán a kérdés közelebb ke­rült a megoldáshoz. Arról van szó ugyanis, hogy miközben megyeszerte nagy gond a ta­karmányhiány, az alpesi öve­zetben lévő pázsitok fűtermé­sének jelentős hányada elvész. Mire a kaszások a közelebbi füves területek lekaszálása u­­tán felérnének oda, elapad a fűhozam, megcsappan a ter­més, a levágása nem fizetődik ki. Legalábbis így volt ez a korábbi években. Az idén re­mélhetőleg másképpen lesz, minthogy az esedékes feljaví­tási munkálatokkal „elértek“ a havasi táblákig. Sajnos, az idei hosszú tél sok értékes órát rabolt el, csak az utóbbi hetekben indulhattak be a munkatelepek, így is sikerült 32 000 hektár­ pázsitot megta­karítani, közel 7500 hektáron a bokorirtás, területelegyen­­getés eredményeként növelni a területet. A szakszerű táp­anyagpótlás szintén segíti a tervezett 770 000 tonna zöldtö­­meg-termés megvalósítását. A cristiáni szövetkezet jó példát mutatott. A megyei szakvezetés azon igyekezete, hogy az idén a magasabban fekvő alpesi területekre irá­nyítsa a csordákat, a falukö­zeli helyeket pedig elsősorban szénakészítésre­­kamatoztassa, előrelépést jelez a legelőszer­vezésben. A kísáálat és a fel­­használás változó egyensúlyá­ban viszont mindenhol készen­létben kell legyenek a kaszá­sok is, hogy a fűfelesleget ide­jében megmenthessék. Ezért fontos a konkrét irányítás, a rugalmas pázsithasznosítás, hogy ősz végén ne csupán azt mondhassuk­: nem volt az idén fűhozam, hanem azt is, min­denhol színültig telt a szérüs­­kert. Flóra Gábor A 2. OLDALON: SPORT Labdarúgó A-osztály Hat országos csúcs az atléták évadnyitó versenyén! stedaelia ELŐRE, 79776­ Bucuresti 33. Piata Scinteii 1, sector 1. ELŐRE szerkesztősége: 79776 Bukarest 33. Scintela tér 1. I. kerület. Tájékoztató szolgálatunk telefonszámi­: 13 93 02. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import P. O. Box 136—137 — Telex: 11326. București, str. 13 Decembrie nr. 3. Prese NICOLAE CEAU­SESCIJ ELVTÁRS LENGYEL PÁRT- ÉS ÁLLAMI KÜLDÖTTSÉG . ÉLEN WOJCIECH JARUZELSKI ELVTÁRSSAL HIVATALOS BARÁTI LÁTOGATÁST TESZ HAZÁIBAN Nicolae Ceausascu elvtárs, a­talos baráti látogatást tesz Ro- Munkáspárt Központi Bizottság Román Kommunista Párt Ro­­mánia Szocialista Köztársaság­­gának első titkárával, a Lengyel titkára, Románia Szocialistá­ban egy párt- és állami küldött- NK Minisztertanácsának és Köztársaság elnöke meghívása- még, élen Wojciech Jaruzelski Nemzetmentési Katonai Tanác­ra­l. év júniusának elején híva- elvtárssal, a Lengyel Egyesült csónak elnökével. Doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő elnökletével ÜLÉST TARTOTT A TUDÓSOK ÉS A BÉKE ROMÁN NEMZETI BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÓ BÜRÓJA vlcius 19-én, szorívhatoti dok­tor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő, a kor­mány első miniszterének első helyettese, a Tudomány- és Technológiaügyi Országos Ta­nács elnöke. A tudósok és a bé­ke Román Nemzeti­­ Bizottság elnöke elnökletével ülést tartott­ a bizottság Végrehajtó Bárója. Az ülésen tájékoztató hang­zott el arról, hogy A tudósok és a béke Román Nemzeti Bizott­ság megalakulása óta máig mi­lyen tevékenységet fejtett ki. Mint kiemelték, a hazai tudósok béke öles rátát b­irtettan A nem­zeti bizottság ebben az időszak­ban számos akciót szervezett bel- és külpolitikai téren, hogy mozgósítsa a tudomány és a technológia szektorának összes dolgozóit az egyre aktívabb részvételre a népeknek az élet­hez, a békéhez, a szabad és méltó léthez való alapvető jogok megvédelmezéséért folytatott harcra. A tájékoztató és a felszólalók egyaránt hangsúlyozták: számos akciót szerveztek annak érde­kében, hogy a tudósok fokozot­tan lá­t­ljanak "rództ a ko­társ világ nagy problémái — a fegy­verkezési hajsza megfékezése és a leszerelés végrehajtása, az egyetemes béke és biztonság erősítése, az­ államközi szintkü­lönbségek csökkentése és egy új gazdasági világrend megte­remtése — megoldásához. Az akciók sokatmondóan tükrözik pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak a ragyo­gó koncepcióját, nagyszerű kez­deményezéseit a népek közötti (Folytatása a 2. oldalon) FONTOS KÖVETELMÉNY: A TUDOMÁNYOS­MATERIALISTA NEVELŐTEVÉKENYSÉG hatékonyságának növelése A­z őszi, téli és a kora ta­vaszi időszakot falva­­inkban méltán nevez­hetjük a nevelő és közművelő­dési tevékenység csúcsidényé­­nek. Hiszen ez az a periódus, amikor a szántóföldek dolgo­zóinak több idejük jut az ol­vasásra, a művelődésre, s e­­gyáltalán arra, hogy követke­zetesen bekapcsolódjanak a kulturális-szellemi tevékeny­ség szervezett formáiba. Nem véletlen, hogy ebben az idő­szakban működnek a községi tudományos-művelődési egye­temek és ekkor kerül sor a fa­lusi tudományos brigádok rendszeres kiszállásaira, talál­kozóira. Úgyszintén, ezekben a hónapokban jutnak el a me­gyei tudománynépszerűsítő csoportok a megye legtöbb te­lepülésére. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ez a munka kampánysze­rűen csak erre az időszakra vonatkozna. E közművelődési idény rendezvényeinek egé­szében fontos helyet foglalnak el azok az átfogó és sokolda­lú akciók, melyek a műszaki­tudományos ismeretterjesztés, a materialista világnézet esz­méinek propagálását célozzák. Olyan tevékenységi formák megszervezését, melyek a tu­domány, a technika és a kul­túra igazi értékeinek népsze­­rűsítését, a dialektikus-mate­rialista gondolkodás kialakítá­sát, a természet és társadalom jelenségeinek­­ a tudományos magyarázatát juttatják előtér­be. Érthető tehát, hogy a­ Ko­­vászna megyei pártszervek, a politikai nevelés és a szocia­lista kultúra tanácsai által irányított tudományos és mű­szaki ismeretterjesztő komisz­­sziók tevékenységében fő he­lyet foglal el a tudományos ateista propaganda, a dolgozók világnézeti nevelését szolgáló tömegakciók szervezése, mely célja következetesen valóra váltani a megyei pártbizottság erre vonatkozó programját, melyet a XII. kongresszus ha­tározatai, a legutóbbi pártdo­kumentumok, a párt vezetősé­ge, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai szellemében dol­goztak ki. E célból az eddi­gieknél hatékonyabban érvé­nyesült a különböző előadások, viták, szimpozionok, dokumen­tumfilmek, a könyvtárak, a tanintézetek, a múzeumok, a Megéneklünk. Románia orszá­gos fesztivál keretében szerve­zett tudományos jellegű­­en- Szabó Zoltán, a Kovászna megyei tudományos-műszaki ismeretterjesztő bizottság titkára (Folytatása a 3. oldalon) FELZÁRKÓZIK A BÁNYAGÉPGYÁRTÁS 14-­ összára az hiatakarcossággal Mara Ernő mérnökkel folytatott beszélgetésein meglepő, a szokásostól eltérő fordulatot vett már a legelején. Közölte, hogy ő a műszaki ismeretek iránt különösebb vonzódást nem érzett, ennek el­lenére a líceumban az osztály három legjobb ma­­tekos diákja közé tartozott, a petrozsényi bányá­szati főiskolán pedig egy-két év után már szim­pozionok részvevője, meghívottja volt. Pályavá­lasztását a körülmények szabták meg, helyben volt az egyetem, a továbbtanulás lehetősége, s ez a szülők részéről kevesebb anyagi áldozatot követelt, másrészt mind a líceumban, mind az egyetemen olyan tanárok keze alá került, akik meg tudták vele szerettetni az eddig száraznak tűnő műszaki tantárgyakat. — Másodéves voltam, amikor Elezner Gábor vett „kezelésbe“, abban az időben még tanárse­géd volt a szilárdságtannál, ő volt az, aki a kutató munkába elsőként bevezetett. Az indítás eredményesnek bizonyult, nem­sokára a televízió „Fiatal újítók" rovatának meghívottja voltam egy kis készülékkel, amit én ké­szítettem. Ez már a bányagé­pészethez fűződött, s ez az út vezetett államvizsgadolgozatom témájának megválasztásához is. Újszerű dolgot tűztem ki célul, a szénbányászatban használt technológiák automatizálását. Ha ez a gyakorlatban is megva­lósul, akkor a bányász munkája a fejtésekben feleslegessé válik... 1970-ben, miután már Nagybá­nyára kerültem, az itteni almér­­nöki intézet szervezett egy tudo­mányos értekezletet, amelyen én is jelen voltam az államvizsga­dolgozatom egyik vetületével. Előadásomnak különösen nagy haszna volt — akkor nyertem meg barátnak dr. Pay Jenő egye­temi előadótanárt, akivel 74 óta munkatársak is vagyunk. Szá­momra ez az ismeretség, barát­ság döntőnek bizonyult, mert ő hívta fel a figyelmemet egy egé­szen új kutatási területre: a hid­raulikára. Az egyetem elvégzése után Nagybányát választotta. Tanári kinevezést kapott az akkori Bá­nyászati Iskolaközponthoz. Fél szemmel azonban a főiskola felé kacsingatott, amelynek kapui csak közel négy év múlva nyíltak meg előtte. — Úgy tűnt, hogy itt különö­sebb probléma nincs a bányá­szatban. Később azonban feltűnt, hogy én, aki inkább az automa­tizálásra voltam beállítva, nem találok kedvező talajra ahhoz. Rácz Albert (Folytatása a 3. oldalon)

Next