Előre, 1982. augusztus (36. évfolyam, 10787-10811. szám)

1982-08-01 / 10787. szám

NAGY ÜNNEPÜNK - AUGUSZTUS 23 MÉLTÓ KÖSZÖNTÉSÉRE ÓRIÁS HŐERŐMŰ ÉPÜL TEMESVÁRON (1.)­­ .­­ SZÁZEZER LAKÁS KÖZÖS „KÁLYHÁJA“, KIISS FÉLSZÁZ­EZEM KÖZÖS KAZÁNJA Jenai 17 munkásesztendő, a történelmi IX. pártkong­resszustól eltelt nagyszerű korszak vívmányait, pártvezette dolgozó népünk kimagasló megvalósí­tásait mértük fel az elmúlt hetekben-hónapokban s tesszük ezt most az elkövetkező időben is, ami­kor a közelgő Augusztus 23. legnagyobb nemzeti ünnepünk 38. évfordulója előtt tisztelgünk. A IX. pártkongresszus által megnyitott út, amelyet mél­tán azonosítunk a párt főtitkára,a szocialista köz­társaságunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs nevével és fáradhatatlan tevékenységével, nem­csak az ország, a romániai szocialista építés leg­gyümölcsözőbb időszakát fémjelzi, hanem — fo­lyamatában — távlat is. Meg- és felidézzük tizen­hét esztendő változásait, miközben mai és holnapi céljaink, pártpolitikánk valóra váltásán munkál­kodunk. Egy ilyen magasztos cél: országunk ener­getikai függetlenségének a biztosítása. Munkatár­sunk ezúttal a temesvári hőerőmű hatalmas építő­telepére kalauzolja el az olvasót, ahhoz a hatal­mas létesítményhez, mely az elkövetkező években kezd majd üzemelni, de máris szemmel látható, konkrét bizonysága mindannak, amit pártunk, dol­gozó népünk tervbe vett és megvalósít. A 33-as autóbusz a Sági úti lakónegyed pereméig, az előregyártott épületele­meket gyártó vállalat kapu­jáig viszi utasait. Leszállók s elindulok a felüljáró felé. A hatsávos nemzetközi műút itt keresztezi a Resica, illetve Moravica felé vezető vasútvo­nalat. Előttem a déli pályaud­var, ettől kissé jobbra, távo­labb egy hatalmas, körkörös alakú építmény vázszerkezete. Feltárul, amit már tudok: ez az országút és vasút által köz­rezárt háromszög alakú terü­let tavaly nyár óta az építők birodalma... Valamikor — mint mond­ják — az öreg téglagyár ké­ménye füstölgött ezen a vidé­ken. Emlékét a század máso­dik felétől már csak az agyag­bánya omladozó, elláposodott gödrei őrizték... De nemso­kára ismét kémények füstö­lögnek majd ezen a mezőgaz­dasági megművelésre alkal­matlanná vált területen. Nem is akármilyen kémények, 190—210 méter magasak, o­­lyanok, amilyeneket például Déva bejáratánál, Mintián, vagy Porosényban, Craiova és Bukarest peremén láthatunk. Ugyanis nemcsak a municí­­pium, hanem egész Bánát-vi­­déke legnagyobb hőerőművé­nek építkezési munkálatai folynak ma Temesvár déli ha­tárában. Az új létesítmény szerves részét képezi annak a hatal­mas méretű energ­iatermelési program megvalósulásának, melynek előirányzatait a párt XII. kongresszusa fogadta el. Mint ismeretes, az RKP Köz­ponti Bizottsága folyó év már­ciusi plenáris ülése e program szellemében operatív intézke­dési tervet dolgozott ki az or­szág villamos- és hőenergeti­kai rendszerének további ki­­szélesítése, a viszonylag ol­esőbb energiahordozók, köz­tük a gyengébb minőségű szén hatékony értékesítését lehe­tővé tevő erőművek építése érdekében. Bár voltaképp ma még csak e hatalmas beruházás bölcső­helyét járhatom körül, a ren­delkezésemre álló adatokból mégis meggyőző tények tárul­nak elém. Mindenekelőtt az, hogy e jövendő temesvári hő­erőmű mind a gazdaságpoliti­kai célok, mind a helyi adott­ságok szempontjából tökéletes összhangban áll a plenáris ülésen hozott határozat vég­rehajtásával. Ami a célokat illeti: lehe­tővé teszi a kicsi, gazdaságta­lan erőművek fokozatos fel­számolását, magára vállalja a több mint 300 ezer lakosú municípium egész távfűtési rendszerének ellátását s elő­állítja a hatalmas iparköz­pont összes gyárának és vál­lalatának üzemeltetéséhez szükséges gőzenergiát, vala­mint a villamosenergia egy részét. Adottságait illetően pedig a Szí­norszeg - Dor­ova- V­i­­­ság-Nagyszákos vidékén elhe­lyezkedő s az ezután feltárás­ra váró egyéb Temes megyei Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) Július 29-ig 35 Hargita me­gyei ipari, építő- és szállító vállalat teljesítette az év első 7 hónapjára szóló áruterme­lési tervét. Egyben jelentős mennyiségű különleges ön­töttvasat, piritet, kaolint, elő­regyártott betonelemet, fű­részárut, gyengeáramú villa­moskészüléket, kohászati és fémmegmunkáló gépet és fel­szerelést állított elő a fizikai termelési terven felül. Élenjárnak a szocialista versenyben a balón­bányai, a hargitai és a lövétei bányá­szok, akik már teljesítették évi felajánlásaikat. A Cimpulung Muscel-i bá­nyaipari vállalat kitermelő egységei és szektorai között folyó szocialista versenyben az első helyen álló aninoasai külszíni fejtés július 30-ig 92 000 tonna lignitet termelt ki terven felül, s így a fizikai termelés tekintetében túlszár­nyalta az Augusztus 23 tiszte­letére tett felajánlását. A kiemelkedő sikert elsősor­ban az összes gépek, aggre­gátok és berendezések jobb kihasználásának köszönhetik. A Vaslui municipiumi Me­­canica vállalat az év eleje óta csaknem 20 millió lej ér­tékben gyártott terven felül kőolajipari, kohászati, vegy­ipari és geológiai feltáró be­rendezéseket, különböző szer­­vomechanizmusokat, ipari ventillátorokat, fordulatszám­­csökkentőket és más ipari ter­mékeket. Szép sikereket arattak a szocialista versenyben a fiatal birladi csiszolókőgyártó válla­lat — a tűzállóanyagok ága­zatában országos viszonylat­ban első helyen álló egység­­ dolgozói is, akik előirányza­ton felül több mint 25 millió lej nettó termelést értek el. A birladi csapágygyártó vállalat munkásai, mérnökei és technikusai az év első 7 hónapja során házi gépgyár­tásban több mint 25 millió lej értékű szerszámgépet és fel­szerelést, csaknem 5 millió lej értékű pótalkatrészt és rész­egységet állítottak elő. A Zsil völgyi an­nószai szén­ipari vállalatban nem egészen két héttel az első nagy kapa­citású frontfejtés üzembe he­lyezése után hasonló front­fejtés kezdi meg működését. Komplex bányabiztosító fel­szereléssel, fejtőkomtájnnal, szállító szalaggal és más nagy termelékenységű berendezés­sel látták el, amely legna­gyobb részt a petrozsényi bá­nyagépgyártó vállalatban ké­szült. A második ilyen front­fejtés üzembe helyezésével a bánya termelése az előző hó­naphoz viszonyítva naponta 800 tonna szénnel növekszik. szerte kiemelkedő ver­ A dolgozók ország­szerte kiemelkető ver­senyeredményekkel kö­szöntik nagy nemzeti ünnepünket, Augusztus 23-át. K­ovászna megye első hajó­sai, a szántóföldek vé­delme és az üzemanyag­­takarékosság első hallásra na­gyon távol esnek egymástól. És hogyha hozzátesszük, hogy mind­ezeket az építőanyagok racio­nális kitermelése hozta ilyen szépen össze, akkor sem na­gyon oszlanak el a kérdőjelek. Talán akkor, ha egyenként ele­mezzük a tényezőket, a problé­mára adott válaszokat, s a ki­bontakozás útjait. Kezdjük azzal, hogy a megye kavicstartalékainak a feltérké­pezése során egyetlen körzet­ben, Kilyén és Illyefalva között az Olt mentén hatalmas, mint­egy 50 millió tonnányi tartalé­kokat tártak fel. Kitermelésük annál is indokoltabb, mivel a közelben egy ballasztozó-állo­­más és egy előregyártó­ beton­elemeket termelő üzemegység is található. A látszólag egy­szerű feladatot az bonyolította, hogy a kavicstelepek nagy része a környező szántóföldek alatt terült el, megbolygatásuk így jóvátehetetlen károkat okozott volna a mezőgazdaságnak. Ki­utat a rétegek mélységi kiter­melése jelentette, ehhez pedig egy folyami kotró-uszály ígérte a legjobb megoldást. A tulceai hajógyártól megren­delt NZ—12 jelzésű uszály, Ko­vászna megye első igazi vízi­­járműve nem tartozott az olcsó mulatságok közé. A könyvelősé­­gen főképp, de nemcsak ott, többször is meggondolták, va­jon érdemes-e egyáltalán 6 mil­lió lejt egy műszakilag tetsze­tős, de újdonságánál, a tapasz­talatlanságnál fogva kockáza­tokkal is járó berendezésért kifi­zetni. .Az uszály paraméterei­n óránként 1600 köbméter nyers­anyagot pumpál fel a folyó medréből, 12 méter mélységig, ennek a mennyiségnek a húsz százaléka a tiszta kavics, egy­szeri rögzítésnél a vízfolyás men­tén és ellenében is egyenként másfél kilométeres hatókörzet­tel rendelkezik — feltétlenül mellette szóltak. De a döntő ér­vet mindezek ellenére az üzem­anyag-takarékosság lehetőségei szolgáltatták. Néhány évvel ez­előtt, amikor először vették alaposabban számba a benzin­es motorina-költségeket, még a közgazdászok számára is meg­döbbentő volt a felismerés, hogy a termelési költségek kö­zel egyharmadát a szállítás, fő­ként az üzemanyagok emésztet­ték fel. Nos, mivel az uszály pneumatikus vezetékkel dolgo­zik, utána pedig szállítószala­gokat használnak, kiderült, hogy az egész ballasztállomá­son felhasznált szénhidrogének felét tudják megtakarítani ál­tala. A fentiek mellett nem utolsósorban azért, mert a kot­rógép nagyobb teljesítményével öt darab, egyenként 1,25 köb­méteres kupájú eszkavátor munkáját helyettesíti. Miután a sepsiszentgyörgyi vállalat székhelyén Aurel Gheor­­ghiu geológus, részlegvezető elmondta a megyei viszonylat- USZÁLY AZ ÖLTÖN ban újdonságszámba menő mű­szaki premier eddigi történetét, s folyosói beszélgetésekből egy­két óvatosabb, fenntartásos hang is a fülünkbe jutott, felkereked­tünk, hogy néhány kilométerrel odébb, a helyszínen is megis­merkedjünk a fontos beruházás jelenlegi állásával. Muntyán György mester, az előregyártott elemek részlegének a vezetője, és a kotrógép beindításáért közvetlenül felelő fiatal almér­­n­ök, a Calarati-ról (Duna­­mente­) idekerült Vasile Rosu társaságában egyelőre még szá­razföldön, az egyik holtág mel­lett kapaszkodunk fel az impo­záns alkotás fedélzetére. Egy­előre még az alkatrészeket sze­relik össze, ottjártunkkor éppen a szivattyúház beemelésénél tar­tottak, kissé távolabb pedig a szárítókerék várta, hogy végle­ges helyére kerüljön. Kovászna megye első két ki­képzett belvízi hajóját, Ungvári Dávidot és Sorbán Andrást — mindketten 25 éves, tagbasza­kadt, napbarnított fiatalembe­rek — egyelőre eredeti mester­ségükben, nehézgépkezelőként elfoglalva találtak. Az NZ—12 nem jelent számukra kikísérle­tezésre váró újdonságot, az el­méleti felkészülés hónapjai alatt, de legfőképpen a tulceai hajógyárban és a konstancai kikötőben végzett gyakorlatuk alatt ennél sokkal nehezebb fel­adatokat is megoldottak. Kon­­stancán például a kikötő kotrá­sánál, mélyítésénél dolgoztak, sokszor a háborgó tenger hul­lámaival is dacolva. Nos, ilyes­mitől itt, az Olt középső szaka­szán nem kell aggódjanak, leg­följebb majd a tavaszi áradá­sok többméteres hullámai ide­jén kell biztonságosabb helye­ken horgonyozniuk. De enélkül is, a márciustól novemberig ter­jedő szezonban — amíg a hő­mérséklet nem süllyed 5 fokaié — a hidrológiai előrejelzések talán legfőbb megrendelőinek fognak számítani. Muntyán György mester a kiegészítő berendezések, az elektromos vezeték, az ülepítő­­medence elkészítését részletezi, Vasile Robu pedig, aki a gya­korló évek végén tart, s első igazán jelentős, szakmailag is izgalmas feladatának szeretne ezzel pontosan, határidőre ele­get tenni, a még hiányzó al­katrészeket — főként a fedélzet elektromos berendezéseit — szeretné minél hamarabb vi­szontlátni. És közben, előre gondolkodva, további számítá­sokat is végez. Azt kutatja, ho­gyan lehet majd leggazdaságo­sabban a kavicsrétegeket he­lyenként elfedő agyagot eltá­volítani. Ambiciózus fiatalem­berként, a pályakezdés lendüle­tében, a műszaki haladás von­zásában úgy látszik, nem be­csüli le a várható nehézsége­ket sem. Amelyekre nem utolsó sorban az általunk is hallott „kétkedő" hangok hívták fel a figyelmét. A tanulság pedig, a­­mit belőlük levont, korántsem lefegyverző. A „kétkedőknek" is megvan a maguk közvetett haszna, a valóság árnyaltabb, összetettebb, nem ritkán ellent­mondásos vizsgálatára is ösz­tönözhetnek. Mert szép lesz majd bizonyára szeptemberben az uszály vízrebocsátása, a zászlófelvonás, Ungvári Dávid és Sorbán András a tengerész díszegyenruhát is felölti majd erre az alkalomra, de nem árt tudni — tudják is —, hogy utána küzdelmektől sem men­tes dolgos hétköznapok követ­keznek. Krajnik-Nagy Károly A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA A hazai energetika egyik kiemelt fontosságú objektuma, a bitumenes pala tüzelésű aninai hőerőmű, nap mint nap tovább épül, körvonalazódik végső formája. Ebben nagy része van az itt dolgozó fia­tal brigádosok lelkes odaadó munkájának is. I­smerősöm tömbházlakásá­­nak ablakából figyelem, hogy dolgoznak odalent az aszfaltozók, miközben a hátam mögött csobog a víz a fürdőszo­bában, és az ismerősöm harsány hangon énekel, micsoda dolog, morfondírozok, meghív magához, hogy beszélgessünk, azzal nekiáll fürdeni, azzal a bizonyos: addig olvassál valamit a felkiáltással, így aztán kikönyökölök az ablak­ba, és nézem a negyed életét, alattam, három emelet mélység­ben aszfaltozzák az utat, igaz, láttam is a lakóház bejáratánál a kis közösségi munkára felszólí­tó felhívást, miszerint: kérjük, ta­karítsák le az utat, hogy jó kö­rülmények között végezhessük el az aszfaltozást! Úgy látszik a fel­hívásra megfelelően válaszoltak a lakók, így ahogy végignézek a lebetonozott úton, sehol egy sár­folt, eltűnt mindenhonnan az épí­tőtelepi szemét, hulladékanyag, odalent öt-hat munkás dolgozik keményen, ki talicskán hordja a forró szurokkal, bitumen­nel átitatott fekete sala­kot, szétterítik, vonórúddal el­­egyengeik, kis, kézihengerrel le­nyomják, gőzölgő, fekete csík az úttest egyik oldalán. Persze, az ismerősömre azért nem haragudhatok meg, mert így magamra hagyott, az ilyen tömb­­házlakásokban az ember nem akkor fürdik, amikor akar, hanem, amikor melegvíz van, úgyhogy nyilvánvaló volt a diadalüvöltése. Van melegvíz! Na várj, amíg le­tussolok!, csak éppen hosszúra nyúlik a fürdés... Amikor újra kipillantok, éppen az ablakom vonalát érte el a fe­kete aszfaltcsík, abba is hagyják az emberek a munkát, előkerül­nek az aktatáskák, odébbmennek az emberek, kis árnyékos, füves részt keresnek maguknak, kipa­kolnak és nekiállnak uzsonnáz­ni, nézem, megosztják-e egymás között a hazulról hozottat, de nem, falja mindenki a magáét, sőt egyikük különválik, arrébb megy, mintha nem akarná zavarni a többit az evésben, egészen fia­tal ember az illető, hirtelen meg­sajnálom. Mert innen látom, biztosan ma­gányos, faluról jöhetett be, az édesanyja otthon, felesége még nincs, akkor hát ki pakolna neki? Mert bizony a legényembernek este máson járhat az esze a le­­gényszálláson, minthogy: hol­napra pakolni kellene, mert az ember megéhezik munka közben, meg bizony, akkor is, ha fiatal, és az is kényelmetlen, hogy a többiek falnak, az ember pedig bámul a szájukba, mi mást tehet­ne, minthogy félremegy, mint ez a fiatalember, elmegy oda, ahol már nem gőzölök az asztalt, le­guggol, belenyomkodja az ujját, kipróbálja, köt-e jól, nehéz pilla­natok ezek. A fiatalember kavicsokat sze­deget össze az út széléről, azok­kal játszadozik. Sajnálom sze­gényt. Sajnálom, mert a többiek befejezték az evést, az aktatás­kák felkerülnek a kis fa ágaira, ők pedig visszaülnek az árnyék­ba és beszélgetnek. Most oda­mehetne hozzájuk, gondolom, de lehet, hogy új a csoportban, még nem fogadták be, még nem barátkoztak össze vele, e­lőbb megnézik maguknak ala­posan, milyen ember, megfog­ja-e a munka végét, vagy csak amúgy tessék-lássék .. . A hátam mögött végre meg­szűnik a vízcsobogás, azonnal jövök, ordít ki vidám hangon az ismerősöm, még egy pillantást vetek a munkások felé, és most már határozottan nem értem az egészet, a fiatalember ott ül a beszélgetők között, előtte az ak­tatáskája, és falatozik két kéz­zel, gyorsan. Furcsa, gondolom, ebben az esetben viszont vala­mi csúf dolog történt odalent, a fiatalember valami finomabb csemegét hozott magának és félt, hogy valamelyik kollégája megkínálja, és akkor pedig mi mást tehetne, minthogy ő is visszakínálja a magáét, meny­nyivel egyszerűbb, ha megvárja, amíg azok végeznek az evéssel, és ő csak azután lát neki. Közben előkerül az ismerő­söm, elnézést kér, dehát a me­leg víz az meleg víz!... Pár óra múlva hazafele indu­lok. Amikor kilépek a tömbház­ból, megcsap a friss aszfalt jel­legzetes szaga, megyek a friss aszfaltcsík mellett, és amikor körülbelül odaérek, ahol a fia­talember állingált, megtorpa­nok. Apró dolog? Nem tudom. A friss aszfaltba belenyomkodva fehér kavicsok sora, nagybe­tűkkel, amolyan gyakorlatlan kézírással: Molnár János, 1982. Apró dolog? Nem tudom. E­­zen a földön minden az emberi munka eredménye, minden, még az út is, amelyen járunk. Erre figyelmeztet hát a fiatal­ember. Arra, hogy milyen hajlamo­sak vagyunk megfeledkezni er­ről. Arra, hogy gondosabbak le­gyünk dolgainkban, dolgaink­kal. Úgy határozott, egy kicsit be­lelopja magát a múlandóság­ból az örökkévalóságba. Mert ezek a kavicsok aligha kopnak ki innen, járhatnak raj­ta tíz évig, húszig, százig az emberek, ezek a kavicsok bírni fogják a taposást. Amolyan kiáltás-féle ez a jö­vő felé: Emberek, ne felejtsé­tek el M. Jánost, aki 1982-ben itt, ezt az aszfaltutat lesimította. A bizakodás hangja ez, a bi­zakodásé: ezen a járdán em­berek fognak járni, fiúk és uno­kák, és dédunokák... Mert ez, ez kell legyen az emberiség jövője. Györffi Kálmán A BIZAKODÁS HANGJA... Gondolatok az ésszerű táplálkozásról, az étkezési szokások kritikájáról (2. oldal) YYYVI Redacfia ELŐRE, 79776 Bucure­sti 33, AAA*1, Piața Scinteii 1, sector 1. »vfalvam ELŐRE szerkesztősége. cv,u,gt,,n 7977« Bukarest 33. Scinteia tér 1, 1. kerület, 10 787. szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03­0­. 1982 ---------------------------------­Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, augusztus 1 a lev®*Kézbesítők a lapterjesztők. vasárnap Lapunkat külföldre a következő címen­­ lehet megrendelni: c |j | ILEXIM — Departamentul Export-Import presa ° 01031 Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3, ára 50 bani p­ °- Box 136“137 “ Telex: 11236- NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA­­ a Szovjetunió nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke pénteken vesti nagykövetét, ennek kéré-­ sére Snagovon fogadta V. I. Droz- Ez alkalommal elvtársi mege­gyenkót, a Szovjetunió bukra­­beszélésre került sor. IDÉNYMUNKÁK A MEZOGAZDASÁGBAN CALARASI MEGYE BEFEJEZTE A BÚZA BETAKARÍTÁSÁT A Calarasi megyei pártbizottság bürója táviratban jelentet­te a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, hogy a megye mezőgaz­dasági egységei befejezték a búza betakarítását. Jelentjük, mélyen tisztelt főtitkár elvtárs — hangzik a táv­irat —, hogy teljesítettük az állami alaphoz való búzaleszállí­tás terén a megyére háruló feladatokat. Most, a kampány befejezésekor, igényesen és felelősségtelje­sen elemezve munkánk menetét, világosan kitűnik, hogy ha pontosabban és nagyobb gondossággal hajtottuk volna végre az öntől kapott útmutatásokat, az eredmények vitathatatlanul jobbak, a termés jóval bőségesebb lett volna.A kampány szer­vezésében, az összes mezőgazdasági egységek tevékenységé­nek egybehangolásában jelentkezett hiányosságok miatt a be­takarítás elhúzódott, ez pedig hangsúlyozta a megyénket egész július folyamán érintő esőzések negatív következményeit. Eb­ből leszűrjük a szükséges munkaszervezési tanulságokat a kö­vetkező kampányokra. Calárasi megye számára a legnagyobb jelentőségű az, hogy a Konstanca megyei mezőgazdaság vezető kádereivel tartott legutóbbi munkatanácskozáson elhangzott orientációkat és út­mutatásokat összes mezőgazdasági egységeink pontosan alkal­mazzák, hogy azok akcióprogramot alkossanak valamennyi szakember számára, s így a következő évek során a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek és állami mezőgazdasági vál­lalatainak ellátmánya reális potenciálja arányában biztosít­hassuk a gabona-, zöldségféle- és gyümölcstermést, valamint állati termékeket. MA, VASÁRNAP SEM PIHENHETNEK A KOMBÁJNOK Az elmúlt héten hosszú kényszerpihenőt tartottak az aratók, a csapadékos időjárás miatt több mint négy teljes na­pon át szünetelt a kenyér­­gabona betakarítása, s csak a hét végén derült ki, ám még akkor is a földek szikkadásá­­ra kellett várni, hiszen a lágy talajon elsüllyednek a kom­bájnok. Ha nem kerül sor ilyen méretű leállásra, vára­kozásra, több mezőgazdasági termelőszövetkezetben befe­jezhették volna az aratást, hi­szen a munka újbóli kezdete idején például Zilahon 45, Zsi­­bón 26, Szamosgoroszlón 40 hektáron volt még aratatlan búza. Az időjárás viszont új­ból kedvez a munkának, s a hét végi műszak elegendő ah­hoz, hogy az említett egysé­gekben egy utolsó erőfeszítés­sel végezzenek az idei aratás­sal. Három — a szilágycsehi, a szilágynagyfalui és a sarmasá­­gi — egységes agráripari ta­nács körzetében már a hosszú­ra nyúlt pihenő eleejéig jobb teljesítményeket észleltünk, ezekben ugyanis a megyei át­lagnál nagyobb ütemmel folyt az aratás. Az agráripari taná­csok között a legnagyobb le­maradás a zsomboriban ész­lelhető, amikor itt újból mun­kához fogtak, a búza 2186 hek­táros vetésterületéből mind­össze 473 hektárról sikerült betakarítani a kenyérgabonát. A harmadik termesztési öve­zethez tartozó Szilágyságban is ezen a vidéken fejezik be a legkésőbb az aratást, hiszen valamennyi munkára egy-két héttel később kerül sor mint a Berettyó vidékén. A Vlegyásza hűvös fuvallatainak kitett Al­más völgyében, Petriben, Var­­nason, Füldön és a többi ter­melőszövetkezetben lényegé­ben még csak most indultak meg a kombájnok. Szó sincs arról, hogy az aratás befeje­zése hosszan tartson még, hri­szen egy-két napon belül tu­catnyi egységben ér véget a munka, s nagy számú arató­cséplő gépet küldenek segítsé­gül ebbe az övezetbe. A megye két övezete közötti eltérő teljesítmény elfogadha­tó volt eddig azért, mert az Almás völgyében jóval később ért be a szalmásgabona, annál kevésbé lehet elfogadható magyarázatot találni az ugyan­azon tanácson belüli különbö­ző aratási ütemre. A legjobb teljesítményt felmutató szi­lágynagyfalui tanács körzeté­ben nem a búza érése, a mun­kaidő jobb kihasználásától függ az aratás gyors befejezé­se. Szilágynagyfaluban például az utolsó hektárokon aratnak, a 210 hektáron termesztett bú­zából 185 hektárról takarítot­ták be a kenyérgabonát, akár­csak Szilágybagoson, ahol vi­szont jóval nagyobb területen, 300 hektáron termesztenek bú­zát. Hasonló nagyságú vetés­­területen termesztettek búzát Halmosdon és Kémeren is, mégis ez utóbbiban kevesebb aratnivaló maradt. Előnyre a­­zért tehettek szert, mert a munkának kedvező napokon a harmat felszállása után rögtön megindultak a gépek, napköz­ben sem kellett leállniuk, a gabona szállítását is jól meg­szervezték. Sajnos, a kényszerpihenő következményeként most min­den mulasztás veszteséggel jár, nagyobb arányú a szemek pergése, tehát a lehető legna­gyobb ütemmel kell folytatni­­ a félbemaradt aratást. Az aratással egyidőben a­ termelőszövetkezeti vezetők­nek jobban kellene figyelniök más munkák menetére, irányí­tására. A szalmának csak har­­­madrészét bálázták, s azt sem szállították el mind a mező­ről, következésképp lassú ütemmel halad a terület fel­szabadítása. Ez az oka annak is, hogy a nyári szántás sem halad a kívánt ütemben, a ter­vezett 30 000 hektárból mind­össze 7179 hektáron sikerült elvégezni a tarlóhántást. A párt főtitkára a Konstan­ca megyei mezőgazdaság veze­tő kádereivel folytatott munka­tanácskozáson mondott beszé­dében utalt arra, hogy a me­zőgazdasági munkákkal, tehát a nyári szántással is igyekezni kell. Az idei aratás harmadik nekirugaszkodásakor tehát a munkálatok gyors befejezésé­re kell törekedni, mert a beta­karítás minden egyes nappal való meghosszabbítása szem­veszteséggel jár, ami megyei viszonylatban nagy mennyisé­gű búza eltékozlását jelentené, a szántással való késlekedés pedig a tarlón csak a gyomok fejlődésének kedvez. Búza után általában kapásnövénye­ket fognak termeszteni, a mostani munka pedig a jövő évi termés sorsát is meghatá­rozza. Fejér László MAI MELLÉKLETÜNK TARTALMÁRÓL # Beszélgetés Mag­dalena Filipa? elv­társnővel, a könnyű­ipari miniszter első helyettesével. Ami hasznos, az legyen szép is. Lejegyezte: D. Bartha Margit # Kiss Zsuzsa:­­ Egy ü­­temre géppel, embe­rekkel • Balogh Irma: Nászinduló • Bodor Pál: A szorga­lom etikája. Vallomá­sok. „Végre megint si­etek...” # Csire Gab­riella: Zsigmond Attila: Tájkép • Gál­­falvi Zsolt: Bukaresti színházi esték • Szász János: A dolgok nagy­ságrendje • Márki Zoltán: Folytonosság • Cseke Gábor: Mi­ről is beszélgettünk?

Next