Előre, 1982. augusztus (36. évfolyam, 10787-10811. szám)
1982-08-01 / 10787. szám
NAGY ÜNNEPÜNK - AUGUSZTUS 23 MÉLTÓ KÖSZÖNTÉSÉRE ÓRIÁS HŐERŐMŰ ÉPÜL TEMESVÁRON (1.) . SZÁZEZER LAKÁS KÖZÖS „KÁLYHÁJA“, KIISS FÉLSZÁZEZEM KÖZÖS KAZÁNJA Jenai 17 munkásesztendő, a történelmi IX. pártkongresszustól eltelt nagyszerű korszak vívmányait, pártvezette dolgozó népünk kimagasló megvalósításait mértük fel az elmúlt hetekben-hónapokban s tesszük ezt most az elkövetkező időben is, amikor a közelgő Augusztus 23. legnagyobb nemzeti ünnepünk 38. évfordulója előtt tisztelgünk. A IX. pártkongresszus által megnyitott út, amelyet méltán azonosítunk a párt főtitkára,a szocialista köztársaságunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs nevével és fáradhatatlan tevékenységével, nemcsak az ország, a romániai szocialista építés leggyümölcsözőbb időszakát fémjelzi, hanem — folyamatában — távlat is. Meg- és felidézzük tizenhét esztendő változásait, miközben mai és holnapi céljaink, pártpolitikánk valóra váltásán munkálkodunk. Egy ilyen magasztos cél: országunk energetikai függetlenségének a biztosítása. Munkatársunk ezúttal a temesvári hőerőmű hatalmas építőtelepére kalauzolja el az olvasót, ahhoz a hatalmas létesítményhez, mely az elkövetkező években kezd majd üzemelni, de máris szemmel látható, konkrét bizonysága mindannak, amit pártunk, dolgozó népünk tervbe vett és megvalósít. A 33-as autóbusz a Sági úti lakónegyed pereméig, az előregyártott épületelemeket gyártó vállalat kapujáig viszi utasait. Leszállók s elindulok a felüljáró felé. A hatsávos nemzetközi műút itt keresztezi a Resica, illetve Moravica felé vezető vasútvonalat. Előttem a déli pályaudvar, ettől kissé jobbra, távolabb egy hatalmas, körkörös alakú építmény vázszerkezete. Feltárul, amit már tudok: ez az országút és vasút által közrezárt háromszög alakú terület tavaly nyár óta az építők birodalma... Valamikor — mint mondják — az öreg téglagyár kéménye füstölgött ezen a vidéken. Emlékét a század második felétől már csak az agyagbánya omladozó, elláposodott gödrei őrizték... De nemsokára ismét kémények füstölögnek majd ezen a mezőgazdasági megművelésre alkalmatlanná vált területen. Nem is akármilyen kémények, 190—210 méter magasak, olyanok, amilyeneket például Déva bejáratánál, Mintián, vagy Porosényban, Craiova és Bukarest peremén láthatunk. Ugyanis nemcsak a municípium, hanem egész Bánát-vidéke legnagyobb hőerőművének építkezési munkálatai folynak ma Temesvár déli határában. Az új létesítmény szerves részét képezi annak a hatalmas méretű energiatermelési program megvalósulásának, melynek előirányzatait a párt XII. kongresszusa fogadta el. Mint ismeretes, az RKP Központi Bizottsága folyó év márciusi plenáris ülése e program szellemében operatív intézkedési tervet dolgozott ki az ország villamos- és hőenergetikai rendszerének további kiszélesítése, a viszonylag olesőbb energiahordozók, köztük a gyengébb minőségű szén hatékony értékesítését lehetővé tevő erőművek építése érdekében. Bár voltaképp ma még csak e hatalmas beruházás bölcsőhelyét járhatom körül, a rendelkezésemre álló adatokból mégis meggyőző tények tárulnak elém. Mindenekelőtt az, hogy e jövendő temesvári hőerőmű mind a gazdaságpolitikai célok, mind a helyi adottságok szempontjából tökéletes összhangban áll a plenáris ülésen hozott határozat végrehajtásával. Ami a célokat illeti: lehetővé teszi a kicsi, gazdaságtalan erőművek fokozatos felszámolását, magára vállalja a több mint 300 ezer lakosú municípium egész távfűtési rendszerének ellátását s előállítja a hatalmas iparközpont összes gyárának és vállalatának üzemeltetéséhez szükséges gőzenergiát, valamint a villamosenergia egy részét. Adottságait illetően pedig a Színorszeg - Dorova- Viság-Nagyszákos vidékén elhelyezkedő s az ezután feltárásra váró egyéb Temes megyei Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) Július 29-ig 35 Hargita megyei ipari, építő- és szállító vállalat teljesítette az év első 7 hónapjára szóló árutermelési tervét. Egyben jelentős mennyiségű különleges öntöttvasat, piritet, kaolint, előregyártott betonelemet, fűrészárut, gyengeáramú villamoskészüléket, kohászati és fémmegmunkáló gépet és felszerelést állított elő a fizikai termelési terven felül. Élenjárnak a szocialista versenyben a balónbányai, a hargitai és a lövétei bányászok, akik már teljesítették évi felajánlásaikat. A Cimpulung Muscel-i bányaipari vállalat kitermelő egységei és szektorai között folyó szocialista versenyben az első helyen álló aninoasai külszíni fejtés július 30-ig 92 000 tonna lignitet termelt ki terven felül, s így a fizikai termelés tekintetében túlszárnyalta az Augusztus 23 tiszteletére tett felajánlását. A kiemelkedő sikert elsősorban az összes gépek, aggregátok és berendezések jobb kihasználásának köszönhetik. A Vaslui municipiumi Mecanica vállalat az év eleje óta csaknem 20 millió lej értékben gyártott terven felül kőolajipari, kohászati, vegyipari és geológiai feltáró berendezéseket, különböző szervomechanizmusokat, ipari ventillátorokat, fordulatszámcsökkentőket és más ipari termékeket. Szép sikereket arattak a szocialista versenyben a fiatal birladi csiszolókőgyártó vállalat — a tűzállóanyagok ágazatában országos viszonylatban első helyen álló egység dolgozói is, akik előirányzaton felül több mint 25 millió lej nettó termelést értek el. A birladi csapágygyártó vállalat munkásai, mérnökei és technikusai az év első 7 hónapja során házi gépgyártásban több mint 25 millió lej értékű szerszámgépet és felszerelést, csaknem 5 millió lej értékű pótalkatrészt és részegységet állítottak elő. A Zsil völgyi annószai szénipari vállalatban nem egészen két héttel az első nagy kapacitású frontfejtés üzembe helyezése után hasonló frontfejtés kezdi meg működését. Komplex bányabiztosító felszereléssel, fejtőkomtájnnal, szállító szalaggal és más nagy termelékenységű berendezéssel látták el, amely legnagyobb részt a petrozsényi bányagépgyártó vállalatban készült. A második ilyen frontfejtés üzembe helyezésével a bánya termelése az előző hónaphoz viszonyítva naponta 800 tonna szénnel növekszik. szerte kiemelkedő ver A dolgozók országszerte kiemelkető versenyeredményekkel köszöntik nagy nemzeti ünnepünket, Augusztus 23-át. Kovászna megye első hajósai, a szántóföldek védelme és az üzemanyagtakarékosság első hallásra nagyon távol esnek egymástól. És hogyha hozzátesszük, hogy mindezeket az építőanyagok racionális kitermelése hozta ilyen szépen össze, akkor sem nagyon oszlanak el a kérdőjelek. Talán akkor, ha egyenként elemezzük a tényezőket, a problémára adott válaszokat, s a kibontakozás útjait. Kezdjük azzal, hogy a megye kavicstartalékainak a feltérképezése során egyetlen körzetben, Kilyén és Illyefalva között az Olt mentén hatalmas, mintegy 50 millió tonnányi tartalékokat tártak fel. Kitermelésük annál is indokoltabb, mivel a közelben egy ballasztozó-állomás és egy előregyártó betonelemeket termelő üzemegység is található. A látszólag egyszerű feladatot az bonyolította, hogy a kavicstelepek nagy része a környező szántóföldek alatt terült el, megbolygatásuk így jóvátehetetlen károkat okozott volna a mezőgazdaságnak. Kiutat a rétegek mélységi kitermelése jelentette, ehhez pedig egy folyami kotró-uszály ígérte a legjobb megoldást. A tulceai hajógyártól megrendelt NZ—12 jelzésű uszály, Kovászna megye első igazi vízijárműve nem tartozott az olcsó mulatságok közé. A könyvelőségen főképp, de nemcsak ott, többször is meggondolták, vajon érdemes-e egyáltalán 6 millió lejt egy műszakilag tetszetős, de újdonságánál, a tapasztalatlanságnál fogva kockázatokkal is járó berendezésért kifizetni. .Az uszály paraméterein óránként 1600 köbméter nyersanyagot pumpál fel a folyó medréből, 12 méter mélységig, ennek a mennyiségnek a húsz százaléka a tiszta kavics, egyszeri rögzítésnél a vízfolyás mentén és ellenében is egyenként másfél kilométeres hatókörzettel rendelkezik — feltétlenül mellette szóltak. De a döntő érvet mindezek ellenére az üzemanyag-takarékosság lehetőségei szolgáltatták. Néhány évvel ezelőtt, amikor először vették alaposabban számba a benzines motorina-költségeket, még a közgazdászok számára is megdöbbentő volt a felismerés, hogy a termelési költségek közel egyharmadát a szállítás, főként az üzemanyagok emésztették fel. Nos, mivel az uszály pneumatikus vezetékkel dolgozik, utána pedig szállítószalagokat használnak, kiderült, hogy az egész ballasztállomáson felhasznált szénhidrogének felét tudják megtakarítani általa. A fentiek mellett nem utolsósorban azért, mert a kotrógép nagyobb teljesítményével öt darab, egyenként 1,25 köbméteres kupájú eszkavátor munkáját helyettesíti. Miután a sepsiszentgyörgyi vállalat székhelyén Aurel Gheorghiu geológus, részlegvezető elmondta a megyei viszonylat- USZÁLY AZ ÖLTÖN ban újdonságszámba menő műszaki premier eddigi történetét, s folyosói beszélgetésekből egykét óvatosabb, fenntartásos hang is a fülünkbe jutott, felkerekedtünk, hogy néhány kilométerrel odébb, a helyszínen is megismerkedjünk a fontos beruházás jelenlegi állásával. Muntyán György mester, az előregyártott elemek részlegének a vezetője, és a kotrógép beindításáért közvetlenül felelő fiatal almérnök, a Calarati-ról (Dunamente) idekerült Vasile Rosu társaságában egyelőre még szárazföldön, az egyik holtág mellett kapaszkodunk fel az impozáns alkotás fedélzetére. Egyelőre még az alkatrészeket szerelik össze, ottjártunkkor éppen a szivattyúház beemelésénél tartottak, kissé távolabb pedig a szárítókerék várta, hogy végleges helyére kerüljön. Kovászna megye első két kiképzett belvízi hajóját, Ungvári Dávidot és Sorbán Andrást — mindketten 25 éves, tagbaszakadt, napbarnított fiatalemberek — egyelőre eredeti mesterségükben, nehézgépkezelőként elfoglalva találtak. Az NZ—12 nem jelent számukra kikísérletezésre váró újdonságot, az elméleti felkészülés hónapjai alatt, de legfőképpen a tulceai hajógyárban és a konstancai kikötőben végzett gyakorlatuk alatt ennél sokkal nehezebb feladatokat is megoldottak. Konstancán például a kikötő kotrásánál, mélyítésénél dolgoztak, sokszor a háborgó tenger hullámaival is dacolva. Nos, ilyesmitől itt, az Olt középső szakaszán nem kell aggódjanak, legföljebb majd a tavaszi áradások többméteres hullámai idején kell biztonságosabb helyeken horgonyozniuk. De enélkül is, a márciustól novemberig terjedő szezonban — amíg a hőmérséklet nem süllyed 5 fokaié — a hidrológiai előrejelzések talán legfőbb megrendelőinek fognak számítani. Muntyán György mester a kiegészítő berendezések, az elektromos vezeték, az ülepítőmedence elkészítését részletezi, Vasile Robu pedig, aki a gyakorló évek végén tart, s első igazán jelentős, szakmailag is izgalmas feladatának szeretne ezzel pontosan, határidőre eleget tenni, a még hiányzó alkatrészeket — főként a fedélzet elektromos berendezéseit — szeretné minél hamarabb viszontlátni. És közben, előre gondolkodva, további számításokat is végez. Azt kutatja, hogyan lehet majd leggazdaságosabban a kavicsrétegeket helyenként elfedő agyagot eltávolítani. Ambiciózus fiatalemberként, a pályakezdés lendületében, a műszaki haladás vonzásában úgy látszik, nem becsüli le a várható nehézségeket sem. Amelyekre nem utolsó sorban az általunk is hallott „kétkedő" hangok hívták fel a figyelmét. A tanulság pedig, amit belőlük levont, korántsem lefegyverző. A „kétkedőknek" is megvan a maguk közvetett haszna, a valóság árnyaltabb, összetettebb, nem ritkán ellentmondásos vizsgálatára is ösztönözhetnek. Mert szép lesz majd bizonyára szeptemberben az uszály vízrebocsátása, a zászlófelvonás, Ungvári Dávid és Sorbán András a tengerész díszegyenruhát is felölti majd erre az alkalomra, de nem árt tudni — tudják is —, hogy utána küzdelmektől sem mentes dolgos hétköznapok következnek. Krajnik-Nagy Károly A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA A hazai energetika egyik kiemelt fontosságú objektuma, a bitumenes pala tüzelésű aninai hőerőmű, nap mint nap tovább épül, körvonalazódik végső formája. Ebben nagy része van az itt dolgozó fiatal brigádosok lelkes odaadó munkájának is. Ismerősöm tömbházlakásának ablakából figyelem, hogy dolgoznak odalent az aszfaltozók, miközben a hátam mögött csobog a víz a fürdőszobában, és az ismerősöm harsány hangon énekel, micsoda dolog, morfondírozok, meghív magához, hogy beszélgessünk, azzal nekiáll fürdeni, azzal a bizonyos: addig olvassál valamit a felkiáltással, így aztán kikönyökölök az ablakba, és nézem a negyed életét, alattam, három emelet mélységben aszfaltozzák az utat, igaz, láttam is a lakóház bejáratánál a kis közösségi munkára felszólító felhívást, miszerint: kérjük, takarítsák le az utat, hogy jó körülmények között végezhessük el az aszfaltozást! Úgy látszik a felhívásra megfelelően válaszoltak a lakók, így ahogy végignézek a lebetonozott úton, sehol egy sárfolt, eltűnt mindenhonnan az építőtelepi szemét, hulladékanyag, odalent öt-hat munkás dolgozik keményen, ki talicskán hordja a forró szurokkal, bitumennel átitatott fekete salakot, szétterítik, vonórúddal elegyengeik, kis, kézihengerrel lenyomják, gőzölgő, fekete csík az úttest egyik oldalán. Persze, az ismerősömre azért nem haragudhatok meg, mert így magamra hagyott, az ilyen tömbházlakásokban az ember nem akkor fürdik, amikor akar, hanem, amikor melegvíz van, úgyhogy nyilvánvaló volt a diadalüvöltése. Van melegvíz! Na várj, amíg letussolok!, csak éppen hosszúra nyúlik a fürdés... Amikor újra kipillantok, éppen az ablakom vonalát érte el a fekete aszfaltcsík, abba is hagyják az emberek a munkát, előkerülnek az aktatáskák, odébbmennek az emberek, kis árnyékos, füves részt keresnek maguknak, kipakolnak és nekiállnak uzsonnázni, nézem, megosztják-e egymás között a hazulról hozottat, de nem, falja mindenki a magáét, sőt egyikük különválik, arrébb megy, mintha nem akarná zavarni a többit az evésben, egészen fiatal ember az illető, hirtelen megsajnálom. Mert innen látom, biztosan magányos, faluról jöhetett be, az édesanyja otthon, felesége még nincs, akkor hát ki pakolna neki? Mert bizony a legényembernek este máson járhat az esze a legényszálláson, minthogy: holnapra pakolni kellene, mert az ember megéhezik munka közben, meg bizony, akkor is, ha fiatal, és az is kényelmetlen, hogy a többiek falnak, az ember pedig bámul a szájukba, mi mást tehetne, minthogy félremegy, mint ez a fiatalember, elmegy oda, ahol már nem gőzölök az asztalt, leguggol, belenyomkodja az ujját, kipróbálja, köt-e jól, nehéz pillanatok ezek. A fiatalember kavicsokat szedeget össze az út széléről, azokkal játszadozik. Sajnálom szegényt. Sajnálom, mert a többiek befejezték az evést, az aktatáskák felkerülnek a kis fa ágaira, ők pedig visszaülnek az árnyékba és beszélgetnek. Most odamehetne hozzájuk, gondolom, de lehet, hogy új a csoportban, még nem fogadták be, még nem barátkoztak össze vele, előbb megnézik maguknak alaposan, milyen ember, megfogja-e a munka végét, vagy csak amúgy tessék-lássék .. . A hátam mögött végre megszűnik a vízcsobogás, azonnal jövök, ordít ki vidám hangon az ismerősöm, még egy pillantást vetek a munkások felé, és most már határozottan nem értem az egészet, a fiatalember ott ül a beszélgetők között, előtte az aktatáskája, és falatozik két kézzel, gyorsan. Furcsa, gondolom, ebben az esetben viszont valami csúf dolog történt odalent, a fiatalember valami finomabb csemegét hozott magának és félt, hogy valamelyik kollégája megkínálja, és akkor pedig mi mást tehetne, minthogy ő is visszakínálja a magáét, menynyivel egyszerűbb, ha megvárja, amíg azok végeznek az evéssel, és ő csak azután lát neki. Közben előkerül az ismerősöm, elnézést kér, dehát a meleg víz az meleg víz!... Pár óra múlva hazafele indulok. Amikor kilépek a tömbházból, megcsap a friss aszfalt jellegzetes szaga, megyek a friss aszfaltcsík mellett, és amikor körülbelül odaérek, ahol a fiatalember állingált, megtorpanok. Apró dolog? Nem tudom. A friss aszfaltba belenyomkodva fehér kavicsok sora, nagybetűkkel, amolyan gyakorlatlan kézírással: Molnár János, 1982. Apró dolog? Nem tudom. Ezen a földön minden az emberi munka eredménye, minden, még az út is, amelyen járunk. Erre figyelmeztet hát a fiatalember. Arra, hogy milyen hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Arra, hogy gondosabbak legyünk dolgainkban, dolgainkkal. Úgy határozott, egy kicsit belelopja magát a múlandóságból az örökkévalóságba. Mert ezek a kavicsok aligha kopnak ki innen, járhatnak rajta tíz évig, húszig, százig az emberek, ezek a kavicsok bírni fogják a taposást. Amolyan kiáltás-féle ez a jövő felé: Emberek, ne felejtsétek el M. Jánost, aki 1982-ben itt, ezt az aszfaltutat lesimította. A bizakodás hangja ez, a bizakodásé: ezen a járdán emberek fognak járni, fiúk és unokák, és dédunokák... Mert ez, ez kell legyen az emberiség jövője. Györffi Kálmán A BIZAKODÁS HANGJA... Gondolatok az ésszerű táplálkozásról, az étkezési szokások kritikájáról (2. oldal) YYYVI Redacfia ELŐRE, 79776 Bucuresti 33, AAA*1, Piața Scinteii 1, sector 1. »vfalvam ELŐRE szerkesztősége. cv,u,gt,,n 7977« Bukarest 33. Scinteia tér 1, 1. kerület, 10 787. szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 030. 1982 ---------------------------------Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, augusztus 1 a lev®*Kézbesítők a lapterjesztők. vasárnap Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: c |j | ILEXIM — Departamentul Export-Import presa ° 01031 Bucuresti, str. 13 Decembrie nr. 3, ára 50 bani p °- Box 136“137 “ Telex: 11236- NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA a Szovjetunió nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke pénteken vesti nagykövetét, ennek kéré- sére Snagovon fogadta V. I. Droz- Ez alkalommal elvtársi megegyenkót, a Szovjetunió bukrabeszélésre került sor. IDÉNYMUNKÁK A MEZOGAZDASÁGBAN CALARASI MEGYE BEFEJEZTE A BÚZA BETAKARÍTÁSÁT A Calarasi megyei pártbizottság bürója táviratban jelentette a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, hogy a megye mezőgazdasági egységei befejezték a búza betakarítását. Jelentjük, mélyen tisztelt főtitkár elvtárs — hangzik a távirat —, hogy teljesítettük az állami alaphoz való búzaleszállítás terén a megyére háruló feladatokat. Most, a kampány befejezésekor, igényesen és felelősségteljesen elemezve munkánk menetét, világosan kitűnik, hogy ha pontosabban és nagyobb gondossággal hajtottuk volna végre az öntől kapott útmutatásokat, az eredmények vitathatatlanul jobbak, a termés jóval bőségesebb lett volna.A kampány szervezésében, az összes mezőgazdasági egységek tevékenységének egybehangolásában jelentkezett hiányosságok miatt a betakarítás elhúzódott, ez pedig hangsúlyozta a megyénket egész július folyamán érintő esőzések negatív következményeit. Ebből leszűrjük a szükséges munkaszervezési tanulságokat a következő kampányokra. Calárasi megye számára a legnagyobb jelentőségű az, hogy a Konstanca megyei mezőgazdaság vezető kádereivel tartott legutóbbi munkatanácskozáson elhangzott orientációkat és útmutatásokat összes mezőgazdasági egységeink pontosan alkalmazzák, hogy azok akcióprogramot alkossanak valamennyi szakember számára, s így a következő évek során a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek és állami mezőgazdasági vállalatainak ellátmánya reális potenciálja arányában biztosíthassuk a gabona-, zöldségféle- és gyümölcstermést, valamint állati termékeket. MA, VASÁRNAP SEM PIHENHETNEK A KOMBÁJNOK Az elmúlt héten hosszú kényszerpihenőt tartottak az aratók, a csapadékos időjárás miatt több mint négy teljes napon át szünetelt a kenyérgabona betakarítása, s csak a hét végén derült ki, ám még akkor is a földek szikkadására kellett várni, hiszen a lágy talajon elsüllyednek a kombájnok. Ha nem kerül sor ilyen méretű leállásra, várakozásra, több mezőgazdasági termelőszövetkezetben befejezhették volna az aratást, hiszen a munka újbóli kezdete idején például Zilahon 45, Zsibón 26, Szamosgoroszlón 40 hektáron volt még aratatlan búza. Az időjárás viszont újból kedvez a munkának, s a hét végi műszak elegendő ahhoz, hogy az említett egységekben egy utolsó erőfeszítéssel végezzenek az idei aratással. Három — a szilágycsehi, a szilágynagyfalui és a sarmasági — egységes agráripari tanács körzetében már a hosszúra nyúlt pihenő eleejéig jobb teljesítményeket észleltünk, ezekben ugyanis a megyei átlagnál nagyobb ütemmel folyt az aratás. Az agráripari tanácsok között a legnagyobb lemaradás a zsomboriban észlelhető, amikor itt újból munkához fogtak, a búza 2186 hektáros vetésterületéből mindössze 473 hektárról sikerült betakarítani a kenyérgabonát. A harmadik termesztési övezethez tartozó Szilágyságban is ezen a vidéken fejezik be a legkésőbb az aratást, hiszen valamennyi munkára egy-két héttel később kerül sor mint a Berettyó vidékén. A Vlegyásza hűvös fuvallatainak kitett Almás völgyében, Petriben, Varnason, Füldön és a többi termelőszövetkezetben lényegében még csak most indultak meg a kombájnok. Szó sincs arról, hogy az aratás befejezése hosszan tartson még, hriszen egy-két napon belül tucatnyi egységben ér véget a munka, s nagy számú aratócséplő gépet küldenek segítségül ebbe az övezetbe. A megye két övezete közötti eltérő teljesítmény elfogadható volt eddig azért, mert az Almás völgyében jóval később ért be a szalmásgabona, annál kevésbé lehet elfogadható magyarázatot találni az ugyanazon tanácson belüli különböző aratási ütemre. A legjobb teljesítményt felmutató szilágynagyfalui tanács körzetében nem a búza érése, a munkaidő jobb kihasználásától függ az aratás gyors befejezése. Szilágynagyfaluban például az utolsó hektárokon aratnak, a 210 hektáron termesztett búzából 185 hektárról takarították be a kenyérgabonát, akárcsak Szilágybagoson, ahol viszont jóval nagyobb területen, 300 hektáron termesztenek búzát. Hasonló nagyságú vetésterületen termesztettek búzát Halmosdon és Kémeren is, mégis ez utóbbiban kevesebb aratnivaló maradt. Előnyre azért tehettek szert, mert a munkának kedvező napokon a harmat felszállása után rögtön megindultak a gépek, napközben sem kellett leállniuk, a gabona szállítását is jól megszervezték. Sajnos, a kényszerpihenő következményeként most minden mulasztás veszteséggel jár, nagyobb arányú a szemek pergése, tehát a lehető legnagyobb ütemmel kell folytatni a félbemaradt aratást. Az aratással egyidőben a termelőszövetkezeti vezetőknek jobban kellene figyelniök más munkák menetére, irányítására. A szalmának csak harmadrészét bálázták, s azt sem szállították el mind a mezőről, következésképp lassú ütemmel halad a terület felszabadítása. Ez az oka annak is, hogy a nyári szántás sem halad a kívánt ütemben, a tervezett 30 000 hektárból mindössze 7179 hektáron sikerült elvégezni a tarlóhántást. A párt főtitkára a Konstanca megyei mezőgazdaság vezető kádereivel folytatott munkatanácskozáson mondott beszédében utalt arra, hogy a mezőgazdasági munkákkal, tehát a nyári szántással is igyekezni kell. Az idei aratás harmadik nekirugaszkodásakor tehát a munkálatok gyors befejezésére kell törekedni, mert a betakarítás minden egyes nappal való meghosszabbítása szemveszteséggel jár, ami megyei viszonylatban nagy mennyiségű búza eltékozlását jelentené, a szántással való késlekedés pedig a tarlón csak a gyomok fejlődésének kedvez. Búza után általában kapásnövényeket fognak termeszteni, a mostani munka pedig a jövő évi termés sorsát is meghatározza. Fejér László MAI MELLÉKLETÜNK TARTALMÁRÓL # Beszélgetés Magdalena Filipa? elvtársnővel, a könnyűipari miniszter első helyettesével. Ami hasznos, az legyen szép is. Lejegyezte: D. Bartha Margit # Kiss Zsuzsa: Egy ütemre géppel, emberekkel • Balogh Irma: Nászinduló • Bodor Pál: A szorgalom etikája. Vallomások. „Végre megint sietek...” # Csire Gabriella: Zsigmond Attila: Tájkép • Gálfalvi Zsolt: Bukaresti színházi esték • Szász János: A dolgok nagyságrendje • Márki Zoltán: Folytonosság • Cseke Gábor: Miről is beszélgettünk?