Előre, 1982. október (36. évfolyam, 10838-10864. szám)

1982-10-01 / 10838. szám

A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA BIHAR MEGYÉBEN FOKOZOTT FIGYELMET A VETŐMAG ÉS A VETŐÁGY MINŐSÉGÉRE Bihar megyében a repce, bár nem foglal el nagy terüle­tet, az őszi kalászosok vetése előtt több szakember munka­tervében mint fő növénykul­túra szerepelt. Az említett olajnövény magvainak vetése megelőzi az őszi árpa és az őszi búza vetését, így a mező­gépészeknek volt ideje és le­hetősége a jó minőségű vető­ágy előkészítésére, a technoló­giai szabályok betartására. E­­gyetlen tényező, ami akadá­lyozhatta feladatai teljesítésé­ben a szakembert, az a talaj kedvezőtlen fizikai állapota volt. Erre a negatív hatású tényezőre azonban a repceter­mesztés esetében mindig szá­mítanunk kell, mert a vetőá­gyat augusztusban készítik, abban a nőnapban, amikor ál­talában fokozottabb mértékű a csapadék­hiány, tehát szá­razabb a talaj felső rétege. Idén is nehéz volt jó minőségű magtakarót kialakítani. Az arra alkalmas munkaeszközök ésszerű kivasználásával a me­zőgépészek igyekeztek porha­­nyossá változtatni a felső há­rom-négy centiméter vastag talajréteget, azért ezt, mert száraz talajban ennyi a vetési mélység. A repce apró magvainak gyors és egyenletes csirázá­­sához laza magtakaróra, a ve­tési mélységben ülepedett ta­lajra van szükségük. Ezek ál­talános vetési követelmények, amelyekhez hozzátehetjük: minél kisebb méretű a vető­mag, annál apróbbra elmun­kált talajt kell kialakíta­nunk. Előbb már említettük, hogy a vetőágy készítésekor száraz volt a talaj, s így jó­­néhány parcellán göröngyössé vált a magtakaró. Ilyenkor kénytelen a szakember a szer­kezetet is romboló eszközhöz, a hengerhez nyúlni. A repce esetében agrotechnikai sza­bály, hogy a talajfizikai tu­lajdonságoktól függően, vetés előtt gyűrűs­, vetés után sima hengert használunk. Ezideig nem minden termőhelyen si­került a legmegfelelőbb vető­ágyat elkészíteni. A szentmártoni mtsz egyik parcelláján a gépben levő ve­tőmagot vizsgálva azon gon­dolkodtunk , miként kerül ár­pa és 11 százalék tört mag o­­lyan szaporító anyagba, ame­lyet szakvállalat forgalmaz? Szükség van tehát a vetőmag minőségének szigorúbb ellen­őrzésére. És ez érvényes nem­csak a repce, de a többi nö­vénykultúra esetében is. Az őszi kalászosok magvainak vetésre való előkészítése pél­dául időszerű feladat; a sza­­lárdi mtsz-ben nem kevesebb mint 266 tonna vetőmagot kell növényvédőszerrel kezelniük. Igényes technológus a magva­kat ma már nem kézzel, ha­nem­ géppel porozza, úgy, a­­hogy azt a szalárdi növény­­termesztők teszik. A gépi csá­­vázásnak vitathatatlan elő­nyei vannak a kézi porozás­hoz viszonyítva, mert így a magvak felületén egyenlete­sen oszlik el a vegyszer, mű­szaki és egészségvédelmi szempontból is biztonságo­sabb a kezelés. Ezt a bizton­ságot fokozni lehet az olyan kettős hatású vegyszerrel, mint az R­BS 7, mely a kárte­vők és a kórokozók támadásá­val szemben is védelmet nyújt. Minderről azért írunk, hogy mindazokat, akik sza­bálytalanul, tehát a zsákok­ban, vagy a vetőgépek tartá­lyában csávázzák a magva­kat, a helyes kezelési módra figyelmeztessük. A szalárdi termelőszövetke­zetben nagy területen ter­mesztenek őszi búzát. Az ilyen gazdálkodási feltételek arra késztetik a mezőgazdát, hogy még elővigyázatosabban vá­lassza ki a fajtákat. A gazda­ság szakemberei tapasztala­tukra és az ajánlásokra tá­maszkodva, a következő faj­taösszetételt jelölték ki: Lov­­rin — 24, Rána — II, Parti­zánka, Dacia. A Lovrin és a Dacia búzafajta vetőmagját kicserélik, mert már harma­dik szaporítású, a másik két fajta esetében saját termesz­tésű vetőmagot használnak. Ez a fajtaösszetétel lehetővé teszi majd a szakaszos érést és az egyenletes betakarítást, valamint a termőhelyek jobb kihasználását. A termesztési feltételek ugyanis szinte par­cellánként változnak, hiszen más a talajtípus, az elővete­­mény, a tápanyagellátottság és a fizikai-vegyi tulajdonság. Ne részletezzünk most egye­bet, mint az elővetemény ösz­­szetételét: idén, az mtsz-ben a tervezett búzaterület 23 száza­lékán búzát, 30 százalékán kukoricát, 11 százalékán lóhe­rét, 28 százalékán kendert, 8 százalékán burgonyát és siló­­kukoricát termesztettek. A búza előveteményű egyéves vetés­váltást a főmérnök nem nevezte monokultúrának, de lényegében mégis csak az, te­­hát ezeken a területeken fo­kozottabb figyelmet kell for­dítaniuk a növényvédelemre és az arányos tápanyaggaz­dálkodásra. A lóhere és a kender után idejében elké­szíthetik a vetőágyat. Több a gond a kukorica, a silókukori­ca és a burgonya elővetemé­­nyekkel. Jó munkaszervezők­re és előrelátó gazdákra jel­lemzően a szalárdiak meg­gyorsították a növénykultúrák betakarítását- a burgonya be­gyűjtését szeptember 16-án kezdték, s egy hét alatt befe­jezték, a silókukorica betaka­rítása is­ a napi munkaterv­ben szerepel. A kettős ter­mesztésű takarmánynövény nagyon jól fejlődött, a hektá­ronkénti átlagtermés eléri a 35—40 tonnát. Ennek a nagy zöldtömegnek a begyűjtése­kor még az is kérdés, melyik eszközt használják: a takar­mánybetakarító gép nem győ­zi a sűrű kukorica vágását, a lárvaszecskázó pedig nehezen halad. Mindebben az a jó, hogy nagy a hozam; a szak­ember inkább vállalja a bő termés begyűjtésével járó gondokat, mint a kevés zöld­tömeg elraktározásából adó­dókat. A vetési tervet elemezve felfigyelhettünk arra, hogy ebben a termelőszövetkezet­ben a cukorrépa nem a búza előveteménye. Ennek oka: be­tartják a szántás és a vetés közötti 15 nap időkülönbséget. A vetőágy készítése még így sem egyszerű feladat, mert a száraz időjárás miatt négy­szer is tárcsázni kell, míg a porhanyós magtakaró kiala­kul. Az esőre várni pedig koc­kázat, mert lassú a talajmű­velés üteme, bizonytalanná válik az optimális vetési idő­szak betartása. A talajokat tehát a tervezett ütemterv szerint szántani és tárcsázni, esetleg hengerezni is kell, mert domb- és síkvidéken is időszerűvé vált az őszi árpa és az őszi búza vetése. Dr. Csapó I. József (Mihail Teodorescu felvétele) TÖRVÉNYTERVEZET a termesztett növények és az erdők védelméről, valamint a növényvédő szerek rendszeréről (2. — 3. oldalon) ­­ ARCOK KÖZMŰVELŐDÉSÜNK TÜKRÉBEN M­egyek Borót főterén, süt a stop, ontja sugarait oly bőségesen, mintha csak a velem szembejövő jóságos öreg ősz hajót akarná beragyog­ni. (Nem, nem is ősz az, inkább hófehér!) Ó, csak csillogtassa, hadd vegyék észre mások is ezt a csillogást, mely szép embersé­gének, az emberekért vállalt el­kötelezettségnek szól. Annak a „nagy öregnek", aki egy hosszú életen át tette azt, amit közmű­velődésünk oly sok közkatonája tett és tesz azért a közösségért, amelyből vétetett. Nem volt ő hivatásos zenész, nem végzett zeneakadémiát, mégis hosszú évtizedeken át makacs kitartás­sal és odaadással oktatott a dal, a zene szeretetére, a zene igaz értékeinek megismerésére és megbecsülésére. De lám, már jön is felém mél­­tóságtel­jesen, hetvennyolc évét meghazudtoló egyenes tartással. Ilyen volt , amióta ismerem, s ilyen is maradt. Abból a fajtá­ból való, aki mindig erősen, e­­gyenesen állt, akár a délceg hargitai fenyő, melyet a legna­gyobb szélvihar is esetleg csak kidönteni tud, de meghajlítani soha. Jön örök­ barátságos, mosoly­­gó arcával, s látom, érzem meny­nyire örül a viszontlátásnak, mi­lyen szeretettel ölel keblére, in­vitál otthonába. Hogy is lehetne elutasítani ezt a meghívást, ezt a ragaszkodást. El is mennék hozzá egy szóra, de most éppen másfelé hív a kötelesség. De el­­fogadom, s megígérem: ha erre járok, nem kerülöm el a házát, hiszen annyi mindenről kellene csevegnünk. Hetvenhétben beszélgettünk utoljára, s mi minden történt az- AKÁR A DÉLCEG FENYŐ... óta. Látom, nem csak az emlé­kek, a tovapergő események, az évek sem kerülték el. Pedig csu­pán öt év gyűrű nehezedett még rá, amióta letette a karmesteri pálcát. Jól emlékszem, milyen szép és meghitt ünnepséggel kö­szöntötte a város népe közveze­tői tevékenységének ötvenesz­­tendős jubileumán. Milyen féltő aggodalommal testálta a fiata­lokra karmesteri pálcáját, s ve­le együtt e szép hivatást. De vajon hova lett a karmes­teri pálca, s mi lett a kórussal? Mert bizony elhallgatott azóta a nagy múltú énekkar. Végképp lemondtak volna róla a város lá­ttái? Nem, nem is merek ilyes­mire gondolni, hiszen­ jól tudom azt is, hogy kultúrát szerető és értő emberek lakják Erdővidék e sok értéket és szépséget felmu­tató központját. S bizonyára lesz majd valaki, aki újra felkeltse az emberekben, az együtténeklés vágyát, emlékeztessen ennek ö­­römére, szépségére és építő ere­jére. — Ugye eljösz majd hozzám. Annyi mindenről szeretnék me­sélni neked. Tudod, most nem érzem a legjobban magam, de ha legközelebb találkozunk, el­mondom mindazt, ami a legjob­ban fáj... Búcsúzunk, s már indul is to­vább. Megy egyenes tartással, méltóságteljesen. Milyen csodá­latosan ragyog hófehér haja a gyönyörű őszi napsütésben. De h­add ragyogjon, hátha észre ve­szi valaki ezt a ragyogást, s eszébe jut, hogy ki is ez a jó­ságos öreg, s talán eszébe jut az is, hogy kezébe vegye az ál­tala letett karvezetői pálcát és az ő példáját követve újból életre hívja a város már-már fe­ledésbe merült kórusát. Bizonyá­ra örömet szerezne vele ennek a szép emberségben megőszült, a közjót egy hosszú életen át oly sok hűséggel szolgált idős em­bernek. Aki netalán nem tudná kivel találkoztam, észrevétlen megsú­­gom: az én kedves öreg bará­tommal. UNGVÁRY JÁNOS bá­csival. Mátyás Árpád Labdarúgóink nagyszerű nemzetközi teljesítménye: HÁROM CSAPATUNK A KONTINENTÁLIS TORNÁK MÁSODIK FORDULÓJÁBAN! (3. oldal) Lapunk múlt év decembe­rében beszélgetést közölt Popa Mircea elvtárssal, az enyedi Fémipari Vállalat akkori mű­szaki igazgatójával — mostani igazgatójával — az export nö­velése előtt tornyosuló akadá­lyok elhárításának szükséges­ségéről és lehetőségeiről. Csak­nem egy esztendő múltán újra felkerestük a vállalatot. A lá­­tottak-hallottak alapján bíz­vást elmondhatjuk, hogy a vállalat dolgozói múlt évi el­határozásukhoz híven, minden tőlük terhelőt elkövettek az exportfeladat teljesítéséért. Fehér megye nyolchavi ex­portkötelezettségét 18,3 száza­lékkal túlszárnyalta, s ebben nem kis részük van az enyedi fémipar dolgozóinak, akik a nyolchavi tervfeladat túltelje­sítésével, az azóta útnak indí­tott szállítmányokkal évi elő­irányzatuknak máris megfelel­tek. A továbbiakban a rendel­kezésükre álló szerződések a­­lapján újabb tételeket külde­nek külföldi megrendelőiknek, ami terven felüli kivitelnek számít. Az export előirányzaton fe­lüli növelése számottevő ered­ménynek könyvelhető el a fémiparban és mindenütt, a­­hol a vállalati és iparági tö­rekvéseknek megfelelően erre sor kerül. Enyeden is elége­dettek lennének az eredmény­­nyel, ha az exportfeladatok és -megrendelések mennyisége jobban igénybe venné a válla­lat kiviteli kapacitását, adott­ságait. A múlt évhez képest lényeges változásnak számít az, hogy az idén az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervb­en megszabott kiviteli kötelezettséggel ren­delkeztek. Csakhogy teljesítése egyelőre nagyon kis mérték­ben igényli a vállalat műszaki­emberi potenciálját. A milli­árdos nagyságrendű termelés­hez képest csupán milliókat érő kiviteli terv teljesítéséről volt szó. Az exporttermékek szerke­zete szintén nem fejezte ki a vállalat reális lehetőségeit. Ez­­esetben is beszélhetünk némi javulásról. Hiszen, míg a ko­hászati gépek, felszerelések és alkatrészek gyártásában ha­gyományt teremtő üzem egy évvel ezelőtt jobbára sarlókat, zsebkéseket szállíthatott kül­földre, mostanság konténere­ket készít nyugati piacoknak, s előreláthatólag jövőre is megrendelésekhez jut. Ennek az igénynek azonban akkor is eleget tehetne, ha visszatér­hetne az évekkel korábbi gya­korlathoz és biztos szállítási szerződések alapján gyártaná és exportálná alaptermékeit, a kohászati gépeket és felszere­léseket. A megrendelések hiányát a műszaki igazgató, a már idé­zett beszélgetéskor, a külpiaci igények hézagos ismeretével magyarázta. Ezúttal szóba ke­rültek a világot átfogó gazda­sági válság e téren ható, a fémipari tevékenység fejlesz­tését visszafogó, lassító erői. Ennek ellenére a korábbi jó kapcsolatok felújításáról nem mondhatnak le. A maguk ré­­­­széről az első lépéseket meg­tették. Új, korszerű fémipari felszerelések és alkatrészek exportszállítására tettek a­­jánlatot. A külkereskedelmi vállalat szakértőin a sor, hogy az érdeklődőket megkeressék. Talán érdemes lenne — java­solják az enyediek — felvenni újra a kapcsolatokat az emlí­tett fémipari termékek régeb­bi vásárlóival, akik az enye­diek munkájával elégedettek voltak, és ezt alkalomadtán ki is fejezték. Az ország külkereskedelmi mérlege egyensúlyának fenn­tartásához, a kivitel növelésén kívül, a behozatal csökkenté­sével járulnak hozzá. Az idén e tevékenység előreláthatólag 600 000 dollár megtakarítá­sát eredményezi. S amint a kérdéskör szakértője elmond­ta, lehetőségeik ezzel távolról sem merülnek ki. A behozatal csökkentését a vállalat külföl­di termelőberendezéseihez szükséges pótalkatrészek helyi előállításával kezdték. Ma ott tartanak, hogy csakis akkor folyamodnak behozatalhoz,­­ha a szóban forgó alkatrész gyár­tása nem jöhet számításba. A kivitel növelésével egyenérté­kű nemzetgazdasági törekvés valóra váltásához való tényle­ges hozzájárulásukat egyre in­kább azoknak a fémipari gé­peknek és géprészeknek a megtervezése és legyártása te­szi ki, amelyeket eddig kül­földről kellett beszerezni. A tervező- és a termelőrész­legeken a romani hengerde 20 collos hengeréhez szükséges Pilger-lemezt hozzák fel pél­dának, valamint a magasan ötvözött acélból gyártott su­gárzócsöveket és az elektromos acélkemencék elektródtartó karját. A felsorolás távolról sem teljes. Legfeljebb arra jó, hogy betekintést nyújtson az egész országot átfogó kezde­ményezés sikeres valóra váltá­sáért kifejtett egyedi munká­ba. Jelezte, hogy a több ezer embert foglalkoztató fémipari vállalat munkaközössége a ha­zai kohászati üzemek gépi esz­közeinek felújításában, kor­szerűsítésében, az új egységek felszerelésében betöltött jelen­tős hivatása mellett az import csökkentésére egyre több időt és energiát fordít. S az erő­feszítések mindinkább arány­ban vannak azokkal a felada­tokkal, amelyek megoldását pártunk és államunk vezetősé­ge az enyedi fémipari vállalat dolgozóitól várja. Barabás Gizella TÖBBRE KÉPESEK HÁROMNEGYED ÉV UTÁN ISMÉT AZ ENYEDI FÉMIPARI VÁLLALAT EXPORTTEVÉKENYSÉGÉRŐL BEFŐZÉSI KELLÉKEK NYOMÁBAN KOLOZSVÁR-NAPOCÁN T­eltkosarú nyár,­­telikosarú ősz. Az idén igazán nem panaszolhatják fel a há­ziasszonyok, hogy nem kerül ele­gendő friss zöldség, gyümölcs a család asztalára, nem telhet meg a kamra, pince a szüksé­ges teli tartalékokkal. A terményzőség valósággal szétfeszíti Kolozsvár-Napocy iszűkösebb esztendőkben is ré­gen szűk­ központi piacterét, a háziasszonyok azokat az időket emlegetik, amikor a Hóstát még nem szűnt meg a megyeszékhely zaldségtermesztő peremvárosa lenni. Most kissé távolabbról ér­kezik az áru: az Aranyos völ­gyéből, a szomszédos megyék­ből vagy az ország déli fekvésű megyéiből. Van miben válogat­ni, s most még nyoma sincs an­nak, hogy lassacskán végefelé közeledik az idény. A befőzések­nek meg mintha most lenne a dandárja — tömött zsákok, föl­­dig nyúló szatyrok, teli kosarak bizonyítják. Van tehát mit eltenni, de van­­e mibe s mivel, megkapható-e minden szükséges kellék? — e kérdésekre kerestünk választ Kolozs megye székhelyének né­hány kereskedelmi egységében, majd az illetékes kereskedelmi valla­­atokban. A Mihai Viteazul-téri háztartá­si cikkeket árusító üzletbe, mivel amúgy is útba esik, minden há­ziasszony betért az utóbbi két hónapban az eltevéshez szüksé­ges kellékekért, mindenekelőtt befőttes üvegért. — Hetenként kétszer-három­­szor kapunk egy-egy teherautó­nyi szállítmányt, ezer-kétezer ü­­veggel — mondotta Mélán An­tal üzletvezető. — De hát ennek kétszeresét-háromszorosát ad­hatnánk el naponta. Most 30— 200 literes műanyag hordó iránt nő a kereslet, s szintén csak részlegesen tudjuk kielégíteni az igényeket. — A helyzet nagyjából ugyan­ez a város más hasonszőrű üz­leteiben — nyugtázta észrevéte­lemet Constantinescu Mircea, a fém- és vegyipari cikkeket for­galmazó kereskedelmi vállalat osztályvezetője. — Naponta mintegy tíz teherautónyi szállít­mánnyal tudnánk fedezni az igényeket, de csak két-három szállítmány érkezik. A kereske­delmi egységektől naponta meg­kapjuk a rendeléseket, amit to­vábbítunk a fém- és vegyicikkek nagykereskedelmi vállalatának. Ők azonban szállítóeszköz és ü­­zemanyaghiányra hivatkoznak. — Igen, valóban vannak ilyen gondjaink is — ismerte el Redich Mihai, a szóban forgó vállalat kereskedelmi osztályának veze­tője.­­ Ezt ellensúlyozandó, Sza­­mosfalván nyitottunk egy kiáru­sító egységet a nagybani lerakat mellett, ahol a városi egységek­nél bőségesebb volt a választék egész nyáron át. (Az említett üzlet viszont meg­lehetősen messze van a város központjától, előnyeit legfen­nebb a személygépkocsival ren­delkezők tudják kihasználni.) — Zavart okozott az ellátás­ban — folytatta Redich Mihai —, hogy a ploie­ti-i üveggyár, a­­mellyel szerződésünk van, au­gusztusban, műszaki nehézsé­gekre hivatkozva, nem teljesítet­te szerződéses kötelezettségeit, s ezt a kiesést a szeptemberben többé-kevésbé rendszeresen ér­kező szállítmányok sem tudták pótolni. Káposztás hordóból is kevesebbet kaptunk a szükség­letnél, e mellett előnybe kellett részesítenünk a kantinokat, kór­házakat, vendéglátóipari egysé­geket. Szerencsére azonban a házi­asszonyok jórésze igyekszik e­­gyik évről a másikra átmenteni a befőttes üvegeket, hordókat, így legfennebb a készletek gya­rapításában — ami persze nem k­evésbé bosszantó — gátolhat­ta őket az akadozó üvegellátás. — Milyen háztartási gépek­kel, felszerelésekkel tudják meg­könnyíteni a téli hónapokra ké­szülődő háziasszonyok dolgát? —­ érdeklődtem Melón Antaltól. — Nem sokkal. Nagyon kere­sett volt például a paradicsom­daráló. A készletet, mintegy száz darabot, egy hét alatt eladtuk, s azóta hiába rendelünk újab­bakat. Igaz, ajánlhatunk helyet­te egy húsdarálóra szerelhető egyszerűbb szerkezetet. Gyü­mölcs vagy zöldség­hámozó-sze­­letelő felszerelésekről nem tu­dok hogy lennének forgalom­ban. Kis méretű, kézi szőlőprés­sel sem tudunk szolgálni azok számára, akik kertjük-lugasuk termését szeretnék borrá érlelni. De egyéb kellékeket is nálunk keresnek a vásárlók — hiszen érthető, hogy egy helyen szeret­nének megkapni mindent —, például spárgát, vagy a még praktikusabb gumigyűrűt (az idén nyomát sem láttam az üz­leteinkben!), celofánt, sőt szali­cilt is, de ezek mind más-más szaküzletben kaphatók. Ha kaphatók... Tapasztala­taim ugyanis nem valami bizta­tóak ilyen tekintetben. Bejártam néhány szaküzletet. Van cipész­spárga, van kárpitos spárga, van csomagoló zsineg és ruha­szárító kötél, csak cukorspárga nincsen. Mikor volt utoljára? Az elmúlt héten... Meddig? Fél óráig, fél napig... Mindeneset­re újabb szállítmányokat várnak még. A celofánt az élelmiszerüzle­tek hozzák forgalomba. Ritkán és keveset. A város legnagyobb áruháza, a Central, élelmiszer osztályán utoljára mintegy há­rom hete érkezett ezer ív. Csepp a tengerben ... Csúcsidényben a celofán év­ről évre megújuló gond, s úgy látszik egyelőre a hazai gyártás (néhány éve még importcikk volt, újabban egy bráilai gyár szállít­ja) sem oldotta meg végérvénye­sen a kérdést. S ezt tudva, az előrelátó háziasszony szorgosan gyűjtögeti a fóliát, hogy kéznél legyen, ha szükséges. Szintén hiánycikk az ecet. Ilia Alexandrine, a Central élelmi­szer részlegének felelőse, felvi­lágosított, hogy ebből az áru­cikkből jóval gyakrabban érke­zik utánpótlás, mint az előbbi­ből és nem is kis mennyiségben, de az idén az előző éveknél jó­val nagyobb a kereslet , ami­be ecet kell, az ritkán nélkülöz­heti a sót. Pillanatnyilag öm­lesztve, durva kristályokban hoz­zák forgalomba, így érkezik a déli sóbányából, ahol átmene­tileg csomagolóanyag-hiánnyal küszködnek. Szalicilért és egyéb tartósító vagy ízesítő szerekért ismét csak más szaküzletekbe utasítanak... Minden jel arra mutat, hogy Kolozsvár-Napocán és bizonyára Jakab Márta (Folytatása a 3. oldalon) A HIDEG ÉVSZAK ELŐTT TÁVFŰTÉSRE KÉSZEN CSÍKSZEREDA HŐKÖZPONTJAI Edzett tömbházlakóként, érthe­tően , vonzódom a kazánokhoz. Különösen ilyentájt furdal a kí­váncsiság, hogy akár futólag is bekukkantsak a fűtőházakba, hőszolgáltató központokba. Csíkszeredában járva se mulasz­tottam el, hogy efféle tapasztala­taimat gazdagítsam, arra gon­dolván, hogy itt az ország leghi­degebb vidékén ugyancsak idő­szerű Immár a meleg­ kérdés. Szállodai szobám ablakából épp egy hőközpont kéményére nyílt kilátás, s ezt a kényelmet ki­használva, virradatkor már elfog­laltam megfigyelői posztomat: vajon mikor kezd füstölni? Már közeledett a nyolc óra, mennem kellett, de füst még sehol. Hátha füst nélkül ég? Kis kerülővel oda siettem hát a kazánházhoz. Bent­ csend, ajtók zárva. Hirtelen fel­villant előttem a mi kazánházunk képe — vízvezérlők, csapcsava­­rók, kazánkovácsok hada sürög­­forog kora reggeltől kezdve, hogy javítsanak, cseréljenek, bontsa­nak, bekössenek és kikössenek vezetékeket. Itt pedig csend, se­hol egy lélek. Nesze neked csíki tél ! Meg sem álltam a helységgaz­dálkodási vállalat hő- és lakás­gazdálkodási osztályának vezető­jéig, akinek egy szusszra öntöttem ki kora reggeli keserűségemet. Hajdú Béla türelmesen kivárta, amíg rendre előadom a szerda­iakat fázástól­ féltő érveimet, majd csendesen megszólal: — Szóval nem égtek a kazá­­nok? Akkor csodálkoztam volna, ha azt mondja, hogy szépen pi­pált a kémény! — ? ! ? — Mert fűteni még nincs mi­ért, és a mai napra délutánra tervezett a melegvíz-szolgáltatás. — És a javítások, az előkészü­let a télre, a kazánok és a veze­tékek felülvizsgálata?... — Ilyenkor, szeptember vége felé, amikor mifelénk bármikor megérkezhet a fagy? Mit mon­danának a lakók, ha még min­dig a javításokkal foglalatosko­dunk?! — Ezt úgy értsem, hogy már befűtésre készen állnak Csíksze­reda kazánjai??? — Természetesen! Tizenkét­ fű­tőházunk és egy hőelosztó köz­pontunk rendeltetésszerű haszná­latra készen. Rövidesen beindít­hatunk két újabb telepet is — e­­gyet a központi övezetben, a má­sikat a Vadász­ utcában. Ezek új létesítmények. Ha nem kellett volna módosítanunk rajtuk — e­­redetileg fűtőolajra voltak ter­vezve, de mivel ez év januárjá­tól engedélyt kaptunk a földgáz használatára, ezek táplálását is ily módon oldjuk meg — már befejeztük volna szerelésüket. Ezért a késés, de hangsúlyozom, a téli fűtésig ezeket is üzembe helyezzük. — Térjünk vissza egy kicsit a javításokra. Hogyan szervezték meg, mit végeztek? — Tennivalónk épp elég akadt. Kezdődött azzal, hogy a múlt év decemberében üzembe helyezett kazánházunkban nem működött az egyik berendezés. Gyártási hiba, újból szét kellett szedni­ . Elég nagy munka volt, augusztus elsejéig tartott. Közben másra is figyelni kellett, a régebbi kazá­nokból kicserélni az elégett, avult csöveket, elemeket, fel­újítani vezetékeket, s mind­ezt önerőből. Úgy tervezzük, hogy 25 kazánt javítunk ki és egyben korszerűsítünk — növel­jük az égési hatásfokot —, újra átnézzük a melegvíz-tárolókat, a hőcserélőket, a szivattyúkat, szó­val az egész fűtési- és melegvíz­­szolgáltató rendszert. A tervezett kazánokból 23-at augusztus vé­géig rendbe tettük, kettőnek a javítását szeptember elején fe­jeztük be. Mint már említettem, ez évtől kezdődően a kazánok felfűtése gázzal történik. A nyár folyamán tehát négy, még fo­lyékony fűtőanyaggal működő kazánház berendezését szereltük át. Ezt a munkát egyetlen hónap alatt végezték el szakembereink! A javítások nagy részét helyileg oldottuk meg, még az alkatrészek többségét is itt, Szeredában ál­lítottuk elő. Amit lehetett, termé­szetesen újra felhasználtunk: csapokat, kazánelemeket, pum­patengelyeket és tárcsákat a műhelyünkben újítottuk fel. A ka­zánok javításával egyidőben 31 melegvíz-tároló tartályt, 48 hő­cserélőt, 113 pumpát és villany­­motort javítottunk ki és 878 mé­ternyi hőcsatornát néztünk át, 3512 méter vezetéket cseréltünk ki újjal. — A számokból ítélve, Csíksze­reda 12 fűtőházának karbantar­tása, működtetése nem olcsó te­vékenység. De vajon az általuk szolgáltatott hő elegendő is lesz a télen? — Beszerelt lehetőségünk 131 gigakalória, ami elegendő ahhoz, hogy 10 000 lakást és több mint félszáz intézményt ellásson fűtés­sel és melegvízzel. Ám azt is meg kell mondanom, hogy a jó hő­gazdálkodást maguk a lakók is az eddiginél jobban segíthetnék. Például azzal, hogy az ajtókat, ablakokat hőszigetelik, a lépcső­házban zárva tartják az ablako­kat, ajtókat. Már csak ilyen ap­róságokkal is legalább 3—4 fok­kal melegebb marad a lakás, arról nem is szólva, hogy mennyi bosszúságtól mentesülnek, ha nem fagy le a lépcsőházi fűtő­test. Tavaly naponta 3—4 ilyen eset fordult elő, ami a többletki­adásokon túl, a javítás idejére, hőszolgáltatás-kiesést is okozott. És még valamire fel szeretném hívni a figyelmet: időnként ellen­őrizni kell a felső emeleten talál­ható szellőztető csapot. Ha a csövekbe levegő körül gátolja a melegvíz körforgását. Azt tapasz­taltuk, hogy egyesek ezt a csapot állandóan nyitva tartják, folya­matosan engedik vagy a kádba vagy a kagylóba a melegvizet. Óriási veszteség ez. És értelmet­len. A levegőztetőt csak addig szükséges nyitva tartani, amíg a víz már nem „tüsszög", csak fo­lyik. — Ha mégis megtörténik, hogy a lakó rendellenességet tapasz­tal, mi a teendője? — Alkalmi szerelőt semmiképp se hívjon, hanem telefonon érte­sítse — a 14835 vagy a 14836 hívószámon — az ügyeletünket. Zavarelhárító csoportunk 12 tag­ból áll, így az adandó fűtési és belső vízhálózati rendellenessé­geket a nap bármely órájában kijavítják. Bencze Cs. Attila ** 01031 Bucure$ti, str. 13 Decembrie nr. 3. ára 50 bani p­ °- Box 136~137 ~ Telex: 112281 YYYYI Redactia ELŐRE, 79776 Bucure?ti 33, AA Piata Scinteii 1, sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége, cvilligani 79776 Bukarest 33 Scinteia tér­­ 1. kerület, 10838 szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18­03 OS. 1882. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok. .., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. október 19 ______________________ péntek Lapunkat külföldre a következő címen --------- lehet megrendelni: . l­t ILEXIM — De­parlamentul Export-Import preaá

Next