Előre, 1982. október (36. évfolyam, 10838-10864. szám)
1982-10-01 / 10838. szám
A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA BIHAR MEGYÉBEN FOKOZOTT FIGYELMET A VETŐMAG ÉS A VETŐÁGY MINŐSÉGÉRE Bihar megyében a repce, bár nem foglal el nagy területet, az őszi kalászosok vetése előtt több szakember munkatervében mint fő növénykultúra szerepelt. Az említett olajnövény magvainak vetése megelőzi az őszi árpa és az őszi búza vetését, így a mezőgépészeknek volt ideje és lehetősége a jó minőségű vetőágy előkészítésére, a technológiai szabályok betartására. Egyetlen tényező, ami akadályozhatta feladatai teljesítésében a szakembert, az a talaj kedvezőtlen fizikai állapota volt. Erre a negatív hatású tényezőre azonban a repcetermesztés esetében mindig számítanunk kell, mert a vetőágyat augusztusban készítik, abban a nőnapban, amikor általában fokozottabb mértékű a csapadékhiány, tehát szárazabb a talaj felső rétege. Idén is nehéz volt jó minőségű magtakarót kialakítani. Az arra alkalmas munkaeszközök ésszerű kivasználásával a mezőgépészek igyekeztek porhanyossá változtatni a felső három-négy centiméter vastag talajréteget, azért ezt, mert száraz talajban ennyi a vetési mélység. A repce apró magvainak gyors és egyenletes csirázásához laza magtakaróra, a vetési mélységben ülepedett talajra van szükségük. Ezek általános vetési követelmények, amelyekhez hozzátehetjük: minél kisebb méretű a vetőmag, annál apróbbra elmunkált talajt kell kialakítanunk. Előbb már említettük, hogy a vetőágy készítésekor száraz volt a talaj, s így jónéhány parcellán göröngyössé vált a magtakaró. Ilyenkor kénytelen a szakember a szerkezetet is romboló eszközhöz, a hengerhez nyúlni. A repce esetében agrotechnikai szabály, hogy a talajfizikai tulajdonságoktól függően, vetés előtt gyűrűs, vetés után sima hengert használunk. Ezideig nem minden termőhelyen sikerült a legmegfelelőbb vetőágyat elkészíteni. A szentmártoni mtsz egyik parcelláján a gépben levő vetőmagot vizsgálva azon gondolkodtunk , miként kerül árpa és 11 százalék tört mag olyan szaporító anyagba, amelyet szakvállalat forgalmaz? Szükség van tehát a vetőmag minőségének szigorúbb ellenőrzésére. És ez érvényes nemcsak a repce, de a többi növénykultúra esetében is. Az őszi kalászosok magvainak vetésre való előkészítése például időszerű feladat; a szalárdi mtsz-ben nem kevesebb mint 266 tonna vetőmagot kell növényvédőszerrel kezelniük. Igényes technológus a magvakat ma már nem kézzel, hanem géppel porozza, úgy, ahogy azt a szalárdi növénytermesztők teszik. A gépi csávázásnak vitathatatlan előnyei vannak a kézi porozáshoz viszonyítva, mert így a magvak felületén egyenletesen oszlik el a vegyszer, műszaki és egészségvédelmi szempontból is biztonságosabb a kezelés. Ezt a biztonságot fokozni lehet az olyan kettős hatású vegyszerrel, mint az RBS 7, mely a kártevők és a kórokozók támadásával szemben is védelmet nyújt. Minderről azért írunk, hogy mindazokat, akik szabálytalanul, tehát a zsákokban, vagy a vetőgépek tartályában csávázzák a magvakat, a helyes kezelési módra figyelmeztessük. A szalárdi termelőszövetkezetben nagy területen termesztenek őszi búzát. Az ilyen gazdálkodási feltételek arra késztetik a mezőgazdát, hogy még elővigyázatosabban válassza ki a fajtákat. A gazdaság szakemberei tapasztalatukra és az ajánlásokra támaszkodva, a következő fajtaösszetételt jelölték ki: Lovrin — 24, Rána — II, Partizánka, Dacia. A Lovrin és a Dacia búzafajta vetőmagját kicserélik, mert már harmadik szaporítású, a másik két fajta esetében saját termesztésű vetőmagot használnak. Ez a fajtaösszetétel lehetővé teszi majd a szakaszos érést és az egyenletes betakarítást, valamint a termőhelyek jobb kihasználását. A termesztési feltételek ugyanis szinte parcellánként változnak, hiszen más a talajtípus, az elővetemény, a tápanyagellátottság és a fizikai-vegyi tulajdonság. Ne részletezzünk most egyebet, mint az elővetemény öszszetételét: idén, az mtsz-ben a tervezett búzaterület 23 százalékán búzát, 30 százalékán kukoricát, 11 százalékán lóherét, 28 százalékán kendert, 8 százalékán burgonyát és silókukoricát termesztettek. A búza előveteményű egyéves vetésváltást a főmérnök nem nevezte monokultúrának, de lényegében mégis csak az, tehát ezeken a területeken fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a növényvédelemre és az arányos tápanyaggazdálkodásra. A lóhere és a kender után idejében elkészíthetik a vetőágyat. Több a gond a kukorica, a silókukorica és a burgonya előveteményekkel. Jó munkaszervezőkre és előrelátó gazdákra jellemzően a szalárdiak meggyorsították a növénykultúrák betakarítását- a burgonya begyűjtését szeptember 16-án kezdték, s egy hét alatt befejezték, a silókukorica betakarítása is a napi munkatervben szerepel. A kettős termesztésű takarmánynövény nagyon jól fejlődött, a hektáronkénti átlagtermés eléri a 35—40 tonnát. Ennek a nagy zöldtömegnek a begyűjtésekor még az is kérdés, melyik eszközt használják: a takarmánybetakarító gép nem győzi a sűrű kukorica vágását, a lárvaszecskázó pedig nehezen halad. Mindebben az a jó, hogy nagy a hozam; a szakember inkább vállalja a bő termés begyűjtésével járó gondokat, mint a kevés zöldtömeg elraktározásából adódókat. A vetési tervet elemezve felfigyelhettünk arra, hogy ebben a termelőszövetkezetben a cukorrépa nem a búza előveteménye. Ennek oka: betartják a szántás és a vetés közötti 15 nap időkülönbséget. A vetőágy készítése még így sem egyszerű feladat, mert a száraz időjárás miatt négyszer is tárcsázni kell, míg a porhanyós magtakaró kialakul. Az esőre várni pedig kockázat, mert lassú a talajművelés üteme, bizonytalanná válik az optimális vetési időszak betartása. A talajokat tehát a tervezett ütemterv szerint szántani és tárcsázni, esetleg hengerezni is kell, mert domb- és síkvidéken is időszerűvé vált az őszi árpa és az őszi búza vetése. Dr. Csapó I. József (Mihail Teodorescu felvétele) TÖRVÉNYTERVEZET a termesztett növények és az erdők védelméről, valamint a növényvédő szerek rendszeréről (2. — 3. oldalon) ARCOK KÖZMŰVELŐDÉSÜNK TÜKRÉBEN Megyek Borót főterén, süt a stop, ontja sugarait oly bőségesen, mintha csak a velem szembejövő jóságos öreg ősz hajót akarná beragyogni. (Nem, nem is ősz az, inkább hófehér!) Ó, csak csillogtassa, hadd vegyék észre mások is ezt a csillogást, mely szép emberségének, az emberekért vállalt elkötelezettségnek szól. Annak a „nagy öregnek", aki egy hosszú életen át tette azt, amit közművelődésünk oly sok közkatonája tett és tesz azért a közösségért, amelyből vétetett. Nem volt ő hivatásos zenész, nem végzett zeneakadémiát, mégis hosszú évtizedeken át makacs kitartással és odaadással oktatott a dal, a zene szeretetére, a zene igaz értékeinek megismerésére és megbecsülésére. De lám, már jön is felém méltóságteljesen, hetvennyolc évét meghazudtoló egyenes tartással. Ilyen volt , amióta ismerem, s ilyen is maradt. Abból a fajtából való, aki mindig erősen, egyenesen állt, akár a délceg hargitai fenyő, melyet a legnagyobb szélvihar is esetleg csak kidönteni tud, de meghajlítani soha. Jön örök barátságos, mosolygó arcával, s látom, érzem menynyire örül a viszontlátásnak, milyen szeretettel ölel keblére, invitál otthonába. Hogy is lehetne elutasítani ezt a meghívást, ezt a ragaszkodást. El is mennék hozzá egy szóra, de most éppen másfelé hív a kötelesség. De elfogadom, s megígérem: ha erre járok, nem kerülöm el a házát, hiszen annyi mindenről kellene csevegnünk. Hetvenhétben beszélgettünk utoljára, s mi minden történt az- AKÁR A DÉLCEG FENYŐ... óta. Látom, nem csak az emlékek, a tovapergő események, az évek sem kerülték el. Pedig csupán öt év gyűrű nehezedett még rá, amióta letette a karmesteri pálcát. Jól emlékszem, milyen szép és meghitt ünnepséggel köszöntötte a város népe közvezetői tevékenységének ötvenesztendős jubileumán. Milyen féltő aggodalommal testálta a fiatalokra karmesteri pálcáját, s vele együtt e szép hivatást. De vajon hova lett a karmesteri pálca, s mi lett a kórussal? Mert bizony elhallgatott azóta a nagy múltú énekkar. Végképp lemondtak volna róla a város láttái? Nem, nem is merek ilyesmire gondolni, hiszen jól tudom azt is, hogy kultúrát szerető és értő emberek lakják Erdővidék e sok értéket és szépséget felmutató központját. S bizonyára lesz majd valaki, aki újra felkeltse az emberekben, az együtténeklés vágyát, emlékeztessen ennek örömére, szépségére és építő erejére. — Ugye eljösz majd hozzám. Annyi mindenről szeretnék mesélni neked. Tudod, most nem érzem a legjobban magam, de ha legközelebb találkozunk, elmondom mindazt, ami a legjobban fáj... Búcsúzunk, s már indul is tovább. Megy egyenes tartással, méltóságteljesen. Milyen csodálatosan ragyog hófehér haja a gyönyörű őszi napsütésben. De hadd ragyogjon, hátha észre veszi valaki ezt a ragyogást, s eszébe jut, hogy ki is ez a jóságos öreg, s talán eszébe jut az is, hogy kezébe vegye az általa letett karvezetői pálcát és az ő példáját követve újból életre hívja a város már-már feledésbe merült kórusát. Bizonyára örömet szerezne vele ennek a szép emberségben megőszült, a közjót egy hosszú életen át oly sok hűséggel szolgált idős embernek. Aki netalán nem tudná kivel találkoztam, észrevétlen megsúgom: az én kedves öreg barátommal. UNGVÁRY JÁNOS bácsival. Mátyás Árpád Labdarúgóink nagyszerű nemzetközi teljesítménye: HÁROM CSAPATUNK A KONTINENTÁLIS TORNÁK MÁSODIK FORDULÓJÁBAN! (3. oldal) Lapunk múlt év decemberében beszélgetést közölt Popa Mircea elvtárssal, az enyedi Fémipari Vállalat akkori műszaki igazgatójával — mostani igazgatójával — az export növelése előtt tornyosuló akadályok elhárításának szükségességéről és lehetőségeiről. Csaknem egy esztendő múltán újra felkerestük a vállalatot. A látottak-hallottak alapján bízvást elmondhatjuk, hogy a vállalat dolgozói múlt évi elhatározásukhoz híven, minden tőlük terhelőt elkövettek az exportfeladat teljesítéséért. Fehér megye nyolchavi exportkötelezettségét 18,3 százalékkal túlszárnyalta, s ebben nem kis részük van az enyedi fémipar dolgozóinak, akik a nyolchavi tervfeladat túlteljesítésével, az azóta útnak indított szállítmányokkal évi előirányzatuknak máris megfeleltek. A továbbiakban a rendelkezésükre álló szerződések alapján újabb tételeket küldenek külföldi megrendelőiknek, ami terven felüli kivitelnek számít. Az export előirányzaton felüli növelése számottevő eredménynek könyvelhető el a fémiparban és mindenütt, ahol a vállalati és iparági törekvéseknek megfelelően erre sor kerül. Enyeden is elégedettek lennének az eredménynyel, ha az exportfeladatok és -megrendelések mennyisége jobban igénybe venné a vállalat kiviteli kapacitását, adottságait. A múlt évhez képest lényeges változásnak számít az, hogy az idén az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervben megszabott kiviteli kötelezettséggel rendelkeztek. Csakhogy teljesítése egyelőre nagyon kis mértékben igényli a vállalat műszakiemberi potenciálját. A milliárdos nagyságrendű termeléshez képest csupán milliókat érő kiviteli terv teljesítéséről volt szó. Az exporttermékek szerkezete szintén nem fejezte ki a vállalat reális lehetőségeit. Ezesetben is beszélhetünk némi javulásról. Hiszen, míg a kohászati gépek, felszerelések és alkatrészek gyártásában hagyományt teremtő üzem egy évvel ezelőtt jobbára sarlókat, zsebkéseket szállíthatott külföldre, mostanság konténereket készít nyugati piacoknak, s előreláthatólag jövőre is megrendelésekhez jut. Ennek az igénynek azonban akkor is eleget tehetne, ha visszatérhetne az évekkel korábbi gyakorlathoz és biztos szállítási szerződések alapján gyártaná és exportálná alaptermékeit, a kohászati gépeket és felszereléseket. A megrendelések hiányát a műszaki igazgató, a már idézett beszélgetéskor, a külpiaci igények hézagos ismeretével magyarázta. Ezúttal szóba kerültek a világot átfogó gazdasági válság e téren ható, a fémipari tevékenység fejlesztését visszafogó, lassító erői. Ennek ellenére a korábbi jó kapcsolatok felújításáról nem mondhatnak le. A maguk részéről az első lépéseket megtették. Új, korszerű fémipari felszerelések és alkatrészek exportszállítására tettek ajánlatot. A külkereskedelmi vállalat szakértőin a sor, hogy az érdeklődőket megkeressék. Talán érdemes lenne — javasolják az enyediek — felvenni újra a kapcsolatokat az említett fémipari termékek régebbi vásárlóival, akik az enyediek munkájával elégedettek voltak, és ezt alkalomadtán ki is fejezték. Az ország külkereskedelmi mérlege egyensúlyának fenntartásához, a kivitel növelésén kívül, a behozatal csökkentésével járulnak hozzá. Az idén e tevékenység előreláthatólag 600 000 dollár megtakarítását eredményezi. S amint a kérdéskör szakértője elmondta, lehetőségeik ezzel távolról sem merülnek ki. A behozatal csökkentését a vállalat külföldi termelőberendezéseihez szükséges pótalkatrészek helyi előállításával kezdték. Ma ott tartanak, hogy csakis akkor folyamodnak behozatalhoz,ha a szóban forgó alkatrész gyártása nem jöhet számításba. A kivitel növelésével egyenértékű nemzetgazdasági törekvés valóra váltásához való tényleges hozzájárulásukat egyre inkább azoknak a fémipari gépeknek és géprészeknek a megtervezése és legyártása teszi ki, amelyeket eddig külföldről kellett beszerezni. A tervező- és a termelőrészlegeken a romani hengerde 20 collos hengeréhez szükséges Pilger-lemezt hozzák fel példának, valamint a magasan ötvözött acélból gyártott sugárzócsöveket és az elektromos acélkemencék elektródtartó karját. A felsorolás távolról sem teljes. Legfeljebb arra jó, hogy betekintést nyújtson az egész országot átfogó kezdeményezés sikeres valóra váltásáért kifejtett egyedi munkába. Jelezte, hogy a több ezer embert foglalkoztató fémipari vállalat munkaközössége a hazai kohászati üzemek gépi eszközeinek felújításában, korszerűsítésében, az új egységek felszerelésében betöltött jelentős hivatása mellett az import csökkentésére egyre több időt és energiát fordít. S az erőfeszítések mindinkább arányban vannak azokkal a feladatokkal, amelyek megoldását pártunk és államunk vezetősége az enyedi fémipari vállalat dolgozóitól várja. Barabás Gizella TÖBBRE KÉPESEK HÁROMNEGYED ÉV UTÁN ISMÉT AZ ENYEDI FÉMIPARI VÁLLALAT EXPORTTEVÉKENYSÉGÉRŐL BEFŐZÉSI KELLÉKEK NYOMÁBAN KOLOZSVÁR-NAPOCÁN Teltkosarú nyár,telikosarú ősz. Az idén igazán nem panaszolhatják fel a háziasszonyok, hogy nem kerül elegendő friss zöldség, gyümölcs a család asztalára, nem telhet meg a kamra, pince a szükséges teli tartalékokkal. A terményzőség valósággal szétfeszíti Kolozsvár-Napocy iszűkösebb esztendőkben is régen szűk központi piacterét, a háziasszonyok azokat az időket emlegetik, amikor a Hóstát még nem szűnt meg a megyeszékhely zaldségtermesztő peremvárosa lenni. Most kissé távolabbról érkezik az áru: az Aranyos völgyéből, a szomszédos megyékből vagy az ország déli fekvésű megyéiből. Van miben válogatni, s most még nyoma sincs annak, hogy lassacskán végefelé közeledik az idény. A befőzéseknek meg mintha most lenne a dandárja — tömött zsákok, földig nyúló szatyrok, teli kosarak bizonyítják. Van tehát mit eltenni, de vane mibe s mivel, megkapható-e minden szükséges kellék? — e kérdésekre kerestünk választ Kolozs megye székhelyének néhány kereskedelmi egységében, majd az illetékes kereskedelmi vallaatokban. A Mihai Viteazul-téri háztartási cikkeket árusító üzletbe, mivel amúgy is útba esik, minden háziasszony betért az utóbbi két hónapban az eltevéshez szükséges kellékekért, mindenekelőtt befőttes üvegért. — Hetenként kétszer-háromszor kapunk egy-egy teherautónyi szállítmányt, ezer-kétezer üveggel — mondotta Mélán Antal üzletvezető. — De hát ennek kétszeresét-háromszorosát adhatnánk el naponta. Most 30— 200 literes műanyag hordó iránt nő a kereslet, s szintén csak részlegesen tudjuk kielégíteni az igényeket. — A helyzet nagyjából ugyanez a város más hasonszőrű üzleteiben — nyugtázta észrevételemet Constantinescu Mircea, a fém- és vegyipari cikkeket forgalmazó kereskedelmi vállalat osztályvezetője. — Naponta mintegy tíz teherautónyi szállítmánnyal tudnánk fedezni az igényeket, de csak két-három szállítmány érkezik. A kereskedelmi egységektől naponta megkapjuk a rendeléseket, amit továbbítunk a fém- és vegyicikkek nagykereskedelmi vállalatának. Ők azonban szállítóeszköz és üzemanyaghiányra hivatkoznak. — Igen, valóban vannak ilyen gondjaink is — ismerte el Redich Mihai, a szóban forgó vállalat kereskedelmi osztályának vezetője. Ezt ellensúlyozandó, Szamosfalván nyitottunk egy kiárusító egységet a nagybani lerakat mellett, ahol a városi egységeknél bőségesebb volt a választék egész nyáron át. (Az említett üzlet viszont meglehetősen messze van a város központjától, előnyeit legfennebb a személygépkocsival rendelkezők tudják kihasználni.) — Zavart okozott az ellátásban — folytatta Redich Mihai —, hogy a ploieti-i üveggyár, amellyel szerződésünk van, augusztusban, műszaki nehézségekre hivatkozva, nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit, s ezt a kiesést a szeptemberben többé-kevésbé rendszeresen érkező szállítmányok sem tudták pótolni. Káposztás hordóból is kevesebbet kaptunk a szükségletnél, e mellett előnybe kellett részesítenünk a kantinokat, kórházakat, vendéglátóipari egységeket. Szerencsére azonban a háziasszonyok jórésze igyekszik egyik évről a másikra átmenteni a befőttes üvegeket, hordókat, így legfennebb a készletek gyarapításában — ami persze nem kevésbé bosszantó — gátolhatta őket az akadozó üvegellátás. — Milyen háztartási gépekkel, felszerelésekkel tudják megkönnyíteni a téli hónapokra készülődő háziasszonyok dolgát? — érdeklődtem Melón Antaltól. — Nem sokkal. Nagyon keresett volt például a paradicsomdaráló. A készletet, mintegy száz darabot, egy hét alatt eladtuk, s azóta hiába rendelünk újabbakat. Igaz, ajánlhatunk helyette egy húsdarálóra szerelhető egyszerűbb szerkezetet. Gyümölcs vagy zöldséghámozó-szeletelő felszerelésekről nem tudok hogy lennének forgalomban. Kis méretű, kézi szőlőpréssel sem tudunk szolgálni azok számára, akik kertjük-lugasuk termését szeretnék borrá érlelni. De egyéb kellékeket is nálunk keresnek a vásárlók — hiszen érthető, hogy egy helyen szeretnének megkapni mindent —, például spárgát, vagy a még praktikusabb gumigyűrűt (az idén nyomát sem láttam az üzleteinkben!), celofánt, sőt szalicilt is, de ezek mind más-más szaküzletben kaphatók. Ha kaphatók... Tapasztalataim ugyanis nem valami biztatóak ilyen tekintetben. Bejártam néhány szaküzletet. Van cipészspárga, van kárpitos spárga, van csomagoló zsineg és ruhaszárító kötél, csak cukorspárga nincsen. Mikor volt utoljára? Az elmúlt héten... Meddig? Fél óráig, fél napig... Mindenesetre újabb szállítmányokat várnak még. A celofánt az élelmiszerüzletek hozzák forgalomba. Ritkán és keveset. A város legnagyobb áruháza, a Central, élelmiszer osztályán utoljára mintegy három hete érkezett ezer ív. Csepp a tengerben ... Csúcsidényben a celofán évről évre megújuló gond, s úgy látszik egyelőre a hazai gyártás (néhány éve még importcikk volt, újabban egy bráilai gyár szállítja) sem oldotta meg végérvényesen a kérdést. S ezt tudva, az előrelátó háziasszony szorgosan gyűjtögeti a fóliát, hogy kéznél legyen, ha szükséges. Szintén hiánycikk az ecet. Ilia Alexandrine, a Central élelmiszer részlegének felelőse, felvilágosított, hogy ebből az árucikkből jóval gyakrabban érkezik utánpótlás, mint az előbbiből és nem is kis mennyiségben, de az idén az előző éveknél jóval nagyobb a kereslet , amibe ecet kell, az ritkán nélkülözheti a sót. Pillanatnyilag ömlesztve, durva kristályokban hozzák forgalomba, így érkezik a déli sóbányából, ahol átmenetileg csomagolóanyag-hiánnyal küszködnek. Szalicilért és egyéb tartósító vagy ízesítő szerekért ismét csak más szaküzletekbe utasítanak... Minden jel arra mutat, hogy Kolozsvár-Napocán és bizonyára Jakab Márta (Folytatása a 3. oldalon) A HIDEG ÉVSZAK ELŐTT TÁVFŰTÉSRE KÉSZEN CSÍKSZEREDA HŐKÖZPONTJAI Edzett tömbházlakóként, érthetően , vonzódom a kazánokhoz. Különösen ilyentájt furdal a kíváncsiság, hogy akár futólag is bekukkantsak a fűtőházakba, hőszolgáltató központokba. Csíkszeredában járva se mulasztottam el, hogy efféle tapasztalataimat gazdagítsam, arra gondolván, hogy itt az ország leghidegebb vidékén ugyancsak időszerű Immár a meleg kérdés. Szállodai szobám ablakából épp egy hőközpont kéményére nyílt kilátás, s ezt a kényelmet kihasználva, virradatkor már elfoglaltam megfigyelői posztomat: vajon mikor kezd füstölni? Már közeledett a nyolc óra, mennem kellett, de füst még sehol. Hátha füst nélkül ég? Kis kerülővel oda siettem hát a kazánházhoz. Bent csend, ajtók zárva. Hirtelen felvillant előttem a mi kazánházunk képe — vízvezérlők, csapcsavarók, kazánkovácsok hada sürögforog kora reggeltől kezdve, hogy javítsanak, cseréljenek, bontsanak, bekössenek és kikössenek vezetékeket. Itt pedig csend, sehol egy lélek. Nesze neked csíki tél ! Meg sem álltam a helységgazdálkodási vállalat hő- és lakásgazdálkodási osztályának vezetőjéig, akinek egy szusszra öntöttem ki kora reggeli keserűségemet. Hajdú Béla türelmesen kivárta, amíg rendre előadom a szerdaiakat fázástól féltő érveimet, majd csendesen megszólal: — Szóval nem égtek a kazánok? Akkor csodálkoztam volna, ha azt mondja, hogy szépen pipált a kémény! — ? ! ? — Mert fűteni még nincs miért, és a mai napra délutánra tervezett a melegvíz-szolgáltatás. — És a javítások, az előkészület a télre, a kazánok és a vezetékek felülvizsgálata?... — Ilyenkor, szeptember vége felé, amikor mifelénk bármikor megérkezhet a fagy? Mit mondanának a lakók, ha még mindig a javításokkal foglalatoskodunk?! — Ezt úgy értsem, hogy már befűtésre készen állnak Csíkszereda kazánjai??? — Természetesen! Tizenkét fűtőházunk és egy hőelosztó központunk rendeltetésszerű használatra készen. Rövidesen beindíthatunk két újabb telepet is — egyet a központi övezetben, a másikat a Vadász utcában. Ezek új létesítmények. Ha nem kellett volna módosítanunk rajtuk — eredetileg fűtőolajra voltak tervezve, de mivel ez év januárjától engedélyt kaptunk a földgáz használatára, ezek táplálását is ily módon oldjuk meg — már befejeztük volna szerelésüket. Ezért a késés, de hangsúlyozom, a téli fűtésig ezeket is üzembe helyezzük. — Térjünk vissza egy kicsit a javításokra. Hogyan szervezték meg, mit végeztek? — Tennivalónk épp elég akadt. Kezdődött azzal, hogy a múlt év decemberében üzembe helyezett kazánházunkban nem működött az egyik berendezés. Gyártási hiba, újból szét kellett szedni . Elég nagy munka volt, augusztus elsejéig tartott. Közben másra is figyelni kellett, a régebbi kazánokból kicserélni az elégett, avult csöveket, elemeket, felújítani vezetékeket, s mindezt önerőből. Úgy tervezzük, hogy 25 kazánt javítunk ki és egyben korszerűsítünk — növeljük az égési hatásfokot —, újra átnézzük a melegvíz-tárolókat, a hőcserélőket, a szivattyúkat, szóval az egész fűtési- és melegvízszolgáltató rendszert. A tervezett kazánokból 23-at augusztus végéig rendbe tettük, kettőnek a javítását szeptember elején fejeztük be. Mint már említettem, ez évtől kezdődően a kazánok felfűtése gázzal történik. A nyár folyamán tehát négy, még folyékony fűtőanyaggal működő kazánház berendezését szereltük át. Ezt a munkát egyetlen hónap alatt végezték el szakembereink! A javítások nagy részét helyileg oldottuk meg, még az alkatrészek többségét is itt, Szeredában állítottuk elő. Amit lehetett, természetesen újra felhasználtunk: csapokat, kazánelemeket, pumpatengelyeket és tárcsákat a műhelyünkben újítottuk fel. A kazánok javításával egyidőben 31 melegvíz-tároló tartályt, 48 hőcserélőt, 113 pumpát és villanymotort javítottunk ki és 878 méternyi hőcsatornát néztünk át, 3512 méter vezetéket cseréltünk ki újjal. — A számokból ítélve, Csíkszereda 12 fűtőházának karbantartása, működtetése nem olcsó tevékenység. De vajon az általuk szolgáltatott hő elegendő is lesz a télen? — Beszerelt lehetőségünk 131 gigakalória, ami elegendő ahhoz, hogy 10 000 lakást és több mint félszáz intézményt ellásson fűtéssel és melegvízzel. Ám azt is meg kell mondanom, hogy a jó hőgazdálkodást maguk a lakók is az eddiginél jobban segíthetnék. Például azzal, hogy az ajtókat, ablakokat hőszigetelik, a lépcsőházban zárva tartják az ablakokat, ajtókat. Már csak ilyen apróságokkal is legalább 3—4 fokkal melegebb marad a lakás, arról nem is szólva, hogy mennyi bosszúságtól mentesülnek, ha nem fagy le a lépcsőházi fűtőtest. Tavaly naponta 3—4 ilyen eset fordult elő, ami a többletkiadásokon túl, a javítás idejére, hőszolgáltatás-kiesést is okozott. És még valamire fel szeretném hívni a figyelmet: időnként ellenőrizni kell a felső emeleten található szellőztető csapot. Ha a csövekbe levegő körül gátolja a melegvíz körforgását. Azt tapasztaltuk, hogy egyesek ezt a csapot állandóan nyitva tartják, folyamatosan engedik vagy a kádba vagy a kagylóba a melegvizet. Óriási veszteség ez. És értelmetlen. A levegőztetőt csak addig szükséges nyitva tartani, amíg a víz már nem „tüsszög", csak folyik. — Ha mégis megtörténik, hogy a lakó rendellenességet tapasztal, mi a teendője? — Alkalmi szerelőt semmiképp se hívjon, hanem telefonon értesítse — a 14835 vagy a 14836 hívószámon — az ügyeletünket. Zavarelhárító csoportunk 12 tagból áll, így az adandó fűtési és belső vízhálózati rendellenességeket a nap bármely órájában kijavítják. Bencze Cs. Attila ** 01031 Bucure$ti, str. 13 Decembrie nr. 3. ára 50 bani p °- Box 136~137 ~ Telex: 112281 YYYYI Redactia ELŐRE, 79776 Bucure?ti 33, AA Piata Scinteii 1, sector 1. évfolyam ELŐRE szerkesztősége, cvilligani 79776 Bukarest 33 Scinteia tér 1. kerület, 10838 szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 1803 OS. 1882. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok. .., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. október 19 ______________________ péntek Lapunkat külföldre a következő címen --------- lehet megrendelni: . lt ILEXIM — Deparlamentul Export-Import preaá