Előre, 1982. november (36. évfolyam, 10865-10889. szám)

1982-11-02 / 10865. szám

KIEMELKEDŐ MUNKASIKEREK A PÁRT ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA TISZTELETÉRE Maros megye ipari dolgozói újabb kiemelkedő munkasikerek­kel köszöntik pártunk Országos Konferenciáját. Minden erővel munkálkodva a tervfeladatok példás teljesítéséért, illetve túl­szárnyalásáért, az év eleje óta terven felül előállítottak 1836 tonna karloidot, 9500 tonna fosz­forműtrágyát, 1,6 millió lej érté­kű háztartási finomkerámiát, 1056 tonna fakitermelő és -fel­dolgozó berendezést. Megkülön­­böztetett figyelmet fordítottak az építőanyagok termelésére, s így az építőtelepek előirányzaton fe­lül 2 millió téglát és falazóblok­kot, 2036 köbméter fűrészárut, 276 000 négyzetméter síküveget, jelentős mennyiségű préselt fale­mezt kaptak. A többlettermelés terén a legjobb eredményeket a marosvásárhelyi Azomures kom­binát és Prodcomplex vállalat, a régeni IUPS és IFET, valamint a timoveni-i síküveggyártó vállalat és vegyipari kombinát érte el. A Filipestii de Padure-i bányá­szok, újabb munkasikerekkel­ kö­szöntve a párt Országos Konfe­renciáját, október utolsó vasár­napján 1200 tonna lignittel egé­szítették ki az év eleje óta terven felül kitermelt mennyiségét. Ki­emelkedő sikereket arattak a múlt hónap utolsó vasárnapján a ploiesti-i Vega és cimpinai kő­­olajfinomító, a florenti-i Victoria gumiabroncsgyártó vállalat és a sinaiai finomműszerészeti válla­lat dolgozói is, akik az ágazat élenjáróiként a nyersanyagok magasabb fokú hasznosítása és a gyártási költségek csökkenté­se mellett az esztendő első 10 hónapját csaknem 250 millió lej árutermeléstöbblettel zárták. KÉPÜNKÖN: A cimpinai kőolaj­­finomító. A nagyváradi Sinteza vegy­ipari vállalat munkásai és szak­emberei új technológiát dolgoz­tak ki a termelési folyamatokból származó szennyvíz mérgező szerves vegyületeinek lebontásá­ra. Az eljárás lényege az, hogy a szennyvizet, a helybeli timföld­gyár meddőhányóira ürítik, ahol az vegyi folyamatba lép a med­dőben található nátrium-hidro­­xiddal és más vegyi anyagokkal, és 48 órán belül semlegesítődik. Az új technológia helyettesíti az eddig használt klasszikus égetési eljárást, s így a vállalat évente 4000 tonna pakurát takarít meg. ★ ★ « Ő­sszel a Botanikus kertben kevesebb a látogató, an­nál nagyobb a sürgés­forgás a virágágyások körül, a Cigány tó egyes szakaszai men­tén. A fősétány eleje még szí­nes díszvirágokkal bólogat, süti a gyönge napfény a finoman remegő levelecskéket, ágacská­kat. Beljebb azonban a kihan­­tolt föld barnája sötétlik, ezüst ösvények fonják körül az­ emelke­dő kupacokat, villan az ásóvas, kertészvilla, szorgos kezekben kapa, más szerszám, vidám be­szélgetés üti meg a fülemet. Az intézmény tudományos főmunka­­társát, Gergely János doktort pillantom meg, amint egy fia­talokból álló munkaegységet irá­nyít. — Látom, nem felejtette el a kertet, nemcsak télen, ősszel is eljön hozzánk — mondja, miután kezet szorítunk. — Ön említette akkori beszél­getésünkkor, hogy októberben érdekes tevékenységnek lehetek szemtanúja. — Igen, mert tavasszal kiültet­jük a dísznövények egy részét, ősszel meg elrejtjük őket a­­hideg elől. Másként is sok a teendőnk, az egyetemisták segítségét is igénybe vesszük. Talajtípusokat szereztünk be a Hunyad mel­letti Belesről, tőzeget és lomföl­det máshonnan, természetesen nem ide szánjuk őket, erre a részlegre, de ez az „őszi" beszer­zés is fontos, igen nagy a je­lentősége. Hiszen az örökzöld fák nagy hányada nem a Botani­kus kertben született, mestersé­ges talaj táplálja, noha, ön is tudja­, az idegenből hozott fajták általában nem egészen akklima­­tizálódnak, bár alkalmazkodnak. És élnek persze, virulnak, meg­mutatják szépségüket és mi ta­nulmányozhatjuk jellegzetessé­geiket. A világ van itt kicsiben, bizony, mert , amíg hazánkban vadon mintegy 3600 növényfaj él, nálunk a növények fajszáma 1000 körül mozog.­­ Nyilván az egzotikus fajták teszik ki a meghonosítottak több­ségét. — Igen is, nem is. Laikus szemmel minden egzotikus lehet, ami nem idevaló. A tény, hogy ezek a földgömb melegebb öve­zeteiből származó növények — gondos ápolás feltételei mellett — kertünkben otthonra találtak. Egyesek télen-nyáron a meleg­házakban vannak, de már a me­diterrán örökzöldek néhánya, például a kaktuszok, pozsgás kutyatej, liliom- és citrusfélék megkívánják, hogy nyáron künn legyenek a természetben. Most viszont vissza kell vinnünk őket a melegházak óvó levegőjébe. — Különös, hogy magát a ta­lajt olyan gyakran kell cserélni a Botanikus kertben. — Nemcsak a miénkben, ál­talában a botanikus kertekben. Nézze, itt nincs vetésforgó, di­daktikai-rendszertani szempon­tokból a növények minden évben azonos helyre kerülnek, a talaj hamar elhasználódik. Egy-egy ilyen kert nagyon rövid életű len­ne, ha nem cserélnék a talajt. Ezt a nehézséget vállalnunk kell, hiszen a talaj — nem szójáték — az alapja a növényi építke­zésnek, mint­ ahogy a vízi növé­nyeké a víz. a talajtípusokat idejében ideszállíttatjuk, a me­legházak mögött tartalékoljuk, egy részét még ősszel, más ré­szét télen bedolgozzuk, télen a melegházba való típusokat hasz­náljuk fel. A talajnak újnak, frissnek, táplálónak kell lennie. Gondolja el, hogy a trópusi nö­vények bizonyos része, mely nyá­ron a szabadban látható, szep­tember végén, október elején már csak a melegházban bírja ki. Vissza kell vinnünk őket a szülőföldet utánzó környezetbe, és ott olyan talajba ültetnünk, melyben jól érzik magukat. Egy­­egy pálmát, a mexikói kert kak­tuszát, kutyatejféléket hordunk be. — Nincs megállás, úgy ta­pasztalom, a növények nem pi­hennek? ! ■ — A növények pihennek, de —­ élnek, és nekünk biztosítanunk kell a legmegfelelőbb életkörül­ményeket. Nem mindent vihetünk be, és nem is szükséges mindent a melegházakba cipelnünk. Októ­ber végén, november elején a nem teljesen akklírhátizálódott bokrokat, cserjéket kukorica kárá­val, kukoricaszárral fedjük be. Ez a­ burkolás lényegében nem tart meleget, de a hirtelen jött hidegtől, széltől oltalmazza a nö­vényt, amely így fokozatosan hozzászokik a lehűléshez. — Említsen néhány ilyen nö­vényt. —• A magyar, amely igen ne­hezen telel át, mert az óceáni, párás levegőt szereti, kaukázusi májusfa, ezek örökzöldek. Álta­lában a künn telelő, örökzölde­ket szokták így befedni, főleg a mediterrán típusúakat. No, és künn maradnak a mi növényeink is. Egy részük. A rózsák. Felhal­mozva, kupacozva. Más disznö­­vények hagymáit, így a tulipá­nét, a nárciszét, a jácint, sáf­rány, fürtös gyöngyike hagymáit októberben elültetjük. Ezek ad­ják majd a kora tavaszi dísznö­vény-aspektust. Majd jöjjön ki akkor is. A nap ismét előbukkan a kagylószínű felhők mögül. A le­vegőben a füvek, levelek már észrevehető hervadásának fanyar illata. Fázékony bokor ezüstmű­ves pókhálóján vízcsöpp remeg. Két szőke leány közeledik, fonott kosárral. Megkérem őket, pár percre ülhessünk le egy padra. Márki Zoltán (Folytatása a 3. oldalon) ŐSSZEL A BOTANIKUS KERTBEN A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉS EGYSÉG FRONTJA ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK NAPILAPJA kedd __• Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: y, III II.EXIM — Departamentul Export-Import presa ^ 01Q31 Bucure$ti, str. 13 Decembrie nr. 3, ora 50 bani F­ °- Box 136~13T “ Telex: “ XXXVi RedacSia ELŐRE, 79776 Bucures­ti 33, Piata Scinteii 1, sector 1. • évfolyam ELŐRE szerkesztősége,­­ 79776 Bukarest 33. Scinteia tér XI­I. kerület, 10865 szám Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: IS 93 03. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, november 2., a levélkézbesítők és a lapterjesztők. A VÁLASZTÁSRA KÉSZÜL AZ ORSZÁG • # M­­mohlep, mmmmnííjmm a " Vagon" és Szerszám­ november 21-i népta­­nácsi képviselőválasz­tás előkészítése jegyé­ben történő harmadszori új­­rajelölésem alkalmából ö­­römmel, jóleső érzéssel szá­molok be az aradi 23-as szá­mú választókerület fejlődé­séről, ahol immár a hetedik é­­ve végzem társadalmi megbí­zatásomat. Az Aurel Vlaicu negyed a municípium­ nyugati kapujában, a nagylaki nem­zetközi főút két oldalán te­rül el. A város legnagyobb új lakótelepe és ipari zónáj­a. Tőszomszédságában kezdő­dött el néhány évvel ezelőtt annak a hatalmas élelmiszer­­ipari termelő központnak é­­pítése, melynek főbb létesít­ményei közül a tavaly felépí­tett Kenyér- és Sörgyárat, az idén átadott új Cukorgyárat említem meg. Arad egykori, sivár külse­jű peremkerületeinek, Gát­­nak és Buzsáknak újjáépí­tése 1967-ben kezdődött el, s azóta is folyamatosan tart. Az eltelt másfél évtizedben közel tízezer lakás épült fel ezen a városrészen. Minden igényt kielégítő kereskedel­mi és szolgáltatási­­ üzletköz­pont, számos szociális intéz­mény, többek között négy ál­talános iskola, ugyanennyi ó­­voda és napközi otthon tar­tozik a lakónegyedhez. Az u­­tóbbiak kivitelezéséhez és berendezéséhez sokez­er ha­zafias munkaóra teljesítésé­vel járult hozzá a lakosság. Kerületünk egyik legújabb büszkesége a­z idén szeptem­berben átadott 21-es számú általános iskola, mely 24 tan­termével, kitűnően felszerelt laboratóriumaival és tanmű­helyeivel végre teljes mér­tékben és évekre előre meg­oldotta az itt lakó gyerme­kek iskoláztatásának prob­lémáit. Mindnyájunk meg­elégedettségére kerületünkben ■székel a mu­ticípium fogá-­­szat­i laboratórium- és ren­de­­lőközpontja. E modern és u­­gyancsa­k új intézmény pár­tunk és államunk emberköz­pontú politikájának, mesz­­szemenő gondoskodásának rendkívül értékes példája, nem csoda hát, hogy létre­hozásában szintén számot­tevő szerephez jutott a hon­polgárok hazafias munka­vállalás®. A lakosság élelmi­szerrel való ellátásának to­vábbi javítása céljából rövi­desen újabb kereskedelmi egy­ségek átadására kerül sor a nemrég befejezett Y és Z­ jelzésű blokkok földszintjén, s remélhetőleg még idén fel­avatjuk a kerület 10 000 négy­zetméter felületű vásár­­csarnokát is. Társadalmi tevékenységem szűkebb területét az Aurel Vlaicu negyed IV-es zónája és a Fát Frumos utca alkotja. Az itteni lakótömbök, to­­ronytolobikok az utóbbi idő­szakban létesültek. Ez a ma­gyarázata, hogy elfogódott­ság nélkül állíthatom: ez a negyed legszebb, leg­rende­zettebb körzete. Ám tudjuk: az élettelen épületek, bár­mily kényelmesek, tetszető­sek, önmagukban nem ha­tározhatják meg egy élettér jellegét. Az emberek, vi­szonyrendszereik, magatar­tásformáik teszik valóban élővé a lakókörzetet. Éppen ezért büszkén állítom: a közösséggé szerveződés szem­pontjából is homogén kör­nyezet ez.. . Lakóinak többsége az új élelmiszeripari zóna gyárai­­­­ban vagy a­ közeli Textilüzem­gép-gyárban, illetve a Fa­­feldolgozó Kombinátban dol­gozik. Közös vonásuk a tudatos, fegyelmezett élet­vitel. Az itt élő román, ma­gyar, német és más nemze­tiségű dolgozók — amint ezt számos példa bizonyítja — a­ lakóbizottságok mozgósí­tására mindig odaadóan e­­leget tesznek a municípiumi néptanács felhívásainak. Csat­lakozásuk a vállalkozó ked­­­vet, az önmagukkal szembe­ni igényt, tükrözi. Választókörzetemben is é­­lénk visszhangra talált a Tavasz elnevezésű városszé­pítés­i akció, melynek kere­tében esztendőről esztendő­re­­ számos gazdasági, kör­­nyezetesztéti­­ai, higiéniai, életminőség-formáló és kul­turális­ nevelési terv végre­hajtása szerepel. Többen megkérdezték már tőlem: mi a titka a­nn­ak, hogy válasz­tókörzetem következetesen él­vonalban jár e verseny cél­jainak elérésében? Erre vo­­­natkozólag munkamódsze­remnek is tekintett szubjek­tív véleményemet idézhet­ném: „Amibe belekezdesz, odaadással végezd, és higgy megvalósulásában, mert az emberek átveszik ezt a ma­gatartásodból sugárzó erőt és követnek“. Természetes azonban, hogy a tulajdonképpeni választ e kérdésre sokkal mélyebb ösz­­szefüggésben, az emberek közösségi érzésvilágában be­következett változásokban, a jelenkori nyíltabb társa­dalmi légkörben találjuk meg. Vagyis arról van szó, hogy manapság a honpol­gárok egyre inkább maguk is akarják azt, aminek meg­oldására a szélesebb közéleti igényeket megfogalmazó kép­viselő sürgeti őket. Állandó, élénk kapcsolatot tartok fenn a­ kerületi pártalapszer­­vezettel, az állampolgári és nőbizot­tsággal, a SZDE-szer­­vezetekkel. E politikai-társa­dalmi­­ aktívák egyfelől kez­deményezőkészségükkel, más­felől a kitűzött célok közaka­rattá való fogalmazásával se­gítik munkámat. Simon Ioan, Goia Vasile, Dihel Simion, Tanfor Petru, Nagy Anna, Kiss Aranka, Duma Áron s a többi lakó­­bizottsági elnök személyében ugyancsak lelkes támoga­tókra találtam. Segítségük­kel, továbbá a szomszédos választókörzetekben tevé­kenykedő ,képviselőtársaim­mal együttműködve több közérdekű terv kidolgozásá­hoz fogtunk hozzá az elmúlt időben.Mindenekelőtt szeret­nénk egy egyelőre ideiglenes, de később élősövénnyé fej­leszthető kerítést létrehoz­ni, mely a jelenlegi gyermek­­játszóteret a kerület mel­lett elhaladó vasútvonaltól elválasztja. Ezután kerülhet sor, valószínűleg, jövő ta­vasztól annak a kispályákból álló sportlétesítménynek ki­vitelezésére, mely jelentősen javíthatná a negyedben élő többezer gyermek mozgás­­szabadságát, szabad levegőn való foglalkoztatását. Ke­rületünk elég zsúfolt, utcái rendkívül forgalmasak. Ter­mészetes tehát, hogy aligha akad itt olyan szülő, aki ne tenné rá már most a­ voksát legújabb tervünkre, melynek részletesebb elemzését a sor­ra kerülő találkozókon sze­retném napirendre tűzni. Georgescu Elena képviselőjelölt VALLOMÁS AZ ARADI AUREL VLAICU NEGYEDRŐL IDÉNYMUNKÁK A MEZŐGAZDASÁG­BAN GYORSAN, VESZTESÉG NÉLKÜL BEGYŰJTENI MINDENT A HATÁRBÓL Az utóbbi években egyet­len ősszel sem álltak, ilyen jól a mezei munkákkal Temes megyében, mint most, ami­kor utolsó szakaszába jutott a termények begyűjtése és átadása is. Már az is sokat­mondó tény, hogy pár napja az utolsó táblákon is földbe került a búza, ami örvende­tes helyzet ahhoz képest, hogy tavaly például egyik­másik gazdaságban még no­vember végén, tél elején is vetettek. Meg is bosszulta ez magát, mert bizony ezen a nyáron a lehetőségeknél és elvárásoknál jóval szűk­markúbb volt Bánátban az aratás. Persze, egyes termények begyűjtése és átadása, illetve elraktározása korántsem ért véget. Igaz, nemigen látni már töretlen kukoricát a ha­tárban, ám lakásokban álló, behordásra váró terményt an­nál inkább, annak következ­ményeként, hogy számos he­lyen a lassú rakodás és más mulasztások miatt gyengén használták ki a járműveket, szállítóeszközöket. A nagy, majdnem 1700 hektár terü­leten kukoricát termesztő grabáci állami mezőgazdasági vállalatban is sokszáz tonna­­ hibridcső hever még a földe­ken. Nemcsak azért, mert jó volt a termés, szinte 9000 ki­lós csöveshozam hektáron­ként, hanem a gépkocsik e­légtelen kihasználása miatt is. Ugyanis a temesvári gép­kocsiszállítási vállalat Grabá­­con levő 22 teherkocsija kö­zül egyes napokon, különböző meghibásodások és más okok ürügyén, 9—12 is vesztegelt. Ráadásul Farkas Dániel, La­­lescu Ioan és néhány más ve­zető az üzemképes masinák­kal is naponta csak egy utat tett meg, egyetlen kukorica­­szállítmányt juttatott rendel­­­tetési helyére. Pedig néhány társuk, így Rugan Vasile, Dé­nes László meg Cotufiu Va­lentin gépkocsivezetők példá­ja igazolja, hogy lehet más­ként is dolgozni, hisz naponta négyszer is fordulnak. Szó se róla, az utóbbi idő­ben felgyorsult a termény­hordás üteme, naponta mint­egy 10 ezer tonna kukorica és körülbelül ugyanannyi cu­korrépa kerül be a mezőről, jut rendeltetési helyére. En­nek ellenére a szentandrási, lugosi és néhány más árv­­ben, illetve seregnyi mész­­ben elég sok termény hever a földeken, bár annak mie­lőbb fedél alá kell kerülnie. A táblákon ezután fölötte kockázatos a „tárolás“ — a minőségi károsodás miatt —, de igyekezni kell a szállítás­sal azért is, hogy a legrövi­debb időn belül valamennyi gazdaság hiánytalanul átad­hassa az államnak járó szer­ződéses termékmennyiséget, mert e téren jócskán van még törleszteni,való. A Temes me­gyei mtsz-ek mintegy fele csak részben tett eleget ezirá­­nyú kötelezettségének. A gyer­­tyámosi, zsombolyai, kocsai, girodai, nyerői, lovrini, varja­­si, gyarmatai és sok más gaz­daság az utolsó kiló kukori­cát is leszállította az állami alapnak, de nem kis számban vannak olyan termelőszövet­kezetek is — köztük a parádi, nagykövéresi, pusztinisi, vu­­kovai —, melyek egyötödét sem adták át a szerződéses kukoricának. Mi tagadás, sürget a cukor­répa szedése, behordása és grafikonterv szerinti átadása is. A temesvári cukorgyár fő­mérnöke jogosan panaszko­dott amiatt, hogy sok helyről fonnyadt, minőségileg degra­dált nyersanyag is érkezett feldolgozásra, mivel az sokat állt a mezőn kiszedve. Fő­leg a nagyjécsai, gottlobi és gyertyámosi gazdaságban kell szorgalmazni a lakásokban álló cukorrépa beszállítását, hogy elkerülhessék a további károsodást. Egyébként arra sem árt utalni, illetve emlé­keztetni, ami a mulasztások miatt két évvel ezelőtt tör­tént Temes megyében, ami­kor a december eleji hóta­karó több mint ezer hektáron még földben vagy a mezőn kitépve találta a cukorrépát. Nos, ilyen „bravúr“ sehol sem ismétlődhet meg az el­következő hetekben. Sok növény és mellékter­mék vár még betakarításra a megyében, ahol a vesztesé­gek elkerülése végett gyor­san be kell gyűjteni min­dent a határból. A késlekedé­sek okozta károsodásokról — példák felsorakoztatása he­lyett — csupán egy elgondol­koztató esetet villantunk fel. Azt, hogy a kiskomlósi mtsz még szeptember derekán ér­tesítette a megyei zöldségter­­mesztési vállalatot, meg a kertészeti trösztöt, hogy kombájnra van szüksége, a 15 hektáron termesztett má­sodvetésű zöldbab betakarí­tásához, amit mellesleg há­rom hétig hiába vártak. Az­tán, amikor végül is megérke­zett a kombájn és több tonna paszulyt begyűjtötték vele, hiába küldték azt a temesvá­ri Fructus gyárba, mert a nyersanyag minőségileg már nem felelt meg a konzerválá­­si követelményeknek. így ve­szett kárba az egész zöldbab­­szállítmány! Az ilyen veszteségeket kell ezután elkerülni azzal, hogy a kertekből és határból gyor­san betakarítanak mindent, ami megtermett. Vonatkozik ez a kukoricaszárra is, hogy gyarapíthassák a takarmány­készletet. Annál inkább, mert egyes helyeken sok kukorica­­szárat, leveles répafejet és más növényhulladékot kell még felszecskázni és elver­­melni, hogy a silózási tervet teljesíthessék. De igyekezni kell a kukoricaszár vágásával és behordásával azért is, hogy az ne akadályozhassa a mély­szántást. Deme János NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ISMÉT TALÁLKOZOTT YASSZER ARAFAT ELVTÁRSSAL, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke szombaton ismét találkozott Yasszer Ara­fat elvtárssal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végre-­ hajtó Bizottságának elnökével. Nicolae Ceausescu elvtárs és Yasszer Arafat elvtárs folytat­ta a véleménycserét a Román Kommunista Párt és a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet kapcsolatainak fejlesztéséről, valamint a közép-keleti helyzet­' ■ ről, más időszerű nemzetközi politikai kérdésekről. Pártunk és államunk vezető­je és a PFSZ Végrehajtó Bi­zottságának elnöke megerősí­tette: az elfogadott orientációk és megállapodások szellemében bővíteni, és erősíteni akarják a­­Román Kommunista­ Párt és a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet barátságát, szolidaritását és együttműködését. Mint rá­mutattak, meggyőződésük sze­rint az RKP és a PFSZ jó vi­szonyának széles körű kibonta­koztatása megfelel a román nép és a palesztin nép óhajának és törekvéseinek, hasznukra és ja­vukra szolgál, egyben pedig je­lentősen előmozdítja azokat az általános erőfeszítéseket, ame­lyek célja politikai úton, tár­gyalások útján rendezni a kö­zép-keleti konfliktust, s megol­dani a palesztin kérdést, meg­teremteni az övezet békéjét. Nicolae Ceausescu elvtárs és Yasszer Arafat elvtárs folytat­ta a közép-keleti helyzet leg­újabb fejleményeinek megvizs­gálását, s hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi körülmé­nyek között inkább, mint va­laha,­­fokozni kell a politikai és diplomáciai akciókat a térség­ben fönnálló konfliktus globá­lis, igazságos és tartós rendezé­séért, a tartós béke megterem­téséért azon az alapon, hogy Izrael, vonuljon ki az 1967-es háború nyomán megszállt összes arab területekről, ismerjék el a palesztin nép önrendelkezési jogát, egy független palesztin állam megalakításához való jo­gát. Nicolae Ceausescu elvtárs és Yasszer Arafat elvtárs megelé­gedéssel nyugtázta, az újabb megbeszéléseket, kijelentette, bízik abban, hogy azok ered­ményeiknél fogva tovább mé­lyítik a Román Kommunista Párt és a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezet baráti kapcso­latait a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szellemében, a két nép közötti kapcsolatok bővíté­se és fejlesztése érdekében, az összes forradalmi, antiimperia­­lista erők szolidaritása és egy­sége, a béke, a megértés és az együttműködés egyetemes ügye érdekében. A megbeszélések a meleg szí­vélyesség , és barátság légköré­ben zajlottak le. Évekkel ezelőtt történt. L., csa­ládunk barátja megírta nekünk, Hogy a család szeme fénye, e­­gyetlen leányuk nem jutott be az egyetemre. Egy hajszálon múlott az egész, de akinek az a bizo­nyos hajszála hiányzik, az nem reménykedhet, az ergo nem e­­­­léggé szerencsés s itt fejtegetés következett arról, hogy aki túl csinos és szépecske, az nem sze­rencsés. Badarság volt az egész, mert ahogy igaz, hogy szép, ra­gyogó asszonyok még ragyo­góbb intelligenciával megáldott­­tak, úgy az is valós, hogy a rút nők nem mind okosak. De­­ évekkel ezelőtt keltezett levele azért telve volt derűlátással. E­­gyetlen lányukat bejuttatták Ko­­lozsvár-Napocán egy csuda mo­dern design-kurzusra. Kirakat­rendező lesz belőle, nem holmi gép fölé görnyedő varrónőcske. — hangoztatták. L.-ék ugyanis semmi szín alatt sem akarták, hogy lányuk „csak munkás“ le­gyen ... Ez a design olyan mo­dern valami, jövője is van, no­sza, hát lássunk csak hozzá. Ha van tehetsége hozzá valakinek, ha nincs. Emlékszem, egyszer őszidén L.-éknél jártam, szép házuk te­raszán ültünk az áldott napfény­ben s a kislány a konyhakreden­­cet takarította. Éppen ráláttunk serénykedésére. Az anya hal­kan, szinte suttogva hozta tudo­másomra: „Nézd meg kérlek, hogy milyen szépen, akkurátusan elrendez mindent, öröm látni." Hát néztük, hogy örvendjünk ép­pen valaminek. Ahogy a magyar irodalom jelessége írta annak idején­ , néztünk a szemünkkel. Csupakéz, csupaláb, sudár, ser­dülő leányka énekelt és rendez­te­ a konyhakredencet. Egészen tetszetősre rendezte el­ öreg­mama csészéit egy sorba, a ké­zifestésű kerámia csészéket má­sik sorba ... Bólintottam a ba­rátnőmnek, hogy a lánya tény­leg ügyesen pászít csészét csé­sze­­ mellé. Saját tapasztalatomból tudom,­­ hogy a nők bizonyos, lelkiállapo­tában jótékony hatása van a konyhakredenc rendezésének, a sok, apró porcelán holmi szódás vízben való lemosásának. Ez a ténykedés engem például kimon­dottan megnyugtat. Engem, aki , jóval közelebb vagyok az ötven­ DESIGN­ hez, mint a negyvenhez. Külön­ben akkori látogatásom során arra is fény derült, hogy a kis­lány — L.-ék kislánya — szinte boszorkányos gyorsasággal és ügyességgel varr. Ő legszíveseb­ben az általános iskola elvégzé­se után bemenne egy varrodába, egy készruhagyárba. A szülei hallani se akartak ilyesmiről. És évek után újból Sz.-be ve­tődtem. Végig sétáltam a kor­zón, hogy nvitt szóhasználattal éljek, mert a korzó és úgy álta­lában a korzózás kiment közben a divatból, mostanság a fiata­lok okosabban, tartalmasabban töltik el szabadidejüket. Mon­dom, végigmentem a korzón és elámultam. Áruval bővelkedő üz­letek kirakata szörnyen nézett ki. Kezdetben nem sikerült megha­tároznom, hogy mi is a ronda bennük, s csak másnap, amikor újfent szemrevételeztem őket döbbentem rá: úgy festenek a kirakatok, mint egy nagyon rend­ben tartott kamra stelázsija, zsú­foltak, nem hangsúlyozzák az üzlet jellegét, és semmire, de egyáltalán semmire se hívják fel a vásárlóközönség figyelmét. Délután ellátogattam L.-ékhez. A család ragyogott a boldogság­tól. Kirakatrendező lányuk, aki szaktanfolyamon sajátította el a design-t s annak minden csin­­ját-binját, ragyogóan férjhez ment — egy orvoshoz. Szóval egyéni vonalon minden és min­denki ragyogott. Autójuk van a fiataloknak, öröklakásuk és egy­általán annyi kezdeti boldogság­tartalékuk, hogy az, ha minden jól megy, kitart egy életre. A fiatalasszony üdvözölt képpel ru­hát varrt, délutáni ruhát próbál az édesanyjára. Megnéztem, ez viszont tökéletes szabású és vo­nalú volt. Megtudtam, hogy a városkában még van egy „jó családból" származó leány, aki szintén kirakatrendező. Ők ket­ten ellátják minden kirakatnak a külcsínjét Sz.-ben. Továbbá arról is értesültem, hogy a má­sik leánynak a hobbija a fodrá­szat­i merő kedvtelésből fésüli, endolálja a család és a baráti kör minden tagját. De mindkét család úgy véli a design „extrás­­mesterség. Estefelé — a szálló felé bak­tatva — most már fényárban néztem meg a kirakatokat és gondolatban hirtelen évekkel ez­előttre kanyarodtam vissza, öl­tünk — mi, asszonyok — az ál­dott, őszi napfényben és egy csupaláb, csupakét kislány kony­hakredencet rendezett. Bíbelődő szeretettel. Ettől a rendezgetés­től — a szülők elképzelése sze­rint, csak egy lépés lehetett a design-ig. Vajon igazuk volt-e? Tóth Mária Mai számunkban: a meddőben is TERMÉKENY Petrillai krónika ■ KÖZVETLEN KAPCSOLAT A TERMELŐKKEL Téli ruhák nyomában Szebenben ■ LEKVÁRFŐZÉSEN ■ AZ OLVASÓ FÓRUMA Leltár - menet közben (3. old.)

Next